To Agel

Hosszú ujjaim a wiskeys pohár köré zárultak, miközben a termet pásztáztam. Ez egy casino tudom, de Las Vegasban az ilyen helyeken lehet a legfinomabb italokat és koktélokat inni. Valamint jó a hangulat is, és csendes, nem úgy, mint egy bár. Magyarul alkalmas a beszélgetésre is, de ha az ember egy boxot választ, ahogyan én tettem, akkor sok minden másra is. Ugyanis a box megadja azt a kellemes és bensőséges légkört amire most vágytam és amire szükségem volt. Bal csuklómat megemelve pillantottam az órámra, késik, nem is ő lenne, nyilván direkt várat meg.
Angel azon kevés nők egyike akivel nem volt viszonyom, mármint komolyabb. Pedig lehetett volna hiszen gyönyörű nő, és meg van a magához való esze is.
Beszélnem kell vele, talán nem kéne elmondanom, hogy azért akarok egy pácienst rásózni, mert megdugtam. Ez egy olyan információ amivel bizony nagyon is vissza lehet élni, de úgy is tudni akarja majd az okát, nekem meg nem kenyerem a hazudozás. Ezen felül pedig pontosan tudja, hogy nem vagyok egy szentéletű ember, ahogyan én is tudom, hogy ő sem az.
Szóval maximum tartozni fogok neki egyel. Ezzel sosem volt gondom és mindig megfizetem az adósságaimat.
Ismét végignéztem a kaszinón, még korán van, kevés a játékos. S habár egy kaszinó úgy van megcsinálva, hogy az ember ne érezze benne az idő múlását és éjjel-nappal játszani lehessen benne, azért a rutinosabb Las Vegasiak tudják a dörgést, a turisták meg ilyenkor még csak készülődnek. Körülbelül egy fél órát adok a helynek és teljesen fel fog pörögni. Most is lézengett egy-két ember, néhányan iszogattak ahogyan én is, de még nem volt túl nagy a nyüzsgés.
Megigazítottam a mandzsetta gombomat, fekete ingemhez most nem vettem nyakkendőt, a zakóm pedig mellettem pihent. Akár fel is akaszthattam volna, de akkor a zsebembe kéne tennem a telefont meg az egyéb értékeket, és úgy kényelmetlen ülni. Az ember még sem pakol ki mind az asztalra.
Ferde mosoly kúszott az arcomra, ahogyan megpillantottam egy jól ismert szöszkét. Ezt az alakot arc nélkül is megismerném tekintve, hogy nem egyszer legeltettem rajta lopva a szemeimet. Babaarcán a jól ismert csücsöri mosoly szexivé tette. Igen ez a nő pontosan tudta, hogy mitől döglik a légy.

To Angel

- Nem olyan régóta.- Válaszolom udvariasan, miközben felállok, hogy üdvözöljem. Hiába ül azokkal a gyönyörű szemeivel, tipikus pszichológus pillantást vetve rám, aligha juthat így bármire. Az én faarcom bizony évek alatt fejlődött ki, igen én vagyok azaz ember akit nagyon nehéz kiismerni és maximum a testbeszédével árulja el magát. Tudom pszichológusként, hogy vannak önkéntelen mozdulatok melyeken az ember nem tud uralkodni, vagy nem mozdul egyáltalán vagy elárulja magát. Ez ennyire egyszerű. Csakhogy tudni kell észrevenni is, és bizony nem könnyű valakinek a szavaira és az apró észrevehetetlen gesztusaira is egyszerre megfelelő mennyiségben figyelni.
- Van egy betegem, és a kórlapja alapján úgy tudom te is kezelted...- Kezdek bele, s a pincér ezt a pillanatot választja arra, hogy betoppanjon.
- Mit iszol?- Kérdem zavartalanul. Én még híve vagyok az etikett szerinti felállásnak vagyis a nő megmondja mit kér és a férfi rendel. Amint megkapom a kellő információt, és továbbítom a pincérnek ő tovább áll.
- Miss MacRae-ről lenne szó.- Belekortyolok a whiskybe. - Most kint van a börtönből, házi őrizetben, a közbenjárásomnak köszönhetően, viszont szeretném ha átvennéd újra a kezelését, heti kétszer. Nyilván nem ingyen.- A hangom komoly, üzleti hangvétel, ugyanis akárhogy is vesszük ez üzlet. Már szinte várom a kérdést, de amíg nem teszi fel biztosan nem kötöm az orrára a miérteket.
- Egészen jól halad, mármint ahhoz képest amilyen volt mikor megismertem. De szeretném ha más is foglalkozna vele, valaki olyan akivel nem lakik együtt.- Na és persze aki nem dugja meg... Elvégre ő volt az aki közölte, hogy jobb lenne ha visszaállnék orvosba, mert neki arra van szüksége. Viszont ezek után kétlem, hogy én lennék a megfelelő személy, hiszen biztos vagyok benne, hogy nekem innentől kezdve nem sokat fog elmondani. Vagyis nem mindent, viszont nála csak akkor van értelme bárminek ha az ember mindent ki tud belőle húzni. Ettől függetlenül nem adom fel, és amennyire ez lehetséges a történtek után segíteni fogok neki, mert szeretném ha a saját lábára állna. Valamiért fontossá vált számomra, akkor is ha ő ezt nem tudja vagy inkább nem hiszi el.*

To Angel

Pillantásom végigfuttattam formás testén, ahogyan megjelent. Bizony el bírtam volna képzelni az ágyhoz kikötözve, amint gyönyörű melleit kidomborítva, a teste évben megfeszül a gyönyörtől.
Nem figyeltem a pincérnőre, amúgy is megszoktam már, hogy a nők körében kissé nagyobb figyelmet élvezek, mint az érthető lenne. Másrészről pedig, éppen egy másik gyönyörű nő társaságát élvezhettem, udvariatlanság lett volna, egy pincérnővel flörtölni aki ráadásul az előbb úgy hozta ki a whiskyt, hogy a mellét az arcomba tolta.
Elmosolyodom a kérdése hallatán , persze tudtam, hogy érdekelni fogja a miértje a dolognak. Amúgy is egy kíváncsi, okos nővel van dolgom, csak úgy nem megy bele minden marhaságban. De először nem válaszoltam, csupán belekortyoltam az italomba, a második kérdést viszont már nem hagyhattam figyelmen kívül.
- Igen, megdugtam... - Válaszoltam lazán, én igazából sosem ódzkodtam attól, hogy a dolgokat a nevükön nevezzem. Szerelmeskedni, ahogyan a romantikusabb emberek nevezik nem szoktam, és Lory elutasító viselkedése nem segít abban, hogy igyekezzek finomabban kifejezni magam.
- S ennek fényében aligha lenne továbbra is készséges ami a kezelést illeti.- Érthető módon, mondjuk ha nem róla lenne szó akkor a dolog nem lenne ennyire egyértelmű, de Lory már csak ilyen.
- Viszont mentségemre legyen szólva, nem volt tervbe véve és nem azért hoztam ki. Viszont ha már kint van akkor legyen ennek értelme is. Azok után azonban, hogy megtörtént köztünk egy s más, aligha tudom a betegemként kezelni, habár még én vagyok a könnyebb eset, neki esik nehezére az orvosaként tekinteni rám.- magabiztos voltam, legalábbis annak tűntem, de valójában ő az első nő aki képes elbizonytalanítani már nagyon hosszú idő óta.
- Szóval hajlandó lennél átvenni?- Vonom fel a szemöldökömet kérdőn. Nem igen vagy olyan kollégám Angelön kívül akinek ezt elmondhatnám, vagy akire Loryt rá merném bízni. Igen az engedélyemet teszem kockára azzal, hogy elmondok egy ilyen információt, de nagyon más választásom nincs. Vagyis lenne, de akkor azzal nem segítenék Lorynak. Valamiért ez a nő tényleg fontossá vált a számomra, de nem csak, mint beteg, sőt leginkább nem úgy, mint beteg...

To Angel

Hibáztam, de attól még ezt nem akartam beismerni. Magam előtt eléggé egyértelmű volt a dolog, és azt hiszem Angel előtt is. Viszont nekem ezt egyáltalán nem szükséges kimutatnom. Nem kellett volna lefeküdnöm Loryval, hiszen pontosan tisztában voltam azzal, hogy ez akár hátráltathatja is a gyógyulását, milliószor átmentem ezen már a fejemben, de ami megtörtént az megtörtént, már nem tudok visszamenni az időben, hogy megmásítsam a történteket.
- Igen, egyszeriről.- Válaszolom határozottan. Érzékeltem a különbséget a viselkedésében. Éreztem, hogy mikor váltott át magán emberből, vagy éppen kollégából orvosba.
- Ebben egyetértünk mind a ketten.- Habár ha nem értenénk egyet, ha ő nem így akarná akkor sem lenne beleszólása. Általában az van amit én akarok, hogy nyíltan érem el, vagy éppen hátulról támadva az már lényegtelen. Szerencsére ebben nem kellett vele megharcolnom. Viszont azzal még lesznek problémáink, hogy nálam lakik, de nem érdekel. Egyszeri megingás volt ilyen nem lesz több, tehát ha tartjuk a távolságot megkönnyítjük egymásnak ezt az időszakot. Mert amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem fogja magát bántani, addig nem engedem el magam mellől.
Ferde mosoly jelent meg az ajkam szegletében s hátradőltem, egy pillanatig csak meredtem rá, szinte a fejemet csóválva.
- Hagyd abba Angel! Nincs szükségem orvosra...- Kissé felvonom a szemöldökömet, s így pillantok rá. Így hát figyelmen kívül is hagyom a kérdését és tovább lépek a következőre.
- Maximum heti kettőről.- Válaszolom higgadtan, hosszabb monológjára azonban hátradőlök és belekortyolok az italomba. Na ez az a téma amit mindig kerülök a kollégáim előtt, hiszen a módszereim nem mindig legálisak, hogy szépen fogalmazzak. Habár Lorival nem tettem semmi olyat, mert ő nem az a fajta beteg aki ezt elviseli. Nem szeretem továbbá azért sem megosztani a módszereimet, mert ami legális az is a sajátom. Nekem bevált, de isten őrizz, hogy más a betegin tesztelje őket.
Vállat vonok.
- Tudod, hogy én arról vagyok híres, hogy megtöröm a legnehezebb eseteket is.- És ez így is volt, a szakmában volt egy elég jó hírnevem amiért eléggé megküzdöttem, és ami igaz is rám.- Nem műveltem vele semmi extrát, te is tudod, hogy minden beteghez saját út van, én megtaláltam a hozzá vezetőt. Őszinte voltam vele és cserébe elvártam ugyan ezt. Habár nem tudom ezek után mennyire ment tönkre az eddigi munkám.-Oldalra pillantottam az italomba kortyoltam. Kissé aggasztott a dolog, de ez úgy is csak idővel fog kiderülni, illetve ha Angel elkezd vele foglalkozni és valami minimális információt nekem is átad. No nem arról amiről beszélgetnek, hanem Lory állapotáról az ő szemével. Előfordulhat, hogy én egy kissé elfogult vagyok vele szemben...

To Angel

Kedveltem mindig is Angelt, és azt hiszem, hogy ő is hasonlóképpen van ezzel. Talán ezért sem volt soha semmi kettőnk között, az egy zavaró tényező. Habár lehet, hogy mind a ketten elég értelmesek és stabilak vagyunk ahhoz, hogy ezt a helyén kezeljük. Igéző kékjeibe fúrom az enyémeket.
- Csak az a kínos aminek hagyjuk, hogy azzá váljon.- Valóban kínos volt a helyzet, de azt hiszem nem miattam. Lory nem tudta, hogyan kezelje ezt az egészet, s a tegnapi nap folyamán azt hiszem majdnem hozzám vágta a tányérját. De nem tette meg pedig eléggé felhúztam, vegyük ezt haladásnak? Egy jelnek, hogy engem nem fog lelőni egy álmatlan éjszaka? Persze én tudom a legjobban, hogy ez nem így megy, ahogyan azt is, hogy a férjének a meggyilkolása nem egy rutin feladat nála. Egyszeri eset, tökéletes példája annak, hogy egy ember mire képes a reménytelenségben ha elborul az elméje, s leereszkedik a szürke köd.
- Ez pont egy olyan kérdés, amit én a betegeimnek tennék fel. És ezt te is tudod.- Csak nem akart vagy éppen nem bírt felhagyni azzal, hogy pszichológusként kielemezzen. Évek teltek el azóta, hogy utoljára egy kollégánál jártam. Nem véletlen hiszen amióta én is ezt a szakmát űzöm, már idegesítő a velem szemben ülő személy kérdéseire felelni. Főleg ha rosszabb orvossal kerülök össze, mint amilyen én vagyok, mert ilyenhez is volt szerencsém. Volt, hogy próbálkoztam úgy ítélve saját magamról, hogy még nem vagyok rendben. De minden kérdéssel tudtam hova akar az orvos kilyukadni, nem volt képes becsapni, megfelelően taktikázni velem szemben. Pedig ehhez a szakmához az is kell, jó kérdések, a másik személy megfelelő felmérése, és nagyon sokszor van, hogy a beteget sarokba kell szorítani ahhoz, hogy kibújjon a csigaházából. Lehet, hogy először támadni fog, sőt a legtöbb esetben így van, de ez az első lépés a gyógyulás felé.
- Csak nehogy téves következtetéseket vonj le.- Válaszoltam higgadtan. Nem zaklatott fel a célzás, hogy most megfogott és kiismert. Hogy tudja éppen mit is jelent nekem Lory. Hiszen nem tudhatja, én pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem lehet egy olyan emberrel dűlőre jutni aki folyton terel. Van aki elég okos ahhoz, hogy egy órás kezelés után se tudjam biztosan, hogy mit gondol vagy érez egy adott dologgal kapcsolatban... Mert nem akarja, meg tudatosan ellentétes információkat és jeleket küld. Ahogyan én is, kitértem ugyan a válaszadás alól, de nyugodt vagyok, pléhpofával válaszolok. Ez jelentheti azt is, hogy valóban érzek valamit, ahogyan azt is, hogy valóban ennyire közömbös számomra a dolog, és lehet még ezer féle dimenziója a dolognak, viszont ebből pontos információt ő nem kaphat arról amit tudni akar.
- Nem feltétlen, ahogyan érzed. Habár javasolnám, hogy az első egy-két alkalommal igen, aztán majd ha gondolod én átviszem hozzád, vagy valahogyan megoldjuk. Nem probléma.- Ez már szakmai kérdés volt.
Elmosolyodtam.
- Igen, még nem is gondolkoztál azon miért jön ki minden páciensem véres fejjel a rendelőmből?- Vonom fel a szemöldökömet. Persze valójában ez nem volt ilyen kemény, ahogyan egyszerű sem. Bizony van néhány beteg akinek lehet jót tenne egy -két ütés a fejére egy bárddal.
- Nem akarom, hogy beavass a részletekbe, annyit viszont tegyél meg, hogy azt elmondod éppen merre halad. Csak az állapota érdekel, hogy mit beszéltek pontosan az természetesen maradjon kettőtök között.- sosem kértem volna, hogy megszegje a titoktartási esküjét, nem lett volna túl etikus tőlem, mint orvostól. Viszont együtt laktam Loryval, az egyik kedves barátomnál fog dolgozni, egyszerűen tudnom kell, hogy mennyire kell rá odafigyelnem.
- Úgy hallom "elbántál" Morriartyval...- Vonom fel a szemöldökömet kissé, egyben témát is terelve. A pasas legendásan nehéz esetként keringett szakmai körökben, nem egy pszichológust emésztett fel. Vagy azért mert nem tudtak vele mit kezdeni, csak maximum gyógyszerezni (én nem vagyok a gyógyszerek híve), vagy pedig ő borult ki, -megjegyzem eléggé rendszerese- és borította rá a pszichológusra az asztalt, vagy ami éppen a keze ügyébe került.

To Angel

Kínos volt, akárhogyan is igyekeztem. Szerettem volna, ha nem lett volna az, és úgy tettem, mintha engem ez egy csöppet sem érintene meg, nem vot igaz.
- Ugyan Angel! Ne tereljünk égsz a kíváncsiságtól, hogy minden részletet megtudj. Én hogy éltem át, Lory, hogy élte át... Szakmai ártalom és azt hiszem női kíváncsiság. Imádod a szaftos pletykákat nem igaz?- kérdeztem, s egy ferde mosollyal az ajkamon az italomba kortyoltam. Minden nő imádta a pletykákat, legalábbis meghallgatni. A különbség abban volt, hogy némelyik ezt azonnal tovább is szerette adni, másik viszont inkább magukban tartották az információkat.
Oldalra billentettem kissé a fejemet, így tanulmányozva az arcát.
- Valóban ezért.- Bólintottam még mindig rezzenéstelen arccal nézve az előttem ülő nőt. Valóban remek volt a szakmájában, de nem csak ezért kértem meg őt. Többek között az okom volt, hogy már kezelte Loryt előttem, tehát nem egy vadidegennel kell beszélni, másrészről nő, nem hiszem, hogy ezek után szívesen kiöntené a szívét egy férfinak.
- Hát persze, de először gyere te, aztán eldöntitek.- Vontam meg a vállamat, igazából nekem teljesen mindegy volt, hogy ő jön vagy Loryt viszem. Mindenképpen elvesz az időmből, habár azt is ígértem, még amikor kihoztam, hogy az első két hétben nem nagyon fogok kimozdulni mellőle. Sajnos emiatt a kis incidens miatt a dolgok kicsit megváltoztak, magyarul nem vette olyan szívesen a társaságomat, mint előtte.
- Köszönöm!- Biccentettem felé, örültem neki, hogy elvállalta, ugyanis Angelben megbízom... már amennyire muszáj. Mert hát igazság szerint senkiben sincsen meg a teljes bizalmam.
- Az lenne az etikátlanság csúcsa ha most beavatnálak a részletekbe, nem gondolod?-Amúgy sem szívesen kezdtem bele, ugyanis ő olyan információkat szűrhetett volna le, amelyeknek nem örülnék.
Lehörpintettem az italomat és intettem a pincérnek, hogy hozhatja az újabbat.
Pillantásom lejjebb siklott testén, szemügyre vettem szépen ívelt hattyú nyakát, majd egy pillanatra a dekoltázsát is. De kicsit sem leplezetlenül, hogy aztán ismét kékjeibe fúrjam az enyémeket.
- Habár szívesen megmutatnám egy másik éjszaka részleteit.- Jaja, a mi közös éjszakánkét. Megvillant a szemem, majd egyszerűen hátradőltem.
- Kár, hogy kollégák vagyuk. Hm??- Vontam fel hamisan a szemöldökömet.

To Angel

Felnevetek, halkan és röviden a válaszára. Nos igen ez jobban illik rá. Habár a legtöbb pletykának is mocskos kis titok az alapja. Így hát szerintem olyan nagy különbség nincs.
- Akkor most boldog lehetsz, hogy még egy kis piszkos titokkal lettél gazdagabb.-Belekortyolok a poharamba. Szerettem volna nem megtörté tenni a tegnap estét, most már annak fényében, ahogyan Lory reagált. Azon kevés betegeim közé tartozik akiket nem tudok kiszámítani, bár leginkább talán azért mert már nem is a betegemként tekintek rá. Néha rám jön a tudathasadásos állapot, és féltem mint a betegemet, úgy gondolok rá és a gyógyulásán töröm a fejem, hogy a következő pillanatban eszembe jusson amint csodálatos teste alattam vonaglik.
- Holnap után megfelelne?- Kérdeztem visszatérve a jelenbe. Következő szavaira kénytelen vagyok elmosolyodni, sokkal inkább fanyarul, mint vidáman.
- Igen, képes, ugyanis egy dolog, hogy amit megtettem, viszont más amit nem. És nem is fogok Angelique. - Mondom szigorúan, elsötétedő pillantással. Pontosan tudom hogy mennyire etikátlan cselekedet volt Loryt magam alá dönteni, viszont nem akarok ennél is lejjebb süllyedni. Igen, ügyesen elveszítettem az önuralmamat vele szemben,a mire pedig annyira büszke vagyok...
Majd a téma terelődik, méghozzá az előttem ülő gyönyörű nőre. Elmosolyodom a szavaira.
- Ha csak azzal tudnék már rég megkörnyékeztelek volna Angel.- Válaszolom s ezúttal nem a düh miatt sötétedik el a pillantásom. Valóban egy olyan nővel állok szemben, akit nyilván minden második pasi meg akar dönteni, vagy lehet, hogy az összes. Árad belőle a szexuális kisugárzás és biztos vagyok benne, hogy erre nála még a tudatosság is egy nagy lapáttal rásegít.
Elengedem a fülem mellett a Lorys részt és előre hajolok az asztalra könyökölve.
- Hagyjuk a rizsát Angel... ha nem jönnék be neked és nem akarnál nekem tetszeni, nem egy ilyen ruhát választasz.- Tekintetem mély dekoltázsára siklik, majd vissza a szemibe. Na igen, nyilván valóan voltak szándékai az öltözékével. Annyira meg ismer, hogy tudhassa, meg azt hiszem minden férfit ismer annyira, hogy ez nekem nagyon is be fog jönni. Hiába kertel kicsípte magát, ez egyértelmű.
Ferde mosollyal az arcomon hátradőlök, felvonom kissé a szemöldökömet, és egyben magamhoz emelem a poharamat, hogy belekortyoljak a méregdrága alkoholba.
- Oh biztosan tudom, hogy vele is szívesen elszórakoznál. Lerí rólad.- Viszont abban is biztos vagyok, hogy velem is nagyon szívesen. Kék íriszeimet az arcára szegezem.
- Gyere, mutatok valamit.- Felállok, magamra veszem a zakót, begombolom, s odanyújtom a kezemet Angelnek, hogy felsegítsem. Persze tudom, hogy egyedül is fel tud állni, ez csak szimpla udvariasság. Rádobog az asztalra egy kis pénzt, ami biztosan elég lesz.
- Nem kell félned, nem fogok rád mászni...- Kivéve persze, ha ő is akarja, de ez már egy másik kérés. A jeleket tudni kell venni.

To Angel

Tudhatja, hogy belőlem semmit sem tud kihúzni, hogyha én nem akarom. Hiába teszi fel a megfelelő kérdéseket, és hiába érvel tökéletesen akkor sem fogok neki semmit sem mondani. Vagy ezen tudás miatt vagy pedig mert annyira még sem érdekli a dolog, még is feladja, és akkor tovább is léphetünk a következő témára.
Ferdén elmosolyodtam a kérdését hallva.
- Ne vegyél túl komolyan Angel éppen nem vagyok kiszámítható állapotban.- Mosolygok a tegnapi napra is célozva. Elvégre, hogy lehet az, hogy hagytam magamat, hogy nem voltam elég erős ahhoz, hogy ellenálljak egy gyönyörű nőnek. Aki ráadásul a betegem, most pedig itt volt egy másik velem szemben. Kacér, gyönyörű és sokkal, de sokkal stabilabb, mint az otthon alvó gyönyörűség. Talán pont ezért is kaptam kedvet ahhoz, hogy a barátságunkat kicsit elmélyítsük. Azonban nem ez volt a legjobb megközelítése a dolognak.
- Nem, azt hiszem, hogy túl hiú vagy ahhoz, hogy ne akarj minden férfinak tetszeni aki valamit is megmozgat benned. Vagy tán még a többinek is.- Persze ez nem ilyen éles, a nők nagy része szeret tetszeni, szereti az elismerő pillantásokat maga körül. Van azonban aki elviseli, hogy slamposan menjen el az utcára, Angelt nem ilyennek ismertem meg. Ahányszor találkozunk mindig csinos, mindig a toppon van, még sosem láttam lecsúszva, szétzuhanva, mindig vonzó és tipp-topp.
- Nem tényleg nem, viszont ez olyasmi amihez nem is kell, hogy ismerjelek.- Vannak nők akikben csak úgy dobog a szexualitás, éppen ezért is keltik fel mindenki figyelmét. Angel ilyen volt, és tökéletesen el tudtam képzelni, hogy a nőket sem veti meg. Azon felül egyszer-kétszer elcsíptem már, hogy megbámul egy-egy bombázót, és nem úgy tűnt a szeme csillogásából, hogy a ruhája keltette fel a figyelmét. Felállok és a kezemet nyújtom neki, hogy őt is felsegítsem. Majd a karomba húzom az övét, és így indulok meg vele a lift felé. Beszállva megnyomom a legfelső emelet gombját. Alul kaszinó, felül szálloda, ez sokszor már csak így megy ebben a városban. Elvégre ez a legpraktikusabb.
Megérkezvén egy zárt lépcsősor felé veszem az irányt, s beengedem magam előtt, a "csak személyzetnek" feliratú ajtón. Innen egy lépcsősor vezet felfelé, de csak egy fordulós, s megérkezünk egy "belépni tilos" ajtóhoz. Zavartalanul kitárom, s hagyom, hogy Angel ismét előre menjen.
Kilépve egész Los Angeles látványa tárul a szemünk elé ötven valahány emelet magasból. Kitámasztom az ajtót egy téglával, hogy vissza tudjunk menni, majd zsebre dugott kézzel lépkedek előre. Las Vegas éjszakai fényei lenyűgözően hatottak ekkora magasságból. S habár az én lakásomnak gyönyörű a panorámája, ehhez még az sem fogható.

To Angel

Furcsa lehet tán a kinézetemből adódóan gondolják az ellenkezőjét, de nem strigulázom a nőket. És általában nagyon is külön szoktam kezelni a munkát meg a magánéletet. És nem is fekszem le olyan sok nővel, válogatok, és különleges igényeim vannak. Valahogy most Lorynak sikerült kizökkenteni az általános csendes, és szófukar állapotomból. És most felmerül a kérdés, hogy én vagyok jó/rossz hatással rá, vagy ő rám... Rég volt az életembe olyan nő aki képes hatni a viselkedésemre.
Szárazan elmosolyodom a kérdésére.
- Csoda? Meg kell küzdenem a gondolattal, hogy e miatt hónapok munkája veszhet kárba.- Persze nem ez volt a teljes igazság, csupán egy része. De a többi részletet nem fogom az orrára kötni, még akkor sem, hogyha rájön, hogy ez nem minden. Mondjuk biztosan nem tudhatja, maximum gyanakodhat, annyira nem jó ember ismerő, és én a póker arc mestere vagyok, így a rezdüléseimből aligha tudná kitalálni, hogy mikor hazudok.
Elhagyjuk a helyünket és megindulunk felfelé a lifttel, tiltott helyeken viszem keresztül, hogy a végén kilyukadjunk a tetőn. Én gyakran jövök ide fel, mármint ha eljövök ebbe a kaszinóba. Főként ha van nálam valaki, mondjuk az általában a húgom vagy a takarítónő szokott lenni, de most már ugye ott van Lory is. Meg itt már a levegő, mint nálam a lakásba, fúj a szél és a helynek van egy magával ragadó hangulata. Nekem fontos nagyon a szép kilátás.
Meglepetten pillantok rá, ahogyan közelebb lépett s hangot adott kétségeinek. Hmm igazából most tényleg nem volt semmi hátsó szándékom, csupán már untam a bár fülledt levegőjét. Persze nem azt mondom pontosan tisztában vagyok vele, hogy idefent már nincsenek kamerák. Csak éppen időközben észhez tértem. Lepillantottam rá.
- Valójában most tényleg nem volt semmi hátsó szándékom.- Ennek ellenére kivettem a zsebeimből mind két kezemet, s a derekára simítottam.
- Oh, most hirtelen nagyon sok ötlet fordult meg a fejemben.- Válaszoltam, majd hirtelen megpörgettem és a falnak döntöttem a hátát. A hideg kő és magam közé préseltem gyönyörű testét.
- Nem hiszem, hogy ezt jól meggondoltad, defektes egy pszichológus vagyok.- Dörmögtem a vágytól elmélyülő hangon, homlokomat az övének támasztva. Jobb kezem elindult lassan felfelé az oldalán, míg a bal a fenekébe mart. Átkarolva a derekát a és fenekét fogva emeltem meg, s ha átkulcsolja a derekamat a lábával akkor ágyékom pont az övének nyomódik. Ajkaimmal megtaláltam kulcscsontjának érzékeny vonalát és onnan indutam meg felfelé illatos bőrén.

To Angel

Finoman oldalra billentem a fejemet. Úgy tűnik, hogy csak nem bír leállni a kérdezősködéssel. Én viszont nem szándékozom neki kiönteni a szívemet. Minden amit mond fölhasználható ön ellen... Tartom is magam a rendőrök régi mantrájához. Különös, hogy pszichológusként mindent bevezetek, hogy a betegeim megnyíljanak előttem, de erre én magam képtelen vagyok. Főleg egy olyan ragadozó nőstény előtt, mint amilyen Angel. Mert hát az, egy kezelhetetlen nőstényoroszlán. Igazából általában kedvelem a ilyet, egy bizonyos pontig. Angel társaságát is szórakoztatónak találom mert okos és szellemes, és megbízható.
- Szerinted megérte?- Kérdezek vissza továbbra is oldalra billentett fejjel. Nem akartam válaszolni a kérdésre, és nem is fogok. Gondoljon amit akar, nem biztos, hogy jó következtetéseket von le. Főként mert én sem tudom még rá a választ. Jelenlegi álláspontom szerint, nagyon nem érte meg engedni a vágyaimnak elvégre, még akkor sem ha remek éjszaka volt, de nem a karrierem miatt, hanem azért mert Lory lehet, hogy ennek hatására most vissza fog esni...
Hamarosan a tetőre érünk, igazándiból komolyabb szándék nélkül, csak ki akartam végre szabadulni abból a füstös levegőből. Szeretek ide feljönni, gyönyörű a kilátás, és remek a levegő. Jól lehet beszélgetni. De gondolhattam volna, hogy Angel nem az a fajta nő akit egy szép kilátás leköt. Így hamar a lényegre is térünk, ahogyan közelebb lép hozzám átkulcsolom a derekát, s hamarosan már a falnak háttal emelem az ölembe. Ajkaim puha bőrén kalandoznak, míg bele nem markol a hajamba s hátra nem rántja a fejemet. Kissé összevonom a szemöldökömet. Én nem az a pasi vagyok aki elviseli ha utasítgatják és nem élvezheti ki kedvére a női testet. Nem azért dugok meg egy nőt, hogy a táramat kiürítsem... És nem is kefélek akárkivel, habár nyilván ez nem látszik.
Egyszer csak felnevetek, s megcsóválom a fejemet, majd szépen lassan a lábára engedem Angelt.
- Hmm úgy tűnik tényleg kár lenne megtörni ezt a jó szakmai kapcsolatot, a végén még elbíznád magad és a magánéletben is olyan követelőző válnál, mint amilyen most vagy.- Mondom, de nem lépek el tőle, testem továbbra is a falnak szorítja az övét.
- Lehet, hogy te szereted ha jól megb*sznak mindenféle különösebb előkészítés és szórakozás nélkül. Én viszont azt szeretem ha olyat tudok nyújtani előtte amit más nem.- Ujjaim a nyakára siklanak, s megbillentem hüvelykujjammal az állát felfelé.
- A szex játék, ha hajlandó leszel az én szabályaim szerint játszani, akkor dughatunk.- Duruzsolom az ajkaira, majd ellépek tőle, s megigazítom a nadrágomat, hogy kicsit kényelmesebben helyezkedjen el benne megduzzadt férfiasságom.
Mert hát valljuk be bármilyen nagy is a szám, azért Angel elég jó nő ahhoz, hogy felizguljak a látványtól és a közelségétől, hát még a szex ígéretétől.
Megindulok a kijárat felé, de az ajtóban visszapillantok s várom, hogy ő is jöjjön vagy eldöntse, hogy mit akar.

To Angel

Finoman elmosolyodok a szóhasználatán, na igen. A szó szoros értelmében elbasztam. És most igyekszek amennyire lehet helyrehozni a dolgot, méghozzá azzal, hogy Angelt megkérem, hogy segítsen Lorival. Még nem igazán döntöttem el egyébként, hogy tényleg akkora hiba volt-e mint amilyennek elsőre látszik. Lori más, különleges, sosem feküdtem le egy betegemmel sem, de ő a kezdetektől megfogott. Hogy mivel azt nem tudnám megmondani, és az önbizalomhiányából adódóan, nyilván valóan ő sem...
Valójában nagy hátsó szándékaim nincsenek a tetővel, de az sincsen feltétlen ellenemre, ahogyan alakulnak a dolgok.
Kiszélesedik a vigyorom a szavait hallva.
- Ne aggódj, feltűnt cicám...- Mondom kissé megcsóválva a fejemet, de még mindig mosolyogva. Angel ilyen, és nekem sosem volt egyébként bajom a követelőző nőkkel, csak tudjam őket kordában tartani. Ezért sem feltétlenül tetszik a kis megjegyzése. Viszont én nem szoktam sokáig problémázni a dolgokon. Egyszerűen leteszem, s elindulok az ajtó felé, néhány mondatot hozzáfűzve a dologhoz.
Követem a pillantásommal, ahogyan felém jön, majd mind két kezét a vállamra helyzei, felemelkedik a szemöldököm a szavai hallatán. Aranyos... nos ez az a jelző amivel ritkán illetnek.
- Tudok róla.- Mondom teljesen természetesen.- Voltam is vele kölyökként orvosnál.- Vigyorodom el, mintha ez komolyan mókás lenne. S egyébként van benne valami, egy orvos akit orvos kezelt. És igen gyermekként nagyon, de nagyon sokféle problémával küzdöttem, tinédzserként még többel, aztán felnőttként a felét megtanultam kezelni... A másik fele maradt és már nem járok orvoshoz, mert a saját magam orvosa lettem. Fogjuk rá, hogy félig-meddig hatásosak a módszereim.
Elkapom a tarkóját még mielőtt hátrébb léphetne. Habár az ágyékomat elengedi, nem engedem szabadulni.
- A félelem és az ijedtség egy kicsit erős kifejezés. És te mennyire félsz, hogy elveszíted az irányítást? Valóban olyan nő vagy aki könnyen átveszi a vezetést. Viszont attól nem félek, hogy velem ez sikerülhet. Attól sokkal inkább, hogy te mennyire bírod a gyűrődést. Tudod nem szeretném, ha a kapcsolatunk tönkremenne evégett.- Igen és itt most arról beszélek hogy nem akarok összeveszni vele azért, mert én nem engedek és ő sem enged. Nem akarok gyűlölködést és vitát mert egymásnak feszülünk. Továbbra sem engedem, ujjaim a tarkóját szorítják így kényszerítve, hogy a szemeimbe nézzen. Nem hagyok neki levegőt, nyomás alatt tartom szabad kezem ujjai a ruha szoknyája alá siklanak és megmarkolják a fenekét. Válaszát várom, de nem hagyom igazán gondolkozni s tudom és nem fair tőlem, és én nem szoktam fair lenni... általában.

To Angel

Lassan megcsóválom a fejemet igazat adva neki. Valóban nem jelentett gondot a követelőző személyisége, mind addig míg nem kerültünk közelebb egymáshoz. Egy barátnál nem zavar egy kollégánál még kevésbé, ő valahol a kettő között van. Nem érdekelt, hogy mennyire követelőző, hogyan viselkedik az aktuális pasikkal, amíg nem rondít bele a dolgaimba. És ilyesmire sosem vetemedett. Azonban most, amikor teste az enyémnek feszült már más lett a felállás.
- Nem, egy kicsit sem hatott meg a követelőzésed, egy perccel ezelőttig.- Válaszolom neki őszintén. A szavaira ismét vigyor jelent meg az ajkaimon.
- Szar orvosom volt. Másrészről egészséges keretek között tartom a mániáimat.- Viccelődök, ritkán szoktam jobban teszi ha értékeli. Nem, én sajnos nem vagyok egy humor herold, bár nem mondanám, hogy rossz humorérzékkel áldott meg az ég. Jókat tudok nevetni, csak éppen nem vagyok az a sokat viccelődős és sziporkázós típus.
Megragadom a tarkóját és még mielőtt hátra léphetne magamhoz rántom. Ajkai ismét csak néhány centire lebegnek az enyémek felett.
- Hmm, szóval vágysz rá, hogy végre valaki elvegye a kezedből a gyeplőt?- A hangom egészen elmélyül, doromboló orgánumom akár egy párzásra kész hímé. A szavaiból ezt szűröm le, miért félne egyébként, hogy nem tudom irányítani. Azt hiszem titkon és belül, a legtöbb erős és független nő néha vágyik arra, hogy kivegyék a kezéből azt a bizonyos gyeplőt. Ujjaim a combjára siklanak, fenekébe markolok, s másik kezemmel a tarkóját szorítom.
- Nincs...- Lehelem az ajkaira őszintén. Hiszen valóban nincs rá, bár még eddig senki sem panaszkodott. Én is képes vagyok finom lenni ha a helyzet az követeli, bár igaz, hogy igyekszem ezeket a helyzeteket elkerülni.
Megcsókolom, ízelítőt adva, a tarkóját szorosan fogva és követelőzve, durván teszem magamévá a száját.
- Kipróbálod, hogy tudlak-e irányítani?- Kérdem elszakadva az ajkától. Lazítok a rakója szorításán kissé jelezve, hogy bizony most jelentősége van annak mit felel.Lehet, hogy nem vagyok finom az ágyban, lehet, hogy szeretem irányítani a nőket, de csak közös beleegyezéssel. Nem szokásom senkin sem erőszakoskodni.