Naplófeljegyzések Angel tollából...

2009. március 19. Csütörtök

Végre összeállt a banda! Igaz még csak Alex, a dobos garázsában tudunk próbálni, és még csak dalaink sincsenek… na meg nem is tudnánk hol fellépni… de akkor is össze tudtunk állni, és már ez nagy szó. Igaz, ezáltal Colet egy picit elhanyagolom, bár ha belegondolok már 19 éves, tud vigyázni magára! Elég volt, hogy mindig én vagyok a felnőtt kettőnk közül!

2009. május 8. Péntek

Hát ez nem úgy alakul eddig, ahogy elterveztem. A banda szuper (igaz, még nevünk sincs), de a bátyám miatt aggódom. Az első pár hétben úgy harcolt ellenünk ahogyan csak tudott, teljesen levert volt, alig szólt hozzám, most meg mintha mi sem történt volna, ölelget, puszilgat, sőt, még az egyik próbánkra is benézett. És most nem akarta szétverni a berendezést. Kicsit furcsa ugyan, de lehet hogy végre elfogadja a helyzetet?

2009. június 30. Kedd

Na jó, rühellem bevallani de borsódzik a hátam. Végre valahára megvolt az első fellépésünk egy rock pubban, miután odajött hozzám Cole, elrángatott egy félreeső helyre, mélyen a szemembe nézett egy pillanatra, majd idegesen pásztázni kezdte a környéket. Olyan erősen szorította a karomat, hogy felszisszentem – még mindig itt van az ujjainak a nyoma. Szinte sziszegte nekem a következő szavakat: ha eljön az idő, ne kérdezz, ne mondj semmit, csak csináld amire kérlek.

2009. július 15. Hétfő

Több mint két hét eltelt Cole kirohanása óta, és azóta minden a régi. Próbálom kitörölni az agyamból az aznap esti tekintetét, amiből szinte sütött a tébolyultság, de nem megy. Csak remélni tudom, hogy elég vastag a bőr az arcomon ahhoz, hogy ne vegye észre.

2009. október 28. Szerda

Nem lenne szabad leírnom. Nem kéne, mert lehet hogy megtalálják, igen, el is fogom égetni, de muszáj kiadnom magamból, mert belülről emészt fel, és én nem akarok megőrülni, nem, én nem fogok úgy járni… Miért nem figyeltem jobban? Hisz mindvégig sejtettem hogy valami nem stimmel, túlságosan nyugodt, valamivel biztos lefoglalja magát… na de ezzel! Miért lett ilyen? És miért engem kért meg erre? Tudhatta volna, hogy úgysem teszem meg! Én nem fogok utána takarítani, úgyis minden ki fog derülni, ráhagytam az egészet, már nem beszámítható, teljesen megőrült… csak egy őrült képes megkérni a saját húgát, hogy ássa el helyette a megerőszakolt nők holttesteit!