welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
such a lonely day Vote_lcapsuch a lonely day Voting_barsuch a lonely day Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

such a lonely day

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime17.02.13 19:27


Nothing else matters




Nem értem igazából ezt az egészet. De tényleg. Már bőven fél éve, hogy együtt vagyunk. Egész idő alatt ott volt a lehetősége rá, hogy elmondja mi van. Jó értem én, vagy legalábbis próbálom megtalálni az értelmét ennek, hogy miért tette. De ha félt is, hogy esetleg csak a baba miatt ragaszkodok hozzá, azt pár hónap után is elmondhatta volna. De így... Tisztára úgy jön le az egész, hogy csak átvert. Vezetett az orromnál fogva, de én vagyok a hülye mert hagytam magam. Olyan naiv vagyok néha, hogy az fáj... Pedig ez nem vall rám.
A kérdésére inkább nem is felelek semmit, csak kimegyek a váróba, ahol már a doki erősen minket szuggerál. Gondolom már várta, hogy mi van. Fantasztikus, ezek szerint akkor ő is tudott. Mégis hányan tudnak még a valóságról rajtam kívül? Most őszintén... Fantasztikus lenne, ha mindenki tudna erről rajtam kívül, aki csak számít.
Elköszönünk a jelen lévőktől, aztán megvárom míg Abi elindul haza a kocsival. Csak ez után ülök be én is, de nem egyenesen haza megyek. Még nincs olyan igazán késő, az üzletek pedig még nyitva vannak. Úgy döntök teszek egy kis kitérőt egy bababoltba, csak utána, bő egy órás késéssel érek végül haza. A lakásba még be sem nyitottam, de már hallom a kutyák csaholását. Mégis ahogy odarontanak hozzám, körbeszaglásznak, látom rajtuk, hogy érzik valami nincs rendben. Főleg Hektor. Tanácstalanul mered rám, majd vakkant egyet és elvonul a vackába.
Én csak előszedem a kis zacskót, amit a boltban kaptam a cucc mellé, és odasétálok a kiságyhoz, ami a hálóban van. Itt semmiképp nem fogunk elférni. De most ez érdekel a legkevésbé. Eltűnődve nézem az ágyikót, és közben kezd igazán tudatosulni bennem, hogy az a gyerek nem kizárt, hogy rám is hasonlíthat. Mert végtére is az enyém. Mégsem érzem helyesnek, ha ezen vidulnék fel, mert ha nem lenne vér szerint az enyém is ugyanennyire örülnék neki. Így aztán csak megtámaszkodok a kiságy leemelhető oldalán, és tovább nézegetem a rá felszerelt zenélő kis játékot.
- Szóval fiú leszel te kis gézengúz. - mosolyodok el, miközben gyakorlatilag magamban beszélek. Aztán előszedem a zacsi tartalmát. Egy kék kis plüss mackó. Pont az a méret amit már nem nyelhet be a baba, de nem is túl ijesztő. Az első egyértelműen fiúra utaló szín.
Még egy ideig nézegetem, aztán... nem tudom mit csináljak. Most nincs sok kedvem Abival trécselni. És nem akarok kezdeményezni sem. Eddig mindig azon voltam, ha ő nem hajlandó békülni, akkor megteszem én. Mert neki a fene nagy büszkesége többre van, mint az hogy béke legyen. Így aztán lassan tiszta papucsnak érzem magam, és egyoldalúnak ezt az egész békülős dolgot. De most eszemben sincs, nem tettem semmi olyat amiért okom lenne bocsánatot kérni.
Egyedül csak a gyomrom késztet rá, hogy végül kitoljam a képem innét. A konyhában máris tányér, és kaja után keresgélek. Valamikor délben még csináltam spagettit, hogy mire megjövünk a vizsgálatról legyen vacsi. Most azonban valahogy nincs sok kedvem még enni sem. Csak megmelegítem a mikróban és egykedvűen enni kezdek az asztalnál.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime17.02.13 19:55


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Még Colin előtt hazaérek, úgyhogy egykedvűen lépek be az üres lakásba. Talán szoknom kell a gondolatot, hogy mostantól így lesz. Egyedül a két blöki rohan oda hozzám, kicsit csaholnak, mire lehajolok hozzájuk és mosolyogva megdögönyözöm mindkettőt. Legalább ők feldobnak picit. Furcsa, de az állatok tényleg érzik, ha bajod van. Ők se szoktak mindig ennyire nyüzsögve fogadni, most mégis majdnem felborítanak, úgyhogy kénytelen vagyok feltápászkodni, még mielőtt elhasalnék és baj lenne. Leveszem a cipőmet meg a dzsekimet, ledobom a táskám a komódra, aztán nagyot sóhajtva beletúrok a hajamba és azon agyalok, most mégis mihez kezdjek. Colin mindjárt itt lesz és fogalmam sincs, mit mondhatnék vagy tehetnék. Nem tehetek róla, de utálok pitizni, még akkor is, ha nekem lenne rá okom. Jobb szeretem, ha a dolgok maguktól oldódnak meg. Egy ideig feszülten ücsörgünk majd, aztán úgyis minden rendbe jön. Azt hiszem...
-Ugye jók voltatok?- lesek a két kutyára, akik feszt a bokámra vannak tekeredve, közben elő vakarok nekik egy-egy adag tápot. Legalább ők örüljenek ma valaminek. Persze, külön kis tányérkába kapják a kajájukat, mégis előfordul, hogy már csak azért is lopnak egy-egy szemet a másikéból én meg röhögve hallgatom a kis játékos morgásukat. Megy az erőfitogtatás.
A hűtőhöz battyogok, hogy valami vacsinak valót nézzek, aztán ahogy megpillantom a spagettit, ismét könny szökik a szemembe. Szegény Colin még készült is, hogy nem lesz már máshoz kedvünk a nagy boldogság közepette, mint enni egyet. Itt munkálkodott egész nap a lakásban, mint egy igazi családfő, én meg elcsesztem az egész napját.
Sóhajtva vágom be a hűtőajtót, aztán inkább bemegyek a hálóba és ledobálom magamról a cuccaim, végül fehérneműbe kotorászok kicsit a szekrényben, bezárkózok a fürdőbe és engedek a kádba magamnak vizet. Az kell most nekem. Egy nyugis fürdőzés. Ennél jobbra ma már úgyse számíthatok.
Komor tekintettel lesem azt az álnok szukát a tükörben, aki visszanéz rám, aztán ledobom magamról még azt a pár felesleges holmit és beülök a jó meleg vízbe. Mostanában azzal szórakozok, hogy ha elfekszek a kádban, akkor sem lep el teljesen. A hasam kilóg, úgyhogy azt szoktam lesegetni és simogatni, mintha már azt a csöpp emberkét simogatnám. Szegénynek, ha egyszer elmesélem, milyen vadállat anyja van... falnak fog szaladni.
-Most morcos kicsit, de szeret téged. Csak anyád egy vadbarom édesem. De nem lesz semmi baj.- magyarázok halkan a hasamnak, ami már szintén elég megszokott tevékenység. Beszélgetek vele. Sokszor, amit Colinnak nem merek felhozni, azt Vele tárgyalom meg a végén pedig sokkalta jobban érzem magam, gyötörjön bármilyen dolog is.
-Mit szólnál, ha Sean-nak neveznélek?- motyogok magam elé, közben a plafont lesem, aztán fél füllel hallom, hogy Colin megérkezik. A kutyák jelzik, és egyébként is hallani a trappolását, ahogy máskor is. Csak épp, most nem nyit be és nem jön ide hozzám egy puszival köszönteni, mosolyogva. Nem kérdezi meg, milyen napom volt és nem simogatja meg a pocakomat sem. Jelen pillanatban, talán még gyűlöl is. Így utólag, nem tudom mi lett volna a jobb: ha még akkor elmondom neki, amikor én rájöttem, vagy szülés után?
Nagy levegőt veszek, kicsit lebukok a víz alá és úgy el vagyok most magamban egy ideig. Odalent minden nyugisabb. Ott még a gondolataim is elhalkulnak és csak azt hallom, ahogy a víz szép lassan a fülembe kúszik. Végül aztán felülök, még vagy fél órát pancsolok és egyebek, míg nem kimászok a kádból és megtörölközök. Azon agyalok, vajon hova menjek most, hogy elkerüljem Colint, de végül a hálószoba mellett döntök. Nem akarom ismét átélni azt az érzést, amit a rendelőben éreztem, ahogy rám nézett. Esküszöm, a hideg futkosott tőle a hátamon.
Inkább kényelmesen felfekszek az ágyra, magamhoz veszem a regényt, amit épp olvasok, és azzal kötöm le magam. Egészen addig, míg meg nem pillantom a kis plüssmackót a kiságyban. Hát ezért jött később. Komolyan, behalok, mennyire édes. Vett gyorsan egy plüss mackót a gyereknek.
-Mondom én, hogy szeret picúr.- simogatom meg a pocakom, közben elmosolyodok és az ajtó felé lesek. Elképzelem, ahogy Colin most ott ücsörög valahol és szomorúan les maga elé. Teljesen letaglózott most az egésztől, de akkor se tudok oda menni és bocsánatot kérni. Hiszen, attól még nem változna semmi. Ez már így történt. Meg kell emésztenie, el kell fogadnia, hogy ez van és kész. Akármennyire is szeretném, nem tudom már megváltoztatni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime17.02.13 21:07


Nothing else matters




A vacsinak sem egészen olyan az íze, mint amilyennek sejtettem. Nem kóstoltam meg igazán mikor elkészítettem, csak azt vártam hogy kihűljön, és még indulás előtt be tudjam pakolni a hűtőbe. De lehet csak a szar kedvem miatt van ez az egész. Nem lesz ez így jó... Utálok haragban lenni, utálom amikor zűr van. Mégis most úgy érzem jogosan vagyok ennyire kiakadva. Abiban még eddig sosem csalódtam, mert minden úgy jött magától, minden tök természetes volt. Most meg kiderült, hogy hónapokig a képembe hazudott. Nem is azt várom, hogy rimánkodjon, vagy veszekedés legyen a vége. Csak egyszerűen hallani szeretném tőle azt az egy szót, amit olyan nagyon ritkán mond ki. És most ahogy észreveszem, nem is nagyon konyít felém. Úgy tűnik ő sértődött meg jobban kettőnk közül, amiért én akadtam ki rá. Mindegy, nem is akarom firtatni ezt az egészet.
Elnyammogom lassan a spagettit, de ahogy a mosogatóba rakom a kiürült tányért, eszembe jut, hogy amikor kivettem a vacsit a hűtőből, teljesen úgy nézett ki mint ahogy betettem még pár órája. Vagyis Abi akkor nem evett belőle. Első gondolatom az, hogy majd rak magának, ha megéhezik, elég nagylány. De aztán előszedek egy másik tányért és megpakolom a neki megfelelő adaggal. Berakom a mikróba, aztán azzal megyek be a hálóba.
- Nem vagy éhes? A vacsorához hozzá sem nyúltál. - kérdezem halkan az ajtóban ácsorogva immár a megmelegített spagettivel. Nem is várom meg a választ, beviszem neki a szobába, lerakom az ágy végébe, és úgy döntök elmegyek megfürödni. Vagyis nem, nincs hozzá kedvem. Semmihez sincs kedvem, így megtorpanok az ajtóban, visszafordulok, aztán leveszem az inget, majd a gatyát is, és szépen a fotel háttámlájára hajtogatom. Utána pedig egykedvűen ülök le az ágyra, és szusszanok egyet. Tudom hogy tök fölösleges egy ilyen dolgon fönnakadnom, mint ami ma történt. De mégis bosszant az egész, bánt, hogy hazudott, hogy talán azt gondolhatta, lehet nem is örülök annak, hogy a gyerek az enyém, vagy attól félt hogy akkor a kapcsolat nem lesz őszinte? Nem tudom eldönteni, nem is érdekel. Megigazítom a párnát a fejem alatt, és oldalra fordulok. Megpróbálok aludni, semmi kedvem sincs ébren maradni.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime17.02.13 21:29


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Kényelmetlen. Nem csak a helyzet, de még az ágy is. Legalább is egyre nagyobb pocakkal az, úgyhogy percenként pózt cserélek, míg végül törökülésbe szenvedem magam, hátam az ágytámlának támasztom és úgy lesem a könyvet, de igazából, már elvesztettem a fonalat. Folyton azon töprengek, mit tegyek. Addig már eljutottam gondolatban, hogy kimegyek. És aztán? Mit mondjak neki? hogy kezdjek el magyarázkodni? Nem vertelek át? Pedig Ő most azt hiszi, hogy igen. Nem hazudtam? Hogy a fenébe ne hazudtam volna? A képébe magyaráztam, hogy bizony nem vele voltam akkor a bulin, sőt. Őt nem is láttam utána, pedig de. De még mennyire, hogy láttam.
Folyamatosan agyalok, míg végül arra lesek fel, hogy nyílik az ajtó. A szívem már megint ki akar ugrani, de próbálok nyugalmat erőltetni magamra és kíváncsian Colinra pislogok.
-Köszönöm.- lesek rá hálásan, ahogy leteszi a tányér spagettit az ágy végébe, aztán csak megtörten lesem, ahogy gőze sincs, mihez kezdjen magával. Előbb elindul kifelé, aztán mégse, levetkőzik és végül elfekszik mellettem az ágyon. Tüntetőlegesen háttal nekem persze, és azt hiszem, ezzel is csak azt akarja a tudtomra adni, hogy ma már nem akar szóba állni velem.
Apró mosoly szökik az arcomra, ahogy a tányérra lesek, aztán rápillantok. Még így is azon aggódik, hogy eszek-e vagy sem. Megmelegített nekem egy adagot és behozta. Még most is elkényeztet, pedig meg se érdemlem. Nem lehet nem imádni ezt a pacákot. Épp ezért, egyre biztosabb vagyok benne, hogy valahogy beszélnem kell vele és elmondani, hogy tényleg nem akartam így rászedni. Csak nem tudom, hogy kezdjem el. Végül, mire felé fordulok ismét és neki látnék a kis vallomásnak, már hallom, ahogy csendben szuszog. Szóval elaludt.
Óvatosan leteszem a könyvet, aztán lecsúszok az ágyról, felkapom a tányért és kifelé menet eszegetni kezdek, majd leülök a konyhában és szép lassan magamba tömöm a többit is. Ha már ilyen édesen főzött és még be is hozta nekem, hülye lennék visszarakni. Egyébként is eszméletlen finom.
Fogom magam, elmosom azt a kemény két tányért meg a többi apróságot, aztán megállok a mosogatónak támaszkodva és a két kutyára lesek. Ott ülnek a lábam mellett, lesnek rám a nagy szemeikkel, mintha ők is azt várnák, hogy összekapjam végre magam.
-Ez már holnapra marad srácok.- mosolyodok el, aztán megsimogatom a feküjet, bemegyek a fürdőbe kezet meg fogat mosni, végül gondosan bezárom az ajtót, belopakodok a hálóba és csendben ledőlök Colin mellé. Próbálok a lehető legóvatosabban mozogni, úgyhogy kb lassított felvételben sikerült lekapcsolni az ágy melletti kislámpát is, végül szusszanok egyet és kényelembe helyezem magam. Mégis, akárhogy mozgolódok, sehogy se jó. Folyamatosan Colin felé lesegetek a sötétben, majd amint pózt vált és hanyatt fekszik végre, odakúszok hozzá, fejem a mellkasára pakolom óvatosan és mellkasát simogatom elgondolkodva.
-Sajnálom cica.- sóhajtom halkan, aztán pár pillanatig valami reakcióra várok, hátha még is ébren van, végül nyomok egy puszit a mellkasára és lehunyom a szemeimet. Az csak jó jel lehet, hogy egyáltalán itt van még. Legalább némi esély van még rá, hogy hajlandó lesz megbocsátani nekem és boldogan várhatjuk ki még ezt a kis időt, amíg megérkezik az apróság.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime17.02.13 22:49


Nothing else matters




Próbálok helyezkedni. Hallom fél füllel, ahogy Abi kimegy a szobából, és közben olykor koppan a villa hegye a tányéron. Szóval azért mégis csak éhes volt. Ez egy egészen halovány mosolyt csal az arcomra. De az hamar eltűnik. Inkább próbálok elaludni, mert ha csak rágódnék, az istennek sem bírnék elaludni. De végül nem is sikerül. Rengeteg kusza gondolat özönli el az elmém, és csak nem hagynak nyugodni.
Abi is visszaér, igaz a szemem csukva de érzékelem ahogy lekapcsolja a lámpát. És mivel még mindig nehezen jön álom a szememre, így a hátamra fordulok, és szuszogni kezdek. Hátha azzal többre megyek. Kis idő múlva azonban kissé meglep, ahogy Abi hozzám bújik. Meglep ez a lépése, tényleg azt gondoltam majd úgy alszunk mint a kilencven évesek. Amit pedig hozzátesz, csak még inkább ledöbbent. de most mégsem nyikkanhatok meg, elvileg alszok. és próbálok arra koncentrálni, hogy a szuszogásom ne akadozzon kicsit sem.
Várok egy kis ideig, aztán egyik szememet kinyitva lesandítok rá. Már alszik, szerencsére. De mégis... Miért csak így mondod Abi? Kérdezem szinte magamtól gondolatban. Miért nem mondja meg, vagy beszél velem, vagy valami. Ehelyett mindketten kussban voltunk. Csak most, hogy azt hiszi nem hallom nyögi ki. De miért? Fél valamitől? Én már lassan nem értem ezt. Tőlem fél ennyire? Mert akkor elég elkeserítő a helyzet. Komolyan, sok olyan ügyet kaptam már, amiben a nő félt, vagy tartott az urától. De azokban mindben bántalmazás volt. Én azt az egy alkalmat leszámítva amikor kiabáltam vele egyszer nem terrorizáltam. Még csak fel sem emeltem a hangom. Egyre elkeserítőbb ezek szerint a helyzet... Én pedig kezdek kétségbe esni.
Valamikor hajnal tájt aludtam el, és aludtam összesen három, vagy négy órát. Aztán nem tudtam tovább. Olyan vagyok mostanában mint egy időzített óra, pontban fél nyolckor kipattannak a szemeim, és nem tudok tovább aludni. Nem tudom mitől van, lehet csak a megszokás. Egy darabig csak figyelem Abit. Még mindig hozzám bújva alszik, ahogy az este maradt. És ahogy őt figyelem, eszembe jut az a sok negatív gondolat, amit az éjjelekig való fennmaradás közben diskuráltam magamban. Nem vagyok túlságosan elragadtatva attól, amire jutottam.
Óvatosan kibújok az ölelésből és elmegyek letusolni. A hideg víz jót tesz, felébreszt és tereli a gondolataimat. Még egy borotválkozásra is rászánom magam, és a végén végigtapogatom a sima ábrázatomat. Nem is tudom mikor voltam így lecsupaszítva, egy kevés borostát mindig hagytam. Furcsa is a tapintás, semmi sem bökős. De még ez sem nagyon segít rajtam, hogy másabb lettem picivel. Folyton az jut eszembe, hogy Abi tart tőlem.
Jobb ötlet híján a konyhába veszem az irányt, hogy feltegyem főni a kávét. Aztán a körém somfordáló kutyusokhoz guggolok le egy kis vakarászásra.
- Jobb reggelt blökik. - mosolyodok el, ahogy a kisebbik mindjárt el is fekszik, hogy szeretgessem meg jobban. Imádja, ha kényeztetem. Még egy ideig el is vakarászom őket, aztán a táljukba öntök tápot, és a másikat is megtöltöm vízzel.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime17.02.13 23:27


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Hiába próbál Colin észrevétlenül kiosonni. Amint feltápászkodik az ágyból, én is magamhoz térek. Bár, csak pillanatokkal később vagyok képes arra, hogy egyáltalán megmozduljak, azért érzékeltem, hogy kiment. A szememet dörzsölve fordulok a hátamra, végül a plafont lesem egy ideig és azon agyalok, vajon hallotta-e, amit este mondtam neki, vagy most meg kell majd ismételjem? Bár, abból, hogy nem reagált semmit, azt hiszem az utóbbi érvényes. Viszont még most reggel meg akarom vele beszélni az egészet. Nem akarom a mai napot haragban tölteni. Utálom, amikor összekapunk valamin és amíg ő nem kezdeményez, nem is szólunk egymáshoz. Meg kell tanulnom leszokni erről a mulya hozzáállásomról, különben sok baj lehet még ebből. Be kell vallanom, ha hibáztam és tőle is bocsánatot kell kérnem, amiért rohadék voltam. Ez így megy a normális emberek közt, mi pedig tudtommal normálisak vagyunk.
Nagyot sóhajtva próbálok lekászálódni az ágyról, ami végül sikerül is, aztán az ablakhoz battyogok és kilesek az utcára. Szép időnk van. Akkor miért is hagynám, hogy a kedvünk pocsék legyen? Annyi mindent tudnánk ma csinálni ahelyett, hogy csendben elsétálgatunk egymás mellett. És ezért tenni is fogok, de mivel hallom még, hogy tusol, nem is teszem ki a lábam a szobából. Inkább a beszédemet tervezgetem, végül mikor nem egy zaj tanuskodik arról, hogy már a konyhában van, félénken ajtót nyitok, előbb kilesek, végül halkan megindulok a konyha felé.
-Jó reggelt.- motyogom, ahogy megpillantom a széles hátat magam előtt, aztán a két kutyát, akik ajnározzák is a tulaját rendesen. Piszok dögök. Lassan féltékeny leszek rájuk. Nem tudok Colinnal két percet se kettesben lenni, mert ők mindig a nyomában vannak. Imádni valóak, ahogy elterülnek mindig a lábai előtt, bár ez most inkább a tálakra igaz.
Jobb ötlet híján a kávéfőzőt kezdem keresni, de aztán veszem csak észre, hogy azt már Ő rég elintézte. Rám végül is, semmi szükség már itt. Akkor minek is toporgok Colin mögött? Ja igen. Beszélnem kell vele.
-Kávé előtt, vagy inkább után beszéljünk?- motyogom vállammal a konyhaajtónak dőlve, közben a padlót szugerálom. Nem épp így képzeltem el a kezdő mondatot, de most már olyan mindegy. A lényeg, hogy a tudtára adjam, nem akarom, hogy haragban maradjunk.
-Már, ha hajlandó vagy meghallgatni és nem gyűlölni nagyon.- motyogok még határozatlanabbul, mint az imént, közben összehúzom magamon a köntöst és "átölelem" magam. Rettegek attól, hogy közli velem, nem kér többet belőlem és inkább vissza megy a lakására. Akkor az egész semmit sem érne már.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 0:26


Nothing else matters




Ahogy meghallom a hangját a hátam mögött, a kezem is megáll a nagy vakarászás közepette. Nem akarok én békétlenkedő lenni, így próbálok egy kis jókedvet belecsempészni a hanglejtésembe.
- Neked is jó reggelt? Hogy aludtál? - felegyenesedek a blökiktől, amit ők elégedetlen grimaszolással a tudtomra is adnak, hogy nem jó ötlet. De nem is foglalkozok most velük, megfordulok inkább. Remélem nem látja, hogy kissé karikásak a szemeim. inkább válaszolok a kérdésére, mielőtt megkérdezné mennyit is aludtam.
- Talán kávézás közben jobb lenne. - egy igen csak apró, harmatgyenge mosoly kúszik az arcomra, aztán megyek a bögréért, hogy kitöltsem bele a kávét, majd a megfelelő cukor és tejadagokat is hozzáteszem. És végül a kezébe adom az ő bögréjét.
- Nem gyűlöllek. Ezt szögezzük le, oké? Csak... rosszul esett ez az egész. - vonok vállat, miközben fújkálni kezdem a forró kávét. Hiába van benne tej, mégis csak frissen főtt. És bizony még gőzölög. Egyre jobban csak azon jár az eszem, hogy vajon melyik dolgokat fogjuk meg tárgyalni. Azt hiszem átadom neki a terepet, had kezdeményezzen ő. De közben pedig még mindig azon zakatol az eszem, hogy vajon miért tart tőlem. És ez kissé odavág. ettől a gondolattól olyan érzésem támad mint aki karót nyelt. Azt hiszem ezt az érzést nem kívánom senkinek. És valahogy egyre inkább kikívánkozik belőlem. De mielőtt még megszólalok, befogom a pofám és inkább próbálom őt végighallgatni. Közbevágás nélkül.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 0:51


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Legalább nem morog, vagyis próbál úgy tenni, mint akinek nincs valami pocsék kedve, de sejtem azért, hogy nem vigyorogva kelt fel ma reggel. Bár az arcát, csak akkor látom, mikor végre felém fordul, akkor is elnevetem magam, de gyorsan komoly arcot varázsolok magamra.
-Én jól aludtam. Neked viszont, hova lett a borostád?- lesek rá egy apró mosollyal az arcomon és most erős késztetést érzek, hogy odasétáljak hozzá, megsimogassam az arcát, adjak neki pár puszit, de végül inkább visszafogom magam. Attól tartok, most még nem vagyunk annyira jó viszonyban, hogy ilyesmivel kezdjem a napot.
-Az pompás lesz.- bólintok, ahogy felveti a kávézás közben beszélgetős ötletét, majd figyelem, ahogy gondosan elkészíti mindkettőnk adagját egy-egy bögrébe. Még mindezek ellenére is ilyen kedves velem és segítőkész. Nem tudom, mikor jön majd el az a pillanat, amikor úgy összekapunk, hogy tényleg levegőnek néz.
-Köszönöm.- motyogom, ahogy a kezembe nyomja a bögrét, aztán kétségbeesetten pislogok rá. Tudom, hogy rosszul esett neki, amiért hazudtam. Nem is akármeddig. Nem napokig titkoltam el valamit és nem is apróságról van szó. Komoly dolog, és hónapokig hagytam, hogy abban a hitben legyen, nem az övé a gyerek. Utólag már én is hülyeségnek tartom, de eddig még képtelen voltam elmondani Neki.
-Hidd el, hogy nem ez volt a célom, Colin.- magyarázok halkan, aztán inkább a konyha asztalhoz sétálok és leülök, majd várakozón pislogok rá, hátha ő is csatlakozik és esetleg leül velem az asztalhoz. Kényelmetlen lenne úgy, hogy Ő ott ácsorog, mintha próbálna méterekre lenni tőlem.
-Kezdem az elején, ha nem baj.- pislogok rá, aztán nem is nagyon várok tovább, inkább csak kortyolok egyet a kávéból, már amennyire tudok, hiszen meglehetősen forró, majd leteszem az asztalra, két kezemmel körbe fogom a bögrét és magam elé lesek.
-Igazából, már akkor tudtam, hogy te voltál az, amikor beszéltünk a buliról és... amikor megláttad a tetoválásomat. A bulin is az volt rá a reakciód.- mosolyodok el, hiszen attól függetlenül, hogy most galiba van, az a buli még szép emlék, és akárhogy is nézzük, az első közös emlékünk. Vagyis az enyém, mert neki ez kimaradt.
-De akkor még... annyira az elején voltunk. Nem akartam, hogy majd esetleg, ha nem alakulnak jól a dolgaink is erőltessük, mert a tiéd a gyerek. Szóval, ha teszem azt, kiderült volna, hogy nem viseljük el egymást, te akkor is maradtál volna a gyerek miatt velem. Tudom. Ebben biztos vagyok. Viszont én ezt nem akartam volna, hogy boldogtalanul élj, csak mert az a buli így sült el.- sóhajtok egyet, közben felpillantok rá, de még mielőtt bármit is szólhatna, már folytatom is. El akarom előbb mondani az egészet, aztán felőlem olyan hülyének hord el, amilyennek akar. De végig kell hallgatnia.
-Az is megfordult a fejemben, hogy ha hirtelen elő adtam volna neked, hogy te voltál a bulin és a te gyereked, akkor azt is hihetted volna, hogy csak így akarlak befűzni. Hogy így akarok apát fogni a gyereknek.- motyogok, közben a bögre szélét vakarászom. Végtére is csupa olyan dologról van szó, amit én is gondolnék fordított helyzetben. Összejönnék egy csajjal, akivel találkoztam anno, és közölné, hogy nem akárkitől terhes, hanem tőlem... kicsit furcsa sztorinak gondolnám.
-Utána olyan jól alakult minden és, mire felfogtam, hogy te így is úgy is velünk akarsz maradni, már nem tudtam, hogy mondhatnám el. Sosem volt olyan pillanat, amiről el tudtam volna képzelni, hogy tökéletes arra, hogy közöljem az egészet. De tegnap már nem bírtam tovább várni.- lesek rá mélabúsan, hiszen annak ellenére, hogy a tegnapi napnak csodásan kellett volna sikerülnie, most majdnem az egyik legrosszabb emlékemmé vált. Vajon mindig az lesz? Úgy fogok rá visszagondolni, mint "a nap, amikor Colin csalódott bennem" vagy úgy, hogy "a nap, amikor kiderült: fiunk lesz"?
-Hidd el, nem akartalak átverni sem megvezetni Colin. Sosem így gondoltam a dologra, hogy most én röhögök a markomba és hülyére veszlek. Elhiszed?- lesek rá nagy szemekkel és aggódva várom, mit fog most reagálni. Hiszen, már elmondtam mindent. Most már, csak az ítéletre kell várnom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 2:07


Nothing else matters




- A borostám az.... Ehhez volt ma kedvem. - vonok vállat, ahogy a borotválkozás okozta változást észreveszi. Mondjuk nem nehéz, inkább az a ritka, ha bizony nincs semmi szőr a képemen. Még ahogy észreveszem nevet is rajta, kicsit mint ha oldana. Hiába a nagy sértődés, azért jó látni rajta, hogy nincs sokkal depressziósabb hangulatban.
A bögrét közben a kezébe adom, amint elkészül, és a pultnak támaszkodva kezdem figyelni.
Csak miután leteszi az övét az asztalra, és leül, moccanok meg. Ha már egész részletesre ígérkezik ez a mesélés, akkor azt hiszem nem árt ha én is leülök. A vele szemközti széket célzom meg, és helyet is foglalok. Tényleg elég hosszan mesél, részletesen kifejtve mindezt. Közben pedig millió új kérdés fogalmazódik meg a fejemben, amit aztán úgy tervezek, hogy felteszem a végén neki.
Oké, ismerjük el, logikus amit mond. De azt tényleg nem értem, hogy miért várt eddig. Oké, szerinte nem volt aktuális pillanat. De ha már egyszer tudja az igazságot, és ami nem is kis méretű dolog mellékesen, akkor az önmagában is egy elég hatalmas hír. Nem kellene mellé még valami tökéletes alkalmat találni.
Leteszem én is kis fújkálás után a bögrémet. És csöndben végighallgatom. Csak aztán akkor szólalok meg, amikor végül úgy látom tényleg befejezte a mondandóját, és többre nem is készül.
- Öhm... Jó... akkor összegezzük.. volt két szemléleted, amit még értek is. Nyilván nem biztos, hogy akkor úgy elhittem volna. De mivel nem emlékeztem, lehet hittem volna neked, más kapaszkodó híján. Tudod... elég zavaró, ha az embernek pár óra kiesik. De tegnap rájöttem, hogy amit szilveszterkor álmodtam, valószínűleg az eshetett nekem ki. Igaz? Amit meséltem. - kezdek óvatosan hozzá. Nem áll szándékomban most itt feszültséget kelteni, így is elég fáradt vagyok. Csoda, hogy nem jegyezte még meg, mennyire nyúzott a képem.
- Viszont... Szerintem nyugodtan hagyhattad volna ezt a keressük meg a megfelelő időpontot, és akkor mondjuk el dolgot. Én akkor is örültem volna, ha csak spontán kijelented mondjuk reggel, amikor már úgy érzed, hogy ez a kapcsolat működik. Akkor egy csomó mindent megelőzhettünk volna. De Abi azt értsd meg légyszi, hogy miért borultam ki. Már fél év eltelt, fél év... Rég kiderült, hogy el tudjuk viselni egymást. Eddig minden annyira passzolt... És most... Most megtorpantam. Tanácstalan vagyok abban, hogy mit hihetek neked el, van-e még valami amit eltitkoltál esetleg előlem. Teljesen bizonytalan vagyok. És a legrosszabb az egészben, hogy tegnap úgy éreztem félsz tőlem. Hogy tartasz tőlem, vagy nem is tudom. Még ébren voltam este, amikor végre szóltál hozzám. De csak mert te azt hitted alszom. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy nem mersz beszélni velem. Ha valami... ha valami aggályod van, vagy félsz, vagy bármi, miért nem mondod? Marha szar érzés, hogy azt találgatom, vajon mégis mit mersz és mit nem mersz megtenni a közelemben. Olyan mint mikor valami belül szétmar.
Nehezen találom a magyarázkodásra a szavakat. De ugyanakkor kicsit sem kelek ki magamból, csak a hangomon érződik ez a bizonytalanság. Kétségbe vagyok esve, de nagyon. Mégis mi az istent reméljek egyáltalán a kapcsolattól, ha azt érzem, hogy Abi fél tőlem? Inkább próbálom lekötni magam azzal, hogy tovább kevergetem csak a kávét. Az most picit megnyugtat.
- Én elhiszem, hogy nem akartál rosszat... De mit vártál, hogy majd körbecsókolgatlak, hogy az a gyerek mégis az enyém? Most hogy az enyém vagy nem az enyém vér szerint, már vagy ezerszer mondtam, hogy nem érdekel. Ha most csak azért kezdtem volna örömködni, mert kiderült, hogy az enyém, akkor nem vártam volna igazán annyira azt a gyereket abban a tudatban, hogy nem az enyém. Én már ezt rég eldöntöttem. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mint nevelt gyerek nem éreztették velem. És én is így tettem volna, ha az enyém, ha nem. Ez a tény nem oszt, nem szoroz a dolgokon.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 2:26


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Nem hülye Ő. Összerakta azonnal a dolgokat, hogy amit akkor álmodott, az kb a buli estéje volt. Igaz, kicsit másképp, de az volt. Erre persze, én csak bólintok egyet, hiszen megkérdez, hogy igaz-e. Persze, hogy igaz. Valahol mélyen emlékszik ő arra az estére, csak az alkohol elmosta kicsit a dolgokat.
Egész jól indul a beszélgetés. Nem látom rajta, hogy a kiborulás szélén állna vagy ilyesmi. Nem emeli fel a hangját és nem akad ki. Nyugodtan végig hallgatott, ahogy most én is őt, de én kevésbé tudom visszafogni magam.
Amikor azt ecseteli, hogy megtorpant és nem tudja, hogy bízhat-e még bennem, képtelen vagyok már visszatartani azt a kibuggyanó könnycseppet. Viszont, hogy Ő ne nagyon láthassa, inkább elpillantok valamerre, hogy az az oldal épp takarásban legyen, ahol végig folyik a könnycsepp, aztán gyorsan le is törlöm.
Pokolian rosszul esik, hogy most mindez miatt már azt se tudja, hogy nem-e hazudtam mindenről. Hiszen ismer. Tud rólam mindent, épp csak ez az egy dolog volt, amivel vártam. Ha pedig, ez szerinte nem változtat semmin, akkor most miér ülünk itt mégis úgy, mint akiknél a következő mondat az lesz, hogy "akkor most szakítsunk?".
Közben hallgatom tovább és, ahogy a félelmet hozza szóba, rászegezem a pillantásom. Komolyan ezt érzi? Mert én nem tőle félek, hanem attól, amit mondhat egy-egy hisztimnél vagy épp ennél a dolognál. Hogy simán benyöghetné, hogy lelép vagy, hogy elege van már belőlem. Mert tegnap esküszöm azt hittem, hogy ez lesz a következő mondandója.
-Nem félek tőled Colin, honnan szedted ezt?- szipogok párat, mert már képtelen vagyok visszafogni a könnyeimet. Hát ezért kellene nekünk még az ilyesmikről is beszélni. Ezért kellene, hogy elmondja, ha valamiben nem biztos. Mégis, mióta érzi Ő így?
-Attól félek, hogy bármelyik pillanatban elhagyhatsz. Mint mondjuk most is. Tudom, hogy ez nem volt így szép és azt is, hogy nincs értelmes kifogás vagy védekezés, de... én nem akartam, hogy emiatt képtelen legyél megbízni bennem újra. Esküszöm, minden más igaz. Az vagyok, akit megismertél. Nincs titkos életem vagy kapcsolatom, semmi.- motyogok, miközben folyamatosan a könnyeimet törölgetem.
-Bár bevallom. Tegnap, mikor megláttam az arcod, ahogy közöltem veled, hogy mi van, simán el tudtam volna képzelni, hogy leborítasz onnan. De az lehet ki is járt volna nekem.- veszek nagy levegőt, aztán nem bírom már, a szekrényhez megyek és elő vakarok egy köteg zsebkendőt. Megállok háttal és megtörölgetem a szemeimet, aztán a pultra támaszkodva próbálom összevakarni magam. Még a végén azt is megkapom, hogy ez meg egy hülye női praktika, hogy sírva fakadok, ha vitázunk.
-Pontosan azt vártam Colin, igen. Hogy elvigyorodsz és össze-vissza csókolsz a megkönnyebbüléstől. Nem azt, hogy úgy nézel rám, mint egy árulóra, és kivonulsz a rendelőből.- szipogok tovább, sóhajtok párat, közben lelesek a kutyákra. Mindkettő félre fordított fejjel hol engem, hol Colint lesi és elképzelésük sincs, mi a fene folyik most itt.
-Akkor most mi lesz? Vége? Képtelen vagy már megbízni bennem? Elkövettem a lehető legsúlyosabb hibát és ennyi?- magyarázok halkan, közben sóhajtok egyet, szipogok még párat és kicsit hátra döntöm a fejem. Így most épp a konyhaszekrényt lesem, de jó az. Nem akarom, hogy lásson. Vagy én nem akarom őt látni? Hogy még mindig olyan kiábrándultan néz rám?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 2:52


Nothing else matters




Nahát ez fantasztikus! Komolyan egyre jobb. Én itt felvázolom neki, hogy mi a problémám. Mert oké, ha már megbeszéljük itt a dolgokat, gondoltam akkor mindent elmondok, de úgy tényleg mindent. Ne maradjon semmi megbeszéletlen, kétséges dolog, amin rágódhatok. Erre tessék, csak kiborul, elkezd bőgni, és innéttől az egész beszélgetés teljesen más értelmet nyer. Abi olykor félreértelmezi azt, amit mondok. Azt nem tudom, hogy ilyenkor a hormonok mennek az agyára, vagy mi az isten van, de bosszantó, hogy a végén állandóan aztán én magyarázhatok, meg én vagyok a hibás hogy ilyeneket gondolok.
- Jó és ezt most honnét szedjem, hogy mitől félsz? Talán a kisujjamból szopjam? Utálom amikor valamit nem mondasz el mert félsz a következménytől, tudod jól. De azt is tudod, hogy nem bántanálak a büdös életbe, és nem hagynálak itt, mert fél év alatt már elég alaposan rájöttem arra, hogy nekem nem kell semmiféle más nő, csak te. - na jó, próbáljunk higgadtak maradni. eddig jól megy, kérdés, hogy megint mikor borul a bili. kellett nekem ennyit aludnom, ilyenkor a türelmem a béka segge alatt szokott lenni, és az gáz.
- Várjunk csak... mi ez a most is elhagylak szöveg? - akadok fenn egyből az első mondata második felén, ahogy leesik, hogy most azzal mire akart utalni. Nagyon nem lesz ez jó, ha így kiforgatja a szavaimat.
- Nem elhagylak, és nem arról van szó, hogy nem tudok már bízni benned. Egyáltalán nem. De most nyögtél ki tegnap, bő fél év együttlét után egy igen csak fontos dolgot. Amiről eddig mélyen hallgattál. Mégis honnét tudnám, hogy van-e még valami, amit nem mondtál el, vagy nem úgy mondtál? Cica, aznap éjjel a képembe hazudtad, hogy de bizony mástól van a gyerek. Én rá is kérdeztem, emlékszel? Ez után szerintem te sem lennél olyan biztos a dolgodban. De tudod mit? Hagyjuk. Majd... majd feldolgozom magamban oké? Inkább nem traktállak semmilyen problémámmal. Az a legjobb, akkor nem háborodsz fel, nem sértődsz meg és nem értelmezed félre. Gond egy szál sem. Most is megbeszélni akartuk a problémákat, erre te mindjárt kiborulsz, és bőgsz. - szemforgatva feltápászkodok, ahogy észreveszem, hogy bizony tényleg elég rendesen bőg, amint nekem már háttal áll a pulttal szemben. Egy százas zsepit szedek elő az egyik fiókból, azt tolom elé.
- Mert meglepett a dolog. Kissé hidegzuhany volt, hogy fél évig hallgattál az egészről. De egyébként örülök... Mármint... ennek az egésznek.. - sóhajtok, ahogy megállok mellette, egyedül csak attól kezd megint a hideg futkosni a hátamon, hogy konkrétan rákérdez, hogy vége. Mégis honnét a bánatból szed ekkora ökörségeket?
- Szerinted vége ha még mindig itt állok, és egy árva cuccomat nem csomagoltam még el? Abi olyan baromságokat tudsz mondani néha, hogy az már nekem fáj. Nem képtelen vagyok megbízni, csak... ez után nem tudom mire gondoljak. de mégis... hogy az istenbe tudod azt a fejedbe venni, hogy itt hagylak? Basszus... szeretlek. Mi okom lenne nekem elmenni? - nézek rá kissé elképedve. Ezt a szakítós dolgot remélem nem gondolta komolyan, és csak kicsúszott a száján, amiért ennyire kétségbeesett. Még a végén kiderül, hogy nem bízik a kapcsolat jövőjében? Vagy mi?
- Na jó, hagyd abba a pityergést, kihűl a kávéd.. - sóhajtok végül, miközben az arcát kezdem fürkészni.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 3:20


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Két perc alatt kapok én itt hideget és meleget is. Egy részt az a "nem kell más nő, csak te" elképesztően megmelengeti a kis romokban heverő, hormonzavaros, depressziós lelkemet. Másrészt viszont, a többi... amiket megint a fejemhez vág, hogy én most bőgök. Hát az mindenhogy esik, csak jól nem. Mégis, mit kéne csinálnom? Mikor azt mondja, hogy nem tudja most merre és nem bízik bennem? Tapsikoljak örömömben vagy mi?
-Tessék. Most már azért is kövezz meg, mert ezek a k*rva könnyek potyognak. Nem hiszem el, hogy most ez a legnagyobb probléma. Attól még beszélhetünk, hogy bőgök.- csóválom a fejem szipogva, közben továbbra is markolászom a zsebkendőket, amelyek vészesen fogynak, de végül is Colin elém tol egy egész csomaggal, úgyhogy azzal legalább már nem lesz gond.
Lehetetlen reagálni mindarra, amit most megint ledarál. Hol jót, hol rosszat. Hol bíztatót, hol borzalmasat. Ha úgy érzi, hogy képtelenség megbeszélni dolgokat, mert én bőgök, akkor megint csak zsákutcában vagyunk. Mert hát, így akkor ezek szerint velem semmit nem lehet megbeszélni. Vagy most mi van?
-Esküszöm, nem tudlak nyomon követni.- sóhajtok egyet, ahogy ismét próbálom kicsit össze szedni magam, aztán csak hallgatom, ahogy most azt ecseteli, hogy dehogynem örül. Hát mindent láttam az arcán eddig, csak örömöt nem. A legapróbb jelét sem. Talán egyedül az a mackó árulkodik arról, hogy tényleg feldobta a dolog, de azon kívül semmi. És az is a gyerknek szól, nem nekem.
-Egyébként se kiborultam. Az nem ilyen, ha kiborulok. Csupán így reagálok a szavaidra, amivel jobban is jársz. Hidd el nekem.- morgok az orrom alatt, mert hát tényleg. Mondhatnám, hogy mégis itt van annak ellenére, hogy én ilyen elviselhetetlen vagyok, hogy érdekes mód, ha ilyesmiket vágnak hozzám, sírva fakadok. Nem tehetek róla, hogy nem egy macsó vagyok, aki fapofával vagy max idegrohamosan reagál ilyesmikre.
Csak arra a véletlenül kicsúszott "szeretlek"-re hallgatok el és egy pillanatig még levegőt is elfelejtek venni. Tényleg így kell ennek is előbukkannia? Ez az a helyzet, amiben el kell először hangoznia ilyesminek? Amikor épp szétszedjük egymást a konyha kellős közepén, korán reggel?
Bár igazából, már a fenét se érdekli az egész. Se a kávé, se ez az egész helyzet.
-Sajnálom, Colin. Nem gondoltam, hogy ebből majd ez lesz. Én... ne haragudj, nem akartalak átverni vagy bármi. Csak tudni akartam, működik-e és nem akartalak olyanba rángatni, amit nem akarsz. De talán jobb lett volna, ha inkább örökre elhallgatom a dolgot. Akkor most nem itt tartanánk. Akkor talán azzal foglalkoznánk, hogy örülnénk annak a nyomorult gyereknek, akiről tegnap végre kiderült, hogy fiú lesz.- motyogok halkan, miközben letörölgetem megint csak a könnyeimet, aztán sóhajtok egy nagyot.
-Én is szeretlek te hülye mamlasz. Semmi egyébért nem csináltam, csak ezért. Meg azért, hogy eldönthesd nyugodtan, milyen életet akarsz, ha már az enyém így alakult.- na ez van, ha nem bőgök. Akkor háborgok. De a háborgás közepette is úgy lesek rá, mint egy elveszett kisgyerek. Komolyan elég már ebből a napból meg a tegnapiból is. Inkább kussoltam volna örökre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 10:38


Nothing else matters




Rossz ránézni, ahogy vívódik. De komolyan. Hiába érzem még mindig úgy, hogy én voltam átverve hónapokon keresztül, de mégsem akarom azt, hogy neki rossz legyen. Nem akarom látni, hogy kikészül idegileg. Nem ér annyit ez az egész, hogy napokig csak kerülgessük egymást, míg én kiduzzogom magam nagy gyerekesen. Felnőttek vagyunk, érett fejjel kell gondolkoznunk és a lehető legjobb döntést meghozni.
Látom rajta, hogy sajnálja ezt az egészet, és nem csak úgy mondja. Biztos sokat vívódhatott, hogy mégis miképp vezesse fel. Mert el akart kerülni egy hasonló helyzetet.
Ahogy csak törölgeti a szemét, egyre jobban sajnálom. Most már gyakorlatilag olyanért is okolom, ami teljesen jelentéktelen dolog. És ezért Inkább elhallgatok, és csak nézem ahogy mondja, mondja és mondja elkeseredetten hogy érzi magát.
Tényleg nem értem magam. Jó, egy ponton igen, mert egy ilyen dolgot nem lehet csak úgy elhallgatni. Igen is fontos dologról van szó. Ugyanakkor meg már érzem azt is, hogy kissé túllőttem a célon. Nem érdemli meg, hogy állandóan okoljam egyetlen egy rossz döntése miatt. Sóhajtok, ahogy látom, hogy a zsepik egyre csak fogynak, és fogynak. A végére pedig nem bírom ezt tovább nézni. Gyengéden megragadom a karját és magamhoz húzom. Nem szólok semmit, csak amennyire a hasától tudom, magamhoz ölelem. Majd a magyarázkodását is megelégelem, teljesen fölösleges tovább rágódni bármin is.
- Tss... Nem számít, Tök mindegy, így alakult. Én is túlreagáltam a dolgot, csak egyszerűen azt éreztem, hogy elárultál. Még nem volt semmi ilyen, tegnap pedig nagyon megdöbbentettél. Nem számítottam rá, és rosszul esett. De mindegy, a tegnap már a múlt. Igazad van abban, hogy örülnünk kellene. Hogy nem egy rossz emlékként kellene minderre emlékezni. Csak lesokkoltál. És nem tudtam hogy kezeljem a dolgot. - magyarázom halkan neki, miközben a tekintetét fürkészem, aztán megsimítom az arcát is.
- Az sem lett volna jobb ötlet, hidd el. Mi van, ha a gyerek egyre jobban hasonlít rám? Úgy sokkal rosszabb lett volna megtudni. Később. - nekem legalábbis ez a véleményem. Szerintem nincs annál rosszabb ha már valaki nevel egy gyereket, és valamikor útközben jön rá, hogy mekkora a hasonlóság. De nem is érdekel már igazán ez az egész, csak azt szeretném, ha mindketten lehiggadnánk. Megnyugodnánk és átbeszélnénk a dolgot.
- Olykor... Elgondolkoztam azon, hogy vajon rád fog-e hasonlítani, vagy teljesen másra. Hogy ez mennyire befolyásolná az életünket, hogy neki mennyire kellene magyarázkodni. Úgy tűnik vannak furcsa véletlenek.
Jól esnek a szavai, ahogy ecsetelni kezdi, hogy ő is szeret. Igaz nem egészen ilyen körülmények között terveztem már, hogy ezt így nyíltan is elmondom neki. Nem csak éreztetem vele. Mert egy szónak nagyobb ereje van mint bármelyik tettnek. Főleg, ha az ember nem napjában ezerszer mondja el, mert azzal csak elértéktelenedik a jelentősége.
- Én már rég eldöntöttem, hogy milyen életet szeretnék. És abban ti igen csak szerepeltek. Nem mint kívülállók, hanem mint az én saját családom. Egy ilyen szintű elhatározásra már pár éve készen állok, nincs semmi féle kapuzárási pánikom, mindent átgondoltam. Már csak azt vártam, hogy mikor toppantok be az életembe. - sutyorgom neki tovább halkan. Lehet nyálasnak tűnik így egy férfi szájából. Vagy túl érzelgősnek, de ez az igazság. És szívesen mondom el neki, ha kell akár többször is.
- Csak egy valamit szeretnék. Mától induljunk tiszta lappal. Semmi titkolózás, semmi hazudozás. Csak őszintén. Inkább mondd el, és inkább őrlődjek rajta, mint hogy egy ilyen helyzetbe keveredjünk. Utálom, ha zűr van velünk, utálom, ha veszekedünk. És utálom, ha elfojtod magadban azt, ami aggaszt. Ha még van valami... Akkor bökd ki, vagy dörgöld az orrom alá. Rossz látni, hogy látszólag tartasz tőlem, vagy a véleményemtől. Ez most tök mindegy melyik, de legyünk inkább őszinték, rendben?



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 12:05


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Nem is tudom, mit érzek most igazán. Részben szégyellem magam, amiért hazudtam neki és most nem tudja, hogy ki is vagyok vagy, hogy bízhat-e még bennem. Másrészt viszont úgy érzem, hogy azért ez nem járna nekem, amiért elhallgattam valamit. Mintha Ő csak nézné, ahogy felvonszolom a keresztem a hegyre, én meg könyörgök, hogy állítson meg és ne nézze végig, de ő nem segít. Értem én, hogy rosszul esett neki, de már nem teljesen mindegy? Akármennyire is pocsékul esett neki, már nem tudok semmit se visszacsinálni.
Aztán csak les rám egy ideig, majd magához húz, ami teljesen meglep. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő megmozdulása. De pedig ez az, és még el is hallgattat. Szipogva karolom át a nyakát és bújok oda hozzá, aztán csak ölelem szorosan. Szégyenkezve pislogok rá, ahogy megint magyarázni kezdi, hogy milyen is volt neki ez az egész, de most már valamivel nyugodtabbnak tűnik.
-Nem akartam, hogy ennyire pocsékul érezd magad. Nem akartalak megbántani ezzel. Sosem akarnálak bántani.- motyogom a nyakába, közben az arcát simogatom. Ha most nem épp háborús helyzetek uralkodnának, még el is nevetném magam. Annyira furcsa ez a csupasz bőr a képén. Talán sosem volt még ilyen. Lehet ez is a sokk hatása miatt van.
-Kiköpött olyan lesz, mint te. Érzem.- motyogom válaszul, és úgy tervezem, hogy ma már el se eresztem. Ott fogok csüngni a vállán egész nap, akár tetszik neki, akár nem.
Elérzékenyülve hallgatom, ahogy azt ecseteli, hogy ő eddig is csak ránk várt, közben olykor szipogok még párat, de a sírás már elmúlt. Most mondjuk olyan ez az egész, mintha csak azért sírtam volna, hogy megenyhüljön, de végtére is nem érdekel már, miért ölelt magához. Jó ez így most. Megnyugtat, ha így hozzábújhatok és hallgathatom, ahogy duruzsol a fülembe.
-Esküszöm, mostantól mindent elmondok. Nem érdekel, mennyire buksz ki rajta vagy akármi. El fogom mondani. Más pedig tényleg nincs. És nem félek tőled, egyszerűen csak nem szeretem látni, amikor dühös vagy. Olyankor úgy érzem, mintha kudarcot vallottam volna. Csak vigyorogni akarlak látni, amiért minden jó úton halad.- húzódok el egy picit tőle, hogy az arcát leshessem egy rövidke pillanatig, aztán átölelem a derekánál és a mellkasához fúrom magam. Érzem, hogy már kevésbé feszült. Kezd lassan felengedni és talán sikerül megemésztenie ezt az egészet is. Viszont azt is tudom, hogy rohadt hálásnak kell lennem, amiért így kezeli a helyzetet és nem másképp. Mert tényleg megtehette volna, hogy itt hagy. De örülök, hogy tőle hallhatom, hogy ilyesmit sosem tervezett.
-Nagyon szeretlek Colin. Örülök, hogy azon a bulin te sétáltál be hozzám. Annak pedig pláne örülök, hogy ilyen vagy. Ígérem, nem fogsz többet csalódni bennem. Rendben?- sutyorgom halkan, közben ismét inkább nyaka köré fűzöm karjaimat és arra a sima képére adogatok puszikat. Nem tudom mi lett volna, ha most lelép.
-Olyan sima az arcod, mint egy babapopsi.- nevetem el magam végül, mert ezen még mindig nem tudok túl jutni. Sose volt még ennyire csupasz a képe. Hozzászoktam már, hogy szúr egy picit, ha az arcát simogatom vagy puszilgatom.
-Azért egy picikét tényleg örülsz, hogy így alakult? Vagy miért vetted azt a mackót?- lesek rá kíváncsian, hiszen hallani akarom már tőle, hogy azért tényleg megkönnyebbült picit, hogy ő az apuka. Szeretném már, ha elérkezne végre az öröm pillanata is és elfelejtenénk ezt az egészet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 14:51


Nothing else matters




Azért kissé vicces, hogy az imént még gyakorlatilag egymást harsogtuk túl, én nagy felháborodottságomban, ő pedig azzal, hogy ezen elbőgte megát. Most meg mint ha az elmúlt fél napban semmi nem történt volna. Na jó, azt hiszem egyikünk sem tudna úgy tenni, mint ha nem történt volna semmi. Ő még mindig szipog, és nekem is idő kell ehhez az egész szokatlan helyzethez. Nem hiszem, hogy mindenki ilyenbe csöppen bele, hogy próbál valamit kezdeni egy babával, aki nem is az övé, és a végére kiderül, hogy pedig de. Na jó, azért jól esik. Mármint hogy megvan annak az esélye, hogy hasonlíthat rám is az a kiskölyök.
- Rendben. - bólintok, ahogy azt kezdi bizonygatni, hogy nem fog több csalódást okozni. Az ember ilyennek születik, bakizik, és sokszor megbánja. Ha Abi még egyszer csinálna valami hasonló hülyeséget sem hagynám itt. De persze sokkal könnyebbek úgy a mindennapok, hogy nincs semmi zűr, nem tartunk attól, hogy bármikor érhet minket meglepetés, kellemetlenség, vagy akármi szokatlan.
Tekintetemmel figyelni kezdem, ahogy az arcom kezdi simogatni. A megszólalására pedig elnevetem magam. Tegnap délután óta talán most először érzem magam felszabadultnak. Ha nem is teljesen, de ez a nevetés most azt kell mondjam pokolian jól esett.
- Mindjárt visszaragasztom, ha nem tetszik a babapopsis képem. - kezdem cukkolni, ha már egyszer ilyen hasonlatot talált. Még hogy babapopsi. Abi még tényleg nem nagyon tapogatott babapopsit.
- Cica, ezt akkor mond majd, ha megtapogattad a gyerekét is, meglátod milyen nagy különbség van a kettő között. - adok egy rövid puszit az ajkaira,és közben kezemet a hasára tapasztom. Tegnap ez valahogy hiányzott. Főleg hogy még este is kihagytam azt ami minden alkalommal szinte szertartás már lefekvés előtt. Bizony elég intenzíven elkommunikálok azzal a gyerkőccel, főleg reggel, vagy este. Amikor Abi is nyugodtan hátradől csak a párnának. Olyankor lehet igazán kitapogatni, milyen kis eleven a pocaklakó.
- Örülök is.... meg nem is. A mackónak igazából semmi köze ehhez, azt azért vettem neki, hogy legyen valami fiús dolog is a cuccaihoz. Na meg hátha így többet fog továbbra is mutogatni magából. Viszont visszatérve erre az örömködős dologra... Azt hiszem örülök annak, hogy nem lesz semmivel sem másabb helyzetben, mint ha utána jönne egy kistesó. Sok magyarázkodást mellőzhetünk így, és hát... belegondolva abba, hogy akár hasonlíthat rám is, jobb kedvre derít. Ugyanakkor... nem örülök neki, hogy az a buli így sült el. Egyrészt mert így egy olyan helyre érkezik, ami nincs egészen kész, még kell egy nagyobb ház, egy csomó mindennel le vagyok maradva hozzá képest, mert szeretném tényleg megadni neki ami jár. Ez nem is olyan nagy baj, az viszont elég szánalmas, hogy nem emlékszem a saját fiam fogantatására. Ha megkérdezi egyszer, hogy mi volt, égni fog a képem, mert teljesen nem emlékszem rá. Tudom, volt az az álom. De az nem egészen ugyanaz, talán csak egy része valós. A többi pedig csak tényleg egy álom.



To: Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime18.02.13 17:59


|music: Gabrielle Aplin - Power of Love | to: Colin ♥


Már, hogy ne tetszene a képe. Colin mindenképp jóképű. Lehet szőrös vagy épp borotvált feje, akkor is elolvadok már egy pillantásától is. A legjobb mégis az, amikor szeretettel néz rám, vagy épp huncut fénnyel a szemében, mint most is, ahogy a vita után már nem civakodunk, hanem inkább incselkedik velem. Ezt imádom én, nem azt, amikor tajtékzunk a dühtől és leszedjük egymás fejét. Persze, az is a vele járója az egésznek. Vita nélkül nincs kapcsolat, ráadásul addig a jó, amíg vitatkozunk és megbeszéljük a dolgokat.
-Tetszik a képed, maradhat így is.- taperolom az arcát még mindig vigyorogva, aztán felvont szemöldökkel, incselkedve lesek rá én is.
-Hidd el, el tudom képzelni, milyen egy babapopsi. Pont olyan, mint most a te fejed.- nyomok egy puszit az ajkaira mosolyogva, aztán sóhajtok egy nagyot így a veszekedés után és elégedetten hozzábújok. Az lett volna jó, ha alapból így telik el már a tegnapi nap is. Ha csak viccelődtünk volna és puszilgattuk volna egymást. De most már így alakult és végtére is, jobb is, hogy túl vagyunk ezen a vallomásos dolgon.
-Nem érdekes, hogy még nincs palotánk meg ilyesmi. A lényeg az, hogy egy egész jó kis családja lesz majd. Mi szeretjük egymást, őt még jobban fogjuk, az pedig nem számít, hogy még nincs meg az a ház, amit szeretnénk. Majd megszerezzük.- magyarázok neki komoly arccal, hiszen szerintem tényleg sokkal fontosabb, hogy normális emberek közt legyen majd. Inkább legyünk szűkösen, de boldogan, mint egy baromi nagy házban, de puffogva vagy épp úgy, hogy nem bírjuk elviselni egymást.
-Hát azt bánhatod is, hogy nem emlékszel rá, mert egy isten voltál aznap éjjel. Ahhoz képest, hogy be voltál állva, kitettél magadért.- duruzsolom ajkaiba és már végig is kúszik a tenyerem a mellkasán le, a gatya pereméig. Mostanában elég sűrűn váltok hangulatot. Olykor hisztis vagyok, a másik pillanatban röhögök, mint egy nem normális, aztán addig incselkedek Colinnal, míg nem az ágyban kötünk ki. Most is csak azon jár már az eszem, milyen jó lenne, ha ezt a békülést egy olyan tipikus békülős szexszel zárnánk le. Viszont egyre nehézkesebb a dolog, ami nem jó.
-Ha akarod, én elmesélem neked szívesen.- tolom a székhez a mellkasára tapasztott kezemmel, aztán amint lehuppan rá, az ölébe ülök és ott puszilgatom tovább a sima ábrázatát.
-Vagy inkább ne tegyem?- karolom át mosolyogva a nyakát és kíváncsian lesek rá. Még szép, hogy elmesélném neki. Másról se akarok már mióta beszélni, csak arról, mennyire édes volt aznap. Na meg arról, hogy egy pillanat alatt beindított úgy, hogy az se érdekelt, hogy igazából nem tudom, ki ácsorog ott előttem. Még az arcát se láttam rendesen, hiszen a buli kedvéért a villanykörték helyett csak pár gyertya szolgáltatott fényt. Így aztán egy ideig horroros volt a ház, de amint megjelent Colin, az egész átcsapott inkább romantikusba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: such a lonely day such a lonely day I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

such a lonely day

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Worship bár

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Abi és Colin lakása-