Riddick

Jó pár nap telt el azóta, hogy megérkeztem Vegasba és elfoglaltam a szállásomat. A bankszámlámon lévő pénzem jócskán elfogyott, már csak egy hétig húzhattam belőle, így minél előbb munkát kellett találnom. A napjaim nem is álltak másból, mint hogy reggel felkeltem, kijelöltem az újságban az aktuális címeket és elindultam azok felkeresésére, hogy munkát szerezzek. Benéztem egy pékségbe, két étterembe, egy ital nagykereskedelembe és egy kaszinóba is, de mindenhonnan visszautasítottak a papírjaim miatt. Nem csodálom, nem sokan alkalmaznának egy börtönviselt embert, az már nem is érdekli őket, hogy miért ültem, elég egy papírfecni, máris megbélyegeznek. Nem volt könnyű dolgom, elismerem, de azzal sem számoltam, hogy ennyire lehetetlen helyzetbe kerülök. Utolsó esélyem volt az a bár, ahová tartottam és úgy voltam vele, hogy ha ez nem jön össze, akkor kénytelen leszek rabolni, vagy valami eszetlenséget csinálni, hogy túléljem. Még a hideg is kirázott annak a gondolatától, hogy újra szembe szálljak a törvénnyel, de ez is benne volt a pakliban. Nem csoda, hogy kissé feszülten és sebesen tartottam a night club felé, aminek a neon világítása már az utca túloldaláról látszott. Hosszú sor ácsorgott már a bejárat előtt, elég felkapott hely lehetett, ha ennyien be akartak jutni arra a helyre. Ezen az estén azonban nekem még fontosabb volt az, hogy én legyek az első, aki átlépi azt a küszöböt, így kénytelen voltam átverekedni magam a tömegen. Sokan hőbörögtek, de nem foglalkoztam velük, zord vonásaim egy pillanatra sem simultak ki, határozottan tartottam az ajtó felé, ahol elém állt egy hozzám hasonló kötésű fickó és megálljt parancsolt nekem.
- A kidobói állás miatt jöttem. - Jelentettem ki a fickónak és továbbra sem tágítottam, vártam, hogy átengedjen végre.
- Kivel beszélhetnék a melóval kapcsolatban? A tulajdonossal? Vagy te lennél a főgóré? - Ez is benne volt a pakliban, bár nem mertem volna rá fogadni, első látásra is kidobónak látszott.

- Öt perc? - Megfordult a fejemben, hogy ez az alak talán csak igyekszik a lehető legmagasabb szintekre felemelni önmagát és munkájának a fontosságát. Nem értettem, miért ne engedhetne be, hogy míg ők a vendégekkel foglalkoznak, addig én lezsírozzam a melót a főnökével. De a gondolataimban felötlő kérdések néhány másodpercen belül alább is hagytak, biccentettem.
- Rendben van, akkor öt perc. - Oldalra állva teret engedtem a tömegnek, borostás államat megdörgölve figyeltem, hogy milyen emberek próbálnak bejutni a night klubba. Voltak köztük fiatalok, idősebbek, egy-két punk, egy-két igen csak kirívóan öltözött bige, jó néhány kiéhezett forma fickó, meg egy-két balhésabbnak tűnő alak is, de ahogy a mondás is tartja, ne ítélj külsőre. 
Már zsebre csúsztatott kezekkel álltam, a tömeg az ellenőrzést követően szivárgott befelé és ugyan lassan, de kezdtek elfogyni az emberek. Nekem meg a türelmem. Az órámra pillantottam, már legalább húsz perc telt el, én meg nem arról voltam híres, hogy órákig szobrozzak. Ha valami öt perc, az öt perc. Nem több, nem kevesebb. Már menni készültem, mikor végre elém lépett a csóka, aki vagy főnöknek képzelte magát, vagy ő maga volt a főnök, utóbbit kétlem.
- Itt az utcán felvételiztetsz? - Körbepillantottam, a klub előtti tér nem tűnt éppen nyugodt beszélgetési területnek, a hátunk mögött autók gurultak el, a távoli utcákról fiatalok tombolása hallatszott. 
- Hát jó...most jöttem a sittről és szükségem van munkára, de a legtöbb helyre nem akarnak felvenni ez miatt. Több évig bokszoltam, ezt a lánctáncot meg nem nehéz művelni. - Gúnyolódtam kicsit a becsekkoláson. - szóval, szerintem eltudnám végezni ezt a kidobói feladatot. Az erő megvan hozzá, az ész meg.. - Nem akartam megjegyezni, hogy ehhez nem kellene sok ész, nem akartam a szívébe gázolni, így inkább csak halvány mosoly futott az ajkaimra. - Annyi pont van, ami ehhez szükséges. Megfeleltem a teszten, vagy vegyem elő a családi fotóimat is?- Kissé nyersnek tűnhettem, de a börtönélet után, türelmetlenül várva , hogy végre legyen egy állásom, érthető, hogy kissé túlpaprikázott kedvemben voltam.

- Pedig hiszed, vagy sem, eddig egész jól fegyelmezem magam. - Visszamosolyogtam, jelezve, hogy a megvárakoztatás miatt már rég elpattanhatott volna a cérna. Egyébként nem volt kedvem kötözködni, és vitázni sem, szimplán csak akartam ezt az állást ,és minél előbb le akartam rá csapni, mielőtt még valaki más vinné el előlem a műszakot.
- Drake - Ráztam kezet a fickóval, miközben memorizáltam az arcát és a nevét. Nem tűnt túl szőrszálhasogatónak, még az is lehet, hogy idővel majd jól kijövünk egymással. Kézfogás után visszahúztam a kezemet és érdeklődve vártam, hogy bemutasson a főnökének, vagy valakinek, aki a tagfelvételért felelős.
- Vincent, hm - Biccentettem, igyekeztem megjegyezni a neveket, Rob említésénél a pasasra pillantottam, aki még mindig az egyik csajt bambulta, megfeledkezve a munkájáról.
- Arra a Robra gondolsz, aki mellett most surrant be egy vékony, nyurga csávó?- Vigyor futott végig az arcomon, nem akartam megjegyzéseket tenni az alkalmazottakra, de nem ártott volna Rob körmére nézni, mert nem tűnt túl lelkiismeretes alkalmazottnak.
- Kösz- Belső zsebembe nyúlva előhúztam a kért papírokat, majd átnyújtottam Riddicknek. Volt benne egy önéletrajz és egy papír a börtönről, erkölcsi bizonyítványt sajnos nem tudtam benyújtani, de reméltem, hogy ezek is megfelelnek.
- Oké, ez így már jól hangzik. - Most először eresztettem el egy barátságosabb mosolyt, már nem tűnt olyan feszültnek a helyzet.
- Nem bánjátok meg, nekem kell ez a meló, és jó munkaerő leszek. - Igyekeztem dobni az esélyeimen egy röpke marketing szöveggel, de szinte biztos voltam abban, hogy úgy sem ez fog számítani. Ha szimpatikus leszek a főnökének, akkor tuti bekerülök, ha nem, akkor jöhetnék egyenesen a Harvardról , akkor sem kerülnék be.
- Be is mutatsz most a főnöknek, vagy majd kiértesítetek telefonon?- Érdeklődtem újdonsült ismerősömtől, kíváncsian vártam a folytatást.

Halvány mosollyal néztem végig, ahogy Rob és Riddick összemordultak, már magam előtt láttam, hogy a srácnak nem kell sok és repülni fog a helyről. Ez pedig az én esélyeimet növelte, még inkább.
- Érthető. - Biccentettem a kis főnök felé, hisz joggal latolgatta társa esélyeit a cégnél. Ezután vette át a papírjaimat, de úgy tűnt, nem igazán érdekli, hogy mi áll bennük, mert nem kezdett olvasgatni a sorok közt. Halleluja, talán még ma bekerülök! Gondoltam, majd biccentettem és követtem őt a bárba.
- Nyda? -Automatikusan kérdeztem vissza, de mivel elharapta a mondat végét, nem úgy tűnt, mint aki diskurálni szeretne velem arról, hogy mi zajlik a bárban. Én meg nem akartam faggatózni, talán jobb is, ha nem tudok bizonyos dolgokról. A sittről jöttem, nem lenne jó egyből visszakerülni. Nekem pedig nem volt más célom, mint hogy találjak magamnak egy normális melót a városban, hogy ki tudjam fizetni a számláimat és végre újra talpra álljak. Csak ez volt a célom egyelőre, semmi más.
- Mindig ilyen sokan vannak?- Követve Riddicket a klubban, ide-oda fordítottam a fejem és alaposan szemügyre vettem a helyet. Mindenütt bombázó csajok és olyan muksók, akik ki vannak éhezve a csajokra. A pult mögött néhány dögös csaj szolgált fel, de nem méricskéltem őket huzamosabb ideig, éppen csak egy pillantás futott rájuk. A továbbiakban nem akartam fölöslegesen fecsegni, valószínűleg Rid úgyis tudta, mi a teendő, gondoltam majd csak szól a főnökének, aki aztán berendel magához, így csak némán ballagtam mögötte, egészen addig, míg váratlanul üvegcsörrenésre nem figyeltem fel. Oldalra kapva a pillantásom, máris megláttam, hogy két pasas összeverekedett, nők kezdtek sikongatni, a férfiakat pedig újabbak vették körbe, akik szintén beszálltak a bunyóba.
- Vigyázz - Löktem egyet Riddicken, mert az egyik teli üveg éppen a feje felé röpült.

Pillanatok alatt felfordult a bár hangulata, s az addig jókedvűen szórakozó férfiak először egymásnak, majd később már a biztonsági embereknek is nekiestek. Szerencsére az üveg nem talált el se engem, se Riddicket, akin kénytelen voltam lökni egyet, remélve, hogy nem veszi majd magára. Úgy tűnt, nem egy sértődékeny fazon, mert azonnal felugrott, és nekiiramodott, hogy lerendezze a késes fickót. Láttam, mi történik, a szemem előtt zajlott le, ahogy a két másik biztonsági is megérkezik és leszerel egy-egy embert, Rid pedig ügyes mozdulatokkal csavarja ki a fickó kezéből a kést. Ügyes munka volt, látszott a srácokon, hogy nem először csinálják. Aztán a következő pillanatban feltűnt, hogy az egyik fazon egy bárszékkel indul neki a németnek, aki a másik alakkal volt elfoglalva. Gyorsan mögé ugrottam, egyik karommal elkaptam a nyakánál fogva, majd hátra rántottam a fickót, aztán kicsavartam kezéből a széket, és bekönyököltem egyet az orra alá.
- Nem szép dolog hátulról támadni, remélem ebből tanulsz! - Jegyeztem meg a fickónak, miközben a kijárati ajtóhoz húztam, és löktem rajta egyet. Nem volt nehéz dolgom, sőt, kötelességem se lett volna közbeavatkozni, de ha már kell a meló, úgy gondoltam, villantok egy kicsit abból, hogyan tudnám végezni a melót. Visszasétálva leporoltam a kezeimet és Ridre pillantottam.
- Nincs mit, és jah, látom, jól elleszünk. - Húztam vigyorra ajkaimat, nem rémisztett meg a műsor, ahhoz túl sokáig ültem sitten, és túl sok mindent láttam odabent. Ez ahhoz képest csak egy könnyed fuvallatú bunyó volt.
- A karod ..vérzik. - Jegyeztem meg, de addigra talán már ő is észrevette, hogy a penge felsértette a bőrét. Ekkor pedig nyílt az iroda ajtaja...

Végül, némi balhés alakon átverekedve magunkat, csak eljutottunk a híres nevezetes Vincent ajtajához, akit ekkor még mindig rejtély és homály vett körbe. Már kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a főnök, akihez ennyire macerás bejutni, hogy másfél órát kell várakoznom.
- Biztosan, és nincs mit! - Biccentettem Ridnek, aki egész jó fej fazonnak tűnt, annak ellenére, hogy elsőre azt hittem, főgórénak képzeli magát. Ha ezen a helyen fogok dolgozni, elképzelhető, hogy még haverok is leszünk, már ha szereti a sört, és lehet beszélgetni vele pár dologról.
Megvártam, míg Rid leadja a papírjaimat, közben míg várakoztam, letelepedtem az egyik bárszékre, és vártam. Nem sokkal később egy fickó telepedett mellém,közel velem egy magas, jó pár évvel idősebb alaknak tűnt, de még csak látásból sem volt ismerős.
- Jó estét! - Köszöntem a férfinek és figyeltem, ahogy tanulmányozza az irataimat.
- Testi sértés, meg...gyilkossággal is megvádoltak, de nem vettem részt benne, csak rossz helyen voltam, rossz időpontban. - Vállat vontam, nem akartam titkolózni, sem hazudni arról, hogy milyen büntettet követtem el. Jó zsaru voltam, de belekeveredtem a rosszba, amiből már nem volt kiút.
- Bizonyára most azt gondolja, hogy ha egy zsaru a sitten végzi, annak nem lehet jó vége, és egyáltalán nem megbízható. Nézze, őszinte leszek magával. Én szerettem csinálni azt, amit, és ha lehetne, helyre forgatnám azt a kereket, de nem lehet. Zsarunak soha az életbe nem vennének vissza, nekem meg szükségem van a pénzre. Meg kell élnem valamiből, de ezzel a múlttal nem szívesen alkalmaznak sehol. Nekem csak egy meló kell, és ha kapok, lojális leszek a megbízómhoz, más már nem érdekel. Csak legyen pénzem és életem. - Őszinte voltam ismét, elmondtam a fickónak mindent, ami esetleg még érdekelhette, s már csak azt vártam, hogy rábólintson a melóra, vagy küldjön haza. Két esélyes volt a dolog, de bíztam abban,hogy megkapom a melót.

Előzmények ITT..

Dél még alig múlt néhány perccel, de én már messziről láttam a feliratot. Eljátszadoztam a tervvel.. megyek iszok előtte még egyet, de ehhez tiszta fej kell. Nem kell hogy valami lelassítson. Ekkor merült fel a kávé lehetősége, de azután ahányat bedobtam reggel, messze nem kívántam még nagyobb lendületet, ezért összeszedtem mindent ami van, és ami még lehet és rákanyarodtam a parkolóra.
Kihalt volt.. Délben errefelé sehol egy lélek, ami valahol megkönnyítette a helyzetemet, de máshol meg gyanússá tette az egészet.
A kormány gumija izzadva a tenyeremben be is céloztam az egyik helyet, és lassan gurulva be a motorral, a bejárathoz közel, indulásra készen tettem le. Soha nem lehetsz elég óvatos.. - csorogtam beljebb, amikor a szemem a klub melletti keskeny sikátorra tévedt, és valami volt ott.. VALAKI!!!

Nem mondom hogy sokat gondolkoztam a tényeken, a szemem mégis odaragadt egy időre. Nem tudom mit vártam.. mit akartam, talán egyszerűen csak jó volt újra látni őt.. figyelni.. Tudni hogy jól van... Hogy él! Hogy boldogul.. és BOLDOG! Mégis valami más is kiütközött a fejemben.

- Bassza meg.. - suttogtam az orrom alatt, és inkább leállítva a motort vissza, a kormányra figyeltem. Újabb sóhaj..: Helyesen cselekszem.. Azzal kihúzva a kulcsot és átemelve a lábamat a nyergen, lassú léptekkel indultam meg. Igen, pont a lány felé...

Nagyot sóhajtottam. Újra a régi stílus. Na igen, ez volt Rita.

- Neked is szia. - köszöntöttem mégis, nem mert így illik, hanem egyszerűen mert így éreztem jónak. - És kösz! - nyúltam a felém nyújtott bagóért, nem mintha annyira éheztem volna az ízre, egyszerűen csak.. így esett. Aztán beállt a néma csönd. Nem kerülte el a figyelmemet hogy nem szól egy szót sem, és valahogy nekem se akaródzott beszélni. Két idióta egymás mellett.. Pont valahogy így nézhettünk ki, de most a legkevésbé se érdekelt hogy mit látnak mások, vagy mit mondanak a seggfejek.

- Nem gond. - dünnyögtem aztán ahogy mégis beszélni kezdett, és ahogy kifújva a füstöt végigfuttattam a hátul rakodókon a szememet, úgy néz ki mégis csak figyelt valamelyest. - És itt lesz a munka? - böktem irányba fejjel, habár valahol azért biztos voltam benne hogy nem azért kérettek pont engem, mert nincs ki elhordja az üvegeket, de válasz helyett, újabb instrukciók, én meg.. most ő a főnök, engedtem. (Már hogy a jó életbe ne engedtem volna neki, ahogy számtalanszor régen.)

- Mehetünk! - fújtam ki a végét én is dobva a csikket - De elég lesz egy szóda. Csak tiszta fejjel üzletelek. - köptem oda a végét, de hogy paranoia?? Inkább óvatosság. De ha nem volt ellenvetése, minden további szó nélkül követtem. Érdekfeszítő egy napunk lesz!