welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
He's coming...  Vote_lcapHe's coming...  Voting_barHe's coming...  Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

He's coming...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime24.02.13 13:06


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Furcsa, amikor az ember agya beleépíti az álmába azt, ami a valóságban történik. Mert álmomban, valami piszkosul fájt és, csak később tudtam lepillantani magamra. Az oldalamon egy hatalmas vérfolt éktelenkedett és biztos voltam benne, hogy az a fájdalom oka. Tenyeremet a sebre szorítottam és kétségbeesetten pislogtam körbe, hogy akad-e aki segítsen, de körülöttem teljes sötétség uralkodott. Azt se tudtam hol vagyok, ki sebzett meg, semmi. Csak a fájdalmat éreztem és tudtam, hogy valamit tennem kell.
Aztán percekkel később látom, ahogy közelít felém egy kés megint. A sötétben nem látom, csak a kezet, ami tartja, és képtelen vagyok mozdulni. Újra megszúr, mire felsikoltok, és csak ekkor térek magamhoz. Ijedten pislogok körbe a sötét szobában. Érzem, hogy az egész testem verejtékben úszik, és úgy kapkodok levegő után, mintha épp egy pár perces merülésen lennék túl. A hasamra tapasztom a kezem és próbálok felülni, de aztán újabb fájdalom hasít belém, mire csak oldalra kapok Colin karjához és... hát nem épp gyengéden megszorítom.
-Colin. Ébredj. Azt hiszem mennünk kell.- sziszegem a fájdalomtól megtörten, közben érzem, ahogy a verejték végig folyik az arcomon. Vagyis... fenét verejték. Azok a könnyeim.
Annyi erőm még van, hogy végül mégis csak felüljek, aztán óvatosan, ide-oda kapaszkodva meginduljak a szekrényem felé. Nagyon nem tudok neki állni öltözködni, csak lekapom magamról a háló ruhámat és felveszek helyette egy kis spagettipántos ruhát. Azzal legalább nem kell sokáig szenvednem. Közben a tenyerem, amikor csak tudom, a hasamra pakolom, mintha ezzel enyhíthetnék a fájdalmon, de a görcs vagy mi a jó Isten ez igazából, sehogy sem akar enyhülni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime24.02.13 20:40


Nothing else matters




A kórházat már régestelen rég elfelejtettem. A varratot is kiszedték már a karomból, és szépen kezd az a csíknyi heg halványulni. Talán már egy életre ott fog lenni, de nem bánom. Mindig emlékeztet arra, amikor összefutottam a faterommal személyesen is életemben először. És nagy tanulság volt. Bár nem tudom, még azon is gondolkozom, hogy lehet csináltatok egy tetoválást a helyére.
A mindennapok szerencsére visszazökkentek a helyükre, a megszokott ütemükben. Aggodalomra nincs igazán ok, csak Abira jött rá olykor az aggodalom, hogy mi lesz a szüléssel. Újabban, ahogy elindult a visszaszámlálás, egyre feszültebb. Én próbálom olykor oldani, hogy nem lesz semmi gond, de csak ideiglenes hatást tudok elérni vele. Sajnos. A két hét az két hét, akárhogy is vesszük. Mondjuk én már egyre jobban várom, mindazok ellenére, hogy akár a végén gondok is lehetnek közben. Csak bízni tudok abban, hogy jól alakulnak a dolgok.
Még nincs vége a tárgyalási folyamatnak, és tudom, hogy az hamarosan, talán egy héten belül el is következik, mégis ma annyira könnyen, nyugodtan alszom el. Már több mint egy hete nincs semmi komolyabb szexuális aktivitásunk, tudom, hogy most neki inkább lenne nyűg, mint élvezné. Viszont ahhoz képest, ahogy elképzeltem, eddig jól bírom. Lássuk be kénytelen leszek két hónapon keresztül akár még szóba sem hozni, de nem fog nehezemre esni, mert szeretem. Majd ő jelzi, ha esetleg úgy gondolja, már készen áll ismét a szülés után.
Tényleg nagyon jól alszom, talán túl jól is. Épp ezért kólint fejbe hirtelen, ahogy Abi felébreszt. Csak álmos szemekkel rá hunyorgok, ahogy a karomat markolássza, és lassan feltápászkodok. Fejemben visszhangként szólalnak meg ismételten a szavai, én pedig egy szó nélkül feltápászkodok. Látom, ahogy Abi felkel, és öltözni kezd. Én még álmos fejjel, hogy nem nagyon jut el a tudatomig mi is van, csak automatikusan a szekrényhez megyek, és kezdem kipakolni a kórházba való holmikat. De ahogy kezdek észhez térni, rájövök, hogy ez várathat magára. Még utólag is elvihetem neki.
- Cica, próbálj mély levegőt venni és megnyugodni. - mondom neki tiszta álmos hangon, ugyanakkor már szórom le magamról a pólót, és a nadrágot, hogy felöltözhessek. Csak annyira futja még, hogy aztán Abi derekát átölelem, azzal őt is kicsit ösztönözve az elindulásra, de közben próbálok segíteni is. Még a kocsikulcsot felkapom a kanapé melletti kis üvegasztalról, és elindulok ajtót nyitni.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime24.02.13 21:04


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Colin nem épp úgy tűnik, mintha felrázná a dolog, sőt. Olyan álmosan és nyugodtan áll neki pakolászni, mintha fel se fogta volna, hogy jön a gyerek. Mit csináljak? Faxoljam?
Nehézkesen megindulok az ajtó felé, ahogy neki lát támogatni, de alig bírok lépkedni a fájdalomtól. Szívem szerint leülnék és csak bőgnék, mint egy kisgyerek, de sajnos nem tehetem. Nem a háló szobánk padlóján szeretném megszülni a gyereket.
-Ne mondd nekem, hogy nyugodjak meg.- morgom dühösen, miközben próbálom úgy venni a levegőt, ahogy azt már olyan sokszor láttam és hallottam. Ennek ellenére, semmi sem változik. Csak még jobban pánikba esek, mert a levegővétel miatt még inkább felfogom, hogy mindjárt szülök és akkor aztán vége a világnak. A derekamat fogva indulok meg a lift felé -lépcsőzne most a lóf*sz-, aztán vállammal a lift falának dőlök és mélyeket lélegezve várom, hogy Colin bezárja a bejárati ajtót és csatlakozzon hozzám.
Sok mindent tudnék most mondani. Többek közt, az összes olyan vígjátékban látott szöveget, amiről azt gondoltam, én sosem mondanám. Hát most nagyon szívesen ledarálnám. Hogy vesszek meg, ha még egyszer szülök. Hogy Colin soha többé nem érhet hozzám. Hogy ez is az ő hibája és hasonlók, de persze a felét se gondolom így. Csak épp ő van itt most egyedül, akin letölthetném a feszkót. Rajta viszont nem akarom, úgyhogy inkább amint belép a liftbe, megfogom a kezét és azt szorongatom. Minél jobban fáj, annál jobban szorítok én is. Majd csak nem töröm el a kezét, annyi erő nem lehet bennem.
-Nem akarom...- nyüsszögök halkan, közben a padlót lesem magam előtt, majd amint meghallom a csilingelést, elindulok szép lassan, nyugdíjas, laza tempóban kifelé. Mi a fenéért nem lehet egyszerűen csak kikapni onnan aztán folytatni mindent úgy, mintha semmi sem történt volna? És egyáltalán, miért szaladt el így az idő? Nem rég még épp, csak felfogtam, hogy Ő ott van bent. Most meg már jönne kifelé, mintha idekint olyan jó lenne.
-Ne hagyj magamra, jó?- pislogok kétségbeesetten Colinra és hangom, már-már úgy csenghet, mintha az életemért könyörögnék. Nem akarok én hisztizni vagy bármi, de pokolian félek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime24.02.13 21:28


Nothing else matters




Látom rajta, hogy a tanáccsal csak még jobban felhúzta magát, és egyre jobban kezd bepánikolni. Nem lesz ez így jó, tényleg az lenne a legjobb, ha megnyugodna.
- De el kell lazulnod, próbáld elterelni a gondolataidat valahogy. - zárom az ajtót. Nem akarok sokáig pepecselni igazából, jó, ha minél előbb ott vagyunk. Mondjuk az jó, hogy előbb vannak a fájások, mintsem elfolyna a magzatvíz. Akkor aztán tényleg rohanhatnánk. Így viszont csak beterelem Abit a liftbe, és megnyomom a földszinti gombot. Érzem ahogy már görcsösen a kezembe kapaszkodik, mást nem tudok csinálni, csak a hüvelykujjammal próbálok rá nyugtatólag hatni.
- El sem mozdulok mellőled, rendben? - állok vele szemben, ahogy elindulunk lefelé. Totál kétségbe van esve, igaz, én sem vagyok most már a legnyugodtabb. De inkább ez csak egyfajta izgatottság. Őt próbálom nyugtatni valahogy.
- Cica, nem lesz semmi baj, hamar túlesünk rajta, oké? - nézek rá nagy győzködve, de közben megszólal a csilingelés és az ajtó felé fordulok ami épp nyílik. Abit megint terelni kezdem kifelé, amennyire csak tud menni. Most nem sürgethetem, hogy gyorsabban, vagy hogy csipkedje magát, bizonyára megvan a maga baja. Így csak kinyitom neki az anyós felőli ajtót és segítek neki beülni. Aztán már rohanok is a túloldalra, hogy elindulhassak végre valahára. Most nem fog érdekelni a sebességkorlátozás, amennyire csak lehet, menni fogok, hogy minél előbb a kórházhoz érjünk.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime24.02.13 21:40


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Erős késztetést érzek arra, hogy felképeljem Colint, már csak a megszólalása miatt. Hogy tudnám most más felé terelni a gondolataim, mikor úgy érzem, hogy majd szétszakadok? Könnyű mondani. Ő a pasi, neki nem kell szenvednie, ha családot akar. Csupán élvezkednie kell a neheze meg rám marad. Vágjon belém a villám, ha még egyszer annyi eszem lesz, hogy ilyesmibe bele menjek. Persze, kész akarva, hiszen ez se volt tervezve. Ő is csak jött magától, hívatlanul. Persze, nem bánom én, de jelen pillanatban a fenének se hiányzik az egész.
-Mégis, hova a jó francba tereljem a gondolataim, megmondanád?- lesek rá szikrázó szemekkel, de azonnal el is lágyulok és sóhajtok egyet. Nem akarom épp őt leugatni azért, mert épp szülök. Persze, biztos megértené, hogy csak emiatt van az egész, de nem akarom az egészet ettel elrontani. Szóval szuszááá... nagy levegő be, és kifúúúúj.
-Rendben.- bólogatok kétségbeesetten, ahogy megígéri, hogy nem mozdul mellőlem, aztán csak szorongatom tovább a kezét, másik kezemmel meg a hasamat taperolom. Fogalmam sincs miért csinálom, hiszen ettől még nem fog elmúlni a fájdalom, mégis jól esik.
-Ámen.- nyögöm, ahogy újra belém hasít a fájdalom, aztán továbbra is a levegő vételre próbálok koncentrálni. Remélem is, hogy gyorsan lemegy az egész zűrzavar, aztán véget ér ez a rémálom, másképp megőrülök. Vagy felkötöm magam. Ezt majd még eldöntöm, amíg odaérünk.
Óvatosan beülök a kocsiba, aztán csak hátra vetem a fejem a fejtámlának, lehunyom a szemeimet és csak sóhajtozok. Próbálok tényleg nem arra gondolni, hogy mindjárt szülök, de képtelen vagyok rá. Mivel Colin vezet, nem is lassan, inkább az ülésemet markolászom, míg végül megállunk és végre megpillantom a kórház épületét. Soha nem örültem még ennyire ennek a látványnak. Remélem belém nyomnak egy vízilónak való adaf morfiumot, aztán érjen végre véget az egész. A legjobb az lenne, ha leütnének. Bár úgy nehezen menne az egész azt hiszem. Kár, hogy ezt mindenképp ébren kell átvészelni.
-Ha bárki azt mondja, hogy legyek türelemmel, esküszöm megölöm.- puffogok, miközben kinyitom a kocsi ajtót és borzalmasan lassan kimászok rajta. Aztán megtámaszkodok pár pillanatig a kocsin és úgy sóhajtozok, míg végül össze szedem magam annyira, hogy elinduljak a bejárat felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 10:30


Nothing else matters




A kocsiban hazafelé bőven van idő gondolkodni. Most már nem kell sem kapkodni, se semmi más. Ráérünk nyugodtan menni, az utakon ilyenkor úgyis alig van élet.
Olykor Abira pillantok, aki csöndben nézeget kifelé. Most olyan furcsa ez az egész. nemrég még amiatt állt minden a feje tetejére, mert jöttek a fájások. Abi mint ha akkor úgy kifordult volna önmagából. Ez érthető, hisz bepánikolt. De ez a megközelítés nem hiszem, hogy a hasznára lenne. Valahogy el kellene érni, hogy ne rettegjen a szüléstől, hanem határozottan, bátran nézzen szembe vele. Mert az lenne a jó, neki is könnyebb lenne, a dokinak is, és a baba is talán előbb jönne.
Tudom, jogom nincs ítélkezni egy terhes nő fölött, hogy mégis mit hogyan csináljon. Ő szenvedi végig az egészet, én csak külső szemlélődő leszek mindebben. És ezért tisztelem is őket, főleg most Abit. Ugyanakkor tudom, hogy valahogy meg kellene találni azt a módot, amivel a legkönnyebben eshetünk túl ezen a két héten. Nem könnyű, de eddig minden simán ment. És a mai pánikolós reakció valahogy felnyitotta a szemem, hogy ezt nem így kellene.
- Ha szeretnéd, akkor én is elkezdek ilyen lélekerősítő folyamatot, veled. Hogy ne érezd azt, egyedül kell ezen túlesned. - szólalok meg végül egy pirosnál, és rá nézek komoly tekintettel. Tényleg nem viccelek, ha szükséges még elviszem bárkihez is, hogy ebben tudjon segíteni. Egy szakember, vagy akárki.
- Rossz látnom, hogy megvisel ez az egész. Pedig eddig pozitívan vártad a végét. - elindulok közben, mert a lámpa zöldre vált. És begurulunk most már az ismerős háztömb felé. A lakásra már csak fel kell menni. De a lift most tenni fogja a dolgát, nem akarom, hogy Abi erőltesse magát, tudom, hogy nemrég még a sokktól és a fájásoktól kínlódott, biztos elvette azt a maradék energiáját is, amit az alvással szedett össze.
Zárom a kocsit, amint Abit kisegítem az ülésről, és elindulok vele be az épületbe, a lifthez, majd az aztán felvisz minket a lakáshoz is. Szinte megkönnyebbülten nyitom az ajtót, és eresztem be magam előtt Abit, és csak figyelem őt míg az ajtót kitapogatva a hátam mögött becsukom és bezárom.
- Én örülnék neki, hogy ha tőled örökölne bármit is. A néhány rossz tulajdonságod mellett vannak jók is. Csak nem akarod elhinni, hogy ez így van. - észrevettem nála, hogy kicsit az önbizalma alább hagyott a terhesség alatt. És ha nem dicsérgetem annyit, akkor talán még depressziós is lenne. Szeretném, ha egyszer már tényleg jól érezné magát, és fittyet hányna mindenre. Komolyan csak ennyit szeretnék, semmi mást.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 11:39


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Egész úton, csak lesek kifelé az ablakon és azon agyalok, hogy lehetne elérni azt, amiről Colin beszél. Persze, utólag én is látom, hogy reagáltam az egészre és, hogy az úgy nem volt jó de, ha újra bekövetkezne, nem tudom, hogy másképp tudnám-e csinálni. A nagy pillanatok előtt az ember hajlamos ráfeszülni a dolgokra és azt hiszem, ha az ember gyereke úgy dönt, hogy meg akar születni, az bizony nagy pillanat.
Sosem voltam babázós fajta. Sosem gondolkoztam azon kislány koromban, hogy majd hány gyerekem lesz, ki lesz a férjem, milyen lesz az esküvőm és egyebek. Nem babáztam, nem érdekeltek a lányos dolgok és úgy tűnik, ez a hiányosság most üt majd vissza.
-Nem tudom, miféle folyamatot is kéne végre hajtanom. Komolyan nem tudom, mit lehetne ezzel kezdeni. Természetes, hogy az ember fél a fájdalomtól, nem?- pillantok rá félve és egyre inkább érzem úgy magam, mint egy vizsgázó, aki megbukott. Mintha nem teljesítettem volna most jól. Colin felől is ezt érzem, hogy most ő aggódhat, milyen lesz, ha élesben megy, mert ez pocsék volt. De akkor sem tudom, hogy kellene csinálnom. Nem ülhetek üdvözült vigyorral a képemen, mikor borzalmasan fáj a hasam. Még az se tudná velem elfeledtetni, ha arra gondolnék, hogy hamarosan itt lesz a gyerekem. Attól még abban a pillanatban piszkosul fáj. Mert, ha ez még nem az a fájdalom volt, ami szüléskor lesz... hát én meg fogok dögleni.
-Pozitív voltam én közben is, csak rohadtul fájt. Könnyű azt mondani, hogy az ember ne csinálja össze magát. Nem ilyen egyszerű ez.- sóhajtok egyet, ahogy ismét elindulunk a kocsival, és megint csak kifelé lesegetek. Most majd feszkózhatok azon, hogy vajon megfelelően csinálom-e. Előre látom, hogy az éles helyzetnél majd ez lesz a baj, hogy akkor meg plusz feszkó lesz az egészből, hogy vajon elégedett-e a hozzáállásommal mindenki.
Ahogy megérkezünk, Colin kisegít a kocsiból én pedig, csak hálásan pislogok rá. Most aztán tényleg elmondhatom, hogy ki van nyalva a hátsóm. Úgy vigyáz rám végig, mintha valami hímes tojás lennék, de most nem is bánom. Szükségem van most erre, hogy érezzem még jobban, mellettem van.
A liftben is átölelem a karját, vállára hajtom a fejemet és csak bambulok magam elé. Azt hiszem, elég egyértelműen elmondták nekem, hogy ez így nem lesz jó. Tehát fel van adva a lecke. Rá kell jönnöm, hogy maradhatnék nyugodt majd legközelebb. Mit kellene majd csinálnom? Vigyorogva, halkan ébresztgetni Colint, dobni egy cigánykereket a szekrényemig, átöltöznöm dúdolgatna és megindulni lefelé a lépcsőn? Ennél lazábban már nem tudnám elképzelni a dolgot. Nem értem, miért olyan borzalmas, hogy bepánikoltam.
Eltotyogok az ajtóig, aztán csendben bebattyogok a nappaliba és a két blökit lesem, akik persze rohannak is oda hozzám körbe nyalogatni a kezeimet. Ők is szívgörcsöt kaphattak, hogy vajon mi a fene történt, hogy úgy elrohantunk.
Ahogy Colin magyarázni kezd mögöttem, halvány mosollyal az arcomon rápillantok. Tudom én, hogy biztos van jó tulajdonságom is. Másképp nem lenne itt velem. Viszont azt is tudom, hogy nem azok a legnyomósabbak.
-Mondj egyet.- battyogok oda hozzá, aztán átölelem és úgy lesek fel rá kíváncsian. Érdekel, hogy, mint külső szemlélő, ő milyennek lát. Én egyedül a kitartásomat tudnám jó tulajdonságnak nevezni, de sokszor ez is átmegy makacsságba. Akkor sem tudok már valamiről lemondani, amikor le kellene.
-Menjünk vissza aludni.- lesek fel rá végül még mindig mosolyogva, majd nyomok egy apró puszit az ajkaira, kézen fogom és elindulok a hálóba.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 13:35


Nothing else matters




Elgondolkodtató az egész helyzet. Az ember sokszor váratlan helyzetekben nem tudja mégis mitévő legyen. Most mi épp ebben a helyzetben vagyunk. Vagyis én mindenképp. Nem tudom, hogy segítsek Abinak az utolsó napokban. Minden tőlem telhetőt megteszek, amit csak tudok, de érzem, hogy egy valahol most kevés. Szeretnék pedig segíteni, könnyebbé tenni ezt a maradék időt. És teljesen elbizonytalanodtam magammal szemben. Valamit nem csinálok jól, talán nem tudok annyira biztonságot nyújtani, hogy Abi úgy érezze, nem lesz semmi gond. A puszta jelenlétem egyre kevesebb lesz ahhoz, hogy azzal bármit is elérhessek.
Annak persze örülök, hogy mondja, mennyire sokat jelent neki, ha mellette vagyok. De látszólag mindez igen csak csekély az olyan helyzetekben, mikor az ember olyan helyzetben találja magát, amit egyedül ő kell megoldjon. Szeretnék némi terhet levenni Abi válláról, mert a végére már csak rajta áll minden, de úgy érzem, falba ütközök.
Csak csendben figyelem ahogy odasétál hozzám, és ad egy apró puszit a számra. Halovány mosoly kíséretében viszonzom neki, és közben a tekintetét fürkészem. Vajon, most mire gondolhat? Vagy hogy könyvelte el az elmúlt egy órát? Mert ez nem volt annál semmivel sem több. Gyorsan jöttek a fájások, és olyan hamar el is múltak neki.
- Szeretem a határozottságodat, és hogy elmondasz sok mindent, még talán ha nem esik jól is. Őszinte vagy és ez becsülendő. - sorolok pár olyan tulajdonságot, amik nálam igen csak sokat számítanak. Teszek rá, hogy sokszor hisztis, és nem lehet vele szót érteni. Majd ez alakul, most a hormonjai a tetőponton vannak.
- De szeretem ahogy érvényesülsz itthon, uralod a konyhát, segítőkész vagy, és sokszor tapintatos és kedves. Ez nem mindenkiben van meg úgy gondolom. Az is imponál, hogy megbízol bennem, és akár csak egy gesztusból is érted mire gondolok. Sok olyan dolgot mondhatok, amik másban nincsenek meg.
Kézen fog, mikor mondja, hogy menjünk aludni. Neki szüksége is van a pihenésre, én pedig... nekem teljesen kiment az álom a szememből, nem tudnék csak úgy elaludni. Magamat ismerve órákig csak töprengenék, most akkor mi van, vagy mi legyen. Tényleg nem tudom. Csak csöndben követem őt a szobába. Lefekszek mellé az ágyra, és csak figyelem. Egy valami még mindig nem hagy nyugodni. Valamit mondott a kórházban, ami szöget ütött a fejemben, de akkor teljesen máshol járt az eszem, hogy azzal traktáljam. Talán most sem kellene. De mégis felhozom a témát.
- Tényleg úgy gondolod, hogy csak ez az egy gyerek lesz mindig? Kiskorodban nem álmodoztál nagy családról? - tudtommal a lányok majdnem mindegyike ezt teszi, vagy csak megfordul a fejében.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 14:00


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Halvány mosollyal az arcomon hallgatom, mi mindent sorol el rólam, ami szerinte jó bennem. Sok mindenre mondjuk rá is világít, de most inkább az jár csak az eszemben, mennyire mázlista vagyok, hogy ő mindezeket szereti bennem. Mert akadt már olyan, aki épp ezt nem tudta elviselni. A nagy számat, hogy megmondom mindig a magamét és hasonlók. Azt hiszem épp ilyen a tökéletes kapcsolat, amikor az ember a másiknak még a hibáit is erényként fogja fel. És végtére is, én is így vagyok Colinnal. Még azt is imádom, amikor puffog. Olyankor olyan fejet tud vágni, mint egy duzzogó öt éves kisgyerek. És azt is szeretem benne, hogy mindig, mindent tökéletesen akar megcsinálni. És persze, még sorolhatnám.
-Én pedig köszönöm, hogy mindezeket szereted bennem. Nem mindenki érezne így szerintem.- bújok továbbra is hozzá, aztán megindulok a hálóba kézen fogva Őt és ledőlök az ágyra. A lehető legkényelmesebb pozícióba vergődöm magam, ami persze úgy néz ki, hogy félig meddig Colinhoz bújok, aztán csak elgondolkodva cirógatom. Vagy az arcát, vagy az álla vonalát, vagy épp a száját rajzolgatom körbe, aztán, ahogy felteszi a kérdését, egy pillanatig eltöprengek. Tényleg ilyen nehéz lehet elhinni, hogy engem nem vonzottak ezek a dolgok? Mondjuk, érthető is azt hiszem. Az apám és a bátyám elég meghatározó személyek voltak az életemben.
-Sosem gondolkoztam ilyesmin. Sokkal jobban lekötött az, hogy elérjem a célom, vagyis, hogy rendőr legyek. Nem igazán tervezgettem családot. Úgy voltam vele, hogy egy ilyen munka mellett túlságosan is veszélyes lenne.- magyarázok halkan, miközben továbbra is cirógatom, aztán nyomok a mellkasára egy puszit és pár pillanatig csendben gondolkozok.
Persze, biztos jobb lenne a gyereknek is, ha nem lenne egyedül, Colin pedig egyenesen élvezné, de én jelenleg még egy gyerekhez is kevésnek érzem magam, nem hogy kettőhöz.
-Miért cica? Te nagy családot szeretnél?- pillantok fel végül rá, aztán a mellkasát kezdem simogatni, azzal kötöm le magam. Persze, a válaszát is várom kíváncsian. Talán később, ha úgy érzem majd, hogy minden tökéletesen halad és a gyerekkel is elbírok, akkor bele mennék, hogy legyen még kistesó is. Colinért megtenném, hogy boldog lehessen. Aztán, ha ő boldog, akkor már én is az vagyok. De főleg, talán azért mennék bele az egészbe, mert tudom, hogy mellettem lenne és vele sikerülne mindent kézben tartani.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 14:38


Nothing else matters




Ahogy elhelyezkedek az ágyon, hallgatni kezdem, Abi mit magyaráz az ő szemléletmódjáról. Persze érthető, ha valaki ezt a hivatást választja, az alapvetően karrierista. És a karrierista emberek nem igazán adják be a derekukat, hogy esetleg hamar alapítsanak családot.
Én sem gondoltam még huszonöt évesen, hogy majd nem sokkal utána pár évvel már szülő leszek. Mégis én örülök neki, mert úgy érzem, hogy készen állok erre. Hogy saját családom legyen, megkomolyodjak, akár egy életen át is tartozni tudjak valaki iránt felelősséggel. Eléggé úgy látom, hogy ennek az ideje most jött el. legalábbis nekem.
Hallgatva Abi mondandóját viszont azt vonom le, hogy ő még csak a közelében sincs annak, hogy mindebbe belevágjon. Neki muszáj megtenni, kénytelen lesz rá. Az most lényegtelen, hogy velem vagy sem, de ha nem lennék itt mellette is változtatnia kellene. Talán ez az ami megrémíti. Hogy nem elég felkészült, hogy nem elég érett erre a feladatra. Minden nő megijed először az anyaságtól, azok főleg, akiknek csak úgy becsúszik egy baba.
- Szóval... azt mondod, ha nem lett volna az a buli, akkor még jó pár évig nem még meg sem fordulna a fejedben, hogy gyereket vállalj? - nézek rá kíváncsian. Megvallom elég nehéz úgy odafigyelni rá, hogy közben a mellkasomat simogatja, olykor puszit ad rá. Nagyon hamar eltereli az eszem, ráadásul olyan irányba, amerre nem kellene. Vissza tudom én fogni magam, ha kell, csak ha kicsit rávezetnek, akkor nehezebben megy a koncentrálás.
- Én? Nem nagyot... vagyis nem olyan nagyon nagyot, hogy meg kelljen miatta szakadni. Talán még egy esetleg. Egy kisgyerek nem hiszem, hogy attól érzi magát jól, ha egyke. De két gyerek már bőven elég ahhoz, hogy egy teljes családról lehetne beszélni. Még ha nem is nagy az a család. - magyarázom neki, én hogy gondolom ezt az egészet. De ha esetlegesen nem szeretne többet, én azt is elfogadom, nem fogom ráerőltetni magam, mert én úgy gondolom, hogy párosban szebb az élet.
- Cica... nem lehet, hogy talán azért görcsölsz rá erre a babavárásra most, mert talán még nem állsz egészen készen rá lelkileg? Talán még karrierre koncentrálnál, és... hogy emiatt.




To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 14:54


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Colin rátapint a lényegre, mert tényleg eszembe nem jutna még jó ideig családot alapítani. Talán majd pár évvel később. Ha mondjuk megismerkedtünk volna és most minden úgy haladna, ahogy máskor haladna, akkor pár év után eljegyeznénk egymást, jönne az esküvő és akkor talán beadnám a derekam. Így azonban nincs más választásom, mint elfogadni, hogy így történt. És mondjuk nem is bánom, csak szebb lett volna ez az egész, ha mondjuk megbeszéljük és együtt döntünk úgy, hogy oké, akkor jöhet a baba.
Viszont, még így is sokkal jobban jártam, mint mások. Kifoghattam volna egy balekot is, aki azt se tudja, melyik végén kell megfogni a gyereket. Vagy épp olyat, aki utálja szerencsétleneket. Viszont Colin imádja őket, ezt tudom. Látom, ahogy Erickkel foglalkozik vagy, ahogy Lilyről mesél. Odáig van értük és alig várja, hogy még jobban beleélhesse magát azaz, hogy a sajátját szeretgethesse. Ebből a szempontból viszont örülök, hogy ezt megadhatom neki.
-Bizony, még pár évig nem hoznám szóba se. Csak akkor már, amikor minden rendben van. Van saját lakásunk, biztos munkánk ami még jól is megy és hasonlók. Viszont tudom, hogy ennek ellenére ezzel szembe kell néznem és elfogadni a tényt, hogy másképp alakul. Na ezzel nem azt mondom, hogy bánom. Csak sok szép élmény marad így ki. Mondjuk az, amikor egy éjjel sutyorogva eldöntjük, hogy akkor legyen baba. Vagy az, amikor boldogan rohanok oda hozzád, hogy sikerült. Így tudtam volna elképzelni a családalapítást. Nem egy őrült buli végkifejleteként.- magyarázok halkan, olykor-olykor rápillantva, aztán azért elmosolyodok. Nehogy azt érezze, hogy én bánom ezt az egészet, mert esküszöm nem bánok semmit. Csak pocsék lesz a gyereknek is elmesélni majd egyszer, hogy "hát öcsém, te egy vad buli végterméke vagy".
-Szóval legalább kettőt szeretnél majd?- mosolyodok el, ahogy elkezdi ecsetelni, hogy bizony, ha már család lesz, akkor legalább két gyerekről kellene beszélnünk. És igazából, ebből a szempontból igaza van. Nekem se lett volna olyan jó gyerekkorom, ha egyedül lettem volna. Vagy épp, itt se lennék most, ha anyáék nem vállalnak be Nick után engem is.
Csak akkor akadnak le a gondolataim, amikor felteszi a kérdését. Pár pillanatig nem is tudok mit mondani, csak leskelődök ide-oda, végül ránézek és bólintok. Persze, ebből nem sokat tudna levonni, úgyhogy inkább el is magyarázom.
-Én... csak szeretnék jó anya lenni majd, de jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy kell azt csinálni. Még, csak gyerek dalokra sem emlékszem. Nem tudom, mit kell csinálni, ha éjjel felsír vagy bármi.- vonok vállat, mintha ez ilyen egyszerű lenne, hogy egy vállvonással elintézzem, de végül sóhajtok egy nagyot.
-Félek, hogy nem fog menni. Utálok kudarcot vallani. Ráadásul tényleg össze kellene hangolnom a munkával az anyaságot. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de muszáj lesz.- motyogok halkan, közben még jobban oda bújok hozzá és sóhajtok egyet ismét. Ilyenkor pokolian sebezhetőnek érzem magam, amiért a félelmeimről beszélek. Ugyanakkor jól is esik kimondani, amit érzek és gondolok. Mintha kicsit megkönnyebbülnék tőle.
-Nem tudom, hogy érezheti magát egy olyan nő, vagyis inkább lány, aki 16 évesen esik teherbe. Még ők is bátrabban állnak a dolgokhoz, mint én.- nevetem el magam a saját nyomoromon, aztán inkább próbálom visszafogni magam. Nem akarok én itt depizni. Sőt. Úgy kellene hozzá állnom a dolgokhoz, hogy igen is, menni fog.
-Azt viszont megígérhetem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd, rendben?- nyomok még egy puszit a vállára és tovább cirógatom a mellkasát.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 15:48


Nothing else matters




Lassan, ahogy Abi részletesebben beavat abba, hogy ő miképp gondolja ezt a családosdit, kezdem megérteni. Kezdem felfogni, hogy miért ilyen feszült, és mitől fél ennyire. Az már elég nyomós ok önmagában is, hogy nem elég felkészült. Egy nő, aki szinte magára van utalva abban, hogy a szülést mint amolyan ismeretlen, és nem túl bizalomgerjesztő dolgot végigcsinálja, nyilván retteg. És ha tart a dologtól, akkor soha a büdös életben nem fog ellazulni, feltéve, ha úgy érzi ő már készen áll arra, hogy szembe nézhessen ezzel a mumusával.
Most már érthető, hogy mitől fél, mitől retteg annyira. Csak a megoldást kellene rá megtalálni. De értem mi a gondja, az hogy fél, nem fog tudni megfelelni, nem fog tudni a babával jól bánni, fél, hogy a feladatok kifognak rajta. Pedig nincs rá oka. Teljesen magától értetődő, hogy nem tudja, mit hogy tegyen. Én sem tudnám, hogy kell bánni egy gyerekkel, ha nem tapasztaltam volna meg. De így itt vagyok neki, segítek, és ez nem szégyen, hogy én férfi létemre sokkal többet tudok tenni, mint ő.
- De cica, ez eddig megoldható. Nem kell semmivel sem kapkodni, majd meglátod, hogy ez az egész ösztönös. Ha megszületik a baba, tudni fogod, hogy mit hogy csinálj, milyen jeleket figyelj. Hidd el, hogy ez ráérzés, és majd nagyszerűen egymásra hangolódtok. Mint ahogy most is, csak ő még épp odabent éli vígan a napjait. - mosolyodok el biztatóan, miközben megsimítom a hasát. És most már ott is tartom a tenyeremet, érezni akarom még egy ideig azt a pocakot, ameddig csak lehet. Felemelő érzés már csak tapizni is.
- És arról sem maradtunk le, hogy a közös tervezgetést megvalósítsuk. Nem futunk sehova, én nem megyek el innét, veled maradok. És ha esetleg úgy gondolnád, hogy jöhet akár még egy gyerek, akkor tervezgethetünk közösen is. Minden relatív cica, csak jól kell gazdálkodni vele.
Most hirtelen nem tudom hogyan tudnék bele egy kis lelket önteni. Annak ellenére is, hogy kikérdez, mi a véleményen a nagy családról, mint ha azt látnám rajta, hogy bizonytalan. Persze tudom, hogy nem az irányomba, de talán mindkettőnkön segítene, ha picit bizakodóbban állna az egész baba dologhoz. Most olyan elveszettnek tűnik, sokkal megnyugtatóbb lenne nekem is, ha sikerülne hatnom rá, és szerintem ő is sokkal lelkesebben várná azt a szülést. Jó, tudom azt senki nem várja lelkesen. de túl kell rajta esni.
- Cica, csak gondolj arra, hogy menni fog. - feltámaszkodok az alkaromra, úgy simítom meg az arcát is többször.
- Hidd el, a tizenévesnek is segítenek, és én is itt leszek neked. Nem szégyen, ha te nem értesz hozzá, teljesen normális, hogy nem megy magadtól. De hidd el, még talán egyszer sem kell megmutatnom, te ráérzel és megcsinálod. Tudom, hogy képes vagy rá, mert már sok más olyat is megoldottál, ami nem egyszerű. Egy babával bánni csak könnyebb annál, mert ez megy ösztönösen. Hidd el neked is vannak már most anyai ösztöneid. Hogy simogatod a hasad, akkor is ha észre sem veszed, vagy ha beszélsz hozzá. ezek már mind az anyai megnyilvánulásaid. Én bízom benne, hogy belerázódsz.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 16:10


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Ahogy Colin beszélni kezd, olykor félénken rápillantok, olykor pedig a mellkasa cirógatásával foglalom le magam. Hallom én közben, amit beszél, csak épp jó ez a kis melléktevékenység, hogy közben agyaljak azon, bizony igaza van. Mint mindig. Mert arra már rájöttem, hogy amikor Colin valamiről elmondja a véleményét, az általában úgy is van. Nem szokott a levegőbe beszélni és nem mond hülyeségeket.
-Azt mondod, amint megérkezik, tudni fogom, mit kell tennem?- pillantok fel rá félve, végül elmosolyodok. Elképesztő, hogy milyen gyorsan lelket tud önteni belém. Már csak azzal is, hogy érezteti, ő bizony hisz bennem. Elhiszi, hogy képes vagyok minderre és már emiatt is kezdem én is úgy érezni, hogy fenébe a félelemmel, képes vagyok rá. Meg tudom csinálni. Nem vagyok én olyan elesett kis nyomorult, hogy kifogjon rajtam egy kisbaba. Persze, bele kell majd rázódni, de majd legfeljebb elolvasok pár szakkönyvet, neki hasalok úgy igazán és figyelek majd a jelekre. Végtére is, tényleg rá kell majd éreznem, hiszen nem véletlenül adta a természet épp a nőknek azt a képességet, hogy szülhessenek. Valahol mélyen bennem is ott kell rejtőzzön az anya. Csak elő kell ásni onnan.
-Mi lenne velem nélküled Colin? De most komolyan. Nem tudom elégszer elmondani, milyen csodálatos vagy.- duruzsolom, miközben föntebb kúszok és adok neki pár csókot. Tényleg ezt érzem, amióta megismertem, hogy nélküle bizony gőzöm nem lenne, mihez kezdjek. Ahogy azt se tudnám, hogy is álljak az egészhez. De ő mindig meg tud nyugtatni és mindig lelket önt belém. Nem is értem, hogy a fenébe lehet valaki ennyire pozitív, mint ő. Irigylem érte.
-Rendben. Ha lesz még egy esetleg, azt tervezgetni fogjuk és akkor nem ér majd felkészületlenül. Azt hiszem, itt főleg ez volt a baj, hogy hirtelenjében kiderült, hogy terhes vagyok és puff. Időm nem volt igazán kapcsolni, mert már fél időnél jártam.- sóhajtok egyet és végtére is, nem sajnáltatni akarom magam, csak érzékeltetni, mitől is olyan ijesztő ez. Másoknak több ideje szokott lenni, én csak ezt bánom.
-Rendben. Mostantól így állok majd a dolgokhoz. Ha te elhiszed, hogy képes leszek rá, akkor én is.- bólintok mosolyogva, aztán megfogom a kezét és nyomok a tenyerébe egy puszit. Most érzek csak megint késztetést arra, hogy fittyet hányva mindenre, kicsit elszórakozzunk egymással, de pillanatnyilag még ettől is félnék. Ki tudja, milyen hatással lenne az most rám... vagyis ránk. Nem beszélve arról, hogy piszkosul lefárasztott ez az egész. Pedig látom Colinon, hogy sokszor nehéz megálljt parancsolnia magának és nekem is hiányoznak azok az édes percek, amikor szerelmesen duruzsolunk egymásnak, ingereljük a másikat és azzal játszadozunk, ki bírja tovább, mégis félek, nem-e lenne gond miatta. Remélem, nem fog teljesen elhidegülni a végére.
-Hogy bírod az önmegtartóztatást, cica?- kérdezem félénken, sutyorogva, közben most én kezdem el az arcát simogatni. Nem akarom, hogy bármi miatt is feszült legyen. Ha én nem lehetek az, akkor ő sem, már pedig érzem, hogy akárhányszor kicsit érzékenyebb területen érintem meg, bizony nagyon durván feszült lesz. Pedig tényleg az lenne a legjobb, ha mindketten tudnánk lazítani kicsit. Lehet egyszerűbb lenne ez a maradék két hét is.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 20:20


Nothing else matters




Úgy tűnik hallgat a szavamra, és tényleg kezd megnyugodni. Nem tudom, hogy ezt miféle hatással érem el nála, de örülök neki, hogy most többet érek el nála, mint bent a kórházban, amikor csitítani próbáltam. Már önmagában a tudat boldogít, hogy sikerült a lelkére beszélnem, mert látszólag is megfontolja, figyelembe veszi, elgondolkodik rajta, és azt hiszem kezdi elhinni, hogy nem is olyan pocsék a helyzet, mint azt gondolná.
- Azt hát. - mosolyodok el ismét, ahogy kissé bizonytalanul felteszi a kérdését. Rájöttem, hogy igazából teljesen egyszerűen is tudom támogatni. Ha csak bizonyosságot adok neki, hogy tényleg képes lesz rá, akkor sokkal jobban megnyugszik, mint ha elmennénk mondjuk egy tesztfeladatra valami pszichiáterhez. Azt hiszem arra most nincs szüksége, az idegen környezet csak rontana a helyzeten.
- Hidd el, akkor is menne sok minden, önállóan is meg tudsz állni a lábadon anélkül, hogy tolnálak előre. - kuncogok, ahogy azt kezdi ecsetelni, hogy mire menne nélkülem. Persze jól esik mindez, de mégis ő attól függetlenül egy magabiztos nő, nem véletlenül szeretem ezt a tulajdonságát is. Na meg hogy tud józanul, higgadtan ítélkezni. Bízom abban, hogy ha tényleg eljön annak az ideje, amikor a baba megérkezik, akkor ezt fogja elővenni, és nem pánikol be.
- Na látod, ez a beszéd. Végre kezdesz a régi önmagadra hasonlítani, cica. - feltámaszkodok fölé, és úgy adok egy határozott csókot neki. Kicsit talán hevesebben is mint kellene, de most ez egyáltalán nem zavartat. csak akkor jut el a tudatomig, hogy márpedig beindítani nem kellene magunkat, mikor abbahagyom. Moderálom is magam, aztán csak rá pillantok a kérdését követően.
- Első két héthez képest jól, de még a negyedénél sem járunk. - húzom a szám, és úgy nézek rá, mint ha egy kisgyereknek mutogatnák az édességet egy üvegen keresztül.
- Valamit erre ki kellene találni nem? Te hogy bírod?



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime25.02.13 20:39


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Persze, menne egyedül is az egész biztosan, csak épp jóval lassabban és jóval nehezebben. És nem is akarnám egyedül az egészet. Ez csak vele tökéletes. Mással fele ilyen jó nem lenne, egyedül meg pláne nem. Ezért is örülök, hogy ő a gyerek igazi apja. Hiszen már az elejétől jól kijövünk és vibrál köztünk a levegő. Ezt éreztem én is és ő is. Ezek után akkor, csak jobb lehet az egész. Attól nem tartok, hogy ne működne köztünk bármi is, mert volt már pár durva téma, amit sikerült megbeszélni. Akár a gyerek igazi apjás dolog, akár Colin apjával kapcsolatosan a skizofrénia... mindig meg tudtunk még beszélni mindent. Azt hiszem, épp ezért pakolták Őt az utamba. Nem azért, hogy aztán egyedül kínlódjak. Ebből a szemszögből viszont, rohadt hálás lehetek valakinek.
-De én nem akarnám egyedül, csak veled. És ne ellenkezz.- vigyorodok el, közben a szájára pakolom az ujjam. Hallani sem akarok olyanról, hogy egyedül hogy menne meg hogy nem. Olyan nincs. Csak mi vagyunk és kész.
-Miért? Eddig nem voltam önmagam?- kuncogok, ahogy fölém mászik, majd átkarolom óvatosan a nyakát és óvatosan viszonzom a csókját. Legalábbis eleinte óvatosan, de aztán képtelen vagyok elnyomni magamban a vágyakozást. Annak ellenére, hogy ekkortájt elvileg a nők már nem nagyon kívánják a szexet, én épp ellenkezőleg érzem. Még, ha egy órával ezelőtt is szenvedtem, most minderről kezdek megfeledkezni és csak Colin köti le a figyelmem. Aztán persze próbálja megint csak visszafogni magát, mire én is veszek pár mély levegőt és úgy hallgatom.
-Talán megrövidíthetnénk ezt a kis időt. Szülés után végképp nem lehet majd semmit kezdenünk egymással, de most még talán menne.- motyogom félénken, mint egy kis szűz tini, de tényleg elég gáz, hogy most így felkínálom magam. Képes és visszautasít, mert azon fog járni az esze, hogy nekem kényelmetlen lesz-e vagy sem. De engem viszont nem érdekel. Biztos sikerülne megoldanunk úgy, hogy nekem is jó legyen.
-Én sehogy. Mármint... most már aztán végképp nem. Így, hogy jobban belegondoltam...- csúszok közelebb hozzá, aztán szép lassan végig simítok a mellkasán, miközben az arcát figyelem. Olyan óvatos mozdulat ez, mintha most ismerkednék vele, holott jól ismerem már minden porcikáját. Mégis, most új és érdekes ez az egész.
-Próbáljuk meg cica. Ígérem, ha nem jó szólok és megoldjuk máshogy. Nem lesz baj.- sutyorgom az ajkaiba, közben olykor-olykor meg is puszilom, kezem pedig már eltűnik a takaró alatt. Ugyan gőzöm nincs, milyen hatással lenne ez most a gyerekre meg úgy az egész terhességre, de bízom benne, hogy gondot nem okoznánk. Hiszen olyasmiről hallottam, hogy az orvos kifejezetten utasította, hogy apuka és anyuka szeretkezzen. Bár nem emlékszem jól. Talán ez akkor volt, amikor meg akarták indítani a szülést?
-Nem akarlak szenvedtetni... és magamat se.- pislogok rá félénken, közben kezemmel óvatosan simogatom, végül most én csókolom meg őt, de úgy, hogy végképp ne tudjon nemet mondani. Azt nem bírná elviselni most az egóm. Így is folyamatosan azon jár az eszem, hogy vajon így tetszem-e Colinnak.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime26.02.13 15:02


Nothing else matters




Egy picit meglep, ahogy visszakérdez, hogy eddig nem volt-e önmaga, mert akkor ezek szerint neki fel sem tűnt ezek szerint, hogy picit bizony az önbizalma alább hagyott.
- Igen cica, nem voltál egészen önmagam. Az önbizalmad le van eresztve, pedig nincs rá semmiféle okod, ugyanolyan gyönyörű vagy így is, és tudom, hogy bármire képes vagy, amire vállalkozol. - fejtem ki bővebben, hogy mégis mit értek az alatt, hogy nincs egészen önmaga. De ez érthető is.
Azonban a figyelmem egyre inkább kezd erről elterelődni. Bizony igen csak kényes téma felé. Ahogy a nyakamba karol, és itt puszilgatjuk egymást, egyre jobban érzem, hogy kezd beindítani. De nagyon durván. Érzem, hogy az a két hét szünet sokat nyom a latban. Mert akkor egyeztünk meg, hogy akkor mostantól szünetelünk. Én kíváncsi vagyok, hogy mégis mennyire bírjuk ki. Mert hogy már most nem bírjuk, az hót ziher.
- Azt mondod menne? - pillantok rá kissé bizonytalanul. Annak ellenére, hogy most már egyre jobban vágyom rá, ebben a pillanatban, azért az a tudat is erősen munkálkodik a fejemben, hogy őt most kímélnem kellene. Mert tényleg nem fájdalmat akarok neki okozni, akkor az egész semmit nem ér és én is inkább hagyom a fenébe.
De most mégis Abi annyira bizonygatja, hogy szól, látom rajta, hogy ő is kivan már. Vagyis jelentkeznek ennek apró jelei. Mikor azonban meg is mondja, hogy már nem bírja, ez a tippem igazolást nyer. A szavai engem is beindítanak, ahogy belegondolok abba, hogy mégis mennyire vágyik most rám. És ahogy végigsimít a mellkasomon, érzem, hogy az a hű de nagy elhatározásom már mindjárt nem is olyan nagy. Sőt, kezdem beadni neki a derekam. Na nem mint ha bánnám, de mégis ő az, aki érzi, hogy mi jó, mi nem és mit nem szabadna.
- De ígérd meg, hogy akkor mindenképp szólsz. - sóhajtom egy rövid csók kíséretével. A szavaim noha arról árulkodnak, hogy hajlok a kedvéért a dologra, ugyanakkor szerintem az arcom már arról árulkodik, mennyire is vágyom rá. És nem csak az. Ahogy a takaró alatt kezd matatni, már érzem, hogy nem lesz visszaút, de elhatározom, hogy piszok óvatos leszek. Mint amennyire még eddig nem voltam...

Dél már jócskán elmúlt, amikor ébredezni kezdek. Kicsit úgy érzem magam, mint akit kupán vágtak. Ez érthető is, hisz az éjjel még a kórházba rohantunk nagy ijedten, hogy jön a gyerek, utána pedig még jó ideig csak egymással voltunk elfoglalva. Aludni így sokat nem aludtam, de jó érzés belegondolni, hogy Abi mennyire élvezte azt a légyottot. Ezek szerint sikerült úgy örömet szerezni neki, hogy az mégse fájjon, és ne okozzak semmi problémát sem. Jócskán vigyáznom kellett, mert az a baba elég nagy már, nem véletlen, hogy sokan felhagynak ilyenkorra már a testi kapcsolattal. Abit figyelve azonban egy mosoly kúszik az arcomra, oda húzódom hozzá, és az arcát kezdem simogatni.
- Ébredj cica, ha nem szeretnéd a napot átaludni. - magyarázom neki halkan, hízelegve.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime26.02.13 16:29


|music: Ed Sheeran - Small Bump | to: Colin ♥


Nem kell sokáig unszolnom Colint, mire végül beadja a derekát. Persze, látszik rajta, hogy hezitál és nem tudja, hogy most ezt az egészet komolyan vegye-e vagy sem, de végül mégis csak veszi a lapot.
Ilyen gyengéd és óvatos még sose volt. Általában mindig az a vad egymásnak esés jellemző ránk, de most úgy igazán egymásra voltunk hangolódva. Minden apróságra odafigyeltünk mindketten és tényleg nagyon érzéki volt az egész éjszaka. Azt hiszem, épp ezért lehetett, hogy után két perccel kb már aludtam, mint a bunda... és biztos vagyok benne, hogy végig vigyorogtam.

Imádok arra ébredni, ahogy duruzsol és cirógatja az arcom. Épp ezért mosolyodok el még jobban lehunyt szemmel, aztán csak fészkelődök kicsit és közelebb araszolok hozzá. Nem akarok felkelni. Mármint, ébren akarok lenni, csak egész nap itt akarok vele lustálkodni most az ágyban. Hallgatni a duruzsolását, érezni az illatát és élvezni, ahogy cirógat. Viszont tudom, hogy este meg már bánnám, hogy egész nap nem csináltunk semmit.
-Olyan nagy baj lenne az?- motyogom mosolyogva, közben vállába fúrom az arcom és fekszek tovább, mint akire nem is volt hatással az ébresztés. Közben azért a tenyerem a mellkasára pakolom és óvatosan cirógatni kezdem szokásomhoz híven, hogy ezzel is ébren tartsam magam. Amíg erre figyelek, tuti nem alszok vissza.
-Hogy aludtál?- szusszanok végül egy nagyot és felpislogok rá résnyire nyitott szemekkel. Az biztos, hogy már most sokkal nyugodtabbnak tűnik. Nem feszeng a közelemben és nem látom rajta, hogy azon koncentrálna, hogy visszafogja magát. Ennek persze piszkosul örülök, hiszen ezek szerint elértem, amit akartam. Na és persze, még egy csodás éjszakáról lehetnek emlékeink. Ha már az első közösre nem emlékszik, akkor bizony biztosítanom kell róla, hogy mindig legyen valami más alkalom, amire viszont emlékezhet.
-Van valami terved mára?- nyomok egy puszit az állára, aztán nyújtózkodok egyet és elvigyorodok. Majd' kicsattanok a jó kedvtől és azt hiszem, ezt is az Ő számlájára írhatom. Eszembe se jut olyasmi, hogy most esetleg nem lennék olyan kívánatos számára, mint eddig, mert megmutatta, hogy bizony, neki így is gyönyörű vagyok. Szóval nincs okom panaszra. Miért is lehetne rossz kedvem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime26.02.13 20:37


Nothing else matters




Látom ám rajta, hogy felébredt. Kis huncut tud ilyenkor lenni, tetteti, hogy még alszik. De az a mosoly bizony igen csak árulkodik. Ha mással nem is tudja magát leleplezni, de ezzel igen. Már az elején elmosolyogja magát, ha akarja, ha nem. Én is most már vidoran puszilgatom, és a karját kezdem mellé simogatni.
- Nem nagy baj, de már így is elment a fele napunk, cica. - duruzsolom neki érvvel alátámasztva, mégis miért nem lenne jó, ha az egész napot átaludnánk. Helyette mondjuuk csinálhatnánk valamit, kaját csinálni, vagy bármi.
A tegnap este óta teljesen felszabadultam, mint ha egy merült állapotból töltődtem volna fel, nagyjából úgy érzem magam. Tele vagyok energiával, mondjuk most hirtelen arra is késztetést érzek, hogy pár tervemet is megvalósítsam. De azok igazából várathatnak magukra.
- Remekül. Jobban nem is érezhetném magam. - hasalok el végül mellette, ahogy rám sandít. Adok még egy rövid csókot, aztán csak elmosolyodok.
- És ezt neked köszönhetem csak.
Mert tényleg. Jó persze tegnap is nagyon jól éreztem magam, de az este óta sokkal felszabadultabb lettem. Mint ha nem kellene azon töprengenem, hogy meddig mehetek el, vagy hogy mégis hogyan fogjam vissza magam. Egyelőre. Mert aztán majd két hónapig is meg kell valahogy állni.
- Tervem? Lássuk csak... Lustálkodhatunk akár egész nap az ágyban. vagy csinálhatunk valami kaját, vagy akár sütit is. Tegnap nem azt mondtad, hogy annyira kívánod a csokis muffint? - lesek rá kíváncsian. Mindegy is, hogy miképp dönt, valahogy érzem, hogy ez a nap már nem fog gondokkal teli telni, hanem fittyet hányunk a külvilágra. Sütöttünk már nem egyszer pizsiben, mert nem volt kedvünk sem felöltözni.



To: Abi
Words: 1030
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: He's coming... He's coming...  I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

He's coming...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Darcy Nichols *is coming*
» Storm is coming with Naomi

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Abi és Colin lakása-