welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Vincent irodája Vote_lcapVincent irodája Voting_barVincent irodája Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Vincent irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime16.11.12 21:24

Vincent irodája

[Ha a helyszínen szeretnél játszani, kérlek vedd fel a kapcsolatot a bár főnökével, ergo: velem, pm-ben.Wink ]
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime03.02.13 3:43

( Folyt. INNEN... )

A szavaira egy szót se szóltam. Talán csak nem tetszett, hogy mint mindig, most is leleplezett, vagy csak egyszerűen nem akartam tiltakozni. Talán azt akartam, hogy lássa. Hogy tudja, hogy igen, igaza van, de ne kérje tőlem, hogy ezt mondjam is ki nyíltan. Nem tenne jót a hírnevemnek. És talán nem tenne jót... talán nekem sem.

Talán pont ezért is volt, hogy inkább az üveggel foglalkoztam, ahogy színültig töltöttem az elé került poharat, és koppanva az üveg alja ugyanott vissza az orrom előtt, csak hangtalanul néztem ahogy a szájához emeli és egy szemvillanás alatt tűnik el benne.
Most volt az, hogy már nem tudtam visszafogni a mosolyomat. Megjelent az, de csak a szám szegletében, aztán töröltem is le a fenébe. Mégis nyilvánvalóvá tette, hogy talán nem kéne ezt itt, mindenki előtt tovább folytatni. Talán mindkettőnknek jobb lenne a kíváncsi szemek elől elrejtve végigbeszélni az elmúlt.. hát az elmúlt nyolc évet. Ezért is vetettem fel a következő lehetőséget, és már másztam is le a székről, hogy előre menjek, amikor megint a hangja ütötte meg a fülemet. Még mindig nem szóltam egy szót sem. Csak megtorpantam, hogy visszafordulva a szemeibe nézzek, és azok összehúzásával a szemem beszélt helyettem.
Hatott.. Legalábbis ő is feltápászkodott, még ha nyilvánvalóvá is tette, hogy nem tetszik neki a mese, mégis elindult utánam.

Nyílt, az ajtó.... záródott az ajtó mögöttem, ahogy végig magam mögött hallottam a lépteit, és csak elérve a nagy, barokk íróasztalt, annak nekidőlve farral, fordultam vissza az irányába.

- Nem kellenek a kíváncsi fülek. - feleltem nem is annyira a szavaira felelve, de ez volt a legnyomósabb érv a tekintetben. Na meg az, hogy... - vettem egy nagy levegőt, és lassan fújtam ki az ajkamon. Csak ezután pillantottam fel a szemeibe. - Rendben megy sorod? - vett a hangom valami számomra is furcsa melegséget, és hagytam valamiféle mélyről jövő kóbor mosolyt elterülni az arcomon. Hogy miért? Ha kívülről nézem magam, még most sem hiszek benne. De egyszerűen ott volt. És most, hogy nem voltak figyelő tekintetek, valahogy képtelen voltam ellenállni neki. Csak most az egyszer! Csak most utoljára! Hogy képes legyek lezárni a múltat! Igen, így kell lennie...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime04.02.13 3:14

Hallgatag? Különös még mindig ez az egész. Vagy csak én beszélek túl sokat és nem hagyom szóhoz jutni, de ha lenne bármi mondandója úgy is találna rá módot, hogy meghallgassam. Hova lett az a régi Morris, aki képes volt éjszakákat átbeszélni? Csak sanyargatom magam azzal, hogy újra és újra vissza tekintek a múltba, ahelyett hogy végre mindent elfelejtenék. Régebben mindig biztonságban éreztem magam mellette, még ha tudtam is, hogy akármelyik percben véget érhet a játékunk, mikor pedig beütött a mennykő tényleg véget ért a játék és a hamis biztonság érzetem is. Azóta leselkedik rám a veszély, mindenkit gyanús szemmel méregetek és még benne is képtelen vagyok bízni. De valamiért még is követem, túlságosan kíváncsi vagyok arra, hogy ezek után mit tudna számomra mondani. Azzal mindent elárult, ahogy elkapta a tekintetemet, nem ellenkeztem, nem volt szűkséges, szavak nélkül is megértettem, hogy mit akart mondani.
- Régebben nem voltál ennyire elővigyázatos, vagy paranoiás lettél? - Ajkaim szegletében még mindig ott leledzik műmosolyom. Próbáltam határozottnak és a lehető legtávolabb tartani magamtól, még akkor is ha csak mi ketten vagyunk össze zárva az irodájában.
- Láthatod még élek, de komolyan ezért kellett bejönnöm az irodádban, hogy arról fecsegjünk, hogy mi a helyzet velem? - Gyanakvóan néztem bele szempárjába. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy csak ezért invitált be ide.
- Ki vele Morris, mit akarsz? Nincs túl sok időm, kéznél kell lennem, mikor az olasz kiszórakozza magát, már csak a te érdekedben is. - Ajtó előtt ácsorogva néztem őt. Nem akartam közelebb menni hozzá, nekem teljesen tökéletes, ha megtartsuk a pár lépés távolságot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime04.02.13 3:46

- Már túl sok múlik a szavaimon. – húztam enyhén szájat a szavaira, hiába volt, hogy az a régről nem ismert gőg, újszerűen feszült ott a szája szegletében. Azután végül mégis megkérdeztem. Még magam sem hittem el a hangom mennyire árulón csengett, de most képtelen voltam újra felvenni a vértet, és csak a szemeibe nézve engedtem a fejemen átsuhanó emlékeket. Az érzés, egyszerre tört rám minden, megrohamozva az érzékeket.

A hangja volt az ami kijózanított. És én hálás is voltam érte, ezért megköszörültem a torkomat és ellökve magam az asztalszéltől egy visszafordulót véve mögéje megemeltem az arcélemet.

- Nem, beszédem van veled. – raktam le magam az asztalhoz hasonlatos faragott székbe, és örök szokásomhoz híven már fel is csaptam a szívardoboz fedelét, hogy egyet azonnal magamhoz vegyek.

- Parancsolsz?- kérdeztem tőle újfent hidegen, továbbra sem eresztve a szerepet, de mivel egyszerűen intett, vissza is csuktam az egészet és a figyelmemet inkább a szivarvágó végének szenteltem.

- Ne izgasd magad! – néztem végül a szemeibe amikor lobbant a láng, és a kellemes, sűrű, mélyreható füst betöltötte előttem a plafonra igyekvő teret. – Dolly, Gemma és Gina értik a dolgukat. – mosolyogtam rá mindentudón, mégis természetesen, hisz soha nem vettem fel kipróbálatlan árut a vip-részlegbe.

- Foglalj helyet! – invitáltam az éppen velem szemben fekvő két fotel egyikébe, ahogy a szivarral átitatott kezemmel az ülőalkalmatosságok felé intettem. Nem mozdult. Miért is nem csodálkozom én ezen? Elteltek az évek, de egy vadmacskából sosem lesz kezes bárány.

- Clementin, kérlek foglalj helyet… - vett már kevesebb hidegséget a hangom, de továbbra sem engedtem, hogy a kezdetihez hasonló melegséget akár csak megközelítse.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime04.02.13 4:41

- Oh hát persze, itt te vagy a főnök, már majdnem megfeledkeztem róla. - Mindig is Morris volt a főnök, szerintem már ilyen uralkodó génekkel született, de engem még sem tudod soha sem teljesen uralni. Sosem kezelt úgy, mint egy beosztottat, mikor még hobbiból bankokat raboltunk, sokkal inkább egyenrangúként bánt velem. Ezért is egészítettük ki tökéletesen egymást akkoriban. A fene! Már megint akaratom ellenére is elkezdtem nosztalgiázni.
- Kíváncsivá tettél. - Érdekel annyira az, amit mondani akar, hogy ne hagyjam most azonnal faképnél. Most már értelmét látom annak, hogy maradjak, bár halvány fogalmam sincs arról, hogy annyi év után még is mit tudna még nekem mondani. Intettem egyet, ezzel jelezve, hogy nem kérek. Én meg a szivar még mindig két külön dolog, valahogy nem tudom élvezni és a füst is zavar.
- Tudhatnád, hogy az olaszok túlságosan is temperamentumosak, ha valami nem fog neki tetszeni, akkor rajtunk fog csattanni az ostor. - Abból pedig egyáltalán nem kérek. Túl sok bajom van, nem kell még egy feldühített olasz is az életembe, így is minden annyira bonyolult, főleg ezek után, hogy ismét egymásba botlottunk.
- Nagyon remélem. - Most az a három nő köti le az olasz figyelmét, ezért is van arra lehetőségem, hogy most itt legyek Morris irodájában, csak tudnám, hogy miért adtam be a derekamat neki. Nem kellene itt lennem, sőt minél távolabb kellene tőle lennem. Még a végén a vesztembe sodor.
- Így is jó. - Tökéletesen jól éreztem magam állva is, legalább távolabb tudtam magam tőle. De Morrisnak még sem tetszett az, hogy nem akartam engedelmeskedni. Végül vettem a fáradságot és helyet foglaltam szemben vele. Lábaimat keresztbe téve, dőltem hátra a fotelban, le nem véve róla tekintetemet.
- Most már igazán beavathatnál. Szóval, mit akarsz? - Térek rögtön a lényegre habozás nélkül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime05.02.13 0:30

- Neee izgasd már magad Clementine.. - forgattam meg jószerével a szivarral a kezemben a szemeimet - Az én lányaim értik a dolgukat, ha már a kezeikbe vesznek, onnan már nem lesz probléma... - engedtem ki az orrom előtt a füstömet. Mindig ennyit aggodalmaskodott ez a nő? - De különben is.. - hagytam számára néhány rövid percet - ha bármi baj lenne, forródróton azonnal kapom az információt. - pillantott a szemem csak egy pillanatra az asztalon fekvő antik telefonra, ahogy a kezemben a szivarral még mindig az enyhén giccses fakarosszék karfáján könyököltem.

Eltartott egy darabig amíg megnyugodott. Hogy most bízott e bennem? Nem tudom, de amint másodszorra kértem, feladta a feszült testtartást és megközelítve az asztalomat leült az egyik szemben fekvő karosszékbe. Gyönyörű volt, nem vitás. Egy darabig talán rajta is felejtettem a tekintetem, de aztán észbe kapva pillantottam vissza a szemeibe.

- Bocsánatot szeretnék kérni... - kezdtem aztán nem is annyira hirtelen, inkább rövid tétovázás után bele - Ne, ne szólj közbe.. - emeltem fel a szabad kezem, ahogy láttam az arcán megrándulni az inakat - Muszáj ezt lezárnunk egyszer és mindenkorra, és ahhoz ezt el kell még mondanom neked. - vallottam be kényszerűen, de igaz ami igaz, régen.. sokszor pörgettem ezen a fejemet. A mi lett volna ha.. A mit kellett volna másképp csinálni, és hogy mi volt az amiben hibáztam. Hát most eljött az igazság pillanata!

- Sajnálom, hogy akkora vadbarom voltam, hogy felvettem Pault! - beszéltem teljesen szenvtelenül. Vagy legalábbis próbáltam... - Sajnálom, hogy nem néztem rendesen utána, hogy nem vettem észre hogy megbízhatatlan, hogy zöldfülű, hogy bíztam benne, és hogy egy szemét.. mocskos, aljas gerinctelen féreg! - dülledtek már lüktetőre az ereim a homlokom oldalán, és észre se vettem, hogy már előre dőlök, szinte elhagyva a székemet. - És sajnálom, hogy tönkretettem az életed... - dőltem vissza lassan, észbe kapva, szándékosan nem használva az "életünket" jelzőt. Talán nem lenne etikus. De talán a szememből bármit kiolvashatott...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime05.02.13 2:27

Nem tudom, tényleg nem tudom, hogy mennyire bízhattam volna meg még mindig benne. Akartam, nagyon is akartam neki hinni, de még is ott motoszkált az a gondolat a fejemben, hogy mi van, ha téved? Nem ismeri az olaszt, nem tudhassa biztosan, hogy tényleg annyira jól elfog szórakozni azzal a három szerencsétlen nővel, ahogy mi gondoljuk. Az is lehet, hogy valami nem lesz a tetszésére, és mint egy feldühödött bika, kitör a karámból.
- Tapasztalatból beszélsz? - Méregetve futtattam végig rajta tekintetemet. Semmi közöm ahhoz, hogy kivel fekszik le, még is valamiért annyira izgatta a fantáziámat, hogy megtudjam meddig süllyed le az alvilág mocskába.
- Ha bármi baj lenne esküszöm, hogy kicsinállak. - Lágy, szinte már kedves hangon mosolyogva fenyegetőztem, mindvégig zavartalanul néztem bele a szemébe. Nem áll tőlem túlságosan távol az emberölés, szükség helyzetben az ember sok mindenre képes. Az első volt a legnehezebb, de aztán minél több és több vér ragad a kezedhez egy idő után képes vagy hozzá szokni és együtt élni a gondolattal.
- Morris szerintem nem...- Belém fojtotta a szót, vegyes érzelmek keringettek bennem. Dühös is voltam rá, hogy ezt teszi velem, viszont befogtam a számat, mert érdekelt, hogy ezek után mit tudna mondani. Szó szerint ledöbbentem. Nem azért nem szólaltam meg mert arra kért, hogy hallgassam végig, hanem képtelen lettem volna bármit is mondani abban a pillanatban. Nem hittem volna, hogy valaha meg fogom élni ezt a napot. Tényleg jól esett az, hogy legalább arra volt mersze hogy bocsánatot kérjen tőlem, rég óta szerettem volna már ezt hallani tőle, de túl későn jött a bocsánatkérés. Egy pillanatra tényleg elgyengültem, de gyorsan vissza rántottam magamra az álarcomat.
- Ez nagyon megható volt, tényleg. De a sajnálkozásoddal nem megyek semmire sem. - Nyolc átkozott éve kell menekülnöm csak azért mert szépen elbaszta. Alig múltam el tizennyolc éves, mikor menekülésre kényszerültem, miatta elvesztek a legszebb éveim, amiket nem lehet vissza hozni egy bocsánatkéréssel. Közel a harminchoz már be kell látnom, hogy nem csak Morris hibás mindenért, pontosan ugyan annyira hibás vagyok. Én vágytam veszélyes életre, Morris pedig maga a veszély volt, képtelen voltam neki ellenállni. Amiért később a vesztembe rohantam.
- Befejezted? Vagy esetleg van még valami? - Egyszerűen csak próbálom elfelejteni a hallottakat. Pár szó semmin sem változtat, nem fogok örömkönnyeket potyogtatva a nyakába ugrani, nem az egyáltalán nem én lennék, de ezt ő is tudja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime06.02.13 17:13

A szavaira egyetlen pillantással jeleztem, hogy ne higgye, hogy az én köreimben megadhatom magamnak azt a luxust, hogy ne ellenőrizzem le a terméket, mégsem szóltam egy szót sem. Fogalmam sincs az utóbbi években mi történhetett vele, de abban biztos voltam, hogy ha az olasszal jött, biztos, hogy nem tért jó útra. És mindig is jó szimata volt. Kitapasztalhatta már, hogy hogy működik ez a mi berkeinkben.
Ahogyan a fenyegetését is elengedtem a fülem mellett, persze azt nem mondom, hogy a mosolya, nem érintett meg ott, a múltban ragadva, mélyen. Mindig is az ő mosolya volt a legkellemesebb.
Mégsem engedtem elcsúszni a dolgokat. Okkal hívtam be, és nem is feltétlenül azért, hogy a múlton merengjünk újra és újra. Ezért is kezdtem inkább bele abba, amit végképp ki kellett mondanom, hiába ellenkezett. És nem is lepett meg a végkifejlet.

- Tisztában vagyok vele. - biccentettem könnyedén, hisz üzletember vagyok már nem holmi elkorcsult féreg. - Ezért is vagyok rá kész, hogy valamilyen formában kárpótoljalak.. - tartottam rövid szünetet, csak míg helyes megfogalmazást veszek. Mi mindenre nem volt jó az a sok, tanulással töltött év.. - az elveszett évekért. - bólintottam ismét, ha nem is hidegen, de próbálva tartani azt új, jelenleg szükséges tartást, amit a dolog komolysága megérdemel. - Akár pénz kell, akár kapcsolatok, elég sokfelé elér a kezem. - fújtam ki ismét a füstömet, és igen, igyekeztem ahhoz tartani magam, hogy ez pusztán szimpla üzlet. Amit mindenképpen megérdemel...

- Azt hiszem ennyi. - mondtam ki a szavakat, de folyamatosan a szemeit nézve. Hogy ennyi lett volna? Nem mernék rá megesküdni. De jelenleg ennyi amit adhatok, amit illdomos adnom, és jelen keretek közé nem férnek bele a múlt takarta érzelmek. Pedig még ma is emlékeztem rá, hogy milyen is a szája íze..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime06.02.13 21:16

Wicked Game Razz

Gondolataimmal hol a múltba, hol a jelenben voltam. Erősen próbálkoztam ellenállni a csábításnak és nem gondolni arra vissza, ami már oly sok sok éve ezelőtt történt. De még mindig elevenen él bennem minden egyes átkozott emlék. Újból Morris karjai között éreztem magam, érezve nyakamon meleg leheletét, apró csókjait, amikkel elhalmozott. Jól tudta, hogy mennyire szeretem ha ezt teszi velem, még ha össze is voltunk veszve, akkor is képes voltam neki megbocsájtani, mert mindig annyira gyengéden bánt velem. Még a gondolatba is bele remegek, hogy azok az ajkak a múltban mennyi élvezetet okoztak számomra. Kedvem lenne most azonnal saját magamat felképelni, mert érzem, hogy gyengülök, egy arculcsapás pedig igazán jól esne, legalább képes lennék újból a jelenben élni, ahelyett hogy még mindig a múltba menekülök. Szó szerint belém akadt a szó. Szerettem volna leordítani a fejét a helyéről, de egy hang sem jött ki a torkomon. Bevallom fogalmam sincs, hogy meddig lehettem csendben, csak meredtem rá. Bele kapaszkodva a fotel karfájába valahogy sikerült lábra állnom. Kihúztam magam, egyenesen az asztalához sétáltam. Mindkét tenyeremet rátéve az asztallapra hajoltam közel hozzá.
- Nem tartozol nekem semmivel, ezért nem is várom el tőled, hogy kárpótolj. Egy percig se hidd azt, hogy rászorulok a pénzedre, vagy a segítségedre. Eddig is tökéletesen meg voltam nélküled, ahogy a továbbiakban is megleszek. - Igyekeztem minél ridegebb hangnemet felvenni, nem akartam hogy lássa rajtam, hogy mennyire dühít, hogy azt gondolja, hogy a pénze képes lenne kárpótolni azokért az évekért, amiket meneküléssel töltöttem. Nincs annyi pénze, ami képes lenne veled mindezt feledtetni, hiába szeretem a pénzt, túl büszke vagyok ahhoz, hogy egy vasat is elfogadjak tőle. Nem lennék jobb egy útszéli kurvánál, ha hagynám magam megvenni.
- Inkább segíts a rászorultakon, ha ennyire adakozó kedvedben vagy. - Újból felvéve műmosolyomat szólaltam meg. De már löktem is el magam az asztaltól, mielőtt még vészesen közel kerülhettem volna hozzá.
- Ha tényleg csak ennyi lenne, akkor nekem már itt semmi keresnivalóm sincs, jobb is lesz, ha visszamegyek. - Részemről ez volt a végszóm, ha neki tényleg nincs egyéb mondanivalója számomra. Hátat fordítva neki veszek egy mély levegőt és már is az ajtó felé veszem az irányt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime06.02.13 22:41

- Ne drámázz, Clementine.. - akadt a hangom kissé erőteljesebbre, akárcsak régen, ha valamiért épp kiborult a bili. A szivar füstje még mindig tekergőzve szaladt fel a semmibe, én meg csak hideggé vált arccal néztem, ahogy régen is mikor viharok dúltak odabenn.

- Most mit akarsz mit mondjak!? - tettem fel aztán a kérdést rövid, feszült percek után - Hogy hiányoztál? Hogy miután elváltunk még évekig Te jártál a fejemben? Hogy azóta se volt még egy nő... - hallgatott el a hangom észre térve - aki ennyire megfogott volna!? - folytattam tovább, de már csak egész halkan miközben már megint az asztalomnál álltam két kézzel támaszkodva az asztallapon.
Rövid, néma csönd telepedett be. Csak néztem összehúzott, erős szemekkel a szemeibe és arcom minden egyes izma összerándulva harcban állt.

- Mert így volt... - beszéltem újra erőteljesen, de újabb némaságba burkolva az elkövetkező néhány percet. - De elmúlt... - szólaltam meg aztán mégis szinte már suttogón. - A múlt.. elmúlt.. - erősítettem meg önmagamnak is a tényeket, mert a hirtelen jött indulat, szemvillanás alatt tüzelte fel csak a szemeit nézve a véremet. - Hiába... - kezdtem valami érthetetlen habogásba - Hiába... - próbáltam csitítani a dühömet, mert a düh, rendszerint valami máshová is magával rántott. A szenvedély földjére... És ezt most nem tehettem meg! Vele... nem...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime07.02.13 23:21



Elnevettem magam, nem azért mert annyira jó kedvem lenne, sokkal inkább kínomban. Nem így képzeltem el a viszontlátás örömeit, sőt még a nagy összeborulós jelenet is kimaradt, de ezt tényleg nem vártam volna el tőle.
- Te drámának hívod, én őszinteségnek. - Elfelejthette az évek során, hogy milyen az, mikor tényleg drámázok, de legalább megkímélte magát nyolc év hisztimtől, legalább most kárpótolom. Karnyújtásnyira volt tőlem a kilincs, de kezem nem akart engedelmeskedni, ahelyett hogy lenyomtam volna a kilincset, inkább hátra fordultam, mikor ismét elkezdett beszélgetni, hogy szemtől szemben lehessek vele.
- Azt hiszed, hogy most ezzel sikerült valami újdonságot mondani számomra? - Nem mondom, hogy nem volt rám hatással az, amit mondott, de számítottam rá, túlságosan is kiismertem már, de nem hittem volna, hogy ezt az ütőkártyáját már ilyen hamar előveszi. Tettem felé pár határozott lépést, de annyira közel még sem kerültem hozzá, hogy meg tudjam magam égetni.
- Nézz magadra Morris, még mindig ugyan azzal a vágyakozó tekintettel nézel rám és képes vagy azt mondani, hogy ez már csak a múlt? Mindenkinek hazudhatsz, de magadat nem bírod becsapni. - Hagynom kellene a fenébe, már régen az ajtó túlsó végén kellene lennem, még is maradtam, hogy szembesítsem a valósággal, azzal amit nem hangosan kimondani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime08.02.13 2:14

Forrongtam a dühben. Hogy igaza volt? Fogalmam sincsen. Mégis képtelen voltam megmozdulni! Jól tudtam, ha megteszem, ott nem állok meg. Akkor biztos hogy neki esem, de már nem voltam biztos benne, hogy bántani akarom. Bántani?? Ez sokkal inkább olyan volt, mint régen! Ha feldühített! Ha azt akarta, hogy végül nekiessek! Valóban akarta volna?

- Valld be, hogy még mindig az egekbe emel, hogy hatalmad van felettem! - morogtam, vagy inkább már dörögtem(?) visszafojtva a véremet, de a fékevesztett düh, részszint önmagam felett - amiért képtelen vagyok neki ellenállni - ahelyett, hogy nyugodott, szinte önmaga hergelte feljebb.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime08.02.13 13:25

Most sikerült csak igazán ráeszmélnem, hogy még mindig mekkora hatással vagyok rá. Tudom, hogy a tűzzel játszok, de még is olyan izgató. Mindig is élvezettel táncoltam az idegein, de most még sem tudom annyira élvezni, talán csak azért, mert már nincs akkora tétje a dolognak. Vagy lenne? Nem, nem hiszem, már semmi sem fog olyan lenni, mint régen volt és ez hiányzik, de volt időm hozzá szokni a hiányához, talán túl sok is. Megtanultam nélküle élni, azzal a veszteséggel, amit számomra okozott és az élet ismét arcul csapott.
- Még is min változtatna, ha bevallanám? - Önelégült mosolyomat le sem bírtam volna törölni képemről, közelebb is léptem hozzá, elvégre az asztal még mindig közöttünk van. Dühös volt, de még sem féltem tőle, nem Morris sosem lenne képes megütni, akármennyire is elveszti maga felett az uralmat.
- De bevallom, élvezem hogy még mindig ekkora hatással tudok rád lenni, sőt azt is, hogy még mindig van hatalmam feletted. Ettől most jobb lett? - Mellem alatt össze fogom karjaimat, de egyetlen egy pillanatra sem veszem le róla a szememet, jól tudom, hogy mennyire kiszámíthatatlan, ezért sosem tudhatom, hogy mi jár a fejében.
- Édesem, próbáld vissza fogni magad, tudom hogy ez sosem volt az erősséged, de azért igazán megtehetnéd a kedvemért. - Pontosan tudom, hogy ilyenkor Morris olyan, mint egy bomba, aki bármelyik pillanatban robbanásra kész, de nem akarok itt lenni, mikor bekövetkezik a robbanás, már így is túl sok szilánk talált el.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime10.02.13 1:53

- Állítsd le magad, Clementine! - morogtam már magasabb hangerővel, és ebben az egyetlen, véletlenszerű percben, mintha éveket ugrottunk volna vissza az időben. Hogy játszott velem? Kérlelhetetlenül. Mindig is szórakozott velem, és én minden egyes alkalommal bedőltem.
Büdös kis ringyó! - ez a szó rémlett fel a fejemben, ahogy ezt régen.. egyszer.. inkább néha.. eljátszotta velem, aztán a hatalmas pofon amit kaptam érte, és a következő pillanat, amikor én nekiestem. Élvezte! Már hogyne élvezte volna, ha dühíthet, ha kihozhatja az állatot belőlem, és én számtalanszor ugrottam is kénye kedvére, de most.. NEM!!! – döntöttem el fejben, de ennek ellenére elég rosszul állt a szénám jelenleg.

Ééés.. akkor megint folytatta.. Elég volt csak egyetlen pillanatig nem figyelnem. Az az önelégült tekintet, szemei a szememben, és az a mosoly, ahogy közelebb lépett, a szavai a fülemben egyszerre törtek fel, és a padlóra hajítva a szivart a kezemből, ugyanazzal a mozdulattal söpörtem le az asztalról mindent, és a tarkójáért kapva egy szemvillanás alatt rántottam közelebb, egész bele a szemeimbe, csak, hogy a szemeibe beszélhessek!

- Azt mondtam… fejezd ezt be... Clementine… - préseltem a fogaim között keményen, de az arca a közelemben, az orromba csapó parfümje, az a régi.. annyira imádott illat a közelemben, éreztem, hogy gyengít, szinte minden egyes percben, akárcsak az a dölyfös tekintet a szememben, és én jól tudtam, ha máskor nem is.. de most eléggé vesztésre állok vele szemben...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime10.02.13 3:07

Próbáltam, oh de még mennyire próbáltam magamban fogni a sértettségemet, ami keveredett a dühömmel. Eleinte még a magam ura tudtam lenni, de aztán hirtelen minden megváltozott. Hiába is emeli fel a hangját, már nem tud nekem parancsolni. Egyáltalán miért kellene hallgatnom rá? Nem kell neki engedelmeskednem és nem is fogom hagyni, hogy azt gondolja egy pillanatig is, hogy majd behódolok neki, csak mert most ő itt a főnök. Ha tetszik, ha nem végig fog hallgatni, hacsak nem fogja befogni a számat, megkockáztatva azt, hogy megharapom, mert tudhatja hogy nem hagynám csak úgy annyiban a dolgot. Megváltoztam, már nem az a naiv kislány vagyok, mint voltam mikor még minden más volt. De még mindig annyira makacs és harcias vagyok, Morris akarta hogy az irodájában folytassuk tovább, hát nem fogok neki csalósát okozni. Elkapott, még sem volt bennem félelemérzet, őszintén abban a pár másodpercben semmit sem éreztem, csak a forró leheletét az arcomon.
- Még is mi lesz Morris, ha nem? Esetleg bántanál? Nem, ahhoz mindig is túl gyenge voltál. - Tekintetét nem eresztve ívelődött egyre inkább feljebb arcomon mosolyom. Hiába is éreztem tarkómra fonódott ujjait, nem okozott fájdalmat, már csak a tudat zavart az, hogy ismét képes volt hozzám érni. Nem akartam, hogy érintsen, nem bírtam elviselni azt, hogy újra ezt teszi velem, egy határozott mozdulattal el is löktem magam az asztaltól.
- Többé ne érj hozzám! - Adtam parancsba. Érintésétől képek villantak be arról, hogy egykoron milyen játékosan ért hozzám, centiről centire haladva fedezte fel minden porcikámat azokkal a kellemesen gyengéd érintésekkel, vagy épp ellenkezőleg vadul marva bőrömbe, mikor kellően felhergeltem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime15.02.13 18:10

Éreztem a tenyeremben a megfeszült izmait... Tudtam.. éreztem benne a küzdést.. az ellenkezést.. a hatalmat(!) Mind ahogyan régen, ha ellenszegült nekem, és ez felizgatott, és a hiányzó emlék egy pillanat alatt részegítette meg a véremet.

- Mindig te nyersz... - sziszegtem szinte gyűlölettel a fogaim között, de tisztában voltam vele, hogy ez egészen más, mint gyűlölet. Egy pillanatig sem voltam képes távol tartani a fejemet, és hirtelen kaptam rá az ajkára, csak egy pillanatra, megtépve, de ő azonnal rántotta is ki a fejét a kezeim közül, és ellökve magát távolodott lejjebb.
Nem hagyhattam ennyiben a dolgot! Képtelen voltam! Hiába hogy a szemei csak úgy tükrözték a gyűlöletet, már nem tudtam ellene állni többé.
Olyan hirtelen kerültem meg az asztalom, hogy még a fotel is felborult a háttérben, és nem telt szinte egy pillanatba se, mire már ott álltam előtte, fölé tornyosulva, teljesen, és nagyokat nyelve ahogy már hevesen lélegezve néztem le a szemeibe.

- És én még mindig megőrülök érted... - suttogtam, de fogalmam sincs róla miért beszélek, a következő pillanatban nem hagytam neki más lehetőséget, szemvillanás alatt rántotta közelebb a kezem, rá a mellkasomra, hogy a derekát átölelje, és nem érdekelt, ha ellenkezett, csak rákaptam a szájára előttem és vadul és türelmetlenül, de felszabadultan falni kezdtem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime16.02.13 2:00

Kezdtem kiesni abból a magabiztos szerepből, amit eddig próbáltam magamra erőltetni. Nehéz olyan ember előtt megjátszani magam, aki mindenkitől jobban ismer, sőt valójában csak is Morris ismer. De még sem hagyhatom, hogy újra előjöjjenek belőlem azok az érzelmeket, amiket próbálok jó mélyen elzárva tartani.
- Van, ami nem változik. - Hiába próbáltam magammal elhitetni, hogy az évek alatt más ember lettem, mikor még mindig ugyan ott tartok, mint nyolc éve és látszólag még Morris is. Pontosan ugyan olyan kiszámíthatatlan, mint régen volt, csak arra nem számított hogy én nem akartam ezt az egész nosztalgiázást. Amilyen gyorsan tudtam el is kaptam fejemet. De akkor már túl késő volt, ajkaimon maradt csókja íze. Csak néztem, hogy közeledik hozzám, bekapcsolt nálam a vészjelző sziréna, de moccanni sem tudtam. Szóhoz pedig pláne nem jutottam. Túl erős volt, szabadulni sem bírtam karjai közül. Aztán újra ajkaimat vette célba. Fene sem tudja, hogy miért, de vissza csókoltam. Pár pillanatig tényleg azt hittem, hogy ez működhet, de még időben észhez tértem. Elszakadva ajkaitól már csattant is az arcán tenyerem, valamivel Morrist is észhez kell téríteni. Rendesen felpofoztam, mert tenyerem égni kezdett.
- Ezt nem kellett volna! Még is mit képzelsz magadról? Még te sem kaphatsz meg mindent. - Hirtelen nem is tudtam, hogy mit érzek, csak abban voltam biztos, hogy minél előbb ki kell jutnom innen. Nem akartam kettesben lenni vele, nehogy még egyszer megtörténjen az, aminek nem lenne szabad. Ha végre képes volt elengedni, akkor sietős léptekkel távoztam az irodájából.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime17.02.13 0:52

Fellobbant a vérem, ahogy újra éreztem az ajkát az ajkamon! Fogalmam sem volt róla mennyire hiányzott, és ahogy visszacsókolt, még közelebb nyomakodva hozzá mindent szabadjára engedtem! Az elmúlt évek feszültségét.. minden, a hiányával töltött percet, minden keserűséget, ami valaha is megfordult a fejemben, amikor átcikázott rajta a hogyan is tehettem volna másképp.. vagy mi lett volna HA.. ha nem engedem, ha ott marad.. örökre.. velem.. és mindez egyetlen pillanatba sűrítve zúgott át a fejemen, megkapaszkodva az ezernyi emlékbe...
Aztán hirtelen változott minden! Talán én voltam az akinek csökkent az elszántsága, az erő, amivel tartottam, vagy egyszerűen csak ahogy régen is, neki engedelmeskedett a kezem, amikor már csak elgyengülve érintettem, de a következőkben ahogy egy pillanat alatt tűnt el, valami hatalmas csattant a képemen, és elég volt egy pillantás.. azokba a régen vágyott, gyönyörű szemekbe, hogy ne tartóztassam egy pillanatig sem. Már mást tükröztek. Egészen mást mint évekkel ezelőtt, nem azt a káoszt, amit most én éreztem.. legbelül.. hanem határozott volt. Teljesen.. határozott.. És én nem álltam többé ellen..

Még mindig úgy álltam ott, mint akit leforráztak, hevesen emelkedő mellkassal és nem mondom azt, hogy nem értettem, nagyon is jól, csak... Egy pillanat alatt öntötte el a szar a fejemet! Hogy mire voltam dühös? Magamra! Mi a jó istent művelek?? Miért nem vagyok képes.. egyszerűen az lenni aki vagyok, a közelében!? Az isten b*ssza meg, hogy a büdös életbe voltam képes így elveszíteni az eszemet? - söprődött is le minden egy pillanat alatt az asztalról ami még rajta maradt az előzőkben, de még mindig nem volt elég! Egyszerűen képtelen voltam! Szabadulni tőle! A fejemtől! A seggfej.. idióta, f*szkalap fejemtől, és ettől az érzéstől, még mindig itt benn, tombolt! Megbántottam... Elrontottam mindent..

Nem tudom mikor lendült az öklöm neki az asztalnak, de már csak az antik fa keserves felreccsenése töltötte be a fülemet, ahogy az öklöm egy pillanat alatt csapva bele adta le a feszültséget. Boksz.. igen, talán annak köszönhetem, hogy csont nem tört, de vérzett.. mikor felfigyelve a gomolyogva felcsapó füstre mögöttem hirtelen tisztította ki a fejemet. A szivar.. az antik, dús szőnyegben mélyre égett és én egy szemvillanás alatt teremtem ott, hogy az esetleges fellobbanó lángokat megelőzzem.

- A kurva életbe! - mérgelődtem eltaposva - a kurva életbe.. - eresztettem már lejjebb, talán az előbbi ütés vagy csak a hirtelen ijedtség, hogy ha kigyullad, mindent elveszíthetek, hűtötte le a véremet. De ekkor kaptam csak észbe..

- Clementin.. - suttogtam az orrom alatt, amint tisztában lettem vele, hogy ha eltűnik.. semmit se tudok róla. Nem tudom hol keressem, és ha az elmúlt nyolc évben ilyen remekül elbujdosott, ha előlem akar eltűnni, nem ismer majd határokat. - Clementin! - üvöltöttem utána rohanva, ki a nyitott ajtón, nem ismerve könyörületet és most még az se érdekelt, hogy nem kéne hogy leleplezzem, szarok bele, de egyszerűen képtelen voltam most felidézni a korábban mondott nevet.

Mindenhol sötét... félhomály és keresztben kasul vendégek, én meg mindenkit félre lökdösve keresek, de már nem engedhettem meg hogy vadbarom őrültként viselkedjek, ezért visszavettem a vehemenciából. Csak a szemem keresett. A vér... lassan csurdogált végig a kezemen, de most rohadtul nem érdekelt, mit is kenek össze. Most csak egyet keresetem. Azt a szőke hajzuhatagot, és alig nem messze, teljesen beleveszve a fények követte sötétségbe meg is láttam őt.

- Clementin! - fordítottam magam felé az alakot hirtelen szorítva rá a kezére, de csak egy sikító hang, egy ismeretlen tekintet, tőlem meg sűrű bocsánatkérések, de nem engedhettem meg hogy tovább tétlenkedjek. Valamiféle pánik kezdte alattomosan ellepni a fejemet "ezt megint elintézted!" keserű, ördögi hanggal vihogott a fülemben, én meg egyre jobban féltem.. nem tudom mitől.. de TUDOM! Rettegtem!

- Clementin, várj! - kaptam aztán bele egy másik kézbe, egy gyönyörű hát, úgy ahogy az az emlékeimben létezett, és nem is kellett csalódnom benne, most nem, szikrázón és parázslón néztek vissza rám azok a szépséges szemek, most mégsem érdekelt. Csak az az egy, hogy végre megtaláltam! És ő volt az! És most semmi más nem érdekelt... - Ne menj el! - emeltem el róla a kezemet, magam előtt védekezőn felemelve, ahogy megint mint korábban az irodában, egy pillanat alatt rázkódott meg, hogy kitépje...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime18.02.13 0:28

Ez teljesen képtelenség! Nem hallgattam magamra, ellent mondtam a józan eszemnek és engedtem a csábításnak. Csókja pontosan olyan volt amire emlékeztem. Bele borzongtam közelségébe, de ami a legrosszabb volt az egészben, hogy tényleg vágytam arra, hogy megtegye. De ekkor valami kattant a fejemben véget kellett vetnem ennek, amíg még nem késő. Nem vagyok annyira erős mint amilyennek mutatom magam. Morrissal pedig nincs közös jövőnk! Nem akarom magam azzal áltatni, hogy bármi lehetne még mindig közöttünk. Szó szerint kimenekültem az irodájából, legalább már van rutinom a menekülésben. Nem engedhettem meg magamnak, hogy utat adjak kikívánkozó könnyeimnek, még akkor sem, ha legszívesebben sírva zokogtam volna. Tartanom kell magam, nem eshetek ki a szerepemből csak mert minden magamba fojtott érzésem, amiket elnyomtam magamban a nyolc év alatt most feltörni készül. Egy pillanat alatt omlott bennem össze az a világom, amit az évek alatt építettem. Túl váratlan és fájdalmas volt újra látni, azzal pedig hogy megcsókolt felszakította bennem a régi sebeket. Ki akartam jutni innen, hogy aztán eltűnhessek előle! Akármennyire is szerettem volna nem tehettem meg, eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. Az olasz hapsi még mindig nem került elő, legalább egy gonddal kevesebb, most amúgy sem lenne túl sok türelmem hozzá. Csak próbálok rájönni arra, hogy miért tette ezt ismét velem, még látni is nehéz volt, nehogy még újra érzeni csókja ízét. Lefogadom élvezi, hogy kínozhat. Nevetni lett volna kedvem, ironikus hogy utánam jött. Másodszor már volt hozzá mersze, csak ezzel már elkésett nyolc évet.
- Szeretnék elmenni, de ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Tisztázzuk nem miattad maradok itt, hanem az olasz végett. - Minden maradék erőmmel azon voltam, hogy közömbös legyek vele. Nem kellene hogy érdekeljen, de még sem tudok csak úgy elsiklani a történtek felett. Most az is kihívás, hogy vele szemben kell állnom a félhomályban, annyira elveszettnek érzem magam, mint még soha. De ami a legrosszabb hogy fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, mert jól tudom, hogy úgy sem fog békén hagyni.
- Még is mit akarsz tőlem? Most miért tudtál utánam jönni? Talán unatkozol és nem találtál tőlem jobb játékszert, akivel kedved szerint játszadozhatnál? - Kezem, lábam remegett, de azt már nem tudom, hogy az idegesség váltotta-e ki ezt belőlem, vagy a düh amit most iránta érzek. Teljesen össze zavar, nem kellett volna megcsókolnia, de akkor meg még is miért élveztem és csókoltam vissza? Egyértelmű hogy ha a közelében vagyok képtelen vagyok józan döntéseket hozni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime19.02.13 1:08

Csak szigorú tekintettel biccentettem a szavaira. Nem voltam rá mérges.. sőt! Inkább magamra haragudtam még mindig, de nem engedhettem meg én sem azt, hogy bármi ami belül zajlik, kiüljön az arcomon. Nyíltan.. mások előtt.. nem! Talán ez volt az első amit megtanultam. Ha gyenge vagy.. egy pillanat alatt használják ki, és taposnak el mélyen.

- Clementin, nem erről van szó! - vágtam rá kicsit talán eltúlzott vehemenciával is, de észbe kapva mérlegeltem. Sokan vannak itt.. Partnerek.. alkalmazottak, ha csak egy percig is elvesztem a tekintélyem, nekem talán örökre végem. De ha most elmegy.. ha itt hagy, képes leszek újra túllépni? Az lenni aki vagyok.. Aki szeretnék lenni, és aki mégsem megy a közelében. Nem tudom. Sok.. nagy .. kérdőjel. Ezek cikáztak át a fejemen, egymással szemben állva az érzelmek és az eszem, és nem tudtam kire is hallgathatok. Vajon melyik kevésbé.. veszélyes? Rám.. és főként Rá nézve! Vajon nem e ártok neki többet mint így, ha egyszerűen csak elengedem és lenyelve mindent, a csókot, a közelséget, minden egyes az illatában rejlő emléket.. egyszerűen csak közömbös leszek? Fogalmam se volt róla, melyik lenne a helyes. Melyik lenne neki.. és melyik lenne nekem..

- Beszélhetnénk...? - kérdeztem vissza mégis óvatoskodón, a szemöldököm csak vigyázva a homlokomra futva. Hogy féltem? Valahol legbelül rettegtem, hogy újra elveszíthetem.. - Csak itt kinn... a pultnál. - intettem fejjel a pult egyik közelebb eső vége felé, ahol javában ültek a vendégek, de most nem számított semmi sem. Csak egyetlen igenlő válasz, és elhajtom őket.

( Folyt. ITT... )
[ már ha nincs ellenvetés. Wink ]


A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 27.02.13 1:46-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime20.02.13 0:35

( Folyt. INNEN... )

A klubban már javában zajlott az élet. És mivel most rohadtul nem volt kedvem elől bemenni, és fogadni a köszöngetéseket, inkább a sikátor felől, a hátsó ajtón közelítettem. nem volt szokásom úgy közlekedni, mint valami féreg, de most valamit-valamiért alapon, semmi mást nem akartam, csak nyugalmat a közelemben.
A két németet hamar lepasszoltam, menjenek a vendégtérbe, itt már nem lesz szükségem rájuk, itt minden tökéletes, és megkönnyebbülve vágtam be az iroda ajtaját a hátam mögött. Nagyot sóhajtottam. Egyszerűen jól esett végre az itthoni terep, és főleg, hogy itt én vagyok az aki vezényel, nem pofáznak be holmi seggfejek. Kivéve ha valami nagykutya jön szórakozni éppen, de a ma este ünnepnap! nyoma sincs a seggfejeknek!

Elvágódva a kedvenc karosszékemben csak egy fújtatással eresztettem le a feszültséget. Jól tudtam, hogy minél hamarabb utána kell nézzek ennek-annak, de most baromira nem volt ehhez kedvem, inkább csak felcsaptam a kedvenc szivartartómat és valamiféle szertartásszerűen lecsippentettem a végét, és már lobbant is a láng kedvemre. Jól esett.. Isten úgyse jól estek ezek a rövid, nyugalmas percek, még ha tudtam is, hogy nem tartanak majd sokáig, na meg a zene is dübörögve üvöltött a fejemben - már amennyire a hangszigetelés nem nyelte el az egészet - mégis szerettem ha egyedül lehetek. Néha...

Nem tudom mennyi idő telt el, de nem is igazán érdekelt. Azért vagyok én a góré, hogy ha nem akarom, ne is zavarjanak, csak nézzek ki a fejemből kedvemre. Ugyan elgondolkoztam egy lány gondolatán, hogy berendelek egyet, de valahol egész másmerre kevert a fejem. Grace-en.. Na meg azon a csillogáson a szemében. Egyszerűen semmit nem értettem belőle..

Újabb eltelt órák vagy csak percek, mikor eszembe jutott, hogy jó lenne mielőbb lépjek, és ahhoz ami most következik, kellett is előre a nyugalom. Felállhattam volna, de most ahhoz sem volt kedvem. Ezért is volt, hogy csak lazán elnyomva a szivaromat a tartóban beletenyereltem a kis hívógépbe, és odaszóltam Steve-nek.

- Hé, Steve! Szedd nekem elő Rainát bárhol is van, és mondd meg neki, hogy várom az irodában! - köptem oda a testőrnek, de nem érdekelt, hogy nem az a dolga, hogy nekem intézkedjen, amíg én vagyok az aki fizet, addig azt csinálja amire én utasítom. - És lehetőleg még ma! - fintorogtam kellően, de mielőtt válaszolhatott, már nyomtam is ki a cuccot, és fordultam meg a székkel, hogy gyönyörködhessek az ablakon át az esőben. Szerettem az esős estéket... és ezt a mait, különösen szerettem. Mind a hárommillió igéretével...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime20.02.13 1:02

Felvont szemöldökkel néztem Donald Kacsánéra. A szája tökéletes párna, és egy sárgadinnye is megirigyelte volna a szőke ciklon narancssárgán virító barna bőrét. Egy festékbolt sem tart ilyen színt, abban is biztos voltam. Fintorogva figyeltem, ahogy a fekete szívószálba kapaszkodott az irdatlan hosszúra hagyott agyoncicomázott körmeivel és kis híján elhánytam magam, amikor megszívta az alkoholt azon keresztül. Természetesen rózsaszín szart ivott. Még a hideg is kirázott, és inkább fordultam egy fickósabb lényhez. A gáz az, hogy ő is nő volt, csak éppen a súlyemelő fajtából. A végén még irigykedni fogok az izmaiért.

Nem volt nehéz dolgom a továbbiakban a rendeléssel szórakozni, de akárhányszor fordultam Miss Kacsához, a legszívesebben a fejét a bárpultba vágtam volna, csak hogy kilapítsam kicsit a husikát, de tudtam, ez Vinnie bárja, valószínűleg elég mérges lenne, ha mondjuk az egyik fizető vendége kórházban végezné miattam. Sóhajtással töltöttem magamnak egy adag vodkát is, csak hogy kibírjam az este további részét, és ahogy fordultam volna, hogy megint egy csiganyál-szerű valamit adjak a nőnek, szerencsére Steve jelent meg, akit mint a Messiást, úgy üdvözöltem.

Nem telt bele fél percbe, és már a folyosókon baktattam végig, és mielőtt bekopogtam volna az iroda ajtaján, elgondolkodtam, mit baszhattam el, de semmi nem jutott eszembe, egészen jó kislány voltam.. a morfiumos dolgot leszámítva. A franc essen belé, kétszáz dolcsi borravalót adtam annak a seggfejnek - morogtam magamban, koppantak az ujjaim az ajtón, de nem vártam az engedélyre, egyszerűen csak beléptem, magam mögött becsukva az ajtót.

- Kössz. Már rám fért igazán egy cigiszünet - vigyort villantva rá a szivaros dobozához léptem, önállósítva magam pedig lecsippentettem az egyik végét, majd meg is gyújtottam. - Mi történt, hogy megint itt vagyok? Tettem valamit? Vagy esetleg valamelyik vízfejű köpött? - utaltam a kinti bandára, akik néha komolyan a hányingert hozták rám az émelygéssel együtt. Ledobtam magam az egyik ügyfelek számára fenntartott fotelbe átvetve a lábaimat a karfán is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime20.02.13 15:46

Egyetlen koppanás. Mindez az amire futotta, és már nagyon jól is ismertem ki is az aki lehet.

- Látom a jólneveltség még mindig nem a részed. – fordultam felé lassan a székkel, miközben már egy következő szivar tanyázott az ujjaim között és minden további szó nélkül figyeltem ahogy közelebb lép és önkiszolgálósat játszik. Miért nem csodálkozom én ezen? Ha valaki más lenne, már simán egy lyuktól virítana a keze.

- Ha tettél is mázlid van. Nem tudok róla. Még! – engedtem ki az utolsó szót valamivel erősebben, félredobva minden szívélyességet. Rain nem az a maca akivel jópofizzak vagy szívélyeskedjek, talán pont ezt is szerettem benne. Ha valami szar volt.. kimondta kereken!

- De egészen más miatt vagy itt. – sóhajtottam kellemesen, még ha nagyon is jól tudtam, hogy rohadtul nem lesz kellemes ami most jönni fog. Felkészültem az atomrobbanás lehetőségére? Kurvára nem! De ezt akkor is el kellett intéznem, és jó lett volna ha nem akkor robban a képembe amikor már minden készen áll, esetleg indulásra készen, és akkor kell majd a seggét a fotelhez szíjaznom.

- Rain, emlékszel arra amikor azt ecseteltem neked, hogy az a ficsúr gyerek itt van a városban? Akiért annyira odavoltál, és aki simán otthagyta a seggedet! – ez volt a könnyebb rész. Most jön csak a neheze!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime20.02.13 22:46

Vállat vontam. Dave halálakor sem voltam más, és azóta sem sikerült rájönnöm a nebáncsvirágok jellemvonásaira. Na és? Kellenek az olyan barlangi nők is a társadalomba, mint amilyen én voltam. És én mondom, imádtam megbotránkoztatni az embereket a stílusommal. Csak sokatmondó pillantást kapott akkor is, amikor a "még" szó elhagyta a száját. Nem mintha nagyon tudott volna érdekelni. Max kidobja a bőrszoknyás seggemet a helyről, de nem aggódtam. Minek? Úgyis Vinnie-re maradtam, mint valami pióca évekkel ezelőtt.

Sikerült kussolnom. Csak figyeltem a fickót, de azért néha-néha azt is, ahogy a szivar füstje gomolygott felfelé az iroda mennyezete felé. Hogy a picsába nem jelez itt a tűzjelző? Mint a máglya, néha olyan ez a hely, ha éppen rájön a láncszivarozás Vinnie-re, és eddig még mindig sikerült megúsznia. Pedig biztos, hogy néhány tűzoltónak feszes segge volt... Gondolkodtam el egy füstpamacs pöfékelés közepette, de aztán. A jó büdös picsába! Egy pillanat alatt borította el a fejemet a szar, ahogy meghallottam, mégis mi az, amiért kellettem ide. A kurva életbe!

- Sajnos emlékszem rá - mogorván válaszoltam undorodva elnézve az ujjaimat, ahogy azt a szart fogdostam és hirtelen elment a kedvem még ettől is. Pedig biztos voltam benne, hogy minimum aranyáron mérik ezt a barna cuccot. Fintorogva nyomtam el mégis a hamutálban, vigyázva, ha esetleg felbaszom Vinnie-t majd, sikerüljön meggyújtania a rudat.

- Mi a picsáért hozod fel már megint? - melleim alatt összefontam a karjaimat is, kinyújtva a csizmás lábaimat a fotel karfáján pedig a csizma fekete orrát kezdtem vizsgálni. Vinnie nagyon jól tudta, hogy éreztem Gabrielt illetően, és ha ez valami vicc, akkor esküszöm, hogy nem csak az említettet fogom arcon vágni, hanem Vincent is kapna. Legalább egy fejmosást, hogy kurva gyorsan fogja be a száját. - Csak azt ne mondd, hogy itt van - villant meg a szemem és már az ajtó felé is elnéztem, mérlegelve, hogy hányan tudnának leállítani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime20.02.13 23:59

- Nem. Nincs itt. Még! - éltem az előbbi szófordulattal csak most egy nem kevésbé sunyi vigyort is fűztem hozzá. Hogy kiröhögtem? A szart! Ha nem lett vona rá szükségem, az kurva biztos hogy nem rángatom bele, pláne mert rohadtul nincs kedven Rain után pakolni a hullákat, de a szükség törvényt bont. És nekem most rá volt szükségem!

- De te szépen elmész hozzá, és idehozod! - beszéltem teljes nyugodtsággal lassan eregetve ki a füstömet, és csak azt figyeltem hogyan rajzolódik alakzatokban a plafonon. Persze kurvára nem érdekelt. Csak nem voltam hajlandó Rain fancsali képét bámulni, na meg amúgy is biztos voltam benne, hogy ha eddig nem is, csak pillanatok kérdése és kitör. Hogy érdekelt? Nem kifejezetten. Hárommillió indokom van rá, hogy a pattogó seggét semmibe vegyem! És ezt most neki is be kell nyelnie. Tetszik-nem tetszik.. ez van! A nagyobb kutya baszik! Ez.. az életben maradás törvénye...


A hozzászólást Vincent Morris Belvedere összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 21.02.13 0:40-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Vincent irodája Vincent irodája I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Vincent irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» Desmond Drescher irodája
» Bastian Montgomery Irodája
» Mason Nicolson irodája
» Spencer Morrison irodája
» Lafayette Marley irodája és lakása

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Vinnie's Night-