Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Minden színháznak akad egy terme, amit inkább szertárnak használnak, nem pedig előadásokra. Ez a Vegasi színházban sincs másként, hisz nem használják a termet. Sokan nem is tudnak róla, mivel a pinceszinten található. Ez volt a színház első terme, a jó hangzást a köves, barlangos falakkal tudták vissza adni. Az színház igazgatója már kezdi tervezni a terem újonnan-i megnyitását. Ez a terem a legnagyobb az egész épületben, 6000 létszámú nézőközönségre tervezték.
A dolog azzal kezdődött, hogy Monica nem tudott megülni a hátsóján. Igazából nem is ez volt a lényeg, csak annyi, hogy megint leszervezett egy nagy, ismerkedős estet a színházba, ahol a gazdagok és hatalmasok tartottak valami csodás estély maguknak. Na már most, amennyire én híve vagyok a magamutogatásnak és az egymásra vigyorgós ismerkedésnek, megpróbáltam elszökni – bebújtam a mosatlan közé, úgyis jókora halomban állt már –, de drága nevelőanyám orra olyan, akár egy farkasé, ezért ki is szagolt kapásból. Nem volt menekvés… Nathalie rettenetesen élvezte, hogy neki nem kell jönnie, de „betegsége” – átkozott legyen, amiért képes utánozni a náthát! – nem akadályozta meg abban, hogy könnyesre röhögje magát, amíg én szmokingot próbáltam. Úgy nézek ki ebben a vacakban, mint valami lenyalt hajú pingvin. Végül Monica megfenyegetett, hogy ha nem választok, elmegyünk venni egyet, azt pedig már nem mertem vállalni. Így aztán kiválasztottam azt, amelyikben a leginkább éreztem magam vásári bolondnak, beültem a nő mellé az autóba, és elhatároztam, hogy rettenetesen mufurc leszek egész úton. Az estély sem a terveim szerint alakult. Tényleg az volt a szándékom, hogy behúzódok valamelyik sarokba, gyilkos pillantásokat vetek, és akkor sem mozdulok ki, ha a kínai néphadsereg intéz ellenem teljes körű, tartalékokat is mozgósító rohamot. Nos, ez egészen addig tartott, amíg rá nem kellett jönnöm, Monica készült erre az eshetőségre. Az első két bemutatásra még ráncigált, utána már hajlandó voltam együttműködni vele. Az egyik adandó alkalommal azonban kiszöktem, és bebújtam az első ajtón, amit találtam. Csak ekkor néztem körbe, és az állam is leesett, hogy hova jutottam. Remek, horrorírói érzékeim azonnal beindultak, beképzeltek ide mindent. De most komolyan, milyen gyönyörű regényt lehetne már erről írni? Elhagyatott terem, elfeledett kincsek. Így aztán ahelyett, hogy benéztem volna mindenhová letelepedtem az egyik székre az alsó sorokban, és dúdolni kezdtem. Csak, mert ehhez volt kedvem. Meg erre biztatott az a két pezsgő, amiket stikában legurítottam, hogy el tudjam viselni Monica legújabb marhaságát. Hé, senki ne nézzen rám, vészhelyezet volt!
Újabb helyre cibáltak el a szüleim. Egy gazdagokkal teli helyre ahol persze jó pasik is vannak, csupán ennyi vigasztalt. Amúgy semmi kedvem nem lett volna eljönni mivel, hogy találkozóm lett volna az egyik barátnőmmel. Erre most hol kötök ki? Ahh-..ez hihetetlen. Egyébként nem szokott ellenemre lenni ha ilyen puccos helyre kell jönni, de most..Egész idő alatt bájolognom kellett a szüleim ismerőseivel. Bemutatkozás, mosoly nem vicsor stb..Esküszöm, ha nem lett volna programom már hetek óta leszervezve szíves örömest jövök. A nagy kedvességben meg is fájdult a fejem. Muszáj volt valamit kitalálnom mert ha még egy fickónak be kell mutatkoznom vagy elkezdi nekem mesélni az életét felkötöm magam a csillárra. Végül is a ruhám ment volna hozzá. Egy fekete, csipkés nyakrészű, piros szűk koktélruhát viseltem. A csillár pedig piros volt fekete csíkokkal. Bár fogalmam sincs , hogy jött ez a választék egy elegáns helyre..De nem az én dolgom. Szóval, most minél hamarabb elszerettem volna húzni a csíkot, de haza nem mehettem. Kéznél kellett lennem ha esetleg beszélni szeretne velem valaki, aki fontos ember számunkra és a cég számára. Nem először járok már itt, nagyrészt minden nagy összejövetelt itt szoktak megrendezni. Tudtam, hogy valahol hátrébb van egy színház rész, tele üres székekkel és egy üres színpaddal. Sehol egy árva lélek.Már csak szólnom kellett az anyámnak: -Anya, roppant fáradt vagyok de mivel haza nem mehetek arra gondoltam, hogy keresek magamnak egy nyugis helyet ahol le tudok kicsit űlni, szóval a hátsó színházi résznél leszek, oké? -Hát jól van drágám, de vigyázz magadra.! -Oké, vigyázok. Majd egy puszit nyomtam az arcára és kisuhantam a zajos teremből...Na végre, csend és nyugalom. De mikor beléptem hallottam egy dúdolászós hangot,majd nem sokra rá láttam egy fejet is. Oda sétáltam,majd így szóltam: -Helo, van itt szabad hely? A nevem Tya, te ki vagy, mert látom nagyon jól elszórakozol..