Egy húzós éjjeli ügyeleten vagyok túl, hisz sok volt a sürgős eset, na meg pont nem Alexey-el ügyeltem. Ha vele lettem volna, akkor kellemesn töltöttük volna el az időt az egyik üres szobában.
Épp pihenni készültem, mikor is a folyosóról furcsa hangokat hallottam. Kissé gyanús volt, ugyan is mintha orovosért kiabállnának. Hát ez remek. Az ember már a szabadnapján sem pihenhet nyugodtan?
Mérgesen indultam meg a folyosó felé. Több ember is kijött a hangoskodásra, de egyik sem rendelkezett megfelelő orvosi tapasztalattal.
Megvártam, amíg közelebb jön az ember, majd megmondtam neki, hogy én ápolónő vagyok. A pasas össze-vissza kezdett el mindent mondani, valami törött üvegről, meg elvágott alkarról. Megforgattam a szemeim, majd sóhajtottam egy nagyot.
Megfogtam a férfi vállát, majd a szemébe néztem, s kértem, hogy nyugodjon le, mert ezzel az örjöngéssel semmit nem ér el. Attól, mert ő itt hisztizik a vérzés nem fog elállni.
Mikor egy kicsit lehiggadt a pasi, elmondta, hogy ő a menedzsere Ville Deadman Wallow-nak, a híres rock sztárnak. Engem ez nem hoz lázba, mint egyes tinédzser lányokat, akik majd elolvadnak, ha meglátják. Engem hidegen hagy ez az egész.
- Miből gondolja, hogy segíteni fogok maguknak?
Kérdeztem a magam flegma módján, hisz attól, mert egy kórházban dolgozom, még nem azt jelenti, hogy mindenkinek segítek. Főleg a szabadnapomon.
Majd felajánlott a menedzser, egy csinos kis összeget, hogy ha segítek elállítani a vérzést. Csábító összeg. Egy kicsit haboztam, majd be adtam a derekam, hisz a plussz pénz mindig jól jön.
Bementem a szobámba, majd a kis egészségügyi ládikámat kerestem, amiben minden meg van az elsősegély nyújtáshoz
- Na, akkor essünk túl rajta.
Mondtam a menedzsernek, majd már siettünk is a helyszínre, ahol megtörtént a baleset.
Beléptem a szobába, s megpillantottam a vérző emberkét. Megráztam a fejem, majd a menedzser ismét pánikba esett, hogy most mi lesz vele. Jaj, hát mi lenne? Profi vagyok. Kitisztítom a sérülést, majd elállítom a vérzést. Mi ezen a hű de..
- Tudja mit. Inkább legyen szíves kint várakozni, mert ilyen idegbajos, akkor nem tudok dolgozni.
Invitáltam ki a szobából, majd megindultam Ville felé, aki látszólag mit sem törődik azzal, hogy ömlik a vér a karjából.

Látszólag a férfi nem fogja fel, hogy a keze vérzik. Nem tudom. A mai emberek inkább félnek a vértől, mint sem hogy élvezzék a látványát. De rajta semmit sem látok. Sem ijedséget, semmi reakció nem adott arra, hogy kétségbe lenne esve. EZ van. Minden ember más. Kivételesen hidegen hagy a férfi, hisz most nem szórakozni jöttem, hanem ellátni azt a vágást, amit művelt.
Kerestem egy széket, amire leülhetek, majd megfogtam s a férfi mellé vittem, hisz még sem kérhetem meg, hogy hozza nekem ide, hisz most őt kell körbe ugrálnom, s nem fordítva.
Kitessékeltem a menedzserjét, aki szót is fogadott nekem, hisz most már jó kezekben van. Ha minden simán megy, el tudom állítani a vérzést, de ahhoz hagynia is kell magát.
Leültem mellé a székre. Nem szóltam hozzá, csak mikor ő megszólalt.
- Félre ne értsd a helyzetet nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak.
Jelentettem ki komor hanggal, majd kinyitottam a kis dobozom, amiben az eszközeim voltak. Ki vettem két gumi kesztyűt, majd felvettem. Először is össze fogtam hosszú fekee hajam,. hisz mint látom először ki kell tisztítanom, s ki kell szednem az üveg szilánkokat a kezéből.
- Ápolónő vagyok, add ide a kezed légyszíves, hogy elláthassam.
Mint látom, nem igazán tetszik ez az ötlet neki, de ez van. Minél szófogadóbb lesz, annál hamarabb végzek, s nem kell egymás vérét szívnunk sokáig. Kék szemeim nem vettem le róla, s vártam, hogy adja ide a kezét, amiból még mindig ömlött a vér. Hogy tudta ezt így elvágni?
- Figyelj rám! Ne ellenkezz és akkor hamarabb szabadulsz meg tőlem.
Azt nem mondta a menedzser, hogy ennyire nehéz eset ez a pasi. Ezért plussz pénzt fogok kérni.

Elő kotortam a fertőtlenítőt s némi vatta pamacsot, amivel tökéletesen ki tudom tisztítani a mély sebet. Nem örülök neki, hogy a szabadnapomon is dolgoznom kell, de egyszer kibírom. Elég só fogadó eddig a pasi, ezért megjelenik egy halvány mosoly a szám sarkában.
- Ez egy kicsit csípni fog.
Jelentem ki, majd a fertőtlenítővel átitatott vatapamacssal kezdtem el kitisztítani a sebét. Pár percig tisztogattam, majd megfogtam egy pinzettát és óvatosan elkezdtem kisedegetni a rengeteg üvegszilánkot a karjából. Lehet, hogy ez egy kicsit fáj neki, de legalább tudja, hogy él. A következő kijelentésétől az a kis mosolyom is lefagyott, majd felnéztem rá, miközben a karját fogtam. Mélyen szemeibe néztem.
- Nem, nem azért jöttem, hogy leszopjalak. Miért, le kellene hogy szopjalak?
Kérdezem meg, miközben tekintetem vissza tér a karjára, s tovább csipedem ki a kis üveg darabokat. Nem soká végzek, s akkor már tényleg megpróbálom élvezni a szabadnapom.
- Szólj, ha fáj.
Mondom neki higgadtan, közben gondolataim elkalandoztak a megjegyzése körül, így teljesen bele merültem a munkámba. Az igaz, hogy elég jó nő vagyok, de ez a pasi azt kap meg akit akar, hisz tini lányok ezrei maszturbálnak a fényképére, s minden vágyuk az, hogy egyszer hozzá érhessenek a férfihoz. Nagyon jól tudom, ki ő. Engem nem igazán hoz lázba, hisz már ki nőttem az ilyesmi rajongásokból.
Most nekem ő kizárólag egy páciens, akinek sürgősen össze kell varrni a kezét. Hogy mit gondolok róla, az legyen az én dolgom, bár azt nem mondtam, hogy nem ér meg egy ajtó csapkodást.

Fura egy alak, az már egyszer biztos. Higgadt voltam, hisz ilyenkor megpróbálok ikább a munkámra összpontosítani. Óvatosan szedtem ki az üvegszilánkokat a kezéből, amiket egy kis tálcára dobáltam. Nem soká készen vagyok vele, s utána már varrhatom is össze a sebét, hisz nagyon szétnyílt, s nem tudnám ezt csak úgy elállítani. Közben hallgattam, miket mond nekem. Egy pillanatra rá néztem. Jó, hogy kidobtam innen azt a pánik beteg menedzsert, hisz így legalább nyugodtan végezhetem el a munkám.
- Nem mind.
Felem halk hangon, miközben épp befejeztem a sebe tisztítását, s egy kis érzéstelenítőt vettem elő, ami fecskendőben volt. Muszáj érzésteleníteni, hisz azt mondja nem fáj neki, de azért mégis csak tűvel és cérnával fogom össze húzni a sebét, szóval ezt muszáj lesz beszúrnom neki. Egy kis habozás után már be is szúrtam az érzéstelenítőt, ami gyrsan kifejtette a hatását, s én már készen is álltam, hogy össze varrjam a sebét.
- Oké, akkor most már csak össze varrom a karodat, utána bekötöm, s ha gondolod, akkor meghívhatsz egy italra.
Természetesen nem komolyan gondoltam, hanem jó lett volna egy kicsit többet megtudni rőla. Nem mintha érdekelne, de azért nem mindennap találkozik egy magamfajta nő híres emberrel. Arcomon egy kis mosoly jelenik meg, miközben befűzöm a cérnát a tűbe, s már neki is álltam össze varrni a sebét. Pár öltés és meg van, hisz azért nem lett olyan nagy a vágás, de így is sok vért vesztett.

Már majdnem végeztem a kezével, amit olyan szépen elvágott. Mondjuk nem igazán törődök vele, hisz jól megfizeti az a pánikbeteg menedzsere a dolgokat, s ezért nincs ellenemre, hogy a szabadnapomon zaklatnak ilyennel. Meg hát elvileg nekem ez a kötelességem. A következő mondatára felkapom a fejem, s a szemébe nézek.
- De ez nem meglepő. Világsztár vagy. Mégis mit vártál?
Kérdezem, hisz mit meg nem adnának érte a tomboló tinédzser csajok. Még jó, hogy én már kinőttem az ilyes fajta rajongásokból, s ugyanúgy kezelem őt is, mint bármelyik más embert. Visszatérve a sebéhez még mindig varrtam a kezét, majd mikor már kellőképp össze húztam a sebét elvágtam a cérnát, s még egy kötést azért kötöttem a kezére, hogy ha netán vérezne akkor legyen ami felfogja.
-Mindegy. Nekem kötelességem be adni az érzéstelenítőt, még akkor is ha be vagy drogozva.
Tájékoztatom, majd egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon.
- Készen is vagyunk. Már csak azon kell lenned, hogy ne vágd el ismét a kezed, s hagyd begyógyulni a sebet. A varratok ki fognak esni maguktól. Hat öltés van, és vigyázz, hogy be ne verd valamibe a karod.
Komoly tekintettel nézek rá, hisz tényleg el kell mondanom minden hülyeséget neki, s ezt vagy felfogja, vagy nem. Majd elteszem a munkaeszközeim, s elveszem a whiskys üveget tőle, s meghúzom. Nem volt a mai tervem közt, hogy inni fogok, de ha már így alakult, akkor had töltsem el kellemesen a napom.
- És most mond el, miért vágtad meg magad.
Nézek bele zöld szemeibe, s várom a reakcióit, hisz már befejeztem a varrást, s iszunk. Miután ittam még egy kortyot, vissza adtam neki az üveget, hisz had igyon ő is, bár nem szabadna, de nem lesz semmi baja sem tőle.

Befejeztem a keze ellátástá, s most itt ülök veel, s iszunk. Bár, ez nincs bene a pénzösszegbe, amit fizetnek nekem érte, de kivéelesen nem zavar. Az ingyen pia mindig jól jön. Az egészségügyi ládám letettem a földre, majd mikor az üveg ismét hozzám kerlt, meghúztam. Bár, nem igazán szeretnék berúgni, mert ki tudja miket csinálnék itt vele részegen, így egyenlőre figyelek a mennyiségre.
Fura egy alak, az biztos, vagyis nehéz kiigazodni rajta, de egy magam fajta okos nő megbirkódzik a feladattal.Kényelmesen hátra dőltem a széken, majd keresztbe tett lábakkal ültem, s csendben figyeltem, ahogy közelebb jön hozzám a székkel, s figyelmesen hallgattam a szavait, miközben a tekintetem a frissen ellátot kezére tapad. Komoly tekintettel nézek rá, majd megszólalok.
- Ha nem akarod, hogy ismét összevarrjam a kezed, akkor ne nagyon támaszkodj rá. Még nagyon friss a seb, és könnyebben kiszakadnak a varratok.
Figyelmeztetem, majd tovább figyelem a szavait, miközben kieresztem a hajam, hisz utálom a hajgumikat, viszont a munka végett muszáj, ha nem akarom, hogy a fekete hajszálam bele essen valamelyik sebbe.
- A menedzseredre gondolsz? Értek a pasik leállításához, legyen ennyi elég. Amúgy megígértem neki, hogy nem vérzel el. Ja, meg megmondtam neki, hogy az én munkámhoz nyugalom kell, ami az ó jelenlétében nem lett volna meg. De ha hiányzik, akkor egész nyugodtan beengedhetem.
Felelem, miközben fel állok a székemről, s az ajtó felé indulnák meg. Ezt vagy megakadályozza, vagy nem. Más lehetősége nincs. Bár, szívesebben vagyok kettesben ezzel a fura rocksztárral, mint a pánikrohamos menedzserével.