Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Név: Caroline Woodrow Becenév: Care Születése hely, idő: 1990. 05. 08. / Los Angeles, California Tartózkodási hely: Vegas Csoport: Ügyvéd Anyagi háttér: Felső osztály Szexualitás: Heteroszexuális Avatar alany: Shakira
Ki vagyok én...?!
Kitartó vagyok, amellett grátiszként harcias is, különösen, ha a munkámról van szó, abban nem ismerek tréfát, a kudarcot pedig még annyira sem. Természetesen rosszul viselem ha nem az én kezemben van az irányítás, épp ezért ezekben az esetekben mindent megteszek, hogy visszaszerezzem. Teljes mértékben megbízható vagyok, ha van véleményem a munkámból kifolyólag azt inkább igyekszem megtartani magamnak, főleg, ha arról van szó, hogy az illető ártatlan vagy nem. az én szemeben mindenkinek annak kell, hogy legyen, amíg be nem bizonyosodik az ellentéte mindegy, hogy Ő mit állít. Mint magánember milyen vagyok? Nos, arról fogalmam sincs. Eddig leginkább csak próbáltam kitűnni a szüleim szemében, helytállni, eredményesnek lenni, karriert szeretnék, nem számít, hogy gazdag családból származom vagy sem, amit nem tagadok, hogy élveztem is, egy ideig, de most nem érdekel, sikeres akarok lenni, méghozzá önerőből. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, hogy addig még sok segítséget el kell fogadnom először, de akkor is menni fog. Mintegy százhatvan centiméter magas vagyok, eredetileg barna hajam van, de szőkén jobban kedvelem, íriszeim szintén barnák. Ami az öltözködési stílusomat illeti eléggé sokszínű, egyaránt megtalálható benne az elegáns, kihívó, kényelmes, laza, sportos viselet is, attól függ, hogy épp dolgozom, szórakozom, kikapcsolódom vagy csak egész egyszerűen van egy szabadnapom magamra, amikor megtehetem, hogy ki sem teszem a lábam a lakásból vagy épp az ágyból.
Életem, létem, világom
Azt hiszem mindig is ilyen maximalista voltam, aminek a karrierista életem köszönhető. De idővel persze nekem is rá kellett jönnöm, hogy a nagy célokkal, legalább olyan nagyokat lehet bukni is. Nos, amennyire feltudom idézni mindig a család büszkesége voltam. Arra a mai napig senki sem tudja a választ, hogy magamtól lettem ilyen magabiztos, határozott és céltudatos vagy ez inkább nevelés kérdése, de ez már nem is olyan lényeges. A lényeg az volt, hogy az akaraterőmmel mindent eltudtam érni az eddigi életem során. A gyerekszobánk természetes játékokkal volt elhalmozva nekem valahogy mégsem úgy keltettél fel az érdeklődésemet, mint a húgomnak. Már kislányként is rengeteg kérdésem volt, azt hiszem kissé hiperaktív voltam, minden érdekelt és mindennek érteni akartam a miértjét, mindenről tudni akartam és addig nem nyugodtam bele, amíg nem kaptam egy kielégítő választ. Mindenhez volt hozzáfűznivalóm, kérdésre kérdéssel feleltem és a szüleimnek esélyük sem volt kibújni a válaszadás alól. Nehezen tolerálható egy természetem van, de azért nekik mégis volt türelmük hozzám. De persze azért tudtam, hogy olykor nehezen elviselhető vagyok. De ez csak addig volt így, amíg el nem kezdtem iskolába járni. Onnantól kezdve ugyanis még rosszabb lett a helyzet, de a legtöbb esetben megtalálták a módját mivel és hogyan foglaljanak le. Az általános iskola éveimet hihetetlenül könnyedén vettem és hihetetlenül jól is fejeztem őket nevetségesen egyszerűen. Idővel megtanultam húzni egy határvonalat a családom és a célkitűzéseim közé, amit elvártam, hogy tiszteletben tartsanak. Természetesen a szüleim majd kicsattantak, amikor közöltem velük a gimis utolsó évemben, hogy a jogra szeretnék járni, legfőképp az apu, miután az anyával egy hónapig rágták a nyakamat, hogy csak döntsek már végre, hiszen bárhová, akárhová felvettek volna az eredményeimmel. Ezzel együtt a szabad időmnek is búcsút intettem valamilyen szinten, mert közel sem jutott annyi időm a magánéletemre, mint szerettem volna. Belevetettem magam a nyers tananyagba, amit nem feltétlenül kell érteni is, bőven elég csak tudni. A diploma már amolyan megkönnyebbülést jelentett. Egy korszakot lezárhattam és szinte abban a pillanatban megnyílt egy újabb, ahol még többet kell nyújtani a mai napig is.
do you know who i am?
Lyna Hill
Tárgy: Re: Caroline Woodrow 11.01.16 18:23
Kedves Caroline!
Karrierista nő? Veszélyes. Okos, maximalista és rámenős. Ezek pedig már gyilkos párosítások a férfiakra nézve, de úgy kell nekik. És pech azoknak, akik nem csípik a céltudatos eszes nőket, az Ő bajuk. Remélem, hogy egy napon minden célod eléred majd, addig is mindent bele kislány! Jó szórakozást!