Minden projekt egyedi más és más, és persze mondhatnám, hogy megrendelőnkként más az igény, de egy badarság, az épület amit tervezek, felújítok, átalakítok saját maga igényli a szakértelmem, odafigyelésem, törődésem, minden egyes ceruza vonal amivel a vázlatok készülnek maga a mestermunka, amivel szebbé tehetjük Las Vegas látképét, a város amely sosem alszik, és pont ezt imádom annyira benne, a pezsgést és az örök változást, persze, tudom egy építésznek áradoznia kellene a szecesszionista stílus és a barokk stílusú homlokzatokról, tisztelem a régi épületeket és a formatervezésüket, de van amit magunk mögött kell hagyni, hogy valami sokkal szebbet adjunk a nagyvilágnak.
Kicsit bolondnak tűnhetek így első körben, pedig csak szeretem a munkám, és ha valamiben jó vagy ne csináld ingyen, ugye?
Pár évente szerezünk egy projektet, aminek a keretein belül támogatunk egy szervezetet, akár felújítás, építés, korszerűsítés, mindig kibocsájtunk egy pályázati felhívást, egy konkrétan megszabott határidőt és az addig beérkezett pályázatok közül elbíráljuk ki az aki a mostani lehetőséggel élhet. Árvaházak, szegénykonyhák, hajléktalan szállók, számtalan épületet tettünk már élhetővé ennek a keretein belül.
- Jó napot Morgan, á megérkeztek a tekercsek, hadd lássam.
Idén egy anyaotthon nyerte el a szimpátiánk, első körben már egyeztettem arról, hogy melyik épület és mi az amit várnának, de ma jön először az ügyért felelős hölgy.
-  Jó napot Adam. Igen, meghoztam a terveket, ahogy kérted.
- Ezek nem csak tervek, ebből már látom azt ami ebből a rakás, jelenleg laktalan és kietlen kőhalmazból kialakulni fog.
Bolond, mondom én.
Délután négy órára vártam Miss Mitchellt, aki pontos volt, szeretem a pontosságot.
- Üdvözlöm, Miss Mitchell, kérem foglaljon helyet.
Mutattam az asztalommal szembeni székre.
- Csak Adam. Köszönöm. Sokszor olvastam át az ön jelentkezését, és meg kell valljam megérintettek a szavai, szeretnénk önnek támogatásként segíteni a tervei megvalósításában. Felvázoltam önnek néhány eshetőséget, amit a hellyel kapcsolatban én magam gondoltam, kezdetnek fussuk át, és ha valamit másként csinálná kérem módosítsuk. Rendben?
Tekertem ki a tervrajzok tekercseit, sok időt öltem bele, foglalkoztat az ügy, igazán.

Találkozók, megbeszélések, rendezvények, pályázati feltételek, jogszabályok és a többi, nem is gondolnánk mennyi minden szükségeltetik ahhoz olykor, hogy megvalósítsuk, amit a képzeletünkben már megálmodtunk, pontról pontra, szögről szögre, közben magam is igyekszem fejlődni, ne csak egy butácska gazdag libát lássanak ceruzaszoknyában tűsarkakon, hanem egy figyelemreméltó nőt, aki nem adja fel a terveit, és addig kopogtat s bosszant, ami meg nem kapja meg, amit akar. Nos, a pályázatokkal kicsit már más a helyzet, ott a vak szerencsére bízod magad, megtehettem volna, hogy hozzácsatolok egy jól csengő nevet, eszembe ötlött, de hamarjában el is vetettem, valamiért hinni akartam abban, hogy valaki meglátja benne a... nem is tudom, lehetőséget, valami újra, hasznosra és jóra és hogy magasabb szavazati értékkel indulok, mint egy újabb okospláza, arra aztán igazán nagy szüksége van a világnak és ennek a városnak.
Fokozatosan húzódtak széles mosolyra ajkaim, háromszor, ismétlem háromszor is végigolvastam, hogy a mi projektünk nyert meg a pályázatot, igen, igen, igen, ezaz! Huh, oké, most komolyan? Nagy vagy Karen!
Délután négy óra, kicsit izgulok, ami leginkább annak betudható, hogy egyre közelebb és közelebb érzem magam, magunkat a kiűzött cél felé, lassan már nem csak tervek lesznek és papírra vetett gondolatok, gondosan megfogalmazott sorok a város, az önkormányzott, illetve egyéb magánszemélyek és meghirdetett lehetőségek irányába, hanem szemmel is látható eredmények születnek, kézzel is megfogható, megérinthető csodák, ha úgy tetszik. És ma erről lesz szó, végre kezd valami körvonalazódni szó szerint, türelmetlenül pillantottam a csuklómon lévő órára, levegő és bekopogtattam.
- Üdvözlöm Mr. Orrick... - ...ha minden igaz... Manapság egyre több helyes, jó kiállású férfival hoz össze az élet, ha ezt tudom, hamarabb is belevágok, de khm, fordítsuk komolyra.
- Ez esetben, Karen. - Mosolyodtam el. Rendben, csak Adam, helyes. Őszintén jól esett hallgatni, amiket mond és nem csak azért, mert ez az én sikerem, hiszen nem egyedül az enyém, hanem az egész csapaté és mindenkié, aki valamilyen formában részt vesz ebben, egyszerűen csak jó hallani, mindenképpen egy pozitív megerősítés.
- Igen, az tökéletes lesz. - Helyezkedtem el kényelmesen, de mégis jól lássam a tervrajzokat. zavartan piszkáltam meg az orrom, mintha lenne is ott valami, hát hűha...
- Kicsit most úgy érzem magam, mint az első órámon. - Ő bizonyára valami kerek egészet lát, én meg néhol csak vonalakat és számokat és... megint számokat.

Teljesen bele tudok feledkezni magamba, és az esetek többségében teljesen el is felejtem, hogy nem hozzáértő személyekkel beszélek, és itt és most nem Karen eszét, jártasságát vagy szellemi képességeit becsmérlem, sokkal inkább úgy értettem, hogy ő nem építész, nem is tudom miből és, hogy gondoltam, hogyha elé teszek egy csomó tervrajzot, számításokkal és komplex mérésekkel akkor Ő abból látni fogja mindazt amit én megálmodtam az Ő és a projektje számára, egy vén szamárnak érzem magam ilyenkor, egy begyöpesedett vén szamárnak, akit már csak a munkája éltet és hoz lázba, a barátaim nagy részének családja van, rikácsoló gyerekekkel, fáradt szülőkkel, és mindenhol az ő rajzaikat mutogatják, érmek, emléklapok, fénylépek ahogy úszni tanul a csemete, igen Adam bácsi végtelenül büszke rád, és el is visz fagyizni, csak győzd már meg a szüleid, hogy legyenek végre újra felnőttek, így mikor egy értelmes, gyönyörű nőt sodor elém az élet próbálom kiélni mindazt a társalgási formát amit egyébként teljesen mellőznöm kell a munkahelyemen kívül.
- Bocsásson meg, nem akartam önt kellemetlen helyzetbe hozni, mindjárt kitalálok valamit, hogy átláthatóbb legyen.
Mondhatnám, hogy gyorsan felvázolom az egész házat egy papírra, de az nem túl hiteles és profi lenne, és gondolom ettől azért egy kicsit többet várna tőlem, valami kézzelfoghatóbbat, amit mutogathat a befektetőknek és a barátainak, a családjának, feltételezem egy ilyen gyönyörű nőt nem hagynak parlagon a férfiak, de ez most, hogy is jutott eszembe? Nem tudom felidézni, hogy jutottam el a tervektől eddig.
- Először is hadd kérjek elnézést, a felkészületlenségemért, biztosíthatom róla, hogy ilyen még soha sem fordult elő velem.
Mondjuk nem is szoktak ilyen csinosak lenni az ügyfeleim, a többségük öltönyös fazon, kopaszodó és izzadó.
- Kérnék pár napot, és kárpótlásul elkészíteném önnek, saját kezűleg a tervek alapján a makettet ahogy elterveztem az egész épületet, addig is próbálok elég egyértelműen fogalmazni, és akkor már nem lesz olyan, mint az első óráján, mit szól hozzá? Fussunk neki még egyszer együtt?
Foglaltam helyet mellette, hogy én is rálássak a tekercsre.

Oké, bevallom most egy kicsit ostobán és butácskán érzem magam, ami azért nem sűrűn vagy nem túl látványosan, de megesik, de most inkább csak magamat hibáztatnám, amiért nem néztem utána kicsivel jobban ezeknek a dolgoknak. Nos igen, az építészet eléggé távol áll tőlem és a tanulmányaimtól, őszintén már attól büszkeség tölt el, hogy tudom egyáltalán hogyan kell nézni egy ilyet, szóval hogy a talapzat az a talapzat, de a számokkal már fogalmam sincs mihez kellene kezdeni, Ő biztosan látja mindezt maga előtt, úgy ahogy papírra vetette, jó ég, tényleg ostoba nőként érzem magam, cseszd meg Karen!
- Biztosíthatom, hogy ez minden csak nem felkészültlenség, ne haragudjon, teljesen kiment a fejemből, igazán utána olvashattam volna bár az alapismereteknek, annyi minden kavarog a fejemben, fene... tényleg nagyon butának érzem magam, sajnálom. - És azt hiszem bele is pirultam enyhén a helyzetbe, hát ezt nem hiszem el, kapd már össze magad kislány, csak szabadkozol itt.
- Az tökéletes lenne, remélem nem okoz túlzottan sok órányi plusz munkát a tudatlanságom, az én mérnöki tapasztalataim kimerülnek egy mérőszalaggal. - Mosolyodtam el zavaromban, és most nem is tudom, hogy attól inkább, szóval az általam kialakult helyzettől vagy mástól, de ezt nagyon gyorsan verd is ki a fejedből.
- Rendben van, fussunk neki. - Esküszöm vonzom magam köré a jóvágású, jó modorú helyes férfiakat ééés ennek semmi köze a témához, igen, nos... a legközelebbi alkalomra viszont komolyan kérek egy gyorstalpaló órát, hogy legalább fogalmam és elképzelésem legyen, bár a makettel már biztosan egyszerűbb lesz megértenem és látnom, de nem hiszem, hogy most látok életemben utoljára tervrajzokat és nem lesz mindenki ennyire készséges, szóval nem árthat szerezni némi alapismereteket, arról nem esik szó valahol hogyan ne hozd magad kínos helyzetbe? Az apámhoz nem fordulhatok, na hozzá semmiképp, eddig sem becsülte túl sokra az ambícióimat, hát még ha nyíltan el is ismerem, hogy nincs meg hozzá a kellő hozzáértésem... na arra végképp nincs szükségem.

Adam, most komolyan, hogy is gondoltad te ezt, persze az esetek többségében építészekkel tárgyalsz, de most te magad vagy ennek a projektnek az építésze, így gondolnod kellett volna rá, hogy a kishölgy nem fogja érteni a tervrajzokat, amikor még nekünk is csak tanítják az egyetemen, mi sem úgy születtünk, fenébe, és most miattam érzi kellemetlenül magát ez a bájos hölgy, ezt nem hagyhatom, nem engedi a neveltetésem, hogy valaha is megalázzak valakit aki nem érdemelte meg, és, nos, hát Ő egyáltalán nem, és esküszöm ez most tényleg véletlen volt, nem gondolkodtam előre, hisz Ő egy nemes célért harcol, én meg, hát ebbe most inkább ne menjünk bele...
- Ugyan, én kérek elnézést, nem gondolkoztam, szabadkozhatnék, hogy sok projektünk fut jelenleg is, és teljesen kiment a fejemből, de ez nem úriemberhez illő lenne, így inkább elnézését kérem, és korrigálom a hibám, a következő találkozásunkkor már felkészültebb leszek.
Húztam ki a széket mellőle.
- Szabad? Nem zavarja, hogy ide ülök?
Úgy vélem, hogy innen könnyebb lesz elmagyaráznom az elképzeléseink.
- Ugyan, dehogy, sőt, szeretek ezekkel babrálni, leköti a gondolataim.
Halovány mosollyal húztam kicsit közelebb a tervrajzokat és mutattam az első pontra.
- Kezdjük az épület bejáratával, nos jártam kint és mindent alaposan felmértem, az épület elég régi, így a lépcsősort ami az ajtóhoz vezet is át kell dolgoznunk, szükség lesz egy mozgássérült rámpára is, hisz a szülés a leggyönyörűbb de az egyik legmegterhelőbb dolog is egy nő számára.
Húztam végig az ujjam az általam átdolgozott sorokon.
- A korlát régi mintáját meghagynám, megadná a rusztikusságát, de itt ott újra kell kovácsolni, és mindenképp csiszolni és festeni. Az ajtót úgy ahogy van cserélni kell, én egy régi stílusú nagy fa ajtóra gondoltam, aminek ovális a teteje, szép torzított üveggel és kovácsoltvas kerettel, fogóval és igény szerint ráccsal az üvegén, egy részről szépet mutatna, másik oldalról a funkcionalitása sem utolsó, nem biztos, hogy minden apa egyet ért a hölgy döntésével.
Fontos most átbeszélni a részleteket, hogy az alapján csinálhassam meg a makettet, rászánom az időt, nem sietek sehova, és a társaság is kellemes.