George & Shay

Egy pillanatig sem tétovázott sem ő, sem én. Teste és az, hogy keze merre vándorolt testemen, szinte mindent elárult. Na meg ajkai játéka is. Jaj, milyen jó is volt csókjainak íze...és lehetett érezni, hogy nem amatőrrel van dolgom.
Ahogy kezével ismét erősebben markolt nemesebbik felembe, belemosolyogtam egy pillanatra ajkaink táncába, de aztán ismét vadul kezdtem csókolni.
Még sosem volt rá példa, hogy ennyire elengedtem volna magam. Mondjuk, még semmilyen cuccot nem vettem be ilyen céllal, ami nagymértékben megkönnyíti a helyzetemet. Elég különös érzés volt. Képtelen voltam bármire is gondolni. Eluralkodott rajtam a vágy és a türelmetlenség, hogy végre - ha már így feltüzelt - kiélhessem magam. Már szinte képtelen voltam várni akármire is. Nem egy szende kisfiúval volt dolgom, ami nagyon sokat dobott a dolgon. Egészen biztos, hogy volt tapasztalata az ilyenben. Nem is kevés, véleményem szerint.
Mikor ismét nyakamon kezdett játszadozni, mellkasom ütemesen emelkedett fel s le. Már bőröm is szinte izzott az érzéstől. Uralnom kellett még magam, de nem tudtam sokáig. Szavaimra adott reakciója igencsak tetszetős volt. Ismét ajkaimat vette célba, az üveg pedig a padlón landolt. Felkapott, mire egy pillanatra elmosolyodtam. Kíváncsi voltam, hogy merre visz, de nem foglalkoztam az úttal. Sokkal jobban lekötöttek ajkai.
Miközben vitt, lábaimmal átkulcsoltam derekát, s néha csípőmmel fészkelődtem egy kicsit. Nagyon nem bírtam már magammal. Úgy robbant szét bennem a vágy, mint július negyedikén a tűzijáték.
Ahogy egy csendesebb helyre értünk, saját lábaimra álltam, kicsit elhúzódtam tőle, kacéran felvillanó szemeimmel az övéibe néztem és nadrágja szélénél fogva elkezdtem magam után húzni, egészen, amíg háttal neki nem ütköztem egy falnak, majd ott ismét közel húztam magamhoz és vadul betámadtam ajkait...

George & Shay

Eljutottam arra a pontra, ahol már nincs megállás. Igazából, már egy ideje túljutottam ezen a ponton, de most tudatosult bennem. Amikor az égő vágy átvette az uralmat a testem és az elmém fölött, amikor már óriási önuralom kellett ahhoz, hogy ne csináljak valami olyat tömegben, amit valószínűleg intimebb körülmények között kéne elkövetni.
Nem aggódtam, hogy útközben valamiféle közúti balesetbe keveredhetünk a sok ember miatt. Ahogy érzékeltem, elég biztosan haladt át az emberek között. Bár, ha akartam volna sem tudtam volna aggódni. Ilyen állapotban nem. Ilyen állapotban, mikor csak egy dologra tudtam koncentrálni. Egyetlen egy kis szavacska visszhangzott a fejemben folyamatosan: Akarom! Akarom! Akarom! Akarom!
Eleinte talán kissé szkeptikus voltam, amikor még józan voltam és a pultnál ültem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó dolog is kisülhet az estéből. És mégis!
Egyre melegebben éreztem a levegőt, légzésem még a korábbinál is szaporább volt, szívem pedig majd ki akart robbanni a helyéről. Mondjuk, az elég durva lett volna, ha tényleg szétrobbant volna. Totál feltüzelt...Könnyedén el is jutottunk végső állomásunkra, ahol kezemmel megtalálva a megfelelő helyet, magam után húztam. Amint akadályba ütköztem, testünk ismét összeért.
Miután ismét bevettem ajkát, ő már a szokásosnak mondható utat választotta nyakamon. Istenem, ezzel totál kikészített. Ahogy kezét combomon éreztem, szinte minden porcikámat jóleső remegés árasztotta el. Levegővételeim sokkal apróbbak és szaporábbak lettek. Már majdnem elérkeztünk egy mérföldkőhöz az este folyamán, amikor hívatlan vendégünk támadt. Vettem egy mély levegőt, behunytam a szemeim és elszámoltam magamban háromig, mielőtt még kiakadtam volna. Inkább fogtam magam és felültem a kézmosó melletti részre és onnan moziztam. Amint kintre került a fickó, féloldalasan elmosolyodtam. Mikor az ajtón is kattant a zár, minden bosszúság eltűnt belőlem. Az elővigyázatosság nem árt.
Mikor visszajött hozzám, alsó ajkamba haraptam, majd felnéztem rá.
-Hát...nem is tudom...frissítsd fel az emlékeimet... - suttogtam búgó hangon, miközben karomat nyaka köré fontam és egy pillanatra sem vettem le szemem arcáról.
Végre nem zavarhatott már minket senkit. Még egy olyan illetéktelen behatoló kellett volna csak ahhoz, hogy jelenetet rendezzek...

George & Shay

Miközben ujjai szinte kínzó lassúsággal jutottak egyre feljebb és feljebb a combjaimon, egy pillanatra sem engedtem szabadon tekintetét. Testem már szinte remegett a vágytól, hogy eljussunk arra a pontra. Tekintetem sem sugárzott sokkal kevesebbet, mintha csak azt üzente volna, hogy: Gyerünk, ne tétovázz!
Mikor hirtelen ostromolni kezdte ajkaimat, kezeimmel olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. Ahogy szétrántotta lábaimat, nyögés tört fel belőlem, ezzel hangosan is kinyilvánítva már, hogy mennyire kívánom már.
Ruhám pántja egy pillanat alatt megtalálja a megfelelő utat ahhoz, hogy lekerüljön rólam. Körmömmel lágyan végighúztam oldalát, de mikor nyelvével dekoltázsomra tévedt, fejemet hátravetve kezdtem zihálni, miközben a kettőnk között lévő távolságot igyekeztem minimálisra csökkenteni.
A rohadt élet, piszkosul akartam már?!
Harapása hangos nyögést váltott ki belőlem, pulzusom már így is az egekben volt, de éreztem, hogy egyre csak tovább és tovább emelkedik. Testemet egyre jobban elöntötte a forróság, amit csak egy szóval lehetett magyarázni. Vágy. Már olyannyira akartam, mint egy öt éves kisgyerek a legmenőbb játékot vagy a kedvenc gumicukrát...
Észre sem vettem, csak az utolsó pillanatban, hogy már semmi sem jelentett akadályt... Huncutul elvigyorodtam, majd ajkaink tánca közben olyan közel vontam magamhoz, hogy érezzem bőrét, de egy bökkenő volt... Már éreztem, hogy ott tartanánk, de k*rvára zavart, hogy még rajta volt a felsője. Na ne máááár?! Egy pillanatra eltoltam magamtól, megszabadítottam felsőjétől, majd egy apró pillanatnyi tétlenség után olyan vadul húztam magamhoz, mint még talán senkit. A szer és az alkohol még rendesen dolgozott bennem. Ha ezek együttes hatása nem lenne, akkor...na akkor passz, mi lenne.
Ahogy magamra vontam, csípőm mozgásnak indult, lábaimmal átkulcsoltam derekát, kezemmel pedig fel s alá barangoltam hátán.
Istenem...végre...

George & Shay

Éreztem, ahogy egy pillanat alatt szántotta fel ujjai a bőrömet, egészen nemes hátsó felemig. Bőre forró volt, akárcsak az enyém. Nem tudtam nem vigyorogni. Aztán egy laza mozdulattal magára vont. Felnyögtem s kezemmel lazán átkaroltam nyakát. Mozogni kezdtem, de nem is akárhogy. Ha akartam volna, se tudtam volna lassítani a tempón. Képtelen voltam. Csípőm mozgásának ütemét légzésem üteme diktálta, ami - nem is kicsit - szapora volt.
Ismét ajkait ízlelhettem, miközben lábaimmal átkulcsolva derekát, egy pillanatra sem engedtem eltávolodni. Mikor megállt, kérdően néztem rá, de nem tartott az egész tovább pár pillanatnál. Mire észhez tértem volna, már karjaiban voltam és a hátamnak éreztem csapódni az ajtót. Felnyögtem, majd, ahogy ismét mozogni kezdett bennem egyre hevesebben és hevesebben, a vállába markoltam és beharaptam alsó ajkamat.
Éreztem, hogy egyre közelebb és közelebb férkőzök a gyönyör kapujához, ami már tárva nyitva várt. Olyan hívogató volt, mint egy kisgyermeknek a játék, amit már nagyon régóta szeretne és vágyik rá. Hirtelen gondolattól fogva, eltoltam egy kicsit magamtól, de csak pont annyira, hogy tudjak fordítani magunkon. Nekipréseltem a falnak, kacéran elmosolyodtam és elkezdtem lefelé haladni mellkasán, miközben azt forró csókokkal hintettem. Körmömet finoman végighúztam oldalán, csak pár pillanatig hagyott piros csíkot maga után. Maradandó sérüléseket azért nem akartam okozni, bár ha mégis úgy lett volna, túlságosan nem hatott volna meg.
Amint leértem a lényeghez, előkapartam minden kézügyességemet és kényeztetni kezdtem. Kis idő múlva számat is és nyelvemet is bevetve kezdtem kényeztetni...

George & Shay

Eléggé kiüthette a cucc és a pia, ha ennyire egyszerű dolgom volt. Na, nem, mintha én teljesen józan eszemnél lettem volna…sőt…valószínűleg ha eszemnél vagyok, akkor már rég otthon csücsülnék, de az is lehet, hogy még a taxiban. Mindegy, a lényeg, hogy nem itt lennék egy szinte tök ismeretlen fickóval a mosdóknál.
Lihegése zene volt füleimnek, mikor körmeimmel végigszántottam oldalát. Nem tartott sokáig, amíg hagyta, hogy azt csináljam, akit akarok. Nem bírta sokáig elviselni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ő szeretné. Irányításmániás lenne? Meglehet, de kit érdekel?
Hagytam, hogy tegye, amit csak szeretne. Tudtam, hogy csak nekem is jó lehet abból. Bár, ebből a szituációból már mi nem lehet jó? Maga a helyzet az volt.
Képtelen voltam akármire gondolni… Teljesen elködösült az agyam, mintha valami teljesen más uralná a testemet, de az a valami nagyon is jóra hasznosítja fel, az egyszer biztos.
Mikor keze tarkómra ért, elvigyorodtam, majd vadul faltam ajkait.
Nem így terveztem az estémet. Egyáltalán nem így. Úgy volt, hogy bulizok egyet a barátnőmmel, becsiccsentünk, aztán egyszer csak reggel otthon felébredünk. Nem számítottam rá, hogy ilyen nagy fordulatot fog venni az estém. Egy sms a barátnőmtől, hogy mégsem ér rá, a másik pillanatban meg már valami ismeretlen cuccot szedtem be, amit egy ismeretlen pasastól kaptam, nem sokkal rá meg időben el is érünk a mostani helyzethez. Azt hiszem, jó, hogy nem ért rá a barátnőm…

Mire feleszméltem, ismét a mosdón találtam magam, kezeivel pedig bebiztosította, hogy még véletlen se tudjak szökni. Nem, mintha annyira akartam volna…
Ismét magamban éreztem, mire nyögések törtek fel torkomból. Szemeimet lehunyva nyögdécseltem tovább. Alsó ajkamat beharaptam, éreztem, hogy mindjárt végem van, hogy mindjárt a csúcsra érek.
Kezemmel gyorsan hátrasimítottam hajam, majd ismét a mosdón könyököltem. Éreztem, amint egy izzadságcsepp gördül végig homlokomon, egészen le a nyakamig, de ez volt most a legkisebb problémám.
Már nem volt sok hátra… Alig pár pillanat választott el a mennyországtól, a gyönyörtől. Hangos nyögés formájában „jeleztem”, hogy számomra itt a vég.
Mozdulni sem tudtam... eléggé... kimerítő estém volt. 
Hangosan szuszogtam, próbáltam légzésemet visszaállítani a normális ütembe, de még éreztem, ahogy ereim lüktetnek. Szinte szét akartak robbanni... Szinte szét akartam robbanni...