welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Gimnázium
Saige Hannigan
16.08.18 12:07
Graham & Hayley
Hayley Woodson
28.07.18 12:31
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (783)
 
Desmond Drescher (650)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Caecilia Eastwood
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

It is not the lead that makes a "dog" faithful.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
173
Join date :
2015. Dec. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 16.09.18 13:22

Már idejét se tudom mikor ment el Simon, nem nézem a napokat, csak azért kelek fel reggelente, hogy enni adjak a kutyának és magamnak, bár ez a lényegtelenebbik része. Munkát is kell találnom, mert a sok áram, víz, fűtésre való gáz sem ingyen áll rendelkezésre és a táp sem olcsó a hatalmas kutyának.
Ma állásinterjúm lesz, a héten a harmadik, még nem kaptam telefonhívást egyik helyről sem, ami pech, de nem csodálkozom rajta. Rezignált vagyok, egy élő zombi, nem alszom jól, hogy Simon nincs a házban, az ágyban, mellettem.
Megkötöm a nyakkendőmet ami egy ízléstelen darab, valami borzalmas fekete fehér csíkos. Az ingem egyszerű sima fehér, a zakó pedig fekete, még Simon vette nekem mert szerinte olykor nem hogy nem követem a divatot, de egy csöves is igényesebb. Ezen elmosolyodok egy pillanatra, hiányzik.
Tudom nagyjából mi történt vele mostanában és büszke vagyok rá amiért segítséget keresett magának, remélem eléri vele azt hogy jobban érezze magát a bőrében. Legalább félig szeretném visszakapni a férjemet.
Kutya farok csóválva rohan elém a nappaliba, monoton módon simogatom meg a fejét majd hagyok némi vizet a táljában és kutyakaját.
- Kívánj szerencsét haver! - intek neki majd a homlokomhoz csapom a kezem és visszaszaladok a nappaliba, új lakótársamat elfelejtettem megetetni, még hozzá kell szoknom, hogy bővült a család. Egy fehér egér, valamelyik nap egy kisállat bolt előtt sétáltam el és benéztem, már nem is tudom miért és akkor láttam meg, hogy ezeket az egereket olcsón adják kajának...csórik azért voltak ott hogy valami kígyó vagy görény kajája legyen. Volt ott egy apróság, kisebb volt a többinél, de eleven volt és kíváncsi, azonnal elhoztam, a neve Dexter, de azt hiszem lány.
Végül elindulok mégiscsak és a kocsival hamar a gyárhoz érek, ide akarok csoport vezetőnek jelentkezni ami nem sokkal több, mintha végezném kétkezi munkát. Majdnem lediplomáztam, igazából kereshetnék jobb munkát is, de megelégszem ezzel is, a fizetés nem sokkal több vagy kevesebb.
A folyosón várakozok mikor szólnak, hogy bemehetek, én vagyok az egyetlen jelentkező egy kopasz ürgén kívül aki a térdén ütögetik az ujjait.
Odabent steril fehér a fal és az asztal túloldalán egy negyvenes férfi ül, szeme a monitorról rám villan és egy bátorító, de snassz mosolyt küld. Leülök.
- Üdvözlöm Mr. Hunter. - nyújtja a kezét.
- Üdvözlöm!
- Foglaljon helyet.
Az interjú a szokásos kérdésekkel indul, mi motivál, mit szeretnék elérni a gyárban, mik a terveim a jövőre, mennyire vagyok elkötelezett és a többi.
A fickó tárgyilagos én pedig nem vagyok túl lelkes, de végül csak túlesünk a formaiságokon. A bért is megbeszéljük a munkaidőt is, minden apró részletet, majd elbocsájt azzal, hogy értesítenek ha megfelelek. Bólintok és hagyom, hogy a kopasz fickó menjen be utánam.. Biztos megnyeri, a mosolya kicseszettül "addig nyalok míg a székedben nem ülök" ábrázatot mutatja.
Otthon kilazítom a nyakkendőt és ledőlök a kanapéra, a telefonom megcsörren.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
172
Join date :
2015. Dec. 20.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. Today at 0:54

Simon:

Nem akartam elhinni, hogy Ben kidobott. Ő engem. Ez általában fordítva szokott történni. Úgy tűnik, hogy már alábbhagyott nála a nagy szerelem. Érthető, hogy nem akarta, hogy együtt lakjunk. Megcsaltam, aztán megütöttem, mint egy totál elmebeteg. Szerencsére Faith rögtön belement, hogy nála lakjak egy ideig. Mindent elmeséltem neki őszintén, nem sajnáltattam magam. Később Grace is átjött, így már ketten akadhattak ki rám. Miután kipakoltam a cuccomat és birtokba vettem a vendégszobát töröltem magamat minden közösségi médiáról. Bárki írt is sms-t, vagy hívott, arra nem válaszoltam. Az első hetekben semmit se csináltam, csak eljártam ahhoz a hülye pszichológushoz, akit Faith szerzett nekem. Eléggé elhagytam magam, csak Ben pulcsijában mászkáltam, nem borotválkoztam, és a fürdést is elfelejtettem egy időre. Utáltam mindent és mindenkit, nem akartam senkivel se beszélni. Az egyetlen akit szeretek eldobott, mint valami elromlott szart...és ezen képtelen voltam túllépni.
Faith igyekezett életben tartani, de elég nehéz dolga volt. Néha azért sikerült elrángatnia valahová, biztosan furcsán néztek rám az emberek a barlanglakó kinézetem miatt. Ennél már csak arra volt nehezebb rávennie, hogy elmenjek a pszichológushoz. Utáltam azokat a beszélgetéseket, azt meg főleg, amikor tovább küldött egy pszichiáterhez. Ezt először a nővéreim is ellenezték, nem akarták, hogy gyógyszert szedjek, de később ez a véleményük megváltozott. Én meg nem óhajtottam a rinyálásukat hallgatni, ezért nem ellenkeztem. Azóta jobban vagyok...kábábban, de jobban. Azt hiszem.
Ma Grace-el, a férjével és a fiukkal elmentünk az állatkertbe, mert Faith elvileg átugrott Benhez. Pazar, legalább ő láthatja. Másfél hónapja nem találkoztam vele, rohadtul hiányzik már. Nélküle alig tudok elaludni, megszoktam már hogy mindig átölel. Szeretek kis kifli lenni, mert olyankor biztonságban érzem magam. Nem értem, hogy a nővéremnek miért kell találkoznia vele, de hiába agyalok ezen, inkább elfoglalom magam a zebra etetéssel.


Faith:

Nagyon örültünk Grace-el, amikor Simon végre talált magának valakit hosszabb távra. Ben a kezdetektől fogva kedvesnek tűnt, habár tudtuk, hogy szegény nagy fába vágta a fejszéjét. Simon kedves és vicces, de sokszor sajnos rettentően manipulatív és zsarnokoskodó. Ha valami nem úgy történik ahogyan azt ő akarja, akkor egyszerűen megsértődik és duzzog. Már kiskorától kezdve ilyen, és ezeket a rossz tulajdonságokat nem tudta még eddig levetkőzni. Valószínűleg nem is fogja, mi akkor is ugyanúgy szeretjük. A házasságuknak már kevésbé örültünk, hiszen még mindketten olyan fiatalok. Élniük kellett volna még, mielőtt meghoznak egy ilyen komoly döntést. Én előre tudtam, hogy ezt a kötöttséget Simon nem fogja sokáig bírni, és igazam is lett. Azóta ez a véleményünk megváltozott, a problémák ellenére talán mégsem volt olyan rossz ötlet az összeházasodás. Végül is ők tudják, ők érzik, hogy mi a jó nekik. Ben jó választás, elviseli Simont ami valljuk be nem könnyű feladat. A testvérének se könnyű lenni, nemhogy a férjének.
Amikor Simont megerőszakolták az az egész családot megrázta. Utána majdnem megölte magát, ami az anyánkat teljesen padlóra küldte. Az öcsém egy önző kis dög, akkor se gondolt másra, csak magára. Ha meghalt volna azt semelyikünk se lett volna képes elviselni. Az ezt követő időszak maga volt a pokol, nem csoda, hogy most itt kötöttünk ki. Magam se hittem el, hogy Simon megütötte Bent, ez annyira abszurd. Neki inkább a szája nagy, nem az a verekedő típus. Simon teljesen kifordult önmagából, ez már az első perctől látszódott, amikor beköltözött hozzám. Eddig mindig adott a külsejére, talán már túlságosan is. Ennek ellenére az elmúlt hetekben egyfolytában egy pulóverben volt, mert hogy annak "Ben illata van". Sajnos pár nap után csak a büdös szagot véltem rajta felfedezni. Szerencsére végül sikerült rávennem, hogy most már fürödnie is kéne, és egy borotválkozás sem ártana. Benjamin is biztosan jobban örülne, ha nem egy bűzbombát látna viszont.
S ha már Ben, ideje volt felhívnom, hogy beszélgessünk egy kicsit. Simonnal ellentétben én tartottam vele a kapcsolatot, de nem volt időnk személyesen is találkozni az elköltözés óta. Engem lefoglalt az öcsém, egy pillanatra sem akartam egyedül hagyni még úgy sem, hogy most már szedi a gyógyszereit. Ezt először elleneztem, de inkább legyen az öcsém kissé kába és lassú, minthogy újra felvágja az ereit. Bent azért kerestem fel, hogy kiderüljön mik a tervei a jövőre nézve. Bármit is mondjon az Simonnak csak jó lesz, mert nem kell tovább bizonytalanságban élnie.
A gyors telefonálás után elmentem a házukhoz. Becsöngettem, és ha Ben ajtót nyitott elmosolyodtam.
- Szia! Bejöhetek? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

It is not the lead that makes a "dog" faithful.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Magán játékok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához