- Remek! - vágtam rá egy elnyújtott szájhúzás kíséretében, lám mit tesz a sors! Egész nagy ez a tetves város én mégis egy pszichomókusba zúgok bele, úgy teljesen, premier plánba a közepébe, egy lökhárító, meg két fényszóró segítségével. Remek! - ismétlődött meg valahogy automatikusan fejben, de nem is szántam rá több figyelmet. Más se hiányozna még nekem, mint hogy kielemezzenek... - nyűglődtem még fejben, de oké! Megvan a megoldás! Elkaptam... megfizettem.. - hisz hazahoztam! - most meg már mehet a fenébe, engem meg vár otthon a mesés kis üzletem.
Ezzel ellenben viszont.. a következő ajánlat úgy első körben, tisztán vágott fejbe.

Hát ha engesztelni akar, ki vagyok én, hogy ellene menjek!? - rántottam meg a vállamat csak a fejemben és ahogy kimászott én is csaptam a rozzant kocsi ajtaját a hátam mögött.
Puccos ház volt. Ezt most állapítottam meg másodszor. És nem azért mondom mert eleve még ne láttam volna ilyet, egyszerűen csak meglepett.
Csendben álltam ott. Mögötte. Ő nem szólt, és hát én sem. Minek ide beszéd? Nem arra hívott fel, mégis amikor a kávét említette egészen elgondolkodtatott. Vajon van ennek a nőnek fogalma arról, hogy mit művel? De talán nem érdekelt. Vagy... Mindenesetre követtem.

- Ki hinné... - lépkedtem be körbevizslatva a terepet mikor ő előre ment - hogy egy magadfajta nő egy ilyen helyen dekkol le. - futott a szemem még mindig a tényeken, persze nem lopni akartam én, hülye leszek, mikor nyolcszáz dolcsinyi cucc van a zsebemben, mégis az egész újszerűen hatott.
Ekkor hallottam meg a hangját valahonnan a hátam mögül.

- Hogy inni? - fordultam hirtelen az irányba, - megszokás - mégis valahogy arra lépkedtem. Oké, akkor kezdjünk bele... - Amid van. - dobtam rá egyszerűen remélve, hogy nem valami vesebeteg lóhúgy a teljes gyűjteménye, bááár.. ha csak az alig fél órával ezelőtti állapotát nézem, kötve hiszem. - Bármi jöhet! - vágtam rá lelkesen, de aztán becsúszott valami kóbor sóhaj is, ahogy megállt ott előttem. Ez a csaj vagy tényleg kerge, vagy fogalma sincs róla, hogy figyelek én az önkéntelen jeleire.

- Fogalmad sincs róla mit gondolok... - álltam meg vele szemben, hátsó zsebemből újra előhalászva a cigimet. Megemeltem. Afféle engedélykéréssel, ha ez egy ilyen puccos hely, egy pszichológus - szótagoltam fejben - lakása, ugyan isten ments, hogy ezen bukjon meg minden.
Nem szólt. Most hogy nem vett észre vagy csak kissé elkalandozott a figyelme, ne m tudom. Nem lepődnék meg, ahhoz képest amit lenn is művelt, de még csak ez sem érdekelt. Kinyitottam a dobozomat, kihúztam a szálat belőle, és az ajkaim közé lökve, nem gyújtottam meg. Így lépkedtem hozzá közelebb.

- Éhes? - ismételtem meg a kérdést valahogy a háta mögött ahogy végül beértem. - Igen. Azt hiszem én is éhes vagyok. - csúszott a kezem a dereka köré előre, és lassan fordítottam meg a kezeimben hogy ha már farkas, úgy nézhessek a szemeibe. - De én téged kérlek... - köptem ki a cigimet, ez most mégis felesleges, és hozzá hajolva úgy kóstoltam bele...

Tetszett... ahogy a kezei elindultak a karomon felfele, hát még az, amikor egyre inkább belelendült a kicsike! Agyrázkódás? Nem lesz itt semmi gond! Ez már elsőre lejött belőle ahogy rám tapadt és ha már lúd, legyen kövér, én is a a derekára fűzve a karjaimat húztam közelebb. Mehet a menet! - villant meg a fejemben, de ekkor hirtelen tépte el magát és nézett valamiféle rémülettel a szemeimbe. Először nem tudtam mi van. Oké, mondjuk, hogy ledermedtem, hogy most egy pillanat múlva a szemei akadnak majd fenn, vagy mi lesz belőle, deee.. aztán hirtelen szabadkozni kezdett.

- Nem vagyok finnyás... - jelentettem ki teljesen átszellemülten, a szemeim még mindig összehúzva, úgy méregettem, erre ő meg valami szalvétát felkapva tapogatni kezd. Oookéééé! Kevés dolog van amire én nem számítok az életben, de ez pont ilyen.
Viszont aztán megint jött a szöveg, kitépte magát a kezeim közül, elviharzott, én meg csak... álltam ott. Most MI VAN? Hogy elmenjek? Eszembe se jutott! Hisz még csak most jöttem! - jutottam el egy panaszos sóhajig előre, aztán ahogy hallottam a fürdőszobából a heves mormogásokat, inkább felkaptam a földről a cigimet, és visszadugva a számba elindultam egy bizonyos ajtó felé. Erkély.. Oké, hát ha a föld szintjén laksz, arrafele nem sok van ilyen, itt meg a sok, puccos fények.. Mindenesetre kiléptem.

Öröm volt végre rágyújtani a cigire. A kellemes, forró füst érzése, valahogy visszaadta a szokásokat. A korlátra támaszkodva alkarral egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ugyan mi a jó életet is keresek én itt... deee... aztán megjelent mögöttem, és én kiegyenesedve fordultam szembe vele.

- Ennyire azért nem voltam büdös... - szívtam bele egy fojtott vigyorral a cigibe, ééés jól tudtam én, hogy a nők... - mit...tudtam, hisz sohasem volt dolgom ilyennel - de szóval nem enyhén piperkőcök, ez már viszont nekem is nem enyhén túlzásokba ment. Komolyan viszont mégse érdekelt.

- Szóóóvaaaal... akkor a doktornő most rosszalkodik? - kérdeztem vissza enyhe élű mosollyal és ha kéri miért is ne, lassan megsodorva az ujjaim között, felé nyújtottam a cigimet. - Minden tekintetben... - pillantottam fel a szemeibe, mélyen... közéjük fúrva magam teljesen, és jól is tudta mire is gondolok, hisz nem tűnt útszéli lotyónak aki csak úgy minden második nap szabálytalan sofőröket rángat fel, ami reméltem most legalábbis az én érdemem.
Aztán viszont... megint mellé beszélt. Úgy látszik szokása, ha nem tetszik a saját árulkodó tekintete, amire már nekem is mosolyognom kellett.

- Elhiszem. - kapaszkodtam két kézzel a korlátra, és egy nagy sóhajjal belenéztem a messzeségbe - Én viszont tényleg beléd kóstolnék inkább, mint valami ételbe... - fordítottam vissza felé a fejemet, de azt a vascuccot, nem engedtem el. Hogy miért? Talán javulnék? Kötve hiszem! Sokkal inkább talán valami másvalami keringett a fejemben.

"Jó ízem.." - villukszolt még egy darabig a fejemben, és erős késztetést éreztem, hogy közöljem, hogy akkor próbáljuk meg máshol, de aztán ahogy szemmel rávetette magát a cigire, valahogy csak elvette a figyelmemet.

- Látom le se tagadhatod a szerepedet... - húztam össze enyhe vicces éllel a szemeimet - deee... tetszik ez a hozzáállás! - vigyorodtam el csak az orrom alatt, szemmel végig követve, ahogy a kiáramló füst lassan utat tör az ajkai között. Ínycsiklandó volt. Komolyan mondom.. íncsiklandó! Vagy csak én gerjedtem be tőle ennyire(?)

- Hm. Ez meglep. - ráncoltam már másodszor a szemeimet. Ki gondolta volna!? Ez a tökéletes rend mindenhol... rendezett lakás... rajta a cuccok.. az élet.. Na már ha azt a félig bekómált pingvintáncot nem számítjuk ott a zebrán!
Visszanyújtotta a cigit, de a szemei... az istennek se akarta kitépni a szemeimből. Hát én meg engedelmeskedtem neki. Hülye leszek, ha nem, pláne ahogy láttam ott megcsillanni valami mást is a szemeiben, amikor hirtelen rántotta vissza a szálat, és ahogy én kérdőn emeltem meg a szemöldököm, egy szemvillanás alatt csusszant.. végül is az ölembe. Oookééé... Nekem se kell kétszer mondani!
Lefagytam. De csak addig, amíg fogva tartotta a szemeimet, és ahogy a keze lassan közelített a szám felé, én belekapaszkodva a másik oldalán is a korlátba, - hogy fogságba ejtsem - lassan engedtem neki. A cigi az ajkaim között, csak.... már a legkevésbé sem érdekelt.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy nagyon a tűzzel játszol? - kérdeztem valahogy oldalra rendezve a cigimet, és csak hogy tisztában legyen vele miről is beszélek, altestemmel rátolatva enyhén nekinyomtam a korlát hideg vaspántjának. - Még a végén... meggyulladsz... - néztem le cseppet sem kevés tüzes... indulattal? Neeeeem.. nem-nem-nem-nem, teljesen más volt az a szemeimben. De értette. Biztos voltam benne, hogy érti minden lépésemet, mégis ahelyett, hogy a szája válaszolt volna... megint beszélni kezdett.
Elvigyorodva emeltem fel a fejemet, és vissza lépve egyet a cigi inkább a kezembe menekült, csak hogy vigyorral rázhassam meg.

- Nem mondták még neked, hogy túl sokat beszélsz? - kérdeztem, még utoljára mélyre szívva a maradék csikket, és amikor éreztem a keze is kutatni kezd.. - vegyük kezünkbe a dolgokat - már repült is az erkély túlsó vége felé, majd szabad kezemmel a tarkójára kapva, az ajkamra rántva hozzá préseltem a testemet. - Majd én segítek... - suttogtam csak az ajkain, a szemem végig pásztázva azokat a telteket, de aztán nem tököltem tovább, mielőtt újra lógni kezd, szorosan húztam magamhoz, és kérlelhetetlenül, de nem kapkodva, csókolni kezdtem.
Úgy látszik ez a nő csak egy esetben marad csendben. Ha valaki befogja neki!

( Egy kis aláfestés... ♫ )

Egyre feszesebben markoltam.. a vasat szorító karjaim között, ahogy egyre inkább beindult a kicsike, és amikor éreztem a kezei a seggembe marnak, nem mondom, hogy nem dobott nagyot a véremen. Kívántam őt! Már hogy az istenbe ne kívántam volna, amikor nem kicsit volt mutatós darab, és ahogy elnézem... vérmes! Deszereteeeem az ilyet!

Nem is csalódtam benne, mikor egyre inkább rám tapadt, talán bele is vigyorogtam a csókba, amikor eleresztve a korlátot a kezeim a seggére fonódtak, és viszonozva a kedvességet most én markoltam bele. Meg is lett az eredménye, ahogy nagyot taszajtva rajtam, megindultunk vissza a lakás felé, és ééén... egy pillanatig sem ellenkeztem, hisz ezért is jöttünk ide!
Már a szoba közepén jártunk, mikor éreztem, hogy elszakad, de én nem engedtem hogy meglépjen. Illetveee.. a kezeim még mindig a seggén tapadva, csak hogy el ne fusson, vagy találjon újabb kifogásokat, viszont végül eszébe sem volt menekülni.
Második kör! A kezei az ingem alatt, éééés.. akkor már tudtam, hogy nyertem! Én... nyertem! Nem lesz több inalás, eszébe sincsen, én meg szorosan tartva azt a kemény... izmos falatot a kezemben a másik feszesen indult fel a hátán.
Egy pillanat alatt repült az ingem, én meg rásegítve kaptam el az ajkát, hogy belé tépjek, de aztán megint eltol és elkezd bogarászni a testemen.

- Mi az... - kérdeztem összehúzott szemekkel, próbálva visszanyelni a feszült légzésemet, de válasz helyet a nyakamba hajolt és éreztem végigfutni azt a forró nyelvet. Isteneeem... - vigyorodtam el, amikor közben a keze is járni kezdett, ééés valahogy automatikusan csukódott le a szemem. Imádtam, ha egy nő játszik velem! És bár megfordult a fejemben, hogy jöjjön aminek jönnie kell egy pillanat alatt kenem fel a falra, dee.. kíváncsi voltam rá, mit tud még a kicsike.

- Ahogy elnézem, te meg játszani... - hajtottam állammal oldalra a fejét, csak, hogy leheletemmel végigbizsergetve a fülébe suttoghassam, de a szám közben vigyorgott, a szemem csukva, és amikor ő újra rátalált a nyakamra, éreztem, hogy az ujjaim egyre szorosabban marnak a bőrébe.

- De ki tudja... Talán... még rosszul is járhatsz... - suttogtam megint, ezt már néhány forró csókkal kísérve a vállgödrébe, amik egyre lejjebb tolták azt a kis pántos cuccot a szám alatt, majd az egyik kezem is belekapva valamivel élesebben belé harapva húztam még lejjebb... - Vagy épp, hogy mégsem... - következett a nyaka... újabb harapás, majd újra és megint, és én egyre jobban begerjedtem illatos bőrének ízére a nyelvemen...

Ééédes volt a bőre... Oké, ez hülye hasonlat, de legalább annyira élveztem mint egy jó nagy adag fagylaltot a tv előtt ülve. Ekkor éreztem meg az oldalamba maró körmöket és ahogy végighúzta rajtam, az én ujjaim is élesebben martak bele. A k*rva élet! - fordult meg a fejemben, mégis csak vigyorogni tudtam, bele a közben vörössé harapdált bőrébe, ha megfizet, hát megfizet, minden egyes percét élveztem, mégis volt ott egy szó ami egy pillanat alatt hűtötte vissza a véremet.

Zsaru? - emeltem el a nyakából a fejemet, és ja, hát az életösztön mindig is erősebb volt, mint a f*rkam ösztöne, de ahogy folytatta, az egész egy pillanat alatt csúszott vissza a semmibe.

- Hidd el még annál többet is tehetek veled.. - suttogtam megint fölé hajolva, miután egy szemvillanás alatt az a szoros cucc is lekerült róla, az én kezeim meg visszataláltak a testére, egyre feljebb csúszva a fekete csipkés melleire, éhesen falva magába a látványt, újra a szemeibe néztem.
- Mutasd mit akarsz! - dobtam oda csak egy könnyed vigyor kíséretében, mikor a kezei végigcsúszva a karomon, végül a csuklómba marva húzta hátra a fenekére. Ejj, de meglepő hogy minden kívánságunk egyezik.. - martam szorosan bele, csak hogy közelebb ránthassam, egészen rá a testemre, és egy rövid éhes csókra megint a szájára vessem magam.
Hogy rosszul? Na ezt én se hiszem, deee... ugye a lényeg, hogy én legyek az aki jól jár, és ahogy elnéztem ezt a forró, tüzes kancát itt a kezemben, nem kicsit adta meg a válaszokat. Nem is tökölt sokat, csábos pillantással a szemembe végignyalta az ajkát előttem, de olyan intenzitással, hogy már az az egyetlen mozdulat is mérföldeket dobott a véremen. Aztán már csak azt éreztem, hogy repülök, egyetlen határozott mozdulattal csapódom azon aaa.. kanapé izén, vagy ágyon, ő meg már ott ül az ölemben, és kicsit sem szerényen úgy veti rám magát, mint egy vadállat. Hogy engedelmeskedtem?? MINT AZ ATOM! Az ajkaim szinte felfalták az ölemben, a kezeim a csupasz bőrön száguldozva faltam magamba az érzést fel és le... hátra és előre, élvezve azokat a kerek formákat a kezeimben, amikor éreztem, hogy megmoccan az ölemben nem is kicsit szorosan ingerelve.

- És te komolyan azt gondolod, hogy ezt sokáig játszhatod velem büntetlenül? - fagyott meg a leheletem, a tüdőm zihált, de én mégis visszafogtam, arra az egyetlen.. néma percre, amíg tenyeremmel a combjába marva az ölemben az arcát fürkésztem. Szabad kezemet a hajába fűztem, fel, egyre feljebb, az arca oldalán, és úgy néztem a szemeibe... Imádtam a barnákat! Hát ha még ilyen dögösek...

A következő pillanat viszont hirtelen jött. Közelebb hajolt... alattomosan... kéjesen és amikor éreztem belém harap, na OTT veszett el minden! Az ajkára téptem, de olyan szenvedéllyel, hogy lazán meghazudtoltam az előzőeket! Kezei a bőrömben, én meg elengedve a megtépett száját, lecsúszva a nyakára, most sokkal élesebben haraptam bele, de kezeim már ráküldve a gombjaira, nem is tököltek tovább, egyetlen mozdulattal téptem le, majd egy pillanat alatt kapva el a derekát, számmal egy levegővételre sem engedve lendültem oldalt vele, hogy végigfektetve a kanapé vonalán lerángassam róla azt a vacakot.(gatyát) Nem tartott sokáig.. Mire a lábát újra a kezembe vettem, és szoros harapásokkal indultam egyre feljebb, a lábszárán, a combján, majd kezeim végigkúszva a teste vonalán egyetlen tépő mozdulattal kaptam le azt a vadító kis csipkés tangát, és elhajítva a semmibe a szám végre belekóstolhatott oda, ahova mindig is akart. Lássuk itt is ugyanolyan édes e... (?)

~ Ritka rossz, kérlek nézdd el nekem ~

Hogy büntetni? Mi az hogy! De lefogadom, hogy nem kicsit lesz kedvére minden élvezet, és ahogy továbbra sem csitul, vagy engedelmeskedik, hanem egyenesen belém harap, meg is látja a büntetésemet.
Éééés kinevet! De nem sokáig, Lassie hozzám képest útszéli öleb, és amint pattant a vékony csipke pántja, nem is haboztam tovább, bevetettem magam az édenkertbe.
Hogy nyögött? Annál élvezetesebb! Annál jobban pörgette a véremet, pláne a keze a hajamban, egyre feljebb húzott és sürgetett, valamilyen hülye... indoknál foga mégsem hagytam abba, hogy gyere kislány, tedd a dolgod, most te következel, hanem egyre mélyebbre hatolva a testében, combjait szorító kezeimen élveztem ahogy a teste folyton megremeg.
Aztáááán.. mégis ő volt aki lelépett. Pedig.. ha nem hátrál meg az biztos, hogy Mennyekbe repítem, de ha már felpattant itt velem szemben akkor ugyan térjünk már rá az előbbire. Mégsem volt időm megszólalni. Kezei az arcomon, szemei a szemeimben, mégis mielőtt csak megszólalhattam volna, már magától tudta a dolgát a kicsike, és minden izmom megfeszülve csak hagytam, hogy mindvégig a szemeibe nézve magukhoz ragadjanak azok a követelő kezek. Hogy felnyögtem? Mééég az is lehet, sőt, még annál is tovább merészkedtem, ahogy nem bírva tovább a strapát nélküle, egyetlen hirtelen mozdulattal kaptam a tarkója után, csak hogy magamhoz rántsam és most én harapva az ajkának bőrébe, a korábbi intenzitással essek neki.
Nem lesz ez így jó kislány, nagyon nem lesz. Ideje lenne lépni a következőre! - villant meg egyetlen ösztönös gondolatként a fejemben, de ahogy azok a finom ajkak már a nyakamon jártak körbe, fejem az égnek emelve, a szemeim lecsukódva adták meg magukat a több, mint kellemes enyészetnek.
Ekkkkor viszont, hogy ne lenne? Na de milyen igaza van! - helyeseltem fejben, miközben megemeltem az altestemet, hogy ugyan jobban hozzám férjen, és ahogy már csúszott is le a gatyám a lábszáramon, jobb kezemmel a hajába marva megint csak felnyögtem amikor újra belekezdett. Ejj kislány, gyerünk, lépjünk már a következőre! - sürgettem megint a hajába kapva, hogy úgy húzzam közelebb, másik kezem viszont már szorosan a combját marta, hogy egyetlen következő mozdulattal a lábamon is átemeljem, amikooooor.. elhangzott egy kérdés.
Távolról jött. K*rva távolról, meg se hallottam, vagy csak szerettem volna ha nem hallom meg, valamiért mégis engedtem. Ekkor töltötte csak el újra a fejemet az értelem. Hogy miiiiii???

- Mire gondolsz!!? - tettem fel a kérdést automatikusan, a combját még mindig nem eresztve, de közben nagyon is jól tudtam mi járhat a fejében, csak szerettem volna ha nem egyre gondolunk. Mégis! A szemei nem kicsit árulkodtak, én meg... na jóóóól van, most veszítettem el a hidegvéremet.

- Nem nyert! - feleltem egyre kevésbé bírva magammal, hogy visszanyeljem a levegőket, deee valahol ott hátul már nagyon jól éreztem a vesztemet. B*ssza meg! Ez nem lehet igaz!

Amit az ölemben művelt... nehezemre esett használni a fejemet. De mit is gondolkodtam volna? Az isten verje meg, gyere és csináljuk! - beszélt helyettem a szemem ahogy továbbra is jártak rajtam azok az őrjítő kezek, én meg nem bírva tovább magammal már a combjába marva húztam közelebb, hogy magamra emeljem. Ekkor viszont nem az jött amire számítottam. Sehol se volt az a kellemes érzés, a vadító, forró meleg, sokkal inkább a hangja csengett vissza a fülemben. Hogy... hogy mi van? - ráztam meg a fejem, de talán az egész csak a fejemben játszódott le, miközben veszett lihegésem közben valahogy sikerült is felfognom a szavakat. Na neeeeeee... ne-ne-ne-ne-ne... - vett valami hirtelen kétségbeesést a szemem, ahogy a szája még most is a vállamon ingerelt, és a dolog egyre jobban eltöltötte a fejemet. Hogy ha ezt.. most.. itt abbahagyjuk, az száz, hogy én itt helyben felrobbanok! Mégis mentette a helyzetet, vagyis.. csak reméltem, mivel ahelyett hogy pattant volna fel és már letolt gatyával dobna is ki a folyosóra, sokkal inkább kapott megint a számra, és én bíztam benne, hogy oké, akkor ez megoldva, el is felejthetjük az egészet, és újra a tarkójára kapva feszesen csókolom... csokolnám, ha nem húzódna el, és két tenyerét a mellkasomnak feszítve tolna hátrébb, amikor utána kapok. Ne csináld ezt velem! - kiáltanak a szemeim már másodszor, mégis a hangja a fülemben.. na meg aztán amit azután művelt... A saját fülemben hallottam a nyelésemet. Hogy ne?? Jó duma, akkor talán nem kéne ezt művelnie, mégis egy szemvillanás alatt tűnt el, az én fejem meg hátraesett, egyenesen a háttámlán támaszkodva meg és beleveszve a csendbe, ottragadt a plafon fehérjébe. Vártam. Hogy mire? Na jó, igen, azt se ártana tudni, valószínűleg rá, mert ahogy elnézem eddig nem úgy néz ki, hogy boltba menne, és nem is csalódtam nagyot amikor alig néhány másodperc múlva úgy vetődött be mellém mint egy bomba, és kapott rá újra az ajkaimra, de olyan veszett szenvedéllyel, ami egy pillanat alatt adta vissza az előző vad löketet.
Nem szarakodott. Újra a régi hév, és én imádtam érte! A számra kapott, az én kezem viszont megint a seggébe, belemarva, szorosan, feszesen, éreztem, hogy kutat ott lenn, de én már csak arra vártam, hogy végre érezzem! Nem kellett követelnem. Éreztem amikor megemelkedik, és én még szorosabban marva bele segítettem, hogy végre célba érjek.

A szám eltépve magát nyögtem fel, a szemem csukva, és csak élveztem ahogy körülvesz, majd nem hagyva sokat tökölni, kívánva már az érzést, a súrlódást benne, mozdítottam meg, majd megint.. és újra! Csessze meg, mintha évek teltek volna el! - vigyorogtam fel belefulladva a következő nyögésbe amikor már ő is megtámaszkodott a vállamon felvéve az ütemet.
Újabb vigyor.. de csakis a szavainak címezve, hogy cédának? Áldom az ötletet, most mégse voltam képes másra gondolni, csak az újra és újra megvonagló testére a kezeimben. Veszett volt! Feszített! Majd kitépett a testemből a hevessége, ahogy tépte az ajkamat, ahogy a körmét éreztem a testemben, egyre mélyebbre hatolva a bőrömben, és meg csak mozgattam.. fel és egyre feljebb.. előre... és az istennek se volt elég belőle! De aztán nem bírtam tovább. Nem bírtam a lassú ütemet, egyetlen pillanat alatt kaptam a dereka mögé, mint alig jóóóó néhány perce és egy percre sem válva el tőle fektettem végig a kanapén, hogy félig fölé hajolva egyik lábam megtámaszkodva a kemény talajon jobban erőt vegyek, és az övét a nyakamba emelve teljesen, most én diktáltam a már sokkal erőteljesebb ütemet. A melleire kaptam. Erősen, mégsem ártón megtépve! Csak haraptam, nyaltam.. szopogattam... küzdöttem vele, de egyben az érzéssel. Akartam! Már piszkosul akartam érezni benne!

Tricky - Hell is Around The Corner


Nem hagyta, hogy magamnak törjek utat, pontosabban, hogy felhasználjam őt, ami nagyon is tetszett. Engedve neki, hogy átvegye felettem az irányítást kissé, csak még jobban feltüzelt, annak ellenére is, hogy még mindig szorítottam magamba őt a türelmetlenségem miatt is. Minden egyes mozdulatával súrolta azt a pontot, amitől eszemet vesztettem, ezzel pedig utat tört magának, hogy könnyedebben mozduljon bennem. Szinte hozzápréselődve mozdultam vele egy ritmusban már, ahogy egyre mélyebbre engedtem őt magamban, halk nyögés szakadt fel bennem olykor-olykor.
A hirtelen pózváltáskor körmeim gyengéd érintése helyett véletlenül belevájtak bőrébe, mire hangosabban nyögtem fel a ritmusváltásra. Tekintetem egy pillanatra elkalandozott testén, bőre alatt megbúvó izmaira, s egy kicsit talán csalódottan is felnyögtem, hogy elrejtette előlem önmagát, de mindent feledtetett az apró harapásokkal, amiket bevetett ellenem. Szabad lábamat derekára fonva még inkább közelebb vontam magamhoz, hogy tudja, nem elégedettem volna meg felületes együttléttel, de önmagától is tudta, mire volt szükségünk. Ajkai kényeztetésére felszisszentem, testemet még inkább elöntötte az izgalom, rövid hajába fúrtam ujjaimat, szemeimet lehunytam pár pillanatra, hagyva, hogy azt tehessen velem, amit csak akart. Szabad kezem is hátsójára siklott, néhány lökés erejéig, hogy mozgásával hullámozzon a tenyerem, végül lassan felfelé simítottam bőrén, derekát, hátát, oldalát, majd vállát érintve, hogy elszakítsam a melleimtől fejét kezeim közé fogva gyengéden arcát, de csak addig, ameddig fel nem húztam magamhoz egy, a lökéseivel szinkronban lévő csókra, nyelvemmel kutatva az övé után, felemésztve szinte minden levegőt, ami a tüdőmben rekedt a csók előtt. Mégis.. nyögve préselődtem bele szinte a kanapéba, hogy mégis csak tudjunk lélegezni.
- Még - nyögve pillantottam szemeibe, s meg sem várva a válaszát, vagy a reakcióját, előbb ajkáról nyakára csúszott nyelvem végig a bőrét érintve, s belecsippentve fogaimmal a bőrébe tudattam vele, hogy ezekben a pillanatokban az enyém volt. Nyelvemmel is ingereltem ott, ahol az előbb fogaim jártak, eltüntetve az esetleges fájó pontokat, végül füle mögötti puha bőrre siklott nyelvem nyalogatva azt, de nem bírtam ki: ráharaptam gyengéden a bőrére ott is, remélve, hogy szerette. Éreztem, hogy már csak kevés választott el az élvezettől, testem megremegett alatta, s már nem járt más a gondolataimban, csak hogy megkönnyebbülten kielégüljünk mindketten. Csípőmet George ágyékához nyomtam türelmetlenül, ahogy a hátam ívbe feszült, hogy még mélyebbre "sompolyoghasson" bennem, még keményebben és gyorsabban.
- Kérlek - sikerült még ennyit kimondanom két elfojtott nyögés közben, s nem is olyan sokára a gyönyör mindent elárasztóan feszítette meg a testem minden izmát, várva arra, hogy George minden egyes mozdulatával csak hajszoljon a vágy felé.. S akkor, abban a pillanatban szinte millió darabra hullottam szét elhaló sikollyal ajkaimon.

Ujjai a hajamba fúródva automatikusan csukódott le a szemem. De csak arra a rövid percre amíg éreztem, utána megint látnom kellett. A bőrét! A hullámzó melleket a testem alatt, amik egyre jobban ingereltek. A körmei a seggemen, ezt határozottan éreztem, aminek hatására még erőteljesebbre kapcsolt a menet. Hogy ösztön? Szarom le! Csak követtem amit a vér diktált a fejemben, és ha ő azt akarja erősebben, hát meg is fog kapni minden egyes percet!
Aztán megint a kezei a fejemen. Húz.. egyre feljebb, én meg engedelmeskedtem. Hogy miért? Nem tudom, nem szoktam hagyni, hogy vezessenek, most mégis a gondolkodás a legutolsó amire képes vagyok vagy megtehetek, ezért továbbra is engedelmeskedve vetettem magam a szájába mélyen!
Hangja a fülemben.. a nyelve cikázása a testemen... a belém harapó fogak... egyre inkább megnehezítették minden kitartásomat, de nem adtam fel! Nem megyek nélküle, ha már megígértem, még ha máskor.. máshol, simán meg is teszem, ha épp úgy tartja kedvem. Hát most nem tartotta úgy.
Ficánkolt.. egyre erősebben az a forró test a lökések alatt, és ha már ez kell neki, miért ne adnám meg feszítettem megint az ütemen, ahogy már éreztem az előjelet. Szemeim résnyire szűkítve, talán már csukva is feszítve, fogaim erőlködve tartották magukat, mire végre éreztem az ütemet... a feszülést, ahogy a teste megremegett, majd felszabadult táncba kezdett a kezeim között, hangja elfojtott visítás a fülemben... és ekkor engedtem csak én is szabadjára a véremet robbantó patronokat.

Hogy túl gyorsan lett vége? Mondjuk. De egy igaz, már nyert ügy, hogy semmi baja sincsen, amilyen ütést kaphatott nem is olyan régen, még ha nem is a fejére, kész szerencse, hogy egyben túlélte. Gyógyszer... Legalábbis a megkönnyebbült szemeiből ítélve, ha úgy néz ki leróttam a bűnömet, na nem mintha egy percig is nehezemre esne, vagy esett volna bármikor is, SŐT! Ha kell akár újra megteszem, végül is a lényeg, hogy jól legyen(?!), most mégis kielégülve csusszantam ki lassan belőle, és visszaülve a korábbi helyemre, hátamat a háttámlának vetettem, heves lihegéssel fűzve fel testem mellé a karjaimat. A fejem pihent, teljesen hátradöntve, a tüdőm kapkodta a levegőt erősen, és nem is tudtam, akarok e bármit is mondani. Csak bámultam a plafont és élveztem. Az "utórezgéseket". Ahogy végre semmi nem kényszeríti a véremet, és kiélvezhetem ezt a néhány rövid percet, amíg minden a lehető legtökéletesebb.

- Remélem... már nincs harag... az ütközésért... - fordítottam hosszú, néma pillanatok után felé a fejem, nem emelve, csak csúsztatva a támlán, hogy a szemeibe nézhessek, és felfeszült az a korábbi vigyorom.

Ha akartam volna sem tudtam volna megmozdulni. Kéjesen elégedett mosollyal néztem fel a szemeibe, és mielőtt még elhúzódott volna, röviden ajkaira forrasztottam a sajátom. Egyetlen halk, kissé tiltakozó nyögés szaladt ki a számon, ahogy kihúzódott belőlem, de hagytam, másra sem voltam képes. Pontosabban de, a testem még mindig pulzált utána, újra és újra végigpörgettem a fejemben a mozdulatait, mire ismét megremegtem. A légzésem is csak lassan tért vissza a normálisra, de még akkor sem mozdultam meg nagyon, csak a lábaimat kereszteztem gyengéden a combjai fölött még mindig elnyúlva a kanapén. Ezzel egy időben lassan felkönyököltem, nem zavartatva magam, mosolyogva néztem, ahogy pihent, őszintén szólva meg is érdemelte. Egy mély, akadozó sóhaj tört fel megint belőlem, ahogy pillantásom a férfiasságára siklott, és amikor megláttam, hogy szemhéjai felnyílva, arca felém fordítva pihent a kanapé támláján már, csak még szélesebben, lustán rámosolyogtam.
- Nagyon úgy tűnik.. hogy kiengeszteltél - nyelvem alsó ajkamon siklott végig, ahogy George barna íriszeiről ismételten elkalandozó tekintettel követtem végig bőrének, izmainak minden rezdülését, még mindig eltelve az előbbi orgazmussal. - De azt hiszem kell gyógyszer, mielőtt.. tengeribeteg leszek - felnevettem halkan, utalva arra, hogy amit művelt velem, az isteni volt, több, mint jó, és hogy a kérésemnek engedett, valahogy megszépítette azt, ahogy sikerült találkoznunk. Feltoltam magam, hogy rendesen üljek mellette, ezzel együtt pedig elhúztam lábairól a sajátjaimat, magam alá húzva hozzá hajoltam, kihasználva azt, hogy a nyaka szabaddá vált, nyelvem lassan, érzékien simogatta bőrét, miközben csípője mellett támasztottam ki magam a kanapén.
- Ha szeretnél, elmehetsz lezuhanyozni - búgtam a fülébe egészen halkan - ...talán meg is látogatlak közben. Már ha nem zárod magadra az ajtót - egy utolsó csókkal a bőrén elhúzódtam tőle lassan, rámosolyogva pedig felálltam a kanapéról, egy pillanatra elvesztve az egyensúlyérzékemet meginogva nevetni kezdtem - Na most vagy te vettél le a lábamról ennyire, vagy az alkohol.. Khmm.. - célba véve a konyhát eleinte lassú, megfontolt léptekkel indultam meg arra, de a konyhapultnál megtámaszkodva visszanéztem George-ra, végül magamat is végigszemléltem, majd megint a férfit.
- Most már másra is vágysz rajtam kívül? Csak mert tervben van, hogy kávét csináljak, de ha ennél.. az is megoldható. Valahogy biztosan - felnevettem ismét, s úgy néztem végig a konyhámon, mintha idegen lennék a saját lakásomban. Az embernek szinte minden ellensége, amikor ittas. Egy ideig még figyeltem őt, azon gondolkodva, hogy megint inkább visszamenjek-e hozzá, vagy tényleg megküzdjek a kávéfőzővel. Nehéz döntés! De végül mégis csak oldalra lépve a csap felé léptem, hogy a vízzel foglaljam el magam, de ha George bármit is mondott, azt mindenképpen meghallottam, sőt, láttam is, mert valahogy nem tudtam nem sokszor rápillantani a pult felett.

Éreztem a lábait felfutni a combomon, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Valami más most sokkal jobban érdekelt. A tökéletesség érzése!
Azt is éreztem, ahogy a szemei letapogatnak, mint egy mesterművet, és csak ekkor fordítottam felé az arcomat.

- Helyes... - futott tovább a vigyorom, vagy már áttorzult mosolyba amikor méregetett, még akkor is amikor lassan kúszott fel, és az én szemeim visszatértek a plafonra. - Bocccs! - feszített tovább a korábbi mosolyom és csak akkor csukódott le a szemem, amikor a nyelvét megéreztem.. egészen a nyakamon futni végig, és tudtam, vége a tökéletességnek. Mégsem bántam egy percig sem. Csak kiszélesedett mosollyal csukott szemmel feleltem.

- Még szükségem lesz néhány percre. - dünnyögtem, de egy percig sem hagytam, hogy azt higgye itt végeztünk, csak időre van szükségem, legalább... hát úgy jó.. néhány percre, és nem is adott olyan rossz tippet.

- Oké. Akkor jöjjön az a zuhany. - fordultam felé már teljes arccal, bele a szemeibe, amik tényleg.. egész érdekesek voltak, már kész megnyerő, mint akkor.. ott.. a járdaszélen.. és muszáj volt megint mosolyogjak. - De ne várass sokáig... - beszéltem bele egész közelről a szemeibe, karjaim még mindig a kanapé háttámláján kiterítve, az az igazság, hogy fikarcnyi kedvem sem volt megmozdulni per pillanat.. de a szavainak ígérete, na meg nyelvének előbbi hegye a nyakamon, igencsak életre keltették az alig csendesülő véremet. Hát hogy az istenbe ne menne!!?
Mégis felállt. Én meg csak a szemeimmel követtem, egészen addig amíg kis híján nem nyomott egy visszaszaltót.

- Vigyázz! - kaptam volna felé, hogy kisegítsem, de hamar rendeződött a helyzet. Egy darabig eljátszott a fejemben, hogy tényleg jó ötlet volt e, de ha egyszer megvolt, hát megvolt, mint törődöm vele? Ha minden igaz, egy darabig még úgyis itt leszek, vagyis nem lesz gáz. Ha baj lenne...
Na igen, így, most, elsőre nem is igazán tudom mihez kezdtem volna, de bírtam a dokicsajt. Ez már biztos. Vagyis elpatkolni nem hagyom, ahhoz túúúl.. kedves? - kérdezett vissza a fejem, a másik fele meg ráüvöltött, hogy vadbarom vagy! Mégsem igazán törődtem vele, csak vettem egy orbitális sóhajt.. végre vettem a fáradságot, hogy lehúzzam a kezeimet.. és két térdemen megtámaszkodva a könyököm, két tenyérrel végigdörzsöltem az arcomat és a fejemet. Hát akkor fürdés! - löktem fel magam a kanpéról, gyorsban körbenézve, hogy realizáljam mi is a helyzet. Úgy kb. mi-merre, na meg ő merre kujtorog éppen, és ahogy belőttem az ajtót ahol vagy órákig mosta a fogát alig.. úgy egy órával ezelőtt, megcéloztam a helységet. Jóóó lesz az a zuhany...

Aztááán valami mégis megakadályozott. Pontosabban a szavai a fülemben de sokkal inkább egy test.. hátulról.. meztelen, és valami szekrényeket nyitogat a konyhában, aztán a csapnál tököl valamivel... mezítláb, de egész elmélyülten. Muszáj volt megint elvigyorogjak, és azonnal más célt vettem.

- Piszkosul dögös vagy. - vigyorogtam még mindig ahogy elérve a pult szélét, két karommal megtámaszkodtam magam előtt átnézve. - Kár lett volna érted... - futott most az ééén szemem rajta végig, és ja, hát... hogy is volt az a pár perc?

- Viccelsz? Jelenésem lesz a zuhany alatt. Ki nem hagynám - szélesen mosolyogva mondtam neki a közös vizes élményt illetően. Még egyszer végigfuttattam a pillantásom lassan, minden centimétert leellenőrizve a meztelen testén, és mielőtt megint letámadtam volna, inkább felkeltem, egy amolyan meghódítom a világot mozdulattal, azonban az, hogy véletlenül, vagy éppen szándékos aggódását meghallottam, a döbbenettől hátranéztem, végül lazán elmosolyodva megvontam a vállam. Reméltem, hogyha elvágódnék, akkor esetleg kisegítene, de most nem volt még ekkora problémám.
- Köszönöm - azért mégis csak kijárt neki mindez, és legyűrve azt a késztetést, hogy akadálypályának nézzem a saját lakásom, valahogy sikerült minden további probléma nélkül eljutnom a konyhába, ahol ugyanúgy folytattam a szövegelést, mint az egymásba gabalyodásunk előtt, amit persze unt, melyik férfi ne tenné, ha a szex ígérete terjengett a levegőben, mint valami erotikus felhő?! Gyorsan pörgött az agyam, vagyis én úgy éreztem, ahogy a kávéhoz szükséges dolgokat pakolgattam elő, persze, először kimaradt a nálam kihagyhatatlan tejszín. Második körben a cukorért mentem vissza két szekrénnyel arrébb, végül sikerült előszednem két bögrét is. Ennyit kávéért még nem küzdöttem meg, az is biztos.
Elmosolyodtam megint csak, ahogy kiestem az elmélyült egyeztetésből George szavaira, felé fordulva az egyik szekrénynek támasztottam a fenekem, kezeimet csípőmre csúsztattam, kíváncsian végigpillantottam magamon.
- Igen, én is így érzem - felnevettem halkan, a pulthoz mentem, ugyancsak megtámaszkodtam rajta George előtt, csak a túloldalon, végül picit felnyomva magam, hogy közelebb kerüljek hozzá, áthajoltam felette egy csókot lopva tőle, az sem érdekelt, hogy a lábaimat a levegőben kereszteztem a bokámnál. - Nem csábít a fürdő? - néztem egészen közelről a szemeibe, és mielőtt még elragadtatva magam a pulton végeztem volna elé ülve, hogy könnyebben hozzám férjen... nos, már a gondolatra is felnyögtem kéjesen, amit persze neki nem magyaráztam meg, és megértettem, ha emiatt furcsán nézett volna rám. Leengedtem magam a padlóra, az egyik fiókból elő, majd be is vettem a fejfájás csillapítót, majd ismét felé fordultam elgondolkodva a lehetőségeimen, madárkaként oldalra is döntöttem a fejemet.
- Gumival nem az igazi - visszalépdeltem a pulthoz, elpakolva onnan az útban lévő apróságokat, a férfi mellé léptem, vállára adva egy puszit. - Mi lenne, ha megpróbálnánk nélküle? Csak mert úgy vélem, anélkül még ügyesebb vagy. Persze... nem muszáj bennem.. elmenned - kacsintottam fel rá, megadva neki a döntés lehetőségét, mert hogy korlátozni akartam volna a legkevésbé. És ha már így alakult, miért ne lehetne emlékezetes az együttlétünk éjszakája? Ujjaim érzékien siklottak a bőrén a vállától lefelé a hátán a gerince mentén centiről centire, remélve, hogy ő is annyira élvezi az érintésem, mialatt nyelvem ismét végigfutott a vállát fedő tetoválásán. Kit érdekelt, hogy pszichológus voltam, ha egyszer imádtam őket? Nagyon is.
- Nos? Megpróbáljuk? Akár a fürdőben is - ujjaim a feneke felett pár milliméterre megálltak, ahogy arcát fürkésztem, és hogy a víz felforrt? Hallottam, persze... Mégsem a kávéfőzőt érintettem, vagy a bögrémet.

Ahogy közelebb jött, megint végiglegeltettem rajta a szemeimet. Hogy miért? Mert egyszerűen tetszett. És ami tetszik, azt nem szoktam megtagadni magamtól. Persze nem tudom mi tetszett benne, hisz tök olyan volt, mint bármelyik nő, de egyszerűen.. tetszett!
Hát még az mennyire bejött, amikor hirtelen felindulásból emelkedett és egy az egyben letámadva telibe smárolta a képemet. Hogy vigyorogtam? Hát perszeeee... Mégse kaptam időben érte, - nagy hiba, - és egy pillanat alatt tűnt el közvetlenül előlem.

- Van itt valami ami sokkal csábítóbb.. - futott rajta végig megint a szemem, ahogy most teljes hátraarcot véve a fiókokat kezdte húzogatni, ahelyett hogy inkább befejezné azt amibe belekezdett. Mégsem léptem közelebb. Pedig kedvem éppenséggel lett volna, és a szemeim előtt már le is játszódott a jelent, ahogy egy pillanat alatt kapom el, és fektetem végig ezen a pofás kis masszív pulton, aminek meg is lett az eredménye. Hm. Legalább tuti, hogy nem kellenek még percek..

Valahogy hirtelen jelent meg mellettem. Nem tudom hol szállt el a fejem útközben, de két kezem már erősen markolta a pultszélet, amikor felé fordítottam a fejemet. Éés megint járt a csőre.. Túl sokat beszél ez a nő! - jutottam a megállapításra, persze nem mondott hülyeséget, és valahol a háttérben fel is fogtam a lényeget, miközben a keze megint eljárt a testemen, de mivel már nem voltam kíváncsi több szövegre, ezért a két kezem önkéntelenül kapott a derekáért és megakadályozva abban, hogy tovább hergeljen, emeltem fel egy pillanat alatt, mint egy könnyű tollat, és ültettem fel magam előtt a pultra, hogy leszorítva a kezeit, teljes testemmel a lehető legközelebb férkőzzek.

- Nincs az az isten.. hogy innen elengedjelek.. - beszéltem egész közelről a szemeibe, szemeimmel letapogatva arcának minden négyzetcentiméterét, de mivel nem vagyok mazochista szerzet.. na jó, néha.... de most nem is vártam sokat, hogy két kezét még mindig erősen szorítva a pulton ha esetleg pattogni akarna, egy pillanatig se menekülhessen. Persze a szája még ott volt... azzal kötözködhetett, de már nem voltak hátra neki csak percek, amíg a könnyed, mégis erőteljes csókokkal a nyakán, lassan.. és egyre feljebb, végül a szájáig is felérjek. És akkor neked véged kedvesem! Vissssz.. lááááát!

zene ♪ Stronger
megjegyzés egyáltalán nem passzol a zene a jelenethez xDD de érd be ezzel


Egészen sok ötletem lett volna még, hogyan is vegyem rá arra, hogy ténylegesen is velem foglalkozzon. Ujjaim épp, hogy csak a feneke felé indultak volna meg, amikor eltűnt a lábaim alól a talaj, George segítségével már a pulton találtam magam, szemben vele. Na ugye, hogy megérte elpakolni az imént! Vigyorodtam el ezen hirtelen, nem megakadályozva abban őt, hogy a kezeimet lefoghassa, és a szavaira ismételten csak szélesen mosolyogva néztem rá.
- Nem mintha el akarnék.. menni... innen - suttogtam vissza elnézve arcvonásait, egy pillanatra elkalandozva bennük, mintha meg akarnám fejteni őt, de ezt gyorsan el is felejtettem, ahogy az ajkait megéreztem a bőrömön. Elakadó lélegzettel sóhajtottam fel, fejemet is kissé oldalra biccentve, hogy még inkább a nyakamhoz férjen, és ameddig George ezzel volt elfoglalva - igaz, hogy a kezeimet lefogta, de - picit megmozdultam a pulton, és addig ügyeskedtem, ameddig egészen ki, a széléig nem csúsztam azon, de egy pillanatra elfelejtettem a korábbi célomat, amikor megéreztem magamon a csókját. Nem siettem most, nem hajtott az, hogy minél előbb, minél gyorsabban akartam, hogy bennem mozduljon. Kiélveztem a csókját, engedve a nyelvemnek is, hogy utat törjön a szájába, combjaimat eközben a dereka két oldalához szorítva lábaimat összekulcsolva mögötte egy kissé közelebb vontam, s ekkor megengedtem magamnak, hogy csak egy élvezettel teli kis sóhajig elszakadjak tőle.
- Szeretnélek érinteni - suttogtam erőtlenül az ajkaira, mindezt a kezeimre értve, de akkor sem voltam elveszett, ha azokat továbbra is a szorítása alatt tartotta. Akkor is itt volt közvetlenül előttem.. érezhettem bőrömön a bőrét, de ahelyett, hogy megcsókoltam volna ismét, elhajolva tőle, de egészen közelről mosolyogtam fel a szemeibe csak egy pillanatra, hogy amit az előbb ő tett meg velem, én is viszonozhassam. Előbb csak egy apró, jelentéktelennek ható csókot nyomtam nyakának bőrére, majd lassan, egyre jobban beleélve magamat kisebb harapásokkal, nyalintásokkal és csókokkal haladtam lefelé a nyakán egészen a nyakhajlatáig, majd onnan a vállán folytatva mindezt le sem tagadva magam előtt sem, hogy mennyire élveztem a helyzetet. George-ot hozzám préselődve, kezeim az ő fogságában.
- Hmmm... kívánsz - mondtam ki a nyilvánvalót mélyebb, vágyakozó hangon, ahogy pillantásom csak a másodperc töredékéig az ágyékáig vándorolt, hogy végül lábaimmal még közelebb préselve magamhoz, ha ez még lehetséges, ajkaira tapadtam kíméletlenül elvéve azt, ami ma.. most az enyém volt.

Csak a szemeit néztem. Majd egy csók a nyakra… meg még egy.. és a többi, egyre feljebb beleveszve a bőrébe, ahogy éreztem, hogy fészkelődik. Nem törődtem vele. Szája van, és ütni is tud, ha bármi ellenére lenne, de ahogy már erősen a szájában járva a két lába felfutott a derekamon, egyből lejött, hogy tényleg nem az a szökős féle.

- Hm… tapogatnál..? – kérdeztem kissé fojtottabb hangon talán már el is nevetve, de a kezeit mégsem engedtem el. Mééég.. elkondolkozom rajta egyáltalán akarom e, na nem azt, hogy megérintsen, sokkal inkább, hogy ne én legyek az erősebb, és kényszerítsem amire én akarom. De akkor ő is a szájával támadt végignyalva a bőrömön, mire minden egyes porcikám lassan borzongott bele. Felsóhajtottam ahogy a szája már a vállamnál tartott.. És hogy élveztem e? Még soha nem élveztem nőt ennyire! Na ez nem igaz, de a szám mégis mosolygott, és csak akkor talált a szemem újra a szemeibe, amikor megint beszélni kezdett.

- Fogalmad sincs róla mennyire... – tartottam a szemeit egyenesen, és ahogy a lábaival közelebb húzott, nem is volt szükségem egyéb ösztönzőre, hogy még erőteljesebben kapva az ajkára végül engedve a leszorított kezet igazodjak hozzá, és nem kapkodva… csak finoman, mégis erőteljesen hatoljak bele.

- Most már tudod... – suttogtam halkan, talán mert nem is futotta többre, mégse mozdulok, még kínzom, őt is de inkább magamat, ahogy két kezem felfutott a vállai alatt, majd a karján le, hogy szilárdan kapva rá a két csuklójára előttem feszítsem hátra... a pulton egyenesen a háta mögé támasztva le, és én teljes testemmel hajolva arra a gyönyörűen megfeszült testre, lassú ütemben vetettem rá magam a melleire. Csak ekkor kezdtem mozdulatba.. Csak egy.. meg még egy.. és megint.. a karjait egyre erősebben szorítva, és a kifeszített testére fogva lassan csúszva fel, majd vissza le a nyelvem...

Elmosolyodtam, ahogy reagált a nyelvem és az ajkam érintésére. Nem szerettem passzív fél lenni, és ahogy visszakérdezett, felnevettem halkan. Még csodálkozik, hogy fogdosni akarom?! Főleg azok után, ahogy a kanapén... Megborzongtam a gondolatra is, de már így is túl sok időt töltött távol belőlem, így egy kicsit ha sürgető is voltam, akkor sem érdekelt. Attól, hogy a férfiak vágyai sokkal látványosabbra sikerednek, még nekem is szükségem volt most.. rá, arra, hogy megint az övé legyek, és nem érdekelt, hogy zuhanyozni küldtem, ki a fenét érdekelt az most?! Felsóhajtottam mélyen, ahogy megéreztem őt, ahogy kitöltött, és bele is mosolyogtam a nyakába szélesen a szavaira.
- Igen, érzem is - felnevettem halkan, és kihasználva azt, hogy elengedett, a kezem lassan érintette meg a csípőjét, de nem maradhatott ott, mert ismételten lefogta a kezeimet, miközben én kíváncsi mosollyal néztem végig a szemeibe is, engedve, hogy végül a tenyereim a pulton végezzék. Felnyögtem, ahogy megéreztem a nyelvét a bőrömön, az ágyékomnak feszülő testét, és képtelen voltam nem már most túlságosan is élvezni azt, amit velem tett. Egy kicsit, ha engedte, a kezeimet a szorításával még hátrébb csúsztattam a pulton, hogy kényelmesebben elférjen, hogy még inkább hozzám férjen, s ezzel egy időben a szemeimet lehunyva, hátraejtett fejjel sóhajtásokba beleveszett apróbb nyögések hagyták el ajkam, lábaimmal derekát körülölvelve végigkövettem csípőjének mozgását is.
Mégis kinyitottam a szemeimet, mert nem akartam kimaradni a látványból, éhes pillantással néztem, ahogy a nyelve újra és újra végigcsúszott bőrömön, kényszert érezve arra, hogy érintenem kellett. Nekem is.. adnom kellett neki valamit, hogy ő is élvezze ugyanannyira a közelségem, ahogy én is az övét.
- Eressz. Az egyik kezem legalább.. akarom - sürgettem elfúló hangon őt, nem is igen kérés volt ez a részemről, sokkal inkább azt kértem tőle, hadd működjek együtt vele, és a szavaimat bizonyítva erősebb lökésre kényszerítettem a lábaimmal egészen közel nyomva George-ot magamhoz, hogy komolyan vegye a szavaim. Azzal nem számoltam, hogy a mozdulattól egy hangosabb nyögés is kicsusszan, és eszem ágában sem volt őt hátrább engedni egészen addig, ameddig nem fontolta meg a kérésem. Pihegve pislogtam a férfire, vágyva az ajkára, a nyelvére, az érintéseire és a majdani élvezetre is.

A szavaira egy pillanat alatt rázkódtam össze, vagy sokkal inkább az érzésre, de nem tököltem sokáig, azonnal ráfogtam a kezeire, és kifeszítve a teste mögött, egész.. feszesre, kényem-kedvem szerint játszadozva el vele, ahogy épp jól esett indultam meg.

Imádtam ahogy élvezte! Ahogy a feje hátraesett, a nyakán tomboltak az ütőerek, de az egész hamar elvette az eszemet. Már csak az ösztön hajtott. Egyre vadabbul, szenvedélyesen, persze nem füstölve túl az előzőeket, de azért rendesen.
A hangja csapott meg a fülemben. Meg a lába a seggemen, ahogy nem engedett, még jó, hogy fogtam az adást, de nem is törődtem vele, csak a kezem egy pillanat alatt csúszott le az övéiről, mégis a következőben a tarkója alá kapva a hajába fűzve, és egy tapodtat sem mozdulva tovább rántottam vissza egyenesbe, és már rendesen lihegve néztem bele egyenesen a szemeibe.

- Szóval.. már.. követelőzünk is..? - vigyorodtam el, de ahogy a tarkóját még mindig nem engedve el szabad kezem végigcsúszott az alsó ajka vonalán, nem is tököltem sokáig, vagy tovább, a szám azonnal kapott vissza az övére, nem kapkodva, de mélyen csókolva meg. Hogy tetszett nekem? Jah.. mondhatom, hogy tetszett! Kész szerencse, hogy elütöttem.. - vigyorogtam el megint a gondolatra, de aztán nem szaroztam többet, ha engedett a szorító lába a seggemen, újra mozogni kezdtem. Nem vadul vagy hevesen.. lasssan... Talán kicsit kínozva mindkettőnket, de.. Szerettem játszani a prédával...

A mozdulatai utóhatásaként nyögve mosolyogtam, amikor engedett a szavaimnak, a kezeim pedig lassan csúsztak vissza a fenekem mellé a pulton, hagyva, hogy George egyenesbe húzzon. Élvezettel teli sóhajjal néztem a szemeibe a szavai után, és végre már a csípőjéért nyúltam, de ujjaim felsiklottak oldalán egészen a válla alá, hogy körmeimmel végigkarcolhassam, nem fájón az oldalát bordáin keresztül vissza egészen az őt ölelő lábaimig.
- Szólj, ha nem élvezed - pillantottam a szemeibe sokat sejtető mosollyal, megint csak egy sóhajtással díjazva, ahogy megéreztem az ujját, ajkaim automatikusan váltak szét kissé, de a hirtelen jött ötletemet meghiúsította a csókjával. Nem mintha bántam volna, mire a lábaim is lejjebb siklottak, hogy végre megint érezhessem odabent, egészen mélyen bennem járva, és mintha ugyanazt akarta volna... nyögve vetettem hátra a fejemet megint egy kis időre.. szélesen mosolyogva, mialatt élveztem, ahogy lassabb ritmusban mozdult, el is feledve, hogy amit mindennél jobban akartam, az még váratott magára.
Visszafordítottam a fejem a férfi felé hirtelen kapva a nyakáért, de ahelyett, hogy visszarántva magamhoz csak odahajolva hozzá a mozdulataival párhuzamos szenvedéllyel haraptam kezdetben nyakának bőrére megszívva azt kicsit újra és újra amikor éppen nem a mozgásával kiváltott sóhajokba veszett nyögéseim visszhangoztak a pulton ülve, ujjaim eközben a hajába siklottak. Szabad kezem viszont a a hasán, oldalán, és néha hátracsúszva a fenekére simított végig a bőrén, hol egészen lassan, élvezve az érintést, hol pedig sürgetőbben, ami csak még inkább feltüzelt engem is, és már nem volt elég ez. Többet akartam tőle, ezért mégis csak elhúztam a hajából a kezem, hogy magam mögött meg tudjak támaszkodni, el is hajolva tőle pedig egészen közelről a szemeibe néztem. Egyfajta engedélyt és kérést közölve is vele, hogy szabadon mozdulhat, olyan ritmussal, amit a vére.. az ösztönei követelnek tőle. Immár szabad utat engedve neki combjaim már csak a férfi csípőjét érintve simultak hozzá, lassan megmozdítva a csípőm, amennyire csak tudtam a pulton előre, majd hátra is. Nem szerettem mozdulatlan lenni. És hogy ezt bizonyítsam, egy a fogaim közt hangosabb sóhaj már beleveszett George ajkaiba, ahogy hevesebben kaptam utána, fogaimmal is felsértve a vékony hámréteget a nyelvem végigsiklott az ajkán a fémes ízért kutatva. Élvezni akartam a mozgását, és őt is... Mindennél jobban. Most! Őt akartam!