welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Utcák / Sikátorok
Lyna Hill
Today at 13:33
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 17:14
shining Darkness
Lyna Hill
Yesterday at 13:39
NOCTURNAL ANIMALS
Lyna Hill
Yesterday at 13:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2127)
 
Lyna Hill (832)
 
Desmond Drescher (650)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (492)
 
Jennifer Ariadne Lively (458)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (388)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

It is not the lead that makes a "dog" faithful.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
Benjamin Tate Hunter
Hozzászólások száma :
177
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 18.
Kora :
27
Tartózkodási helye :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 16.09.18 13:22

Már idejét se tudom mikor ment el Simon, nem nézem a napokat, csak azért kelek fel reggelente, hogy enni adjak a kutyának és magamnak, bár ez a lényegtelenebbik része. Munkát is kell találnom, mert a sok áram, víz, fűtésre való gáz sem ingyen áll rendelkezésre és a táp sem olcsó a hatalmas kutyának.
Ma állásinterjúm lesz, a héten a harmadik, még nem kaptam telefonhívást egyik helyről sem, ami pech, de nem csodálkozom rajta. Rezignált vagyok, egy élő zombi, nem alszom jól, hogy Simon nincs a házban, az ágyban, mellettem.
Megkötöm a nyakkendőmet ami egy ízléstelen darab, valami borzalmas fekete fehér csíkos. Az ingem egyszerű sima fehér, a zakó pedig fekete, még Simon vette nekem mert szerinte olykor nem hogy nem követem a divatot, de egy csöves is igényesebb. Ezen elmosolyodok egy pillanatra, hiányzik.
Tudom nagyjából mi történt vele mostanában és büszke vagyok rá amiért segítséget keresett magának, remélem eléri vele azt hogy jobban érezze magát a bőrében. Legalább félig szeretném visszakapni a férjemet.
Kutya farok csóválva rohan elém a nappaliba, monoton módon simogatom meg a fejét majd hagyok némi vizet a táljában és kutyakaját.
- Kívánj szerencsét haver! - intek neki majd a homlokomhoz csapom a kezem és visszaszaladok a nappaliba, új lakótársamat elfelejtettem megetetni, még hozzá kell szoknom, hogy bővült a család. Egy fehér egér, valamelyik nap egy kisállat bolt előtt sétáltam el és benéztem, már nem is tudom miért és akkor láttam meg, hogy ezeket az egereket olcsón adják kajának...csórik azért voltak ott hogy valami kígyó vagy görény kajája legyen. Volt ott egy apróság, kisebb volt a többinél, de eleven volt és kíváncsi, azonnal elhoztam, a neve Dexter, de azt hiszem lány.
Végül elindulok mégiscsak és a kocsival hamar a gyárhoz érek, ide akarok csoport vezetőnek jelentkezni ami nem sokkal több, mintha végezném kétkezi munkát. Majdnem lediplomáztam, igazából kereshetnék jobb munkát is, de megelégszem ezzel is, a fizetés nem sokkal több vagy kevesebb.
A folyosón várakozok mikor szólnak, hogy bemehetek, én vagyok az egyetlen jelentkező egy kopasz ürgén kívül aki a térdén ütögetik az ujjait.
Odabent steril fehér a fal és az asztal túloldalán egy negyvenes férfi ül, szeme a monitorról rám villan és egy bátorító, de snassz mosolyt küld. Leülök.
- Üdvözlöm Mr. Hunter. - nyújtja a kezét.
- Üdvözlöm!
- Foglaljon helyet.
Az interjú a szokásos kérdésekkel indul, mi motivál, mit szeretnék elérni a gyárban, mik a terveim a jövőre, mennyire vagyok elkötelezett és a többi.
A fickó tárgyilagos én pedig nem vagyok túl lelkes, de végül csak túlesünk a formaiságokon. A bért is megbeszéljük a munkaidőt is, minden apró részletet, majd elbocsájt azzal, hogy értesítenek ha megfelelek. Bólintok és hagyom, hogy a kopasz fickó menjen be utánam.. Biztos megnyeri, a mosolya kicseszettül "addig nyalok míg a székedben nem ülök" ábrázatot mutatja.
Otthon kilazítom a nyakkendőt és ledőlök a kanapéra, a telefonom megcsörren.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Simon Whitlock
Hozzászólások száma :
175
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 20.
Kora :
24
Tartózkodási helye :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 20.09.18 0:54

Simon:

Nem akartam elhinni, hogy Ben kidobott. Ő engem. Ez általában fordítva szokott történni. Úgy tűnik, hogy már alábbhagyott nála a nagy szerelem. Érthető, hogy nem akarta, hogy együtt lakjunk. Megcsaltam, aztán megütöttem, mint egy totál elmebeteg. Szerencsére Faith rögtön belement, hogy nála lakjak egy ideig. Mindent elmeséltem neki őszintén, nem sajnáltattam magam. Később Grace is átjött, így már ketten akadhattak ki rám. Miután kipakoltam a cuccomat és birtokba vettem a vendégszobát töröltem magamat minden közösségi médiáról. Bárki írt is sms-t, vagy hívott, arra nem válaszoltam. Az első hetekben semmit se csináltam, csak eljártam ahhoz a hülye pszichológushoz, akit Faith szerzett nekem. Eléggé elhagytam magam, csak Ben pulcsijában mászkáltam, nem borotválkoztam, és a fürdést is elfelejtettem egy időre. Utáltam mindent és mindenkit, nem akartam senkivel se beszélni. Az egyetlen akit szeretek eldobott, mint valami elromlott szart...és ezen képtelen voltam túllépni.
Faith igyekezett életben tartani, de elég nehéz dolga volt. Néha azért sikerült elrángatnia valahová, biztosan furcsán néztek rám az emberek a barlanglakó kinézetem miatt. Ennél már csak arra volt nehezebb rávennie, hogy elmenjek a pszichológushoz. Utáltam azokat a beszélgetéseket, azt meg főleg, amikor tovább küldött egy pszichiáterhez. Ezt először a nővéreim is ellenezték, nem akarták, hogy gyógyszert szedjek, de később ez a véleményük megváltozott. Én meg nem óhajtottam a rinyálásukat hallgatni, ezért nem ellenkeztem. Azóta jobban vagyok...kábábban, de jobban. Azt hiszem.
Ma Grace-el, a férjével és a fiukkal elmentünk az állatkertbe, mert Faith elvileg átugrott Benhez. Pazar, legalább ő láthatja. Másfél hónapja nem találkoztam vele, rohadtul hiányzik már. Nélküle alig tudok elaludni, megszoktam már hogy mindig átölel. Szeretek kis kifli lenni, mert olyankor biztonságban érzem magam. Nem értem, hogy a nővéremnek miért kell találkoznia vele, de hiába agyalok ezen, inkább elfoglalom magam a zebra etetéssel.


Faith:

Nagyon örültünk Grace-el, amikor Simon végre talált magának valakit hosszabb távra. Ben a kezdetektől fogva kedvesnek tűnt, habár tudtuk, hogy szegény nagy fába vágta a fejszéjét. Simon kedves és vicces, de sokszor sajnos rettentően manipulatív és zsarnokoskodó. Ha valami nem úgy történik ahogyan azt ő akarja, akkor egyszerűen megsértődik és duzzog. Már kiskorától kezdve ilyen, és ezeket a rossz tulajdonságokat nem tudta még eddig levetkőzni. Valószínűleg nem is fogja, mi akkor is ugyanúgy szeretjük. A házasságuknak már kevésbé örültünk, hiszen még mindketten olyan fiatalok. Élniük kellett volna még, mielőtt meghoznak egy ilyen komoly döntést. Én előre tudtam, hogy ezt a kötöttséget Simon nem fogja sokáig bírni, és igazam is lett. Azóta ez a véleményünk megváltozott, a problémák ellenére talán mégsem volt olyan rossz ötlet az összeházasodás. Végül is ők tudják, ők érzik, hogy mi a jó nekik. Ben jó választás, elviseli Simont ami valljuk be nem könnyű feladat. A testvérének se könnyű lenni, nemhogy a férjének.
Amikor Simont megerőszakolták az az egész családot megrázta. Utána majdnem megölte magát, ami az anyánkat teljesen padlóra küldte. Az öcsém egy önző kis dög, akkor se gondolt másra, csak magára. Ha meghalt volna azt semelyikünk se lett volna képes elviselni. Az ezt követő időszak maga volt a pokol, nem csoda, hogy most itt kötöttünk ki. Magam se hittem el, hogy Simon megütötte Bent, ez annyira abszurd. Neki inkább a szája nagy, nem az a verekedő típus. Simon teljesen kifordult önmagából, ez már az első perctől látszódott, amikor beköltözött hozzám. Eddig mindig adott a külsejére, talán már túlságosan is. Ennek ellenére az elmúlt hetekben egyfolytában egy pulóverben volt, mert hogy annak "Ben illata van". Sajnos pár nap után csak a büdös szagot véltem rajta felfedezni. Szerencsére végül sikerült rávennem, hogy most már fürödnie is kéne, és egy borotválkozás sem ártana. Benjamin is biztosan jobban örülne, ha nem egy bűzbombát látna viszont.
S ha már Ben, ideje volt felhívnom, hogy beszélgessünk egy kicsit. Simonnal ellentétben én tartottam vele a kapcsolatot, de nem volt időnk személyesen is találkozni az elköltözés óta. Engem lefoglalt az öcsém, egy pillanatra sem akartam egyedül hagyni még úgy sem, hogy most már szedi a gyógyszereit. Ezt először elleneztem, de inkább legyen az öcsém kissé kába és lassú, minthogy újra felvágja az ereit. Bent azért kerestem fel, hogy kiderüljön mik a tervei a jövőre nézve. Bármit is mondjon az Simonnak csak jó lesz, mert nem kell tovább bizonytalanságban élnie.
A gyors telefonálás után elmentem a házukhoz. Becsöngettem, és ha Ben ajtót nyitott elmosolyodtam.
- Szia! Bejöhetek? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Benjamin Tate Hunter
Hozzászólások száma :
177
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 18.
Kora :
27
Tartózkodási helye :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 22.09.18 19:13

Pocsék hangulatban vagyok és nem is nagyon próbáltam a telefonban másképp tűnni, Faith tisztában van vele hogy mi a helyzet, előtte nem kell megjátszanom magam. Nem mintha annyira az a megjátszós fajta volnék, az érzéseim a képemre vannak írva mint valami reklámtábla. A csöngetésre felpattanok a kanapéról, még mindig rajtam az ing és a zakó, nem volt kedvem vállalni az öltözéssel járó procedúrát. Kezem a kilincsre simul és ajtót nyitok. Faith elragadó mosolya fogad amitől nekem is mosoly kúszik az arcomra a helyzet ellenére is. Ő mindig valami vidámságot juttat az ember eszébe, szép, csinos nő, és a mosolya a legkomorabb embert is kivirágoztatja.
- Szia! Persze, gyere, örülök, hogy újra találkoztunk, kár, hogy ilyen körülmények mellett.
Beinvitálom az ajtón és rendre intem a hóbortos kutyát, hogy ne ugráljon, negyven kiló tömör izom és nem kellemes amikor ezt az emberre ugrálva mutatja meg.
- Kérsz valamit inni? - indulok meg a konyhába, a mosogatóban szokatlanul nem állnak tányérhalmok, nincs mosatlan, egy morzsa sincs az asztalon, ellenben a kuka tele van pizzás dobozokkal és a tegnapi kínai csirkés tészta dobozával.
Nem kérdezek rá Simon-ra, ugyan a telefonban is kerültük a személyének említését, de tudom, hogy Ő miatt van most itt. Nem tudom fel vagyok-e készülve rá, hogy halljak felőle. Tudni akarom, hogy jól van-e, de valahol rettegek is a választól.
Visszatérek a kis konyhából a napfényben fürdő nappaliba, kissé mintha még világosabb lenne mint általában.
- Szét húztad a függönyöket. - állapítom meg.
Lerakok két pohár narancslevet az asztalra, már nem emlékszem említette-e hogy mit kér inni.
- Köszönöm! És igen, széthúztam, nagy volt a sötétség, bár visszahúzhatom, ha inkább lennél Dracula.
- Nem, nem, jó lesz ez így. - ülök le a kanapéra, a kutya máris a lábamra fekteti a fejét. - Hogy van Simon? Ne kerteljünk, miatta vagy itt.
Nem tudom mit fogok hallani, hogy jól van, esetleg már látni se akar, vagy épp ellenkezőleg, nincs jól és talán újra megpróbált meghalni. Erre a gondolatra a szívem két ütem helyett négyet ver egymás után gyorsan. Sose volt könnyű a kapcsolatunk, de eddig mindig megoldottuk, most azonban nem tudom mi lesz. Egyszerre érzem azt, hogy megtettem mindent és hogy csak ölbe tett kézzel vártam a csodát.
- Látni se akar, igaz? - mondom és felnevetek keserűen. Na igen, ahogy viselkedtem, kiraktam az otthonából, nem megérteni próbáltam, hanem elzavartam és magára hagytam. Nem mintha Faith ne tudná gondját viselni, csupán ez az én kötelességem. Jóban-rosszban, ahogy ígértem, mégis elbuktam az eskün.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Simon Whitlock
Hozzászólások száma :
175
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 20.
Kora :
24
Tartózkodási helye :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 23.09.18 23:05

Faith:

Jó párszor jártam már ebben a házban, és annak ellenére, hogy két férfi lakik itt - és  az egyikük Simon, nem volt olyan vészes a helyzet. Egyszer se láttam patkányt, vagy csótányt. A kuka tetején tornyosuló pizzás dobozokból ítélve Ben se a legjobb időszakát éli. Én próbáltam Simont egy kicsit egészségesebb életmódra rávenni, de nagyon elhagyta magát.
- Igen, sajnos, de azért jó újra látni téged. - Feleltem mosolyogva, miközben beléptem az ajtón. - Szia kutyus. - Megsimogattam a kissé túlságosan felizgatott blöki fejét, nagyon aranyos. - Aha, egy kávé jól esne, fárasztó estém volt. - Főleg Simon miatt. A nappali felé vettem az irányt. Nem tetszett ez a vámpíros hatás, ezért elhúztam a függönyöket, majd leültem a kanapéra. Remélem, hogy nem rossz hírekkel kell hazamennem Simonhoz, de Bent ismerve biztos nem fogja azt mondani, hogy már nem szeretne többet találkozni vele.
- Ne haragudj, de kell a napfény, nem lehet így élni. - Simon is ezt csinálja, és ez nagyon idegesítő. Felsóhajtottam, gyorsan jött a kérdés. Persze ezért vagyok itt, valamikor túl kell esnünk rajta. - Az elején nagyon rosszul volt, nem értette, hogy miért kellett elmennie innen. Nagyon nehéz volt elrángatnunk a pszichológushoz, de szerencsére azóta is jár hozzá. Később a pszichiátertől kapott két gyógyszert, amiket szednie kell. Erre se volt valami könnyű rávennünk őt. De az elmúlt napokban minden rendben ment, újra eljár edzeni. - Arról nem akarok mesélni részletesebben, hogy az eleje mennyire szörnyű volt. Koncentráljunk a jelenre és a jövőre, ezek fontosabbak most. - Simon? Dehogynem. Egész nap te vagy a téma, hogy beszéltem-e veled, elakarsz-e válni tőle stb. Szeretne látni, de nagyon szégyenli magát amiért megcsalt és megütött téged. Plusz azt hiszi, hogy őrültnek tartod, és ezért dobtad ki. Remélem nem haragszol meg érte, de szerintem jót tett mindkettőtöknek ez a kis távollét. Ő koncentrálhatott a gyógyulásra, neked pedig talán sikerült kicsit jobban átlátni a dolgokat. - Jobban is elfajulhattak volna a dolgok, ha Simon valami olyat tesz amit Ben nem tudna neki megbocsátani, akkor nem tudom, hogy mi lett volna. - Nem csak azért jöttem, hogy elmondjam mi van az öcsémmel. Most gyógyszereket kell szednie, amiket nem mindig vesz be magától. Tudom, hogy szereted, de készen állnál rá, hogy erőszakkal is belé tömd azokat az izéket? Mert biztosan hozná a szokásos manipulatív formáját, és azzal fenyegetőzne, hogy elválik tőled, vagy azt mondaná, hogyha szereted akkor nem kényszeríted ilyesmire. - Az öcsém tud mocsok is lenni, főleg ha ki kell bújni dolgok alól. - Ez az egyik dolog, amit kérdezni szerettem volna. A másik talán még fontosabb. Szeretnéd folytatni ezt a kapcsolatot? Tudom, hogy bűntudatod van amiatt ami történt. Nekünk is. Ha anno jobban figyelünk rá, ha elküldjük a pszichológushoz talán ez az egész meg sem történik. De nem szeretném, hogy azért maradj vele, mert bűntudatod van, vagy azért, mert sajnálod. A saját boldogságodra is gondolnod kell. Simonnak is jobb lenne, ha olyan döntést hoznál ami neked is jó, nem csak a lelkiismeretednek. - Attól még, hogy most Simon kiegyensúlyozottabb nem biztos, hogy ez sokáig így marad. Abban sem vagyok biztos, hogy Ben képes lenne rávenni Simont, hogy vegye be a gyógyszereit. Nem jó dolog erőszakot alkalmazni, de ez most egy teljesen más helyzet. Ezt nálam is eljátszotta, miután hatottak a bogyók lenyugodott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Benjamin Tate Hunter
Hozzászólások száma :
177
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 18.
Kora :
27
Tartózkodási helye :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 07.10.18 6:22

Húzom és halasztom, hogy választ kapjak az igazi kérdésemre, mert egyedül Simon állapota érdekel, ezek a körülfont hogy vagy kérdések és mi újság csak körítés, mindketten tudjuk, hogy ez nem igazán érdekel. Bár egyszerre akarom hallani mi van vele és elzárkózni a válasz elől. Mert mi van ha semmi sem változott, mi van ha még rosszabb a helyzet? Már így is a zátony felé halad a házasságunk és nem azért, mert nem szeretjük egymást, hanem a sok körülmény, ami történt, megrágta és kiköpte a kapcsolatunkat. Olyan, mint a Mexikót és Amerikát elválasztó fal, kemény és sziklaszilárd. Ezen vagy átmászni lehet vagy ledönteni, mindegyik hosszadalmas és sok fájdalommal jár.
- Ezt jó hallani. - motyogom. - És nem kellett elmennie. Én azt mondtam jót tenne neki, nem zavartam el. - állok fel védekezni, bár magam sem tudom miért. Nem tettem semmi rosszat sem, mégis úgy érzem én vagyok az Antikrisztus. Simon azonnal belement abba, hogy elmegy, az érdekében, eszem ágában sem volt elzavarni, de tudtam, hogy ha a családja veszi majd körbe az valamelyest jobb hatással lesz majd rá, mint én. Mert megtettem mindent mégsem javult az állapota, sőt, egyre mélyebbre süllyedt a személyes poklában. Fájdalmas ezt így kimondani, de jobb volt neki nélkülem. Minden fájdalma körém csoportosult és ahhoz, hogy jobban legyen az kellett, hogy eltávolítsam magam a képből.
- Hogy elakarok-e válni? Ezt nevezed te nála javulásnak? Az ilyen gondolatok semmiképpen sem pozitívak. - nyögök fel. - Dehogy akarok elválni, nem azért kértem meg a kezét, hogy a nehézségek miatt aztán elváljak. Szeretem, mindennek ellenére szeretem, lehet beteg dolog ez már mindkettőnk részéről, hiszen nem voltunk hűségesek mindig, sőt, sokszor pokollá tettük egymás életét, de betegesen ragaszkodunk egymáshoz, nevezhetjük ezt akárminek, szerelemnek, függőségnek, mindegy, nem tudok élni nélküle. - jelentem ki komolyan. ÉS ez így igaz, nem tudok élni nélküle, Ő a másik felem, két romlott fél csak együtt igazán rothadt, és nekünk szükségünk van egymásra.
A legjobb és legrosszabb pillanat volt mikor megismertük egymást, de soha nem cserélném el azt a pillanatot, nem volt kedvem megjelenni a szórakozóhelyen, mégis elmentem, és jól tettem, tudom.
- Nálam senki sem ismeri jobban Simont, ne haragudj meg érte Faith, de tudom milyen egy manipulatív szemétláda tud lenni a kisöcséd, és készen állok rá, hogy ha kell hadak útján juttassam be a szervezetébe a bogyóit.
Következő szavai mélyen érintenek, a támadás, a kórház, a sok szenvedés, a vérben fürdő teste, igen, tudom mit ígértem akkor neki, ha velem marad és nem távozik el, hogy soha nem hagyom el és mindig vigyázok rá, és így van, így lesz. - Nem szánalomból, sajnálatból vagy bűntudatból maradok vele, hogy érzek-e bűntudatot? Igen, mindig is fogok, mert nekem kellett volna megvédenem. De soha nem emiatt maradnék vele, nem tudnám csak ezért, szeretem Őt, mint mondtam is, azt akarom, hogy megpróbáljuk újra, ha kellek még neki. - sóhajtom. Fáradtnak érzem magam, táskás szemeim is ezt jelzik, de inkább a lelkem fáradt már, nem pedig a testem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Simon Whitlock
Hozzászólások száma :
175
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 20.
Kora :
24
Tartózkodási helye :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 21.12.18 1:57

Faith:

Amikor közöltem az öcsémmel, hogy meglátogatom a férjét először ő is akart jönni, de szerencsére erről hamar letett. Szerettem volna kettesben beszélgetni Benjaimmal, már csak azért is, mert amit Simon mond, nos az nem mindig az igazság. Sokszor ferdít, vagy van amit nem mond el, esetleg próbálja úgy beállítani a dolgokat, hogy mindenképpen neki legyen igaza. Ezt mi már hamar észrevesszük, így elég nehéz dolga van, ha hazudni támad kedve. A mostani helyzet mindkettejüknek nehéz, ahogyan nekünk is. Senkinek se jó, hogy náluk szinte egyfolytában áll a bál, de ez a külön töltött idő talán egy kicsit segített csitítani a kedélyeket.
- Bocsáss meg, rosszul fogalmaztam. - Feleltem kedves hangon, remélve hogy visszaül. Simon ezt se így mondta, de nem azért jöttem, hogy megint összeugorjanak. - Tudod, hogy milyen, számára az ilyen megnyilvánulásaid egyenlőek a világvégével. - Senkinek se esne jól, ha a párjuk azt tanácsolná, hogy talán jót tenne nekik ha egy kis időre elmennének. Ezt nagyon könnyű félreérteni, és Simon...nos, ő a kombinálás koronázatlan királya.
- A javulás alatt nem azt értettem, hogy újra rózsaszínben fogja látni a világot. Csak szeretné tudni, hogy mik a terveid a jövőre nézve, ahogyan én is. Nem, ez nem beteges.. - Hiába felnőtt emberek, sokszor úgy érzem, megmaradtak gyermeknek. - A függőség elég ronda kifejezés erre, nem gondolod? Szerintem a szerelem tökéletesen megfelelő szó rá. Nálatok minden egészen máshogyan alakult, mint a legtöbb kapcsolatnál. Először ugye évekre elmentél, majd jött a hirtelen eljegyzés és a házasság. Kicsit megkavartátok a dolgokat, talán ez is betudható annak, hogy néha nem jöttök ki túl jól. - A történtek ellenére a családunkban mindenki úgy gondolja, hogy Simon jó helyen van Ben mellett. Vigyáz az rá a kisöcsénkre, és Ben mellett a legboldogabb. Amíg ez így van, addig mindig azon leszek, hogy fenntartsam kettejük közt a békét, ami sokszor elég nehéz feladatnak bizonyul, de azért nem lehetetlen.
- Ne félj, nem haragszom. Ezt örömmel hallom, remélem ez az elszántságod sokáig ki fog tartani. - Sajnálom Simont, de ez az ő érdekében van. Örültem, hogy Ben nem rémült meg a feladattól, és hogy még mindig hazavárja Simont. - Ez akkor sem a te hibád. Ne érezz bűntudatot emiatt. Tudod, az életben sokszor nem mi irányítunk, történnek olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehet elkerülni. Ez a sikátoros eset is egy ilyen. Lehet, hogyha ott vagy és megmented, akkor egy hét, hónap vagy év múlva valami más történik vele, vagy esetleg veled. Ehhez ketten kelletek, neked is túl kell lépned a történteken. Fogadd el és lépj tovább, mert ha Simon látja rajtad, hogy ezen emészted magad, akkor ő is a múltban fog ragadni. Próbáljatok meg a jövőre koncentrálni. Csak te kellesz neki. - Láttam rajta, hogy mennyire kivan, ezért nem akartam túlságosan elnyújtani ezt a beszélgetést. Még maradtam egy kicsit, majd miután mindent megbeszéltünk abban a reményben köszöntem el tőle, hogy innentől már csak jobb lesz.

~~~ Pár hét múlva ~~~

Annyira örülök, hogy végre hazamehetek, de közben baromira parázom. Félek Ben szemébe nézni, főleg azok után amiket csináltam és mondtam. Fura karácsony lesz, az biztos. De tök mindegy, az a lényeg, hogy végre újra vele lehetek. Tudom, hogy a nővéremék agyára mentem már ezzel a Ben-témával, hogy szinte mindenről ő jutott eszembe. Indulás előtt Faith becsomagolt mint egy óvodást, akit öltöztetni kell nehogy megfázzon. Sapka, sál és kesztyű, tök dagadtnak éreztem magam. Nem ellenkeztem, egy kicsit belefáradtam már ebbe, így inkább hagytam magam. Elvittek a házhoz, majd miután kitettek egyedül maradtam a járdán. Lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn és álltam meg az ajtó előtt.
Faith szerint Ben örül majd nekem, de én nem tudom...remélem, hogy igaza van. Olyan régóta ismerem már, mégis úgy be vagyok szarva, mintha ez lenne az első találkozásunk. Mit mondjak neki? Vagy maradjak inkább csöndben? Megöleljem? Vagy ne? Kérjek bocsánatot, vagy ne hozzam fel a múltat? Ahj, miért nem várhatta meg Faith legalább azt amíg bemegyek? Persze ha Ben nem tudná, hogy ma jövök akkor biztosan itt maradt volna, nehogy Mexikóba szökjek.
Erősen kapaszkodtam a bőröndbe, elég égő lenne Ben orra előtt dobni egy seggest a jégen. Bár lehet, hogy viccesnek találná. Van kulcsom, mégis úgy döntöttem, hogy becsöngetek. Hátha nem jókor jöttem. Egyszer csöngettem, és vártam, hogy ajtót nyisson. Közben meglazítottam magamon a sálamat, mielőtt megfulladnék. A kezemmel leütögettem magamról a havat, aminek nem sok értelme volt, hiszen egyfolytában esett rám a fehér cucc. Még nem volt időm ajándékot venni Bennek, nem tudom, hogy minek örülne a legjobban. Nem is muszáj karácsonyoznunk, ha nincs abban a hangulatban. Azt csináljuk amit ő akar, nekem már az is felér száz karácsonyi ajándékkal, hogy nem akar elválni.
Egyik kezemmel a korlátba kapaszkodtam, míg a másikkal a bőrönd húzóját markoltam, de így is képes voltam össze-vissza csúszkálni a jégen. Ezt majd el kéne innen tüntetni, khm, valakinek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Benjamin Tate Hunter
Hozzászólások száma :
177
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 18.
Kora :
27
Tartózkodási helye :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 25.12.18 7:10

Igen felfokozott a hangulatom így néha persze Faith kérdéseire is agresszívebben reagálok pedig nem akarok vele veszekedni. A veszekedésekbol jó régóta elegem van már.
-Simon azt is világvégének érzi ha a netre fellesek két percre és tök véletlenül egy reklámban nőt vagy pasit mutat a face. - túrok bele a most már túl hosszú és csapzott hajamba. Már rég le kellett volna vágni belőle de sem kedvem sem időm nem volt rá az önsajnálat közben.
-Jah, kissé elsiettük a dolgokat...Nos van amit hülyén csináltam és oldottam meg, de nem csinálnám vissza. Szeretem és elakartam minél hamarabb venni...ezért nem lehet megkövezni. - morogtam.
Oké, nálunk semmi sem egyszerű, és a legnagyobb veszekedések közepette és képesek vagyunk házassági ajánlatot tenni...de kérdem én, más ezt hogy csinálja normálisan? Mert ha van tanácsa szívesen meghallgatom.
-Igyekszem túltenni magam a múlton...nagyon. De ez nem olyan egyszerű, túlságosan is meghatározza a jelenünk és jövőnk a múlt. Mindent az irányít és félek min kell még átmennünk ahhoz, hogy végre boldogok lehessünk. Lehet, hogy Simon azt hiszi én vagyok az ő bástyája, de én csak egy kártyavár vagyok, ugyanúgy összeomlom, mint bárki más. Sosem voltam rendben, a családom...nos sosem tanított meg arra hogy hogyan küzdjek meg a problémákkal. Én is sérült vagyok csupán igyekszem tartani magam Simon miatt. Ha ő nem jött volna be az életembe vagy halott lennék vagy egy senki. - sóhajtottam. - Így lehetetlen az hogy feladjam, mert ő is akkor volt ott nekem mikor a legnagyobb szükségem volt rá.
A beszélgetés végén kikísértem Faith. Örülök annak, hogy ilyen jó testvérei vannak a férjemnek.

------pár hét múlva-------

Oké, hivatalosan is pánikolok. Simon bármelyik percben befuthat. Minden erre járó kocsira azt hiszem ő lesz benne. Minden készen van. Főztem..én..hát jah, volt időm a konyhában gyakorolni ha már meguntam a napi három pizza étkezést. Zöldségragut készítek tejfölös mártással meg pulykát sütök...Faith telefonon segített, most már sikerülnie kell. A fa a fotel mellett kész a díszítésre és még Kutya is kapott a fejére egy mikulás sapkát. Idén nem vettem valami extra klassz ajándékot sem. Sok a megbeszélnivalónk, ez egy másfajta karácsony lesz.
Csengő, ha lehetne most megállt volna a szívem és újraindult volna azonnal. Itt van Simon.
Újra végig nézek a nappalin majd beleszimatolok a levegőbe, de az illatok csodásak. Nem húzhatom tovább, ki kell mennem ajtót nyitni.
Megigazítom a felsőmet magamon ami amúgy is rendben volt majd az ajtó kilincsét megfogva szélesre tárom azt.
A látvány ami fogad megdobogtatja a szívem. Nem tudom hogyan is terveztem a viszontlátást, de ez felülmúl mindent. A szívem sajgása tudatja velem mennyire is hiányzott Ő. A karjánál fogva beljebb húzom és megölelem, szorosan. Az illata a régi, kellemes, mintha felszedett volna pár kilót ami nagyon tetszik.
-Örülök, hogy hazajöttél.
Ez nem egy őrülten hiányoztál, de nem akarom lerohanni. Mindent szél sorjában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Simon Whitlock
Hozzászólások száma :
175
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 20.
Kora :
24
Tartózkodási helye :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 25.12.18 19:10

Próbáltam kifaggatni a nővéremet, hogy mit beszélt Bennel, de nem árult el túl sok mindent. Szerinte Ben még ugyanúgy szeret, és várja már, hogy hazamenjek. Reméltem is, hogy nem utál és sikerült megbocsátania. Amiket tettem, amiket mondtam neki....nem is értem, hogy hogy tud még ezek után is elviselni.
Amíg Faith-nél laktam elkezdtem sűrűbben látogatni az edzőtermet, mert az elmúlt hetekben, sőt, hónapokban rohadtul elhagytam magam. Tudom-tudom, Ben szerint így is tökéletes vagyok, de akkor is. Most leginkább magam miatt igyekeztem újra formába hozni nagyjából mindenem, ami sikerült is. Végre újra vannak izmaim, a ruháim se nagyok már rám. Vettem is pár új pólót, pár alatt sok-sok párat értek, de ez most nem lényeges. Csak az számít, hogy hazamehetek.
Reménykedtem, hogy sokára ér az ajtóhoz, és lesz időm felkészülni a nagy találkozásra, de ez nem így történt. Amikor megláttam az arcát halványan elmosolyodtam, nagyon örültem, hogy újra láthatom. Kulturáltan végigmértem, szerencsére az összes végtatja megvan még.
- Szia... - Köszöntem halkan, aztán kissé meglepődtem amikor megölelt. Persze rögtön viszonoztam. Olyan Ben illata van, tök jó. Gondoltam rá, hogy megcsókolom, de féltem a reakciójától, így csak az arcára adtam egy puszit, majd elengedtem. - Én meg örülök, hogy már nem haragszol. - Feleltem még mindig ugyanúgy mosolyogva, közben pedig beljebb léptem és letettem a bőröndöm. - Mi ez az illat? Beköltözött ide egy szakács? - Igyekeztem vicceskedni, bár a humorérzékem még nem a régi. Vagy khm, lehet hogy sosem volt az. Kicsomagoltam magam a gigakabátból és a többiből, amiket Faith adott rám. Nemrég derült ki, hogy terhes, szóval ideje volt már lelépnem. Megsimogattam a mikulás sapkás Kutyát, hála az égnek, hogy nem halt meg Ben mellett.
- Szép fa. - Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, miről kellene beszélgetnünk. Leültem a kanapéra, más ötletem nem volt. - És....hogy vagy? - Inkább megvárom, hogy ő mit akar mondani. Ben ajándékát már megvettem, a nővéremékét is, az unokaöcsémét is. James most lett nyolc éves, de még így is sokszor az agyamra megy. Ennek ellenére azért bírom, többször áthozták már hozzánk. Nem vagyok valami profi bébiszitter, de ha teletömöm hamburgerrel hamar lenyugszik. Jimmy még mindig jobb, mint egy csecsemő, Faith gyerekét maximum akkor látogatom meg ha elmúlt már pár éves.
Ez a sok kajaillat jó jel, ha Ben beletömi magát hamar bealszik, aztán lesz időm lehúzni a hülye bogyóimat a klotyón. Faith nem mondta, de biztos vagyok benne, hogy erről is beszéltek. De remélhetőleg Ben sokkal vajszívűbb, mint a nővérem. Remélem. Talán. Ah, jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Benjamin Tate Hunter
Hozzászólások száma :
177
Csatlakozás dátuma :
2015. Dec. 18.
Kora :
27
Tartózkodási helye :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful. 01.01.19 20:27

Oké, talán túlzásba vittem a főzést, a díszítést, meg úgy mindent, de komolyan úgy éreztem ez kell. Végül is karácsonykor kértem meg a kezét, ez egy fordulópont ha úgy nézzük. Lelkes vagyok, de szorongok is. Nem tudom mi fog ebből kijönni, a dolgok megváltoztak közöttünk. Szeretném, ha működne, ha újra tudnánk kezdeni és, ha Simon rendbe jönne. Ehhez viszont a gyógyszerek is elkerülhetetlenek, amire Faith fel is hívta a figyelmemet. És arra is,hogy Simon sumákolásra hajlamos. Nos nem fogok engedni, ebből nem.
A puszi aranyos, és visszafogott, igazából megcsókoltam volna, de nem rohanom le, elsőre amúgy is beszélnünk kell. Odabent kellemes illatok terjengenek amit meg is jegyez.
-Főzni tanulok és nem, nem égettem le eddig semmit sem.
Jó hát mester szakács sem lettem, de valamivel magamat is ki kellett rángatnom a depressziós gondolatokból. Lejártam edzeni mint mindig de ez nem nyújtott semmi újat vagy lendületet hisz megszokott dolog. Bejátam melózni de az önmagában egy rakás szar, említèsre sem méltó. A főzés meg kézenfekvő volt ha nem akartam pizzán élni és ezer kilót felszedni.
-Jól vagyok, már jobban, és te? Faith említette segítenek a gyógyszerek és a beszélgetések.
Remélem rendesen jár, mert szeretném ha meggyógyulna, ha visszakaphatnám az én Simonomat. Bármennyire is szar dolgok történtek velünk nem tervezem azt, hogy elhagyom, azzal már rég elkéstem kb akkor amikor megismertem. Magához láncolt.
-Remélem, hogy ízleni fog a vacsora. - terelem kissé a témát, hátha nem akar még válaszolni a gyógyszeres dologra. Sajnálom, hogy ide jutottunk, hogy egymás társaságában feszengünk.
-Simon...- de a mondat félbe marad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: It is not the lead that makes a "dog" faithful.

Vissza az elejére Go down

It is not the lead that makes a "dog" faithful.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Magán játékok-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához