Los Angelesből származom. Nincsenek tehetős és befolyásos szüleim. Sőt egyáltalán nincsenek szüleim. Én csak így ide pottyantam… Soha senkit nem érdekelt, hogy mi van velem és mi lesz holnap. Lassan megtanultam egyedül gondoskodni magamról. A rajzolás és a festés eleinte csak hobbinak indult a figyelmem elterelése a gondok és a mindennapi zűrök elöl. De egy idő után már ez sem segített a rám törő problémákon. Egy nap mikor már nem volt pénzem kifizetni a villany számlát és sötétben ültem egy szál gyertya fénye mellett, csak néztem ahogy lobog az az egy kis láng és szinte elvarázsolt. Megbabonázott és kísértésbe vitt. Nem bírtam levenni a tekintetem a táncoló kis fényről. És minden nappal egyre jobban és jobban vágytam arra a megnyugvásra amit a tűz melege és varázslatos színe okoz. Először csak pár gyertya, a viasz illata és tapintása. A forró igető érzés amit bőrömnek okoz, az apró szikrák ami égés közben pattan ki. Ámulva ültem és néztem. Minden este rajzoltam a fényénél, tüzet a lángot, égő házakat. Megnyugvást okozott és szinte eufórikus érzést váltott ki belőlem. Olyan, mintha a számomra soha nem létező boldogság vált volna valóra, az által, hogy lángot, tüzet gyújthattam. Egyre nagyobb és hatalmasabb lángokra vágytam. Eleinte, csak a rosszul sikerült festményeimet gyújtottam fel és néztem megbabonázva ahogy elég a kandallóban. Majd egyre inkább az érdekelt mi tudná tovább gerjeszteni és több ideig fenntartani a lángot. Próbálkoztam különböző alkoholokkal, de egyik sem hozott különösebben hosszú hatást. Egyes égésgyorsítók viszont egész szépen beváltak. Alkohollal keverve, pedig nem csak látványos de tartós is volt. Megbabonázva figyeltem ahogy lobog és felemészt mindent. Por és hamu lesz az ami eddig egész volt. Egyik este valami nagyobbra vágytam. Elmentem egy elhagyatott gyár épülethez és egy saját magam által kotyvasztott Molotov-koktél segítségével felgyújtottam az egészet. Csak álltam és néztem, hallgattam ahogy ropognak a gerendák és dől össze a monstrum. Élveztem, hogy hatalmam van a tűz felett. Egyre sűrűbben gyújtottam fel helyeket, építményeket, boltokat, lerakatokat és kisebb dolgokat. Még egyszer már az én lábam alatt is égni kezdett a talaj. A rendőrség szemében kezdtem gyanús lenni, így gyorsan kereket oldottam és meg sem álltam Las Vegasig. Nappal egy kis galériában kezdtem el dolgozni, tervem egy saját galéria megnyitása. Ám éjszaka, egy kis piromániás vagyok, aki megtanulta kezelni a tűz erejét és hatalmát, valamint a sajátomat és a készséget, hogy ne tudjanak többet elkapni.