Colton Goodway

” Az élet nem egy játék, nem adhatod fel bármikor!”

Név: Colton Goodway
Becenév: Col
Születése hely, idõ: 1984. 09. 11 / USA -Chicago
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális
Avatar alany: Colin O'donoghue

Ki vagyok én...?!

Most eléggé vakarom a fejem és bajban vagyok, soha nem voltam jó önmagam jellemzésében, nem is tudom, valahogy úgy éreztem mások mindig jobban ismernek engem, mint én saját magam, de hátha össze tudok valamit kanalászni még, kissé olvadt agysejtjeimből. Kezdjük mondjuk a belsővel, hát talán kötelességtudó, szerintem mondhatjuk ezt egy ex katonáról, akkor talán bátor, sőt biztosan, és ehhez tartozik akkor már a szerény is, mert nem nagyon szeretek ezzel dicsekedni, hm, akkor lássuk még, ember szeretet, segítségnyújtás utáni vágy, várjunk, csak ezt, hogy is mondják? Hős szindróma, hát maradjunk inkább annál, hogy nagylelkű vagyok és baromi empatikus, mondom baromi empatikus, nem röhög, kussol és halad vagy pofán vágom! Na, így már jobban tetszik. Hol is tartottam, áh, empatikus. Azután mi van még… Hm, az erőszakos is a terítéken van, elég radikális módszereim vannak a pácienseim „megjavítására”, de be szokott válni, bár van, aki jobban ellenáll, vele több a gond, de hozzám mindenki úgy lép be, hogy aláírja, miszerint nem jelenthet fel semmiféle testi és szellemi fenyítés miatt sem. Ja, akkor már sokoldalú és előrelátó is, nem kell nekem per…
Akkor foglalkozzunk, most egy kicsit a külsőmmel is, elég magas vagyok és hát foglalkozásomból adódóan izmos, tényleg eléggé izmos, széles testalkatom van, mint egy szétlökött kétszer kettes szekrény, de abból is a sor. Barna hajam és kék szemem van, mocskosul jól áll a borosta, de a szakállért nem rajongok. Valahogy nem tudom, nem érzem magam benne elégedettnek az arcom, talán pont a katonaság nevelte belém, ott rend van és fegyelem.

Életem, létem, világom

Ahogy fentebb is említettem foglalkozásomat, ex katona volnék, most, a hogyan és miért is lettem a tagjukra nem szeretnék kitérni, valahogy nem szeretném ezzel is untatni a nagyérdeműt, és különben is senkinek semmi köze hozzá. Afganisztánban szolgáltam éveken át, rengetek halált láttam, rengeteg jó katona és kiváló ember veszett oda golyózáporban, vagy robbantásokban, sajnálatos módon ez már csak egy ilyen szakma, drótkötélből kell lennie az ember idegeinek, hogy ezt mind túlélje, de ez is, mint minden egy idő után kezd megrozsdásodni, na ekkor teszik el az embert, esetemben engem nyugdíjba. Túl sok minden történt, amit nem tudtam már megemészteni, poszt traumatikus stressz szindróma, a nagyokosok szerint ebben szenvedek, szerintem egy végeláthatatlan harcmezőn ragadtam. Nem tagadom, hogy nem tudtam már kontrollálni magam, se a látomásaim, folyton csak a csatatéren voltam és nem tudtam megszökni, hiába tettem bármit, nem ment, csak a felrobbanó embereket, az osztagom többi tagját és felkelőket láttam mindenhol. Kezdtem már teljes mértékben begolyózni, a jelenlegi állapotomnál is jobban, soha nem aludtam vagy ettem, csak bujkáltam a konyhában az asztal alatt és lestem minden neszt, egy idő után tiszta pillanataimban gyógyszereket kezdtem szedni, először csak fájdalomcsillapítót az alváshiány okozta fejfájásra, majd altatót, hogy aludni tudjak, később nyugtatókat, majd egyszerre mind a hármat. Lassacskán elmúltak a téveszméim, de akkorra már annyira a gyógyszerek rabjai voltam, hogy egyszerűen muszáj volt még és mééég. De már receptre nem kaptam, hisz az a rohadt orvos egészségesnek nyilvánított, hogy sorvadna el a keze, amelyikkel aláírta a papírt! Dílerekhez kezdtem járni különböző drogokért, ami hasonló hatást válthatott ki, mint a hármas gyógyszerkombóm. Egy darabig ez egész szépen működött is, majd lassan már egyre zavaróbbá váltak az elvonási tüneteim, egyre kevésbé tudtam kontrollálni a dührohamaim és a hangulatingadozásaim, azért képes voltam tombolni, mert nincs tej a hűtőpultban. Egy ilyen kirohanásom alkalmával talált rám egy volt katonatársam, lefogott és magával rángatott, napokig mosta át sóoldattal a vérem mire teljesen kiürült minden fajta szintetikus anyag a szervezetemből. Ekkor teljesen önmagam voltam, nem tudom mióta először, és elmesélte, hogy ő is átélte mindezt, de valaki segített neki túllépni, radikális módszer, de hatásos. Meggyőzött, minden papírt aláírtam, majd hat hónapnyi kínzó, fájdalmas szenvedés után mondhattam ki először azt, hogy tiszta vagyok, ha megpróbáltam előtte bármikor is olyan büntetést kaptam érte, amit nem kívánok senkinek sem. Elhatároztam hát, hogy egy segítőcsoportot alapítok, ahol drogproblémákkal küzdőket segítek, ugyanezzel az elvvel, amit én is végigszenvedtem, és büszkén mondhatom azóta sem nyúltam semmi után ami visszaránthatna a süllyesztőbe.