welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (783)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Hayley Woodson
 
Maya Sandoval
 
Freya N. Bosworth
 
Liana H. Jones
 
Bastian Montgomery
 
Cassidy Mia Abrams
 
Cassandra Drescher
 
Dylan Hanning
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Utcák / Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 18.09.12 7:14

Minden erőmmel azon vagyok, hogy megtartsam a higgadtságomat, még mielőtt valami sértő dolgot vágnék Blair fejéhez, bár próbálok vigyázni, nehogy még a végén valamivel megsértsem, mert akkor megint én lennék a bunkó tapló, mint általában. Azt pedig nagyon nem hiányzik, hogy megsértődjön rám, mert akkor a mai este a kiengesztelésről szólna és nem pedig a vad élvezetekről.
- Nem tudhatom, bár azért reménykedhetek benne, nemde? - Önelégült kis mosolyommal teszem fel kérdésemet. Sok mindent remélek, köztük azt is, hogy ha eljön az ideje, akkor Blair előveszi azt a bizonyos vésztartalékait, annak ellenére is, hogy sejtem, hogy minden meglévő energiáját felemésztem. De hát gondolhatta volna, hogy mellettem nem fog unatkozni, mert mindig lesz valami olyan dolog, amivel kifárasztom, bár legszívesebben már megint az ágyban fárasztanám ki.
- Oh, de még mennyire azt merem feltételezni. - Már nem is tudom, hogy mióta vagyunk társak, ezért is gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amikben nyilvánvalóan egyezik a véleményünk. Persze akadnak olyan dolgok is, amikben nagyon is eltér a gondolkozásunk, de ez már hagy' ne legyen olyan.
- Nekem mindig igazam van. - Oldalra fordítom a fejemet, hogy nyugodtan lássa a pofátlanul széles vigyoromat, amit szavaival váltott ki belőlem. Szeretem, ha mások igazat adnak nekem, de ha ezt Blair szájából hallom, az felér egy elismeréssel. Nem is tudtam, hogy szívem hölgye ennyire édesszájú lenne, de a fánk csata után, akaratlanul is bevillan egy ötlet, amivel majd a műszak után akarom lesújtani, mikor már végre a lakásomon leszünk. Mindössze tervem megvalósításához, Blair kell és sok sok tejszínhab. Joe, pedig még kapni fog tőlem pár szép szót csak érjünk vissza az őrsre, még mindig nem akarom elhinni, hogy a legjobb pillanatban küld ki minket járőrözni, pedig már éppen kezdődött felforrósodni a hangulat, de egyből lelombozott parancsával.
- Én nem aláználak meg, ha netán úgy döntenél, hogy nekem még is táncolnál. - Pimasz mosolyommal az arcomon teszek pár csípőmozdulatot, de hamar véget vetek kis táncomnak, hiszen végül is csak rajtam van a rendőrruhám, amiben nem kellene a civilek előtt műsort adnom, esetleg még Blair kedvéért eljátszanám a táncolni, vetkőző rendőr szerepét, ha igényt tartana rá.
- Biztosan a kettőnk között lévő különleges kötelék miatt. - Azért valljuk be ez sokkal jobban hangzott, mint ha azt mondtam volna, hogy azért, mert jók a női megérzései. Ami pedig a munkát illeti, nem csípem ezt a környéket, túl sok az idióta errefelé, akik már csak szórakozásból is lopnak, mi meg hajkurászhassuk őket, legnagyobb örömömre.
-Igenis főnök. - Megadóan emelem fel mindkét kezemet, mikor Blair elém toppant, mivel pár centivel alacsonyabb nálam, ezért mosolyogva nézek le rá. De nem sokáig élvezhettem a szemkontaktust, mivel valamelyik asszonyság jóvoltából megsüketülni kényszerültem pár másodpercig. Jézusom, ez a hang, amit kiadott valami másodosztályú horrorfilmbe való volt. Általában szeretem a meglepetéseket, de amit Blair közölt velem az imént azt nem díjaztam túlságosan, rendesen szíven is ütött a dolog. De most nincs időm ezen duzzogni, munka van, ezért is kezdtük meg a hajtóvadászatot. Kis csicskák, még futni sem tudnak rendesen, jóval előttünk voltak, de sikeresen utolértük őket.
- Ezek után még is beéred egy szőke, kék szemű fickóval is? - Kéknek kék a szemem, de a hajam szőke, nem pedig fekete, de ennek ellenére is nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a fantáziáját tudom megmozgatni. De ez a kijelentése akkor is sértette a hiúságomat, lefogadom, hogy napokig ezen leszek fennakadva.
- Biztosan azért, mert öregszel. - Jól tudom, hogy a nőknél mennyire érzékeny téma a koruk, de ennyivel igazán vissza vágok már, ha már a fekete hajú pasikra bukik. Még mindig nem sikerült feldolgoznom, de nem akarok jelenetet rendezni. Inkább magamban duzzogok, még az erősítés ideér, és a két elfogott személyt betessékelik a kocsiba.
- Azt hiszem kell lennie. - Még mindig morcos vagyok, de megpróbálok nem arra gondolni, amit megtudtam, inkább elindulok vissza az autóhoz, egy árva szó nélkül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 19.09.12 20:08

-Szeretem amikor ilyen magabiztos vagy. – Vágom rá, közben beharapott alsó ajakkal, vágytól csillogó szemekkel –a mai nap folyamán már ki tudja, hogy hanyadjára-, végig mérem, és szinte levetkőztetem, végezetül fel is falom szemeimmel. Volt már dolgom adonisz külsejű férfiakkal, de olyannal, mint Ben, talán még eddig egyszer sem. Akárhogy is keresek, nem találok benne hibát. Talán ennek is köszönhető, hogy szavakban próbálok felülkerekedni rajta, és letörni egy jókora darabot az önbizalmából, ami nehezebbnek bizonyul, mint eddig bármi más.
-Hogy mi van? Ennyire ne vidd már túlzásba! – Bokszolok bele a vállába, amint meglátom azt a szemtelen, de annál is inkább magabiztosabb, letörölhetetlen, széles vigyort a képén.
Ilyenkor legszívesebben úgy képen törölném, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kárt tegyek ebben a helyes pofijában. Mindenesetre, kedvromboló gondolatokkal most félre. Nem is gondoltam soha, hogy a fánk lehet még édesebb, főleg úgy, hogy ha a másik szájáról és arcáról kell leeszegetned, amit előszeretettel teszek meg. Más pasikkal talán nem lennék képes munkaidő alatt ilyen bűnbe esni, de Ben valamiért teljesen más. Már az első alkalom után tudatosult bennem, hogy rá tényleg használhatom azt a kifejezést, hogy „kivétel”. Valami azt súgja, hogy érdemes lenne vele közösen terveznem, de ameddig több ok sorakozik a „nem kéne, mert…” oldalon, addig nem fogok belevágni semmi komolyabba. Mindig megszívom, és most, hogy ennyi idő eltelt és volt időm átgondolni az életem, rá kell, hogy jöjjek arra, Lucas is csak a rossz döntéseim egyike volt, annak ellenére, hogy nem szép dolog így beszélni a halott gyerekem apjáról, aki ráadásul még ennek fejében haldoklik is…
-De jutalmam az lenne érte, ugye? – Kérdezem egy sunyi, perverz vigyorral a képemen, miközben elindulunk az egyik járdán. Napszemüvegem mögül igyekszem oldalra sandítani Benre. Kíváncsi vagyok, hogy milyen reakcióra számítsak tőle ezek után. Bízom benne, hogy csupa pozitívra, kecsegtetőre. Soron következő feltételezése gonosz gondolatokat szül a fejembe, amiket egyszerűen képtelen vagyok megtartani magamnak. A kisördög újra böködni kezd belülről, és mire észbe kapok, már szalad is ki a számon a roppantul „kedves”, költői kérdésem.
-Mi? Nekünk van olyanunk? – Pislogok felé elképedt fejet vágva, amit most nem láthat a napszemüveg miatt, bár azt hiszem, hogy ezek után csak örül neki, hogy nem kell a szemembe néznie. Nem gondoltam én ám komolyan, de félő, hogy Ben nagyon is magára fogja venni. Pedig tudhatná, hogy ha nem lenne köztünk semmi kötelék, akkor nem járnék össze vele. Azért én sem vagyok robot, akinek nincsenek érzései!
-Ezt már szeretem! – Húzom lejjebb ismét napszemüvegemet, hogy kilássak mögüle, amikor bevágok elé, ezzel tulajdonképpen megállásra kényszerítve. Szívesen beletúrnék most a hajába, hogy érezze a törődést, de nem tehetek semmi félreérthető mozdulatot, pláne akkor nem, amikor nyílt utcán vagyunk, így mikor kezem öntudatomon kívül megindul felé, hirtelen irányt változtatok, és ahelyett, hogy Benhez érnék vele, inkább visszaigazítom helyére a szemüvegem. A kétségbeesett rikoltozás viszont újra megzavarja nyugodt pillanatainkat. A nőhöz érve, meghallgatjuk, amit tudnunk kell, aztán Ben elindul a vörös fickó, én pedig a fekete után, miután még tettem neki –persze csak poénból-, egy szúrós megjegyzést, amiről a „viszontlátásunknál” bebizonyosodik, hogy Ben aligha fogta fel a dolgot viccnek.
-Még meggondolom. – Zihálom, majd azért felnézve rá, sokat sejtetően elvigyorodom, aztán –a szédülés ellenére-, feltápászkodom, a férfit is magammal húzva, aki hamarosan –a társával együtt-, két munkatársunk kezébe kerül.
-Ne legyél bunkó! Most élem még csak a fénykoromat! – Cáfolok rá állítására, majd kicsit lemaradva tőle a rosszullét miatt, elindulok én is a kocsihoz, útközben egy szót se szólva. Hiába is akarná tagadni, látom rajta, hogy meg van sértődve. Beülve, máris keresni kezdem az ásványvizemet, aminek megiszom az utolsó kortyait.
-Jobb egy kicsit… - Dőlök hátra az ülésben, újra megsimítva a hasam, és mikor már a feszült csend kezd idegesítővé válni, előre dőlök, mind két kezemmel rátenyerelek Ben hozzám közelebbre eső combjára, és odahajolok ajkaihoz, ügyelve, hogy szánk ne találkozhasson.
-Most haragszol! – Jelentem ki, mindezt a szemeibe mondva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 20.09.12 22:37

Ahogy meghallom, hogy Blair mit is mond nekem, úgy mosolyodok el egyre magabiztosabban, ha már tényleg ennyire szereti, ha az vagyok.
- Na és csak a magabiztosságomat szereted? - Ha már rajta van az őszinteségi hullám, akkor kihasználom a lehetőséget, hogy akár valami olyan dolgot is valljon be nekem, amit eddig még nem tett, hátha tudna nekem meglepetést okozni. Mert igen is szeretem a meglepetéseket, ha pozitívak.
- Nem érzem, hogy túlzásba vinném. - De azt észlelem, hogy szerinte nagyon is túlzok, ahogy megérzem, hogy kaptam tőle egy vállba ütést, ami hatására elnevetem magam. Szeretem, mikor ennyire előtörik belőle a harcias nő, de azt még jobban díjaznám, ha ezt egy egészen más szituációban tenné meg. Már nem tudok azon csodálkozni, hogy gondolataimban ismét ott járok már, hogy miket is művelhetnénk, ha ennek a műszaknak már vége lenne és ismét az ágyamban lennénk, mondhatni, hogy az efféle fantáziák tartanak most életben. Ahogy megejtettük a fánkos incidenst újból beindul fantáziám, hogy ha már ilyen édesszájúak vagyunk mindketten, akkor nem ártana, ha az étvágyunkat és akkor elégítenénk ki, amikor a vágyainkat, akár úgy, hogy valamelyikünket össze kennénk csokisziruppal, mert nagyon is szívesen nyalogatnám le róla. De gyorsan vissza zökkenek a való világba, mikor tudatosul bennem, hogy most a munkánkra kellene összpontosítanom és nem pedig Blair testére.
- De még milyen jutalmad lenne érte. - Szempárom felcsillan, mikor ránézek, talán nem is annyira lehetetlen küldetés, hogy Blairt lássam táncolni, reményeim szerint úgy, hogy közben megszabadítaná magát a felesleges ruhadaraboktól. Szívesen nézném végig, ahogy ad nekem egy sztriptízt, de már a gondolattól is begerjedek, aminek pedig nem lenen túl jó vége, mert nekem kellene akcióba indulnom, ahelyett, hogy egy egészen másik testrészem előzne meg benne.
- Van! - Vágom rá határozottan ellentmondást nem törően. Remélem nem fog velem ellenkezni, mint ahogy szokta, mert ezt nagyon is komolyan gondoltam és ilyen szöveggel még egyik nőcskét sem bódítottam, aki megfordult már az ágyamban. Számomra is úgy ez az érzés, amit iránta táplálok, hiszen ha nem érezném azt, amit, akkor már rég ejtve lenne, de egyáltalán nincs szándékomban másik nő után nézni, ameddig ő itt van nekem.
- Ez nagyon biztató volt. - Nem akarom kimutatni, hogy mennyire rosszul esik, amit most velem művel, fel sem kellene vennem az ilyet, de mégis csak mást, hogy már van közöttünk valami, mert ha nem lenne, akkor hidegen is hagyna, de így eléggé a szívemre vettem. Inkább már erre sem válaszolok, mert ilyen felzaklatott állapotban csak még rosszabb dolgokat vágnék a fejéhez, mint hogy öregszik. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy ha nem fogom be a számat egy nagy veszekedés keretein belül mindennek vége szakadna. Összeszorított ajkakkal sétálok vissza egy szó nélkül a kocsiig, beszállok, majd folytatom tovább a hallgatást, egészen addig, még meg nem érzem combomon Blair kezeit.
- Nem mondod? Úgy érzem, mint ha egy vigaszdíj lennék. - Őszinteségi rohamomban megosztottam vele, hogy most hogyan is érzem magam, de nem nézek a szemeibe, mert abban a pillanatban elvesznék azokban a gyönyörű szemekben. De azért még mindig ott cseng a fejemben, amit az előtt mondott, hogy a kék szemű és fekete hajú hapsik jönnek be neki.
- Te hogy éreznéd magad, ha azt mondanám, hogy a D kosaras, szőke nőkre bukok? - Már csak azért is teszem fel a kérdésemet, hogy legalább egy kicsit érezze át, amit én most érzek. Még mindig morcos vagyok rá, remélem van valami terve, amivel ki tudna engesztelni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 23.09.12 18:00

-Hmmm… nem, de többet nem mondok! Már ennyivel is az egekig magasztaltalak. – Mondom, mindezt annak ellenére, hogy jó magam is tudom, ma sokkal több sértő, becsmérlő dolgot vágtam a fejéhez, mint dicséretet. Tudom, hogy a mai után kijárna neki egy kevéske dicséret, de ez nem az a pillanat. Majd máskor, ha kedveskedő kedvemben leszek… talán…
-Pedig így van! Nő vagyok, én észreveszem az ilyet! – Villannak fel szemeim, amint megtalálom kékjeit, miután sikerült egy jókora ütést mérnem a vállára, mindezt csak is azért, hogy megtanulja, hogy mi a lecke, és hogy ne szálljon el az agya, úgy ahogy a felkapott filmsztároknak szokott, akik a rózsaszín felhők közt, hírnévben és csillogásban, fényben élik minden napjaikat.
A fánkos kis incidens után már úgy szállunk ki a kocsiból, mintha legalábbis pár perccel ezelőtt nem akartuk volna megismételni a tegnap estét a kocsi első ülésén. Odakint még azért mind a ketten kellően kimorogjuk, káromkodjuk magunkat, amiért Joe már megint a lehető legjobbkor szakított félbe minket, de valahol igaza van. A munka, az munka és nem köthető össze a magánélettel!
-Akkor lehet majd kapsz egy külön showt melóidőn kívül… - Kacsintok rá, amikor egy pillanatra lejjebb húzom a szemüvegem, aztán már indulunk is az utunkra, azt vesézgetve, hogy van-e köztünk szorosabb kötelék, vagy egyszerűen csak jól kielégítjük egymást az ágyban és semmi több. Ameddig én a kérdést megkérdőjelezem, addig Ben véresen komolyan rávágja azt, amit gondol. Komolynak és szigorúnak hangzott, így jobb, ha ezennel tartom a szám és nem vágok vissza, főleg hogy még én magam sem tudom, hogy mi is ez az egész amibe ketten keveredtünk bele.
Gondolataim tengeréből egy ismeretlen női sikoly rángat ki, aki azonnal meg is osztja velünk, hogy mire föl ez az ijedt viselkedése. A gondolatra, hogy két köcsög kis tolvajt kell üldözőbe vennünk, rögvest elkezd túláradni ereimben az adrenalin. Talán ennek is köszönhető, hogy olyat vágtam Ben fejéhez az üldözés megkezdése előtt, ami már tényleg utolsó csepp volt nála a pohárba.
-Ajj ne vedd már magadra! – Szólítom fel rá, miközben szédelegve feltápászkodom a földről, amit követően néma csendben megyünk vissza a kocsihoz. Szemem sarkából azért néha lopva feltekintek rá, de mikor látom arcán az egyértelmű sértettséget, megbántottságot, már kezdem érteni, hogy miért nem jár úgy a szája, ahogy egy-egy ilyen eset után szokott.
Beülve a járgányba, első dolgom, hogy igyak egyet, elmulasztva mindezzel valamelyest a szédülést és hányingeremet is egyaránt. Hogy kiengesztelhessem, rátenyerelek combjára, és közelebb hajolva hozzá, már szóba is elegyedünk egymással.
-Ne feltételezz rólam ilyeneket… - Suttogom, elkapva tekintetét annak ellenére, hogy tudom, szándékosan nem vette fel velem a szemkontaktust. Ezek után egyik kézfejemmel végig simítok arcélén, és egy fél mosollyal arcomon megkörnyékezem ajkait. A csók be is következne, ha nem hallanám meg a következő mondatát…
-Valószínűleg nem növesztenék se te, se mások kedvéért D kosaras melleket, és a hajamat se festetném be szőkére, hanem inkább… megpróbálnék a kedvedben járni, és megváltoztatni a nézeteidet… - Mondatomat egy szenvedélyes, és egyben bocsánatkérő csókkal zárom le.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 25.09.12 2:59

Annyira jellemző rá, hogy mikor túlzottan sikerült felkelteni az érdeklődésemet pont akkor kezd el titokzatoskodni. Pedig most nagyon is érdekelne a válasza, amit előbb vagy utóbb úgy is ki fogom szedni belőle, de azért inkább arra teszem a voksomat, hogy előbb. Megvannak ám nekem is a módszereim.
- Na, csak még egy kicsit magasztaljál tovább. - Szelíden rámosolygok, most félre teszem azt a pofátlan önelégült mosolyomat, hát ha ezzel többre megyek nála. Gondolom nem meglepő, ha érdekel, hogy még mit szeret bennem, hogy mi az a dolog, ami végett úgy döntött, hogy végre beadja a derekát. De ha most úgy döntene, hogy nem osztaná meg velem, majd a későbbieken vissza térek erre a témára és addig fogom nyúzni, ameddig be nem vall nekem mindent. Szeretném, ha őszinte lenne velem, hiszen én túlzottan is az vagyok vele szemben. Megpróbálok úgy viselkedni, mint ha semmi sem történt volna, miután akcióba lendültünk az utcán, egyszerűen nem akarok bele gondolni, hogy mi lett volna ha nem zavarnak meg, mert elkap a szomorúság.
- Vigyázz, mert a végén szavadon foglak. - Pofátlanul elmosolyodok, már csak a gondolattól is, hogy tényleg megteszi ezt nekem. De ameddig nem érünk a műszak végére lefogadom, hogy megőrülök a várakozástól. Nem lesz ennek túl jó vége, hogy ennyire próbálja elterelni a gondolataimat a munkámról, de azért megpróbálom szokás szerint a maximumot nyújtani. Ezért is kaptam el könnyedén az egyik kis seggfejet, aki rossz helyen volt rossz időben. Az akció után Blairnek sikerült vérig sértenie. Talán nem is gondolt bele, hogy szavai milyen rosszul is eshetnek nekem, valójában én sem hittem, hogy ennyire meg fogok rá sértődni. De inkább befogom a számat, addig is legalább nem dobálózok olyan szavakkal, amikkel hasonló hatást tudnék kiváltani nála. Bár elég nehéz dolgom van úgy haragudni rá, hogy egy autóban ülünk és ilyen közel van hozzám, látszólag ki is használta a helyzetét, mikor kezeit combomra téve próbálja elkapni a szemkontaktusomat, amit egy darabig meg tudok úszni, de végül csak sikerrel járt.
- Nyugodtan megmondhattad volna az elején, hogy nem vagyok az eseted. - Hiába simogassa itt nekem az arcomat, ettől még nem fog semmi sem megváltozni, legalább is a duzzogásom még megmarad. Össze ráncolt homlokkal hallgatom végig, de már arra nem volt időm, hogy válaszoljak, mivel galád mód szenvedélyesen ajkaimnak esett. Valahogy egyből nem tudtam rá annyira mérges lenni, mint percekkel ezelőtt voltam. De ezzel még nincs minden megbocsájtva. Egyik kezemet derekára csúsztatom, miközben viszonozom csókját. Mikor elváltak egymástól ajkaink úgy nézek komolyan a szemébe.
- Ugye tudod, hogy ennyitől még mindig nem bocsájtottam meg? - Tepernie kell ezek után, de egy éjszaka alatt talán megváltozhat a mostani nézőpontom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 26.09.12 19:25

Arckifejezése láttán, és kérlelő szavai hallatán, kis híján elkap a nevetés, amit csak torok köszörülésekkel tudok magamban tartani. Lusta mosollyal, nagyokat pillázva koslatom az arcát, fontolóra véve, hogy talán mondok még neki egy-két kedveskedő, önbizalom növelő szót, de aztán a kisördög újra akcióba lendül és megakadályoz abban, hogy jót cselekedjek. Úgy tűnik, hogy ez ma egy ilyen nap.
-Ha majd teszel érte, akkor talán lehet róla szó… - Vonom fel az egyik szemöldököm. Szemeim csillogásából egyértelműen kiolvashatja, hogy élvezem ezt a hatalmi játszmát, azt pedig még inkább, hogy a jelek szerint nyerésre állok. Nem lehet mindig neki szerencséje. Tudom, hogy a mai vérszívást hamarosan kamatostul vissza fogom tőle kapni, de ameddig ez nem történik meg, jobb, ha kiélvezem a helyzetet, és azt, hogy milyen pozíciót is töltök be jelenleg. Szeretek belebújni a domináns szerepbe. A kocsiból történő kiszállás után –amit egyikünk se tett meg túl szívesen-, már azon kapom magam, hogy azt ígérgetem neki, hogy talán majd nyomok egy különszámot Bennek, amiben egy rúd körül tekergek, pont úgy, ahogy azt a bárokban fellépő táncosnők is szokták csinálni. Persze, azt nem garantálom, hogy olyan profizmussal is fogom tudni csinálni, és hogy nem lesz benne hiba, de talán sikerül majd beindítanom őt annyira, hogy aztán az egész kis műsort –mind a kettőnk számára-, kellemes véget érjen.
-Csak nyugodtan! Amit megígérek, azt általában be is tartom! – Villantom rá pajkosan fénylő zöldes-kék árnyalatú szememet, aztán következik a gyors szóváltás a kétségbeesett eladónővel, majd az üldözés, ami valósággal felpezsdíti a véremet. Egy bankrablásnak, vagy valami terrorista merénylőnek természetesen jobban örülnék, de egyenlőre most ez is megteszi, hogy azt a feszültséget kiadjam magamból, amit akkor akartam, amikor még a kocsiba voltunk, és éppen belemerültünk volna már a dolgokba. A rosszullét azonban az elkapás után hullámokban tör rám. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kijöttem már a gyakorlatból. Kicsit megnyugszom, amikor Ben mellém lép, de az ellenséges beszéde és viselkedése kezd nyugtalanítóvá válni. Ezért is nem szólunk egymáshoz, egészen addig, ameddig vissza nem érünk a kocsiba, ahol máris hízelegni kezdek neki.
-Istenem, Ben, az csak egy idióta elszólás volt! Egy hülye cukkolás. Gondolod, hogy kezdtem volna veled, ha nem lennél az esetem? – Forgatom meg a szemeimet, továbbra is a combján tenyerelve, olyan közel hajolva hozzá, hogy lélegzetvételeit az arcomon érzem. Az engesztelésképpen szánt csókot hamar bevetem. A derekamra tévedt kezekből, és abból, hogy nem tolt el magától, arra következtetek, hogy bevált a tervem, ám mikor elhajol tőlem, hirtelen elbizonytalanodom.
-Mit szeretnél még, mit csináljak? – Dorombolom ajkai közé, óvatosan, finoman harapdálva száját, miközben kezemmel kihúzom ingét a nadrágjából, és benyúlok az anyag alá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 29.09.12 2:57

Komolyan mondom, ez a nő egyszerűen kikészít, de még is megveszek érte! Már olyan érzésem van, hogy rátaláltam magamra, csak egy vonzó nő személyében, mert a személyiségünk csak nem ugyan olyan, ami végett is feszülünk oly sokszor egymásnak. De minden egyes pillanatát piszkosul élvezem! Szeretem, hogy mellette egy nyugodt percem sem lehet, vele mindig pezseg az élet.
- Szóval érvénybe lépteted a valamit valamiért opciót? - Nos, azért ne múljon, tenni fogok azért, hogy még halljam, hogy hogyan magasztal szinte már a fellegekbe. Attól, hogy férfiból vagyok, azért nekem is jól esnek a dicsérő szavak, főleg ha egy ilyen erős és határozott nő szájából hallom.
- Mit szólnál egy szép kis rúdhoz a hálószobámban, amin kedved szerint tekergőzhetnél? Persze csak is az én örömömre. Mert ami azt illeti szívesen megnézném, milyen amikor így akarsz elcsábítani. - Mosolyogva rákacsintok egyet. Egyre jobban várom, hogy végre este legyen, még ha az a bizonyos rúd még nincs ott a hálószobám közepén, de azt hiszem, hogy addig is el tudnánk egymást szórakoztatni, mivel mindketten kreatívak vagyunk és olyan nincs, hogy ne találnánk fel magunkat, már a fánkos incidens is erre utal.
Nem akarok bele fújni a sértett férfi szerepébe, de még is sikerült elérnie ezt Blairnek, hogy duzzogjak. Bár ha azt hiszem, hogy ő lenne az a személy, aki nagyon is tudja, hogy ezek után mivel tudna kiengesztelni, vagy akár megvesztegetni.
- Ki tudja? Talán csak azért kezdtél velem, mert nagyon szükséged volt az egyik szervemre. - Pofátlanul elvigyorodok. Na jó tudom, hogy bunkó voltam, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem csak a méreteim miatt van még mindig mellettem. Ha akarnék sem tudnék rá haragudni, ha már így csókol. Piszkosul élvezem a kiengesztelést. Kezem automatikusan siklik derekára, majd onnan combjára, hogy a belső részét kezdjem el finoman simogatni, igaz még nadrágon keresztül.
- Szeretném, ha te magad jönnél rá. - Suttogom ajkai közé. Mindig is tudtam, hogy Blair mindig feltalálja magát és most eléggé jó helyen kezdett el tapogatózni. De azt már nem bírnám ki, ha megint felhúzna és ismét közbe jönne valami.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 04.10.12 18:22

Kérdése elgondolkodtat. Eddig még soha nem gondolkoztam el hasonló módszeren, de ha már így megemlítette, nem tűnik rossz ötletnek. Sőt, nem is értem, hogy eddig hogy nem juthatott egy ilyen zseniális ötlet az eszembe. Pedig az én szürkeállományomban aztán mindenféle jobbnál, jobb, kreatív gondolat fellelhető. Mindenesetre, azzal, hogy ezt megemlítette, csak a saját dolgát nehezítette meg. Még egy ok, amiért majd keményebben kell küzdenie azért, hogy minél hamarabb az ágyában tudhasson, bár szó, mi szó, eddig mindig viszonylag hamar sikerül elérnie a célját. Az a baj, hogy túl könnyen lekenyerezhető vagyok, ami nem mehet így tovább. Sürgősen változtatni kell ezen a rossz szokásomon!
-Nem rossz ötlet, szóval igen, vedd úgy, hogy ezennel már az is jogerősen érvénybe lépett, Zsaru! - Ezt a kis "zsaru" szócskát nem bírtam kihagyni, hogy ne biggyesszem oda a végére. Akkor már nem is lettem volna olyan hiteles, mint amilyen szeretek leni. Egy kis szerepjáték soha, senkinek nem ártott még meg. Miért én lennék akkor az első olyan ember?
-Nem táncolok mindenkinek! - Dugom mélyebbre kezem a járőrnadrágom zsebében, ahogy már kint rójuk a köröket. Hangom titokzatos és igen csak pajzán hanglejtésben hagyta el az imént a számat. Ébredjen csak benne gyanú, hogy másnak talán megtenném, mutassa meg, hogy milyen olyankor, amikor elönti a féltékenység és megvadult oroszlánként igyekszik védeni a territóriumát, azt ami az övé.
-Egyébként, ha te is vetkőzöl nekem, akkor lehet róla szó. - Fordítom végül egy incuri-puncurit komolyabbra a szót, majd a következő percekben elválnak útjaink, mind a ketten a két kis taknyos bűnöző -vagyis inkább tolvaj-, nyomába eredve. Szerencsére mind a két hülye kis zöldfülű kézre kerül, így egy rövid kis émelygés és hányinger után már pattanok is föl, Bennel együtt indulva meg a kocsi felé. A jelek szerint teljesen vérégi sértettem és egy hatalmas csorbát ejtettem férfiú becsületén, de ha ő ennyire komolyan veszi a szavaimat, akkor csak is magára vessen! Tudnia kéne, hogy megőrülök érte!
-Szerinted én egy fa*z hiányos ku*va vagyok? - Kérdezem meghökkenve, igen csak szabad szájúan, arcomon némi sértettséggel, felháborodottsággal. Remélem, hogy nem így gondolja, mert ha esetleg mégis, akkor jobb, ha elfelejt, és megy inkább a prostik neccharisnyáján lapuló pi*aszoknyájukat hajkurászni. Végül azonban -annak érdekében, hogy neki és nekem is kicsivel jobb legyen-, pillanatokon belül rávetem magam, és már birtoklóan falom ajkait.
-Van elég pénzed egy motel szobára pár órácskára? - Nézek a szemeibe, kicsit eltávolodva tőle, de éppen csak annyira, hogy rá tudjak nézni, közben a nyakát karoló kezemmel cirógatni kezdem a tarkóját, néha beletúrva rövid fürtjeibe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 05.10.12 16:06

Hirtelen rossz előérzetem támadt, ahogy elnéztem Blairt, hogy szótlanul gondolkozik valamin, már ekkor tudtam, hogy nekem itt végem, ennyi volt. Sikeresen kinyitottam Pandóra szelencéjét. Amit már ha akarnék sem tudnék vissza csukni, innentől csak viselnem kell a következményeket, amit nagy számnak köszönhetek. Mert soha sem tudom, hogy mikor kell befogni időben. De sosem tudtam befogni időben, ahogy Blair sem, de ezért tartunk ott ahol most, amit egyáltalán nem bánok, reményeim szerint ő is így gondolja ezt.
- Hát legyen édes, ha így akarsz játszani, akkor állok elébe. - Szemtelenül elmosolyodok, ismét egy kihívás előtt állok, de nem fogok megriadni. Szeretek nagyban játszani, főleg úgy, hogy megkaparinthatom a végén a főnyereményt és valljuk be, Blair annak számít.
- Ez remek, mert nem is vagyok mindenki, arról pedig nem is beszélve, hogy szeretném magam kivételesnek érezni, és annak is fogom magam, ha egy ilyen istennő táncolna nekem. - Sejtelmesen elmosolyodok, igaz ez csak egy mosoly, de még is többet el tud árulni, arról, hogy mi jár a fejeben, mint ha szavakba önteném gondolataimat. Az tény, hogy már egészen elkalandozott a fantáziám, ami nem is csoda, ha a rúdra gondolok és Blair meztelen testére, egyszerűen felforrósodik a vérem.
- Hát persze, érted még azt is megtenném. - Végül is szívesen elkápráztatnám egy műsorral, ahogy magamat megfosztom a feleslegessé vált ruhadaraboktól, de azt még is jobban szeretem, mikor Blair szedi le rólam, azzal a szenvedélyes hévvel, ahogy az anyag recsegéséből ítélve érezhető türelmetlensége.
- Blair, ne forgasd ki a szavaimat. - Komolyra fordítva a szót nézek rá, mert az cseppet sem tetszik, hogy azt hiszi, hogy ezt hinném róla. Mindössze csak neki is vannak vágyai, ahogyan nekem is és közös erővel elégítsük ki egymás telhetetlen nemi étvágyát. Egy csók is sok mindent meg tud változtatni, mint ahogy most is annyi minden hirtelen megváltozott.
- Várjunk csak Miss nekem a munkám fontosabb, mint a szex, most arra akar célozni, hogy vegyünk ki egy szobát műszak közben? - Szinte ledöbbenve nézek rá, egyszerűen képtelen vagyok felfogva, hogy ezt kérdezte tőlem, oly annyira, hogy a kérdésére is elfelejtettem válaszolni meglepőfőttségemben. Persze nálam van a hitelkártyám, sőt valamennyi pénz is van nálam, szerencsémre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 06.10.12 18:55

Elégedett, győzelemittas vigyorral nyugtázom, hogy nem más, mint az ÉN, csakis az ÉN játékszabályaim szerint fogunk ezentúl játszani, ami által így nem kevés előnyhöz jutok Bennel szemben. Persze, későbbiekben majd előfordulhat, hogy fordulni fog a kocka, de az már egyszer biztos, hogy annak az érdekében, hogy ez még csak véletlenül se fordulhasson elő, mindent elfogok követni! Majd néha behozok kisebb-nagyobb változtatásokat a módszereimbe, hogy ne lehessek annyira kiszámítható. Imádom, annnyira, de aannyira imádom ezt!
-Helyes! Nemleges választ egyébként sem fogadtam volna el. – Húzom végig arcélén finoman, alig hozzáérintve körmöm hegyét a bőréhez, majd következik az élvezetes kis közjáték, amit olyan váratlanul szakítanak félbe, hogy szinte felfogni sincs időnk a történteket.
-Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! – Pimaszkodom egy kicsit vele, majd pillanatokon belül mér az utcán vagyunk, és mind a ketten két kis paraszt tolvajt üldözünk, akiket könnyebb volt nyakon csípni, mint hittem volna. Reménykedtem benne, hogy lesz egy kis izgalom, vérpezsdítő dolog az üldözésben –mondjuk egy kis lövöldözés a taknyosok részéről, vagy hasonlók-, de ezennel egy kis futásnál többet nem kaptunk. Sőt, most még ez sok volt, tekintve a hirtelen rám tört hányingert és émelygést, amit nem is értek, hogy mitől lehet, hiszen folyamatosan edzésben vagyok… Lehet, hogy öregszem? Istenem, kérlek, add, hogy ne kelljen botoxos kezelésekre járnom még idő előtt majd! Na, de félre a ráncokkal és narancsbőrrel! Jelen pillanatban sokkal komolyabb problémába ütköztünk.
-Nem forgatok én ki semmit! Inkább te figyelj oda arra, hogy mit hogy mondasz ki, mennyire félreértelmezhetően! – Szólítom fel rá, továbbra is egy merő daccal hangomban, ami arcomról is visszatükröződik. A feszült hangulat azonban már nem sokáig érződik a kocsiban, helyét pillanatok alatt átveszi valami más, valami jó, valami… valami igazán kedvünkre való. Nem fogom bírni, érzem, tudom magamról, hogy nem fogom így kibírni az az időt, ami még a melóból hátra van, főleg úgy, hogy Ben mellettem van végig, és tudom, hogy mi lesz, ha végeztünk az őrsön…
-Igen igen igen igen! – Suttogom az ajkai közé egyre akaratosabban, minden egyes szó után belecsípve fogammal ajkaiba, kezeimmel átfogva a nyakát. Ha elég meggyőző voltam az imént, akkor reményeim szerint pár percen belül már egy kényelmes motel szobában folytathatjuk és fejezhetjük is be azt, amit elkezdtünk.

//Köszi Baby! Wink //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 10.10.12 1:00

Játék vége! Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.10.12 3:24

Cordelia & George


Rohadtul utáltam a kínai negyedet. Ha tehetem be se teszem oda a lábam, de a jó pénz ígérete azért engem is megmozgatott. Még mindig azon kattogott az agyam, hogy ha ez a nyápic alak nagyon is rászokik a szállítmányra, mekkora pénzeket szakíthatok. Nyolcszáz dolcsi? Még a hülyének is megéri! Pláne ha arra gondolok, hogy az új beszállító még friss hús hülyegyerek, alig egy hete tette be a lábát az ígéret földjére, még azt is elhiszem hogy térdre borulva csókolgatta a földet, amikor kinyomakodott a szardíniás konténerből seggében a kék pirulákkal.
Nem voltam finnyás. Bármit simán beveszek, most valahogy mégis örültem, hogy nem nekem kell a számba tömködni ezt a vacakot, ezt az élményt meghagyom a fizetővendégnek.

Fogalmam sincs mikor hagytam el újra a külvárost jelző táblákat, mikor csapott meg az otthon szaga, csak tömködtem a pofámba azt a hotdogot ott a kezemben amit még az egyik kis sárga tetűnél vettem az útszélen, és kentem szét a mustárt a pofázmányomon. Egyesek azt mondják ezek kutyákból csinálják! De érdekel ez? Sosem! Ha kutya, akkor is k*rva jó, lehet majd én is elkapok egyet valahol a hátsó raktártéren és csinálok valami jó kis bifsteket belőle. Ki tudja!? Talán még ezek is tudhatnak valamit. Olcsón meglesz a vacsora.

Valahol már a végén járhattam, vagyis az tuti, hogy fél kézzel még a kormányba kapaszkodva a végét toltam előre, amikor az egész valahogy.. szétesett, és az ölembe végezte minden.

- Hogy az isten b*szná meg a k*rva anyádat... - kiáltottam el magam csak úgy otthonosan, amikor éreztem a mustár, vagy valami ragacs legalábbis szétkenődött a fejemen, és ahogy próbáltam összeszedni azt a mocskot is az ölemben a szakadt rozzant kocsi elég hullámosra vette. Aztán csak nagy visííítááás.. ütközés.. és egy spiné fekszik a motorházamon. Oké, első körben mondjuk, hogy lefagytam. Ha ez most elpatkolt, fejemben már keringett a sziréna, a kattanó bilincs hangja, na meg az ítélet, ha megtalálják nálam a pirulákat.. IS! Második körben az is felrémlett hogy ugrik a pénz, inkább hagyom a fenébe, éles rükvercet veszek, nyomok egy kövéret és elhúzok a búsba haza, sehol senki, max újabb tragikus történet a hírekben. Akkor viszont mocorogni kezdett, és úgy tűnt vagy mázlim lesz, vagy nem. Oké, hát ezt azért intézzük el... valahogy - sóhajtottam nagyot és összeszedve minden életkedvemet kilöktem az ajtót.

- Egyben vagy? - toltam ki magam a kijáraton, mire már a csaj is összekapta az alkatrészeit. Nagyjából...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.10.12 3:36

Érzéki nyögés hagyta el Mandy ajkát mellettem, felvontam szemöldökömet is. Csak egy fagyit evett, de kéjenc mosolya elárulta, hogy ebben a pillanatban egészen máshol jártak a gondolatai. A másik furcsaág pedig az volt, hogy barátnőmként alig találkoztunk, de akkor általában nála töltöttem az egész hétvégét, csajos dolgokkal ütöttük el az időt, megtárgyaltuk az aktuális kan-projektjeinket, hogy ki kivel ment el randizni, milyen sikerek és kudarcok érték a munka során na és persze elmaradhatatlan volt az esti pornó. Olyankor mindig megfeszültem, mert bármennyire is igyekeztem visszatartani magam, néhány esetben képtelen voltam nemet mondani magamnak, a vágyaimnak. Mandy pedig tökéletesen tisztában volt a helyzettel, a kényelmetlenséggel. Mindig készen állt, mindig ott volt nekem. Ahogy végigfuttattam a gondolataimban a történteket, ajkam meggyötört fintorba olvadt, letettem a fagyis kanalamat, még mielőtt túl messzire mennénk.
- Jobb lesz, ha megyek, szívem – rámosolyogtam, arcára adtam egy cuppanós puszit, kislisszoltam az előtérbe, hogy felvegyem a cipőmet, sietve öltözködtem, mielőtt még marasztalni próbált volna. Tudtam, hogy nem tudnék ellenállni neki, de elkéstem. Ott állt a boltív alatt, szemeivel végigkövetve a mozdulataimat. – Most nem akarok róla beszélni, ne haragudj. Fáradt vagyok és a munka is.. Nem akarlak kihasználni, mert mindig az én bajomat cincáljuk szét a lelkizés boncasztalán. Nem akarom – mondtam ki még egyszer azt, amit gondoltam, egyenesen a zölden csillogó átható tekintetet fürkésztem.
- Ha ezt akarod. De ha bármi lenne, nyugodtan hívj fel, oké? Nem akarlak még egyszer összeszedni egy motel mellől, ahol engem is luvnyának néznek – kelletlenül ejtette ki azt a szót, de megmerevedtem. A legutóbb, amikor nem betegségként könyveltem el a nimfomániát, még gimnáziumba jártam. Akkor úgy hittem, hogy nem vagyok több egy olcsó lotyónál, és az ilyen helyzetekben a javulásom egyenlő a nullával. Tudtam, hogy a pácienseim életét is beárnyékolják az ilyen kijelentések, és az én kedvem is egészen szörnyű lett. Legszívesebben belefojtottam volna magam abba a fagyiba, amit ettem, de csak megköszörültem a torkom, hangom acélosan kemény lett, ahogy reagáltam neki.
- Inkább hazamegyek egyedül. De kössz. Majd valamikor beszélünk – minden mást nélkülözve feltéptem az ajtót, leviharzottam a lépcsőn, hogy a legközelebbi nonstop boltba betérve vegyek egy üveg whiskeyt, amit már az utcán bontottam fel, nagyot húzva annak tartalmából. Igen, egy cigi is jól jött volna, de persze az már túl nagy luxus lett volna. Ütemesen kortyolgatva az alkoholt sétáltam az utcán, néha-néha átmenve egy-egy zebrán is, hogy úgy érezzem, mintha labirintusban haladnék, el is vigyorodtam – Üdv a XXI. században, Miss Marie Antoinette, reméljük meg is hal – morogtam magamban, és ahogy az újabb zebracsíkokon ugrándoztam volna egy autó reflektorai vetültek rám, nekem pedig esélyem sem lett volna kikerülni. Persze, ilyenkor az ember sikoltozik, imádkozik istenhez, de az a mocsok autó akkor sem állt meg, és akkor, ott… minden kiesett. Már csak arra eszméltem fel, hogy a whiskys üvegem sehol nem volt, én pedig a motorháztetőn sziesztáztam. A mozdulatok sem estek jól, éreztem, hogy a szemöldököm felrepedt és vékony csíkban folyt le a meleg vér arcomon, mire zavartan felültem, csuklómat sem éreztem igazán. A férfi kérdésére összevontam szemöldökömet.
- Elhagytam az innivalóm – pislogtam rá, lassan lecsúszva az autójáról, amibe aztán megkapaszkodtam, mert úgy tűnt, túlságosan is sokat ittam, ami egyébként nem volt szokásom. – Te jól vagy? – érdeklődtem tőle látva a barna ismeretlen foltokat rajta (xD), mert hát mégis csak így illett, én voltam a doki, nem igaz? – Szexi, nem? – engedtem meg egy csúfos mosolyt a sebemre célozva, és ahogy megérintettem, mintha egy kalapáccsal verték volna a fejem. Mindig jobban fájnak a sebek, ha ténylegesen is tudomást veszünk róluk. Jobbnak láttam az autónak támaszkodni, ameddig még egyenes volt a talaj alattam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.10.12 4:21

Első körben fel se tűnt... persze oké, hogy a nyála csorgott, meg ahogy elnézem a vére is valamelyest, de ahogy állt ott, nagyjából két lábon, a befelé forduló cipősarkakkal, azt hiszem nem kéz vagy lábtörés volt itt a legnagyobb probléma. Oké, mentő nem kell. Az első jó pont. Nincs is teljesen magánál, második. Most vagy elkapom, éles fordulatot veszek és betolatom az egyik bokorba a formás kis seggére - mert amennyire elnéztem elég formás volt az, még akkor is ha kissé retkes - és reggel, kijózanodva lesheti majd hogy mit kolbászolt el itt segg részegen, vaaagy.. na ezt a részt még nem döntöttem el.

- Megesik. - válaszoltam neki könnyedén, mire a nagy "ijedségre" ami inkább neki volt az, mint nekem, előtúrtam a farzsebemből a félig laposra ült cigimet és beletoltam egyet a számba.

- Ééén, kösz, remekül. - beszéltem csak óvatosan, hogy a szál ki ne essen, de éreztem, hogy az a retek még mindig valahol ott feszít a fejemen. A k*rva anyját! - dörzsöltem meg bal kezem fejével, hogy valahogy letöröljem, de akkor a kiscsaj megint lépett egyet, vagy mondjuk inkább, hogy próbálkozott, és csak kis híja volt hogy nem esett be a kocsi alá vagy esett teljesen össze. - Szerintem ami nem megy, azt ne erőltesd. - intettem felé a már füstölgő cigimmel egy tapodtat sem mozdulva és oldalra fújtam a füstömet. - Talán jobb lenne ha leülnél. - vágtam be a még mindig nyitott ajtót, amikor úgy nézett ki sikerült is. Összecsuklott. - Mondjuk ott... - tettem hozzá félhalkan és azt hiszem jobban járok, közelebb léptem.

- Na szóval mucikám mutasd magad! - guggoltam le hozzá, hogy a fejére nézzek, sose voltam az az irgalmas szamaritánus fajta, aki minden nyálfolyós drogossal traccspartit rendez, de ez a kis pipi.. nos mondhatom, hogy talán életemben először, az én felelősségemnek éreztem. Vagy csak túlságosan megfogott a feszes kis segge. De ez már részletkérdés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.10.12 17:39

Hogy tessék? Szinte csak erre tudtam gondolni, miközben a férfi beszélt, néha azért felsandítottam rá, hogy lássa, azért figyelek is, de leginkább elfoglalt a tény, hogy megsérültem. Nem vagyok sem szerencsétlen, sem kétballábas, így a szikéket, tűket, cérnákat messziről elkerültem. Próbáltam megmutatni magamnak, hogy nem is ütött ki annyira a whiskey, de amikor a második lépésemre úgy tűnt, mintha hullámvasutaznék, az autó után kaptam, akkor még sikerrel.
- Minden príma - biztosítottam a fickót arról, hogy nem gáz, amit csinálok, és már éppen le is ültem volna, amikor a lábam úgy döntött, megadja magát a gravitációnak. - Hupsz - felkuncogtam, örültem annak, hogy nem szoknyában voltam, mert akkor aztán mindenkinek a csodájára jártam volna a csipke anyaggal, ami bizonyos helyeken takart. Még szerencse, hogy a padka közel volt, így pillanatokkal később már azon ültem, fókuszáltam, hogy nem-e horzsoltam le a tenyereimet az előbbi aszfaltos randival, de nem láttam semmit. Eszembe jutott Ryan Gosling a szerelmünk lapjaiból, ahogy Allievel az út közepén táncoltak.. végül bele is hemperegtek a porba, mire kíváncsian felnéztem a férfire, de eszemben sem volt megkérni őt ilyenekre.
- Mit szeretnél látni? - pislogtam rá, ahogy leguggolt, zsebemből kivettem egy zsepit, de ahelyett, hogy magamat rendeztem volna el, az ő arcát érintettem meg, hogy végre leszedjem azt a barna izét. - Inkább a zsepi, mint hogy én nyaljam le azt az izét. Nem kell mindent a számba vennem - az utóbbit már inkább magamnak mondtam, de az előttem térdelő fickót széles mosollyal ajándékoztam meg.
- Ha most felállok, akkor ugye nem ütsz el megint? - érdeklődtem tőle, minden erőmet összeszedtem, de mielőtt feltornáztam volna magam, kinyújtottam felé a kezeimet. - Felsegítenél? Légyszi - ennél a pontnál kérlelően pislogtam rá, ahogy egyébként soha nem volt szokásom viselkedni. Jelen pillanatban még azt is elfelejtettem, hogy Mandy ki akart volna kúrálni a betegségemből. Tény, hogy elütve nem az az első gondolata az embernek, hogy felfekszik az autóra, és... Erre a gondolatmenetre kiszáradt a torkom, előbb az autó motorháztetőjére siklott tekintetem, majd vissza a férfire. Tik-tak.. Zaklatottan felsóhajtottam, amibe egy cseppnyi izgatottság is vegyült.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.10.12 20:54

- Mondjuk Téged. - tettem hozzá egy irgalmatlanul nagy sóhaj közben ahogy összekuporodva üldögélt a padkán, és komolyan mondom még kis híján meg is sajnáltam. Olyan kis... szerencsétlennek tűnt, persze miért is ne lenne az, ha egy szakadt chevyvel csak úgy lazán oldalba küldtem. Azután viszont... meglepett. Már eleve az is, hogy nem kezdett oltári nagy hisztibe - mondjuk ennyire segg részegen az talán még nem is annyira egyedi eset - de ahogy elővéve azt a zsebkendőt a feje helyett az én pofázmányomat kezdte törölgetni... Na igen. Mondhatom, hogy meglepett...

- Mit csinálsz? - kérdeztem még mindig nagy... értetlen szemekkel, de mire a kérdés a végére ért már úgy nézett ki végzett. Nem válaszolt. Helyette, viszont újra kérdezett. - Nem, eszemben sincs. - simultak ki a ráncok a szemem alatt és elnyomtam egy újabb feltörekvő sóhajt. - Sőt, ha azt vesszük még elsőre se akartalak. - egyenesedtek ki a lábaim újra beleszívva a cigibe, és elméláztam azon, hogy most mihez is kezdjek. Itt.. nem hagyom. Ez már biztos, pediiig.. nem kizárt, hogy más esetben simán megtettem volna, de az az előbbi incidens.... Oké, George ne most szedd elő azt az áldott jó szívedet! Ja. Mintha lenne nekem olyan...

- Na gyere! - kaptam el aztán a felém nyújtott kezét inkább, a cigit visszadugva a számba, és valamiért vigyázva, nem hirtelen, valahogy végül ott kötött ki egy magasságban velem, szorosan a derekánál fogva. Ha most nem lenne részeg... oké, ez még sohase zavart. Akkor mondjuk, hogy összetörve.

- Na... mutasd! - hajoltam kissé hátrébb tőle, ahogy szabad kezem elkapta az állát, és félrefordítva a fejét előttem, megnéztem a sebet.

- Asszem megmaradsz! - engedtem el végül, láttam én már egy két sebet, és határozottan állíthatom, hogy ez nem halálos, sőt, ennyi fájdalomcsillapítóval megküldve még csak nem is okoz kínszenvedéseket. - A többi végtagod egyben? - kérdeztem enyhén megemelt szemöldökkel, miközben hogy végre ne a fülemen eresszem ki a füstömet, kivettem a cigit a számból. A derekááát viszont... még mindig nem eresztettem. Jobb lenne ha nem taknyolna el. Megint. Vagy legalábbis ez elég jó indok volt erre...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.10.12 22:17

- Mégis megtetted - vontam le végső következményként az elütést, nem is igazán foglalkozva már vele, mert mégis mit kellett volna tennem? Nem raboltak el, így aztán ki sem alakulhatott volna bennem mondjuk egy kis ütős Stockholm-szindróma. Részegen valószínűleg nem kellett volna túl sok rendőrt sem látnom, mert a szondáztatás után nem csak hogy a férfit foglalkoztatták volna pár órára, hanem engem is.Nem ellenkeztem, tenyerem a felkarjára siklott, hogy ne kelljen neki tartania engem teljes mértékben, kis terpeszbe is álltam, de eszemben sem volt hulahoppozni vele, mert ha elszabadultak volna a kisrókák, telibe találtam volna őt. Az meg hogy nézett volna már ki?! Engedtem, hogy megnézze a sebem, de már toporogtam kicsit, azon agyalva, hogy ne azon gondolkodjak, milyen közel is volt hozzám, ujjaim finoman a karjába markoltak, hogy legyűrjem a késztetést is.
- A csuklóm kicsit fáj, de szerintem zúzódás lesz csak belőle - válaszoltam neki elgondolkodva, a cigi útját nézve, ahogy elhagyta ajkát az az egy szál, majd a füst is gomolyogva eggyé vált az este sötétjével. Képtelen voltam elszakítani a pillantásom róla, és mielőtt még meggondolhattam volna, odahajoltam hozzá egy rövid csókra, alig tartott pár másodpercig. Ha vissza is akartam tartani a késztetést, nem tudtam volna, így pedig, hogy engedtem neki, talán nyugtom maradt egy ideig. Mandy szavai jutottak eszembe, az, hogy tulajdonképpen az egyik legjobb barátom is lotyónak tart. - Köszönöm. Nem azt, hogy elütöttél, hanem hogy segítettél - rámosolyogtam, de a vér kezdett zavaróvá válni a szivárgásával, ezért odanyúlva letöröltem azt, de csak lestem az ujjaimon a vért aztán még mindig a férfinek támaszkodva, ha már tartott. - És most? - újra a véres ujjaimra néztem elbűvölten, majd a férfi szemeibe. - Elengedsz? Mert tudod, ha sokáig így tartod a kezed, elkezd termelődni tejsav az izmaidban, ami remegéshez vezet majd zsibbadáshoz. Egyszer muszáj leszel elengedni - emlékeztem valami ilyesmire a biológiából tanultakra. - Kifizessem majd a károd? - pillantottam válla felett a motorháztetőre, amin nagyjából meg sem látszott, hogy randiztunk. Kezdett minden bajom lenni, szomjassá, éhessé váltam az enyhe hányinger és hasfájás mellett is.
- Haza kellene mennem - szórakozottan jegyeztem meg neki. - Arra! - mutattam neki az egyik oldalirányú utca felé, de az tulajdonképpen nagyon is nagy kerülő lett volna.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.10.12 0:06

Hát meg. Jogos, de nem én voltam a felelős érte, hanem az a rohadt kis sárga hotdog a kezemben és... Komolyan én most szabadkozom? - villant meg az egész a fejemben, és magamra ismerve beteg vagyok, inkább elvágva a további hülye feltételezéseket feltoltam magam állóba. A környéket lestem.. Sehol semmi ember, aminek ha lehet egyrészt örültem, más se hiányzott volna, mint a sok.. hülye siránkozó idióta, na meg a fenyegetések, hogy hívják a rendőrséget, na, még csak az kéne!
Amikor felém nyúlt a keze, viszont nem hezitálva sokat nyúltam érte, hogy felsegítsem, és ha már itt volt az ölemben, kaptam az alkalmon, hogy tüzetesebben is megnézzem. Nem volt baja. Illetve komoly nem, viszooont... arról nem voltam meggyőződve, hogy a fejével is minden rendben, pláne amikor lazán lesmárolt. Oké, kislány nem vagyok semmi jónak az ellenzője, de biztos vagy te ebben? - nézhettem rá valami hasonló kancsal nézéssel, ééés... EZ(!) az egésznek a második jele, hogy nem vagyok teljesen magamnál.

- Ó, hát ha máskor is lesmárolsz érte, akkor akár többször is. - folyamodtam aztán valahogy vigyortalan szövegelésbe, és egy ideig éreztem én, hogy pedzeg ott belül, hogy ha már ennyire akarja szívesen rátapadok még egyszer, deeee.. aztán mégis a józan eszem győzedelmeskedett.

- Hogy most...? Most, hogy látom már helyreállt az eszed, ha képes vagy ennyi hülyeséget összebeszélni.. - lépkedtem el valahogy vele, ő háttal, én előre a kocsiig és nekitámasztottam a fenekével - azzal a formással és feszessel - a motorháztetőnek - A kárt mondanám, hogy ha lehet természetben fizesd.. - futott rajta végig a szemem, majd vissza a szemeibe - de most azt hiszem jobb lesz ha hazaviszlek! - nyugtáztam egy lezártnak szánt bólintással, újra megszívva a cigimet.

- Arra! - mutattam aztán már a bagóval a kezemben kb abba az irányba amerre az előbb ő is intett. - Bármi ellenvetés? - emeltem meg az egyik szemöldökömet, de lábaimmal még mindig ott tartottam, úgy, egy tapodtat sem mozdulhatott, fenn a motorháztetőn.


A hozzászólást George Andrew Goodwin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 16.10.12 0:48-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.10.12 0:44

- Nem is tudod, milyen vagyok - félig-meddig duzzogva mondtam neki, de távol állt tőlem a sértettség. Ahhoz még túlságosan is közel voltam az alkoholfogyasztás mámoros perceihez. Engedve neki felcsusszantam a motorháztetőre, automatikusan a combjaim közé engedve őt, míg a kezeimmel megtámaszkodtam az autón. A vérzés már elállt, hűsítette az esti gyenge szellő is. Felpillantottam rá a fizetség említésénél.
- Igen, az lesz a legjobb. Megyek haza, már ha elviszel, anélkül kicsit sokáig tartana - hangom nyugodt volt és vidám a történtek ellenére, mégis, közeledett az a pont, amikor már nem tudtam volna megálljt parancsolni magamnak, a kezeimnek, a vágyamnak. Igyekeztem nem közvetlen veszélyforrásként tekinteni a férfire, a közelségére, de elég nehéz volt, tekintve, hogy csak pár ruha és az autó tetején.. ahol mindenki megláthat. Jóleső borzongás futott végig rajtam. - A fene vigye el! - morogtam erre félhangosan, hosszan kifújtam a levegőt is, hogy valamennyire lenyugtassam magam, de sehogy sem ment. Az iránymutatásnál elnéztem én is arra, előbb megráztam a fejem, majd bólogatni kezdtem. Tudtam egyáltalán mit akarok?
- Ne arra menjünk. Öm... - körbenéztem a motorháztetőn üldögélve - addig sem kellett őt néztem, mintha a prédám lenne - össze is húztam a szemöldökeimet. - Arra! Előbb hazaérünk. Vagyis.. ha nem akarsz elütni még valakit. Lenne néhány esélyes pedig, akiknél elnézném. Idegesítőek - morogtam az utolsó szót, de ahogy visszafordultam felé, már mosolyogtam, szélesen, mint aki tökéletesen jól van. Ahelyett, hogy a kezeim bebarangolták volna a testét, csak gyengéden eltoltam magamtól kicsit a mellkasára helyezve a tenyereim, épp csak annyira, hogy kiférjek. Lecsúsztam a motorháztetőről, így félig-meddig hozzásimultam a férfihez ismét, de laza mosollyal kiléptem előle a vezető oldali ülés felé.
- Nem sietsz valahova? Csak mert.. akkor igényelnélek egy útra. Hozzám - körbesétáltam az autót, majd kinyitottam jobb oldalt az autót és beengedtem magam (xD). Körbenéztem az autóban, észre is vettem a hotdog maradékot, mire kérdőn kinéztem a férfire a szélvédőn keresztül. - Fizethetek a fuvarért is akár - széles mosollyal tettem hozzá, várva, hogy inkább elmenekül-e előlem, vagy pont, hogy az ellenkezője. Kihajoltam az ablakon, ahogy lehúztam, az ajtónak támasztottam a kezemet is. - Ha már ilyen intim a kapcsolatunk, megérdemled, hogy tudd a nevem. Cordelia vagyok. Ennek minden becézett formája jöhet, ha gondolod. Téged hogy hívhatlak?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.10.12 1:24

Na, eddig nem volt hiszti, most meg nyüszített mint egy kismacska.

- Ne bomolj pipikém... nem a kezedet kértem, csak épp most estél be a motorháztetőmre, de gondoltam ha már ilyen szépen megy a hablaty, nem lehet már olyan nagy a káosz odabenn... - mutattam csak heveny lazasággal a halántékára, bár lehet hogy tévedek, hisz nem sokat értettem abból amit összehordott, de az biztos hogy a ketyósok egészen másképp beszélnek. Azokhoz viszont volt szerencsém dögivel.

- Épp ezt mondom én is. - szívtam bele újabbat a cigibe, de egy tapodtat sem mozdultam a motorháztetőtől. Még csak az kéne, hogy megint leessen! Azután viszont... megint furán viselkedett. Tévedtem volna? Vagy még mindig a pia játszik vissza a zsigerekben? Feszült szemekkel méregetni kezdtem. - Biztos, hogy jól vagy? - kérdeztem rá újból, csak a miheztartás végett, de jó szokásához híven, megint nem válaszolt, csak forogni kezdett és úgy tűnt megint visszatértünk a valóságba, de legalábbis az életbe. Micsoda szédült tyúkkal hozott össze a sors... - forgattam meg a szemeimet, de aztán belementem a játékba.

- Oké, szivikém, írj egy listát, majd legközelebb arra megyek. - intéztem el egy biccentéssel, próbálva nem foglalkozni vele, hogy most tényleg zakkant e a csaj, vagy csak a hittnél nagyobb ütést kapott a fejére. Nem számít! A lényeg, hogy innen tűnjünk el, és ahogy lassan megtolt a kezével, én is hátrébb léptem.

- Biztos, hogy ne segítsek?- nyújtottam ki felé, komolyan segítő szándékkal a kezemet, de csak rápillantott, majd saját talpra állva ellépett. - Felőőőlem...- szívtam tövig a csikket, és egy egyszerű pöcköléssel elhajtottam valamelyik közeli bokor mélyére. Addigra viszont... a csaj önnállósította magát, és mintha csak én lennék a sofőrje, berakta magát az anyósülésre.

- Persze! Érezd csak otthon magad... - forgattam meg a szemeimet egy utolsó füsttelenítési akció keretében és a következő szippantást már friss oxigénből merítve, nyitottam az ajtót és én is beraktam magam.

- Jól van szívikém, akkor a fizetséget majd nálad lerendezzük, engem meg szólíts csak egyszerűen atyaúristennek! - vágtam rá szín komolyan, de nem is vártam meg míg újabb rózsaszín elefántok tepernek fel a kislány fejében, inkább elforgattam a kulcsokat. - Az intim kapcsolatunk tiszteletére. - kacsintottam rá még egyet, aztán felbőgetve a motort beletapostam a kuplungba.

- Szóval..? Marad az eredeti irány...? Vagy tegyünk egy kitérőt a vigalmi negyedbe? - kérdeztem meg a miheztartás végett, de igazából arra voltam kíváncsi hogy elindulhatunk e már. Ahogy így elnéztem, egyre inkább elkéne ennek a nőnek egy ágy. Na meg egy kis pihenés sem ártana meg....


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.10.12 1:58

Magamra vehettem volna, de mégsem tettem. Az egyik fülemen be, a másikon ki. Legalábbis ami a látszat volt, mert azért sosem szerettem ha így beszéltek velem. Csak ránéztem kíváncsian, azon gondolkodva, hogy tényleg nekem volt igazam, én sem mondtam rá, hogy ovis, csak mert leette magát. Az alkohol túlságosan is eltompított, és nem is úgy viselkedtem, mint ahogy szoktam normál esetben. Túlságosan is nyílt voltam ahhoz képest, hogy csak egy idegen volt számomra, ráadásul még ott volt az a hülye késztetés is. Mint a sorozatgyilkosok megszállottsága, hogy rávessék magukat a potenciális jövőbeli halottra, vagy valami olyasmi.
A kezdeti becsípett vidámságom lassan átváltozott, mégis derűs mosollyal néztem a férfit, akinek zsörtölődő hangja sem győzött meg arról, hogy valamit nem csináltam jól, mégis.. Úgy gondoltam, hogy hagyhatnánk a lovagiasságot, amit egyébként nagyon is komolyan vettem néha, mert nőként jól esik az embernek, ha törődnek vele. De késő volt, és bizonyára neki is jobb dolga volt, mint hogy velem foglalkozzon, ezért gondoltam, hogy valamivel lendíthetnék a dolgokon immár az autóban ülve elmondtam a nevem, egy kis körítéssel megtoldva, de nem azt a reakciót kaptam, amit vártam.
- Nem az a neved - válaszoltam a bemutatkozására, de nem kérdeztem rá megint. Helyette figyeltem a mozdulatait, a profilját. - Arra csak akkor mentem volna, ha egyedül akarok lenni - válaszoltam szárazon, hogy aztán pár pillanat múlva elmondjam neki a címet, ahol ki tud tenni. A biztonsági övet becsatoltam, a fejemet nekitámasztottam az ülés fejtámlájának, lehunytam a szemeimet, hagyva, hogy a fickó vezessen, nem ellenőrizve, melyik utat is választja.
- Ne haragudj a csók miatt. A buta liba kapszulát csak néha kell bevennem, receptre adják, és nagyon utálom - kezdett tisztulni a fejem, de a néhol gödrös úttól kezdett felfordulni a gyomrom. - Jól esik, hogy segítettél rajtam, nem pedig az árokba gurítottál - felnevettem halkan, valamiféle kis kesernyés éllel, mert úgy gondoltam, megérdemeltem volna. - Legalább a neved hadd tudjam.. Kérlek. Nem foglak követni, meg semmi ilyen - pillantottam rá, de a kezdeti nyugalmam szertefoszlott egy rosszullét hullámmal, kezemet a szám elé kaptam, éreztem, ahogy gyomrom tartalmát nem tudom odabent tartani. - Állj meg! - csak ennyit mondva, de már nyitottam is az ajtót, ha menet közben is, hogy Vukot is kiszabadíthassam végre. Soha életemben nem voltam ennyire rosszul, és ahogy próbáltam egyben tartani magam, szemeimbe könnyek gyűltek, amit remélhetőleg a férfi nem látott meg.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 17.10.12 22:24

- Nem, nem az. – vágtam rá nemes egyszerűséggel, szemeim már a közeli utakat kajtatva, ugye nem lenne jó ha útközben eltrafálnék még valakit. Hátul kevés a hely. – De nem is a nevemet kérdezted.- villantottam rá egy félig elnyomott sóhaj kíséretében és rükvercbe nyomva a váltót már pörögtek is a kívánt irányba a kerekek.
Újabb mellébeszélés, de már figyelembe se vettem, viszont a lényeget sikerült kiszűrnöm a sorok között. Hogy hova… megyünk! Hát akkor hajrá! – váltottam vissza a kereket és megindultam az említett irányba. Még mázli, hogy a környéken sokat szállítok, és betéve ismerem a terepet.
Csendben volt... jó darabig. Már meg is lepődtem, a szeme csukva, talán még el is játszadoztam a gondolattal, hogy megállok, felkeltem, ugye azt mondják az agyrázkódással nem jó viccelni.. – tapasztalat – de aztán mégis a semmiből szólalt meg. Jól van, akkor ez rendezve.

- Ó, hát ne félts te engem, történt már rosszabb dolog is velem az életben, mint hogy egy bitang jó nő csak úgy gerincből lesmárol, de asszem… túlélem… - fordultam felé csak egy pillanatra, egy kóbor mosoly is megriszálva magát a szám sarkában, de aztán visszafordultam az útra – több agyhalott nem kell! Emlékeztettem magam fejben – nem is törődve többet vele. Más esetben… hááááát... nem kéne kétszer mondania, hogy döntsem meg, SŐT, egyszer se kéne, de most jobb a békesség. Nem bírná a feje az újabb lötykölődéseket.

- Tudod… - sóhajtottam újra nagyot, talán nem az volt az álmom, hogy irgalmas szamaritánust játsszak, talán már rég egy dögös kis lotyót döngetnék valahol… – mondjuk, hogy kihozod belőlem a legrosszabbat. A jó felemet… - tettem hozzá újabb mosoly nélkül csak az utat figyelve, de nem hinném, hogy ezt én is komolyan gondolom. Jóóó…? Még viccnek is rossz!
A következő szavai viszont újra mosolyra gerjesztenek. Még hogy követniii?? Kisss… vadászkutya…

- George vagyok. Csak… George. – nyögöm ki a nevemet, de nem is tudom miért, talán mert nincs semmi ellenvetésem, persze mellette se, de ez meg kész egál, vagyis akkor meg miért ne!? Aztán viszont megijedtem. Túlzás! Mondjuk, hogy értetlen fejet vágtam, pedig nagyon is értettem én… azt a sok színt, amiben a feje játszott, kéket… majd zöldet.. aztán szürke.. és már ekkor tudtam, hogy job,b ha taposok a fékbe. Kurva gyorsan játszódtak le szemem előtt a képek. Nem elég a hot-dog, holnap újra takaríthatok, egyenesen a szélvédőmet, az ülést.. a kárpitot, persze ennek a tragacsnak már mi árt meg!? Amikor még idejében vágta ki az ajtót és… - éljenek az úrinők – a kerék mellé rakta azt, amit idebenn nem kéne.
Vártam. Hogy mire? Jórészt én se tudom, a szemöldökeim összerendeződtek, talán azon filóztam, nem e kéne bedobnom a sürgősségire, ha tényleg agyrázkódás… Híjjj akkor kár lenne érte, ha feldobná a pacskert, deee…

- Nem akarod, hogy mégis csak megnézzenek? – szaladt a szemöldököm a homlokomra, mindamellett hogy a komplett felem egyenesen ütögetett.. Rázd le… húzz haza… jöhet a kurva… és végül üzlet. Általában tartottam magam a terveimhez. Általában. Hát ez most nem az az eset volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 18.10.12 0:16

Zavarba jöttem! Én.. Még ilyet?! Csak köhintettem gyűrögetve a felsőm alját egy ideig, elterelve a figyelmem, hogy még csak kommentálni se akarjam azt, hogy letámadtam. Rendben, történtek már ennél pikánsabb dolgok is, és amilyen hullámzó vágyakkal rendelkeztem a ma este folyamán, erősen kételkedtem abban, hogy meg szeretném ölni a csókjaimmal a továbbiakban. Orvos, doki, pszichológus voltam, a fenébe is, nem pedig holmi halálistennő. Ahogy újra beszélni kezdett, ránéztem értetlenül.
- A jó mióta rossz? - kérdeztem vissza, bár nem tudtam, hogy kapok-e rá választ, de reménykedtem benne, hogy valamiféle magyarázattal csak szolgál nekem. A pszichológus énem is bekopogott, de nem akartam az elméjét manipulálni a kérdésekkel, irányítani sem akartam a beszélgetést, egyszerűen csak meglepett, hogy így látta a helyzetet. - Látod, most, hogy George lettél, már nem kell fantázianeveken agyalnom - rámosolyogtam, bár egyébként sem volt szokásom a neveken - Megúsztad a cuncimókusozást - máris cikizni kezdtem, de nem szánt szándékkal akartam neki rosszat, csak kíváncsi voltam, mégis hogy reagálna, ha ilyen gáz módon szólnék hozzá.
Aztán persze jött az, ami elkerülhetetlen volt a részegség oltárán, feláldoztam a gyomrom tartalmát. Szerencsére George segítőkész volt, így nem kellett még önkéntesként takarítanom az autóját, pedig.. isten bizony, hogy akkor még jobban bűntudatom lett volna és addig nyaggattam volna, ameddig ott nem hagyja nekem a kocsit, hogy csak úgy csillogjon, miután kezelésbe vettem. Az akcióm után egy ideig még levegőztem, fintorogva az íz miatt, ami a számban maradt, szemeimből is kitöröltem a könnyeket, majd nagyon óvatosan visszamásztam egyenesbe az ülésen.
- Vigyél haza.. Az alkohol miatt vagyok rosszul. És.. ha az éjszaka mégis előjönne rajtam az ütközés következménye, fogom hívni a mentőket.. Vagy.. majd áthívok valakit, hogy figyeljen oda rám - vérszegény mosolyt engedtem meg, becsukva a kocsi ajtaját George-ra pillantottam. - Megmaradok. Eskü. Ne félts engem, rosszabb helyzetben is voltam már - állítottam magabiztosan a hazugságot, mert még életemben nem ütöttek el, sosem volt semmilyen kórházas komoly bajom, és csak remélni tudtam, hogy most is megúszom. Felsóhajtottam halkan, és mielőtt még ellenkezett volna, a kulcsért nyúlva elfordítottam azt, hogy halkan doromboljon ismét alattunk a kocsi, miközben a férfit néztem szuggerálva, hogy értsen velem egyet. Tényleg.
- Miért vannak ezek a hangulatváltozásaid? Egyszer kedves vagy és törődő, utána meg a kis tüskéit kieresztő süni. Mármint.. egy kicsit az előbb amúgy bántott az, amit mondtál, de nem veszem magamra, még csak nem is ismerjük egymást - folytattam a mondókámat végig őt figyelve, de nem zavaróan, mert tudtam, hogy egyesek nem szeretik, ha megbámulják őket. Agresszió, frusztráció alakulhat ki olyankor. Végül megadta magát George és újra elindultunk, ami megnyugtató volt. Hamarosan otthon leszek. - Ha gondolod, feljöhetsz.. Úgyis főzök magamnak kávét, ki kell tisztítanom a sebet és veszek be gyógyszert, hogy holnap ne fájjon a fejem másnaposság miatt - ajánlottam fel neki a lehetőséget, ami csak rajta állt, elfogadja-e.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 18.10.12 22:06

Feltűnt ám a lányos zavara, de maradjunk inkább ennyiben. Majd egyszer visszakapja. Egyszer...
Nem is törődtem vele, csak szimplán megmosolyogtatott fejben, ahogy elhallgatott. Egészen addig, míg rá nem kapott a következő lehetőségre.

- Hogy mondod, kedves? – kérdeztem vissza enyhe szemöldökhúzással, de másik szememet azért végig az úton tartottam. Ugye a már említett okok miatt. De aztán mikor nem kaptam választ csak azt a szokásos.. "olyan" nézést, amikor valaki fejtegetni, boncolgatni akar, mint egy három napos vízihullát kinn a parton, úgy voltam vele, hogy megkímélem. Őt is.. de főleg magamat. - Hagyjuk.. – húztam el a számat enyhén, inkább minden energiámat arra fordítva, hogy bevegyem azt az éles balkanyart ahol jókora darab hiányzott az aszfaltból – k*baszott közterületesek – és a szakadt lengéscsillapítók nemigen akarták benyalni az ütközéseket.
Aztán viszont megint ő törte a beállt csendet és sikerült újra vigyort csalnia a képemre. Frapáns kis nő, meg kell mondjam. És egyre eszesebb! A végén lesz még valami belőle? Vagy csak én szoktam már nagyon hozzá a soook csökött agyú k*rvához.

- Hm. Hidd el az se lenne ellenemre, egy keményen átizzadt vad menet után egy szál cigivel a kezembe. – vigyorogtam rá szerényen, már amennyire a szerénység egyáltalán a részem – Bár… - gondolkoztam el – még messze az éjszaka vége… - fűztem hozzá ezt már jórészt inkább magamnak, mint lehetőséget, végülis ki tudja!? Luk… luk… És a fene tudja melyik a dögösebb.
Amikor viszont okádni kezdett, elszaladt a hirtelen jött jó kedvem. Talán mégse olyan jó ötlet. Lehet a fehérköpenyesek között sokkal jobb helye lenne, és ha beköp.. Na jó, ezt még nem gondoltam végig, de mint minden mást, majd ezt is elintézem. Viszooont ellenkezni kezdett, és ki vagyok én, hogy megmondjam mit tegyen!? Hát jó.

- A mentőket… ész nélkül… - morogtam az orrom alatt, de tényleg, most komolyan! Miért nem szarom egyszerűen le!?? – Felőőőlem… - folyamodtam a szokott megoldáshoz és ahogy nyúlkált a kicsike, morgott a kocsi, újra gázt adtam és… és ja. Igaz. Semmi közöm hozzá. Hát akkor előre!
Megint néma percek, mikor egy nem kicsit meglepett kérdés a fülemben. Talán pont akkor volt hogy leállítottam a kocsit egy ház előtt.. vagy mi volt az, puccos, nem egy ilyen piás kis csirkére tippelnék belőle, de ha azt mondja itt lakik, hát itt. Én mindent megtettem.

- Te valami agyturkász vagy, vagy mi? – fodultam felé nem enyhén összehúzott szemekkel, nem szerettem, ha meg akarnak fejteni, mint egy… rohadt keresztrejtvényt, beletúrni az életembe, kiteregetni, hogy sírjam el a bánatom, ők majd simogatják a hátamat, báááár… ettől a kiscsajtól simán elbírtam volna ha tapogat, de azért mindenhol vannak határok. Nálam pont itt. Aztán mikor egy ideje már álltunk ott, mégis valahogy élesen változtak a körülmények.

- Huh… hát merész ajánlat… - vigyorodtam el vagy csak mosolyogtam? Részletkérdés, mindenesetre megfordult ám a fejemben, hogy talán a nőnek se lenne ellenére, ha csak úgy.. betakargatnám, persze kizárólag miután… és ha azt vesszük miért is ne!? Nem mindennap rángatnak fel egy ilyen környékre, pláne nem egy ilyen dögös kis szuka, aki… még ha mondjuk is, hogy az előbb adta ki a… vacsoráját vagy nem tudom mijét, nem voltam finnyás. Hát akkor rajta!

- Énnn … benne vagyok... – emeltem meg a kormányról a kezemet majd tettem is vissza, bizonyítva hogy rajtam aztán nem fog múlni. Ha neki ápolás kell.. én leápolom úgy, mint a SICC!

( Folytatás ITT...)
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 11.11.12 19:41

To Joshua!


Szóóóval... negyvenes, nagy, fekete bőr aktatáskával járkál, Gucchi öltönyt visel fekete lakkcipővel, különleges ismertetőjegy a fekete kalapja. A főnök most szántszándékkal a bolondját járatja velem, vagy tényleg nem tudott megadni ennél pontosabb leírást arról, akit ma kéne becserkésznem? Na, és R és K mégis mit csináltak egész héten? Az lett volna a feladatuk, hogy feltörjék a számítógépét, vagy legalább azt megtudják, hogy hol lakik, esetleg egy telefonszámot, de ők még csak a kisujjukat sem mozdították! Hát persze, hogy a nőkre marad a piszkos meló! És akkor még elvárja Tim, hogy találjam meg a fazont, fogjam be a száját örökre és szerezzem meg a létező összes vagyonát. Na, nesze neked bérgyilkosság!
Két hete ezt a fickót keresem, a nyomára mégis csak ma délután sikerült rálelnem, amikor is láttam kijönni a bankból. Aktatáska, karimás fekete kalap, lakkozott cipő és méreg drága öltöny stimm! Ezzel már csak az a baj, hogy Vegasban minden harmadik ember így öltözködik. Mindegy, most már tényleg sz*ok bele ebbe az egészbe! Jó vágású, látszik rajta, hogy pénzes. Nem fog feltűnni Tinek, ha más pénzét fogja kézhez kapni... Már három órája folyamatosan a nyomába loholok. Furcsa egy fickó! Ahhoz képest, hogy milyen pénzes, nem kocsival jár, hanem gyalog, ráadásul, ha ez még nem lenne elég, össze-vissza bolyong céltalanul. Néha megállt egy-egy kirakat előtt, vagy beült egy kávéra az egyik kávézóba, de... egyébként... semmi, akárcsak bolygóhollandi gazdag sznob modern mása. Kész őrület! Hogy minél jobban beletudjak olvadni a környezetembe, fekete farmert, fekete bőrdzsekit és szintén fekete, fűzős bakancsot viselek. Dzsekim magas nyakú gallérja felhajtva, hogy kellően takarhasson. Belsőzsebeimbe mind a két oldalon megtalálható egy-egy 40-es Glock teli töltött tárral. Szuper, pont kapóra jön, hogy egy olyan kietlen hely felé tart éppen, mint amilyenek a sikátorok is. Legalább 10 méterrel lemaradva tőle, követem, igyekezve nem túl nagy zajt csapni. Mikor azonban megáll és értetlenül körbenéz, mintha csak azt kérdezné, hogy hogy került ő ide, megragadom az alkalmat, felteszem fejemre a maszkot, hogy ne láthasson meg, és előhúzom mind a két pisztolyom -így élvezetesebb a buli-, kibiztosítom, ééés pillanatokon belül máris szembe találom magam a pasas rémült arcával, ki csak kislány módjára felsikít, én pedig már éppen húznám meg a ravaszt, mikor valami zörgést vélek felfedezni a hátam mögül. Pisztolyaimat nem engedem le, helyette csak egy pontos célzással belelövök egyet a célpontom térdébe, hogy ne menekülhessen. A lövésre fájdalmasan felordít és összecsuklik, én pedig gyorsan megpördülök a sarkamon és fegyvereimet elkezdem végig járatni a sötét környezeten.
-Kuss, mert a szádba lépek! - Sziszegem idegesen az álarc mögül a földön nyöszörgő öltönyösnek valahova a hátam mögé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok

Vissza az elejére Go down

Utcák / Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Similar topics

-
» Utcák / Sikátorok
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához