Egy ideje itt vagyok már a ma esti vadászterepemen és nem túl feltűnően, de a ma esti „felhozatalt” vizslatom. Hétvége lévén elég forgalmas az este ebben a felsőbb kategóriába tartozó bárban. Nem is véletlenül jöttem ide. Ezt a helyet csak a felső tízezer tagjai engedhetik meg maguknak, vagyis pont azok, akik potenciális kuncsaftjaim lehetnek. Rendszeres ügyfelet nem látok, ezért újak után kutatok tekintetemmel, hátha elcsípem valakinek a fürkésző, érdeklődő pillantását, amiből potenciális üzletre következtethetek. Nem is kell sokáig hiába nézelődnöm, rövidesen meg is látok egy férfit a pultnál támaszkodva, amint lopva felém pillant olykor-olykor. Mikor azonban éppen próbálom elkapni a tekintetét, hogy egy mosollyal jelezzem, jó helyen keresgél női figyelem után, egy csaj lép oda hozzá és cseppet se finoman adja tudtára érdeklődését. Ez mondjuk elég finom megfogalmazás, valójában szinte felkínálja magát. Mindezt jól láthatóan. Túl régóta vagyok a szakmában, hogy ne vágjam le rögtön, egy „kolléganőmhöz” van szerencsém. Az ügyfélszerzési technikájából kiindulva nem is a kifinomultabb fajtából. Nem való ebbe a környezetbe. Az ilyeneknek lepukkantabb kocsmákban, bárokban, diszkókban kellene „vadászni”. Itt egy magamfajtával szemben nem sok esélyük van. Íratlan szabály, hogy más kuncsaftját nem vesszük el, viszont egyértelműen látom, a fickó engem tutira többre értékelne. Egy ilyen jött-ment cafka, aki nem is érti a szakmát, nem érdemel meg egy ilyen láthatóan nagy falatot. Fölkelek az asztaltól és a bárpulthoz megyek. Odalépek közvetlenül mellettük a pulthoz és rendelek egy italt. Közben „véletlenül” hozzáérek a fickó karjához. Érzem, ahogy kicsit megrándul és odafordul. Úgy teszek, mintha nem venném észre. Miután viszont megkapom az italomat, mikor elindulok az asztalomhoz, a vállam fölött visszafordulva dobok egy mosolyt a férfi felé. A lány nem láthatja. De nem kell csalódnom, a vonzerőm még mindig működik. A fickó rövidesen udvariasan lerázza a lányt és az asztalomhoz jön. Mosolyogva érdeklődik, leülhet-e, amibe én természetesen beleegyezek. Ahogy azonban a fickó az asztalomhoz lép, a lányt otthagyva, mintha egy tekintetet éreznék a hátamba fúródni. Nem látom, ki az és az üzletkötés miatt nincs is módon megfordulni, hogy megnézzem, de valahogy kiráz tőle a hideg. Akárki is lehet ott, biztos, hogy nem jóindulatúan méregethet. Vajon mivel vívhattam ki ennyire bárkinek is a rosszallását? Akárhogy is legyen, aligha árthat nekem, na meg nincs is most időm ezzel foglalkozni. Az üzlet mindenek felett áll.

A beszélgetés remekül halad. A fickó érdeklődése egyértelmű. Én meg adom alá a lovat, bájolom, ahogy azt kell. Tudom, mit szeretnek a férfiak, ő sem kivétel. Nem is kell sokáig várnom, hogy közeledni kezdjen. Mikor már az asztalon a kézfejemet simogatja, közelebb hajolok és erotikus hangszínen megkecsegtetem a lehetőséggel. Látom szemében felcsillanni a fényt, majd bólint. Tudom, ez mit jelent. Felállok és a mosdó felé indulok, menet közben végigsimítok a hátán és sokat mondó pillantással a szemébe nézve haladok el mellette. Nem is kell csalódnom, hallom, ahogy feláll az asztaltól és követ. Pár perccel később pedig mindketten megelégedetten hagyjuk el a mellékhelyiséget. Egy kisebb orgazmusra még nekem is futotta és egész szép summát is kaptam érte. Teljesen rendbe szedtem magam utána, értek hozzá, hogyan tűntessem el a nyomokat. A fickó felém sem néz, úgy távozik, de ez engem a legkevésbé sem zavar. Én végtére is már megkaptam, amit akartam. Rendelek hát még egy italt és azt kortyolgatva tovább tanulmányozom a terepet. Hátha a horgomra akad még valaki ma este.

Most, hogy a fickó lelépett, tovább pásztázom a termet, hátha látok valakit, aki egy újabb potenciális ügyfél lehet. Ám ekkor hirtelen egy fickó terem az asztalomnál, szinte a semmiből. Őt nem is vettem észre eddig. Pedig elég érdekes látványt nyújt így napszemüvegben, éjszaka egy bárban. Ő viszont úgy tűnik, figyelhetett egy ideje, mivel olyan italt szorongat a kezében, amit eddig is ittam. Talán az őt tekintetét éreztem a hátamon eddig? Mindenesetre a fickó nem szívbajos, kérdezés nélkül ül le az asztalomhoz. Nem mondok neki semmit, csak felvonom a szemöldököm és szó nélkül elveszem tőle a felkínált italt. Nem tudom, mit akar, ezért egyelőre nem küldöm el a fenébe. Végtére is sosem lehet tudni. Bár valami azt súgja, nem a következő ügyfelemet üdvözölhetem benne. Nem látom ugyan a szemét, de megérzem, ha egy férfi vágyik rám. Nála ilyesmit egyelőre nem érzékelek. Vagy legalábbis valami azt súgja, nem ezért ült ide. Ezért némi gyanakvással vagyok iránta, nem tudom, mire számítsak.
- Ó, valóban? – mondom szórakozottan megjegyzésére. Érdekel is engem, várja-e haza azt a krapekot valaki! Rendesen tejelt és még annyira rossz sem volt, nekem igazából csak ennyi számít. Egyébként sem firtatom soha a kuncsaftjaim magánéletét. Nem tartozik rám. Azt a fickót nem talán nem is látom többet, így meg nekem édes mindegy a dolog. Következő kérdése még inkább növeli a gyanakvásomat. Nem tudok rájönni, mi is lehet a célja. Nem úgy hangzott, mint aki a tarifám után érdeklődik.
- Miért is érdekel ez téged? Egyébként nem hallottál még arról, hogy nem illik mások fizetése után érdeklődni? – vetem oda lazán, a szemébe nézve, vagy legalábbis oda, ahol a sötét szemüveg mögött azt sejtem. Nem kellemes úgy beszélgetni valakivel, hogy nem látod a tekintetét. Valahogy nyugtalanító, hiszen még a szeméből sem tudsz olvasni a szándékait illetően.

Nem teszem szóvá a fickónak, hogy leült az asztalomhoz, csak felhúzom egy kissé a szemöldököm. Nem tudok rájönni, mit akar. Éppen ezért egy kis gyanakvással szemlélem. Elég flegma, nemtörődöm tekintettel fogadom, amiket az előbbi pasasról mond, hogy érzékelhesse, a legkevésbé sem érdekel. Ez tényleg így is van. Csak egy gyors menet volt, kifizette, ami járt érte, semmi több. Nem is érzem úgy, hogy ennél több szót kéne pazarolnom a dologra.
- Pedig ami azt illeti, ez se túl ildomos kérdés. Gondolom, te sem szereted, ha más a pénztárcádban turkál. De ha ennyire érdekel, akkor hétezer ötszáz dolcsit fizetett az előbb a tag – vetem oda hanyagul. Nem érzem úgy, hogy bájolognom kéne, végtére is szemlátomást nem a szolgáltatásaim iránt érdeklődik, ha meg nincs belőle hasznom, akkor minek? Nem is kell viszont sokat várnom, hamar a tárgyra tér és végre kiderül, mit is akar. Nem köntörfalaz, egyből megmondja, ami alapvetően egy szimpatikus hozzáállás. Szóval egy stricivel van dolgom. Eddig valahogy sikerült megúsznom őket.
- És miért is lenne az jó nekem, ha beállnék hozzád? Jól megvoltam eddig is futtató nélkül is – előrehajolok kicsit, a könyökömre támaszkodva és komolyan a sötét szemüvege üvegére nézek, ahol a szemét sejtem. Végül is, amíg semmi erőszakosat nem tesz, hogy meggyőzzön, abban még nincs semmi, noha sose terveztem ilyen fickóknak dolgozni. Csak osztoznom kéne a hozamomon, amiért én dolgozok meg, ahhoz meg semmi kedvem. De meghallgatni végül is nem árthat, úgyis unatkozom.

A fickó alighanem érzi, hogy kissé udvariatlan volt és ezt egy elég hülye poénnal és egy alighanem lehengerlőnek szánt mosollyal igyekszik kompenzálni. Ilyenkor örülhetek a fejemnek, hogy az az üzletember, aki összekapart a sarokról, kitanított a jó modorról és bevezetett azokba a körökbe, ahol én most ilyen arcpirító összegekért űzhetem az ipart. Persze nyilván nyújtok is valamit azért a pénzért. Nem is rosszat, ebben biztos vagyok. Ha nem így lenne, nem lenne annyi visszatérő ügyfelem, még így is, hogy jól megkérem mindennek az árát. Ehhez persze az is kell, hogy kellően megnyerő legyen a viselkedésem ezekben a körökben. A férfiakat tudni kell kezelni és nemcsak fizikálisan. Ezúttal viszont elfogadom a fickó ilyen jellegű bocsánatkérését és egy félmosollyal lezártnak is tekintem az ügyet. Mikor elárulom az összeget, látom, hogy meglepődik.
- Na igen. Ami azt illeti, a fickó hátulról szerette volna megközelíteni a dolgokat, ezért rúgott ilyen magasra az összeg, ha érted. Gondolom, ha tényleg nős, akkor azt az asszony nem hagyja, vagy ilyesmi – válaszolom szórakozottan, miközben belekortyolok az italomba. Ha csakugyan egy strici, biztos érti, mire gondolok, anélkül, hogy részletezném. Persze ha akarja, felőlem mehet az is. Felvont szemöldökkel, figyelmesen hallgatom, amit mond. Abból amit mond, nem hiszem, hogy ugyanazokban a körökben mozgunk. Ha pedig így van, nekem ez visszalépés lenne. Ha a karrierem kezdetén jön egy ilyen ajánlat, biztos, hogy gondolkodás nélkül kaptam volna rajta. Így viszont nem vagyok benne biztos, hogy okos lenne feladnom a szabadságomat. Mert a bevételeim jelentősen megcsappannának vele, az tuti. Amit nyernék, az az, hogy biztosabban lennének ügyfeleim, nem kéne vadásznom. Bár igazából így sem panaszkodhatok.
- Hm. Ami azt illeti, a koszos budikat már egyébként is magam mögött hagytam, megengedhetem magamnak így is, hogy szelektáljak. Nem szokásom már az útszélén állni, megvan a magam vendégköre, még pedig nem is rossz körökből, nekem elhiheted. Mit tudnál így nyújtani nekem, ami annyira ellenállhatatlanná tenné az ajánlatodat? – kérdezem tárgyilagos hangon, mélyen a szemébe nézve, komoly arckifejezéssel. Végül is itt komoly üzleti tárgyalás folyik.
- Egyébként, csakúgy kíváncsiságból, meg a mihez tartás végett, átlagban mennyit keresnek a lányaid egy menettel? – A válasz tényleg érdekel. Csakúgy piackutatás végett is. Meg ebből le tudom azt is szűrni, milyen szinten is utazik, milyen minőségű az „árukínálata” alapvetően. Végül is én luxuskategóriás vagyok, még ha úgyis döntenék, hogy beállok valakihez, ez nem valami jöttment lesz.

Biztos vagyok benne, hogy elég jó üzletember a fickó, a „szakmájában” is biztos profi lehet. Nem ismertem túl sok stricit, szerencsére valahogy mindig sikerült elkerülni őket, még az útszélén ácsorgós időszakomban is, de ő különösen megnyerőnek tűnik. Nem igazán érdekel, elhiszi-e, amit az árról mondtam, különben sem érzem úgy, hogy elszámolással tartoznék neki, úgyhogy megjegyzésére csak megrántom a vállam és nem reagálok rá semmit. Gondoljon, amit akar. Mindenesetre nagyon meggyőzően beszél, szinte már hajlamos is lennék elhinni, hogy az ő bordélyháza szinte a kurvák mennyországa, de azért tudok annyit az ilyen futtatókról, hogy fenntartásokkal kezeljem, amit mond. Mindenesetre érdeklődéssel hallgatom. Ha igaz, amit mond, úgy nem dolgozik rossz árakkal, így feltételezem, tényleg nem valami lepukkant hodályt vezethet tele rusnya és tehetségtelen lányokkal, akiket csak a legutolsó kétségbeesésükben vesznek igénybe igencsak szakadt, kispénzű alakok. A külön lakás gondolata annyira nem mozgat meg, mint azt ő talán gondolja. Van sajátom, egész jó környéken, teljesen jól felszerelve, ilyesmire nincs szükségem. Viszont amit a biztonságról mond, abban van valami. A legutóbb is majdnem megerőszakolt egy tag az egyik night club vécéjében, mindössze azért, mert nem volt kedve fizetni, másra viszont lett volna gusztusa. Ha elfogadnám az ajánlatát, ilyesmitől aligha kellene tartanom. A szabadságom feladása azonban nem ilyen egyszerűen eldönthető kérdés. Ráadásul én szeretek klubokba, bárokba és hasonló helyekre járni az ügyfeleim becserkészésére. Ezért is tartok fontosnak még néhány kérdést.
- És a lányaid csak a bordélyház területén dolgoznak? Valamint, ha teszem azt, beállnék hozzád, mennyire járkálhatnék szabadon? Elhagyhatnám-e kíséret nélkül a házat, ahová és amikor nekem tetszik? – Ezek azért nekem fontos dolgok. Mert a stricik tudtommal nem szívesen hagyják felügyelet nélkül a szajháikat, egyrészt a biztonságuk miatt, másrészt meg persze azért, nehogy véletlenül „maszekoljanak”. Én viszont nem tudom, mennyi korlátozást tudnék elviselni ezért a biztonságért cserébe.

Figyelmesen hallgatom, amit a fickó mond. Ahogy beszél, kicsit felvonom a szemöldököm. Olyan, mintha kissé sértené a kérdésem, vagy nem tudom. Mintha nem lenne mindennapos, hogy a stricik figyeltetik a lányaikat. És bizony nemcsak azért, hogy megvédjék őket esetleges támadás esetén, de azért is, hogy nehogy „maszekoljanak”. Persze az is lehet, hogy ez a fickó itt piszok jó színész és csak megjátssza a felháborodottságát. Egyébként amit mond, az szép és jó. Úgy festi le, hogy ha nem láttam volna annyi mindent az életben, azt gondolhatnám, ez az igazi álommunkahely egy magamfajta kurva számára. Én azonban ennél lényegesen bizalmatlanabb vagyok. Mert ez így azért egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. Ilyen csak a mesében van. Kell, hogy legyen valami buktató a dologban. Erre szeretnék rájönni, mielőtt döntök.
- Nos igen, lenne még néhány kérdésem. Először is, mennyi a kötelező munka, hány kuncsaft a minimum, amit egy lánynak vállalnia kell? Továbbá, hogy ellenőrzöd le, hogy tényleg elszámolnak-e neked minden egyes házon kívüli munkájukról, amire elmondásod szerint szabadon van lehetőség, ellenőrzés nélkül? Csak sima bizalmi alapon? – kérdőn pillantok rá. Annál dörzsöltebb üzletembernek tűnik, minthogy ilyen vakon megbízzon bárkiben. Kurvákban pedig soha nem okos megbízni, ezt mindenki tudja, egy strici meg aztán különösen, ebben biztos vagyok.
- Mennyi időm van arra, hogy megfontoljam az ajánlatodat? – teszem még föl zárásként az utolsó kérdésemet is. Mert ez azért nagyon nem mindegy. Ráadásul nem is olyan pasinak néz ki, aki halálosan türelmes lenne. De majd elválik. A válaszaitól sok minden függ.