Cukrászda

Tárgy: Re: Cukrászda 20.04.13 21:55

Ó, nagyon-nagyon megörültem Abinak, azt hiszem, senki másnak nem örültem ennyire régóta..
- Nem ismered az apámat.. Csak a munkájával törődik, azon ügyködik, hogy az olyanokat védje, akik nem érdemlik meg, többszörösen vádolt embereket hoz ki börtönből, és ment meg a sittől. Tudja, hogy nincs semmi beszélnivalónk. Több éve, hogy vitáztunk valamin, aztán állandóan azt mondogatta nekem, hogy ő csak jót tesz mindenkivel.. Ja, persze, hiszi el ezt az, aki nem ismeri őt - mondtam kissé feldúltan, de mivel Abi itt van velem, ő az a csaj életemben, akire ha ránézek, teljesen lenyugtat engem.
- Jelenleg semmi izgalmas nem történt.. Valaki néhány napja megkarcolta az autóm oldalát, de nem tudom ki lehetett az, nagyon jól elbújt a kamerák elől. Nem tudtam, nem megnézni a mélyparkolóban lévő kamerákat. De azt hiszem, nem nagy dolog ez - válaszoltam kérdésére, majd folytattam a beszélgetést vidámabb hangnemben.
- Tudod, az is nagyon remek időtöltés, mert legalább a fiadnak van egy nagyon remek édesanyja, és egy nagyon remek apja is, akikre majd nagyon büszke lesz pár éven belül. Tuti, jóképű srác lesz, és lányok százai fognak utána epekedni. Nekem elhiheted... Remélem, valamikor kicsit játszhatok Connorral, és majd tanítom őt informatikai dolgokra, de csak is a legális a dolgokra, természetesen - ekkor már nagyon mosolyogtam Abire.

Tárgy: Re: Cukrászda 20.04.13 22:25

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Persze, meg tudom én érteni Darcyt, amiért nem szimpatizál nagyon az apja hivatásával, de kétlem, hogy emiatt érdemes lenne ilyen utálkozást lerendezni. Na de, ez ugyebár az ő dolguk. Én inkább, csak elgondolkodva lesek rá és bólogatok. Nem tudnám elképzelni, hogy én ne beszéljek az apámmal akármi miatt is, pedig ő aztán tényleg tett olyan dolgokat, amelyek konkrétan engem sértettek vagy épp Colint. Mégis az apám és tudom, hogy nem rossz szándékkal mondja azt, amit mond. Csak néha nyers egy kicsit. Viszont Darcy apukája más. Úgy tűnik, köztük nem lesz ilyen egyszerű ez az egész.
-Meg tudlak érteni, amiért nem szívleled a munkáját, de attól ő még az apád. Viszont, nem szólok én bele. Majd megoldódik ez idővel köztetek... vagy nem.- próbálok valami bíztatót mondani, de igazából nem tudom, hogy Darcy egyáltalán ki akarna-e békülni az apjával vagy mi is folyik köztük igazán. Lehet, tényleg jobb is, ha nem beszélnek egymással. Talán ők azok a tipikus "mindig, mindenen vesszünk össze" család.
-Azért vigyázz. Lehet, hogy csak véletlen volt, de az is lehet, hogy konkrétan ellened irányult a dolog. Szerintem tartsd nyitva a szemed.- pillantok rá komoly ábrázattal, hiszen nem igazán örülnék, ha bármi baja esne.
Közben azon kattog az agyam, mégis ki akarhatna ártani Darcynak, de igazából fogalmam sincs. Nem egy ellenszenves ember, úgyhogy nehéz elképzelni, hogy bárkinek baja lenne vele.
-Persze, hogy játszhatsz majd vele annak pedig külön örülni fogok, ha tanítod majd. Engem az se zavar, ha kis hekkert csinálsz belőle. Mondjuk Colinnal ezt még le kell majd tárgyalnom. Lehet, hogy ő nem örülne neki.- kuncogok, ahogy eszembe jut a pillanat, amikor mondjuk kiderül, hogy Connor bármit simán feltör, Colinnak meg ez nem tetszik. Az a baj, hogy Colin inkább édes, amikor dühös, nem pedig ijesztő. Na jó. Olyan is van, csak az már a nagyon durva dühnél nyilvánul meg. Azt már kevésbé szeretem.
-Na és mesélj. Akad már valami kiszemelted? Vagy még mindig nincs meg az igazi?- vigyorodok el kajánul, miközben kikérem a kis kávémat is az épp hozzánk tévedő pincértől.

Tárgy: Re: Cukrászda 20.04.13 22:47

Ha ismerné apámat, ő is inkább menekülőre fogná, és minél messzebbre menne tőle... Lehet, valamikor kibékülünk, de egyelőre nulla az esély rá.
- Ó. Apámtól bárki elmenekülne. Meg szerintem a beszédétől simán a fegyveredért nyúlnál, mert nem tetszene, ahogy vélekedik mindenről - mondtam ezt bizakodóan, mert bizony apámat egyáltalán nem kedvelné, sőt szerintem olyan szinten felidegesítené őt, hogy le is lőné.
- Nyitva tartom a szemem, tudod, sok mindent megfigyelek. Hát, igen, látszik, hogy ki a barátnőm, egy rendőr. Átvettem pár szokást már tőled - nevetve mondtam ki ezt már. Ha más nem marad, akkor lehet megkérem őt, tanítson meg lőni engem is. Mert én is rendőrnek készültem, de aztán másfelé sodort a szél.
- Naná, hogy tanítom őt.. legfőképp az informatika-matek megy, de azért legtöbb dologgal elboldogulok - mondtam mosolyt csalva az arcomon, majd ismét belekezdtem - Colin... Colin... Kiugrik majd a bőréből, biztosan. De hát gondolni kell az utódomra, aki átveszi majd tőlem, ha én kiöregszem ebből, ezt azért említsd meg neki, akkor jobban fogadja majd ezt a nagyon szuper hírt - mondtam komolyan és egyben vidáman is.
- Még nincs az a bizonyos igazinak mondható személy. Most kicsit jó egyedül. Majd jön. Egyszer valamikor... És milyen anyának lenni? Hidd el, én kicsit irigy vagyok fiadra ám, hogy ilyen jó anyukája van. Én nem ismerem anyámat, azt sem tudom, ki ő, hol él, semmit. Apám erről sem beszélt, én meg nem faggattam őt. Lehet jobb így, hogy nem tudom ki ő. Nem vagyok kíváncsi olyan nőre, aki ott hagyja a pár hetes babáját, csak úgy hirtelen... - fejeztem be mondatomat ezzel, s rápillantottam Abire, és vártam egy félmosoly kíséretében válaszát.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.04.13 10:04

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Csak nevetni tudok azon, ahogy az apjáról beszél és arról, mit is reagálnék, ha hallanám. Ennyire agresszív azért nem vagyok.
-Akármiért azért én se rántom elő a fegyvert. Annyira nem lehet rossz ember, hogy mindjárt le akarjam lőni.- vigyorgok ezerrel, de aztán ki tudja. Lehet tényleg beszólna olyat, ami nem tetszik és minimum lerugdosnám a fejét. Hiszen azt megtanultam, hogy a fegyvert csak végső esetben lehet használni. Ha már nagyon életveszélyben van az ember. Egyébként pedig lehet az önvédelmi technikákkal villogni.
-Az nem baj, ha figyel az ember. Akkor nem érheti nagyon meglepetés. Tudod. Jobb félni, mint megijedni.- kacsintok rá mosolyogva, hiszen örülök, hogy ilyen felkészült és okos csaj. Így kevésbé eshet baja. Tudja ő, hogy mi gyanús és mi nem, mire kell figyelnie és mire nem. Ezért is bírom még annyira. Nem egy tesze-tosza nőszemély.
-Hát, ha megmondjuk majd neki, hogy másképp nem lesz utódod, biztosan megengedi majd, hogy ilyesmiket taníts Connornak. Az pedig végképp jó lesz, ha suli mellett matekból és infóból valaki korrepetálja. Kis zseni lesz a szentemből.- mosolygok, ahogy meg is jelenik előttem egy kép az én okos kisfiamról, ahogy minden tanár dícséri, hogy mennyire jó és okos gyerek.
-Nem is baj, hogy nincs. Nem kell semmit elkapkodni. Nekem is, csak úgy váratlanul jött, tudod? Nem kell keresni. Úgyis rád talál az a személy, akit neked szánt a sors vagy mi.- mosolygok rá barátságosan, közben Colinon jár az eszem, hogy mennyire nem is számítottam rá, hogy valaha ennyire boldog leszek valakivel. Aztán megjelent ő, és fenekestől felfordult minden.
-Hát részben nagyon jó, de ugye meg van ennek is a sötét oldala. Nem sokat tudok aludni és olykor már a kiborulás szélén állok, hogy semmit sem tudok rendesen befejezni, mert Connornak máris szüksége van rám. Viszont csodálatos látni, ahogy egy picike ember fejlődik és tanul. Az pedig a legjobb, ahogy látod rajta az irántad érzett szeretetét. Mert hát mondani nem tudja, de ahogy néz rád, mikor megjelensz... imádnivaló. Hála az égnek odáig van értem és az apjáért is, hiszen Colin is sokat foglalkozik vele. Nagy segítség ő nekem.- ecsetelem mosolyogva, hogy is néznek ki a hétköznapok, vagyis, hogy milyen is anyának lenni, közben hallgatom, milyen anyukája is volt szegénynek. Na ilyen én nem leszek soha.
-Nem tudnám magára hagyni a fiamat. Pedig váratlanul jött és volt néhány pillanat, mikor úgy éreztem, hogy nem leszek képes erre az egészre, de akkor is mindennél jobban szeretem. Agyon tudnám verni az olyan nőket, akik eldobják a gyereküket.- magyarázok dühösen, mert már attól felmegy a pumpa, ha belegondolok, mennyi gyerek van árván vagy épp, hogy mennyire tönkre tud tenni egy embert az, ha már kiskorában eldobják a szülei.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.04.13 12:14

Amikor ő vele dumálgatok, teljesen jól érzem magam. Abi az egyik olyan személy, aki miatt érdemes itt maradni Vegasban... Hajjaj, ha tudná mit beszólna neki apám, nem vélekedne így róla.
- Apám bármit megtenne azért, hogy téged kiakasszon, még ha nem is könnyű kiugrasztani téged nyugalmi állapotból... Szerintem Colin sem tudná fékezni magát. Sokszor én is azon kaptam magam, hogy nekivágok valami keményet, hogy fájjon a feje kicsit - mondtam mosolyogva.
-... hogy mennyire figyelek? Mint egy sas. - ezzel be is fejeztem ezt az egészet.
- Nem hogy egy zseni lesz belőle. A legjobb lesz.. na, jó, velem együtt. Remekül el leszünk, és sokakat felkészítettem már matekból is. Egyik osztálytársam, aki tök idióta volt belőle a középsuli első évében, viszont negyedikre kiválóra érettségizett le - büszke és vigyori pofát vágtam rá, aztán pedig folytattam.
Most azért nem pihensz, mert még kicsi, de ha kamasz lesz, akkor meg azért nem. Egyébként pedig nagyon illik neked az anyaság. Bár, gondolom, hiányzik azért a munka is, főleg egy rendőrnek, hiszen embereket ment meg, meg ilyenek.. Az a mindennapos futás az őrültek után, akik amint meghallják, ki vagy, rögtön sietősen távoznak onnan, te meg futhatsz utánuk.. és ezek.. De hát, ezek megvárnak.. Most is izgalmas ''munkád van'' - mondtam bíztató mosoly kíséretében.
- Egy gyerek igazi kincs. Nagyobb az értéke, mint bárminek. Sőt, a szereteté pedig még elmondhatatlan - mondtam határozottan, ám de annál is bölcsebb módon.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.04.13 15:25

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Nehéz elképzelnem, ahogy mondjuk én ugrok neki Darcy apjának de, ha ő mondja, hát elhiszem. Talán tényleg olyan kiakasztó lehet az ürge, hogy meg akarnám ölni két perc után.
-Azt nem tudod, ez neki miért jó? Mármint, miért élvezi, ha mindenkit kiakaszt maga körül? Egyáltalán százas teljesen vagy van valami problémája odabent?- lesek rá értetlenül, mert tényleg nem értem, hogy lehet valaki ilyen. Persze, másokkal lehet, hogy szívesen vitatkozik és szereti megbotránkoztatni az embereket meg ilyesmi, na de a saját lányával is ilyen szemét? Ez miért jó? Olykor szívesen lennék pszichológus és megvitatnám az ilyen emberekkel, mit miért csinálnak.
-Most megnyugtattál. Legalább már matekból tudom, hogy jó lesz. A többit meg majd megoldjuk. Sima ügy lesz.- vigyorgok ezerrel, ahogy Darcy elmeséli, milyen jó magántanár tud ő lenni. Legalább már azt tudom, hogy számíthatok majd a segítségére, bár ez még nem most lesz. Jó pár év múlva kell majd csak az apróságnak a matekkal foglalkozni, de tervezgetni azért szabad.
-Persze. Csodás ez az egész és izgalmas is, de tényleg jó lenne egy kis futkározás és bűnüldözés. Szeretem a munkámat és Connort is. Remélem sikerül majd később összhangba hozni a kettőt, mert egyiket sem szeretném feláldozni. Colint pedig végképp nem. Igazából... a legfontosabbak ők ketten. Ha úgy is alakul, hogy választanom kell, hát nem a munka lesz az. Akkor majd keresek valami mást, vagy odabent fogok dolgozni.- vonok vállat, ahogy megosztom vele pár gondolatom a jövőmről, aztán csak mosolygok ezerrel rá. Bizony, nagy kincs egy kisbaba. Akármennyi probléma is van vele néha, akkor is imádom és semmi pénzért nem mondanék le róla.
-Furcsa, mert én régebben nem is terveztem, hogy lesz gyerekem. Most pedig el se tudnám képzelni már nélküle az életem. Nem is értem, hogy nem akarhattam ezt az egészet. Sok mindent tanulhat az ember a csöppségektől.- mosolygok barátságosan.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.04.13 16:34

Ha Abi tudná, hogy milyen az apám, azt hiszem, ő is kiakadna rajta teljes mértékben, nagyjából azért leírom a jellemét szóban.
- Á, apám mocskos védőügyvéd. Karrierista és idegbajos. Bizonyítékot hamisít, elrejt, és egyéb nyalánkságokat csinál.. Még szép, hogy nem kedvelem őt. Nem kedveli a rendőröket, és azokat sem, akik beleszólnak munkájába, ahogy én is szoktam.. De elég róla ennyi - hagytam abba a jellemzését, mert nem szeretek róla dumálni..
- Igen. Ki fog tűnni matekból... Sőt, még pókerezni, rulettezni, sakkozni, és Black Jackre is megtanítom őt. Azokból lehet igazán mesterivé válni a matek világában... Egy szuper kis agytorna, jó memóriája lesz emiatt, sok mindent hamar megtanul majd - mondtam neki tapasztalatból, én is ezek miatt lettem ilyen, aki mindig tanul valami újat.
Nagyon figyeltem, ahogy beszélt munkájáról, és családjáról. Remek volt az első perctől végéig hallgatni őt. Ő legalább tervez, és legalább van valami, amit szeretne elérni. Legnagyobb részét azonban elérte már.. Nagyon okos rendőrnyomozó, akinek van egy remek férje, és egy gyönyörű kisfia.
- Tudod, egy ideig én sem szerettem volna gyereket, de az exemmel közel négy évig együtt voltunk, akkor eljegyzett meg minden, esküvőt terveztük. Sajnos az élet közbeszólt, volt egy balesetünk, a hibás sofőr aki belénk hajtott, ittas volt, elhajtott. Barátom meghalt, én könnyebb sérülésekkel megúsztam. Fú, ezt nem sok embernek meséltem el még.. te vagy a harmadik ember, talán. Kissé magamba zuhantam ezután, de végül ideköltöztem. Vagyis ez volt az egyik oka, másik pedig apám... És nagyon örülök, hogy ilyen jó barátom lett itt, nem vagyok elveszett ebben a városban - a végén pici mosolyt ejtettem Abire.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.04.13 21:22

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Nem kicsit leesik az állam, ahogy az apjáról beszél. Gondoltam én naiv, hogy biztos csak nem bírják egymást és mondjuk apuci folyton piszkálja őt valamiért, de egy fenét. Tényleg egy aljas szemét lehet, ha ilyesmiket művel. Azt hiszem ő az, akit szívesen lecsukatnék, ha egyszer az utamba kerülne. Pont az ilyen ügyvédek miatt került Colin is börtönbe. Korrupt szemetek. Az összeset bezáratnám szívem szerint.
-Oké. Most már értem, miért is nem jöttök ki nagyon. Azt hiszem én is inkább elkerülném az apámat, ha ilyen lenne. De hála az égnek, az enyém inkább az igazság bajnoka típus. Mondjuk, neki meg a stílusa elviselhetetlen, mert mindig minden apróságba beleköt. De nem hazudik soha és nem színlel.- jegyzem meg elgondolkodva és csak most jövök rá igazán, milyen nagy mázlim van az apámmal. Még, ha néha az idegeimre is megy. Tisztességes ember, aki a jóért küzdött egész életében és azt hiszem, ezt most se hagyta még abba, attól függetlenül, hogy nyugdíjas.
-Ajjaj. Csak aztán nehogy kitiltsák minden kaszinóból. Vagy ami rosszabb, elverik, amiért kifossza őket a black jackben.- motyogok elképedve, közben eszembe is jut a film, ami pont erről szólt. Valami matek zsenik beültek a kaszinóba meggazdagodni. Csak épp a végén nem jártak jól, vagy mi volt.
-Részvétem a barátod miatt és meg tudom érteni, amiért időre van még szükséged. Nem lehet könnyű feldolgozni ilyesmit. De ezért is vagyok én. Bármi gondod akad, szólj nyugodtan.- mosolygok rá bátorítóan, de közben azon kezd járni az agyam, mit tennék, ha ne adja az ég Colinnal is történne valami. Sajnos az ember ilyen. Ha valaki közel kerül hozzá, mindjárt ott van az aggódás is, nehog elveszítse az illetőt.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.04.13 21:41

Abi apukája akkor valamivel normálisabb, mint az enyém...
- Én örömömben ugrálnék, ha csak belekötne mindenbe, de ettől sokkal többet tesz, s egyáltalán nem jó irányban - mondtam, majd fejeztem be ezt. Ő szerencsésebb.
Nagyon jól hatnak rám a szavai, sosem volt még ilyen jó barátném, mint Abigail. Ő számomra egy kincs. Vagy ahogy sokan mondják, szerencsecsillagom. Örülök neki, mert megértő csaj..
- Ne aggódj, jó kezekben lesz, én felügyelem majd őt ám... Nem fog belekeveredni semmi rosszba, mert megálljt parancsolok neki! - mondtam bájosan, és megnyugtatva ezzel Abit, ami remélem, sikerül, és kacsintok egyet rá, hogy ne féltse a kisfiát. Egy remek tanárt kap. Aki jól bánik majd vele, és csakis a legjobb tudást adja át Connornak.
- Abi.. köszönöm. Sokszor gondolok rá mai napig. Ő ám rendőr volt, mint te és Colin. Nagyon jó volt munkájában is. Utálták is, mert nagyon makacs volt, és addig nyúzta főnökeit, míg nem engedték meg neki azt, amit szeretne.. Én voltam az úgymond tanácsadója, meg asszisztense.. Kérleltem, hogy tanítson meg lőni, de azt nem vállalta, csak pár önvédelmi leckét adott.. Azt mondta, az nekem épp elég - mindig vigaszra találtam a barátomban, mindig megnevettettük egymást.
- Ja, egyébként valamikor elmehetnénk valamerre kiruccanni.. Te, Connor, Colin, és én. Én majd vigyázok kicsire, ti meg elbújhattok valahová, és pihenhettek kicsit, én majd el leszek Connorral mondtam nevetve, és mutattam ezzel is, hogy nyugodtan rám bízhatja a picit, hogy ők is tudjanak néhány órát pihenni, kikapcsolni a napi munkájukból..

Tárgy: Re: Cukrászda 22.04.13 10:45

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Nem kicsit lesz jó sora Connornak, hiszen mindenki szeretgetni fogja és mindenki körül akarja majd dongni. Már most látom, ahogy majd mennek a kisebb viták, kinél mikor legyen és mennyi időt. Azt hiszem nem fog szűkölködni barátokban és olyan emberekben, akik jót akarnak neki.
-Rendben. Ezek után nyugodtan fogom rád bízni a taníttatását. Már, ha lesz rá még akkor is időd. Ki tudja? Addigra talán találsz egy legalább olyan jó fickót, mint Ő volt és elég gondod lesz a saját kisbabádra.- mosolygok rá szelíden, hiszen még rá is várhatnak szép dolgok attól függetlenül, hogy most jó ideje veri a sors egy pocsék apával és egy meghalt baráttal, akit jól láthatóan nagyon szeretett. Biztosan jó pasas volt, hiszen már az alapján annak tűnik, amit mesél róla. Kár, hogy mindig az ilyen embereket ragadja el a halál és nem azokat, akik talán meg is érdemelnék.
-Jó srác lehetett. Biztosan akad még hasonló, akit legalább úgy szerethetsz, közben pedig megőrzöd majd az ő emlékét, vagy micsoda. Igazából gőzöm sincs, milyen lehet így elveszíteni valakit és együtt élni a gyásszal.- motyogom szomorkásan, mert hát biztos nem kellemes dolog. Főleg, ha az ember arra gondol, mi minden lehetett volna még, ha életben marad. Belegondol, hogy mostanra már házasok lennének és talán lenne egy szép kis családjuk. Szemét dolgokat tud néha művelni velünk az élet.
-Az jó lenne. Biztosan élni fogunk majd a lehetőséggel, ha egy picikét nagyobb lesz Connor. Még szülés előtt megegyeztünk Colinnal, hogy egy ideig azért maradunk otthon vele szépen, ahogy kell. Aztán, ha nagyobbacska lesz, akkor már fordítunk majd magunkra is időt, őt pedig rábízzuk picit valakire, hogy az az illető is szeretgethesse. Mondjuk ez most kivétel. Úgy volt, hogy Colinnal marad a csöppség, csak a munka közbe szólt. Ezért szóltam az anyámnak. Nem akartam lemondani ezt a találkozót.- mosolygok végül barátságosan, hiszen tényleg nem akartam felhívni azzal Darcyt, hogy akkor most nem jó. Jól esik kimozdulni és beszélgetni vele, hiszen ritkán látjuk egymást.

Tárgy: Re: Cukrászda 22.04.13 13:01

Nagyon jó, hogy van, aki ennyire együtt tud érezni velem, és úgy általában az emberekkel. Abi egy olyan személyiség, aki egyben feleség, anya, pszichológus, gyermekorvos is (mert bizonyára sokat aggódik a kicsiért, ha valamiért sokat sír, vagy ilyenek), rendőrnyomozó, és még ki tudja hány ember személyiségét ölti fel, mert univerzálisnak kell lennie mindig.
- Barátokra mindig lesz időm, és mindig kell egy szabadon töltött idő, amikor elgondolkodhat az ember, pihenhet, vagy épp taníthat... - mondom mosolygósan.
- Nagyon kedveltétek volna őt. Elég hosszú ideig voltunk együtt, én alig voltam 18, mikor megismertem őt, ő már akkor dolgozott rendőrként, hét évvel volt idősebb. Bár, túlléptem ezen amennyire lehetett, de sosem feledem őt el.. - mondogattam szomorúan, de rögtön áttértem egy picit vidámabb témára.
- Jó, természetesen, érthető ez... Hogy otthon vagytok vele, most még picike. Most szetegesse őt az anyukája, és apukája.. Aztán nem szabadul Darcy néni kezeiből.. azaz, csak Darcy leszek neki, mert túl öregítene a nénizéssel- nevettem a végén, közben elkezdtem kotorni a táskámban, mert van valami, amit szeretnék adni Abinek.
- Tessék... Egy plüssmackó Connornak... Nézd meg, a ruhájára rá van írva, hogy Connor. Amint megláttam, azonnal meg is vettem neki.. - adtam át a mackót Abinek, és remélem, hogy tetszik majd.
- Jaj, képzeld.. Egykori informatika tanárom engem hívott fel pár napja, hogy segítsek neki valamiben, mert ő nem tud valamiben eligazodni.. Én meg mondtam neki, hogy ugye-ugye, az a három diplomája semmit nem ér, és pár éve mondtam már önnek, hogy egyszer még tőlem kér segítséget majd.. Nem igazán kedveltük egymást egyébként, vagyis utált, mert mindig jól megírtam minden leckét, feladatot megoldottam mindig a leggyorsabban, és ő se képes erre.. - ismét nevetgéltem, mert tényleg mindig gyorsabban megoldottam mindent, mint bárki más. Azért erre büszke voltam mindig is.

Tárgy: Re: Cukrászda 22.04.13 14:41

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Szomorú de egyben szép dolog is ez az egész. Szomorú, mert elveszítette Darcy azt a férfit, akit tényleg szeretett. Viszont szép is, mert látszik, hogy tényleg sosem fogja elfelejteni. Mondjuk azt hiszem, nem is lehetséges az ilyesmi, ha valaki így veszít el valakit. Nem szakítás, amikor valaki haragszik a másikra és megutálja. Nem azért váltak el egymástól, mert kihűlt a szerelem. Ez a mocsok sors szólt közbe és most Darcy ezért nem lehet boldog. De hiszem, hogy mindig minden okkal történik. Valamit ebből is tanulnia kellett, ami később hasznára válhat. Reméljük...
-Nem fog nénizni. Megígérem. Ha hajlama is lesz rá, majd szólok neki, hogy nem vagy olyan öreg.- nevetem el magam, ahogy szinte látom rajta, hogy teljesen megbotránkozik a gondolaton, hogy Connor majd nénizné. Bár tényleg furcsán tud esni az embernek, amikor egy kisgyerek néninek szólítja, de a kisgyerek szemszögéből meg egyértelmű.
Ahogy elkezd a táskájában kotorászni, kíváncsian lesek, vajon mire készül, végül ahogy előhúzza a plüssmackót, elmosolyodok.
-Úristen, de édes. Nem kellett volna.- veszem át a kis játékot aztán meglesem közelebbről is. Amint hazaérek oda fogom adni a csöppségnek. Biztos tetszeni fog neki.
-Köszönjük szépen. Biztosan imádni fogja. Szereti ezeket a kis plüssállatokat. Elbámulgatja őket tudományos ábrázattal.- vigyorgok Darcyra, közben leültetem az ölembe a kis mackót és mosolyogva lesek rá. Nagyon rendes csaj. Nem is gondoltam volna, hogy majd ajándékot is küld Connornak most, hogy találkozunk. Mindig, mindenre gondol.
-Az szép. Gondolj bele, milyen nehéz lehetett neki felemelnie a kagylót és pont tőled segítséget kérni. Tuti azóta is puffog.- nevetem el magam, ahogy elképzelek egy nagy okoskodó tanárt, amint muszáj neki segítséget kérnie az egykori diákjától. Dehát ez van. Nem feltétlenül okos valaki attól, hogy papírja van róla. Sőt.

Tárgy: Re: Cukrászda 22.04.13 15:03

Igen, sajnos az élet mindig közbevág, mikor a legjobb minden. Lehet, ennek így kellett történnie, sosem tudom meg ezt már, de pont ez, ami miatt el kellett jönnöm Kanadából. Ez valami terv része, szerintem.
Minden kezdet nehéz, ahogy a végzet is.
- Remélem is, meg azt is, hogy nagyon sokat fog csiripelni nektek, nagyon aktív srác lesz biztosan. És beszéld meg vele, hogy apa és anya, és mama/papa szavak után a Darcy legyen a következő, amit kimond - mondtam aranyos félmosoly kíséretében.
- Dehogyisnem kellett.. Én ilyen vagyok, meglátok valamit, azonnal megveszem. És amúgyis inkább adok, mint kapok. Nagyon jó érzés látni a másikon, hogy örül mindenféle apróságnak - válaszoltam rá gyorsan, és magabiztosan, és ismét mosolygósan...
- Jó volt idegesíteni mindig az ex-tanáromat. Míg sikeresen átmentem minden akadályon, ő csak bosszankodott mindezen, és próbált minél nehezebb feladatot adni, de sikerült felülmúlnia.. Tényleg, te miben voltál jó, vagy mit szerettél? S ha nem rendőri pályát választottad volna, hanem valami mást, mi lett volna az? - kérdeztem tőle nevetve, mert egyébként nem tudnám más szakmában elképzelni - Tudod, illik hozzád a rendőri hivatás, nem is tudnálak máshol elképzelni, talán még szexi oktatóként a rendőrakadémián, ahogy az összes srác tekintete rajtad van, és ezért szóról szóra mindent figyelnek, jegyzetelnek.. Egyébként, gondoltál ilyenre? Vagy pszichológusként tevékenykedni, azt is remekül csinálnád. Akadémián tanítani... Nem pedig kint a terepen.. Bár, mindkettő jó, de a terepmunka izgalmasabb, így hogy belelátok munkátokba - fejeztem be ezzel a hozzáfűzött kis valamit, és vártam a szavait, amiket mindig várok, nagyon szeretem hallgatni őt.

Tárgy: Re: Cukrászda 25.04.13 17:56

|music: Bruno Mars feat. Travie McCoy - Billionaire | to: Darcy

Valahogy nincs szívem tovább firtatni ezt a témát a volt barátjával kapcsolatban, úgyhog válaszul inkább, csak szelíden, bíztatóan elmosolyodok, mintha csak azt súgnám vele, hogy "ne aggódj, minden rendben lesz" végül az újabb megjegyzésére figyelek inkább.
-Igen. Én is ilyen vagyok. Sokkal szívesebben ajándékozok, mint hogy nekem ajándékozzanak.- bólogatok mosolyogva, mert ezen a téren tök ilyen vagyok én is. Szeretem meglepni a szeretteimet vagy a barátaimat egy-egy aprósággal. Persze, nem az év minden napján, csak amikor nagyon rám jön az adhatnék. Vagy épp, amikor meglátok valami olyat, amiről úgy sejtem, hogy x vagy y örülne neki.
-Hogy én? Valami mást?- lesek rá meglepetten és gyorsan végig is gondolom, nem-e akartam valaha is más lenni, de semmi nem ugrik be. Világ életemben ez volt az álmom, hiszen az apám volt a példaképem, mint FBI ügynök. Egész kislányként azt hajtogattam, hogy én olyan leszek, mint az apám. Megvédem az embereket és megbüntetem a rosszakat.
-Semmi más nem akartam lenni. Tudod, az apám is ezen a pályán volt úgyhogy eszembe se jutott, hogy mást legyek. Ellenben a bátyám hivatásos kosaras, úgyhogy ő a saját feje után ment, nem a kitaposott úton.- vigyorgok Darcyra, de közben tovább kattog az agyam, volt-e már valaha, hogy valami más szakma eszembe jutott.
-Az majd talán később, ha már nyugdíjaznak. Akkor talán mennék az akadémiára oktatni valamit, de ehhez még sok időm van.- mosolygok ezerrel, ahogy elképzelem magam 40 körül, mint valami oktató odabent a sok kis újonc között. Azt hiszem, meghajtanám őket. Nem hinném, hogy bármelyik is kedvelne közülük, de akkor sem ártana tudniuk, hogy bizony kemény szakma ez.
-Na és te? Volt valami nagy álmod régebben?- pillantok rá végül teljesen fellelkesülve, mert hát izgalmas téma ez a "ki mi akart lenni, mikor még kislány volt". Nem is beszélgettem még ilyesmiről senkivel sem. Furcsa, hogy Darcy szóba hozta, de örülök, hogy vele tényleg mindenről tudunk traccsolni.

Tárgy: Re: Cukrászda 07.07.13 1:08

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Cukrászda 17.10.13 21:36

Kimondhatatlanul örülök annak, hogy végül is belement, hogy eljöjjön velem valahová. Azt hiszem, ezt ki is nevezhetem a nap sikerének. vagy talán a hét sikerének, nem is tudom. ahogy azt sem tudom igazán, miért is villanyozott fel ez engem ennyire, de mégis nagyon jó érzéssel tölt el, hogy sikerült bejutnia azon az ajtón, és bár nem emlékezett rám, nem is küldött el a fenébe azonnal. Pedig minden oka meglett volna rá, hiszen teljesen vadidegen vagyok a számára, mint kiderült, hiszen én még emlékeztem rá, ő viszont rám egy cseppet sem. De mégis jót beszélgettünk, most pedig még sikerült is elhívnom valahová. Furcsa, azt hiszem leginkább ezzel a szóval tudnám leírni azt, ahogy érzem magam jelen pillanatban. Körülbelül olyan vagyok most belül, mint egy kamasz kölyök, aki annak örül, hogy sikerült egy lányt elhívni az első randira, és teljesen be volt parázva korábban, mert még azelőtt sosem csinált ilyet. Na, valahogy így voltam én is az előbb. Az viszont, hogy már egyre többet mosolyog, nekem határozottan pozitív visszajelzés, szóval most már nem szakadhatok el mellőle csak úgy.
- Az meglehet, viszont így meg akár olyat is kizárhatsz, akiben meg nem csalódnál, hanem számíthatnál rá, és segítene téged. Igen, sok ember van, aki csak fájdalmat okoz a másiknak. De ha ez segít valamit... nem áll szándékomban fájdalmat okozni.
Nézek őszintén a szemébe, és egy pillanatra el is némulok, legfőképp mert eléggé megleptem még magamat is ezzel a nyílt őszinteséggel, ami aztán az utóbbi napokban nem volt túl gyakori a részemről, főleg úgy, hogy ilyesmiről nem is kellett beszéljek senkinek sem. Jobban mondva, ilyet még senkinek sem kellett mondjak, és most elég különös érzés, hogy mégis megtettem ezt. Nem mintha bánnám, csak meglepődtem magamon. Nem igazán gondoltam, hogy van egy ilyen oldalam is.
- Ó, szóval kezdjem magam veszélyben érezni? Bár el kell ismernem, a hálódba tényleg belekerültem, fekete özvegy. - nevetem el magam, de közben mélyen a szemébe nézek, mintha ezzel próbálnám egyszerűen megüzenni, mennyire igaz rám a fenti állítás. Az biztos, hogy nem tudom mit csinál, vagy hogy hogyan csinálja, de hatásos, mert mióta csak beszélgetünk, nem igazán tudok kikerülni a bűvköre hatása alól. Lehet tényleg valami cseles kis személyiség, akinek pont ez a célja. Oké, az eddigi beszélgetésünk alapján ezt nem igazán nézném ki belőle, ahhoz túl kedves, nem tűnik annak a típusnak, aki akár csak hasonló praktikákat próbálna bevetni. Végül azért nem teszi szóvá a kis kicsúszott félmondatomat, aminek nagyon örülök, mert erősen kétlem, hogy képes lettem volna kimagyarázni, miért is mondtam pontosan azt, amit.
- De sajnos nem eleget. Különben nem itt tartanék. Szóval nem hiszem, hogy a legjobbhoz jössz tanulni, kétlem, hogy én a legjobb tanácsokat adnám. - vigyorodom el, de azért örülök annak, amit mond. Nem is szeretném, hogy csak úgy járkáljon éjjel az utcán. Én voltam már kint, és olyankor csak úgy özönlenek a rossz arcok. Hiába mondja, hogy nem ismerem annyira, attól még nem akarom, hogy bármi baja essen, márpedig itt Vegas-ban bármi megtörténhet. Lehet, hogy nem gondolkodunk egyformán, de nem örülnék neki, ha aztán kiderülne, hogy valami baja esett. Nem szokásom másokért aggódni, de most úgy érzem, mégis pontosan azt teszem. Bólintva hallgatom a válaszát. nem is várom el tőle, hogy csak úgy megnyíljon nekem, hiszen ez bármilyen esetben nehéz lenne, nem csak egy olyan sráccal, akit csak ma ismert meg. Oké, nem ma, de arra úgysem emlékszik, szóval az nem számít igazán.
- Nézd, nem is kell elmondanod, ha nem akarsz beszélni róla... és igen, aznap este is mondtad, hogy mások visszariadnak az igazságtól, és én csak ugyanazt tudom mondani, amit akkor is elmondtam: nem riadok meg könnyen. Ezt tartom most is.
Eltökélten nézek a szemébe, persze nem várom, hogy itt helyben elmondja minden titkát, csak azt szeretném, ha tudná, hogy nem tudna olyat mondani, ami el tudna riasztani. Főleg, hogy a sebeit már láttam. Nem fogom itt hagyni azok miatt csak úgy. Az olyasmi amúgy sem az én stílusom, főleg nem, ha megkedvelek valakit. Ezen pedig már túl vagyok.
- Jól van, akkor legyen süti. - mosolyodom el, és el is indulok vele. Ott majd talán beszélgetni is könnyebb lesz. A buszozgatás után meg is érkezünk, én pedig vigyorogva fordulok meg a buszlépcsőről való leszállás után, és nyújtom a kezem Josie felé.
- Segíthetek, fekete özvegy? - mosolygok rá, majd megcélozom vele a cukrászdát.

Tárgy: Re: Cukrászda 17.10.13 22:11

Én pedig annak örülök nagyon, hogy emlékezett rám. Nem tudom, hogy pontosan mi az oka, de mégis nagyon jó, hogy most itt van. Segített bejutni a suliba, sikeresen szereztem egy telefonszámot és még a délutánt sem kell üresjáratban töltenem. Jelenleg az a legrosszabb az életemben, hogy nincs mit csinálnom, ha nem tudom lekötni magam, akkor túl sok mindenen jár az agyam. Ezért is jó, hogy lett nekem Trixi, teendőt biztosít nekem, és arra kell koncentrálnom, hogy enni adjak neki, hogy levigyem sétálni, hogy minden rendben legyen vele. Addig pedig amíg rá figyelek, nem figyelek saját magamra és ez mindenképpen nagyon fontos jelenleg. A gondolataim és az emlékeim a legnagyobb ellenségeim, e felől nincs kétségem. Ha túl sokat jár az eszem rossz dolgokon, akkor tuti, hogy nem leszek képes rá, hogy végigcsináljam a leszokással járó tortúrát. A szavai hallatán viszont egy pillanatra talán lefagyok. Az más, hogy eddig általánosságban beszéltünk dolgokról, de most nyíltan saját magát hozza fel példának, ami már-már zavarba ejtő. Érthetetlen módon a szívem egy fokozattal erősebb ütemre kapcsol, és úgy pillantok rá az arcát fürkészve.
- Ez... kedves tőled. De... igazán nem értem, mármint, hogy így megjegyeztél. Helyes fiú vagy, gondolom elég sok lánnyal volt már dolgod. Szóval csak... butaság lehet, de mégis furcsa. - bököm ki végül. Nem tudom magamban tartani, mert akárhogy is nézzük, de nem értem igazán a helyzet és egy kicsit jó lenne a fejébe látni. Mire gondol, mit szeretne, és hogy a kedves szavak mögött mennyi a valóság tartalom. Én igyekszem, tényleg szeretnék bízni benne. Talán... pont azért kéne megpróbálnom, mert most találkoztam csak vele, talán nem lenne olyan nagy csalódás ilyen rövidke ismeretség után pofára esni. Nem tudom... tényleg nehéz eldönteni.
- Akkor úgy tűnik tényleg nagyon ügyes vagyok, csak aztán fel ne faljalak a végén. - nevetem el magam újra, de mégis látom, hogy a szavai mögött igazság is van. Tényleg komolyan mondja, hogy ennyire a hatásom alá került? Pedig igazán nem tettem semmit, nem próbáltam meg hatni rá, vagy legalábbis nem direkt. Olyan nehéz elképzelni, hogy valaki csak így egyszerűen ismeretlenül... megkedvel. Engedjem magamnak ezt az illúziót, hagyjam, hogy a hatalmába kerítsen a lelkesedés, hogy valaki irántam érdeklődik? Én érdeklem tényleg és nem csak egyetlen dolog, ami az utóbbi időben minden pasit, aki a közelembe került? Olyan nagyon nehéz ezt elhinni.
- Nálam többet tudsz és ez a legfontosabb nem? Akkor pedig mindenképpen érdemes tőled tanulnom. - mosolyodom el. Kezd egészen általánossá válni a jókedvem, ami nagyon jó dolog. Tényleg nem akarnék éjszaka az utcán járkálni, túl sok rossz ért már, hogy direkt elébe menjek az újabb lehetőségnek, hogy valaki esetleg elbánjon velem. Nem félek én a haláltól, nem erről van szó, néha már vágytam is rá, de a fájdalomtól rettegek, azt nem bírom elviselni, abból már túl sokat kaptam. Az viszont mégis megfordul a fejemben, hogy talán elmondhatnám neki azt, ami történt velem. Talán... tényleg jobb lenne, mert ha mégis megriad miatta, akkor legalább hamarabb túl vagyok rajta. Ha viszont nem... tényleg van erre esély?
- Csak tudod... félek kicsit. Alig ismerlek, de mégis megkedveltelek, és rossz lenne, ha ezek után faképnél hagynál. - beharapom az alsó ajkamat, ebből is látszik, hogy mennyire kínban vagyok. Jó lenne tényleg beszélni vele erről, hogy értse miért vagyok ennyire negatív, hogy tudja, hogy nem ellene van, nem miatta, csak az élet szúrt ki velem nagyon. Olyan jó lenne, ha megértene, ha nem lenne neki gond... most az egyszer hátha nem kérek túl sokat. Elindulunk hát és az úton is azon agyalok, egyáltalán hogy kezdjek bele, vagy belekezdjek-e. Nincs messze a cél, úgyhogy egész hamar megérkezünk, túl rövid időm volt gondolkodni, bár fene tudja, lehet, hogy így a jobb.
- Mostmár így fogsz nevezni? - nevetem el magam, és persze hogy elfogadom a kezét. Igazán gáláns lépés és előzékeny, pedig e nélkül is jutottam volna a buszról. Rég nem volt már velem senki sem ennyire előzékeny, ez egyszerűen tény. Csendben lépdelek el vele a célig, de mégis hezitálva nézegetem az étlapot. Végül csak választok egy szimpla dobos tortát, meg egy ásványvizet. Sütire nem iszok édeset, attól összeragadna a szám. Csak ez után pillantok rá újra.
- Ha mégis úgy döntesz, hogy sok neked, akkor legalább a süti erejéig itt maradsz velem? - nyelek egy nagyot. Igen, eldöntöttem, mesélek neki, ha nem is teljesen részletekbe menően, de megpróbálom. Essünk túl rajta, így talán tényleg könnyebb lesz.

Tárgy: Re: Cukrászda 18.10.13 17:27

Lassan tényleg kezdem magam úgy érezni, hogy ideje lenne visszavennem néhány fokozatot, mert ez az előbbi megszólalásom is elég érdekesre sikerült. Legalábbis furán hathatott, tekintve, hogy nem is emlékezett rám, én pedig máris magamat hozom fel példának egy ilyen témában. Azt észre is veszem rajta, hogy váratlanul érte a kijelentésem, és egy pillanatra még le is döbbent. Amit mondjuk nem is igazán csodálok, nagy valószínűséggel a helyében én aztán ugyanígy tettem volna, ha valaki, akit csak ma ismertem meg, hasonlót mond nekem. De azért védelmemre legyen mondva, sikerült eléggé a bűvkörébe kerülnöm ahhoz, hogy akkor abban a pillanatban nem is nagyon gondolkodtam azon, hogyan fognak hatni a szavaim, csupán mondtam azt, amit éreztem, egy percig sem hezitáltam. nem úgy, mint most, mert az adrenalinszintem a feszültségtől máris növekedni kezdett. Igen, eléggé tartok attól, amit mondani fog majd, mert ezen már biztosan nem fog átsiklani. Erre legalábbis fogadni mertem volna. Úgyhogy meglepettségétől csak még inkább hevesebb munkára vált a pulzusom, ami jelen pillanatban valamiért nem igazán zavar, viszont annyit megjegyzek magamnak, hogy nem sűrűn éreztem még ilyesmit. Az pedig nem segít semmit, hogy Josie ráadásul az arcomat fürkészi.
- Azért megjegyezni nem volt olyan nehéz. Lehet, hogy furcsának fog tűnni neked, de én úgy érzem... hogy te különleges vagy. Ezért emlékeztem rád még mindig. - ismerem be neki, bár a közepe felé a mondandómnak kissé elhallgattam, nem voltam benne teljesen biztos, hogy merjem-e elmondani neki azt, mait gondolok, de végül is úgy határoztam, hogy megteszem. Talán megutál, vagy furának tart majd érte, de tudnia kell. Tetszik, és kész. Nem akarom és nem is fogom takargatni. Más, mint a többi lány, ezt határozottan állíthatom, méghozzá a legpozitívabb értelemben. Talán ezért is reménykedem titkon abban, hogy majd megbízik bennem, még akkor is, ha egyelőre nem vagyok több a számára egy ismeretlen srácnál, aki odament hozzá és beszélgetni kezdett vele.
- Hát, szerintem nem tennéd meg. Bár már mindegy, mert a hálódba kerültem, szóval azt tehetsz, amit csak akarsz. - nevetem el magam vele együtt, majd játékosan kacsintok felé egyet. Nem hinném, hogy zavarba jönne tőle, bár ki tudja, de egy ilyen magas labdát bűn lett volna nem lecsapnom. Meg aztán ő adott nekem ekkora lehetőséget, és mint olyat, szinte muszáj volt megragadnom. Plusz, azzal, hogy belemegyek ebbe a kis játékba, szeretném jelezni felé, hogy korábbi szavaimat igenis komolyan gondoltam. Igen, rabul ejtett, megkedveltem, méghozzá eléggé ahhoz, hogy vele akarjam tölteni a délutánt, persze csak akkor, ha ezt ő sem bánja. Nem akarok mindenáron ráakaszkodni, mint aki nem akar tőle mást, mint, hogy ágyba vihesse, aztán pár nap múlva már a nevére se emlékezzen. Mondjuk az én esetemben az is hibádzik, hogy nem tudnám elfelejteni, sem akarattal kiverni őt a fejemből.
- Oké, de csak ha cserébe megígéred, hogy nem is fogsz egyedül éjjel csatangolni! - ajánlom fel neki a dolgot, bujkáló mosollyal, de azért igyekszem komoly képet vágni a fenti felszólításomhoz, még a szemöldökömet is összeráncolom hozzá kissé, mint egy aggódó apa, aki félti egyetlen szeme fénye kislányát, és éppen a szabályokat ismerteti gyermekével. Mondjuk stimmel is a hasonlat annyiban, hogy én sem szeretném, hogy bármi baja essen, valószínűleg eléggé rosszul érintene, és amennyire ismerem magam, még az én hibám is lenne, mert nem voltam ott mellette. Lényeg a lényeg, ne kerüljön bajba, és akkor én sem aggódom. Elég nekem, ha ezt megígéri. persze azért nem szülői szigorral, inkább csak baráti aggódással adom ki az "utasítást".
- Én is megkedveltelek, és elárulhatom neked, hogy nem foglak faképnél hagyni. Emiatt nem kell félned. Bármit mondasz, nem fog elriasztani. Megígérem!
Most már minden mosoly eltűnt az arcomról. Komoly pillantással nézek abba a szempárba, mely csak tovább gyorsítja szívem verésének ütemét, én pedig érzem, képes lennék elveszni azokban az íriszekben, ha hosszan tartóan fürkészném őket. Azt akarom, hogy tudja, nem csak egy vagyok azok közül, akik ki akarják használni, hogy megkapják egy menetre. Más esetben, egy másik lánnyal talán tényleg nem lenne más célom. De ő más. Nem bántanám meg, pláne nem használnám ki. Főleg így, hogy nevetése annyira édesen cseng a számomra, hogy egész nap el tudnám hallgatni, és még a kezét is késve engedem el, mikor észbe kapok, hogy már sikerült lejutnia a buszról.
- Talán... még nem döntöttem el. Majd tudatom veled, ha eszembe jutott más név is. - vigyorodom el, pimasz mosolyra húzva a számat. leülünk, és Josie után én is rendelek magamnak egy szeletet a baracktortából, és egy szénsavas üdítőt. Amint túl vagyunk a rendelésen, pillantásom megint őrá téved, kérdésére pedig a legkülönfélébb gondolatok kezdenek el cikázni bennem. Legfőképpen az a kérdés, hogy mégis mi történhetett, ami ennyire szörnyű. De nem húzom sokáig a válaszadást, hisz nem akarom azt éreztetni vele, hogy bármelyik pillanatban felállok és itt hagyom.
- Megígértem, hogy nem megyek sehová. Nem foglak itt hagyni! - teszem meg ígéretemet újra. Közben, magam sem tudom, miért cselekszem így, hogy nyomatékosítsam szavaim, kezemet megpróbálom óvatosan az övére tenni, reménykedve abban, hogy nem fog elhúzódni tőlem.

Tárgy: Re: Cukrászda 18.10.13 19:36

Tényleg furcsa így hirtelen, hogy ismeretlenül saját magát javasolja, hogy ő lehetne az, akiben megbízhatok és, aki nem okozna fájdalmat. Jó lenne, tényleg, csak nehéz ezt így hirtelenjében feldolgozni. Nem csoda, ha kissé lefagyok és döbbenet ül ki az arcomra. Eddig is láttam, hogy kedves velem és segített bemenni, még csak ki sem nevetett, hogy visszatart egy egyébként nyitott ajtó. Nem tudom ezt az egészet hova tenni, pedig jó lenne értelmezni, hogy miről van szó, mire fel ez a nagy érdeklődés irányomban. Én alig emlékszem rá, csak egész halványan, ő viszont még a nevemet is tudta, és ennyire megragadtam benne, de vajon miért? Valami oka biztos van van. Nem gondolom, hogy olyan nagy szám lennék, már rég nem érzem magam különlegesnek, maximum negatív értelemben. Megpróbálom az arcáról, a tekintetéből kiolvasni, hogy mi is ez az egész, és az újabb szavak végképp meglepnek. Pár pillanatig nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Különleges? De hát alig ismersz, és... - azt hiszem összezavarodtam, és egy kicsit még el is pirulok. Hülye helyzet, hiszen ha folyton arra vársz, hogy valaki figyeljen rád, hogy valakinek végre te legyél a fontos, és aztán ez hirtelen szembe jön veled, nem tudsz mit kezdeni vele. Valahogy most nekem is ilyen ez a helyzet. Talán már feladtam a reményt, azért lett kutyám, azért próbálok a sulival foglalkozni, bármivel ami elvonja a figyelmem az életem egyébként pocsék alakulásáról. És most ez... Valamit mégis mondanom kellene, hiszen jól esnek a szavai és egyáltalán nem tartom miatta furának. - Köszönöm! Mármint... nem tudom, hogy mit mondjak. Kedves tőled, és nem tudom hogy miért gondolod így, de jól esik. - bököm ki végül, kissé persze zavarosan, de nem tudom, hogy kéne ezt jól megfogalmazni, vagy lereagálni. Pedig igyekszem, nagyon. Megbántani nem szeretném.
- Azért óvatosan azokkal a szavakkal, a végén még kitalálok valamit, hogy tényleg mit tehetnék veled... - felhúzom kicsit az egyik szemöldökömet, de a fenyegetőnek szánt pillantást talán fél pillanatig tudom tartani, aztán el is nevetem magam. Minden komoly szó, vagy esetleges kellemetlen téma ellenére is nagyon jól érzem magam, már sokadik alkalommal nevetek és egyre fesztelenebbül, ami azért rendkívül ritka nálam. Az utóbb időben egyedül Danny volt képes elérni, hogy jó kedvem legyen és ő is csak rendkívül rövid ideig, hiszen végül mindig elszúrta valamivel a napot. Most viszont ilyesmi még egyszer sem fordult elő és egyre inkább úgy érzem, hogy ettől a sráctól tényleg nem kell tartanom, nem fog a lelkembe gázolni. Talán naiv vagyok és jobban át kellene ezt gondolnom, de sajnos soha sem voltam az az átgondolós típus.
- Jól van, becs' szó. Nem csatangolok egyedül éjjel az utcán! - szórakozottan az egyik kezemet a szívem fölé helyezem, a másikat pedig a levegőbe emelem magam mellett, mintha tényleg fogadalmat tennék neki. Nem tudom, hogy tényleg be tudom-e tartani, de majd igyekezni fogok. Nagyon elhamarkodott vagyok sok esetben, és előfordul, hogy utólag esik le, mit csináltam rosszul, olyankor pedig nem mindig van visszaút. Így került arra is sor, hogy függő lettem, mert egy idő után ebben már nem mondhatsz nemet, nem mondhatod egyszerűen csak azt, hogy elég.
- Jól van... megpróbálok hinni neked rendben? - eresztek meg egy apró mosolyt. Több most nem megy, nem mondhatom, hogy igen bízom benne már most azonnal, főleg mert látatlanban könnyű azt mondani, hogy semmi sem fogja elriasztani, de amíg nem hallotta azt, amit mondani fogok... addig ezt tényleg nehéz teljesen komoly vennem, mégha a tekintete azt is sugallja, hogy igazat mondd. Igazán nagyon szeretnék bízni benne, és nem is tűnik fel, hogy a buszról leszállva kicsit tovább fogjuk egymás kezét, mint ahogy kellene. Egyáltalán nem zavar a dolog, sőt határozottan jól esik, de végül mégis csak elszakadunk egymástól és bevesszük magunkat lassan a cukrászdába.
- Rendben van. Ha valaki meghallja ezt még megijed tőlem így látatlanban. - újabb mosoly, már-már kezd az arcomra fagyni. Hamarosan megjön a torta is és itt már nehezebbé válik a dolog. Mesélnem kellene, mert én vállaltam, mert úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Nagyon nem egyszerű, de talán jobb így. Ha mégis elmegy, akkor legalább hamarabb túlesem rajta és nem ringatom magam hamis illúziókba, annak soha sincs értelme. Még egyszer rá pillantok és gyorsan betolok a számba legalább egy falatot a tortából, hátha ettől könnyebb lesz. Naná, hogy nem! Amikor a keze az enyémre csúszik a szívverésem duplájára gyorsul, nagyot pislogok és próbálok tényleg belekezdeni. Egy pillanatra lehunyom a szemem, de nem tudok egyelőre most a szemébe nézni, csak a szalvétatartót fixírozom.
- Én nem itt éltem eddig, Dublinból származom, csak jó pár héttel ezelőtt minden felborult körülöttem. Egyik délután mire hazaértem a suliból már ott voltak... három fickó és a családom. Anya a földön, apa ült és a húgom is, leragasztott szájjal. Képtelen voltam megmozdulni, vagy bármit tenni, egyszerűen nem ment. Aztán apa... - nagyot nyelek, de próbálom ugyanolyan színtelen hangon folytatni. - ... felugrott, aztán dördült a pisztoly és az a sok vér... Ott volt ő a húgom mögött. Giselle volt az ikertestvérem. Egyszerűen csak átvágta a torkát a szemem láttára, szinte én is éreztem. Szörnyű volt! - próbálom úgy előadni az egészet, mintha csak egy történet lenne és nem is velem történt volna meg, de egyre kevésbé megy. Megremeg a kezem az övé alatt, ahogy a fejembe tolulnak a szörnyű képek és elakadok. Nem tudom tovább mondani most azonnal még nem. Lecsukom a szemem, szorítom, hátha elmúlik, hátha megszűnik a remegés, hátha elfelejthetem.

Tárgy: Re: Cukrászda 19.10.13 18:57

Oké, ez az előbbi megszólalásom tényleg eléggé meredekre sikeredett, főleg, hogy a számára tényleg nem vagyok más, csak egy idegen srác, aki odalépett hozzá azzal, hogy emlékszik rá egy korábbi buliból. Úgy, hogy ő nem is emlékezett rám. Szóval megértem, hogy ennyire meglepte az, amit mondtam, és a helyében természetesen én is csak csodálkozni tudnék egy nagyot. De attól még szavaim akkor is komolyak voltak, én igenis különlegesnek tartom, még akkor is, ha ő ezt magáról nem tudja elhinni. Nem biztos, hogy meg tudnám magyarázni, pontosan miért van ez. Nekem is ismeretlen ez, hogy ennyire megragad bennem egy lány, hogy még hetek után is eszembe jut, szóval nem hiszem, hogy épkézláb mondatot tudnék összerakni ennek a magyarázatára. Vagyis... valószínűleg tudnék, de abból sehogy se jönnék ki jól, mert még nem igazán tártam fel ilyesmit egy lánynak. Többnyire ahhoz vagyok szokva, hogy csak egy éjszakára látok egy lányt, azután másnap megszűnik mindenféle kapcsolat, és kezdődik egy új nap.
- Akkor nevezzük egy érzésnek. Szerintem akkor is az vagy, ha elhiszed, ha nem. - vigyorodom el. Mosolyom csak szélesedik, mikor meglátom az arcán, hogy elpirult. Tudom, hogy ezzel sikerült alaposan meglepnem, de azért remélem, hogy kellemesen, és nem mondtam neki semmi rosszat ezzel. Kissé azért tartok ám a válaszától, de végül is, mikor megkapom, örülök, hogy nem haragudott meg a megjegyzésemért, legközelebb azért majd jobban odafigyelek arra, hogy miket pofázok össze-vissza, mielőtt egyáltalán megszólalnék, nehogy ilyesmi még egyszer megtörténhessen és valami olyan csúszhasson ki a számon, ami után már kellemetlenebb hallgatás következhetne.
- Értettem! Bár... ha jobban belegondolok. Még lehet az is meglehet, hogy megkockáztatom. - állom a pillantását, majd elvigyorodom, mikor elneveti magát. Azért azt le sem tagadhatnám, mennyire tetszik az, hogy sikerül megnevettetnem. Nem nagyon tudom, miért, de egyszerűen jó érzés, hogy mosolyt tudok csalni az arcára, még így is, hogy csak nem rég kezdtünk el beszélgetni egymással.
- Helyes! De ha megtudom, hogy megszegted, bünti lesz belőle! - nézek rá szigorú tekintettel, de ott bujkál arcomon egy pimasz mosoly, jelezve, hogy cseppet sem gondolom komolyan ezt az egész bünti dolgot, de ezt sem hagyhattam ki. Túl magas labda volt. azonban, mikor meghallom, hogy megpróbál hinni nekem, hálás mosoly jelenik meg az arcomon szavai hatására.
- Köszönöm, nem is kérhetek ennél többet. - mosolygok rá, és azt már csak fejben teszem hozzá, hogy persze részemről meg is fogok tenni mindent, hogy kiérdemeljem a bizalmát. Még most sem tudom, miért töröm magam ezért ennyire, de közben magamban már meg is válaszoltam ezt a kérdést: mert hülye lennék, ha nem tenném. na jó, tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez egyáltalán nem egy normális válasz, de ha úgy vesszük, én sem vagyok teljesen normális. Meg úgyis szeretem az izgalmakat, ami most határozottan megvan, hiszen az előbb is majdnem elértem, hogy Josie elküldjön melegebb éghajlatra. Mint ahogy még akkor is ettől tartok, mikor végre eszembe jut elengedni a kezét. Mikor már bent vagyunk, rá irányul minden figyelmem, és ahogy elkezdi elmondani, amit eddig nem akart kiadni magából, minden egyes másodperccel érzem, hogy ez olyasmi, amire a legkevésbé sem számítottam. Mármint, sejtettem, hogy nem rózsás dolgokról lesz szó, viszont nem gondoltam bele, hogy a családja megöléséről lehet szó. Döbbenten figyelem, de kezem el nem engedi az övét, ahogy én sem mozdulok az asztaltól. Eszem ágában sincs itt hagyni, ez pedig szerintem később sem fog változni. Mikor elakad, bátorítóan megszorítom a kezét. nem túl erősen, csakhogy érezze, nem megyek sehová. Ott vagyok mellette.
- Semmi baj. Itt nem bánthat senki! Ha szeretnéd, megbeszélhetjük négyszemközt is. Nem lakom messze, de persze nem erőltetem. Ahogy neked könnyebb. - mondom neki, miközben finoman végigsimítok a kézfején, hogy biztosítsam afelől, nem kell egyedül lennie.

Tárgy: Re: Cukrászda 19.10.13 20:23

Őszintén szólva az utóbbi időben én is ehhez vagyok szokva, egy éjszakás kalandok, amiknek a nagy részére még csak nem is emlékszem, ami persze a pasiknak csak jó, így hát nem csoda, ha meglep az, amit mondd. Először nem is tudom, hogy mit mondjak rá, és nem is értem, honnan jön neki. Alig ismer, egyszer látott és különlegesnek gondol? Furcsa gondolat kezd motoszkálni a fejemben, de aztán gyorsan elhessegetem, és inkább nem foglalkozom vele. Végül nagy nehezen, de megpróbálok kibökni valami értelmeset, mondjuk, hogy talán sikerül is, de a halvány pírt nem tudom leküzdeni, ami az arcomra kiül. Talán nincs is rá szükség, nem hiszem, hogy e miatt kinevetne, vagy egy kicsit is átgondolná azt, amit... érez.
- Jól van, elhiszem neked, tényleg. - mosolyodom el végre, leküzdve az arcomra kiülő halvány vörösséget is. Nem megy könnyen, de azért csak sikerül. Határozottan jól eső érzés, hogy ilyeneket mondd, őszintén szólva már az sem érdekelne, hogy valami hátsó szándék lenne mögötte. Azt hiszem már az is elég, hogy egy rövid időre bearanyozta a napomat, ha aztán mégis balul sül el valami. Maximum megtartom ezt a mai délután egy szép emléknek, ami talán majd erőt ad a továbbiakhoz. Persze még mindig nem merem azt remélni teljes erőmmel, hogy nem lesz semmi baj és minden rendben megy majd, annyira azért nem mentem át gyors pálforduláson.
- Rendkívül bátor vagy, ez mostmár biztos! - nem tudok leállni a nevetéssel. Persze nem tudnék ártani neki, még ha akarnék se, egyébként sem vagyok az a típus, aki bárkit bántani tudna. Fizikailag sem vagyok rá alkalmas, és lelkileg sem. Nem is tudom, talán még Timnek sem lennék képes ártani, pedig ő igazán megérdemelné. Ezért nem megy nekem az, amit Jas annyira elvár tőlem, hogy bosszút álljak.
- Bünti? De arról volt szó, hogy én vagyok rád veszélyes. De ígérem nem csinálok semmi... szabályelleneset. - döntöm kicsit oldalra a fejem egy ártatlan pillantással. Hihetetlen, hogy egy apró megjegyzésből már hol tartunk. Látom ám a szigorú tekintete mögött azt a pimasz mosolyt, amit határozottan tetszik. Kár lenne tagadni nagyon helyes fiúról van szó, bármilyen lány irigykedhetne, hogy pont én vagyok az, aki elragadtam. Annak ellenére, hogy még mindig nem tudom, hogy mivel. Végül csak megadom neki azt, amit ha jól sejtem nagyon szeretne. Bizalmat, vagy legalábbis valami olyasminek az kezdetét, hiszen teljesen egyelőre még nem fog menni, akármennyire is akarnám. Egy kis tartás mégis ott bujkál bennem, azért is kérem meg, hogy legalább ne pattanjon fel azonnal és hagyjon faképnél, ha esetleg mégis úgy dönt, hogy sok ez neki. Amikor aztán leülünk az első falat után kezdek el lassan beszélni. Egészen színtelen a hangom, próbálom úgy előadni az egészet, mintha egy rossz történet lenne, ami nem is rólam szól és nem érint meg annyira, de a vége felé már egyáltalán nem megy. Enyhén remegni kezd a kezem és csak akkor szűnik meg, amikor megszólal, megszorítja a kezem. Kell pár pillanat, mire újra képes vagyok megszólalni és ez csakis neki köszönhető.
- Az lehet, hogy jobb lenne, nem akarok itt... kiborulni. Mármint egyáltalán nem akarok kiborulni, de... - elnézést kérő fájdalmas mosoly jelenik meg az arcomon. Igazán nem szeretném, ha látná, hogy kiakadok, talán képes is leszek rá, hogy ne történjen meg, de nem vagyok benne biztos, úgyhogy nem tuti, hogy a legjobb hely erre a beszélgetésre tényleg a cukrászda.
- Viszont a lakásodról már végképp nem léphetsz le. - eresztek meg egy apró mosolyt, bár most rendkívül erőtlen, közel sincs azokhoz, amiket eddig hozott ki belőlem. De attól még ez tény, csak nem húz el a saját otthonából, ha végül mégis visszariad a hegeimtől, hiszen az egészben ez a legdurvább, ez az, ami véget szokott általában vetni mindenféle ismeretségemnek. Azt persze nem tudhatom, hogy esetében ez nem újdonság, hiszen már látta.

Tárgy: Re: Cukrászda 20.10.13 14:30

Így jobban belegondolva most már örülök, hogy mégis eljöttem ahhoz a sulihoz. Eleinte nem sok kedvem volt hozzá, amikor Mike mondta, hogy merre van, mert nem sok keresnivalóm szokott lenni arra, sőt, meglehetősen kevés dolgom van arrafelé, mondhatjuk így is. Nem igazán hiszek a sorsban vagy ilyesmikben, de ez határozottan jól sült el. Hiszen, ha nem vagyok ott, Josie-val sem találkoztam volna, és akkor most nem is lennénk itt. Ami így belegondolva igen nagy kár lenne, mert nagyon élvezem Josie társaságát, még úgy is, hogy nem igazán vagyok hozzászokva, hogy ennyire józanul ilyen hosszan elbeszélgessek valakivel. De ki tudja, az is lehet, hogy öregszem, vagy nem tudom, minek kellene betudnom ezt. az is lehet, hogy nem is kéne mindig innom, ha beszélgetni akarok valakivel. De ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy ez egész az ő műve, és ő van rám valójában ilyen hatással. Simán el tudom képzelni, szerintem csak letagadná, hogy ő nem is csinál semmit, pedig érezhetően megbolondított, mert nem szoktam ilyen lenni. Máskor teljesen... más vagyok. Erre jön ő és hirtelen megint más srác vagyok. A legfurább pedig az egészben az, hogy még csak nem is bánom. Tetszik ez a helyzet, komolyan.
- Örülök neki. Mert minden egyes szavam komoly. Erről biztosíthatlak. - mosolyodom el vele együtt én is, mosolyom pedig egyre szélesebb, mert az arcára kiülő enyhe vörösség szerintem csak még aranyosabbá teszi. Nem, mintha egyébként nem lenne már amúgy is szép, és aranyos, de jól áll neki ez a kis pír. Így csak még jobban tetszik. Mármint... oké, tényleg tetszik, ezen már kár lenne bármit is tagadni. De még mindig nem találom a választ arra, hogy most miért más ez, mint azok az esetek, amikor máskor egy lánnyal beszélgettem. Mert őt másképp kedvelem. Úgy értem, sokkal jobban tetszik. Nem lennék képes elvinni egyetlen éjszakára, hogy aztán még a nevét is kitöröljem az emlékezetemből, ebben biztos vagyok. Inkább ő küldjön el a fenébe, de nem hiszem, hogy ki tudnám verni a fejemből. Nem tudom miért van, egyszerűen csak így van és kész. De már nem zavar, meg se próbálok tenni ellene. Nem mintha eddig nagyon küzdöttem volna bármennyit is.
- Na és tetszik? - kacsintok rá játékosan a bátorsággal kapcsolatos kijelentésére reagálva, de azért én is elnevetem magam. Persze nem kell tudnia, hogy tökéletesen bevállalnám akármikor, az se érdekelne, ha ténylegesen csak a hálójába akar csalni. Gondolataim jelenlegi kuszaságából ítélve ezzel már amúgy is sikerrel járt. Mondjuk azt én is nehezen tudom róla elképzelni, hogy ártana bárkinek is, már ránézésre sem tűnik annak a típusnak, aki akár csak bosszút állna bármiért.
- Nagyon helyes! Nem is szeretném megtudni, hogy kilógtál! - nézek rá, továbbra is tartva a szigor halvány árnyalatát a szemeimben, de nem bírom sokáig, mert érzem, lassan újra elvigyorodom, és ezt nem is tudom sokáig visszafogni. Megint elmosolyodva fürkészem az arcát, mikor oldalra dönti a fejét, és ártatlan pillantásától kezdek egyre inkább elveszni abban a gyönyörű szempárban. Egyetlen gondolat kezd el veszettül cikázni az elmémben: "Istenem, mennyire megcsókolnám most!" De nem szeretném elijeszteni, főleg most nem, hogy úgy látszik, kezdi nekem megadni a bizalmat, az pedig nekem már határozottan pozitívumként van elkönyvelve, hogy elkezdi elmesélni nekem a történetét. Tekintve, hogy miket árul el a múltjából a szavaival, és abból, milyen nehezen is megy ez neki, kétlem, hogy sok ember tudna róla, így duplán is jól esik, hogy méltónak talál arra, hogy ezt elmondja nekem. Érzem, hogy megszűnik a remegése, és ennek nagyon örülök. Nem akartam ennyire felzaklatni, nem tudtam, hogy ilyen hatással lesz rá ez az egész. Most már inkább rosszul érzem magam, amiért annyira erőltettem, hogy bízzon bennem. Persze nem bánom, hogy elmondta, és ettől nem is lett kevesebb a szememben, sőt! Nagyon nagy erőre vall, hogy ki tudta ezt adni magából, csak van egy kis lelkiismeretfurdalásom, amiért ilyeneket húztam elő belőle.
- Nyugi, értem. Semmi baj! Igazából nekem nem kellett volna pont itt ennyire erőltetnem a dolgot. Ne haragudj! - most rajtam a sor, ami a bocsánatkérő pillantást és mosolyt illeti, de megint csak későn kapcsolok, ami a kezünket illeti, és hosszan nézek a szemébe, mire egyáltalán rájövök, hogy illene elengednem a kezét. Úgyhogy pár másodperc múlva finoman lecsúsztatom kezem az övéről, ezáltal még egyszer azért végighúzva ujjaimat a kézfején.
- Igen... mintha annyira faképnél szeretnélek hagyni. Megnyugtatlak, sehonnan nem fogok lelépni. - nézek rá őszinte mosollyal. Azt már persze nem teszem hozzá, hogy nem tud olyat mondani, sem mutatni, ami miatt le akarnék lécelni. Főleg nem tőle. Az ugyanis nem fog megtörténni!

Tárgy: Re: Cukrászda 20.10.13 19:35

Az eddigi időszakomban ez az egyik legjobb napom, ha nem tényleg a legjobb. Nem érzem, hogy bejöhet mellé valami negatívum, ami folyton megtörténik, akármit is teszek, vagy akárkivel is vagyok. Most valahogy úgy minden jó, sikerült megszereznem a tanár számár, jól érzem magam ezzel a sráccal, úgy is, hogy alig ismerem és csak most találkoztunk. Egyszerűen az egész úgy klappol, mégha valahogy hihetetlen is. A szavai pedig rendkívül jó érzéssel töltenek el annyira, hogy azt elmondani is nehéz. Nem csoda, ha tényleg megpróbálom rászánni magam, hogy megbízzak benne. Nem egyszerű, és a rossz érzés így is folyton ott motoszkál, hogy esetleg mégis itt hagy, hogy kiakad ha elmondok neki mindent az elejétől a végéig, de... remélem, hátha nem így lesz. Jó lenne, ha most az egyszer nem kéne csalódnom, vagy legalább nem azonnal, hiszen az utóbbi időben csak pofára esések sorozata ért utol és ez már tényleg kezd sok lenni. Nem mondok már semmit erre a bizalom kérdésre, azt hiszem nem kell ezt túlboncolgatni. Azt hiszem a halvány pír, ami megjelenik az arcomon teljesen jól jelzi, hogy kicsit még zavarba is jövök a szavaitól, de úgy látom ez sem zavarja.
- Persze, hogy tetszik, ha már én cseppet sem vagyok bátor, legalább valaki az, akit ismerek. - mosolyodom el. Igazából még igazat is mondok, hiszen saját magamat cseppet sem tartom bátornak, sőt kifejezetten félek mindentől, bár ennek is meg van az oka. Elég rendesen összetörtek ahhoz, hogy elszálljon a bátorságom, ami valaha volt is. Szóval tényleg jó, ha legalább valaki van mellettem, aki helyettem is az lehet, mert hát Jast nem is tudom... őt nem bátornak mondanám, inkább vakmerő, vagy teljesen zakkant. Az éjszakai csatangolásra már csak elnevetem magam.
- Maximum, ha te is jössz velem... úgy szabad? - pillantok még rá egy apró mosollyal. Végülis úgy biztos nem lesz ellenére és akkor ez lehet egy kiskapu, mert hát mégsem maradhatok minden este otthon, hogy ne essen bajom. Arról a kellemetlen tényről már nem is beszélve, hogy az igazi veszély, ami folyamatosan a nyomomban jár még csak nem is az éjszakához köthető, az nappal is bármikor ugyanúgy utolérhet. És ezen jelenleg sajnos nem változtat az ég világon semmi. Azt hiszem egyáltalán nem lenne ellenemre, ha megcsókolni, szinte látom a szemében, hogy valami ilyesmi járhat a fejében. Azért mégis csak e téren valamelyest tapasztaltnak mondhatom magam, meglátom az apró jeleket, de mégsem teszem szóvá, inkább belekezdek a kellemetlen történetbe, ami rólam szól és amiről így nyíltan még nem beszéltem senkinek sem. Még Danny se tudja a részleteket és a nővéremnek is csak annyit mondtam, amit muszáj. A kezem remegése lassan alábbhagy, amikor érzem az érintését és a finom simítást a kézfejemen. Hevesen zakatol a szívem, de lassan ez is alább hagy. Végül csak elhallgatok. Nem megy egyelőre tovább, vagy legalább nem így egyszerre, kell egy kis szünet.
- Semmi gond, nem a te hibád. Én... azt hiszem szeretném elmondani, így jobb, mert ha... tudod ha megkedvellek, akkor idővel úgyis megtudnád, és sokkal rosszabb lenne, ha akkor hagy faképnél. - azt már kár is mondanom, hogy ha megkedvelem, hiszen ez már egyszerű tény, már megkedveltem és ehhez kétség sem fér. Az sem zavar egyáltalán, hogy javasolja, hogy ne itt folytassuk. Nem is szeretném és nem érzem azt egy pillanatig sem, hogy esetleg veszélyes lenne felmennem egy szinte ismeretlen srác lakására. Valahogy nem gondolom már ismeretlennek, nem is tudom... furcsa.
- Hát jól van, legyen így, reménykedem. - apró mosoly jelenik meg az arcomon, egészen enyhe most, majd gyorsan intek a pincérnek. A sütit azért ne hagyjuk itt, az enyémből legalábbis alig ettem, kb. egy falatot, ami azért szinte semmi. Megkérem, hogy csomagolja el, aztán fel is állok, amíg vissza nem tér a fickó.
- Merre laksz? - megvárom, amíg ő is feláll és valahogy magától értetődő mozdulattal csúsztatom a kezem az övébe. Láttam, hogy a busznál is nehezen engedte el az enyémet, és most az asztalnál, nem hiszem hogy megorrolna e miatt.

Tárgy: Re: Cukrászda 21.10.13 20:31

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Cukrászda 12.11.13 20:04

Raven Hannigan

Elég érdekesre sikerült a tegnapi este. Másnaposan felkelve édesre fájt a fogam. Így hát el is mentem a külvárosi cukrászdába. Bementem helyet foglaltam. A pincér jött, és felvette a rendelést... a mai menü egy sajttorta szelet lesz. Ameddig a pincér kiszolgált, addig csak bámészkodtam, nézelődtem, hogy milyen szép is ez a hely. Kihozta a pincér az édességem és elkezdtem enni. Egyszer csak kaptam egy sms-t, és ez állt benne:
-"Hello! sűrgősen beszélnünk kell!"
Elgondolkodtam, hogy ki lehet az és miért kell beszélnem vele. Habár tegnap este elég szépen szétcsaptam magam, és hiába is próbáltam volna emlékezni rá, nem sikerült... az utolsó emlék az hogy felemeltem a tequilás poharat.
Egymás után záporoztak a gondolatok és a kérdések, hogy ki lehet az.
Aztán kaptam a következő sms-t:
-"Raven Hannigan vagyok"
Még így se ugrott be. Csak gondolkoztam de nem jutottam semmire...Vajon miért kereshet? Vajon csináltam volna tegnap este valami hülyeséget amit józanon megbánnék? Nem értettem a dolgokat! Remélem, hogy felkeres és elmondja, hogy mit akar!

Tárgy: Re: Cukrászda