welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Elhagyatott városnegyed Vote_lcapElhagyatott városnegyed Voting_barElhagyatott városnegyed Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Elhagyatott városnegyed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 19:28

***
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 19:30




Lauren & Skoli



Számolgatom a pénzt, az embereim társaságában. Sehogy se jön ki a kiszámolt összeg, sőt nagyon is sok hiányzik. Idegesen dobom le a köteg pénzt az asztalomra, majd elkezdek telefonálni. Nem kell sok idő, hogy kiderítsem ki az, aki szórakozik velem. Mérgesen zsebre dugom a mobilomat, majd intek az embereknek, akik előttem sétálnak ki a lakásomból, majd magam után bezárva azt, a kocsimhoz megyek. Most kivételesen átengedem ezt az egyik srácnak a volánt, mert érzem, hogy annyira ideges vagyok, hogy képes lennék neki hajtani egy fának. Beülök az anyós ülésre és magamban mérgelődök, miközben a visszapillantó tükrömbe nézek hátra, hogy a fekete furgon mögöttünk tartja-e az iramot. Az előttünk lévő ugyancsak fekete furgon féklámpáját nézem a napszemüvegem mögött, egészen addig, amíg meg nem érkezünk. Elsőként vágódik ki a kocsim ajtaja a részemről, majd berúgva az ajtót, megyek be a piti kis drog futárom otthonába. Tudtam, hogy amióta ismerem lop tőlem, de csak most bizonyosodott be. Eddig elnéztem, de már nem. Az ágyban riadtan ül fel, gondolom most kelt, de ez nem érdekelve rángatom ki onnan, majd odadobom neki a kabátját. Már kezdi sejteni, hogy mi fog történni, amint még két nagy darab emberem beáll az ajtóba, hogy ne tudjon elfutni.
- Dean, ne csináld már! – Mosolyog és most látom csak, hogy a szemeiben félelem ül. Utálom az ilyen férgeket, így csak vicsorítok rá.
- Nem lophat meg engem senki büntetlenül! – Fogaim közt szűröm a szavakat, majd amint felvette a kabátot, már lököm is ki az utcára. Megfogom a karját és húzni kezdem magam mellett, hogy egy elhagyatottabb utcarészbe cibáljam. Igaz, hogy már az egész városrész kihaltnak tűnik, de jobb a békesség.


Amint megtaláljuk ezt az utcát, ami elég nyugodtan és csendesnek tűnik, lelököm a földre. A srác nyekken egyet, még alig kelt fel, rosszabb a reflexe, mint éberen.
- Kérlek… – Nézz fel rám nagy szemekkel, de engem a könyörgés most nem hat meg. Túlságosan is sokkal lóg és tudom, hogy az anyagomat is megcsapolja. Nem adja el, helyette, magának lövi, hiszen ezért van ekkora hiány.
- Fogd be! – Rúgom bele a hasába, mire jajgatva összekuporodik. Legszívesebben a fejét a betonba verném, de már mozdulnak is az embereim, mire intek egyet. Látom a srác arcán, hogy kezd megijedni, de nem baj, csak féljen, és utána terjessze el, hogy milyen is vagyok. Velem nem lehet így játszani. Intek egyet az embereknek, hogy menjenek el, mire biccentenek és elindulnak vissza a kocsikhoz, amik messze parkolnak itt.
- Csak, hogy ne mond azt, hogy nem vagyok korrekt! – Mordulok rá, hiszen azért küldtem el őket, hogy ne az legyen, hogy több ember egy ellen. Most kvittek vagyunk, egy az egy ellen. Igaz, nem hagyom, hogy felálljon, felrángatom, majd ütök. Hol a fejét találom el az öklömmel, hol a lábammal rúgom hasba, hogy újból a földre kerüljön. Persze, azért ő is próbálkozik, hogy visszaüssön, de nem mindig sikerül neki eltalálnia, ha meg el is talál, azt hangya fingnak lehet mondani. Verekedés közben nem ügyelek arra, hogy ki van a közelben, hiszen az embereim nincsenek itt, másra pedig nem számítok. Vagy mégis mászkál errefelé egy ártatlan lélek?




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 20:25

Úgy érzem, hogy hosszú estének nézek elébe és mivel úgy tervezem, hogy a mai nap fogok alkoholt is fogyasztani majd azon a bizonyos szórakozóhelyen, ezért nem motorral jöttem, hanem egyszerű tömegközlekedéssel. Nincs gondom a taxikkal, hazafelé jó lesz, de oda most minek hívjak sofőrt? Nem vagyok én így elkényeztetve. Tehát utam el is visz egy villamoshoz, majd egy kis átszállás és most már a külváros egyik számomra még nem túl ismert részén sétálgatok.
~ Hmm, valahol itt kéne lennie annak a klubnak. ~ - oké, kezdem úgy érezni, hogy talán sikerült most eltévednem, de azért még nem adom fel a dolgokat, így bár kissé bizalmatlanul, de folytatom tovább az utamat, próbálva nem törődni ezekkel a hatalmas, fekete furgonokkal, amelyek mellett most elhaladok és ahogy látom a pasikat is, akik éppen visszafelé tartanak valahonnan, szinte a vér is megfagy az ereimben. Nem, nagyon nem kéne most itt lennem… Szépen más felé is tekintek, mintha ott se lennének és mivel nem kötnek belém, ezért megyek is tovább, ők pedig beszélgetésbe kezdenek, tehát valószínűleg nem tűnik fel nekik az, hogy pont abba az utcába sétálok be, ahol a verekedés folyik. Zsebembe nyúlok, kiveszem mobilomat, megnézem az időt és csak akkor nézek ismét előre, amikor felismerem ezt a furcsa hangot is: verekedés.
~ Na nemár… nem lehetek ilyen szerencsétlen. ~ - én is tudom, ahogy mindenki más, hogy ilyesmibe nem jó belekeveredni, így csak visszateszem a szűk, sötétkék színű farmernadrágom zsebébe a telefont, majd már fordulnék vissza, de… ez az arc, a napszemüveg, az egész férfi. Rögtön kapcsolok, hogy kit is látok magam előtt, így végül még pár bizonytalan lépés előre, majd végül kissé megdermedve állok le a másiktól néhány méterre.
- Mark? – szólítom meg, majd megrázva fejem nézek a földön fekvő szerencsétlen pasasra. – Te… te mégis mit csinálsz? – oké, kissé mintha megremegne a hangom is. Nem vagyok én félős, félreértés ne essék, de most mégis kezdek elbizonytalanodni. Eddig is ennyi ereje lett volna ennek a férfinak? Csak mert most nagyon úgy tűnik, hogy kisujjal bánik el a másikkal, neki pedig alig van pár karcolása. Egyébként, ha a másik felém néz, akkor a szűk utca közepén állva láthat, tőle tényleg csak pár méterre, fekete, derékig érő szövetkabátban, farmerban, magassarkú, csinos csizmában és egy ezüst színű sállal. Hajam hullámos, szemeim erősen, feketével sminkeltek, de más egyéb még nincs rajtam. Csak szemeim vannak elkerekedve, ahogy hitetlenkedve nézem az előttem zajló jelenetet, remélve, hogy Mark azért abba fogja hagyni ezt az egészet, ha észrevesz engem. De mi van akkor, hogyha más, mint akinek kiadta magát a múltkor? Mi van akkor, ha bántani fog? Nem… ilyesminek eszembe se szabadna jutnia.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 21:05




Lauren & Skoli



Amint kiderítem, hogy ki az, aki meglopott, el is indulok, hogy megleckéztessem. Az embereimmel beszállva az autónkba, elindulunk egy elhagyatottabb városrészhez, ahol ezt a drog dílert megtalálom. Dobolok az ujjammal, amint megyünk, mert ideges vagyok és minél hamarabb túl akarok lenni ezen. Azt akarom, hogy féljen, mert eddig túl lazán tartottam a gyeplőt, hiszen, ha valaki ilyenre képes, akkor az nem retteg. De majd most fog. Azon gondolkozok, hogy mit is kéne vele csinálnom, hogy összeszedje magát és a szabályaimat komolyan gondolja. Amint megérkezünk, betörve hozzá, rángatom ki az ajtón és viszem egy elhagyatottabb sikátorba. Itt nem is kell azon aggódnom, hogy bárki meglát és feljelent a zsaruknak. Hiába könyörög nem érdekel, amit mond.
- Kérlek! Visszafizetem, esküszöm! – Könyörög nekem, de engem ez nem hat meg. Persze nem gondolhatja, hogy elengedem a tartozását, így csak megforgatom a szemeimet.
- Még szép, hogy visszafizeted. De kapsz egy kis leckét is mellé! – Hangom ingerült, nagyon ideges vagyok, így a társaimat elküldöm, hogy egálban legyenek az erőink. El is kezdek verekedni, csak úgy nyög és jajgat az ütésektől és a fájdalomtól. Próbál visszaütni, kevesebb sikerrel.


Egészen addig ütöm, míg a földre nem kerül, arca tiszta vér, majd hasba is rúgom. Csak akkor állok meg, mikor egy ismerős hangot hallok és az álnevemet. Először azt hittem, hogy másnak szólnak, de már tudom, hogy nekem címezték a kérdést. Sóhajtok egyet, majd ellépek. A kezemet nyomkodom, mert lehet, hogy rosszul ütöttem meg és ezért fáj.
- Ki akart rabolni. Csak megvédtem magam. – Válaszolom könnyedén, a srác a földön fekszik, minden baja van, de én meg csak ellépek tőle. Egészen Lauren elé megyek és megállok előtte.
- És te mit csinálsz itt? Miért kell neked mindig veszélyes környékre merészkedned? Kísérted a sorsod? – Hangomon még mindig lehet érezni, hogy ingerült vagyok, de nem Laurenre irányul, csak még nem nyugodtam meg. Egyszerűen azért is ideges vagyok, mert errefelé kóricál, amikor itt valóban nem lehet dolga. Tényleg kiakarja próbálni, hogy mikor fogják megtámadni?




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 21:20

Hát… az már biztos, hogy nem éppen errefelé akartam menni, pedig nagyon is úgy érzem, hogy mintha ezt az utat láttam volna a neten, de ezek szerint valahol rossz felé fordultam el. Na mindegy, majd csak kilyukadok valahol és akkor kérek egy kis eligazítást valakitől, hogy merre is van az a bizonyos klub, ahova szándékomban áll eljutni a mai nap. Azaz… egészen addig így gondoltam, amíg meg nem érkezem ebbe a bizonyos sikátorba és hát az elém táruló látvány kissé kezdi elvenni a kedvem a szórakozástól és az iszogatástól is. Nem biztos, hogy itt kéne lennem jelen pillanatban, de ahogy kiszúrom Mark-ot is, azonnal megállok és meg is szólítom. Nem biztos, hogy ezt kéne tennem, de… mégis csak történt már közöttünk valaki és tudni akarom, hogy ki ez a férfi, mivel cseppet el vagyok bizonytalanodva a dolgokat illetően, főleg, amikor azt a kemény rúgást is meglátom, amitől már szinte én rándulok össze. Amikor pedig végre képes arra, hogy engem is érzékeljen, csak kissé felsóhajtok, miközben a földön fekvőre nézek.
- Már egy ideje ott fekszik és te még mindig bántod. Ennyire meg kellett védened magad? – kérdezek rá most már kissé ridegebben, miközben a felém tartó alakot fürkészem szép szemeimmel. Ahogy pedig megáll és kérdőre von, csak lazán összefonom magam előtt a kezeimet, így jelezve az elzárkózást a másik elől.
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de eltévedtem. – felelek is neki, de a további fenyegető szavakra kezeim lazulnak, majd meg is bököm cseppet izmos mellkasát, érezze csak, hogy velem nem fog így viselkedni.
- Te most teljesen úgy beszélsz, mintha bármi közünk is lenne egymáshoz és amiért be kéne számolnom arról, hogy hol és miért járok. Miért hiszed annyira, hogy mindenképpen bajom lesz? – teszem fel a számomra oly egyértelmű kérdést. Nem kell értem ennyire aggódni, azért nem vagyok egy törékeny virágszál…
- És miért hazudsz nekem? Látom, hogy te verted meg, nem ő akart Téged… De tudod mit? Hazudj akkor, ha így esik jól, már itt se vagyok, fejezd csak be, amit elkezdtél. – és ezzel szépen sarkon is fordulok, hátat fordítva a másiknak. Nem biztos, hogy ezt kéne tennem, főleg, mivel érzékelem, hogy Mark milyen nagyon is ideges, de akkor se hagyom, hogy fölényeskedjen velem szemben. Nem a pasim, és azért, mert egyszer ágyba bújtunk jó sok pia után, még nem jelent feltétlen többet, én legalábbis nem éltem bele magam semmibe se, főleg azok után nem, amik Michael és köztem történtek. Tehát megindulok a sikátor azon vége felé, ahonnan bejöttem ide, de nem sietek, egy picit se, hátha még akarna valamit mondani vagy tenni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ember is ő valójában, mert kissé átverve érzem magam és ezt nehezen fogom lenyelni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 22:00




Lauren & Skoli



Utálom, ha valaki ennyire átver, főleg ha a saját emberem az. Ezért is leckéztetem meg, és ideges vagyok nagyon, mert nem kevés pénzemet nyúlta le. Az, hogy Lauren is megjelenik csak kínosabbá teszi az egészet. Elmondom neki, hogy mi történt, ami részben igaz is, mert ellopta tőlem a pénzem, csak meg akartam leckéztetni, de persze ezt a sztorit nem mondhatom el neki. Mert akkor el kéne az egészet, ami ott kezdődik, hogy kőrözött bűnöző vagyok és ennyi hatalmat nem akarok adni a kezét. Fújtatok, mert még mindig van bennem méreg, ráadásul Lauren is bosszant.
- Nem lehet tudni mikor támad vissza. – Rántom meg a vállaimat, igaz, hogy tudom róla, hogy nem fog vissza támadni, mert mégis csak a főnöke vagyok. Megint kezdjük ezt, mint a legelső találkozásunknál. Csak sóhajtok egyet, akkor is közöm van hozzá, mert megint egy olyan ügybe csöppent, ami az én ügyem és veszélyes. Utálom, ha valaki csak így kóricál a nagy világban és beleütközik a dolgaimba.
- Igen is sok közöm van hozzá! – Mondom neki, majd közelebb lépek hozzá, de arra nem számítok, hogy belém bök. Értetlen fejet vágva nézek rá, mert nem értem, hogy ezt miért. Mondjuk még mindig jobb, mintha pofont kaptam volna, mert akkor tuti, hogy visszakézből adok egyet, amilyen állapotban vagyok.


Megfogom a karját és a falhoz nyomom és mélyen a szemeibe nézek. Tudom, hogy a napszemüveg miatt nem látja, de érezheti. Nem tudom, hogy mi bajom van, de nem akarom, hogy baja essen. Kicsit ellépek tőle, hogyha akar és még nem lökött félre, akkor el tudjon menni.
- Mert rossz helyen mászkálsz. Itt vagy az isten háta mögött, mit keresel erre? – Kérdezek rá most már ingerülten, mert még erre a részre még mindig nem tért rá. Akarom tudni, hogy mi olyan fontos itt, hogy errefelé kell járkálnia. Ismerem ezt a környéket és nem a legjobb alakok laknak itt, látva ezt a kis drog dílert. Legszívesebben felpofoznám, hogy térjen észhez, de amint megmozdulnék, már mellettem a srác – aki eddig a földön feküdt -, Laurent elkapja hátulról és a torkának szorít egy pillangó kést.
- Most legyen nagy a szád, Főnök! – Nem tudok mit mondani, teljesen elárult. A főnöke voltam, de azt hiszem, hogy ezután a találkozás után már alulról fogja az ibolyát szagolni. Nem teszek semmit, csak azt figyelem, hogy az egyik emberem, aki épp meg akarta nézni, hogy mikor végzek, a háta mögé került. Pont jókor járt erre, így Lauren csak annyit érezhet, hogy a srác, aki a torkának fogja a kést, ránehezedik, majd eldől. Az emberem fejbe vágta, így egy darabig ott fekszik.
- Mit érdekel téged, hogy hazudok-e vagy sem? Nem akarsz tőlem semmit, akkor miért? – Lépek közel hozzá, majd a karját megfogva húzom kifele a sikátorból, hátrahagyva a többieket. Tudja az emberem, hogy mit kell azzal a féreggel csinálnia, így nyugodt szívvel ott hagyom őket.
- Nem tetszik neked a rossz fiús stílusom? – Engedem el a karját, hogyha még nem húzta volna el. Az utcán már előtte állok, karjaimat mellkasom előtt összefonva várom a válaszát.





Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 22:21

Nagyon nem vagyok most jó helyen, mégis… nem akarnék máshol lenni. Eddig is kissé furcsállottam mindazt, amit Mark-tól megtudtam, de ezek szerint… ezek szerint lehet, hogy tényleg hazudott nekem. Ahj, tényleg elővigyázatosabbnak kellene lennem, de szeretném kideríteni az igazat, megtudni, hogy ki is ő valójában, ahogy azt is, hogy miért hazudott nekem. Talán csak egy éjszakára kellettem, hogy megkapjon, aztán ennyi. Gondolom azóta elmesélt minden részletet a haverjainak és valami hülye kis ringyónak tartanak, ez pedig nagyon is bánt, talán ezért is vagyok most kissé agresszívabb, mint kellene és nem válogatom meg a szavaimat se eléggé.
- És miért van hozzá sok közöd? – ezt azért szeretném tudni, tehát tessék, válaszoljon csak. Kissé meg is bököm őt, de érzem, hogy talán nem kéne. Olyan szintű a feszültség a másikban, amilyennel még nem találkoztam, de mégse érzek félelmet, se pedig visszavonulásra késztető kürtöt, hogy most már elég, így csak akkor kapok némileg észhez, amikor a falhoz szorítja kezeimet. Meglepetten dőlök neki a jéghideg épületnek és ahj, a fenébe is, valahol nagyon is tetszik az, amit csinál, így nézek rá szemüvegére, próbálva átlátni rajta, meglátni azokat a szép szemeket, de nem megy… persze, hogy nem.
- Mit csinálsz? Már engem is bántani akarsz vagy csak ismét be vagy indulva? – hangom azért némileg már halkabb, mint amilyen az előbb volt, de ugyanolyan határozottságtól cseng. Nem vagyok egy nyuszi és az után az éjszaka után képtelen vagyok tartani Marktól, ahhoz olyat kéne tennie, amitől ténylegesen megijednék. Azért amikor elereszt, ellépek a faltól, nincs kedvem ott ácsorogni, mert még a végén tényleg kiderül, hogy egy dühöngő őrülttel bújtam az ágyba. Oh, ha tudnám, hogy a bátyám pedig sorozatgyilkos… de hát ebből is látszik, hogy elég nagy meglepetéseket tartogat még számomra a jövő.
- Mondtam, hogy eltévedtem. Egy szórakozóhelyet kerestem, ahol kicsit kiengedhetem a gőzt, de valahogy pont erre jártam. Ezek szerint mindig beléd botlok, ha itt mászkálok. – az utolsó mondatomat már némi mosoly is kíséri, pedig tudom, hogy nem kéne ebben a helyzetben. Fel se tűnik amúgy a másik férfi, aki eddig a földön feküdt, minden figyelmem Mark-ra összpontosul, így amikor el leszek kapva és megérzem az éles kést a torkomnál, kissé felnyögve fehéredek el.
~ Mibe csöppentem bele? … Főnök? ~ - oké, kezd összeállni a kép. Mark ennek a pasasnak a főnöke, tehát tényleg nem kirabolni akarta, ez lecke volt, de akkor ki ez a férfi? És… vajon túlélem a mai estét. Nyelek egy aprót, de moccanni se merek, nem akarom megkockáztatni, hogy itt érjen véget az életem… azt hiszem, hogy Mark-al mindig kalandosak a találkozásaink és ha ezen túl jutok, lesz mit mesélnem majd Jennának, az hétszentség. Az események gyorsan pörögnek, így a következő pillanatban már a kés a földre hull, a pasas meg rám, de én felsikkantva ugrok hirtelen Mark mellé, nézve ez után a földön fekvő mögé, ki láthatóan már el is kezdi összekaparni előbbi támadómat.
- Ez a fickó volt ott, annál a kocsinál kint. – igen, emlékszem rá. De Mark kizökkent kissé, én pedig csak kissé szomorúan pillantok arca felé, miközben testem még mindig kissé remeg az előbbi élménytől. Nem, ilyesmit én nem szoktam átélni, kezdek kikészülni úgy érzem.
- Mert a múltkor jó volt veled, de tudtam… tudtam, hogy valami nem stimmel. – rázom meg fejemet is és szemeimbe elkezdenek lassan könnyek is gyűlni. Nem Mark miatt teljesen, hanem annak hatására is, hogy az előbb majdnem az életemet vesztettem. De már mást nem tudok mondani, mivel megérzem a férfi húzását, én pedig ahogy húz, úgy lépkedek utána, ki egészen a sikátor elé, ahol most én döntöm neki hátamat a falnak. Kell ez, hogy lehűtsön kissé.
- Egyébként pedig nem hívtál, hogy akarhatnék így tőled bármit is? – buknak ki belőlem a szavak, de ez után ő is kérdez és végre el is ereszt, így talán némileg meg fogok tudni nyugodni vagy mégse? Most már nem biztos, hogy az ő karjai között mernék álomba szenderülni…
- Főnöknek hívott az a férfi és szerintem a másik is a te beosztottad. Ki vagy te és mi történt itt? Miért… miért hazudtál Mark? – azért a nevében csak nem hazudott, szóval erre még csak nem is gondolnék, ez mégis csak sok lenne.
- És ezek után mit fogsz velem tenni? Bántani akarsz? – ha ő itt valamiféle főnök, aki az előbb büntetett, éppen a szemeim előtt, tehát én mindent láttam, nem biztos, hogy ép bőrrel megúszhatom majd. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most, így ismét érzem, hogy elkap a pánik, nem bízom már a másikban, így lassan körbenézek, de tudom, hogy esélyem sincs a menekvésre, akadnak itt még bőven emberei, láttam őket az előbb is. Nem, nem akarok én is így járni, hogy összevernek és itt hagynak, vagy ami rosszabb, engem is ledobnak egy magas épület tetejéről. Megtörlöm kissé arcomat, miközben most már csendben nézek a másikra, kissé félénk tekintettel, mert igen, azt hiszem, hogy kezdek tartani tőle. Most már visszatért az eszem, tudom, hogy bajban vagyok, jobb, hogyha most csendben maradok, amíg kiderül az ítélet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 22:58




Lauren & Skoli



Rosszkor van Lauren mindig és ezt próbálom a tudtára adni. Közöm van hozzá, mert megint az én területemre jött és most többet is látott, mint múltkor. Eléggé ingerült vagyok, főleg a kérdése után. Már egy párszor elmondtam neki, hogy veszélyes területeken mászkál. Érzem, hogy kezd ő is feszült lenni, talán a kialakult helyzettől vagy mástól, de ez most hidegen hagy. Viszont, amilyen ideges állapotban vagyok, hirtelen kezdek bele a mondatba.
- Mert… – Nyögöm ki ezt az egy szót, de magyarázat az sehol. Igazából nem is tudom, hogy miért van hozzá közöm, így muszáj egy pillanatig gondolkoznom. Össze is ráncolom a homlokomat, majd befejezem a mondatomat.
- Mert csak! – Ennyi jött ki, ezzel kell beérnie, mert tőlem többet nem fog megtudni. Nem is tudnék nagyon mit mondani, mert indokom az nincs, kitalálni meg nincs kedvem. Így is idegeskedhetek a földön fekvő srác miatt. Elkapom és a falhoz nyomom, mert nem akarom bántani, de tetszik mégis, hogy ennyire hagyja magát, hogy uralkodjak rajta. Azért meglep az, amit kérdez tőlem, mert nem hittem volna, hogy ilyet gondol rólam.
- A falhoz nyomlak, mert tudom, hogy beindít téged! Mellesleg meg nem kéne szex mániásnak nézned. – Forgatom meg a szemeimet, hangomban egy kis él is hallható. Nem akarom, hogy ilyeneket feltételezzen rólam, most van jobb dolgom is, mint az élvezeteken gondolkozni. Először is valahogy el kéne takarítani ezt a férget.


Türelmetlenül várom, hogy Lauren elmondja végre, hogy mit keres itt. Azt az előbb is hallottam, hogy eltévedt, de valahova csak indult és most azt is megtudom. Sóhajtok egyet, hogy valóban mindenhol egymásba botlunk, úgy tűnik, hogy őt vonzza a veszélyes terület, így a végén valahol máshol kell rendeznem a piszkos ügyeimet.
- Most úgy csinálsz, mintha nem élveznéd a társaságomat. – Megrázom a fejemet és én is mosolygok, mert kezdem azt érezni, hogy valóban vibrál köztünk a levegő. Folytatnám én ezt a beszélgetést, amíg meg nem zavar minket ez a hülye taknyos. Azt hittem, hogy a szuszt is kivertem belőle, de ezek szerint tévedtem. Na pont ezért kellett volna még egy kicsit rugdosni, de nem teszek semmit, csak állok, mert nem akarom, hogy Laurennek baja legyen. Épp mondanám, hogy még lehet ezen változtatni, mikor az emberem hátulról leüti. Mikor mellém ugrik, automatikusan átkarolom. Nem is figyelek arra, hogy mit mond, csak kihúzom a sikátorból.
- De múltkor csak szexeltünk… – Értetlenkedek, mert oké, hogy jó volt, de nagyon akkor nem ismerhetett meg azon az egy éjszakán.
- Miben változott volna, ha felhívlak? Belém szeretsz? Hagyjuk már… Mellesleg te is hívhattál volna… – Megforgatom a szemeimet, majd egészen kihúzom az utcáig, ahol hagyom, hogy a falnak dőljön. Megfogom az állát és kicsit felhúzom, hogy lássam a nyakát, de nem látok rajta sebet, de még karcolást sem.
- Ezekre nem akarod tudni a választ… – Csak ennyit mondok, fejemet lehajtom, nem kell neki mindent tudnia, mert akkor valóban nem engedhetem el. Ha tudni akarja a válaszokat, vagy meghal, vagy velem marad örökre és nem mehet sehova. Lekorlátozni pedig nem szeretném.
- Csak egy ember szemében átlagos srác akartam lenni. – Elárulom a fél igazságot, hogy miért is hazudtam. Valóban jobban tetszett azaz egy nap, mikor azt hitte rólam, hogy nincs velem semmi extra. Csak akkor emelem vissza rá a tekintetemet, mikor butaságot kérdez.
- Miért bántanálak? Nőket nem bántok, és ezt elhiheted nekem. Bár annak azért jobban örülnék, ha este a társaságomban lennél. – Első kérdésem értetlenkedek, mert valóban nem bántanám. Tényleg őszintén mondom, és hogy valóban higgyen nekem, leveszem a napszemüvegem és így nézek a szemeibe. Hunyorgok, de amint elmondtam, amit akartam visszakerül a szememre a szemüveg. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog erre válaszolni, hogy velem tölti-e az estét.





Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime27.12.13 23:40

Most Mark teljesen úgy beszél, mintha minimum a párja lennék vagy a legjobb barátja, aki megoszt vele mindent, akinek a dolgaihoz köze van, pedig mi nagyon nem állunk ám ilyen szinten és ezt igazán fel kellene fognia.
- Mert csak? Mégis miféle válasz ez? Várj… ne is válaszolj! Semmilyen! – morgom oda, mert én ennyivel nem érem be, ha tetszik neki, ha nem. Viszont amikor a falhoz leszek nyomva, kissé meglepődöm a srác tettén, de tény, nem ellenkezem. De miért nem? A fenébe is… elszúrtam azzal, hogy hagyom magam. De amikor tovább beszél, kissé érzem, ahogy vörösség járja át szép pofimat.
- Nem indít be! És mégis mit gondolsz te rólam? Mintha ismernél. – rázom meg fejemet is és még ő kezd el kiakadni az én szavaimon. Képtelen vagyok megállni a nevetést. Nem néztem én annak, de férfiból van, aki szerintem nagyon is megszokta már a főnökösködést, az uralmat, tehát miért ne élvezné ezt a kialakult helyzetet? Nekem pedig tényleg ellenkeznem kellett volna, de már nincs mit tenni. Viszont azért elereszt, így hagyom ott magam mögött a falat és mondom el végre azt, hogy miért is vagyok most pontosan itt, hogy mi volt az eredeti tervem, amikor elindultam otthonról.
- Nem tudom most hirtelen, hogy miként álljak hozzád és jelenleg tényleg nem élvezem a társaságod, ahogy erőszakoskodsz. – oh, most úgy panaszkodom, mintha bántam volna az előbbi tettét, pedig mindketten tudjuk, hogy nem. Ezt az édes mosoly is elárulja az arcomon, amely el is tűnik nyomban, amikor a kés a nyakamhoz kerül. Ez az egész szerencsére nem húzódik el sokáig, de mégis, kellően jön a hidegzuhany, én pedig elfehéredve érzékelem most már a dolgok súlyosságát, azt, hogy tényleg nem kellene ilyen helyeken lennem. Amikor viszont az ütés is megtörténik, én pedig el leszek engedve, ösztönösen lépek közelebb Markhoz és most nagyon is jól esik ölelő karja, mintha védelmet jelentene a számomra. És ha már itt vagyok, akkor azért válaszolok a további kérdésére, amelyet ismét elég negatívan reagál le.
- Szerintem nemcsak szexeltünk, hanem beszélgettünk is és akkor nekem mást mondtál, más munkát, mindenről mást. Szerintem nem is pénzt kértél akkor este kölcsön. – igen, ez csak most kezd el leesni. És hogy miben lenne más most minden, ha felhívott volna? Csak fújtatok egy kissé ezen az egészen, hogy ezt most tényleg meg kell magyaráznom neki.
- Nem szoktam egy hívás után szerelembe esni, és a férfinak kell telefonálni, nem pedig a nőnek. Amúgy annyiban lett volna más, hogy esetleg örültem volna neki? Összefuthattunk volna? De áh… mindegy. – legyintek is felé, de mivel ki leszek húzva a sikátorból, így inkább a falnak dőlök, majd tényleg próbálom összeszedni most már magam és valamennyire lenyugodni, átérezni normálisan azt, amibe most kerültem. Jó nagy szarba. Akad hát kérdésem, nem is egy, de… Mark nem szeretne felelni rájuk, én pedig csak megforgatom cseppet szemeimet ennek hallatára.
- Azért nem kell tudnom, mert akkor bajba kerülnék? – teszem fel az okos kérdést, miközben végig arcát fürkészem, tényleg tudni szeretném az igazat, ahogy azt is, hogy miért hazudott nekem. Áh, szóval csak egy átlagos srácnak akart tűnni…
- A következményeket ettől függetlenül nem ártana normálisan viselned. És nem egy átlagos sráccal akartam ágyba bújni, hanem veled, azzal, aki tényleg te vagy, de már fogalmam sincs, hogy ki vagy te. – és igen, ez után jönnek a további szavak, hogy vajon mi lesz most én velem. El tudom képzelni, hogy bántani akar, elhallgattatni, és tudni szeretném még most, hogy mi vár rám ezen az estén, de ahogy lekerül róla a szemüveg és elárulja, hogy nem fog bántani, mert nőket nem bánt, egy picikét azért megnyugszom.
- De az embereid árthatnak még nekem. – azért, mert ő nem bánt, más még megteheti. És egyszerűen írreális ez az egész, hogy még az estét velem töltené. Mi a fene van vele?
- Miért akarod velem tölteni? De… jó, ha esetleg bele is megyek, akkor se megyek fel a lakásodra és otthon fogok aludni is. Ja és semmi szex… - a szabályokat azért még elárulom neki, csak hogy tudja a miheztartást, mert hogy én most nem fogok az ágyába bújni vagy vele kettesben lenni, az is teljesen biztos.
- Hova akarsz amúgy menni? – ezt nem mondta el az előbb. Megint hülye vagyok, le kéne lépnem, elmennem minél messzebbre és megpróbálnom elfelejteni azt, ami itt történt a mai este folyamán, de mégis képtelen vagyok rá… egyszerűen vonz a veszély, ez a rosszfiús stílus, iszonyatosan. Tehát igen, a döntést meghoztam, egy ideig még vele maradok…
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime28.12.13 7:11




Lauren & Skoli



Nem tudok válaszolni, így hirtelenjében csak ezt tudom magamból kinyögni, amit Lauren egyáltalán nem értékel. Akarom tudni, hogy mikor mit csinál, de ezt nem árulom el neki. Nem is akartam válaszolni, mert nem tudnék mit, ezért most örülök, hogy nem kér választ. A kezeimet a zsebeimbe dugom, amitől egy kicsit felszisszenek. Eléggé fáj az öklöm, így odapillantok, de szép lassan belecsúsztatom a zsebembe. Igaz nem sokáig, mert annyira dúl bennem az adrenalin, hogy kihúzva őket a falhoz nyomom. Tudom, hogy tetszik neki, nem ismertem ki ennyi idő alatt, de elég sok mindent megfigyeltem nála azon az éjszakán. Arcomon kaján mosoly díszeleg, tudom, hogy élvezi, csak rá kell nézni.
- Ezt az egyet tudom. – Csak ennyit válaszolok vállat rántva, arcomon továbbra is ott a mosoly. Egyedül csak akkor tűnik el rólam, amikor tovább beszél. Ebből is csak egyetlen egy szót ragadok ki, amire egyből reagálok is.
- Nem erőszakoskodok! – Ellenkezek, bár most ezzel sem ezt bizonyítom, de akkor sem erőszakoskodok vele. Épp csak annyira, hogy élvezze az egész szituációt. Egészen addig, amíg baj nem történik. Válaszolni sem válaszolok, csak hagyom, hogy tegye az emberem a dolgát. Amikor Lauren mellém ugrik, átkarolom, csak ösztönből, és hallgatom a válaszát. Tetszik, hogy nem lök el egyből, bár a nyálas dolgokért nem vagyok oda.
- Miért akarsz mindenáron mindent tudni? – Kezdek kiakadni, hogy ennyire kérdőre von. Persze, hogy másnak mondtam magam, mint ami vagyok, mert ha elmondom az igazságot, már rég a börtönben csücsülnék.
- Már nem is vagyok annyira jófiú a szemedben, mint amilyennek hittél, mi? – Döntöm oldalra a fejemet, most legalább bebizonyosodott, hogy valóban nem vagyok egy ártatlan lélek. Igaz, a teljes igazságot nem fogja megtudni, mert nem bízok benne és ezt szerintem érezheti is a hangomon.


Nem szokásom másokat hívogatni, aki nem hoz pénzt a konyhámra, de világosan elmondtam Laurennek, hogy én nem érek rá, maximum ritkán. Nem is lett volna időm telefonálni, el voltam foglalva az ügyes-bajos dolgaimmal. De megint csak egy valami akaszt ki ebben az egészben.
- Pff… Na ne már! Nem a középkorban élünk! És mi van ha ma nem futunk össze, akkor hónapokon keresztül csak azt várnád, hogy mikor hívlak fel? Nem vagyok ennyire nyálas… Azt nem akarnád, hogy gyertyafényes vacsorára vigyelek egy olasz étterembe? – Megforgatom a szemeimet és kíváncsi vagyok a válaszára. Ha valóban rám várt, akkor tényleg várt volna egészen addig, míg eszembe jut, hogy fel kéne hívnom, vagy egy idő után mégis csak érdeklődne utánam. Viszont ez a dolog már annyiba átment randi témába, hogy az utolsó kérdésemet ironikusan teszem fel. Nem vinném el étterembe, ha akarná se. A téma komolyabba válik át, és én csak bólintok egyet a kérdésére. Szerintem nem hülye nő, biztos látott már filmeket, nem jó az ilyen ügyekből túl sokat tudni. Nem is válaszolok, elég legyen neki a helyeslő bólogatásom.
- Aki tényleg én vagyok azzal nem bújtál volna ágyba! Sőt a lakására se mentél volna fel… – És még sorolhatnám, hogy mit tett volna. Kezdek szépen kibontakozni ebben a városban, így a maffiába is beépülök. Igaz, hogy csak felületben, mert nagyon nem akarok Al Pacino lenni, nekem az is elég, ha sokan félnek, ha meghallják a nevemet. Tájékoztatom, hogy nem fogom bántani, nem látott annyit és nem is tud annyit, hogy bármi baja legyen. De mikor felhozza az embereimet, kezdek megint bekattanni.
- Ahj… – Dühösen fujtatok és már kezdenék bele, mikor hallom a nevemet oldalról. Biztos vagyok benne, hogy elintézte a „szemetet”, akit ott hagytam a sikátorban.
- Skoli! – Nagyon is hallgatok rá, így mire bármit is mondhatnék, oldalra fordulok. A kocsi kulcsomat elveszem, amit felém nyújt, majd zsebre vágom.
- Mi van? – Kérdezem ingerülten, mert épp megzavart egy beszélgetést, amit nem szeretek. Felemeli a kezeit védekezően, majd folytatja.
- Ha nincs ránk szükség, akkor megyünk! – Számol be nekem erről, hogy mennének, mert látja, hogy elbírok a helyzettel és nem kell testőr. Bólintok egyet, majd mielőtt sarkon fordulna, jól megnézi magának a velem szemben álló nőt, majd elmegy, ráemelem újból a tekintetemet Laurenre.
- Az embereim csak akkor árthatnak neked, ha én utasításba adom! – Fejezem be a félbeszakított mondatomat, mert ők csak akkor mennek másnak, akiket én mondok. Most is azért hagytak minket kettesben a sráccal, mert én azt mondtam nekik. Elég vicces az, amit mond így muszáj megmosolyognom.
- Semmi szex? De csak azért mondod, mert nem bírnád kikapcsolni az övemet… – Dugom megint vissza a kezeimet a zsebembe, most kicsit lassabban és finomabban, hogy ne fájjon, de csak nem sikerül úgy. Piszkálom úgy, ahogy az első alkalommal, kíváncsian várva, hogy mivel vág vissza.
- És én arra gondoltam, hogy velem töltsd az estét, hogy együtt alszunk. – Igazából tényleg erre gondoltam, nem hittem volna, hogy nem akarja velem tölteni az estét. Nekem még annyira fura, hogy valakit érdekel mi történik velem. A kurvákkal nem kellett ennyit szaroznom, szimplán ágyba bújtunk azt mentek a dolgukra. De a legutóbbi után, vágyom az együtt alvásra.
- Haza! – Vágom rá, mert én nem terveztem sehova se menni, bár lehet, hogy egy erős ital jót tenne nekem. Sóhajtok egyet, majd inkább változtatok az elképzeléseimen.
- Nem tudom melyik szórakozóhelyet kerested, de tudok egy kocsmát. Mehetnénk oda. – Vetem fel ötletként, hogy megfelel-e neki, ha egy kicsit iszunk. Igaz, hogy autóval vagyok, de nem akarok annyit inni, hogy ne tudjak vezetni. Ha meg mégis ez történik, még mindig fel tudom hívni az emberem, hogy vigyen haza.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime28.12.13 21:31

Egy picikét se ismer engem, alig tud rólam bármit is, sőt, most, hogy így visszagondolok, nem is próbált meg megismerni aznap este. Csak én érdeklődtem ő felőle, fordítva ez nagyon minimális volt. Áh, tiszta hülye voltam, hogy felmentem hozzá és vele iszogattam, sőt, még az ágyába is bújtam. Most pedig, ahogy a falhoz nyom… hát nem hihetetlen ez a pasas? Ahogy én magam is, amiért képes vagyok a veszély ellenére is élvezni ezt a kialakult szituációt.
- Dehogynem erőszakoskodsz! – vágom vissza, amikor ellenkezni szeretne, de ez után kis időre csendben maradok, hála a támadómnak, kinek kése vékony nyakamat érinti. Érzem a hideg pengét bőrömön és nem kicsit ijeszt meg a helyzet, mégse kezdek el sírni vagy sikongatni, próbálok hidegvérrel reagálni erre az egészre és igen, bízom abban is, hogy Mark kitalál majd valamit, hogy segít nekem. Nem pont ő lesz az, aki megmenti az életemet, de a lényeg az, hogy nem történik bajom és hogy jelen pillanatban nem érdekel a támadóm sorsa. Felőlem a földön is feküdhet egész éjjel ezek után. Még mindig kissé remegek ettől az egésztől, de az ideg is egyre nagyobb bennem, így lassan a másik felé fordulva folytatjuk a nem is olyan megkezdett vitánkat, ehhez úgy tűnik, hogy mindketten nagyon értünk.
- Mert nem hazugságokat akartam tudni rólad, hanem igazságot. De ezek szerint én voltam naív, hogy hittem neked. – húzom fel kissé az orromat, majd ez után nevetek fel most már kissé fáradtan.
- Nem kicsit változott meg rólad a véleményem. Te minden vagy, csak egy átlagos jófiú nem. – csóválom meg kissé fejemet is és még azt is felhozom neki, hogy rohadtul nem hívott, pedig én vártam rá, sőt, még Jennának is meséltem róla, de minek? Már kezdem bánni ezt az egészet, főleg, amikor ő ismét szóra nyitja a száját és beszélni kezd. Hirtelen kezd összeomlani minden körülöttem, így nyelek egyet a kioktatást hallva és most már Mark is láthatja az arcomon, hogy mennyire rosszul esik az, amit most hozzám vág.
- Hogy te mekkora egy bunkó vagy! És ne hidd azt, hogy várnék rád, nem kerültél hozzám még ilyen közel, most pedig azt a picike érdeklődésemet is eltiprod, ami irányodban volt. És a vacsi… inkább mennék az embereiddel vacsorázni, mint te veled. – egyre jobban kezdek kiakadni, mert nem értem, hogy most miért viselkedik ennyire parasztul. Miért? Olyan nehéz lett volna felhívni? Vagy igen, akár vacsira hívni? Ahogy érzem, igen, de sikerül elásnia magát előttem és most már lelkiismeret-furdalás nélkül nem akarok tőle semmit se. Már csak azt bánom, hogy ágyba bújtam vele.
- És ne hidd azt, hogy más pasi nem érdeklődik irántam. Cöhh… méghogy rád várnék. – rázom meg a fejem még mindig kissé kiakadva, és amikor végül Mark is belátja az igazat, már határozottan bólintok is arra, amit mond.
- Igen, igazad van! Ha így viselkedtél volna a múltkor is, akkor azt hiszem, hogy rögtön ott hagytalak volna a sikátorban. Kár, hogy nem ezt tettem! – nem fogok sírdogálni vagy ilyesmi, nem vagyok ilyen gyenge lány, de tényleg bánt most ez az egész és lehet, hogy még mást is mondanék neki, ha nem jelenne meg az egyik embere nem túl messze tőlünk. Furcsán hat számomra a becézés, ahogy Mark-ot szólítja, de már inkább rá se kérdezek erre, biztosan valami becenév féle lehet, fene tudja. Inkább csak elfordítom tőlük a fejem, miközben magamban dühöngök és csak akkor nézek ismét a férfira, amikor magunkra leszünk hagyva.
- Remek… jó tudni, hogy addig biztonságban vagyok. – jegyzem meg mogorván, és ez után nem is tudom, hogy miért egyeztem bele hirtelenjében abba, hogy esetleg vele maradok még egy darabig az este folyamán. Ismét hibát vétettem, ezt pedig ideje korrigálnom.
- Ez már nem vicces… Skoli. – na igen, csak kibököm én is ezt a nevet, amit az előbb hallottam. Ez talán az igazi valója, nem pedig az a Mark, aki oly szimpatikus volt nekem.
- Hogy együtt aludjunk? – nevetek fel a szavain, nem kicsit gúnyosan, majd végül fejemet megrázva lépek közelebb hozzá.
- Nem tudom, hogy te milyen nőkhöz vagy szokva, de én nem egy kurva vagyok, akivel bármikor ágyba bújhatsz és aki azt teszi, amit te mondani akarsz neki. Szóval tudod mit? Te menj haza, én pedig inkább egyedül folytatom az estét, meggondoltam magam, mivel egy ilyen taplóval én nem megyek már sehová se, nem hogy szórakozni és iszogatni. – és ez után már meg is fordulok, méghozzá úgy, hogy dús tincseim kissé meg is csapják most a férfi arcát, és már itt se vagyok. Tényleg nem vágyom arra, hogy most továbbra is vele legyek, hatalmasat csalódtam benne, ebben az egészben, meg ez, hogy még majd felmegyek hozzá, meg lefekszem vele, áh… tényleg röhejes. Ideje visszasétálnom a buszmegállóba, talán jön valamikor egy újabb járat, de már az se érdekel, hogyha egy órát itt kell fagyoskodnom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime28.12.13 22:25




Lauren & Skoli



Csak addig tart, hogy a falhoz nyomom, amíg az erőszakoskodáshoz nem érünk. Nem szokásom erőszakoskodni a gyengébbik nemmel, bár ez néha csak szexben nem igaz, mikor ahhoz van kedvem. Morgok egyet és fintorgok, majd ellépek tőle. Kezdem unni ezt az egész hisztit és cirkuszt.
- Nem. – Vágom rá, mert nem erőszakoskodtam, de inkább már hagyom az egészet. Nincs kedvem ezen vitázni, csak haza akarok jutni és beborogatni a kezemet. Kezd egyre jobban fájni, lüktet és érzem, hogy dagad. Erről csak a kis incidens téríti el a figyelmemet, ami nem tart sokáig. Megforgatom a szemeimet, mikor folytatjuk a veszekedést ott, ahol abbahagytuk, mintha mi sem történt volna. Sóhajtok egyet, és megrázom a fejem.
- Miért lett volna baj, ha csak átlagos jófiú akartam lenni a te szemedben? Ezt az egészet nem is kellett volna látnod! – Hangom sokkal nyugodtabb a kérdésnél, mert tényleg csak átlagos srácnak akartam tűnni, de úgy tűnik, hogy ez nem sikerült. Az utolsónál már fájó kezemet kinyújtom a sikátor felé, ahol az imént látott pár dolgot. Viszont a telefonálgatással nem értek egyet. És hiába látom rajta és hallom, hogy rosszul esnek neki a szavaim, most túl ingerült vagyok ahhoz, hogy gondolkozzak. Végig hallgatom, amit mond, de csak az utolsóra válaszolok.
- Na persze… – Nem hiszem el neki azt, amit mond. Szerintem velem akar vacsorázni és csak azért mond ilyeneket, hogy elhívjam, de azt lesheti. Akkor sem hiszem el, hogy az embereimmel előbb elmenne, mint velem. Magamban mérgelődök ezen, hogy képes volt nekem ilyet mondani. Az ajkamon csak ennyi csúszik ki „cöhh” mikor meghallom, hogy más srácokat is felhoz.
- És ezt minek mondod el nekem? Azt akarod, hogy féltékeny legyek, vagy mi ezzel a célod? – Fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, vagyis tenném, de fel kell szisszennem, mert elfelejtettem, hogy fáj a kezem, így inkább magam mellé ejtem mindkettőt. Érzem, hogy a fájós kezem egyre nehezebb lesz és már zsibbad is. De az jobban lefoglal, ami szóba kerül.
- Áh, szóval megbántad! – Csak ennyit mondok beletörődve, hogy megbánta, hogy találkozott velem, vagy csak leállt velem beszélgetni. Egyszerűen számomra ez hihetetlen, de ekkor zavar meg az emberem, így elveszem tőle a kocsi kulcsot és hagyom, hogy menjen a dolgára a többiekkel együtt.


Megforgatom a szemeimet, de azért tudatom vele, hogy az embereim csak akkor tettre készek, ha én utasítom őket. Ezért kapnak „fizetést”, de látom Lauren arcán, hogy egy cseppet sem örül neki. Tudtam, hogy ez lesz, ha meg tudja, hogy milyen vagyok, bár még így sem tud rólam semmit.
- Most mi bajod van? – Vonom fel az egyik szemöldökömet, mert tényleg nem értem, hogy miért ilyen, mikor mondtam, hogy nem fogják őt bántani. Nem szokásom nőket bántani, az nem az én stílusom. Próbálom kicsit elviccelni az egész beszélgetésünket, de nem veszi a lapot, ráadásul kiejti a nevemet is.
- Ne hívj így! – Morgok rá, mert eleve utálom az eredeti nevem, ez a becenév pedig abból származik. Így is csak az alvilági kapcsolataim ismernek és hívnak, nem kell, hogy ezt még hangoztassák is az utcán. Elég sok mindent vág a fejemhez, így csak megrántom a vállaimat, hogy nem tud érdekelni, hogy mit csinál.
- Jó éjszakát, Miss Tökély! – Vetem oda flegmán, majd sarkon fordulva elindulok a kocsim felé, de megállok pár lépés után. Nem tudom mi van velem, de rosszul estek a szavai, amiket mondott. Igazából jól éreztem magam vele és ezt még meg akarom ismételni vele, de amilyen szerencsém van a nők terén… Sóhajtok egyet és visszafordulok. Még látom, ahogy megy, de újból sarkon fordulok.
- Ez kész agybaj! – Morgok egyet, majd megfordulok és gyorsabb léptekkel Lauren után megyek. Elég hideg van és a környék sem a legjobb. Nem akarom, hogy baja essen, bár nem tudom megmondani, hogy miért. Olyan rég éreztem olyat, mint most. Bár akkor még a szüleimmel laktam. Ahogy végig fut ez az agyamon, azért szóban is megállításra késztetem.
- Hé, állj meg! – Szólok utána, már mindjárt utolérem, bár amennyire mérges volt rám, nem hiszem, hogy egyből megáll, így elkapom a karját, hogy álljon meg, és forduljon felém.
- Várj már! – Szólítom fel még egyszer, és ha végre a szemeimbe néz, vagy legalábbis már nincs háttal nekem, akkor egyből elmondom, hogy mit szeretnék.
- Hazaviszlek! – Csak ennyit nyögök ki, a többi úgyis Laurenen múlik. Azt láttam rajta, hogy eléggé kiakadt rám, de megérthetne, mert ideges voltam. Elég sok minden történt a mai nap és az ilyen reakciókra nem vagyok felkészülve. Csak állok előtte, fogom az ép kezemmel a karját, ha még nem tépte ki magát a fogásomból. A másik kezem – ami nagyon is fáj -, behajlítva van a hasam előtt.




Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime30.12.13 19:00

A veszekedésünk nem akar csillapodni, még az után sem, hogy majdnem az életemet vesztettem. Fene tudja, hogy én is miért nem hagyom még mindig abba, de szeretném, hogyha Mark felfogná azzal a csökönyös kis agyával, hogy mennyire megbántott engem. Vajon képes lesz erre? Áh… egyre jobban kétlem.
- Azért, mert hazugság volt, nem pedig te! Ezt ennyire nehezen látod? – nem hiszem el, hogy nem képes meglátni az igazságot. Hogy csak egy álca, egy kitalált személy volt az, akit alakított, nem pedig ő maga, ezzel pedig össze-vissza hazudozott nekem. Ez miért ne bántana? – Szerintem fordított esetben te se örülnél neki, ha mindenről hazudtam volna, ami én vagyok. – de én ezt nem tettem és soha se tennék ilyet. Ez nem én vagyok és mélyen meg is vetem az ilyen embereket, tehát igen, most már Mark-ot is és ezért is fáj nagyon ez a helyzet, mert mégis csak belül valahol egy picit megkedveltem azon az este. Ez az egész vacsorás dolog pedig csak hab a tortán. Nem értem ezt a férfit, egyre kevésbé, de ha azt hiszi, hogy én majd rá várnék, szeretném, ha tudná, hogy téved, méghozzá hatalmasat.
- Féltékeny? Miért is lennél az? Hiszen egy picit se számítok neked, ezért áltattál végig, mert csak simán meg akartál dugni, aztán jólvan. Talán még a telefonszámod se valós, amit megadtál, hanem kitaláltál egyszerűen valamit. – egyre dühösebb vagyok, egyre inkább fáj ismét ez az egész, ami történt, hogy odaadtam magam neki. Tudom, ez manapság már nem kéne, hogy ilyen nagy dolog legyen, de nekem mégis az. Hallom azért a szisszenést, ami most kissé meglep, de csak egy gúnyos mosolyra futja. Biztosan azért fájt neki, mert azt a másikat addig ütötte, amíg fel nem dagadt a saját keze. Hát gratulálok, ehhez is bénának kell lenni. Na persze csak a harag szól belőlem, más esetben aggódnék érte, de most erre képtelen vagyok.
- Igen, megbántam! – és most tényleg így is érzem. Ha igazat mondott volna, akkor talán nincs harag, semmi sértődés, de így? Teljesen átejtettek, ezt pedig nem fogom megbocsátani neki, ha pedig nem érti, hogy mi a bajom, az már az ő problémája. Még azt a furcsa, számomra ismeretlen nevet is kiejtem a számon, nem törődve azzal, amit mond most már, mivel hiába mondok oly sok mindent, reakciót már nem kapok tőle, egyszerűen csak elköszön és hagyja, hogy menjek oda, ahova akarok. Hát igen, ennyire voltam én fontos, nem is tudom, hogy mit képzeltem… magára hagyom tehát, és most már nem izgat, hogy hova megy… Viszont amikor utánam szól és hallom is közeledő, gyors lépteit, csak gyorsítok a tempómon. Nem hittem volna, hogy utánam fog jönni, de nem akarok megállni, így csak keze érintése fog tudni visszafogni, én viszont ahogy tudom, kirántom azt az övéből.
- Ne érj hozzám! – sziszegem felé a szavakat. Semmi kedvem nincs már tovább társalogni vele, és amikor meghallom, hogy miért is jött utánam, hogy mit akar, csak felciccenek.
- Hogyne! És ezt higgyem is el? Amúgy se akarom, hogy tudd, hogy hol lakom, megoldom magam is. Csak mondd meg, hogy hol a fenébe van itt egy rohadt buszmegálló. – oké, tényleg eltévedtem, most pedig rohadtul ki vagyok akadva, nehéz gondolkodni és ezek a sikátorok olyan egyformák. Ezek után már nem tudom, hogy merre is kéne mennem… talán tényleg el kéne fogadnom azt, hogy elvigyen? Nem… nem akarom.
- Max a belvárosig bevihetsz, de nem árulom el, hogy hol lakom. – ehhez ragaszkodom, az meg még biztosabb, hogy nem hívnám fel magamhoz. Szóval oké, egye-fene, egy ideig elvihet, de többet nem tehet értem és remélem, hogy a szemem elé se fog kerülni. Majd… majd igyekszem elkerülni az ilyen jellegű helyeket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime30.12.13 19:56




Lauren & Skoli



Kezd az agyamra menni ez az egész veszekedés. Magyarázkodok neki, pedig nem lenne okom rá, mégis úgy érzem, hogy vele tényleg valóban én lehettem, az aki nem vagyok, pedig szeretnék. Ez nagyon is bonyolult és úgy sem értené meg, és a helyzethez is túl ingerült vagyok. Megrántom a vállaimat, ahogy belekezdek az egészbe.
- Csak szépítettem. Jó nem vagyok mintapolgár, de ha ezt tudod, akkor egyáltalán szóba állsz velem? Mert nem hiszem, hiszen a legelején is mikor leszólítottalak bunkómód általánosítottál. – Világosítom fel arról, hogy mit szólt be és szerintem simán ott is hagyott volna, ha nem állom el az útját. Nem tudom, hogy mi lett volna fordított esetben, talán én is egy kicsit kiakadok. De mivel ez nem történt meg, így ezt nem is fogom megtudni. Nem bízok benne, de mégsem akarom, hogy rámenjen az el nem kezdett baráti kapcsolatunk, amit szerintem most ások el egy életre. Kikerekednek a szemeim, bár ezt úgysem láthatja, viszont az arcvonásaimon láthatja a döbbent arcom.
- Csak simán megakartalak dugni? Te miről beszélsz? Én mondtam, hogy felőlem aludhatunk is, de te nem akartál! Ne kend rám az egészet! – Egy kicsit felháborító, mert én az elején tisztáztam, hogy nem vetem meg semmiért, és felőlem akár aludhattunk volna is. Ha jól rémlik még ő mondta, hogy mennyire kíván és nem tud nekem ellenállni. Nem akarom, hogy ezt az egészet rám fogja. De folytatom tovább, mert még ehhez van hozzáfűzni valóm.
- De igen is számítasz, de minek mondjam, ha úgyse hiszed el? Veled lehettem egy átlagos srác, aki nem vagyok a való életben, és igen is jól éreztem magam veled, bármennyire is nehéz elhinni! A telefonszámom pedig valós, mert rám csörögtél, hogy meglegyen nekem a tiéd! – Valóban jól éreztem magam vele, még ha nem történt volna semmi sem köztünk akkor is. Megrántom a vállaimat, ahogy emlékeztetem arra, hogy hogyan is történt a számcsere. Bár nem szoktam senkinek se kiadni, akit nem ismerek régóta, de neki ezt megtettem. A következő szavai viszont szíven ütnek. Úgy érzem, hogy övön aluli ütés volt, de azért biztosra megyek.
- Azt is, hogy lefeküdtél velem? – Kérdezem meg kicsit bátortalanul, mert az nagyon is fájnak az önbecsülésemnek. Nem hiszem, hogy rossz vagyok az ágyban, de ha megbánta, akkor valahol mélyen ez tudatosul bennem. Hagyom, hogy elmenjen és én is sarkon fordulok, de valami nem engedi, hogy elmenjek. Kicsit hezitálok, majd végül úgy döntök, hogy utána megyek. Utána is szólok, de látom, hogy nem akar megállni, így muszáj elkapnom a karját.


Kicsit se lep meg, hogy kitépi a karját a kezem közül, csak hagyom is. Egy valami azért nagyon is foglalkoztat, így nem is reagálok arra, hogy ne érjek hozzá, csak egyből egy kijelentést teszek.
- De a szexet nem bánhattad meg. – Érzékeny téma nálam, soha sem volt normális kapcsolatom, de akikkel együtt voltam, ők sosem bánták meg. Ez az egy dolog, amivel nagyon meg lehet bántani, bár nem hiszem, hogy Laurent most ez nagyon izgatná. Sóhajtok egyet és elnézek egy másik irányba és így beszélek a levegőbe.
- Szerinted meddig tartana nekem kinyomozni, hogy hol laksz? Ne csináld már! Ezek után az a legkevesebb, hogy hazaviszlek. – Csak a kérdésemet teszem fel a semmibe, ez szinte költői kérdés tőlem, hiszen bármikor megtudhatom, hogy hol lakik, ha nagyon érdekelne. Viszont a következőket már a szemeibe mondom, kicsit könyörögve, hogy jóvá tegyem az előzőeket.
- Amúgy itt nincs buszmegálló. Ez egy elhagyatott hely, itt csak a rossz fiúk fordulnak meg, ezért fél mindenki erre jönni, így a buszokat is megszüntették itt. – Mutatok a távolba, hogyha látja, akkor sehol sincs jelezve, hogy van, mellesleg elég kihalt ez a terület ahhoz, hogy észrevegye, hogy nem jár erre semmilyen közlekedési eszköz. Igazából azt sem értem, hogy hogy a fenébe került ide. Tudtam, hogy nem egyezik bele, hogy házig vigyem, de akkor legalább elviszem egy buszmegállóig, ami jó neki.
- Ha ezt akarod… – Mondom beletörődve, majd elindulok vissza a kocsimhoz, remélhetőleg vele. Rettentően fáj a kezem, de most ezzel nem foglalkozok, majd elmúlik alapon, lesz valami. Amint beülök a kocsiba, remélem Lauren is követ, indítok és váltva, már gurulunk is. Viszont a váltás nagyon nehezen megy. Sőt, meg se bírom fogni a sebváltót, így egy kicsit „szaggat” az autó. Lenézek a kezemre, nagyon be van dagadva, és elkezdett lilulni is. De ez semmi, azon vagyok kiakadva, hogy nem bírok váltani.
~ Mi a f@sz?!?! ~ – Nézem egy darabig a kezemet, nem figyelve az utat, hiszen csak gurulunk és előttünk nincs semmi. Gondolkozok, hogy miért is nem megy, próbálkozok, de végül feladom, és hagyom lefulladni az autót.
- Tudsz vezetni? – Fordulok felé a nagy kérdéssel, mert az egy dolog, hogy van motorra jogsija, az nem biztos, hogy autóra is van. Ritkán adom át a kocsimat másnak, de most nincs más választásom. Ha pedig nemleges lenne a válasz, akkor kénytelen vagyok vagy megkérni őt, hogy váltson helyettem, vagy váltás közben nem fogom a kormányt. A sérült kezemet az ölembe ejtem és addig azt vizsgálgatom, amíg nem kapok választ.





Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime30.12.13 22:12

Nem csak őt dühíti ez a helyzet, hanem engem is, rohadtul. Nem képes felfogni a szavaimat, se azoknak a súlyát, mindig is a saját igazát bizonygatja. A múltkor mintha nem ilyen lett volna, de most már egyre inkább kezd elegem lenni belőle és még durcás képpel is nézek rá.
- Szépen le lettem most bunkózva. És nem tudom, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De mivel nem voltál őszinte, ezért ezt már sose tudjuk meg. Na meg, így mi értelme volt az egésznek, hogy most már ezek után látni se akarlak? – teszem is fel a nagy kérdést és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért nem hagy még mindig itt, hogy miért próbálkozik tovább a vitával, mintha neki lenne igaza. Talán mégis csak zavarja, legalább egy icipicit, hogy így alakult a helyzet.
- Jah… ez a felőled aludhatunk is csak egy férfi szöveg volt, ugyanúgy rám másztál volna, szóval mindketten akartunk, én úgy hiszem. Te kaptál le amúgy is, nem pedig én Téged. – vetem még oda, miközben az a bizonyos emlék is eszembe jut, amikor Mark hálószobájába mentünk. Milyen jó is volt, ahogyan csókolt és az ajtónak nyomott… De nem, nem szabad most ebben elmerülnöm, mert minden csak hazugság volt, kihasznált igen, én akkor is ezt érzem.
- De te nem vagy átlagos srác. Nem is értem, hogy miért akarsz az lenni. – halkítom le kissé a hangom, mivel az átlagos emberek egy idő után unalmasakká válnak, Mark pedig minden, csak nem egy mintapolgár, egy olyan szürke ember, akik közül oly sok járkál az utcán.
- És nem, nem csörgettelek meg, csak megmutattam a számom. – nem csörgettem, tehát ezt ne mondja már, csak emlékszem én is a reggelre. Az biztosan valami másik csaj volt, akit felvitt magához. Pfú, belegondolni is rémes, hogy hány ringyó forgolódott ott előttem abban az ágyban és aludt ezzel a férfivel. Hányinger is kezd kerülgetni hirtelen, de nem, nem szabad már túlkomplikálnom. A kérdését hallva viszont kicsit észhez térek, finoman ajkamba harapok, majd megvonom vállaimat is.
- Talán igen… Végülis, így mi értelme volt? – költői kérdés, nem kell rá semmit se válaszolnia. Én viszont itt lelépek, nincs kedvem tovább vele beszélgetni, így próbálok meg eltűnni a szemei elől, de nem túl sok sikerrel. Utánam jön, karomat elkapva pedig már maga felé is fordít és ismét a szexel jön.
- Jó volt, csak azt bánom, hogy egy ismeretlen férfival történt. Nem pedig egy olyannal, akit elkezdtem megismerni és többet is meg akartam tudni róla. – ismerem be most már a szemeibe nézve. Mondjuk, Michael óta kissé össze vagyok zavarodva, mégis, egy belső hang azt súgja a fülembe, hogy keresnem kéne magamnak egy férfit, mert ő mégis csak a testvérem. Nem lehet viszonyom a saját bátyámmal, tényleg meg kellene állapodnom valaki más mellett, hogy tovább lépjek, megpróbáljam elfelejteni, de oly nehéz… Ezen gondolatok közül viszont Mark emel ki szavaival, amikor a hazavitelemről kezd el magyarázni, amit én természetesen visszautasítok, hiszen mégse lenne jó ötlet, ha tudná, hogy hol lakom. Amikor viszont elárulja, hogy egyszerűen ki tudná deríteni, kissé lefagyok.
- Ez komoly? – nyelek egyet, mert ezek szerint… ezek szerint tényleg elég kemény kapcsolatai lehetnek. – Akkor se akarlak behívni a lakásomba. – ismerem be most már cseppet visszafogottan, és örülnék, hogyha legalább egy buszmegállót mondana, hogy merre találhatok. Amikor viszont azzal jön, hogy nincs erre semmi, felvonom szemöldökömet is.
- Valahogy mégis ide jutottam. Nem túl messze szálltam le egy buszról, ez biztos, tehát kell járnia erre járatnak is, max ritkán. Amúgy meg, nem értem, hogy miért fél mindenki, túl beszariak az emberek. – húzom el a számat, mert ez így tényleg fura. Mondjuk, az előbbiből tanulhattam volna, na meg Mark-ot megismerve is, de mégis… én még mindig nem félek.
- És igen, ezt akarom! Egy darabig elvihetsz, de nem tovább. – ha neki ez megfelel, akkor viszont lassan megindulok vele együtt a kocsijáig és ha kinyitja annak ajtaját, már be is szállok. Bekötöm magam, majd ez után nézek csak mereven előre, így fel se tűnik a keze, egészen addig, amíg le nem fulladunk. Meglepetten pillantok felé és a kérdést hallva csak megcsóválom a fejemet.
- Persze, hogy tudok. – azért, mert motorom van, nem jelenti azt, hogy ne akarnék kocsit is. Egyszerűen nincs rá pénzem, a családomtól pedig nem akarok kölcsönkérni, már ígyis néha ég a pofám ez az egész miatt. – Megérdemelted! Ha nem lenne ilyen csúnya a kezed, akkor én pofoználak fel, de így nem bántalak. – csak hogy tudja, hogy mennyire megúszta a hatalmas fájdalmat, amit én okozhatnék. Még egy mosolykezdemény is átsuhan az arcomon, miközben kikötöm magam, kiszállok és a vezetői oldalra sétálok. Kinyitom Mark ajtaját is, majd már meg is szólalok.
- Akkor kiszállsz? Ja és mondd, hogy merre menjek, mert tudod, nekem ismeretlen ez a környék. – ha tehát a férfi kiszáll, én beszállok, ismét bekötöm magam, majd ha Mark is kész van, akkor indulhatunk tovább. Elég sűrűn szoktam vezetni, szóval nem okoz nekem ez problémát, így ha mondja az utat a másik, akkor megyek is arra, amerre kéne és csak remélni merem, hogy nem pont most fog rossz felé irányítani. A vezetés közben nem kezdeményezek beszélgetést, mereven az útra nézek, nem figyelve a mellettem ülőre és őszintén szólva, nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Kicsit lenyugodtam, kiadtam magamból mindent, szóval… most valamivel jobb a helyzet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime30.12.13 23:15




Lauren & Skoli



Mivel ebből nem jövök ki jól, ezért inkább csendben maradok. Úgysem érti azt, amit mondani akarok vele, én meg kezdek belefáradni és rettentően lüktet a kezem. Csak egyetlen egy kérdést nyögök ki magamból, amire tudni szeretném a választ.
- Meddig? – Nézek a szemeibe, hogy meddig nem akar látni, mert nem tarthat nála ez örökké. Úgyis összefutunk és akkor mi lesz? Átmegy a másik oldalra, hogy véletlen se álljon le velem beszélgetni, vagy egy kocsi alá lök? Nem értem miért kell ilyen gyerekes dolgokat csinálni, és ez az arcomra is kiült. Semmit sem ért, ezért ráhagyom, mert úgysem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről.
- Én nem is mondtam, hogy csak megdugni akartalak! De mivel mindig a férfi a gonosz, ezért fogd rám! – Rántom meg a vállaimat, mintegy szabad utat adva neki, hogy hibáztasson engem. Kezd számomra bonyolódni, ezért sem szabad senkit sem közel engedni magamhoz, elég lesz a kurva, velük legalább tudok bánni. Meglepetten pillantok rá, nem is értem, hogy ez a feltételezés, hogy jött neki.
- Azért, mert akkor nem kéne hazudnom a kilétemről! – Adom meg a logikus választ és akkor talán még most is jóban lennénk. Bár nem hiszem, hogy olyan nagy bűnt követtem volna el, amit ne lehetne megbocsájtani. A telefonszámra már nem is mondok semmit, azt is ráhagyom. Nem tudom miért törődök vele, de tényleg jó volt a társaságában lenni, nem hittem volna, hogy ennyire el tudom szúrni. A kettős élet régen ment, úgy látszik kiöregedtem már ebből. Az nagyon is szíven üt, hogy a szexet is megbánta.
- Volt értelme! Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Én legalábbis nagyon jól éreztem magam. – Elhúzom a számat és valami nagyon nincs rendben velem. Azt hiszem bánom, hogy így lesz vége az el nem kezdődött barátságunknak. Hiába teszem a kezem a zsebembe, akkor is fáj, és ahelyett, hogy leápolna, még csak ügyet sem vesz róla.


Nem hagyom, hogy csak így elmenjen, így utána menve elkapom. Tudni akarom, hogy tényleg megbánta a velem való együttlétet, vagy csak megbántani akart, ahogy az imént én is tettem. Szavai teljesen ledöbbentenek.
- Nem vagyok számodra ismeretlen férfi. Nem mondhatom meg neked az igazat, mert azzal zsarolni tudsz… És nem engedhetem meg magamnak ezt a hibát. – Visszacsinálni már nem tudom, de talán javíthatok ezzel vagy csak rontok rajta. Végül is, ha már nem akar látni, akkor teljesen mindegy, hogy mit mondok neki. Úgy tűnik nem tettem rá mély benyomást, hogy ez az egész látni se akarlak, csak múló szeszély legyen. A kérdésére, miszerint megtudhatom a lakását, bólintok.
- Igen, megtehetném, de nem fogom. És nem kell behívnod. Csak kiteszlek a lakásod előtt. Illetve ahol szeretnéd. – Biztosítom róla, hogy nem fogok utána kémkedni, eddig sem tettem, na meg van jobb dolgom is. Elég sok emberre tettem szert, így simán megtehetném. Behunyom a szemeimet, hogy nem akar felhívni, amire szintén válaszolok. Egyből kijavítom magam, mert tudom, hogy nem akarja, hogy házig vigyem. A busz is szóba kerül, de még mindig nem értem az egészet. Látszólag kihalt ez a hely, miért járna errefelé tömegközlekedés.
- Ezt én is tudni akarom, hogy hogyan… Én még itt errefelé nem láttam buszt. Vajon miért? Te is majdnem elvágott torokkal végezted… – Bár úgysem fogom megtudni, hogy miért járt erre, vagy hogy került ide. Tudtommal a legközelebbi busz is jó pár utcányira van innen. Ennyire csak nem bambult el, hogy idáig eljött. Na meg, hogy miért félnek az emberek itt, azt az előbb meg is tapasztalhatta. Végül sikerül rávennem, hogy engedje meg, hogy elvigyem valameddig.
- Rendben. – Bólintok egyet, nem fogok vele erőszakoskodni, ahogy eddig se tettem. Csendben sétálok vissza a kocsihoz, majd kinyitom előtte az ajtót, bár ez egyáltalán nem szokásom. Nehezemre is esik, de mégis megteszem. Majd én is beszállok és már indítok, de érzem, hogy valami nem stimmel. Nem bírok váltani, mert nem bírom behajlítani az ujjaimat.
- Értem… De mi köze a kezemnek az arcomhoz? – Nem vitázok vele, hogy megérdemeltem vagy sem, csak ezt az egy szót mondom, majd felé fordulok és értetlenül nézek rá. Nem értem az összefüggést, persze nem akarom, hogy felpofozzon, de azért elmagyarázhatná. Mikor kiszáll csak sóhajtok egyet, majd én is kiszállok. Mielőtt még beülne a kocsiba, előre mutatok az utcán és elmagyarázom, hogy merre kell menni.
- Csak itt kell egyenesen menni, aztán a nagy kereszteződésnél jobbra. Az már a belváros fele visz. Addig mész, ameddig szeretnél. – A végét már a szemeibe nézve mondom, majd félreállok és ha beült, akkor átmegyek a másik oldalra, és beszállok az anyós ülésre. A kezemet vizslatom, nem néz ki túl szépen, el is kezdem nyomogatni. Eltörni biztos nem tört el, mindenesetre hajlítani nem nagyon tudom az ujjaimat. Végig simítok egy ujjal a kék-zöld folton, majd inkább nem piszkálom. Leteszem az ölembe a kezemet és hátradöntöm a fejem. Mivel úgysem látja, ezért behunyom a szemeimet.
- Tényleg ekkora bűnt követtem el, hogy hozzám se szólsz? – Fordítom oldalra felé a fejemet, de csak nem bírom ki muszáj tovább piszkálnom a kezemet. Már az arcomra is kiül a fájdalom, de akkor sem hagyom abba. Muszáj, hogy tudjam hajlítani az ujjaimat. Amíg várok a válaszra, addig az ép kezemmel próbálom behajlítani az ujjamat. Valamit rosszul csináltam, iszonyúan belehasított a fájdalom, így felszisszenve nyomom a fájós kezem a combjaim közé, kicsit előre is hajolok. Rettentő kellemetlen, és nem akar elmúlni.





Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime04.01.14 0:25

Szerintem Mark képtelen felfogni azt, hogy mennyire megbántott ezzel az egésszel, hogy mindenről hazudott, én mégis, szeretném érzékeltetni vele a dolgokat. De… ő csak egyetlen kérdést tesz fel, ami nem kicsit lep meg.
- Most… most erre nem tudok válaszolni. Fogalmam sincs… Nem gondoltam, hogy akarunk még találkozni, simán el tudjuk kerülni egymást. – legalábbis én úgy gondolom. Végülis, eddig se találkoztunk, csak múltkor egyszer. Sejtem már, hogy ő elég sűrűn fordul meg a sikátorokba, de max tényleg el fogom kerülni az ilyesmiket a jövőben. De tényleg ezt akarom? Áh… fogalmam sincs már. Még azért arról is váltunk néhány szót, hogy azt a bizonyos szexet nem csak én akartam – nehogy már rám kenje az egészet -, de a megjegyzését most már teljesen figyelmen kívül is hagyom, nem látom értelmét már válaszolni rá. Lehetne az, aki valójában, vagyis lehetett volna, nem kéne hazudnia, nekem nem. Mással meg azt csinál, amit csak szeretne.
- Nem tudom, hogy mit reagáltam volna, ha őszinte vagy, de akkor legalább az lettél volna. Nekem fontos az őszinteség. – teszem még ezt hozzá és mivel dühös vagyok, ezért természetesen a szexre is úgy reagálok, ahogy azt nem várná. Tudom, hogy nem esik ez most jól neki, bár nem értem, hogy miért pont azon akad annyira fent, végtére is, a pasik számára a szex mindennapos dolog, bárkivel megtörténhet, nem számít igazán egy konkrét nő, én legalábbis senkinek se voltam a tenyerén hordozva úgy, hogy csak engem akarjon, senki mást nem, nem hiszem, hogy Mark-nál ez másképp lenne. Ahogy viszont kifakad, cseppet megremegek, mert nagyon is jól esnek szavai, melyek most őszintének tűnnek.
- Én is jól éreztem magam. – ismerem is be, de ez után távozni szándékozom. Ő viszont nem enged, természetesen megállít, így nyelek egy aprót, majd bököm ki a teljes igazságot.
- Zsarolni? Én… én miért zsarolnálak? Én nem vagyok olyan ember. – rázom meg fejem is kissé, mert tényleg furcsa ez a feltételezés, nem gondoltam volna, hogy ilyesmit hallok majd róla, de most már csak halkan sóhajtok, kezdek belefáradni ebbe az egészbe. A hazavitelem viszont ismét egy olyan pont, amit nem akarok elfogadni, nem akarom, hogy megtudja, hol is lakom, de hamarosan kiderül, hogy ehhez nem is kellek én igazán, megoldaná magától is, amire már csak kissé fújtatok.
- Pff, remek. Nem hittem volna, hogy ilyen messze ér a kezed. – de azért az jó, hogy most már nem erőlteti rám az akaratát és akárhol kitesz, ahol nekem az megfelel. A busz is viszont jól hangzik, de hamar el lesz vetve az ötlet, azt pedig továbbra is tudja, hogy mit kerestem itt, hiszen elárultam már neki, ismételgetni pedig nem fogom magam. És hát igen, a veszély… tényleg el kéne gondolkodnom néha ezen az egészen, komolyabban kellene féltenem az életem.
- De nem végeztem. Úgy tűnik, hogy Fortuna mellettem van az életben. – mosolyodom el most már kissé és biztosan át fogom még gondolni majd otthon ezt a mai napot és akkor már el fog kapni a félelem is. De most még nem érzem az adrenalin miatt, otthon pedig nyugodtan kihisztizhetem magam, jobb is Mark-nak, hogy nem kell azt majd végignéznie. Végül csak beleegyezek abba, hogy elvihet egy ideig, így indulunk meg a kocsihoz és amikor kinyitja előttem az ajtót, csak kissé felvonom a szemöldököm, de nem teszek megjegyzést, csak beülök és várom, hogy meginduljunk. Amikor pedig érzékelem, hogy itt gondok lesznek, akkor tűnik csak fel a másik keze, és természetesen ismét tudok mit hozzáfűzni, nemhogy sajnálnám. Áh, most képtelen vagyok a sajnálatra.
- Az, hogy nem akarok még több fájdalmat okozni. Bár továbbra is tartom magam ahhoz, hogy megérdemelnéd! – morgom felé kissé, de a kocsi ekkor lefullad, és meg leszek kérve, hogy vezessek én. Hát erre nem számítottam, de nincs ellenemre a dolog, így nemsokára helyet cserélünk és meg is tudom azt is, hogy merre kell mennem. Biccentek rá, majd beszállok és nemsokára indulunk is. Nem óhajtok megszólalni menet közben, de azért zavar az, hogy folyamatosan piszkálgatja a kezét, mégis türtőztetem magam, szóval szó nélkül hagyom ezt, egészen addig, amíg meg nem szólal.
- Nem tudom, hogy mit mondhatnék… - kezdek bele, de ez után látom a szenvedését és mivel épp egy piros lámpához érünk, ezért leállok, majd amíg várunk a zöldre, el is kapom ép kezét.
- Befejeznéd végre? Ha folyamatosan piszkálod, csak rosszabb lesz! Elmegyünk egy kórházba és ott te rendbe rakatod a kezed, én pedig hazataxizok. – jelentem is ki, majd ez után eleresztem hirtelen, mivel rájövök arra, hogy nem kéne még mindig fognom Mark kezét és már váltok is, mivel zöld van, ideje hát tovább haladni. Nincs szerencsére messze a belváros, na meg a kórház, így hamar oda fogunk érni és akkor végre külön válhatunk. És hogy vajon találkozni fogunk-e még? Fene tudja… de valami belül azt súgja, hogy igen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime04.01.14 20:17




Lauren & Skoli



Így még sosem volt dolgom nővel, nem kellett eddig figyelnem, hogy mit mondok és a következményekkel sem kellett törődnöm. Mivel úgy érzem, hogy most már szükségem lenne egy barátra, ezért próbálom Laurennél menteni a menthetőt. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy meddig nem akar látni, utána úgyis feltűnök a színen. Meglep, amit mond és pislogok is rajta nagyokat, nem hittem volna, hogy soha többé nem akar látni. Elhúzom a számat és eltekintek másfelé, bár amúgy sem látja, de most képtelen vagyok a szemkontaktusra.
- Miért? Te nem akarsz? – Ráncolom össze a homlokomat, csak, hogy tisztában legyek az esélyeimmel. Hallom a hangján, hogy nagyon bizonytalan ebben, hiszen még maga sem döntötte el, hogy mit akar és ez reményt sugall számomra. Az interneten utána kell járnom, hogy mivel is tudnám kiengesztelni. Már a múlté, hogy „mi lett volna, ha”, ezért csak egy vállrántással intézem el.
- Ezt most már nem tudjuk meg. – Hagyom is ennyiben, mert már kár a múlton rágódni, most a jelent kell kibékíteni, hogy legyen jövőnk. De legalább ezt is meg tudtam róla, hogy az őszinteség fontos a számára. Viszont ha barátok leszünk, akkor szerintem még egy párszor meg fogom bántani, hiszen nem tudok benne csak úgy megbízni. Lehet, hogy változni fog ez, de még barátom úgy igazán nem volt, így nem tudom, hogy mit is kell csinálni bizonyos helyzetekben. És el is mondom, hogy miért nem akartam őszinte lenni. Meglep a reakciója, de ez nem ül ki most az arcomra.
- Nem ismerlek. Honnan kéne tudnom, hogy nem használnád fel az információkat, amiket meg tudsz rólam, ha nem helyesled vagy ha összeveszünk? – Bizonytalan vagyok még abban is, hogy ilyeneket elmondhatok neki. Elvégre most is össze vagyunk veszve, nem akarom, hogy egyből ilyenekkel zsarolni tudjon. Még jó, hogy nem mondtam neki sok mindent, így biztonságban érzem magam. Ki tudja, hogy meddig. Viszont arcomra most először ül ki halvány mosoly, mert nagyon is jól esik, hogy annak ellenére, amiket a fejemhez vágott, mégis csak jól érezte magát velem. Erre csak ennyi a reakcióm, így már tovább is tudunk lépni ahhoz a részhez, hogy ki tudnám deríteni könnyedén, hogy hol lakik.
- És most már ezért is utálni fogsz? – Sóhajtok egyet, mert ez most nagyon is úgy hangzott, mintha ezért is okolni akarna. Persze, hogy messzire ér a kezem, hiszen elég nagy most már a kapcsolati hálózatom, ezért is vagyok még mindig szabadlábon. Nem akarom őt megkeresni, már rég megtehettem volna, de azt akarom, hogy magától mondja el, ha akarja. Persze furdal a kíváncsiság, hogy milyen lakásban/házban él, de türtőztetem magam. Biztos értékelné Lauren, ha nem lenne rám most mérges.


Megforgatom a szemeimet, hogy még nem halt meg Lauren, de most is kis híja volt. Ha az emberem nem jön megnézni, hogy mi a helyzet, akkor nagy valószínűséggel, magára kellett volna hagynom a nőt, elvágott torokkal, hogy a mentő és a rendőrség ne kapjanak el. Bántam volna, de megtettem volna, viszont ezt nem mondom el neki, mert akkor már rég elvágom magam előtte. Én mindennél fontosabbnak tartom a szabadságom, egy ilyen baklövést nem követnék el soha.
- Jobb nem játszani a szerencsével, főleg Las Vegas városában. – Adok neki egy tanácsot, bár fogalmam sincs, hogy hol nőt fel, de én amióta itt vagyok, elég sok mindent láttam, így tudom, hogy milyen emberek mászkálnak az utcán, főleg éjszakánként. Persze, ez már az ő dolga, de valamiért féltem, mert mégis csak ő az egyetlen személy, aki megbízott bennem az elején és számomra ez kezd fontossá válni. Az autónál látom a szemöldökfelvonást, de nem kérdezem meg, gondolom nem ezt várta tőlem, hogy udvariasan kinyitom előtte az ajtót. Beülök én is és érdeklődni kezdek, bár nem mintha vágynék a pofonra, de kíváncsi vagyok az összefüggésre.
- Akkor valamilyen szinten érdekellek, ha nem akarsz felpofozni. – Apró mosoly ül ki az arcomra, mert akkor ezek szerint annyira nem rontottam el a dolgot, ha nem akar bántani. Mikor azonban rájövök, hogy a kezem tropára ment és nem bírom használni, kénytelen vagyok vele helyet cserélni. Előtte elmondom, hogy merre kell a belvárosba menni, majd átmászok a kocsi másik oldalára, és beszállok. Nem bírom ezt a csendet, muszáj megszólalnom, de egy kicsit letaglóz az, amit mond.
- Bármit… Amit gondolsz. – Fordítom felé a fejemet, mert érdekel, hogy most mit gondol rólam, vagy a kialakulni próbáló barátságunkon. Amíg várom a választ, addig piszkálom a kezem, de nem túl jó ötlet, mert egyből érzékeny lesz és fáj. Az arcomra is kiül, hogy mennyire fáj, de tartom magam, hiszen erős férfiből vagyok. Akkor kapom fel a fejem, mikor elkapja a kezemet és rám parancsol.
- Jó… – Morgok az orrom alá, hogy ne piszkáljam. Utálom, hogyha valaki megparancsol nekem valamit, főleg ha azt egy nő teszi. Csak duzzogok magamban, majd tovább hallgatom, hogy hova is akar vinni. Szemeim hirtelen kerekednek ki és rákiabálok.
- NE! – Hirtelen emelt és ijedt hangon csúszik ki belőlem ez az egy szó. Nem akartam megrémiszteni, így gyorsan korrigálok.
- Vagyis… Nem kell, majd elmúlik! Nincs szükség kórházra! – Gyorsan beszélek, szinte már hadarok. Ha bemegyek a kórházba, elkapnak a zsaruk, ami nem lenne túl szerencsés. Inkább otthon elszenvedek vele, ha már ő úgysem szeretne segíteni. Vagy mégis? Nem tudom, de a kezemet nézegetem, hátha megsajnálja és leápol. Ha meg nem, akkor így jártam.





Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime04.01.14 21:14

Egyelőre tényleg ott tartok, hogy nem vagyok kíváncsi Mark-ra. Sokáig haragtartó tudok ám lenni és nem felejtek, szóval ez a lépése meg fog maradni örökké, bár igyekszem majd nem mindig az orra alá dörgölni, már ha találkozunk még valaha. Egyelőre nem tudom, ahogy a kérdése is igazán nehéznek tűnik a számomra.
- Nem tudom Mark, fogalmam sincs. Jelen pillanatban nem, de lehet, hogy később máshogy gondolom magam. – tényleg nem tudom, talán most már ő is érzékelni fogja. Fejemet is cseppet megrázom szavaim közben, de aztán tovább lépünk, hogy még további dolgokat vághassunk egymás fejéhez, melyekből mindig akad új. Nem is értem, hogy most hirtelen honnan jön neki az, hogy én bármit felhasználnék ellene abból, amit elmond nekem, ismét csak bezavar és bánt az, hogy ennyire nem bízik bennem, pedig gondolhatnám, hogy a bizalom ennél nagyobb dolog, én se bízom végülis benne, de nekem okom is van rá, ellentétben Mark-al.
- Onnan, hogy most se én hazudtam neked. – vágom rá, tipikusan, ahogy más sértődött nők tennék, majd végül megvonom kissé vállaimat is. – De most, hogy ötleteket is adsz, ki tudja. – piszkálom is picit, de talán nem fogja túl komolyan venni szavaimat. Ha pedig mégis, akkor hát tegye, max vitázunk tovább, úgyis már kezdek egyre jobban belejönni, bár belefáradni is, mert nem szeretek senkivel se rosszba lenni, Mark pedig nem hogy magamra hagyna, továbbra is itt marad, sőt, még haza is akar vinni.
- Nem, csak furcsa nekem. Nem tudom, hogy miként vannak ezek a dolgok, de valahol védtelennek érzem most magam veled szemben, hogy bármit megtudhatsz rólam, úgy, hogy utánam nézel, nem pedig én tőlem, érted? – pislogok is rá, tehát tényleg nem fogom ezért meggyűlölni őt, csak nem vagyok én hozzászokva az ilyesmikhez. De azt hiszem, hogyha nem akarom teljesen megszakítani a kapcsolatot Mark-al, akkor hozzá kell majd szoknom, mert talán most már kicsit legalább őszinte lesz velem.
- Egyébként Vegast nem kell bemutatnod nekem, mindig itt éltem. – adom is a másik tudtára ezt a kis infot, mivel eddig ezek szerint ezt még nem meséltem el neki. És hát igen, ahhoz képest, hogy itt élek, ebben a bűnökkel teli városban, még eddig tényleg tök normális életem volt, a bátyámmal való dolgokat figyelmen kívül hagyva, de annak semmi köze sincs a helyhez. Ideje viszont megindulnunk a kocsihoz, így nemsokára már benne ülünk, én nekem pedig csak most tűnik fel a sérülése úgy komolyabban. Eddig is láttam, hogy piszkálta a kezét, de nem tudtam, hogy az ilyen csúnya…
- Nem szeretek szenvedést okozni másoknak. Tehát verekedni se verekednék úgy, mint te, khm… - térek is vissza ahhoz a jelenethez gondolatban, amit nem is olyan régen láthattam a sikátorban. De mást már nem fűzök hozzá, főleg, mivel át kell vennem a kormányt, így megtörténik a helycsere, majd meg is indulunk, egyenesen a belváros felé. Nekem viszont nincs egyelőre több mondanivalóm a férfinak, ami természetesen neki is feltűnik, én pedig kicsit megvonogatom vállaimat is.
- Tényleg örültem volna, ha felhívsz… - nem is tudom, hogy miért mondom el most ezt neki, de akkor is ez az igazság, szerettem volna találkozni vele máskor is, nem pedig pont egy ilyen szituációban. A kézzel való piszkálás viszont kezd az agyamra menni, így fogom meg egészséges kezét egy rövid időre, majd ez után közlöm is vele az úti célt, de ahogy hirtelen felemeli a hangját, kissé megremegek.
- Mi… miért ne? – pillantok felé, miközben továbbra is a kórház felé tartok, de a másik szavaira megcsóválom kissé a fejemet is. – Jó, akkor ahogy akarod. De nem tudom, hogy viszed majd haza a kocsid. – akkor nem viszem el a kórházba, ahogy akarja. Inkább befordulok a mellettünk lévő bevásárlóközpontba, majd a parkolóba érve állítom le a kocsit.
- Én viszont innen már egyedül megyek tovább. – nem, eszem ágában sincs ellátni a kezét, ennyi büntetést bőven megérdemel és bár a bátyám orvos és ez miatt tudnék talán segíteni neki, mégis csak néhány jó tanácsra futja.
- Borogasd be és vegyél be fájdalomcsillapítót, majd biztosan jobb lesz. Ahogy néztem, csak megzúzódott, nincs nagy bajod. És ha látni akarsz, akkor hívj! – ezekkel a szavakkal köszönök el tőle, tehát kiszállok a kocsiból, majd bizony magára hagyom a férfit, én pedig egy taxiba átszállva indulok is meg hazafelé. Van bőven min agyalom azt hiszem, de talán tényleg jobb, hogy találkoztunk ma, így legalább megtudtam az igazságot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime04.01.14 21:47




Lauren & Skoli



Kezdem érteni, hogy mennyire megviseli, ha hazudnak neki, de megérthetné a helyzetemet. Nem mondhatok el neki bizonyos dolgokat, mert ha igen, akkor akár tetszik neki, akár nem, velem kell lennie. Ezt pedig nem tudom, hogy hogyan is tudná elviselni. Jobb a békesség, hogy nem tud semmit és inkább hazudok neki, hogy szép világ van. Sajnálattal hallom, hogy mit mond, tényleg nem ezt akartam elérni, így elhúzom a számat.
- Örülnék, ha adnál nekem még egy esélyt. – Tudom pofátlan vagyok, de most ez kicsúszott belőlem. Ha ad még egy esélyt, talán máshogy kezelem, bár nekem is meg kéne tanulnom ezt az egészet, hiszen még nem volt barátom. Kezd összezavarni és már egy kicsit unalmas lenni, hogy felhozza állandóan, hogy hazudtam. Azért néha kíváncsi lennék, hogy mit szólna hozzám, ha megtudná, hogy valójában mivel foglalkozok.
- Ajj, ne már! Ne csináld! – Sóhajtok egyet, hogy ezt fejezze be, bár inkább erőtlen a kiejtésem, mintsem nyafogós. Remélem, hogy valóban nem gondolja ezt komolyan, mert akkor tényleg nem fogok neki semmit se őszintén elmondani. Viszont, amit komolyan gondolok, mert igaz is, azt nem veszi figyelembe.
- Pont ezért nem akarom kideríteni, hogy hol laksz. Mert tőled akarom tudni! – Mondom, szavaim komolyan csengnek, mert ezt akarom. Persze, most már teljesen mindegy, hogy én mit akarok, hogyha Lauren már nem akar tőlem semmit. Kész agybaj az egész, de azért próbálkozok, hogy egy kicsit is higgyen a szavaimnak. Különben is már az első találkozásunk után utána nézhettem volna, de nem tettem.


Nem tudom miért, de meglep, hogy itt nőtt fel. Akkor már értem, hogy mire fel ez a nagy bátorság a sikátorokban. Persze, lehet, hogy legközelebb nem lesz szerencséje, de ki tudja. Mindenesetre örülök, hogy ezt elárulta nekem, bár ez nem is titok.
- Ezt nem tudtam. – Apró mosoly a szám szegletében, hogy ezt megossza velem, azok után, hogy nem akar látni. Sóhajtok egy újabbat, mert látom erről a témáról nem nagyon akar leszállni. Lehunyom pár másodpercre a szemeimet, majd az orrom alatt motyogok.
- Meglopott… – Csak ennyit mondok és ez az igazság, bár a sikátorban is az volt, hiszen ha úgy vesszük kirabolt. Engem pedig nem lehet meglopni, főleg azért nem, mert van egy hírnevem és ha azon csorba esik, akkor senki sem fog engem komolyan venni. Ezzel a leckével, pedig mindenki tisztelni fog. Az autóban pedig tovább faggatom, hátha meg tudok róla még valamit, hogy most hogyan is tovább. Elhúzom ismét a számat, nem tudom, hogy hirtelen mit mondjak erre.
- Jó majd… Majd… Felhívlak. Ha szeretnéd. – Amilyen hirtelen indultam neki, olyan nehezen nyögöm ki, hogy majd felhívom. Persze, csak akkor ha beleegyezik ebbe. Tudom, hogy az előbb kellett volna hívnom, de még mindig megtehetem, csak akarnia kell. Ahogy a kórház jön szóba úgy ijedek meg és ezáltal a hangom is emeltebb lesz. A kérdésére már nyugodtabban válaszolok, bár magam sem tudom, hogy mit mondjak neki.
- Mert nem lehet. – Végül csak ennyit nyögök ki, képtelen vagyok a mai este után elmondani, hogy a zsaruk miatt. Akkor el kéne mesélnem az egész történetemet, azt pedig nem szeretném, ha már a zsarolásos ötletek is előbukkantak. Csak megrántom a vállaimat, majd megoldom, hogy hazajussak a kocsival. Kissé furcsállom, hogy egy bevásárló központ parkolójában állunk meg, de nem szólok ezért semmit. Csak ülök az anyós ülésen előre bámulva, hogy valóban ennyire nem akar velem lenni.
- Oké, de kérlek ezt ne mond el senkinek! Ami történt ma este… – Egyezek bele, majd egy valamire meg is kérem, amit nem tudom, hogy teljesít-e nekem. Azért örülnék, ha ezt nem nagyon terjesztgetné, mert még a végén ő is bajba kerülhet. A kezemre pillantok, ahogy elkezd tanácsokat adni. Örültem volna, ha ő maga csinálja meg, és nem csak szóban segít.
- Kössz… Rendben. – Mondom, majd még bólintok is egyet, hogy majd akkor igyekszem felhívni. Még egy darabig ülök a kocsiban, hátha megsajnál és visszajön, de amint beszáll a taxiba, az meg elhajt vele, már tudom, hogy nem jön vissza. Viszont nem szállok ki, csak gondolkozok, majd egy kis idő után telefont ragadok, és felhívom az egyik emberem, hogy hol vagyok és haza kéne vinni. Nem telik bele sok időbe, míg érkezik a furgon, amiből egy emberem átszáll a kocsimba, és elindulunk haza. Otthon persze, ahelyett, hogy megfogadnám Lauren tanácsát, csak a kanapémra dőlök le pihenni. Hosszú és fárasztó volt ez a nap, így hamar el is nyom az álom.





Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime06.01.14 9:16

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime15.04.14 18:52

Alonso & Adriana

Egy tipikus őrjárat lesz a mai napom is, legalábbis remélem. Ugyanazok a szabályok, mozdulatok és történések. Ugyanakkor nem fér a fejembe, hogy miért pont engem küldenek egy sima őrjáratra?! Azt hittem, hogy ebből már kinőttem munkamorál szinten de ezek szerint sosem árt a gyakorlás, főleg a főnököm szerint. Egyetlen egy jó van ebben az egészben, hogy a külvárosba kell mennem. Ott van egy kedvemre való hely, ahol az ottani rendőrök szoktak enni, hát most csatlakozom hozzájuk egy fél óra erejéig.
Kifordulok a kapitányságról, megigazítom a ruhám és a fegyvereim és beszállok az autómba. A következő percekben már duruzsol a motor és kifordulok az autóútra. A belváros szívéből kell, hogy kiguruljak a külső részekre, csak az út lesz egy 20 perc még autóval is. Egy kellemes zene társaságában töltöm el ezt a 20 percet és az elengedhetetlen cigaretta szívás sem maradhat el. Sosem vezettem úgy, mint a smasszerek, hogy két kéz a kormányon és cső látásban előre és hajrá. Egy kézzel kormány alja, lassabb sebességben, másik kéz lóg az ajtón kifelé, ez már mindjárt más. Lassacskán kiértem a külvárosba, ahol szélesebb utak, türelmesebb emberek és nyugisabb élet van. Néha nekem is kell ilyesmi de hosszabb távon halálra unnám magamat. Épp egy piros lámpa állított meg, mikor kinéztem a kocsiból balra és kisebb, gyerekekből álló banda elkezdte egymást püfölni. Én ugyan ki nem szállok és nem játszok főnököset, ahhoz sokkal korábban kell felkelnem. Dudálok egyet és kimutatom a jelvényemet a kocsiból, azzal a lendülettel szét is szaladt a kis tömeg és már zöldre is váltott a lámpa.
Nem sokkal ez után megérkeztem a vendéglőbe, lezártam a kocsit és befelé vettem az irányt. Leültem a pulttal szembe és rendeltem magamnak kávét és egy szendvicset. Köszöntem a helyi kékségnek és nekiláttam az ételnek. Épp a felénél tartottam, mikor a pultos ember mögötti tükörben megláttam egy újabb dulakodást az utcán, csak most kicsit nagyobbat és komolyabbat. Megtöröltem a számat, lecsaptam az asztalra a pénzt és kifelé vettem az irányt a bárból.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime15.04.14 19:28

Én azt hiszem, hogy eltévedtem. De nagyon. Fogalmam sincs merre járok, csak azt tudom, hogy mennyire örülök, hogy a bátyám még utánam dobta délután azt a kabátot, mert most picit hűvösebb van, mint amikor elindultam.
Szépen vagyok felöltözve, de ez maximum annyiban tud segíteni, hogy azok a srácok ott a téren majd készségesebben válaszolnak, amikor megkérdezem, hogy merre induljak haza.
Össze is kapom magam, majd el is indulok feléjük nem foglalkozva azzal, hogy mennyire züllött alakok mind a ketten.
-Sziasztok! Tudnátok segíteni nekem? - kérdem mosolyogva, ártatlanul, ők azonban nem törődve semmivel, elkezdtek először piszkálni. Becézgetésük, piszkálgatásuk még nem is zavart volna, de aztán az egyik srác megfogta a kezem és magához rántott, majd lefogott ezzel tálcára terítve a másiknak.
És ezt istenemre mondom, nem képzelem. Elkezdtem kiabálni velük, harciaskodni, de csak arra mentem vele, hogy nem csak a kezemet fogták le, hanem a számat is befogták.
Csak valami csoda segíthet rajtam. Nem akarom itt és most elveszteni a szüzességem... főleg nem így....
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime15.04.14 20:02

Kijöttem a vendéglőből és kicsikét jobban is szemügyre vettem azt a bizonyos nézeteltérést. Az átlagos arckifejezésemből egyszerre dührohammal teli lett amint megláttam, hogy eg lányt akarnak elintézni vagy ami még rosszabb, megerőszakolni. Ha elintézni akarnák, még jobban is járna a szerencsétlenje és nem lenne több gondja, na de ez a módi...enne kitt nincs helye. Minden veszélyt magam mögött hagyva leléptem az úttestre és az autók egymás után fékeztek be dudálva, ahogy hasítottam keresztül az utcán.
Elővettem a két pisztolyom de korán sem lövöldözés céljából, megfordítottam mind a kettőt, ráfogta ma csöveikre egy kézzel és magam mellé eresztettem őket. A dudálást nyilván meghallotta a két szemétláda és az egyik felém fordulva várta, hogy odaérjek elé.
-Na gyere csak, a csaj után téged is elkezdelek köcsög nigger.
Változatlan arccal mentem felé és mikor a közelébe értem, lendítettem egyet a pisztolyokat tartó karomon és a beszólás helyett gyomron vágtam a dupla tussal az illetőt, neki sem kell már gyomormosásra mennyire pár évig. Mire a másik feleszmélt, hogy mi is történik mögötte már vágtam bele a gerincébe szintén tiszta erővel és nagyon, nagyon remélem, hogy eltörtem. Neki sem kellett több, összeesett úgy, ahogy van én pedig a lány felé irányítottam a tekintetem. Egyenlőre csak végigmértem, hogy minden rendben van e vele mert az e fajta szemétkedést nem tudta sohasem bevenni a gyomrom. Visszamentem ahhoz a taghoz, akit csak gyomron vágtam, felállítottam és a falhoz vágtam magammal szemben.
-Jól esik megerőszakolni egy fiatal lányt? Ismét gyomron ütöttem, felállítottam és megkérdeztem megint.
-Jól esik? Válaszolj te szarházi hah ? Kedvedre való? Mivel a fal tégla volt, elég szépet koppant a koponyája rajta de csak azért, mert erővel lefejeltem. Kezdtem belejönni a verésbe, gondoltam tovább megyek.
-Tudod mi van nálam öcsém? Nem a fegyverre célzok, idenézz!
Elővettem a jelvényem, képébe nyomtam, majd zsebre tettem.
-Na, most nem vagyok rendőr, most civil vagyok, most fogod csak igazán megszívni velem kis apám.
Eltettem az egyik pisztolyom és egy pillanatra elfordultam a srác elől, kivettem a pisztoly tárát és a csőben levő golyót, persze ezt nem látta vagy hallotta. Ha már csak az utca zaját veszem célba, attól sem lehet mindig hallani.
Tökeihez nyomtam a csövét a pisztolynak, mi után visszafordultam.
-Illetve azt mondtad, hogy engem is elintézel. Szóval még buzi is vagy, hát ez nem éppen a legjobb társítás. Döntsd el melyiket hagyjam meg a kettő közül.
Még mielőtt meg tudott volna szólni a tag a könnyekkel teli fejével, meghúztam a ravaszt de csak a kattanást lehetett hallani, ja meg a srác felordítását. Elvettem a pisztolyt és a helyére tettem a másik mellé és hagytam elfutni. Megkapta már a magáét mára...a társa meg, hát sorry szakmai ártalom. Jelents fel érte.
-Jól vagy kislány ?
Fordulok a lány felé lenyugodott arccal és rendes hanglejtéssel. A kezemmel kicsit megsimogatom a fejét, elvégre ők is halálra rémítették és szerintem én is eléggé. Igen, sajnos nem mindig tudok parancsolni az érzelmeimnek de nem azért csináltam, hogy tőlem is féljen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime16.04.14 10:48

Úgy látom, hogy ez a mai nem az én napom. Először eltévedek a semmi közepén egy viszonylag kihalt városrészen, ahol csak egy-két ember szállingózik gyalog, a többiek mind kocsiban ülve, semmire sem figyelve szelik a beton utakat. Ezek után sikerül pont azt a két parasztot kifognom, akiknek megtetszik csinos külsőm és persze nem tudják uralni lábuk között lévő irányító központjukat, így nekem esnek. Mit tudok tenni? Hát csúnyákat, illetve segítségért kiabálni. Úgy látszik bejön a taktikám, mert perceken belül egy nagydarab férfit látok meg, hogy felénk közeledik.
Aztán még jobban felpörögtek a dolgok. Én csak álltam az erőszakoskodók mellett és ledermedve követtem az eseményeket.
Elég durván elbánt a rossz fiúkkal ez harmadik férfi. Közbeléphettem volna, hogy azért ez kicsit sok, de egyrészt nem mertem, másrészt meg mégis csak meg akartak erőszakolni az előbb.
Csak álltam egy helyben, mint egy darab kő és meredtem rájuk. Az agyam teljesen meghalt, mire vége lett a dulakodásnak.
A rendőr miután bevégezte dolgát odalépett hozzám és megszólított. Én viszont még mindig le voltam dermedve és eszem ágában nem volt ránézni, csak meredtem a dulakodás helyszínére.
A megdermedésemből az érintése hozott vissza, de nem volt rám pozitív hatással.
Hátraléptem egyet tőle, s közben tekintetemet ráfordítottam, de persze még mindig nem voltam hajlandó megszólalni.
Másodpercek alatt lezajlott előttem az a jelenet, amikor felmutatta a jelvényét annak a srácnak.
EZ EGY RENDŐR!
Nem is kellett nekem több, csak megfordultam és futásnak eredtem. Mindegy merre vagy hogy, csak minél messzebb ettől az embertől. Engem ugyan nem visz vissza a klinikára! A fehér falak, a köpenyes orvosok, a tűk és a kábító gyógyszerek, az elvarázsolt pszichológusok.... Nem! Nem vihet vissza! Beledöglenék!
Szóval csak futottam és futottam, keresztül az utakon, az autók hirtelen befékeztek és dudáltak, én pedig meg sem álltam amíg egy zsákutcába nem értem....
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Elhagyatott városnegyed Elhagyatott városnegyed I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Elhagyatott városnegyed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Elhagyatott gyár
» Elhagyatott színházterem
» Elhagyatott város rész
» Második színt, eddig elhagyatott, üres

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-