Adam

Adam biztosan nem is sejti, hogy mi fog rá várni a mai napon. Szükségem lenne rá, nem is gondolja mennyire, ezért is remélem hogy képtelen lenne nekem nemet mondani. Valójában egy nem szokványos szívességet szeretnék tőle kérni és még nem tudom hogyan is tudhatnám finoman közölni vele, hogy mégis milyen dologban kellene segédkeznie. Piszkosul remélem, hogy megy neki valamennyire a színészkedés, mert biztos vagyok abban, hogy szüleim kérdések tömkelegével fogják várni, amire megegyező választ is kellene adnunk. Szóval van még pár dolog amit nekünk egyeztetni kell, mert fenn áll a lebukás esélye is. Ezért is néztem ki egy csendes helyet, ahol eltudnánk beszélgeti egy forró kávé társaságában. Mindössze pár percet kellett csak várnom arra, hogy Adam is megérkezzen. Gondterhelten felsóhajtok és eldöntöm hogy mindent vagy semmit alapon már most elárulom neki szándékaimat, vagyis megpróbálkoznék vele.
- El sem tudod képzelni mennyire örülök annak, hogy szabaddá tudtad tenni magad. - Ideges vagyok, de azért halványan rámosolygok. Adam eddig nagyon is jól bánt velem és rosszul érzem magam azért, hogy ilyenre szeretném megkérni, de csak benne bízok meg, na meg azt is tudom, hogy ha valaki akkor Ő igazán elnyerné szüleim tetszését. Nyeltem egy nagyot mielőtt bele kezdenék.
- Először is szeretnék őszinte lenni veled és tudnod kell, hogy azért akartam ma veled találkozni, mert lenne egy kis hátsószándékom veled, persze csak akkor ha neked nincs ellenedre. - Nem vitt rá a lélek, hogy egyszerre mindent rázúdítsak. Ezért hirtelenjében csak ennyit árultam el neki, adok neki egy kis időt megbarátkozni a gondolattal.

Ruha

Mondanom se kell eléggé friss még ez a valami, ami kettőnk között van Blancaval. Nevezzük barátságnak. De ahhoz épp elég, hogy tudjam akar valamit, méghozzá nagyon. Más különben sem sürgette volna ennyire, hogy találkozzunk mondván, hogy beszélnünk kell. Bármikor beszélhetünk, de akár telefonon is közölhette volna velem mondanivalóját. Meghallgattam volna... és ez a titokzatosság. Semmit sem árult el azzal kapcsolatosan, hogy mégis miről szeretne velem beszélni. Nos, ez nekem vagy nagyon jót jelent vagy nagyon rosszat. Egyre több dolog van amiről nem beszélünk. Mondhatni csendes az egyetértés kettőnk között mostanság. Egyre több dolog kerül a " Minden, amiről nem beszélünk " mappába. De egyszer csak szót kell ejtenünk róla. Mindenesetre én türelmesen ki fogom várni azt a napot. Semmit sem fogok ráerőltetni, viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy egy kicsit sem fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miről lehet szó. Mi lehet olyan fontos? Mert az kétségtelen, hogy fontos. Izgatottnak tűnt és kissé talán zavartnak.
Mégis csak sikerült néhány percet késnem pedig siettem. Ő pedig elképesztően gyönyörű, mint mindig. Ez is a terv része? Mert így már egész biztosan nem fogok tudni ellenállni neki. Előtte nem volt gyenge pontom. Hát most már van...
- De azért ugye nem kellett rám sokat várnod? - Ugyan nem erősségem a pontosság és néhány perc még igazán belefér, de azért szeretnék az illendőség határain belül mozogni.
- Jól látom? Idegesnek tűnsz. - Egyre kevésbé értem mire megy ki ez a játék. Azt persze egyből levettem, hogy kérni szeretne valamit, nem pedig a lelkét kiönteni. Abban amúgy sem vagyok jó. Ezért is bízom abban, hogy nem valamiféle tanácsot szeretne kérni tőlem, mert az ilyesmiben piszkosul önző vagyok.
- Nos hát akkor, ne kímélj! Hallgatlak... - Most már aztán tényleg érdekel mit is szeretne megosztani velem, de a látottakból ítélve kicsit sem lesz ínyemre a dolog. Mondjuk, hogy ehhez már többé-kevésbé hozzászoktam.

Érzem, hogy ez nem kicsit fog fájni az önérzetemnek és nem kicsit fogok ezzel ellent mondani a saját elveimnek ha beleegyezem. Más különbem nem tőlem kérne szívességet ha bárkitől megkaphatná, amit szeretne. De minden bizonnyal ez úttal ez nem így van. Akkor pedig főleg tudni szeretném méghozzá mi előbb, hogy miről van szó. Bízom benne, hogy tudok is majd segíteni neki. Végül is, mi olyasmit kérhetne ami nem volna számmora megoldható? Annyira kínos csak nem lehet, bár tény, hogy zavarban van. Aranyos. Viszont ha tudná mekkora igazságot mondott a mi előbb... Rád bármeddig képes lennék várni...
- Kínos esetleg?]- Csak rákérdeztem, mert szeretném minél előbb kihúzni belőle a lényeget. Nem szoktam hozzá ehhez a zavart kislányhoz- Én a nőt akarom látni, aki bátran előáll azzal, amit kérni szeretne tőlem lesz ami lesz alapon. Mikor mondtam én neki nemet? Aki mer az nyer.
- Blanca, csak bökd ki végre. Hidd el utána már sokkal könnyebb lesz. - Soha sem hallottam még ennyit magyarázkodni és őszintén még soha sem hallottam magyarázkodni. Nem értem. Talán kicsit sok is. De bármeddig is fogja folytatni, akkor sem fogom megérteni, mert semmit sem mond. Vajon hányszor próbálhatta el ezt a tükör előtt? Le is jegyzetelte valahová, hogy mit kell mondania és most az hiányzik? Könyörgöm, ez olyan gyerekes. Tudhatná már, hogy velem bármit megbeszélhet. Bármiről beszélhetünk akkor amikor csak szeretne és biztosra veheti, hogy meghallgatom és nem fogom elküldeni azzal, hogy most nem érek rá.
- Hm, szóval ha megcsókolnálak nem húzódnál el? - Csúszott ki a számon legelső gondolatom azt hiszem túl korán. Meglehet nem kellett volna, de már nem tudom visszaszívni, de legalább őszinte voltam, mert ezt gondoltam akkor amikor közölte velem mégis mit szeretne tőlem.
- Ne haragudj. Hangosan gondolkodtam. - Most én voltam zavarban egy pillanatig, de nem hiszem, hogy bármi újdonsággal szolgáltam volna a részére. Amúgy meg a lényeg az ez. Ha megcsókolnám a szülei előtt kénytelen volna viszonozni, mégsem tolhat el magától.
- Mégis miért van erre szükség? - Az okát a dolognak még mindig nem értem és tagadhatatlanul meglepett. Azt nem tudom, hogy én vagyok-e erre a legmegfelelőbb személy vagy csak egyszerűen nem tudott máshoz fordulni, de egyáltalán lényeges ez?

Természetes, hogy minden egyes szavamat elfogják hinni, hiszen minden egyes szó, amit mondani fogok igaz fog lenni az utolsó betűig. De persze erről neki nem kell tudnia és amennyiben és amíg ez rajtam múlik nem is fogja megtudni. Legalább is amíg tudom szeretném elkerülni a csalódást... Mert láthatóan az Ő részéről ez tényleg csak barátság, semmi több. Én meg próbálom ezt elfogadni. Nem gondolni rá annyit abban bízva, hogy az idő majd minden problémámat megoldja helyettem, mint eddig is. Ha nem akartam tudomást venni valamiről hát figyelmen kívül hagytam idővel pedig el is múlt ez az érzés mintha soha ott sem lett volna. Nincs más dolgom csak találni valakit, akiben hasonlóképp megtetszik valami. Ezzel már csak annyi a probléma, hogy benne nem csak valami tetszett meg mint például a feneke, hanem minden.
- Volt már rosszabb is... Nem jelent gondot. Gondolom az apád meg is ölne ha a lánya fenekéről kezdenék beszélni. - Azt hiszem ez így is a normális. Számtalan ilyen vacsorán voltam már, unalmasabbnál unalmasabbakon. De ez most más lesz. Bár így sincs kizárva, hogy Blanca egy néhányszor majd sípcsonton rúg az asztal alatt.
- Csupán csak érdeklődtem, hiszen ezt még soha egy nőtől sem állt módomban megkérdezni. Ha úgy tetszik kíváncsi voltam... - Ezzel nem a válaszadás alól akartam kibújni. Bevallom kicsit tényleg mozgatta a fantáziámat, hogy vajon mi vette rá arra a felvételre. Na és a szőkeséget? A legutóbb sem volt túl jó színben és azóta sem beszéltünk róla.
- Volna még valami? Mert ha nem, akkor lenne még egy kis dolgom a vacsora előtt. Neked pedig nem kellene már készülődni? - Fogalmam sincs mivel fogom még meglepni és amit azt illeti kicsit időszűkében vagyunk már. Ami pedig a másik dolog, hogy a szüleihez is most először lesz szerencsém, de mostanára ez már jelent akadályt. Kimondottan előnyösnek tekintem, hogy a legutóbb szemügyre vettem a bárszekrényt, mivel ha jó láttam az édesapjának igen jó ízlése van.

- Mást sem teszek... Látta még valaki rajtam illetve rajtunk kívül azt a felvételt? - Rendben. Én is csináltam őrült dolgokat, követtem el hibákat mert azt akartam és igaza van... Pokolian jó érzés valami olyasmit tenni, amit a társadalom nem néz jó szemmel mégis élvezhető. De ugyan akkor én nem csináltam kisfilmet belőle. Ahogyan azt sem hiszem, hogy csak emiatt kezdett el a saját neméhez vonzódni, ami már magában ellent mond a közösségi normáknak. De azt még mindig nem tudom, hogy ezt nekem miért kellett látnom? Mert így minden csak sokkal rosszabb és nehezebb lett. Komolyan, el kellene felejtenem mindazt, amit láttam. De egyáltalán lehetséges ez? Akkor valamiképp túl nagy hatással volt rám a dolog és nem gondolom, hogy kizárólag a másnaposságom miatt. De a saját szemszögemből nézve a dolgot... Egy roppant vonzó nő mutatott nekem egy felvételt, amelyen egy másik hasonlóan vonzó szőkeséggel, hogy úgy mondjam elég közeli kapcsolatot alakítottak ki egymással. Mégis mit kellene szólnom mindehhez? Leszámítva, hogy nyálam nem maradt a végére... Azért mégsem volt felkészülve rá, hogy egy felnőtt filmben fogom viszontlátni a reggeli palacsintám fölött.
- Tűrhető? Te most viccelsz? Ezt inkább meg sem hallottam. Biztosan nagyon elragadó leszel. - Azt hiszem kezdem magam beleélni a szerepembe, csak nehogy a végén pofára essek, már pedig ez fog történni és csúnya lesz. Őszintén szólva nem szeretem magam megjátszani, hiszen olykor az igazság sokkal fájdalmasabb tud lenni a hazugságnál. Még akkor sem könnyű vagy akár egyszerű, amire kér, ha még csak az igazat is kell mondanom. Különösen azért nem könnyű... Tényleg tartok egy kicsit attól, hogy túl jól fog végződni ez a vacsora.
- Az leszek. - Keltem fel addigi helyemről... Jobban mondva volna még valami. Közelebb léptem hozzá majd lassan kezdtem el húzni magam felé. Végül pedig mindkét kezem a derekára csúsztattam és finoman megcsókoltam.
- Hát akkor viszlát este. - Úgy vélem a mi kis "főpróbánk" különösen is jól sikerült. Nehezemre esett őt elengedni. Kezeim lassan lecsúsztak a derekáról majd ha nincs más, akkor ideje indulni. Még sok dolgunk van.

Daniel

- Esküszöm, még egy terepgyakorlat, és le leszek rokkantosítva még a pályafutásom kezdete előtt- nyögök fel fájdalmasan, miközben telefonon keresztül hisztizek egy sort Aidennek. Az egyetlen pozitívum, hogy kivételesen Vegas mellett folyt az "esemény", így nem kell messze lennem Shirleytől. A baj csak az, hogy haza se mehetek, elvégre.. mégis csak egy bentlakásos suliba járok... Franciaországba. Igen, hazudnom kell a tulajdon nővéremnek, csak mert ez a szabály. Még mindig utálom apámat, amiért akaratomon kívül rángatott be ebbe.
A kocsi egészen a hotelig visz, ahol megszállok. És már megint ez a kellemetlen recepciós.
- Jó estét, kérném az 506-os kulcsát, meg egy csontkovácsot- a férfi összevont szemöldökkel mered rám, majd lemondóan megcsóválja a fejét.
- Esetleg egy félmeztelen Brad Pitt?- kérdezem reménykedve, mire megtörik a jég. A morcos férfi mosolyogva nyújtja át nekem a kulcsot, persze nemhogy Brad Pitt, még csak félmeztelen pasi sincs a közelben.
- Hát, ez se az én napom- vonok vállat, majd szabályosa felkúszok a lakosztályomig, hogy ott egy jó meleg fürdőt vehessek, meg be pár Aspirint, holott... tényleg javamra szolgálna egy csontkovács, mert ezt a "Spiderman módjára ugráljunk a háztetőkön" dolgot, nem az én törékeny alkatomnak találták ki. De legalább nem tört el semmim, hurrá, éljen a pozitív hozzáállás.

A szomszéd pubba megyek "relaxálni", mert fáj bevallanom, messzebb nem hiszem, hogy el tudnék jutni, ott meg már a nevem is tudják. Hát persze, ha valaki már lassan két hónapja rendszeres vendége... azt megjegyzik maguknak az emberek.
- Hello Al, csak a szokásosat- dobom fel magam az egyik bár székre, majd ujjaimmal dobolva az asztalon várom, hogy kézhez kapjam a koktélom.

Azta! Régen kápráztatott el nő annyira, mint ez a... Nos, fogalmam sincs, hogy hívják. Pedig bemutatkozott, amikor az első italt fizettem neki, de a fene se jegyezte meg. A második körnél már a fél életét elmesélte nekem, amiből én csak annyit fogtam fel, hogy táncosként dolgozik valahol itt, Vegasban. Ennyi nekem elég is volt ahhoz, hogy jobban bedobjam magam. Ha az a barna, szinte fekete göndör haj nem lett volna elég, akkor ott volt a teste, amit alig takart ruha. Nem kicsit kötötte le a figyelmem, őt pedig nem igazán zavarta, hogy rohadtul nem a szemeit néztem, amíg beszélt.
Mondanom sem kell, könnyű volt magammal vinni hátra. Először a mosdó volt a cél, de nem jutottunk el addig. Én pedig nem vagyok szégyellős. Jó nekem a sötét folyosó is. Mivel még nem voltunk benne annyira az éjszakában, csak mi voltunk ennyire beindulva. Ott estünk egymásnak. Én a szokásos heves, kissé durva mozdulatokkal. Persze ő egész végig próbált csitítani és arra biztatni, hogy legyek egy kicsit gyengédebb vele, de aztán csak feladja. Még szerencse. Rontott volna az élvezeten, ha egész végig őt kellett volna hallgatnom.
Most pedig, hogy ott zihálok mellette, már nem érdekel, hogy mit csinál. Ahogy az sem tud zavarni, hogy nagyon is csúnyán káromkodik. Próbálom csillapítani a testem és a lehető leghamarabb megszabadulni tőle. De úgy tűnik, hogy nem akar nyugtot hagyni nekem. Kiabál és kiabál. Valami számomra ismeretlen nyelven.
- Most mi van? - kérdezem meg én is felemelve a hangom és úgy tolom el magam, hogy a folyosó két szemközti falánál álljunk.
Onnan nézek rá, miközben a nadrágom igazítom. Majd az ingem és a nyakkendőm is elsimítom, miközben fél szemem rajta tartom. Végre úgy kezd beszélni, hogy már én is értsem. Legalábbis a szavakat. De azon kívül, hogy mi baja van?!
- Milyen határról hablatyolsz? Milyen átkelés? Mi a f*sz ütött beléd? - ráncolom a homlokom, mire ő tovább magyaráz.
Végül csak megértem, hogy mi baja van. Ennyi az egész? Ezért csap akkor lármát? Mert csak én mentem el, de ő nem? Ha rendesen beszélni a nyelvet, már elsőre is megértettem volna, hogy miért hisztizik.
- Ez már igazán nem az én bajom, kis szívem - mondom neki, ahogy mosolyra húzódik a szám.
Elsiet. Káromkodik és a határos dumát mondja folyamatosan. Nem kevesen néznek utána. De én csak vigyorgok és amint találok egy tükröt, ami előtt meggyőződök arról, hogy rendben van a ruhám, már lépek is vissza a pulthoz. Még az otthagyott söröm sem melegedett meg túlságosan ennyi idő alatt. Kell ennél több a boldogsághoz?