welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_lcapThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Voting_barThe Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

The Venetian - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime11.09.13 12:52

- Igen, gondolom. Éppen ezért a türelmedet kérném még egy rövid ideig. - Most már tényleg csak egy rövid időről van szó. Csupán csak néhány percről. Számítottam erre, amit annyit jelent, hogy minden a lehető legjobban alakul, eddig. Cassy semmit sem sejt. Vélhetően mindenkinek le fog esni az álla, de úgy vélem, hogy az apámat mégsem tudják űberolni. Ugyan Lily arcát láttam, de nagyjából el tudom képzelni a döbbenetet rajta. De engem ma valahogy senki sem tud jobban érdekelni a lányánál, hiszen mindent csakis érte csináltam. tehát engem egyes egyedül most csak az Ő meglepettsége, zavartsága és boldogsága érdekel. Én ma kész vagyok bármit feladni, ha kell az egész eddigi életemet. De őszintén nem akarom azt hinni, hogy az apám annyira ostoba volna, hogy inkább hátat fordítunk egymásnak. De az a nagy helyzet, hogy nekem nincsen rá szükségem többé. ez egy ajánlat nem tö9bb, egy lehetőség. Eldöntheti, hogy kívánja-e, hogy továbbra is egy család legyünk, hogy kihúzzam a szarból ha úgy alakulna, hogy továbbra is elmondhassa magáról, hogy van egy fia vagy véget vetünk a mi kis családi kötelékünknek és nekem többé nem lesz apám. Úgy hiszem, hogy az elmúlt évek során mindent megtettem azért, hogy büszkén kijelenthessem most, hogy nem tartozom neki semmivel sem. Minden utasítását vakon követtem és megtettem, elvégeztem, amit kellett. Hát most rajta a sor, hogy okosan döntsön. Nem azt kértem, hogy váljon meg Lilytől, az egyetlen személytől, aki képes Őt elviselni. Én csak annyit kértem, hogy bontsa fel a házasságot kettejük között, ez csak formalitás. Neki is megvolt a lehetősége az anyámmal. Hát most én is kérem az enyémet.
- Hazudtam én már neked komoly dolgokban? - Nem szokásom és nem emlékszem rá. Az egy teljesen más dolog ha nem közlöm vele a teljes igazságot. Az még nem minősül hazugságnak ha valamit nem adok a tudtára. Mint például a mai este sem egy nagy hazugság, amit hamarosan Ő is befog látni. Ugyan akkor erről sem volt tudomása, honnan is tudhatott volna minderről. Igen, olykor hajlamos vagyok kicsit ferdíteni a csúnya tényeken, de ezt sem igazán hazugságnak nevezném. Inkább úgy mondanám, hogy előrelátó vagyok, méghozzá pozitívan gondolkodom a jövőt illetően.
- Nem vagyok hajlandó még egy éjszakát nélküled eltölteni. - Az az igazság, hogy nem igazán tudok már nélküle aludni. Mindig is jó alvó voltam és utáltam mikor valaki felkeltett. Most viszont már nem tudom olyan nyugodtan aludni mikor tudom, hogy nincs mellettem. Még azt is jobban elviselem ha tudom, hogy félig-meddig szinte már rajtam fekszik, de akkor is együtt vagyunk. Legfeljebb az éjszaka közepén felébresztem, hogy szóljak neki mindenem zsibog már, de legalább tudom, hogy felkelek, Ő akkor is mellettem fog lenni.
- Tudom. Muszáj itt lenniük. - Egyébként is az egész család szerepelt a meghívottak listáján, beleértve az anyámat is. Az egyedüli személy, akit beavattam a szándékaimba és aki a segítségemre volt a szervezésben, hogy ma minden a kellő időben a helyére kerüljön.
- Igen. - Vallottam be egyszerűen és őszintén. Igen, eltitkolok valamit és szinte biztosra veszem, hogy megfogja nekem bocsátani ezen vétkemet.
- Na és Te körbenéztél már a teremben? Akkor tedd meg újra, ez úttal figyelmesebben. - Mindenki itt van aki számít. Többek között a családunk nagy része, az üzlettársak, részvényesek, a média. Szóval, tényleg mindenki. Legalább is igyekeztem mindenre gondolni.
A beszéd utáni taps következett majd ismét csend lett. A zene nem véletlenül nem csendült fel. Eric felállt és egy kis figyelmet kért. Érdeklődve figyeltem minden egyes lépését, a szavait, ahogy Lily belé karolt, Cassandrat nézte, én meg az apámat. A teremben síri csend honolt egészen addig, amíg ki nem jelentették, hogy útjaik elválnak. Addig szinte csak a fényképezőgépek kattogását lehetett hallani valamint az operatőrök mozgolódását. Ezt követően viszont úrrá lett a teremben a döbbenet. Elmondta, hogy úgy döntöttek elválnak, de ugyan akkor társak maradnak és bla, bla, bla...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime12.09.13 5:05

Ironikus, hogy mindketten időt kérünk. Nekem viszont lejárt azaz idő amit tőle kértem, mert már egyáltalán nincsen szükségem arra, hogy tovább gondolkozzak a dolgaimon, vagyis a dolgainkon. Nem akarom még egyszer ilyen távol tudni magamtól, csak azért mert rám jön az elmebaj és meggondolatlan dolgokat cselekszem. Őszintén remélem, hogy azaz időm amit Desmond kért nem lesz olyan hosszú, mint amilyen az enyém volt. Neki mégis mire kell idő? Úgy érzem magam, mint aki elolvasott volna pár fejezetet egy könyvből, de túl lusta volt elolvasni pár bekezdést ezért hiába is ért a könyv végére, nem értette meg miről is szólt a mű. Valami még hiányzik az összképhez, mire nem figyeltem oda?
- Nem tudok róla. - Szakmajából fakadóan nagyon jól tud hazudni és csak remélem, hogy ha velem van nem hozza haza a munkáját.
- Mikor időt kértem akkor is mondtam, hogy veled szeretnék maradni, csak szükségem volt egy kis időre, hogy észhez tudjak térni. Jelentem már észhez tértem és készen állok arra, hogy helyrehozzuk amit elrontottunk. - Nem akarom, hogy azok a bizonyos dolgok megbeszélés nélkül maradjanak és még csak tudomást se vegyünk róluk. Mindent meg kell beszélnünk ahhoz, hogy képesek legyünk továbblépni. Tudom vele mindent megoszthatok és szeretném is vele megosztani ami a szívemet nyomja.
- Ez azt jelenti, hogy nem fogsz kiosonni a szobámból mielőtt kivilágosodna? - Mi? Teljesen értetlenül állok a dolgok előtt. Az, hogy pár napig kerültük egymást azért mert időt kértem úgy érzem teljesen kiestem az eseményekből. Persze szeretném ha nem kellene arra kelnem, hogy már Desmond a saját szobájában alszik, de azt hittem már sosem fogom megérni, hogy ez bekövetkezzen.
- Nem is zavar, hogy akár meg is halhatják? - Mi ütött belé? Először ez aztán pedig csak úgy bevallja, hogy titkol előlem valamit. Valaki kitépte volna az én fejezetemet abból a könyvből? Mert ha igen kérném vissza, el szeretném olvasni, hogy végre mindent meg tudjak érteni.
- Mit kellene látnom? - De újra végig néztem a termen, közben pedig hozzá beszéltem.
- Csak a szokásos ismerős arcok vannak itt, ahogy minden ilyen eseményen... - Döbbentem elhallgattam egy pillanatra. - Anyukádat mióta érdeklik az ilyen események? - Ez fura, Desmond anyja nem szokott megjelenni gálákon. Már tényleg nem értek semmit sem! Először ez, aztán pedig Eric vallomása. Mi? Elválnak? Én erről miért nem tudtam?
- Mégis mi folyik itt? - Döbbenten kérdeztem rá, mert valószínűleg nálam azért többet tud és nagyon szeretném ha engem is beavatna.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime13.09.13 19:08

Szeretném azt állítani, hogy sosem hazudtam neki, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Egyszer már egész biztosan hazudtam neki, mégpedig amikor azt állítottam, hogy már nem szeretem és arra kértem, hogy menjen el. Azt hittem nem tudom majd tétlenül végignézni ahogyan kisétál azon az ajtón és egyúttal az életemből is. Jól gondoltam. Tényleg nem tudtam megtenni. Egy rövid ideig még áltattam magam, hogy majd ezen is könnyűszerrel túlteszem magam némi whisky és néhány újabb dögös nő közreműködésével. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy egy nőre sem tudtam igazán ránézni. Egyszerűen nem tudott egyik sem érdekelni. Cassandra akartam mindenki helyett látni, még akkor is ha tudtam, hogy az én hibám és Ő nem fog jönni. Tennem kellett valamit. Muszáj volt Őt visszakapni. Most hogy ez sikerült többé sohasem fogom elengedni. Nem kis előrelépés volt a részemről a ma este és még nagyobb, hogy arra fogom megkérni kösse velem össze az életét. Nem kis felelősség mégis megtisztelő volna számomra, ha ezentúl most már mindig rám bízná magát.
- Engedelmeddel én ma megteszem az első lépést. - Mindenki szeme láttára fogom megkérni a kezét. Ezzel minden eddigi titokról lerántom a leplet. Csak Őt tudom szeretni és fikarcnyit sem érdekel, ha ezt valaki nem képes elfogadni. De a történtek után úgy határoztam, hogy nem várok tovább. Cassandra ennél jóval többet is megérdemelne. De az a minimum, hogy ma véget vetek mindennek, ami eddig kettőnk közé állt. Bármit hajlandó vagyok feláldozni ennek érdekében.
- Nem, mert Te fogsz ma nálam aludni és nem fogom megengedni, hogy megpróbálj kiosonni az éj leple alatt. - Tudom, most teljesen őrültnek tart. De nem számít. Én minden egyes szavamat komolyan gondoltam. Bebizonyítom. Ezt hamarosan Ő is befogja látni. Bízom a döntéseimben, mint mindig. Minden úgy fog történni, ahogy az imént mondtam. Ma este az engedélye nélkül is magamra vállaltam minden felelősséget, de ez sem számít. Büszkén viselem. Határozottan. Szemberebbenés nélkül fogom végighallgatni, ahogy az apám bejelenteni a válásukat. Ha belegondolok hosszú hónapok kitartó munkája veszik ma oda... Mert végül semmit sem kellett tennem annak érdekében, hogy elváljanak, semmit. Önként fogják megtenni. Hónapokig kutattam, hogy mivel tudnám őket sakkban tartani.
- Ő nem azért van itt. Miattam jött el, mert arra kértem. - És mennyi mindent köszönhetek neki ma este, amit meg is fogok tenni, amint felhúztam a gyűrűt a menyasszonyom ujjára.
- Állj fel kérlek. - Felálltam megvártam, hogy belém karoljon majd előrevezettem nagyérdemű vendégsereg elé. Azt szeretném ha ma mindenki jól látna mindent.
- Bizonyára most mindenki azon gondolkodik mi folyik itt. Nos, elárulom miért történik mindez... Azért, hogy én megtehessem azt, amit régóta szeretnék. Sokkal előbb kellett volna. De vannak dolgok az életünkben, amik soha sem változnak. Igazam van? - Megálltam majd egy pillanatra elengedtem Cassandrat, amíg átvettem a hatalmas virágcsokrot. A zakóm zsebéből elővettem az ékszeres dobozkát majd lassan szembefordultam vele és ahogy azt kell féltérdre ereszkedtem. Lassan felnyitottam a dobozkát majd feltettem a kérdést.
- Cassandra Hemingway, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? Leszel a feleségem? - Pillanatokig csak lélegzet visszafojtva vártam a válaszát. Mert most fog eldőlni minden. Minden, aminek értelme volt és minden, amiben rosszul döntöttem. De ezért a döntésért sosem tudnám okolni magam!

Voila Very Happy
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime14.09.13 10:39

Még akkor is megérte minden egyes pillanat amit vele töltöttem, ha úgy döntene neki már nem kellek. Mikor vele voltam egészen máshogy láttam a dolgokat. Olyan érzelmek keltek bennem életre amiket még soha sem éreztem. Hasonlót még senkivel sem éltem át. Nem volt hibátlan a kapcsolatunk, sőt nagyon sok mindent lekövetünk amit nem is lett volna szabad, de mindent azért tettünk mert szerettük egymást. Ezért szavakba sem tudom önteni mennyire megrémültem mikor meghallottam a mai nap eddigi vezető hírét. Én tényleg azt hittem, hogy akár ma örökre elveszíthetem.
- Mégis miféle első lépésről beszélsz? - Most már tényleg nem értek semmit, nem mintha eddig is bármit értettem volna. Nem tetszik nekem, hogy ennyire titkolózik előttem és semmibe sem avat be. Pedig én azt hittem, hogy szeretné ha őszinték legyünk egymással szemben, erre tessék. Csak utalgat bizonyos dolgokra, de nekem ebből mégis mire kellene gondolnom?
- Te most viccelsz? Mindig is arra vágytam, hogy mikor felkelek ott legyél mellettem, ezt azért nagyon ritkán élhettem át, de szeretnék minden reggel arra ébredni, hogy ott leszel mellettem. - Jóformán csak akkor aludhattunk együtt úgy, hogy a reggel egymás mellett ért minket mikor jó messze voltunk Vegastól. Igazi kapcsolatra vágyok. Olyanra ahol nem kell titkolóznunk mások előtt ezért nyugodtan együtt tölthetjük az éjszakát. Szívem szakad meg amikor bejön hozzám és mellém bújik, de már akkor is jól tudom, hogy nem sokáig fog velem lenni, mert a látszatot fent kell tartanunk.
Egyre bonyolódnak a szálak és én még mindig teljesen tudatlan vagyok. Desmond édesanyja is itt van, mert megkérte, de hát miért? Fogalmam sincs és akármennyire is próbálnám megfejteni csak összeesküvés elméletek jutnak eszembe. Bizonytalanul, de mégis felálltam. Bele karolva karjába engedtem, hogy vezessen. Hirtelen már nem is számított senkinek sem az amit Eric az imént bejelentett. Minden szempárt magamon éreztem, ahogy Desmondba karolva kisétáltam az emberek elég csak tudnám, hogy miért.
Nem tudtam megszólalsz, sem pedig megmozdulni. Nem! Nem! Nem hiszem el, hogy ez valóság lenne, ahhoz túl szép. Előttem térdel gyűrűvel a kezében és arra kér, hogy legyek a felesége? Mégis mit vár tőlem, hogy majd gondolkozás nélkül igent mondok? Mert bizony azt fogom tenni, ezen egyetlen pillanatig sem kell gondolkoznom, mert tudom, érzem hogy vele szeretnék lenni már örökre.
- Igen! - Határozottan szólaltam meg, mert egyetlen kételyem sincs velünk kapcsolatban. Akaratlanul is örömömben elsírtam maga, miközben felé nyújtottam a kezemet, hogy felkerüljön az ujjamra a gyűrű. El sem hiszem, hogy tényleg megtette. Most már mindenki tud rólunk, sőt már a menyasszonya is vagyok. Most már egyetlen titok sem fogja rányomni a bélyegét a kapcsolatunkra, végre nyíltan szerethetjük egymást, most már mint jegyesek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime14.09.13 19:12

- Megígérem neked, hogy ezentúl most már mindig így fog lenni. Esélyed sem lesz majd egyedül érezni magad, mert mindig szeretni foglak. Mindig melletted leszek. Még akkor is ha Te nem akarod majd... - Mert biztosan lesznek kevésbé szép napjaink is, amikor a háta közepére sem kívánna és jobb szeretne egyedül lenni, de akkor sem fogom magára hagyni, mert neki soha többé nem kell egyedül lennie. Tudom, sokszor érezhette úgy, hogy már nem szeretem annyira, mert azt a látszatot kellett keltenem benne, hogy már nem kell, hogy nekem már nincsen rá szükségem. Nincsen rá megfelelő magyarázatom, hogy miért tettem, amit tettem és a bocsánatát sem kérem. Csak annyit kérek, hogy engedje meg nekem, hogy bebizonyítsam minden egyes szavam hazugság volt, amivel valaha is megpróbáltam eltaszítani magamtól. Most már minden akadállyal készen állok szembenézni, ami a kapcsolatunkat vagy hamarosan már a házasságunkat fenyegeti. Mindig is határozott természetű voltam. Az utóbbi időben mégsem bíztam magam annyira, mint kellett volna. Szóval, azon idő alatt amit tőlem kért én is összeszedtem magam és fogalmam sincs hányszor próbáltam el a tükör előtt az elhangzottakat. De még rengeteg mindent szeretnék elmondani neki, amit most már bármikor megtehetek, nap minden percében akár.
- Egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy kitudjam fejezni mennyire szeretlek. Én mégis megpróbálnám. - Felhúztam az ujjára a jegygyűrűt majd lassan felálltam. Átadtam neki a virágot, letöröltem arcáról a könnyeit és megcsókoltam. Nem számítottam semmire sem. Legnagyobb meglepetésünkre azonban mégis csak kitört az a bizonyos tapsvihar a teremben, amikor is akaratlanul is belemosolyogtam a csókba.
Ezután megkezdődött a sürgés-forgás körülöttünk, amire újfent nem számítottam. Pezsgőt szolgáltak fel majd az anyám hangját hallottam felcsillanni a hátunk mögött mire megfordultam egy pillanatra. Az anyám az apám mellett áll pezsgővel a kezében? Ilyesmit is ritkán látni.

- Azt szeretnénk ha ma este mindenki velünk együtt ünnepelne. Desmond kisfiam, neked pedig csak annyit kívánunk az apáddal, hogy nagyobb sikered legyen az életben mint nekünk volt, hogy neked sikerüljön mindaz ami nekünk már sosem adatik meg. Én mint az anyád elvárom tőled, hogy nagyon boldoggá tedd a melletted álló nagylányt! Gratulálunk! - Döbbentem hallgattam végig... Azt hiszem most már én is túl vagyok a meglepettségen. Köszönöm anya! Mindketten elvettünk egy-egy a poharat, amit a magasba emeltünk, hogy mindenki láthassa majd koccintottunk.
- Nagyon szeretlek! - Azt hiszem vesztemre... Megengedtem az anyámnak, hogy kiválasszon Vegas legolvasottabb és jó hírűbb lapját majd engedélyt adtam rá, hogy részt vegyenek a rendezvényen. Utálok fényképezkedni, bevallom. De tudom ha most nem mosolygok egész további hátralévő életemben azt fogom hallgatni, hogy nem voltam képes mosolyogni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime15.09.13 6:41

Már nem első alkalom, hogy a mai nap folyamán nem találok szavakat, amivel ki tudnám fejezni, hogy most mit is érzek. Egyszerűen hihetetlennek tartom ezt annyi várakozás és reménykedés után, hogy végre tényleg eljön ez a nap is mikor ezt fogja velem közölni. De hiszek neki! Bízok benne és el tudom neki hinni, hogy mindig velem fog lenni és szeretni fog. Mert ugyan ezt érzem iránta én is. Ennyire még soha senkit sem szerettem, szó szerint fájdalmas is tud lenni az amit iránta érzek, de minden pillanata megéri.
- Desmond nekem nem kell senki más rajtad kívül. Akarom, hogy mellettem legyél. - Úgy fogalmaznék, hogy a jóból is meg tud ártani a sok, ezért is veszünk ki pár nap szabadságot ami a kapcsolatunkat illeti. Néha kell a külön töltött idő ahhoz, hogy újra rá tudjunk jönni mennyire képtelenek vagyunk egymás nélkül élni. Erre valók ezek a szünetek, segítenek rádöbbenni arra, hogy az életem mit sem érne nélküle. Tudom ez iszonyúan nyálasan hangzik, de mégis így van.
- Már éppen elégszer bebizonyítottad mennyire szeretsz. Nem kell tovább próbálkoznod, már tudom. - Ezt csak neki mondtam suttogva még a csók előtt gyorsan. Tény, még mindig meg vagyok döbbenve, hogy képes volt erre az egészre, megkérni a kezemet és egyben felfedni a kis titkunkat mindenki előtt. Hogy hogy én nem sejtettem ebből semmit sem?
- Már most is boldog vagyok, de ha ez változna bármit is, akkor tudom kinek kell szólnom. - Desmond anyukájára mosolyogva beszéltem hozzá. Most már tudok hozzá menni panaszkodni ha bármi bánt, sőt talán még egy szövetségest is találtam magam mellé. Mert az én anyámtól biztosan megértőbb. Lilynek pedig nem tetszik, hogy Eric a volt neje közelében van látszik ahogyan őket nézi, de tőle csak annyi telt, hogy megemelte felénk a poharát. Sosem ment neki túl jól ha másoknak kell gratulálni.
- Ahogy én is szeretlek. - Annyira felszabadító érzés volt kimondani mások előtt, de egyben még szokatlan is, hogy nem kell suttognom attól tartva, hogy kiderül a kis titkunk. Már nincsenek titkaink, most már felhőtlenül boldogok lehetünk egymással, mióta várok már erre a pillanatra.
- Ez tényleg megtörténik? - Hitetlenkedve néztem Desmondra, majd az ujjamon lévő jegygyűrűre, ami egyszerűen csodálatos, nem tudom szavakkal kifejezni mennyire elnyerte a tetszésemet.
- Imádom az ízlésedet, nagyon tetszik. - Magam elé tartva kezemet figyeltem az a gyűrűmet ami sokkal több egyszerű ékszernél, most már ez szimbolizálja a szerelmünket és azt, hogy nem sokára elmondhatom magamról, hogy Cassandra Drescher leszek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime16.09.13 20:37

- Én azért mégis szeretnék... Mondjuk idővel egy kicsi Cassandrat, az én kis hercegnőmet. Aki olyan csinos lesz, hogy hullani fognak fognak utána a férfiak. De előbb persze egy kicsi ént, akinek idővel olyan kocka hasa mint most nekem van, aki után megfognak őrülni a nők. - Szeretnék valami maradandót az életembe a kapcsolatunkon kívül, amire egy napon mindketten büszkék lehetünk. Két kis kölyök, akikben idővel majd önmagunkat fogjuk látni. Cassandranak a szépségét, a mosolyát, a szeretet, a kitartását - amit sosem tudok majd eléggé megköszönni neki - Tőlem a makacsságomat, a határozottságomat, olykor a dühömet mindazt az erőt, ami bennünk megvolt, azt a tüzet a szemükben, hogy mindig megéri valamiért harcolni minden eszközzel, hogy mindig csak a cél lebegjen előttük, hogy soha ne adják fel. Mert én soha egyetlen percig sem adtam fel. Mindig szerettem.
- Nekem. Bármi bánt... - Nem akarok egy napon arra ébredni, hogy már nem boldog mellettem. Mert akkor az azt jelentené, hogy kudarcot vallottam. akarom, hogy megbízzon  bennem, hogy nekem tényleg mindent eltudjon mondani. Soha semmitől sem kell félnie, amíg engem lát. Mindig vigyázni fogok rá és örökké szeretni fogom. erről hamarosan fogadalmat is teszek majd neki.
- Igen. Megtörténik. Azok a nők pedig akik most a saját ujjukon szeretnék látni ezt a gyűrűt mind irigykedve fognak neked gratulálni. De remélem, hogy egyetlen percig sem hitted azt, hogy akár bármelyik a nyomodba érhetne. Esélyük sem lett volna melletted. - Cassandra már a puszta megjelenésével lesöp9ört mindenkit a pályáról. Tudtam amint megpillantottam, hogy nincs még egy ilyen gyönyörű, elbűvölő nő mint Ő.
- Én meg téged imádlak. - Kezeimet dereka köré kulcsolva öleltem át. Azt hiszem még egy ideig mindkettőnknek szoknunk lel, hogy ezt akármikor megtehessük, akkor amikor csak akarjuk, és ott ahol csak akarjuk. De biztosra veszem, hogy könnyedén hozzászokunk majd. Biztosra veheti, hogy a segítségére lesz majd ebben. Nem csak ama este folyamán...
- Tudod milyen kényes vagyok... Elsőnek választottam ki. Az ékszerész is látta, hogy hiábavaló is volna több gyűrűt mutatnia, mert ez a tökéletes számmora, számodra. - Cassandra csakis a legjobbat érdemli mindenkor és mindenben. Erről nem is volnék hajlandó vitát nyitni. Tény, hogy a legdrágább jegygyűrűk egyike... De ez nálam nem kimondottan a pénzt szimbolizálja. Sokkal inkább azt, hogy nekem Ő a legdrágább.
- Még ki is kell választanod a címlapfotókat. - Ha nem muszáj ebben én már nem vennék részt. Hiszen már mindent elmondtam az újságíróknak, amit fontosnak találtam már órákkal ez előtt. Bízom az ízlésében. Neki ez amúgy is többet jelent, mint nekem. Nem azért mert nem számítana, de már tényleg mindent elmondtam, amit fontosnak találtam. Cassandranak viszont még teljesen új ez a helyzet. Hagyni szeretném, hogy hozzászokjon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime17.09.13 19:35

Hirtelen ért ez a gyerek téma, de jól tudom hogy amit mond azok csak tervek a jövőre nézve, szóval nem most azonnal fogunk bele vágni a baba projektbe. Őszintén a történtek után furán is venni ki magát a dolog, de azért tényleg meglepődtem azon, hogy volt benne annyi barátság, hogy ezt a témát fel merje hozni. Tudom akkor mi miért volt, ahogy azt is, hogy innentől kezdve már nyugodtan tevézgethetjük a családalapítást, vagyis előbb barátkozzunk csak meg a gondolattal és amint lekerült rólam a menyasszonyi ruha már bele is foghatnánk terveink megvalósításához.
- Édesem ezzel még az esküvő után is ráérünk foglalkozni. - Nem akarok ünneprontó lenni, de csak most kérte meg a kezemet és máris a családállapításon jár az esze. Nekem azért kissé túl gyors a tempó, de belőle azt is kinézném hogy már a mai este azon lesz, hogy megvalósítja terveit, amilyen türelmetlen tud lenni.
- Tudod, hogy neked mindent elmerek mondani. - Jobban tudok benne bízni, mint saját magamban, ezért képes vagyok mindent, tényleg mindent megosztani vele. Nem szeretném ha egymás előtt titkaink lennének, ezért én sem titkolózok előtte.
- Van is okok irigykedni. Elértem, hogy a világ legcsodálatosabb férfija belém szeressen. - Nem tudom hogyan sikerült ezt elérnem, hiszen annyira nehezen jutottunk el idáig, jobban mondva az is nehezen ment nekünk, hogy képesek legyünk bevallani egymásnak az érzelmeinket, erre most mindenkinek a tudtára adtuk, hogy mi bizony szeretjük egymást.
- Azt kell, hogy mondjam látszik is a gyűrűn, hogy imádsz. - Ha valaki csak egy pillanat elejéig néz rá, már az is meg tudja azt mondani, hogy iszonyú drága lehetett. Ami ennyire szép annak az ára is jócskán drága. Annyira jól esett, hogy magához ölelt, ezért kezemet rácsúsztattam arra a kezére, ami a derekamon pihent.
- Hatalmas szerencse, hogy ennyire kényes vagy, mert tényleg nagyon imádom. - Persze majd később szavak helyett tettekkel is be fogom neki bizonyítani, hogy mennyire is tetszik, de amíg nem kettesben vagyunk addig egy aprócska csókkal próbáltam a tudtára adni.
- Nekem? Nem szeretnéd, ha közösen csinálnánk? - Tudom Desmond nincs oda az ilyen dolgokért, de azért mégis csak most kérte meg a kezemet ami gondolom nem kis előkészületbe került, ezért is szeretném, hogy részese legyen ennek is, hiszen idáig is miatta jutottunk el.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime17.09.13 21:00

- Teljesen igazad van. Nem lehetünk olyan könyörtelenek, hogy mindent egyetlen este alatt zúdítsunk a jó népre. Az esküvőnk időpontját majd a legközelebbi nagyszabású rendezvényen fogjuk közölni. - Amennyiben nem kérik rajtunk számon már sokkal előbb, de hiszen még mi sem tudjuk. Bevallom ennyire én sem gondolkodtam előre. Én most egyelőre annyival is megelégszem, hogy igent mondott nekem és ezzel most már a menyasszonyom lett. Az pedig, hogy mi mindenre voltam képes ezért, azt senki sem tudhatja igazán, csak mi ketten. Mert a ma este csak egy része annak, amire képes lennék érte. Senkivel sem törődve hoztam meg ezt a döntést, úgy hogy közben csakis rá gondoltam. Azért bízom benne, hogy a legnagyobb meglepetést és örömet mégiscsak magunknak okoztam ezzel és nem a felső osztálynak vagy a médiának. De ez úttal gondolunk rájuk is esélyt sem adva arra, hogy mindent egy lapban hozzanak le rólunk. Mert a mi kapcsolatunk több annál, hogy néhány sorban összefoglalják néhány zaftos képpel. Teszünk róla, hogy a kíváncsi tekintetek ne nyugodhassanak még egy ideig. Mert gondolom a következő napirendi pont ismételten mi leszünk és talán még egy rövid ideig a szüleink, amíg alaposan fel nem boncolják a viszonyukat. Van választásuk... Vagy eltitkolják és megtapasztalhatják milyen felhőtlenül jó érzés titokban élni vagy felvállalják a nyilvánosság előtt, hogy ezek után mi fog történni. Nekünk pedig bőven van még időnk kitűzni az esküvő időpontját, amin én még nem gondolkodtam el. De biztosra veszem, hogy az elbűvölő menyasszonyommal majd erre is fogunk találni egy megfelelő alkalmat. Nem szeretném elsietni, de ugyan akkor túl sokáig váratni sem magunkra. Most már használjuk ki, hogy minden a miénk lehet.
- Bármiről beszélhetsz bármikor. - Engem minden érdekel, ami vele kapcsolatos és amit megszeretne osztani vele. Valószínűleg nem mindig tudok majd hozzászólni vagy valóban hasznos tanácsokkal ellátni, de attól még tudni szeretnék róla. Aztán legfeljebb felkeresi az édesanyámat vagy Lilyt a problémájával. ezt a dolgot már rá bízom, hogy a közös életünkkel kapcsolatosan kiben bízik meg jobban.
- Tudod, sosem hittem benne igazán, hogy engem bárki is képes lesz szeretni önmagamért, hogy egyszer nem kényszerből vagy elvárásból fogom megkérni a barátnőm kezét, hanem azért mert szeretném ha mindig velem lenne. - Amikor azt mondom, hogy azt akarom, hogy most már az enyém legyen nem arra szeretnék célozni, hogy birtokolni szeretném. De egy férfinak fontos, hogy érezze azt, hogy aki mellette áll valóban hozzá tartozik.
- Én megbízom az ízlésedben, mert engem szeretsz. De ha szeretnéd... - Akkor vethetek én is néhány pillantást azokra a képekre és leghamarabb úgy is azt tudom megállapítani, hogy melyek azok, amik szóba sem jöhetnek mint címlapfotó.
- Mutassuk meg ezeknek, hogy milyen egy jó házasság. - Elmosolyodtam majd szembefordultam vele. Megfogtam a kezét, ami felvezettem egészen a vállamra majd az enyém lassan a hátára siklott. Szabad kezemmel megfogtam a másik kezét és lassú tempóban táncolni kezdtünk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime17.09.13 21:37

Biztosra veszem, hogy sok idejét és energiáját vette igénybe ez a mai este, hogy minden az elképzelései szerint haladjon, de le merném fogadni, hogy nem is sejti, hogy egy esküvő ettől ezerszer macerásabb. Nagyon sok minden vár még ránk, remélem nem azt tervezi, hogy ezt majd egyedül én intézzem el. Mert nem akarok fontos döntéseket hozni nélküle. Őszintén még azt sem tudom milyen esküvőre vágynék, mert nekem az is elég lenne ha csak mi ketten egy-egy tanúval a homokos tengerparton mondanánk ki az örökre szóló igent. Ezt túl szép is lenne. Nem akarok nagy felhajtást, sem pedig azt hogy vagy ötszáz ember vegyen körül, de mifélénk szokás megadni egy esküvőnek a módját. Ami pedig a dátumot illeti az attól is függ, hogy hol szeretnénk egybekelni.
- Addig is lesz miről beszélnünk. - Tudom a férfiak nem rajonganak azért, hogy esküvőt szervezzenek, de azért tényleg szeretném ha nem hagyná teljesen hidegen a téma és neki is lenne konkrét véleménye arról, hogy mit szeretne. Például ha templomi esküvőnk lenne akkor azt hogyan képzelte el, vagy bánom is én, csak ne hagyjon egyedül ebben.
- Hát akkor szeretném elmondani, hogy mennyire meglepődtem. Mégis hogyan voltál arra képes, hogy mindezt úgy megrendezd, hogy nem sejtettem belőle semmit? - Tudom csak akkor ér valamit a meglepetés, ha nem is sejtsük mire kell számítanunk és ezt tökéletesen el tudta érni a mai napon.
- Ha tovább így folyatod akkor el fogom sírni magam, megint. - Annyira szép dolgokat mond, hogy természetes, hogy elérzékenyülök rajta. Nem szeretnék már sírni, hiszen leírhatatlanul boldog vagyok, de az örömkönnyeknek gyakran nem tudok parancsolni.
- Nagyon, nagyon szeretném. - Kérlelő tekintettel és sokat sejtető mosolyommal nézek rá, ismét próbálok hatást gyakorolni rá, ilyenkor mikor ilyen aranyos vagyok ne akarjon nekem ellenállni.
- Ha legalább egy kicsit is olyan lesz a házasságunk, mint a kapcsolatunkban a felhőtlen időszakok, akkor nagyon szép és hosszú időszak áll előttünk. - Abba sem tudom hagyni a mosolygást. El sem hiszem, hogy megint a tánctéren vagyunk és újból Desmond vezetett el idáig, hogy táncoljunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime17.09.13 22:19

- Mondjuk úgy, hogy túl sok volt mostanában a szabad időn, amit egyedül kellett eltöltenem. Az elképzelés megvolt, az alkalom is. Úgy gondoltam, hogy akkor most vagy soha... - Jó, persze azt nem gondoltam komolyan, hogy ma nem kértem volna meg a kezét, akkor sosem tettem volna meg. De valószínűleg nem viseltem volna túl jól a visszautasítást, amit egyértelműen a szakítás követett volna. De attól sem éreztem volna jobban magam ha csak a rengeteg sznob és a média jelenléte miatt mondd igen. Ami pedig a legjobban fájt volna ha szánalomból teszi. Rengeteg mindenre kellett gondolnom és pokoli nehéz volt olykor. Arra gondolni, hogy most van ez a kis szünet... Na és mi lesz abban az esetben ha már egyáltalán nem is lesz folytatás csak még nem tudja hogyan mondja el nekem? Nem kis terhet vállaltam magamra. Hatalmasat kockáztattam és azt hiszem az enyém a főnyeremény!
- Hát tudod reméltem is, hogy majd elsírod magad, örömödben. Egy kicsit... - Azért vártam valami ilyesmire. Szerettem volna... Nem azért, hogy még utoljára láthassam a könnyeit. Mert egyébként ez a helyzet. Többé nem akarom sírni látni. De mivel az esküvőnk még hátra van tartok tőle, hogy még nagyon is fogom. Az anyámat ismerve, akár össze is borulhatnak majd. Én meg nézhetem ahogy a két legfontosabb nő az életemben a legszebb napunkon hogyan csapja ki a hisztit, hogy elfojt a sminkje. Komolyan mondom én attól fogom elsírni magam.
- Akkor lehet róla szó. - Ennyit igazán megtehetek. Nem esik nehezemre abban bízva, hogy tényleg csak néhány röpke perc az egész és nem fogunk órákig azon vitatkozni, hogy melyik képet válasszuk, hogy melyik az előnyösebb, hogy melyiken mosolyogtunk mindketten, mert azt nem hiszem, hogy túl sokáig bírnám.
- Cassy, én nem csak a felhőtlen időszakokért kértem meg a kezed... - Mert tudom, hogy lesznek kevésbé boldog napjaink is. De ez sem számít, mert én akkor is szeretni fogom. Véleményem szerint addig nincs nagy baj, amíg nem tudunk igazán haragudni egymásra.
- De tudod vár még rád valami a szobádban, amivel jobb szeretném ha Te lepnél meg engem még a mai nap folyamán. - Mondtam. Mindenre gondoltam. Legalábbis nagyon remélem, mert nagyon igyekeztem mindenre külön odafigyelni. De ugyan akkor azért azt is néztem, hogy végül nekem is a kedvemre való legyen a végkifejlet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime18.09.13 5:40

Tényleg nem tudom szavakba önteni, hogy most így meglepetten gyűrűvel az ujjamon a korlátlan boldogságnál, szerelemnél kívül mit is érzek. De melyik meghökkent menyasszony nem így érezne? Ha a kapcsolatunkat normális lett volna - de nagyon nem az volt - még akkor is meglepődtem volna ezen az elhatározásán, de így... ki sem tudom fejezni mennyire. Mindenki itt van aki fontos és képes volt előttük féltérdre elém leereszkedni. Remélem nem csak fényképezve lett a pillanat, hanem kamerázva is, mert szeretném visszanézni.
- Valamiért te mindig megtudsz siratni. - Ezt már mosolyogva mondtam neki, mert legtöbbször örömkönnyeket csal ki belőlem, persze vannak rossz napjaink mikor nem örömömben sírok, de azok a napok elenyészőek. Szerintem még soha egyetlen személy sem látott ennyit sírni, mint Desmond. Tényleg Ő az egyetlen személy aki képes kiváltani belőlem ilyen érzelmeket, mielőtt nem volt az életem része azt sem hittem volna el magamról, hogy tényleg képes vagyok szeretni, most pedig menyasszony vagyok.
- Köszönöm. - Nem akarom ezt egyedül elintézni, ezért még szép, hogy örülök annak, hogy Ő is ott lesz velem. De azért szeretnék egy olyan képet kiválasztani ahol mindketten őrült módra mosolygunk. Jól tudom, hogy a mosolygás nem az erőssége, de azért mégsem bírta tartani a szokásos komoly arckifejezését mikor kimondtam az igent.
- Tudom édesem! Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy lesznek majd problémáink a házasságunk alatt, de közösen mindent meg tudunk majd oldani. - Csak beszélni kell egymással, ahelyett hogy elmenekülnénk a problémáink elől. Mindössze mindkettőnknek őszintének kell lennünk és szerintem minden komolyan baj megelőzhető. Eddig is képesek voltunk küzdeni egymásért, ez a harciasság pedig szerintem nem fog csak úgy elmúlni ameddig a szerelmünk sem. Szeretnék abban hinni, hogy tényleg van örökké tartó szerelem és majd évek múltán nem fogunk elhidegülni egymástól.
- Szóval meddig is kell még itt lennünk? - Mosolyogva kérdeztem rá, mert nagyon kíváncsi lettem arra, hogy mi vár rám ha belépek a szobámba, habár van róla sejtésem, ahogy arról is, hogy az este további részében miféle elfoglaltságban lesz részem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime18.09.13 17:18

Most már bátran kimerem jelenteni, hogy nincs még egy olyan személy, aki jobban ismerné nálam. Ha ezt most Lily hallaná egész biztosan rácáfolna, hogy Ő igen is ismeri a lányát. El tudom képzelni... Igen, lehet hogy hosszú évekig csak Ő volt és lehetett részese az életének, de akkor elárulom, hogy valójában semmit sem tud róla. Fogalma sem volt arról, hogy a lánya mostanára már visszavonhatatlanul kötődik valakihez. Pedig az utóbbi időben már nem igazán figyeltünk oda bizonyos dolgokra. Sok mindenről megfeledkeztünk... Egyre inkább azt gondoltam, hogy tudják csak meg, kit érdekel? Na és mit tesznek majd? Szobafogságot kapunk? A két mintaszülő, aki egy vad igennel akarták felneveltetni a gyereküket. Mert lefogadom Cassandra is többet láthatta kis korában a házvezetőnőjüket és a dadáját mint a saját anyját. Ami pedig az apámat illeti... Nem hiszem el. Tényleg ennyire nem tűnt volna fel neki, hogy az elmúlt hónapokban egyetlen nőt sem vittem fel, hogy nem távozott minden nap más és más nő a villából. Megkomolyodtam, ez igaz. De nem azért hoztam meg azt a döntést, hogy most már nem akarok minden nap vagy másnap más és más lányok szoknyája alá beférkőzni. A mai estével csupán Cassandrat szerettem volna meglepni, lenyűgözni és boldoggá tenni. De mindemellett talán gondolnom kellett volna az idősebb korosztályokra... Talán egy mentőautót sem ártott volna iderendelni valahová a közelbe. Mert láthatóan és érezhetően sokkolóak voltak szavaim. Úgymond sikerült eléggé letaglóznom a nagyérdeműt. Kicsit bánom, hogy nem láthattam mindeközben a szüleink arcát is, de engem akkor abban a pillanatban csakis Cassandra érdekelt és a választ, amit hallani szerettem volna.
- Nagyon remélem, hogy nekem a közeljövőben az lesz a legnagyobb problémám, hogy mivel tudnálak meglepni vagy hogy eszembe jusson melyik a kedvenc virágod vagy hogy arra ébredek az éjszaka közepén, hogy elzsibbadt a karom. - Tényleg nem szeretnék a közeljövőben ennél nagyobb problémákat. Tudom, hogy utána folytatnunk kell, de őszintén szólva még egy jó ideg nem akarom, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba. Mindennek megfogjuk adni a módját, ahogy azt kell.
- Neked pedig azt akarom, hogy az legyen a legnagyobb problémád hogy melyik szexi fehérneműdbe várj engem haza, hogy aztán ismét elcsábítgass, rendben van? - Szerintem ez így nagyon is korrekt. Igaza van... Ráérünk még a nagy napot tervezgetni. Előbb talán használjuk ki a jegyességgel járó örömöket és előnyöket és azt hogy jelenleg még két hálószobánk is van.
- Ameddig szeretnénk. De most már esélyünk sincs feltűnésmentesen lelépni. - Egyedül nagyon pazarul véghez tudtam vinni egy ilyen egyszer dolgot, de a történtek tekintetében mindenki figyelni fog. Mindenkinek fel fog tűnni, hogy máris távozunk. De engem ma tényleg nem foglalkoztat semmi és senki más.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime18.09.13 20:45

Nekem ez egy kisebb sokk volt. Na jó, bevallom hatalmas sokk volt, azt csodálom hogy nem estem egyből össze mikor felnyitotta az ékszeres dobozt és megpillantottam a benne lévő gyűrűt. Azért egy pillanat elejéig éreztem, hogy a lábam alatt nem éppen stabil a talaj, de szerencsémre meg tudtam állni a lábaimon, akármennyire is kezdett el remegni a térdem. De azon egyetlen egy pillanatig sem kellett gondolkoznom, hogy mit fogok neki válaszolni. Akkor megszűnt létezni számomra a külvilág és csak rá tudtam figyelni. Pislogni sem mertem, mert attól tartottam ha behunyom a szememet egy röpke másodpercre mire már kinyitom arra kell rádöbbennem, hogy ez csak egy vágyalom volt. Most, hogy itt van kezemen a gyűrű még mindig annyira hihetetlen.
- Még mindig az orchidea a kedvencem. Addig örülj ameddig csak a karod zsibbad, persze azért nyugodtan arrébb tessékelhetnél ha már nagyon megfojtalak a szeretetemmel. - Nem tehetek róla, egyszerűen imádok rajta feküdni, vagy csak szorosan magamhoz ölleni és úgy elaludni. Akkor mindig biztonságban érzem magam és annyira leírhatatlanul jó érzés az amikor tudom, hogy mellettem van.
- Elképzelni sem tudod néha tényleg mekkora problémát okoz ez nekem. Mert én mindig szeretnélek elcsábítani, de ez sem olyan egyszerű. - De most, hogy szerintem ha jól sejtem valami cuki kis szett fog a szobámban arra várni, hogy felvegyem és abban elcsábítsam így már nagyon is könnyű dolgom fog lenni. Ismerem az ízlését és tudom, hogy valami dögös fehérneműt nézhetett ki nekem, de ma meg is érdemli a különleges bánásmódot.
- Még szerencse, hogy engem nem tud zavarni az, ha látják, hogy ilyen korán távoztunk. - Egészen közel hajoltam hozzá, hogy csak Desmond hallja amit mondani szeretnék neki.
- Most, hogy a kapcsolatunkban ilyen hatalmas előrelépések történtek szeretném minél előbb megünnepelni kettesben veled. - Akár mondhatjuk úgy is finoman, hogy ez felhívás volt részemről arra a bizonyos keringőre. Majd elhajoltam tőle, egyet hátra léptem, de nem kérdeztem semmit, csak kérdőn felvontam a szemöldökömet és vártam a fejleményeket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime18.09.13 21:35

- Nekem te vagy az, virágszálam. De nem arra akartam célozni, hogy ezt eddig nem tudtam volna. De olyan édesen alszol és tudom, hogy úgyis felébrednél ha megpróbálnálak arrébb tessékelni azt pedig nem akarom. Van, hogy hosszú percekig csak azt nézem, ahogyan alszol. Sokszor puszit is szoktál kapni... Túl mélyen alszol, ami remélem azért az én érdemem is, hogy olyan nyugodt alvó vagy. - Tényleg nagyon nyugodtan alszik. Többnyire mindig félig-meddig rajtam, de mondhatom, hogy mostanára hozzászoktam és hiányérzetem támad ha nincs mellettem. Ha nem érzem, hogy olyan erősít szorít magához mintha attól félne, hogy mire felébred már nem leszek mellette. Ha nem ölelhetem át, ha nem ébredek arra, hogy elzsibbadt a karom, mert órák óta alszik rajtam. De akkor sem szívesen kelteném fel. Tény, hogy én akkor alszom nyugodtan, mikor tudom, hogy mellettem van, hogy mikor az oldalamra pillantok vagy fordulok, akkor is ott fog mellettem feküdni. Egyedül már nem tudom olyan jót aludni vagy ahhoz tényleg nagyon kimerültnek kell lennem, hogy szinte még párnát sem rét a fejem máris alszom. De akkor is felébredek hajnalban és kell néhány perc, hogy kapcsoljak, hogy egyedül vagyok.
- Boldogan rásegítek majd néha. - Mondjuk hasonló meglepetésekkel, mint ami a szobájában várja mindkettőnk legnagyobb örömére. Mert az a helyzet, hogy engem minden egyes nap elcsábít. Minden nap éppolyan fontos. És minden nappal csak jobban szeretem. Azt szeretném, amit Ő szeretne. Legalábbis azokban a dolgokban, amik nem köthetőek a munkámhoz vagy egyéb más jellegű problémákhoz.
- Akkor ideje ünnepelni. - Az ünneplésnek pedig mindig is szerettem megadni a módját. Úgy hiszem ma is sikerült kitennem magamért, amiért ideje átvennem a nekem járó fődíjat. Mert ez a nő egy főnyeremény. Bevallom mind a mai napig biztos voltam abban, hogy igent fog nekem mondani. Egyedül ma abban a pillanatban vontam kétségbe mikor már előtte térdeltem. Mert mi van ha tévedtem? Ha nem vettem észre valamit. De az magában még nem probléma ha olykor megkérdőjelezünk dolgokat. De én ma csakis neki akartam bizonyítani... Az pedig ha már fehér ruhában láthatom azt fogja jelenteni, hogy végre valamit magamnak is sikerült bebizonyítanom. Mégpedig azt, hogy megérdemlem!
- Hozom a felsődet és a táskádat. - Egy szempillantás alatt termettem az asztalunknál a dolgainkért intettem, hogy mi távozunk. Azt a pofátlan hét szentségét. Egyik nővel jöttem, a másikkal pedig távozom. De ha Cassandra azt mondja, hogy most azonnal indulni szeretne, akkor most azonnal indulni fogunk. A háta mögé kerülve terítettem a hátára a felsőjét majd a táskáját is odaadtam neki. Mellé lépve vártam, hogy belém karoljon
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Cassandra Drescher
Cassandra Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime18.09.13 22:57

Most annyira bűnösnek érzem magam, mert valójában Desmond álmatlan éjszakáinak én vagyok a felelőse. Sajnálom, én egyszerűen nem tudok a saját térfelemen maradni az ágyban. Egyszerűen ott kell lennem mellette, hozzá kell bújnom, éreznem a teste melegét, a szívverését hogy nyugodtan tudjam lehunyni a szememet.
- Szóval ameddig én ott alszok melletted addig azzal vagy elfoglalva, hogy nézel és puszilgatsz? Mert ebben az esetben van egy rossz hírem, az elmondottak alapján arra tudok következtetni, hogy komoly megszállott lehetsz. - Ezt nem mondtam annyira komolyan mint ahogy tűnhet, de azért mégis kell lennie benne nem is kevés mánia irántam, hogy tényleg ezt tegye. Persze tudom, hogy szeret és azért teszi ezt. Általában mindig én alszok el előbb, de azért volt olyan is, hogy sikerült tovább fent maradnom és én is hasonlóképpen cselekedtem. Csak néztem ahogy mellettem aludt és már attól is boldognak éreztem magamat.
- Valamiért ebben egy percig sem kételkedtem. De azért azt sem tudnám bánni, ha nem mindig én lennék a csábító fél, hanem az akit elcsábítanak. Egy kis szerepcsere sosem árthat. - Engem már az is lázba tud hozni ha látom magam előtt egy szál törölközőben elsuhanni. Mert az tényleg szexi mikor megcsillan a víz az izmos mellkasán és tudom, hogy csak a törölköző fedi egész testét ami nagyon hamar lekerülhet róla, hm.
- Nagyon reméltem, hogy tetszeni fog neked is az ötletem. - Egy egészen kicsit maradtam volna még, mondjuk táncolhattunk volna ettől többet is, de táncolni máshol is lehet. Nekem pedig most nincs kedvem fogadni a gratulációkat, amikről tudom, hogy nem több mint formalitás mögötte pedig iszonyú utálat és féltékenység lappang. Nem csodálkoznék azon, hogy most minden nőnemű egyed mélységesen utálna, hiszen nem mindenki kaphatja meg az Ő saját szexi hercegét. Próbáltam feltűnésmentesebben elindulni a kijárat felé, ott megvárva a vőlegényemet elvettem tőle a táskámat és megigazítottam az idő közben rám terített felsőmet. Annyira figyelmes.
- Szóval akkor most hogy legyen a te szobádban fogunk lenni vagy az enyémben, vagy felváltva? - Mert ezt még nem beszéltük meg, de együtt szeretnénk tölteni az éjszakát akkor gyorsan el kellene döntenünk, hogy hol is fogunk ma éjszakázni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Desmond Drescher
Desmond Drescher



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime19.09.13 0:01

- Nem egészen. Egész pontosan felébredek arra, hogy fáj és zsibog a karom. Akkor rád nézek és olyan édesen alszol, hogy nincs szívem felkelteni. Inkább adok egy puszit átölellek és alszunk tovább. - Tényleg nem fogom csak azért felkelteni, hogy húzódjon arrébb mikor láthatóan nagyon is kényelmesen és nyugodtan alszik. De azért tény, hogy olykor nem haragudnék meg ha a párna nyújtotta örömöket is megtapasztalhatná. Az ágyamat mindig is kényelmesebbnek találta a sajátjával, talán az ágyneművel is ez volna a helyzet, hogy olykor kipróbálná. Hozzászoktam már, hogy a feje a vállamon vagy a mellkasomon pihen a keze pedig a hasamon van... Csak néha zavar, hogy nem tudok megfordulni. Eleinte túlságosan hozzá voltam szokva, hogy egyedül alszom ezen a hatalmas ágyon és hogy szabadon forgolódhatok, de még ha aludt is mellettem valaki, akkor is volt mozgásterem. Eleinte tartottam kicsit attól, hogy álmomban véletlenül megütöm, mert a karomat oldalra döntöm. Nem volt erősségem a bújjunk össze szisztéma. Mert azokkal a lányokkal ilyesmire nem volt szükség, akikkel többnyire az éjszakát töltöttem. Valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy átöleljem őket. Minek is? Teljesen feleslegesnek tartottam, hogy közeledjünk egymáshoz, hiszen mindketten megkaptuk, amit akartuk és sosem akartam olyan tévhitekben ébreszteni a lányokban, hogy többről van szó mint egy egy éjszakás kaland. Őszintén szólva az efféle kalandok után is jobb szerettem egyedül ébredni. Sosem szerettem külön utalgatni arra, hogy ideje volna menni...
- Biztosa veszem. - Ekkor sikerült majdnem elszólnom magam, hogy amennyiben az általam kiválasztott szerelésben teszi, akkor egész biztosan a tetszésemre lesz. Szóval tekintettel a körülményekre és figyelembe veszi, amit kérnék tőle meglepetés formájában. De mégsem akartam elszólni magam annak reményében,hogy hamarosan szemtanúja lehetek az eseményeknek. Talán még tudok várni néhány percet. Ha már eddig tudtam türelemmel lenni, akkor ennyit már igazán ki kell, hogy bírjak. De utána nem vállalok felelősséget a tetteimért.
- Ha most arra célzol, hogy melyikben fogjuk csinálni, akkor azt mondanám, hogy legyen mindkettő. De ha csak az alvásra gondolsz, akkor legyen az enyém. Úgy is mindig olyan kényelmesnek találtad. Hát most már minden éjjel élvezheted. - Tudom csöppet sem fogalmaztam burkoltan, de csak őszinte voltam. Tényleg ez a véleményem. Szeretem minden helyzetből a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime19.09.13 0:06

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime26.10.13 0:57

The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 Tumblr_miq8zfPF4A1qhphz2o1_r1_500

Justice & Devon

Véleményem szerint még mindig túl sokat várunk ettől az estétől, de nem tehettem meg, hogy nemet mondok. Nem is akartam. Végül is annyira rosszul csak nem végződhet az esténk, hogy a végén azt gondoljuk, hogy hiba volt még megpróbálni is. Én pedig egyszerűen nem akartam letörni Justice lelkesedését. Ő legalább tényleg hisz ebben az egészben. Talán bennem is. Ezért az a legkevesebb, hogy kivételesen befogom a számat és eleget teszek a kérésének. Egyébként is már napok óta azon töprengek, hogy mégis mivel lephetném meg a születésnapján, de igazából semmi eredeti sem jutott az eszembe, ami valljuk be elég kínos. Így viszont, hogy vacsorázni megyünk kiváló lehetőségem nyílt arra, hogy gondom legyen egy alkalomhoz illő ruhához is... Mert szerintem nem tudnánk megmondani, hogy legutóbb mikor volt példa ehhez hasonlóra. Talán még évekkel ez előtt. Különben sem tudom, hogy mi mindent kell tennem egy olyan közös este előtt, amelyen talán a házasságunk függhet. Épp ezért csak próbáltam mindenre odafigyelni. Valamikor ment ez nekem. Most már csak abban bízom, hogy még formába tudok jönni, hogy ezt nem lehet elfelejteni. Mindig is volt érzékem az ilyesmihez. Ami a helyszínválasztás illeti abban nem nyúlhattam mellé. A ruhát illetően már kevésbé lehetek biztos. Mármint nekem nagyon tetszik és szerintem őrületesen szép lenne benne, amennyiben hajlandó lesz felvenni. Bevallom nem igazán érzem magam hazai terepen az ízlését tekintve. A legtöbb esetben inkább csak ráhibáztam. Az sem mindig a legkiválóbb kifogás, hogy a szándék a fontos, hogy gondoltam rá. Mert ez azt jelentené, hogy mégsem figyelek rá oda eléggé. Viszont egy egész hétvége áll előttünk, hogy valamelyest ezt bepótoljam, amennyiben nem fog túl hangos véget érni az esténk. Mondjuk arra is itt az egész hétvége, hogy nekem essen, hogy végre a fejemhez tudjon vágni mindent anélkül, hogy attól tartanánk, hogy a gyereke meghallják. Azért sem hibáztatnám. De mindez még a jövő titka... De azt vajon tudjuk, hogy nagyjából mégis milyen témákat kellene elkerülnünk egy ilyen vacsora alkalmával, hogy egyáltalán miről kellene beszélgetünk tulajdonképpen? Én nem igazán... Attól tartok a mi közös listánk kimeríthetetlen lenne, ha összeállítanánk. Tehát szerint csak megpróbálunk kivételesen nem összeveszni és nyugodt körülmények között megbeszélni a dolgokat anélkül, hogy abba bárkinek is módjában állna beleszólni. Azt hiszem menni fog. Így talán még hajlandó is lennék bizonyos dolgokról szót ejteni, amiről egyébként nem áll szándékomban. Elképzelhető...
- Justice... Indulhatunk? - Pillantok a karórámra már vagy tizedszer. Hm, jó látni, hogy van ami nem változik. De most mégsem az oltár elé készülünk, hogy ennyi időre legyen szüksége ahhoz, hogy eltudjon készülni. De még ahhoz képest is szerintem türelmes vagyok. Leszámítva, hogy már a földszinten várom indulásra készen. Mert amint elkészült felőlem mehetünk is.
- Hű, de gyönyörű vagy. - Annyira tudtam. Amint megpillantottam azt hiszem mozdulatlanná dermedtem néhány röpke másodpercig, ugyanis nem akartam hinni a szememnek. Most hogy így jobban belegondolok, máris volt értelme a ma estének. Más különben ki tudja mikor láthattam volna így legközelebb. Ezt pedig kár lett volna kihagyni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime26.10.13 13:25

Kár lenne tagadni és úgy tenni, mintha nem tartanék ettől a mai vacsorától. Én akartam tudom, én kértem, hogy így próbáljunk meg javítani a helyzeten, de mégis félek, hiszen nem tudom, hogy működhet-e. Az is lehet, hogy az egész csak arra világít rá, hogy már rég felesleges kínlódni, már nem tudunk egymásból mit kihozni, és az... az valami rémes lenne. Szeretném, ha jól alakulna, ha egy kicsit könnyebb lenne tőle, ha képesek lennénk még értelmesen eltölteni kettesben az estét, talán egy kicsit úgy, mint régen, megismerni megint a másikat, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül és minél jobban reménykedem, annál erősebben kúszik be az agyamba az a gondolat is, hogy nem fog menni. Ezt viszont igyekszem nem mutatni, azt akarom, hogy tényleg csak azt lássa rajtam, hogy megpróbálok pozitív lenni, hogy elhiggye, én hiszek benne, és ebben az egészben, hogy lehet még egy esélyünk. Akkor talán ő is elhiszi majd. Emlékszem még arra, hogy régen mennyire le tudott venni a lábamról és örülök neki, hogy egy kicsit azért most is próbálkozik, a szervezés terén és a ruha... igen ez egy kicsit meglepett, hiszen őszintén szólva már rég nem érzem azt, hogy kicsit is tetszenék neki, hogy képes lenne úgy csodálni, mint régen. Pedig soha sem voltam az a tipikus bombanő, nem csábítottam el pasikat, nem vettem fel kihívó ruhákat, legalábbis semmi túlzót, neki mégis megakadt rajtam a szeme, én pedig esélytelennek láttam, hogy ellenálljak egy olyan srácnak, aki volt. Igenis épp azt a lazaságot szerettem meg benne, ami miatt talán nehezebben tudott alkalmazkodni az új életünkhöz, valahogy muszáj lenne megtalálni azt az arany középutat, amiben megmaradhat annak a férfinak, akit úgy imádtam, de közben mégis felelősség teljessé tud válni.
Nem tervezem, hogy az este veszekedésbe torkolljon, bár persze ezt nem is lehet előre tervezni. Nem tudom, hogy átgondolta-e, hogy mit akar mondani, még azt sem, hogy én átgondoltam-e rendesen. Nem szeretnék újra olyan témákat körbejárni, amiket már nem egyszer megtettünk, jó lenne inkább csak... nem is tudom, újra megismerni egymást egy kicsit. Alig tudok valamit a munkájáról mostanában, vagy hogy mi jelenleg a kedvenc filmje, mi foglalkoztatja. Szívesen meghallgatnám... ha nyitna felém kicsit. Már az utolsó simításoknál tartok, amikor meghallom a hangját. Nem fair, hogy a pasiknak ennyire egyszerű felöltözni, én viszont már elszoktam ettől. Visszafogott smink, de azért mégis csak időt kell szánni arra is, hogy legyen rajtad valami, de szinte alig látszódjon. Nem vagyok a harsány színek híve, így most is ehhez tartom magam, de azért mégis többet teszek a külsőm érdekében, mint az átlag hétköznapokon. A ruhától is tartok kicsit, eltartott egy ideig, amíg elnézegettem magam tükörben, hogy vajon jól állhat-e nekem még az ilyesmi. Nem vagyok annyira karcsú, mint régen, bár azért igyekszem a mai napig is figyelni az alakomra, mégis egy kicsit talán kényelmetlenül érzem magam benne, de ez talán megszokható.
- Jövök, fél perc! - szólok még le neki, és még az utolsó simításokat elvégzem, majd a nagy tükör előtt újra körbefordulok. A hajam, a smink, a ruha, azt hiszem így jó lesz. Furcsa, úgy izgulok lemenni hozzá, mintha valami első bálozó kis csitri lennék, akit most lát a pasija először valami szívdöglesztő ruhában, pedig ez nem így van, sokféle helyzetben látott már. Utolsó nagy levegővétel, aztán tényleg irány lefelé. Izgulok, de az első mondata azonnal elfeledteti velem ezt és egy oly' ritkán látott széles mosoly jelenik meg az arcomon.
- Köszönöm. Nem túl... nem túl szűk? És egy kicsit mintha túl mély lenne a kivágás is. - zavartan húzom feljebb kicsit a ruhát a dekoltázsomnál. A megszokott ruháimhoz képest azért ez tényleg egész más, de azt hiszem elég az, hogy most rám néz, úgy érzem, most tényleg szépnek tart. Eszem ágában sem lenne ezek után megválni ettől a ruhától, már ezért a pillantásért is megérte ez az este, ha más nem is sikerül, egy kicsit talán visszaidézte a múltat, amikor még tényleg fontosnak érezhettem magam a szemében.
- Indulhatunk. - nyúlok végül a táskámért. Benne van az alap smink cucc, meg persze a telefonom, bár lenémítva. Nem olyan kicsik már a gyerekek, hogy folyton azon kéne izgulnom, mikor kell hozzájuk rohanni, mert baj van és bízom annyira Devon szüleiben, hogy kezelni tudjanak mindenféle helyzetet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime27.10.13 19:37

Voltaképpen szerintem tényleg nincs értelme ennek az egésznek. És egyáltalán nem magam miatt csinálom, csakis miatta. De ez sem fog számítani, ha megtudja, hogy az utóbbi időben nem voltam hozzá teljesen őszinte. De akkor is el kell mondanom, viszont nem hiszem, hogy erre lehetne alkalmas időpontot találni. De talán épp a mai este a legkevésbé megfelelő minderre, de túl leszek rajta... Ő pedig sosem fogja nekem megbocsátani. Én pedig megérdemlem. Most mégis meg kell próbálnom jó pofát vágni mindenhez, mert nemigen van más választásom. Biztosra feltűnne neki is, hogy valami nem stimmel és ha még a vacsora előtt kiderülne a kis botlásom kötve hiszem, hogy a ma este folyamán együtt élnénk asztalhoz. Így sem kizárt, hogy ma a kanapén fogok aludni. Sőt, elég valószínű. Őszintén semmit sem várok el tőle, mert nem tehetem meg. De ha kell könyörögni fogok neki azért, hogy ne akarjon elválni. Persze megérdemelném, de most kivételesen nem rólam van szó, nem is csak rólunk. És nem csak mert nem leszek hajlandó aláírni a válási papírokat, de belőlem nem lesz hétvégi apuka, még neki sem fogok hagyni, hogy azzá tegyen bármennyire is megbántom az igazsággal... Ha kell könyörgöm is neki ezért, azt megteszem. Szeretem a gyerekeimet. Ebből adódóan csak nem lehetek olyan rossz apa. Na meg persze abból, hogy nem tudnám elviselni, hogy nem nézhetnék be a szobájukba minden reggel, amíg még mindketten mélyen alszanak, hogy amikor hazaérek este nem várnának rám, hogy nem ölelhetném magamhoz őket... Szükségem van rájuk, a szeretetükre, hogy azt mondhassam édes kislányom, kisfiam. Én ebbe még csak bele sem akarok gondolni. Ezt nem teheti meg velem. Tudom, hogy hibáztam, méghozzá nem is kicsit, de valami megoldásnak csak kell lennie. Mindegy úgy lesz, ahogy szeretné. ezért is mentem bele olyan fogjuk rá könnyedén ebbe a vacsorába. Őszintén elképzelésem sincs róla hogyan fogom helyrehozni a történteket, mert ezzel most alapjaiban fog megremegni a kettőnk közti bizalom.
- Dehogyis. Nagyon csinos vagy, hidd el nekem. - Mert ebben az egy dologban egész biztosan nem hazudnék. Tényleg elképesztően jól áll rajta. Magam sem hittem volna, szóval mondhatni, hogy felülmúlta minden várakozásomat. Azért pedig már megérte a mai este, hogy így láthattam. Azt hiszem ehhez hozzá tudnék szokni gond nélkül. De mindez lényegében tőlem is függ. Talán gyakrabban kellene ezt csinálnunk, nem csak akkor amikor a baj van, hanem akkor is amikor minden rendben... Amivel az utóbbi időszakunkat nem igazán lehetne jellemezni. De ha egy kicsivel is jobban odafigyelnénk egymásra, ahelyett hogy mások miatt kapunk össze állandóan. Tudom, hogy nekem is vissza kellene fognom magam alkalomadtán, de néha tényleg úgy érzem, hogy szándékosan teszi mindig annak az ellenkezőjét, mint amire megkértem. Ideje volna változtatnom a hozzáállásomon, ha azt akarom, hogy mindennek legyen bármiféle eredménye. Ő azt szeretné, ha egy kicsit is olyan lennék mint régen... De nem hiszem, hogy az édesanyja valamint az enyém is ezt szeretné. Akkor most mégis mit kellene tennem, mikor mindenki valami egészen mást vár el tőlem. Véleményem szerint egyáltalán nem olyan meglepő, ha emiatt olykor kiborulok... Tény, hogy nálam igen hamar képes megtelni az a bizonyos pohár, amikor is szakad a cérna. Tudom, hogy nem rajta kellene kitöltenem, de a kedves anyukájával sem ordibálhatok mindenki előtt és egyébként sem. Pedig ami azt illeti volna mit mondanom a számára. Komolyan néha úgy érzem, hogy egyszerre két nőt vettem el a tudtomon kívül...
- Nincs miért aggódnod. Mindössze tíz perce beszéltem anyuval és minden rendben. - Nem túl gyakran fordul elő, hogy magukra hagyjuk a gyereket éjszakára, mármint hogy nem itthon töltik az éjszakát, de semmi okom sincs arra, hogy ne bízzak meg a szüleimben. Én is nagyon szívesen töltöm velük a hétvégéket idehaza, de azért olykor nekünk is szükségünk van ilyen alkalmakra, amikor együtt lehetünk csak mi ketten. Ilyenkor tényleg jut időnk egymásra. Már persze ha nem tűnik majd számunkra túl csendesnek a ház, mert könnyen elképzelhető, hogy holnap már őrülten fogjuk hiányolni a hangzavart. De azért kibírjuk majd valahogy.
- Hölgyem... - Elmosolyodtam majd a bejárati ajtóhoz léptem, hogy kinyissam előtte majd magunk után be is zártam. Ilyesmire is régen volt már példa, hogy együtt próbáltunk meg kikapcsolódni. Talán mert mindig attól tartottunk, hogy balul fog elsülni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime28.10.13 15:37

Nem is tudom, tényleg fogalmam sincs, hogy van-e értem, de azt tudom, hogy valamit muszáj tennünk, valamit lépni kell, mert így már tényleg nem mehet ez tovább. Egyszerűen képtelenség már elviselni, hogy kerüljünk egymást, hogy nem beszélünk egymással, hogy képtelenek vagyunk úgy nézni a másikra, mint aki még érez valamit a csalódottságon kívül. Szeretném, ha valahogy vissza lehetne forgatni az elromlott dolgokat és tényleg működhetne még. Nem csak miattunk, a gyerekek miatt is, hiszen ők nagyon megsínylenék, ha egyszer csak vége szakadna. Nem akarom, hogy egy széthullott családban nőjenek fel, azt sem, hogy egymástól külön legyenek, vagy az apjuktól. Nem venném el őket Devontól, annál még most is fontosabb nekem, hogy ilyesmit tegyek vele. Arról persze nem tudok, hogy a vacsora mögött valami más is húzódik, olyasmi, amire gondolni sem mertem volna, amit csak a rossz pletykákban hallani, amiket én mindig igyekeztem elkerülni. Tudom én, hogy a férfiak... vannak szükségleteik és mi már jó ideje nem vittük túlzásba azt, ami mondhatni házastársi kötelességünk lenne, de... mégsem tudtam róla elképzelni soha, a fülembe suttogott szavak ellenére sem, hogy képes lenne bármi ilyesmire. Sejtelmem sincs, hogy hogyan tudnék reagálni, ha mégis... a vacsora most a fontos. Erre koncentrálok, a külsőmre, a ruhámra, hogy tetszem neki, hogy csak egy pillanatra, de lássam a szemében azt, amit már rég nem láttam. És amikor leérek egy kicsit tényleg nőnek érzem magam, egy kicsit többnek, mint egy lestrapált anyuka. Egy kicsit mégis kényelmetlenül érzem magam előtte, és hülyén is, hogy úgy izgulok, mint egy tini.
- Hát... jól van, elhiszem. Tényleg szép ruha. - a mosolyom egy kicsit még visszafogott, de azért igyekszem. Próbálom elhinni, hogy tényleg szép vagyok így, hogy tetszem neki, mégha igazán nehéz is. Normális esetben most minimum egy csók jönne, de nem tudom rászánni magam, hiszen nem olyan egyszerű és kötetlen már köztünk minden, mint régen. Baromi nagy szakadék tátong kettőnk között és fogalmam sincs még, hogyan fogunk átlépni rajta, főleg mert sok mindent még csak nem is tudok, hogy benne mi van, miktől tart, mitől érezné magát jobban. Szeretném tudni, hogy milyen kétségek kavarognak benne. Én nem akarom, hogy mindenkinek megfeleljen, azt szeretném, ha jól érezné magát a bőrében és én is, és ezt a kettőt valahogy képesek lennénk egyeztetni. Valahogy biztosan megoldható... kell lennie megoldásnak.
- Nem is aggódom, tudom, hogy a szüleid tökéletes nagyszülők. - mosolyodom el, mostmár szélesebben. Jó, hogy még mindig képes szinte a gondolataimban olvasni, ez nem veszett el, vagy legalábbis nem teljesen. Nem akarok ma este a gyerekeken rágódni, tudom, hogy nem lesz baj, még a telefonomról is levettem a hangot, bár azért ki nem kapcsoltam, mert mégis csak történhet olyasmi, ami... ezt a gondolatmenetet nem kell folytatni igaz? Nem történik semmi, a miénk a hétvége, az utolsó lehetőségünk, hogy a házasságunkból kihozzunk még valamit, hogy tényleg legyen együtt jövőnk és ne a mellett döntsünk, hogy végképp feladjuk.
- Köszönöm... uram! - őrület, hogy mennyire izgulok. Komolyan úgy érzem, hogy nem tudom mit is mondjak, mintha csak új lenne az egész helyzet... és valahol ez így is van. Jól fog edni egy pohár bor, vagy bármi, ami egy kicsit oldja majd a hangulatot. - És hová megyünk, amihez ilyen nagyon ki kellett öltözni. Apropó, te is kitettél magadért. - nézek mostmár végig rajta. Butaság, hogy egy szép ruha miatt mindig csak a nőket figyelik alkalmakkor, pedig ő is nagyon fess így kicsípve. Jól áll neki, tényleg jó lenne kicsit többször így elmenni valahova, amikor mindketten valamivel többnek érezhetjük magunkat, mint amit nap, mint nap megszoktunk. Irány a kocsi, várom már az estét, épp annyira, amennyire félek is tőle.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime01.11.13 14:15

Oké, azért olykor nem olyan ördöngösség kitalálni, hogy vajon mire gondol. Nevezze ezt ki minek akarja, de mintha csak a szemében láttam volna, az arckifejezésén, hogy... hogy egyre gondolunk. De azért lássuk be nem múlhat el minden egyik napról a másikra, nem múlhatott el. De talán ez nem is igazán aggodalom, csak olyan különös érzés, mert jó ideje nem volt ilyesmire példa, hogy egy teljes hétvégére a kicsik nélkül töltöttünk volna kettesben. Még mindig furcsa belegondolni is. Persze nem azért mert annyira lehetetlennek tartom, csak mikor is volt nekünk utoljára egy közös szabad hétvégénk? Arról azért még volnának elképzeléseim, hogy mit kellene ilyenkor csinálnunk. Azt viszont már nem tudhatom, hogy mi minden fog ebből megvalósulni. Nem akarom, hogy az este hátralévő részében csakis azon lenne a hangsúly, hogy minden egyes megjegyzésünkre odakeljen figyelnünk, mert úgy a francba az egésszel. Én is tudom, hogy részben a házasságunk forog kockán, de ugyanakkor nem hiszem, hogy egyedül ez a vacsora fog minket összetartani. Én inkább csak miatta csináltam, miatta mentem bele... Most viszont, hogy látom tényleg sikerült meglepnem valamivel, már számmora is többet jelent. Tudom, hogy többször kellene, ami az utóbbi időszakunkat nem igazán jellemzi. Ha minden igaz és jól megy idővel majd a körülmények is megfognak változnia, legalábbis ebben bízom. Annyira idegen már tőlem, tőlünk ez az egész, hogy fogalmam sincs mire számíthatnék, amivel úgy érzem nem vagyok egyedül, mert még mindig érezni azt a bizonyos távolságot közöttünk, ami nem akar közelebb engedni egyik oldalról sem. Ezt kellene valahogy feloldanunk. Nem tagadom kicsit nevetségesen érzem magam emiatt. Nem pusztán a kialakult helyzet, inkább magam miatt. A feleségem, mégsem tudom hogyan kellene hozzá újra közelednem? Hát ezt nem hiszem el. Nem szabadott volna engednünk, hogy ennyire elidegenüljünk. Régebben jól tudtam, hogy mit szeretne... Most viszont már nem tudom, hogy mit akar. Megértem, hogy az elsődleges dolog most a családunk, de velünk mi lesz? Mert ha megint csak úgy nézzük, hogy másoknak szeretnénk megfelelni a házasságunkkal... Önzőség. Tudom. De nem akarok egy látszat családban élni még vagy húsz évig mire a kicsik felnőnek és képesek lesznek megérteni, hogy ennyi lenne. Azt sem hiszem, hogy csekélyebb lenne a csalódásuk ha kiderülne, hogy éveken át a szemükbe hazudtunk. De még csak azt sem gondolom, hogy évek múltán bármi is megváltozna közöttünk. Igen, az idő sok mindenre képes. De vajon arra is, hogy valakibe újból beleszeressünk? Hogy megismerjük?
- Hát... Minden erőmmel azon vagyok, hogy megpróbáljalak meglepni, ami nem lenne teljes mértékben sikeres, ha ezt most elárulnám. - Jegyeztem meg egy őszinte mosolyt követően, ami mostanra sem tűnt el teljesen az arcomról, azért halványan még ott van. Előre mentem, hogy kinyissam neki a kocsi ajtaját majd becsuktam végül megkerülve az autót én is beültem a volán mögé.
- Igyekeztem... - Tettem hozzá miközben bekötöttem a biztonsági övemet és megigazítottam a visszapillantó tükröt. Szóval, most akkor mi is kellene mondanom? Mert amiben maradtunk az mind szép és jó, csak valahogy valahol el is kellene kezdenünk. Ilyenkor persze semmi használható sem jut az eszembe, amiről beszélgetni tudnánk. Vagyis lenne egy tucatnyi dolog, amit meg kellene beszélnünk, csak egyik sem kimondottan passzol a ma este előrelátottakhoz.
Sosem feledkezem meg a születésnapjáról, de ugyanakkor nem is szoktunk ekkora feneket keríteni az ünneplésnek. Tudom, hogy egyetlen este, néhány nap alatt nem lehet mindent helyrehozni, bepótolni az elszalasztott dolgokat, az elmúlt éveken, de ha kell akkor mi ma a lehetetlent is megpróbáljuk, hogy lássuk mégis csak lehetséges... Ha igazán akarjuk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime01.11.13 21:03

Mégis csak eleget voltunk már együtt, hogy azért időnként félszavakból is megértsük egymást. Mennyivel jobb lett volna, ha ez a bajokra is kiterjedne, de azokat inkább megpróbáltuk kizárni és nem figyelni rájuk, mintha úgy egyszerűen könnyebb lenne, pedig csak totálisan tönkre ment minden. Nem tudom, hogy megjavítható-e, de megpróbálom remélni, hogy így van. Régen voltunk már úgy igazán együtt, tényleg csak mi ketten, mindenféle zavaró külső hatás nélkül. Na nem úgy értem, hogy a gyerekek bármikor is zavarnának, de azért egész más úgy vele tölteni egy kis időt, hogy nem kell folyamatosan azon járnia az agyamnak, hogy hamarosan mit kell tennem, hogy bármikor betoppanhat bármelyikük, hogy elhívjanak játszani, vagy mert valami apró baj történt. Azért akárhogy is nézzük az egész olyan, mint folyamatos ügyeletben lenni, lényegében szó szerint éjjel-nappal és kissé megerőltető. Nagyon nehéz közben még arra is figyelni, hogy a férjednek is megtudod-e adni, azt amire vágyik, és hogy mellé még a saját igényeimet is besűrítsem... az már végképp teljesen lehetetlenné vált. Ezért is hanyagoltam el mindent, ami engem érint, ami engem tesz egy kicsit boldoggá. Talán ez az este most ilyen lehet, hátha majd nekem kedvez. Már most ebben a ruhában, akármennyire is picit kényelmetlennek érzem először, mégis csak egy kicsit újra nőnek érzem magam és a bókja és a tekintete is erről igazol.
Talán tényleg nem ezen az egy estén múlik a házasságunk, viszont ezen bukhat is, hiszen ha nagyon nem sikerül, ha képtelenek vagyunk közös nevezőre jutni, akkor... akkor lehet hogy nincs értelme tovább erőltetni ezt az egészet. Fiatalabbak már mi sem leszünk és ha nagyon muszáj talán most még találhatunk valaki mást... bár nem szeretnék. Nem akarom előröl kezdeni, már azt sem tudom, hogy milyen úgy igazán randizni, vagy megismerni valaki mást. Nem tudom, hogy menne-e nekem, de abban biztos vagyok hogy ha lehet, akkor nem szeretném megpróbálni.
- Jól van, akkor legyen meglepetés. - mosolyodom el. Azt hiszem izgatott vagyok és kíváncsi is, hogy hova megyünk, hogy mit talált ki. Minden bizonnyal valamilyen előkelőbb helyről lesz szó, hiszen nem öltöztünk volna ki mindketten ennyire, ha nem így lenne. Esetleg egy kellemes étterem, ahol leülünk vacsizni és beszélgetünk... magunkról, vagy bármiről, ami egy kicsit közelebb hoz minket egymáshoz. Jó lenne ha az kezdeti nehéz szakaszon tovább tudnánk lépni, de semmit sem lehet erőltetni igaz? Nem lenne értelme, így inkább én is megjegyzem, hogy az ő ruhája is nagyon szuper lett. Felületesebb vizek, ez most egyelőre még jó így. Beülök a kocsiba, megvárom, amíg ő is elhelyezkedik, majd beindítja a motort. Pörög az agyam, de mégis olyan nehezen jut eszembe bármilyen téma, amiről beszélhetnénk. Van a munka, vagy a család, vagy... hát nem is tudom, valami olyasmi kéne, ami mindentől független.
- Olvastál valami érdekeset mostanában? Vagy... nem is tudom, valami izgalmas hír. Mostanában alig figyelem a híreket, folyton csak arról szólnak, hogy ki halt meg, kit, hol öltek meg, mintha már nem is lenne alkalmas a világ arra, hogy éljünk benne, vagy hogy gyerekeket engedjünk ki a valóságba. - próbálom megtörni a csendet valami kis általános témával, legalább amíg elérjük az éttermet. Nem akarok teljes hallgatásba burkolózni végig, igenis muszáj bebizonyítanunk, hogy tudunk még beszélgetni, hogy nem kell kényelmetlenül érezni magunkat egymás mellett, hogy képesek vagyunk egyszerűen csak eltölteni egy kis időt feszültség nélkül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime02.11.13 11:32

- Ne is mondd. Szeretném még kihasználni azt az időszakot, amíg a kicsik felnőnek, hogy legalább emiatt nem kell aggódnom és idegeskednem, hogy mi lesz akkor ha majd a saját életüket szeretnék élni... Szerinted... Jó szülei vagyunk nekik? - Ezt a kérdést azt hiszem még soha egyszer sem tettem fel, szóval talán éppen ideje volt már. Tudom, hogy vannak hibáim, hogy nem mindig szívesen felelek meg bizonyos elvárásoknak, de a gyerekeket soha nem akartam kitenni ezeknek a tényezőknek, körülményeknek. Mert őket mindketten mindennél jobban szeretjük. Épp ezért nem tartom magam rossz apának. Értük mindent megtennék, bármit odaadnék. Pontosan azért vagyok most itt, hogy helyrehozzak valamit, amit nagyon elrontottam és nagyon sajnálom, de tudom mindez nem fog elégnek bizonyulni. Mégis fogalmam sincs róla mi többet tehetnék azért, hogy megbocsásson, minthogy elmondom az igazat. Amivel valószínűleg mindent tönkre fogok tenni és ismételten csak lerombolom, amid eddig felépítettem, de nem tehetek mást. Nem hazudhatok neki. Én nem ilyen ember vagyok. Tudom, hogy nem ezt az embert szeretné bennem újra megismerni. Kétségtelenül nem ez a legmegfelelőbb alkalom, de akkor mikor lenne az? Most még van időm bármire, mindenre... elérni, hogy újra megbízzon bennem, idő az újabb lehetőségre, ha megérdemlem egyáltalán. Én csak nem akarom elveszíteni őket, mert az egész soha nem ért annyit, hogy cserébe lemondjak a családomról. Az egyszerűen nem lehet. Csak szeretném elkerülni azt a jelenetet, amikor elém tolja a válási papírokat, hogy írjam alá. Bármi áron...
- Ami pedig a híreket illeti nem veszítettél sokat, sőt semmit... Néha nevetségesnek tartom felolvasni is őket. De azok csak amik adásba kerülnek... Azon kívül rengeteg anyag van még, amiről tájékoztatni lehetne, de az túlságosan jó vagy rossz, ezért inkább elhallgatják a lakosság elől. A halálesetekkel pedig nyilvánvalóan csak elborzasztani szeretnék az embereket, hogy tartsanak bizonyos dolgoktól. Elég gusztustalannak tartom így sakkban tartani valakit, hogy olyasféle dolgokat tárnak a szemük elé, amitől valósággal felfordul a gyomruk. - Pontosan a lakosság egy része emiatt már nem is követi a híreket, mert szinte előre lehet tudni, hogy mi lesz látható abban, amit elmondott... Bűntények. Legfeljebb olyan lényegtelen és valójában értelmetlen dolgok, amelyeket senkit sem érdekelnek, lényegileg pedig nem is érintenek. De tényekről senki sem beszél.
- Tényleg... Te mennyire tudsz haladni a munkáddal? - Sosem állítottam, hogy könnyű lehet két gyerek mellett, na meg persze a háztartás. Szabad időről már nem igazán beszélhetünk, ahogy erről sem beszéltünk eddig. De ha ezzel is gondok vannak, arról mégis csak szeretnék tudni, hogy majd találjunk rá valami megoldást. Lássuk be, eléggé sok mindenre kellene még megoldást találnunk, de nem lehet mindig nagyban gondolkodni. Valahol pedig azért jó lenne elkezdeni, ha már változtatni szeretnénk bizonyos dolgokon. Bizonyára nem fog működni egyik napról a másikra, de hosszabb távon miért ne lenne kivitelezhető? Nekünk pedig annyi időnk van még. Van egy kicsi fiunk, meg egy pici lányunk.  Nem hiszem, hogy bármivel is el lennénk késve már. Késő akkor lenne, ha már nem érdekelne. Mindig is érdekelt, csak valahogy mindig könnyebb volt szótlanul kikerülni a gondokat és nem foglalkozni velük, mintha nem is lennének, de attól még vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindig is voltak problémáink, mert nem igaz. Nem voltak...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: The Venetian - Hotel, Étterem és Casino The Venetian - Hotel, Étterem és Casino  - Page 3 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

The Venetian - Hotel, Étterem és Casino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Similar topics

-
» Four Queens - Hotel, Étterem és Casino
» Palms - Hotel, Étterem és Casino
» Paris - Hotel, Étterem és Casino
» Belaggio - hotel, étterem, fürdő és casino
» MGM Grand Hotel & Casino

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Szórakozóhelyek, kaszinók-