- Nem. Még egyelőre nincsen. Így valóban célszerűbb lenne elkerülni a kínos helyzeteket. Én is megígérem, hogy nem fogok egy szál semmiben napozni a hátsókertben, legalábbis ügyelni fogok arra, hogy senki se legyen a látókörben. - Nem. Egyáltalán nem tervezek semmi ilyesmit ebben a néhány napban legalábbis biztosan nem, amíg otthonosabban berendezkedek, a jövő héten pedig már munkába is állok, szóval a napozgatás attól tartok már sehogyan sem férne bele a programomba. De miután ezen is túl vagyunk okom van azt gondolni, hogy nem csak neki vannak ilyen furcsa szokásai, az pedig mindenképp jó előjel, ha már az első napokban így üdvözölnek.
- Ezzel nem vagy egyedül. Szinte minden alkalommal más-más esetekkel kell szembenéznem és nagyon gyorsnak kell lenni... - Felmérni milyen súlyosak a sérülések, a legtöbb esetben nem meglepő, hogy ömlik a vér, azt azonnal, legalábbis minél rövidebb időn belül el kell állítani, más különben eszméletvesztés lép fel vagy akár szívleállás. De a kihívás csak az egyik oka annak, hogy éppen ez a hivatásom, a másik pedig lehet az, hogy jól kezelem a váratlan helyzeteket, nyugodt maradok, tudok higgadtan gondolkodni. Jó vagyok abban, amit csinálok és amibe belekezdek. Reményeim szerint ebben az újonnan kialakult helyzetben is jó leszek.
- Megnyugtató... Akkor viszont félretehetnénk az környék elhalálozási statisztikát és beszélhetnénk valami szórakoztatóbbról? - mert erről tényleg nem szeretnék többet hallani. Kétségtelenül sikerült elragadtatnia magát, nem is kissé. Én pedig türelmes voltam, ameddig tudtam az lenni. De még el se kezdtem dolgozni, máris több halálesetről tudok, mint amennyit le kell küzdenem... Talán az elkövetkező egy hónapban sem lesz ennyi halál, mint amennyiről hallanom kellett. 
- Pedig arra gondoltam, hogy adhatnál valami kreatív irányt, mégis milyen módon vessek véget az életemnek, amivel belopom magam a környékbeliek emlékeibe még legalább húsz évre. Szóval, azt reméltem, hogy még az unokáidnak is arról fogsz mesélni miként haltam meg. Most elkeserítettél, szörnyen... - Húztam el a számat beletörődbe abba, hogy erről letehetek. Nem mintha a közeljövőben fűbe szeretnék harapni, bár nem hiszem, hogy bárkitől is elbúcsúznék, az olyan méltatlan.
- De ha már ennyire benne vagyunk, akkor kíváncsi lennék a véleményedre. Te minek tartod az öngyilkosságot? Szánalmasnak, gyávaságnak, pillanatnyi gyengeségnek, megoldásnak? - Egész egyszerűen nem akarom megérteni. Az ember azt gondolná, hogy az élni akarás mindenkiben erősebb, aztán számtalanszor be kell látnunk, hogy tévedtünk.
- Szeretek a minőségesebb dolgokra felfigyelni. Ha pedig egy nő után túlságosan nagy a hajsza az nem véletlen. De ezt inkább nem fejteném ki bővebben, mert vagy megsértenélek vagy egész egyszerűen rosszul lennél. - Én sokkal inkább tudom becsben tartani és értékelni azt, amit nem kaphatok meg azonnal. Nem vagyok mazochista. Épp csak szeretném azt hinni, hogy vannak dolgok az életben, amiért megéri várni, mert nem pótolható, különleges...
- Van aki nem tud mértéket tartani, de amúgy ebben is egyetértek. - Olykor mindenki megengedheti magának, hogy magasról tesz mindenre, arra hogy mi lenne a helyes, mi az, amit nem szabadna megtennie, de képtelen ellenállni. Egyetértek abban, hogy vannak azok a helyzetek, amikor mindenkinek kijár, hogy engedjen a kísértésnek.
- Nem vitatkozom... - Végül a pizza az csak jó lehet, nemde? Szóval, ez az ananászos pizza sem lehet rossz, ha pedig Hayley ennyire esküszik arra, hogy mennyei, akkor inkább hiszek neki, mintsem vitába szálljak egy nővel.

- Van benne valami... De nyugi, nem fogok lesben állni. Eléggé sűrű napjaim lesznek. plusz azt hiszem hozzá kell még szoknom a tizenkét órás munkaidőhöz. - Szóval, meztelen nőkre most inkább nem is akarok gondolni se a hátsókertbe, se sehol. Elkeserítő, de jelenleg most ez van. Kemény hetek állnak előttem. Előbb még bele kell rázódnom a munkanapokba.
- Az miért lenne kihívás? Nem azt akarod mondani, hogy nem bírsz el egy fűnyíróval, ugye? - Csak mert azt nem biztos, hogy megtudnám állni nevetés nélkül. Lefogadom parádés lehet... Egyszer ki is fogok állni a hátsókertbe csak azért, hogy lássam a kertvárosi nőket fűnyírás közben. Semeddig sem tartana átugranom lenyírni a füvet, de sokkal inkább érdekel, hogy egy nő miért nem boldogul vele.
- Még a végén azt fogom gondolni, hogy ez csak egy számító trükk arra, hogy félmeztelenül láthass a negyven fokos hőségben. - Az ebben az államban nem olyan nehéz eltalálni, hogy negyven fok meleg legyen, szakadó esőben pedig általában senki sem fog neki füvet nyírni.
 
- Édes mindegy, csak ne keljen magamról mesélni... - Nem azért, mert szeretek vagy valami, egyszerűen csak annyira sablonos na meg persze unalmas. Ha pedig szeretne többet megtudni rólam, akkor ismerjen meg. Mert fogalmam sincs mit mondhatnék... Különben sem akarok kampányolni. Olyan vagyok, amilyen. Nagy valószínűséggel mindenkiben más-más vélemény fog kialakulni rólam, amivel nincs is semmi gond. Eltudom fogadni, ha valaki nem kedvel vagy épp csak nem leszek számára szimpatikus. Bizonyára számomra is lesznek ilyen személyek...
- Köszi. Ettől most sokkal jobb. Várjunk, Te most bókoltál? Úgy beszélnél le az öngyilkosságról, hogy közben elcsavarnád a fejem? - Hát erről a módszerről sem hallottam még, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne működőképes.
- Igen, valóban úgy tartják, hogy az élni akarás mindennél erősebb és minket is azzá tesz adott esetben. Szóval, el se tudom képzelni minek kell ahhoz történnie, hogy valaki ténylegesen úgy érezze, hogy az életének az értelme elveszett. - Mert szerintem értelme mindennek van, csak nem mindig a szemünk előtt, olykor magunknak kell megtalálnunk. Ettől bonyolultabbá válnak a dolgaink, de attól még megéri.
- Inkább csak körülírom, a többire magadtól is ráfogsz jönni. Húzz el egy madzagon egy fincsi húsdarabot a dögkeselyűk szeme előtt és várd meg mi történik. - Egy biztos, hogy nem kellene sokáig várnia... miért? Mert azonnal meglepnék. Na és ki mondja, hogy az a hús a finomabb, amelyik mindenkinek kell?
- Előfordulhat, hogy szavadon foglak. - Egyedül iszogatni valóban pocsék, társasággal pedig annál szórakoztatóbb lehet. Mi pedig láthatóan egész jól eltudunk beszélgetni mindenről kezdve a szextől a halálig.
- Tökéletes. Annyira jól megy, hogy azt hiszem még megtartalak. - Jegyeztem meg egy pimasz mosollyal az arcomon. Ezek után már le sem tudná tagadni, hogy van ehhez érzéke. Szerencsére ajtó is akad még egy pár.

- Én meg sem szólalhatok, igaz? Én már minden nélkül láttalak, pedig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy a szomszéd lányon esetleg semmi sincs ls úgy napozik, aztán mégis. - Szóval, mondható ez a mai egy különösen jó napnak meglepetésekkel. Eddig még nem sokaknak sikerült így meglepnie, de Ő tudott időzíteni. Abszolút tökéletes volt minden, csak azt gondolom, hogy Ő sem számított arra, hogy akkor fogok megérkezni. Azaz ez az első találkozás új szomszédokként mindenképp kínos lett volna... Épp csak így Ő volt a tudatlan fél, kínos neki.
- Nos akkor mond ki, amit tudni akarsz, másképp nem fog menni. Nem vagyok médium. Így nem tudhatom mik lennének azok a dolgok, amik érdekelnek. Nem azt mondtam, hogy nem kérdezhetsz, csak azt, hogy nem fogom elregélni az életem pár percben összegezve, mert számomra nincs benne semmi különös, vagyis csak magam untatnám vele meg Téged is. - Egyszerűbb, ha egyből azokra a dolgokra térünk rá, amelyek voltaképpen érdeklik, arra amire kíváncsi. Szívesen válaszolok, ha tudok meg aztán ha egy vonzó csinos nő megakar ismerni, akkor engedni kell.
- Nem is lenne fair velem szemben. De még hozzá kell szoknom, hogy a nők aljasak is tudnak lenni meg számítóak meg eszméletlenül dögösek. - Ezt leginkább már csak magamban szerettem volna hozzátenni, de végül csak kicsúszott a számon, akár ellenállhatatlant is mondhattam volna. - Bár kétlem, hogy ha valaki épp távozni akarna erről a világról, hogy egy menettel le lehetne beszélni róla.
- Neked? Be nem áll a szád. Hogy lehetne már rossz kedved? Ha az lenne, akkor hallgatag lennél vagy hisztiznél, de azt inkább ne most, mert a segítség az jól jön, de persze szigetelő szalagot is találhatok még valahol ebben a kupiban... - Ha esetleg mégis csak kitörne belőle a hiszti azt is tudnám orvosolni.
- De ne érts félre. Tetszik, hogy be nem áll a szád. Néha áthívnálak, ha kell valaki, aki kibeszéli belőlem a fáradságot. - Mert szerintem neki még az is menne. Annyit fecseg, de komolyan, hogy az ember azt is elfelejtené, hogy rossz kedve van.
- Nem, nem egészen. - Álltam le a festéssel egy pillanatra. Muszáj volt, hogy nevetni tudjak. - A fincsi húsdarab az elméletemben az Te lennél... - A férfiak pedig a dögkeselyűk és ha egy fincsi húsdarabért túl sokan tepernek szerintem veszít az értékéből. Nekem sosem az kellett, ami a másé volt vagy az, amit mások akartak.
- Egészen burkoltan igen. de van sör meg, ha minden igaz, akkor perceken belül ananászos pizza is lesz plusz az imént mondtad, hogy többnyire nem éjjel alszol, de persze, ha az üres lakás vonzóbb, nem tartalak fogva. Én viszont még egy ideig itt leszek és ezt fogom csinálni. - Eszem ágában sincs dolgoztatni. Felőlem aztán felpattanhat egy dobozra is és nézheti, ahogy dolgozom.

- Hát az nem fog megtörténni. Egyébként pedig kiválóan őrzök meg titkokat. Azaz a Tiéd is biztonságban van. - Még csak az kellene, hogy ennek híre menjen, holnap pedig a kertemben tolongjon a környék összes férfia, mert hallották, hogy a csinos szomszéd lány meztelenül szeret napozni, nekem pedig kötelességem megmutatni, mint férfi a férfinak. Őszintén megszakadnék a nevetéstől, ha valaki ténylegesen ilyen szándékkal állítana be, hogy a szomszéd lányra lehessen privát rálátása. De ha rajtam múlik senkinek sem lesz tudomása a történtekről. Persze az sem kizárt, hogy amilyen váratlanul és könnyedén nekem rálátásom volt az eseményekre, pedig egyáltalán nem állt szándékomban leselkedni, esetleg másnak is volt már.
- De. Biztosan. Azért, ha valamire nagyon kíváncsi vagy, valami olyasmire, ami kevésbé kínos a friss ismeretségünkre nézve nyugodtan rákérdezhetsz. - Fogalmam sincs mire gondolok, de azt hiszem jobb szeretném nem is megtudni mifélék lehetnének azok a kínos dolgok. Egy firkász általában a föld alól is előkaparja, amire kíváncsi. Szóval mondhatni, hogy inkább hagyom magam, előbb szabadulok.
- Tudnak... Mindenki tud az lenni, csak nem mindenkiből olyan könnyű kihozni, de mivel facér vagyok ez egyszer nem kell, hogy érdekeljen ki milyen aljas vagy számító, ha eszméletlenül dögös... Na az már lehet, hogy érdekel. - viszont sok esetben az a nő, amelyik a férfi szemnek már fájdalmasan jól néz ki, az vagy buta, vagy naiv vagy maga Miss Amerika. Nekem pedig egy talpraesett, okos nő kell.
- Talán kislány vagy, hogy rémisztgetlek? Szigetelőszalag pedig kell. Nálatok is biztosan van a garázsban. - Én egyáltalán nem akarom ijesztgetni. De történetesen épp ma volt a kezemben szigetelőszalag, szóval itt kell lenni valahol kéznél, persze egészen másra szoktam használni, mint arra, hogy nőknek ragasszam le a száját vele.
- Jól gondolom, hogy Te mindig mindenből ilyen ügyesen kibeszéled magad? - Ebben majdnem biztos vagyok. Mert nem emlékeszem olyan momentumra mióta beszélgetünk, hogy egyszer is csöndben maradt volna valamit annyiban hagyva.
- Az attól függ... Sértésnek semmiképp sem szántam, de bókolni sem volt feltett szándékom, de inkább vedd annak, mint sértésnek. - Nem gondoltam, hogy ennyire személyesre veszi a kis elméletemet, amit inkább nagy általánosságban mondtam. Nem akartam vele sem megsérteni, sem bókolni. Mindkettő egészen másképp hangzana.
- Azt gondolom, hogy megérkezett a vacsi. - Mondtam, miután hallottuk, hogy csengettek. Kimentem, alig egy perc múlva pedig egy nagy doboz családi pizzával tértem vissza.
- Nem mondom, hogy helyezd magad kényelembe, mert azt momentán n elég nehéz lenne, de azért tedd le magad valahová, ahol találsz magadnak helyet. - Mert a pizza kihűlve már nem annyira finom, mint még melegen.

- Tényleg szemtelenül vonzó vagy. Nem lennék férfi, ha nem tűnt volna fel azonnal, amikor megpillantottalak, de az állam még a helyén van, ami annyit jelent, hogy eltudok vonatkoztatni ettől a lényeges apró ténytől és miközben segítesz nekem nem kell levakarni a pillantásom a fenekedről. De bízom benne, hogy azért nem ért csalódás. Nem szeretek csalódást okozni. - Ha az a fajta férfi volnék, amelyik nem vagyok, akkor még az első percekben elgondolkodtam volna azon mégis mennyi erőfeszítésembe kerülne gerincre vágni. De nem foglalkoztat a dolog, vagyis, ha érdekelne bizonyosan nem így, hanem másképp állnék hozzá. De nem hátsószándékkal marasztaltam, hanem mert egyedül szörnyen unalmas lenne fél éjszaka a festéssel tökölni.
- Nem lett volna illendő megkérdezni ezt egy nőtől, de most már ezt is tudom. De meg kell hagyni nyugodt szívvel elmehetnél még gimisnek is. Helyes pofi, szép fiatalos alak... Egy kertvárosi nőnek nem nyúzottnak és lestrapáltnak kellene lennie? Vagy az a fázis a házasságot követően alakul ki az idő múlásával három gyerekkel és egy férjjel? - Mióta is beszélgetünk? Mióta is van itt? Ha így folytatjuk a végén csak arra leszünk figyelmesek, hogy hajnalodik. Nem lepne meg, mert eddig szinte minden témában volt valami, amit kitudtunk vesézni.
- Na és? Van a környéknek Edie Britt-je? - Mert akkor arra jobb, ha felkészülök minden elképzelhető módon, bár kétlem, hogy egy olyan nőre fel lehetne készülni.
- Nagyon cuki. De ne csináld túl sokszor, még a végén félreértem. - Akarva, akaratlanul is elmosolyodtam a cuki szempilla rebegtetésen. Azt hiszem ennyi nekem is elég lenne kellő helyzetben ahhoz, hogy megfeledkezzek arról mi volt a kérdés, sőt arról is, hogy egyáltalán miről is beszéltünk. Ezért jó, ha ezt nem teszi túl sokszor egyrészről, mert az már feltűnő lenne, másrészről gyorsan lebuknék.
- Hát... Ha randira hívnálak azt valószínűleg nem pizzával és sörrel tenném, kivéve ha Te az fajta nő vagy, aki szívesen terül el a kanapén a fiújával egy rekesz sör társaságában meccset nézni. - Miközben beszéltem hozzá meg is érkeztem a nagy pizzás dobozzal, amit leraktam kettőnk közé, majd leültem vele szemben a földre.
- Mivel utálok mosogatni és szinte még minden dobozban is van, lövésem sincs mi melyikben így fogjuk enni, ha csak nem akarsz hazaugrani tányérért, késért és villáért. De ha a már a sörhöz sem kértél poharat... Jó étvágyat Hayley. - Négy szeletre vágtam a pizzát az egyetlen késsel, ami elől van pillanatnyilag, majd lazán a kezembe fogtam az egyiket és belekóstoltam az általa istenített ananászos csodába.

- Elgondolkodtató. Bár momentán elég szűkös lenne a kínálat... - Mivel akkora még a felfordulás, amekkorát életemben életemben nem láttam és csak még elkeserítőbb, ha abba is bele kell gondolom, hogy mindezt nekem kell helyrehoznom. Férfi vagyok. Utálok tartani. Nem. Nem vagyok rendetlen, bár a tizenkét órás munkaidőmben lesz az ingeimből, pólóimból mindenből mindenfelé az előszobától kezdve a nappaliban, a konyhában egészen a fürdőszobáig.
- Viszont lenne egy ajánlatom? Én lenyírom a füvet, bármit megszerelek vagy kipucolok, ha kell, ha Te segítesz nekem a felmosásban és a porszívózásban, ha mindennel végeztem? - A későbbiekben erre is kitalálok valamit, mert aligha lesz időm főzni, mosni, mosogatni, takarítani. Előbb úsztatom el az egész házat. Addig viszont, amíg magamnak kell egyedül mindent megoldanom annyival is beérem, ha minden reggel vagy este - attól függ mikor dolgozom - találok egy tiszta kávés bögrét a hét végéig, hétvégén pedig elmosom az összeset, hogy hétfőn reggel megint legyen tiszta. Ennyi.
- Őszintén tartok is Tőle, na meg persze attól is, hogy levakarhatatlan lesz, de ebben az esetben bízom benne, hogy megfogsz könyörülni rajtam. A jövő héttől pedig már dolgozom tizenkét órában, vagyis, ha valaki említené egyáltalán nem örülnék neki, ha felkeltenének még kajával se. - Azért elég morcos tudok lenni, ha felkeltenek, de ha valakinek mégis van hozzá elég bátorsága, akkor az legyen valami fontos, nagyon fontos.
- Én azt hittem a nők szeretnek órák hosszáig készülődni és magassarkúban sanyargatni a lábukat. - Nem tudtam, hogy egy ilyen nőért egy kertvárosba kell jönni, más különben már régebben megtettem volna. Mert eddig szinte csak azokkal a tipikus nőkkel volt dolgom, akik nem csak szeretnek órák hosszáig készülődni, de órákig is kell rájuk várni.
- Hű, ennyire jó lenne? - Kis híján fenn akadt a pizza a torkomon, miután hallottam felnyögni, nem is tudom, az élvezettől? De ha már egy falat pizza ilyen hatással tud lenni rá, akkor mi a helyzet a férfiakkal?
- Hmmm, ez nem rossz, sőt... Tényleg nagyon finom. - Bár nem fogok hozzá felnyögni, azt meghagyom inkább neki.
- A szüleiddel élsz? - Kétlem, hogy egy ekkora házban egyedül lenne. A nők általában nem szeretnek egy nagy házban egyedül lenni. Én is szívesebben kivettem volna egy kisebb lakást, de akkor még a pihenésről is csak álmodhatnék. Csak azért nem szeretem a lakóépületeket, mert kettő percig nincs egyfolytában csend.

- Valahogy úgy... - De valamiért az az érzésem, hogy ezt nem fogom megúszni. Még a végén odáig fajulnak a dolgok, hogy szeretni fogok dolgozni menni, mert addig is legalább biztonságban vagyok, végül fogalmam sincs mi mindenre képesek a kertvárosi nők, ha nagyon akarnak valamit, de azért remélem, erősen bízom benne, hogy hajnali hatkor senki sem fog az ágyamban várni, amikor csak bedőlnék és csak aludnék, mert attól aztán leesne az állam.
- A kisugárzás is fontos, de ha valaki egész egyszerűen olyan csúnya, hogy la leküldenénk a bányába ijedtében a szén is feljönne, akkor az a kisugárzásától függetlenül is csúnya. Ha pedig valaki egyszerűen szép, akkor az natúrban is szép. Ez igaz. - Azt hiszem most kissé feltűnően sikerült végigmérnem, majd megállapítanom, hogy magassarkúban, valami szexi ruhában és egy szolidabb sminkkel még dögösebb lenne és nem lenne férfi, aki képes lenne ellenállni a csábításnak. De mentségemre szóljon férfiból lennék.
- Na és nem parás egyedül? - Oké, ez a pizza valóban mennyei, de a pizza, az pizza. Nem lehet elrontani, legfeljebb, ha az ízvilágában távol álló dolgokat pakolunk bele, akkor nagyon is el lehet rontani. Ilyenek például a kukorica vagy a különféle savanyúságok, amiknek semmi keresnivalójuk sincs pizzán.
- Úgy értem biztosan nagyon is élvezted és kihasználtad, hogy egyedül a Tiéd az egész ház, de egy idő után nem parás? - A nők általában nem szeretnek egyedül lenni, főként éjszaka nem. Sokszor mentem már át a barátnőmhöz éjjelente, akár hajnali kettőkor is, mert valamire felriadt és nem akart egyedül lenni a házban. Voltaképpen ezzel a válasszal azt is megfogom tudni, amire eddig nem akartam rákérdezni és most sem volt feltett szándékom, mégpedig azt, hogy Hayley-nek van-e valakije. Előbb-utóbb úgyis megtudtam volna... Végül is szomszédok lettünk. De logikusan nézve, ha lenne valaki az életében biztos szívesebben lenne nála éjszaka, minthogy velem pizzázzon.

- Nem is arra céloztam, hogy rontsál rám, ha nő közeledik. Az is bőven megteszi, ha épp jókor csengetnél be hozzám. Hálás lennék. - Egy nőnek mindig van egy oka arra, ha arról van szó, hogy akar valamit. Szóval, ezen a téren maximálisan megbíznék benne, ha arról lenne szó, hogy valami mondva csinált indokkal toppanjon be éppen jókor, még mielőtt eret vágnék magamon. Az egy dolog, hogy mentős vagyok, így az elvérzés nem fenyegetne, de nem szívesen tennék kárt magamban szánt szándékkal egy nő miatt, egy olyan nő miatt, akit az ajtómon ívül szívesebben látnék. Szóval, hálás lennék.
- Nem fogom... Odafogok figyelni. Ami pedig a számom illeti, arra egyszerűbben is szert tehetsz. Nem kell túlbonyolítani. - Ezt, ezt egyszerűen nem hagyhattam ki. Azt hiszem egészen jól haladunk... Az ismerkedésben. Bár egy ilyen vonzó nővel melyik férfi ne flörtölne szívesen? Ebben még semmi rossz sincsen, hacsak időközben azzal nem kell szembesülnöm, hogy olyasvalamibe akarok belekóstolni, ami már másé, mert az nem az én stílusom. De be kell vallanom, hogy nagyon kellemesen érzem magam a társaságában és örömmel venném, ha még maradna.
- Elég nagyfiú vagyok már ahhoz, hogy az ágyam alatt lakozó szörnyecskéktől ne tudjak aludni. De komolyan gondoltam... Már nem akarok személyeskedni, de a nők általában nem szeretnek egyedül lenni. Másztam már keresztül az utcákon az éjszaka kellős közepén, mert attól féltem, hogy a kormányt lefejeltem volna egy az egyben. - Gondolom azt már nem kell részleteznem, hogy a barátnőmhöz kellett átsietnem. Szóval, nem akarok nagyon általánosítani, de így van.
- Hízelgő... De komolyan, ha gáz van, csak szólj. Jobb félni... - egyáltalán nem akarok tolakodó lenni, de mégis csak egyedül van abban a házban és sosem lehet tudni, hogy ez mikor tűnik fel olyasvalakinek, akinek nem kellene. Sok esetről lehet hallani, ahol a nő egyedül volt a lakásban és valaki napokig figyelte, hogy biztosra menjen. Szóval, bármikor probléma nélkül átmegyek körülnézni, ha rossz előérzete lenne. Na igen. A nők meg az előérzeteik. Általában beválnak.

- Mert hálás lennék. Mert még egyszer jól jöhet a szívességem. Meggyőztelek? - Végül is sosem lehet tudni. De ha ennyivel mégsem nyertem volna meg magamnak, akkor még eltöprengek rajta mi jöhet még számításba, bár momentán ennyire futotta, de azért ez sem egy rossz ajánlat, mivel, ha azt nézzük semmihez sem kötöttem ezt a bizonyos szívességem, szóval cserébe nem csak arra kérhet meg, hogy nyírjam le a füvet vagy pucoljam ki a lefolyót a mosogatónál. vagy esetleg nézzem meg a biztosítékot, mert valami levágta.
- Tudom hol laksz. Láttalak már meztelenül. Kezdetnek nekem ennyi bőven megteszi. Ezek után eléggé furcsán venné ki magát a dolog, ha a számodért tepernék. Legalábbis nem volt hozzá szükségem, hogy rálátásom legyen olyan tájakra, ahová másnak nem volt ekkora mázlija, még a számoddal sem. Szóval, egyelőre megleszek a számod nélkül. - De ha szükségem lesz rá, akkor azt is megfogom oldani. És igen. Tényleg kicsúszott a számon, hogy ezt mázlistának tartom magam jelen pillanatban, de ez így is van, mert mi tagadás, nagyon is vonzó és ha felírná a számát valahová biztosan nem veszíteném el.
- Ez aranyos. De szólj, ha mégis bekukkantsak alá... - Kedvelem az újdonsült szomszédom. Jobban és jobban kijövök vele, mint eddig bármelyikkel. Hozzáteszem eddig egyik sem volt ilyen csinos. Szóval azt hiszem szeretni fogok itt lakni.
- Hajnalok hajnalán vagy dolgozni fogok vagy aludni, kivéve, ha szabadnapos leszek, de akkor sem fogok leselkedni, megígérem. - Természetesen nem szánt szándékkal lestem ki meztelenül napozni sem. Az abszolút véletlen volt. Elismerem kissé különös véletlen, de attól még véletlen.
- Engem kérsz fel a védelmedre? De mi van akkor, ha épp éjszakás vagyok? - Hát erre megint csak azt tudom mondani, hogy édes, hízelgő és... Nagyon édes. - Bár szerintem aludj nyugodtan. Ez egy nyugodt környék.
- Akkor sincs semmi. Nem fogunk egész éjszaka dolgozni. felőlem maradhatsz is, ha akarsz. Keresztben is, hosszában is elég nagy az ágy kettőnknek is, ha lusta vagy átmenni az úton a szomszédba. - Nem, Nem ajánlatnak szántam és hátsószándékom sincs vele, de hajnalig sem akarom dolgoztatni. Holnap is nap lesz és aludnunk is kell valamikor, nekem legalábbis, mert a jövő hét elejére nagyjából már ráncba szeretném szedni a házat, mire elkezdek dolgozni, hogy kora reggel ne könyékig dobozokban keljen turkálnom a cuccaim után.

- Én tehetek róla. Nem vagyok hozzászokva, hogy ruhátlan nők fogadnak az új városban az ideköltözésem első napján. - Ezek után már csak azt remélem, hogy az első munkanapomon már senki sem lesz meztelen, mert az már kissé kellemetlenül érintene. Ezt pedig csak azt hiszem még egy hamar nem fogom elfelejteni, csak azt kell valahogy kibírnom, hogy ne hozzam fel túl sokszor, még a végén le lesznek rólam szaggatva a ruháim, hogy kvittek legyünk, mintha szánt szándékkal lestem volna ki meztelenül napozni, pedig egy ártatlan véletlen volt az egész. Jó időben, jó helyen? azt hiszem erre ez a legjobb megfogalmazás. Szóval, ártatlan vagyok. Mosom kezeim...
- Akkor féken kellene tartanod. Miért hoznád magadra a frászt? - Szerintem bőven elég akkor frászt kapnunk, amikor tényleg valami baj van. Indokolatlanul nem kellene, mert a végén annyira hozzászokunk, hogy nem fogjuk észrevenni, ha valami tényleg nem stimmel a környezetünkben, mert már az elménk is hozzászokott ahhoz, hogy rémeket látunk ott is, ahol nincs.
- Muszáj volt ezt most felhozni? Nem akarok erről beszélni. Nem érdekelnek a keselyűk. De ha valaki tényleg azt hiszi, hogy a tizenkét órás munkaidőm mellett van időm még kalandokra is, az tényleg nagyon elszánt, engem pedig kifognak készíteni. - Mostanság nem nagyon hiszem, hogy beleférne az időbeosztásomba egy egészséges kapcsolat is, bár soha se mond, hogy soha... De egy ilyen kapcsolatot se egy kalandnak induló valamire fogok felépíteni. Abból a korszakomból már kinőttem. Ha bele is kezdek valakivel valamibe, akkor azt komolyan is fogom gondolni és úgy is fogom kezelni.
- Most kérjek bocsánatot azért, amiért nem vagyok egy disznó? - Kétlem, hogy ezért kellene. Ez csak számomra ilyen magától értetődő, hogy nem azért mentem bele, hogy segítsen, mert akarok valamit?
- Ha szereted azt a pólót és szeretnéd megtartani javaslom áztasd le, most. - Más különben a festék az életben nem fog kijönni belőle, akkor pedig dobhatja is el. - Én pedig mindjárt keresek valamit. - A pólókat szerencsére felülre pakoltam be, mert számoltam vele, hogy kelleni fog pár darab, mire mindent kipakolok és minden a helyére kerül.
- És elnézésedet kérem, amiért nem azt nyögtem ki először, hogy hű, de dögös. Attól még az... - Nyújtottam felé az egyik pólóm.
dögös, bár a látottak után elégé nehéz is lenne felülmúlnia önmagát. Mondjuk neki már nem is kell.

- Ez igaz. Abszolút felejthetetlen. - Sőt, azt hiszem ezt nem fogom elfelejteni elmesélni sem az első munkanapomon. Ez abszolút az én napom volt. Oké, csak egy pillanat, egy másodperc volt az egész. Nem álltam meg élvezkedni a látványban, bár most is azt gondolom, sőt egyre biztosabb vagyok abba, hogy még most is ott állnék, ha valami hibát szerettem volna találni abban, amit láttam, de nem volt és nincs is.
- Azt hiszem pár napon belül irigyelni foglak ezért, mert ezek szerint akkor van időd képzelődni. Nekem nem igazán lesz. - Tizenkét óra után pedig szerintem úgy kifogok dőlni, mint akit kiütöttek. Az sem lesz szándékos, épp csak befogok esni az ágyamba és szerintem még a párnához sem fog érni a fejem, de már alszom is, szóval a kertvárosi hiénáknak pedig roppant ébernek kell lenniük, ha elakarnak csípni. Bár a házavató buli sem a közeljövőben fog megrendezésre kerülni. Persze lesz, csak előbb kicsit össze kellene szednem magam, kicsit otthonosabban érezni magam a házban meg hasonlók, mert esküszöm vannak percek, amikor megállok a nappali kellős közepén és hosszú percekig azon gondolkodom, hogy azt a dobozt hová is pakoltam és az hol is van.
- Hát ez remek... - Engem pedig elszántan nem érdekelnek. Ha pedig valaki mégis csak felkeltené az érdeklődésem tudni fogom vele, de nem az egész kertvárossal, az inkább rá bízom a pletyka megbízható útjára.
- Velem alaptermészetemtől fogva nem nehéz kijönni. - Bárkivel eltudok beszélgetni bármiről. Nem viselkedem lekezelően senkivel sem, kivéve, ha valaki kiérdemli, de ezen felül nem nehéz kijönni velem és amint láthatja, ha ráérek bármikor kapható vagyok egy beszélgessünk a semmiről délutánra vagy estére, főleg, ha az a valaki sörrel állít be, az egy plusz pont.
- Hát aki dögös, az dögös. - Vontam meg a vállam. Most mégis mit mondhattam volna? Kezdjek el szabadkozni? Mégis minek? Az ilyen nőről melyik férfi ne ismerné el, hogy csinos még egy pólóban is? Anélkül viszont több is annál.
- Rendben van. Hát akkor további kellemes estét. Egy rekesz sörrel bármikor szívesen látlak, de ha szabadnapos leszek egyszer még viszonozni fogom megígérem, jó éjt. - Kísértem ki, majd az ajtóból nézve vártam meg, amíg átsétál az úton. Az az igazság, hogy az a sör nélkül is bármikor szívesen látnám...