welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Aidan & Ophi Vote_lcapAidan & Ophi Voting_barAidan & Ophi Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Aidan & Ophi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime02.05.13 10:21

Életem eddigi leghosszabb két hete van a hátam mögött. Nem túlzok ha azt állítom az életem olyan volt, akár csak egy akciófilm. Gyilkosság, üldözés, lövöldözés, mindenen átmentem. Mostanában nem történt semmi említésre méltó és bevallom félek, mert vészjósló érzésem van. Ez lehet a vihar előtti csend? Nem lehet, hogy minden olyan legyen mint régen, mintha az ég világon semmi sem történt volna, túl egyszerű lenne. Audrey nem bírta már velem tovább, ezért a könnyebb utat választotta és lelépett, ezért most egyedül kell lennem, de nem bánom ha legalább ő biztonságban van. Minden ablakot és ajtót bezártam mielőtt elmentem volna tusolni. Kész elmebaj, már a fürdőszobában sem érzem magam biztonságban, lassan üldözési mániám is lesz. Mindig arra számítok, hogy valaki elhúzza a zuhanyfüggönyt és késsel ront rám, mint abban a Hitchcock filmben, ilyenkor mindig a Psycho jelenetek pörögnek fejemben. Szerencsémre az egész csak a fejemben játszódott le, épségben léptem ki a zuhany alól, körbe tekertem magam törölközőmmel és már mentem is vissza a szobámba. Még a vér is meghűlt ereimben mikor átlépve a küszöböt az ágyamon egy dobozt pillantottam meg, ami percekkel korábban még nem volt ott. Valaki járt a házban, ameddig zuhanyoztam? De hát hogy jutott be bárki is és ha még mindig itt van? Remegő térdekkel közelítettem meg ágyamat. Nem volt teteje a doboznak, ezért tökéletesen láttam a benne lévő woodoo babát és a rajta lévő cetlin lévő feliratot is; te leszel a következő! Biztosan csak egy rossz tréfa lehet és a kitalálójának mocskosul rossz a humorérzéke. Reszketve nyúlok a telefonomért, hogy Aidant felhívjam. Türelmetlenül várom, hogy kicsörögjön, mikor végre felveszi megpróbálok nem túl hisztérikusan, értelmesen beszélni.
- Bármit is csinálsz most ide kell, hogy gyere! Félek! Valaki járt a házban és hagyott nekem egy kis ajándékot ameddig fürdöttem. - Suttogtam a telefonba, tekintetemmel próbáltam keresni valami fegyver félét, de sokra mennék egy erős férfi ellen pár plüssállattal, vagy rúzzsal mert más egyéb nincs a szobámban.
- Mi van ha még mindig itt van? Kérlek minél hamarabb legyél itt, szükségem van rád! - Sírhatnékom támadt, de tartottam magam. Lassan a pánikroham is rám tőr, nehezebben vettem a levegőt és éreztem torkom teljesen össze szorul. Csak bámultam magam elé és néztem a babát és a rajta levő fenyegető üzenetet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime02.05.13 17:36

Hosszú, fárasztó napokon vagyok túl, s ha tehetném se békélhetnék meg a gondolattal, hogy most már pedig lefekhetek aludni. Általában mindig ilyenkor jönnek az új bevetések, gyilkosságok, mintha a bűnözők tudatában lennének annak, hogy ilyenkor jutok át a holtponton, és bicegek el az ágyamig, hogy végre aludjak egyet. Jasmine egy ideje már nem tartózkodik nálam, fogalmam sincs mit csinálhat, merre lehet és él-e még egyáltalán. De jelenleg még ez a hatalmas kérdés se tudja felizgatni az elmémet eléggé ahhoz, hogy máris útra kéljek megkeresni.
Halk morgások sorozatával és egy törülközővel a derekamon battyogok be a szobámba, hogy ledőlve az ágyra átevickélhessek az álom istenadta csodálatos partjaira. A gond csak az, hogy azzal a lendülettel ahogy ledobom magam a kényelmes ágyra, már állok is fel, mivel a telefonom hangos csörgéssel jelzi, hogy valakinek szüksége van a társaságomba. Mise megszoktam, és tényleg megszoktam, hogy mindig ilyenkor jönnek a hívások, már minden izgalom és morgás nélkül emelem az arcom elé a telefont, hogy a kijelzőjéről leolvashassam az... az igen ismerős és baljóslatú számot. Van egy olyan érzésem, hogy Ophelia nem azért csörög most rám, hogy telefonon keresztül felolvassak neki egy esti mesét.
Épp ezért nyomom le a zöld gombot, hogy a fülemhez emelve a készüléket már ki is tudakoljam, mi a gond. A legnagyobb gond viszont az, hogy nem kell tudakozódnom, az ijedt, mi több! Rémült hang már meg is szólal, és anélkül kezd el gyorsan darálni, hogy akárcsak köszönt volna.
- Hé,hé hé! Lassíts, így nem értek egy büdös szót se! - magyarázom lassan, halkan, óvatosan, mintha legalábbis nekem okozna fizikai fájdalmat a hadarás vagy a szimpla beszéd. Viszont nem kell, hogy még egyszer megismételje.
- Figyelj! Figyelj rám jó?! - utasítom, de mind emellett vélhet felfedezni valamit a hangomban, ami megnyugtatásul is szolgálhat.
- Fogj meg egy kemény, magadat jól védhető tárgyat, és zárkózz be a fürdőszobába, egy szekrénybe, vagy valahova, ahova nem jut be egyhamar... hallottad amit mondtam? Rejtőzz el, és ne szólj egy szót se! - miközben beszélek, már rángatom is fel magamra a farmert, a sötétszürke pólót, rá pedig a golyóálló mellényt, minek oldalát két Glockkal díszítem.
- Öt perc és én is ott leszek! Nyugodj meg, vegyél mély levegőt - ezzel már rohanvást haladok a kutyáim felé, kik közül Argost megragadom a nyakörvénél fogva, s az ajtó mellett csüngő pórázt rácsatolom arra. Anélkül hagyom el a lakást, hogy kulcsra zárnám. Niké itt lesz, vigyáz a házra. A kis lányka túl vad ahhoz, hogy azt beengedje, akit nem ismer.
Ami pedig Argost illeti. Ő pont erre az ágra szakosodott. Hatalmas méretű kan Németjuhász, aki nem ismer félelmet és olyan rettenettel képes rávetni magát az emberre, hogy az még két év után is hálát adhat Istennek, amiért nem harapta ketté a nyakát.
A kutya tudja jól, hogy akció van, így megállás nélkül toporog mellettem az ülésen, miközben én a tőlem telhető leggyorsabb tempóban haladok Ophelia háza felé, mi előtt később leparkolva már ki is robbanok a járgányból, mellettem a kutyával.
- Psszzt - csitítgatom a kutyát, ki az izgalomtól halkan szűkölve húz előre.
Mikor megragadom a kilincset, elégedetlenül nyugtázom, hogy zárva van, tehát nem a főbejáraton keresztül érkezett az ember, ki a kellemetlen ajándékot hagyta a lánynak. Előkapva a mellényemből egy fémdrótot, már meg is hajtogatom, hogy aztán a zárba dugva hallgassam, hogy mikor kattan. Amint elérem a várt hatást, már be is nyitok, miközben magam elé emelem a pisztolyt. Nyomomban a kutyával elindulok Ophelia szobája felé, hol... hol nem találok az ég adta egy világon senkit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime02.05.13 23:21

Annyira éreztem, hogy valami történni fog, de lefogadom így utólag már senki sem hinné el nekem mennyire vészjósló érzetem volt egész nap. Akár rá is lehetne fogni a női megérzésre, de tényleg egész nap feszengtem és úgy jártam a házban fel és le, mint egy holdkóros. Rossz egyedül lenni, nehezen viselem el a magányt, de az még rosszabb lenne ha valaki azért sérülne meg, mert a közelemben szeretne lenni. Most rosszabb lehetek egy bombánál is, mert sosem lehet tudni mikor akarnák, hogy robbanjak. Mindenesetre tökéletesen elérték, hogy megijedjek. De ezek az alakok nem elégednek meg azzal, hogy rám hozzák a frászt, vérre szomjaznak és a legrosszabb hogy az én vérem kell nekik. Mint aki szellemet látott úgy állok a szobámban, lábaim földbe gyökereztek és fogalmam sincs mit kellene tennem. Egyből Aidan jutott eszembe, mellette érzem csak igazán magam biztonságban.
- Ha most meghalok sosem fogom neked megbocsájtani, hogy csak így itt hagytál. - Dühös vagyok, de nem rá inkább magamra, hogy rossz időben sikerült rossz helyen lennem. Miért pont nekem kell ezt átélnem? Már a saját házamban sem érzem magam biztonságban, ez nagyon nincs így rendben.
- Hallottam amit mondtál, nem süket vagyok csak kétségbeesett. - Sosem éreztem még magam ennyire gyávának, úgy rezgek mint egy nyárfalevél. Utálom ezt az egészet, hogy tehetetlen vagyok és nem tudom még magamat sem megvédeni. Mikor lesz már ennek vége?
- Legyél óvatos és kérlek nagyon siessél. - Ameddig ide ér sok minden történhet velem és nem akarom egy ronda hullazsákban végezni. Letettem a telefont és próbáltam követni az utasításait. Mély levegőt vettem, de csak egyre inkább rám tört a pánik. Annyira rettegtem, hogy még a szekrényemet sem mertem kinyitni, hogy magamra vegyek valami ruhát. Attól tartottam, hogy az a valaki aki járt a házban ott rejtőzik és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy rám rontson. Még mindig egy szál törölköző volt rajtam, lábujjhegyen osontam ki a szobámból, találnom kell valami fegyvert, de nagyon gyorsan. Minden bátorságomat össze gyűjtve tipegtem be a konyhába és ragadtam meg a legnagyobb konyhakést amit csak találtam. Futva tettem meg a távot a fürdőszobáig. Magamra zártam az ajtót, majd leroskadtam a földre a kád és a mosógép közé. Elkezdett rázni a hideg a rideg csempe hűvös érintésétől. Görcsösen szorongattam a kés nyelét. Talán az lenne a legjobb ha most azonnal végeznék magammal, csak pár vágás és addigra úgy is elvéreznék mire ide érne. Nem, ennyivel nem adhatom fel! Nem engedhetem meg, hogy azoknak a mocskoknak megkönnyebbítsem a dolgokat akik az életemre rontanak. Nem tehettem mást csak vártam, de az idő kínzó lassúsággal telt. Odakintről neszeket hallottam, árgus szemekkel figyeltem az ajtót. Nem vagyok katolikus, de most nagyon is tudtam imádkozni, hogy Aidan legyen az, máskülönben nekem végem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime03.05.13 8:24


Bár én nem akartam minden áron szívrohamot kapni a telefonnal fülemen, miközben Ophelia kétségbeesetten szajkózik a túloldalon, mégis átragadt rám a lány félelme, és én magam is elkezdtem hebegni-habogni anélkül, hogy uralkodhatnék a saját akaratomon.
- Mi van? Ez is az én bűnöm lesz igaz? Köszönöm Ophelia... - morgom kikelve magamból. Nem szórakozásból hagytam ott, szimplán nekem is vannak elkötelezettségeim, és ő mellette egy egész szervezettel kell foglalkoznom. A többi gyilkossal, bűntettessel és a tanúk kihallgatásával. Azzal, hogy mellette kellett lennem, nekem nem állt meg az élet, és egyik lábammal mindig a központban voltam, másikkal a lánynál. Ez a hála érte?
- Jó, jó! Csak csináld amit mondtam és nem lesz baj. Odaérek ígérem! - bizonygatom az igazamat, következő mondatára viszont csak halkan motyogok valamit, majd leteszem a készüléket, hogy teljes figyelmemet a jelenre tudjam összpontosítani.
Csak akkor sikerül lehiggadnom, mikor megragadom Argos nyakörvét, hogy őt is magammal vigyem biztonság esetére. Most nincs itt egy társam se, hogy figyelhessék a hátamat, miközben haladok befelé a házban. Szükségem van még nekem is egy kis biztonságérzethez ahhoz, hogy biztosan tudjam csinálni a dolgomat, és ne rettenjek meg minden egyes apróbb nesz miatt.
Ahogy a kutyával menetelek előre, komoly tekintettel fürkészek minden egyes rést, hátha meglátom az alakot, aki a "szép" kis ajándékot hagyta a lánynak. A szobát alaposan átkutatva arra a következményre jutok, hogy Ophelia rábízta magát a kérésemre, és ténylegesen elrejtőzött valahol. Dulakodásnak sehol nincs jele, de semmit nem bízok a véletlenre.
Téve egy kitérőt a fürdőszoba felé, kelti fel a figyelmemet a zárt ajtó. Lassan de biztosan megközelítem, s egy ideig csak hallgatózni tudok remélve, hogy nem a kérdéses személy van bent, sokkal inkább Ophelia. Megelégelve a semmit tevést, nemes egyszerűséggel lenyomom a kilincset, és belököm az ajtót, miközben a pisztolyt magam elé szegezve körülnézek. A didergő, rettegő lányt a mosógép és a kád között látom meg, s megenyhült tekintettel engedem le a pisztolyt.
- Elég gyors voltam? - kíváncsiskodok, miközben Argos letelepszik mellém a földre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime03.05.13 9:10

Csak arra tudtam gondolni mennyi ilyen filmet néztem már meg, ahol a lány magára maradt és aki betört hozzá az egy őrült vadállat volt. Akkor ezt nagyon is viccesnek találtam és nevettem a lány kétségbeesésén és azt hittem velem sosem fog ehhez hasonló megtörténni. Hát tessék, tévedtem. Teljes testemet átjárja a félelem, ez a bénító undok érzés. Szép lassan kiöli belőlem azt az eleven és vidám lányt, aki egykor voltam, alaposan megzuhant a magabiztosságom.
- Elképzelésed sincs min megyek most keresztül. Legalább ha itt lennél tudnám nem kell félnem, mert egyedül vagyok a házba, vagyis remélem már egyedül vagyok. - Hangom elcsuklik de még uralkodok magamon. Máskor gond nélkül eljátszom a dráma királynőt, de most nem az a pillanat mikor bármit is elérnék a hisztivel. Szavai pár másodpercig tudtak csak megnyugvást hozni számomra. Nem lesz baj! Csengett hangja újból és újból fülemben. Próbáltam magam megnyugtatni és elhinni neki amit mondott, de hát már most is baj van! Remélem nem igaz a mondás, hogy a baj mindig csőstül jön, mert már így is kikészültem idegileg. Teljes önkívületi állapotban szorongattam már a kést a fürdőszoba csempéjén leroskadva. Annyi minden kavargott a fejemben, ilyenkor persze mindig túl eleven a fantáziám. Arra számítottam, hogy valaki beront hozzám, rám tartsa a fegyvert és mosolyogva meghúzza a ravaszt. Pont az történt amire számítottam, de nem egy idegen ember rontott be hozzám, hanem Aidan. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem abban a pillanatban. Eddig kezemben szorongatott kést ledobtam a csempére, ami hangos csörgéssel adta meg magát végül a gravitációnak. Felpattantam eddigi helyemről. Gondolkodás nélkül vetettem bele magam Aidan izmos karjai közé, már is biztonságban éreztem magam.
- Oh igen! Annyira örülök neked. - Halkan suttogtam, még mindig nem engedtem az ölelésből. Abban a pillanatban úgy éreztem teljesen megsemmisülök karjai között. Kellett pár pillanat, hogy felfogjam mennyire vetettem rá magam, ekkor gyorsan el is engedtem mielőtt még mindkettőnk számára kínossá válna a helyzet.
- Szeretnék minél előbb eltűnni innen! Itt nem érzem magam biztonságban. Pár napig meghúzhatom magam nálad? - Megszeppenve hatalmas szemekkel néztem rá. Csak nála érezném magam teljesen biztonságban, nem is tudom mi lenne velem ha visszautasítana.
- Még a szekrényt sem mertem kinyitni, hogy magamra kapjak valamit. Esetleg bejönnél velem a szobámba? Kezdek fázni. - Nem kérek tőle túl sokat, csak nyissa ki a gardróbom ajtaját, mert az nagyon nincs rendben, hogy egy szál törölközőben álldogálok előtte. Máskor nem zavarna túlságosan, de most nagyon is feszélyezve érzem magam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime03.05.13 14:36


- De! De van elképzelésem. Tudom ez nem fog megnyugtatni, de nekem egy egész gyilkos banda loholt a nyakamban még hónapokkal ez előtt is. Az egyik bolond kis híján ki is nyírt. Ha nem lett volna velem valaki, akkor már biztos nem én lennék az illető, akivel most bájcsevegsz ahelyett, hogy elrejtőznél... szóval tégy meg ez szívességet! - emelem meg a hangom, miközben megállok - bújj el és ne beszélj!
Tényleg igyekszek ahogy csak tudok, s legnagyobb szerencsémre ilyenkor a forgalom se olyan nagy, mint az fényes nappal lenne. Nem telik bele több, mint öt-hat percbe, míg megérkezek a házhoz, amit Argos segítségével már meg is közelítek, hogy oda behatolva már a lány illetve a kérdéses személy nyomába eredjek.
A fürdőszobában viszont Opheliára bukkanok, ki teljes kétségbeesésében remeg a földön, kezében egy bazi nagy konyhakéssel, minek láttán egy pillanatra meg is torpanok, csak azután üdvözlöm. Nem szeretném, ha azt a hátamba vagy a mellkasomba állítaná. Félő, megérezném. Viszont nem kell sokáig kérnem, hogy álljon fel és menjünk innen, már pattan is fel, hogy aztán a nyakamba vethesse magát. Egy pillanatra megilletődve pislákolok nagyokat, de aztán amint eláraszt az óvni akarás, már magamhoz is ölelem a szőkeséget, hogy ezzel még nagyobb biztonságérzetet nyújthassak a számára.
- Most már nem lesz semmi baj - ám amint kimondom, már el is húzódik tőlem, hogy aztán megszeppenve hozzám szegezzen egy kérdést, mivel hirtelenjében nem tudok mit kezdeni. Jobb szeretném, ha Ophelia és Jasmine nem találkoznának össze, de nem tudok neki nemet mondani már csak azért se, mert szegény lánynak valóban az élete foroghat kockát.
- Ez csak természetes! - bólintok végül együtt értőn, majd kitessékelve őt a kutyával együtt elindulunk a szoba felé.
- Ha esetleg megmutatnád azt a babát, Argos talán nyomot tudna fogni, hogy hol közlekedik ez az őrült jó? Viszont be kell kamerázni a házat, úgyhogy ideig még biztos itt maradunk. Addig igyál egy kávét, nyugodj le kicsit és mehetünk jó? - a szobája menet alaposabban felmérem a helyzetünket, végignézem azon polcokat, virágokat, ahova el lehet rejteni egy-egy kisebb kamerát, melyet a központ vezérlőjére valamint az én lakásom számítógépére kötünk, hogy láthassuk, ki az, aki járkál Opheliáék házában. Úgy legalább biztos le tudunk csapni rá.
- Gale? Kihoznál minimum hat kisebb kamerát az adott címre? Elküldöm - az igenleges választ követően már le is teszem a telefont, hogy gyorsan bepötyöghessem neki a pontos címet. Válaszként csak egy OK! érkezik, ezzel elkönyvelve, hogy a fiatal srác alig tíz perc múlva már itt is lesz.
- Semmi jel nem mutatott arra, hogy valaki járt itt? Nincsenek elmozdulva tárgyak? - érdeklődök a lánytól, miközben a szobában nézelődök. A dobozon kívül tényleg nincs semmi jele behatolásnak. Kíváncsi vagyok, kivel állhatunk szemben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime04.05.13 22:21

Toporogva hallgatom végig Aidan kis meséjét, amit most nem is értek hogy miért mond, pont ezekben a percekben. Máskor szívesen végig hallgatnám, mondjuk akkor mikor az életem nem lenne veszélyben. Lehet, hogy csak én túlzom el az egészet és senki sincs már a házban. De valaki még is bejött még én a fürdőben voltam és meg is lettem fenyegetve, ezek után nem is érzem annyira túlzásnak, hogy elkapott a pánik.
- Igenis főnök. - Vetem neki oda idegesen. Nem szeretnék tőle egy alapos fejmosást kapni, ezért minden utasítását követem, legalább most az egyszerű jó kislányként viselkedek. Véget nem érő percek után végre Aidan felbukkant. Ilyen megkönnyebbülést még soha sem éreztem. Egyszerre voltam rá hálás és dühős is. Tudom rajtam kívül is van saját élete, de ha nem hagyott volna csak így magamra, akkor nem is kellett volna ezt átélnem. De most inkább még is a hálás résznél maradok. Meglehet, hogy túlzott vehemenciával ugrottam a nyakába, de most tényleg tudtam neki örülni.
- Ígérem észre sem fogod venni, hogy ott vagyok. - Meglepetésszerűen adok neki egy gyors puszit arcára, már csak azért is mert annyira boldoggá tett azzal, hogy pár napig élvezhetem a védelmét és a vendégszeretetét.
- Nem nyúltam hozzá a babához, de mikor utoljára láttam az ágyamon volt, most is ott kell lennie. Kávézás helyett inkább felöltözni szeretnék. - Egyik kezemet azért magam elé tartom, nehogy lecsusszanjon rólam a törölköző, mert az tényleg kínos lenne és nem csak nekem. Ahogy Aidant ismerem biztosra veszem, hogy zavarba jönne, sőt még el is pirulna. Most pedig semmi kedvem folytatni a zavarba hozós játékomat.
- Minden érintetlennek látszik, szerintem nem mozdítottak el semmit sem, vagy ha még is, nekem nem tűnt fel. - Elégedetlenül sóhajtottam fel. Valaki tényleg járt itt és ki tudja, hogy a babán kívül mit hagyhatott még itt, vagy mit vehetett el?
- Megtennéd nekem, hogy kinyitod a gardrób ajtaját? Mert nekem mára már elegem van a váratlan meglepetésekből. - Tudom nevetséges, hogy nem merem kinyitni, Aidan kutyája biztosan szagot fogott volna, ha lenne ott valaki, ezt erősen remélem. De már nekem annyira eleven lett a fantáziám, hogy bárkit el tudok képzelni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime05.05.13 22:05


Beletelik egy kis időbe, míg a nyakamba érkező lányt együtt érzően meg tudom érinteni. Mély sóhajjal simítok végi a hátán, viszont ahogy tesz egy kis ötletet amire én rábólintok, s ezt követően már mondja is a véleményét, csak felhorkanok.
- Aha. Valamiért ezt pont nem tudom elképzelni rólad, már ne is haragudj. Hogy te, mint akit nem lehet majd észre venni? Nem is tudom... lehetetlen érvelés - húzom el a szám, ahogy tekintetem találkozik az övével. Nincs ínyemre az amit mond, mivel tudom, ahogy betesszük a lábunkat a házamba, rögtön meg is fogja hazudtolni önmagát. És ezzel nem csak nekem, de magának is kellemetlen perceket, órákat esetleg napokat fog okozni. A puszi viszont az előbbieknél is jobban meglep, s már mondanám is a magamét, miszerint elég a túlzott örömködésnek, mert a végén el fog folyni a történet. Ez pedig nem hiányzik nekünk... a nyáladzás nem az én műfajom.
- Jól van. Argos, eljött a te időd - böködöm meg lábammal a mellettem fekvő kutyát, ki véve a jelzést már fel is pattan, hogy a füleit hegyezve jelezze, készen áll egy kis kihívásra.
- Akkor gyerünk felöltözni - indulunk el a szoba felé, miközben figyelmesen hallgatom a helyzetjelentését.
- Majd a kutya kiszimatolja a nyomát... igaz nem megyünk jelenleg túl sokra vele, de valamit csak számít - menet közben még egy gyors telefont is elintézek, s bízok benne, Gale minél hamarabb ideér, mivel nem szeretném itt tölteni a nyugisnak induló éjszakámat. Igaz van egy olyan sanda gyanúm, hogy ma se fogok sokat aludni. Egy ilyen nőszemély mellett? Csak álom marad a pihe párna.
Kérésére egy szó nélkül odalépek a gardrób elé, és nagyra tárom annak ajtaját. Ha baj lenne, Argos már rég kiszimatolta volna és jelzett volna. Egy rendőrkutyának, aki ráadásul drogot is keres, semmi nem zavarhatja meg az orrát. Még a leglehetetlenebb helyzetekben is megtalálja azt, ami nem illik bele a képbe.
- Parancsolj, öltözhetsz - mikor határozott kopogás töri meg a leülepedett csendet, felkapva a fejemet lépek az ablak elé, hogy meggyőződjek a jövevény személyéről. Remek! Gale.
- Beengedem Gale-t te addig öltözz fel. Argos, marad! - utasítom a kutyát, majd gyors léptekkel indulok el a bejárat felé, amit elérve már ki is nyitok.
- Azt hittem soha nem érsz ide kölyök!
- Aidan, négy perce hívtál - morog vigyorogva, mire csak felnevetve vállon bokszolom.
- Tudom csak hülyítelek. Na told be magad. A helyzet a következő. Valószínűleg az ablakoknál közlekedik a betörőnk és fenyegetőnk, mivel az ajtó kulccsal volt bezárva belülről. Nem hiszem, hogy át tudna nyúlni a fán, és betudná csukni. Csak az ablakok maradnak. Szóval azok környékét kellene első sorban bekamerázni. Valamint Ophelia szobáját a biztonság kedvéért. Pár napig nálam fog lakni, hogy meg bizonyosodjunk arról, hogy nincs nagy szüksége az illetőnek rá. Ha mégis, akkor hozzám is ugyan úgy el fog jönni, tesz arra, hogy kutyák vannak a háznál na meg egy FBI ügynök, úgyhogy - mutatok körbe, hogy övé a terep.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime05.05.13 23:53

Aidan az egyetlen férfi aki látott ennyire félni, mert mindenki a bátor és vakmerő nőt látja bennem. Ha más körülmények között ismerkedtünk volna meg, akkor neki sem hagytam volna, hogy észre vegye mennyire kétségbe vagyok esve és félek. Nem szeretem ha mások gyengének látnak, ezért sem mutatom ki általában az érzéseimet és ezért a nyilvános sírás is tabu számomra, de most kedvem lenne zokogva ölelni, de tartom magam.
- Meg tudom hozni magam, sőt csendben is tudok maradni, tényleg észre sem vennéd hogy ott vagyok, hacsak nem nézel folyamatosan rám, arról meg nem én tehetek ha újra és újra rám téved tekinteted. - Nem illene pimaszkodnom, de még se bírok magammal. Azért még is megpróbálom magam visszafogni, mielőtt meggondolná magát és úgy döntene, hogy még sem annyira jó ötlet velem megosztani pár napig a házát. Pár másodpercig nagyon is elkalandoztam, előttem meginduló hatalmas kutya zökkentett vissza a valóságba.
- Már annyira mindegy, biztosan nincs itt az aki meglepett ezzel a cuki ajándékkal. De azért úgy megnézném, ahogy a kutyád rávetné magát. - Biztosan megriadnék egy ekkora kutya látványától ha tudnám, hogy a gazdája nem idomította be olyan profin, mint Aidan. Azokkal a hegyes fogakkal súlyos sebeket tudna okozni, ezért is tartom tőle a távolságot, bár erősen remélem engem nem néz célpontnak. Nem szeretném ha egy ekkora testű kutya rám vetné magát.
- Köszönöm, már mindenhol rémeket látok, nagy szerencsém van, hogy itt vagy nekem. - Hálásan mosolyogtam rá miután kinyitotta az a szekrény ajtaját. Aztán hirtelen a semmiből kopogó hangot hallottam a bejárati ajtó felül, egy pillanatra össze is rezzentem. Eljutottam arra a szintre, hogy bármi váratlan dolog képes megijeszteni, még az ilyen hétköznapi hangok is.
- Rendben. - Felsóhajtva léptem oda a szekrényemhez, amiből kikaptam egy ruhát. Most nem válogattam hosszú perceken át, csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre legyen valami rajtam a törölközőn kívül. Kapkodva magamra húztam egy kék nyári ruhát, miután felvettem tekintetem ismét a kutyára tévedt, aki végig nézte az egészet. Úgy látszik Argos nem annyira szégyenlős, mint a gazdája. Megragadva egyik legnagyobb táskámat gyűrtem bele pár ruhát, meg még pár holmit amik biztosan kelleni fognak, ameddig ott tartózkodok Aidannél.
- Helló. - Szobámból kifelé menet sikerült össze futnom valakivel, akit még eddig sosem láttam, de külsejét látva inkább mondanám azt, hogy Aidan egyik munkatársa és nem egy személy abból a csoportból, akik tagok az utáljuk Opheliát klubnak.
- Aidan kérlek minél előbb induljunk, semmi kedvem már itt maradni és megvárni még a fenyegetést beváltsák. Én már elkészültem. - Látó magasságba emelem kezemben lévő táskámat, ezzel is mutatva, hogy én már készen állok a ház elhagyására.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime06.05.13 8:52




- Valóban? - vonom fel a szemöldökömet, ahogy elkezdi bizonygatni, hogy ő ugyan megtudja magát húzni, és olykor észrevehetetlen is tud lenni. Ezt valamiért nem nem hiszem el. Nem az a jelenség, aki olyan könnyen eltudná tüntetni magát egy-két nap erejéig.
- Mondták már, hogy nagyon pimasz vagy? Az ember azt hinné, hogy egy ilyen megrázó történet egy kicsit megrendíti az embert, de úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségeken és pánikon kívül te immúnis vagy az emberi érzelmek valóságos kimutatására. Mi a baj veled? - biccentem félre a fejem, mintha így próbálnék meg a lányba látni, hogy láthassam, mi játszódik most le benne. Lehet, hogy ő csak így tudja levezetni a feszültséget, de abban is biztos vagyok, hogy ez az ő alap stílusa, amit most megerősít egy kicsit az is, hogy folyamatos fenyegetések érik.
- Nem lenne az olyan kellemes látvány, mint ahogy gondolod - Argos roppant jó őrző-védő kutya, és tekintettel hatalmas termetére míg egy ember azt hinné, hogy nem mozog olyan gyorsan, mint egy kisebb testű, nyúlánkabb kutya, addig én tudom, hogy van, hogy még gyorsabb is, és az, ahogy ráugrik az emberre, az pillanatokon belül összeroppan a súlya miatt. Egy németjuhász eleve több mint 100km/órával veti magát az embernek, ami felér egy kisebb ágyúgolyónak is. És azzal, hogy Argos a maga szín tiszta izom hatvan kilójával veti rá magát az emberre, az a valóságos megsemmisülés. Nem egy ember karját, vállát vagy bordáját törte már el azzal, hogy nekiugrott és a földre rántotta. Megbízok a kutyában, többször mentette már meg nem csak az én, de a munkatársaim életét is. És ez az, ami igazán számít. A kutyába fektetett hitem és bizalmam.
- Igen, ezer szerencséd. A végén még kárt tennél saját magadban - ezzel már fordulok is el tőle, hogy Gale-t piszkos módon köszöntve eligazítsam a házban. A srác remek ügynök, és bár nem kifejezetten a bevetési szférába tartózkodik, de épp ugyan annyit segít nekünk, mint mi egymásnak azzal, hogy bekamerázza a házakat, számítógépen követi az épp üldözött feleket.
- Szóval azt mondod, hogy kérdéses az ember személye, és akkor jött be, mikor a lány zuhanyzott? Végül is jogos, nem hallhatta... viszont azt nem értem, hogy honnan tudta, hogy fürdik? Szimplán jól időzített, vagy ha nem így lett volna, hanem a szobában öltözködik és akkor jön be, akkor mit csinált volna? Leüti? Nem értem a gondolkodási módját - rázza a fejét kelletlenül, ahogy nekiáll babrálni a kamerákkal, melyek nem nagyobbak a körmömnél.
- Én se... de már nem azért nem te vagy a "hú de nagy viselkedés elemző"? - vonom fel a szemöldökömet, majd komoly és letört pillantása láttán elvigyorodok.
- Jaj, jól van már csak ugratlak! - verem vállon, majd a menet közben megérkező Ophelia felé pillantok.
- Ó, helló! - Gale a tőle jól megszokott gyermeki mosollyal köszönti, de már fordul is vissza a kamerák beprogramozásához.
- Amint kész vagyunk, mehetünk is. Tíz perc. Talán tizenöt... Argos? - szólok a kutyának, ki villámgyorsan elkocog Ophelia mellett, s megállva mellettem kíváncsi tekintettel pislog fel rám.
- Kihoznád a szobából a dobozt? De ne nyúlj a babához! - pillantok a lányra jelentőségteljesen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime06.05.13 10:41

Kérdésére határozott mosollyal az arcomon bólogatok. Nem szeretném tovább azzal húzni az időt, hogy megpróbálom meggyőzni arról, mennyire láthatatlan tudok lenni ha akarok, majd az előttünk álló napokban lesz elég ideje ezt megtapasztalni. Tudom nem vagyok egy olyan személyiség, akit figyelmen kívül lehet hagyni, mert engem csak csodálni lehet és gyönyörködni szépségemben, de majd igyekszek jól viselkedni.
- Baj lenne velem? Szerintem kiöltem magamból minden érzelmet, mert sokkal könnyebb érzelmek nélkül élni. Tegyük fel, ha elkezdenék feléd közeledni és vissza utasítanál nagyon fájna és nagy csalódás lenne, ha érzelgős fajta lennék, ezt pedig egyikünk sem akarhatja. - Osztom meg vele egyik elméletemet, hogy valamennyire megértse miért vagyok olyan amilyen, de ettől a kis információtól sem fog jobban megismerni. Mindig annyit engedek magamból látszódni az embereknek, amennyit szeretném, hogy lássanak belőlem. Az évek alatt tökéletesre fejlesztettem ki a manipulálási technikámat, de még Aidanen ki sem próbáltam, azt hiszem éppen itt lenne az ideje.
- Nem gondoltam, hogy kellemes látvány lenne. Elvégre mostanában túl sok mindent láttam és már szerintem semmi sem tudna meglepni. - Láttam már embert meghalni, majd egy fiatal fiú agyveleje és rajtam kötött ki, de ezt inkább nem hozom fel, már akkor is látszódott rajta mennyire nehezen viselte, hogy meg kellett húznia a ravaszt. Abban a pillanatban olyan törékenynek láttam, mint még soha. Túl jó embernek tartom ahhoz, hogy gyilkolnia keljen, tudom csak a munkáját végzi, de olyan aranyos, hogy ennyire kis lelki ismeretes.
- Értékelem a humorodat. - Szólok még gyorsan utána. Nem is tudja mennyire közel állt az igazsághoz ezzel a megjegyzésével. Az érkezése előtt nagyon is komolyan elgondolkoztam azon, hogy kárt teszek magamban, sőt véget is vetek ennek az egésznek azzal, hogy öngyilkosságot követek el. Nem tudtam megtenni, túl jól nézek ki ahhoz, hogy egy rusnya hullazsákban végezzem. Önőség is lenne megfosztani a világot egy ilyen szépségtől, mint én vagyok.
- Az most egy örökkévalóságnak fog tűnni. - Csalódottan hatalmas szemekkel pislogok fel rá, nem is tudom minek próbálkozok ezzel a közhelyes trükkel nála. Biztosan nem fog rajtam megesni a szíve és fejvesztve itt hagyni mindent csak azért mert türelmetlen vagyok és nehezemre esik pár percet még várni.
- Persze, tudod neked bármit. - Cinikus mosolyra húzódtak ajkaim, ezzel csak próbáltam leplezni a kétségbeesésemet. Mondanom sem kell mennyire nem akarok ismét vissza menni a szobámba és hozzá nyúlni ahhoz a dobozhoz amit egy ismeretlen ártó szándékkal hagyott hátra nekem. Tartom magam, adni kell a látszatra, most nem borulhatok ki. Vettem egy mély levegőt és megragadtam a doboz oldalát, de ügyeltem rá, hogy a babához még véletlenül se nyúljak hozzá.
- Innentől átvennéd? - Lépkedek vissza hozzá újra immár a dobozzal a kezemben. Kínomban már a nevetés is rám tőrt.
- Még is ki lehetett az, aki itt hagyhatta nekem ezt a kis ajándékot? Én már annyit tudok, hogy jó az ízlése mert a baba alatt lévő vörös selyem anyag eléggé drága holmi. - Nem hiszem el, hogy még csak most tűnt fel ez az apró kis részlet. Lehet lényegtelen a nyomozásban, de az is lehet, hogy Argos szagot bírna fogni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime07.05.13 23:00


- Egy ideig én is azt hittem - sokkal több közös van bennünk, mint azt gondoltam. Míg régebben tényleg képtelen voltam bármilyen nemű,őszinte érzelem kifejezésére, addig most totális mása vagyok önmagamnak. Beláttam, hogy nem ér az ember semmit, ha nem tud érzelmeket kifejezni, csak mélabús, búval ba*ott lényével próbálja felküzdeni magát az élet létráján. Kisebb nagyobb sikerekkel, kudarcokkal.
- Soha nem kell rettegni egy visszautasítástól. Ne haragudj Ophelia, de ez az élet velejárója. Ha minden elől elmenekülsz és inkább elhidegülsz, elkomorodsz mindentől és mindenkitől, nem lesz könnyebb. Nem fogod észre venni, mi is zajlik valójában körülötted. Na de erről ennyit, nem lelki fröccsöt jöttem tartani neked, hanem ki kell vinnem a formás hátsódat. Nem igaz? Mellesleg... most nem fájna? Elvégre nem egy érzéketlen tuskó vagy, tudtommal - vonom fel a szemöldökömet, ahogy alaposabban szemügyre veszem az arcát. Nem, tényleg nem az, sőt! Ha egy kicsit kedvesebb, nyugodtabb és lazább természetű lenne, talán maga lenne a megtestesült tökéletesség. De mint sokan mondták már, tökéletes nők nem léteznek. Tökéletes pasik talán elvétve.... na jó ez azért túlzás.
- Jó, annyira nem lenne rettenetes, de jobb elkerülni. Ezért ne kívánd, hogy szívesen látnád - voltam már nem egy bemutatón, amit a köznépnek tartottunk, hogy mire is képes egy katonai vagy egy rendőr kutya, s az ott mutatottak csak halvány sejtései annak, amik valójában történnek. Nyilván mást hoz ki a kutyából is az, ha üldözni kell valakit és úgy vetődik rá, vagy csak simán útjára engedjük a küzdőtéren, és úgy. Más a kettő. Egyik se kellemes, de inkább a bemutatót választanám.
- Lazíts egy kicsit, és akkor kevesebb lesz az örökkévalóságnál. Mondtam. Teázz, vagy kávézz az majd segít. Vagy szimplán fogd meg Argos füle hegyét, és biztosra veszem, hogy el se akarod majd engedni - igen, a kutyának van egy olyan szokása, hogy ha valaki a füléhez ér, akkor annak úgy kezd el hízelegni, mintha legalábbis egy nagyra nőtt macska volna. Dörgölőzik, lökdösődik, s nem engedi el magától az embert. Már csak a dorombolás hiányzik a magánszámából.
- Nagyon drága vagy, köszönöm - kacsintok rá aljasul. Ha ő így, hát én is. Persze biztos vagyok benne, hogy első sorban belőle a kétségbeesés hívja elő ezeket a mozzanatokat. Belőlem pedig spontán jön. Ahogy nyújtja felém a dobozt, a kérdését követően már meg is ragadom, s letéve az asztalra, egy gumikesztyűvel halászom ki a csinos darabot. Argos meglepetten toporog mellettem, miközben nagyokat szimatol a levegőben.
- Igen haver, ez lesz az - érintem az orrához, ő pedig nagyokat pislogva, már hegyezni is kezdi a fülét.
- Érezted már, mikor bejöttünk igaz? - ezzel megpaskolva az oldalát felállok - keresd! - határozott utasítást adok, ő pedig már meg is iramodik, hogy a szagnyomot kövesse, ami egészen a konyháig vezet.
- Nem tudom... de azt igen, hogy oltári nagy mázlid volt. Ha komoly gyilkos szándékai lettek volna, szerintem már a hulládat csomagolnánk. Gale! A konyhába is kell egy kamera! - kiáltok fel a srácnak, miközben alaposan szemügyre veszem az ablakot és annak környékét.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime09.05.13 0:51

Amúgy sem vagyok egy érzékeny, törékeny teremtés és erre még rá is játszok a magabiztosságommal és makacsságommal, de főleg azért mert nem szeretném ha bárki is egy törékeny nőnek gondolna. Inkább maradjon meg a látszat és gondolja mindenki azt rólam, hogy mindig minden helyzetben a helyzet magaslatán vagyok. Habár az eltelt pár hétben is próbáltam így viselkedni, de voltak pillanatok mikor megtörtem. Nem lehetek mindig kemény, pláne akkor nem mikor a halálomat akarják. Még szép, hogy én is félek, sőt rettegek mi lesz velem, ha már nem vigyáz rám Aidan.
- Nem Aidan, nem fájna hiszen nincs is minek fájni. Tudtommal nem közeledtem feléd és így te sem bírsz vissza utasítani, nem? Amúgy is közhelyes lenne eljátszani azt a lányt aki bele esik a megmentőjébe. Na meg hiába is minden erőfeszítésem gyereknek nézel, azt sem nézted jó szemmel, hogy az engem ért sokk után inni akartam, ezek után simán elképzelem hogy beteszel a hideg zuhany alá, hogy hűljek le ha azt mondanám le akarnék veled feküdni. - Nyers és szókimondó voltam, de csak azért hogy mindent tisztázni bírjak vele. Annyira megalázó hogy még lánynak néz és nem úgy tekint rám, mint egy igazi nőre. Na meg azaz atyáskodása is kezd sok lenni.
- Inkább azt kívánnám, hogy legyen vége ennek az egésznek. Már annyira elegem van mindenből, kérném vissza a régi életemet. - Egyetlen egy jó dolog van abban, hogy az életem nap, mint nap veszélyben forog, az pedig Aidan. Persze ezt nem fogom neki elmondani, túl büszke vagyok ahhoz, hogy elújságoljam menyire örülök annak, hogy megismerhettem még ha ilyen körülmények között is.
- Ilyenkor nem megy a lazítás. Sajnálom, hogy megint ellentmondok neked, de nem vagyok szomjas és semmi kedvem most a kutyáddal játszani. Túl türelmetlen vagyok és minél előbb el akarok innen menni. Eddig iszonyú szerencsém volt, hogy most nem a szobámban heverek vérbe fagyva egy szál törölközőben és nem akarok itt maradni, hogy esetleg az a valaki aki különösebb erőfeszítések nélkül jutott be hozzám vissza jöjjön. - Legszívesebben már kínomban sikítanék, de tartom magam. Egy másodpercig majdnem úgy volt, hogy vissza fordulok és nem engedelmeskedek kérdésének, de aztán még is kihoztam neki a dobozt és tettem egy kis felfedezést.
- Jól áll a fekete, de azért még sem szeretném hullazsákban végezni. - Semmi kedvem egyedül maradni a házban ezek után, ezért Aidan nyomában vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime09.05.13 22:19

- Pontosan ez az. És a legnagyobb szerencséd, hogy nem tetted. Ha még lennének is érzéseid, akkor tényleg nagy sírás lenne belőle, mivel valóban az történne, amit most felvázoltál - tény, hogy szimpatikus a lány, de egy büdös szóval nem mondtam, hogy bármit akarok tőle. Lehet, hogy Jas adott két hetet arra, hogy megdöntsem, de ez nem fog bekövetkezni már csak azért se, mert nem tetszik a lány hozzáállása, és van bennem még annyi tartás, hogy FBI-osként nem dugom meg az első nőt, aki komolyan a megmentésemre szorul. Nem szokás ezt eljátszani és általában az ügyfél nem jöhet össze azzal, aki foglalkozik vele. Csúnya is lenne. Na meg.. jobb szeretném magam is megkímélni, sőt, megvédeni a magafajta lányoktól.
Aztán, hogy mit hoz a jövő, majd kiderül.
- És valószínűleg még a máglyáig is elmennék. Nem érem ám be a hideg zuhannyal. Az sajnos túl szexivé tud tenni egy nőt. Na de a tűz! Megtudjuk, milyen nagy boszorkák vagytok ti - ezzel már sarkon is fordulok, hogy ne kelljen tovább bámulnom azokat a rideg szemeket, és nyers, tárgyilagos kifejezéseket köpködő ajkait. Akármennyire is próbálkozok, még mindig olyan szinten feltudnak idegesíteni a nők, hogy a legparasztabb, leggerinctelenebb dolgokat is képes vagyok megtenni. Jasmine-t is annó egy veszekedés miatt taszítottam el magamtól azzal, hogy felképeltem. Jól lehet, hogy megérdemelte, de egy férfi akkor se tehet ilyet.
- Én is hidd el. Én is - persze, mert akkor nem kellene minden éjjel rettegve ágya bújnom, hogy majd jön a kétségbeesett telefon, hogy valaki járkál a háza előtt, menjek megmenteni. És minden eddigiért mi volt a hála? A sok pimaszkodás, az, hogy zavarba hozott és még sorolhatnám. Lehet, hogy ma a nyakamba borult, de azt is szerintem csak a pánik követelte meg. Sehol egy köszönöm, vagy valami. Igaz nem is várom el senkitől. Annál viszont tényleg nem tehetek többet, hogy őt is a szárnyaim alá veszem mint Jas-t és immáron kééét nővel fogok egy nyavalyás házban élni. Ráadásul egyik se egy imádni való tündérke, amire az ember olykor vár. Mindkettőre illik a domina megnevezés, és ezzel együtt úgy fojtanám őket vízbe, ahogy éppen adatik. Kiskanál, pohár, vödör, fürdőkád... ki tudja?
- Na látod ez igaz. Türelmetlenséged határtalan, és ha siettetsz minket, akkor nem fogunk előrébb jutni. Basszus Ophelia, mi azon dolgozunk minden erőnkkel, hogy a te testi épségedet biztonságban tudjuk. Sőt, még azt is megengedem, hogy begyere a lakásomba te is harmadiknak... mi lenne, könyörgöm... mi lenne, ha csak most az egyszer nem állnál le veszekedni, makacskodni és követelőzni és hisztizni? Ülj le arra a nyomorult székre, és fogd be a szád! Tűrj. Ha nem megy, akkor pedig morogj tovább, viszont nem fogunk hamarabb végezni - rivallok szerencsétlen lányra, s szinte érzem ahogy kék szemeim vadul szikrákat szórnak. Alapjában véve nincs bajom a lánnyal... ha csendben van vagy éppen bájos angyalka. De ha követel, hisztizik és morog, akkor legszívesebben itt hagynám a fenébe. A gond csak az, hogy a feladatom és a kötelességem is egyben, hogy vigyázzak rá. Viszont ha nem változik meg az idő alatt míg nálam lesz, akkor biztos leadom valaki másnak, mert én nem fogom még ezzel is idegesíteni magam heti hat-hét óra alvással és folytonos robotolással.
- Akkor kérlek ne is tégy azért, hogy mihamarabb ott végezd jó? - vonom fel a szemöldökömet, s ezzel már fordulok is Gale felé, ki mind végig megszeppenve hallgatta dühkitörésem gyümölcsét. Ő egy békés és jól nevelt gyerek, nincs hozzászokva ehhez. Talán épp ezért is néz fel félve rám.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime11.05.13 23:50

Nem vagyok ostoba, eddig sem feltételeztem semmi olyat, hogy esetleg majd valaha közöttünk bármi is lehetne. Nem, erre egyáltalán nem látok esélyt, hiszen eddig is olyan lekezelően bánt velem és hiába való volt minden amit tettem, még mindig egy gyereknek gondol, akinek iszonyatosan szüksége van rá. Ez így is van, szükségem van rá, de azért elvárnám tőle, hogy legalább kezeljen úgy, mint egy felnőttet, hiszen már az vagyok.
- Nem szokásom sírni, főleg egy olyan férfi végett nem aki meg sem érdemelne. - Legalább most tisztáztuk, hogy nem akarunk egymástól semmit, nem mintha ez nem lett volna eddig is nyilvánvaló, de azért párszor eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne... De inkább hagytam a fenébe a fantáziálást. Túl rendes és túl ellenállhatatlan mosolya van, na meg arról a hívogató szempárjáról nem is beszélve.
- Már az is sértő, hogy azt mered rólam feltételezi, hogy boszorkány lennék, pláne hogy még mágiára is vetnél. Ne már Aidan, még én sem érdemelnék meg ilyen halált. - Habár könnyebb lenne az életem, ha boszorkány lennék, akkor mindenkit leátkoznék aki a halálomat kívánja és minden ilyen jellegű problémám meg lenne oldva, de szép is lenne.
Szó szerint elképedve hallgatom végig azt amit a fejemhez vág, valakinek tényleg elgurult a gyógyszere. Remélem nem gondolja, hogy majd engedelmeskedni fogok neki és úgy bólogatni hogy neki jó legyen. Ez még tőle is sok volt, még sosem láttam ennyire kifordulni önmagából.
- Meggondoltam magam, inkább még is csak itt maradnék, hiszen nem érezném magam ott jól, ahol nem látnak szívesen. - Teljes higgadtsággal közlöm vele. Nem várom el tőle, hogy befogadjon és tudom mennyire nehezére esne, csak mert nem rajong értem, legalább egy gonddal kevesebb. Én pedig itt maradok teljesen egyedül, erősen reménykedve hogy nem lesz az éjszaka folyamán látogatom és reggelre még élni fogok. De lassan ezt nem is nevezném már életnek, inkább csak szenvedésnek. Őszintén nem tudom meddig fogom még bírni ezt a folytonos rettegést, hogy minden nesz után összerezzenek, attól tartva, hogy valaki már megint rám vadászik.
- Tudod mit? Vedd elő szépen a fegyveredet és lőjél le, legalább mindkettőnk szenvedésének véget vetnél. Előbb vagy utóbb úgy is megölnek, minek várakoztatni az elkerülhetetlent? - Ameddig el nem kapják azokat akik az életemre törtek addig nem vagyok biztonságban és még azután sem lesz rá semmi garancia, hogy végleg vége lesz ennek az egésznek. Még magamat is megleptem azzal, hogy mennyire magabiztosan mondtam, szép lassan tényleg kiveszik belőlem az élni akarás.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime25.05.13 19:36



Legszívesebben hahotázó nevetésben törnék ki a legközelebbi kijelentését követően. Még, hogy meg sem érdemlem? Hát... nem tudom. Nem vagyok egy nagyra vágyó ember, nem kívántam soha se többet annál, mint amit megérdemlek, vagy amennyit teljesíteni tudnak számomra. Soha nem volt kötelező, mégis bent vagyok az FBI-nál annak ellenére, hogy előtte a Francia idegenlégiónál szolgáltam. Nem egyszer húztam már ki a sz*rból... most kérdem én. Tényleg nem érdemelném meg? Pont őt? Egy követelőző hisztis szőke nőszemélyt? Nem tudom... lehet, hogy kívánatos, csinos és szép, de ezek után, amit legalábbis tőle kapok, eszembe se jutna, hogy akárcsak közeledjek is felé.
- Lehet... de azok után amiket csinálsz, mi mást gondoljon az ember? Ophelia, tisztában vagy vele, hogy a saját testemmel védelmezlek már hetek óta? Leszúrattam magam csak azért, hogy ne te végezd a sírban. Lehet, hogy látszott rajtad némi bűntudat, mert tény, hogy az járt. De egy köszönöm még senkit nem kínzott meg, remélem ezt te is tudod?! Szóval akkor hol is tartunk? Ki nem érdemel meg kit? - vonom fel a szemöldököm, és ezzel már fordulok is el tőle csak, hogy folytathassam azt, amit előbb abbahagytam. Tényleg jobb lenne minél hamarabb feltenni azokat a nyamvadt kamerákat, hogy elhúzhassak innen és végre vízszintesben tudjam magam.
Viszont hamar félbeszakad már csak a mozdulatmenetem is, mivel a lány előidézi belőlem a harci vadat, aki annak idején még a légióban is voltam. Bevallom, azóta sikerült valamilyen szinten összeszedni magam, és emberi formában mutatkoznom természetileg, de vannak alkalmak, mikor nem segít még az önmegtartóztatás se, és az embernek csak egyetlen szavába kerül az is, hogy jól hátsón billentsem. Persze ezzel nem azt próbálom mondani, hogy fizikailag fogom bántalmazni a lányt. Sokkal inkább szavakkal, melyek olykor még egy ütésnél is veszélyesebbek. Viszont életemben elkövettem már egy hibát, most nem fogom még egyszer. Épp elég lelki fájdalmat okozott az, hogy évekkel ez előtt felpofoztam Jasmine-t.
- Nem foglak itt hagyni! Csak könyörögve kérlek, hogy fogd vissza magad jó? Épp eleget tettem már neked azért, hogy ember számba vegyél. Tudod mit? Döntöttem! Nem kell megköszönnöd semmit! Nem kell semmit se mondanod. Csak fogadd el, hogy én is ember vagyok, és nem teremthetek meg mindig mindenkinek mindent, azt pedig főleg nem, amire leginkább vágyik. Addig nem is fogunk tudni innen elmenni, míg nincsenek fent ezek a kamerák.
- Már mindjárt kész vagyok - teszi hozzá szerényen Gale, mire csak meglepetten felé fordulok. Az idő alatt, míg Ophelia és én téptük egymást, ő elvégezte a piszkos munkát. Helyes... jó gyerek ez! Végül csak egy gyenge biccentést facsarok ki magamból.
- Nem lőlek le Ophelia, és senki nem fog megölni! - morgok rá, mikor megint hülyeségekről kezd el beszélni.
- Gale, szedjük össze a műszereket, és menjünk innen. Argos, gyere ide - intem magamhoz a kutyát, ki böszme testével már rögtön le is ül mellém jelezve, hogy nincs más dolgom, mint rácsatolni a pórázt és vinni.
- Amúgy, ha gondolod átrakathatlak más védelmébe, ha már eleged volt belőlem. Én igyekeztem, de úgy látszik nem feleltem meg az elvárásaidnak - pillantok Opheliára a vállam fölött.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime26.05.13 21:34

Tudom túllőttem a célon, nagyon nem szerettem volna így beszélni vele és ilyeneket mondani neki, de túl feszült vagyok ahhoz, hogy jó pofizzak. Szerintem ez érhető is, nem a legjobb formámat nyújtom. Idegileg teljesen kész vagyok, azt sem tudom mikor aludtam fél óránál többet egy huzamra. Ezért is mondok olyan dolgokat amiket máskor sosem. Hol az a magabiztos és összeszedett Ophelia aki voltam? Valószínűleg akkor veszett ki belőlem mikor az életemért menekültem egy koszos sikátorban. Legszívesebben elfelejteném azt a napot, de képes leszek-e rá egyáltalán valaha? Nem hiszem, vannak olyan dolgok, amiket sosem tudunk elfelejteni.
- Neked ez a feladatod, hogy másokat védelmezzél, nem? - Nem én mondtam neki, hogy szegődjön el az FBI-hoz, hogy a formás hátsómra vigyázzon, neki is volt választása de ezt választotta.
- Ezek szerint szerinted én nem érdemellek meg téged. Akkor még is miért vagy még mindig itt? Ha annyira elviselhetetlen lennék, miért nem adtál át másnak már? - Tudom néha nagyon is idegtépő tudok lenni, de annyira azért még sem lehetek rossz. Csak időt kellene szánnia arra, hogy megismerjen. Biztosra veszem megkedvelne, ha átlátna a védőfalamon amit magam köré építettem. De Őt is csak elfogom lökni magamtól, ezt szokásom csinálni azokkal akiket megkedveltem.
- Rendben. - Lehajtott fejjel ennyit tudtam csak kinyögni, tényleg túllőttem a célom. Emberszámba veszem nagyon is, de sosem volt az erősségem bocsánatot kérni tetteimért vagy bántó szavaimért. Tényleg értékelem azt amiért értem tesz, hogy egyetlen egy hívás és már ugrik is ki az ágyból, hogy aztán pár percen belül itt legyen mellettem és védelmezzen. Csak még magamnak is túl makacs vagyok beismerni, hogy mennyire szükségem van rá és leginkább most szeretnék elsüllyedni szégyenemben. Ledöbbenve kaptam fel fejemet, kikerekedett szemekkel néztem rá. Meglehet nem volt ez a legjobb ötletem, de keze után kaptam.
- Sajnálom! Én tényleg sajnálom, hogy így viselkedtem veled, csak annyira félek és dühös is vagyok azért, hogy ez történik velem és rajtad sikerült levezetnem a dühömet. Nem szeretném ha lepasszolnál valaki másnak, de azt is megérteném ha már eleged lenne belőlem. Kapok még egy esélyt? - Nem kezdek bele ígértetésbe, hogy ezek után minden más lesz és jobban oda figyelek arra amit mondok, sőt vissza fogok venni vehemenciámból, szavak helyett inkább tettekkel bizonyítanám be neki, hogy bizony tudok jó is lenni és ha úgy adódna akár észrevehetetlen is. Mindenesetre ennél őszintébb nem is tudtam volna lenni vele, akármennyire is nehezemre esett.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime26.05.13 22:11




Soha senkitől nem vártam el, hogy elismerjen a munkám miatt. Tényleg én vállaltam, én álltam be hozzájuk szolgálni, hogy életeket mentsek, és zárjam el a zavaró tényezőket az emberektől. Ennek ellenére a puszta természetemből kiindulva, azt nem engedhetem, hogy bár nem kapom meg a kellő tiszteletet, de még semmibe is vegyenek úgy, hogy a saját életemet kockáztatom az adott személyért. Talán épp ennek is köszönhetjük a kirohanásomat, mi úgy tör elő belőlem, mint a láva a vulkánból.
- Igen ez! De ez még nem azt jelenti Ophelia, hogy semmibe vegyenek az emberek. Én is ember vagyok, nem gépezet... és bár lehet, hogy itt vagyok, állok és próbálom a maximumot nyújtani, én is kimerült vagyok, és kétségbeesett. Kétségbeesett, mert fogalmam sincs, hogy kivel és mivel állunk szembe, és hogy jön össze egy ilyen woodo akármi egy egyszerű bandagyilkossághoz. Nem értem, hogy miért állsz a történések középpontjába, vagy, hogy egyáltalán miért lehetsz olyan fontos nekik? Nem értem, és túl kimerült vagyok már ahhoz, hogy értelmes érveken alapuló ötleteket tudjak felhozni - nyúlik igen hosszúra a véleményem a lány kérdésére, mi most sokkal inkább hangzik rémültnek és ijedtnek, mint olyan idegesnek, mint amilyen az előbb is voltam. Ritka alkalmak egyike, de most tényleg a rémület beszél belőlem.
- Mert soha nem adom fel. Hiszek benne, hogy ha most nem is, de majd egyszer elég méltónak találsz ahhoz, hogy mint ügynök, melletted álljak, és segítsek neked. És én is remélem és hiszek benne, hogy nem fogok minden egyes mozdulatodtól a falra mászni - morgom, majd egy mély sóhaj kíséretében próbálok magamhoz térni.
Halk, lehajtott fejjel közölt motyogására csak elkomorodok. Soha nem szerettem az embereket kiszolgáltatott helyzetben látni, és már érzem is a késztetést, hogy az álla alá csúsztatva az ujjaimat, magamra vonjam a figyelmét, mégse teszem. Helyette megfeszített állkapoccsal felhozom neki azt a lehetőséget, hogy ha már nem kíváncsi többet a szolgálataimra, akkor nemes egyszerűséggel csak leadom másnak. Mikor már fordulnék el tőle, megérzem a kezét a karomon, mire kíváncsisággal telt tekintettel az arcára pillantok.
- Én is sajnálom tényleg, hogy nem sikerült emberi mozzanatokat kicsalnom belőled. De nem... nem adok még egy esélyt - mondom határozottan - már csak azért se, mert nem jutottunk még odáig, hogy az esélyek latolgatásával kelljen foglalkozni. Melletted maradok ameddig szükséges jó?
Simítok végig az arcán, majd Gale amint megjelenik előttem az összes motyójával, felteszem neki a kérdést:
- Beprogramoztad? Sikerült mindenhova feltenni?
- Igen, minden rendben, és akár mehetünk is, ha ti is jónak látjátok.
- Nincs másra szükséged? - biccentek a lány táskája felé. Ha nincs, akkor akár mehetünk is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime26.05.13 23:06

Nem vagyok az a hálálkodó alkat, nehezemre is esne, sőt még egy köszönöm-öt is alig-alig tudok kinyögni. Egyszerűen a büszkeségem gátat szab bármiféle köszönet nyilvánításnak. Amúgy sem hinném, hogy jobban érezné attól magát, ha szépen szempilláimat rebegtetve mosolyognék rá és megköszönném neki, hogy az életet kockáztassa értem. Ezek csak szavak, és én mindig is a tettek embere voltam inkább.
- Nem veszlek semmibe! Én egyszerűen csak ilyen vagyok... Remélem tudod most mennyire rám hoztad a frászt? Azt hittem legalább te a helyzet magaslatán állsz, de kiderült te is annyira kétségbeesett vagy, mint én. - Nem kellett volna ezt elmondani nekem, amúgy is rettegek de így, hogy ennek tudtában vagyok mennyire tanácstalan Ő is, így csak rosszabb lett. Nem elég, hogy az életemre akarnak törni és ajándékokat hagynak maguk után úgy, hogy úgy mászkálnak a házamban ahogy kedvük tartsa, de még ez is. Mindketten feszültek vagyunk ezért mondunk olyanokat amiket nem kellene egymásnak, de nem szánt szándékkal bántom. Remélem Aidan is tudja, hogy belőlem is csak a kétségbeesés beszél, már rég nem vagyok annyira magabiztos és összeszedett.
- Csak azt ne mondd, hogy eddig én vagyok a legnehezebb eset akivel munkád során találkoztál. - Amikor nem elviselhetetlen hiszi roham tőr rám akkor nagyon is szeretni való szoktam lenni, csak sajnos azt a felemet nem sikerült még vele megismertetnem, de a hisztiset annál inkább, sőt túl sokat is látott már belőle. Mondhatni igazi dráma királynő tudok lenni és most okom is van miért kicsapni a hisztit, de megpróbálok vissza venni magamból és ezért össze szedem minden bátorságomat, hogy valamiféle bocsánatkérő szöveggel elé álljak.
- Rendben és köszönöm. - Nagyon is úgy érzem magam, mint aki behódolt volna, de tényleg örülök annak hogy még sem mond le rólam, ha ölelgetős fajta lennék most biztosan karjai közé vetném magam, de elég volt a mai napon egyszer eljátszani ezt a részt. Akkor sem tudom mi ütött belém, csak megörültem annak, hogy végre megérkezett és hozta magával azt a jól ismert biztonságérzetet is. Halványan elmosolyodok, habár furcsának találtam ezt az arc simogatós gesztusát azok után, ahogy bántam vele. Annyira bele merültem a vele való beszélgetésbe hogy majd kiment a fejemből, hogy nem csak ketten vagyunk.
- Nincs, mindent összepakoltam remélhetőleg ami kell. - Táskámat felkapva készen is álltam az indulásra. Miért érzem úgy, hogy nehéz napok elé nézünk? Talán sikerül egy fedél alatt élnünk abban a pár napban, úgy hogy túl is éljük egymást.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Aidan & Ophi Aidan & Ophi I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Aidan & Ophi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Áldás vagy átok? Ophi & Audrey
» Jas ~ Aidan
» Ophelia&Aidan
» Aidan Constant Hoyt
» Aidan Constant Hoyt ~ visszatérő ~

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Ophelia & Audrey lakása-