Damien & Jenni

- Hű, hát akkor elég nagy lehet az a marok. Mindenesetre nekem nem keltette fel az érdeklődésem. Ennyi az egész. Ha pedig mégis elkezdene érdekelni valami különös oknál fogva pár nap alatt behoznám azt a négy évados lemaradást, nagy cucc... - De engem akár kövezzenek is meg érte a legkevésbé sem érdekel, még csak kíváncsi sem vagyok rá annyira, hogy belekukkantsak, még akkor sem, ha a neten ráakadok egy röpke pár perces előzetesre, részletre vagy bármire. Teljesen hidegen hagy az a világ. Bár az igaz, hogy szép kis nézettségnek örvendhet a kis csapat, de hát erre az hülye nemzetre mindent, bármit rá lehet sózni, csak okosan kell eladni, amit akarunk.
- Ó, a manóba. kitalálom, Te lennél a meg nem értett személy a gonosz szigorú szülők szemében, aki ezért inkább lázad, nem időt múlt ez már? - Komolyan. Szerintem manapság ebben már nincsen semmi különös. Megtudom érteni ha a nővéremnek is előadta az életszemléletét, hogy még keresi az életének az értelmét, hogy mihez is kezdhetne magával. Nos, célok nélkül ez elég nehéz is lenne megmondani, mármint az lehet a legnagyobb célja, ami a szeme előtt lebeghet, hogy holnap még legyen hol dekkolnia, azután meg majdcsak lesz vele valami... Oké, belátom ez egy rohadt kényelmes stratégia, de én nem bírnám, valószínűleg, mert nem vagyok férfi. - Na és a sógorom? - Látszik, hogy lövésem sincs mostansági a családi helyzetükről, de azért azt lemerném fogadni, hogy nem olyan vészes, ahogy azt lefogja adni nekem, de azért most már érdekelne neki mégis mi lehet a véleménye a mi kis igen csak vérszegény családunkról.
A következő kérdése hallatán és miután eljutott a tudatomig, hogy tényleg azt kérdezte, amit hallottam és még komolyan is gondolta, ha nem fordítom el a fejem és teszem a szám elé a kezem biztos, hogy kiköpöm a sört, de ugyanakkor lenyelni sem tudtam a fojtogató nevetéstől.
- Nos hát... - Vettem ki a kezéből a cigit és szívtam bele még mielőtt bele kezdtem volna a magyarázatba. - Ez azért lehet, mert alapvetően egy a felépítésünk, különben is gondolj bele milyen idiótán néznétek ki nélkülük, kell az oda, gőzöm sincs miért, de kell. A kis lábujjad például nem kell, de a mellbimbóid biztosan jó valamire... - Köszönjük Dr. Lively az eszement értékelést. Ennyi erővel már akár rá is googlezhattunk volna.
- Tényleg már...! - Jutott nekem is eszembe valami, ami most roppant érdekelne, egyrészt, mert pofátlanságnak tartom, másrészt pedig mert érdekelne hogy a picsába csinálják ezt a férfiak. - Hogy a frászba lehet neked kockás hasfalad, mikor lószart nem csinálsz? - Húztam fel a felsőjét egészen a mellkasáig és tényleg... Ez most hogy?
 

Damien & Jenni

- Igen, viszont rövidek az évadok. - Bár kétlem, hogy ez a Trónok harca maraton a közeljövőben lenne esedékes, mert eddig még nem sikerült rávennem magam és arra sem látok nagy esélyt, hogy ez megváltozna, különben sem bővelkedem szabadidőben és szerintem ez nem is fog megváltozni még jó ideig, főleg, ha komolyan akarom venni, ami még csak pillanatnyi kósza gondolat, elképzelés, amin unalmas pillanataimban szoktam gondolkodni leginkább a bárban, hogy kiszeretnék próbálni pár új dolgot az életemben és ha ez összejön, akkor a klipp forgatás csak az első ilyen dolog lesz.
- Nem feltétlenül. - Vontam meg a vállam. - De akkor Te mégis minek neveznéd, amit művelsz? - Mert egészséges felnőtt gondolkodásnak egész biztosan nem mondható inkább gyerekesnek, ami húsz évesen már annyira nem minősül pozitív vonásnak kivéve persze önmagának, mert megértem, hogy neki ezt most jó, nagyon jó, de lesz rosszabb is. Előbb vagy utóbb mindenkinek fel kell nőnie, de hogy Ő hogyan fogja ezt kivitelezni abba jobb nem belegondolni.
- Hát már nem azért, de valamiből élni is kell, a délután háromig húzódó szunyából pedig nem igazán lehet, más különben fő állásban én is azt művelném és hagynám az egyetemet a fenébe. - Ahogy a fél világ. Gondolom ez egyértelmű, ahogy az is, hogy ebben így is-úgy is nekem van igazam, még csak nagy logikai érzék sem kell hozzá, hogy levezessük a dolgot.
- Na látod. Én is azt mondom, hogy idiótán néznétek ki nélkülük. De Te mégis mi a szart nem nézel? - Néztem rá kétkedő szemekkel. Oké, hát én ezt a műsort nem láttam, de ami azt illeti annyira nem is bánom hogy elszalasztottam, nem azért, mert viszolygok vagy mert visszataszítónak látom, hanem mert úgy alapjáraton ennyire ráérni. Tényleg nincs valakinek jobb dolga, mint leoperáltatni valamijét és ezt még kamerák előtt is művelni. Na ez az, ami már gusztustalan.
- Na hát, mik ki nem derülnek. Na ezzel már felcsíphetsz valami sík hülye macát, aki nem a kanapéján tartana... Vagy ez még eszedbe sem jutott? Na ne mond... Többre becsülnélek kocka hasad lévén. - Komolyan, nem kellene az én kanapémon sínylődnie, mindig akadnak olyan alacsony értelmiségi szinttel rendelkező csinibabák, akik egymás szemét is kikaparnák egy ilyen pasiért és mint mondtam nem is a kanapén tartanák.
 

Damien & Jenni

- Te biztosan megtudod, ha nem előbb, később. Végül is ha Te nem érzed ezt, akkor valószínűleg nem, nem fogsz lemaradni semmiről. Te basszus, egyáltalán nem hasonlítasz a nővéremre, se a sógoromra. - A sógorom ugyebár a munkamániás, ergo a belét is kidolgozza, hogy nekik jó legyen, hogy a nővéremnek jó legyen, mert számára a kényelmes élet mindig is előbbre való volt a családnál, nem hinném, hogy ez azóta sokban változott volna, rajta viszont nem látszik, sőt semmilyen jelét sem látom annak, hogy ebben hasonlítanának vagy bármi másban. Az egy dolog, hogy mi ketten mindig is nagyon mások voltunk...
- Te jó ég! Te honnan jöttél? Mert nem ebből a családból. Jó reggelt öcsi. Ebben a családban a legtöbben énközpontúak, a gondolkodásuk nagy része pedig a pénzre összpontosul... Elképzelésem sincs Téged hogy hoztak össze. Vagy kicseréltek kis korodban vagy gőzöm sincs. - Végül is minden családban kell valaki, akit nem érdekel semmi és hidegen hagy minden és mindenki, legalább őszinte. Ezzel az egy vonásával legalább kivagyok békülve. Ami pedig a délután háromig való alvását illeti meg az utána lévő zabpehely majszolást, hát legalább addig sincs vele probléma, csendben van, nem szekál, nem akar az idegeimre menni, ilyenek.
- Végül is mindegy, csak nekem had ne keljen látnom. - Amíg nem fetreng sehol részegen vagy befüvezve, mire hazaérek, addig ez a legkisebb problémám, mert mondjuk, ha egyszer arra érnék haza, hogy az egyik kaktuszt ölelgeti, ami hozzáteszem nem az enyém, hanem a háziaké, az egy kicsit kiborítana.
- Hmm, akkor ezen a világon nagyon sok hímringyó van. Elkeserítő... - Én őszintén sosem szeretnék eltartott lenni olyan mértékben, hogy teljesen függnék valakitől. Most persze nyavalygok mert semmi szabadidőm sincs, nulla, de Bár meg a suli nélkül lövésem sincs mihez kezdenék magammal.

 

Damien & Jenni

- Hé, azért ex nem szálloda. Néhány napra jöttél néhány napja is. - Hívtam fel a figyelmét erre a mellékes kis apróságra. - De még pár napot kibírunk, de azután vagy beszállsz vagy valaki más kanapéján kell dekkolnod. - Én aztán elhiszem, hogy ez így marha jó, neki. Én viszont mindent ugyanúgy csinálok, mint eddig, csak most ketten vagyunk, különben sem bővelkedek szabadidőben, ami neki megint csak jó, nekem már kevésbé... Na jó, inkább hagyjuk az érv-ellenérv dolgot.
- Idióta... - Vágtam hasba a kézfejemmel. - Itt nem azon lett volna a hangsúly, hogy biológiailag hogyan hoztak össze, bár úgysem hasonlítasz ránk, szóval ez is felvetne pár érdekes kérdést, de most inkább a személyiségedre céloztam. Te szeretsz kilógni a sorból, nem érdekel semmi, alapjaiban egész más az értékrended, jesszusom, honnan jöttél? - Itt nálunk mindenki akar valamit, a lényeg pedig önmagán van. Ő viszont jóformán semmit sem akar, ami azért furcsaság, főleg nálunk. Azt még nem tudom, hogy ez most jót jelent vagy rosszat.
- Ja, meglepő módon. Rosszabbra számítottam. - Talán jobb is, hogy ha nem csinál semmit, addig is minden rendben lesz, leszámítva a nappalit, de még itt sincs akkora kupi, mint amilyenre számítottam és belül már előre sírtam miatta, de ahhoz képest tényleg egész elviselhető a helyzet, egyelőre, bár ezt az állapotot nem állandósítjuk. Pár napról volt szó és még pár napba belemegyek, de azután kénytelen lesz magával kezdeni valamit.
- Kösz, hogy bejelentetted. - Hát legalább tudom, hogy ha öt percen belül nem ér vissza akkor belefulladt a WC kagylóba vagy elképzelésem sincs mit művelt vele a gonosz és aljas fürdőszobám.
- He? - Néztem fel rá egy pillanatra amolyan "Te meg most mi a faszról hadoválsz?" arckifejezéssel, majd a következő másodpercben nevetésben törtem ki. - Milyen pónik? - Kérdeztem még mindig nevetve, nem bírtam abbahagyni.
- Damien, nem tartok pónikat a fürdőkádban... Legalábbis nem tudok róla, eddig nem. - Ráztam meg a fejem, miközben még mindig a nevetés fojtogatott.

 

Damien & Jenni

- Most erre komolyan válaszoljak is? Öcsi, ez nem szálloda. Te pedig amúgy se járulsz hozzá sok mindenhez az itt léteddel, szóval jól átgondolva igen. Én előbb azt dönteném el a helyedben, hogy akarok-e maradni a városban vagy nem, ha igen, akkor keresnék valami könnyű melót, amibe nem szakadok bele, de elélek a pénzből, amit kapok, ha pedig nem akarsz maradni, akkor gondolom elpotyázol még egy ideig, aztán szépen visszamész. - És onnantól megint hallgathatja a nővérem rikácsolását, mert gondolom egy ilyen meglepi kiruccanás után bőven lesz benne része, a sógoromtól úgyszintén. Hát, nem lennék akkor a helyében, amikor előveszik mindketten.
- Nem kell a duma, neked csak annyi számít, hogy maradhass és miután lefektettünk pár alapdolgot, amit nem vagyok hajlandó elviselni a lakásomban, a jelenlétemben csak igyekszel nem kicsapni a biztosítékot... - Szerintem ez nyilvánvaló, pláne, ha valakinek nincs más választása, mivel, ha lenne, akkor bizonyára kivehetett volna magának egy olcsóbb szobát is, nem mindenhol olyan méregdrága, de hát ez van. Mindenesetre tényleg el kell ismernem, hogy eddig egész elviselhető, csak ne csináljunk ebből rendszert.
- Általában pozitívan állok a dolgokhoz, de most inkább nem. Így nem fog váratlan meglepetés sem érni. - Remélhetőleg. Végül is ennyi a minimum azok után, hogy csak úgy beállított azt remélve, hogy befogadom pár napra,de nekem erről a leghalványabb sejtelmem sem volt, plusz még valaki meg is orrolt rám miatta és napok óta szóba se akar állni velem.
- Oké, megyek már! - Hagytam, hogy felhúzzon a kanapéról, majd követtem a fürdőig. - Jól van. - Adtam meg magam és végül bekukkantottam a fürdőszobába, a következő másodpercben halkan felnevetve csuktam be az ajtót és fordultam szembe vele. - Pónik vannak... Az én fürdőkádamban? - Nyitottam ki ismét az ajtót résnyire és Damient is közelebb húztam magamhoz. - Még mindig ott vannak. - Suttogtam és a szám elé tettem a kezem, hogy elnyomjam a saját nevetésem.
- Damien, mi a szar van ebben a fűben? - Mégis mi a szart szívunk, hogy pónikat hallucinálok a fürdőkádamba??

 

Damien & Jenni

- Főleg, hogy még Tőled is személyi igazolványt kérnék a pultnál, biztosan... - Az ki van zárva. Az nem érdekel milyen munkát vállal, az sem, ha hímringyónak áll, csak ott ahol én is dolgozom. Amúgy is, itthon is bőven elég időt töltünk együtt és nem is hiszem, hogy felvennék nem csak a kora miatt, de még komolytalan is mellé, szóval, ha pult mögött akar gürizni ajánlanék inkább egy kocsmát. De arról nem volt szó, hogy nekem is kell segítenem munkát keresni. Nem akarok senki felett anyáskodni, pótlék se akarok lenni, jobban se akarok semmit csinálni a nővéremnél, főleg nm az unokaöcsémmel akarnék bizonyítani, hogy mennyivel jobb lennék.
- Most megkérdezném, hogy szívtál-e valamit, de... - Ez nyilvánvaló. Igazi szónok veszett el benne, kivéve, ha értelmetlen hülyeségekről van szó vagy ha valakivel meg kell etetni valamit és most nagyon úgy tűnik, hogy az a valaki én vagyok, de azért ügyesen csinálja, még ha ebből mg is lehetne élni egészen más emberek alkotnák a város milliomos körét.
- Sosem lehet tudni, de azért ez elég valószínűtlen, legalábbis a közeljövőben, de addig még elég sokáig húznunk kell. - Szóval én inkább nem várnám ölbe tett kezekkel a világvégét vagy amíg meghalok, bár ezen könnyen lehet segíteni, mondjuk, ha kiülök az autópályára, de jó tudni, hogy léteznek még retardált emberek.
- Akkor futunk. - Vontam meg a vállam. Fogalmam sincs, még sosem kellett szembeszállnom pónikkal a fürdőkádamból. - Túl sokan vannak. Nem foghatunk össze ellenük. - Valamiért az a érzésem, hogy a holnap reggel még fájni fog, van egy olyan érzésem, hogy kicsit mosott leszek és valakit megtépek, ha jártatni meri a lepcses száját arról, hogy szerinte milyen hétvégém lehetett.
- Hagyjuk őket. Talán békés szándékkal jöttek. Lehet, hogy elfogyott a meleg víz Álomvölgyben. - Jegyeztem meg kuncogva. Végül is, ki tudja? Na jó, én nem akarom tudni, csak azt remélem, hogy mire reggel zuhanyozni akarok már nem lesznek pónik a fürdőmben.

 

Damien & Jenni

- Ez is egy megoldás még kényelmes is. Hé, arról nem volt szó, hogy én is állítsalak munkába. Mit tudom én, van egy rakás gyorsétterem utcánként legalább kettő, az biztos menne. Nem kell hozzá nagy gyakorlat. - Jóformán semmit se kell csinálnia, csak kiszolgálni meg a nap végén lezárni és elszámolni, ennyi még csak menne neki is. Igaz, nem jár érte álomfizetés, de azért meglehet lenni belőle. - Esetleg kávézó, abból is van, mint a szemét vagy esetleg lehetnél pizzafutár is, az még testhezálló is, a Vegas-i nők is biztosan kedvelik a kockás hasú pizzafutárokat és még füvet nyírni sem kell náluk. - Tudom, tudom, nagyon vicces vagyok, bár szerintem csak őszinte, mivel gondolom Ő is inkább valami könnyebb melóra gondolt, amibe aztán nem fog beleszakadni és még pénz is jár érte, momentán nincs jobb ötletem, de ezekből szinte minden utcában van, valahol biztosan szerencsével járna relatív rövid időn belül.
- Annak már 65 millió éve. Mégis mekkora lenne ennek a valószínűsége? Tudományosan nagyobb esély van arra, hogy naponta munkába menet elcsap egy kocsi, bár mivel Te nem dolgozol még az életben maradási rátád is nagyobb, mit akarsz még? - Világvége, na persze. Nincs nekünk olyan szerencsénk, hogy megszabaduljunk ettől a szemétdombtól. Ez van. Ebben kell élnünk vagyis inkább túlélnünk időről-időre, persze a világvégét várni is egy jó elfoglaltság, bár szerintem időnként kicsit azért unalmas lehet már valami olyasvalamire várni, ami nem jön el. Inkább túlélek, mint remélek.
- Nagy kár... Honnan tudjam? Úgy nézek én ki, mint akinek volt? - Egy Barbi babám volt, azzal is borzalmakat művelt, hát még ha lett volna pónim is, bele se akarok gondolni. - Miért nem a Barbi babám jött vissza bosszút állni rajtad? Azt még meg is érdemelted volna...
- Haha, tudom. - Felhúzva a lábam a kanapéra Damien-ére pakoltam, még a végén kis pigmeusok is jönni fognak nagy ronda fogakkal.

 

Damien & Jenni

- Én akarom? Dehogyis. De mégis mire számítasz? Nehéz úgy elkezdeni felépíteni bármit, ha egyszer semmi sem számít elég jónak kezdetnek. - Mert nekem aztán az életem álma, hogy egy bárban gürizzek, de azért nem annyira rossz. Vannak húzós műszakok, de kilehet bírni és nem kell azon gondolkodnom, hogy holnap mégis kinél fogok dekkolni, mert legalább a lakbért így kifizethetem. Igaz, nem egy álommunka álomfizetéssel, mert nem az, de mutasson vagy ajánljon fel valaki jobbat jobb fizetésért és holnap akár már kezdhetek is. Párszor megfordult már a fejemben a lakótárs gondolata, mert végül is könnyebb lenne fedezni a költségeket, de elég nehezen szoknék hozzá, hogy lakom valakivel, elvégre az volt a célom, hogy végre egyedül legyek egy kisit és ne keljen folyton hallgatni valakit, nem mellékesen mire hazaérek semmi másra nem vágyom csak egy kis csendre meg nyugalomra.
- Azért erre kíváncsi lennék. - Mármint arra, hogy mire vinné vagy mégis hogyan gondolna közelebb kerülni a hőn áhított kihíváshoz, amire vágyik. Teljesen megvan indulva, így a kanapémról. De hát lényegében nem akarok a nővérem lenni, nem is fogok, megállapodtunk valamiben, abban, hogy maradhat néhány napig, azon kívül nem érdekel...
- Ez most komoly? - Tört ki belőlem a nevetés. Nem, ez most ugye nem komoly? Még Ő sem gondolhatta komolyan a zsenialitásával. - Hát tudod... Valahol biztosan értékelnék a kreativitásod. - Mert ennyi abszurd abszolút hülyeséget jó régen hordtak már össze nekem, de azt hiszem kellett már a karót nyeltségemnek.
- De ha már egyszer van egy ilyen kocsim mi szükségem lenne pónikra? - Húztam el a számat cinikusan. Hát nem tudom, kétlem, hogy Maxnak lennének pónijai a hátsókertben, de majd rákérdek. Meg egy fenéket, sőt inkább a ma délutánt se említeném meg.
- Ez gonosz volt. - Könyököltem oldalba. Tényleg gonosz volt. - Na és? Azóta már beszerezhetett parókát, nem? Na és mi van, ha örökös bosszút fogadott ellened? Bosszú utolsó vérig...
- Én meg kizárt, hogy most felkeljek innen. De ha Te annyira tudni akarod, akkor menj és nézd meg. - Most komolyan mi jöhet még? Kinyitjuk a szekrényt és rálelünk az átjáróra Narniába? Valamiért az az érzésem, hogy ez nem valószínű.

 

Damien & Jenni

- Ennek azért nem nagy a valószínűsége... - Mivel nagyrészt nem is tudom miért kaptam, de azt valahogy kétlem, hogy megunnám. Talán, hogy ne késsek vagy mert szülinapom vagy mert simán megteheti, bár ebben annyira nem hiszek annak ellenére, hogy nekem ezzel nem kellene foglalkoznom, mert ebben egyeztünk meg.
- Annyi, mint annak, hogy pónik vannak a fürdőkádban vagy a hátsókertben. - Ezer szerencse, hogy nem kötődtem ahhoz a babához, más különben másképp emlékeznénk erre a sztorira, plusz most aztán akkor aludhatna az egyik parkban vagy ahol csak akar. - Az is kész csoda, hogy nem lett belőled szadista vagy pszichopata miután már gyerekként is élvezettel kínoztál Barbi babákat. - Bár ez sok mindent megmagyarázna, de egyszerűbben megfogalmazva csak simán engem akart bosszantani. Ez most is elég jól megy, de legalább attól nem tartok, hogy egy reggel én is a hajam nélkül fogok ébredni, mert álmomban levágta az összeset. - Ugye nem voltál semmiféle kezelésen? - Azért biztos, ami biztos.
- Elképzelésed szerint inkább nem akarom tudni, hogy mi lehet ez a hang a szekrényben, inkább megmutatom. - Küzdöttem fel magam a kanapéról. Könyörgöm, ez csak egy szekrény. Mi lehet benne? Ruhák, cipők, dobozok, kentaúrok? - Jössz már?! - Kettőnk közül nem a férfink kellene a bátrabbnak lennie és a háta mögé tessékelnie a nőt, amíg Ő megnézi honnan erednek a különös hangok?
- Figyelj... Látod? - Nyitottam ki a szekrény minkét szárnyát. - Nincs itt semmi. - Abban a pillanatban, ahogy visszafordultam a szekrény irányába hirtelen leesett egy vállfa a helyéről, mire hangosan felsikítva pördültem magam és fúrtam a fejem Damien mellkasába. Kellett pár pillanat, amíg kitisztult a kép, hogy olyan sok minden nem lehetett. - Cseszd meg! - Bokszoltam a mellkasába. - Mi volt ez? - Fordultam meg. Gyorsan meg is találtam a felelőst a földön.
- Ezt nem hiszem el! Mi jöhet még? Legóvárat építünk a nappali közepén? - Egyáltalán nem gondoltam komolyan.

 

Damien & Jenni

- De élvezted. - Hívtam fel a figyelmét erre az apró kis részletre, szóval mégis csak lehet, hogy van miért aggódnom vele kapcsolatban. Komolyan mondom olyan furcsa, mégis még így is Ő látszik a legnormálisabbnak ebben a családban, mert egész egyszerűen nem érdekli, mert nem érdekli más, csakhogy neki jó legyen, el legyen és nagy vonalakban ennyi. Az igazság pedig az, hogy ezért még irigyelnem is kellene, mert vele ellentétben nekem ezt nagyon is a nehezemre esett megtenni, Ő pedig olyan lazán vesz mindent, hogy majd szétesik.
- Azt nem mondtam, hogy meg is lógtál... A kérdés lényege az volt, hogy ugye nem dugtak még be sehová, nem jártál meg még semmilyen intézetet, nyugtass meg, hogy azon túl, hogy nagyon is zizi vagy minden oké veled. - Elvégre befogadtam. Tudni akarom mégis mire számítsak Tőle a nálam léte alatt. Egy kis fű meg sör na meg persze lustálkodás, az egymás idegein korzózás még senkinek sem ártott meg és ugyebár amilyen karót nyelt vagyok rám is fér, de azért, ha lehet én ennyinél ki is raknám a stop táblát.
- Nem hiszem el, hogy képes voltam rád hallgatni. - Ha nem teszem, akkor nem hozta volna rám a frászt egy vállfa és nem reszketnék még mindig.
- Határozottan nem vagy jó hatással rám. - Eddig észre sem vettem az ilyen apró kis neszeket a lakásban, mint például azt, hogy egy kabátom lecsúszott a vállfáról, most meg napokig ezektől fogok összerezzenni, a pónikról meg már ne is beszéljünk, bár azon inkább nevetni fogok még napokig valahányszor belépek a fürdőbe.
- Nem gondoltam komolyan. - Sóhajtottam fel a szemeimet forgatva. - Damien, eszedbe se jusson! - Szinte már láttam a szemeit felcsillanni, ez jelen helyzetben nem jelenthet sok jót... Történetesen van legóm, a nappaliban egy dobozban vannak, de semmi kedvem holnap kúszva-mászva legó darabkákat keresgélni meg szedegetni az egész nappaliban.

 

Damien & Jenni

- Ahhoz, hogy beperelj pénz is kell, valamint, ha Te perelsz, akkor Te is fizeted  bíróság költségeit, amiért foglalkoznak az ügyeddel. Ennyire elszánt meg jól eleresztett gondolom nem vagy, hogy ilyesmikre bírj még pazarolni is. - Gyors levezetés volt a részemről, de ésszerű is na meg persze nyilvánvaló és egyértelmű, szóval egy ont ide. - Valamint ahhoz, hogy ezt megtehesd kellene, hogy legyenek ilyesféle erényeid, amiket gondolom bizonyítani is kellene valahogyan, vannak? - És még csak a jogi karra sem mentem, bár volt egy nagyon rövidke kis időszakom, amikor megfordult a fejemben, de gyorsan el is vetettem, ki a fene akar még annyit magolni? Sosem vágytam különösebben fényes gazdag karrierre, most sem.
- Sokkal nyugodtabb. - Oké, akkor ha bekattan, akkor simán csak kattant, nem orvosi eset, csak zizi, de az még megbocsájtható, sőt... Ebben a családban? Még szép. Még ha normális is lennél garantáltan megfogsz hülyülni, más nem azért mert normál fejjel képtelenek vagyunk elviselni egymást.
- A vasárnapomat már egész biztosan. - Oké, oké, bevallom tényleg rám fért egy kis kikapcsolódás akárhogy is, ebben most segített, még ha nem is pont így gondoltam, de azért jól szórakozom és ez kellett már.
- Akkor talán felejtsd is el. Először elmentem venni Spongyabobos zabpelyhet, azután Jack, a kalózt néztünk, utána pónikat lestünk a fürdőszobámban, a frászt hozta rám egy vállfa, én ma már így is túlteljesítettem önmagam. Most legózzak is? Esetleg ha kész vagyunk facebookra ne posztoljam ki a várunkat sikerélményként? - Még sosem építettem legóból várat szóval végül is az lenne, plusz egy újabb őrült ötlet Tőle. Azt hiszem ez ma egy ilyen nap.
- A szellem járta szekrény aljában vannak a legfelső dobozban. - Közhelyesen fogalmazva, ha már lúd, akkor legyen kövér és ebben most kivételesen igaza van. Tényleg nincs jobb dolgom, min vele lógni, de azért annyira nem is rossz.
- De, csinálok melegszendvicset, jó lesz? - Most nem lenne kedvem nekiállni semmihez, ami tovább tartana mondjuk tíz percnél.

 

Damien & Jenni

- Inkább nem akarom tudni, hogy ez most bók akart lenni arra, hogy okos vagyok, vagy inkább sértés, mert szerinted túl sokat okoskodok és túl okosnak érzem magam. - Nem, nem szokott belefájdulni a fejem a sok agyalásba, bár néha nem jönne rosszul, akkor legalább nem is gondolhatnék túl olyasféle dolgokat, amiket nem kellene és amiknek semmi értelme és nem akarnám közben meggyőzni magamat arról, hogy igazam van.
- Hááát, becsületsértésért, akkor jelenthetnél fel, ha erkölcsös lennél vagyis, ha annyira számítanának az erények, az vagy? - Mert szerintem nem és ez nem sértés akart lenni, pusztán egyszerű ténymegállapítás. Nem mutat különösebb érdeklődést úgy alapjában véve semmi iránt sem, nemhogy annyira a szívén viselné a közjót.
- Köszi, ettől most aztán sokkal jobb lett. De gondolj csak bele, tudom hol laksz... - A fűtől előbb hiszem azt, hogy egy pszichopata mészáros gyilkos, aki kezelésre szorulna, mint nyugodtnak afelől, hogy minden rendben van vele és nem hinném, hogy azért vett volna rá erre az egészre, mert hátsószándéka lett volna vele vagy azért találta volna ki ezt a közös kis délutánt, mert ez lenne az utolsó. - De ha mégis van egy kattant személyiséged is, akkor szólj és nem állok le két sörnél. - Másnaposan amúgy is inkább volna kedvem meghalni, mint dolgozni menni.
- Selfiezzünk is velük, ne? - Nem akarok megint pónikat látni a kádamban. Az az én kádam, hé! Sosem voltam egy nagy Én kicsi pónim rajongó és azt gondolom, hogy ezután sem leszek.
- A Te eszement ötleted volt... - Szóval mi nem csinálunk semmit. Én kaját fogok csinálni, Ő pedig, ha legózni akar, akkor kénytelen lesz kivenni őket a szekrényből. Rám már egyszer rám hozta a frászt ma a szekrénnyel, még egyszer már inkább kihagynám.
- Oké, azért tíz percet csak kibírsz még. - Én meg remélhetőleg nem fogok bénázni és belereszelni az egyik ujjam is mondjuk a sajttal együtt. Gyorsan neki is láttam a kajakészítésnek, miközben rájöttem, hogy én is éhes vagyok, korogni kezdett a hasam. Általában össze-vissza eszek napközben, nem is csoda, ha szegény gyomrom néha már nem tudja mikor mi baja.