Drescher & Drescher

Tárgy: Drescher & Drescher 13.04.20 21:30

Azért a mai napon törént velem néhány váratlan dolog. Az első, amitől teljesen sokkot kaptam az volt, amikor megláttam az én drága férjem új titkárnőjét. Nem is tudom... Én csak azt gondoltam, hogy ha felvesz egy nőt, akivel dolgozik, akkor legalább szólni fog róla. Mármint akkor biztosan nem akadtam volna ki ennyire. Csinos nőről van szó, sőt sokkal több annál, inkább már dögös. Mégis melyik nő türné ezt meg, hogy a férje körül egy ilyen nő legyeskedjen? Meg kell tanulnom bízni Desmondban. Remélhetőleg szeret annyira, hogy ne jöjjönek elő nála a régi bevett szokások.
Aztán jött az újabb vártalan meglepetés. Ez inkább pozitívan lepett meg. Újból vissza mehetek tanulni és táncolni. Pedig mióta együtt vagyunk nagyon szúrta a szemét az, ha más férfi ért hozzám, még akkor is, ha a táncpartneremről volt szó. Nem túlzok, hogy azt állítom, hogy a többségük biztosan meleg, még akkor is, ha még nem vallottak színt.
Miután megebédeltünk rengeteg dolog várt rám. Először is elrohantam vásárolni egy új fehérneműt, amiben este várhatom haza a férjemet, utána pedig bementem egy bevásárlóközpontba. Mondanom sem kell, hogy melyik terepen mozogtam otthonosabban, de végül sikerült bevásárolnom a vacsorához a hozzávalókat. Köszönöm internet. Sosem tanultam főzni, de az okos telefonomnak hála kinéztem egy egyszerűnek tűnő receptet. Talán csak bizonyítani akartam azzal, hogy több rejlik bennem. Szeretném a férjem szükségleteit kielégíteni, és nem csak a hálószoba falai között. Talán pont most van itt az ideje, hogy megmutassam neki, hogy tudok főzni, hogy ha akarok. Legalábbis nagyon biztam abban, hogy nem fogom felgyújtani az egész házat mire haza ér a munkából. Cézár saláta, steak, édesburgonya, és csokis karamellás muffin. Nem mondom, hogy könnyű volt, de ennél voltak sokkal nehezebb receptek is, ezért inkább ezzel próbálkoztam. Azt hiszem, hogy külsőre pontosan úgy néz ki, mint a képeken, remélhetőleg az íze is finom lesz.
Ha pedig látnám Desmond arcán, hogy csak azért enné meg, hogy ne bántson meg, akkor inkább rendelnénk valamit. Őszintén nem szeretném megmérgezni és nem is akarom, hogy miattam kapjon gyomorrontást, mégis bízok abban, hogy ehetőre sikeredett a főztöm. Viszont... akár el is terelhetem a figyelmét, hiszen a selyemköntösöm csak arra vár, hogy Desmond kikösse a derekamál lévő csomót és bebizonyítsam neki, hogy van amihez jobban értek.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 18.04.20 10:05

Mr. & Mrs. Drescher

Miután megebédeltünk nyomtam egy csókot feleségem édes ajkaira, és visszamentem az irodába, vissza a valóságba, dolgoznom kell és, ha minden igaz, akkor Cassandrat is sikerült lefoglalnom a mai délutánra, szóval nyugodtan koncentrálhatok a papírmunkára. Visszaülve az asztalomhoz egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy felhívom a feleségemet, hogy csomagoljon, aztán irány Mexikó, de maradjunk annyiban, hogy a héten vacsorára fogok csak hazaérni, sőt meglehet a jövőhéten is és egy ideig nem fogunk elutazni ilyen hosszú időre. Teljesen megfeledkeztem az időről még rendszereztem a beérkező dolgokat, levelek, faxok, e-mailek és akiket vissza kell hívnom. Több órányi telefonálgatás meg konferencia után puszta véletlenségből rápillantottam az órámra, a fenébe hat múlt, ne küldtem haza Aurórát, pedig már rég letelt a munkaideje.
- Aurora... - Léptem ki az irodám ajtaján. - nyugodtan menj haza, nem kell megvárnod, én még bent leszek kicsit Reggel találkozunk. - Egyáltalán nem hiányzik egy nyakamra még egy ideges férj is vagy akárki, hogy ol marad az asszony ilyen későig, bőven elég nekem egy gyanakvó szempár odahaza, nem kell az irodában is. Amúgy sincs semmi szükség rá, hogy bent maradjon velem, ilyenkor már nem fogadunk hívásokat, annak meg, hogy csak itt üljön nem sok értelme, munkát reggel is fog találni.
Megvártam szépen, amíg rám hallgat, összepakol és elmegy, aztán visszaültem még egy kicsit az asztalomhoz, a feldolgozásra váró ügyeket vettem a kezembe, lássuk miből élünk, holnap ezekkel fogok kezdeni, és felakarok készülni, és Cassandra csúnyán fog nézni rám, ha otthon is a benti ügyeimen gondolkodom. Azt ígértem, hogy nyolcra hazaérek. Így nem sokkal, egy órával később összepakoltam és elindultam haza a feleségemhez. Belépve a házba meglepően finom illatok fogadtak, ahogy a konyha felé közeledtem. Ez most komoly? Az asszonykám tényleg kitett magáért.
- Szia édes. - Léptem oda hozzá, hogy megöleljem és megcsókoljam. - Finom illata van... - Húztam végig az ujjam a finom selymen. - És neked is. - De előbb enni is kéne valamit, főleg, ha jól sejtem, hogy a feleségemnek tervei vannak még velem.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 25.04.20 10:08

Megvan az a jelenet, mikor a filmekben boldogan főzöcskéznek együtt az anyák és lányaik? Igazából ezt én tényleg csak a filmekben láttam, sose volt efféle közös időtöltésünk. Mi nem ilyen életet éltünk... Ennek ellenére mégis azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem az én drága férjemet. Eddig nem voltak efféle elvárásai, de tényleg nem fog leesni a gyűrű az ujjamról, hogy ha vacsorával várom haza. Jobban mondva olyan vacsorával, amit én főztem neki. Az internet a barátom és tele van főzös videókkal, ott nem tűnik olyan nehéznek. Persze mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha legalább némi fogalmam lett volna arról, hogy pontosan mit is művelek, de szigorúan követtem a recepteket. Tényleg szeretnék kitenni magamért és azt is szeretném, ha büszke lenne rám.
- Szia. - Viszonoztam csókját. Nem is értem, hogy miért izgulok ennyire. Görcsben van a gyomrom és addig biztosan abban is lesz, ameddig meg nem tudom, hogy mi a véleménye arról, amit tálalok neki. Tudom butaság, de mégis úgy izgulok. Pontosan jól tudta, hogy nem egy konyhatündért vesz feleségül, ennek ellenére igyekszek mindent megtenni.
- Remélem éhes vagy. - Mert én eddig az voltam, de az még hatalmas kérdőjel, hogy most letudnék-e lenyelni akár egyetlen falatot is. Minden erőmmel azon voltam, hogy igyekezzem előtte leplezni az idegességemet. Elvégre másoknál ez teljesen hétköznapi, megszokott dolog, hogy a férjet vacsorával várják haza.
- Menj kezet mosni, aztán várlak az asztalnál. - Szépen megterítettem. Legalább azt tudtam, hogy mit hová kell tenni az asztalon, ami ugye nem is csoda. Rengetegszer láttam, hogy a személyzet csinálja, mondhati, hogy tőlük lestem el.
Az asztalhoz ültem és vártam, hogy Desmond megérkezzen, közben vörösbort kezdtem el kortyolgatni, legalább az segít, hogy ne izguljak ennyire. Ha rosszul sikerült volna, akkor beismerné? Vagy inkább maradna a kegyes hazugságnál? Remélem őszinte lesz velem. Tudni fogom ha nem, hiszen a vacsorából én is enni fogok.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 30.04.20 17:49

Mr. & Mrs. Drescher

- Cassandra, valami baj van? - Simítottam kezem az oldalára, miközben kémlelő pillantásommal vizslattam arcát, ebédnél még úgy tűnt minden a legnagyobb rendben van, most viszont olyan furcsa, túlságosan is az, nem szokott ilyen lenni, így persze, hogy azonnal feltűnt. Csak remélni merem, hogy ha történt valami, akkor azzal indított volna és nem vacsoráig várt volna vele, hogy elmondja.
- Jól van édes, mindjárt jövök. - Engedtem el, majd eleget tettem feleségem kérésének, felpillantva a tükörben még mindig azon gondolkodtam, hogy mi volt ez az előbbi odakint, ismerem a nejemet, minden elképzelhető módon. Visszamentem, majd leültem az asztalhoz, addigra Cassandra megterített és bort töltött ki. Apró kortyot ittam belőle, had ne keljen most abba belekezdenem, hogy nekem mindent elmondhat, a férje vagyok, házastársi eskü, blablabla, azelőtt is pontosan ugyanígy működött minden, hogy aláírtuk volna a papírokat, semmi sem változott, azon kívül, hogy most már hivatalosan is az én nevemet viseli és ha ez lehetséges egyáltalán, akkor még jobban szeretem, mint eddig.
- Cica, biztos minden rendben? Zavartnak tűnsz. - Nyújtottam ki karomat az asztalon felé, szeretném, ha ideadná a kezét, és ha így tett, akkor finoman megsimogatom kézfejét. Finom és puha, Ő pedig elbűvölő, mint mindig.
- Gyönyörű vagy, mint mindig, ugye tudod? - Tekintetem ragyogó zöld szemeibe fúrtam. Még mindig alig hiszem el, hogy Ő csakis az enyém, sosem vártam, hogy majd egyszer eljön a napja, amikor bármit megtennék egy nőért, de eljött, váratlanul betoppant az életembe és többé képtelen lennék őt elengedni. Csak az számít, hogy Ő boldog legyen, ezért is leptem meg azzal, hogy tudtán kívül befizettem a következő évi tandíjjat. Egyszerűen túl fiatal még, azt pedig mindketten tudjuk, hogy a háziasszony szerep nem neki való, nem azért, mert nem állna meg helyét, inkább arról van szó, hogy ennél többet szeretnék adni neki. Mindössze szeretném, ha lennének álmai, vágyaim, mellettem is.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 01.05.20 14:25

Ezek szerint színésznő ne akarjak lenni. Pedig esküszöm, hogy nagyon igyekeztem tartani magamat előtte, de úgy látszik, hogy Desmond túlságosan is jól ismer már ahhoz, hogy észre vegye, hogy mennyire izgulok. Vagyis azt látja rajtam, hogy nem olyan szoktam lenni, mint általában, de nem fogom neki bevallani. Nem is tudom... Ez annyira szánalmas. Olyan problémával találtam szembe magamat, amivel eddig nem kellett foglalkoznom. Pontosan jól tudta, hogy mire vállalkozik, ha engem akar elvenni feleségül, de én azt nem sejtettem, hogy a kedvéért még erre is képes leszek. Most meg csak az izgulás és az idegeskedés maradt. Nem szeretném, ha ételmérgezést kapnánk, de miért is? Talán jobban kellene hinnem magamban és abban, hogy én is képes vagyok arra, amire nők milliói a világon. Attól, hogy sosem tanítottak meg főzni, még lehetek egy eltitkolt konyhatündér.
- Ha baj lenne azt elmondanám. - Mert valójában semmi baj sincs, csak én viszem túlzásba az aggódást. Én tényleg csak azt szeretném, ha minden tökéletes lenne, ha ízlene neki az étel amit elé teszek. Hát ez ki is fog derülni pillanatokon belül.
- Minden rendben. - Nyújtottam felé a kezemet. Érintésétől egy egészen kicsit megnyugodtam. Hiszen az se lenne katasztrófa, ha nem sikerült volna úgy a vacsora, ahogyan elterveztem. Majd legközelebb jobban próbálkoznék, na és még mindig ott van az a lehetőség is, hogy rendelhetünk is valahonnan.
- Szerintem igyál meg néhány pohár bort, hogy biztosan finomnak találd a vacsorát. - Talán, ha eltompítanánk magunkat, akkor biztosan fimomnak ítélnénk az ételt. Viszont, tényleg érdekel a véleménye, de nem akarok hisztizni miatta, habár az egész délutánom abból állt, hogy kint voltam a konyhában és erősen próbálkoztam. Csak is miatta.
- Csak gyönyörű? Inkább a csábító hatást szerettem volna elérni. - Ha pedig lekerül rólam a köntös, akkor egészen biztosan el is fogom érni. Vacsorát főztem neki és új fehérneműt is vettem. Na kinek van a világon a legjobb felesége?

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 04.05.20 12:44

Mr. & Mrs. Drescher

Nem mondható el, hogy határozott terveim lettek volna a házas életünkre nézve, vagy saját elképzeléseim hogyan leszek férj és családfenntartó, sőt még a nősülés gondolatát is elvetettem hosszú ideig. De egy valamiben mindig biztos voltam, mégpedig, hogy nem szeretném, ha a feleségem munkát vállalná, szerencsére olyan munkám van, hogy nem is lenne szükség arra, hogy Cassandra dolgozzon. Tudom, kissé hím soviniszta felfogás, és én sosem mondanám azt a feleségemnek, hogy neki már pedig a konyhában van a helye, fejezze be a hisztériát, inkább örüljön neki, hogy ilyen férjet fogott magának. Nem is arról van szó, hogy a pénzemmel és a pénz nyújtotta anyagi biztonsággal akarok felette hatalmat gyakorolni, egyszerűen csak féltem, szeretném mindig tudni, hol merre van és amíg idehaza van, addig ez meg is van. Bármit megtehetünk, bárhová elmehetünk, ahová csak szeretne, bármennyibe is kerül, előteremtem, nem érdekel. De ez nem az Ő dolga, az én feleségemnek nem.
- Hát erről van szó... - Mosolyodtam el, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a feleségem sosem lesz egy hétköznapi háziasszony, nem is ezért vettem el, ha majd azt akarom, hogy egy nő főzzön, mosson meg takarítson rá, felveszek egy házvezetőnőt, pontosabban már régen meg is tettem volna, ha Cassandra nem tiltakozna úgy mind ellen, komolyan nem tudom van-e még olyan érv, amit nem hozott fel, volt a túl fiatal, túl csinos, nagyobb a melle, formásabb a feneke, remélem akkor is ez fog menni, amikor kertészt keresünk.
- Drágám, megfogom enni, bárhogyan is sikerült. - Nem ezért kértem meg, hogy a feleségem legyen. Különben is, művészeti iskolába fizettem be, nem a szakács képzőre.
- Te bármiben eltudsz bűvölni. - Legyen az szó szerint bármi, estélyi, koktél ruha, póló és farmer vagy egy köntös, és mindegyikben ugyanúgy szeretem és bármikor csábítónak találnám. Így visszagondolva kár is, hogy nem voltam itt, amíg a konyhában sündörgött a vacsorát készítve.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 04.05.20 22:33

- Nem akarom, hogy a főztömtől legyen bármi bajod. - Még szerencse, hogy nem csak egy fürdőszobánk van, mert ha netán gyomorrontást kapnánk... Az már biztos, hogy annak nem lenne szép vége. Sőt, inkább ebbe bele sem akarok gondolni, még csak az hiányzik, hogy bevonzzam a rosszat. Végül is, miért is ne? Akár lehetne belőlem sikeres nő is és mellette tudhatnék remek vacsorát készíteni az én dolgos férjemnek. Persze amilyen elfoglalt lennék... Nem igazán férne bele az életembe még a háziasszony szerep is.
- Arra gondoltam, hogy ha nem ízlene a vacsi, akkor mással kárpótolnálak. - Persze azzal nem csillapíthatom az étvágyát, legalábbis az éhségét nem. Inkább reménykedek a legjobbakban és abban, hogy tényleg sikerrel jártam és meg tudjuk enni úgy ezt a mai vacsit, hogy ne legyünk rosszul tőle. Sőt! Erősen bizok tényleg abban, hogy finom lesz.
- Mondjuk rendelhetünk... - Az egy dolog, hogy mit mondok, de ahogyan rá néztem, abból biztosan sejtheti, hogy valójában mire is gondoltam a kárpótlás alatt. Persze, ha nagyon éhesek lennénk akkor jöhetne szex után az a futár.
- Szerintem itt az ideje, hogy megkóstold. - Szerintem a salátát biztosan nem tudtam elrontani, ahogyan az édesburgonyát sem. Leginkább attól félek, hogy a húst nem tudtam az ízlésének megfelelően elkészíteni. Nem baj, ha nem tetszik neki, akkor szomorú leszek és megeszem az összes csokis karamellás muffint. Milyen kis optimista lettem hirtelen, még az is lehet, hogy a desszertem se sikerült, de a külsejéből ítélve megsült, remélhetőleg a belseje is.
- Hát akkor jóétvágyat! - Emeltem felé poharamat, mintha csak valami tósztot mondtam volna. Gyors bele is kortyoltam ismét a boromba, de utána le is tettem a poharamat az asztalra. Minden figyelmemet neki akartam szentelni. Árgus pillantásokkal figyeltem, talán már túlságosan is zavaróan, de szerettem volna látni, hogy milyen arcot vág a legelső falatnál. Attól sem érezném magam jobban, ha hazudna nekem, még akkor sem, ha kegyes hazugság volna.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 07.05.20 14:40

Mr. & Mrs. Drescher

Döbbentek hallgatom szavait és elmosolyodok, hihetetlenül édes, nem mintha ezt nem mondtam volna már vagy ezerszer, de minden alkalommal előhozakodik valami újjal a részéről és ekkor újra meggyőződöm róla, hogy nekem van a legédesebb feleségem, még ha nem is ért a házimunkához.
- Maradjunk annyiban, hogy mindenféleképp kérek abból a karpótlásból. - Az úgy nem működik, hogy csak megmutatja nekem, aztán nem kapok belőle, legfeljebb, majd átnevezzük, kárpótlás, desszert, leghőbb vágyaimnak tárgya, a lényeg, hogy kérek belőle, bármilyen jól is sikerült a vacsora, annyira nem tudok jóllakott lenni, hogy a feleségemből ne szeretnék egy szeletet kapni.
- Jól van, ha tényleg nem sikerült, akkor rendelhetünk, vagy akár el is mehetünk valahova, de akkor azt le kell vetned és mást kell felvenned. - Mutatok kíváncsi mosollyal a selyem köntösére, nekem így ebben jobban tetszik, de ha elmegyünk vacsorázni, akkor ennél valami többet takaró öltözékre lesz szükség. Letettem a poharam, hogy nekilássak a vacsorának, érzem, ahogyan feszülten figyel. Már-már túlzásként élem meg a dolgot. Ennyire csak nem lehet ideges, ha tudtam volna, nem kértem volna meg rá, nem az őrületbe akarom kergetni, mindössze leakartam foglalni a ma délutánját az irodámban történtek után, mert esélyes, hogy ha azzal tölti az egész napját, hogy ezen töpreng, akkor most megint csak vitatkoznánk és ahhoz semmi kedvem, inkább megeszem az ételt, amit jó szívvel elém rakott, aztán bármilyen is lett, azzal szándékozom tölteni az esténket, hogy szeressem és megvigasztaljam, ha szükséges.
- Cassandra, így nem lehet enni. - Tört ki belőlem a nevetés, leengedtem le a kést és a villát, miközben mosolyogtam rá. - Nyugodj meg és láss hozzá te is, azt szeretném, ha ennél. - Szólaltam meg lágy hangon. Ismerem a feleségemet, tudom, hogy egy falatot sem evett egész délután, amióta elváltunk egymástól. Fogtam a késem és a villám és egy apró részt vágtam le a stake-emből és a számba vettem, elégedetten sóhajtottam fel, majd tovább folytattam a vacsorám elfogyasztását, éhes vagyok.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 15.05.20 19:51

- Csak kérned kell. - Habár ez nem mindig igaz, van hogy csak elveszi azt, amit akar. Desmond miattam már nagyon sokat változott. Már nem az a nőcsábász, pedig mikor megismertem, akkor nagyon is az volt. Most pedig csak engem akar. Már az én férjem. Ez kettőnkről szól és egy harmadik fél nem fér bele a kapcsolatunkba. Pedig akkor még nem hittem volna, hogy mi egyszer összeházasodunk, hogy tényleg képes lesz hűséges lenni hozzám. Pozitívan csalódtam benne. El sem tudja képzelni, hogy mennyire boldoggá tett, hogy milyen boldog vagyok mellette, mint a felesége. Annak ellenére, hogy nem volt túl ígéretes a kezdet, de idő közben mindenért kárpótolt.
- Tényleg azt hiszed, hogy ha levetem a köntösömet, akkor még a mai nap folyamán képesek leszünk elhagyni a házat? - Ezt tényleg nem gondolhatja komolyan. Persze abban az esetben, ha gyorsan elmennék öltözni úgy, hogy mindenből semmit sem lát, akkor talán működne is a dolog. Viszont... Ha előtte dobnám le magamról a köntöst, akkor nem hogy nem ennénk ma már, hanem nagyon gyorsan mindketten meztelenek lennénk és nem az evésen járna az eszünk. Legalábbis bizok abban, hogy az új fehérneműm nagyon is tetszeni fog neki.
Még a levegőt is vissza tartottam úgy figyeltem. Túlzás volt, de annyira érdekelt a véleménye.
- Na milyen? Ehető lett? - Desmond már megkóstolta, de úgy zavar, hogy semmit sem mondott még eddig, vagyis azt hiszem, hogy akkor meg lehet enni. Mert ha nagyon rossz lenne, akkor azt hiszem, hogy azt nem tudná szó nélkül hagyni. Azt hiszem, hogy legközelebb, ha ilyen nagy főzést tervezek, akkor előtte azért felhívnám az anyukáját. Kedvelem az anyósomat és szerintem ez kölcsönös és hiszek abban, hogy tudna néhány jó tippet adni, hogy mit is főzhetnék a fiának.
Már nem izgultam annyira, mondjuk úgy, hogy a bor képes volt lenyugtatni, ezért megragadtam a kést és a villát és neki láttam a hús felvágásához.
- Ettől tartottam a legjobban. - De sikerült ehetővé varázsolnom. Mert elsózhattam volna, vagy pont fordítva, de lehetett volna még túl nyers, vagy túlsütőm, vagy rágós marad. Túl sok mindenre kellett figyelnem és nekem semmi tapasztalatom sem volt még eddig a főzéshez, de ennek ellenére azt gondolom, hogy képes voltam valami egészen finomat alkotni.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 19.05.20 10:47

Itt nulla-huszonnégy órában dolgoznak éttermek és szállítanak ki, szóval éhen egész biztosan nem maradnánk, annyi különbséggel, hogy ha lekerül az a köntös és mindez a szemem előtt fog történni, akkor az ágyban fogunk enni, valamikor... fogalmam sincs, az éjszaka közepén, merthát van étvágyam, minden téren és ezt a feleségem jól tudja.
- A feleségem most incselkedik velem? - Sunyi vigyorra húzódnak ajkaim, erre mindketten tudjuk a választ, ahogy arra is mi fog történni, ha ténylegesen ledobja magáról azt a köntöst, de nem hiszem, hogy ez azért fog megtörténni, hogy kárpótoljon a vacsora miatt.
- Finom lett, édes, és vacsi után azt is bebizonyítom te mennyire édes vagy. - Fogalmazzunk úgy értékelem az igyekeztét és a lelkességét, legalábbis még soha egyszer sem panaszkodott, hogy fájna a feje, a miénk nem olyan házasság és bízom benne, hogy sosem lesz az. Szeretem a feleségemet és ez így is fog maradni, történjék bármi. Mindent eltüntettem a tányéromról az utolsó falatig, remélem ezzel elég tanúbizonyságot tettem arról, hogy jó lett, amit főzött.
- Gyere ide. - Nyújtottam felé a kezem és keresztülvezettem az asztalon, majd az ölembe húztam. - Na és konkrét desszert is van, vagy választhatok mivel szeretném folytatni? - Ujjaim játékosan siklottak végig a selymes anyagon, lágyan simogatva bőrét. Ha készült még valamivel, azon kívül, ami épp puhán cirógatja bőrömet, akkor azt is megkóstolom, de nem itt, ami engem illet jól laktam és kissé nehézkesen megy már az ülés. - Mit szólnál, ha fognánk a bort és kiköltöznénk a nappaliba? - Ott kényelmesebben elférnénk és nem választana el egy asztal tőle, kényelmesen hozzám dőlhetne, szerintem jó üzletnek hangzik és van egy olyan érzésem, hogy ha elkezdődnek az órái, akkor minden sokkal kuszább lesz, ami az időnket illeti, de majd azt is megoldjuk, az ilyen közös esti óráinkból nem engedek, de persze szívesen korrepetálom..

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 25.05.20 15:36

- Incselkedésnek tűnt? - Megjátszott meglepettséggel néztem rá, hiszen persze, hogy azt teszem vele. Nagyon bízok abban, hogy csak az én incselkedésem kelti fel mostanában az érdeklődését. Mi már házasok vagyunk, de van akinek a házasság se szent, azoknak a nőknek, akik még így is megkörnyékeznék szemrebbenés nélkül kaparnám ki a szemüket. Valójában fogalmam sincs arról, hogy hogyan reagálnék egy olyan szituációban, ahol a szemem előtt hajtana rá valaki. Talán jelenetet rendeznék, vagy ténylegesen megtépném az illetőt, vagy olyan bosszút forralnék, amivel tönkre tenném. Félelmetes, hogy érte mire lennék képes.
- Valóban? - Nem is értem, hogy miért idegeskedtem eddig ennyit, na jó, azért mert én meg a főzés az két külön dolog, de úgy tűnik, hogy egészen sikerült ehető vacsorát főznöm neki, hiszen semmit se hagyott a tányérján. Akár az is felmerülhetne bennem, hogy azért mert farkas éhes volt, vagy csak egyszerűen nem akart megbántani, de az is lehet, hogy tényleg ízlett neki.
- Ma nincs választásod. - Pimasz mosolyommal néztem rá miközben már az ölében ültem. Nem mondom, hogy nem tetszik a kialakult helyzet, de ha már órákig robotoltam a konyhában, akkor kénytelen lesz megkóstolni a desszertet is. Mert ha már arra rá tudott venni, hogy konyhatündér legyek ma, akkor az a minimum, hogy desszert is van.
- Jól hangzik, de még nem végeztünk. - Meg se vártam a válaszát, felkeltem az öléből, hogy gyorsan az asztalra tehessem az utolsó fogást. Csokis, karamellás muffin várja még Desmond reakcióját. Nem volt túlságosan nehéz a receptje, mindössze néhány hozzávalót kellett hozzá összekevernem és betenni a sütőbe az előírt hőfokon. Életem első muffin sütése, most kiderül, hogy hogyan sikerült.
- Megkóstolod, vagy várjunk vele egy kicsit? - Mert elég rendes adag ételt szedett a tányérjára az előtt és csodálnám, ha még férne belé bármi, és miattam nem kell magát a rosszullétig ennie. Akkor sem fogok megsértődni, ha esetleg úgy döntene, hogy várna egy kicsit még a desszerttel.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 23.06.20 19:25

Halvány mosollyal követem, ahogy a konyhánkban tüsténkedik, nagyon is új számmora a kialakult helyzet, sőt mindkettőnknek, ugyanis eddig hát nem a konyhát használtuk legtöbbet, hanem a hálószobát, a fürdőt, a nappalit és a medencét talán és hát főzni sem igazán főzött, vagy étterembe mentünk vagy rendeltünk és egyáltalán nem bántam, hogy nem egy konyhatündért vettem el, Cassandra nem háziasszony és nem is áll szándékomban kitartott nőt faragni belőle, Ő a feleségem teljes joggal, és némi rásegítéssel állíthatjuk, hogy túltettem magam az őrült féltékenységemen, nem akarom, hogy egész nap itthon üljön rám várva, miután én megkaptam, amit akartam, amire vágyok, pontosabban Őt, így most megpróbálok adni valamit.
-Semmiképp sem, azonnal kérem, de figyelmeztetlek, h ezt fogod csinálni velem, akkor rövid időn belül elfog tűnni az izmos hasfalam és pocakot fogok ereszteni. - A végén már nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Oké, ezt nyilvánvalóan nem fogom engedni, csak az utóbbi hetekben minden időmet a feleségem töltötte ki, nem igazán tudtam mikor edzeni. Ami pedig az étvágyamat illeti, azzal sosem voltak problémák, a nők terén pedig kielégíthetetlen volt, a továbbiakban viszont neki kell megbirkóznia a feladattal.
- Te is ehetnél, szükséged lesz az energiára, ha kiakarod elégíteni a férjed minden kívánságát. - Mondtam mindezt szemtelenül vigyorogva, ugyanis most már megtehetem, bárhol és bármikor, azt hiszem ezt jó ideig nem fogom megunni. Eltüntettem a muffint a tányéromról, majd jó férjhez illően felkeltem és segítettem neki elpakolni az asztalról.
- Tudod mit? Hagyd csak... - Léptem a háta mögé, miközben Cassandra épp a mosogatógépbe igyekezett pakolni. - majd reggel... - Átöleltem érzéki csókot lehelve nyakába.
- Most gyere szépen és tölts egy italt a férjednek a nappaliba. - Suttogtam fülébe mély és érdes hangon, miközben kezem végigsiklottak oldalán lefelé. Most megkívántam egy pohár italt és utána valami mást is, a vacsorát már értékeltem és megkóstoltam, most Cassandra jön.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 25.06.20 21:28

- Akaratlanul is most hozakodtál elő olyasmivel, amit kifogásként bírok használni. - Vele együtt nevettem, de annyira elképzelhetetlennek tartom azt, hogy az én férjemből pocakos hapsi lesz. Habár felettünk is el fog járni az idő, de bízok abban, hogy az idő múlásával sem fogjuk túlzottan elengedni magunkat. Mármint vannak olyan házaspárok, akik már egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan néznek ki, talán ezért is van annyi hűtlenkedés. Kire vágynál jobban, az elhízott férjedre, vagy a szexi kertészre? De fordított esetben meg... A rideg feleségedre, aki már cseppet sem olyan csinos, mint a kapcsolat elején és ha a szex témába jön, akkor hirtelen mindig fejfájásra panaszkodik... A csinos titkárnőd pedig mindenre kapható... Szóval ennyi az egész, ha nem figyelsz oda magadra és a házastársadra, akkor elég gyorsan mással találod magad ágyban, vagy rosszabb esetben mást találsz az ágyadban.
- Megígérhetem, hogy nem fog sokszor előfordulni, már csak azért is, hogy vigyázzak az izmos hasadra. - Talán tényleg a külső volt az, ami megfogott, de a belső viszont megtartott. Nem hinném, hogy elhagynám, vagy másra vágynék, ha felszedne néhány kilót. Hiszek abban, hogy mindenhogy szeretni fogom, ameddig világ a világ.
- Én azt hittem, hogy már így is teljesítettem, sőt túl is szárnyaltam mára minden kívánságodat. - Hmm, vajon a vacsin kívül kért még volna bármi mást is mára? Azt hiszem, hogy ez elég hamar kiderül. Hatalmas meglepetés volt még mindig, hogy mennyire sikerült mindent ehetővé varázsolnom, sőt még a desszert is nagyon finom lett, pedig tartottam attól, hogy nekem még ezt is sikerülhet túl édesre elkészítenem, de az ízlésemnek tökéletesen megfelelt.
- Honnan veszed, hogy ki akarom elégíteni minden kívánságodat? - Ma nagyon jó feleség voltam, szóval mi lenne, ha inkább az én kívánságom vállna valóra? Nagyon hosszú napot töltöttem el a konyhában, csak azért, hogy vacsorával várjam haza.
Engedelmesen ráhagytam, tényleg ráér majd holnap... Főleg, hogy így csábít a nappaliba.
- Kezdem magam úgy érezni, mint az ötvenes évekbeli háziasszonyok. - Különös ez az érzés, és sose gondoltam volna magamra háziasszonyként, igaz azért mert egyszer főztem még nem lettem az. Töltöttem mindkettőnknek italt, igaz a saját poharamba jóval kevesebbet öntöttem. Maradtam a vörösbornál, neki viszont már whiskyt szolgáltam fel.
- Akkor ránk. - Mosolyogva emeltem felé poharamat, miután lehuppantam mellé.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 08.07.20 0:44

Cassandra sosem volt az a fajta nő, aki a hasán keresztül fogott volna meg egy férfit a főztjével, és nagyon remélem, hogy nem is lesz az sosem, legalábbis a közeljövőben még ne. Nekem pontosan ez a nő kell, Ő kellett, megakartam szerezni és most a feleségem, és még mindig nem arra vágyom elsődlegesen, hogy a vacsoránk legyen forró, amikor hazaérek a munkából, sokkal inkább Cassandra legyen az.
- Ők is ennyire dögösek voltak? - Vontam fel a szemöldököm, mintha egyetlen másodperc erejéig komolyan elgondolkodnék ezen.
- Hmm, nem hinném. De attól még bármikor magadra kaphatsz egy olyan cuki kockás kis kötényként, ha csak az lesz rajtad. - Az én étvágyam sosem kielégített teljesen, ezt neki kell a legjobban tudnia. Egyetlen nőt akarok minden nap, az ágyamba, az életembe és neki bizony ezért meg kell dolgoznia, amit én keményen meg is fogok hálálni.
Kényelembe helyezve magam a kanapén enyhén oldalra döntött fejjel figyeltem, ahogy italt tölt nekem, határozottan hozzá fogok tudni szokni ehhez a látványhoz. Mindeddig nem, hogy elképzelni nem tudtam magam nős emberként, de a gondolatra startból elkapott a nevetés, hát most valahol máshol nevetnek rajtunk, mert itt vagyunk egy közös életben és én azon leszek, hogy mindent megadjak neki, ami csak kézzel fogható.
- Gyere, bújj ide. - Tártam ki a karom felé, miután belekortyolok a poharamba. És most már minden itt van, ami kell.
- Szóval szeretnéd kipihenni magad, vaagy... - Lágy hangon suttogom szavaimat, miközben finoman cirógatom a vállát.
- Vagy lehetek rossz és nagyon kialvatlan leszel holnap reggel. - Szinte biztos vagyok a B opcióban, de a házasok közös döntéseket szoktak hozni, nem igaz? Engedélyre rég nincs szükségem a terveim vagy mondjuk inkább úgy, szándékaim megvalósításához, szeretem hallani a hangját, főleg, ha számmora kedvező formában hagyják el édes ajkait és ha már itt tartunk kezd halványulni, mennyire lehet erős szálakból ez a ruha? Szerintem nem eléggé.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 18.07.20 19:31

- Kizárt. - Tudom ez nagyon önimádóan fog hangozni, de biztosan nem voltak azok a nők tőlem dögösebbek. Viszont az, hogy főzhettem neki vacsorát valami különös elégedettséggel töltött el. Főleg azért mert sikerem volt nála úgy, hogy eddig sosem kellett neki főznöm. Már a felesége vagyok és néha azért szívesen bevállalnám, hogy főtt étellel várjam haza, feltéve ha az idő beosztásom megengedi. Fogalmam sincs, hogy innentől kezdve hogyan fogok ráérni, hiszen a jóváhagyásával vissza mehetek azt csinálni, ami boldoggá tesz. Persze attól is boldog vagyok, hogy a felesége lehetek, de nem akarok, hogy mindössze csak erről szóljon az életem.
- Van egy rossz hírem, nekem nincs cuki kis kockás köténykém. - Azt hiszem, hogy ezen gyorsan tudnánk változtatni. Mondjuk, ha egy nap haza állítana egy ilyen köténnyel, akkor mindkettőnk számára teljesen nyilvánvaló lenne, hogy mik is lesznek a tervek a hálószoba falai között, vagy inkább bárhol, ahol ránk jön a vágy.
Miután töltöttem nekünk italt engedelmesen oda bújtam hozzá. Aprót kortyoltam a poharamból, lassan ennyi bor kezd nekem megártani. Egy, vagy akár két pohár bort meg szoktam inni a vacsora mellé, ha a hangulat úgy kívánja, de ennyit azért nem szoktam inni, mint ma. Neki persze nem fog megártani ez a pohár whisky.
- Valójában egészen elfáradtam. Nem is hittem volna, hogy a főzés ilyen fárasztó tud lenni. - Órákig a konyhában szorgoskodtam, hogy minden tökéletes legyen mire hazaér, nem is csoda, hogy az este végére fáradtnak érzem magam, de nem annyira, hogy ne akarjak a férjemmel valami élvezetes elfoglaltsággal fejezni a mai napot. Ha egy napot kibírunk anélkül, hogy szeretkeztünk volna, akkor az nálunk azt jelenti, hogy valami baj van. Persze a házasságunk nem csak a szexről szól, de azért mi alaposan kiélvezzük a házas életet.
- Szeretem, ha rossz vagy. - Letettem a poharamat miután ittam belőle egy újabb kortyot.
- Attól tartok, hogy tényleg annyira fáradt vagyok, hogy most hagynám, hogy azt tegyél velem, amit csak akarsz. - Hoppá, valami csoda történhetett, mert a rajtam lévő köntös szépen megadta magát. Persze mikor nem figyelt, akkor meglazítottam a csomót. Így viszont nagyon is láthatóvá vált számára dekoltázsom és persze az új fehérneműm, amit csak miatta vettem fel.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 20.07.20 21:39

- Viszont van egy bankkártyád meghatározott limittel. - Had ne keljen mondanom, hogy ha engem akar meglepni valami hasonló cukisággal, akkor arra bátran költhet, bár szerintem legalább egyszer már egész biztosan elhangzott ez, még ha nem is ugyanezen szavakkal. Harminc pár cipő nem kell, de egy szexi ruhadarab, amivel feldobja az estémet, amikor hazaérek, abból soha sincs elég. Tudom, biztosan akadna olyan férj, aki nem értene velem egyet, merthogy nem tudom... ööö a feleségét pucéran találja a legvonzóbbnak, ez nyilván így van, de melyik férfi nem kedveli, amikor csinos a felesége, csábos vagy szexi?
- Hmm, valóban? Felcsigáztál. - Kaptam el és húztam az ölembe. Ajkaira tapadva húzom még közelebb magamhoz, kezeim siklanak végig a vállán lefelé tolva a köntöst róla, ez már igazán felesleges, így szabaddá vált az út formás kerek kebléig. Derekára simítva kezeimet emelem meg és esem neki feszes puha melleinek, amíg a fehérneműje engedte. Nyelvem és ajkaim türelmetlenül ostromolták az anyagot, majd megunva a kínzó várakozást nyúltam hátra és pattintottam ki a kis kapcsokat és húztam le róla. Forró és nedves ajkaimmal estem neki immár fedetlen kebleinek és kezdtem heves kényeztetésébe. Szeretnék minden este hasonló fogadtatásra hazaérni és az ember azt gondolná, hogy a legtöbb férfi azért is házasodik meg, hogy ez lehetségessé, sőt elvárttá váljon a számára. Nos, nem várhatom ezt el tőle, mindössze bizakodhatom benne, hogy minden alkalommal nyújtok valami olyat a számára, amiért megtenné újra és meg is teszi, valami ehhez hasonlót és még jobbat. Csípőjének mozgása ingerel, amit ha így fog tovább folytatni, akkor sehová sem fogunk innen jutni, hanem itt fogom leteperni, a kanapén, földön, akárhol, hogy lehet valaki ennyire dögös és izgató? Az övemért nyúlok, hogy kicsatoljam, kezd baromi kényelmetlen lenni, azzal nincs problémám, ha ülnek rajta, csak ne így, alsón és nadrágon keresztül, ha egyszer mindkettőnk vágyainak eleget tehetünk. Magam sem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni a házas élet.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 25.07.20 8:03

- Hm, ez igaz, mégis néha jobban szeretem, ha a drága férjem akar ajándékokkal meglepni. - Szeretem a szépet és persze valamiért nagyon is vonzódok a drága holmik iránt, de az mégis csak más, ha Desmond vesz nekem valamit. Nem is kell, hogy drága legyen, nekem az is elég, ha olyan ajándékot kapok tőle, amivel kifejezi, hogy mennyire szeret, és törődik velem. Nem mindig a drága ajándékok tudják legjobban kifejezni, hogy mit is érez irántam. Mondjuk ma is sikerült bebizonyítania azzal, hogy újból hódolhatok a szenvedélyemnek. Ezzel is sikerült bebizonyítania, hogy mennyire oda van a kis feleségéért. Nos, már tudom is, hogy hogyan fogom neki ezt megköszönni, nagyon hálás fogok lenni az már biztos.
Vannak olyan napok, amikor azt hiszem, hogy én már nem vagyok elég jó neki, hogy valaki olyanra vágyik, aki sokkal dekoratív nálam... Aztán hirtelen minden kétségem elszáll, amikor ilyen szenvedéllyel esik neki melleimnek. Pillanatok alatt lekerült rólam a köntösöm, aztán gyorsan követte a melltartóm is. Eddig hagytam, hogy irányítson, de itt az ideje, hogy a kezembe vegyem az irányítást, szó szerint. Miután kicsatolta az övét jó feleség módjára segítettem neki a cipzárt lehúzni a nadrágján. Kezem alsója alá siklott, hogy rá tudjak tapintani a lényegre... Már most kőkemény és csak engem akar.
- Várj... - Miért is ne? Jutott eszembe egy módszer, ami nagyon is a tetszésére szokott lenni. Felálltam, pontosabban elé álltam. Ekkor már csak a bugyim volt rajtam. Akár egy öltáncban is részesíthetném, de mást terveim voltak vele. Most jött igazán jól a csuklómon lévő hajgumi. Gyorsan kontyba fogtam hajamat, hogy kósza tincseim ne zavarjanak. Sejtelmes mosollyal ajkaimon térdeltem le elé.
- Vagy talán én teszek azt veled, amit csak akarok. - Ekkor már kiszabadítottam férfiasságát a textíl fogsága alól. Egy kis kényeztetést igazán megérdemel, főleg azok után, hogy az irodájában úgy viselkedtem vele, mint egy házisárkány. Ezért szinte már kínzó lassúsággal kezdtem először kezemmel, majd számmal és nyelvemmel kényeztetni.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 26.07.20 22:34

Egy másodpercig meglepetten nézek rá, ahogy felpattan az ölemből, ilyenre se volt még példa, elégedetten nézek végig rajta szemeimet legeltetve hibátlan testén, szemeim csillannak fel, ahogy összefogja rakoncátlan tincseit, majd letérdel elém. Oké, hát nem egészen erre számítottam, de nem tudok vele ellenkezni. Ujjaim siklanak tincsei közé és markolok rájuk finoman irányítva Cassandrát. De persze jól tudja mit hogyan kell csinálnia, és itt most arra kell gondolni, hogy pontosan tudjon hogyan csinálja, ha lassan akar haladni és kínozni gyengéd érzékiségével és azt is pontosan tudja hogyan hajszoljon az őrület határáig, majd rántson vissza. Halk sóhajok hagyják el ajkaimat, nos azt hiszem, hogy amíg ezt a feleségem teszi minden este, nem pedig egy asszisztens vagy ügyvédbojtár, addig minden a legnagyobb rendben és az én feleségem egy igazi amazon, mint láthattuk ma az irodában és az ágyban is, mindent összevetve nem lehet okom a panaszra. Erősebben markolok rá hajára, ahogy egyre magasabbra kerülök kéjes játékában, amit nyelvével és ajkaival űz.
- Cassandra, cica, gyere fel... - Ahogy felegyenesedett kaptam el az utolsó ruhadarabot a testén és húztam végig lábain, végül kibújtatva belőle. Az ölembe húzva estem neki ajkainak kíméletlenül ostromolva, majd megemelve csípőjét csúsztattam magamra. Az érzés, amikor az egész nyamvadt ház a tiétek és megvetted a legnagyobb hálószobaágyat, ami volt a szalonban, nekünk mégis a legképtelenebb helyeken kell egymásnak esnünk, bár még így is akadnak felavatatlan részei a háznak, pedig elég tevékenyek voltunk, ami a mézes heteinket illeti, jobban már csak akkor használhattuk volna ki, ha nem alszunk vagy nem eszünk, de mindkettő elengedhetetlen a jó szexhez. Mohón követelem ajkait az enyémekre, ujjaim vájnak csípőjébe, ahogy egyre hevesebben akarom őt magamra. Kezembe fogva arcát döntöm hátra, ajkaim súrolják bőrét, ahogy végighúzom puha nyakán, imádom magamévá tenni újra és újra, érzékeit kényeztetni, élvezem, ahogy követnek, nekem engedelmeskednek és követlenek engem, érintésemet, szinte bárhol és bárhogyan.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 02.08.20 17:23

Hosszú volt az út, amin idáig eljutottunk, de bevallom minden egyes percét iszonyúan élveztem. Akár a nyaralóban töltött lopott pillanatokról, vagy akár a szobájába való besurranásról legyen szó. Izgalmas volt, de ami a leginkább izgalmasabbá tette az volt, hogy tiltott volt számomra. Jobban mondva tiltottak voltunk egymás számára, de úgy tűnik mégis jobban akartuk egymást, mint bárki mást ezen a világon. Azóta már persze hivatalosan is a felesége vagyok, de cseppet sem volt zökkenőmentes idáig eljutni. Mégis azt kell, hogy mondjam megérte, de még mennyire. Sosem voltam ilyen boldog, és remélem ez az érzés kölcsönös. Boldoggá akarom tenni és ezért képes vagyok bármit megtenni, még főzni is, ha azt szeretné.
Ismerem már annyira, hogy tudjam róla mennyire türelmetlen, kivéve akkor, ha az én kínzásomról van szó. Azt nagyon lassan és alaposan szereti kiélvezni. Viszont nem érezném magam jó feleségnek, ha nem akarnám ezt viszonozni neki. Ezért is kezdtem őrülten lassan kényeztetni és pontosan tudtam már abból, ahogyan vette a levegőt, hogy mikor a legjobb neki és ekkor vettem vissza a tempóból, hogy ismét lassan akarjam a csúcsra juttatni. Mert Desmond mindent akar és lehetőleg a leghamarabb akarja megkapni...
Igazam is volt. Engedelmesen felkeltem hívó szavára, de a következő pillanatban már le is húzta rólam az utolsó ruhadarabot. Észbe se kaptam, de már hangosan nyögtem miután magamban éreztem. Vállaiba kapaszkodtam, majd ajkaink ismét találkoztak. Most én irányítok, ezért eleinte lassú mozgásba kezdtem, de képtelen voltam túl sokáig ezt tenni vele, hiszen ezzel saját magamat is kínzom. Mikor már képtelen voltam uralkodni saját ösztöneimen, akkor kezdtem egyre gyorsabb tempót diktálni. Mindketten lihegtünk és ziháltunk egymás karjai között miután végig söpört rajtunk a kielégülés kéjes érzése.
- Megyek lezuhanyzok. - Kell egy hideg zuhany, hogy le tudjak nyugodni, de leginkább azért, mert alaposan megizzasztott.
- Tudod hol találsz, ha csatlakozni szeretnél. - Adtam ajkaira egy újabb csókot, majd kiszálltam az öléből, gyorsan felkapkodtam a szédobált ruháimat, majd zavartalanul meztelenül indultam meg a fürdőszoba felé, persze vállam felett még lopva rápillantottam. Szinte biztos voltam abban, hogy nézni fog és nem tévedtem. Addig nem aggódok, ameddig meztelen testem még mindig fel tudja kelteni a férjem érdeklődését.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 23.08.20 15:56

Igen, van abban valami, hogy egy szoros kapcsolatban vagy házasságban a felek fél szavakból is megértik egymást, nekünk annyiból is megy, hogy a másikunk hogan veszi a levegőt, mikor érez vágyat, mikor kér többet, vagy érez örömet és gyönört, ezért is képes Cassandra ennyire hatásosan játszani velem, hajába markolva élvezem, ahogy ajkaival kényeztet, egyre szaporább lézgésem árulkodik róla, hogy nagyon is jól csinálja, fogalmazzunk úgy, hogy minden pontját ismerem már a testénrk és fordítva is, aljasul ránt vissza a valóságba, ahogy visszavesz az álltala diktált tempóból és már-már kínzóan lassú ütemre vált, követem, amíg bírom, amíg vágyaim azonnal nem kérik és követeleik, könnyedén hatolok belé és töltöm ki teljes valómmsl, nem értem meg azokat a férfiakat, akik azt állítják ráuntak a szexre a feleségükkel, vagy ellaposodott, fogalmam sincs mit értenek ez alatt, én egész nap tudnám csinálni Cassandrával, ha nem kellene dolgoznom és amikor nem kell, akkor csináljuk i, inkább az a meglepő, hogy a hálószobaágyunk ilyen jól bírja, szerencsére elég masszívat választottam. Zihálva vetem fejem a kanapénak, kezeim ejtem le róla, ahogy kimászik az ölemből, kellett néhány másodperc, mire képes voltam felfogni szavait, annyira, hogy reagálni is tudjak rá. A fürdőben dobáltam le magamról mindent és léptem be hozzá a zuhany alá. Kellemes volt, ahogy a víz lassacskán ellazított, azt hiszem elég hosszú és tartalmas napunk volt, van amikor elég nehéz tartani az egyensúlyt a munkám és a feleségem között, de ma úgy gondolom jól teljesítettem.
Kezem siklott derekára, ahogy karjaimba fontam, majd közelebb húzva magamhoz tapadtam édes és puha ajkaira. A férfi létem szégyenének érezném ráunni egy ilyen nőre.
- Még mindig pokolian dögös vagy, Mrs. Drescher. - Suttogom ajkai közé, hmm, az az igazság, hogy még nem érzem magam fáradtnak, pedig az vagyok, tudom, Ő is, én is, de ilyenkor mégis az az érzés és vágy kerekedik felül, hogy muszáj kihasználnom minden időt, amit így kettesben lehetünk.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 24.08.20 10:29

Tetszik nekem ez az új szerep. Szeretek a felesége lenni. Habár még mindig alig hiszem el, hogy megtettük. Sose gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon megtalálom a szerelmet. Persze azt is jól tudom, hogy ha az anyámon múlt volna, akkor gondolkozás nélkül bele kényszerít egy olyan házasságba, ahol sose lehettem volna boldog. Neki nem számított volna. Mindegy is csak gazdag legyen, hogy megadja nekem azt a színvonalat, amihez eddig hozzászoktam. Nos sose tagadtam, hogy anyám egy élősködő és ezt jól mutassa a rengeteg házasság, amit kizárólag gazdag férfiakkal kötött. Úgy hozta a sors, hogy az egyik gazdag férfi fia elrabolta a szívemet. Pedig aztán egyikünk se örült annak, hogy a szüleink összeházasodtak. Sőt, nagyon is ellene voltunk, eleinte még egymás ellen is. Aztán… Eleinte csak unaloműzésből, pusztán csak szórakozásból provokáltam igaz már akkor is tetszett, de ki hitte volna, hogy ez lesz belőle? Tagadhatatlanul egymásba szerettünk és szeretném azt hinni, hogy azért történt, mert annyira kitartó voltam. Talán, ha nem kezdeményezek, akkor beérte volna továbbra is azokkal a nőcskékkel, akikkel szórakozgatott. Mert mikor kikezdtem vele, pontosan tudtam, hogy Desmond nőfaló hírében áll. Igaz is volt, egészen addig, míg rá nem jött arra, hogy csak engem akar. Aztán ez hivatalos is lett, papírunk is van róla.
- Ha nem lennék az, akkor nem is kellenék neked. – Pimaszkodás volt a részemről, vagy csupán fájdalmasan őszinte megjegyzés? Majd ezt Desmond eldönti, de az is biztos, hogy nem az eszem végett szeretett belém, ezt kár is lenne tagadni. Az már biztos, hogy a külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart. Ha elviselhetetlen perszóna lennék, akkor akármilyen dögös is lehetnék, már régen szakított volna velem.
- Nem úgy volt, hogy holnap korán fel kell kelned? – Nem panaszként, de jól tudom, hogy mi történik akkor, ha csatlakozik hozzám a fürdőben. Még akkor is, ha már előtte szeretkeztünk. Ha már mindketten meztelenek vagyunk, akkor onnantól kezdve nyilvánvaló mi fog következni.
- Szeretnél segíteni? – Bontakoztam ki ölelő karjai közül, hogy elnyúljak a flakonért. Desmond már nagyon profi abban, hogy hogyan mossa meg a hátamat. Isteni keze van, főleg, ha még finoman masszírozza a vállaimat közben.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 05.09.20 10:39

Hát, őszintén nem kimondottan erre a válaszra számítottam. Én ügyvéd vagyok, de ez most más, van erre a nőknél jó válasz, vagy jobban teszem, ha hallgatok? Bár ahhoz meg már késő.
- Úgy érted, akkor ha már megereszkednek a melleid, nem lesz ilyen feszes a feneked vagy akkor, ha már nem férsz bele a 36-os méretbe? - Azt hiszem az alatt is van már, 34-es, nem mintha értenék az ilyesmihez, de egyáltalán nem hiszem, hogy zavaró lenne az, ha felszedne magára egy méretet, legfeljebb a bankszámlámnak, de az meg elbírja és még én is.
- Még akkor is feltudlak kapni és az ágyba vinni. - Valamikor még tudtam neki hízelegni, remélem az ilyesmit nem lehet elfelejteni és még mindig ugyanolyan hatással vagyok rá, mert nem tudom milyen irányt vesz ez a beszélgetés, de van egy olyan érzésem, hogy nem tetszene.
- Nézz ide... - Húztam közelebb magamhoz, miközben nyomtam egy kis gélt a tenyerembe és lassú finom mozdulatokkal kezdtem belemsimogatni és masszírozni puha meleg bőrébe.
- Honnan jött most ez, hogy nem szeretnélek, ha megváltozna a külsőd? - Csak merem remélni, nagyon, hogy nem a mai miatt ébredt fel benne ez a mérhetetlen ostobaság és, hogy Aurorának nincs köze hozzá.
- De igen és neked is. - Vallottam a nyilvánvaló és sokszor elkeserítő tényt.
- De most itthon vagyok, nem dolgozom és veled lehetek, baj? - Nem akarom, hogy máris a házasságunk elején azt kapjam meg a fejemhez, hogy mennyivel kevesebb időm jut rá és hogy esetleg már nem tekintek rá ugyanolyan nőként, mint előtt feleségül vettem, még csak az hiányozna, komolyan mondom.
- Fordulj meg... - Fordítottam meg nekem háttal.
- Csak próbálom minél tartalmasabban kihasználni az időt és foglalkozni a feleségemmel. - Félresöpörve a haját bal vállára húztam végig tenyerem a hátán lassú körkörös mozdulatokkal haladva. Vagy még mielőtt valaki más teszi meg helyettem...

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 07.09.20 3:09

Van közöttünk egy téma, amit vagy csak egyszerűen nem hozunk szóba, vagy szánt szándékkal nem akarunk róla beszélni. Valójában nem tudom, hogy mi lehet az oka. Az is lehet, hogy túl korai és még egyikünk sem áll készen rá. Őszintén azt se tudom, hogy szeretne-e gyereket, ahogyan azzal se vagyok még tisztában, hogy akarnék-e anyai örömök elé nézni. Viszont egy valamit biztosra tudok, ha egyszer anya leszek, akkor sokkal jobban fogom csinálni a gyereknevelést, mint az anyám. Mi pedig házasok vagyunk, általában ilyenkor jönne a gyerekvállalás. Na jó, mostanában már házasság se kell hozzá, de mi hagyományosan csináltuk. Előbb az esküvő, aztán talán jöhet a gyerek.
- Nem leszek mindig ilyen fiatal és gyönyörű. – Ezt fáj beismerni, de erről nem tehetek.
- Mi van, ha feltámad benned ismét a vadászösztön? – Mindketten tudjuk, hogy milyen múltja van és talán még mindig aggódok, hogy túl nagy csábításnak van kitéve. Ez nem azt jelenti, hogy nem bíznék benne, pusztán egészséges féltékenység a részemről.
- Na és mi van akkor, ha szülők neked egy gyereket és a terhesség megviseli a testemet. Kellenék még úgyis neked? – Jó néhány olyan esetről hallottam, ahol a férj már nem tudott úgy tekinteni a nőre szülés után, hogy vonzódik hozzá. Sőt, miután a gyerek megszületett onnantól már nem is volt közöttük házasélet. Habár nem is értem, hogy miért aggódok már ez miatt előre, hiszen még az se biztos, hogy lehet-e gyerekem. Honnan is tudhatnám? Még sosem voltam állapotos.
- Egyáltalán nem baj. Sőt, hozzá tudnék szokni. – Nem gyanúsítom most inkább semmivel, főleg azzal nem, hogy biztosan azért tölt velem ennyi időt most, mert bűntudata van valamiért. Nem akarok féltékeny, paranoiás feleség lenni. Inkább egyszerűen csak kiélvezem a vele töltött idő minden egyes másodpercét.
- Nekem lenne néhány ötletem arra, hogy hogyan tudnánk minél tartalmasabban kihasználni az időt. – Mindkét tenyeremet a csempének nyomtam és felvettem azt a bizonyos jól bevált zuhanyzós pózt, amit Desmond nagyon is értékelt. Fenekemet ágyékához nyomva pucsítottam neki.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 15.10.20 9:44

Mély levegőt veszek és lassan fújom ki, igen pontosan értem miről beszél, ismerem magamat és hát elég nagy étvágyam van, ami az ellenkező nemet illeti, amiből általában nem lehet csak úgy kigyógyulni, mintha náthás lenne az ember, a mi kapcsolatunk, vagyis hát inkább nevezzük viszonynak, se úgy indult, hogy feleségül fogom enni és akkor ezek a kérdések még nem számítottak, hiszen csak jól éreztük magunkat, élveztük egymás testének gyönyörét, amikor kedvünk tartotta, tudom mivel jár a házasság és most nem csak a jogi oldalára gondolok, nem tartom jellemzőnek magamra, hogy elhamarkodva hoznék meg döntéseket, ami például nem csak egy éjszakára, néhány órára vagy egy gyors menetre szól.
- Cassandra, ennek ugye semmi köze Aurorához? Mindketten tudjuk, hogy bárkit alkalmaznék, féltékeny lennél. - Ez egy vitathatatlan tény és nem tagadom iszonyú szexi még akkor is, amikor féltékeny, szeretem azt a mély és intenzív lángot azokban a kék szemekben.
- Hmm, nem tudtam, hogy aggasztanának ilyen dolgok, eddig mért nem beszéltél róla? - Ezek a kérdések nem most fogalmazódtak meg benne, nem is a nap folyamán, és nem is az elmúlt egy hétben.
- Szeretném tudni, ha valami miatt aggódik a feleségem, rendben? - Szerintem ez teljesen természetes reakció, inkább mint elvárás, azon a véleményen vagyok, hogy eddig még mindent megtudtunk oldani, igaz eddig nem is igazán voltak efféle gondjaink és jobb szeretem egyedül kezelni a problémákat, de ez most más.
- Ha szülsz nekem egy gyereket, akkor senki sem fog jobban becsülni és jobban értékelni nálam. Sosem foglak megcsalni, előbb hagynék rád itt mindent, minthogy megalázzalak, érted édes? - És ezt sem igazán mohó vágyaimnak tudnám be, sokkal inkább annak, hogy fogalmazzunk úgy nem mindig a legtisztességesebb emberek kérésének teszek eleget legitim úton, de Cassandrát sosem sodornám ebbe bele.
- Az én mohó feleségem... - Húztam végig ujjaimat gerince vonalán, pusztuljak meg, ha erre egyszer ráunok, csípőjére csúsztatva mindkét kezem tartottam meg és hatoltam belé éhesen és türelmetlenül kitöltve belsőjét, éhezem rá minden egyes nap.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher 25.10.20 16:40

Na tessék! Már megint itt tartunk. Azt hiszem, hogy alapos okom van arra, hogy elbizonytalanodjak, de okot nem adott még rá, mindössze a múltja miatt… Valaha képes leszek tényleg megbízni benne, úgy, ahogyan szeretnék? Nagyon igyekszem, de azért meg pláne nem hibáztathat, hogy féltékeny vagyok, ha csinos nőkkel veszi körül magát.
- Tessék? – Mindketten pontosan jól tudjuk, hogy ez a visszakérdezésem azért volt, hogy időt hagyjak neki, hogy átfogalmazza az előző kijelentését, és nem pedig azért, mert nem hallottam volna tökéletesen jól, amit az imént mondott.
- Ne már! Ez úgy hangzik, mintha mániákusan féltékeny lennék mindenkire. – Ez nem igaz, mert a félszeműekre és a púposokra nem vagyok. Na jó, ez nem ennyire egyszerű, és még persze ennél azért sokkal hosszabb az a listám, akikre még nem vagyok féltékeny.
- Aurora gyönyörű, keresve se találhattál volna tőle dögösebb titkárnőt. – Ismertem be végül.
- Viszont ennek az egésznek, hogy néha így érzek semmi köze hozzá. – Mert néha tényleg azt érzem, hogy mi van, ha nem vagyok elég jó hozzá? Tartok attól, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor már megun és már rám se tud nézni, főleg kívánni nem fog már… Akkor pedig szépen lecserél egy fiatalabb, kívánatosabb nőre.
- Mert hangosan kimondva butaságnak tűnik. – Tudom és persze érzem is, hogy szeret, de akkor meg mégis miért rettegek annyira attól, hogy elveszíthetem? Azt hiszem, hogy részben erről is szól a szerelem. Mégis néha már azt érzem, hogy túlságosan is szeretem, úgy, ahogyan még soha senkit.
- Rendben, de ez fordítva is igaz. – Vajon Desmond szokott efféle dolgok miatt aggódni? Biztosan csak az én női elmém szüli a nem is valós kapcsolati gondjainkat. Annyira, de annyira kíváncsi lennék pedig arra, hogy tart-e attól, hogy egyik nap arra tér haza, hogy ráuntam már várni rá és a kertész fiúkával próbálom magányomat csillapítani. Sose gondoltam arra, hogy megcsalnám, de azért mégis érdekelne, hogy neki vannak-e efféle félelmei.
- Valójában nekem nem rémlik, hogy valaha is beszélgettünk volna erről, hogy mi lenne, ha már nem csak mi ketten lennénk ebben a házasságban. – Tudom még fiatal vagyok, de ettől függetlenül már házas asszonynak számítok, de szerintem még egyikünk se nyilatkozott a gyerekvállalásról, vagy arról, hogy egyáltalán akarnánk-e, hogy legyen utódunk. Nem szedhetem életem végéig a tablettákat, de ha a szexuális étvágyunk továbbra is ilyen marad, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy a kis családunk bővülni fog.
Egyszerűen megszűnt az idő körülöttünk. A levegő párás volt és még mindig folyt ránk a kellemesen langyos víz, miközben a fürdőszoba falai egyre jobban bebizonyították, hogy nagyon is jó az itteni akusztika. Sikolyaim még az eddiginél is hangosabbnak tűntek. Elégedetten fordultam felé, hogy magamhoz öleljem, pontosabban inkább azért, hogy Desmond megtartson, mert térdeim még mindig remegnek.
- Ideje lenne… - Suttogtam ajkai közé, de befejezni már nem tudtam a mondandómat, mert hirtelen a kellemesen langyos víz helyett jéghideg víz zúdult rám. Ijedtemben felsikítottam, de miután leküzdöttem a kezdeti sokkot gyorsan elzártam a csapot.
- Pont ezt akartam mondani… - Nevettem el magamat, miközben kiléptem a zuhanykabinból és magam köré csavartam egy törölközőt. Pedig én tényleg szólni szerettem volna, hogy lassan elfogy a meleg víz, de ez túl gyorsan bekövetkezett.
- Mindig ez van, ha csatlakozol hozzám. – Szemtelenül mosolyogva nyújtottam felé egy törölközőt, de még így is elég időm volt ahhoz, hogy pofátlanul végig legeltessem rajta tekintetemet. Mintha képtelen lennék betelni a látványával.

Tárgy: Re: Drescher & Drescher

» Desmond Drescher
» Desmond Drescher irodája

Drescher & Drescher

Drescher & Drescher

Similar topics

Similar topics