Bármennyire is próbáltam nem tudtam kiverni a fejemből a találkozásunkat Michael-el. Talán köze volt a dolgoknak ahhoz, hogy még a felsőmet sem dobtam ki annak ellenére, hogy már használhatatlan. Kezdem azt hinni, hogy becsavarodtam. Megtartottam csak azért, mert ő öntötte rá a kávét.. A legjobb lett volna, ha elégetem, mert eléggé fájdalmas volt vele beszélni.. Azt hittem egyszerűbb lesz és könnyebb.. De a francokat. Már kezd elegem lenni magamból. Igen nekem. Nincs szüksége rám és ezt el kell fogadnom. Felesleges harcolni ezt ő maga is megmondta. Lehet, hogy ezzel akar távol tartani magától, de akkor sikerült.. Csak félek, hogy amint meglátom meggondolom magam és újra megpróbálok harcolni érte.. Értünk. Viszont ennek az egésznek mindig ugyanaz lesz a vége. A pofára esés. Ezt már régen elcsesztem, de annyira, hogy helyrehozhatatlan az egész. El akarom fogadni, de még mindig jobb reménykedni, mint beletörődni a dolgokba. Az túlságosan is fájna.. Nem, mintha nem fájna eléggé, de arra még nem állok készen, hogy azt is átéljem.
Most pedig szinte sóvárgok azért, hogy elfelejtsem ezt az egészet és egy kicsit kikapcsolódjak. Azt hiszem, ha otthon egyedül iszogatnék az még rosszabb lenne, mintha egy nyilvános helyen innám le magam. Legalább van esély arra, hogy találjak egy rokonlelket, aki pontosan azért van itt, amiért én. Hogy elfelejtse a bánatát. De azt hiszem előbb halnék meg alkoholmérgezésben, mintsem elfelejtsem a fájdalmamat és azt, hogy mekkorát veszítettem Michael-el. De miért is kínzom magam? Nem lesz jobb.. Csak remélni tudom, hogy az alkohol segít, majd másként látni a dolgokat.
Helyet foglaltam a bárpultnál, majd rendeltem egyet a lehető legerősebb italból. Amint készhez kaptam le is húztam. Sikerült egy grimaszt előcsalogatnia belőlem, mert nem volt valami jó íze. Marta a nyelőcsövemet, de nem foglalkoztam vele egyszerűen csak megrendeltem a következő kört.
Körülbelül az ötödik forduló következett, amikor egy srác odaült mellém és valami olyasmit hadovált, hogy megismerhetnénk egymást közelebbről is. Próbáltam lekoptatni, de nem hallgatott rám. Megragadott a karomnál fogva és húzni kezdett kifelé azzal a magyarázattal, hogy részeg vagyok. Hiába kértem, hogy valaki segítsen valahogy inkább neki hittek.. De miért hibáztathatnám őket? Tényleg volt bennem egy kicsi.. Viszont én ezt nem akarom.. Alkalmam nyílt arra, hogy ágyékon rúgjam, amit ki is használtam, de hamar összeszedte magát és elindult felém.. Rohantam volna, de a lábaim már közel sem voltak olyan stabilok.. Megbántam, hogy idejöttem.. De még mennyire.

Ha csak sejtettem volna, hogy ez lesz a vége ennek az egésznek, akkor nagy ívben elkerülöm az egész helyet. Csak egy kis nyugalmat akartam. Ki akartam kapcsolódni. El akartam engedni egy éjszakára a pocsék életemet. Még csak azt sem mondtam, hogy ennél rosszabb, már nem lehet, de máris rácáfolt az élet. Ellenkeztem, de senki nem figyelt rám. Senki nem hallgatott meg. Miért tették volna? Jó pár feles bennem volt, már valószínűleg én sem hittem volna magamnak. Így is undorodtam, már magamtól ez az egész pedig még csak rontani fog a helyzeten... Ha ez a részeg vadállat hozzámér.. Ha egyetlen egy ruhadarabomat is lefejti rólam én már soha nem leszek az, aki voltam.. Talán ez lesz azaz akadály, amit már nem tudok átvészelni az életemben. Ha attól is undorodok, ami azért történt meg, mert akartam.. Legalábbis egy kis részem nagyon is akarta, akkor mi lesz, ha egy olyan dolgon kell túltennem magam, amit még nem is akartam? Adam-mel lefeküdtem, mert akartam. Úgy éreztem, hogy erre vágyom. Talán a félelem volt az, ami felé lökött.. Ami a karjaiba taszított. De nincs rá mentség. Hibáztam. Most viszont, már semmi beleszólásom nincs a dolgokba. Az érzéseim egyáltalán nem számítanak. Fogalmam nincs mit fog velem tenni, ha kiérünk innen. A legrosszabb ebben, hogy kételkedem abban, hogy a sikátornál tovább jutunk.. Viszont én nem adom magam olyan könnyen kitartó vagyok.. Kitartó? Inkább nevetséges. Harcolok olyas valakiért, aki már úgy sem lesz az enyém. Bármennyire is magamnak szeretném ő, már nem tud úgy rám nézni, ahogy régen. Talán itt az ideje, hogy befejezem ezt az egészet és hagyjam megtörténni, aminek meg kell. De mégis.. A saját védekező ösztönöm egy hatalmas rúgást mér a lába közé. Elszaladnék, de lábaim annyira ingatagok, hogy azon csodálkozom, hogy még állok. Behunyom a szemem és, már készen állok a következő lépésre, amikor egy ismerős hang csapja meg a fülemet. Nem tudom, hogy ettől rettegtem jobban vagy a férfi haragjától, de nem mertem kinyitni a szememet.. Azt hiszem a sors direkt akar kiszúrni velem, mert pont most készültem lemondani róla.. Erre újra összesodor minket.. És megvédett.. Pedig igazán megérdemeltem volna azt, ami most következik. Hogy még jobban tönkretegyen lelkileg. Teljesen mértékben megérdemeltem volna. Azért, amit vele tettem ez a legkevesebb.
Mély levegőt vettem, majd kinyitottam a szemeimet és pontosan vele találtam szembe magam. A férfinak, már nyoma sem volt, ami egy kicsit megnyugtatott.. De tényleg megérdemeltem volna, ami történik bármennyire sem szerettem volna, hogy megtörténjen.. - Köszönöm. - Nyögtem ki csak ennyit, majd próbáltam lépni egyet, hogy akkor most elsétálok, hiszen nyilvánvalóvá tette a számomra, hogy nem kíván többet látni. A lábaim viszont nagyon nem akartak engedelmeskedni, hiszen szinte rögtön összeroskadtak, de még időben sikerült megkapaszkodnom a bárpultban, mielőtt pofára estem volna szó szerint.
- Azt hiszem egy picit sokat ittam. - Jegyeztem meg leginkább magamnak, bár ezzel már tisztában lehettem volna. Ha nem iszom annyit annak a férfinak esélye sem lett volna ellenem. Meg képes lettem volna, hogy elfutok, de ehelyett egy helyben álltam, mint valami idióta, aki a halálos ítéletére vár, ami tulajdonképpen meg is érkezett Michael képében.. Ha nem is szó szerinti halálos ítélet.. Hiszen megmentette az életemet.. Csak egy örök emlékeztetője annak, hogy mit veszítettem el és miért harcolok olyan reménytelenül..

- Megnyugodhatsz.. Egy percre se gondoltam, hogy miattam öltötted fel a hős rucidat.. De talán egyszerűbb lett volna hagynod, hogy azt tegye, ami jól esik.. Nem érdemlem meg, hogy bárki megvédjen. - Nem vágytam arra, hogy megvédjen, de azt hiszem ez az egész nem kívánságműsor volt. Nem tudom milyen férfi az, aki nem segít egy gyenge nőn, aki nem igazán van már magánál. Azért szerintem nagyon is van különbség aközött, hogy egy barát ráncigál ki a bárból és, hogy egy ijesztő részeg alak. Képes lett volna megütni, de ha Michael nem bukkan fel az este még csak itt kezdődött volna, mert nem hiszem, hogy megállt volna annál, hogy egyszer megüt. Sőt! Talán nem is egyszer ütött volna meg.. Sokkal többször, hogy úgymond "megtanuljam" a leckét végre, hogy kivel érdemes kezdeni és kivel nem. Bár jól esett az, hogyha csak egy pillanatra is, de fölékerekedtem. Nem lennék férfi.. Iszonyatosan rossz lehet, hogy van egy pont, amit ennyire védelmezni kell, mert iszonyatosan tud fájni, ha egy erősebb ütést mérnek rá.. De hála az égnek az Isten engem nőnek teremtett. Vagy éppenséggel így jött ki. Mindegy is. A lényeg, hogy nő vagyok és kész.
- Ezek szerint jók a szemeid. - Mondtam kuncogva. Igen.. Az alkohol megtette a hatását, de már egyáltalán nem érdekel semmi. Ennél jobban, már úgy sem tudom elüldözni magam mellől. Igaz, hogy az alkohol szag csak úgy áradt belőlem, de mit számít? Én ezt nem érzem ő meg nem igazán tudja megkülönböztetni szerintem, hogy mégis honnan is jön. Ez az egész hely tele van alkoholistákkal. Azt hiszem itt az ideje, hogy csatlakozzak a klubhoz.
- Lehet, hogy abba kellene hagynom, de minek? Az életemet már így is elcsesztem pár pohár vagy üveg nem fog megártani.. Inkább igyál te is velem. - Titokban azért abban reménykedek, hogy reggelre elpatkolok alkohol mérgezésben. Nincsenek öngyilkos hajlamaim egyszerűen csak már nem látom az értelmét annak, hogy éljek. Mégis mi értelme az egésznek? Ha reggel nem úgy ébredek fel, hogy megvilágosodtam és új életcélt találtam magamnak, akkor elég nagy esélyt látok arra, hogy pontosan ugyan ide találjak vissza. Ezzel azt hiszem nem ártok senkinek.. Viszont legközelebb, már minimum egy gáz spray lesz nálam, hogy meg tudjam védeni magam a különös alakoktól mindenféle segítség nélkül is. Bár otthon is iszogathatnék.. Egyedül.. Mondjuk az még lehangolóbb lenne, mint ez az egész.
- Nem kell atyáskodnod felettem. Akkor megyek haza, amikor akarok. Igyál velem.. Na.. Csak egy icipicit. - Tulajdonképpen gyerekesnek tűnhettem, ahogy mutogattam, hogy mennyire picit.. De nem érdekelt. Most semmi nem érdekelt csak az, hogy egy kicsit kikapcsoljak. Vagy vele vagy nélküle. Nekem aztán annyira mindegy ez az egész. Az alkohol ugyanúgy itt lesz a számomra, ha itt van, ha nem. Aztán ki tudja.. Ha még többet iszok még egy ilyen alak felbukkan majd csak ő sikerrel fog járni.. Megérdemlem. Minden büntetést, amit az élettől kapok. Egytől-egyig mindent megérdemlem.

- Szóval, ha nem tőle akkor kitől érdemelnék meg egy hatalmas pofont? Az élettől, már megkaptam de neki én adtam a löketet szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy az én hibám. De most, hogy ezt így mondod.. Kire gondoltál..?  "De biztosan nem tőle.." Ha mástól megérdemeltem volna, akkor ugyanúgy tőle is.. Szóval pontosan mit is akarsz mondani ezzel? - Lehet, hogy az alkohol dolgozott bennem. Sőt biztosan.. De valahogy nem ment a fejembe, hogy mégis kire gondolt. Vagy mire.. Vagy egyáltalán gondolt-e valakire. Én úgy voltam vele, hogy megérdemlem és látszólag rajta kívül itt mindenki más is, mert senki nem lépett fel vele szemben. Nem érdemlek kegyelmet. Nem azok után, amit tettem. Egy szörnyeteg vagyok. Talán jobb lenne a világnak, ha egyszerűen csak magamhoz vennék egy zsáknyi altatót és kiütném magam, de örökre.. Soha nem gondoltam volna, hogy lesznek ilyen depresszív gondolataim, de most valahogy mégis a felszínre törtek. Nem tudom őket irányítani. Az alkohol a kitartásomat ostromolja. Micsoda váratlan fordulat. Bár kitartásom, már igazából nincs is.. Feladtam mindent. Feladtam Michael-t. Hagyom, hogy élje az életét én pedig a sajátomat. Bármennyire is fájdalmas el kell felejtenem.. Ehhez pedig a legjobb módszer az alkohol, amire most nagyon, de nagyon nagy szükségem van. Szomjazom valami elterelésre. Mert, ha nem ez, akkor félek tényleg a gyógyszerekhez nyúlnék, aminek egyáltalán nem lenne jó vége.. Mert milyen ember lennék, ha véget vetnék az életemnek csak mert jól elcsesztem? Meg kell próbálnom összekaparni egy második lehetőséget. Ha nem is Michael-el, akkor mással.. Bár az én életemnek nélkül nem igazán van értelme.
- Wow. Nem hittem volna. - Természetesen, már fogalmam nem volt arról, hogy mit beszélek de eszem ágában nem volt abbahagyni az ivást. A csapos már nem volt hajlandó kiszolgálni az állapotom miatt, amin csak felháborodtam. - Most azonnal ide raksz elém egy üveget vagy helyben kikaparom a szemeidet. - Mondtam egy halovány, cinikus vigyorral az arcomon. Komolyan gondoltam az egészet.. Teljes mértékben. Ne akarja keresztezni a terveimet, mert nagyon rosszul jár.
- Eleget? Dehogy. Határ a csillagos ég. - Már látom is.. Egy fiatal lány meghalt alkoholmérgezésben. Csak a szokásos. Semmi különös. Ez amolyan mindennapos dolog errefelé. De a legrosszabb ebben az egészben, hogy talán még a temetésemen sem lenne egy-két embernél több. Egy árnyék vagyok. Leromboltam a csodás életemet pár hónap gyönyörért. Ami így visszagondolva nem is volt annyira jó.. De késő bánat. Megtörtént. Nem fordíthatom vissza csak annyit tehetek, hogy elásom mélyen magamban vagy .. Vagy nem tudom.. Felejteni akarok. Ezért rombolom az agysejtjeimet.
- Óóó, ezt te sem gondolhattad komolyan.. Na, jól van. Jegyezd meg.. Te mondtad, hogy azt csinálok, amit akarok. - Nem vártam választ egyszerűen csak megcsókoltam. Hol érdekel, hogy mit fog erre reagálni? Ezt akartam megtenni, amióta megláttam a kávézóban.. Ezt szeretném minden áldott nap. Annyira nehéz lenne ezt elhinni? Kétlem. Egyszer már igent mondtam arra, hogy vele akarom leélni az életemet, habár azt nagyon bénán bizonyítottam be, de lényegtelen.. Csak a most számít. A múlt az a múlt. Teszek rá magasról. Legalábbis a jelenlegi pillanatban.

- Meglehet.. Igazából nem tudom.. Mit is mondtam? Ja, megjegyeztem amit mondtál, de most éppen félrebeszélsz és kerülöd a témát.. Akkor most te nem vagy magadnál? Vagy hogy is van ez? Bocsi, de forog velem a világ és, amíg járatom a számat legalább nem ezzel foglalkozom. Remélem ez nem okoz neked különösebb kellemetlenséget.. Amúgy sokkal vonzóbb vagy, mint voltál.. És a hajad.. Beletúrhatok? De komolyan.. Annyira nagyon bele akarok túrni, hogy uhh. Melegem van.. Nem.. Még sem... - Fogalmam nem volt, hogy mit hadoválok össze vissza. Az előbb tisztán felidéztem, hogy mit mondott most meg minden második mondatomban, már teljesen más téma felé tereltem a beszélgetést. Nem, mintha ő arra vágyna, hogy beszélgessen velem. Azon is csodálkozok, hogy nem lépett le.. Pedig nem szükséges itt lennie. Megmentett onnantól kezdve le van a gondja rólam és kész. Bár ki tudja mit rejteget még az éjszaka. Még egy ilyen barmot. Na, abból köszönöm szépen, de nem kérek. Mondjuk mióta kívánságműsor? Az előzött sem kértem mégis felbukkant. De jött az én hősöm, Michael. Ha lenne valami pompon féleség a környékemen valószínűleg előadnék valami idióta szurkolószöveget. De ezzel valószínűleg csak őt hoznám kellemetlen helyzetbe. Nem, mintha érdekelne.. Csak na.
- Na ácsi.. - Emeltem fel a mutatóujjamat. - Azért még nem látok duplán.. Legalábbis azt hiszem.. Nem.. Egyáltalán nem. Még jól vagyok. Szóval.. Egy kicsi nem fog megártani.. Egy vagy két üveg.. Nem vészes. - Sem az ő kedvéért sem pedig máséért nem fogok leállni. Láttam, hogy páran, már figyelnek, de különösebben ez sem érdekelt. - Mi van? Nem láttatok fehér embert bepiálva? Azért köszönöm a figyelmet. - Színpadiasan meghajoltam, majd az üveg után kaptam, amit végre elém rakott a csapos srác. Okos.. Tudja, hogy még nagyobb hisztit vágnék le, ha nem kapnám meg, amit akarok. Na, meg persze tényleg kikaparnám a szemeit. Nem olyan nagy dolog.
- Láthatni, láthatom őket. De nem biztos, hogy el is érhetem.. A piával pedig.. Lehet olyan érzésem, hogy képes vagyok rá. - Válaszoltam kuncogva. Igen.. Egyértelműen itt kellene meghúznom a határt, de nem megy.. Minek? Jól érzem magam és legalább most nem mardossák a szemeimet a könnyek, mikor a közelemben van Michael.. Ha a pia kell ahhoz, hogy el tudjam viselni az életemet, akkor én mától kezdve alkoholista leszek. Tisztán emlékezni fogok a mai napra.. Hányadika is van.. Előkotortam a telefonomat nagy nehezen, majd hunyorítani kezdtem, hogy meglássam a dátumot. Az alkohol mellékhatásai.. Várjunk, ha jól látom.. Ma.. Na, nem. Biztos nem itt töltené..
Nem tudom, hogy ez vezérelt-e a következő cselekedetemben vagy valami más, de megcsókoltam. Rövid ideig tartott, de élveztem.. Tudtam, hogy valahol mélyen ő is. Vagy csak a pia akarja elhitetni ezt velem. Számít ez? Nekem egyáltalán nem.. Már csak az is boldogsággal töltött el, hogy ennyi idő után újra érezhetem ajkát ajkamon..
- Van egy ajánlatom a számodra.. Megcsókolsz.. De úgy igazán. Vagy pedig egész éjszaka üldözni foglak és.. Na.. Tudod mit kell tenned, hogy elhallgattass. Boldog, boldog.. Boldog születésnapot.. - Kezdtem el énekelni. A hangom botrányos volt, de nem is akartam, hogy jó legyen. Ezzel is rá akartam venni arra, hogy tegye meg.. Csókoljon meg.. Oké, pia.. Nem valami vonzó, de azért nem vagyok annyira visszataszító sem.

Fogalmam nem volt, hogy mit hadoválok össze-vissza. Igen, határozottan kijelenthetem, hogy részeg vagyok. De még mindig nem elég részeg ahhoz, hogy elfelejtsem a saját nevemet is. Mert most erre van szükségem el akarom felejteni hol lakom. El akarom felejteni, hogy valaha is megcsaltam életem nagy szerelmét. Nem akarok emlékezni semmire.. Mennyivel egyszerűbb lenne, hogyha egy kicsit meg tudnék feledkezni a szerencsétlen életemről. Mert még így is tisztán ég az emlékezetemben a tettem.. Pedig igazából már nem is vagyok annyira magamnál. A hajáról beszélek.. Össze akarom borzolni és tényleg.. Késztetést érzek rá és magam sem tudom miért egy ideig csak mozdulatlanul állok.. Mert látom a szemeiben, hogy nem akarja.. Tőlem semmit nem akar, szóval nem mindegy? Nem fog belehalni, ha hozzáérek. Nekem pedig nem fog leszakadni a kezem a helyéről. Gyorsan odanyúltam, már amennyire gyorsnak volt nevezhető a jelenlegi állapotomban és összeborzoltam a haját. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akinek megmondták, hogy ne tegyen valamit és már csak azért is megtette. Neki nem kellett szavakba öntenie, hogy nem szeretné, ha megtenném láttam rajta, hogy nem akarja.. Nekem pedig ez pont elég volt ahhoz, hogy megtegyem. Vajon ezért is csaltam meg? Mert tudtam fájni fog neki? Ennek az egésznek semmi értelme.. Szerettem teljes szívemből és azért csaltam meg, mert tudtam nem örül, majd neki? Ah, ennek az egésznek semmi értelme. Majd egyszer rájövök, hogy miért követtem el ekkora hibát.
- Most miért van ilyen gonosz? Az én életemet cseszem el azzal, hogy leiszom magam.. Valld be, hogy legbelül szeretnéd, ha alkoholmérgezést kapnék. Vagy egyszerűen csak feldobnám a talpam. Nem kellene attól félned, hogy egymásba rohanunk  és leöntesz kávéval.. Vagy éppenséggel hős jelmezbe kell bújnod azért, mert bajban vagyok.. Nem történne semmi ilyesmi.. Egyszerű lenne, nemde? - Én valószínűleg a Pokol fenekén unnám halálra magam, miközben neki sokkal könnyebb lenne az élete. Nem, mintha azt tervezném, hogy itt és most végett vetek neki. Mert nem vagyok ennyire gyenge. Ha így lenne, már rég egy koporsóban rohadnék. De túlélem ezt is.. Ha az van megírva nekem, hogy egyedül kell leélnem az életemet, akkor pontosan így fogom tenni. Előbb élem le szomorúságban, mintsem véget vessek neki azért, mert valami nem jött össze.. Valami, ami nagyon fontos volt a számomra.
Tudtam, hogy ez egy gonosz húzás tőlem.. De tényleg akartam, hogy megcsókoljon. Pontosan úgy, ahogy régen tette.. Egy kis nosztalgia. Ebben nincs semmi rossz. Legalábbis szerintem. Az már más kérdés, hogy neki milyen érzései lesznek ezzel kapcsolatban. Énekeltem neki, de szerencsémre nem kellett sokáig. Ha ő nem csókol meg, hogy befogja a számat akkor valaki más fog eltörni a fejemen egy üveget. Igen.. Ez eléggé valószínű volt. Van egy ilyen mellékhatása a borzalmas hangomnak, szóval..
Mikor megcsókolt végre kezeim, kezeire siklottak és úgy csókoltam, mintha az életem múlna rajta.. Még mindig ugyanúgy szeretem.. Ez nem kétséges. Éreztem, ahogy kettőnk között pattognak a szikrák és, ha ezt akarná se tudná letagadni. Plusz.. Egyszerűen be is foghatta volna a számat nem volt szükség a csókra, szóval valahol mélyen, de ő is vágyott erre..
Kicsit meglepődtem, mikor felkapott a vállára ezért egy halk sikoly ki is csúszott a számon.Ütögetni akartam, de éreztem ahogy a gyomrom bukfencezik párat.. Ez nagyon nem jó.. - Te.. Tegyél le.. Mert. Én.. Kidobom a.. - Tettem a szám elé a kezemet és próbáltam visszafojtani, ami elő akart törni belőlem.