Kissé nehezen ébredtem ma is. A folyamatos munka kikészít, fizikailag és pszhikailag is. Nehezen viselem a heti több túlórát és a huszonnégyórázást. Hiába öregszem én is. A legbosszantóbb mégis az, hogy nem haladunk semerre. Egyszerűen Az F.B.I lefagyott. Nem tudjuk megoldani a helyzettett. Talán ma választ kapok néhány kérdésemre. De előbb még elnézést kell kérnem Monátol. Azt hiszem megbántottam legutóbb és egyáltalán, nem szeretném, ha neheztelne rám. Tény hogy nagyon makacs teremtés, de számomra nagyon is kellemes és vonzó jelenség. Igazából a legutóbb randira akartam hívni, de aztán úgy gondoltam tolakodásnak venné, ha csak úgy letámadnám. Önálló, erős nőnek látszik, aki nem szorul egy férfire sem. Ezért bevallom tartok tőle, hogy nem vágyik a társaságomra. Nem adom fel ilyen könnyen. Szeretném kiengesztelni, persze csak ha hadja.
Gyorsan lehörpintettem a reggeli kávém és már indultam is a megbeszélt találkozóra Monával. A kocsiba beszállva jutott eszembe, hogy fogalmam sincs hol is van az irodája. "Hát ezt nem hiszem el! Az F.B.I-nál dolgozom és egy irodát nem tudok megtalálni." Gyorsan betápláltam a gps-be és elindultam, a hang instrukcióit követve. Néhány sarok kocsikázás után megláttam egy virágboltot és megálltam előtte. A nők imádják a virágokat és csak remélni merem, hogy Mona sem fogja visszautasítani. Betettem a vörös rózsákból álló csokrot az anyósülésre és elindultam az iroda irányába. Nem volt hosszabb az út tíz percnél. Felbaktattam a lépcsőn és bekopogtam. A titkárnő fogadott, majd Monához irányított. Ismét kopogtattam, Mona nyitott ajtót szívélyesen fogadott és nem tűnt mintha haragudna, de akkor sem érzem jól magam  a történtek miatt.
-Mona, üdvözlöm. - nyújtottam a szabad kezem felé. - Mielőtt belekezdenénk, engedje meg, hogy elnézést kérjek a legutóbb történtek miatt. Ezt önnek hoztam. - adtam a kezébe a csokrot és vártam. Vártam, hogy el lesz-e kápráztatva vagy hozzám vágja és elküld a fenébe.  

Liam & Mona

Igazából a segítségére van szükségem. Hisz mindenki tudja, hogy mennyire elismert a szakmájába és valljuk be nagyon érti a dolgát. Ez számomra soha sem volt kétséges. Bár tudjuk, hogy nem szeret csapatban dolgozni. Ő az a tipikusan magányos farkas típus. De rengeteget tud az "Alviág" dolgairól. Be kell valljam az F.B.I tehetetlen ebben az ügyben elakadtunk és csak egy helyben toporgunk. Szükségünk van rá és az információkra amit tud. Persze eszem ágában sincs kihasználni és nem szeretném ha azt hinné hasznot akarok húzni belőle. Nem akarok a hátán felkapaszkodni. Azt szeretném ha együtt aratnánk le a babérokat. Hisz keményen dolgozott, hogy ezeknek az információknak a birtokába jusson.
- Szeretném, ha tudná, hogy nagyon hálás vagyok, hogy fogadott és, hogy hajlandó segíteni. Be kell valljam elakadtunk, vagyis pontosabban Én akadtam el . Az ügyet rám bízták, de egyszerűen nem haladok semmire. - vallottam be. Kellemetlen, ha egy elvileg jó nyomozó be kell hogy vallja a saját kudarcát. Én sem szívesen kérek segítséget, hisz ez arról nyilatkozik, hogy mégsem vagyok annyira jó nyomozó. Most viszont nincs más választásom. Segítségre van szükségem és csak Ő tud rajtam segíteni.
-Szóval... - kezdtem bele, miközben leültem az asztalhoz. Igazán kellemes kis hely ez. A festés és a berendezés jó ízlésre utal. Őszintén mondhatom, hogy felnézek rá, amiért ilyen szépen felépítette a karrierjét. - A Crips vagy ahogy Ők hívják magukat "Bűnözők kékben" nevű banda két tagjáról lenne szó. Pontosabban Alen Sanchez-ről és Marcus Dowson-ról.- toltam Mona elé az aktákat az összes információval kapcsolatban. -Tudjuk, hogy a banda régóta fen áll és hogy közel harmincötezer tagot számlál, de nekünk csak ez a két alak a fontos most. Megpróbáltuk megfigyelni Őket, de folyton szem elől veszítjük valamelyiket. Rendkívül kidolgozott rejtőzködési módjaik vannak és létezhetetlen  kiismerni Őket. - magyaráztam, majd a megfigyelési adatokat mutattam Monának. - Biztos forrásból tudjuk, hogy hamarosan hatalmas üzletet akarnak nyélbe ütni. Több száz kiló kokainról és fegyverekről van szó. Szükségünk lenne egy profira, hogy ez mikor és hol lesz, hány ember lesz jelen?! Úgy gondolom, hogy Ön a legjobb és a legmegfelelőbb erre a feladatra. A pénz nem akadály... - tértem a tárgyra, és legbelül csak reménykedtem, hogy vállalja az ügyet. 

Liam & Mona

Azt hiszem elmúlt a haragja. Igazán nem állt szándékomban megbántani, csak szerettem volna úriember lenni és nem az első közös ebédünk alkalmával rávetni magam. Soha sem voltam az a típus aki rátámad a nőkre és folyamatosan nyomul. Arra neveltek a szüleim, hogy tiszteljem a nőket. Úgy érzem Ő mást várt az elmúlt alkalommal. Talán túl kimért voltam. Nem ártana lazítanom a szabályokon. Végül is Ő egy karakteres és örült nő. Persze csak jó értelemben. Az ilyen nők jobban szeretik a hozzájuk hasonló férfiakat. Nem tagadom, hogy nagyon is vonzó jelenség. Az a típus akit minden egészséges libidóval rendelkező pasi megnéz. Velem sincs másként. Persze nem csak a kinézet a fontos, szokták volt mondani. Ő egy vad és magabiztos nő,tudja mit akar és azt meg is kapja. És hát be kell valljam ez tetszik.
Véletlenül vagy talán akarattal végigsimított az ujjaimon. Pillanatra megfagyott a levegő. Amikor feleszmélt,mi is történt beletemette az arcát az iratokba. Nálam kicsit tovább tartott még leesett. Hogy elkerüljem a kínos pillanatokat folytattam a mondandómat. Láthatóan vonzódunk egymáshoz, ezt még a vak is észrevenné. Igyekezni fogok jóvá tenni a történteket, de most a munkára kell koncentrálnunk. Nem szabad összekeverni a kettőt. Nagyon fontos megbízás lesz ez, és akár egy pillanatnyi elgyengülés is az életünkbe kerülhet.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy prosti ként akar beépülni a bandába? - vontam fel a szemöldököm. Egyáltalán nincs ínyemre az ötlet. Tisztában vagyok vele, hogy Ő egy profi és tudja, hogy mit csinál, de valahogy belegondolni is rossz, hogy azok az alakok mi mindent tehetnek vele. Nevezzük féltékenységnek  de ez akkor sem tetszik. - Tudom, hogy Ön a profi, de ezt akkor sem tartom jó ötletnek. - Fejeztem ki nemtetszésemet. Ez egy rendkívül veszélyes bűnszervezet és nem válogatnak a módszerekben, ha valaki eltávolításáról van szó.
- Mint már elmondtam a pénz nem számít, csak az hogy ezeket a mocskokat egy életre rács mögé rakjuk. - Azt hiszem ez lenne a karrierem legnagyobb fogása. Jelentősen előre lendítene mindkettőnket, az biztos.
- Teljesen érthető. - bólintottam. Vérprofi ebben most már teljesen biztos vagyok. Nekem pont rá van szükségem.
- Most hogy így mondja lenne egy.. -tartottam egy pillanatnyi szünetet majd folytattam. - Hajlandó lenne-e velem vacsorázni? Tudja hogy megünnepeljük az egyességünket, meg persze, hogy kárpótoljam a történtekért.. -támaszkodtam könnyékkel az asztalra és próbáltam elővenni a "szépfiú" énemet.

Liam & Mona

Vérbeli profi. Nem hiába kérte az F.B.I. csak is Őt és senki mást. Látszik minden mozdulatán és minden, mondatán, hogy igen is nagyon tudja,  hogy mit csinál. Az ilyen alkalmakor férfiakat szokott megbízni a szervezet, de most kivételesen mégis Őt akarték. Ezeknek a mocskoknak egy pasas több mint gyanús lenne, de egy nő.. Egy nő nem kelt feltűnést, hisz másra nem használják Őket csakis arra, hogy mocskos vágyaikat kielégítsék.
- Mint már mondtam tisztában vagyok vele, hogy Ön egy profi és érti a dolgát. - hangsúlyoztam újra csodálatomat az elhivatottságért. - De nem is attól tartok, hogy nem tud majd beépülni... -néhány pillanatos szünetet tartottam még megfogalmaztam magamban a mondandómat. - Nézze ki kell deríteni néhány dolgot, de nem akarom, hogy kockáztassa a testi épségét. Ezek ott bármire képesek... Az F.B.I. magasról tesz arra, hogy maga élve jut-e ki onnan vagy sem. Őket ez nem érdekli... De engem igen. - haraptam el a mondat végét. Egyáltalán nem vagyok kibékülve a gondolattal, hogy azok a mocskok bármit megtehetnek vele. - Biztosan van más mód arra, hogy közelebb kerüljünk a bandához. - próbáltam felhozni más opciót, de igazából nekem sincs semmi ötletem. Természetesen ez lenne a legkönnyebb út, de akkor sem tetszik a gondolat.
- Természetesen meg van beszélve. -fogtam kezet vele. Muszáj igent mondanom, hisz az én kezem is meg van kötve, de azt megígérhetem, hogy a munkán szólni fogok az ötlet ellen néhány szót. Itt valakinek az életéről van szó és nem lehet csak úgy játszani vele. Talán túl aggódom a dolgot, hisz semmi közöm hozzá, de akkor is képtelen vagyok kiverni a fejemből a gondolatot.
- Teljesen érthető. -  Írtam alá, három helyen a szerződést, majd egy példányt magamhoz vettem.
- Én nem vagyok az ügyfele. - javítottam ki. - Az F.B.I a maga ügyfele. - mosolyodtam el. - Tehát semmi akadálya annak, hogy velem vacsorázzon. Természetesen akkor amikor Önnek megfelel. - néztem a szemeibe. Muszáj jóvá tennem a hibáimat. Persze nem csak az miatt szeretném elvinni valahova. Ne legyünk prűdek igen csak csinos nő, ezt bármelyik férfi észrevenné.
- Ahogy gondolja. De csak hogy tudja nem adom fel, még nem vacsorázik velem. - mosolyogtam rá, miközben az órámra néztem. Hamarosan lejár a munkaidőm, de ezt a tárgyalást még be kell fejeznem és az irodába is vissza kell mennem.

Liam & Mona