welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (783)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Hayley Woodson
 
Maya Sandoval
 
Freya N. Bosworth
 
Liana H. Jones
 
Bastian Montgomery
 
Cassidy Mia Abrams
 
Cassandra Drescher
 
Dylan Hanning
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.13 16:15

Christopher Boyd

Egyszerű sétát akartam le a könyvtárba, erre mit kapok? Folyton a hátam mögé lesve szaporázom meg a lépteim. Mintha valaki követne... Paranoia? Talán... mindenesetre igen rossz érzésem van, és a szívem már így is a torkomban dobog. Hogy miért nem tudok én tömegközlekedéssel eljutni egyik pontból a másikba!!? A táskámban kutakodok, valami fegyver urán, de tudom egy kisebb fém elsősegélydobozon kívül nincs másom...azt meg mégse vághatom valaki fejéhez?! Eszembe ötlik a táskám mélyén lapuló pirulásdobozom is, egy adag megkönnyebbülés lenne...de nem, amilyen béna vagyok, ha elővenném, biztos elejteném. Én pedig nem akarok megállni! Aztán az eszembe ötlik...ó! Még egyik nap az egyik kedves börtönőr adott egy paprikasprayt betettem? Remélem...nagyon remélem!
- Vacak biztonsági zár... - sziszegem, ahogy megpróbálom a táskámban kioldani azt, miért ilyen nehéz? Eszem ágában sincs erőszakot alkalmazni, de a félelem egyre jobban kezd felkúszni a gerincemen, ostoba mód próbálva blokkolni minden józan eszem, és arra sarkallni, hogy meneküljek...Márpedig magassarkúban eléggé nehéz lenne ezen a kis utcán futni, főleg nem szoknyában. Nyugalom...mély levegő...
- Bóvli vacak! - hajítom el az egyetlen fegyverem, amint sikeresen letöröm a szórófejét...ez az eeez igazán az n formám! Újra hátralesek, de senki...De biztosan hallottam a lépteke...Bumm! Nyekkenve tántorodok meg, és esek kis híján a földre, de szűk az utca, így el tudom kapni a falat, fujj koszos! Rántom is el onnan a kezem, és ösztönösen nyúlok a táskámba antibakteriális törlőkendőért, miközben szabadkozva, kisebb megkönnyebbüléssel nézek fel az illetőre akinek nekimentem.
- Bocsánat...én csak...azt hittem.. - lesek ismét arrafelé ahonnan jöttem - Azt hittem követnek... - megnyugodtam, most hogy valakibe botlottam, elszállt a pillanatnyi pánik, ami elfogott, hogy netán követnek. Furcsa, hogy egy másik idegen jelenlététől nyugszom meg, de remélem nem haragszik meg, mert belé botlottam...nekem mindenesetre mázli, piszok nagy mázli! Miután megtöröltem a kezeim, visszatolom a szemövegem a helyére, és megigazítom futva a ruhám, körülnézve, nem esett-e ki semmim a táskából....
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.13 18:25

Lemondóan megráztam a fejem. Lehet, hogy csak bennem volt túl sok alkoholmentes pia, de az biztos, hogy vagy ő, vagy én értetlen volt. És mivel nem tartottam magam idióta vadbaromnak, így nagyon is leszűkültek a lehetőségeink. Bizony, Chester volt a marha. Címeres méghozzá.
- Tartozol nekem, és mondtam, hogy egyszer behajtom rajtad. Most jött el az ideje. - elé csúsztattam a telefont, megnyomva az egyik gombot elindult az élő felvétel. Merle jó kutya volt. Ha azt mondtam volna, hogy ölje meg magát, egy szó és minden kétség nélkül vágta volna el a torkát. Most is ott őrizte a nőt, na nem mintha el tudott volna szökni a vörös, de jobb a biztonság. Alig érthető könyörgő beszéd és sírás hallatszott a felvételen, a nő teste pedig több helyen megvágva, ahonnan szivárgott a vér.
- Információkat kértem tőled Floyd-ról, te pedig teszel az egyezségünkre. A nődnek huszonnégy órája van, mielőtt hamuvá lesz. Gondold át, hogy mihez kezdesz, és ha még egyszer meg akarod rakni, akkor ajánlom, hogy beszélj nekem, bármit is akarok tudni Pete-ről, megértetted? - keltem fel a székről, a pohárból kiittam a maradék vizet, amit aztán a mosogatóba pakoltam. Utáltam, ha valaki káoszt hagyott maga után.
- A telefonszámomat tudod. Ha beszélnél, hívj fel, és megmondom, hol találkozunk. De ha átcseszed a fejem, előbb a nőd ölöm meg, aztán téged, lassan, az üvöltésed visszhangjában. - még egy baráti mosoly, aztán a telefonon lévő felvételt nézve, azon elmélkedve ott hagytam, magam után halkan behúzva az ajtót is, amin mindenféle probléma nélkül bejutottam. A szilánkosra rongált lyukat kivéve az anyagon, de ahelyett, hogy nyugodtan folytathattam volna az utam, ha egy fiatal fruska belém nem ütközött volna.
Felvont szemöldökkel néztem az ügyetlenkedését, a szavaira pedig mögé néztem, majd vissza a nőre, aki mintha kényszeres lett volna. Hát oké, a ő problémája, én végig nem nyalom a koszt a bőrén!
- Miből gondolod, hogy mögötted van az, aki el akar... - befejeztem a beszédet, megvárva, ameddig megigazította magán a dolgokat, egy ideig figyelve a kövezeten maradt kulcscsomót is. - ..kapni? Abban semmi élvezetes nincs, nem gondolod? - lehajoltam azért a vacakért, felegyenesedve pedig a nő felé nyújtottam a kulcsait.
- Mellesleg ha nem kifutónak nézed ezt a környéket, nem kellene szoknyában célpontként mászkálgatnod errefelé. - adtam neki a jó tanácsot még egyszer végigvezetve rajta a szemeimet, visszatérve a szemüvege mögé rejtett szemeihez.
- Messziről villog rajtad az áldozat cégértábla. - nehezményezve szóltam megint, és mielőtt még heves hálálkodásba kezdett volna, ne adj' isten hősének titulált volna, amitől a képébe vigyorogtam volna, inkább kikerültem, zsebre dugott kezekkel arra indulva, amerről azt gondolta, követik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.13 19:06

Furcsa mennyire megnyugtat, pedig ő is vadidegen, mégis...nem háborodik fel, amiért nekimentem. Ez kissé meglep, azt hittem ordítozni fog, vagy legalább odavágja, hogy legközelebb nézzek már a lábam elé....De lehet túl elfoglalt hozzá, lehet csak egyszerűen ilyen természet.
- Mi-micsoda? - pislogok fel rá, nem értve a kérdését, hisz hol máshol lenne? Bár...ha jobban magam mögé tekintek, valószínűleg csak egy járókelő volt mögöttem, és én vagyok paranoiás... - Miért lenne élvezet abban egyáltalán, ha valaki el akar kapni? - oké, most már végképp nem értem. Hangja színtelen, mégis az ösztöneim azt súgják, talán mégsem az a "követő" volt a legrosszabb akivel összefuthattam volna az este, de nem törődöm vele, ostoba mód megnyugtat a jelenléte. - Ó köszönöm. - észre sem vettem...érdekes lett volna ha épp pont a kulcsaim hagyom el! A táskám mélyére süllyesztem, majd szavaira szemöldök ráncolva, kicsit bosszúsabban nézek rá, most mégis ezzel mit akar?! Nem miniben lófrálok, mint az átlag nők...ráadásul térd alá is ér a régi vágású ceruzaszoknyám, így nem értem most ezzel meg mégis mit akar.
- Pardon? Elhiheti, hogy nem direkt keveredtem ide! - hangom dacos, és éles, de ahelyett, hogy tovább vitáznék vele, körülnézek...pontosan hol is az az "ide". Lehet jobban körül kellett volna néznem, és nem a táskámban kutakodni....mert fogalmam nincs hol is vagyok, és merre a könyvtár...üügyes kislány, megcsináltad!
- Köszönöm az észrevételt, de nem kértem a véleményét. - hangom ismét csak amolyan tanárnénis, aki a rosszalkodó, kamasz kölyköt neveli, tekintetem élesebben villan rá nem szeretem ha ennyire...becsmérelnek, de ahogy elindul, körülnézek, és az ajkamba harapok. Tekintetem ellágyul, és ismét feltolom a szemüvegem - Vá-várjon már! - kiáltok utána, hogy a fenébe lépked ez ilyen gyorsan?! - Nem tudja esetleg merre van a könyvtár? - kocogok mellé a sarkaimon, kis híján bokaficammal landolva mellette, de az utolsó pillanatban - sajnos - az ő karján keresve kapaszkodót megúszom, de el is eresztem elpirulva. Furcsa fazon, na meg én sem vagyok normális....az előbb még közölte szinte udvariasan, hogy nem épp kedveli a jelenlétem, erre én mégis az ő segítségét kérem...de hát ha egyszer megmondja merre is az arra, végre elbúcsúzhatunk!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.13 23:12

A női szentimentalizmust mindennél jobban megvettem. Olyan felületet biztosított az az agresszióra, amit a legtöbbször ki is használtam, de most még visszafogva magam csak hosszan a szemeibe néztem érdeklődve, remélve azt, hogy tudja, mennyire ostoba kérdést tett fel. Ha egy éhes oroszlán elé vérző vadat dobnak oda, az nem fogja visszautasítva körbeszaglászni, egyszerűen lecsap. Kegyetlenül kihasználva a kínálkozó alkalmat.
- Gondolkodj! - rendeztem le ennyivel a kérdését, és ha még ezek után sem lesz tiszta neki, akkor talán erőszakosabb stílusban még meg is mutatnám neki. Az viszont meglep, hogy a szavaimmal mintha egy kapcsolót nyomtam volna be, egyik pillanatról hirtelenebbé válik, és nem kevés dölyfösség vegyült a hangjába, na meg az arcán is átfutott némi indulat. Érdeklődve felvontam a szemöldököm, és ahogy folytatja, az komolyan mondom, szórakoztat. Nocsak? Chester vajon tudja, hogy ilyen kis fruskákkal van megáldva ezen a helyen? A gondolatra bosszúsan néztem el az ajtó irányába, amit sikeresen elhagytam.
- Ha amúgy is paranoiás vagy, vigyázz, hogy reagálsz. Nem biztos, hogy a hátad mögül érkezik a meglepetés, szívi. - még mindig nyugodt voltam, és reméltem, ezzel lehűtöm egy kicsit a pillanatnyi indulatosságát, de ha tovább akarta volna folytatni, nem fogok magamért felelősséget vállalni. Ezért is döntöttem úgy, hogy jobb békesség, utánam a vízözön, elindultam arra, amerről jött. Lehet, hogy belőle kihozzák a félelmet, nekem viszont nem volt veszteni valóm, és ha valamilyen nagykutya lihegne a képembe, akkor nem lettem volna visszaadni a szívességet.Ezeken gondolkodva léptem tovább, nem érdekelt, hogy a szöszi szólongatott, de ahogy megérintett, azonnal megtorpanva rosszallóan néztem a szemeibe, mire szerencséjére eleresztett. Utáltam, ha feleslegesen taperoltak.
- Te most hülyének nézel engem? - léptem közelebb hozzá, csak hogy egyenesben maradjon, egészen a fal felé terelve a nőt, ha hagyta.
- Neked van szükséged rá, miért engem kérdezel? - néztem le a szemeibe, mert még magas sarkúban is kisebb volt nálam. Nem mintha sokszor jártam volna könyvtárakba, de azért az abnormális ember is azért tudja, nagyjából merre találhatóak az épületek. Még közelebb lépve hozzá szinte a mellkasommal majdnem felpréseltem a falhoz, de nem annyira, hogy a retkes anyagot ő törölje le.
- Te mindig ennyire szerencsétlen vagy, vagy csak engem tisztelsz meg vele? - kérdeztem ismét mélyen a szemeibe nézve, és tényleg érdekelt. Miért van az, hogy a nők többsége semmit sem tud?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 31.03.13 14:04

Bámulására egyre inkább kezdem magam kényelmetlenül érezni, sosem tartottam magam ostobának, sőt, eléggé művelt vagyok, mégsem az efféle...beszélgetésekhez szoktam, így ahogy csak nekem vágja hogy gondolkodjak megfeszülök, de nem szólok semmit. Gondolkodok. Mégis mi jó abban, ha valakit elkapsz? De most komolyan...semmi értelme számomra, de hangja mégsem fenyegető, így...egyszerűen nem akarom még felfogni, hogy esetleg ő jelenthet rám veszélyt. Na igen, ostoba kényszerbetegségem pánikállónak bizonyul, miszerint rögeszmésen ki akarok keveredni az olyan helyekről amiket nem ismerek.
- Ezt már az előbb is hangoztatta, nem vagyok fogyatékos. - fenébe, hogy nem tudom kontrollálni a hangom, de nem szeretem ha hülyének néznek, nagyon nem! Még akkor sem ha egy ez futballjátékos méretű férfi teszi a sötétben. Megtanultam már, hogy ha határozott vagyok, talán annyit elérek, hogy válaszol, és mehetek a dolgomra...a börtönben elégé sok óriásgyerek van...akiknek kb csak egy tanárnő hiányzik, aki lehordja őket. Nem tudom ő milyen személyiség, mindenesetre önkéntelenül is ezt a hangnemet alkalmazom...már csak azért is, mert igencsak hasonlít pár börtöntöltelékre, azzal a különbséggel, hogy ő elegánsabb göncben, és szabadon mászkál.
Nem kerülte el a figyelmem a tekintete, mikor megbotlottam, így részben ezért is eresztettem el úgy, mint akit megégettek. Furcsa...kicsit már jobban látom az arcát, és...kezd a kis vészcsengő megszólalni az agyamban, mégis...ki kell jussak innen! És ha ő kell ehhez, hát nem fogok meghátrálni. Fogalmam sincs mi ütött belém, általános esetben sikítva menekülnék el, de nem akarok még jobban elkeveredni a saját ostobaságom miatt.
- Mi? Nem értem miért nézném?... - kerekednek ki a szemeim, sokkal inkább attól, hogy jön felém, mint attól, ahogy a hangja cseng. Megszoktam az agresszív embereket...vagy legalábbis a fülem hozzászokott már, elegen ócsároltak már a börtönben, miközben épp elláttam őket, mégsem tudok teljesen eltérni a hangnem felett.
- Mert nem figyeltem, merre kanyarodtam le, és ezt a környéket nem ismerem. Gondoltam, ha ön itt jött át, valószínűleg ismeri, és legalább eligazít. - logikus nem?! Szerintem nagyon is, akkor meg mit értetlenkedik? Mondja meg azt a francos útirányt, és én már itt sem vagyok! Láthatóan nagyon is irritálja a társaságom, így valahogy én sem akarok egész végig a nyakán lógni...Ahogy hátrálok, egyre fenyegetőbbnek érzem a jelenlétét. Hátrapillantva azonban megtorpanok, fal! Méghozzá igen koszos fal! Előbb préselődöm fel a mellkasára, minthogy én ahhoz lapuljak! Kiráz a hideg is, és viszket a tenyerem a törlőkendőm után, ha rágondolok, mi lenne ha megint hozzáérnék.
- Hogy micsoda?! - na jó...ezt akármennyire is vagyok nyugodt személyiség, még én sem tűröm! Habár a fejemben ordít a hangocska, hogy CSÖND! én mégis sértetten nézek fel rá. - Nem , képzelje nem! - hazudom.. - De megspórolhatná magának az agyvérzést, ami amint látom mindjárt elkapja, ha végre elmondaná merre van legalább egy főutca! - hangom határozott...akar lenni, de inkább kissé reszketegre sikerül, mégis csak egy kétszekrénnyi férfi magasodik az orrom előtt, láthatóan ingerülten.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 06.04.13 0:23

Felőlem?! Ha úgy tartotta kedve, akkor nem retardált, ezt csak ő tudhatta, én nem akartam annyira megismerni, hogy akár csak a méreteivel kapcsolatban tudjak bármit is. Elég volt azt tudnom, hogy meg tudnám ölni. Még csak hangot sem tudna kiadni. Nagyon sok érv szólt amellett, hogy hezitálás nélkül képes lennék végezni vele. Kezdve a szoknyájával, a magas sarkújával és azzal, hogy szerencsétlen volt, ami ténylegesen is célponttá tette minden férfi számára, kinek milyen okból kifolyólag. Engem az érdekelt, hogy milyen magas a pulzusa, a vére hogy száguld az ereiben a félelemtől és tudni akartam, hogy a félelme milyen ízt kölcsönöz neki.
De inkább a szavaira, a hirtelenségére koncentráltam és egy vészjósló mosoly jelent meg arcomon. Tetszett az, hogy ennyire heves volt, vagy legalábbis próbált az lenni, viszont nem válaszoltam. Kellett volna? Nem, abszolút nem. Sokszor a némaság többet jelent, mint hogy feleslegesen dumáljak, de aztán a sokadik kérdésre már, ahogy egészen közel léptem hozzá, ingerülten sóhajtottam.
- Maradj már csöndben! - förmedtem rá hirtelen, nem mozdulva onnan előle, és mielőtt még megakadályozhatta volna, a kezem felemelkedett, tenyerem az arcára siklott, ujjaim a nyakára, az erei fölé, megérezve a szívdobbanásainak hevességét, ha egyáltalán ennyivel elértem.
- Csak ott volt dolgom, ahonnan kijöttem. Nem szokásom piknikezni, leállva mindenféle trógerrel az utcán. Vagy éppen segítségkérő tyúkokkal. - oldalra biccentett fejjel néztem kutatón a szemeibe, szabad kezemmel lehúzva az orrnyergéről a szemüvegét is, amit a nadrágom zsebébe süllyesztettem gondosan, ha nem kapott utána.
- Kettőnk közül te vagy az, aki a plafonon van és vonyítasz a fülembe, kislány. Én még messze vagyok attól, hogy szétkapjalak. És ajánlom, hogy ne akard azt, mert úgy soha az életbe nem jutsz el egyetlen könyvtárba sem. - valamilyen formában biztosan nem. Mondjuk élve. Darabokban még talán. Elhúztam a kezeimet a bőréről, ahogy egy lépést távolodtam is tőle, hogy ne féljen tőlem, ne futamodjon meg előlem. Még szórakozni akartam vele. Egy darabig biztosan. Szemeim a szoknyájára vándoroltak, végigvezetve az alakján a tekintetem.
- Két lehetőséged van. Elkísérlek, vagy pedig itt hagylak. És nem feltétlenül az elsővel járnál jobban. - szólaltam meg a semmiből elgondolkodva, zsebre dugott kezekkel. Minek mondjam el neki, hogy egy mozdulattal kitörhetném a nyakát, többel viszont akár olyan szenvedésben részesíteném, amit nem felejtene. Érdekelt, melyik verziót választja. Hogy tudtam-e merre van a könyvtár? Sejtésem sem volt róla!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 06.04.13 20:57

Kezd leesni aminek le kéne, hogy rohadtul nem kéne itt legyek vele, kettesben, eltévedten. De csak halványan dereng, és kell az az útirány! Minden porcikám visít érte, még akkor is amikor közelebb lép, nem mozdulok, erősen meg kell állnom, hogy ne moccanjak de ahogy eszembe jut mi van mögöttem, megfeszülök, és kibírom, hogy ne moccanjak. Nem láthatja rajtam a félelmet, mert akkor tényleg a homlokomra lesz már írva hogy áldozat. Én pedig nem vagyok senki áldozata! Bazi nagy önérzetem sem hagyja ezt, annak ellenére, hogy legszívesebben elfutnék. Nem vagyok harcos típus...testileg semmiképp, szellemileg viszont kihívás tudok lenni. Nem vagyok atomtudós, de szeretek olvasni, és tanulni, így művelt vagyok...nem mintha amint ráförmed, épp az jutna eszembe, hogy eszmecserét akar tartani. Zavar, hogy elcsitít, így rosszallón ráncolom a szemöldököm, még a vészjósló mosolya sem hat meg. Nem szeretem ha csitítgatnak, nem vagyok kutya.
Épp szólalnék meg, de felém kúszó keze megakadályoz benne, és inkább meg sem nyikkanva nézem, ismét megfeszülő tagokkal, legszívesebben elcsapnám a kezét, de szavai lefoglalnak. Fenébe kell nekem mindig figyelnem arra amit mások mondanak! De magamban ostoba mód azt hiszem talán az útirányt mondja...hát persze hogy nem...
- Nem is ezt mondtam, ne forgassa ki a szavaim! És csak tudja merre van egy főút, ha már ahogy maga fogalmazott valamiért betért id...Hé! Azonnal adja vissza! - kapok a szemüvegem után. Még az én mércéimmel is pofátlannak hat ez a dolog, ráadásul kissé homályosabban is látok nélküle.
- Ne fenyegessen, és adja vissza a szemüvegem, most! - hangom ismét parancsoló, utasítgató, de nem bírom ha más ér a holmimhoz, érzem a zsebében össze fog koszolódni és takaríthatom meg. Már a gondolatára is sikíthatnékom van, hogy koszos lesz vagy baja esik, és egyáltalán hogy nincs rajtam! Tekintetem a zsebén tartom, csak néha nézek fel rá, jelenleg az, hogy vissza akarom kapni a szemüvegem, mindent felülír, még azt is, hogy fenyegető a hangja. Nohát...újabb pánikálló betegség...
- Melyiknél óhajtja visszaadni a szemüvegem?! Mert akkor az a lehetőség! - nézek a szemeibe, elpirulok, ahogy végigmér, és dacosan összébb húzom magamon a kardigánom. - Szóval?! - nézek a szemeibe szintén dacosan, lehet, sőt tuti hogy látja rajtam mennyire kiborít hogy nincs nálam a tulajdonom, de ezt sosem tudtam leplezni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 07.04.13 23:39

Ha választ is várt tőlem, nem voltam olyan, aki feleslegesen dumált hülyeségekről. Majd akkor beszélek, ha érdemben is hozzá tudok szólni ahhoz, amit mondott. A tiltakozása és a követelése nem hatott meg. Így már, a szemüvegével a zsebemben nem fog elmenni olyan gyorsan, mint ahogy szeretne előlem menekülni. Nem, már a zsebemben van, a nő is. Mégis, egy aligha őszinte mosollyal végignéztem a kerekdeden ívelt arcán egészen elmerülve a szemeiben, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Eddig is láttam, csak a szemüvege volt útban.
- Te kéred, én viszont nem adom. Azt hiszem patthelyzet. - jegyeztem meg semleges hangon, mégis szórakoztatott a kialakult helyzet. A nők többsége általában kétféleképpen szokott viselkedni velem, vagy ténylegesen is áldozati bárányként bégettek, vagy pedig párzási időszakukat éltek, ami egyébként nagyon is sekélyes volt a részükről. Ezért is tetszett annyira a felháborodása a nőnek, amit egy kicsit sem bántam. Tegye csak, és ha rajtam múlik, akkor még jobban kiakasztom. Úgyis szerettem feléleszteni a bennem tomboló vadállatot, és ez a kis barna már nagyon is afelé tendál.
- Szépek a szemeid. - váltottam inkább témát, ahogy megint a szemüvege érdekelte inkább, figyelmem el nem kerülte volna a pír, ami ellepte arcát. Mi a...?! - Szóval azt hiszem, hogy megtartom a szemüveged. - folytattam tovább véglegesen is ellépve a nőtől elindulva pár lépés erejéig abba az irányba, ahonnan jött, de megálltam, félig felé fordulva pedig megint végignéztem az alakján.
- Csak nem egy könyvtáros hernyóval lenne randevúd, hogy ennyire akarsz látni? Elmondom mit látnál. Valószínűleg ő is szemüveges, izom rajta annyi lenne, mint egy jól nevelt lajháron és ha jól meggondolom, talán Vivaldit hallgatna. Szeretné a történelmi köteteket és rajongana a visszafogott lányokért is, mint amilyen te most nem vagy. Halálra ítélt találkozás volna. - az első elméletem koránt sem ez volt, de érdekelt, hogy mit is váltanak ki belőle a szavaim, szórakozottan előszedtem a keretbe foglalt lencséket a zsebemből, az üvegek karcmentesek maradtak.
- De ez haszontalan indok lenne, mivel te nem tűnsz olyannak, mint aki odadobná magát a fickók elé csak egy gyors numerára. Mi a neved? - fejeztem be megint egy váltással. És hogy akartam-e bármit is kezdeni az információval? Nem tudtam, csak vártam, hogy eldöntse a szoknyába bújtatott lábaival, hogy menekülne-e előlem, vagy a csapdámba sétál, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 08.04.13 15:33

- Hogy micsoda, - oké, nem esett le az állam, ennyivel sikerült még az elfogadható határok közé visszaszorítanom a csodálkozásom. Már csak racionalitás szempontjából sem értem minek neki a szemüvegem...nem a mérete, meg nem hinném hogy olyan kedvére való lenne cuki nőcis szemüvegben flangálni, még ha az a bizonyos darab egy egyszerű fekete keretű is. Adja visszaa! Visítja bennem a belső hang, és kezdek egyre nyugtalanabb is lenni, dacára annak, hogy bevettem a bogyóim. Neszen neked nyugtató, meg még fene se tudja mit tartalmazó dilibogyók! - Nincs értelme megtartania a szemüvegem, akár elsétálhatok nélküle is... - vonok vállat, próbálva magamra ölteni a nemtörődömség álcáját...ami tudom hogy igen rosszra sikerül, de hirtelen jött szavai, megjegyzése kissé megriaszt, és elbizonytalanít, és nem kicsit zavarba is hoz amire ismét piros lesek mint egy rák, isteni ez az este!
- Inkább visszaadhatná a szemüvegem, ahelyett hogy ügyeletes szatírt játszik. - vetem be megint a tanárnénis, kissé lenéző hangot is, bár a pír nem tűnik el az arcomról, nem szeretem ha zavarba hoznak, főleg nem ha az éjszaka, egy fene se tudja hol lévő utcácskában történik, kettesben. Komolyan beszerzek egy kutyát, vagy hozok magammal egy térképet ezentúl! - Ennyire bejön magának, vagy csak valami otthoni fétise van, és szemüvegeket gyűjt és próbálgatja, Nem a maga mérete.... - kopogok utána a sarkaimon, még így se tudok elmenekülni tőle, itt hagyni a fenébe, pedig még talán hajlanék is rá, hogy egyedül barangoljak, míg meg nem lelek egy főutcát, de a szemüvegem nála van! Magamra ragasztom komolyan....Megtorpanására ismét belé ütközöm, ami már engem idegesít, és hogy ennyire bosszant a fickó, kezd az idegességtől, és a pánik, és harag feltörő keverékétől kimenni belőlem a gyógyszer...ami nem sok jót ígér, ha tényleg bepöccenek. Feltételezésére hirtelen nem tudom mit reagáljak, már az első mondatnál kattogni kezd az agyam, hogy ha most azt mondom igen úgy ahogy mondja, és időre kéne odaérjek, lehet el tudok szabadulni tőle, és végre útba igazít, és megy ő is a dolgára...de mélyen magamban érzem hogy ez nem menne ilyen könnyen, már csak azért sem, mert piszok rosszul hazudok.
- Semmi köze hozzá, kivel és hol találkozom, pláne nem hogy miért! Én sem kíváncsiskodom, hogy mit keres talpig puccban egy eléggé kihalt, és nem épp tiszta negyedben. - vágok vissza kimérten, holt nyugodtan állva a pillantását, annak ellenére, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről félelmében. Tekintetem azonban a kezére rebben ahogy előszedi a szemüvegem, és mielőtt még meggondolhatnám, mit is teszek, kikapom a kezéből, és elégedetten, megkönnyebbülten sóhajtok egyet, és már veszem is elő a szemüvegtörlőm, és akár tiszta akár nem, kezdem számomra tisztára dörzsölgetni, bosszúsan sóhajtva a szavaira, de ismét elönt a pír, ahogy mindig, ha ilyen a téma.
- Maga már csak tudja... - illesztem a helyére az arcomon végre a szemüvegem, és sóhajtok végleg, kissé lejjebb csitítva magam. - Faythe, hát a magáé? És ha már ennyire belefelejtkeztünk a csevegésbe...igazán útba igazíthatna végre....
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 17.04.13 0:35

- Elkotródhatsz, de ne lepődj meg, ha már az első lépés után elzúgsz. Szerencsétlen vagy - érzelemmentesen, inkább gonoszul válaszoltam a csökönyösségére. Az emberek képtelenek harcolni azért, ami az övék. Egyszer megtanulhatnák már, ha valamit akarnak, azt kérdés és kérés nélkül elveszik. Sokkal könnyebb lenne. Nem lenne szükség fölösleges bocsánatkérésekre, aminek egyébként sem volt soha semmi értelme. Ha meg is bántottam, abszolút nem érdekelt. Nem kellett volna velem kezdenie, és különben is csak kísértette a balszerencséjét azóta, hogy hozzám szólt.
A felvetéseit kegyetlen mosoly követik arcomon, de nem áll szándékomban vele közölni, mit szeretek és mit nem. Valószínűleg akkor nem csak hogy szatírnak tartana, hanem úgy kapná fel a csülkeit, hogy az út is porzana utána azt meg sem említve, hogy akkor muszáj lennék utána menni, és ha egy mód van rá, akkor az életet kiszakítani belőle nem kevés vér, fájdalom és haláltusa után. A vérem már pezsegni kezdett ennek a gondolatnak a végére, és úgy döntöttem, még nem adom ki a kiscsaj útját. Nem, még nem facsartam ki teljesen.
A haraggal vegyült felháborodása inkább szórakoztatott, és azt sem róttam fel neki, hogy már megint volt olyan esetlen, hogy képtelen megállni a lábain. Kettő van neki, mégis képtelen az egyensúlyozásra. Talán tolókocsiban nem lennének ilyen gondjai. Azonnal a lábaira másztak a szemeim alaposan megfigyelve a nő bokáit, lábszárát, és a szoknya alját is, de még nem állt szándékomban válaszolni, inkább terelve a témát kérdeztem tőle. Mert tudni akartam. És általában válaszokat is kaptam. A fájdalommentes felelet neki jobban tetszett. Nekem édes mindegy volt, ezért is adtam meg magam neki, de még nem végeztem akkor vele. Ahogy elorozta a szemüveget, mindenféle kommentár nélkül végignéztem a szenvedését annak tisztává tételénél.
- Faythe. - ismétlem meg a nevét, de csak egy pillanatra maradtam csendben. - Ha nem a testedből élnél, mégis miért mennél ilyenkor könyvtárba? Tízig vannak nyitva és bőven elmúlt már tizenegy is. Tehát vagy amnéziás vagy, vagy csak egy rohadt jó kifogás kell neked, hogy mindenféle idegent csesztess az értelmetlen kérdéseiddel - És ha már tudni akartad, egy faszfejtől jövök, aki tartozik nekem. És ha nem akar idő előtt a föld alatt lenni, akkor megteszi azt, amit én akarok, különben megölöm. Van valami problémád talán ezzel? - érdeklődtem tőle, és mielőtt még elszökhetett volna, a kezeimmel a felkarja után kapva egyetlen mozdulattal a retkes falra toltam, olyan közel nyomva a testemet hozzá, hogy ne szabadulhasson vagy meggondolatlanul fájdalmat akarjon okozni, ha hagyta mindezt és figyelmetlen volt.
- Szóval áruld el nekem, miért is vagy itt pontosan? Nehogy azt mondd, hogy a könyvtárat akarod meglátogatni, mert ilyenkor már csak a város másik felén lévő van nyitva. Addigra elkopna a lábad, mire odaérnél.. Faythe - fejeztem be a nevével a mondandóm, teljesen ráengedve a testére a testem, hogy érezhessen mindent, ha hagyta.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 17.04.13 15:45

Szavaira, ha ostoba kis csitri lettem volna, most némán kezdek hápogni felháborodottan mint egy kacsa, ehelyett én elpirulok. Igaza van, sosem tagadtam hogy béna vagyok, de hogy ezt egy vadidegen vágja az arcomba...nos az elég sok mindent elmond rólam, mait nem szeretnék tudomásul venni. Mégis belül kicsit sérti is az önérzetem, ennyire nem vagyok béna! Ha odafigyeltem volna amikor belé ütköztem, és nem épp pánikolva hátrafelé tekingetek, nyilván kikerülöm, vagy megállok. Ha az előbb nem botlok meg mert akkora léptei vannak mind godzillának nyilván nem kell benne megtámaszkodjam. Tehát nem csak én vagyok béna! Inkább...úgy mondanám a körülmények segítettek rá. Na igen...ez az Faythe magyarázz csak meg mindent magadnak....
Bosszant, hogy nem reagál semmit a szavaimra, legalább egyszer érném el, hogy valaki meghunyászkodik ha dühös vagyok! De ezek szerint mégis csak neki van igaza és szerencsétlen vagyok...Aztán csak folytatom, hisz KELL A SZEMÜVEGEM! Nem csak hogy homályosabban látok nélküle, de mintha egy ruhadarabom vennék le....zavarba hoz, és nem tudok nélküle koncentrálni. Nem is csoda hát, hogy nem elfutok tőle, ahogy elindul, hanem utána sietek, sőt...nem is utána hanem a szemüvegem után. Azonban nem tud nem feltűnni hogy bámul, mire dacosan nézek rá, kb mint egy kukkolóra szokás. Holott távol áll tőle, mégis...nem szoktam hozzá, még ehhez sem...és az se tetszik ahogy a homályban kiveszem a tekintetét, sötét....naaagyon nem lesz ez gy jó!
- Mit bámul? Netán három lábam van?.... - sóhajtok, és térek vissza a szemüvegem tisztogatásához, majd ismét fel is csattanok, megmondva neki, hogy semmi köze hozzám, meg hogy mit miért csinálok. Furcsa mód ki tud hozni a soromból, pedig ha jobban megnézem úgy viselkedik, mint egy akaratos kölyök. A kölyköket pedig meg szokás büntetni! Fogalmam sincs honnan jön ez a gondolat, így zavaromban inkább tisztogatom tovább a szemüvegem, és a végén a helyére tolom, elégedettebben.
Nevem említésére, mint valami Pavlov reflexként arra fordítom a fejem, és távolságtartóan szúrósan méregetem. Kezd egyre inkább az az érzésem lenni, hogy már csak szóval tart...de minek?
- Pardon?! Úgy...úgy nézek én ki mint aki a testéből él?! - oké...ez betette nálam a kaput. Azt hittem ennél jobban már nem tud megsérteni, vagy csak...megdöbbenteni, de ez?...ez?! K.O. végem....Hangom is nem kicsit sértetten, és felháborodottan cseng. El se hiszi mennyire próbálok feltűnésmentes lenni, olyan ruhákat húzni amiben még véletlenül sem figyelnek rám. Erre ilyennel vádol...hát ez kész! Várjunk csak mit mondott utána...? Basszuskulcs! Tekintetem máris rá rebben, sokkal inkább riadtan, látom ahogy felém lép, mire próbálok elugrani...fene a fajtáját túl gyors.
- Mégis mit képzel?! - csaptam arcon a pillanatnyilag még szabad kezemmel, de hamar azt is lefogta, és a falnál találtam magam. A falnál!! Próbáltam ágyékon rúgni, de ez az idióta szoknya túl szűk volt. Remek...majd feljegyzem. Jól elrejt, de védekezni nem tudsz benne, reeemek!
- Eresszen el! - sziszegtem a pánik újult erővel tört rám...és nem csak miatta...bár tény nagyobb részt miatta, de ott volt az a bizarr tényező is, hogy a KOSZOS falnak lapulok! Próbálok visszaemlékezni még a diák éveim alatt tanult, és pár mostani a börtönőröktől tanul mozdulatra, de szinte a falra szegez! A pániktól szinte levegőt sem kapok, az agyam lefagy, szavait is csak tompán hallom a vérem úgy dübörög a fülemben. Nem az erőszaktól félek, nem tűnik kéjencnek, sokkal inkább...agresszívnak. Így a kezétől jobban félek, mit bármi más testrészétől.
- A-abban több...több könyv van... - nyöszörgöm ki vékony, remegő hangon, de közben próbálom beindítani az agyam. Gondolkodj, az Istenit gondolkodj Faythe!!! Oké, lefog...teljesen rám simul, amitől se a lábam, sem a kezem nem tud mozogni, de még csak fészkelődni sem tudok....Lefog, így kapálózni sincs kapacitásom, a tüdőmből szinte kinyomja a levegőt, így a sikításom hamar elhalna...mellesleg amilyen környék, nem biztos hogy a hős lovag, vagy lovagnő érkezne.... - És....nem...nemszeretem a tömegközlekedést.... - cincogom még, aztán...halleluja! Tekintetem eddig gondosan kerülte az övét, de ahogy ennyire rányom már a falra, az egész testsúlyával, nem tudom nem észrevenni hogy...közel van a szeme, és ha a szeme közel van, az orra is! Ezt kapd ki te két ajtós szekrény!
Fejem minden gondolkodás nélkül hátralendítem, majd amilyen erővel csak bírom előre, mint a villám. Reccs! Bingó! Nesze neked Glasgow-csók! Nem tudom tört-e az orra, az tudom mindenesetre, hogy a homlokom nagyon sajog! De a szorítása is ereszt..és ha eléggé, már iramodok is neki az utcának, kitépve magam a karjai közül, nem vagyok egy sprinter, de jó a kondim, rendszeresen futok és úszok...csak értem el az utca végét csak érjem el!.....
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 05.07.13 13:19

Túl sokat beszél és feleslegesen, ez már az elején is feltűnt, de csak a fejfájdításhoz ért a kicsike, nekem meg ehhez nem volt türelmem, mégsem téptem ki a karjait a helyükről, miután az ízületeinél pengével szabtam volna el a bőrét. Ugyan, nem jártam általában kaszával a kezemben emberek közt hirdetve, hogy miből élek, de azért néha akadtak eszközeim, amikkel fájdalmat okozhattam, élvezettel.
- Nem lepne meg - mondtam csak ennyit inkább, mire a nő még inkább felháborodott a soron következő szavaimra, és mielőtt még reagálhattam volna, tenyere és ujjai csattantak arcomon kihozva belőlem egy elnéző mosolyt, és ha már lehetett, még jobban irritáló hangra váltottam.
- Úgy ütsz, mint egy kislány - néztem a szemeibe, de valami elborította az agyam, meg kellett néznem, mire képes, felhasználva a faltól való rettegését toltam neki keményen és kíméletlenül, a testemmel is rásegítve a lapulásához, hogy megtudjam, mire hogyan reagál. Tipikus! Sóhajtottam az újabb félelemmel teli szavaira, ahogy arra is, hogy abszolút még csak az ösztönös védelem is hiányzott belőle. A nők áldozatok. Többségében. Ritka az az alkalom, amikor valójában is képesek megvédeni önmagukat. Faythe egyértelműen a feláldozhatók közé tartozott, azok közé, akiknek a vérét folyatni nem lett volna nehéz feladat. Akinek a csontjait egyesével eltörni gyerekjáték lett volna. Akinek a megkínzása élvezettel teli lett volna.
Valahol errefelé járhattam a gondolataimban, amikor megláttam azt a kicsi mozdulatot a fejével, és csak alig késtem el a reagálással, de a homloka keményen csattant az állkapcsomon, mert arra volt azért időm, hogy a fejének lendítésével egy időben hátrébb húzódjak, de a találkozás vele fájdalmasabb lett, mint hittem volna, a szorításom azonnal eresztett is rajta, amit kihasznált a nő. De még mennyire! Miközben az államhoz nyúlva dörzsöltem végig azt a kézfejemmel, meg is mozgatva az állkapcsom törés után kutatva, éreztem, hogy minden izmom a nőért kiált, hogy kapjam el, és ne engedjem, ezért egy pillanattal később meglódultam a nő után, hagyva, hogy hadd játssza a vadat, de minden egyes méterrel csak közelebb kerültem hozzá. A sereg, a háború jó kiképző volt, és már csak egy kicsi hiányzott!
Mielőtt elérte volna a sikátor végét, ujjaim a csuklójára fonódtak, annál megragadva őt rántottam vissza, és ha megpróbált elesni, akkor a derekáért kapva tartottam meg az egyensúlyát ziháló tüdővel, de már löktem is neki a falnak, az eddig derekát tartó kezem a nyakára siklott, nem szorosan a bőrére, de azért érezhette a kezemben, izmaimban megfeszülő erőt.
- Tetszel nekem - néztem végig a szemeibe, csak hogy tudja, nem a szex érdekelt vele. - Viszont hihetetlenül béna és esetlen csitri vagy, akiben annyi sincs, hogy az életéért küzdjön. Előbb fogsz meghalni így, mint akarnál, Faythe - sóhajtottam, engedve a szorításon mind a kezén, mind a nyakán, de ott maradtam előtte, igaz, egy lépést elhátrálva tőle.
- Segítek neked. Ha akarod.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 10.09.13 23:17

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
141
Join date :
2013. Apr. 25.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 16.10.13 0:26

Gordon Dark


Újból öltem és nem érzek semmit. Az ég világon semmit. Se megbánást, se bűntudatot. Már a kezem sem remeg utána, csaknem olyan, mintha a munkám része lenne, pedig nem az, sőt! Nekem menteni kellene az embereket, mégis úgy érzem van akin csak úgy segíthetek, ha megkímélem a további szenvedéseitől. Önbíráskodó vagyok, de ettől még nem vagyok rossz ember, ugye? Ez csak az én titkom, erre senki sem tud és nem is kell, hogy tudomást szerezzenek erről az apró jótékonykodásról, amit a haldokló betegeknél művelek. Mert egyébként imádom a munkámat, ez is arról árulkodik, csak ezt nem sokan értenék meg, azt pedig nem akarom, hogy ez miatt ítéljenek el. Vannak tőlem sokkal rosszabb emberek is, vagyis ez mind nézőpont kérdése, mert ha úgy vesszük szép lassan sorozatgyilkos lett belőlem. Túlságosan elkalandoztam gondolataimban, mert ezt még magammal is el kell fogadtatnom, hogy van olyan részem, ami élvezi a gyilkolást, ez pedig megrémiszt. Hazafelé indultam, de mégis valahol rossz helyen fordultam le és őszintén megvallva fogalmam sincs arról, hogy jelen pillanatban hol is lehetek. Ezért megindultam az utca vége felé, hátha találok valami támpontot, ami segít a tájékozódásban. Lassan, de biztosan közelítettem meg egy autót, viszont a fényviszonyok nem a legjobbak voltak, de mégis sikerült megpillantanom az autónak dőlő férfit. Aki... Az az, amire gondolok? Elképedve néztem, közben lassan közelítettem felé, fel sem tűnt, csak amolyan reflexszerűen lépkedtem. Egyik felem iszonyatosan vágyott arra, hogy végig nézzem azt, ahogy meghúzza a ravaszt és az agyvelője szanaszét fröcsög, de a másik felem mégis erősebb volt, az ami egyből a segítségére akart sietni.
- Jobb a könnyebb utat választani? - Nem akartam igazán megzavarni és nem is vagyok jó az öngyilkosságra készülőknél arra, hogy lebeszéljem őket róla, vagy talán mégis? Nem toppantam és nem ragadtam ki a kezéből a fegyvert, ezért inkább azt a kérdést tettem fel, ami leginkább foglalkoztatott. Egyébként is egy életét eldobni készülő férfi miért is hallgatna egy idegenre? Még a végén én is kapok egy golyót, aztán pedig magával is végez, de mégsem tartok tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 16.10.13 1:45

Teltek a percek, de mégsem húztam meg a ravaszt. Éreztem a pisztolycső fémes ízét, és elképzeltem, ahogy egyetlen villanásnyi fájdalom után végre jön a béke... De mi van, ha nem jön? Mi van, ha kinyírom magam, és a hely, ahová kerülök, még sokkal pocsékabb, mint ez itt? Ezt a sz@rt legalább már ismerem. Fene se tudja, talán hülyeség felcserélni az ismert rosszat az ismeretlenre. Azzal még meglennék, ha az élet után nincs semmi. Bumm, és vége, ennyi volt, viszlát, Gordon, jó, hogy voltál. Valakinek legalábbis biztos. De ha van... És mondjuk pokolra kerülök, az még nagyobb szívás, mint itt dekkolni.
Lépéseket hallottam, de gondoltam ebben a félhomályban úgyse szúrja ki senki, hogy itt vagyok, hacsak be nem jön a sikátorba. De persze nem volt mázlim. Nem igaz, hogy ebben a rohadt városban még meghalni sem hagyják nyugodtan az embert... Aztán meghallottam a hangot. Kinyitottam a szemem. Azonnal megállapítottam, hogy jó nővel van dolgom, de eléggé túl voltam már azon, hogy az ilyesmi érdekeljen.
Kivettem a pisztoly csövét a számból, hogy válaszolni tudjak. Nem tettem le a fegyvert, viszont a másik kezemmel a majdnem teljesen üres vodkás üveg után nyúltam, hogy kiöblítsem a számból a fémes ízt.
- Soha nem fogom megérteni, hogy a magadfajta idealisták szerint a halál miért könnyű - feleltem rekedten, aztán a kiürült üveget a szemközti falhoz vágtam, ahol csörömpölve ezer darabra robbant - Mi a fenét akarsz tőlem?
Valahol, az agyam legmélyén egy tiszta kis rész tudatában volt annak, hogy iszonyatosan részeg vagyok, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel, mint ahogy én sem az információval.
- Vagy mondj valami értelmeset, vagy tűnj a büdös francba. Mint láthatod, dolgom van - emeltem meg a fegyvert, de még ebben is az állapotban is tudtam figyelni rá, hogy a mozdulat ne legyen fenyegető - De ha van piád, felőlem maradhatsz is, azt se bánom.
A pisztolyt bedobtam a kocsi nyitott ablakán. Morbid vicc lett volna, ha elsül, és tarkón talál.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
141
Join date :
2013. Apr. 25.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 18.10.13 10:19

Itt van előttem egy kétségbeesett férfi, aki képes lenne csak úgy eldobni az életét. Persze könnyű meghúzni azt a bizonyos ravaszt, ahelyett, hogy küzdene és az életet választana. Bár, fogalmam sincs arról, hogy miért akarja megölni magát, de szerintem ez a könnyebbik út, amit választhat. Nekem ebbe semmi beleszólásom sem lenne, de azért mégis foglalkozásom miatt csak nem nézhetem végig a műsort ölbe tett kezekkel. Mondjuk ez nálam szakmai ártalom, hogy már mániákusan segíteni akarok másokon.
- Szerintem akik öngyilkosságra vetemednek azok gyáva emberek és a könnyebb utat választják az életből való kimeneküléshez. - Nekem ez a véleményem erről, de lehet jobb lenne nem leállni vele most vitatkozni, látszólag jócskán van benne alkohol és ki tudja mire képes ilyen állapotban. Persze nézőpont kérdése az egész és egy kicsikét ironikus is, hogy ezt mondom, de megölni valakit sokkal másabb, mint az, hogy saját magát öli meg az illető.
- Oh, nem akarok semmit, csak pont rosszkor voltam rossz helyen. Gondolom úgy már nem is akarsz véget vetni az életednek, hogy van egy szemtanúd. - Az öngyilkosára készülő emberek általában ilyenkor egyedül szeretnek lenni, senkinek sem beszélnek a szándékaikról, csak úgy megtörténik a dolog, persze ha van hozzá elég merszük. Nem ijedtem meg attól, hogy az üveg apró kis szilánkokra tört, miután a falhoz vágta, nem hátráltam meg, még mindig ugyan ott álltam, érdeklődve figyelve mi lesz a következő lépése.
- Mégis mi lenne az a bizonyos nagy dolgod? Lelőni magad itt, ebben a mocskos kis utcában? Ez lenne ám a méltóságteljes halál. - Nevetni lett volna kedvem, mégsem tettem meg, nem akartam hogy bepöccenjen és végül miattam tényleg meghúzza a ravaszt. Habár eddig is lett volna rá lehetősége, mégis egyben van még az agyveleje.
- Nincs nálam alkohol, de biztosra veszem, hogy az egyik közeli kiskocsmában találunk valami ihatót. - Miért is ne? Persze itt is hagyhatnám, hogy továbbra is az önsajnálata mögé meneküljön, de éppenséggel semmi dolgom nem akad, ezért ha gondolja akár elmehetünk inni valamit, hát ha annyira részegre inná magát, hogy még az is kimenne a fejéből, hogy mire is készült.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 21.01.14 23:33

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 29.03.14 18:47

Axel & Moison


Na, ahogy az a nap folyamán kiderült, Axel sikert ért el a bizonyos rokonánál. Pontosabb információkhoz nem tudtam hozzájutni telefonon keresztül, úgyhogy egy helyet beszéltünk meg, ahol, reményeim szerint senki se fog észrevenni minket. Félreértés ne essék, csak nem akarok nyilvánosság előtt lenni, ahol akármikor felbukkanhat egy rendőr. Túl zűrös ez a város, ki tudja, hogy mikor jön egy szembe, csak mert xy egy bűncselekményt követett el. Én pedig nem akarok kockáztatni. A nem régiben megbeszélt helyhez is a lehető legbiztonságosabb módon akarok eljutni. Jelen pillanatban egy pár napos borosta ékesíti a képemet, és egy nem régiben beszerzett napszemüveget is ráaggatok a fejemre. Öltözékem egy fehér, szürke mintás pólóból egy kapucnis fölsőből, amit a fejemre is húzok, pluszban egy farmer mellényből és fekete nadrágból áll. Ennél jobban már nem tudok bujkálni a város szeme elől. Vagyis tudnék, de azért nem áll szándékomban, hogy azokban a jellegzetes, arab ruhákban járkáljak, ami tetőtől talpig ápol, és eltakar. És, ha már a ruházatomat ilyen jól kiveséztem, akkor talán nem ártana elindulni. Azóta a bizonyos incidens óta mindig félek, hogyha ki kell tennem a lábamat a házból, de lassan próbálok hozzászokni a gondolathoz. Ahhoz már sikerült, hogy átgondoljam, tényleg én tettem, és már nem érzek olyan nagy mértékű bűntudatot. Na jó, azért nagyon mélyen ott lappang bennem, hogy talán nem ez volt a legmegfelelőbb megoldás, de ami megtörtént, azon már akarva se tudnék segíteni. Főleg azért nem, mert az a szemétláda már valamelyik temetőben, alulról szagolja az ibolyát. Azt azért nem merném kijelenteni, hogy megérdemelte amit kapott, de az ő hibája, ő hozta ki belőlem. Gondolkozhatott volna egy kicsit, és akkor rájött volna, hogy talán nem kéne ujjat húznia egy drogossal, aki minden erejével azon van, hogy leszokjon róla, ezért idegileg labilis állapotot ért el. És, Axel az első találkozásunk alkalmával rá is kapott a témára, és azóta minden egyes pillanatban felhántorgatja előttem. Utána meg rögtön bele is kezd abba, hogy hát ő biztos nem csinált volna ilyet. Biztos vagyok benne, hogy nem, mert ő nem jutna el odáig, hogy akármikor is megkíséreljen leszokni a kokainról, és más ínyencségekről. Én viszont egyre már a kezdetektől azt mondtam, hogy az továbbra is marad nálam. Ez nem más, mint a cigi, ami már most kikandikál a számból, én pedig élvezettel fogyasztom el azt. Lassanként fújom ki a füstöt, és közben figyelek arra is, hogy vegyüljek a tömeggel. Szerintem csak én parázok rá ennyire, és egyáltalán nem keltek feltűnést. Maximum a zsaruknak, de hála a jó istennek, nem kísérlik meg a követésemet. A lehető legnyugodtabb állapotban baktatok fel az elhagyatott utca lépcsőfokain, és megállapodok egy helyen, nekidőlve a falnak. Lábamat felcsapom a támasztékomra, és sóhajtva váltogatom a tekintetemet a lépcső lefelé, és felfelé vezető útszakaszán. Mért nem lep meg az a tény, hogy Axel, szokásához híven, megint késik? Mindig ez van... én próbálok a lehető legpontosabb időpontban odasietni a helyre, ő pedig, mint aki jól végezte dolgát, tíz másodperc alatt tesz meg egy lépést. Persze, az idegességemből adódóan ismét egy szál cigihez nyúlok. A megszokás hatalma... 
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
152
Join date :
2014. Mar. 01.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 29.03.14 19:12

Anthony & Moison & Dögök

Minek is hívjam azt a jelenséget, amikor titokban telefonálok egy körözött kenyérnek az unokatestvéremék telefonjáról, ami mellesleg rendőrségi tulajdon? Kockázatos. Igen. Kockázatos. De mobilom nincs, mert eddig nem volt rá szükségem, de lassan be kéne szereznem egyet. Kaptam pár ruhát Colinéktól, de nem fogom megkérdezni, hogy vesznek-e nekem mobilt is. Az olyan szar érzés lenne.
Anthonynak elmondtam, hogy mi történt az elmúlt pár napban, és hogy találkoznunk kéne. Mivel ő körözöttsége fél a zsaruktól és az elkapástól, egy olyan helyet választottunk, ahova a normális kalaposok csak ritkán teszik be a lábukat.
Nem siettem el a dolgokat, reggel telezabáltam magamat, távolról meglestem a kutyákat, akikkel még mindig nem vagyok jóban, aztán elkezdtem öltözni. Furcsa, hogy már nem kell csöves cuccokban mászkálnom, és vannak normális dolgaim is végre.
Felvettem egy szürke inget, fekete farmert és edzőcipőt, majd elindultam a helyszínre. Nem tudom, hogy ilyenkor be kéne-e számolnom arról hová is megyek, de nincsen este, csak nem fognak majd rám szólni. Ha meg igen, akkor..hoppá.
Nincs hideg, meg meleg sem. Teljes mértékben józan vagyok, tegnap már felkészültem arra, hogy ma pont jó formában legyen. Fontos dolgokat kell megbeszélnünk, amelyek legfőképpen a szöszkének fontosak.
Eltévedtem már a második saroknál, de azért sikeresen odaértem. Amint megláttam Anthonyt a falnál, szélesen elvigyorodtam, és letérdeltem a lépcsőn félúton.
- Ó Júlia, mondd, miért vagy ilyen ronda? -
Ezután felkeltem, és odamentem a Terminátor kezdeményhez.
- Nagyon durva! Olyan házuk van, hogy meghalsz. Van kert, kutyák, egy gyerek, ami nem számít, fürdő, és ágyak. Vagyis na, ez teljesen normális, de akkor is. -
Elhadartam az egész szöveget, de nem bírtam várni, el akartam mondani mindent. Így mégis jobb, mintha telefonon beszélnénk.
- Bejutni neked lehetletlen lesz. Az csávó rendőr. És nem az amatőr fajtából. Már a kapunál lebuktam, de mondjuk az a kutyája miatt volt. Szóval valami mást kell kitatálnunk, mert ez így neked kurvára öngyilkosság. -
Anthony egy mocsok, akit meg tudnék vagdosni, de sose köpném be senkinek a hülye fejét, és nem verem át azzal, hogy az unokatesóm nem rendőr, nyugodtan menjen el oda.
Ezt a zsaru dolgot nem mondtam neki amikor felhívott, ez is olyan személyesen kell hozzá találkozni kategóriába esik.
Közben körbenéztem, de csak mi voltunk itt. Nem akartam Anthony aurája közelébe menni, ezért az utca közepén ácsorogtam, ami elég keskeny, szóval simán halljuk egymást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.14 14:49

never you mind death professor

Amióta összerúgtam a port a lakótársammal a döglött macska miatt, és ő kiköltözött, mintha csak a fejemre dőlt volna a világ. Kilenc napja ma jutottam el először addig, hogy egyáltalán lezuhanyozzak, mert eddig csak toltam magamba a kokaint, mint egy ócska kurva, akit már dugni sem akarnak. Igaz, Lilo minden éjjel megjelent, de az alkalmi szex, ami után mindig pár gramm kokainnal kevesebb volt a birtokomban (Lilo egy tolvaj kis ribanc volt mindig is), a második alkalommal már nem elégítette ki az igényeimet. Simon, na ő tudta, hogy érje el, hogy őrjöngjek az érintésétől... Ráadásul durván szerette, pont, mint én - mi ez, ha nem ideál? De mindig is a katasztrófa határán lavíroztunk, és amikor a macskánk megdöglött, miután víz helyett vodkával kínáltam meg, az volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Eltűnt, minden cuccával együtt, én meg... Maradtam. Az alig harminckét négyzetméteres lakásunkban, amiben eddig ő tartotta a rendet, hirtelen olyan káosz lett, hogy ezt még Xavér, a tornádó is megirigyelhetné. Én meg... Hát. Drogoztam. Szexeltem. Maszturbáltam. És még többet drogoztam. De mint minden, a kokain is elfogy egyszer, nem igaz? Az enyém is elfogyott. Túl gyorsan.
Szóval hát muszáj voltam megint emberi állapotba hozni magam. Fürdés. Hajmosás. Még egy fürdés. Enni is kell valamit. A másfél hetes pizza már önálló életre kelt; a szemetesben is tornyosulnak a papírdobozok, romlott kajamaradékok és elhasznált óvszerek. Lilo nem jött ma - valószínűleg talált magának klienseket, akik többet fizetnek, mint pár gramm fehér por és pár óra delírium. Takarítok. Leviszem a szemetet - a szomszéd néni fejcsóválva néz mindvégig -, de a mocskos, húgyszagú sikátorban a szemetes mellé hányok. A gyomorsav égeti a torkom. Vért köhögök. A vér látványára rosszul leszek és megint hányok. Majd még egyszer. Telefonálok.
Chace most sem hagy cserben.

Eltelik pár óra. A kapualjban találkozunk, látszólag egymásba ütközünk, de a tranzakció már gyakorlottan megy végbe - az ő kezében a pénzköteg landol, az enyémben a kis tasakok. A szokásosnál kevesebb - csak tizenegy -, de ha ügyesen osztom be, talán kitart egy hétig. Vagy legalább öt napig. Mire észbe kapok, Chace már sehol sincs. Egyedül maradok a kapualjban.
Karcsú csípője csábítóan ring, ahogy lépked, lófarokba kötött szőke hajába belekap a szél, és még úgy is kifejezetten elegánsnak hat, hogy öt nagyobb termetű kutya cibálja össze-vissza a járdán. Ismerem a fajtáját - szex csak az esküvő után, csók csak a harmadik randin. A sznobok adnak munkát az ilyennek, mert megbízható, és biztos nem fogja eladni a kutyát a fekete piacon, meg semmi esetre sem csinál belőle rántott húst, amikor megéhezik.
Szó szerint az ajkaim közé döföm a cigarettát, a Marlboro Ice Blast-ot, és már menet közben gyújtom meg, ahogy a lány felé közelítek. Tudom, hogy nem vagyok a legjobb partneralany a szakadt farmerommal, bőrdzsekimmel, Asking Alexandria pólómmal és acélbetétes bakancsommal, de nem tervezek hosszú távra - pár ital után bármelyik, még a legmocskosabb vécéfülkében is átadja majd magát nekem. Csak azzal nem számolok, hogy a farmerom szárán ott a macskaszőr, a farmerom már régóta macskaszagú, mert az elmúlt öt napban legalább kétszer élvezett rá a macskám, amikor megdugta a másikat... Mondtam már, hogy csak kandúrjaim vannak? Még csak nem is tudok a lány közelébe menni, de az egyik bulldog már felkapja a fejét és rám morog. Vicsorog. Kurva anyád, te dög, gondolatban elküldöm melegebb éghajlatra.
Két bulldog. Egy német juhász. Egy husky. Egy dobermann.
Még közelebb sasszézok. Ugatás. Vicsorgás. Az egyik kutya a lábam után kap, félrehúzódok, belerúgok egy másikba. Nyüsszen, majd morog. A lány gyilkos pillantást vet rám, mikor az összes kutya egyszerre rántja őt az én irányomba. Az idegesítő kis hang a fejemben menekülésre késztet, de én csak állok, és röhögök, ahogy a lány próbálja visszatartani a dögöket. Aztán az egyik elszabadul. A bulldog, amibe belerúgtam.
A mosoly momentálisan lehervad az arcomról. Nekiiramodok - bár sosem sportoltam túl sokat, a kilencedik emeleti lakásnak (meg a három éve romlott liftnek) hála valamilyen kondícióm még van. Szóval rohanok - fellökve nénit, bácsit, szemetest. Kiabálnak rám, káromkodnak, szidnak. A kurva anyámat, igen, azt, postás. Igazad van, anyám egy kurva.
Hátranézek - az összes kutya rohan utánam. Gratulálok, Moison, vállon veregetem magam lélekben, és már keresem a menekülési útvonalat. A járdán két srác áll; vajon ha átrohanok közöttük, az lelassítja a kutyákat? Analizálok, de közben már arra veszem az irányt. Rohanok. Fuss az életedért, Forest Gump.
Hogy rosszul mértem ki a távolságot? Hogy nem férek át köztük? Hoppá. Ösztönszerűen lököm félre az egyiket, ahogy átslisszolok köztük.
- Meneküljetek, ha nem akarjátok vacsoraként végezni! - Kiabálok, bár nem tudom, egyáltalán hallanak-e.... Aztán sikátorba be, végig a szemetesek között, majd fel a tűzlépcsőn. Egy kutya sem ugrik fel három méter magasra, nem? Kifulladva ülök le a rácsra és lesek lefelé az utcára, a szemetesek közé. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg mentsem azt a két srácot, vagy legalábbis szóljak nekik, hogy itt VIP-részlegből nézhetnék, ahogy a szöszi összetereli újra a kutyáit. Én megvagyok itt a kis rácsos tűzlépcsőn. Majd... lemászok. Csak először rágyújtok. Még egyszer, ha már az előző cigimet így elpocsékoltam.

x x x

Ez a valami itt fentebb teljesen pontosan 831 szót tartalmaz a word szerint, minden egyes leütés Antónia és Szöszke tulajdonát képezi, az övék, csak és kizárólag nekik íródott erre a B.R.O. számra. A végére még így megjegyezném, hogy hát ezt összecsaptam. Gomen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.14 15:51

Axel & Moison


Felkapva magamra a legátlagosabb ruházatomat, kisétálok a motelból, és gyors tempóra kapcsolva baktatok végig az utcákon. Nem szeretek sokáig kint tartózkodni, főleg nem ember közelben, ahol bármikor felbukkanhat a legrosszabb rémálmom. És, köztudott, hogy Vegasban nem telik egy olyan nap, hogy a rendőrök ne rohannának végig szirénázva az egész városon. Na, ezért nem szeretek én kint lenni. De, néha hív a kötelesség, és annak ugye eleget kell tenni. Furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy az a nyomoronc mit ügyeskedett össze a rokonánál, és ennek kitudakolására egy egész eldugott, és kihalt utcát választottunk. Önmagában szép a hely, csak, mert nem látni rajta a nap minden percében embereket. Most is csak abban tudok reménykedni, hogy nem lesz ott rajtunk kívül senki, aki belekontárkodna a beszélgetésünkbe, és nyugodtan beszélhetünk a dolgainkról. Remélni tudom, hogy Axel a legjobb formáját hozta azon a bizonyos napon, és már nem bukott le a drogokkal a legelső nap. Bár, olyan szerencsénk nincsen, hogy ő ne hívná fel magára és a szerekre a lehető legkönnyebb módon a figyelmet. Biztos vagyok benne, hogy a pacák másodpercek töredéke alatt észrevette, hogy ott lapul a zsebében. Mert hát, akinek nincsen semmilyen cucca, ennek következtében bőröndöt se vitt magával, máshol hol tudná elrejteni? Ja, meg van... az egyik barátjánál, aki évek óta szolgáltatja neki a szereket, de nem bízik meg benne annyira, hogy odaadja neki arra az egy éjszakára. Na jó, ha fordított esetben lett volna, természetesen én se bíztam volna rá, de annak megvan az oka. Ő, ahogy a keze közébe került volna, és egyedül maradt volna vele, el is fogyasztotta volna. Ezért nem bízok rá soha, semmit. Köztudott, hogy mindent elszúr, és már ő is megérti, hogy én mért nem bízok meg benne annyira. De, hogyha képes lesz oda bejuttatni úgy, hogy a ház tulajdonosa is tudjon rólam, akkor megemelem előtte minden kalapomat, a lába előtt fogok heverni, és a többi. Bár... jobban belegondolva, ez még csak viccnek is rossz. A lényeg, hogy baromi hálás leszek neki, és ennyi is a történet. Már csak azt kell megvárnom, hogy végre, őnagysága is idetolja a tomporát, hogy aztán minden szaftos kis részletet megtudhassak a házról, és a benne élőkről. Addig viszont egymagam vagyok a cigim társaságában, és a falnak támaszkodva, sóhajtva kémlelem az eget. Már amennyit a házaktól lehet látni belőle. Nem is telik el olyan sok idő, és meghallom Axel idegesítő hangját a jobbomon. Erre a mondatára inkább nem válaszolnék, csak szememet forgatva fejezem ki a nem tetszésemet. De, a tőle nem várt sebességgel terem előttem, és hadarja el a részleteket a házról. Bólogatva hallgatom végig, és próbálok kiszűrni belőle olyan részeket, amiket tudok értelmezni is belőle. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, de nem is igen akarok. Egy tök átlagos házról van szó, ami, látszólag elnyerte a srác tetszését.
- Ugye most csak szívatsz?! -teszem fel neki ingerülten a kérdést, eldőlve a faltól. Komolyan mondom, akárhova megyek, csak rendőrökkel futhatok össze. Most meg már, tulajdonképpen azt is lesz*rom, hogy ő lebukott a droggal. Egyelőre csak az érdekel, hogy én hol a fészkes fenében fogok így menedéket keresni. Vagy maradok abban a lepukkant motelban, nem csekély pénzért, vagy megyek az utcára, esetleg keresek magamnak egy másik ismerőst, aki, reményeim szerint nem rendelkezik semmilyen rendőr rokonnal. Vagy, megyek tovább egy másik városba, és nem pont Vegas lesz a végállomás. Ezt a roppant "kellemes" agyjártatást az zavarja meg, ahogy egy srác szalad át köztünk, azzal a lendülettel fel is löki Axelt, én pedig értetlenül meredek magam elé. Aztán, a fejemet csak egy kicsit oldalra fordítom, és meglátom a felénk szaladó falkát. Nem is kell ennél több, én is rohanásba kezdek, Axelra nem is gondolva. Jó srác volt, majd megbosszulom. Egyelőre az a legfontosabb, hogy én normális körülmények közepette tudjak elszakadni a kutyáktól. Kicsivel a srác mögött rohanok, hátrafordulva már látom, ahogy az a nyomoronc is rohan, és közvetlen mögötte jönnek a kutyák is. A mai napra nem terveztem be ilyesfajta izgalmakat... de ha már megtörtént, akkor kell keresni egy biztos helyet. Csak hogy, amikor magam elé pillantok, a srác már sehol sincs, nekem meg választanom kell, hogy jobbra, vagy balra menjek-e. Egy tűzlépcsőn látom meg a srácot, ahogy kényelmesen ücsörög, és meg is célzom azt a helyet. Felpattanva mellé, lassan, apránként fújom ki magamat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
152
Join date :
2014. Mar. 01.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.14 16:18

- Úgy nézek ki? -
Széttártam a karjaimat, úgy meredtem Anthonyra. Épp most hadartam el neki nagy izgalommal a történeteket, nincs nekem időm viccelődni ezzel. Én lennék a legboldogabb, hogyha Colin nem rendőr lenne. De így is úgy néz ki, mint aki most lépett ki a Baywatchból. Ezt egyszer neki is elmondom, de csak akkor, ha Abigail nem lesz a közelében. Ő sokkal félelmetesebb, mint Colin. Mondjuk szebb is. De ez lényegtelen, kinézem belőle, hogy feldarabol álmomban. Nem keveredhettem további mély beszélgetésekbe Anthonyval, mert egy vakegér fellökött. Megfordultam a tengelyem körül és orraestem, közben az elszaladó srácot figyeltem.
- Mi a szar.. -
Ezután Anthony is elindult, én meg semmit se értettem. Maraton? Régen látott szerelem? Mivan itt? Értetlenül néztem mindkettőjüket, de ekkor hangos ugatást hallottam meg nem messze a fekvőhelyemtől. Hátranéztem, és elkerekedett szemekkel bámultam a kutya tömeget. Gyorsan felpattantam, és a többiek után eredtem.
Nem hiszem el..komolyan. Már mindenhol kutyák vannak. Colinéknál ott az a kettő, most meg egy egész flotta.
Ha ezt túlélem és nem halok meg, megölöm azt a buzerátort. Értem én, hogy menekül, de annyira nem vagyok láthatatlan, hogy ne lehessen észrevenni.
Futottam és futottam, de még így sem tudtam beérni Anthonyt. Éreztem, ahogy az egyik dög elkapja a nadrágom szárát, és hamarosan le is szakított belőle egy méretes darabot. Kapálóztam a lábammal mint egy kenguru, és miután kiszabadultam a kutya fogságából, sikerült gyorsítanom a tempómon.
Meg fogok halni meg fogok halni. Nem így akarok megdögleni. Mondjuk párnák közt, vagy túladagolásban, az szebb halál. De szétmarcangolva nem néznék ki jól.
Nem vagyok formában, a szívem úgy vert, mintha már öt órája futnék, de ha megállok akkor tényleg kinyírnak.
Az idegen és a szöszke kikerült a látókörömből, én meg kétségbeesetten néztem össze-vissza. Végül megláttam a két gepárdot a tűzlépcsőn, sikerült kifarolnom és majdnem elesnem a kanyarban, de elkaptam a lépcső szélét és felmásztam hozzájuk.
Lenéztem a kutyákra, akik ide már nem tudnak feljutni, és mostmár nyugodtsággal sikerült összeesnem. Lihegtem a lépcsőn térdelve
- Te.. -
Felnéztem az úthengerre, aki nemrég ellökött, és miután sikerült feltápászkodnom folytattam amit elkezdtem.
- Köcsög. -
Még mindig lihegtem, de Anthonyt kikerülve megindultam a derült égből srác felé. Kinyírom. Igaz, hogy miután elszáguldott mellettünk hallottam ahogy utánunk kiabál, de ezért nem kell megdícsérni. Idióta. Anthonyról már nem is beszélek, tőle megszokott ez a kedvesség. De cserébe nem mondom el neki, hogy Colinnak van egy nem túl rendőrös ikertestvére is. Pech.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.14 18:13

never you mind death professor

Talán egyszer megfordult a fejemben, hogy hátranézzek, a két srác rohan-e utánam. Talán egyszer meg is tettem. Az egyik rohant (hurrá, egy hülyével kevesebb szárad majd a lelkemen) is, a másik meg... Valószínűleg valaki rituális esőtáncot járt, fél lábon ugrándozva, ahogy a husky-t próbálta lerázni a lábáról. Bár nem vagyok biztos, röhögtem-e ezen, azért elég humoros egy látvány volt, tekintve, hogy így már csak két kutya érdeklődött irántam, és loholt a nyomomban, szétcsorgatva a nyálát az egész járdán. Valahol a távolban még a kutyasétáltató lány szőke haját is láttam megvillanni, de erre már tényleg nem mertem volna fogadni, ahogy befordultam a sikátor sarkán. Talán még egy szemetest is sikerült felborítanom, vagy kettőt, mert aztán azon kaptam magam, hogy szemeteszsákokon ugrálok át és igyekszem nem elcsúszni a banánhéjon.
Tűzlépcsőn fel, villámgyorsan, majd elhúzódni a kis erkély leghátsó sarkába. Már a korlátnak dőlve, idézőjelben lóbáltam a lábamat, amikor a másik jómadár is felmászott hozzám, majd a harmadik. Kissé megtépázva, de egy darabban. Ezen speciel majdnem elröhögtem magam - az egyik leszakított nadrágszárral úgy nézett ki, mint a Nox együttes énekesnője. Neki volt egy ilyen cucca, aminek csak egy lábszára volt... Mondjuk ő azért szexibb volt a hosszú hajával, meg nem is volt olyan lapos, mint ez a kis szerencsétlen.
Csak figyeltem, ahogy a kis párocska zihálva, kifulladva próbál levegőhöz jutni, míg én csak vígan szívtam a cigarettámat és köpködtem lefelé a kutyákra, akik vadul acsarogva ugattak felfelé ránk. Az egyiknek még be is intettem, bár erősen kétlem, hogy felfogta volna a középső ujj felmutatásának a gesztusát. Igazából számomra ultra nagy poén volt ez az egész, és igazából az sem foglalkoztatott túlságosan, hogy ez a két szerencsétlen majdnem cifet-cafat lett nekem hála.
- Szexi a nadrágod, új dizájn? - Rávigyorogtam a kis szöszkére, aki elterült a provizorikus padlón, de végül inkább megint a kutyákra tereltem a figyelmem, hagyva ezeknek egy kis szabad időt, hogy orientálódjanak a helyzetben.
Aztán a szöszi kutyasétáltató lány is megjelent a képben - zihálva futott be a sikátorba és tekintetével a drága bolhafészkeit kereste; gondoltam, hogy nem lesz túl boldog, ha meglát, éppen ezért inkább elhúzódtam az árnyékba... Vagy húzódtam volna, de már nem volt hova. Egyetlen lépést tettem csak egy jobban meghatározatlan irányba, de a rozsdás fémtákolmány megnyikordult alattunk és ez elvette a kedvem a további mozgolódástól. Ellenben a kis teknős, a szöszke vígan tápászkodott felfelé, valószínűleg nem is tudva arról, hogy ez a szar mindjárt leszakad, és ha ez megtörténik, akkor mint zuhanunk az alattunk álló, hatalmas szemetesbe, vagy ami rosszabb, a kutyák közé. És aki kutyák közé keveredik, azt megeszik a dögök.
- Te szerencsétlen fasz, most elárulnád, hogy fogjam be őket? - Dühösen méreget engem, méregzöld szemei ha ölni tudnának, már rég nem élnék. Lepislogok rá, majd megrántom a vállam. That's not my fucking fault, hogy nem tudja összeszedni a kutyáit. Ha nem tud elbánni az agresszív dögökkel, ne sétáltassa őket, mert honnan lehet biztos abban, hogy nem botlik bele egy újabb macskás srácba, akit össze akarnak majd marni azok a bolhafészkek?
De ő is csak addig köti le a figyelmem, amíg a fejemhez nem lesz vágva egy (egészen lightos, nem is annyira bántó) "köcsög" jelző. A szemöldököm a magasba szökik, ahogy beleszívok a cigarettámba, majd elklikkelem benne a kis mentolos bigyót. Sose tudom, hogy azt hogy hívják... De nem is ez a lényeg.
- Tudod... Én a helyedben inkább nyugton maradnék, cicabogár, mielőtt ez az egész átrozsdásodott szar leszakad és beleesünk abba a kibaszott kukába, ott lent. - Lemutatok oda. Újabbat nyikordul az erkély. A kutyák ugatnak. Kibaszott gyönyörű kezdete ez a hétnek... Nem épp így képzeltem ezt el. - És amúgy ne bókolj ennyit, mert még zavarba jövök.
Elvigyorodok megint, majd beleszívok a cigimbe. Szép is az élet, amikor az ember kikészítheti mások idegeit. Haha. Gonosz lennék talán?

x x x

Ez a valami itt fentebb teljesen pontosan 625 szót tartalmaz a word szerint, minden egyes leütés Antónia és Szöszke tulajdonát képezi, az övék, csak és kizárólag nekik íródott erre a Parkway Drive számra. A végére még így megjegyezném, hogy lesz ez mg jobb is, csak várjátok ki :3
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.14 19:33

Axel & Moison


Eddigi életem során, szerintem most először fordult elő az, hogy Axel nem késett olyan eget rengetően sokat. Csak, hogy a várva várt jó hír helyett, amit oly annyira vártam, a lehető legrosszabbal tud szolgálni. Feltétlen azt az egy rokonát kellett kifognia, aki rendőr, ugye? Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... Valószínűleg ott kell hogy maradjak abban a rozoga motelban, ami dögszagtól bűzölög. Hát igen, ki tudja, hogy éppenséggel a vele szomszédos szobában még él-e az a vén néni, akit ott létem során csak egyszer láttam, és ez már majdnem több, mint egy hónapja volt. Vagy, esetleg megdöglött a falban egy patkány, és azt kell naphosszat szagolnom? Fogalmam sincs, de ez egy olyan állapot, amihez még csak véletlen se vagyok hozzászokva. Tök jó volt nekem ott Axel apjánál, normális körülmények között, lakható szobában, és még csak véletlen se magamnak kellett beszereznem a cuccokat. Itt viszont teljes mértékben magamra vagyok utalva, magamról kell gondoskodnom, akármennyire is nehezemre esik. De, éppenséggel nem ez a legérdekesebb dolog, amin rágódnom kell. Sokkal inkább felkelti a figyelmemet a köztünk átfutó srác, aki azzal a lendülettel földre taszítja Axelt. Fogalmam sincs, hogy mire ez a nagy sietség, de amikor meglátom a felénk tóduló kutyatömeget, reflexből futásnak eredek, haveromat magam mögött hagyva. Kicsit fontosabb a számomra, hogy a saját életemet védjem a dögöktől, minthogy Axelét. Hogyha fel tud állni még időben, akkor megdicsérem, és talán túléli, ha nem. Hát, akkor az szívás, mert én biztos nem fordulok vissza érte, hogyha nekitámadnak, akkor legalább nekem lesz elegendő időm, hogy megszabaduljak. De azért, ezek alapján igazán érdekel, hogy vajon mi lett a sorsa, ezért ügyelve arra, hogy ne vágódjak pofára, de hátra pillantok. Jócskán lemaradva, de azért ott kocog mögöttem a szerencsétlen, nyomában a kutyákkal. Most meg már teljes mértékben foglalkozhatok azzal, hogy magamat óvjam, ezért gyorsabb tempóba kapcsolok, de az idegent már nem látom magam előtt kocogni. Amikor viszont a tűzlépcső egy erkélyén meglátom, hogy teljes lelki nyugalommal szívja a cigijét, gondolkodás nélkül mászok fel mellé, és szép lassan kifújom magamat. Igen, amióta eljöttem Miamiban, nem tartottam olyan fontosnak az edzést, ezért kicsit szétcsúsztam, de jelen pillanatban az a lényeg, hogy biztos helyre értem, és a következő pillanatban Axel is feltűnik a látó körömben. Ő még inkább ki van készülve, mint én, már csak abból is látva ezt, hogy alig kap levegőt. Hát igen, ő aztán még annyit se foglalkozik a testi épségével, mint én. És hát, meg kell hagyni, a nadrágja bánta ezt a futamot. Ennek láttán halk nevetés hagyja el a számat, te tulajdonképpen beszélni nem áll szándékomban. Viszont, a szöszke csajnak, aki az idegen felé ordibál, annál inkább. Összevont szemöldökkel pillantok le rá, és a habzó szájú korcsaira. Na, ha nem engedte volna, hogy elszökjenek, egyikünk se lenne ebben a kínos helyzetben. De, meg kell hagyni, mégis csak nekünk a legrosszabb, mert minden egyes mozdulatnál nyikorog egyet ez a sz*r, ezért félő, hogy akármelyik pillanatban a kutyák zsákmányává válhatunk. De, ahogy látom, Axelt ez pont nem érdekli, és előszeretettel menne neki a csávónak, aki, meg kell hagyni, elég furcsán reagálja le a dolgokat. A cicabogár szó hallatán akaratlanul is kicsúszik a számon a röhögés, majd egy cigi után nyúlok, és azt elszívva, nekidőlök a korlátnak, és érdeklődve figyelem, hogy vajon mi is lesz ebből a beszélgetésből. Én, minden esetre nem akarok belekeveredni, csak ha elérkezik az én időm.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
152
Join date :
2014. Mar. 01.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája 30.03.14 19:58

Nemtudom, hogy a kutyákat mivel izgathatta fel ennyire a felhúzott kisegér, de kétlem, hogy valami finom kolbász lenne nála. Erről jut eszembe, hogy Anthonynak hozhattam volna valami kaját. Végülis most ő a csöves, ő szorul segítségre. A kis szegény. Majd legközelebb bezsákmányolok pár kiflit, mert ott ahol van elég valószínűtlen, hogy halálra etetik. Ebből is látszik, hogy én kedves és jófej vagyok, amíg ő még mindig játssza a keresztapa-apuci hibridet, aki mindent jobban tud nálam. Majd rakok az elhozott kajákba más finomságot is, aztán majd kiderül, hogy Ő drogról leszokottsága mennyire is bírja a dolgokat. Nem fogja észrevenni, én meg majd röhögök amikor teljesen be lesz állva. Ezek a kiflik szemetek tudnak lenni, saját maguk termelik a drogot. Amikor már Anthony nem tud megállni a lábain, szépen elpárolgok a helyszínről, és pár napig nem keresem a társaságát. Még mindig egy gyilkos, aki másokat késelget. Nem félek tőle, de egy olyan átverés után hagyom majd lehiggadni a kedélyeket.
Feljutottam a gepárd párocskához, a nadrágomról pedig már el is feledkeztem. A faszarcú dögöknek remélem megakad a torkukon.
A szöszke nevetésére nem reagáltam, csak halványan elmosolyodtam. Én hogy fogok röhögni a kiflisnél ügynél, meg a Ryanesnél, meg amikor ő fog nekem mindent megvenni.
A fura csávó megjegyzése után sem csináltam semmit, csak elfintorodtam. Az jobban foglalkoztatott, hogy ezt a gatyát majd ki kell dobnom. Abigail szeme mindent lát, de csak nem tartja számon a cuccaimat, és nem leltározza őket.
A történések még nem álltak le, a faszozás a szőke csaj felé felkeltette minden érdeklődésemet, és lenéztem a nőre, aztán meg vissza a srácra.
Tévedtem. Akkor nem egy selyemfiú, aki csak azért menekült a túl doppingolt szobacirkálók elől, mert félt, hogy baja lesz a hajának.
Már annyira nem is tartottam fontosnak, hogy lerúgjam innen, de a cicabogarazás ütött.
Az se érdekelt, hogy mindenki cigizik csak én sem, az se, hogy mindjárt leszakad ez az egész alattunk. Csak a cicabogarat játszottam le újra és újra magamban.
Mindig én idegelek másokat a végtelenségig, hogy elboruljon az agyuk, de most azt is leszartam, hogy én vagyok ma az agresszor.
- Anyád a cicabogár. -
Hülye buzi. Leesünk a kukába, ajjaj. A gyilkos kuka biztosan megeszi majd, és minket is.
Folytattam a nagyon hosszú utamat a kutya izgatóhoz, nem is figyeltem arra, hogy minden lépésem után nyikordult egyet a talajzat. Megcéloztam az öklömmel az állkapcsát, és egyedül csak szerencsétlen cigit sajnáltam, mert kárba fog veszni, amikor hozzám is veszhetne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Vegas egyik eldugott utcája

Vissza az elejére Go down

Vegas egyik eldugott utcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Passion in Las Vegas
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Passion in Las Vegas

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához