welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (783)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Hayley Woodson
 
Maya Sandoval
 
Freya N. Bosworth
 
Liana H. Jones
 
Bastian Montgomery
 
Cassidy Mia Abrams
 
Cassandra Drescher
 
Dylan Hanning
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Egy sötét sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 06.04.13 15:17

- Valóban nem. Mert egy hülye szőke srác nem érthet semmit, ugye? - vigyorodok el, ahogy lepillantok a mellettem oly lelkesen csóváló kutyára, ki még mindig úgy néz ki, mintha vigyorodna. Talán be van szívva?
- Na látod. Soha ne várjunk el többet senkitől, még egy állattól se annál, mint amire képes. Lehet, hogy sok kutya megmenti az ember életét, kockára teszi a sajátját a gazdájáért. De a legtöbb elmenekül még akkor is, ha fenyegetve megiramodnak felé, vagy a gazdája felé. Lehet, hogy Sparky vigyáz arra, hogy ne menj kocsi elé vagy kitudj kerülni egy oszlopot. De nem hiszem, hogy egy embertől megtudjon védeni. Már csak, ha a fajtáját nézzük. A Golden Retriever nem házőrző, hanem jelző kutya. Mind emellett intelligenciája miatt vakvezető és mentő kutyának szokták őket nevelni. De az, hogy megtámadjon egy embert, azt maximum csak akkor, ha meg van veszve.
Még én is meglepődök azon, hogy mennyit tudok a fajtáról. Soha nem voltam én hülye, csupán nem használom ki az eszem nyújtotta lehetőségeket. Régen rengeteget foglalkoztam az állatokkal, legyen az kutya, hörcsög vagy macska. Úgy néz ki valami megmaradt bennem a róluk kialakított képben.
- Jól teszi. Fogalmad sincs, hogy ilyen későn milyen veszélyes Vegas - ingatom a fejem, ahogy belegondolok, voltak olyan figyelmetlenek a családjának tagjai, hogy szem elől vesztették, és hagyták elbóklászni. Felelőtlenség egy vak lányt magára hagyni, és megfeledkezni róla. Szerencséje, hogy én találtam rá, nem pedig egy helyi banda tagjai, akik ki tudja, mit műveltek volna vele?
Kérdésére csak megforgatom a szemem, majd elvigyorodok. Nem mindegy mit mondok, úgyse látja az arcmimikámat, szóval abból nem tudná leszűrni azt, hogy hazudok. Egyáltalán hazudok? Már én se vagyok biztos magamban.
- Nem tudom. Melyik verziót szeretnéd hallani? Azt, hogy így próbállak rábírni arra, hogy megbízz bennem, vagy azt, hogy arra készteted az embert, hogy hozzád érjen? - kíváncsi vagyok a válaszára. Nem sok ember tudna erre értelmes dolgot mondani, de tőle elvárom, hogy ezt tegye. Csak azután jövök rá arra, hogy szó szerint retteg a közelségemben, miután kimondja a nevét.
- Hogy ne vennélek észre? Kiszúrtad a szemem! Illetve a kutyádnak hála észre vettelek. Túlságosan elfoglalt voltam a gondolataimmal ahhoz, hogy magamtól felfigyeltem volna a közelségedre. Szóval ennek az ugató macskának köszönd jó? - széles vigyorral válaszolok, s ennek hatását talán csak a hangomban hallhatja.
- Nem mellesleg nem szeretek különbséget tenni ember és ember között még akkor se, ha az egyik testi fogyatékossággal rendelkezik, míg a másik nem. Én se vagyok egy teljesen büntetlen előéletű, szóval az is csodaszámba vehető, hogy te megtűrsz még annak ellenére is, hogy a frászt hozom rád. Már rég sarkon fordulhattál volna, ugye tudod? Nem követnélek - hozom fel ezt a lehetőséget is, pontosabban megadva neki a választás jogát. Azt, hogy szüksége van-e most rám, vagy nincs.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 25.05.13 19:28

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 28.05.13 23:47


Zane & Chelsea




Megtörtént aminek meg kellett történni, vagyis jobb lett volna ha nem esek ismét csábításba, mert az az önelégült mosoly a képén... Rémes! Örül, mint majom a farkának, de hát ezek után van is miért örülnie. Ami pedig engem illet nincs is jobb egy betépett menetnél, de azért még sem engedhetem, hogy kedve szerint használjon. Nem vagyok egy játékszer, akivel eljátszadozhat. Beismerem én is pont annyira élvezem ezeket a játékokat amiket egymással űzünk, de nem kellene ebből rendszer csinálni, mert ne adj isten még a végén komolyabbá válna ez a dolog közöttünk. Nekem nincs szükségem kötöttségekre, szeretek szabad lenni és őt ismerve szerintem csak egymás idegein táncolnák, ha a légyottokból több lenne.
- Mondjuk ezt mondani sem kell, látszik rajtad. - Azt hinné az ember, hogy a börtön megváltoztatja az embereket, de nem. Zane semmit sem változott. Még mindig ugyan olyan bunkó aminek megismertem.
- De mára velem is betudtad érni ugye? - Csipkelődő kérdésemet nevetve tettem fel. Ilyen megjegyzések után azt lehetne róla feltételezni, hogy nagyon megválogatja a partnereit, pedig neki annyira mindegy kivel hál. Nála csak az számít, hogy valaki lecsillapítsa a benne tomboló kangörcsöt.
- Hűha! Csak aztán nehogy kifogjon rajtad az a lötty. - Ki tudja mióta nem ivott már alkoholt, ezért szétcsaphatja magát a szemem láttára, de azért remélem nem fog előttem a saját hányadékában fetrengeni.
- Úti cél híján teljesen mindegy. Haladjunk előre és majd meglátjuk hol kötünk ki. - Nem tervezek sosem előre, ezért most sem tudom merre tartunk, de valamerre egyenesen. Erre még nem sűrűn jártam, lebukkant egy környék. Szemben velünk egy kétes külsejű alak jött, nem is törődtem vele egészen addig míg belém nem jött, de ha ez nem lett volna elég mindezt úgy követte el, hogy bele markolt szánt szándékkal a mellembe.
- Te meg mégis mit képzelsz magadról? - Felháborodottan ordítottam rá. Acélbetétes bakancsommal bele rúgva sípcsontjába. Értetlenül álltam az események előtt, de biztosan nem fogom csak úgy hagyni, hogy egy idióta fasz kedve szerint taperoljon.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 03.06.13 21:03

Totálisan jól kielégültem, igaz, ha felkínálná magát még egy menetre -vagy akár többre is-, biztos, hogy nem utasítanám vissza! Ahhoz túlságosan is jól tudja ez a számító nőszemély, hogy mire is van szükségem. Soha nem vallanám be neki, de ő volt az első olyan csaj, aki szinte azonnal kiszagolta, hogy mire is van szükségem, és aki maximálisan teljesítette is az igényeimet. Szó mi szó, egy szavam se lehet rá! Még...
-Tudom, hogy most mit gondolhatsz! - Sóhajtom, továbbra sem törölve le eddigi vigyoromat a képemről, miközben hátradőlök a kanapén fejemet is hátravetve, kezeimet a tarkómon kulcsolva össze, így kémlelve egy darabig a fehér plafont. Jobb dolgom egyenlőre úgy sincs! Gondolom még ezer év mire összekapja magát. A legtöbb nőnél ez már csak így működik! Vajon a génjeikbe van kódolva? Ráadásul még csiga lassúak is! A legtöbbjük legalábbis tuti. Amelyik meg nem, az meg túl precíz ahhoz, hogy csak úgy elkapkodja a "csilli-villi" kis sminkjét, ami totál fölösleges, főleg este. Sötétben a kutya se látja őket! Azzal a férfi véleménnyel viszont ha tetszik, ha nem, egyet kell értenem, hogy nagyon is tetszeni szokott az eredmény, amit az órákon keresztül tartó pepecselés után látni szoktam. Szeretem az igényes nőket!
-Még meggondolom, Szivi! - Fordítom felé a tekintetem, egyenesen az arcára fókuszálva, magamban pedig már előre vigyorgok a reakcióján. Szeretem szívni a vérét, de azért nem ártana visszavennem. Ez ma már nem az első. Nem akarom, hogy túl korán véget érjen a lehetőségekkel teli esténk. Az egyik lehetőség máris itt kopogtat az ajtón, és alig várja, hogy belevessük magunkat.
-Szerinted megártana nekem ilyen olcsó kevert szarság? - Kérdezem szinte már-már felháborodottan, ahogy együtt szeljük az utcákat miután sikerült hozzájutnunk ahhoz az egyik boltban, ami csak dobni fog a hangulaton.
-Nem ismersz valami kevésbé puccos és drága helyet valahol a környéken? - Kérdezem végül, mert akármennyire is izgalmasnak tűnik az egész estés utcán történő lófrálás, nem biztos, hogy sokáig elleszünk a dologgal. Éppen a következő kortyot nyelem, amikor valami tajparaszt -aki látszólag már nem szomjas-, szépen nekimegy Chelseanak, és bónuszajándékként még le is taperolja. Más kanok biztos, hogy a pasas torkának esnének, de mivel tudom, hogy milyen ez az önkívületi állapot, és én sem vagyok különb, csak elvigyorodom Chelsea akcióján.
-Van időnk egy kis bunyóra. Én félreállok, és te máris csinálhatod! -
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 16.06.13 3:15



Zane & Chelsea




- Na mit gondolok? - Volt a sitten valami gondolatolvasó tanfolyam, vagy mi a fene van? Csak szeretné tudni, hogy mire gondolok, amúgy is az előbb elfogyasztott fű után már én sem nagyon tudom, hogy pár perccel, vagy akár másodperccel mi is járhatott zseniális elmém bugyraiban. Aztán nagy nehezen mégis csak elkészülök, ilyen állapotban nem vagyok valami hű de gyors, de azért még sem kellett órák hosszáig rám várni. Pedig szíven húztam volna azzal az agyát, hogy ellaspogom az időt, de én is pont annyira akarok szórakozni, mint Zane ezért is szeretnék minél hamarabb kitipegni innen. 
- Én a helyedben nem sokáig gondolkoznék, nehogy még a végén én gondoljam meg magam, aztán sírhatnál utánam. - Szerintem még fel sem fogta mennyire szerencsés, hogy most is megesett rajtam a szíve és hagytam neki, hogy levarázsolja rólam alsóneműmet. Nem mindennap fog ám lenne karácsony, hogy kedve szerint csomagoljon ki. De minden jel szerint még mindig tetszik neki amit az amit a csomagolás alatt talál.
- Szerintem neked még a levegő is képes megártani, nehogy még ez a lötty. - Hangosan felkacagtam, valamennyire még mindig a fű hatása alatt vagyok, de legalább nem szorulok rá most a piára, vagyis eddig még nem. Majd ha kimegy belőlem a fű, akkor talán jöhet a pia is, a kettőt nem keverem mert még képes vagyok eszemet olyankor elveszteni. 
- Ugye most csak viccelsz? Hogy én ne ismernék? Ameddig te bent csücsültél a sitten addig én minden jó buliban benne voltam. - Kaján vigyor jelenik meg képemen, nem tudom sajnálni hogy Zane ennyire elbaszta és bent kellett seggre pacsit játszania a rabtársaival ameddig én idekint éltem az életemet. 
- Bazdmeg Z! Kibaszottul segítőkész vagy, ha ennek a lúzernek ellátom a baját utána gondoskodok rólad is. - Valami érhetetlen motyogás hagyja el az ipse száját, fogalmam sincs mit akar kinyögni, de őszintén nem is érdekelt. Ezt akkor elbaszta mikor letaperolt, nem fogom hagyni, hogy egy ilyen jött-ment kretén örömét lelje bennem. Feldúltan neki lököm az egyik szemeteskonténernek, aztán oda rúgtam, ahol a legjobban tud fájni egy férfinak. Hirtelen lábaim előtt hevert, úgy nyüszített mint egy kutya, de még ennyivel nem tudtam beérni. Mértem pár rúgást bordáira is, garantáltan el is tört pár, lehet nem rúgok nagyot, de az acélbetétes bakancsom helyettem is dolgozik. 
- Induljunk, vagy esetleg annyira tetszett, hogy te is kapni akarsz egy kis ízelítőt? - Fordultam vissza Zanehoz már lehiggadtan. Most levezettem a bennem tomboló feszültség egy részét. 






Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 26.06.13 2:51

Szabad játéktér! 

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 08.07.13 15:55


Rid & Billie




Előzmény: Billie Et. Wink

- Nem lesz ez neked egy kissé nagy falat, kislány!? - bámultam azt a szőke hajzuhatagot, a riadt szemeket, na meg a tanácstalanságot ami féktelen mosolyra késztetett. - Pláne enélkül egy tapodtat sem mozdul. - emeltem meg a kütyüt nagyjából a fejem mellett, ami egy kis doboz, talán még azt se tudja mi az amit rejt de az indításgátlót már réges rég beszereltem. Talán még akkor amikor az egész kasznit megvettem és újra négy keréken ha nem is hasított de legalább gurult a kicsike elvégre nem kevés pénzt öltem bele. Sose gondoltam volna hogy bárki is azt hiheti könnyű zsákmány lenne. Hát.. mégis akadnak kivételek.

- Ééén.. a helyedben inkább nem is gondolkodnék rajta, kinyitnám az ajtót.. kiszállnék, és lehet valahol máshol próbálkoznék ilyesmivel. - beszéltem még mindig mosollyal, egy cseppet sem voltam agresszív vagy akartam kitekerni a nyakát érte elvégre.. mindenkinek meg kell élni valamiből és ha valaki olyan hülye, hogy hagy elkötni egy ilyen szépséget... - Na gyere inkább meghívlak egy kávéra. - nyomtam meg a pittyegőt ami megvillantva a piros ledet feloldotta a zárakat, és visszatuszkolva a szerkentyűt a farmerzsebembe egyúttal fordultam is háttal, a kocsi orrával párhuzamosan indulva meg. Követ.. nem követ.. majd kiderül. Ha meg lelép... Elvész egy érdekes este lehetősége. Hm. Hát lesz még érdekesebb..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 08.07.13 23:32

- Áhhh….- fordultam felé mosolyt kényszerítve az arcomra. Elég kényszeredettre sikerült, de ez az egész, a kínos helyzetek tízes skáláján, ütötte a felső zenitet.- Nagyon szép kocsi…gondoltam megnézem belülről is…khm…de itt sincs probléma… - bólogattam végigsimítva a kormányon, próbálva a legtermészetesebb hangot megütni, közben csak a lehetséges menekülési útvonalakon kattogott az agyam. Merre mehetnék? Elég robosztus pasasnak tűnik, hamar utolérne, pláne, hogy még az ajtón sem tudnék kivágódni, anélkül, hogy a karjaiba ne szaladjak. Remek. És hogy mi bosszantott igazán? Az az elégedett, széles mosolya. Szem forgatva vágtam a hátam az ülés támlájának. Mint a gyerek, akit csintalanságon kaptak.
Felvont szemöldökkel, amolyan „ez mi ez?” tekintettel meredtem a kezében tartott kütyüre. Nyilván ez akadályozott meg a tökéletes kapásban. Megráztam a fejem.
Hitetlenül bámultam rá a kocsi rejtekéből. Pislogtam. Összehúzott szemmel mértem végig újra és újra… - És hol a trükk? – kérdeztem lassan, kezem az ölembe csúszott, onnan az ajtó felé indult. Kinyitottam, és még mindig óvatos lassúsággal kászálódtam ki a kocsiból, és álltam meg előtte, kérdő tekintettel.
Azonnal elkezdtem kombinálni, mindenféle elmélet született ezer különböző forgatókönyvvel, de egyenlőre nem tudtam választani. Túl jó volt mindegyik, ahhoz, hogy választani tudjak a talonból. – Kávéra…? –nyíltak nagyra a szemeim. – És a zsaruk? – és ím fejemben összeállt egy nagyon is logikus lábakra épített teória. – Fakabát vagy te is hm? – fintorodtam el. – Végül is egyszerűbb így, felhajtás nélkül bevinni. – tekintetem fürkészőn futott végig az alakján, fegyver után kutatva. Nem láttam. Vagy nagyon jól elrejtette, vagy nincs is nála, és tényleg éjszaka közepén lévén van szó, nem is hordja állandóan magával, vagy nem is zsernyák.
De egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni, mikor megindul. Rövid töprengés után viszont, utána lépek, lassú ráérős léptekkel követem. Ha akart volna simán bevisz. De nem. Ezek szerint másmilyen a történet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 09.07.13 23:05

- Nincs trükk. - sóhajtottam nagyot de kevésbé panaszitasan mint inkább leadva a kellemes feszültséget, amiért nem egy újabb seggfejjel hozott össze az élet, pisztollyal, vagy egy késsel, egy drogossal aki csak ide-oda dobálva a kezében villogtatja előttem, én meg egy jól irányzott ütéssel csak verhetem le hogy elfeküdjön a fal mellett. Legalább reggelig. Nem árt meg neki ha kissé szellőzik a feje. - És igen, kávé. - biccentettem minden további nélkül és fordultam is irányba hogy ellépkedjek a kiszemelt cél felé. Jó kávét adnak itt nem messze. Kipróbált hely. Tökéletes!
Mégsem jött utánam. Nem hallottam a lépteket, ami úgy éppenséggel nem is zavart volna, ha csak úgy eltűnik a semmibe, részemről asszem jó fej voltam, de aztán mégis újabb szavak visszhangoznak a fülemben.

- Zsaruk!? - torpantam meg és fordultam vissza alig pár lépésnyire tőle, enyhén összehúzott szemekkel méregetve, nem mert sértésnek vettem, de.. most komolyan... Így néz ki egy zsaru!? - Mert újabban a zsaruk rajtakapva téged meghívnak egy feketére.. - emeltem a szemöldököm most één a szemeibe, de őszinte választ nem vártam. Egy sanda vigyor, ennyi amire futotta, aztán.. - Na gyere már! - intettem fejjel az irányba és visszavéve a fordulatot megint megindultam. Lassú, ráérős léptekkel, de legalábbis egy doboz cigit útközben kikutatva a zsebemben és bár ritkán gyújtok rá, már ha csak nagy szükségét érzem, a torkom most mégis füstre szomjazott. Arra vártam hogy beérjen. Már ha egyáltalán.. Hogy megkínálom e? Hát persze! Jólelkű embernek nevelt az anyám, a.. kvázi anyám, és még ha néha csúnya dolgokat is meg kellett tennem, ez most nem az a pillanat volt. Határozottan nem az. Hát akkor meg??
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 10.07.13 23:28

- Mindig van trükk...- mormogtam mereven, pislogás nélkül bámulva a pasasra. Mintha ezzel kideríthetném mire készül, vagy mik a szándékai. Valahogy megkönnyebbültnek tűnt. Ja nő vagyok, nem nagy falat, reggelire simán belefér. De most kávét iszunk.
És igen, legújabb agyszüleményem is napvilágot látott, és én egy pillanatig sem gondoltam, hogy feltételezésem esetleg abszurdnak tűnhet neki. Miért ne? Simán lehet, valami különc, egyedi életképpel bíró rendfenntartó erő. A fizikuma megvan hozzá. Mármint na...nézzetek csak rá. Tiszta hegyomlás. Vagyis ha bűnöző lennék (vicceltem na) nem szívesen futnék össze vele.
Szóval nem mozdultam. Bizonyosságra vártam, de nem kaptam meg. vagyis nem úgy ahogy gondoltam hogy megkapom. Kérdésre kérdéssel válaszolni. Ejnye. Csak bámultam utána. – Miért ne? Vagy nagyon zakkant, vagy nagyon eszes rendőr… vagy csak nagyon fura. – simán bevihetett volna… jó belátom a történetem gyengepontjához érkeztünk, de azért mégsem dobom el csak úgy.
- Különben is. Egy tisztességes állampolgár… - szándékosan használtam ezt a kifejezést, lassan lépve utána. – Azonnal a zsarukhoz fut ha valaki feltöri a kocsiját…- fordultam hátra, vágyakozó sóhajjal az autó felé. Nagy zsákmány lett volna. Óriási.
Elgondolkodva fordultam aztán vissza. Már messze járt, de közel sem annyira, hogy ne érhessem utol. De sarkon perdültem és az ellenkező irányba léptem. Naná, hogy majd magamtól sétáljak bele…vagyis hát…miért ne? Megdörzsölgettem a homlokom, és végül mégis a pasas után indultam. Utol is értem. – Szóval te miért nem? – kérdeztem, zsebre dugott kézzel menetelve mellette. Csak remélni tudtam, hogy nem valami aberrált sorozatgyilkossal hozott össze a sors szellője, akinek eleme az öldöklés és most, az ő dolgát jelentősen megkönnyítve önszántamból pattantam be a kocsijába. De ez a mese is ott bukott el ahol az első. Felbámultam az égre, sötét volt. – Hová megyünk? – kérdeztem az utcán körbepillantva. Katonás sorban, három kávézó ablakából is áramlott ki a fény. Nem mintha fontos lenne, de talán jobb ha nem kukán csatangolunk egymás mellett.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 13.07.13 1:03

- Ezúttal nincs. - görbült fel talán a szám sarka, de már abban se vagyok biztos hogy jó ötlet volt kávézgatni egy ilyen gyanakvó szőkeséggel, bár ha nő lennék... Na ez még viccnek is rossz! - nevettem el fejben csak egy könnyű sóhajjal lazán megrázva a fejemet és tértem inkább a kávé dologra. Jön.. nem jön.. mi lesz most..
Mivel nem tűnt túl.. aktívnak a dolog érdekében, végül is elindultam, majd döntésre jut útközben, amikor hallottam hogy a hátam mögül megint beszélni kezd. Újfent sóhajtottam, de az a korábbi mosoly már hiányzott a szám sarkáról. Nem, nem voltam feszült. Csupán nem gondoltam hogy ilyen nehéz dolog jófejnek lenni, és igen, megfordult már a fejemben hogy tényleg kell e ez a lány, de aztán..

- Vagy csak hülyeségeket beszélsz. - ráncoltam visszafordulva a szemeimet - De most komolyan... szerinted ha be akarnálak vinni, ha lennék olyan hülye.. szerinted leállnék itt puncsolni neked? – emeltem meg újra a szemöldököm – Végtére is.. nézz csak rám!– emeltem meg a két kezem csak jelzés értékkel végignézve magamon – Nem hiszem hogy ellenfél lennél! – nyúltam vissza a számba dugott még meggyújtatlan cigiért, és ez nehezebb lesz mint gondoltam jeligével inkább csak lazán visszadugtam a hátsó zsebembe.

- Mondd, most tényleg az a bajod hogy nem hívom rád a zsarukat? – kérdeztem nem kevés hajlított éllel, és a másik kezem, - történetesen most a jobb - már az előbbivel ellentétes farzsebben kutatott, csak hogy a telefont is előkerítse és elterítve a tenyeremben a bal már készen is állt hogy tárcsázzon. Persze eszemben sem volt. Csak hogy ezt neki nem kell tudnia!
Egy tapodtat sem mozdult. Hogy megfeszült e vagy éppen mi játszódott le a fejében, nem láttam, a korom sötét nem engedte, de aztán újabb fejcsóválás után tömtem vissza inkább a telót a zsebembe és fordultam is irányba, immáron harmadszor. Ha igaz..

- Azt csinálsz amit akarsz.. - mormogtam csak az orrom alatt, de nem hagytam abba a lépteimet, a cél még mindig ugyanaz, a kávézó, és részemről még mindig nem adtam fel a hajnalközeli célomat.

- Mit miért nem. - motyogtam aztán már magam mellé amikor mégiscsak megjelent mellettem, lááám, nem is volt ez olyan nehéz! Nem nekem, neki! - Kávézni! - vágtam rá már sokadszor, ha most sem vagyok elég hihető, hát tudom sajnálni, lerajzolni pedig nem fogom. - Oda! - mutattam az egyik közelebbi fényes pontra, alig egy utcasarok. Vagy kettő.. már nem is tudom mikor jártam utoljára erre. De ami biztos, hogy mostantól fogok még néhányszor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 14.07.13 11:58

Pislogás nélkül legeltettem rajta szemeimet, kitartóan, szuggesztíven. Kezdett érdekelni a férfi. Nem, nem olyan értelemben. De most őszintén, ki az, aki egy ilyen helyzetben kávézni hívná el kocsija meglovasítóját. Illetve azt, aki próbát tett rá. Oh jó. Ezen sokszor végigrágtam már magam, és egyszer sem kerültem közelebb a megoldáshoz, miért éppen most sikerülne? Jobb ha átlépek felette.
Amúgy sem erőltet senki, semmit. Ez sem kötelező.
- Nincsenek rendőr ismerőseim, de tudod hogy van ez… a rendőröket nem az eszük miatt tartják. – rántottam meg a vállam egyszerűen, nekem minden mindegy stílusban. Ajj, ugyan, mindenki ismeri a szakállat növesztett, rendőrökön élcelődő vicceket. Nem mondom, hogy minden esetben van valóság alapja, de valamiből el kellett indulni. – Ezzel persze nem célozgatni akartam. –tettem hozzá. Eszemben sincs felételezni róla, hogy ha valóban rendőr- nagyon erős a „ha”- akkor ezzel együtt idióta is lenne. Csak egy megjegyzés volt, burkolt célzás nélkül.
Engedelmesen végigmértem. Ismét. Már sokadjára. – Ellenfél? Miben? – biccetettem oldalra a fejem, szememmel követve a cigaretta útját a zsebébe. Ajkamra mosoly rándult.
- Nem mondtam hogy bajom van vele! – háborodtam fel kissé. – Tedd csak el nyugodtan…- böktem fejemmel nyugtalanul a telefon felé. Tudom, hogy mi történne, ha megtenné. Bevinnének, ideig óráig csatározhatnék a rendőrökkel, de egy idő után megérkeznének a szüleim, akik szó nélkül letennék az óvadékot, és mehetnék is vissza Arizonába. Nem, ha lehet ezt kerülném el a legívesebben.
Megkönnyebbült sóhaj porzott elő mellkasomból, amikor végül eltette a ketyerét. Rövid hezitálás után, végül utána léptem. Na most akkor…
- Nem mondod! – mímeltem túlzó meglepődést, amikor kijelentette, hogy mi is a cél. Vagy hétszer elmondta, sok különbözőféle módon, csodás mash-upot lehetne belőle összevagdosni.
- Köszönöm…- böktem ki végül. – Hogy nem hívtad a fakabátokat. – jó-jó, essünk túl rajta, túl az udvariaskodás bevezető és kötelező körein, még akkor is, ha komolyan hálát adok hogy éppen vele futottam össze, és hogy nem is tárcsázott végül. Nem akarok visszamenni Mesába. – Tehát csak beülünk és kávézgatunk… -bólogattam zsebre dugott mancsokkal ballagva mellette. - …Aztán mindenki megy a maga dolgára, vagy…? – sandítottam fel rá, hátha az arcáról többet is le tudok olvasni. Nem lettem okosabb, az már fix. De nyugodtnak tűnik. Pedig még két abszurd ötlet villant elém. Pap, vagy sorozat gyilkos. Ha a kopó már nem játszik. – Ha nem vagy zsaru, akkor mivel foglalkozol? – puhatolóztam, hátha beigazolódik az egyik, anélkül, hogy még hülyébbnek tüntessem fel magam, mint ami eddig sikerült.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 14.07.13 17:37

Megforgattam a szemeimet de legalább egy dologban egyet értünk. A következőn már tényleg mosolyogtam. Fejben már röhögtem, ez biztos, de végtére is a helyben működő teszetoszasága nem engedte hogy felszínre is engedjem. Türelmes ember vagyok. Máskor. Legalábbis úgy általában azt mondják, pláne ha valaki nem egy részeg barom és valami finomsággal jön nekem, mondjuk egy késsel.. vagy törött üvegcserepek a klub sötét, füstös sűrűjében, viszont most komoly üzletet bonyolítottam amihez meg nem fűlik a fogam. De.. ez van. Egyszer élsz, legalább tedd azt nagyszerűen!
A következő szövegelését már fel se vettem! Nem volt kedvem leállni vele mutogatni hogy ugyan miben is lehetnék ellene ha épp úgy tartaná kedvem, ezért csak továbbra is tartva a szemeit, mint ha meg se hallottam volna csak megemelkedett a szemöldököm.
Újabb induló, már a sokadik, aztán újabb megjegyzés, és nem mondom hogy nem voltam nyugodt amikor a telefon már megint a zsebemben figyelt, de legalábbis eldöntöttem, hogy nem vesződöm itt tovább ezzel a kis nővel. Csinos kis lány, na meg mutatós is, de baromira gyanakvó. Lenne még gondom vele.
Talán pont ezért is volt hogy simán elindultam, jön-nem jön most már tényleg eldönti kedvére amikor csak megjelent mellettem. Hurrá! – ironizáltam fejben, de egyetlen rápillantáson túl, szabadjára mást nem engedtem.
Nos.. már mellettem trappolva sem volt kevésbé idegesítő a kislány, de az is lehet hogy tényleg csak engem cseszett ki az éjjel.. a nap, egy kellemes kávé, egy kiadós alvás és minden visszazökken a helyére, minden újra természetes lesz.

- Szívesen. – böktem csak oda fél nyelvvel, nincs mit ezen köszönni, nekem se tenne jót, na meg nem tenne jót a híremnek, ha csak úgy feljelentgetnék ezt-azt, vagy csak úgy elbratyizgatnék a hekusokkal alkalomszerűen. Akkor jó a zsaru.. ha távol van. Jóóó messze! Mindenki akkor örül.

- Ahogy mondod. – bólogattam már a következőt, egy percig se nézve rá, csak a sötét aszfaltot előttem, amiről visszacsillantak néha a magasban feszítő lámpafények. – Nincs.. vagy. – tettem hozzá még mindig az utat figyelve, és újra megszomjaztam arra a korábbi cigire de még ellenálltam, nem kutakodtam újra a zsebemben. Ki tudja mit hoz még az éjjel?
Aztán mégis megint beszélt, és mivel.. most már nem kötözködött vagy tárt elém blőőőd verziókat és terveket, egy könnyebb sóhaj után mondtam ki a tutit. Mert egyszerűen így volt.

- Autószerelő vagyok. Meg kidobó. Esténként. Egy klubban. – pillantottam csak egy percre rá, aztán vissza előre, ahogy az egyre jobban kikerekedő fényben, körvonalazódott már a kávézó belseje és én már az orromban éreztem azt a kellemes, aromás illatot. Nem hiába, az otthon szaga csalogat! Még ha jóó rég is voltam távol már onnan. Jóóól estek a néha felmerülő emlékek..


A hozzászólást Vincent"Riddick"Rodriguez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 15.07.13 1:49-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 14.07.13 18:16

Zsebre dugott ujjaim szórakozottan simogatták a benne rejtőző telefon sima, hűvös szélét. Nem tudtam mit szólni. Ahogy elnéztem neki sem volt mondanivalója, én sem erőltettem a beszélgetést. Felőlem az egész kávézgatást némacsöndben is átücsöröghetjük, ezen tényleg ne múljon. Nem én könyörögtem ki a meghívást, és talán nem is kezelem úgy, ahogy kellene, mégsem lépek le. Örülök, hogy nem telefonált, de ezt a spéket, a habot a tortán már tényleg nem tudom hová tenni. Valahogy mindig kiderül félúton, hogy a torta belül penésztől mállik és kukacok lakják a belsejét. Nem is próbálok túl látni azon, amit elém tesznek. Egy újabb néma fogadalom, de szép lenne, ha egyszer bármelyikhez is tartanám magam.
Sosem gondoltam, hogy létezik hátsószándék nélküli kedvesség, vagy viszonzást nem váró szívességtétel, most sem vártam, hogy értelmet nyer az irgalmas szamaritánus kifejezés.
- Remek. – hagytam ennyiben, az utcát fürkészve bámulva. Nem néztem fel rá. Szembeszökő volt kettőnk közötti méretbeli különbség, és bár kicsit nyomasztott, hogy jóval apróbb vagyok, mégsem ezért kerültem a szemkontaktust. Csak tudtam, hogy ő sem keresi.
„Nincs vagy.” Valahogy megkönnyebbültem, de arcom rezzenéstelen maradt. Mi lett volna ha hazaküldenek Mesába?
- Áhá…- bólogattam, mint aki mindent ért, pedig cseppet sem volt így. A válasza egyszerű volt, sokkal egyszerűbb, mint vártam. Jó, nő vagyok, és szőke is, természetesen törvényszerű, hogy mindent túlgondolok, túlbonyolítok, és ha kedvező is, akkor sem elégedek meg a végeredménnyel, akkor sem vagyok képes elfogadni azt, amit kaptam. Tovább sír a szám.
De azért remélem érezni lehetett az öniróniát.
- Ez megmagyarázza a szép kocsit…- mormogtam, miközben tétovázás nélkül benyitottam a kis kávézóba, amihez irányított. Szinte az első szabad asztalhoz lépve- mivel már az éjszaka közepén is túlléptünk, a hely maga bővelkedett ilyenekben, le is huppantam egy párnázott székre. A kávé remekül fog esni, főleg ,hogy ezután már nem terveztem, hogy végigalszom az éjszakát. Kell valami ami ébren tart, ha már életem legeslegelső kocsi lopását ilyen rusnyán elcsesztem. Homlokomat sóhajtva az asztal lapjának támasztottam. Vajon leszek annyira vakmerően megátalkodott, hogy megint próbálkozzak? Nem kizárt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 15.07.13 18:05

Nem tudom miért volt amiért így viselkedtem. Talán az, hogy újra szembesülnöm kellett azzal miért is vagyok itt, hogy mit veszíthetek ha nem teszem amit kell, és hogy hol lennék most, ha akkor nem állok be a kartellbe és esküszök örök hűséget. Akkor teljesen máshol kötött volna ki az életem. A kis mexikói falu.. a húgom Sara.. és az apám aki még ma is a kukoricást taposva túrja ki a földből minden egyes nap a betevőnket. Így kellett tennem. És helyesen tettem. Akármi is az ár. Akár ember életek.
Talán pont ezért is volt, hogy amíg a lány továbbra is próbálkozott, én a gondolataim közé rekedten csak a kis, hangulatos kávézó ablakait fürkésztem, beleragadva néhány otthoni emlékbe. De régen is volt..
Ám aztán csak megragadt mégis valami a fejemben, a lényeg.. "kocsi", és azonnal sikerül is visszazökkennem a jelenbe és a szituációba amiben éppen vagyok. A lány és a kocsi...  Na igen.. - sikerül végre elmosolyodnom, de nem mondanám hogy az öröm teszi, sokkal inkább a megállapítás fölötti érdem, és mégis sikerül kicsikarnia belőlem válaszokat.

- Igen.. És ez magyarázza hogy bármennyire is próbálkoztál volna nem tudod elvinni azt a dögöt ott a helyéről maximum csak darabjaira bontva. - mosolyogtam már szelíden, de elérve a kávézót, udvarias fickó lévén léptem volna előre hogy ajtót nyissak, mégis megelőzött. Rendben.. - emelkedett meg a szemöldököm de esett is azonnal vissza, és mögötte lépve be, halkan nyomva le a kilincset csuktam is az ajtót magunk mögött.
A szemem gyorsban pásztázta végig a terepet, tényleg hangulatos, még mindig, de ahogy a lány megszabta az általa kiválasztott irányt, egyetlen ellenkező szó nélkül követtem.
Már az asztalnál ülve támaszkodott két alkarom a sötéten festő fán, és rövid szemöldökemelés és néhány elsuhanó gondolat után szólaltam ismét meg.

- Neked mi lesz? - intettem már a pincérlány után, akin ugyanaz a szikrázó mosoly virított ami legutóbbi ittjártamkor is, hiába hogy az éjszaka közepe, és kedvesen megállva az asztalunknál nézett a szemeimbe.

- Nekem egy dupla fekete. A lehető legerősebb. A kishölgynek meg egy.. - pillantottam már a lányra, hogy itt az idő, rendeljen, egy percig sem kell aggódnia, megmondtam. Akármi is történt odakinn, a vendégem. 
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 16.07.13 17:56

Nem igazán tűnt úgy, mint aki két lábbal a földön ácsorog. Mármint most, ebben a pillanatban. Elmerült gondolataiban, talán az se tűnt volna fel neki, ha időközben kereket oldok, vagy egy monociklin egyensúyozva, nyuszi jelmezben zsonglőrködök muffinokkal, egy John Lennon számot éneklek. Nem, esküszöm, hogy nem vetemedtem volna ilyesmire. Még a kocsiért sem.
Egykedvűen vontam vállat. – Nem tehetek róla. Kellette magát. – mintha nem is az én hibám lenne, hanem minimum a kocsié, vagyis akkor már inkább az övé, hogy képes volt egy ilyen szépséggel furikázni a bűn városában és egyedül, felügyelet nélkül hagyni szegényt. Persze csak én voltam naiv és hittem azt, hogy ennyire könnyű dolgom lesz. Az élet mindig rácáfol a döntéseimre. Hát nem gyönyörű?
A kávézóba lépve nem is tétováztam az első szimpatikus asztalhoz huppanva várakoztam. Nem nagyon ellenkezett. – Ugyanaz mint neked. – válaszoltam magától értetődően, vállat vonva. Kávé, kávé, nem teszek különbséget egyik és másik között, szóval mindegy volt.
A pincérnő elringatózott mellőlünk a rendelésünkkel, mi meg visszasüppedtünk az előbbi nyomott és semmitmondó csöndünkbe. Ujjam szórakozottan lökdöste a szalvétatartót, nem tartottam fontosnak, hogy ismét megszólaljak, erőltessem a beszélgetést. Minden szavam lepattant róla, úgyhogy marad a némaság.
És ehhez tartani is tudom magam, kb addig, amíg kihozzák a két csészét, és elénk teszik, cukorral tejjel. Nem is habozok, a fél dobozka kristályos port beleszórom az adagomba, a tejhez viszont hozzá sem nyúlok. Édesszájú vagyok, na.
- Minden kis piti autó tolvajt kávézni hívsz, akit rajtakapsz? – kérdeztem, a kiskanállal a fogaim között. A kávé még mindig keserűnek ítéltetett, így még egy kicsit szórtam a cukorból, a már igencsak szirupos sötét lötyibe. Nem gondolnám, hogy a különleges bánásmód szerény személyemnek szól. Olyan hangulatban kaptam el, úgyis kávézni jött, nincs ebben semmi különös. Soha semmiben nincs semmi különös. Se nem rendőr, se nem pap, se nem pszichopata sorozatgyilkos (erről még mindig nem tettem le teljesen) csak egy egyszerű kocsi bolond. Szerencsém van, az oltári pech közepette is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 17.07.13 21:45

Könnyed mosoly fut szét az arcomon, de nem mondok többet. Hát persze hogy kellette, hisz ki ne venne észre egy ilyen szépséget, maximum csak az aki vak! És az is igaz hogy többeknek fájt már rá a foga, de senki nem próbálkozott még ilyen egyszerűen, aki meg igen, azt simán lehagytam. Áldott egy jószág az a gép... - sóhajtottam kellemesen csak megpróbálva kitárni az ajtót előtte, de úgy tűnt ő sokkal határozottabb ennél.

Már az asztalnál ülve, az ujjaim határozatlanul kopogtattak az asztal fáján, míg a korábban is látott pincérlány csak megérkezett, és miután az ő szavaira is biccentve leadtuk a rendeléseket, két alkaromon támaszkodva csak figyeltem. Remekül elvolt magában, játszott.. egy szót se szólt, amin már tényleg mosolyognom kellett. Mint egy gyerek...

- Te mindig ennyit beszélsz? - kérdeztem meg csak valahogy zsigerből érkezve, ahogy alig fél perccel később már a két csésze is érkezett, könnyű mosoly a korábbi lányra majd vissza magam elé emerre - Vagy csak úgy megilletődtél hogy beléd szorult a szusz.. - beszélek útközben a cukorral foglalatoskodva, tej nem kell, azzal nem élek, mikor megáll a kezemben a kanál és csak őt figyelem ahogy a maradék cukor csaknem fele már el is lepi a rövid kávét a bögrében. Oookééé.. - emelek gyorsban szemöldököt, de egy újabb mosolyt elnyelek és foglalkozom inkább a magaméval, kevergetem. Ekkor tör ki belőle valami más. És ezen már muszáj szabadjára engednem a mosolyomat.

- Nos.. mondjuk azt hogy méltányolom a bátorságot! - engedtem egy elnyújtott fejbiccentést a szemeibe de a korábbi mosoly szele még mindig ott figyelt az arcomon - Nem sokan próbálkoznak nálam... - tartom továbbra is a mosolyomat de bal kezem már a kávéban kever, pontosabban a kanál, amit épp azzal fogok, de akad még itt valami a nyelvemen. - Vagyis kitüntetett helyzetben vagy. - pillantok fel a szemeibe de hogy csak szórakozok e? Mondjuk.. Vagy mégsem. Mindenesetre a tények tények, mindenki tudja a környéken, hogy velem, ne nagyon húzzon ujjat. Vagy ha mégis.. hát viselje a következményeket.

- Riddick! - emelem fel aztán a kezem a semmiből, nem mert hivatalos vagyok csak mert.. így látom jónak és felé tartom az asztal fölött - De szólíts csak Rid-nek. - küldök mellé egy ártatlan mosolyt - Mindenki így hív. - eresztem vissza, ha megfogta ha nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 23.07.13 14:33

Kérdése kizökkentett gondolataim közül, ujjaim azonban tovább lökdösték a szalvétatartót. Egyetlen mosoly erejéig pillantottam fel rá, de a ráncok a szemem alatt tovább kitartottak. Mondjuk válaszom végég. – Többet szoktam. – vontam vállat. – De nem tudom mi a protokoll, ha valaki meghív kávézni miután megpróbáltam elcsaklizni szíve hölgyét. Nem túl gyakran esik ez meg velem. – vigyorodtam el egy pillanatra abbafejezve a játszadozást. Nem túl gyakran lopok kocsikat. Nem túl gyakran kapnak rajta, ha esetleg enyves lesz a kezem, nem túl gyakran találkozok az „áldozat hozzátartozójával”. Ha már emberé eszményítettük azt a négykerekű kocsi-csodát.
A cukor lassan apró hegyként emelkedik ki a bögre kávé felszíne alól, de nem zavartatom magam. Mivel a keserű cumónak annyira nem állok a pártján, az íz terén, így ellensúlyozom, tetemes mennyiségű édesítővel. Feltűnik, hogy furán néz rám, de mondhatni megszoktam, úgyhogy nem fűzök hozzá magyarázatot. Csak vállat vonok. Ez van na, ezt kell szeretni.
- Fura vagy…- jegyeztem meg homlokráncolva, miután megemésztettem a válaszát. Méltányolja a bátorságot? Ez? Ez volna az? Bátorságnak hívja? Egyáltalán fel sem háborodik? Fura, nem túloztam és nem mondtam keveset vele. Tényleg fura. – Megtisztelő… rögtön az első kísérletemnél kitüntetett helyzetbe kerülni. – hajtottam meg a fejem kissé komolytalanul. – Gondolom, ezek szerint nem sokan próbálkoznak be nálad…- mormogtam a kiskanalat rágcsálva. Rossz embernél próbálkoztam? Olyannál akit mindenki elkerül, mert tudja, hogy semmi jóra nem számíthat ha vele kezd? És én, én ebihal a bálnák között voltam képes és egyből őt szúrtam ki magamnak. – Ez pech. – vontam végül vállat és nagyot kortyoltam a sziruppá sűrűsödött léből. Pech? Nekem. Neki nem annyira, egyáltalán nem bolygatta meg a dolog, vagy legalábbis nem úgy mint engem. Senkinek nem kívánom azokat a perceket. Jó mégis, azért akad pár akit örömmel beajánlanék egy-két ilyen alkalomra.
- Örülök Riddick. – ráztam meg a kinyújtott kezét, finoman megszorítva. Riddick. Riddick, mint a filmes Riddick? – Billie vagyok. – mosolyodtam el, ismét a kezembe véve a bögrémet. Semmi pénzért nem mutatkoztam volna be Willhelminaként, persze, hogy még emlékezetesebb legyen a találkozás.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 23.07.13 16:12

Csak mosolygok a szavain, tetszik a merészsége, még ha eddig nem is tiszteltem volna érte most kifejezetten bebizonyította hogy nem is tévedtem sokat.

- Nos.. nem hiszem hogy erre létezik.. protokoll... - mosolyodtam el, de hagytam is a dolgot annyiban. Egyrészt mert útközben a kávé is lekötötte a figyelmem, na meg végre újabb szavakba kezdett amiknek már volt.. értelme. Kész siker! Na persze nem ott volt a gond hogy nem hittem hogy szellemiekben megfelelne, sokkal inkább a merészséget hiányoltam. De úgy tűnt aztán csak kinyíltak azok a csipák!

- Te öntesz Mount Everest-et a kávédba és én vagyok a fura!?? - nevettem fel, nem mert végtére is kinevettem volna hanem mert egyszerűen nem bírtam tovább. Na de egy kis.. komolyságot!

- Hm.. nos.. hát ha első akkor van még mit tanulnod. - mosolyogtam megint csak egyszerűen mert jól esett, és hogy pech?? Végül is.. nem annyira, max akkor lett volna ha bejön, mert akkor tuti hogy szem nem marad szárazon. És egészen más dolgok se. Na de ezt már tényleg nem kötöm az orrára. - Vagyis kérdés hogy kinek az. - mosolyodtam el, azzal hangosan szürcsölve meg beleittam a kávéba. Forró.. mégis kell az energia a nap hátralévő részére!
Aztán.. mégis csak eljött az ideje, ha már itt ülünk egymással szemben legalább a nevek tiszták legyenek és pont ezért is nyújtottam felé a kezem. Mert így szokás... Egyes helyeken.

- Szóval Billie, és te ki vagy-mi vagy ebben a sokszínű városban? - tettem fel aztán egy átlagosnak tűnő kérdést, de valahogy mégis jónak láttam a helyzetet. Valamit láttam benne. Hogy mit? Hát azt még meg kell keresni..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 25.07.13 13:35

- Igen, te. – válaszoltam teljesen magától értetődő módon, mintha teljesen jogos, sőt kézenfekvő lenne a vádam, akár még csak bizonyítékokkal is tudnék szolgálni ha úgy esne. Erre tökéletesen alkalmas a mostani helyzet. Nagyot kortyoltam a kávéból. Erőt gyűjtve védőbeszédem megfogalmazásához. – Bátorságnak nevezed, pedig szimplán megloptalak… vagyis kísérletet tettem rá. Nem inkább…a pofátlanság a jó szó erre? – kérdeztem félredöntött fejjel, a bögrém felől pillantva rá. De tulajdonképpen mindegy is. Talán unalmas lehet neki, hogy erre a lóra ültem fel megint, de könyörgöm ez a helyzet már önmagában is abszurd, kellenek a részletek, hogy legyen mit mesélni esténként az unokáknak.
- Nekem mondod? – vontam vállat egyszerűen, és tovább iszogattam a szirupomat. Volna még mit tanulnom. Hát azért mit ne mondjak indításnak nem rossz ez sem. Talán egy jel, egy finom taszajtás az égiektől, hogy soványmalac vágtában térjek le az autólopás kátyús talajáról, mert nem nekem való. Szándékomban állt megfogadni a tanácsot. Van más területe az életnek ami még beindíthatja a szekeret…
- Öööhm…-válaszoltam homlokráncolva. Jó, a bevezetővel megvagyunk. Most vagy elmondjuk a siralmas, kínos és értelmetlen igazságot, vaaagy, előhozakodunk egy nagyon jó, igazságnak látszó hazugsággal. Nehéz kérdés. Bár nincs okom rá, hogy hazudjak neki, azért az óvatosság az óvatosság. De néha már észlelem magamon a paranioa tüneteit. Megropogtattam a nyakam, ezután az ember próbáló eszmefuttatás után és letettem a kávét az asztalra. – Egy nem túl sikeres karriert befutó autó tolvaj. – mosolyodtam el, de komolyságot erőltettem az arcomra. – Nem rég érkeztem Las Vegasba cél és ambíció nélkül,úgyhogy…nincs úgyhogy. Ennyi. Nem vagyok olyan hasznos tagja a városnak. – és reményeim szerint lesz ez még így se. Habár fogalmam sincs mire volt kíváncsi vagy mit várt a válaszommal. Ez is olyan…nesze semmi fogd meg jól típusúra sikeredett, de legalább nem egy csinos hazugsággal szúrtam ki a szemét. Az is valami.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 01.08.13 16:28

Csak rövidet mosolyogtam, de végtére is, igen, miért ne lehetne rám azt mondani hogy fura! Viszont nem zavar. Sose zavart és nem most fogja elkezdeni.

- Nos.. tudod.. - sóhajtottam bele útközben de nem azért mert egy percig is unnám vele a beszédet, csupán szeretem igencsak.. meggondolni a válaszokat - pofátlanságnak akkor nevezném ha éppenséggel sikerrel jársz. Vagy akkor már pont hogy öngyilkosságnak. - motyogtam el a végét, de ezt már nem is biztos hogy hallotta. SŐT! Talán úgy is lett volna a jobb ha nem hallja meg. Nem szerettem fenyegetni az embereket. Kivéve ha tényleg muszáj volt.. - De ííígy.. sose voltam az a fajta aki bárkit is elítél. Mindenki abból él amiből tud, és mindenki a saját sorsának a kovácsa. - oké egy részét ennek azért én se hittem el, de mégis remekül hangzik mint propagandaszöveg. Abban mindig is jó voltam. Talán..
Az újabb szavai megint csak egy mosolyra futották, gyenge válasz, ahogy feltűnik az arcán az irónia, na de amikor már a bemutatkozáson is túlestünk, ha már lúd, legyen kövér, vagy csak úgy zsenge kíváncsiság féle, csapjunk a lecsóba egyenesen a közepébe, feltettem az újabb kérdésemet.
Újabb ziccer a válasz... Tetszik nekem ez a lány, nagyon is, sőt, egyre jobban és egy újabb elnyelt mosoly kíséretében a monológot egy könnyű sóhajjal le is zártam.

- Értem. - feleltem csak ennyit megkavarva a visszamaradt kávé maradékát - És mikor volt az a nemrég!? - kérdeztem vissza, de nem kikérdezés jelleggel csak úgy érdekelt. Mint ahogyan az is, hogy.. - Ahogy arra is kíváncsi lennék hogy honnan, és hogy miért.. pont.. Vegas! - szótagoltam de csak amolyan szórakoztatóan, némi élettel töltve meg a légkört no meg a beszédet ezen a sötét, csak túl lassan fénybe hajló némileg átlagos reggelen. Vagy hajnalon. Végtére is egyre megy!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 09.08.13 18:28

- Öngyilkosság? Ha sikerült volna elcsakliznom a járgányod, egy véletlen balesetnek álcázott gyilok áldozata lettem volna? – hökkentem meg egy pillanatra, de egy percig sem vettem komolyan, hogy ilyesfajta veszély fenyegetne. Nem most. Persze, aztán ki tudja? Ezzel a hajnali kávézgatással szimplán a nyugalom illúzióját építgette bennem. Mélyet szippantottam a kávé aromájától terhes levegőből. Hát rendben. Némán bólogattam. – Hát akkor…talán mégiscsak szerencse, hogy rajtakaptál…- jegyeztem meg a számhoz emelve a bögrét.
Szemöldököm meglepetten rándult a magasba, az életbölcsesség halmaz hallatán. Előrebiccentettem a fejem. Oké. Ha kérdez válaszolok, nem arról van szó, csak ugye tudod hogy van ez…
- Pár hete. – vontam vállat. – Előtte Arizonában éltem. – tettem hozzá, hátha erre is rátalál kérdezni. De aztán elgondolkodtam. Miért éppen Vegas? Miért ne? – Elég kézenfekvő volt… New York túl messze van, és…ami Vegasban történik, az ott is marad. Terveim szerint én is. Nagy, nyüzsög, és könnyű eltűnni benne. – válaszoltam egyszerűen. Az én esetemben talán ez a legfontosabb. Régen nem jártam otthon, és habár valószínű már nem fektetnek akkora energiát hollétem kiderítésébe, de az ördög nem alszik, és a nevelőszüleim nagyon kétlem, hogy annyiban hagyták ezt az egészet. Arizona az én szememben karantén alá került. Se ki…de lehetőleg be se.
- És veled mi a helyzet? Tősgyökeres Vegasi vagy…vagy mi szél taszított ide? - dőltem kicsit előre, meghimbálva lábaimat az asztal alatt. Annyi mindent megtettem volna azért, hogy elterelődjön a szó rólam. Rá. Az éjszakára, a kocsikra, a világbékére, a sarki hot dogos kocsira, akármire.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 11.08.13 23:58

Nem nyert. Vagy legalábbis nem voltam annyira halk mint amennyire szerettem volna, ezért megnyugtatásul jobb ha kiegészítem a hallottakat nehogy aztán az legyen belőle, hogy één.. valamiféle darabolós gyilkos lennék, a rossz híreknek hamar híre megy.

- Azért ezt nem teljesen így értettem.. – halkult le minden egyes szónál a hangom, nem mert attól tartottam volna hogy bárki is meghall bármit, hanem mert.. nos.. az ember egy ilyen esetben hogy másszon ki belőle!? – De azért tényleg jobb. – fűztem hozzá aztán a végszót, nemmm.. biztos hogy most bele kéne menni ebbe. Kölyök még… legalábbis hozzám képest az, de legfőképp idegen! Ki tudja kinek-merre ér el a keze vagy milyen olyan dolgokba ér bele ami rendesen alám tehet. A néma csend mindig jó tanácsadó… vagy legalábbis kevésbé veszélyeztet hogy a levesedbe köpjenek.
Aztán.. csak sikerült rátérnünk néhány lényegesebb dolgora, végül is.. beszélgetünk vagy mi a szösz! Ismerkedünk.. vagy valami ilyesmi. Nevek cserélnek gazdát.. helyzetek.. és állapotok. A részéről. Vagy legalábbis mindig jobban szerettem a környezetemről tudni mindent - csak hogy ne érjenek meglepetések – mint kiteregetni néhány mondvacsinált hazugságot vagy a családi szennyest.

- Eltűnni? - emeltem aztán mégis egy fél szemöldököt, semmi kikérdezősdi csak afféle érdeklődő jelleg, mégis felettéb érdekelt. Megkevergettem a kávét, az alját… vagy legalábbis az utolsó néhány szem cukrot is felkeverve és belekapaszkodva a bögre fülébe, egyetlen húzással gördítettem le a torkomon. Nem csak hogy tereljem a dolog komolyságát, hanem mert jól is esett ahogy a véremet felmarja a koffein pezsgése.
Mégis csak terelődött a szó.. tovább, és én most is mint mindig, megrágva minden gondolatot, rövid hezitálás után feleltem csak.

- Maradjunk annyiban hogy engem is a szél hozott. Olyaan.. 4-5 éve. – pontosítottam még ha elég pontatlanok is az adatok sose tartottam nyilván az eltelt időket. – Van egy autószerelő műhelyem.. és van egy autóm. – intett szemem a körülbelüli irányba, de mindketten jól tudtuk miről is beszélek. – Na meg egy állásom.. mellette.. – ismételtem már önmagam még ha nem is kérdezte, de nem rejlett ebben semmi titok. Ebben.. – Ééés szeretek megismerni új embereket. – váltottam a témán, talán egy rövid mosolyt is belecsempészve, de egyáltalán nem volt célom hogy a frászt hozzam rá, még ha az előzőekben talán ez valamelyest mégis sikerülhetett.




/Mivel eltűntél záratok, de ha előkerülnél, írj rám! Wink/
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 17.11.13 3:16

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor 21.11.13 23:40

Bár az időm nagy részét a tetoválásnak és a barátaimnak szentelem, ettől függetlenül akad olyan időszak is, amikor a saját utamat járom. Ez a mai is ilyen volt, ugyanis akadt egy kis dolgom Vegas külvárosi részén, méghozzá olyasmi, amit időnként meg kell tennem, akkor is, ha fáj a visszaemlékezés. Bár a családom idilli, de az öregség, a rák és a halál őket se kerülheti el teljesen. A délután tehát a nagyszüleim sírjánál voltam kint a temetőben, vittem nekik friss virágot a sírokra és kissé rendbe is szedtem azok környékét. Mostanra viszont már leszállt az este, nekem pedig ideje lenne visszaindulnom a belvárosi lakásomba. Sajnálatos, hogy a motorom éppen szervizben van, így muszáj egy ideig gyalog haladnom, amíg el nem érem a buszmegállót. Elhagyom tehát a temetőt és egy halk sóhaj után indulok meg a hosszú utcában, amely egészen egy sikátorig vezet. Ha azon átmegyek, akkor hamarabb érem el a megállót és mivel eddigi életem során nem volt semmi rosszban sem dolgom, így hát teljes magabiztossággal érkezem meg a sikátor elejébe, amelybe már be is fordulok, hogy lassú, kényelmes léptekkel haladjak céltudatosan a másik oldala felé.
Egyébként nem vagyok most túl feltűnő jelenség, csak egy fekete nadrág van rajtam, szegecselt övekkel, sportcipő és egy derékig érő bőrkabát, mely alatt hófehér pulóverem foglal helyet. Mivel most már nincs olyan meleg, ezért még csak nem is kivágott fajta. Hajam amúgy kibontva omlik végig vállaimon, szemeim körül pedig – a nagyszüleim emléke miatt -, egyszerű, kellemes ezüst smink díszeleg.
~ Ahj, hogy repül az idő, remélem nem késem le a buszt.~ - húzom is feljebb bal kezemnél a ruhám ujját, hogy megnézhessem kicsinyke órámat, amely szerint tényleg már nincs sok időm vissza. Talán nem ártana egy kicsikét rákapcsolni a sebességre, tehát leeresztem ismét kezem, majd gyorsuló tempóban folytatom tovább az utamat, kikerülve az elém kerülő szemeteket és kukákat is. Undorító, hogy ennyire nem képesek rendben tartani az utcákat, így kissé elhúzom számat a látottakat, megigazítom picit még mindig tökéletes tincseimet, majd előre nézve próbálom kizárni azt, hogy ezen az úton jövök. De ha nem így döntök akkor simán lekésem a járatot és várhatok akár egy órán át is a következőre, tehát nem, inkább biztosra megyek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Egy sötét sikátor

Vissza az elejére Go down

Egy sötét sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Utcák / Sikátorok

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához