welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Night Club
Ezra Lincoln
05.07.22 14:49
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (449)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Dylan Hanning (327)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Helena Nina Lemmer (306)
Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_lcapMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Voting_barMaybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Share

Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime05.05.22 12:58





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Szörnyű időszakon mentem át mostanában, de nem panaszkodhatok, hiszen életben vagyok. Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült egy ekkora balesetet könnyebb sérülésekkel megúsznom. Valószínűleg a biztonsági öv mentette meg az életemet. Minden olyan gyorsan történt, de az életemet merném tenni rá, hogy nem csak az öv mentett meg, hanem Mr. Hanning is. A becsapódáskor úgy rántotta el a kormányt, hogy engem próbált védeni. Nem sok mindenre emlékszem, de valahogy ez rémlik a becsapódás előtti utolsó néhány pillanatból. Aztán eszméletemet vesztettem, alaposan beütöttem a fejemet az autó ajtajánál lévő ablakba. Arra pontosan emlékszem, hogy könyörögtem neki, hogy kösse be magát, de túlságosan makacs volt ahhoz, hogy hallgasson rám. Tipikusan Mr. Hanning féle viselkedés. Ahogyan az is, hogy saját felelősségre távozott a kórházból. Ennek a férfinak tényleg elment az esze? Kómában feküdt napokig, ott sírtam az ágya mellett és imádkoztam azért, hogy felébredjen. Pont akkor nem voltam jelen, mikor ez bekövetkezett. Talán máskor sokkal dühösebb lennék rá, de most túlságosan örültem annak, hogy magához tért. Engem csak két napig tartottak megfigyelés alatt, rengeteg tesztet végeztek el rajtam, de miután megállapították, hogy néhány zúzódáson kívül nincs semmi komoly bajom ki is engedtek. Nem is én lennék, ha otthon magamba fordulva töprengenék a történteken, ezért a lehető leghamarabb újból munkába álltam. Kell, hogy valami elterelje a figyelmemet a történtekről és a munkaterápia nálam mindig hatásos. Ha otthon ülnék, akkor csak újból és újból lejátszanám fejben a balesetet. Minél hamarabb vissza kellett térnem az életemhez, habár nem mondanám, hogy könnyű volt ismét autóba ülnöm a történtek után. Mégis tudtam, hogy a lehető leghamarabb túl kell lennem rajta, máskülönben mindig rettegni fogok, ha autóba kell szállnom.
Nora gondoskodott arról, hogy ne unatkozzak és rengeteg aláírnivalóval látott el, amit persze a jól megszokott módon nekem kell elvinnem a főnököm házához. Greta amolyan forróvonalként közvetítette nekem az információkat az elmúlt napokban. Aggódott, főleg azért, mert Mr. Hanning amnéziában szenved. Szerencsére nem túl súlyos, de van, amire nem emlékszik.
Greta beengedett, váltottunk néhány szót ahogy beljebb haladtunk, aztán megpillantottam Őt. Ledobtam a súlyos aktatáskát és szó szerint a nyakába vetettem magam. Örültem annak, hogy újra látom, hogy életben van és talán még magamnak sem mertem bevallani eddig, hogy mennyire hiányzott.

 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime05.05.22 22:45

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


- Mr. Hanning… Mr. Hanning jól van?... Hall engem?... Mr. Hanning!
- Hogy? – eszméltem fel hírtelen Greta aggódó hangjára.
- Azt kérdeztem jól van uram?
- Persze… jól vagyok. Miért?
- Mert már lassan tíz perce csak szorongatja azt a bögrét miközben maga elé bámul és semmire sem reagál.
- Egy kicsit elbambultam, ez minden.
- Nem lenne jobb, ha visszafeküdne pihenni és kicsit később térne vissza dolgozni? Hiszen még csak most szökött meg a…
- Jól vagyok Greta és már épp itt az ideje újra dolgoznom. Épp elég időt aludtam már át, nem akarok többet veszíteni.
- De uram, ha pihenne talán a memóriája…
- Greta, jól vagyok! Kedves, hogy ennyire figyelsz rám, de hidd el, nagy kisfiú vagyok már, tudok magamra vigyázni.
- Ezt most komolyan képes volt mondani? Azok után, hogy azért repült ki egy autóból, mert nem kötötte be magát?
- Pech, semmi több.
- Most legszívesebben…. – ám már nem tudta befejezni a mondandóját, mert a hangok alapján vendégünk érkezett. Greta már el is tűnt, hogy kiderítse ki jött, én pedig gyorsan felhajtottam a kávémat és elindultam a kanapé felé, hogy ott böngésszem át az érkezett e-maileket. Már majdnem elértem, mikor egyszer csak tompa puffanásra lettem figyelmes, a következő pillanatban pedig egy csüngő nőszemélyt leltem a nyakamban, aki valamiért nagyon örült nekem. Hát nem mondom, hogy nem döbbentem le. Értetlenül pislogtam míg Greta újra fel nem tűnt, ekkor tátogni kezdtem neki valami olyasmit, hogy… „a barátnőm?” Greta erre megrázta a fejét és visszatátogta, hogy alkalmazott.

- Nocsak… magas prémiumokat osztogattam idén? – eresztettem meg egy apró tréfát, majd óvatosan tettem egy lépést hátra, hogy láthassam ki is a „támadóm”.
- Nem mintha ellenemre lenne, hogy szép hölgyek ugráljanak a nyakamba, de szeretem tudni előtte a nevüket. Ha jól sejtem Ön már ismer engem, ám én sajnos hátrányban vagyok Ms….? – néztem rá várakozásteljesen.


  
 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime06.05.22 12:17





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Esküszöm, hogy nem akartam így „letámadni”, de képtelen voltam magamon uralkodni, még akkor is, ha Mr. Hanning a főnököm és bizonyos távolságot kellene tartanunk egymástól. Valahogy eddig se ment valami túl jól ez az elhatározásom. Na nem mintha erről egyedül csak én tehetnék. Bizony Ő volt az, aki többször is fittyet hányt arra, hogy úgy bánjon velem, mint egy egyszerű alkalmazottal. Az én memóriámmal minden rendben és jól rémlik három alkalom is, amikor megcsókolt. Persze Mr. H. ezekre most nem emlékszik, se arra, hogy mennyire rosszul indult a kapcsolatunk és arra se, hogy azóta mekkorát fejlődött. Az túlzás lenne, hogy barátok lennénk, vagy legalábbis ezt sose vallaná be, de szép lassan kezdett már közel engedni magához. Többször is betekintést nyertem a színfalak mögé. Láthattam, hogy ki is valójában Mr. Hanning az álarca mögött.
- Igen és azért aggódtam annyira az életéért, reméltem, hogy túléli és jövőre is megkapjam a prémiumomat. – Legszívesebben most jól vállba vertem volna, de aztán ráeszméltem, hogy talán neki túl kínos volt a közelségem és azért próbál viccelődni, hiszen fogalma sincs arról, hogy ki vagyok.
- Lauren DeSantos. – Az, hogy most újból be kellett neki mutatkoznom akaratlanul is előjöttek az emlékek arról a napról, amikor először találkoztunk. Maradjunk annyiban, hogy nem az volt életem legjobb napja. Már aznap megtudhattam, hogy Mr. Hanning mennyire makacs tud lenni és hiába vagyok kitartó arra sose tudnám rábeszélni, amit nem akar megtenni. Azt hittem, hogy az első napom lesz az utolsó is egyben, de aztán a nap végén alaposan meglepett, hogy megjelent a lakásomon. Szerintem az a nap, amikor először találkoztunk egymással az volt életem egyik legrosszabb és legkínosabb napja egyben. Kellemetlen volt, hogy a főnököm az első munkanapom végén mindössze alsóneműben és pólóban látott. Az viszont még cikibb lehetett, ahogyan kezeltem a helyzetet. Annyira zavarban voltam, hogy ha tehettem volna még a kanapét is magamra borítom csak, hogy eltakarjam magam előle. Mintha pont az én testem érdekelné, amikor bárkit megkaphat és meg is kap.
- Talán türelmesen ki kellene várnom, hogy visszatérjen a memóriája és rájöjjön arra, hogy a kedvenc alkalmazottja vagyok, de sose voltam túl türelmes. Így kénytelen vagyok megosztani magával azt a kis titkot, hogy egyszerűen imád engem. – Túlzás ezt állítani? Talán igen, talán nem. Őt ismerve mindjárt előhozakodik valami frappáns válasszal, amivel rácáfol.
- Gondolom Greta már mondta, hogy magának még az ágyban a helye és ezzel nem értett egyet. Ismerem már annyira, hogy sehogy se tudnám az ágyba csábítani. Akkor munkához láthatunk? – Felvettem a földről a nehéz aktatáskát, ami hosszú munkaórákat jelent.


Ruha  





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime21.05.22 19:16

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


Nem mondom, meglehetősen furcsán indul ez a nap. Vagy korábban épp ez volt számomra a normális? Vajon ez a lány mindig ilyen? Mármint, ennyire közvetlen és aranyos? Az már most világos számomra, hogy rengeteget képes beszélni egy levegővel, furcsa módon mégsem zavar, inkább tetszik, ahogyan az is, hogy mer tréfálkozni velem, nem úgy, mint az alkalmazottjaim zöme, akik azonnal elhallgatnak, ha belépek valahová vagy azért is elnézést kérnek, hogy rám néztek…
- Értem… szóval Ms. DeSantos, akit imádok… - bólintottam, mintha csak fejben jegyzetelném az elhangzott információkat. És valahol tényleg ezt teszem, hiszen bár ő ismer engem és az elmondása szerint én is őt, mégsem vagyok képes egyáltalán semmit sem felidézni róla. Elvesztettem több mint egy évet az életemből az orvosok elmondása szerint, amit talán visszakapok valamikor, talán nem. Emiatt végtelenül kiszolgáltatottnak érzem magam, végtére is én, aki mindig mindenkiről mindent tudni szoktam, mert semmibe sem telik kideríteni, épp saját magamról és az életem jelentős részéről nem tudok semmit. Ráadásul biztos, hogy komoly dolgokról lehet szó, mert Kim és Hunter nagyon titokzatosak, óvatosan fogalmaznak, mintha lenne valami, amiről nem is szeretnék, ha tudnék…
- Még csak most érkezett Ms. DeSantos és máris ágyba akar csábítani? – színleltem mérhetetlen meghökkenést.
- Tényleg Ön lehet a kedvencem…. – pimasz mosoly suhant át az arcomon egy pillanatra, ami egyértelműen a tudomására hozhatta, hogy nem épp úriemberhez méltó gondolatok járnak a fejemben, ám csakhamar összeszedtem magam és megropogtattam az ujjaimat.
- Igen, vágjunk bele.

Nem tudom régebben hogyan csináltuk, hol dolgoztunk mikor átjött, emiatt mérhetetlenül zavarban is vagyok, de nem akarom megkérdezni tőle, mert szeretném inkább elkerülni a kellemetlen helyzeteket. Mármint neki biztosan kellemetlen, hogy a főnökének kell magyarázkodnia, nekem pedig, mert egy alkalmazottamat kell arról faggatnom, milyen volt velem régen. Régen… hisz csak néhány napja a balesetnek, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnik, és még csak azt sem tudom pontosan, hogy mi történt, csak azt, hogy kirepültem egy autó szélvédőjén…
- A táskáját elnézve hosszú nap elé nézünk…. pakoljon csak ki az asztalra, itt talán csak elférünk. – mutattam a dohányzóasztalra, miközben leültem a kanapé mellett álló fotelba. Megtehettem volna persze, hogy a kanapéra ülök, ő pedig mellém, de nem tudom, hogy ez őt mennyire feszélyezné, ahogyan azt sem, hogy engem…. basszus, mi van velem?
- Kér esetleg valamit? Kávét? Teát? Gyümölcslevet? – kérdeztem épp akkor, mikor Greta belépett a nappaliba, kezében egy pohár narancslével és egy kis tálcával.
- Uram, a gyógyszerei…. már megint elfelejtette bevenni őket.
- Nem felejtettem el, csak feleslegesnek tartom. – forgattam meg a szemeimet, de inkább nem ellenkeztem tovább, nehogy a lány előtt vitatkozzunk össze Gretával. Sietősen bevettem őket és kiittam a narancslevet.
- Most már boldog vagy Greta?
- Boldogabb lennék, ha az ágyban volna és pihenne, de kezdetnek megteszi. – ezzel a lányra kacsintott és távozott.
- Nehéz manapság jó személyzetet találni, könnyen elszemtelenednek… - kiáltottam utána viccből, ám aztán újra a lány felé fordultam.
- Ne fogja vissza magát, zúdítsa csak rám. Mivel kezdünk?


 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime22.05.22 5:03





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Különös újra bemutatkozni annak az embernek, akivel az elmúlt egy évemet töltöttem. Mert tényleg rengeteg időt voltunk együtt és nem csak addig, ameddig a munkaidőm tartott és nem mindig csak dolgoztunk, de erre ugye Mr. Hanning nem emlékszik.
- Greta pontosan tudja, hogy mennyire imád engem, ha esetleg nem hinne nekem, de ha már itt tartunk, akkor azt is meg kell osztanom magával, hogy azt kérte tőlem, hogy legyek lojális és őszinte, szóval... – Vettem egy nagy levegőt, hiszen annyi mindent el szeretnék neki mondani, de talán nem ártana szépen apránként rázúdítani.
- Nem volt ez mindig így. A megismerkedésünkkor én nem kedveltem, sőt szerintem maga egyenesen utált engem, aztán túl sok időt töltöttünk együtt és gondolom rájött, hogy mennyire kedvelhető vagyok. – Elnevettem magam. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy szinte bármit be tudnék neki adni, hiszen nem tudja, hogy igazat mondok-e vagy sem, de ennek tudtában is őszinte leszek vele.
- Én úgy érzem, hogy ilyen közel álltunk ahhoz, hogy akár még barátok is lehettünk volna. – Mutató és hüvelykujjamat majdnem összeérintettem, így igyekeztem szemléltetni, hogy nagyon kicsi hiányzott. Persze mindez az én véleményem.
- Most kezdhetek mindent az elejéről. – Drámaian felsóhajtottam.
- A mi kis „megállapodásunk” nem teszi lehetővé, hogy ez bármikor is megtörténjen. – Szánt szándékkal nem akartam erről többet mondani. Elég, ha én emlékszem arra, hogy egymás fejéhez vágtuk, hogy mennyire nem vagyunk egymás esete és semmi esély arra, hogy bármikor is egymásba gabalyodjunk. Ettől függetlenül már nem is egy csók csattant el közte és köztem, de erre inkább nem térnék ki, hiszen még én sem tudom, hogy pontosan miért is csókolt meg, mert mindig Mr. Hanning kezdeményezett, én pedig mindig visszacsókoltam.
Engedelmesen elkezdtem kipakolni a táska tartalmát a dohányzóasztalra, mintha sose akart volna elfogyni az a rengeteg papír, amit a táska belseje rejtett. Kérdésére mosolyogva megcsóváltam a fejemet és a mosolyom végig ott maradt az arcomon, míg Greta kis akciója sikerrel járt. Mr. Hanninget ismerve ez túl könnyen ment.
- Tény, hogy rettentően sok munkaóra elé nézünk, de mindent megcsináltam már így is, amit maga nélkül megtudtam és tényleg neki kellene látni, de… - Felpattantam a kanapéról, hogy bele vágjak a kis kísérletezgetésembe.
- Attól, hogy a memóriájával nem emlékszik rám, lehet, hogy a testével fog. – Vajon ezt a mondatot az amnéziás főnököm mennyire fogja furának gondolni? Oké, gondoljuk azt, hogy nem voltam túl kétértelmű. Nem akarom ezt túlgondolni, sőt neki se akarok esélyt adni rá. Inkább csak megragadnám az alkalmat arra, hogy leteszteljem.
- Ezzel még várni akartam, de túl kíváncsi vagyok… - Magyaráztam miután összefogtam kontyba a hajamat, majd kibújtam a púlóveremből. Istenem! Jobb, ha nem akarom tudni, hogy mit gondolhat most rólam. Még öt perce se vagyok itt és már vetkőzők. Egyszerű testhezálló fehér spagettipántos topot viseltem és őszintén annyira örültem annak, hogy újra láthatom, hogy meg is feledkeztem arról, hogy még meglátszik felsőtestemen a véraláfutás nyoma, amit a biztonságiöv okozott a balesetnél. Nem említettem neki, hogy vele voltam akkor, nem akartam a balesetről beszélni. Arról pedig fogalmam sincs, hogy Mr. Hanning miféle részleteket tud a történtekről. Őszintén nem tudom, hogy melyikünk járt jobban, én, aki többé kevésbé mindenre emlékszik, vagy Mr. Hanning, aki semmire se. Se a balesetre, se azt előtte lévő időszakra.
Kivettem a nadrágzsebemből a telefonomat és gyorsan kerestem a lejátszási listámon egy zeneszámot, ami illik ahhoz, amire most készülök. Megkockáztatom most, hogy a főnököm teljesen idiótának nézzen, de azt olvastam, hogy az emlékek felidézése segít a memória visszanyerésében. Persze nem akarom siettetni, se valami olyasmire rávenni, amit nem szeretne. Na nem mintha Mr. Hanning tenne bármi olyasmit, amit nem szeretne.
- Mit gondol Mr. Hanning tud táncolni? – Hetekkel korábban még a lábamra lépett, azóta viszont remekül elsajátította a lépéseket. Ha jól emlékszem a salsa volt az első tánc, amit együtt táncoltunk, ezért ehhez való zenét kapcsoltam és elé álltam.


Zene
Ruha  





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime22.05.22 13:45

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


Őszintén próbáltam minden egyes szavát figyelemmel kísérni, de be kell, hogy valljam, egy idő után azt hiszem túlterhelődtem a rengeteg új információtól és azon kaptam magam, hogy már nem is nagyon értem Őt, csak bámulok magam elé. Az még világos, hogy a megismerkedésünkkor nem kedvelt, meg, hogy én valószínű utáltam, de milyen ígéret és hogy jön az egészbe Greta? És vajon miben állapodtunk meg? Nem értem, semmit sem értek.
- Hogy micsoda? – ocsúdtam fel hírtelen arra a megjegyzésére, hogy talán majd a testem emlékezni fog rá és azt hiszem a döbbenetem elég világosan ki is ült az arcomra. Most akkor mégis volt köztünk valami „olyasmi”?
- Bocsásson meg Ms… Ms… - na basszus, most még a neve sem jut az eszembe, pedig nem is olyan régen mutatkozott be. Igaz, a baleset óta vannak koncentrációs problémáim, olykor bajok a rövidtávú memóriámmal is, ezt most mégis a sokk számlájára írom, amit az imént okozott nekem a kijelentésével.
- Táncolni??? – amikor már végképp kezdtem kétségbeesni, hogy mégis mi a fene történhet itt, elindította a zenét, bennem pedig kezdtek összeállni a dolgok. Legalábbis azt hiszem.
- Tudomásom szerint nem nagyon. De ezek szerint tévednék…? – táncoltam vele valaha, erre akar célozni?
- Ön most…. komolyan táncolni akar? – előttünk egy halom akta, azt sem tudom kicsoda ő, ráadásul az iménti vetkőzését is túlságosan észrevettem és most azt várja tőlem, hogy táncra perdülök? Na jó, azt hiszem ez csak egy álom, hiszen annyira szürreális. Valószínű még mindig kómában vagyok vagy túladagoltam a fájdalomcsillapítókat és képzelődöm… De akkor miért nem ébredek fel?

Bizonytalanul felálltam, továbbra is hitetlenkedő arckifejezéssel, majd közelebb léptem hozzá. Fogalmam sincs mire megy ki a játék, de most már esküszöm kíváncsi vagyok. Követni kezdtem a mozgását, bár kezdetben kissé esetlenül, ám aztán mintha csak bekapcsoltak volna a fejemben valamit, hírtelen a mozgásom automatikussá vált, én pedig egyszer csak kipörgettem őt, hogy aztán hírtelen mozdulattal rántsam vissza magamhoz.
- Öhm… bocsánat…. nem tudtam, hogy ilyet is tudok… - de nem álltam meg. Mi a fene van velem?


 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime22.05.22 15:00





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Pár nappal ezelőtt volt egy nagyon komoly balesetünk, amit én szerencsésebben úsztam meg, mint Mr. Hanning. Tudtam, hogy mire kell számítanom vele kapcsolatban, de most mégis annyira más… Máshogy viselkedik velem és bevallom kicsit hiányzik, hogy bunkón bánjon velem, ezt biztosan a mazochista énem hiányolja annyira. Úgy kedveltem ahogy volt, akármelyik arcát is mutatta éppen. Közelebb engedett magához az elmúlt időszakban és azt sajnálom, hogy fogalma sincs arról, hogy mégis miféle kapcsolat kezdett kibontakozni kettőnk között.
- Ms. DeSantos. – Közöltem vele ismét a nevemet és annyira a számon volt, hogy hívhat Laurennek is, de mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha maradunk a magázásnál.
- Bocsásson meg, ha hirtelen túl sok mindent zúdítok magára. – Esküszöm nem így akartam, hanem szép fokozatosan beadagolni mindent, de mégsem úgy alakult. Nem terveztem azt se előre, hogy ma táncolni fogok vele, de a kíváncsiságom mégis győzedelmeskedett felettem.
- Ennél nagyobbat nem is tévedhetne. – Úgy mosolyogtam rá, mint azok az emberek szoktak a filmekben, akik tudnak egy olyan titkot, amit a másik fél még nem. Néhány héttel ezelőtt még tényleg nem tudott táncolni ezt tanúsíthatom, mivel néhányszor a lábam bánta a próbálkozásait, de azóta rengeteget fejlődött. Most már biztosan nem fogja elvéteni a lépést és nem fog a lábamra lépni.
- Igen. – Látva a megdöbbenést az arcán biztosan nem tudja hová tenni a dolgot. Néhány nappal ezelőtt Mr. Hanning biztosan nemet mondott volna arra, hogy táncolni invitálom egy átlagos munkanap során, de néhány nappal ezelőtt nem is lett volna merszem ezt megtenni. Persze táncoltunk mi már az otthonában és pontosan emlékszem arra, hogy mi is történt a könyvtárszobában, de inkább az utolsó táncunkra gondolnék az eljegyzési ünnepségen. Miért van az, hogy mindig történt valami rossz is miután táncoltunk és jól éreztük együtt magunkat? Jobban belegondolva, mindig volt valami, ami hangulatgyilkos volt.
- Úgy tudtam, hogy erre emlékezni fog. – Felnevettem miután kipörgetett. Váratlan volt, de a vele való táncolás már igazán megtaníthatott volna arra, hogy Mr. Hanning szereti a váratlan fordulatokat.
- Kérem ne akarjon nagyon megölni, ha visszatérnek az emlékei és visszaemlékezik a mai napra. -  Karjai között voltam még mindig úgy engedtem szabadjára a jókedvemet és nevettem, főleg, ha arra gondoltam, hogy ezért mit is kaphatnék.
- Most valami olyasmit mondana, hogy „ezért nagyon el lesz fenekelve” mert mindig ezzel fenyegetett, de sose tette meg. – Vajon a régi Mr. Hanning mennyire fog hiányozni? Előfordulhat, hogy az amnéziás énje sokkal kedvelhetőbb lesz? Idővel ez is kiderül.
- Köszönöm a táncot. – Lényegében meghátráltam, hiszen megkaptam azt, amit tudni akartam. Oda sétáltam a telefonomhoz, hogy kikapcsoljam a zenét amire táncoltunk.
- Ami a munkát illeti igyekszem gyors lenni, hogy több ideje legyen a pihenésre. – Gyorsan vissza bújtam a pulóverembe, majd lehuppantam a kanapéra és megragadtam egy hatalmas papírkupacot.



Ruha  





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime22.05.22 15:28

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


Egy darabig kimondottan élveztem a vele való táncolást, ám amikor azzal jött, hogy ne akarjam nagyon megölni, ha visszajönnek az emlékeim és visszaemlékszem erre a napra, hírtelen elkomorultam. Nem is tudja mennyire beletrafált ezzel a megjegyzésével. HA visszatérnek az emlékeim… Bár próbálok optimista lenni, az orvosaim szerint benne van a pakliban az is, hogy soha nem kapom vissza az elmúlt egy-másfél év emlékeit, hanem örök homályba burkolódznak előttem. Mondhatnák, hogy örülhetek, hogy megúsztam a balesetet ennyivel, „csak” egy kis amnézia, de életben vagyok és nem a teljes életem esett ki a fejemből, számomra mégis hatalmas csapás ez. Nem csak mert az üzleti életben hírtelen lemaradva érzem magam, de azért is, mert sejtem, hogy titkolóznak előttem, hogy sok minden történt, amire kellene, hogy emlékezzek, amiről fontos lenne tudnom, mégsem avatnak be. Megőrjít ez az egész helyzet és talán most, életemben először védtelennek érzem magam és sebezhetőnek.
- Talán tényleg ezt mondanám… nem tudhatom. – szólaltam meg végül halkan, miközben elengedtem őt, majd visszaültem a fotelba, még mindig kissé komoran.
- Én is köszönöm. – bólintottam, habár igazán nem figyeltem, még az imént történtek hatása alatt voltam.
- Köszönöm a figyelmességét, Ms DeSantos. – köszörültem meg a torkom, a tekintetem pedig az aktákra függesztettem, hogy egy kicsit össze tudjam szedni magam. Ekkor ütötte meg a fülem Greta hangja a bejárati ajtóból.

- Uram, nem tartom helyesnek, hogy idejött és…
- Csak látogatóba jöttem az én öreg barátomhoz.
- Pontosan tudja, hogy… - de már nem tudta befejezni, mivel a férfi kikerülte a nőt és belépett a házba.
- Szép napot. Remélem nem zavartam meg semmit. – jelent meg Jonathan, barátságosan mosolyogva. Egyből felpattantam a helyemről.
- Te testvérem, sosem zavarsz! – léptem oda hozzá kezet fogni, Jonathan pedig átölelt.
- Jó ezt hallani.
- Uram, nem biztos, hogy jó ötlet…. – jött beljebb Greta is.
- Ne viccelj Greta, hiszen Jonathan a legjobb barátom. Miért ne lenne jó ötlet, hogy meglátogat?
- Az úr pontosan tudja…
- Igazán? – néztem kérdőn Jonathanre, aki megrázta a fejét.
- Apróság, szóra sem érdemes. De Greta még neheztel rám.
- Oh
- Nocsak… örülök, hogy látom Ms. DeSantos. – mosolygott rá Jonathan a lányra.
- Ti ismeritek egymást?
- Igen, te mutattál be minket egymásnak nemrég. Egy megbeszélés alkalmával.
- Értem… - túrtam a hajamba zavaromban. – Akkor ti előnyben vagytok. Foglalj helyet haver. Kérsz valamit?
- Nem köszönöm. Csak meg akartam tudni, hogy vagy, nem tartanálak fel.
- Jól vagyok, de Greta nem hiszi el nekem.
- És a …. memóriád?
- Hiányos… - ismertem be halkan, Jonathan arca viszont megkönnyebbülté vált.
- Talán nem is baj. A fő az, hogy élsz. Igaz Ms. DeSantos? - fordult a lány felé, nyomatékos tekintettel.

 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime22.05.22 21:37





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Tánc közben néhány pillanatra úgy éreztem magam a közelségében, mint régen. Persze mihez képest régen? Ez relatív. Szóval úgy, mint a baleset előtt azzal a kis különbséggel, hogy most nem érzem annyira feszültnek magam a jelenlétében. Talán annak van köze ahhoz, hogy tudom, hogy Mr. Hanning rengeteg kínos pillanatra nem emlékszik, amik esetleg feszélyeznek a közelében. Nem tud cukkolni azzal, hogy szó szerint az első találkozásunk alkalmával a lábai előtt hevertem, ahogyan azzal sem, hogy mennyire kínos volt ahogyan próbáltam takargatni magamat, miután Chloe csak úgy beengedte a lakásunkba. Rengeteg zavarba ejtő élményünk van, sőt talán annyi, hogy egész reggelig sorolhatnám és talán akkor sem érnék a végére.
Nem láttam magam, de éreztem, hogy falfehérré sápadtam miután megpillantottam Jonathant. Nem akartam hinni a szememnek, ahogyan azt sem akartam elhinni, hogy ennek a férfinak tényleg olyan vastag bőr van a képén, hogy a történtek után képes hívatlanul beállítani.
- Örül? – Meglepetten kérdeztem vissza, bárcsak én is ugyan ezt tudnám mondani. Nem is értem, hogy Greta miért nem csapta rá egyből a bejárati ajtót. Nem hittem volna, hogy hátsószándékai lennének, de idővel Mr. Hanning fel nyitotta a szememet Jonathannal kapcsolatban. Túl tökéletes amúgy is ahhoz, hogy olyan rendes fickó legyen, mint amilyennek tetteti magát.
- Tökéletesen emlékszem arra a megbeszélésre, de esetleg kisegíthetne, ha netalán valamire rosszul emlékeznék... – Azt hiszi, hogy hagyni fogom, hogy kihasználja Mr. Hanning hiányos memóriáját? Azt lesheti!
- Mint már az imént említettem magának Mr. Hanning eleinte nagyon nem kedveltük egymást és azon a találkozón elhangoztak bizonyos durva kijelentések és annyira a szívemre vettem, hogy sírva fakadtam és elmenekültem a helyszínről, szerencsére Jonathan volt olyan gavallér, hogy utánam jött és megvigasztalt. Eddig így volt ugye? – Olyan pillantást küldtem felé, amit az imént én is kaptam.
- Ezután történt az, hogy másodszor is állást ajánlott, mert szerinte túlságosan is rosszul bánt velem és maga Mr. Hanning nagyon megsértődött, hogy el akarja csábítani az alkalmazottját. – Biztos vagyok benne, hogy ez most sok neki így egyszerre, de valakinek meg kell védeni az ilyen emberektől és meg kell osztani vele azt, amire nem emlékszik még mielőtt bárki is ki tudná használni a helyzetét.
- Már csak azt nem tudom, hogy Jonathan melyikünkre neheztel jobban. Rám mert folyamatosan visszautasítottam az állásajánlatát és persze a közeledését, vagy magára amiért olyan csúnyán elbánt vele. – Jonathan előnyben van velem szemben. Már vagy ezer éve ismerik egymást, rám pedig nem is emlékszik. Vajon kinek fog hinni?
- Ha archiválva vannak a kamera felvételek akkor azt is meg tudom mondani, hogy pontosan melyik nap történt, hogy visszanézhesse és saját szemével lássa Jonathan már régen nem azaz ember, akinek hiszi. – Az első munkanapom volt miután kijöttem a kórházból erre tisztán emlékszem. Azzal, hogy felvetettem a kamera felvételét azt is kockáztatom, hogy annak is a tanúja lesz, ami a zombis játék után történt. Elvégre a verekedés előtt nem olyan sokkal csókolóztunk, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem akarom, hogy bárki is nyerészkedjen Mr. Hanning állapotából.

 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime22.05.22 22:05

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


Ez az egész helyzet lassan kezd átcsapni valami rémesen rossz brazil szappanoperába, ami igencsak túlterheli a tűrőképességemet. Először megérkezik a lány, akire nem emlékszem, hogy a nyakamba boruljon, arról áradozzon mennyire a kedvencem, majd kifejtse, hogy amúgy az ismeretségünk elején nem kedveltük ám egymást, majd a semmiből előálljon a táncolásdival, a félreérthető szavaival, hogy aztán amikor végre rátérhetnénk a munkára, felbukkanjon a legjobb barátom, akire valamiért mind a két nő pikkel a házban. És tessék, még egy hihetetlen csavar…. Csak kapkodtam a fejem, hol a lányra, hol pedig Jonathanra pillantva, ahogyan Greta is, aki minden egyes szónál helyeslően bólintott, közben olyan mély megvetéssel nézzen Jonathanra, hogy az már nekem kellemetlen.
- Oké-oké, stop! – emeltem fel a kezem, hogy a lányba fojtsam a szót és legyen egy kis csend, hogy megemészthessem a hallottakat.
- Igaz ez Jonathan?
- Részben, de nem egészben.
- Vagyis?
- Én nem neheztelek a kisasszonyra, amiért nemet mondott az ajánlatomra, hogy dolgozzon nálam és azért sem, amiért visszautasította a közeledésemet. Szégyellem magam, ha megsértettem vagy akaratom ellenére olyasmit sugalltam neki, amiből ezt hiheti. És rád sem neheztelek, amiért nem adtad oda az alkalmazottadat. – vonta meg a vállát.
- Miért borultam volna ki ezen annyira? Nem is értem. Kapott egy ajánlatot Ms. DeSantos, amire nemet mondott, ez minden. Persze nem szép lenyúlni valaki asszisztensét, de nem a világ vége, pláne, hogy nem lett belőle semmi.
- Ezt mondom én is… ez nem állhat a barátságunk útjába!
- Persze, hogy nem! – értetlenül pislogtam a lányra.
- Ami pedig a kamerákat illeti…. leszereltettem őket. Kezdett az agyamra menni, hogy mindenhol ott vannak, még úgy is, hogy csak én láthattam volna a felvételeket…. – Greta dühösen nézett a férfira.
- Dylan úrfi, nem szabad megbíznia benne!
- Nem tudom mi történt köztetek Greta, de ideje elengedni a dolgot. Biztosan csak egy félreértés az egész…. Jonathan a legjobb barátom.

Greta képtelen volt megszólalni, helyette csak zaklatottan elhagyta a szobát, mi pedig hármasban maradtunk.
- Van még valami Jonathan, ami miatt nem az az ember vagy, akinek hiszlek?
- Tudtommal nincs. – vonta meg a vállát nevetve.
- Pompás. – ezzel visszaültem a fotelomba és megdörzsöltem a halántékom.
- Ms. DeSantos… tartsunk egy kis szünetet, ha lehet. Kávézzon egyet vagy ilyesmi.
- Bizony kedves, addig én majd vigyázok a barátomra. – tette hozzá Jonathan.


 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime23.05.22 0:21





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Nem is értem, hogy a kezdeti szimpátia, amit Jonathan iránt éreztem az hogyan tudott ilyen ellenszenvé válni. Már csak annak örülök, hogy nem engedtem, hogy behálózzon, hogy hallgattam a főnökömre és megszakítottam vele minden kapcsolatomat. Most már biztos vagyok abban, hogy semmi mást nem kaptam volna tőle, mint szívfájdalom. Eleinte kedveltem és mekkorát csalódtam volna benne, ha tényleg elkezdtem volna vele randizni, sőt, ha még közel is engedtem volna magamhoz.
- Fogalmam sincs, hogy valójában mi volt a kiváltó ok, amiért száműzte az életéből, de biztosan jó oka volt rá. Utoljára amikor itt járt szó szerint kidobta. Sőt, még ultimátumot is adott nekem, ami lényegében arról szólt, ha tartom vele a kapcsolatot, akkor a mi útjaink örökre elválnak egymástól. - Miért érzem úgy, mintha a süllyedő Titanic fedélzetén lennék és nem tudok úszni és mindössze két karúszó áll a rendelkezésemre a túléléshez, de azok sincsenek felfújva.
- Bárcsak hinne nekem. – Felsóhajtva felkeltem a kanapéról. Nem szívesen hagytam kettesben őket, de képtelen voltam tovább nézni Jonathan elégedett képét. Legszívesebben bemostam volna neki egyet, habár az erőszak sose volt jellemző rám, de most mégis bűntudat nélkül megtenném.
- Nem hiszem el. – Csalódottan dobtam le magam a konyhaszigetnél lévő székre. Arcomat tenyereimbe temettem.
- Én mindent megpróbáltam. – Végül csak előbújtam ideglenes rejtekhelyemről, hogy attól az embertől kérjek tanácsot, aki a pártomon van ebben az ügyben.
- Mit tehetnék még? – Tanácstalan vagyok. Hiába meséltem el a történteket Mr. Hanning még így sem hiszi el, hogy jobb, ha távolságot tart az állítólagos legjobb barátjától. Van ez a fura versenyszellem köztük és esküdni mernék rá, hogy Jonathan egója sérült miután többször is visszautasítottam. Lényegében Mr. Hanninget választottam helyette és ha tehetném ismét ezt a döntést hoznám meg.
- Mennyire publikus az, ami a memóriájával történt? – Mert az hiányzik, hogy hirtelen Maya is betoppanjon. Akármennyire nem akartam mindent rázúdítani egyszerre, de valakinek közölni kell vele mindazt, amire nem emlékszik és jobb lenne, ha tudná a fontosabb történéseket.


 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime23.05.22 9:54

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


Greta idegesen törölgette az elmosogatott edényeket a konyhában, mikor betoppant hozzá a lány. Együttérzően pillantott felé, ám csak akkor szólalt meg, amikor a lány tanácsért fordult hozzá.
- Bár tudnám a megoldást Kedvesem, higgye el, akkor magam intézkednék, hogy az a szemét alak soha többet ne tehesse be ide a lábát. – közelebb lépett a pulthoz és megtámaszkodott rajta.
- Sajnos azonban vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem tehetünk mást, mint, hogy tétlen szemlélőként végig nézzük a vonatszerencsétlenséget és imádkozunk, hogy legyenek túlélők. – csüggedten felsóhajtott.
- Nem hinném, hogy a probléma az lenne, hogy Mr. Hanning nem hisz Önnek, sokkal inkább az, hogy a jelenlegi Mr. Hanning nem tud úgy gondolkodni, mint abban a helyzetben tette. Nincs meg egy emlék, egy gondolat, egy érzés, ami akkor motiválta a cselekedeteit, így pedig csak a jelen tapasztalataira tud hagyatkozni. Ezért reagálhatott másképp most, mikor elmesélte neki a történéseket, mint akkor, amikor megélte őket. – gyengéden megsimogatta a lány arcát és elé tolt egy kis gyümölcssalátát, majd visszafordult az edényekhez.
- Mr. Hanning és Ms. Davies utasításai szerint csak egy nagyon szűk réteg van beavatva az úr valódi állapotába. Nora, Mr. Hanning bizalmasa és titkárnője, Ms. Davies és a barátja Hunter úrfi, a kezelőorvosa, Ön és én. Sejtelmem sincs róla, hogy az a piszok alak honnan tudhatta meg, hogy Mr. Hanning memóriájával problémák vannak, de remélem nem él vissza vele…. ennél jobban. Az orvos azt mondta, hogy ne erőltessük az emlékezést, kerüljük a túl sok információt egyszerre és semmiféleképpen ne traumatizáljuk, mert a sokk lehet, hogy visszahozza az emlékeit, de az is lehet, hogy teljesen elveszi őket. – Greta szinte suttogóvá vált.
- Ms. Davies a lelkemre kötötte, hogy ne hozzam szóba Ms. Sandovallt, se a balesetet, de még csak azt se, mennyire megváltozott az elmúlt egy-másfél évben. Arra kért hagyjam, hátha még jót is tesz neki a felejtés és bízzam a sorsra a dolgokat, csak a legszükségesebb dolgokra emlékeztessem.

Nagyjából húsz perccel később ajtócsukódást lehetett hallani, nem sokkal később pedig megjelentem a konyhaajtóban.
- Mr. McAndrews elment? – érdeklődött Greta úgy, mintha semmit sem hallott volna, mire elmosolyodtam.
- Igen Greta drága, Jonathan elment, fellélegezhetsz. – nyomtam egy puszit a homlokára.
- A csúnya, rossz mumus elpárolgott.
- Nem vicces.
- Szerintem nagyon is az. – ezzel kinyitottam a hűtőszekrényt és kivettem belőle egy kancsó narancslevet, amiből töltöttem magamnak és egy másik pohárba is, amit a lány felé nyújtottam.
- Folytathatjuk a munkát? Pontosabban… illene elkezdenünk, nem gondolja Ms. DeSantos?


 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime23.05.22 18:39





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Mr. Hanning most annyira kiszolgáltatott és talán az igazságérzetemet kell okolni azért, hogy úgy érzem minden áron meg kell védenem. Főleg az ilyen alakokkal szemben, mint Jonathan. El sem tudom képzelni, hogy milyen úgy folytatni az életet, hogy ennyi idő kiesett. Vajon most mennyire lehet összezavarodva? Mennyire bizonytalan? Honnan tudja eldönteni, hogy kiben bízhat és kiben nem? Bárcsak tudnék valamit tenni, hogy könnyítsek a helyzetén.
- Hogy tudnám tétlenül nézni a katasztrófa közeledtét? – Ha képes lennék erre, akkor nem történt volna meg az iménti kis beszámolom. Hallgattam volna, mint a sír arról, hogy mi volt a két férfi között. Arról meg pláne, hogy Jonathan nem csak munkakapcsolatot akart volna velem létesíteni. Tényleg hagynom kell, hogy Mr. Hanning a saját kárán tapasztalja meg?
- Biztos vagyok benne, hogy vissza fog élni az amnéziával. – Idegesen tördelni kezdtem ujjaimat, zavart a tétlenség. Tenni akartam valamit, bármit… De nem akartam a gyógyulásában kárt tenni azzal, hogy még ennél is több információt zúdítok rá. Talán még sose zavart ennyire a tehetetlenségem, hogy csak itt ücsörgők, miközben biztos vagyok abban, hogy Jonathan a múltkori üzleti ajánlatát ismét felhozza, hátha most sikerrel jár.
- Mondja Greta tényleg hisz abban, hogy az amnézia akár jót is tehet neki? – Arról már hallottam, hogy Mr. Hanning más ember lett a szakítás óta és őszintén nagyon is kíváncsi lennék arra, hogy előtte milyen volt. Egy embernek mégis hogyan lehet ennyi arca? Mert a bunkó énjét nagyon jól ismerem már, de néha sikerült meglepnie azzal, hogy mennyire rendes tud lenni velem, ha akar na és persze nem felejtettem el, hogy milyen volt akkor, amikor a romos épületben voltunk kettesben.
- Köszönöm. – Elvettem a felém nyújtott poharat, ha már a gyümölcssalátát még csak a villámmal sem piszkáltam meg, valahogy nincs étvágyam.
- Már ideje lenne. – Na nem mintha ez rajtam múlt volna, ha Jonathan nem toppan be váratlanul, akkor már sokkal előrébb lennénk, ami a munkát illeti.
- A közelgő üzleti megbeszéléseket lemondjam, vagy mit szeretne? – Felkeltem a székről, hogy kezemben a pohárral meginduljak a nappaliba, ahol vár ránk az a rengeteg papírmunka.



 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Dylan Hanning



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime23.05.22 19:06

Ms. DeSantos & Mr. Hanning

 
DeliciousPepperyFlyingfox-size_restricted.gif


Greta csak csendben figyelte a lányt, alaposan megfontolta minden egyes szavát, mielőtt még kimondta volna őket.
- Tudja Ms. DeSantos, én abban hiszek, hogy az életben minden, de minden okkal történik. Nem mondom, hogy az élet igazságos, hogy feltétlenül mindig mindenki azt kapja, amit megérdemel, de idővel ki szokott derülni, hogy még a rossz dolgokra is szükség volt, ha másért nem, hát azért, hogy aztán jobban tudjuk értékelni a jó dolgokat. – sóhajtott.
- Ismerem Dylan úrfit már hosszú-hosszú évek óta, az első alkalmazott voltam, akit felvett, miután azzá vált, aki, talán úgy is mondhatjuk, mellette voltam, míg felnőtt… Sok mindenen ment már át eddig is, de valahogy mindentől csak erősebb lett. Aztán megjelent…. tudjukki és teljesen megváltozott. Már a kapcsolatuk idején is rossz irányba fejlődött, az a nő rossz hatással volt rá, de amikor szétmentek…. hajjaj… Szóval igen, hiszem, hogy Ms. Daviesnek igaza van és jobb, ha bizonyos dolgokról az úr nem tud. Talán az élet kegyes lesz és eszébe se juttatja, esélyt adva számára, hogy új életet kezdjen, ami boldogabb, mint az eddigi volt. Ahogy abban is hiszek, hogy ezt az alakot valahogy majd eltünteti a képből. Legrosszabb esetben értesítem Ms. Daviest és ő megoldja… - hírtelen elhallgatott, mert már így is túl sokat mondott.

Miközben megindultunk a nappali felé elgondolkodtam a lány kérdésén. Korábban egészen biztosan azt mondtam volna, hogy nem szükséges lemondania egyetlen megbeszélésemet sem, már csak a hiúságomból kifolyólag sem, de most, így, hogy kiesett másfél év az életemből, mégis hogyan üljek le tárgyalni egy-egy cég vezetőjével? Ki tudja milyen kapcsolatban álltam velük mostanában, kivel babráltam ki és kivel akartam üzletelni…. De túl gyanús lenne mindent lemondani….
- Csúsztassa el őket pár nappal… hivatkozzon egy külföldi utazásra és állítson össze nekem egy rövid memot mindegyik vezetőről, akivel találkozóm lenne. Az utóbbi egy év bizniszei, megbeszélései, stb, csak röviden, hogy képbe kerüljek. Bemagolom és nem lesz baj… - vajon helyesen teszem, hogy ennyire megbízom benne és gyakorlatilag a cinkosommá teszem?
- Ugye tudja, hogy ennek… köztünk kell maradnia?



 Outfit: Mr. Hanning
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
Lauren DeSantos



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime23.05.22 20:31





tumblr_inline_os0qtawepf1rifr4k_540.gif
Szinte már ledöbbentem Greta bölcs szavait hallva. Mintha mindig tudná, hogy mit kell mondani. Ha vele beszélek akkor mindig megtudok néhány apró kis részletet, ami segít abban, hogy még jobban megértsem a főnököm viselkedését. Nagyon remélem, hogy igaza lesz abban, hogy Mr. Hanning számára ez egy új esély abban, hogy végre olyan boldog életet éljen, mint amilyet megérdemelne. Ismerem már annyira, hogy tudjam jó ember és ideje lenne végre megtalálnia önmagát és persze a boldogságát. Elvégre mindenki megérdemli a boldog életet. Még akkor is, ha a relatív a boldogság és mindenkinek mást jelent.
Idő közben letettem a poharamat az asztalra és helyet foglaltam a kanapén. Gyorsan jegyzetelni kezdtem a főnököm követeléseit. Nagy lemaradásunk van a munkában, erre még egy hatalmas feladatot is a nyakamba zúdít. Nekem úgy tűnik, hogy kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba nekem pedig biztosan nem lesz szabadidőm mostanában.
- Diszkrét leszek, mint mindig. – Nem is kellett volna ezt mondani, de persze nem emlékszik arra, hogy mennyire bízhat meg bennem. Nem tudhatja, hogy vissza élnék-e az a jelenlegi helyzetével és ezért őszintén nem is tudom hibáztatni.
- Nyugodtan kérdezzen bármivel kapcsolatban. – Én leszek a két lábon járó élő emlékeztetője? Még szerencse, hogy jó a memóriám és nehezen felejtek. Az összes megbeszélést, amin jelen voltam fel tudnám neki idézni, vagy amikre előkészítettem a papírokat, ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy hogyan állt különböző befektetésekhez és emberekhez.
- Az elmúlt hónapokat szinte összezárva töltöttük és szerintem minden kérdésére tudnám a választ. – Főleg ugye ami munkával kapcsolatos. Közben elkezdtem szétválogatni a dokumentumokat fontossági sorrendben, hogy mivel kellene hamarabb végeznünk.
- Ezeket olvassa át és ha mindent rendben talál, akkor jó sok aláírni valója lesz. – Tettem le az asztalra egy gondosan kiválogatott nagyobb kupacot. Lassan az is aktuális lenne, hogy megkezdjem az újjáépítési projektet, de… Fogalmam sincs, hogy mikor jönne el a megfelelő pillanat, hogy közöljem vele, hogy az apja halála után porig égette a régi otthonát és engem bízott meg azzal, hogy építtessem újra.

 





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Maybe You’re The Problem - Dylan & Lauren

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hello Sweetheart - Dylan & Lauren
» Take You to Hell - Dylan & Lauren
» Welcome! - Maya & Dylan
» Are you OK? - Maya & Dylan
» Lauren Hewer

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Lakónegyed :: Dylan Hanning villája-