welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Nappali Vote_lcapNappali Voting_barNappali Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Nappali Nappali I_icon_minitime24.06.13 18:39

Nappali Nappali_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime03.07.13 20:51


Bayle & Flynn



[Kezdetekben: még a kocsmában]




...Ezer oldalról ömlött az arcomba a tömény, fullasztó füst, ahogy a pulthoz felmászva foglaltam el az egyik széket. Nem voltam a legjobb passzban, és miután Zoe-tól elváltam - az állításommal ellentétesen - nem haza mentem.
Ez a kedvenc kocsmám. Hangulatos, a zene tűrhető, a sok rossz arcú huligán pedig mind békés. Legalábbis, nem egy kés forgatós banda, akik túltengnek némi tesztoszterontól. Szóval, pont nekem való hely, ha éppen a fejemet kívánom kiszellőztetni.
Ez pedig egyelőre úgy néz ki: pipa.
A bökkenő valójában ott kezdődött, amikor már túl sok sör csúszott le, amikor már mindemellé járt pár pohár whisky is. Az pedig beütött... de mint a kurvaisten!
Órák teltek, noha, nekem rohadtul nem tűnt fel, csupán az a jópár kiürült pohár, ami előttem bukfencezett.
- Izéhogyisshíínak! Chad? Jas? Jasper? Chadesper? Namindegyleszarrom! Kérrek még egyilyet. Egy ilyeth... ami itt ebben. Szóóóval, kérlek... - toltam a csapos elé három ujjal az ivóalkalmatosságomat, félig felkönyökölve. Bár, ez sem ment a legjobban, és az igazat megvallva, csupán kis híja volt, hogy nem fejeltem le izomból a pultot.
- Zed, ne szopass már. Pontosan tudod a nevem, te pedig ne igyál többet! - morrant rám a langaléta fickó - aki egyébként a Jimmy névre hallgat (nem is értem miért nem jutott eszembe, na mindegy...) -, arcán szórakozott vigyor ült.
- Naztatmajdééén eldöntöm! Kérlek Jim, mééég egyet... - egyik kezemet felemeltem, hogy jól láthatóan mutogassam meg neki a nevezett számot, míg a másik karomat is belevittem a jóságba, hogy megtartsam azt a kezemet, amelyikkel épp mutatványozni készültem.
- Jó... - dünnyögte. - De aztán húzol haza, világos? - nem fenyegetett, inkább csak aggódott, ezt még én is feltudtam fogni. Közben már elém is tolta az "utolsó" whiskymet, amit némi hörgést követően le is küldtem a gyomornak. Hát, nem mondom, hogy ínyére volt a savamnak, de legalább még lent maradt.
- Édesbhogyókám... hamárr ennyire kiakarod rakni a szűrömeth, mint a tyúkokat a izére... piacra! Akkor híjjad már fel őt. Na... - kezdtem el kutakodni a zsebembe a telefonom után, amit bő két perces mozdulatsor során tudtam csak előhalászni.
Nem láttam a betűket... Rohadjak meg, nem látom őket! Mindegy... Nagy nehezen még Bayle számát is megtaláltam, majd az egyik alátét aljára - kurva buzis... - felfirkantottam Zoe számát.
- Szhóval őt! Kössz... - löktem elé a már-már olvashatatlan kézírásom gyötörte alátétet. Aztán vártam... mert inni már nem kaptam. Oh, hogy de_utálom_most! Noha, megértettem én, hogyne értettem volna meg. eleget ittam. Szerinte...
Mindenesetre míg ő telefonált, addig én jó gyerek módjára ráhajtottam a fejemet a pultra, jobban mondva az azon átkeresztezett karjaimra. Ujjaimmal szórakozottan lökdöstem a poharakat, amiket Jimmy persze azonnal el is pakolt előlem, mielőtt sikeresen lelököm mindent a földre.
- Nem hagysz kibontakozni! - mordultam rá, de csak kiröhögött.
- Azt mondta mindjárt jön. Addig próbálj meg nem lefordulni a székről! - kacagott... Hülye majom...
- Na 'ssak figyeljéé! - húztam ki magam, mint akinek semmi baja nincs. Gondoltam én... Bár, az erős dülöngélésről már rájöhettem volna, hogy vannak gondok...
Na sebaj... Bayle mindjárt itt lesz!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime04.07.13 1:07

Kemény nap volt. Fárasztó, és kivételesen hosszú. Mintha végtelenítve játszották volna le ugyanazokat a perceket, amik ezalatt majd' egy év alatt a legrosszabbak, legidegesítőbbek, legfeleslegesebbek voltak. Téves riasztások tömkelege, szívózás Flynnel, minden ami szép és jó...
Persze, madarat lehetett velem fogatni mikor pár nap szabadságolás után, a kötelező pszichomókusi engedéllyel a zsebemben visszaengedtek melózni, de akkor is...nem erre számítottam. Bele kell rázódni ebbe is.
Örültem, hogy egy alapos fürdő után végre bedőlhettem az ágyamba. Mély, és hosszan tartó álomra számítottam. Leghamarabb másnap délután háromra terveztem az ébredést és ebben semminek nem lett volna szabad megakadályozni. Semminek. Főleg nem neki.
De megtörtént.
Ziláltan tértem magamhoz. Álmomban megint abban a nyomortelepen hevertem, az ágyhoz láncolva, és minden egészen máshogy alakult. Egészen addig, amíg a telefonom kitartó csörömpölése fel nem térített. Kásás hangon suttogtam egy hellót. Kicsoda? Silas. Mi történt? Részeg? Ő?Hol? Megjegyeztem a címet. Ott leszek, sóhajtottam a plafont bámulva, majd hitetlenkedve meredtem a telefon kijelzőre.
Silas részeg lenne? Részeg? Nem kapatos, nem egy sör van benne, nem pityókás, hanem egyenesen tajtrészeg. Egy darabig elmerengtem az információ felett, majd nyögve rúgtam le magamról a takarót, hogy valami vállalható öltözéket keressek. Noha tudom jól, hogy a kinyúlt Rolling Stones-os pólóban és egy régi rövidnadrágban is döbbenetes hatást keltenék egy kocsmában, mégis...nem kockáztatok.
Az álmosság ellen nyert harcot követve, valami egészen más érzet kerített a hatalmába. Bosszús voltam. Az ajkam rágcsálva hajtottam a mantraként ismételt címre.
Hangosan csaptam be magam mögött a kocsiajtót és trappoltam be a kocsmába. Az ajtóban megtorpanva fürkész tekintettel nézek körbe. A pultnál meg is találom. A fényesre lakkozott falapot támasztva ücsörgött. Úgy tűnt csak a jó szerencse tartja a helyén, elég bizonytalannak tűnt ültében is...
Mellé léptem, tenyerem a vállára simítottam. - Veled meg mi történt? - pillantottam le rá kissé szigorúan de még mindig hitetlenkedve. A szemei is keresztbe álltak. - Hazaviszlek... - jelentettem ki szárazon, és egy halvány mosollyal biccentettem a pultosnak, aki széles vigyorral viszonozta a gesztust.
Őszintén szólva nem nagyon hittem abban, hogy két lábon magától kijut a kocsiig. Így készenlétben álltam, utánanyúlni,ha esetleg pofára esne, sőt még azt is állkapocs összerántva hagytam ha talán rám nehezedve próbálja kivontatni magát a helyből. Mindent a "Nap hőséért nem?"
- Na mesélj nagyfiú, miért fojtottad alkoholba a májad? - segítettem be a kocsi anyósülésére, majd az autót megkerülve mellé huppantam a vezetői oldalra. - Ha esetleg hányni támad kedved, ebbe...- nyomtam a kezébe, egy a kesztyűtartóból előráncigált zacskót. A héten még valahogy el kell juttatni a kölköt az iskolába és ezt telerókázott műszerfallal nehezen menne.
Elindultunk. Én aggódva pillantgattam rá. -Jól vagy Silas? - kérdeztem megenyhülve, a lakása felé hajtva. Nem, most nem a fizikális állapota érdekelt, látszik az rajta, ramatyul fest. De valami oka csak volt. Vagy csak úgy? No mindegy. Kétlem, hogy mára bármit is ki tudok szedni belőle. Holnap bedig megint a régi, rideg Silas lesz. Halk sóhajjal törődtem bele.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime05.07.13 20:06

Imbolygott velem a világ.
És, ha mindez még nem elég, annyira a saját arcomon kívül voltam, hogy fel se fogtam mikor Bayle megérkezett. Ha nem emeli a tenyerét a vállamra, tuti még tíz percig levegőnek nézem...
- Zsimmy! Hahol a... - akadtam meg a mondandó közepében két dülöngélést között. Pillantásom a mellém érkező szőkeségre villant, noha ez is elég bárgyún, és esetlenül ment. - ...mi ah... Baylee! Háth temoss akkor itt vagy? - kacagtam fel, habár magam sem tudtam mi volt ebben ennyire röhejes. Leginkább semmi... Kérdésére mondjuk erősen összevontam a szemöldökömet és próbáltam hunyorogva kivenni a vonásait. Nem sok sikerrel ment, de legalább nagyjából be tudtam lőni az arcát, még ha homályosan is.
- Hooogy-hogy mi törhtént? Há' mi történt?! Ho... - pillantottam el a háta mögé, egészen ívesen kanyarítva ki a nyakamat, majd vágódtam is vissza egyenesbe. - Honnan jöttél te? - rágtam végül össze ajkaimat, egyik tenyeremmel megdörzsölve a képemet.
- Namárh teis vinnél haza. Széépen vagyunk! - kászálódtam fel lassacskán, hiszen a jó előbb még Jimmynek is megígértem, hogy húzok a picsába, ha meg jön Zoe. Csoda, hogy még egyáltalán emlékeztem az ígéretre!
Kifelé menet rohadtul imbolygott alattam a talaj. Vagy én a talajon... részlet kérdés. Mindenesetre erősen úgy éreztem, hogy fut előlem a a föld, keletnek... Néha azért neki mentem Bayle-nek, szó se róla, de azért sikerült kivakarnom magam a kocsmából. Minden irányból szürkült fények bombázták a retinámat, szóval az arcomon létező össze izom megrándult.
- Jóféle... - dörmögtem, ahogy célba vettük a kocsit, majd engedve Zoe unszolásának be is vágódtam az anyós ülésre. Egyelőre nyugis voltam, és percekig képes lettem volna elidőzni a műszerfal látványképeiben, ha a kérdés nem vág konkrétan pofán. Fáradt, elhúzott pillantással kerestem meg a társam vonásait, kicsit talán bele is hajoltam az arcába.
- Megmajdmég sz'ted el isss mondom mi? - háborodtam fel szórakozottan, egészen látványosan fürkészve a kék szempárt. Egyébként úgy is elfogom neki mondani, ha sokáig kérdezősködik. Vagyok abban az állapotban, úgy érzem...
- Inkább toljad a gázzzht, mer' az jó. Jól áll! - dőltem vissza a háttámlának, egyik kezemmel irányba mutatva. Persze, kár mondanom, hogy mindenfelé mutattam, csak a mű út felé nem. Hát mit számít nem igaz?!
- Hagyjál márr a hülyeseggeddel... vagymi... hülyeségeiddel. - löktem arrébb a kezét a zacskóval együtt. Még hogy én hányni? Azért ott még nem tartunk! Legalábbis marhára remélem...
Szóval, miután sikeresen elutasítottam a felkínált hányó alkalmatosságot, még jobban belefészkeltem magam az ülésbe, bár nem tartott ez sem túl sokáig. Talán a következő kanyarnál jártunk, mikor izomból felrántottam magam, elkerekedő szemekkel tapadva a szélvédőhöz.
- Asszittem hörssög! - kiáltottam fel mondhatni egész vékony hangon, majd újra visszaejtettem magam az ülésbe. - Nemérdekes... - röhögtem, újfent. Ma minden ilyen rohadt vicces?
- Amúgy meg ja. Szerrintem én tök jó. Töük jól vazsok! Szerinted mé'nem? - na igen... megint az arcába hajoltam, egyik kezemmel akaratlanul is beletúrva a hajába, hogy jó gyönyörűségesen összekócoljam.
- Olyan szééép. - vontam vállat, ezt követően pedig megint felnevettem. - Ottlakom!! - ezúttal már a mellettem lévő ablakot találtam vonzónak, és romantikus légyottba keveredve vele nyomtam rá a számat, arcomat, homlokomat, még a két tenyeremet is ráemeltem.
- Vagyiss nem egészenott, hanem ott fenn! - böktem felfelé a fejemmel, a bibi csak az volt, hogy egész magas gyerek vagyok, így elmaradhatatlanul is bekóstoltam a kis kapaszkodót.
- Hülyebuzi... - (laza tourette szindróma) motyogtam, morogtam, ahogy azt kell, majd ha Bayle lefékezett, már gördültem is ki a kocsiból. Kivételesen szó szerint, de hamar két lábra rántottam magam, itt-ott leporolva magam - természetesen rohadtul nem ott, ahol valóban koszos lettem.
- Vanizém... - kapaszkodtam bele Zoe nyakába, a lehető legközelebb rántva őt így magamhoz. - Miazmár... Na... tudod... whisky! Iszol. - ja neeem, nem kérdés volt. Szimplán kijelentettem.
Mindeközben már a kapualjhoz értünk, és bár fogalmam sics hogy, de rövid időn belül már a lift falát támaszkodtam, ahogy az felfelé kezdett el vonszolni mindkettőnket.
- Olyan fura fejed van. - állapítottam meg nagy hirtelen. - Pláne azért mondom, merthogy... kettő is akad! - én frankón így láttam! Mindenesetre mutogattam én serényen, de egyrészt megint kitört belőlem a röhögés, másrészt pedig a lift is erős rántással jelezte, felértünk. Ojjvé! Toporgón, totyogón, mégis elég hosszú lépésekkel indultam meg Zoe után, rövid instrukciókkal szolgálva, hogy hol találja az ajtómat.
- Itt lakik az a barom Smith! - fordultam szembe az ajtóval, ami mögött valóban ott héderelhetett az említett fickó. - Akkoravadláma! Teegnap tudod missinált? Nem tudod. De elmondom. Amúgy ott lesz a... Na vááárjá, adok kulcsot. - nem hiszem, hogy sokat értett a szövegelésemből, tekintve, hogy én se igazán fogtam fel a szavaimat, hiába én kreáltam. Mindenesetre a kulcsokat átdobtam neki, mert abban kivételesen biztos voltam, hogyha én nyitok ajtót, akkor reggelig kinn maradunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime05.07.13 22:08

Kivártam a percet, amíg feltűnik neki, hogy itt állok, pontosan mögötte, de valahogy éreztem, ha nem lépek közbe, ez az örökkévalóságig húzódhat. Sajnos viszont voltak még terveim a holnapra nézve, így...a tettek mezejére léptem. A vállába markolva irányítottam ki a kocsmából. Először csak bosszús voltam. Most az igazak álmát aludhatnám. Most jóízűen szuszogva a másik oldalamra gördülök a jó hűvös ágyikómban, minden gond nélkül durmolnám végig az egész éjszakát, de nem. Helyette itt pesztrálom a matt részeg Silast. Szóval minden jogom megvolt arra, hogy ingerült legyek. De sokáig nem maradhattam ezen az álláspontomon. A vállából óceánként előtörő vér és a ki tudja hány pohár, hasonlóan kedvelhetővé teszi szegény, marcona, Talpig-férfi Flynn-t.
A kérdéseivel nem törődtem. Egy vigyort elfojtva tessékeltem be a kocsiba. Hát Silas-nak ilyen oldala is van. Sebezhető. Olyan mint egy öt éves. Jézusom. - Nagyon remélem. - válaszoltam a kulcsomat keresgélve. - Tehát...miért is kellett éjjel egykor kibumliznom érted...? - találtam bele végül a kulcslyukba, kérdőn rápillantva. Válaszra vártam, de őszintén, ahogy elnézem két, grammatikailag és stilisztikailag is hibásan összeragasztott szónál többre nem is lenne érdemes számítanom. De legalább ő elgügyörészik, amíg én próbálok eltalálni hozzá.
- Komolyan Silas, ha kidobod a taccsot, a te kocsidat fogom használni, és Ben nem fogja kímélni, nekem elhiheted...- a műszerfalra ragasztott rágógumik az ülések alá, közé, mellé rejtett tízóraik, elszórt gumicukrok... nem csak a szülők idegeit viseli meg néha.
Szóval csak azért is ölébe nyomtam a zacskót. Oda kéretik invitálni a hívatlan vendéget.
Üvöltésére rémülten rezzentem össze és követtem tekintetét az utcára. Kíváncsi voltam mit látott meg, mert a szavait már lassan egyáltalán nem értem. - Mennyit ittál Flynn? - tettem fel a kérdést, amit valószínűleg megint költőinek fog venni. Mint az összes többit.
- Nem, szerintem éppen, hogy...- dermedtem meg közelségére és furán méregetve az arcát. - Mit művelsz? - kérdeztem gondos felháborodással a hangomban, mikor beletúrt és művészien összeborzolta. - Nagyon kedves, örülök hogy elnyerte a tetszésedet...de mi ez a hajfétis nálad? - sandítottam oldalra, kicsit rosszallóan. Nem mintha annyira komolyan zavart volna.
Önkéntelenül is felnevettem. Öt éves. Öt, és nem több. Lehet gyakrabban kéne elmennünk sörözni...talán, talán kedvelnénk egymást. Nem tudom, de mindenesetre így és most sokkal élvezhetőbb a társasága.
- Jézusom...- nyögtem fel, vigyorogva, amikor lefejelte a kapaszkodót, és kizuhant a kocsiból. Aggódtam érte, tényleg, de...annyira nevetséges volta a helyzet, hogy nem tudtam megállni. - Vigyázz magadra... - szóltam rá, ahogy magához húzott. Nem, nem zavart, semmi ilyesmi. Részeg volt. Tökre természetes ha, lényegében rám támaszkodik...de ennyire? Vigyorom színe tompult kicsit, de a karjába kapaszkodva indultunk meg a lakás felé. - Látod Silas...máris másabb a helyzet... - dünnyögtem neki csendesen.
- Nem. Nem iszok. Hogy mennék haza szerinted? - tiltakoztam, és szerintem nagyon is érthetőek az érveim. Iszok, spicces leszek, rendőr lévén pláne de amúgy sem kockáztathatom meg, hogy kocsiba üljek, gyalogolni nekem meg nincs kedvem egyedül, a Las Vegasi éjszakában, szóval nem, nekem színjózannak kell maradnom. - Felviszlek, ágyba duglak és jó éjszakát... - elszántan tartottam magam a tervemhez. Gondolatban legalább.
- A te fejed még furább. Pláne, hogy zöld színű. – válaszoltam sóhajtva, a lift falának döntött háttal. Magamban számoltam a másodperceket. Utálom a lifteket mondtam már? Nem? Hát akkor most mondom.
Zsebre dugott kézzel lépkedtem utána. Ő persze elindult egy irányba, és nagyon remélem, hogy jó felé, mert nincs nagy szükségem pár félreértésre, hogy ugyan miért egy vadidegen szomszéd ágyába dobtam be Silast…
- Jó, majd elmondod, gyere szépen haza… - két tenyerem a két vállán landolt és türelmesen noszogatva elvezettem az ajtóig. Elvettem a kulcsot és rövid bíbelődés árán be is nyitottam. Silast magam előtt nógatva beléptem és bezártam magam mögött a bejáratot. -Merre van a háló?- fordultam felé, kérdőn, kicsit türelmetlenül, hogy minél előbb lepakoljam Silast és mehessek. - Rád fér a pihenés...- tettem hozzá alaposan végig mérve őt.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime06.07.13 19:39

Nem, az úton marhára nem voltam még abban az állapotban, hogy elmondjam neki ennek a fene nagy ivászatnak az okát. Szóval, hiába kérdezett vissza, csak vágtam egy idétlen grimaszt, és foglalkoztam tovább a nagy rohadt semmivel. Jobban mondva, ez így nem egészen igaz, hiszen a hörcsögtől az élőhalottig mindent flasheltem, még egy piros szoknyás öregasszonyt is láttam - istenbizony! -, aki épp steppelt a járdaszegélyen. Na de ez most amúgy sem érdekes.
- Mia... mennyiiit? Házsadonkat! - na ezt akkor most még egyszer újra! - Hááth naadzson sokat! - jó, ez sem volt éppen a legjobb, de válasznak megtette. Főleg, mert ezúttal legalább nagy vonalakban kivehető volt, hogy mi a szart akarok épp kikommunikálni. Persze, ahogy közelebb hajoltam, nem csak ő, de valamelyest én magam is meglepődtem, hogy ennyire közel kerültem hozzá, de oda se neki. Egész hamar figyelmen kívül tudtam ezt is hagyni, és jó érzéssel bele is borzoltam Zoe hajába.
- Nézzzlek! Há' mith műlnék? Ne akadozzál márr fenn ilyen apreóságokon! - rágtam a számat beszéd közben, és mély baritonom is mintha egy fokkal magasabb lett volna. Aztán újra nevettem.
- Nemtomhogymih. Bejön. - a haj mindenképp. De azért ezt már csak nem fogom elmondani? Remélem legalábbis, hogy nem... Pedig... tényleg jó az illata, nincs mese. Valójában, még ez is idegesít benne! Szeretem az illatát a hajának... Ehh.. Hát hülye vagyok én?! Az. Száz százalékig.
Szóval, némi akadályt követően még a kocsiból is sikerült kivakarnom magam, igaz, a kis kapaszkodót majdhogynem magammal hoztam grátiszba. Csak röhögtem... Ma már kitudja hányadszorra. A gond az, hogy még mindig nem tudom mi ennyire rohadt vicces! Szerintem még a saját tükörképemen is órákig tudnék nevetni.
Na jó... azon nem nehéz (sokszor).
- Miazhogy hogya...hogymennél? Hátsehogysenemsem! Itt maradsz velemh, Bayleee! - makarásztam a fülébe, olykor meg is fejelve egy kicsit azt, de szerencsére, épp hogy csak sikerrel jártam.
- Te nehogymár aztehigyjed, hogy majd te elmész! - estem be időközben a lift falai közé, noha valóban csak az indulásnál fogtam fel, hogy ott vagyunk. Hogy ez az egész nekem holnap mennyire fogja zsibbasztani az agyam!
- Neeemvan jóéjszakát! - próbáltam volna felé hajolni, de épp ellentétesen zajlottak a dolgok. Félig elcsúsztam a lift falán, vállal annak sarkába érkezve. Nem volt finom. De nem ám! Mindenesetre hamarosan visszaállítottam magam függőlegesbe, és ezúttal már Zoe arcát is marhára lecsekkoltam. Igen, az állításom valós. Két feje van.
Durva...
- Zöööld? - kerekedtek el a szemeim. - Hátte lökött vagy te! Tetete... - kacagtam jóízűen, ahogy végre elhagytuk a lassacskán lefékező liftet. Épp úgy imbolyogtam kifele menet, mint ahogy a felvonó ringatózott az imént alattam. Szóval, a föld változatlanul nem volt egy síkú. Legalábbis számomra nem...
Miután pedig a Smith-es sztori elmaradt, és pár perccel később már a lakásba is bejutottunk fellélegeztem; elhúzott, ámbár széles vigyorral a képemen. Toporogtam egy keveset, hogy valamelyest Bayle felé tudjak fordulni, ami egész nagy elánnal sikerült, így még az is egy egész percbe telt, hogy megtaláltam a saját testem stabilitási pontját.
Remek.
- Háló? - vontam fel egyik szemöldökömet, kaján, idétlen vigyorrá olvasztva előbbi széles arcjátékomat. - Nemmegyünk még oda ne siessél! - röhögtem fel ezúttal már marhára viccesnek érezve magam. Végül vállat vontam, a pihenés még ráér, aztán csak belemarkoltam Zoe tenyerébe, és magam után húztam; se szó... se beszéd.
- Nappali. Bayle... Bayle. Nappali. - mutattam be egymásnak a tágas szobát, és a társamat, noha magam sem értettem minek. Egyik kezem Zoe derekára siklott, ám mielőtt még ellenkezett volna, szimplán a kanapéra löktem. Csak lazán...
- Maracc! - dőltem felé kicsit, majd térdeim berogytak, guggolásra késztetve a testem. Karjaim combjai mellett simultak fel, ahogy alulról pislogtam fel rá. - Szerreted aaa... szer'ted a wihiskytt? Szeressed, Zoeee! - és még a cuki kiskutya szemeket is elővettem, mert megtehetem! Ajkaimra finom mosoly ült fel, majd fejemet egyszerűen Bayle ölébe ejtettem egy pillanatra, hogy onnan iramosan felrántva azt, egyenesbe irányítsam magam.
Újra két lábon, pöpec!
- Hozok neked inni! - egészen belelkesültem, majd már fordultam is sarkon, elbotorkálva az egyik üveges szekrényig, amiből némi piszmogást követően elő is halásztam egy jó öreg Scotch-ot.
- Ugyeh, nem zavar, hautánam kell igyál?! - indultam meg visszafelé, lassú, könnyed léptekkel, és mihelyst mellé értem, már dobtam is le magam a kanapéra. Félig mellig még Zoe-ra is ráültem, de hamar lekaparásztam magam róla.
- Mondd, hogy marassz! Úúúgy szeretnémkééérlek! - hajoltam megint az arcába, noha sikerült megint teliberöhögnöm szegényt. - Naháakkor igyunk akkor! - pattintottam le a whiskys üveg tetejét, majd nyomtam is Bayle kezébe.
- Ne sajnáljad aztánnekem! - böktem vállon, kicsit lejjebb csúszva mellette, félig- meddig felé fordulva, így beljebb eső lábam magam alá került... valahogy...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime08.07.13 11:05

A fogamat szívva hajtottam tovább. Rendben Flynn, ahogy gondolod. Persze nem tetszett, hogy magyarázat nélkül hagyott, de mit tehetnék? Remélem nagyon jó oka volt rá. És remélem, hogy holnap ezer dühös rinocérosz erejével dönti le lábáról a másnap. Gonosz vagyok? Ő is az. Még akkor is, ha egyáltalán nem józan és sokkal inkább hasonlít egy akaratos ötévesre, mint egy sokat próbált, igazi férf…rendőrre. Még akkor is ha döbbenetesen aranyosan hozza a szerepet…de, hogy holnapig…illetve reggelig istápoljam? Sokat kérek cserébe.
- Minek iszol, ha nem bírod? – mormogtam a bajszom alatt, az utcát figyelve. Lehet elhamarkodott kijelentés volt…de most…most kevésbé tartottam fontosnak az ilyesmit. Úgysem érti amit mondok, vagy ha mégis, holnapra elfelejti. Szegény, szegény részeg Silas…
Lehetnék olyan szemét, hogy visszaéljek a helyzettel? Hogyne.
Kezeim végig a kormányt szorították, mozdulatlanul tűrtem el, ahogy közelebb hajol és a hajamba kócol. – Bejön…aha. – hagytam rá, amolyan „részeg vagy és ezzel együtt hülye is, csak ezért nézem el a dolgaidat” stílusban. Fura volt ilyennek látni, de azt tudtam, hogy egyetlen szavát sem érdemes komolyan venni. - Főleg az illata mi? Mintha kerozinba áztattam volna...fura ízlésed van neked... - mormogtam magamnak. Nem, még mindig nem felejtettem el amit akkor mondott. Bár nem vettem magamra, nem is rágódtam rajta, most azért eszembe jutott.
Enyhén megborzongtam, de a tenyerem a homlokának támasztva toltam el a fejét a fülemtől. – Ahogy azt te elképzeled. Flynn! –szóltam rá feddőn. – Van még dolgom otthon… - hessegettem el türelmetlenül, de szigorúságom egy perc alatt elfoszlott, amikor kísérlete kudarcba fulladt. Felém akart hajolni, de hátradőlt, én pedig önkéntelenül is, de felnevettem. Egy jó darabig nem is tudtam abba hagyni, még mindig kuncogva segítettem talpra, hogy aztán imbolyogva ő is kinevessen engem. – Te pedig részeg…- nyilván tudja magától is, de ez csak egy figyelmeztetés volt. Minden adandó alkalommal az orra alá dörgölöm ezt a percet.
Szavait pedig még mindig nem vettem komolyan. Beérünk a lakásba, el is alszik szépen, nekem meg irány haza. Reményeim szerint nem is tartana az egész történet tovább mondjuk egy óránál, de nem, mert Silas magánuniverzumába csöppentem bele, ahol ez persze tök hétköznapi. De egy élmény…vajon mikor dobja ki a taccsot? Vaaaagy…
Ez egy kitűnő alkalom lenne többet megtudni róla. Habár még így sem túl közlékeny. A fene beléd Flynn, mi a búbánatot titkolózik állandóan?
- De bizony, Silas, éppen most megyünk oda, vagy inkább alszol a kanapén? – lépkedtem beljebb nézelődve, hátha találok valami támpontot, merre is találom azt az ominózus szobát. Nem tudtam nem észre venni azt a kaján vigyort a képén, de nem akadunk fent rajta. Ő megy, én viszem és…ennyi. Vagy csak képzelődöm? Eléggé felzaklat a látvány és a műsor amit Flynn produkál.
Úgy látszik ő komolyan gondolta a kanapén alvást, mert szó nélkül rángatott kifelé a nappaliba. Kíváncsian néztem körbe. Az ihletett pillanatot persze megint ő nyirbálta ketté, a derekamnál fogva lökött a kanapéra. – Na hé…- méltatlankodtam félhangosan, valami ülőpózba rántva magam. Mély levegőt vettem, és egy percre lehunytam a szemem, elszámoltam tízig, és ismét rápislogtam a világra.
Illetve pislogtam volna, ha nem takarja azt ki az a kettő hatalmas kiskutyaszem, amire már immunisnak kellene lennem, mégis, most egy pillanatra a lélegzetem is elakadt tőle. – Öhm…szeretem… - motyogtam elkalandozva, fejével az ölemben. Most ez mi? Döbbenten meredtem a hátára amíg az itallal matatott. Hűha…
- Nem vagyok finnyás, de Silas te ma már többet nem iszol….-emeltem le magamról, türelmes sóhajjal. Az órámra néztem. Jó, ez még nem vészes. Még egy kicsit maradhatok…talán megnyugszik. – Sokba fog ez kerülni neked….- fújtam ki a levegőt, és vettem kezembe az üveget. Mesés. Tessék-lássék módon belenyalintottam a lébe, de nem kortyoltam. A saját kocsimmal, a saját lábaimon szándékoztam eljutni hazáig. Bár…taxit is hívhatnék…A fenébe Flynn. – Mit akarsz? – csusszant ki a számon a gondolat, a whisky-t lötyögtetve. – Esti mesét? Altatódalt? Jóéjt puszit? – sandítottam rá, pimasz mosollyal. Ujjaim még mindig körül fonták az üveg nyakát, de ha kérte sem adtam volna oda neki. Elég volt ennyi mára.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime08.07.13 19:29

Senki se mondta, hogy nem bírom az italt. Szerintem ő nem szimpatizál velem, de ez már más kérdés... És nem is nagyon izgat. Egyelőre sem hányingerem, sem egyebem nem volt tőle, szóval kár feszegetni a dolgot. Csak vállat vontam, gondoljon amit akar, nekem édes mindegy. Már a haját illető beszélgetésre se kívántam volna reagálni, legalábbis a kaján kis vigyoromon kívül nem akartam volna szóval illetni a dolgot, de hát csak kikényszeríti belőlem! Jó, ebben az állapotban nem is annyira nehéz belőlem őszinte megnyilvánulást kicsikarni... picsába!
- A zillata, azmeg pláne! Ésnem kerozizonos! Csak szívaizéltelek... na. Szívattalak, úgyis tudod. Sz'val ne jásszad a kisagyadat teh! - csak úgy rágtam a szavakat, miközben az idétlen vigyor levakarhatatlanul is az arcomra égett.
Na jó... talán egy kicsit lejjebb lankadt, mikor kijelentette, hogy csak képzelem, hogy marad. Hát pedig nem! Igazából, magam sem értettem miért akarom marasztalni, miért akarom vele tölteni az időt, mikor ma is tizenkét órán át boldogítottuk egymást. Fene tudja... Úgy látszik ezt már a tudatalattim jobban tudja. Talán...

Szóval beértünk.
A cipőimet valahol félúton lerúgtam magamról, jobbra-balra, amerre csak gondolta, arra repült el. Nem is érdekelt, csak abban reménykedtem, hogy holnap totál kómásan nem fogok rajtuk átesni...
- Dehogymegyünk! - vágtam rá szórakozottan, majd már markoltam is bele a tenyerébe, hogy magam után húzzam. Seeemmi alvás! Legalábbis most még nem, tekintve, hogy nem vagyok álmos, és még igencsak kívánom az alkoholt.
Ahogy a kanapéra löktem, majd a fejemet az ölébe  hajtottam - amit hozzá teszek: holnap erősen tagadni fogok -, éreztem a benne végigmenő "döbbenetet", vagy... legalábbis egy részét. Lehet ,hogy inkább zavarba jött tőle, vagy szimplán zavarta. Jelen helyzetben rohadtul nem számított.
- Deiszok. - bólogattam is mellé, mint a jó gyerek, ahogy átadtam neki visszaérve az üveget. Ha nem adja, hát elveszem majd, ezen ne múljék!
Szóval, mellé telepedtem, igyekezve némileg felé fordulni, már ahogy lehetőségeim engedték.
- Sokba? Ne szívassmárrr, van óra díjad? - kerekedtek el a szemeim, noha az egész csak színpadi közjáték volt. Elvégre tudtam, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, habár már vártam mikor csesz le, vagy esik a torkomnak, hogy burkoltak "leribancoztam". Ez sem igaz egyébként, mert nem gondolom annak, dehogy! Sőt... Egyszerű poénnak szántam, bár kicsit morcosnak tűnik, úgyhogy van rá esély, hogy számára ez nem lesz olyan kurva vicces...
Elnéztem, ahogy csak belenyalint az üvegbe. Nem, nem tetszett. Még egy halovány grimasszal is adóztam a tevékenységnek, annak a fikarcnyi kortyszerűségnek. Nem lesz ez így jó Bayle! De nem ám!
- Hmm... - dünnyögtem csak, ahogy fejemet kicsit oldalra döntve fürkésztem a kék szempárt. - Elősz'r is! Ne 'sak játszadozzad itt az ivást, hanem toljad befele! - emeltem tenyeremet az üvegre, kissé meglökve azt ajkai felé. - Ne csajoskodjál, Bayle! - ingattam meg a fejemet, noha a ma este már jól ismert vigyor még mindig a szám sarkában figyelt. Nem fogom tudni lassan levakarni magamról, az rohadtbiztos!
- Amúgy meg izé... - sóhajtottam fel, elpillantva az íves, magas ablakok felé néhány másodperc erejéig. - Há'ssak azt szeretném, hogymaradj. Ennyi. Nehéz? Nehezedrrre esneh? - villantottam rá újra íriszeimet, kicsit meg is dőlve felé - noha ez utóbbi nem volt egészen szándékos. - Egyébkénth meg... jóéjt puszi? - húztam kicsit ki magam, még jobban eldöntve oldalirányba a fejemet. Egyik szemöldökömet felkaptam, vele együtt pedig szám sarka is megrándult felfelé.
- Na inkább azsál inni! - kapaszkodtam bele az üvegbe, közvetlenül Zoe ujjai alatt, majd azzal a lendülettel együtt vontam magam felé. Lehet kicsit nagy volt, és a whiskyvel együtt még a társamat is elrántottam. Benne van a pakliban.
Mindenesetre így, vagy úgy... de megszereztem tőle az üveget, vagy legalábbis rohadtul próbáltam. Ha nem engedett, és én se voltam olyan marha ügyes, hogy kicsavarjam a keze közül, akkor úgy ahogy volt, lejjebb csúszva a kanapén igyekeztem belekortyolni az érdes szeszbe.
Akárhogy is, de az már biztos volt, hogy érdekes pozícióba kerültünk...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime09.07.13 20:45

Őszintén, már feladtam, hogy a lelkére beszéljek. Semmi ész érv nem tudná meggyőzni, én pedig nem érzek rá késztetést és energiát, hogy vitatkozzak vele. Fáradt vagyok és elgyötört, és ha lehet, nem erre vágyom így hajnalban. Különben sem lenne értelme, csak magamat keverném hülye helyzetbe. Tehát csak ráhagytam a dolgot.
Jó, akkor nem alszik az ágyában. Rendben. Egyáltalán nem is alszik. Akkor nyilván én sem. Megadóan dőltem hátra a kanapén, érdektelen unottsággal figyelve ahogy mozgolódik. Látszólag. Mert még mindig szándékomban állt távozni. Habár fogalmam sincs miért menekülök ennyire a lakásából. Jaaa, meg is van. Mert azt akarja igyak. Nem vagyok az alkohol kifejezett ellensége,sőt! De ha iszok hülyeségek történnek körülöttem. Silas sem beszámítható…nem,nem. Ameddig csak lehet, tartom magam.
- Nem lesz elég? – sóhajtottam a whisky-t lötyögtetve. – Holnap nem foglak a másnapoddal pátyolgatni, elfelejtheted…- vigyorodtam el, megbillentve az üveget. Szép lesz a holnapi nap. Jut eszembe láttam-e már macskajajtól szenvedni őt… nem rémlik egyetlen alkalom sem. Lám csodás hajnal virradt ránk.
Megjátszott morcossággal csaptam lendületesen mellkason. – Nana. Ha így folytatod, többet számítok fel. Vagy, búcsút mondhatsz a whisky-dnek. – néztem rá, komolyságot mímelve, kicsit megejtve az üveget, mintha kicsusszanni szeretne ölelő ujjaim közül. Nem, eszemben sem volt a földhöz csapni az üveget. Naná, hogy aztán takarítsak is mi? Mert az fix, hogy ezt rám hagyná.
- Le akarsz itatni? – ráncoltam a homlokom, de kérésének eleget téve- és mert az üveg száját majdnem lenyomta a torkomon- öblöset kortyoltam az itókából, ami kényelmesen gördülve marta végig a nyelőcsövem. Fintor nélkül tűrtem el. Taxit még hívhatok, akárhogy is alakuljon tovább…
Hosszan homlokráncolva bámultam rá. Az ajkamba haraptam, és a szemeitől elszakadva- jelzem nem volt az olyan egyszerű- a plafont vetettem alapos vizsgálat alá. – Hát jó…maradok. – sóhajtottam fel, megadva magam az elkerülhetetlennek. – De te nem iszol többet. – emeltem fel a mutatóujjam. Valamit valamiért. – Így is a földig ittad magad, tényleg nem volt elég? – tartottam el előle az üveget. A franc belé, egyre nehezebben engedem el magam. Főleg Silas közelében. Agyam egy furcsa és hátsó szándéka mindig is a munkával azonosítja őt, pedig nem lenne szabad, ő is ember nem? Néha nem úgy tűnik…néha? Ugyan.
- Ne nagyon éld bele magad…- forgattam meg a szemem, és játékosan a hajába túrtam, hogy összeborzoljam. Ha már ő így, én miért ne? Jó annyi különbség azért akad, hogy ő simán foghatja a piára, nekem meg egyéni hülyeségem akad egyedül. Tehát újat húztam a whiskyből.
- Verd ki a fejedből… -szóltam rá komolyan, vagyis igyekeztem komoly lenni, de nem nagyon jött össze, vigyorogva húztam el tőle az üveget. De igen, az elképzelés megbukott. Ahogy erőteljesen megrántotta az üveget, ezzel az eltökélten csimpaszkodó karomat, valamint engem is vele húzott, így kötöttem ki, félig Silason, félig a kanapén heverve. Na neeem. Elszántan kecmeregtem fel, legalább hogy térdeljek, de az üveget csak nem akartam elengedni. - Silas…ereszd el az üveget…- fújtam ki arcomból egy kóbor szőke tincset, ami minduntalan visszahullott a szemem elé. Szemem az övébe fúrtam, másik mancsom, ami nem az üveget szorította, nagyon lassan mozdult csak, észrevétlenül böktem hason, finoman csíptem az oldalába…fene se tudja, csikis-e Silas, vagy hogy hatással van-e rá, bármilyen módon a kis próbálkozásom, de nem is izgat. Az üveg megtartása, ellene, céllá magasztosult.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime10.07.13 18:11

Hogy a holnapi másnaposságommal mi lesz, az még kérdéses. Elvileg jól bírom a piát, gyakorlatilag ez nincs mindig így. Merem remélni, hogy ezúttal azért mégiscsak elviseli a gyomrom a nagyobb dózist. Főleg, mert tényleg nem akartam még abbahagyni. Nagyon nem...
- Nenenneem! - kacagtam fel, ahogy mellkason csapott. Na, azt már nem... a whiskyről nem mondok le! Mellesleg... azért vicces, hogy annyira hülyének néz, hogy ne tudnék még egyet elővenni... Voltaképpen nem is értem, miért nem ezt az opciót részesítettem előnyben. Mindegy... Igazából jól szórakozom.
Kérdésére azért vágtam egy hülye pofát, hatalmas kérdőjellel a képemen. Leitatni? Hmm...
- Nemiss oly'n rossz ötlet! Akkor lehet, hogy jobbfejebb lennél! - nevettem továbbra is, tovább szívva a vérét, noha ez sokkal aranyosabb volt, mint amilyen az egyébként szokott lenni. Már, amikor műszakban szívjuk le egymást... de totálisan.
A szemeim mindenesetre megcsillantak, ahogy végül beadva a derekát, kijelentette, hogy marad. Sőt, annyira felvillanyozódtam, hogy talán még himbálóztam is egy-ültemben, fene tudja... Nem vagyok minden mozdulatomnak az ura, az az igazság...
Kurvára nem értem minek örülök ennyire... egyébként...
- Nemnemvolt! - vágtam rá már-már duzzogva, és már nyúltam is a whiskys üvegért, hogy elcsenjem tőle. A dolog persze csődöt mondott, mert akár csak én, ő is elég erősen markolászta az üveg nyakát. Fene belé!
Olyannyira sikerült a procedúrába belemerülnünk, hogy kis híján egymásba gabalyodva végeztük, ahogy lendületesen megrántottam a whiskyvel együtt Zoe-t is. Engem nem zavart, amúgy... szóval, innentől kezdve meg tök mindegy volt. Azok után, hogy a hajamba túrt - amit hozzá teszek, nem igazán értettem - ez már meg sem hatott.
- Nem eresztem! Neked kéééne... - dünnyögtem, ahogy végül már teljesen rátekeredtem az üvegre, és Bayle-re egyaránt. Egyik lábam a csípőjén ívelt át, míg homlokom az övének dőlt. Persze, a bökdösésére meg-megmoccantam, elvigyorogva magam, vagy épp felnevetve. Nem vagyok csikis... De részegen azért megérzem az ilyesmit.
- Naaa, legyél jó kicsilány éss azzsál már inni nekem! - morcultam be egy pillanatra, egészen közelről villantva íriszeimet az övébe.
Aztán lefagytam...
Jó pár másodpercig csak az élénk lélektükröket fürkésztem - természetesen az üveget nem eresztve -, majd végül sikerült megint visszatalálnom magamhoz. Eltéptem róla a tekintetemet, és máris kicsavartam ujjai közül a whiskyt, amit jótékonyan meg is húztam.
Már nem éreztem az ízét, sem azt az idegen-ismerős érzést, ahogy újra és újra végigkapar a torkomon.
- Mussszáj innom, Zoe. Szarapasszom. Mármint.. én vagyok szar passzon... passzban. Érted. - vontam vállat, ahogy kicsit feljebb tornásztam magam az ágyon, noha a fejem, és némileg a karom is félig még mindig Bayle-n pihent.
- Igyál velem... - toltam át neki újra az üveget, ám félúton visszarántottam, és kicsit felé hajoltam. - Velem. Nem mellettem. - kacsintottam egyet, majd ezúttal már át is adtam neki a whiskyt, amennyiben nyúlt érte.
- Kapsolok egy kis zenét. Mer'azúgy romi. - tiszta hülye vagyok. Isten bizony bassza meg!
De már ez sem számított... egyszerűen csak fellöktem magam végül a kanapéról - kicsit meginogtam -, aztán elsétáltam a távirányítóért, és a tv-n benyomtam a rádiót. Eleinte kicsit hangosra sikeredett, de fél perces totyorászást követően végül megtaláltam a lehalkító gombot.
- Ezz jó! - dobtam a hátam mögé a kapcsolót, ami sikeresen lelandolt a szőnyegre, majd visszatámolyogtam Zoe mellé, és lehuppantam közvetlenül a közelébe. Nem direkt... hangsúlyoznám!
Némileg elszöszöltem még a pozíció kialakításával, de végül csak lecsúsztam a háttámlán, és a fejemet Bayle vállára hajtottam, elkérve tőle az üveget, amit ha megkaptam, azonnal meg is döntöttem.
- Olyanjó... - szusszantam, ahogy felé eső kezem felsiklott a hajáig, amit el is kezdtem azonmód piszkálgatni, pödörni, feltekerni az ujjamra. - Bejönahajad, utállak. - vontam oldalra a számat, ami nem maradt sokáig üresen. Tekintetem Zoe-t követte, ám ajkaimon máris rajta csüngött az üveg szája. A bensőséges pillanatot követően pedig újra átadtam azt Bayle-nek.
-  Mesélj magadról. Majdnem tizenizé... tizenezs hónapja együttmelózunk, de semmitsenem tudok r'lad! Avass be a kis titkaidhba! Dzserünk! - kacagtam fel, arcomat felfordítva felé... Egész közel volt, de rohadtul nem zavart... fura. Pedig alapesetben utálom a közelséget.
Érdekes...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime10.07.13 21:43

- Mi az hogy jobb fejebb? – háborodtam fel, megjátszott sértődöttséggel a hangomban csusszanva arrébb, karomat mellkasom előtt összefonva. Részegen éppen, hogy nem jó fej vagyok. Oké, ez kinek mit jelent, de ha iszok akkor ideig-óráig az egész világ a békéről és szeretetről szól, mindenki kézen fogva egyesül egy hatalmas körtáncban, az élet szép, az ég kék, süt a nap, szivárványban dagonyázunk, és mindenki kicsattan a boldogságtól.
És az igazság az, hogy ezt a lélekállapotot nem éppen itt és most, s legfőképpen nem Silas jelenlétében élném meg. Hogy másnap aztán hallgathassam, ahogy röhögve az orrom alá dörgöli. Nem-nem. Ennek fordítva kell megtörténnie. – Ha valami nem tetszik el lehet menni. – löktem oldalba, és egy percig nem zavart, hogy innen legfeljebb én távozhatnék. De ha ez kell…
Persze, hogy nem gondoltam komolyan. Kicsit bizarr volt, de aranyos is, hogy mennyire örül annak, hogy megadva magam, mégis maradok. Fura. De had örüljön a gyerek.
A „már csak azért is” ideológiát alapul véve,- na meg nem is győzött meg túlságosan a maga összefüggéstelen, néha érthetetlen szavaival- nem adtam vissza neki az üveget. Franc se tudja minek tiltakoztam, miért nem akartam, hogy újra igyon. Talán mert az rengeteg mindennek véget vetett volna. Mindenesetre makacsul ragaszkodtam az üveghez, és próbáltam magam felé rántani, de akárhogy küzdöttem a vége úgyis az lett, hogy már Silason magán birkóztam az italért. – Ne gondold, hogy feladom… - haraptam az ajkamba, biztosabb fogást keresve az üvegen. A közelsége még akkor sem tűnt fel, amikor homlokunk összekoccant, volt jobb dolgom is mint erre figyelni. Például érvényre juttatni saját igazamat. De aztán tekintetünk óhatatlanul összetalálkozott. Lélegzetem üteme éleset váltott, mosolyom színe is fakult pár árnyalatot, izmaim elernyedtek, a szorításom is enyhült a whisky nyaka körül. Ő pedig ezt kihasználva el is marta tőlem az itókát. Már nem érdekelt. Egy kicsit még midig az előző pillanat hatása alatt maradtam.
Üres tekintettel bámultam rá, és próbáltam megint érzéketlen maradni a közelségére. Nem igazán akart működni, de mégsem mozdultam. Félrebillentettem a fejem.
- Mi a baj Silas? – kérdeztem csendesen, alig leplezett gyengédséggel a hangomban. Nem számítottam válaszra, hiszen a kocsiban sem kaptam meg. Már fel sem vettem igazán.
Halvány mosollyal válaszoltam kacsintására és lendületesen meghúztam az üveget. Jól esett, soha jobban igazából. Igencsak meglepett volna, ha egyszer az életben tisztán látok Silassal kapcsolatban. De legalább annyi hasznom származik a dologból, hogy ilyennek is ritkán látni. És azért ez helyes volt.
- Miért akarod, hogy romi legyen? –meredtem a hátára a whiskyt kortyolgatva. Ismét ülésbe tornáztam magam, lábam az asztalra pakolásztam. Üres tekintettel követtem mozdulatait, ahogy zenét kapcsol és egy ismeretlen égtáj felé hajítja a kapcsolót. Lustán nézek rá oldalra. – Na? – nagy kegyesen visszaadtam neki az üveget. Most eltekintettem az ölre menő harctól érte. Tudnám nélkülözni a tesztoszteronban fürdő testének nyomását az enyémen. Vagy mégsem?
- A hajam miatt? –vontam fel a szemöldököm. – Te aztán tudsz bókolni.- csóváltam meg a fejem nevetve. Enyhén megborzongtam ahogy a hajammal játszott, de igyekeztem jelét sem adni, hogy feltűnik sőőőt, hogy egyáltalán élvezem ezt. – Fogalmam sincs, hogy lehet az, hogy a többi nő ebédidőben rólad áradozik…-jegyeztem meg kikapva a kezéből az üveget és meghúzva azt. Mert tényleg…
- Holnapra úgysem emlékszel rájuk. – nevettem fel, kibámulva az ablakon, majd vissza rá. – Mire vagy kíváncsi? – kérdeztem, éppen ebből kiindulva. Hátha valami halandzsa szöveggel le tudom rázni...közben visszanyújtottam neki az italt. Kezdett melegem lenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime13.07.13 10:05

Elég tág, hogy mire is utaltam az alatt: hogy "jobb fejebb". Igaz, a fogalmazásommal már órák óta gond van, de azért ezt még ebben a kifejező formában is lehet érteni. Mindig is fura volt nekem Zoe... Abban biztos voltam, hogy mindig is zavarta bennem az, amilyen vagyok. Vagyis... amilyennek látszom. Ezzel pedig sokszor nem tud napirendre térni. Ellenben: próbálkozik. És ezt még ha nem is látszik: értékelem. Voltaképpen - részemről - az a leggázabb a kapcsolatunkban, hogy nem tudom mit gondolok róla úgy istenigazán! Tekintve, hogy szart se tudok róla, azon kívül, amit természetes, hogy megoszt. Kávéztam, felvertél, utállak... és társai. Most mégis úgy éreztem, hogy meg akarom ismerni, hogy közelebb akarok hozzá kerülni. A miért már egy jó kérdés... fogalmam sincs. Csak így éreztem.
Persze, a kis "viaskodásunk" töltött belém némi fellélegző pillanatot, és maradéktalan jó kedvet, noha ez utóbbival azért nem volt akkora gond, leszámítva, hogy azonnal alvásra akart inteni. Meg a faszt. Hosszú még az este, és én marhára jól érzem magam, úgyhogy felejtős az alvás. Holnap egyébként is csak déltől vagyunk szolgálatban...
Miután sikerült kicsavarnom a kezéből az üveget, nem is vártam tovább. Öblösen és erőteljesen húztam meg a whiskyt, hogy az immáron már égető, maró érzés nélkül csusszanjon le a torkomon. Kérdésére mégis felpillantottam rá...
Kicsit hezitáltam, és még a zene kapcsolás is kihasználtam ahhoz, hogy esetlegesen témát tereljek. Nem akartam erről beszélni. Nem akartam, hogy tudja, milyen szarrágó kis életem van. Lelki szarságok, kráterek, fekete foltok Mr. Flynn életében. Pöpec kis estének nézünk elébe, ha belekezdek...
- Azér' mert az jó. Nem szer'ted a romi dolgokat? - kacagtam fel, ahogy végül visszahuppantam mellé, mély sóhaj kíséretében. Fejem újra a vállán kötött ki, az üveg pedig ezúttal már az ő ujjait hevítette át.
- Miből gondolod, hozs bókolok? - ráncoltam meg kissé a homlokomat, de a széles vigyort már nem tudtam letörölni a képemről, miközben azokat a fénylő íriszeket kutattam. - Egyébkéntmeg ja. A hajad. Tökrá vagy'k buzulva. - ráztam meg a fejem, ezzel együtt el is emelkedtem a vállától, hogy némileg függőlegesbe tornásszam magam.
Kétségtelen: ebben az állapotban túlzottan őszinte vagyok... és a baj az, hogy már most éreztem azt a szóáradatot a torkomban, ami néhány másodpercet követően elő is tört belőlem.
- Figyeljél már szöszi! Hátsz'ted nem szharom le a konyhát? Mármint a nőket odabenn? Akik izé... amiiit mondtálna! - felröhögtem, két tenyérrel túrva rövid tincseim közé. - Mellesleg tudom azt is, hogy te is úgy gondolod, mint ők. - böktem oldalba szórakozottan, keresve Zoe határait. Persze nevettem... továbbra is, hiszen mindössze az agyát húztam, abban meg már szinte profi vagyok. Még részegen is...
- Amúgy... - csendesültem el egy pillanatra, számat elvonva oldalra. Már nem látszottak az előbbi mosolyom vonalai, görbéi, egyszerűen elillantak...
- Mivel itt... itt maradtál, hátelmondom... - rágtam meg a szám szélét, újra Bayle felé fordulva, államat lepihentetve a vállán. Egyik kezem az üvegért nyúlt, míg a másikkal a társam nadrágjának szélét kezdtem piszkálni. - A lényeg, hogy... van egy kölyök. Egy kissrác. Akit nagyonbazira csípek! Nem érdekes... Csak az, hogy jó ideje azonn ügyködöm, hogy a gyámom alá vehessem. Hosszú a sztori, de apiálás ezért van. Mer'... nemolyan esszerű ez ám, mint én azt kurvára gondoltam. - ezúttal már csak a homlokom ékelődött Zoe vállába, talán kissé bele is dörzsöltem azt.
- Nadehagyjuk ezt. Igyunk! - emeltem meg az üveget, újra kiegyenesedve, majd egy újabb mély és nagy kortyot öntöttem le a torkomon. Az üveg pedig ismét Bayle-hez került.
- Mesééélj aaa... Magadról! Mindeeent tudni akarok! Mik járnak a fejedben... miket érzel... hogy látsz egyes helyzeteket... mitbánomén. Csak mesélj. Tudnom kell milyen vagy. - na jó... nem kell, csak akarom, de ez most nem fontos.
- Tudtadhogy, Zsim... ööö... Jim...! A... tudodmelyikna! Aki a izén dolgozik. Miazmár... Namindegy. Bejösszneki. - vontam vállat, majd újra befészkeltem magam Zoe oldalához, ezúttal tarkómmal nyomva el a karjában a vért. Ámbár, az ujjaim még mindig a térdén játszadoztak, húzogatták a nadrág anyagát, vagy épp megpödörtem azt.
- Biztosneki isbejön ahajad! - megint felröhögtem, fejemet kissé hátra lökve, így ismét sikerült belekapaszkodnom Zoe kéklő íriszeibe. A vigyor lassacskán lefagyni kényszerült az arcomról, ahogy bő egy percig belevesztem a fagyos szempárba. Borzasztó... még a szeme is bejön...
Kurvára részeg lehetek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime13.07.13 20:58

Ajkamon fanyar mosoly játszott. Nem számítottam másra. A válaszadást megkerülve inkább feltápászkodott és a zenével ügyetlenkedett. Sóhajtva meredtem az alakjára. Szemeim újra és újra végigmérték széles vállait, és a fanyar mosoly feloldódott, szélesre váltott. Azon kaptam magam, hogy tetszik a látvány...a piától kissé tétova mozdulatai, a kába, képtelenül kék szemei... alig tűnt fel, hogy félredöntött fejjel mustrálom végig ismét. Gondolataim lényegére ráébredve, azonban, szinte abban a percben el is kaptam róla a pillantásom. Inkább a plafont vettem jobban szemügyre. Vettem egy mély levegőt.
Pedig nem is ittam sokat. Még.
- Nem mondtam, hogy nem szeretem... - ráncoltam a homlokom, amint sikerült észhez térítenem csavargó gondolataimat. - Csak furcsa vagy...- szinte kétségbeesetten kaptam az üveg után, és húztam öblöset belőle. Már fel sem vettem, ahogy a whisky finoman végigkarcolja a torkom, melegem volt. De talán nem csak a pia miatt. A francba hát miért kell ilyen közel ülnie hozzám? Még ő is melegít...nem mintha zavarba hozna, vagy ilyesmi...
- Jó, akkor nem bókoltál...- hagytam rá szem forgatva, újra az üveghez menekülve. Nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni. Még nem kerültem annyira tropára, hogy bekapcsolódjak a játékába, egyenlőre erősebb a józanság hangja, mint a whisky ütemes egyhangú sutyorgása a véremben. Mély levegőt vettem. - Mindig is tudtam, hogy rajongasz értem...valamilyen formában. - ráztam meg a fejem vigyort mázolva a képemre. Tíz hónap alatt legalább idáig eljutottunk. Meseszerű az egész, mennyire jól haladunk mi. Tíz hónap és szinte teljesen vadidegenek vagyunk egymásnak. De legalább azt tudom, hogy számíthatok rá. Kétszer is bebizonyította, hogy ha ő nem lenne, akkor nyilván egy raktárépület hátsó udvarában, két méter föld alatt zabálnának a kukacok.
Visszanyújtottam neki az üveget. – Nem érdekel…? – emeltem meg a szemöldököm. A legtöbb pasas egója erre, kilométerekkel növekedett volna, de úgy tűnik, rá más van hatással. Kíváncsiság ébredt bennem.
- Naná Flynn. – emeltem égnek a szemeim. – Odáig és vissza vagyok tőled…de csak mert tudom, hogy te is. – nyúltam a csuklója után, hogy valamennyire tompítsam a bökdösődést, de ha sikerült, ha nem lefogni a mancsait, én is megnyomkodtam az oldalát, mindentől függetlenül.
Ajkamról a mosoly letöredezett ahogy kissé érthetetlenül a mondókájába fogott. Nagyra nyílt szemekkel bámultam a tarkójára, nagy nehezen elvonatkoztatva piszkálódó ujjaitól. – Rokonod a srác? – kérdeztem lágyan, és kezem már megindult, hogy belesimítson a hajába, természetesen kizárólagos megnyugtató szándékkal, de aztán félúton megállt a mozdulat, és inkább csak lazán vállon veregettem. – Jól van nagy fiú…-egy halvány percig feltámadt bennem az a kéretlen ösztön, hogy magamhoz szorongassam, de leküzdöttem. Elölném vele a percet, vagy elhúznám. Egyik sem tenne jót, tekintve, hogy most, ma este Silas valahogy szokatlanul emberinek tűnt. Sokkal jobban mint máskor, és be kell, hogy valljam tetszik amit mutat.
Bűn lenne folyton leitatni?
Viszont a történetére…keveset mondok azzal, ha azt állítom, hogy meglepett. Erről fogalmam sem volt. Miért nem mondott el soha semmit? Úgy értem, jó nem az anyja vagyok, vagy a testvére, de akkor sem kéne egy vadidegent látnom benne, valahányszor újat mutat magából. Mert elkeserítő.
Félredöntött fejjel néztem rá. Még mindig az előző pillanat hatása alatt voltam, így mély levegőt vettem. - Mit mondjak? Ez valahogy egy egész tág fogalom…- ráncoltam a homlokom. – De jó… van egy fiam. Gondolom ezt tudtad eddig is, ahogy azt is, hogy van egy infantilis vadbarom volt férjem, aki vagy bizonyítékokat gyűjt, hátha mégis alkalmatlan vagyok Ben felnevelésére, vagy valahogy magához édesgetne, de minekutána éppen a titkárnőjével kefélt félre, erre kevés az esély. – támasztottam a hátam a kanapé párnázott támlájának. Feltűnt persze, hogy ezzel egyik kérdésre sem adtam konkrét vagy éppen kevésbé megfogható választ, de nem vettem fel. Fogalmam sincs, hogyan felelhetnék neki. – Nem mintha annyira idegesített volna, egyetlen könnycseppet sem morzsoltam el amikor beadtam a válókeresetet, de hogy komolyan a titkárnővel? Arcon köpnek a közhelyek… -morogtam meghúzva a whisky-t. Meddig játszhatjuk ezt? Mikor fog elfogyni az üveg tartalma? – De mire is ez a hirtelen nagy kíváncsiság? – fordultam felé érdeklődve, kezébe nyomva a lötyit.
- Jim…- körmeimet nézegetve olvasta be az agyam az információt. Melyik Jim. Milyen Jim….van nekem Jim ismerősöm? Oh naná, hogy van! Az a Jim! -Végül is egész aranyos srác…– sandítottam rá, az államat cirógatva. – Honnan veszed ezt te? – kérdeztem lassan, minden erőmmel azon igyekezve, hogy ne vegyem tudomásul közelségét. Kit érdekel Jim? Valahogy kellemes volt, ahogy ujjai a térdemen játszottak, tagjaim ellazultak, szemem lustán rebbent egyik bútorról a másikra, rá, a szemeibe.
- A hajam a szexepilem, úgy mint neked a…- motyogtam halkan, szerencsémre időben elharapva a mondat végét, mielőtt még hülyeség szaladna ki a számon. Nyelvem végig siklott ajkamon, de egy pillanatra sem kaptam el a szemem. Egész egyszerűen nem tudtam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime14.07.13 9:04

Furcsa vagyok... Lehet.
Még nekem sem áll össze a kép, hogy miért vagyok ennyire közvetlen Bayle-vel. Foghatnám az alkoholra, de nem. Annyira nem lehetek... annyira nem vagyok részeg! Ha meg mégis... nos, azt mondják a részeg ember... Nem. Ebből sehogy se jövök ki jól!
Inkább csak vállat vontam, minden magyarázkodás nélkül, lógva hagyva a kijelentését a levegőben.
Persze, elkerülhetetlenül is újabb és újabb zsákutcákba kergettem magamat. Remek. Ehhez van tehetségem!
- Rajongok? Felejtsedel... 'Sak a hajad... - rágtam a szavakat, mégis nevettem. Az igazat megvallva, még ha így is lenne... tegyük fel. Akkor se hiszem, hogy elismerném. De jelenleg már képtelen vagyok reálisan gondolkozni. Erősebbek az ösztönök, az érzések, és azok a meggondolatlan szavak, amik egyfolytában kitülemkednek a számon. Lakat kéne rá, vagy valami hasonló...
- Dehogy érdekel! - ráztam meg a fejem hevesen. - Miörömöth lássak én mostakkor abban, hogy páár szingli rendőrnő egymás közt miket nyáladzik? Egyikh se ismerr, még tesemnem ismersz! - újra kacagtam. Voltaképpen valóban nem hatott meg az információ. Ezek csak nők... Hormonok. Semmi több. Vágyak, ösztönök. Érzelem nulla. És, hogy őszinte legyek ez utóbbival is lennének gondjaim, de ez más téma.
- Jajajaaa! - csúsztam kicsit lejjebb ültemben/fektemben. - Hoonnnét tudtad?! Egen, Zoe... Totál kifeszülökk thőőled, és nembííromh megállni, hogy ne imádjalakk mertcsakúgy! Megiss borzongokk a közeledben! - felröhögtem, még jobban odafészkelve magam Zoe-hoz. Persze, a bökdösése, avagy nyomkodása célt ért, így hamar el is húzódtam tőle némi kacarászást mellékelve mindemellé. Talán hálás is vagyok érte, mielőtt komolyabban is átértékelhettem volna magamban az elhangzottakat...
Ezt követően pedig - nem tudom miért - beavattam abba, ami jó pár hete rág legbelül. Ha nem hónapok óta. Igaz, a dolog most kezd csak kibontakozni, de egyenesen úgy érzem, elnyel. Kérdésére elhúztam a számat, mélyen fúrva pillantásomat az övébe.
- A Zunokaöcsém... - suttogtam csak, megköszörülve a torkomat, majd jóízűen, keményen meghúztam az időközben hozzám kerülő whiskyt. Isten faszért nem érzem már!
Mindenesetre igyekeztem terelni, főként azzal, hogy megtudjak többet Zoe-ról. Nem akartam Louis-ról beszélni, nem akartam újra végigrágni magamban ezt az egészet. Felesleges...
Örömömre szolgált hát, hogy végül Bayle elkezdett beszélni, mesélni... Kicsit talán felületesen, de nem számított. A lényeg az volt, hogy hajlandó megosztani velem az életéből néhány falatot.
Csendesen hallgattam őt, fel-felpillantva rá, ahogy ujjaim továbbra is a nadrágjával játszadoztak el. Olykor azért elmosolyodtam, de csak mert a fogalmazásán nem lehetett nem felderülni. Mindattól függetlenül, hogy maga az információ áradat kevésbé sem volt boldogító.
- Jó anya vazs te, Zoe. Owen kurvárha nem fogja tudni elédesizélgetni a kisfiad. Ben... Ben, ugye? - nem tudom ez miért volt fontos, talán csak ezzel is mutatni akartam felé, hogy szoktam rá figyelni, még ha nem is tűnik úgy.
- Aaa titkárnő meg... - nevettem, öblösen. - Nemiss értem, hogy lehetett náladh jobbegy miniszoknyás ribi. Hüülye ez apali - vontam vállat, majd azonnal tudatosult is bennem, hogy miket beszélek. Felpillantottam rá, némileg talán "riadtan", összeharapva az állkapcsomat. Ki kéne magyaráznom, igen... deee... hát azzal csak még jobban belelökném magam abba a láthatatlan hálóba, ami már így is a nyakam köré szorult. Szóval, csak nyeltem egyet.
- Arra, hogy érdekelsz. - jóóó, ezt sem kellett volna! Mivanmárvelemfaszom?? Leejtettem a fejemet a vállára, tekintetemmel a plafont célozva be. - Úgy értem... ahh. Számít ez? - pislogtam fel rá, némileg megráncolt homlokkal.
Persze, ezután se tudtam befogni a számat, és bár lehet ezt is valamiféle terelésnek szántam... mindenesetre megint felesleges köröket futottam le. Honnan a picsából szedtem elő most Jim-et? Egyáltalán minek hoztam fel?!
Lényegtelen, mert már megtörtént...
Megeshet szerencsémül szolgált a helyzet, és a szituáció, hiszen nem akadt fenn azon, hogy miért is jelentem mindezt ki. Nem is nagyon tudnám megmagyarázni mondjuk, de ez nem is fontos...
- Hátonnanhogy mondta! - vágtam rá kedélyesen, szórakozottan. - A múúltkor, lenn voltam lőni. Ésakkor kurvárha beszélgetni volt kedve. Naésakkor mondta! Hogy jócsaj vagy, ésha nem startizé... starotoltam... startoltam! Na... Sz'val ha nem startoltam rád, akkor ő megpróbálja. - vállat vontam, megingatva mellé a fejemet. Nem, azt már nem szeretném elmondani, hogy mit feleltem rá, és marhára reméltem, hogy nem is fog rá visszakérdezni. Habááár... Ahogy a pillantásom összeakadt az övével, olyan agyblokkot kaptam, hogy szerintem azt se hallottam volna meg, ha annyit mondd "buu". Nem, hogy értelmes összetételű mondatot.
Csak néztem őt, mint akit megbűvöltek. Szerintem nem is pislogtam. Olyan volt az egész, mint egy kibaszott agymosás. Nem bírtam róla levenni a szemem, és még a következő percben is csak a kéklő, fagyos íriszek láncain lógtam.
Meg vagyok zakkanva... Az kurvaisten!
Végül sikerült magamhoz rángatnom a még megmaradt józan eszemet, és kissé megrázva magam sikerült elpillantanom róla, némileg hátrább is hajoltam.
- Ööö... - rohadt értelmes vagyok. - Khm... úgy mint nekem a...? Micsoda? - kapartam össze az utolsó hallott szavak foszlányát, aduként játszva ki, hogy megtörjem az egyébként érdekes módon kevésbé kínos jelenetet. Legalábbis nem feszélyezett, leszámítva, hogy totál hülyének éreztem magam.
Kicsavartam a kezéből a whiskyt, és meghúztam. Az pedig ezzel együtt ki is foogyott. Remek. Tényleg az. Sietve pattantam is fel, noha kétségtelen: elég imbolygósra sikeredett.
- Na hozok énmost mégegyet! - fordultam felé, ám a mozdulat olyannyira mellé ment, hogy azzal a lendülettel együtt sikerült ráborulnom Zoe-ra. Két tenyerem a combja mentén kapaszkodott meg, míg mellkasomba térdei ékelődtek bele.
Zavartan pillantottam fel rá. Tényleg zavarba jöttem... röhej.
- Naizé... Bocsmár! - tápászkodtam feljebb, amivel csupán annyi gond volt, hogy sikerült totálisan a közelébe kerülnöm, ahogy az arca vonalába értem.
- Poofán neverj! - bukott ki belőlem a hülyeség, ahogy szám sarkai vigyorba rándultak. - Szóóóval... Asszem, ott tartottam, hooozs... hozok méginni. - hajtottam le végül fejemet, hogy lassacskán megpróbáljam magam egyenesbe állítani, és elküldeni a rohadt szekrényig egy újabb üveg whiskyért...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime14.07.13 20:50


- Az is elég. Kicsiben kell kezdeni – dünnyögtem az üvegnek, majd meg is húztam azt. Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, és igen. Mi határozottan nehezen indultunk neki mindennek. Nem tudom volt-e egyáltalán haszna a próbálkozásoknak. Néha nagyon úgy tűnik, hogy nem. De most egy kicsit, mintha…
- Tudom, hogy nem…- ráztam meg a fejem, fanyar hangsúllyal. – Mert nem is hagyod. – löktem felé az üveget. Kár ezen siránkoznia, bár tudom, hogy egyetlen hang panasz sem hagyta el a száját ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy nem izgatja és ami a legbosszantóbb, engem mégis zavar a dolog. Komolyan ennyire könnyen kudarcot vallottam volna Silassal? Vagy csak nagyon makacs és kemény dió. És tudod mi a legfurább? Hogy tényleg érdekel és ha megnyúznak sem tudom elismerni miért.
- Gúnyolódj csak, de úgyis igazam van, hiába terelsz. – hajoltam közelebb az arcához, lélegzetem az állát súrolta, szemeim az övét keresték. Végül sóhajtva böktem oldalba és vettem el tőle az üveget. Gyenge vagyok. Ennyi, és nincs tovább.
- És mi történt a szülőkkel? – halkultam el, bár éreztem, hogy talán okosabb lenne nem firtatni ezt a témát. Csak hát nincs lakat és hozzá passzoló kulcs a számon. A whisky elrejtette. És én sem firtattam túlzottan. Megnyugtattam magam azzal, hogy holnapra már nem fog emlékezni rá. Ha így haladunk talán így sem. Ha mégsem, hát addigra úgyis mindegy lesz.
Csendesen meséltem, életem mindennapi, szürke kis felszínes mocskáról, örültem, hogy nem akar mélyebbre merülni, mint amennyit megosztottam vele. Nem is tudnám tovább firtatni, azon túl, hogy ecsetelném, ódákat szőnék arról, hogy mennyire, marhára elbizonytalanít Owen véleménye, és ezzel együtt dühít is, hogy minden adandó alkalommal a szemembe is köpi ezt.
- Ben…- bólintottam halvány mosollyal az ajkamon, simogattam meg az arcát. A mozdulat akaratlan volt, whisky vezérelte. Legalábbis ezt szeretném remélni. – Ez kedves volt Silas. – szélesedett vigyorrá a halvány ránc szám szegletében.
Döbbenten meredtem rá. Heves pislogással nyugtáztam szavait, aztán egyszerűen csak vállat vontam. – Őt már nem nyűgözte le a hajam, mint téged…- lopakodott ismét vissza a vigyor a képemre, ahogy finoman vállon löktem. Nem akartam…jaj, dehogyisnem akartam jobban belemenni, kérdezgetni, de kétlem, hogy válaszolt volna, vagy, hogy a válasza tetszett volna. Talán nem is tudnék vele mit kezdeni. Talán.
- Hogy érted? – nyomkodtam meg az arcát, jelezve, hogy nem adom én már fel olyan könnyen. Nem, nem. Ahhoz túl sok whisky van mindkettőnkben.
- És mit válaszoltál? –dőltem felé kíváncsian. Oh, ezzel a Jimes témával a közepébe csapott. Helyes srác, bírom is meg minden, csak na…Remélem Silas nem villantotta fel a zöld lámpát és nem uszította rám. Jó, hízelegne a gondolat, de nem sokat tudnék kezdeni vele.
És egy vallási áhítattal átitatott percig, nem is gondoltam semmire, csak a szemeit láttam, amik beleégették magukat idegrendszerem legrejtettebb zugaiba is. Oda, ahová pont nem akartam, hogy beférkőzze magát.
- Nem fontos. – ráztam meg gyorsan a fejem, a valóságba rázódva megint. Valamiért nem akartam taglalni, mit találok vonzónak Silasban. Úgy értem nem teljesen nyilvánvaló?
- Vigyázz!- nevettem fel halkan, amikor imbolyogva hátraesett. Egyenesen rám, de még ez sem fojtotta el a kuncogást, ami elő- előtört belőlem. Zavart pillantására csak még jobban megnevettetett, de a vigyor letört az arcomról, amikor felegyenesedve az övét csak centik választották el az enyémtől. Túl közel volt, de nem zavart. Csak annyira, hogy tartottam tőle, valami hülyeséget követek el. Nagyobbat mint eddig. Kezem a mellkasára simult, majd a pólójába markolva rántottam vissza magam mellé. – Maradj csak. Még a végén kisétálsz az ablakon. – vigyorodtam el, és inkább én tornáztam két lábra magam. Imbolygó léptekkel elindultam a szekrény felé, és rövid tűnődés után kiválasztottam azt az üveget, ami a legjobban emlékeztetett az előzőre. Diadalittasan vonultam vissza a helyemre. Vonultam volna vissza, de az ereszkedésnél aránylag célt tévesztettem, és Silas ölében kötöttem ki. Ezt azonban igyekeztem azonnal korrigálni.- Hoppá.- nevetgéltem, a kezébe nyomva az üveget, közben azon voltam, hogy kikecmeregjek a combjairól, vissza a kanapéra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime15.07.13 18:57

Hülyeség.
Bár, tény és való, hogy ezerrel terelek, de csak azért, mert nem akarnék meggondolatlan kijelentéseket tenni. Pláne, mert már így is ellőttem párat. Az meg épp elég, nem?
Úgy tűnik nem... tekintve, hogy tényleg nem tudok lakatot tenni sem a számra, sem az érdeklődésemre, ami még valahol mélyen: engem is meglep.
Fáradtan, elnyűtten sóhajtottam fel a kérdésére. A szülők... Még egy kellemetlen hullám is végigvágtázott rajtam, mint egy tucat csatamén. Szőrnyű volt. Az pedig még inkább, amit el is meséltem neki...
- Gyakorl'tilag ninssenek... - hajtottam le a fejemet, néhány pillanatig megvizslatva egymásba kaparászó ujjaimat. - Azz anyja börhtönben... A Zapja halott. Talán, kép's vazs összekaparászni a képeth. - nem akartam erről többet beszélni, nem akartam egyetlen emléket se újra pörgetni az elmémben. Elég, hogy a szívemben ezernyi fájdalom dúl, elnyomva, eltaposva, bezárva egy rohadt kicsi kis kalitkába, ahonnan nagyon nem szeretném, ha előmászna.
Szóval, igyunk! Abban legalább jó vagyok. Vagy... jobb, mint egyébként bármi másban. Leszámítva a melót.
Örültem, hogy rá terelődött a téma, és bár a kis története nem volt épp szívet melengető, de... akkor is róla beszéltünk, és nem rólam. Úgyhogy már boldogabb voltam.
A helyeslésre bólintottam egyet, széles vigyorba forrasztva ajkaimat, ahogy újra nadrágja mentén kezdtek el játszadozni ujjaim. Nem tudom az okot még most sem. Csak jól esett...
- Há'merr egyhülye! - csattantam fel, megerősítve a gondolatmenetemet. Pedig tényleg rá lehet kattanni a hajára, esküszöm! De hát... Owen egy farok. Így is... úgy is... amúgy meg pláne az!
- Nehh feszegessük, Bayle! - hogy értem, hogy értem... Ne értsük sehogy. Abba legalább egyikőnk se hal bele. Főleg nem rövid távon.
Talán kapóra is jött a Jim-es sztorim, hogy újfent tereljek, noha ezzel is csak jobban és jobban rugdostam bele magam az általam kreált kis gödörbe.
- Azthogy, énnnem! Dehajót akar, akk'r kuu... - elakadtam, a whisky alattomosan végig csorgott szám szélén, végig a nyakamon. Fasza, már inni se tudok! - ...kuuvaanyád! - zsörtölődtem majd felröhögtem, és letöröltem államat az öklömmel. - Na sz'al izé... Szóóval, m'ntam neki, hogyha jóót akarr ő... naszóval magának, akkor kurvára nem mászikrád, mer'legyilok. Én... őt. Azt jóvanaz. Persze jött a hülyedumája meg a hülyesegge... sége... Naérted, és a lényeg, hozzs elküldtemh a pi'ssába, úgyhogy nelepődjél mármeg asssztán ha mégiscsak befigyel a gyerek! - kacagtam, a szavaim végét már nem is igazán lehetett érteni.
Aztán agyhalál... Aztán kész, meghaltam. Képletesen, persze. Valahogy nem ment percekig lekapcsolódnom Bayle-ről, és azokról a mágikusan kék íriszekről, amikkel visszapillantott rám. Belefagytam, beleégtem, és ha nem kapcsolok elég hamar, akkor lehet reggelig így maradok.
De... áldom a józan észt, még ami maradt belőle...
- Hát, nekkem elégghé fontoss lenne... - dörmögtem, ahogy sikeresen elszakadva tőle, igyekeztem mihamarabb elmászni egy újabb üvegért. Nem tudom mi volt ez az előbbi, de van egy sanda gyanúm, hogy nem is szeretném! A'sszem...
Persze, ez sem volt zökkenő mentes, hát miért is lenne? Olyan fincsin betaknyoltam Zoe elé, hogy élmény volt nézni. Ő meg kinevet. Na elmegy_a_picsába!
- Vigyáznék én... vigyáznék... na! - ja, marhára. Pont úgy nézek ki, hogy sehogy. Még hogy vigyázzak. Azt se tudom már hány arcom van! Talán épp ezért is fura, hogy egyébként meg tökéletesen tudatában vagyok elég sok mindennek, csak nem értem miért nem tudom kontrollálni...
Átkos alkohol...
Mindenesetre hagytam Bayle-t, hogy ezúttal ő menjen el egy üvegért, mert nagy volt rá az esély, hogy én félúton bazira eltaknyolok.
Kényelmesen elhelyezkedtem végül, két karomat feldobva a kanapé fejfájára, kisebb terpeszben - csak lazán - elterülve. Tekintetem azonban végig Zoe-n csüngött, követtem, mintha muszáj lett volna. Olykor még el is mosolyodtam, ahogy meg-megimbolygott a talajon. Jólvanjó... Már nem csak én érzem a jóságot! Ennek mi sem lehetett volna nagyobb tanúbizonysága, minthogy  visszafelé - mely során még mindig nem emeltem el róla tekintetemet - akkorát nyalt az ölembe, hogy nem bírtam ki hangos röhögés nélkül. Egyik tenyerem a hátára futott, míg fejem a tarkójához hajolt. És csak nevettem... legalábbis egészen addig, míg ki nem csusszant az ölemből.
- Vannbaj, gazdagon! - ráztam meg a fejemet, neki döntve azt a kanapé párnájának, úgy fordítva arcomat Zoe felé. Persze, csak félig hagytam őt lemászni magamról - jelzem: megint nem értem a miérteket -, ugyanis ahogy az üveget áttolta hozzám, nem voltam rest. Elkaptam azt is, meg a két lábát is, és egyet rántva rajta elfektettem a kanapén. Csak lendületből... Ahogy jól esett.
Újra felkacagtam, kissé megdőlve felé, így hátam némileg feldomborodott.
- Namivanmi? Csak nemérzzed a Zalkoholt? Jóféle whiiskyy ez, nem ssodálom na! - magyaráztam, mint valami hülye gyerek, újra és újra beleborulva a hasába. A kezemben lévő üveg pedig táncolni kezdett - még jó, hogy nem nyitottam ki -, egészen addig, míg végig nem gurult Bayle lábain, majd tompán koppant a parkettán.
- A pitssábamár... - motyogtam ,ahogy egész testemmel eltakartam Zoe-t, eltökölve vagy egy egész percig azzal, hogy felvakarjam az üveget a kanapé mellől.
- Tá... - magyaráztam félúton, ahogy már a whisky is az ujjaim között figyelt, majd ahogy felértem, totálisan közel találtam a képemet Zoe arcához. - Ööö... - zavart röhögés, fasza vagyok, tényleg... - Na izé, táncolunk egyet? - tettem fel végül a kérdést, de isten a tanúm rá, nem bírtam róla felegyenesedni. Próbáltam, szó se róla, de a tenyerem újra és újra megcsúszott a kanapé oldalán, így párszor sikeresen lefejeltem Bayle bordáit.
- Eztakkormoss én... újratervezem! - emeltem fel mutatóujjamat, két nevetés között, mire végre ténylegesen is feltornásztam magam róla. Egészen addig, hogy még a két lábamra is sikerült ránehezednem.
- Vááájá! Előbb igyunkmég! - téptem fel az üveg tetejét, majd öblösen meghúzva azt áttoltam a társamnak. Ha pedig ő is leküldött egy adagot a pocaknak, úgy csak a kezemet nyújtottam felé, hogy komolyan gondoltam a táncot.
A helyzetet már csak az überelte, hogy a hangfalakból erős hangzásban felcsendült az egyik jól ismert - kedvelt - "muszika"...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime15.07.13 21:55

Egy darabig kifejezéstelen tekintettel meredtem rá, nem értettem mire akar célozni, de hamar helyükre billentek a darabkák. Az információkat lassan olvasta be a gép, de a hatás hamar elért. Arcomon átrendeződtek a vonások, ajkam ó-t formált, ahogy meredtem a szemeire. – Sajnálom…- motyogtam, és tudtam, hogy igazán nem akarja ezt a témát tovább firtatni. Így letettem minden kérdésemről ami a fejemben versengett a szóért.
A feszültség is elillant belőle és a légkörből is, amint elterelődött a téma. Róla, rám. Teljesen megértem, hogy nem akar beszélni magáról, én sem szívesen tenném. Ha. Vadidegenek lennénk csupán egymásnak. De nem. No nem baj, ha ő így, hát én is. Egyáltalán nem szeretem ezt a felfogást de valamit valamiért.
Félredöntött fejjel mosolyogva figyeltem ujjai játékát a nadrágomon. Egyáltalán nem zavart, noha szívesen elkaptam volna a kezét, már csak azért is, hogy legalább arra a fél pillanatra hozzáérjek. Nem, tényleg nem tudom miért fogott el a heves késztetés erre, de ne is bolygassuk ok?
Örültem, hogy legalább ebben egyet tudunk érteni. Talán egy ideje a legelső dolog. Jóllehet lassan kezdem úgy érezni magam, mint anno a csajos estéken. Kibeszéljük egymás exét, egyet értünk, hogy a pasik, főleg az a címeres vadbarom nem ér többet egy kalap lejárt szavatosságú túrórudinál. De fejet rázva elhessegettem magamtól ezt a gondolatot. Silas minden most, csak nem kamaszos…jó. Egy kicsit.
De Jim felkeltette az érdeklődésemet. Már a történet. Nem a pasas. Kizárólag a történet. Minek nekem egy másik, szteroid puffancs, akit gyerekkorában víz helyett tesztoszteronban fürdettek, ha itt van nekem Silas, egy született smartass, hogy feldobja a mindennapjaimat? Na ugye.
Önkéntelen, laza mozdulattal nyúltam a nyakán lecsorgó csepp után és fogtam fel, hogy aztán lenyalogassam a mutatóujjamról. Esküszöm, hogy semmi provokatív hátsószándéka, vagy jellege nem volt a dolognak. Komolyan. Csak nem akartam, hogy kárba vesszen a drága szesz. Ja.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. – Hál’Istennek hogy nem uszítottad rám… - dőltem hátra a kanapén. Elgondolkodva megnyomkodtam a mellkasom. Kicsit meglep és elképeszt a heves reakciója, amivel állítólag lerendezte Jim-et, de inkább nem adtam hangot neki. Elutasító válasz garantált lenne. Nekem meg abból jócskán elegem van mára.
De az a perc…egészen megindító volt. Fogalmam sincs meddig maradtunk volna úgy, de ki tudja…
Szóval önkéntelenül böktem ki. – A szemed. – és észbe kaptam. A mágikus pillanat félbemaradt és én ott álltam a legidiótább élethelyzettel az oldalamon, ami csak egy részeg estéből születhet. Na…találj ki valamit Bayle. A whisky visszahúz. – Feltéve ha nem tiszta vörös…mint mondjuk most. – böktem mellkason. Nem túl szép kerekítés, de majdnem. Ajj.
De aztán az ő alkoholért folytatott küzdelme- amiben kudarcot vallott, kicsit elterelte a témát, egy másik mederbe. Egy kellemesebb fajtába.
Vigyorogva, magabiztosan, de kevésbé stabil léptekkel indultam, szerencsét próbálni én is. A talaj imbolygott. Szabad a padlónak hullámzania? Szabad? Nem. Hol élsz te Flynn?
De nem torpantam meg, rendületlenül meneteltem, tudtam hogy figyel, nem eshetek pofára, kecses ívben, kezemmel a zsákmánnyal. Ehhez az utolsó fél méteren ügyesen tartottam is magam. Azonban már a saját lábam akadályozott a mozgásban, így átesve a bokám fölött az ölébe landoltam.
- Na héé! – csaptam- igyekezve nem túl erősen hasfalon. – Ne nevetgélj. Inkább érezz együtt. De legalább puhára eshettem. – paskoltam meg a combját ahogy kicsúsztam az öléből. Maradhattam volna. Furamód nagyon is tetszett a helyzet, még az sem zavart igazán, legalább annyira amennyire kellett volna, hogy kiröhögött. – Jó, hogy nevetsz. – jegyeztem meg komolyan, akadozó nyelvvel. – A mosolygós Silas tényleg szipibb… megmondtam, már a múltkor iss. – fogtam két tenyerem közé az arcát és kicsit megnyomkodtam a bőrt rajta.
Meglepett kis nyekkenéssel terültem el a kanapén, és a szintváltás nem is esett rosszul. Bár a fejem még inkább eltompult, és egyre kevésbé láttam teljes összefüggésében a dolgokat. Éreztem, hogy kezdődik a nagy hippi-feeling, ami minden egyes ivászattal kézen fogva együtt sétál.
- Annyira még nem vagyok matt mint te, ne is reméld, hogy kihasználhatod a helyzetet…- motyogtam halkan, egy percig sem bánva, hogy fölém hajol. Eh ugyan már. Silas akármicsoda Flynn, teljes pompájában tündökölt előtte, talpig férfi, whiskytől maszatos arccal, nyakkal, és ruhával. Közben meg olyan émelyítően aranyos, akár egy ötéves. Jó hat.
Néha-néha finom borzongás szaladt végig rajtam, de nem vettem tudomást róla. Piszkájon csak, idegesítsen, nem tud felhúzni vele, bár tudom, hogy nem is szándéka. Csak a „véletlenek összjátéka alakítja így a szitut”.
Ügyetlenkedése gurgulázó nevetést csalt ki belőlem, ami jóval tompult, ahogy már teljesen rám telepedett. Na jól van már.
- Tá…? – ismételtem utána, de levegő nélkül csak elhalóan sikerült. Whisky-gőzös lehelete a bőrömet súrolta, és én is éreztem enyémet az ő nyakának ütődni. Megelőzve az újabb húszperces szemezgetést, tekintetem előbb az ajkára, onnan gyorsan… talán nem is olyan gyorsan a mellkasára siklott. Elvigyorodtam.
- Hah… leittad magad. – kaparásztam meg mellkasán a barnás foltokat. Kényes gonddal kötöttem össze a cseppeket újra meg újra. Mint azokat a pontozós feladatokat a rejtvényben. Hátha kiad valamit. Egy mókust, egy cicát, öreg tengerész szakálla végén a bojtot, akármit…itt a semmi fogadott, de töretlen derűvel és kitartással folytattam.
Kérdése lefutotta a szokásos köröket, csak jóval lassabban mint eddig, így eltartott egy darabig, mire felfogtam mit is akar. De akkor felcsillant a szemem és lendültem gyorsan ülőhelyzetbe. Talán hiba volt, mert a lecsillapodott pia tajtékot vetett és a fejembe szállt, így kicsit megszédültem, de rendület nélkül vigyorodtam rá. Szeretek táncolni. És ha az ital kell, hogy kihozza társamból Fred Astaire-t, hát akkor uccu. Gyorsan kortyoltam párat én is, de a fejem már nem itt járt. Lehet csúnya taknyolás lesz a vége, de egy próbát megérdemel. Se té se tova nélkül pattantam fel és a kezébe kapaszkodva lendültem mozgásba, halkan dúdolva a dalt. Oh ez a szám. És John Travolta fénykorában.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime16.07.13 18:56

Átható pillantással követtem ajkának mozdulatait, ahogy kijelentette, hogy a szemeim - hogy a szavaival éljek - a szexepilem. Kicsit talán elmosolyodtam, cseppet se feltűnőn, ahogy fejem némileg hátradőlt. Persze, a korrigálásra akaratlanul is megrántottam az egyik szemöldököm. Csak a miheztartás végett. Nos, elhiszem neki, hogy jelenleg totálisan vörösek a szemeim. Sőt, ebben én magam is biztos vagyok. Tekintve, hogy tagadni se tudnám mennyire berúgtam.
Kedvem lett volna még húzni ezzel egy kicsit az agyát, de egyrészt akárcsak ő, én is terelni kívántam a dolgot. Szóval, cseppet se bántam, hogy végül ő ment el az újabb üvegért. Nem csak, hogy a beálló hatásszünetet értékeltem, ami foszlányaira téphette az előbbi jeleneteket, de még a látvány sem volt utolsó, hogy őszinte legyek! Nem tudom mi van velem komolyan... Most van a részegségtől bámulok úgy Bayle-re, mint egy idióta, vagy csak jól esik erre fogni. Tényleg nem tudom... Csak azt, hogy jelenleg rohadt jól érzem magam!
Persze, miként az ölembe esett, nem tudtam nem nevetni. Akkor is hangosan kacagtam, mikor leintett róla. Ugyan mááár... Hát ezen nem lehet nem röhögni!
- Érezzek együtth? Hátteléggé érzelek! - még mindig nevettem, noha már jóval halkabban, és amint az ölemből is kimászott... nos... mennyire gáz, ha nem voltam vele megelégedve? Talán ezért, talán csak úgy... passzolom... de megrántva a lábát terítettem el őt a kanapén, ugyebár... Azzal mondjuk már nem igazán számoltam, hogy izomból rá is borulok, főleg miután a whisky is lemászott a földre. Teljesen újszerű volt az egész, nem szokásom ennyire közel lenni Zoe-hoz. Mégis... túlságosan is jó volt.
Na jó... most már biztos vagyok benne, hogy rohadt sokat ittam!
- Mih olyann szimpi benne? - kérdeztem vissza vidáman, továbbra is az üvegért való harcot űzve. Nem ment olyan könnyen felkaparni, na! Hát ez van...
- De, 'ssak örülök, ha bírod abaromságom! Mostt akadámh belőle bőőven! - magyaráztam még, néhány nyögés közepette, ahogy egyre lejjebb és lejjebb csúsztam Zoe lábain. Aztán bingó! Végre az ujjaim közé akadt a menekülő whisky, háhá! Lendületesen próbáltam is visszakecmeregni, de nem ment olyan precízen, mint ahogy azt fejben elképzeltem...
- Egyébként... miből gon'dlod, hogy bááármitiss kiakarnék én haasználni?! - tettem még hozzá egészen érdeklődön - jó, egészen álcázottan -, ahogy végre fölé tornásztam magam, kezembe szorongatva az újfent megkaparintott üveget.
Némi zavar is támadt a gépezetben, hiszen kurvára közel volt... csupán arasznyira. Mégsem tudtam azonnal szabadulni tőle, pláne mikor lefelé haladó pillantása a mellkasomon kötött ki, ezt követően pedig ujjai kezdtek el finoman kavirnyálni rajtam. Nyeltem egyet, majd még egyet, és azt hiszem... igen. Élveztem a helyzetet. Mindettől függetlenül - habár kicsit elhúzódva -, de végül kapcsoltam. Nem tudnám megmondani őszintén, hogy a táncolást emiatt, vagy egyébként is be akartam-e játszani... mindenesetre megtörtént. Vissza meg már nem igazán tudtam farolni a dologból, hiszen Zoe olyan gyorsan felpattant, hogy csak kamilláztam rá.
Néhány pillanatig fel se fogtam, hogy már ott van, ahogy azt sem, hogy belém kapaszkodó ujjai magukkal vontak.
- Huhuu... - motyogtam magam elé, ahogy felé fordultam sarkaimon, majd már szélesedett is el az arcomat betöltő vigyor. Ujjaim rámarkoltak Zoe-éra, majd lendületesen pördítettem rajta egyet. A lábamban tombolt a zene, akár a vállaimban, vagy a törzsemben. Teljesen átjárt. Én... én tényleg élveztem. Fura...
Egyik pillanatról a másikra cselekedtem, hagyva magamat a zenére összpontosítani. Így esett meg, hogy néhány lépést követően már rántottam is magamhoz a társamat, egyik kezemmel az övébe, míg másikkal a derekába kapaszkodtam. Kicsit hátra döntöttem, majd egyszerűen kipörgettem és vissza, hogy háta erőteljesen koppant mellkasomhoz.
Felnevettem. Ki tudja hányadszorra...
Mégis... egész hamar elcsendesedtem, és két karom önkénytelenül vándorolt végig Bayle csípőjén, hogy ott megkapaszkodva ringjak fele egy rövid ideig. Az arcom akaratlanul is felé indult, orrommal beleveszve a hosszú tincsekbe. Mélyen, és intenzíven szívtam le az illatát, mintha valami éltető mannát szipolyoznék magamba...
- Megőrülök, imádom... - jelentettem ki elhalón, ám ezt követően íriszeim villámgyorsan kipattantak. A picsáért nem tudok már kussba maradni?!
- Namárrrmint... izé... - köszörültem meg a torkom, és már pördítettem is ki Zoe-t, noha a kezét nem engedtem el. A mondatot pedig lógva hagytam... Nem tudnám meg/kimagyarázni magam. Nem, nem és nem...
Újra a zenére koncentráltam, legalábbis próbáltam... talán kicsit sikerült is újra elengednem a gócokat, ami az iménti megnyilvánulásom után kötöttek meg minden idegszálamon...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime17.07.13 14:31

Fura volt. Először rémes is kicsit, aztán szokatlan, bizarr, bizsergető, jóleső és most…nem tudom, de kezdem megszokni. Talán jól is esik. Talán? Határozottan. Akármennyire is szeretném, nem tudok elsiklani a tény felett, hogy Silas, az új Silas- vagy még mindig a régi, de nagyon mélyen rejtegetett oldala nem hagy hidegen. Más hangsúlyt ad a szavaimnak, más éllel vágok vissza, már ha egyáltalán nem hagyom figyelmen kívül mit mond.
Közelségére az a fáradhatatlan izomköteg gyorsabb ritmusra zökken át, és félig lehunyt szemeim alá élesebben szüremlenek át a színek. Főleg a szeme. Szikrákat hányt, de nem olyan jeges fénnyel csillantak, mint általában. Egy pillanatig biztos voltam benne, hogy ha sötétben lennénk világítana is. Erre érthetetlen módon elvigyorodtam és egy gyerekes, megmagyarázhatatlan, boldogság-hullám tört rám. Amikor tudod hogy vidám vagy, de még csak az okát sem sejted, de valahol várakozol rá, hogy megtudd miért, mert számítasz rá, hogy előbb vagy utóbb kiderül. És ezt a nevetése mozdította meg bennem.
De mégsem szólaltam meg, illetve mégsem ezt válaszoltam a kérdésére. Valami megfoghatóbban törtem a fejem Viszont ez állapotomat tekintve megerőltető feladatnak bizonyult. Az üvegért kutató szemeit fürkésztem, mikor botladozó nyelvvel megszólaltam. – Hogy nem olyan komor. Nem olyan távolságtartó. Beszédesebb is…- nyelvemet rágcsálva töprengtem mit mondhatnék még, de gondolkodás nélkül gördültek az ajkamra a szavak. – Hogy aranyos vagy.- jelentettem ki vigyorogva, marhára elégedetten magammal. Igen, pont ez tetszett benne. Aranyos volt. Édes, mint a cukros légypapír, én meg vagyok olyan ostoba légy hogy belerepüljek, csak azért mert újat mutatott, és pár téglát letaszigált a kedvemért az őt körülvevő falból. Komolyan, ha józan lennék máshogy értékelném ezt- akkor sem negatív módon persze- de most egyszerűen megindító volt.
- Gyakrabban kéne ezt csinálnod. – nyögtem fel, ahogy egyre nagyobb súllyal helyezkedett rám. Nem a fájdalom miatt…egyszerűen…túl közel volt, de mégsem eléggé.
Sokat elárul róla is meg persze rólam is, hogy részegen sokkal jobban szórakozunk a másik mellett, még akkor is, ha az alkohol köztudomású módon kapcsolatokat köt és szakít meg ismerőssel és idegennel. Ezért a tulajdonságáért már megéri értékelni nem?
-Nem tudom – vontam vállat. – Nagyon erőltetted az ivászatos dolgot, ki tudja mit akarsz elérni vele…- ráncoltam homlokom, idegszálaim egy emberként nyomták le a nagy piros, gyanakvásért felelő gombot. Az előző gondolat lezárásaképpen tettem hozzá: - …De szólok, hogy nem vállalom át a mű-sza-ko-dat…- szótagoltam le az utolsó szót, magamnak, hogy biztosan jól ejtsem ki, noha kétlem, hogy ha volt is célja vele, éppen ez lett volna az. De a másik opcióra gondolni sem mertem, akartam, tudtam. Nyelvemre és agyamra már csomót kötöttek, már semmi sem volt biztos. Még a holnap reggel sem. Csak és egyedül az a pár centi tetszett valóságosnak, ami kettőnk arca között húzódott.
Lélegzetét éreztem az államon, végigbizsergetett, mégsem ez foglalta le zilált gondolataimat. Inkább az a pár foltocska a mellkasán…inkább csak a mellkasa, és azok az apró, alig látható pöttyök is csak ürügyként szolgáltak, hogy megérintsem? Ez lenne? Talán. De ahogy elnéztem őt sem zavarta túlságosan, talán tetszett is neki? Elvigyorodtam.
Szeretek táncolni, minden alkalommal élek ami csak felkínálkozik, ezért is volt olyan heves a reakcióm a kérdésére. Vigyorára hasonlóan széles mosollyal válaszoltam és hagytam hogy pörgessen, mozdulataimat pedig igyekeztem a zene ütemére koordinálni. Nem is ment olyan nehezen, főleg hogy ujjaim erősen kapaszkodtak Silas kezébe. Sehogy sem akartam a nagy örömtől pofára esni, és esetleg magammal rántani őt is.
De már nem is tudom hogy történt. Kipörgetett, újra és újra, és egyszer csak a karjai között találtam magam. Különös mód nem találtam ebben semmi kivetni valót. De már meg sem lepődtem rajta, pláne nem az okokat nem firtattam. Jó volt? Jó. Hát akkor meg?
Hátam a mellkasának simult, tarkóm a vállának koppant. Lehunyt szemmel vezettem végig ujjaim a csípőmet ölelő karján, alig érintve a rajta feszülő bőrt. A levegőt is mélyebben vettem, éreztem ahogy minden apró oxigén molekula hevesen ömlik át az ereimen, felvillanyozva a pórusaimat. A fenébe is, Flynn mit művelsz te?!
- Tudom… és ezt én csak élvezem…- motyogtam magamnak, szinte csak suttogtam, de tudtam, hogy úgyis meghallja, és bár legszívesebben leharaptam volna a nyelvem mondatom után, mégis megborzongtam az érzésre, vagy inkább a szavaira? De mindketten széles mosolyt csaltak az ajkaimra. Szívesen maradtam volna még a közelében, jól esett érezni a meleget, amit árasztott magából.
Így mikor kipördített, fejem hátravetve, nevetve, húztam magamhoz vissza. Ha már a kezem nem eresztette el. – Nem fontos Silas. – vigyorodtam a képébe, mancsát a derekamra vezetve .- Holnapra úgyis elfelejtjük. – rántottam meg a vállam és újra a zenére moccantam meg. Mit számít ez már? Ha ő sem magyarázkodik, egyből én sem érzem szükségét, szóval a próbálkozásokat is elhagyhatjuk. Addig meg élvezzük az estét. Ha már a whiskyt „lediktálta” a torkomon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime22.07.13 19:21

Már nem reagáltam arra, hogy milyen is vagyok így... Csak pörögtem az eseményekkel, és rájuk hagyva magam engedtem szinte minden spontán érzésnek. Ezért is - talán - mosolyodtam el olyan szélesen, kissé már zavartan, mikor aranyosnak nevezett. Nem, ez még így is enyhe utalás arra, hogy milyen irdatlan vigyorba törtem ki.
Jó... lehet, tényleg többször kéne ezt alkalmaznom, de... nem, nem kéne, hogy legyen egy de...
- Erőltethem? - vontam fel a szemöldökömet, egészen meglepett képet vágva. Oké, lehet, hogy egy picit erőltetem, deee... ez nem olyan. Vagy nem tudom. Csak inni akartam, és nem egyedül. Voltaképpen leginkább Zoe-val akartam inni, bármilyen furcsa is ez. Talán kíváncsiság, talán a puszta tény, hogy ilyenkor könnyebb minden, hogy nincsenek gátak, gondolatok, csak mi. Nem tudnám megmondani igazán...
- Nemh is kértem, hogy vállaljad át! - pedig milyen jó is lenne! Bár... alapvetően is minden műszakom vele van, szóóóval... lényegtelen.
Már ez sem volt fontos, csak az, ahogy végül magammal húztam, nem számolva azzal, hogy ő kapva kap az alkalmon. Mégsem húztam a számat, sőt... Azon kevés, ámbár kedvelt tulajdonságaim közé tartozik a tánc, amit nem verek nagy dobra. Igaz, nem vagyok egy latin csődör, de azért még mennek a mozdulatok. Legalábbis... józanon szoktak menni!
Már magam sem tudtam, hogy hova lépek, hogy a kezeim merre és miféle útra térnek, egészen addig, míg a zene hatására minden súlyt ledobva a vállaimról húztam Zoe-t a mellkasomhoz. Élveztem a helyzetet, sőt... tetszett, ahogy hozzám simult, ahogy éreztem minden légvételét. Egyszerre volt vérpezsdítő és... ijesztő. Tekintve, hogy ilyen közel még sosem voltunk... leszámítva az elmúlt órát.
Fáradtan sóhajtottam fel, ahogy beleszagolva a hajába, újabb meggondolatlan szavak törtek fel belőlem. Tényleg káros dolog az alkohol... lassan kiöli minden agysejtem egyetlen éjszaka alatt...
- Seeejtem! - vágtam végül rá szórakozottan, és bár már kipörgettem őt karjaim közül, jól esően kezdtem újabb ütemre mozdulni. Némileg meg is lepett, ahogy végül visszahúzott magához, majd szavait követően tenyeremet a derekára vezette. Fojtott légvétellel követtem ujjának útját az enyémen, még ajkaim is résnyire elnyíltak egymástól.
- El.... gondolom. - bólintottam rá, majd fejemet kissé oldalra döntve futtattam át kék íriszeimet arcán, álla vonalán, ajkának görbületbe szaladó élein.
- Ezzz tessszik itt... - martam bele derekába, ahonnan nem állt szándékomban levakarni a mancsaimat. Túl jó volt, túlságosan élveztem, nincs mit tenni... És hát, jelen helyzetben nem csak, hogy önmagamat lepem meg újra és újra, de még hangot is adok neki! Röhej... Holnap vagy elásom magam, vagy megnézem mennyire finoman cirógat meg egy kamion. Nah, majd még eldöntöm!
- Ho... hogy lehet, hogy... Hogy lehetazhogy most te... - kussoljál már Flynn baszd meg! Kussoljál! - ...hogylehethooogy... - jól van, úgy látszik megint jön egy önkénytelen szóhányás, kurvajó! - Háhhooogylehet, hogyilyenn ssszépp vagy?! - álltam meg végül a mondat befejeztével, egyik szemöldökömet homlokcsontig rántva. A fejem pedig nah... úgy biccent oldalra, int egy hat hónapos kiskutyának. Marha jó...
- Ehm... - ja igen, hát kapcsoltam. Rohadtul időben, nem? - ...sz'tem nyugthass meg, hogy eztiss elfelejtsük! Felejtjük! - zavarban volnék? Megeshet... Hogy hülyének érzem magam? Dehogy... simán az is vagyok!
Mindenesetre egy laza kis mosoly, félvigyor felfutott az arcomra, majd egyszerűen csak magamhoz rántva Bayle-t kezdtem el torokból, némileg fars hangon énekelni. Együtt a zenével, együtt a szöveggel.
Karjaim immár akarattal mozdultak, ahogy derekáról csípőjére simultak, majd onnan vissza... felfelé, végigaraszolva a bordákon.
Aztán agylekapcs... Már nem voltam ura önmagamnak. Egyszerűen csak felkaptam Zoe-t, és megpördültem vele a parkettán. Egyszer... kétszer... Sokszor... Nagyooon sokszor! Aminek - természetesen - az lett a következménye, hogy úgy ahogy voltam elborultam vele... Le... a padlóra, ami olyan ízesen kóstolta be a hátamat, ahogy nem szégyellte. Rajtam pedig? Persze, hogy Zoe terült el...
- Khm... esszt a'sszem nemhgondol... neem gondoltam végig! - kacagtam fel, fejemet kissé megemelve, hogy felvehessem vele a szemkontaktust.
Az isten faszáért ilyen szép, most komolyan?
Kissé megugrott a pulzusszámom, ahogy arasznyiról nyargaltam a fagyos íriszekbe, beléjük marva, kapaszkodva... Mígnem ujjaim önkénytelenül simultak fel a selymes arcra.
- Tudod, Bayle... - kezdtem bele elhalón, egyre közelebb hajolva hozzá, szemhéjaimat ezzel együtt lejjebb és lejjebb csukva. - Rohadt nehéz vagy...! - nevettem végül el magam, lendületesen rántva hátra fejemet, majd már pördültem is át vele a talajon, hogy ezúttal én nyomjam el a súlyommal.
- De... bejön. - vágtam egy kaján vigyort, egyik alkaromat a feje alá simítva, míg arcomat mellkasába hajtottam...
Nos... Kétségtelen: rohadtul be vagyok baszva!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime22.07.13 22:53

- De még mennyire! – válaszoltam felemelve a fejem. – Most a te akaratosságod miatt vagyok kénytelen itt éjszakázni. – böktem mellkason. – Csökönyös malac vagy…nem az a szamár. Szamár vagy Silas. – húztam fel az orrom, vigyorogva. Most már igazán nem bánom, hogy így alakult az este, és ez a kijelentés nem kizárólag onnan származik, hogy sikerült whiskyvel és némi mesével megrepeszteni Flynn jéggé fagyott páncélját, és kicsalogatni a házából a csigabigát – nagyon mennek ezek ma nekem- hanem mert közelebb került hozzám. Mindkét értelemben, ami egy icipicit rémisztő, főleg abból a szempontból, hogy nagyon is tetszik az, amit így kapok belőle és tőle. Aljas kicsit, de nem is tagadnám. De be sem vallom neki.
Meglepően jól ment neki a tánc. Annak ellenére, hogy részeg. Annak ellenére, hogy ő Silas Flynn. Sosem néztem volna ki belőle, hogy az „egyet jobbra-egyet balra” mozdulatsornál többet is tud, és lám…
Nem akartam kifejezni mennyire meglepett a dolog, még csak mozdulni is alig mertem, némán simultam hozzá. Valahogy nem akartam, hogy ennek vége szakadjon, erre a nagy óvatosság. Mintha attól tartanék, hogy elijeszteném őt, pedig még csak most kezdett feloldódni. Ő is és én is. De már vártam a percet, mikor rontom el, és ha lehet inkább késleltetném.
És nem hagyom én magam olyan könnyen. Kimondta, kimondta, és noha jól esik- sőt ha emlékszek rá, holnap tuti az orra alá dörgölöm, mégsem akadok fent rajta. Részeg, és részegségében tudom én hogy nem kell minden szavát komolyan venni. Mégis nagyon szeretném.
Széles vigyort csalt ajkaimra arckifejezése, ujjaim finoman megbökte az állát, hogy nyugodtan becsukhatja a szájacskáját, tudom, hogy ámulatba illő vagyok, de semmi szükség rá, hogy ilyen nyilvánvaló módon hozza a tudomásomra…másrészről pedig…de, igenis szükség van rá. Engedékenyen simultam közelebb hozzá, de mélyebben szívtam magamba a levegőt. Szabaddá váló karjaimat a vállán pihentettem, ujjam gyengéden végigsimított a nyakán, ahogy hatalmas szemekkel próbáltam kideríteni mit akar a tudtomra hozni. Eleinte még abban sem voltam biztos, hogy beszél…hogy egyáltalán angolul beszél hozzám. Igazából valami indonéz- gagyi mandarinra tudtam ebből asszociálni, de pár szó, mintha ismerős lett volna.
- Mi van velem?- kérdeztem félredöntött fejjel, közelebb hajolva az arcához, a száját bámulva, hátha onnan könnyebben leolvasom a mondandóját, mintha csak a füleimre hagyatkozok.
- Hogy micsoda? – nevettem fel hátravetett fejjel, ahogy leült az első meglepetés földig söprő ereje. Csak a zavarom akarom palástolni a kacajjal. Azért vetem hátra a fejem, hogy ne tűnjön fel neki túlságosan, hogy elvörösödtem. Nem a piától, nem a melegtől. Tőle. – Genetika. Anyu és apu jól összedolgozott. – vontam vállat. – És a whisky csak rásegített. – böktem oldalba ahogy megint elmozdultam a zenére, magammal vonva őt is. Zavarba jöttem…mégis mi a fenéért nézel így Silas?
- Hidd el, ezt holnap nagyon is szívesen az orrod alá dörgölném…- vigyorodtam el, de aztán vállat vontam. - …de nem biztos, hogy sikerülni fog.
Szép terelés. Nagyon szép, bár a hangjáról ugyanez nem mondható el. Nevetve tapasztottam tenyerem a szájára, hogy igen, elég volt a hangversenyből. Nincs meg benne az x. – Jó, elég-elég. A szomszédok nem bírják sokáig. – vigyorodtam el, és amikor megbizonyosodtam arról, hogy nem fog tovább óbégatni elengedtem. Remek.
De fenntartások nélkül bújtam vissza a karjai közé, félig lehunyt szemmel élvezve ahogy karjai végigvándorolnak rajtam. Hangosan fújtam ki a levegőt. Oké, ez percről percre egyre furább lesz, de a tény, hogy ez mennyire jól esik, elnyomja azt, hogy ez rettenetesen rémisztő.
Az előző nyugodt fél percet atombombaként szakítja félbe ahogy felemel és pörögni kezd. Felsikkantva tűröm, és mint az őrült kapaszkodok görcsösen a karjaiba.
Csak le ne ejtsen. Csak ki ne dobjon lendületből az ablakon. Vagy rá az asztalra. Neki a szekrénynek, telezsúfolva az italokkal.
Összeszorított szemmel vészelem át a zuhanás rövid pillanatait. Még élek. Még a lakásban vagyok. Még él ő is. Csak fekszik. Én pedig rajta. Hah. – Gyagyás vagy. – nevettem fel, megkönnyebbülten, hogy túléltem az esetet. – Szerencséd, hogy puhára estem…- biccentettem gyengén homlokom az övének. Kicsit szaporábban szedtem a levegőt. Betudtam az előbbi halálfélelemnek, de ami azt illeti talán már nem is az volt a felelős.
Sokkal inkább az ujjai, amik az arcomra simultak. Lélegzet visszafojtva merültem el a szemeiben, amik egyre közelebb és közelebb kerültek hozzám. Oha… ugye most nem…most…
Meglepetten nyikkantam fel, és terültem el a földön. – Gonosz vagy… - böktem hasfalon, de ujjaim szinte azonnal a tincsei közé túrtak. – Mit művelsz? – hajtottam hátra a fejem, a kezére, ahogy elnéztem a kobakját a mellkasomon. Nem próbáltam lerázni magamról, nem próbáltam kimozdulni alóla. Kényelmes volt…már meg sem lepődök.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime23.07.13 21:09

Jó lenne most már, hogyha befognám a pofámat... de tényleg!
Mert ahogy elnézem, rohadtul őszinte kedvemben vagyok, és képtelen vagyok megállni, hogy ne adjam Zoe tudtára azt, amit gondolok. Azt, ami rohadtul kattog az agyamba, mint valami elcseszett tik-takos óra. Hogy én holnap kilométerekre elkerülöm őt, az is biztos...
De persze... mindezek ellenére, minden megmaradt józan eszemtől eltekintve se tudtam ellenállni annak a felgyülemlő szótömegnek, amit végül olyan hévvel zúdítottam rá, hogy még engem is meglepett.
Hát, baszd meg... ennél már az is jobb lett volna, ha lazán oda tolom neki, hogy bejön. Ja... mert bejön. Most komolyan... Mi van velem?!
Persze, arra már időm sem volt, hogy ezt végig zongorázzam, átrágjam, belekóstoljak, hogy kicsit ízlelgessem az érzést. Nem, dehogy, minek azt, nemdebár? Olyan szépségesen betaknyoltam Zoe-val a következő percben, hogy öröm volt nézni. Érezni meg pláne...
- Gyagyááás? - kérdeztem vissza, eltorzított, értetlen hangon, noha teljes mértékben szórakozottan. - Háttén nem iss vazsok gyagyáss! - vontam oldalra ajkaimat, ám a szavak hamar bennrekedtek, hiszen ujjaim már akaratlanul is az arca felé közelítettek, hogy végül én magam is lopva csenjek el megszűnő centimétereket közöttünk. Aztán átbillentünk, és ezúttal már én nyomtam el őt saját testsúlyommal, széles, jóleső vigyorral a képemen.
- Az tevagy. A gonosz... - morzsoltam fogaim alól, ahogy mellkasába fúrva a fejemet szívtam be az illatát. Továbbra is egyértelműen imádom. Már az illatát. Noha, hajamba szaladó ujjai kétségtelenül megleptek, mégsem mozdultam. Az igazat megvallva élveztem a helyzetet, kezének simítását a bőrömön.
- Miha fasssz van velem, Bayle?! - kaptam végül fel íriszeimet, egyenesen az övébe fúrva azokat. Ám újra elakadtak a szavaim, ahogy tudatosult bennem, hogy mennyire... hogy milyen rohadt közel van már megint!
- A'sszem inkább újrra fogalmzom! - kaccantam egyet, de nem többet. Lehet, hogy jobban hasonlított hangelakadásra, mintsem kínos nevetésfoszlányka... passzolom. Mindenesetre kerestem a szavakat.
- Temite... temit.. Szóval: TE! ... Mi'ssinálsz velem?! - fejem kissé oldalra billent, ahogy egyel feljebb másztam rajta - de kell ez még... - majd haraptam rá állkapcsomra. Éreztem a légvételét az arcomon, ahogy az lecsapódott a bőrömön, átmelegítve arcom minden szegletét.
- Öh... - jaj de kurva értelmes... - leké... lekéneh róólad vakarásznom magamm, ugye? De... várjá! - ujjam hirtelen simult ajkaira, ezzel is jelezve felé, nem kívánom, hogy közbe vágjon, mert olyan kurva jó, hogy itt pofázok összevissza! - Nacsak... Meeennyrie gázmárha... ezígyjónekem? - vágtam egy idétlen képet, vigyorba ölve arcjátékomat.
- Figyimáár... - kezdtem bele kissé hezitálva. - Nem. Nincs figyimárr... Muszájh kipróbálnom! - ráztam meg a fejem, majd reakció időt sem adva neki kaptam hosszú tincsei közé, beléjük marva öt ujjal, ezzel együtt pedig ajkaim mohón, érdeklődön tapadtak az övére. Kettőnk közé szívtam a levegőt, fogaim közé csalva szája peremét, hogy végül ízesen kóstoljak beléjük újra. Homlokom az övének feszült, míg karom feljebb húzta őt. Ismeretlen helyzet volt, idegen csók... idegen ízek mégis... A szívem legalább háromszorosára nőtt, úgy kezdve kalapálni mellkasom üregébe, mint valami őrült...
- Nemhszarbasszus... - szakadtam végül el, elröhögve szavaimat. Nem néztem rá, egyelőre... fejemet erősen hajtottam le, bele a nyakába, torka mentén, ahogy ujjaim is engedtek szorításukon...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime24.07.13 18:47



- Más jelző pedig nem is illik rád…- dörgöltem meg az arcom kicsit, hogy felébredjek. Hogy tuti legyek abban, nem csak valami kómaszerű félálom játszadozik velem hülyéket. De nem. Ha lehet azt mondani ez még rosszabb, mintha csak fantáziálgatnék erről, de már kezdem megszokni. Olyan nyolcvan-húsz százalék arányban nem is rossz a helyzet, sőt a nyolcvanból negyven minimum az élvezeté, tehát ezzel nem is lenne baj…
Csak hogy a fenébe kellene és mit reagálnom ha konkrétan mind az 180 akárhány centijével rám tehénkedik és centikre az arcomtól bámul bambán a képembe. Ő a társam. Silas Flynn. Silas Kibírhatatlan Flynn. És rajtam fekszik. És irritálhatna a tudat, de mégsem: egyszóval, pőrén kifejezve a gusztustalan és fájdalmas igazságot, még  tetszik is a helyzet...és ő. Basszuskulcs. A whisky minden kétséget kizáróan jót tesz Flynnek. Nekem is. Csak minden ép idegszálat csupasszá varázsol.
-Részeg vagy. - válaszoltam egyszerűen, hátradöntve fejemet, keresve a bűnöst. Az üveg éppen kartávolságon belül hevert valamerre. Megpróbálhattam volna, csak egy keveset kellett nyújtózni és meg is van, de ahhoz legalább az egyik kezemmel el kellett volna engednem Silast, ami ki tudja miért nagy akadálynak bizonyult, és különben is bámult.  Engem. Visszapislogtam rá. Mély levegő. Rettenetesen közel volt. De úgy látszik ez egy ilyen este. Hozzá kellene szoknom, hogy arcunkat mindig csak centik választják el, amik egy idő után nagyon bosszantóak lettek. Nagyot nyeltem. Egy darabig nem válaszoltam, azt hiszem a szavakat kerestem, közben csak a hangom veszett el. Fogjuk rá. Ez is Silas miatt van.
-Fogalmam sincs mire gondolsz. - motyogtam akadozva, szinte csak tátogtam, de gyorsan megráztam a fejem, hátha, de ezzel csak azt sikerült elérni, hogy a jelek szerint az a maradék kis eszem is kimászott belőle. - Mit csinálok veled? - kérdeztem kicsit felemelkedve, ami nagyjából lehetetlen volt, ahogy leszorított a földre, de nem erősködtem túlságosan, nyögve ereszkedtem vissza a padlóra. Nem baj, jó itt is. Ennél lejjebb már nem eshetünk igaz?
De csak közeledett. Elkábultan legeltettem szemeim az övén. Irreálisan kékek voltak. Hát szabad ezt? Nem. - Inkább az a kérdés...- nyökögtem még egy hatalmas adag levegőt lökve tüdőmbe. - ...Hogy te mit művelsz én velem. - motyogtam már egész halkan, ahogy elém ért. Hát igen. Még a túl közel sem elég közeli... Visszatartottam a lélegzetem, és vártam. Fene tudja mire. Hogy elnyeljen a föld, hogy őt szippantsa be a plafon, vagy hogy azok a gyötrelmesen kicsi centik eltűnjenek közöttünk.
- Nem kell, igazán... - hebegtem elvarázsolva, és bár lett volna még pár szavam hozzá, elhallgattatott. Igazából befogta a számat. Ez valamiért nagyon felheccelt, habár tudtam jól, hogy a mondandómnak egy két éves gügyögésénél alig lett volna több értelme, mégis bosszúra szomjaztam. Finoman ráharaptam az ujjára. Álnok férfi.
- Micsod...- és megint. Megint elnémított, de ezért nem tudtam haragudni rá. Már csak azért sem, mert a csókja azt a maradék ép eszemet is lekaszálta. Bizony... Az első, cirka egy milliszekundumnyi ideig lefoglaló döbbenet után, hevülten viszonoztam a csókját. Szám elnyílt kicsit, és mohon tépett az ő ajkai után. Fejbőröm végigbizsergett az érzéstől, hogy ujjai a hajamba túrnak, és arcomra röpke mosoly derült fel. Éreztem, hogy elmozdulna, de pólójába markolva, húztam vissza magamhoz.
Csak aztán meggondoltam magam, és inkább elengedtem. Jól van. Jó... Eltartott egy darabig, amíg megtaláltam a lélegzetemet. Amíg eszembe jutott, egyáltalán hogyan is célszerű venni a levegőt, de erőtlen szuszogásnál többre még ezzel az információval sem telt. Csak nyugalom.
Meglepetten emeltem fel a fejem. – Miért kellett volna annak lennie? – bámultam le rá, majd megint fel, az üveget keresve. Jól van, nem ment el sehová. Felnyúltam és egy kevés mocorgás után elértem, és nagyot húztam belőle. Ő úgy tűnik elég részeg az ilyesmihez. Én nem. Kell a szíverősítő. Vigasz a bajban…- De tényleg nem volt az…- koppant fejem vissza a padlóra. Letettem az üveget a földre, ujjam megint a hajába túrt. Szórakozottan cirógatva öleltem magamhoz.
- Ezt…tudod ezt már nehezebben fogom elfelejteni…- jegyeztem meg álmodozva. Lusta vigyort csalt arcomra az előző percek emlékképe, és még mindig érzem a csókját a számon. Nagyot nyeltem, ujjaim erősebben markoltak tincsei közé, és vissza, felhúztam magamhoz. Szó nélkül kaptam ajkai után, nem olyan mohón és követelőzőn mint az előbb, csak puhán, lassan ízlelgettem, kiélvezve a csók minden apró percét. Ujjaim a haját, a tarkóját cirógatták, közben próbáltam úrrá lenni a légzésemen, vagy egyenletessé tenni szívem dobbanását, de ezekre persze, hogy nem lehettem befolyással, a ketyegőm ugyanúgy igyekezett kitörni a bordáim közül. És most jogos az előző kérdés. Mi a francot művelt velem Silas Atyaúristen Flynn? Azon túl, hogy bizonyítékát adta annak, hogy istenien csókol…mert…mert na. Jobb talán nem firtatni az okokat igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime29.07.13 19:15

Túl lettem volna fűtve? Fogalmam sincs... Csak az volt biztos, hogy annyira az ösztöneim vezettek, hogy mihelyst felfoghattam volna, hogy mit is teszek, már rég túl voltam rajta.
Ilyen volt a tánc is, többek között. Ritkán nyilvánulok meg a másik előtt, főleg Zoe előtt. Mégis, ahogy a karjaim a csípőjén ringtak, majd futottak fel a derekára, nem volt visszaút. Érezni akartam a közelségét, az illatát, és miután megpörgettem... nos... Jó, oké, a taknyolással nem számoltam, viszont kétségtelen, hogy minden ízben szinte érezhettem őt.
- Én? Én sssemmit... - gondoltam én, csak a testem cselekedett másként. Rohadtul másként. Ha akarnám se tudnám megmagyarázni ,hogy mi ütött belém. Nyilván minden és semmi egyaránt. Épp olyan természetes volt a mozdulatom, mint amennyire idegen, és ismeretlen. Mégsem bírtam ki, hogy ne tapasszam a szavakat a torkára, és vegyem birtokba ajkait, melyek úgy hívogattak, mint tikkasztó hőségben az éltető, hideg víz. Egyszerre borzongtam meg a tétova, ámbár annál érzékibb csók közben, és egyszerre zuhantam önmagam legmélyebb szirtjeire. Nem akartam elszakadni tőle, nem akartam félbeszakítani a pillanatot, de... mint minden más, ez is véget ért.
Csak nyeltem a levegőt, és nem akartam elhinni, hogy mindezt megtettem. Nem akartam elfogadni, hogy tényleg erre vágytam, és hogy... még mindig annyira vágyom rá, hogy képes lennék bele is pusztulni.
Lüktetett a testem, a hangom is hajszálnyit remegett, ahogy megszólaltam.
- Nemm kehllett volna... 'sak... egyszerrűbb lenne. - hát hogy a faszba ne? Ezek után nem, hogy ő, de én se fogom mindezt elfelejteni, az kurvaisten!
Elnéztem, ahogy meghúzta a z üveget, és bár a torkom kiáltott érte, mégse szólaltam meg egy ideig. Csak néztem őt, a mozdulatait, és próbáltam rájönni - még most is -, hogy mi az istenért jön be ennyire. Úgy minden, amit ő képviselt.
Talán, kicsit le is tettem róla, hogy ennek bármi jelentősége is kellene, hogy legyen, mikor ujjai elengedve az üveg nyakát, újra a hajamba túrtak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Mert rohadtul élveztem! Így hát már-már önkéntesen indultam meg arcommal fölfelé... felé... ahogy ő erre késztetett. Tekintetem épp, hogy elkapta az övét, és máris ajkaimra forrtak ajkai. Vadul, heves odaadással viszonoztam csókját, egyre feljebb és feljebb tornászva magam rajta, így olykor elszakadtam tőle, de már kaptam is újra ajkai felé. Egyik tenyerem állára, arcára simult, majd haladt tovább, hogy hosszú tincsei közé fúrva ujjaimat húzzam őt még közelebb - ha még ilyet lehetett.
Végül egyik karom mellé támasztottam, míg másikkal dereka alá nyúlva emeltem őt el a földtől néhány centire. De az ajkait... nem engedtem. Képtelen voltam rá. Egyre mohóbban kóstoltam beléjük, egyre lázasabban merültem el a csók vad erejében.
- Igazadh van... Részeg vagy'k... - nyeltem a levegőt, ahogy arasznyira elhajolva tőle döntöttem homlokomat az övének. - Meglehethooogy... kiss túlzásba... estünk? Ee.. estem? - csak habogtam, mint egy öt éves hülyegyerek. Fejemet kissé elfordítottam, majd engedtem végül el Zoe-t, és ültem fel mellette. Jobban mondva próbáltam volna felülni, de vagy a gravitáció vagy a tudatalattim, de nem engedett... Szerintem mindkettő...
- Jól van, akkor mossakkorrr... iszokmég! - jelentettem ki elszántan, és mrá kezdtem is el kaparni az elgurított üveg irányába. Kisebb-nagyobb sikerrel...
Mindenesetre meglett, én pedig nem várattam egy percig sem a lassan langyossá avanzsáló whiskyt. Csak ittam... és ittam, majd lendületesen lecsapva az üveget fordultam vissza Bayle felé.
- Najólvanjó... leszarrrom. Gyzsere ide... - intettem neki fejemmel, noha nem voltam sokkal messzebb tőle. Talán egy méter se feszengett közöttünk...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime29.07.13 21:06

Ha józanul történik mindez…abszurdum, józanul ilyesmire sosem lenne semmi esély. Arra sem, hogy ez a csók, a mostani, vagy a következő bármelyik megismétlődjön máskor, másmilyen élethelyzetben, amikor nincs köztünk a harmadik személy, az örök első, minden rossz okozója, vagy éppen minden jó eredője, a whisky. Bánom, hogy így lesz? Részegen, hogyne. Kíváncsi  vagyok, vajon másnaposan is így csókol-e, józanul vagy reggel, és talán én is ugyanúgy reagáltam volna rá? Felpofoztam volna, az tuti. Vagy nem. De utána megint ajkára buktam volna. Azt hiszem ugyanúgy érezném magam akkor is, mint most. Totálisan összezavarva, remény nélkül, hogy ezt véka alá rejthetjük.
De ez sem tántorított el, élénken viszonoztam a csókját, ajkaiba kapaszkodva, a levegőhiánnyal nem foglalkozva ragaszkodtam hozzá, de ő volt az erősebb. Elhúzódott. Nagyot nyeltem. Szóval így történt, hogy Silas Rettenthetetlen Flynn elrabolta a lélegzetemet. Hah. Költői mi? Egy pillanatig sem mertem bevallani magamnak mindezt, és hogy élveztem, mert így volt. Tudtam, hogy nyilvánvaló az egész és hogy hatalmas alkoholos filccel volt a homlokomra írva, különlegesen cirkalmas betűtípussal, maradandón, de ugyan már, holnap más lesz minden. Tényleg annyira zavar ez?
- Ez igaz…- bólogattam a whiskyt lötyögtetve. Te kis bűnös jószág. Egy próbát megért, hátha, de aztán ez a próba…nem is tudom. Nem is akarom tudni. Megcsókolt, viszonoztam, jó volt, élveztem, azt hiszem, sőt tudom, hogy ő is. Aztán tovább? Megcsókol megint? Inkább én- löktem félre az üveget és húztam vissza magamhoz. Nem kellet nagyon erősködnöm, jött magától.
Hagytam, had vegye át az irányítást, had törjön ajka ajkaim közé, néha elszakadva, pár lélegzet erejéig, aztán vissza, megint a csók heves mámorába. Magához húzott, én nem tiltakoztam, az egész egy másik ütemet vett fel, heves volt, hirtelen, de cseppet sem olyan váratlan mint az első. Már nem éreztem idegennek. Mellkasom az övének feszült, karjaim a nyakába kapaszkodtak, térdem felhúztam és az oldalának simítottam. Oh, ez más volt, ugyanolyan ízes, és édes, csak máshogy. Elvigyorodtam a borzongásra ami végigszaladt rajtam, ahogy a hajamba túrt. Szeretem ha ezt csinálja.
Aztán hirtelen vége lett. Újra akkor. Mély levegő, beszív és ki, be és ki. Nyeltem, kezem megmoccant, az arca felé lendült, szórakozottan simított végig rajta. – Mint mindig…- vontam vállat és mancsom visszahanyatlott az oldalamra. Félredöntöttem a fejem. – Hát…- kezdtem bele, értelmesen, és ennél több nem is jött a számra, de tudtam, hogy mondanom kéne valamit. Talán hogy megnyugtassam, őt vagy magamat, de őszintén szólva nincs semmi olyan, vagy legalábbis nekem nem jut eszembe semmi, ami ennek megfelelne. – Csak egy kicsit…de ha ez jelent valamit, egész jól csinálod. – ezzel talán, biztosan pont nem azt értem el amit szerettem volna, de igaz volt. Legalább.
Elnyúlva, álmatagon pislogva néztem, néztem? Jószerivel bámultam az arcát, a karjait, az alakját, ahogy iszik, nyel…és még részegebb lesz. De már hagytam, már nem érdekelt. Mondjuk nem venném szívesen ha lehányna ezután, vagy alkoholmérgezés okán a mentők gondjaira kellene bíznom megint, de tüzes víz nagyon jó szív erősítő. Ő pedig gyengül.
Arcomra mosoly terült, és idétlen nevetéssel ültem fel és „ugrottam” neki, eleget téve kérésének, visszadöntve a földre, megint rámászva, az előző pozitúrába. Ajkaim az övé után kaptak, ujjaim az arcát cirógatták, ahogy fölé hajoltam. – Ez a te hibád Silas. Ha más nem is, de ez igazán téged terhel. – vigyorodtam bele a csókba. Ha nem issza le magát, ha nem marasztal, ha nem vesz rá, ha nem itat...eh, Silas az egyetlen bűnös itt nem is kérdés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Nappali Nappali I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Silas tetőlakása-