- Én nem a fizetésért csinálom, de igazad van. – bólintok mosolyogva. Táncolok, mert muszáj, meg, mert szeretem is. Bár jobban élvezném, ha nem bámulnának annyian közben, de még így is alig pár pillanatig tart zavarom. Amint belelendülök, már úgy mozgok, mintha teljesen egyedül lennék.
Válaszára csak bólintok egy aprót. Még mindig nem sikerült rájönnöm, mi lehet a munkája, s bár most már igencsak érdekel a dolog, nem kérdezek rá újra. Biztos vagyok benne, hogy nem árulná el, úgy tűnik, azt várja, hogy leessen. Ami pedig annyit jelent, hogy teljesen egyértelmű, csak én vagyok teljesen vak a jelekre. Ami mondjuk nem újdonság.
Az érkező férfi és a sugdolózás láttán meglepetten pislogok, szemeim pedig csak még inkább elkerekednek, mikor Lara elnézést kér és távozik. Megvilágosodtam. Pontosan. Most már az is teljesen egyértelmű, miért élvezi ennyire, ha megbámulják és miért tűrte olyan könnyedén hirtelen megjelenésemet.
Azzal ellentétben viszont, amit feltehetően gondolna, egyáltalán nem nézem le. Sajnálom, egy kicsit igen, de csak mert nem tudom, tényleg szereti-e, amit csinál, vagy csak a kényszer vezette erre az útra. Előbbi esetében, nincs igazán gond a munkájával, utóbbi esetben viszont nyilvánvalóan van.
Most, hogy elment és végre majdnem egyedül vagyok, megnyugszok kicsit és hátradőlve nézelődök. Itt lenne a tökéletes alkalom arra, hogy meglépjek és még azt is hazudhatnám, hogy a lány rázott le. De végül, fene tudja milyen okból, de úgy döntök, maradok. Megvárom, hogy Lara visszajöjjön, már, ha egyáltalán tényleg csatlakozik hozzám ismét.
Amennyiben ez megtörténik, hátrébb húzódok, hogy beférjen korábbi helyére és rámosolyogva helyezkedek úgy, hogy kényelmesen beszélhessek vele.
- Szóval arra a munkára gondoltál. – jegyzem meg, enyhén felvont szemöldökkel, megadva az esélyt arra, hogy tiltakozhasson. Bár valószínűleg nem fog. Most, hogy komolyan belegondolok, olyannyira nyilvánvaló volt ez az egész, hogy nem is értem, miért nem jöttem rá előbb.
- Tényleg szereted ezt csinálni? – nincs arcomon se lenézés, se undor, jelenleg még ijedtség se, csupán puszta kíváncsiság. Komolyan érdekel, hogy lehet ezt kedvelni. Habár megeshet, hogy engem se zavarna ennyire, ha nem olyan múlt állna mögöttem, amilyen, De ez ellen, így utólag tenni már nem tudok. Kénytelen vagyok együtt élni vele.
- Meghívhatlak valamire? - kérdezem kis csend után. Igazából bízok benne, hogy visszautasítja, itt ugyanis minden nagyon drága, de ha mégse, akkor természetesen hozok neki inni valamit. A fizetésem szerencsére az imént kaptam meg, így jelenleg már-már tehetős vagyok.

Látom az értetlenséget és a megütközést a srác arcán, mikor elnézést kérve az fickó után megyek a mosdók felé. Igazából határozottan meglep, hogy még ott találom, mikor néhány perccel később visszatérek a helyemre. Sőt, mintha egyenesen nyugodtabbá vált volna attól, hogy rájött, mit is csinálok én itt. Legalábbis hangja és testtartása alapján kevésbé tűnik már zavartnak. Megjegyzéséből egyértelműen kitűnik, végre leesett neki a tantusz. Jobb későn, mintha soha. Nem reagálok rá semmit, nem látom értelmét. Felesleges lenne megerősíteni a nyilvánvalót, tagadni meg nem szokásom. Nem szégyellem én. Az vagyok, ami vagyok.
- Lehet, hogy nem hiszed el, de igen, szeretem. Másképp nem is nagyon menne. – Kérdése nem lep meg különösebben, kérdezték már meg ezt tőlem néhányan. Bár a legtöbb kuncsaftom nem szokott ilyesfélékkel foglalkozni. Én meg nem is nagyon szeretem részletezni. De nem hazudok. Én tényleg szeretek szexelni. Nagyon. Valószínűleg sokkal jobban, mint egy átlagos nő. Fizikailag szükségem van rá. Lehetőleg naponta minél többször. Noha más az enyémhez hasonló múlttal alighanem aszexuálissá vált volna inkább. Lehet ez valamiféle aberráció. De kit érdekel?
- Ha már így megkérdezted, egy koktél jól esne. – Szemrebbenés nélkül fogadom el a meghívását. Hozzá vagyok már szokva, hogy mindig meghívjanak mindenféle férfiak különböző italokra. Mondhatni természetesnek veszem. Mindenesetre érdekes a hirtelen változás Chris viselkedésében. Mégiscsak akarna valamit és így már jobban mer kezdeményezni, hogy tudja, mi vagyok? Vagy szimplán csak sajnálna, amire persze a legkevésbé sincs szükségem? Idővel alighanem úgyis kiderül.

Meg se próbálom eltitkolni, hogy nem csak, hogy meglep a férfi hirtelen megjelenése, de hirtelen nem is értem a dolgot. Végül, Lara távozása és kis gondolkozás után azért leesik a tantusz és végre felhomályosítom magam. Ugyan egészen eddig sokféle munka eszembe jutott, kivéve ezt, most valahogy olyan nyilvánvalónak tűnik.
Mindenesetre, a tény, hogy csak azért közeledett felém, mert kuncsaftot akart, valahogy megnyugtat, s mivel sok mindenre kíváncsi vagyok ezek után, úgy döntök, nem menekülök el.
- Miért ne hinném el? Ha szereted, akkor nincs baj vele. – elmosolyodok, teljesen őszintén. Komolyan nem ítélek el senkit. Miért is tenném? Kétlem, hogy én bárkinél jobb lennék, így pedig máris semmi jogom ahhoz, hogy beleszóljak bárki életébe, vagy leszóljam valaki munkáját, bármijét. Persze rengeteg dolog van, ami azért kiveri nálam a biztosítékot, de ez nem tartozik közéjük.
- Milyet? Én nem iszok alkoholt, szóval nem nagyon tudom, milyenek vannak. – zavarom rövid időre ismét visszatér, de végül sikerül feltalálnom magam és szerzek egy itallapot, mit a lány kezébe adok.
- Szerintem ezen minden rajta van. – fogalmam sincs igazából, mert tényleg nem iszok, de más lapot nem találtam, így hát kénytelen lesz erről választani valamit.
Türelmesen várom, hogy döntsön, majd, ha megvan, felállok, s rövid távollét után, az itallal a kezemben térek vissza.
- Tessék. – átnyújtom Larának az italt, majd újra mellé költözök, és úgy fordulok, hogy rendesen láthassam. Nem tudom, minek véli a hirtelen hangulatváltozásomat, talán azt hiszi, hogy így már akarok tőle valamit, pedig ez nem igaz. Csupán megnyugtatott a tény, hogy nem akar kikezdeni velem, az olyan dolgokkal továbbra se tudok mit kezdeni.
- Szóval akkor tulajdonképpen most is dolgozol. - jegyzem meg, csak, hogy azért ne üljünk teljesen kukán egymás mellett.

A változás a srác viselkedésében látványos. Úgy tűnik, határozottan megnyugtatta a tudat, hogy prosti vagyok. Ennek okát azonban egyelőre nem tudom. Fogalmam sincs, ebben mi változtatta meg a viselkedését irányomba. Megjegyzésére csak mosolygok, nem érzem úgy, hogy hozzá kéne tennem bármit is. Miután elfogadom meghívását, megint mintha zavarba jönne kissé, amire önkéntelenül elmosolyodom. Van valami bájos az esetlenségében. Biztos vagyok benne, hogy nemigen iszik alkoholt. Talán abban reménykedett, hogy visszautasítom. Ebben az esetben viszont hiba volt a részéről, nekem viszont eszem ágában sincs visszatáncolni, akárhogy is legyen. Egy koktélba egyébként sem hal bele. Ha ilyen helyen tűnik fel, még csak a munkája miatt is, ennyi pénze kell, hogy legyen. Mosolyogva szemlélem azt is, ahogy esetlenül felkap az asztalról egy itallapot és nekem adja.
- Egy sex on the beach-et kérnék, ha lehet – mondom, rá sem nézve a kínálatra. Elégszer megfordultam már ebben a klubban ahhoz, hogy magamtól is tudjam, mit érdemes inni. Miután visszatér az itallal, ismét lazának tűnik. Testtartása is nyitottabbá, érdeklődőbbé válik. Talán mégis akar valamit? Akár még azt is el tudom képzelni.
- Köszönöm. Te nem iszol semmit? – kérdezem, miután csak leül és néz engem, ahogy belekortyolok a poharamba. Egy ideig csak csöndben ülünk, míg néhány másodperc múlva megtöri a csendet. Érezhetően nem tudja, mit mondjon, talán csak feszélyezte a hallgatás.
- Igen, így van, mint azt láthattad is. Az ilyen helyek a legalkalmasabbak rá – adok egy választ szórakozottan, a szívószálammal az italomat kavargatva.

Még én is érzem, hogy korábbi feszültségem, mi miatt még megmozdulni is alig bírtam, szinte eltűnt. Persze néha-néha, mikor  valaki túl közel jön hozzám, vagy olyasmit mondok, látok, amit nem kéne, visszatér, de összességében eléggé megnyugodtam.
Nem tudom, ezt a változást Lara minek könyveli el, megkérdezni pedig, egészen nyilvánvalóan nem fogom, na meg nem is merném. De azt hiszem, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre képes vagyok egy viszonylag normális kommunikációra.
Idő közben arra is rájövök, hogy illik egy lányt meghívni valamire, s ugyan abban reménykedtem visszautasítja majd, most, hogy elfogadta, nem fogom visszavonni szavam. Ellenben ismét zavarba jövök, mivel fogalmam sincs, mi a kínálat.
Szerencsére, mielőtt még ismét kétségbe esnék, találok egy itallapot, mit a lány kezébe nyomok. Úgy tűnik azonban, hogy Lara sokkal jobban ismeri az itteni koktélokat, mivel anélkül mond egyet, hogy akár csak egyszer is rápillantana a papírra.
- Öhm… - pillantásom végighordozom a lapon, mit visszavettem a lánytól, majd bólintok egy aprót. – Rajta van, szóval biztos lehet. – erősítem meg szóban is észrevételem, majd, a kis füzettel együtt állok fel és szerzem be a koktélt. Félő, hogy segítség nélkül elfelejtettem volna a nevét.
- Nem szeretem az alkoholt, vizem meg van. – tudom, hogy adnak itt üdítőt is, de nincs felesleges pénzem arra, hogy vegyek belőle. Főleg úgy, hogy táskámban, mi még mindig az öltözőben van, ott lapul egy hatalmas üveg víz. Na meg egyelőre szomjas se vagyok.
- Logikusnak hangzik. – motyogom, körbepillantva. Hát ez tényleg pont az a hely, ahol bőségesen akad olyan férfi, aki szívesen elmenne vele egy körre. Habár nem igazán értem, miért jó ez bárkinek is, nem tisztem beleszólni.
- Csinálsz mellette mást is? Úgy értem tanulsz, vagy ilyesmi? – szólalok meg ismét, kis gondolkozás után. Nem tudom elképzelni, hogy valakinek ez legyen az egyetlen célja, terve az életben, még akkor se, ha szereti. Bár persze ismét csak hatalmas esély van arra, hogy tévedek.

Szórakozott mosollyal nézem, ahogy kérésem után Chris esetlenül tanulmányozza az itallapot. Igazából kicsit gonosz dolog pont egy ilyen nevű koktélt kérni tőle. Van benne valami ösztönös provokáció is a részemről. De neki látszólag el sem jut a tudatáig, láthatóan nagyon koncentrál, hogy megjegyezze a rendelésem. Rövid időn belül vissza is tér vele. Érdeklődésemre, hogy ő nem iszik-e valamit,a  válasza megint széles mosolyra fakaszt. Meg sem kell játszanom most ezt a mosolygást. Vizet inni egy szórakozóhelyen. Van benne valami vicces. Persze, ő a munkája miatt van itt, ha úgy tetszik, muszájból. Nem kommentálom végül, csak egy biccentéssel jelzem, hogy feldolgoztam az információt.
Azt viszont már végképp nem tudom eldönteni, hogy valóban ennyire érdeklődik a munkám és úgy általában az életem iránt és ha igen, akkor mi okból, vagy egyszerűen csak próbálja fenntartani a társalgást. Persze az utóbbi esetben is kérdéses ennek a miértje. Ritka eset, hogy nem tudom felmérni egy pasi szándékait, jelen esetben viszont ez a helyzet. Jobb híján egyelőre csak várok, hátha kiderülnek a motivációi.
- Hogy tanulok-e? Mit és minek? Nem szorulok rá, hogy bármi mást csináljak még emellett. Már ha a táncos fellépéseket nem számolom - jegyzem meg kissé egykedvűen. Nem nagyon szeretek igazából túlságosan személyes jellegű dolgokról beszélni. Az sem véletlen, hogy nem is kérdezek vissza az ilyen témákban. Az én szakmámban jobb a felszínes csevej, magánjellegű témák nélkül. Ha túl sokat tudok az ügyfelemről, vagy ő rólam, meglátásom szerint az semmi jóra nem vezetne. És az én esetemben ugye mindenki potenciális ügyfél. Még ez a fura fiú is.
- Egyébként egyedül jöttél ide? - teszek fel egy kérdést, csak hogy tereljem a témát. Emlékszem persze, hogy azt mondta, a haverja unszolására jött ide, de az akár kamu is lehetett. Felé fordulva, mosolyogva várom a válaszát és közben reménykedem, hogy előbb-utóbb csak sikerül kiderítenem, mi okból is ücsörög még mindig itt mellettem. Tekintve, hogy az emberek sosem csinálnak semmit ok nélkül.

Tényleg határozottan szórakoztat, mennyire zavarba jön ez a fiú lényegében a saját kérdésétől. Valahol még aranyosnak is találom. Régen láttam már pasit így elvörösödni.
- Hát nem az. Ez a „főállásom”, ha úgy tetszik – mondom szélesen mosolyogva, hogy azért érezze, egyáltalán nem vettem zokon az erre irányuló kérdezősködést. Miért is tenném? Engem aztán a legkevésbé sem zavar. Azon is csak szélesen mosolygok, amilyen pillantást vet a „barátjára”, aki ezek szerint belerángatta ebbe a helyzetbe. Egyébként a magam részéről semmi különlegeset nem látok a fickó viselkedésén. Teszi a szépet a nőknek, mint itt a legtöbb férfi. Ebből a szempontból igazából Chris az, akit különcnek lehetne tekinteni. Nem is tudom megállni az elkapott rosszalló pillantást szó nélkül.
- Mintha nem helyeselnéd a viselkedését. Te talán nem szoktál lányokkal ismerkedni? Esetleg van komoly barátnőd? Vagy nem is a lányokat szereted? – kérdéseimben van ugyan némi provokáció, de teljesen ártatlan, érdeklődő hangon teszem fel, hogy ezt ne vegye észre, csak ha nagyon érzékeny az ilyesmire.
- Hogy meddig maradok itt, az teljesen változó. Függ attól is, látok-e esélyt üzletre, illetve hogy milyen igényekkel találkozok. – Úgy döntök, nem megyek bele mélyebben a témába. Chris már így is láthatóan zavarban van a kérdéstől, mint a legtöbb ember, ő sem érti, hogy én erről ugyanolyan természetességgel tudok beszélni, mint mondjuk egy bankár a tőzsdeárfolyamokról. De ő nem olyan típusnak tűnik, akit a technikai részletek annyira érdekelnének és nem akarom még inkább zavarba hozni. Zavarba hozza ő saját magát helyettem is eléggé, ahogy nézem, nincs szükség efféle játékokra.

Szaporán bólogatok arra, hogy ez a főállása. Természetesen nem zavar, nem ítélem el, még csak nem is gondolok olyasmikre, hogy ez rossz dolog lenne. Az ő élete, nekem pedig abszolút semmi jogom ahhoz, hogy elítéljem. Főleg úgy, hogy vele ellentétben, én még csak azt se tudom, mihez akarok kezdeni magammal a jövőben.
Az viszont egészen biztos, hogy olyan nem leszek, mint drágalátos barátom, ki már megint másokat szédít valami ostoba dumával. Egy helytelenítő pillantást is kap tőlem, mert tényleg nem értem, mi olyan jó ebben az egészben. Bár könnyen meglehet, hogyha hasonló körülmények között növök fel, mint ő, én is ilyen lennék. De ezt már sose tudjuk meg, ugyebár.
- Mert nem is. Én… - megakadok, és hajamba túrva igyekszem összeszedni magam annyira, hogy válaszolni tudjak. Mégis hogy mondhatnám el, hogy félek az emberektől, azoktól is, akik teljesen ártalmatlanok? Mégis hogy árulhatnám el, hogyha nem muszáj, inkább nem megyek oda senkihez, és egyedül vagyok?
- Csak ritkán ismerkedek, és nem ilyen helyen. - felelek végül. Nem hazudok, mert néha tényleg szoktam beszélgetni másokkal, és legalább arra se kell kitérnem, hogy nem szeretem az embereket.
- Nincs barátnőm, és nem tudom. – vallom be, még inkább elvörösödve. Sose volt barátnőm, ahogy barátom se, így fogalmam sincs, mégis melyik nemet szeretem inkább. Bár, az utóbbi időben észrevettem, hogy ugyanúgy megnézek egy csinos lányt, mint egy helyes férfit, tehát felételezem, mindkét nemnek lenne esélye nálam. Na nem mintha bárki esélyt szeretne, és ami azt illeti, nem is érzem késznek magam arra, hogy bárkivel komolyabb ismeretséget kössek.
- És most látsz esélyt? – érdeklődök kíváncsian. Abszolút nincs semmi hátsó szándékom, teljesen ártatlanul kérdezősködök, és csak azért, mert úgy látom, Larának nincs ellenére ez a téma. Más pedig, egyelőre legalábbis, nem jut eszembe.

Valahol szórakoztat, hogy ez a fiú még a legártatlanabb, semlegesebb megjegyzéstől, kérdéstől is mennyire zavarba tud jönni. Vajon ennyire gátlásos lenne? Vagy valami mélyebb oka van? Mindegy, nem számít. Nem szeretem, ha az én életemben vájkálnak, éppen ezért én sem teszem ezt mással. Semmi jó nem származna abból, ha nagyon feltárnám a lelkem valakinek. Szóval én nem érdeklődök. Persze ha valaki nagyon meg akarja velem osztani valami búját-baját, meghallgatom, de tényleg csak ha nagyon muszáj. Nem szeretek többet tudni az ügyfeleimről a kelleténél. Lelkileg legalábbis semmiképp.
- Hogy érted azt, hogy nem tudod? Még ha nem is volt szexuális kapcsolatod senkivel, az ilyesmit érzi azért az ember – jegyzem meg teljesen ártatlan arckifejezéssel. Nem tudom, provokatív vagy zavarba ejtő-e számára, amit mondtam. Nekem teljesen természetes ilyen megjegyzéseket elejteni. Én egyébként is szeretek a szexről beszélni, akár részletesen is. Felizgat. Bár kuncsaftokról természetesen nem adok ki információkat ilyen téren sem. Nem lenne fair és árthatna az üzletemnek.
- Hogy látok-e esélyt? Az ilyen helyeken az mindig van, hála a barátodhoz hasonló embereknek – vetek felé egy pillantást mosolyogva, majd belekortyolok megint az italomba, aminek lassan a végén járok.
- Bár, te, azzal hogy itt ülsz, egy kicsit rontod az üzletemet. Gondolom ezt sejted. – Nincs neheztelés a hangomban, remélem nem is veszi rossz néven. De reménykedem, hogy így legalább sikerül végre kipuhatolnom a szándékait, amire zavaros viselkedése miatt még mindig nem sikerült rájönnöm.

- Nem vagyok szűz, nem erről van szó, csak… hát, eddig nem igazán volt lehetőségem ilyesmin gondolkozni. De azt hiszem, mindkét nem érdekel. – lehajtom fejem, és úgy teszek, mintha egy koszfoltot igyekeznék eltüntetni az egyébként teljesen tiszta kanapéról. Fogalmam sincs ezt hogy tudnám jobban elmagyarázni, anélkül, hogy egyetlen szót is ejtenék múltam sötétebb részeiről. Márpedig arról egész biztos nem akarok beszélni.
- Igaz, erre nem is gondoltam. – bólintok. Valójában eddig bele se gondoltam, hogy megy ez az egész prostituált dolog, de most, hogy így végigveszek magamban mindent, még valami eszembe jut. Nagyjából akkor, mikor Lara hangosan is kimondja.
- Már nekem is eszembe jutott. Öhm... akarod, hogy elmenjek? Mármint azt hiszem már rájöttél, hogy nem azért vagyok itt, mert, nos mert szeretnék lefeküdni veled. Csak... csak gondoltam, ha már itt vagyok, beszélgethetnénk, és… - mivel már magam is kezdek belezavarodni a mondanivalómba elhallgatok, és sóhajtok. Remélem, érti, mit akartam mondani, mert azt hiszem itt volt az ideje annak, hogy tisztázzuk, igen kicsi az esélye annak, hogy én leszek a következő kuncsaftja. Már a hideg is ráz a gondolatra, ami azt illeti. Na, nem azért, mert Lara csúnya, vagy ellenszenves lenne, épp ellenkezőleg, igazán csinosnak, és szimpatikusnak tartom, de ez még egyáltalán nem elég ahhoz, hogy levetkőzzem azt a távolságtartást, és félelmet, amit magamra szedtem. Nem önként, de ez meg egy egész más történet.
- De tudod, örülök, hogy beszélgethetek veled, nem vagyok túl társaságkedvelő típus, bár azt hiszem ezt már te is észrevetted. És, hát örülök, hogy nem zavartál el. - mosolyodok el a végére. Borzalmasan zavarban vagyok, és néha kissé kényelmetlennek érzem a helyzetet, de azért örülök, hogy nem mentem haza egyből. Akkor ugyanis pontosan ugyanolyan egyedül lennék, mint mindig, és azon gondolkoznék, mit rontottam el.

- Értem. Nincs ezzel semmi probléma. Teljesen normális. Nem is gondolnád, hány ember van ezzel így. Na meg léteznek ennél sokkal durvább dolgok is – jegyzem meg mosolyogva, ismét eluralkodó zavarát látva. Ez a fiú itt aligha gondolná, micsoda szexuális perverziókkal bíró emberekkel van tele akár ez a hely is. Kívülről egy jól öltözött üzletember vagy bankár, elismert társadalmi pozícióban, otthon meg a csaja ölebét kefélgeti vagy még valami ennél is extrémebb. Láttam, hallottam, tapasztaltam már sok mindent. Engem aligha lehetne meglepni ilyen téren már. A biszexualitás tényleg nem számít elhajlott hajlamnak ezek után szerintem.
- Maradj csak nyugodtan. Aki igazán akar valamit, úgyis ide fog jönni. Ezek a fickók arcátlanabbak annál, mint hogy fönnakadjanak olyan kicsiségeken, hogy én most veled beszélgetek. Akinek van pénze, az bármit megtehet ebben a közegben. De gondolom, ezt te is tudod. – Angyali mosolyom, amit felé küldök, aligha van összhangban a kimondott szavaimmal, de ez a legkevésbé sem zavar. Értse, ahogy akarja. Habár még mindig nem tudom, mit akar tőlem. Túl zavaros a viselkedése.
- Miért zavarnék el bárkit is? Ha éppen ráérek… Addig sem unatkozom legalább… - válaszolom szórakozottan, a koktélomat kavargatva. És ezt igazából így is gondolom. Reméltem persze, hogy valami üzlet kialakul a dologból, de ha nem is, legalább addig is ilyen időtöltésnek megteszi a vele való társalgás, azt hiszem.

Aprót bólintok szavaira, de már nem fűzök hozzá semmit. Persze, hogy tudom, hogy vannak furcsa perverziójú emberek, nem egyel találkoztam is már, ez mégse segít zavaromon. Ők legalább tisztában vannak vele, mit szeretnek, ami, még akkor is, ha gusztustalan, jóval több, mint amit én tudok felmutatni. Ugyan bízok benne, hogy a jövőben jobb lesz a helyzet, és kevésbé érzem magam elveszettnek, de egyelőre bizony a legapróbb dolgok is képesek teljesen zavarba hozni.
- Ha tényleg úgy gondolod, hogy nem ártok nagyon az üzletnek, akkor szívesen maradok még egy kicsit. – tény, hogy zavarban vagyok, és néha kissé kényelmetlenül érzem magam, de, mindezek ellenére tényleg szívesen maradok még itt egy ideig. Mostanában amúgy is minden időmet vagy otthon, vagy munkában töltöttem, és, bár nem igazán szeretem az embereket, és azt, ha ismeretlenek vannak körülöttem, néha még rám is rám jön a szociális kedv. Ennek ellenére azonban nem akarok zavarni, és természetesen elmegyek, ha ezt szeretné.
- Nem tudom, azt hittem célzásnak szántad a megjegyzést az előbb. – rántom meg vállam kicsit tanácstalanul. Nem vagyok túl jó abban, hogy rájöjjek a szavak, mondatok mögötti rejtett jelentésekre, ha csak nem mondja, ki valaki nyíltan mit akar, hajlamos vagyok nem megérteni, vagy félreérteni a dolgokat. Bár, mióta erre rájöttem, igyekszek megbizonyosodni arról, hogy mindent annak gondolok, ami, mielőtt még megszólalnék. Többnyire működik is ez a módszer, néha viszont abszolút hasznavehetetlen.
- Szólj majd, ha inni szeretnél még. - pillantok pohara felé, mi erősen kiürülőfélben van. Ha már így hátráltatom a munkában, akkor azt hiszem az a legkevesebb, ha meghívom még valamire. Persze erősködni nem fogok, tehát, amennyiben úgy dönt, eleget piált már, nem költekezek többet.
- Egyébként finom az, amit iszol? Milyen íze van? - még sose kóstoltam, nem is érzek késztetést rá, de azért kíváncsi vagyok, tényleg olyan jó-e, ami indokolja népszerűségét, vagy az emberek csak azért isszák, mert alkoholos.

Chris zavara csak nem csillapodik, pedig beszélgetünk már egy ideje. Nem tudom, azért ilyen-e, mert akar valamit, csak nem mert még a tárgyra térni, vagy egyszerűen csak ilyen a természete. De már nincs is kedvem firtatni.
- Maradj csak nyugodtan. Mint mondtam és talán tudod is, ezek a fickók itt elég gátlástalanok, hogy semmibe vegyenek, ha akarnak valamit. Nincs mitől tartanod – válaszolom szórakozottan, a koktélom maradékát szürcsölgetve.
- Hidd el, elég jól tudok célozni, ha úgy akarom, rögtön észre fogod venni, nem lesz benned bizonytalanság – vetem oda egy huncut mosoly kíséretében, ami talán csak fokozza a zavarát. De én már csak ilyen vagyok. Nem szándékozom kellemetlen helyzetbe hozni, az ilyesmi már csak ösztönösen szakad ki belőlem.
- Ha már így felajánlottad, még egy ugyanilyet elfogadnék. – Tudom, hogy gátlástalanul kihasználom szegény srácot, a félszegségét, meg miegymás, de ha már üzletet nem köt velem, ennyi igazán belefér. Egyébként is, ha egy ilyen helyen időzik, még ha a munka miatt is jött elsősorban, tuti van pénze.
- Hogy finom-e? Az ízlés kérdése. Szerintem nem rossz. Ittál már valaha alkoholt egyébként? – Kérdésére inkább kérdéssel válaszolok. Arra, hogy milyen íze van egy italnak, szerintem egyébként se nagyon lehet körülírással teljes körű feleletet adni.