welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Danny & Josie - A little happiness Vote_lcapDanny & Josie - A little happiness Voting_barDanny & Josie - A little happiness Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Danny & Josie - A little happiness

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 13:51

Mostanság viszonylag keveset tartózkodtam itt Danny-nél, lehet, hogy nem értékeli, mert attól még Trixi itt van vele. Nem mondhatom, hogy itthon, ez még mindig nem jön a számra és azt hiszem nem is kerül majd rá sor... talán soha. Próbálom tényleg egyenesbe hozni az életemet és ebben a legtöbbet mindenképpen az az egyszerű tény segít nekem, hogy beköszönt valaki az életembe, aki tényleg szebbé tudja még a borús napokat is varázsolni. Egyszerűen megpróbálok mindent kizárni most a fejemből, ami zavaró, vagy fájdalmas lehet, mindent, ami a jövőre nézve félelmetes, mert ebből túl sok minden van. Nem akarok arra gondolni, hogy ez a törékeny kis egyensúly mikor és hogyan borulhat fel. Túl sok lehetőség van rá, és ha ezen kezdenék el agyalni, hamar rászállna az agyamra a fojtogató rettegés, ami nem lenne jó, most egyáltalán nem. Ezért nem hagyom magam kizökkenteni, igyekszem a mostra koncentrálni és arra, hogy ez egyszerűen... jó.
Késő este van, már bőven elmúlt kilenc, amikor nyitom az ajtót. Trixit vittem le sétálni, na persze nem egyedül, mert megígértem, hogy nem fogok késő este sötétben az utcán csatangolni, de attól még kutyát sétáltatni kell nem? Így pedig ketten sokkal kellemesebb is, és már a kutyám is kezd megszokni, hallgatni rám. Talán azért is, mert kiegyensúlyozottabb vagyok. Az állatok megérzik az ilyesmit, úgy már támaszkodhat rám, ha nem omlok össze a legkisebb probléma láttán. Már órák óta leléptem, szóval ez egy határozottan hosszú kutyasétáltatás volt, de még így is nagyon nehezen szakadtam el Gary-től. Nem akarok minden estét nála tölteni, nem akarok ráakaszkodni, még ha mindennél jobban vágyom is erre. Túl friss még ez az egész, és talán jobb is, ha időnként egyszerűen csak külön vagyunk és vágyakozunk egymásra. Akkor sokkal jobb a következő találkozás.
Halkan dúdolgatva zárom be magam mögött az ajtót, és most is mosoly játszik az arcomon, ahogy egy sóhajjal nekidőlök a bejáratnak. Még most is érzem a kellemes bizsergést az ajkaimon. Végül csak összeszedem magam és beljebb indulok Trixi után, aki már ott ül Danny szobájának ajtaja előtt és egészen jól nevelt dögként ül a nyitott ajtóban. Tudja, hogy nem szabad bemenni, legalábbis az esetek nagy részében. Én is bekukkantok, amikor odaérek, hogy vajon ébren van-e, vagy egyedül van-e, vagy mi a szösz van. Mostanában sokszor volt itt Winter, ami igen... az elején állatira zavart, főleg, mert rossz nézni, hogy más boldog, ha te nem vagy az, de így már sokkal könnyebb a helyzet.
- Szia, hogy vagy? - pillantok rá, ha úgy látom, hogy ébren van és csak tv-t néz, vagy mit tudom én. Kéne ennem valamit, megkorran a gyomrom, rég volt már az ebéd, és a vacsoráig ma még nem jutottam el, de egyelőre még kibírom. Csak lazán az ajtófélfának dőlök és onnan pillantok rá. Egyébként egy sima farmer van rajtam, kényelmes kutyasétáltatás edzőcipő és igen... egy rövid ujjú kék testhezálló póló.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 14:59

Nem akartam túlzottan hozzászokni az új rendhez, de hiába is tagadnám, megtörtént. Egész kényelmes ez a barát-barátnő dolog, aminek újra nekifutottunk Winterrel. Nem mondom, hogy minden egyszerűen megy, de ezt már megszoktuk. A lényeg, hogy én is megtanultam nem állandóan megalázni és ő pedig, nos, mindent megtesz, hogy ez a kapcsolatnak nevezett akármi ne úgy végződjön, mint az első próbálkozásunk. Részemről szó sincs szerelemről, de attól még élvezem a társaságát. Sőt, ami az egészben a legjobb, Josie is egész jól megvan. Nem mintha továbbra is rajta kellene tartanom a tekintetem. A kezdeti nehézségek ellenére már nem alszik minden este az ágyamban. Ami valahol furcsa, mert veszett hamar talpra állt, ha az vesszük. Persze örülök neki, így kevesebb gondom van vele. Ennek ellenére nem pedzegetem nála, hogy mikor keres már egy saját lakást. Egészen megszoktam ezt a lakótárs dolgot is. Azzal a döggel viszont nem tudok megbarátkozni. Legjobb napjaimon is nagy ívben kerülöm. Rosszabbakon pedig... ebbe jobb nem belemenni, hogy legszívesebben mit csinálnék vele. Ha nem lenne még mindig gipszben a lábam, biztos, hogy párszor belerúgtam volna. Így viszont a saját érdekemben megkegyelmezek neki. Amíg nem lépi át a szobám küszöbét és Josie kordában tartja, addig nem látom értelmét kiverni a balhét miatta. Főleg ilyenkor nem, amikor minőségi meccs megy a tv-ben. Mióta kénytelen vagyok az időm nagy részét ágyban fekve - vagy épp ülve -, tölteni, rászoktam, hogy állandó jelleggel meg a készülék és ha már nem, fél szemem az aktuális műsoron.
Most is feszült figyelemmel követném az eredmények alakulását, ha nem látnám az ajtómban csaholni azt a dögöt. Összeráncolt homlokkal fordítom felé a fejem.
- Mi van? - förmedek rá, annak ellenére, hogy egész jó hangulatban vagyok - Be ne merj jönni! - tudom le végül ennyivel és már újra a képernyőre szegezném a tekintetem, ha nem jelenne meg egy perc késéssel Josie.
Azonnal eszembe jut, hogy lassan nem ártana közölni vele a kis magánhadjáratom részleteit, de napok óta túl... boldognak látszik. Nem akarok belerondítani a nagy örömébe. Főleg, hogy amikor meglátom, az én szám is mosolyra húzódik. Egyelőre nem vagyok hajlandó arra gondolni, hogy változtam és Winter miatt egy kicsit kevésbé vagyok kegyetlen másokkal.
- Szia - mosolygok vissza rá, ahogy akaratom ellenére is végigsiklik rajta a tekintetem.
Próbálom megszokni az új stílusát, de veszett furcsa és csak nehezen megy. Láthatja a tekintetemből, hogy nem úgy mérem végig, ahogy első alkalommal a szórakozóhelyen. Nem szólok egy szót sem, csak mosolygok. Kicsit azért az én érdemem is, hogy változott és merészebb lett, ez pedig rátesz az amúgy sem kis önbecsülésemre.
- Két szem fájdalomcsillapítóval egész jól - mondom, ahogy ülőhelyzetbe tornázom magam.
Megszokottnak számít, hogy napi szinten veszek be a tablettákból. Nem függőség, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem tűröm túl jól a fájdalmat és mivel estére mindig az egész lábam lüktet, ez az egyszerű megoldás.
- Úgy látom, jó estéd volt - jegyzem meg, de azért sem kérdezek semmit.
Ha szeretne mesélni, úgyis meghallgatom, ezt ő is tudja. Akkor is figyelek rá, ha már most a meccs felé kacsingatok félszemmel.
- Nem ülsz le ide kicsit? - intek fejemmel az ágyam másik felére és remélem, hogy a dög még csak véletlen sem indul meg az ágy felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 16:03

Én azért elég nehezen szoktam meg az új helyzetet, hiszen nem valami kellemes érzés, ha megkapod valakitől, hogy ne is várj tőle bizalmat, vagy olyan irányú pozitív változást, amit talán mélyen reméltél, aztán jön egy baleset és bekerül a képbe egy nő. Hát őszintén szólva kissé átverve éreztem magam, ami jó eséllyel látszott is az első napokban, már csak abból is, hogy kevés időt töltöttem itt, és éjszaka is megpróbáltam minél ritkábban átmenni hozzá. Nem akartam leállni veszekedni, ha egyszer amúgy is törött a lába, de ha ez a téma felmerül, akkor tuti, hogy sok mindent az arcába vágtam volna. De szerencsére jött Gary és most már nem számít, nem érdekel, hogy egy nálam jóval idősebb brutálisan dögös szőke simán megtudta lágyítani Danny szívét... vagy legalábbis valami ilyesmi. Őszintén, ki ne érezné magát e miatt rosszul, ha neki nem sikerült? De van valaki, akinek viszont én vagyok a fontos és ha jól sejtem sokkal jobban is jártam ezzel a megoldással, mintha bármi itt alakult volna közöttünk. Annak csak valami fájdalmas pofára esés lett volna a vége.
Még az ajtóban állva is Gary-n jár az eszem és csak azért indulok el befelé, mert hallom a morgást, amikor Trixi megálló Danny hálójánál. Azért ennek ellenére én is bekukkantok, amikor elérem az ajtót. Rám csak nem úgy szól majd, mint a kutyusra. Pedig olyan kis édes a dög, nem lehet nem szeretni! Az arcomon most is mosoly játszik és örülök neki, hogy ez rá is átragad, amikor meglát és még végig is mér. Egyáltalán nem jövök tőle zavarba, már nem, és az utcán is egyre jobban viselem, ha valaki megnéz a miatt, ahogy a karom kinéz.
- No-no a pasim még féltékeny lesz, ha így nézel. - ugratom kicsit. Eszméletlenül jó érzés ezt kimondani. Nem is tudom, nem volt ez tisztázva, de azt olyan gagyinak is érzem, hogy megbeszéljünk, hogy... járunk. Egyszerűen csak együtt vagyunk és kész, és jól érezzük magunkat, most ez számít, semmi más.
- Jól van. És mikor veszik le a gipszet? - tudom, hogy kérdeztem már, legalábbis sejtem, de nem vagyok biztos abban sem, hogy ma milyen nap van, nem abban, hogy erre mikor kerül sor. Valahogy csak úgy telik az idő, és mivel most minden jobb, egy kicsit napfényesebb, sok mindent nem tudok fejben tartani. Kissé mondhatni, hogy elvarázsolt vagyok az utóbbi napokban.
- Igen, megsétáltattuk Trixit Gary-vel. Csodás volt, valahogy vele minden perc csodás! - ekkor pittyen meg a telefonom, és csak széles mosollyal konstatálom az sms-t Tőle. Beharapom az alsó ajkamat és egy leheletnyit még el is vörösödöm, amíg gyorsan beírom a választ, és csak utána pillantok megint Danny-re. Őrület, de alig fél órája váltunk el és már most hiányzik. Nem lenne jó folyton együtt lenni, vannak barátai, és ma velük megy szórakozni valamerre, én pedig elleszek addig itt. Nem vészes, de az valami fantasztikus érzés, hogy ő is gondol rám, neki is hiányzom, minden porcikám, szó szerint.
- Adok enni Trixinek, aztán jövök oké? - gyorsan el is tűnök a konyha felé, aztán már egyedül térek vissza. Lehuppanok az ágya szélére az egyik lábamat magam alá húzva és úgy pillantok rá kérdő tekintettel. Nem is tudom, valahogy olyan komolynak tűnt ez a kérés, hogy üljek le. Lehet, hogy... most jött el az ideje, hogy megkérjen, hogy költözzek el? De hova menjek? Gary-vel még friss minden és nem akarok ráakaszkodni, egyedül pedig... nem akarok egyedül lakni sehol sem. A végén már egészen aggodalmassá válik a tekintetem, hát persze hogy ilyenkor az ember gondolataiban minden rossz lejátszódik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 17:13

Egész tűrhető a mai este. Azt nem mondom, hogy minden változás ellenére túlzottan élvezem a semmittevést, de más választásom nem nagyon van. Mondhatjuk, hogy most az egyszer feladtam a próbálkozást és megbékéltem a kényszerpihenővel. Végül is, a kaszinó ügyeit telefonon is el tudom intézni, a papírokat, amik nem várhatnak, idehozatom. Nem olyan, mintha az irodában ülnék és a pár perces szünet alatt, amit magamnak engedélyezek odaállok a nagy üvegfal elé... de azért ez sem olyan rossz, csak más. Ennek ellenére várom, hogy leszedjék ezt a rohadt gipszet és minden mehessen úgy, ahogy eddig. Akkor is, ha ennek az lesz a következménye, hogy nem leszek ennyire kiszolgálva. De akkor legalább már ki tudom innen rugdosni ezt a dögöt, hogyha valamikor mégis úgy dönt, hogy bejön a hálószobámba. Lehet, hogy nem próbálkozok eléggé, de nem tudom megkedvelni. Eltűrni is néha nagy nehezen megy. De ez van. Josie kedvéért úgy teszek, mint aki nem gyűlöli a bolhás dögöt. Most is, a kutyára rászólok, hogy be nem merjen jönni, de mikor megjelenik a mosolygós gazdája, nem bírok nem mosolyogni.
- Nem lesz az, ha nem mondod el neki - válaszolom gondolkodás nélkül, ahogy kiszélesedik a mosoly az arcomon.
Szóval pasi van a dologban. Kitalálhattam volna hamarabb is, hogyha egy kicsit jobban figyelek rá. Talán említette már, de tényleg nem emlékszem, hogy bármikor is felhozta volna a témát. Nem mintha ez eltántorítana attól, hogy ezután ha úgy tartja kedvem, végignézzek rajta. Amúgy sem olyan szemmel nézek rá, mint Winterre, mikor valami vékony ruhában belebeg, hogy ápoljon.
- Remélhetőleg két hét múlva már szabadon mászkálhatok - mondom és nagyon remélem, hogy tényleg így lesz.
A doki valami hasonlót motyogott nekem, hogy akkor kerül majd le véglegesen a mázsás súly a lábamról. Azt nem említette, hogy utána is így fog-e sajogni esténként, vagy sem. De mindegy is. Megelégszek annyival, hogy mehetek, ahova akarok mindenféle segítség nélkül.
- Miért is nem tudok én erről a Gary fickóról semmit? - kérdezek rá most már azért is, ahogy megforgatom a szemeimet a nyálas szavak után.
Egyértelmű, hogy teljesen odavan a pasasért. Ha eddig nem lettem volna benne biztos, a sms után már semmi kétség nem férhet a dologhoz. Ahogy azt a kis készüléket bámulja... Csak megrázom a fejem és amíg azzal foglalkozik, én újra a tv-re pillantok, majd vissza rá. Tudom, hogy nem köteles nekem beszámolni mindenről, de azért nem lenne rossz pár dologgal tisztában lenni. Nem akarom megvárni azt a napot, hogy majd beállítson ide a fickó és én még csak ne is tudjam, hogy kicsoda.
- Persze. Etesd csak meg a kis bolhazsákot - bólintok aprót és esküszöm, hogy a dög csúnyán néz rám a megnevezésre én pedig elégedetten vigyorgok.
El sem hiszem, hogy egy kutyával versenyzek! Áh! Inkább újra a meccsre koncentrálok, amíg Josie vissza nem jön és le nem ül az ágyam szélére. Most komolyan ennyire feszeng mellettem, hogy nem helyezkedik el nagyon, vagy mi a fene van?
- Ne legyél már ilyen feszült! - szólok rá és még egy apró mosolyt is villantok, hogy biztosítsam arról, semmi ördögire nem készülök.
Ennek ellenére mindent ki akarok kapcsolni, ami zavaró lehet, úgyhogy a tv-ről egyetlen gombnyomással leveszem a hangot. Innentől minden figyelmem rá összpontosul. Na essünk neki!
- Mikor hallottál utoljára a nővéredről? Beszéltél vele mostanság? - kezdek bele egészen az elején, mivel jobbnak látom nem csak úgy letámadni azzal, hogy "lecsukattam a nővéred. Ugye örülsz, hogy megszabadítottalak tőle?"
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 18:14

Valahogy el sem tudom képzelni, hogy ezt a mai napit bármi is tönkre teheti. Egyszerűen most minden olyan szépen alakul... de mélyen félek is tőle, hogy ez most csak egy időleges állapot és majd megint minden romba dől. Addig próbálom kiélvezni a jelenlegi csodás helyzetet. Hátha legalább még egy ideig kitart, és egy ideig még tényleg boldog lehetek. Egy ideje már a nővérem se jelentkezett, és Tim is minden bizonnyal valami mással van elfoglalva, ez pedig nekem csak jó. Egy kicsit nem én vagyok az, aki két tűz közé szorulva próbál túlélni, hanem aki igyekszik az elcseszett életét valahogy újra építeni, talán még jobbá is telni, mint volt, hiszen szó se róla Gary még csak nem is hasonlítható Scotthoz. Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy ha ez a sok rossz kellett ahhoz, hogy találkozhassak vele... akkor megérte?
- Nem titkolózom előtt, maximum eltöri a másik lábadat is. - szélesedik ki az én mosolyom is. Persze csak ugratom, meg egyébként is Gary nem olyan agresszív és tuti, hogy nem adnék neki okot arra, hogy ide jöjjön és bármit is tegyen Danny-vel. Ha csak ő nem ad okot rá. Hát szó se róla, szép dolog, hogy van, aki megvéd, de nem szeretném, hogy bármilyen összetűzés legyen közöttük, főleg mert tudom, hogy Danny esetén szó sincs semmiről. Talán valamikor szerettem volna, de neki az a szőke kellett... minden bizonnyal, mert egész más mint én. Nem érdekel, már tényleg nem.
- Az nem is olyan sok, akkor aztán hanyagolhatod jó időre a tv-t. - pillantok a most is villódzó képernyő felé. Tudom én, hogy mennyire nehezen viseli az ágyhoz kötöttséget, de az ő hibája, igenis még most is úgy gondolom, hogy nem kellett volna vezetés közben annyit innia. Aztán megemlítem neki Gary-t, és valahogy tényleg azt hittem, hogy már beszéltem neki róla, de lehet hogy csak akartam és végül elvetettem, no meg annyira keveset voltam mostanában itt.
- Héj... ne nézz így. Azért, mert te nem tudod milyen ragaszkodik valakihez, ne figurázd ki, ha más igen. Pont ezért nem beszéltem neked róla. Úgyse... úgyse értenéd. És egyébként te se beszéltél nekem egy szóval sem Winterről, csak úgy betoppant. - visszavágás? Lehet, hogy ez is benne van egy egész kicsit, de az is tény, hogy tényleg nem akartam, hogy kifigurázzon. Úgyse értené meg, hogy mennyire oda vagyok érte, hiszen ő ezt valahogy képtelen érezni. Nem is tudom, akármennyire is féltékeny voltam Winterre, nem irigylem. Kedvelem Danny-t, a maga módján azért rendes, de... Gary közelébe se ér. Az sms viszont újra csak megdobogtatja a szívem, legszívesebben felpattannék és már itt se lennék, de... ki fogom bírni. Egy este nélküle, menni fog. Viszont picit eltűnök, amíg megetetem Trixit és csak utána huppanok le az ágya szélére. Olyan komolynak tűnik, amit mondani akar, nem csoda, ha kicsit feszült vagyok.
- Nem vagyok feszült, csak hát... ha most akarod közölni, hogy menjek el... vagy mit szeretnél? - tényleg erre gondolok először, és nem is tudom. Egy picit talán már más a helyzet, neki ott van Winter, nekem pedig Gary. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha egy másik pasi ölelne meg, vagy... nem is tudom. Butaság lenne ilyesmire gondolni? Az viszont meglep, amikor a nővérem kerül szóba. Nem tudom, hogy ez most hogy merült fel.
-Hetek óta semmit, nem is tudom pontosan. Akkor amikor legutóbb felkeresett. Próbáltam hívni, talán valamikor két hete... de semmi. Lehet, hogy nem is igazi számot adott meg. - apró vállrántás. Nem tudom, hogy ez most miért fontos, és miért merült fel benne a nővérem. Talán megint megtalálta valamivel? Az nem lehet, ide biztosan nem állított be, Danny pedig nem megy sehova.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 18:54




Sokkal
könnyebb hanyagolni ezt az egész beszélgetést. Párszor már elhatároztam, hogy megemlítem neki, de végül soha nem tettem meg. Nem akartam elrontani a nagy örömét. Régen már simán a fejéhez vágtam volna és kész, de most nem. Talán azért is, mert én is változtam, még ha nem is akarom belátni. Ma viszont már nem fogom tovább halogatni. Viszont nem is csak úgy minden előzmény nélkül mondom el neki. Pár perc ide vagy oda, már nem számít.
- Csak nem! Ő jár rosszul és nem akarom bántani, mert belezúgtál - beszélek és gondolhatja, hogy nem visszaütnék vagy hasonló lenne a következmény.
Persze meg sem fordul a fejemben, hogy ilyesmit tegyek, de lehet, hogy ezzel a mondattal az egész viccelődés komolyabbra fordult. Nem szándékos részemről, de ez van. Úgy tűnik, még mindig nem változtam annyit, hogy ezeket a megjegyzéseket elhagyjam. Kicsit olyan érzés, mintha egy határvonalon lépkednék. Egyszer a régi énem területére tévedek, másszor viszont lehull minden maszk és igazán én leszek.
- Az biztos. Ha végre kiszabadulok innen, biztos, hogy vagy két napig az irodában alszok - mondom és tényleg így tervezem.
Elegem van ebből a szobából és a semmittevésből. Dolgozni akarok, lekötni a figyelmem és végül elaludni az irodai kanapén. Régen is megtörtént már párszor, és a látszat ellenére, egész kényelmes az a bőrkanapé.
Igazából nem tudom, mi visz rá, hogy rákérdezzek én erre a titokzatos fickóra, mégis megteszem. Meglep a válaszával, de csak azt éri el vele, hogy elnevessem magam. Oké, ezt megérdemeltem. De nem tudok rá haragudni. Nem is rossz, hogy végre megmondja a magáét és nem csak meghúzza magát.
- Tetszik, amikor ilyen vagy - mondom ki őszintén, még mindig nagy mosollyal.
A többi részt persze könnyebb figyelmen kívül hagyni, mint reagálni rá. Nem akarok se vitatkozni, se lehúzni a beszélgetést. Csak egy apró megjegyzés volt az egész részemről az előbb. Egy kis kérdés, semmi több. Az, hogy nem tetszett a nyálas szöveg tőle, az már más dolog. Amúgy sem hiszem, hogy megleptem vele. Tudja, hogy mit gondolok az ilyesmiről. Ennyi mellébeszélés viszont elég volt. Rátérek a lényegre, hogy jöjjön be és üljön le, aztán essünk túl ezen a beszélgetésen. Fogalmam sincs, mit fog erről gondolni, de végül is, nem miatta csináltam. Nem miatta csukattam le a drága nővérét, hanem a saját bosszúm miatt. Arra a feltételezésére, hogy talán most akarom kitenni innen, inkább nem felelek. Eljön majd annak is az ideje, de egyelőre jó helyen van itt.
- Gondolom a szám működőképes, de nincs nála a mobilja. A sitten nem hagyják náluk az ilyesmit - árulom el a lényeget, annak ellenére, hogy nem terveztem így belevágni a közepébe.
Ezután viszont a pillanatnyi csendben őt vizsgálom. Még most sem tudom, hogy ha megérti a szavaim lényegét, örülni fog-e vagy éppen kiborul. Majd hamarosan kiderül.
- Úgyhogy szerintem a közeljövőben nem kell aggódnod miatta. A Tim fickó is megtalálja ott, úgyhogy nyugtod lesz - bólintok aprót és azt hiszem, részemről ennyi volt a beszélgetés.
Vissza a meccshez, ha nincs semmi mondanivalója. Bár kétlem, hogy most csak úgy kisétálni a szobámból és tenné... amit szokott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 19:32

Én tényleg viccelni próbálok csak, de az ő szavai egy kicsit komolyabbnak tűnnek, amire csak elhúzom a számat. Határozottan zavar, amikor előveszi ezt a modort, felveszi kicsit a maszkot. Miért nem képes egyszerűen csak... elhagyni? Hát ezért nem irigylem mostmár Wintert, mert nem hiszek benne, hogy Danny tényleg képes lenne olyan lenni, aki nem rúg bele idővel valakibe újra.
- Nem hagynám, hogy bántsd! - nézek rá egy fokkal komolyabban. Így is van, nem hagynám neki, semmilyen módon sem, hogy bántsa Garyt, mert igen, belezúgtam. Erre nem is reagálok már konkrétan, egyszerűen így van, kár lenne kommentálni, tagadni meg végképp, hiszen minden pillantásom, az hogy folyton az eszemben jár, hogy dúdolgatva közlekedek arra utal, hogy totálisan beleestem. Ha arra gondolok, ami Scottal volt, az semmi ehhez képes. Akkor szerintem nem is voltam igazán... szerelmes.
- Ennek a barátnőd tuti, hogy örülni fog... - jegyzem meg fejcsóválva. Tényleg hülye dolog, hogy így viselkedik. Az irodában aludni? Azt hinné az ember, hogy akkor majd vele akar lenni, Winterrel, neki meg az iroda hiányzik olyan nagyon. Jó ég! Fel sem foghatom, hogy lehet így teljese az élete, de nem kötök bele jobban. Ő más, nagyon más, mint én. Nekem az ad teljességet és boldogságot, ha valaki szeret, ha valakit szerethetek, semmi másban nem tudnék ennyire elmerülni.
- Te váltod ki belőlem, valakinek muszáj egy kicsit megnevelni téged... vagy legalább néha rávilágítani a butaságaidra. - mosolyodom el. Tényleg így gondolom, a legtöbb dolog, amit művel néha már kiborító. Képtelen szeretni, vagy figyelni másra, szeretettel fordulni valakihez, és ez valami szörnyű! Nekem viszont most erőt ad az, hogy van van valakim, nem is csak valakim, hanem egy fantasztikus, imádni való srác, és így igenis erősebb és határozottabb tudok lenni. Ezt nem értette meg Jas, és szerintem nem is fogja soha, hogy nekem ez segít, nem a fenyegetés, és a támadás, attól csak még jobban összetörök. A téma viszont, amit felvet tényleg meglep, nem értem, hogy jön ez ide és miért merült fel most, főleg mert tudom, hogy a nővérem mennyire kiborította őt.
- Hogy érted, hogy a sitten? - kerekedik el a szemem, aztán Timet is megemlíti, hogy ő is megtalálhatja ott és... és meg is öletheti. És Danny erről honnan tud, és mióta tud róla, és... és egyáltalán mi a fene folyik itt?
- Ő meg is öletheti ott bent, mióta van ott, és... és te mióta tud, és hogy került be? - azt hiszem a hangomból, ahogy a végére egészen elvékonyodik sejtheti, hogy nem fogom jó néven venni, ha kiderül, hogy ő juttatta oda. Mégis a nővérem, akkor is, ha bántott és ha miatta haltak meg a szüleim és a húgom, de mégsem adtam volna át Timnek. Nem lettem volna rá képes, hiszen ő az egyetlen rokonom, aki életben van és mégis csak reménykedem halványan, hogy talán egyszer még... talán normális lehet, vagy én nem is tudom. Nem akarom, hogy megöljék, azt... azt nem!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 20:29

Nem tervezem, hogy azt mondom, amit, csak úgy jön. Megértem, hogy elkomolyodik és azt hiszem, hogy tényleg képes lennék bántani a fickót, ha úgy hozná a helyzete. Ami végül is, valahol igaz, de csak végső esetben.
- Nem fogom - mondom végül teljesen komoly hangon és annak ellenére, hogy nincs benne a mondatban az "ígérem" szó, attól még veheti ezt valami olyasminek.
Igazából én azt sem bánnám, ha soha nem találkoznék a pasassal. Nincs nekem semmi közöm hozzá. Ahogy Josiehoz sem. Igaz, egyszer azt mondtam, hogy olyan, mintha a húgom lenne. De valójában nem az és miután elköltözik innen, még ennyi közöm sem lesz hozzá. Nem hiszem, hogy fogunk találkozni vagy bármi. Legalábbis ha rajtam múlik, akkor tuti így lesz. A bátyámhoz nem vagyok képes csak úgy beállítani!
- Nem lesz ellene kifogása. Nem vagyunk kötelesek minden estét együtt tölteni - magyarázom és biztos vagyok benne, hogy így is van minden, ahogy állítom.
Winternek nem lesz kifogása az egész ellen. Ha mégis? Nos, akkor majd próbálok úgy tenni, mint akit érdekel és majd megbeszélem vele. De nem lesz erről szükség. Régen sem játszotta a hisztikirálynőt, ha sokat dolgoztam. Ő is ment a dolgára és én is. Ez a rendszer.
- Megnevelni? Engem? Sokan belebuktak már ebbe - jegyzem meg, de azért már újra mosolyogva, amiben benne van a kihívás, hogy hajrá, próbálja meg ő is, hátha sikerrel jár.
Ennyi mellébeszélés viszont elég is bevezetésnek. Legalábbis én így látom. Ezután már csak az van hátra, hogy közöljem vele, a legfrissebb híreket - lehetőleg azelőtt, hogy a meccs véget érne és én lemaradnék róla.
- Nem tudtam, hogy több jelentése létezik annak, hogy "sitten van" - beszélek, miközben továbbra is rajta tartom a szemem.
Úgy tűnik, annyira nem repes az örömtől. Igaz, nem is miatta, hanem saját magam miatt csináltam. Az már csak a ráadás lett volna, hogyha valamiféle hálát kapok tőle az egészért.
- Szerintem tud vigyázni magára - jegyzem meg egy fintorral az arcomon, majd ezután már válaszolok a félig feltett kérdéseire is.
- Pár hete csak és szerintem nem kell elmagyaráznom, hogy hogy került be. Tudod, úgy szokott ez lenni, mint a nagyfilmekben. Nyomoznak utánad, hibázol, üldöznek, elkapnak, lecsuknak - vonok vállat és kis híja, hogy nem csúszik ki a számon a kérdés; "Még valami?"
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime24.10.13 20:54

Én pedig tényleg megvédeném őt, ha kell... bármitől, Danny-től is, remélem, hogy ezzel is tisztában van. Ha Gary-t bántani merné, mégha oka is lenne rá, azzal engem is bántania kellene. Ez ennyire egyszerű. Azért még összeszűkített szemmel fürkészem az arcát, amikor végül azt mondja, hogy nem fogja. Remélem, hogy tényleg így lesz, de nem kérdezek rá, hogy semmiképpen nem tenné-e meg, attól félek, arra nem lenne a válasz és azt nem akarom hallani, csak az válna biztossá belőle, hogy annyira azért nem számítok neki. Tudom, hogy butaság és egyszerű balga remény, hogy talán egy kicsit is fontos lettem neki mostanra, hogy talán egy kicsit hiányoznék, ha nem lennék itt, hogy nem csak azt látja bennem, hogy a terhére vagyok, egy kolonc a nyakán, akivel kénytelen foglalkozni, és örülne neki, ha végre eltűnne az életéből.
- Hát... ti tudjátok. - én ha tehetném folyton Gary-vel lennék, de ezek mi vagyunk, nálunk tényleg tombol valami heves tűz, szerelem, vagy nem is tudom, hogy pontosan mi, hiszen ezt még így konkrétan egyikünk se mondta ki. Nem mindig van mindenhez szavakra szükség, azt hiszem a nélkül is tudjuk. Abba pedig, hogy ők mit csinálnak és hogyan nem az én dolgom beleszólni.
- Úgyse sikerülne... - rántom meg aztán a vállam egy sóhajjal. Lehet, hogy egy-két hete még sokkal sokkal inkább meg akartam volna ezt tenni, de már egy ideje itt vagyok vele, és őszintén szólva... nem is tudom, most úgy érzem, nem az én dolgom megváltoztatni. Jelenleg nincs rá szükségem, nem az én érdekem, hogy emberibben viselkedjen. Úgy gondolom, hogy ez neki lenne fontos, de úgysem akar változtatni igazán. Simán elmar idővel maga mellől mindenkit, és bennem sem erősítette egyszer sem, hogy kicsit is számítok neki. Inkább úgy érzem, hogy megtűr és már nem irritálja annyira, hogy itt vagyok. Amiket viszont a nővéremről mondd, nem tudok könnyen napirendre térni felette, főleg hogy milyen szárazan közli, mintha nem is számítana.
- Ott... ott tudja megvédeni magát, ha ráküldenek valakit. Hogy beszélhetsz erről így? Pár hete tudod és nem mondtad el nekem? Ugye... ugye neked nincs közöd hozzá? Csak elkapták a zsaruk, vagy valami. - már régóta rejtőzött, hogyan kaphatták el? Ő nem hibázik, sosem hibázik, hiszen annyira kemény és összeszedett. Olyan nehéz ezt elhinni, hogy a fenébe kerülhetett börtönbe? Viszont Danny... annyira már megismertem, hogy nagyon kemény tud lenni, haragtartó, bosszúszomjas, és Jas eléggé elláthatta a baját, ahogy beszélt róla, amikor régebben említette. Nem tudok csak úgy tovább lépni, és egyszerűen idegesít, hogy időnként folyton a tv-re pillant. Kevésen múlik, hogy nem nyúlok a távirányítóért és kapcsolom ki a fenébe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime25.10.13 18:21

Nem tervezem én, hogy bántom a nagy szerelmét. Főleg nem minden ok nélkül. Nem az a célom, hogyha már eddig mellette voltam és segítettem neki talpra állni, akkor most visszahúzzam. Azt viszont még mindig nem díjazom túlzottan, hogy úgy hiszi, belelát ebbe a kapcsolatféleségbe, ami Winter meg köztem van. Jó, tudom, semmi rossz szándék nincs benne és nem azért beszél. Ezért is nem húzom fel magam a dolgom, csak közlöm vele, hogy mi a helyzet és kész. Utána már inkább hallgatok. Akkor sem viszem túlzásba a beszédet, amikor felajánlom, hogy csak nyugodtan próbáljon meg megváltoztatni. Sokaknak nem sikerült, de hátha majd neki. Úgy látom, mégsem él a felajánlással. Ez van. Alig láthatóan vállat vonok és úgy látom, elég volt a felesleges beszélgetésből. Szépen lassan haladtunk a végcél felé, ahol is most már ideje közölnem vele, hogy mi a helyzet a drága nővérével, aki a sitt előnyeit élvezi pár hete.
Josie hiába pánikol, én nem tudom elképzelni, hogy a nővére ne tudná megvédeni magát bárhol. Még azt is csak pillanatokba telik elképzelni, hogy már várták bent a régi jó barátai és egész kényelmesen érzi magát velük. De ezt inkább nem említem az értetlen arcot látva, és még pár dolgot figyelmen kívül hagyok a mondatai közül. Egyelten részre válaszolok csak egy kérdés formájában.
- Most komolyan azt várod tőlem, hogy hazudjak? - nézek fel rá komoly arccal.
Tudhatja jól, hogy az én kezem van a dologban. Kis nyomozás, pár magánzsaru miegymás. Volt időm megtalálni a legjobbakat és elrendezni, hogy az a ribanc érezze a bosszúmat. Hogy ő erről nem tud, hogy részben nekem köszönhető, hogy lecsukták? Nem az én bajom. Elégedett vagyok magammal, és ez a lényeg. Ennek ellenére mégis ahelyett, hogy a meccsre koncentrálnék, újra beszélni kezdek.
- Nem akartam elrontani az örömöd, ezért nem szóltam róla. Ha úgy tetszik, kerestem a megfelelő alkalmat - magyarázom, majd még egyetlen dolgot hozzáteszek.
- Ha gondolod, meglátogatod, most már csak rajtad múlik - vonok vállat és talán baromság, de egy pillanatra hálát várok tőle.
Végül is, megszabadítottam a nővérétől és így sem ő, sem a másik állat nem fog beleszólni az életébe. Innentől le tudják rendezni egymás között, neki nyugta lesz és építgetheti az életét a nagy románc köré.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime25.10.13 19:20

Nem akarok én beleszólni a kapcsolatukba, csak egyszerűen nehezen értem meg, nem tehetek róla. Az én felfogásom egész más, és nálam teljesen másként működik ez az egész kapcsolatosdi. Mindig is így volt, ha valakit megkedvelek, akkor nagyon tudom szeretni és ragaszkodni hozzá, és képtelen vagyok nem vele tölteni az időm nagy részét. azt hiszem ez lehet a különbség, ebben más az övék, mint az enyém, hogy Danny nem szerelmes, pedig... szerintem ennél nincs jobb érzés. Nekem legalábbis ez az erőt, ez tud az égbe repíteni, akkor is, ha arra is esély van így, hogy fájdalmat okoznak majd végül. Félek persze, most is tartok attól, hogy valami majd rosszul sül el, de attól még igenis megpróbálom, mert most csodálatosan érzem magam. Nem is érzem, hogy képes lennék változtatni a gondolkodásán, vagy bármin. És nem is tudom, nem akarok most ezzel foglalkozni, ezt meghagyom Winternek, hiszen nekem eddig se sikerült. Csak maximum apró lépéseket értem el nála, hogy velem nem volt mindig olyan, amilyen, de ez valahogy... kevés.
Az viszont határozottan kiakaszt, hogy a nővérem börtönbe került. Egyszerűen ezt nem akartam volna, mert igenis veszélyes ott. Mert nincs nála olyasmi, amivel meg tudja védeni magát, az a hely... veszélyes. Nem akarom, hogy meghaljon, nem akarom az utolsó rokonomat is elveszíteni. Sejtem, hogy Danny keze is benne van, ha egyszer így tud róla, és nem mondta el eddig. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy rács mögé juttatta, ha jól sejtem tisztán bosszúból.
- Hogy tehetted? - tényleg értetlenül nézek rá. Nem is hiszem, hogy miattam volt, hiszen én nem kértem tőle ilyesmit, pár hete még meg is jegyeztem, hogy nem tudom őt elérni telefonon, és akkor se mondott semmit, pedig már lehet hogy tudta, vagy még zajlott a kis nyomozása.
- Erre nincs megfelelő alkalom Danny. - rázom meg a fejem. Legalább rám figyel, és nem a tv-re. Ha azt nézné továbbra is tuti, hogy kiakadnék és minimum kikapcsolnám ha nem vágnám a távirányítót a képernyőhöz. Könnyen elpattan a cérna... családi vonás. Nem értem, hogy tudja ezt ilyen könnyen kezelni, az pedig fel sem merül bennem, hogy esetleg hálát vár. És... és mit teszek, ha Tim megkeres? Nem hazudhatok neki, sokkal könnyebb volt, amíg nem tudtam, hogy Jas hol van, vagy támaszkodhatok arra, hogy ha mégis nagy baj lenne, akkor segít, akkor megvéd, mert az az ő érdekes is. De most... most hogy börtönben van?
- Fel sem fogod, hogy mit csináltál igaz? Képtelen vagy átlátni a rohadt bosszúdon? - a végén már fel is emelem kicsit a hangom. Még ülve maradok... még, de akkor sem értem, hogy nem volt képes ezt átgondolni. Ez nem ilyen egyszerű, nem old meg vele semmit, sőt lehet, hogy csak rosszabb lesz. Ha Jas meghal... nem akarom, hogy meghaljon. Összeszorítom a szám, próbálom visszafogni magam, nem akarok kiabálni, nem akarok kiakadni, de közel vagyok hozzá, nagyon közel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime25.10.13 20:24

Egyértelműen a bosszú vezérelt, amikor elkezdtem szervezni ezt az egészet. Nem az volt persze az első ötletem, hogy lecsukatom, de elég kézenfekvőnek bizonyult a válasz. Főleg most, hogy elég időm volt gondolkozni és szervezkedni. Most pedig, hogy rács mögé kerül, teljesen elégedett vagyok magammal és ezen Josie reakciója sem tud rontani. Hogy nem tetszik neki? Végül is, nem miatta csináltam és ezt minden gond nélkül be is vallanám neki.
- Ha jól sejtem, erre a kérdésre nem kell válaszolnom - beszélek teljesen nyugodt hangon.
Az, hogy ő küzd saját magával és vissza akarja fogni magát, engem még nem fog felidegesíteni. Azt tettem, amit kellett. Hogy a nővére meghal ott bent? Akkor sem vagyok hajlandó ezzel a lehetőséggel számolni. Meg tudja a ő védeni magát, bármilyen helyzetben. Ha meg mégsem, akkor így járt. Gyűlölöm és nem fog különösebben nyomasztani, bármi is lesz vele. Az egyetlen, ami miatt ezen pörgött az agyam, hogy mindezt hogyan közöljem Josieval. Hogy nincs megfelelő alkalom? Én legalább próbálkoztam. Most az egyszer tényleg törődtem azzal, hogy neki mi lenne a jobb és mikor közöljem vele. Nem akartam csak úgy elrontani a kedvét egyszer sem, amikor dudorászva állított be. Még azt a rohadt dögöt is azért tűrtem meg és nem szóltam egy rossz szót sem rá. Visszafogtam magam. Miatta. De ennek vége. Ha a beszélgetés után az lesz, hogy megint magára csapja az ajtót, akkor tegye. Vagy felőlem el is cuccolhat innen. Nem akartam kitenni, eszembe sem jutott, de talán ha odaköltözne a nagy szerelméhez, jobb lenne mindenkinek.
- Igen, képtelen vagyok. A bosszúm volt a legfontosabb, utána pedig az, hogy elmondjam neked, hol találod a nővéred. Azt ne várd, hogy sajnáljam őt, vagy bocsánatot kérjek - közlöm, majd még valamit hozzáteszek. - Részemről téma lezárva - mondom talán a kelleténél keményebben és innentől fogva a tv-re szegezem a tekintetem.
Igazán beláthatná már, hogy nálam mi a módja az ilyesminek. Mindig az a legfontosabb, amilyen célt kitűzöm magam elé. Most ez volt az. Holnap pedig keresek valami mást, ami lefoglal. Főleg a maradék két hétben, amíg le nem kerül a gipsz a lábamról.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime25.10.13 20:42

Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet ilyen, miért ennyire fontos neki egy rohadt kis bosszú, ezt a nővéremnél se értem, mert ilyen téren röhej, de még hasonlítanak is. Egyikük se képes normálisan megoldani a dolgokat, csak ezzel a hülye agresszív stílussal, amiben nem érdekli őket, hogy ki sérül, hogy olyat is bántanak vele, aki nem érdemli meg. Ez egyszerűen kiborító.
- Nem, csak nem tudsz válaszolni. - emelem meg az állam kicsit dacosan, ahogy akkor szoktam, amikor alig tudom kezelni az adott helyzetet. Kezdek egyre inkább kiakadni azon, hogy ő ennyire nyugodt, komolyan az idegesít a legjobban, hogy ő nem ideges, csak teljesen higgadtan beszél, mintha ez az egész tényleg semmit se jelentene. Az most fel se merül bennem, hogy arra próbált figyelni, hogy mikor adja tudtomra ezt az egészet, ez az apróság most teljesen eltörpül a mellett, amit tett és hogy képtelen felfogni, hogy ez pontosan mit is jelen... mit jelenthet rám nézve. A következő mondata után egyszerűen kitépem a kezéből a távirányítót, vagy legalábbis megpróbálom és kikapcsolom a tv-t. Még így is visszafogom magam, hogy nem vágom a falnak, vagy bármi egyéb.
- Nem csak ő számít, nem maradt egy élő rokonom sem, és igenis megölhetik ott, nem tud rendesen védekezni. És mi van ha ő újra nekem szegezi a kérdését. Tudom, hogy Jas hol van, de nem akarom elmondani, és csak ő tudna segíteni nekem. Ha felhívom, ha baj van... segít, de így... így nem tud. Jó ég, hogy lehetsz ennyire önző!? - mostmár felpattanok és csak az utolsó mondatra halkul le a hangom majdnem normális hangerőre. Tényleg nem értem. Én vagyok naiv? Én vagyok ennyire naiv, hogy azt hiszem, hogy egy icipicit számítok neki ennyi idő után, hogy amikor éjszaka segített legyőzni a rémálmokat, amikor megölelt az számított valamit?
- Egyáltalán nem jelentek neked semmit igaz? - már nem tudok kiabálni, inkább már csak suttogok. Mondja ki szépen. Nem tudott megölni, amikor arra kértem, de úgy tűnik egyáltalán nem érdekelné, ha más tenné meg helyette.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 12:30

Nem gondoltam volna, hogy komolyan választ vár arra, hogy "hogy tehettem?". Ha megerőltetném magam, biztos, hogy tudnék válaszolni. Valami olyasmit, hogy "könnyedén", de azzal csak még jobban felidegesíteném és most tényleg nem ez volt a célom. Az egész bosszúm a nővére miatt volt. Azt akartam, hogy neki legyen rossz, ne Josienak. Most viszont úgy tűnik, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Bűntudatot viszont akkor sem érzem és nem bántam meg, amit tettem. Ezért is van az, hogy szeretnék minél hamarabb végezni ezzel az egész beszélgetéssel, mielőtt vita alakulni ki belőle. Pár újabb mondat után a tekintetem a tv-re szegeződik, majd a kép eltűnik. Most már valahogy nem vagyok olyan jó hangulatban, mint eddig. Kikapom a kezéből a távirányítót, de nem kapcsolom vissza. Várom, hogy mi a fenét akar még. Fussunk pár kört és térjünk vissza ugyanoda? Csak én látom úgy, hogy felesleges tovább nyúzni a témát?
- Csak ő tudna segíteni rajtad? Mintha eddig megtette volna! - mondom ki az igazságot. - Miért reménykedsz még mindig abban, hogy a fejére esik egy kő és ettől észhez tér, majd kiment téged a való világból? Az emberek nem változnak! - emelem meg most már én is kicsit a hangom, de ez még közel sem nevezhető kiabálásnak.
Még mindig nem akarok vitázni vele. Nem lenne semmi értelme. De a következő szavai után viszont már én is keményebben szólok neki vissza. Pontosabban válaszolok a kérdésére.
- De. Jelentesz és ezt te is tudod. Ha nem jelentenél semmit, már régen kidobtalak volna, amikor éjszaka sikítozni kezdtél. Vagy amikor azt a bolhás dögöt én üldöztem ki a szobámból, amikor épp nem voltál itt, hogy babusgasd. Már régen kidobtalak volna, ha pont úgy tekintenék rád, mint az összes többi emberre odakint - magyarázom, miközben folyamatosan a tartom a tekintetét.
Lehet, hogy a szavaimmal kiabálásra késztetem, vagy megsértődik. Bármit is csinál, nem fog különösebben meghatni. Felőlem tényleg foghatja magát és eltűnhet innen. Mindenki ezt teszi egy idő után és ez így van rendjén. Az emberek jönnek és mennek. Ezért nem kedvelem meg őket a szükségesnél jobban. Bármikor képes vagyok elengedni őket. Talán Liam az egyetlen kivétel. Ő az egyetlen, akivel hibáztam, de őt régebb óta ismerem. Azelőttről, hogy kialakult volna ez az énem és a szabályaim.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 13:42

Annyira idegesít, hogy mindent csak így a szőnyeg alá akar söpörni. Neki ez a legegyszerűbb, elkerülni a vitákat, úgy venni, hogy neki van igaza és kész, én pedig egyszerűen csak fogadjam el és hagyjam az egészet annyiban. De nem megy, nem tudok higgadt maradni akkor, ha ő ennyire nyugodt és ennyire nem érti meg, amit gondolok, vagy érzek. Nem akarom, hogy a nővéremnek baja essen, akkor se, ha olyan volt velem, amilyen. Igazából ez az egész olyan téma, amivel nem tudok mit kezdeni, hiszen ide jöttem, miatta, és persze nem azt kaptam, amit vártam, de akkor is a testvéremről van szó. Szeretném, ha békén hagyna, ha nem piszkálna ezzel az egész Tim üggyel, ha nem kevernének bele a piszkos kis ügyeikbe, de közben meg... azt is szeretném, ha felfogná, hogy nekem mi a fontos, hogy én szeretném, ha nem lökne el magától, ha nem bántana. Ez az egész még így is túl zavaros bennem és az nagyon nem jó, hogy Danny is belekavart a kis bosszújával. Engedem, hogy elvegye a távirányítót, de tuti, hogy nem hagynám annyiban, ha visszakapcsolná a tv-t. Szerencsére ez nem történik meg, így nem váltok még drasztikusabbra. Talán sejti is, hogy hol van az a bizonyos határ, hiszen olyasmi is megtörtént már, hogy a feje felett vágtam a falhoz egy üveg sört. Túlzás volt tudom, de akkor ez kívánkozott ki belőlem.
- A maga módján talán igen, hiszen téged is... - harapom el a mondatot és húzom el a számat. - De megadta a száját, és vele nem tud más szembeszállni. És az emberek igenis változhatnak! - szinte megremeg a szám széle, annyira próbálom visszafogni magam, hogy ne kiabáljak. Igenis lehet, hogy naiv vagyok, de az emberek képesek megváltozni. Nem vagyok képes olyan lenni, mint ő, egyszerűen nem megy. Muszáj hinnem abban, hogy a dolgok jól is alakulhatnak. Ha nem teszem... akkor az egésznek semmi értelme.
- Nem... nem tudom, mert ha időnként rendes is vagy, újra és újra előjön az a rohadt érzéketlen, tapló éned, és azt utálom! Ha nem itt laknék nem lennék rám kíváncsi igaz? Nem keresnél, jól meglennél újra nyugiban, ahol nem zargatlak se én, se Trixi. Egyszerűen... egyszerűen idegesítően gyáva vagy! - tudom, hogy ezt utálni fogja, tudom én, hogy nem fog neki tetszeni, hogy ilyesmit kimondok, de akkor is. Miért kell ennyire bezárkózni. Néha enged, néha elgyengül egy kicsit, aztán újra felhúzza a falait, és biztos vagyok benne, hogy ha nem lennék itt, akkor is ezt tenné és egyáltalán nem érdekelném már. Csak... csak egyszerűen megszokta a jelenlétem és kész, de hogy hiányoznék-e neki kicsit is... azt nem tudom elképzelni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 15:21

Sokkal, de sokkal egyszerűbb lenne, ha tényleg annyiban hagyná. Még ezt sem voltam vele köteles közölni. Idővel úgyis megtudta volna valahonnan, vagy tudom is én. De ha már elmondtam utána könnyedén hazudhattam volna neki azt, hogy nincs hozzá semmi közöm. Csakhogy nem szokásom hazudozni. Bármilyen hihetetlen is. Én egy szóval sem szoktam ígérni a nőknek is, hogy majd felhívom őket, csak adják meg a számukat. Most viszont tényleg elgondolkozok azon, hogy jobban tettem volna, ha nem mondom meg neki az igazat. De ahogy mondani szokták, most már késő bánat.
- Hiszen engem is? - kérdezek vissza és elvárom tőle, hogy befejezze a mondatot.
Nem egyszer mondtam már neki, hogy jobb, ha befejezi, amit elkezdett. Nem mintha nem tudnám, hogy mi lenne a folytatás. Mégis szeretném, ha kimondaná. Ha ennyit már elért és most vitázunk is, ez sem rossz alkalom arra, hogy megemberelje magát és befejezze, amit elkezdett.
- Akkor tudod mit? Legyél okosabb, mint én és szabadítsd ki. Szöktesd meg, vagy tudom is én. Ami tetszik. Csak aztán majd ne gyere hozzám, hogy megint megbántott és lesz*rja, mi van veled - mondom komolyan, még egy pillanatra a szemeibe nézve.
Nem az a célom, hogy minél durvább dolgokat vágjak a fejéhez és megbántsam. Nem akarom elérni, hogy elsírja magát, vagy kiverje itt nekem a balhét. Egyszerűen csak a valóságok vágom a fejéhez, semmi többet.
- Fogadd el, ez vagyok én. A saját bátyámat nem vagyok képes meglátogatni - beszélek nemes egyszerűséggel egy vállvonás kíséretében, mintha semmiség lenne, miközben már a kapcsolót elég erősen szorítom a kezemben.
Ez az egy, ami arról árulkodni, hogy kezdem elveszíteni a fejem. Még vissza tudnám magam fogni, ha most hagyná abba és fejeznénk be ezt a beszélgetést. De nem, neki ki kell mondania azt a mondatot, amit nem tudok elviselni. Szinte azonnal elengedem a kapcsolót és helyette a karja után kapok. Azt szorítom olyan erővel, hogy elfehérednek az ujjaim.
- Akkor mit keresel még itt? Egy gyáva ember társaságában? - kérdezem a reakciómhoz képest egész csendes hangon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 15:55

Képtelen vagyok csak úgy annyiban hagyni, az nekem nem megy. Akkor tudom, hogy napokig emészteném magam és a végén úgyis a fejéhez vágnám azt, amit gondolok, szóval az egyszerűen képtelenség, hogy ne mondjak semmit, hogy ne próbáljam meg legalább felfogni, hogy mit csinált, vagyis miért, és hogy ne akarjam neki elmagyarázni a lehetetlent. Tudom, hogy értelmetlen, mélyen tudom, mint ahogy azt is, hogy Jas sem fog megváltozni, vagyis igen kis esély van rá, de már csak ilyen naiv vagyok, aki reménykedik benne, hogy talán mégis van egy halvány esély.
- Téged is megtalált miattam... mert megaláztál. -fejezem be végül a mondatot kicsit kihúzva magam. Képes vagyok rá, mostmár igen, megy, csak erőt kell gyűjtenem hozzá. Azért nem mondtam végig, mert nem akartam, mert azt hittem úgy is tudja és akkor nem kell ezt külön szavakba önteni. Egyszerűen továbbra sem érti, hát hogyan szabadítsam ki? Nem is értem... de azt látom, hogy teljesen komolyan beszél, pedig nem tehetek róla, kellene valaki, aki segít, ha mégis újra megbánt, de talán akkor már ott van Gary és ő nem fog később ilyen dolgokat a fejemhez vágni.
- Ne félj, nem terhellek a bajaimmal. - nyelek egy nagyot. Nem akarok sírni, nem akarom, hogy azt lássa hogy még mindig könnyen eltörik a mécses, még mindig könnyű megtörni engem. Akkor is, ha egyébként ez sajnos így van, de nem... nem fogok hozzá jönni, hiszen már pár éjszakát is átvészeltem nélküle, pedig azt mondta, hogy a rémálmok el fognak múlni. És még mindig nem történt meg, ennyi idő után sem. Szinte már kezdem megszokni az egészet...
- De ez... ez... miért nem vagy képes legalább egy kicsit kimutatni bármit... bármilyen normális érzelmet? Nem hiszem el, hogy nincs benned semmi! - nem tudok kiabálni, főleg amikor megragadja a karom. Könnybe lábad a szemem, de nem azért, mert sírni fogok, inkább csak automatikus reakció ez a fájdalomra, hiszen nagyon erősen szorít, esélyes, hogy ennek még nyoma is marad.
- Ez fáj... - suttogom, és valahogy érzem, hogy milyen kérdés jön most. Tudom, hogy elvetettem a sulykot, tudom, hogy nem szabadott volna ezt mondanom, de akkor is kikívánkozott, mert igenis gyáva, hogy nem képes senki felé se nyitni, és lehet, hogy van olyan ember, mint mondjuk a bátyja, aki ezt szemrebbenés nélkül elviseli, de nekem ez nem megy. A fájdalom ellenére sem próbálom meg kirángatni a karom a kezéből, hanem megpróbálok válaszolni.
- Azért, mert bármilyen érthetetlen ez még számomra is, de... kedvellek. Mert igazán rendes is tudsz lenni, ha nagyon akarsz, és nem értem, hogy miért olyan szörnyű ez és pocsék érzés, hogy neked még csak nem is hiányoznék. - nem nézek rá, most nem, maximum ha kényszerítene, de magamtól nem. Igyekszem bírni azt is, ahogy szorítja a kezem, mégha a szemem tényleg könnyes is a fájdalom miatt, de nem hagyom, hogy akár csak egy könnycsepp is legördüljön, inkább kipislogom, hogy elmúljon a késztetés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 18:28

Eszembe sem jut, hogy annyiban hagyjam a félig elmondott mondatot. Tudom, hogy mi a folytatás, mégis hallani akarom. Mikor kimondja, csak aprót bólintok és egy röpke pillanatra magam elé bámulok. Próbálom nem felidézni, hogy milyen is volt az, amikor "megtalált". Már úgyis a múlt és lejátszottuk ezt a meccset. Egy-egy. Remélhetőleg most már elfelejthetjük egymást.
- Mert megpróbáltál kizsebelni - mondom, de olyan hangon, hogy ő is tudhatja, ez már egyáltalán nem számít.
Tényleg nem azért hozom fel, mert lényeges. Egyszerűen csak így teljes a történet. Azóta amúgy is sok minden változott már ráadásul, bármilyen furcsa is, őt nem akarom csak úgy elfelejteni. Vele más a helyzet. Ettől függetlenül hozzá sem ragaszkodok igazán. Senkihez. Mert ez nálam így megy. Azt hittem, hogy ezzel már tisztában van, de úgy látszik nem. Látom rajta, hogy mennyire próbálja visszatartani a könnyeit. Ha nem egy ilyen veszekedés közepén lennénk még el is mosolyodnék, hogy ennyire próbálkozik - úgy tűnik, sikerrel. De most figyelmen kívül hagyom a tényt és inkább tovább megyek.
- Témánál vagyunk - sóhajtom fáradtan, hiszen tudom, hogy párszor már mindezt átrágtuk.
Nem mintha akkor sokra jutottunk volna. Minden után úgy döntöttem, hogy így élem az életem és kész. Feleslegesnek látom elismételni, csak elfordítom a fejem és a kezemben lévő kapcsolót vizsgálom, amit akaratlanul is erősebben markolok a szükségesnél. A következőkben viszont pont ilyen erővel szorítom a karját. Meg sem hallom, hogy fáj neki. Pontosabban nem akarom meghallani. Csak elmondom, amit akarok. Nem tudom, hogy létezik-e jó választ a kérdésemre. Fogalmam sincs. De viszont, amit ő felel... A szavai után már csak egy pillanat és el is engedem a karját. Azt hiszem, bármire képes lettem volna visszavágni és még mélyebbre süllyedni ebben a veszekedésben. Valószínűleg a következő lépés már az lett volna, hogy közlöm vele, húzzon a fenébe innen. De most már képtelen vagyok ezt mondani. Kedvel. Ez az, amivel tényleg nem tudok mit kezdeni. Sem visszavágni, se semmi.
Úgyhogy miután elengedem a karját, kifújom a levegőt egy halk sóhaj kíséretében. A kezem mellettem pihen és még csak ökölbe sincs szorítva. Kényelmetlenül érzem magam a szavai miatt, de nem szólok és még csak nem is folytatom a vitát valami hülye okkal. Vajon hogy kötöttünk itt ki?
- Ha azt mondom, hogy sajnálom, hogy lecsukattam a nővéred, akkor rendben vagyunk? - próbálok békülni végül a magam módján, vagy egy percnyi csend után.
Nem sűrűn teszek ilyesmit, de most mintha akaratom ellenére történek ki belőlem a szavak. Mire észbe kapok már késő visszaszívni. Na nem mintha tényleg bármi haszna lenne ennek az egy mondatnak, de ennyire telik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 20:42

Én pedig szerettem volna annyiban hagyni a dolgot, hiszen úgyis tudja, hogy mit akartam mondani, akkor meg miért kell ténylegesen ki is mondani? De, ha ennyire akarja akkor megteszem, akkor hallja, idézze fel, ez csak nem rossz nem? Nem is értem, hogy miért nem lehet néha csak úgy elharapni egy-egy mondatot. Na nem mintha én képes lennék ezt a témát annyiban hagyni, szóval végülis miért várom el ezt fordítva tőle? Elhúzom a szám a válaszra, de nem mondok rá semmit. Nem mondom, hogy sajnálom, mi értelme lenne? Az régen volt, legalábbis azóta nagyon sok minden történt és ő sem kért elnézést semmiért, amit tett velem a kezdeti időszakban, pedig azért volt nem kevés csúnyaság, mint amikor bár bevitt a kórházba, de aztán nem érdekelte, hogy mennyire kiborít a szavaival. Azt hiszem ezen már nem érdemes rágódni, mondjuk, hogy azóta már kicsit egyenlített a számlán az éjszakai ölelésekkel, és azzal, hogy befogadott. Csak néha egy kicsit megint elragadtatja magát és ezekkel a hullámzásokkal nem nagyon tudok mit kezdeni, bármennyire is próbálok. Tényleg nem akarok most sírni, és próbálom is visszatartani a könnyeimet, ami sikerül is végül. Viszont akkor is így van, nem tudom elfogadni, hogy ilyen, hogy nem tud senkihez sem ragaszkodni, hogy attól fél, hogy tuti, hogy mindenki csak megbántani akarja őt, ami egyszerűen... butaság. Igenis pocsék érzés, hogy így gondolkodik rólam is, hogy nem számítana neki az sem, hogy nem vagyok itt, hogy a szavai alapján még csak nem is hiányoznék neki.
- Látod ezért nem mondom nyíltan, hogy megpróbálnálak megváltoztatni. - hülyeség, hiszen ettől függetlenül mégis próbálkozom, csak hát nem így konkrétan, hanem inkább csak amikor előjön a rossz oldala, akkor kiakadok, és mindig remélem, hogy egyre ritkábban jön elő, de persze erre semmi esély sincs. Utána viszont az ujjai a karomra kulcsolódnak és olyan erővel szorít, hogy könny szökik a szemembe. Nem figyel arra, hogy fáj, egyáltalán nem érdekli, hiába szólok neki, tényleg nagyon érzékeny pontra tapintottam. Már akkor tudtam, amikor kimondtam, de mostmár nem fogom be, igenis fogja fel, hogy kedvelem, és hogy azért fáj olyan nagyon, ha így viselkedik velem, ha nem figyel arra, hogy nekem mi a fontos, vagy ha érezteti, hogy nem számítok neki, hogy nem is hiányoznék. Csak nézek rá miután elenged és nem szól semmit. Látom, hogy lassan lenyugszik és tudom, hogy most nem is kell megszólalnom, ez most nem az a pillanat. Megvárom, amíg ő teszi meg. Aztán egy apró bólintok és végül előre hajolok, hogy megöleljem. Visszakérdezhetnék, hogy tényleg komolyan gondolja-e, de nem lenne értelme, és azt is látni kell, hogy ez is nagy lépés tőle.
- Majd... majd valami lesz, talán tényleg meg tudja védeni magát, vagy valaki segít neki kijutni onnan. - mondom végül lassan. Úgy emlékszem azt mondta van valami rendőr, akit ismer, vagy valami ilyesmi, lehet hogy ő segíteni tud neki, hogy ne essen baja ott bent, és akkor nem kell aggódnom. Remélem... remélem, hogy tényleg így van. Az pedig, hogy én bemenjek hozzá... nem is tudom, talán félek attól, hogy mi lenne, hogy mit mondana, hogy csak nekem esne megint.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 21:33

Eszemben sincs változtatni a jól bevált dolgaimon. Még az ő kedvéért sem. Az, hogy akaratom ellenére kicsit más lettem az utóbbi napokban, az még belefér. De annyit soha, de soha nem fogok megengedni magamnak, hogy kötődjek valakihez. Lehet, hogy tényleg hülyeség, de nem érdekel. Az már haladás részemről, hogy nem üldözök el mindenkit, egyszerűen csak meghúzom magamban a határokat és kész. Mint most is. Eldöntöttem, hogy ő olyan leszek nekem, mint valami kishúgféleség és így is lett. Ezért van még itt, ezért nem küldtem el. Az, ahogy most viselkedek vele, még nem változtat semmin. Tudom, hogy idegesebb vagyok, mint kellene. Nem így terveztem, de egyértelműen ez kivételesen nem a tervezésen múlik. Erre már akkor rájövök, amikor a távirányítót szorítom teljes erőből. Amikor ezt felváltja a karja, csak még erősebbre váltok. Valahol mélyen hallom a hangját, miszerint fáj neki, de nem fogom fel. Túl messzire ment azzal a pár szóval. Ha úgy tetszik, magának kereste a bajt.
De aztán kimondja azt a szót, amivel még mindig nem tudok mit kezdeni. Ott visszhangzik bennem, hogy kedvel és végül eljut az agyamig is. Ekkor lazul a szorításom, majd el is engedem. A kezem most már lazán mellettem van az ágyon. Kell egy kis idő, amíg teljesen megnyugszok, majd anélkül, hogy átgondolnám, kicsúszik egy mondat a számon. Nem hiszem, hogy tényleg bármit elérek vele. Ezért is lep meg, amikor megölel. Bevallom, először még mindig nem tudok mit kezdeni a helyzettel, de aztán csak valami ölelésfélét produkálok én is. A szavaira viszont nem reagálok. Attól még, nem kedvelem a nővérét és még véletlen sem akarok visszakanyarodni az előbbi témához.
- Szóval most már megkérhetlek, hogy hozz nekem egy sört? - mondom egyre szélesedő mosollyal, hogy oldjam a számomra kínos hangulatot.
Nem, igazából nincs szükségem italra. Nagyon is lejjebb adtam, az egész baleset óta. Alig sörözök, a cigi viszont "jó" szokásként megmaradt. Utóbbira most nagyobb szükségem lenne. Főleg akkor érzem, hogy jót tenne, amikor a karjára téved a tekintetem, amin már kivehető az ujjaim nyoma. Elhúzom a szám, de nem szólok semmit. Amikor viszont az éjjeliszekrényen lévő cigis dobozért nyúlok, gyengéden végigsimítok a nyomon. Ez az én bocsánatkérésem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 22:02

És nekem ezt iszonyatosan nehéz elfogadni, hogy kicsit se képes kötődni, hiszen ettől igenis azt érzem, hogy nem számítok neki. Lehet hogy valamelyest igen, egy vadidegennél többre tart, de nem tehetek róla nekem egyszerűen iszonyt fontos, hogy akit én kedvelek, attól érezzem, hogy ez fordítva is meg van. Annál jobban tudok szeretni, minél jobban szeret valaki engem és annál erősebb tudok lenni. Lehet, hogy ez valamilyen szinten önzés, hiszen mindenkibe kapaszkodom, és rémesen fontos nekem, hogy szeressenek, de nagyon tudok viszonozni is, és szerintem ez ellensúlyozza. Tudom, hogy nem bántanám meg Danny-t sem, csak ő ezt képtelen felfogni, vagy elhinni, és ezért újra és újra gond nélkül belém rúg, ha valami nem tetszik neki, vagy valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Szörnyű, hogy ilyen könnyen okoz fájdalmat és nem is csak lelkileg, de most még fizikailag is. Hiába szólok, észre sem veszi, hogy milyen erősen szorítja meg a karomat, vagy hogy könnybe lábad a szemem tőle, csak akkor enged el végül, amikor kimondom azt, amire nem tud mit mondani. Mint amikor még az eleső napon megöleltem, ő pedig csak állt bénán és képtelen volt viszonozni, vagy bármit is tenni. Pedig nem olyan nehéz ez... tényleg nem. Most ez ehhez folyamodom, amikor valamilyen szinten elnézést kér. Tudom, hogy ezzel még nem oldd meg semmit, de... értékelem a kis lépéseket is. Örülök neki, hogy bár esetlenül, de viszonozza az ölelésemet. Ezek után még a kérdésen sem akadok ki.
- Vacsoráztál már egyáltalán? A sörtől nem laksz jól tudod ugye? - én baromi éhes vagyok, azzal akartam indítani, amikor megjöttem, csak nem jutottam el ilyen téren a konyháig. Egyedül Trixi járt jól, meg ő megkapta a kajáját. Apropó Trixi, pár pillanat múlva fel is tűnik az ajtóban, elégedetten nyúlva el a bejáratnál a földön, de nem jön be. Azért egészen kezd engedni nekem, ez nagy dolog, sikerélmény. A finom mozdulatra csak elmosolyodom. Egy újabb nyom már nem számít... főleg mert ez el fog múlni idővel.
- Semmi gond. - bököm ki aztán, majd mostmár felállok az ágya széléről, amire persze Trixi is azonnal felpattan odakint és farokcsóválva lelkes lihegéssel várja, hogy elinduljak kifelé. Egyelőre mégsem moccanok, Danny-re pillantok megint.
- Szóval akkor sör, vagy vacsi? - ő dönt, ha kell akkor hozok neki sört, magamnak meg vacsit, vagy ha tv-t nézne, akkor ehetek a konyhában is egyedül... vagyis nem egyedül, Trixivel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime26.10.13 22:44

Könnyű lenne kötődni valakihez, még ennyi és után is. De akkor sem akarok. Nem azért, mert félek, hogy megbántanak. Sokkal inkább azért, mert attól tartok, hogy eltűnnek az életemből. Nem akarom soha többet azt a hiányt érezni, amit anya után, mikor úgy döntött, hogy feladja és egyedül hagy. Talán utálom ezért. A kórházban töltött esték rémálmai után már egyenesen gyűlöltem érte. Most viszont megint nem tudom, pontosan mit érzek. Nem mintha annyira nagyon igyekeznék rájönni. Jó nekem úgy, hogyha továbbra is kizárom és megpróbálom elfelejteni. Ennek pedig az az ára, hogy olyat is kizárok, amit nem kellene. Mint például most az, hogy fáj neki, amit csinálok. Hallom a hangját, de nem fogom fel a szavakat. Szorítom a karját és csak akkor kapok észbe és engedem el, amikor olyat vág a fejemhez, amire nem tudok válaszolni. Végül kimondom azt a pár szót, amit nem gondoltam volna, hogy képes vagyok. Talán párszor már megtettem az évek alatt, de ez olyan kevés alkalom, hogy szinte nem is emlékszek rá. Most viszont elhangzik és még a hirtelen jött öleléssel is megbirkózok a magam módján. Persze én még mindig csak barátkozok a gondolattal, hogy az ölelés jó, meg kellemes és hasonlók, amiket az első itt töltött estéjén elsorolt. Vagyis tudom, mit kellene éreznem.
- Ha a gyógyszert vacsorának lehet tekinteni, akkor igen. Amúgy nem - mondom, majd lassú mosolyra húzódik a szám.
Tudom, hogy mi fog következni ezután. Felajánlja, hogy csinál valami finomat. Legalábbis remélem, mert furcsa, de kezd elegem lenni a rendelhető kosztból. Mióta itthon dekkolok, megvan általában a napi három étkezés. Így egy kicsit sok az ismétlődő menü. Ezt talán közölném is, hogy valami házikosztban reménykedek, ha nem tévedne a karjára a pillantásom és akaratlanul is végigsimítok az ujjaim nyomán. Ezután pedig szinte azonnal felé kapom a pillantásom. Furcsállom, hogy szavak nélkül is értette, mit akartam ezzel az apró érintéssel, ennek ellenére újra valami mosolyszerűség jelenik meg az arcomon.
- Lehet mind a kettőt választani? - kérdezek felcsillanó tekintettel és fogadok, hogy egész olyan vagyok, mint egy kisgyerek.
Utána pedig megfontoltan - szigorúan egyedül, segítség nélkül - kikászálódok az ágyból. Mankó nélkül is képes lennék talán boldogulni, mégsem kockáztatom meg. Addig viszont nem indulok a konyha felé, amíg a kutya nem tágít az ajtómból. Lehet, hogy külsőre úgy tűnik, mintha félnék egy állattól, de az igazság az, hogy csak nem bírok megbékélni vele. Ez van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime27.10.13 10:03

Könnyű? Dehogy is! Kötődni soha sem könnyű, pont azért amiért ő is fél. Mindenki fél, egy kicsit mindig én is félek, de nem annyira, hogy ne is engedjem magamnak, hogy megszeressek valakit. Az igenis fontos, akkor is, ha meg van az esélye, hogy valaki eltűnik aztán az életemből. Folyton a fejemben jár az, hogy milyen bajok történhetnek azokkal, akik fontosak nekem, hiszen lássuk be egyik pillanatról a másikra veszítettem el a családomat és ez bármikor megtörténhet újra. Előtte nem féltem, de azóta, igenis bennem van ez, de attól még nem bírnám ki szeretet nélkül. E téren ez a legrosszabb irányában, hogy én máris buta módon ragaszkodom hozzá, ő viszont fordítva ezt nem vállalja be, így végül bárhogy is lesz, csak én sérülhetek, hiszen neki fenn van a kis pajzs, ami megvédi. Én viszont azt már rég leeresztettem, azt hiszem az első estémen, amikor itt maradtam vele, és amikor segített, hogy képes legyek aludni. Épp ezért tudok neki olyan könnyen megbocsátani, még akkor is, ha mérges vagyok, hogy ezt tette, de tudom, hogy nagy lépés már az is, hogy elnézést kér, ezért is kapja az ölelést, és örülök neki, hogy a maga módján ügyetlenül, de viszonozza.
- De hát enni kell, akkor leszel nagy és erős. - mosolyodom el, mintha csak valami kiskölyöknek próbálnék magyarázni. De egyébként tényleg akkor gyógyul meg könnyebben a lába, ha figyel magára. Ha hanyagolja az egészségét, akkor sokkal nehezebb lesz, bár azért igyekeztem figyelni rá, hogy hellyel-közzel ez ne legyen gond. Amikor legalábbis itthon voltam, mert hát az utóbbi napokban ez nem volt olyan folyamatos, mint előzőleg. Értem azt is, hogy mit akar a simítással, és nem is haragszom, végülis tudom, hogy valahol az én hibám volt, nem kellett volna ilyesmit mondanom. Fura, azt hiszem azok a nők is így gondolkodnak, akiket pl. ver a férjük, képesek simán bemagyarázni maguknak, hogy az ő hibájuk volt, miközben a fizikai fájdalom okozására semmi sem mentség.
- Hát persze. Csináljak egy rántottát? Azt talán nem égetem oda. - nem vagyok valami jó konyhai fronton, soha sem tanultam meg anyutól és erre már nincs is lehetőségem, de végülis pár tojást összekeverni, valami sonkával, vagy ilyesmi, ami van a hűtőben, annyira nem bonyolult. Trixit kicsit arrébb hessegetem, hogy ne legyen útban, aztán szépen irány a konyha. Nem segítek Danny-nek, tudom, hogy úgy se hagyná, de azért a széket kihúzom neki az asztalnál, ennyi miatt csak nem orrol meg. Aztán előpakolok, csendben. Nem tudom, hogy milyen témát hozzak fel, mostanában csak Gary-n jár az eszem, és képtelen vagyok máson gondolkodni, az meg, hogy Winterről kérdezzem... nem hiszem, hogy lenne értelme, úgyse fognám fel a kapcsolatukat.
- Találtam ám egy tanárt... csak még fel kéne hívnom valamikor. - találok végül egy egyszerűbb témát, bár ez is csak azért jut eszembe, mert ott találkoztam először Gary-vel, az iskola előtt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime27.10.13 20:46




Tudom
, hogy az indulataim és a saját bosszúm vezérelt, amikor elrendeztem a nővére lecsukatását. Pont úgy, mint most, pár perccel ezelőtt is elborult az agyam, amikor megragadtam a karját. Utóbbit semmiképp nem kellett volna, most már belátom. Ezért is van az, hogy valamiféle bocsánatkérésre futja tőlem. A bosszúm nem sajnálom, de az, hogy egy ideig a karján fogja viselni az ujjaim nyomát, már annál inkább. Még sincs arra szükség, hogy kimondjam "sajnálom". A lágy érintésből már ért én pedig halványan elmosolyodok. Ennek ellenére, valami bűntudatféleség motoszkál bennem, ahányszor csak a karjára téved a tekintetem.
De szerencsére lecseréljük az eddigi témát és elmúlik a kissé kellemetlen hangulat is. Elég csak felhozni a sört, máris minden rendben van. Persze, amikor megemlíti, a vacsora sincs ellenemre.
- Szóval azt mondod, hogy törpe vagyok és gyenge? - kérdezem meg azonnal, de az arcomon ott virít a nagy mosoly, valami megjátszott sértettséggel keverve.
Ezután viszont már eltűnik minden színjáték, amikor beigazolódik, hogy tényleg valami házikosztot kapok. A szemeim megcsillannak és a mosoly is odaragad az arcomra. Még azzal sem törődök, hogy a bolhás dög ott fekszik az ajtóban. Amíg nem jön be, most tényleg nincs okom elüldözni.
- A rántotta tökéletes lesz - bólintok aprót, majd szigorúan saját erőmből felkelek az ágyból.
Már pár perc elegendő ahhoz, hogy kimásszak onnan és a mankó segítségével elérjem a szobám küszöbét. Ahhoz képest, hogy mennyit szenvedtem még az elején, most már egész profin megy. A konyhába érve csak egy apró mosolyt villantok, amikor kihúzza a széket. Ez még nem nagy bűn és ami a fő, nem jelenti azt, hogy én képtelen lennék megcsinálni, ha úgy jött volna ki a lépés. Úgyhogy leülök a székre és próbálok a helyzethez mérten kényelmes helyet találni a lábamnak.
- Egy tanárt? - kérdezek vissza, mintha nem értettem volna jól, miközben a tekintetem rajta tartom. - Szóval elhatároztad, hogy tényleg befejezed az iskolát - állapítom meg a nyilvánvalót.
Gondolom most meg kellene dicsérnem vagy valami olyasmit mondanom neki, hogy büszke vagyok rá. Helyette viszont hallgatok és jó egy perc múlva szólalok meg újra.
- Mikorra tervezed, hogy beszélsz vele? - teszem fel az első kérdést, majd rögvest utána a másodikat. - Ide jön, házhoz, vagy te jársz majd az iskolába?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime27.10.13 21:58

Az a helyzet, hogy nagyon könnyen meg tudok bocsánati akkor, ha valakit kedvelek, vagy ha egy kicsit is fontos számomra. Igazából még a nővéremnek is gond nélkül elnéznék bármit, ha elnézést kérne, vagy ha picit is azt mutatná, hogy sajnálja, amit csinált velem, vagy... vagy bármi. Tudom, lehet hogy naiv és buta hozzáállás ez, de e miatt nem tudok haragudni Danny-re sem a karom megszorítása miatt. El fog múlni pár nap alatt, maximum majd Gary-nél kell kimagyaráznom, hogy ne akadjon ki rajta, mert a végén még butaságot találna csinálni, ha kitalálná, hogy azonnal költözzek el innen. Nem lenne ellenemre az, hogy nála lakjak, de... nem tudom, hogy nem lenne-e túl korai, nem unna-e meg, vagy ezzel nem szabadítanék-e rá valamiféle veszélyt. A fene tudja, hogy lenne jó, azt sem akarom, hogy Danny úgy érezze, hogy én is ugyanúgy itt hagyom, mint ahogy azt várta.
- Persze, végülis nem tudom hány centivel vagy nálam magasabb, és már sikerült párszor ájult állapotban ide-oda eljuttatnod, szóval... igen törpe vagy és gyenge. - mosolyodom el. Tudom én, hogy nem értette így igazából, csak szórakozik, és én ugyanezt teszem. De attól még így van, rendesen kell figyelnie magára, hogy gyorsabban rendbe jöhessen a lába, hiszen az a cél, mielőbb talpra akar állni, hogy újra belevethesse magát a megszokott kis életébe.
- Jól van, igyekszem majd nem elrontani. - tényleg nagyon igyekezni fogok, hogy finom legyen, bár egy rántottát annyira nem lehet tönkretenni, ha figyel az ember és nem égeti oda. Rajta leszek a témán, még lehet, hogy Trixi is kaphat egy adagot. Hiába nem rég evett, biztos vagyok benne, hogy ha egy keveset pakolok az edényébe úgy fogja enni, mintha két napja éhezne folyamatosan. Hiába, imádom a kis dögöt. Azért a konyhában a széket kihúzom Danny-nek, és ha igényli, akkor a lábához is húzok egyet, ha kell segítek is felpakolni. Tudom, hogy mennyire ragaszkodik az önállósághoz, szóval semmit sem erőltetek. Aztán csak felhozom a tanulás témát, miközben a hűtőben kutakodok és elkezdem előpakolni a hozzávalókat, a tojást, valami sonka félét, tálat, sót, szóval, ami kell.
- Igen, elmentem az itteni középiskolához, és le fogok érettségizni. Nem tudom, hogy utána mi lesz, de nem is akarok túlságosan előre gondolni... ott találkoztam Gary-vel. - teszem aztán még hozzá. Hát igen, azért is nem sikerült azóta még megejtenem azt a telefonhívást. De tervben van, tényleg, csak rá kell majd vennem magam szépen. Közben szépen a tojásokat a tálba verem, és jöhet a többi is sorban, még a sonka felvágása sem jelent gondot, miközben persze Trixi lelkesen kuncsorog a lábamnál néhány leeső falatért.
- Hamarosan és még nem tudom, attól is függ, hogy vállalja-e, vagy hogy neki hogy jobb. - rántom meg a vállam, miközben a kezem nem áll meg. Azt hiszem ezért a nők főznek, mert tudnak több felé figyelni. Igazából még tényleg nem tudom hogy lesz és nem akarom halogatni, hogy felhívjam a fickót, csak hát... tényleg nem volt rá időm.
- Van valami extra kívánságod? - pillantok hátra, miközben már a serpenyő után kutakodok a szekrényben és meggyújtom a gázt is. Nem is tudom, lehet hogy van, amit szeretne bele és nekem eszembe sem jutott. Ha már neki készül, akkor simán alkalmazkodom hozzá, nem hiszem, hogy olyasmit kérne, ami nekem ne felelne meg, kivéve, ha azt akarná, hogy szeleteljek bele két fej chili paprikát. Na azt nem tenném meg, tuti!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness Danny & Josie - A little happiness I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Danny & Josie - A little happiness

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Danny és Josie - This is the end...
» Danny & Josie - Help me... please!
» Danny & Josie - Leave me alone
» Josie ▲Danny - Once you care you're fucked!
» Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer...

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Danny luxus lakása-