Ana & Ray

"Rohadt életbe " - az első mondat ami reggel eszembe jutott. Mocskos fejfájás... Soha sem lesz egy olyan reggelem sem, amikor nem fáj semmim sem. Általában néhány csontom fáj, vagy egy-két lőt sebbel gazdagabb vagyok, vagy pedig a jobbik esetben csak fáj a fejem. Sokszor megkapom, hogy ha nem vigyázok a következőt a fejembe kapom. De addig még tényleg nem kapom addig nyugi nem kell félteni.
Ritka pillanatok egyike, mikor totál tiszta vagyok. Hogy miért csinálom? Most hogy magyaráztam el valaki olyannak aki soha nem próbálta. Hogy menő és azért? Tévedés... Ez egy életérzés. Konkrét oka nincs, talán azért mert én ebben nőttem fel és számomra ez a normális. Különben is muszáj tudnom, hogy mit árulok... Túl hosszú és bonyolult ez ahoz, hogy elmagyarázzam. A fejfájás szűnni nem akaró érzés, ami ott lüktet a fejemben végig a gerincoszlopomon. A fehér plafont bámulva lassan tisztul a látásom. Oldalra fordítottam a feje m és Niki még javában aludt. Zuhany... ez kell most nekem, talán az segít rajtam. Lassan tápászkodom fel az ágyból és indulok a fürdő felé.  A zuhany alatt kikapcsolom az agyam és semmire nem gondolok. A fájdalom lassan szűnni kezd. Kilépve gyorsan egy törölközőt tekertem a derekam köré, mert közben hallottam, hogy megcsörren a mobilom a hálóban. -Szevasz! Mi a helyzet? - léptem a gardrób elé. - Ma este! Ott leszek. Csá! - és azzal a mozdulattal megváltam a törölközőtőt. Alsóért nyúltam és beleléptem. Farmer és kész... - Oh, te ébren? - fordultam a rémült arcú Niki felé. - Délutánra szabad vagy. Tessék...- dobtam elé a hitelkártyát. - Vegyél valami normális ruhát meg amit kell, este jelenésünk van. - mosolyodtam el miközben begomboltam az inget.

Ana & Ray

Nőt látni az ágyamban nem nagy cucc, nem Ő az első sem az utolsó. De a rémült tekintett meglepett, amikor meglátott pucéran. Mi a franc? Egy sokat látott ribanctól feletébb meglepő ez a reakció. Rajta kell tartanom a szemem, hisz soha sem lehet biztos a magamfajta abban, hogy ki a barát és ki az ellenség. - Na mi van...? Azt ne mond hogy meglepődtél? - fiordultam felé, még min dig teljesen pucéran és dacos arckifejezéssel. Ha most nem ugy reagál ahogy azt egy vérprofi csinálja, akkor bizony bűzlik körülöte a levegő. És ha bebizonyosodik a gyanúm, akkor az első adandő alkalommal olmot fog enni a kicsike. Pedig aztán kár lenne érte. Igazán dögös kis darab. Talán az is meglepődéssel tölti el, hogy az éjjel nem történt semmi és nem erőszakoltam meg az első este. Igen erőszakoltam. Hogy miért használom ezt a szót? Mert ezek a nők egy sem azért csinálja mert élvezi csakis a pénz hajtja Őket és az hogy villoghatnak egy magam fajta pasi oldalán. Az ilyent luxus Prostinak hívják. Bár most magam ellen beszélek, de láttam és  már olyan nőt is aki csodákra volt képes a "nyeregben", aztán meghalt. Hogy én öltem e meg? Nem, dehogy ahoz túl jó nő volt.
- Ne hejeselj itt nekem úgy mint egy robot. - emeltem fel az állam. Ki nem álhatom mikor úgy viselkednek mint valami ovis. Egyenlére nem adtam rá okot, hogy retegjen tőlem és ha jó kislány lesz akkor nem is fogok. Jobb ha nem szeretné megérni inkább azt, hogy retegnije keljen tőlem. - Csak engedd el magad. -sutogtam a fülébe miközben hüvelykujjam végighuztam az alsó ajkán. -Légy jó kislány... -csókoltam bele a nyakába, majd az állánál fogva oldalra löktem. Visszasétáltama szekrényemhez és kb tíz másodperc alat felkaptam a ruháimat.
- Nagyon lesz*rom... Te vagy a nő csak tudod mi áll jó. - csatoltam fel a pisztolyt a zakó alá. -Mennem kell. Este jövök. Kilenckor legyél kész. - Csuktam be magam mögött az ajtót és hagytam magára. -Andy, kövesd a kiscsajt és minden lépését figyeld, ha valami nem úgy megy hozd ide vissza és jellentsd. -beszáltama kocsiba és elindultam. Van még néhány dolog amit el kell intéznem az esti jelenés előtt.

 Tisztában vagyok vele, hogy itt nem hetek, vagy hónapok, sokkal inkább évek munkájáról van szó, mire sikerül annyira beépülnöm, a bizalmába férkőznöm, hogy szép lassan elkezdjen óvatlan lenni, hogy addig is búcsút inthetek a régi életemnek, a szeretteimnek, de ez fontos, ahogy az is, hogy jól csináljon, más különben az életemmel játszom, ezek nem tréfálnak, olt szerencsém látni már, mindennek pontosan úgy kell lennie, ahogy azt elvárná, úgy kell viselkednem, beszélnem, reagálnom, akár egy rossz arcvonás és kételkedni kezdhet, kiakadhat, Persze azért nem vagyok felkészületlen.  Eleinte csak ki kell puhatolnom hol és mit szabad, ki tudja mennyire paranoiás, azért van nálam némi apróság, lehallgató csipek, nyomkövető, ilyesmi, dróttal nem próbálkozhatok, de ki gyanakodna egy kurva fülbevalójára, esetleg hajtűjére, bízom benne, hogy senki.
- Az leszek, amit csak akarsz. - Ilyen lehet farkasszemet nézni a halállal, amikor az közeleg? Igaza van, el kell engednem magam, beleborzongtam, ahogy a nyakamba csókolt, de legbelül a lepedőt markoltam, hogy eltudjam viselni magamon az érintését, amit bizony el kell, sőt... közel kell engednem magamhoz, ha bármit is elakarok érni, már pedig csak így van igazán értelme az egész akciónak, nem bukhatunk el rajtam. Szóval már unja a buta lotyókat, nos ez váratlan, vagyis ez a nagy mamlasz fog követni mindenhová, hát ez pazar. Esetleg a fürdőbe is utánam jön? Miután egyedül maradtam szépen lezuhanyoztam, jól esett, megnyugtatott, majd felöltöztem, fogtam szépen a hitelkártyát, nem ostoba, biztosan igazi, a pénz pedig tisztára van mosva. Belebújtam szépen a cipőcskémbe, majd jeleztem Andy-nek, hogy indulhatunk vásárolni, eddig egész könnyű, azért könnyebb lenne egy fokkal, ha tudnám mit szeret, a kedvében akarok járni. Hmn... Én vagyok a nő, csak tusom mi kell... Hát persze. Meg a nyomozó, aki szépen lecsukat, aztán már csak egy szép fémkarperec fog hiányozni, ami hosszú évekre a csuklójára pattan. Na de, előbb keressünk valami dögös rucit, a munkámnak hála úgysincs sok időm vásárolgatásra, irónia volt. Most sem volt kifejezetten sok időm, plusz még tanácstalan is voltam, plusz még ragtapaszom is itt toporzékolt mögöttem, szóval a spontaneitásra bíztam a választást, végül is azt mondják, hogy mindig az a helyes döntés, amit először választunk. Ez úttal az eleganciára szavaztam, szó mi szó elegánsan lelátni a köldökömig, már csak azt remélem, hogy a kellő hatást is fogom kiváltani vele.



KLIKK