Megvan az a jelenet az Álljon meg a nászmenet című filmből, amikor a film végén Julia Roberts az esküvői bulin az asztalnál ücsörög lehangoltan és felhívja Rupert Everett, akivel csak beszélgetnek és beszélgetnek, a pasi tök jól foglalja össze, hogy szerinte most épp milyen állapotban lehet Roberts, aki csak nevet, majd ledöbben, hogy tudja ennyire, mire besétál a pali telefonnal és elmennek táncolni? Na ilyen itt és most egészen biztosan nem fog bekövetkezni. Hogy miért nem? Nos, mert szánalmas lenne leutánozni egy örök klasszikust… Itt szeretném leszögezni, hogy nem, nem vagyok meleg, nem ez a kedvenc filmem és nem, nem a börtönben kellett annyiszor megnéznem a társalgóban jobb híján, hanem még annak idején otthon, édesanyámmal, mivel bele van szerelmesedve Rupertbe. Kitéve – betéve tudom az egész filmet, beleértve az idióta táncjeleneteket is. És hogy ez most miért jutott eszembe? Nos mert épp ráérek agyalni… Azt hitted mi?

Néhány nappal az éjszakai látogatásomat követően Jadenél, újabb fejleményekre került sor a bandában. Néhányan a régi tagok közül kiváltak, mert a főnök nem akarta engedni nekik, hogy részt vegyenek Cervantes fegyverkereskedésében, így gyakorlatilag átpártoltak hozzá. Köztük az én idióta haveromat is, aki megígérte, hogy ha eljön a pillanat, segít nekem is egy kis „mellékest” szerezni… Valami nagyobb szállítmányról beszélt, ami Brazíliából várható, nekem pedig egyből eszembe jutott az a Blackburn fickó, aki nem jelentette, hogy megfújták az egyik megrendelését. Kicsit jobban utána akartam járni a tagnak, ezért leültem a laptopom elé, hogy megnézzem, mit tud Hunter Blackburnről legjobb barátom, Google. Találtam róla egy halom képet, cikkeket arról mennyi nője volt korábban és, hogy nemrég eljegyezte az aktuális nőt, valami Kimberly Daviest. Érdektelenül görgettem a cikket, mikor az egyik fotón ismerős arcot pillantottam meg…. Mi a fene??? Azt hittem káprázik a szemem, de mikor rázoomoltam, csakugyan őt láttam. Jade ott volt Blackburn partiján… Tehát tényleg ismeri. Mondjuk ezt eddig is gyanítottam. Tovább görgettem a cikkeket, mindenhol az eljegyzésről lehetett olvasni, felteszem mert pár napja történt. Hosszú sorokban ecsetelték mindkét fél előnyeit, sikereit, családfáját…. blabla. Meg sem lepődtem, hogy a lány a Harvardon végzett, elég értelmes az arca. Stop! Harvard…. ekkor villant be, mikor Jade azt mondta, hogy a legjobb barátnője ott tanult. Mi van, ha Jade mind a két felet ismeri? Hmm…. Néhány órával, tengernyi kávéval és pár telefonnal később unottan lapozgattam tovább az oldalakat, mikor egy régi Facebook bejegyzésre bukkantam Ms. Davies oldalán, amiben egy fotón szerepelt az akkor még vörös hajú lánnyal… Minea Jade Weissel… Megvagy szöszi!

- Egy pohár pezsgőt Ms. Weiss? – a lány háta mögül egy kéz elé tartotta a poharat, mikor viszont megfordult miután elvette, már hűlt helye volt annak, aki nyújtotta. Néhány perccel később a zenekar megállt a zenével és az énekes megköszörülte a torkát.
- Ms. Weiss… ezt a dalt egy titkos hódolója küldi önnek… - ezzel bele is kezdtek a nótába, Bonnie Tylertől az I Need a Heroba…


 Outfit: Katt

Vajon milyen érzés lehet, amikor fordul a kocka és ezúttal a vadászra les a saját prédája? Nem tudhatom, ám Minea Weiss lassan úgy hiszem kapizsgálja már, legalábbis erre enged következtetni a rémület a tekintetében, amivel a teret pásztázza titkos hódolója után kutatva. Vajon mi járhat most a fejében? Mit hisz, ki áll a kis akcióm mögött? Szar dolog a rossz lelkiismeret, őt pedig szemmel láthatóan gyötri, máskülönben nem így reagált volna, sokkal inkább poénra veszi a dolgot és azt hiszi, hogy valamelyik hülye haverja járatja vele a bolondját. Úgy döntöttem még egy kicsit húzom az idegeit, ennyi igazán kijár neki az után a sok szemétség után, amit le kellett nyelnem tőle és hát igazából nem ártok ezzel a kis játékkal senkinek, nem igaz? Meghúzódtam egy biztos helyen, ahol egészen biztosan nem vehet észre, majd pötyögtem neki egy sms-t gyorsan.

„Fejlemények vannak C. ügyben. Este jelentkezem.” – ezzel le is tudtam a formaságokat, érezze a törődést és azt, hogy valóban dolgozom az ügyön, amit rám ruházott. Persze nem is nagyon lenne más választásom, hiszen még mindig a családom élete a tét, de próbálok ettől elvonatkoztatni, különben rettegésben tölteném minden szabad pillanatomat.
- Ms. Weiss… ezt önnek küldik. – lépett oda egy pincér a lányhoz, kezében egy tálcával, amin egy kék macaron volt kistányéron, rajta a Happy Birthday felirattal. Továbbra is meghúzódva rejtekemben figyeltem az eseményeket, ám olykor a tekintetem elkalandozott Blackburn és a menyasszonya irányába is, akik az imént érkeztek és sétáltak oda a lányhoz, hogy felköszöntsék.
- Isten éltessen! – ölelte meg szorosan Kim, de észrevette rajta, hogy valami baj van.
- Mi történt? – kérdezte halkan.


 Outfit: Katt

Látszott Kim arcán, hogy Minea szavai kicsit sem nyugtatják meg, de mivel nem akarta elrontani a barátnője születésnapját, egyszerűen csak bólintott és igyekezett elterelni a témát.
- Szót fogadok a szülinaposnak, ha cserébe holnap elkísér egy kicsit wellnessezni. Lenne néhány dolog, amit megbeszélnék veled és már a közös lazítás is ránk fér azt hiszem. – mosolygott a lányra, közben egy pillanatra sem húzódott el Hunter karjaiból. Én csak figyeltem őket, nem is zavart a dolog különösebben, mert így egyszerre mind a hárman a látóteremben voltak, nem kellett megerőltetnem magam, hogy minden pillanatban képben legyek.
- Boldog szülinapot öreglány. – jelent meg Dylan is, aki két puszit nyomott a lány arcára.
- Egész jól tartod magad.
- Dylan! – nevetett Kim és gyengéden nyakon vágta a srácot, aki erre szintén felnevetett.
- Hát én már sehol sem vagyok biztonságban? Akárhová is megyek, gyepálnak a nők.
- Menten megsajnállak.
- Nahát, jópofa süti, hol lehet csórni ilyet? – bökött Dylan a kék macaronra, épp mikor újabb pincér jelent meg a lány mellett.
- Ms. Weiss mikor hozhatjuk be a tortát? – érdeklődött – A rendezvényszervező hölgy azt mondta inkább önt kérdezzem, mert ő már teljesen elvesztette a fonalat. Úgy tűnik a torta sem az, amit megrendelt… - bizony, és ehhez is van némi közöm. Mikor tudomást szereztem a partiról, jó pár telefonhívás után sikerült kiderítenem, hogy hol készül a tortája és a kért darab helyett másikat intéztem. Persze nem voltam gonosz, nem akartam nyilvánosan beégetni vagy ilyesmi, csak megtréfálni egy kicsit. Szóval fehér színű, finom krémes, tortát kapott, bazsarózsás marcipánnal.


 Outfit: Katt

Dylan nem szólt semmit a lány beszólására, egyszerűen csak megölelgette és nyomott egy cuppanós puszit az arcára.
- Érezd magad kitüntetve, lehet, hogy holnap ott virítasz majd velem a címlapokon. – utalt arra, hogy, ha ezt bárki lekapta, akkor az egészen biztosan hírértékű lesz.
- Biztos ez volt minden vágya. – nevetett Kim, mire Dylan stílusosan nyelvet nyújtott rá.
- Csak irigy vagy mert te és Colgate hamarosan már uncsik lesztek az eljegyzésetekkel.
- Ne aggódj, a PR csapat már dolgozik a következő sztorinkon. – viccelődött Kim.
- Nanebassz… az esküvővel jönnek ki vagy már meg is estél???
- Megeshet. – mondta Kim komoly arccal, aztán Dylan riadt fejét látva újra nevetett.
- Ez nem vicces. – duzzogott Dylan, de hamar újra mosolyba borult.
- Szóval van egy kék sütink és egy elcseszett tortánk kombinálva egy titkos hódolóval. Mikor eszünk? – csapta össze a tenyerét, épp akkor, mikor fények kihunytak, a pincérek pedig betolták a tortát, ami két emeletes volt, fehér színű, krémmel töltött és bazsarózsák díszítették. A tetejébe tűzijáték gyertya volt tűzve, az szolgáltatta a fényt. A vendégek énekelni kezdték a lánynak a boldog szülinapot nótát és tapsoltak is mellé.
- Hát, ha így néz ki egy elszúrt torta, akkor remélem, hogy milyénket is elrontják majd – mondta Kim gyönyörködve.

A torta felvágását követően a vendégek ismét táncolni kezdtek, Dylan jó szokásához híven legalább négy lánnyal bájolgott egyszerre, Kim és Hunter nagyon egymásba gabalyodtak, a hangulat pedig kezdett túlságosan is nyugodt lenni. Ekkor láttam elérkezettnek, hogy ismét borzoljam egy kicsit a lány idegeit. Hirtelen mögé léptem.
- Szabad egy táncra Ms. Weiss? – időt sem hagytam neki a csodálkozásra, amint megfordult azon nyomban megragadtam a derekánál fogva és felhúztam a parkettra.
- Boldog szülinapot Jade. – ezzel kipörgettem. Nem, nem fogom ezután Mineának hívni, nekem ő már örökké csak Jade marad.  


 Outfit: Katt

Hírtelen rántottam vissza magamhoz, egészen közel, úgy táncoltunk tovább, a nevetése pedig mosolyt csalt az én arcomra is, hiába próbáltam komoly maradni.
- És még csak most kezdek belejönni. – feleltem a megállapítására, majd egészen közel hajoltam a füléhez.
- Még ajándékot is hoztam neked… - suttogtam úgy helyezkedve, hogy még véletlenül se tudjon senki se lefotózni se szájról olvasni. Egyik se lenne jó a bosszúja miatt.
- Tettem egy nagy lépést előre és a banda előtt kaptam össze a főnökömmel, hogy nagyon kellene extra pénz és hiába nem tetszik, kénytelen leszek Cervantes fegyverbusinessébe beszállni. A többiek úgy tudják, hogy azért, mert Jayt akarom kirángatni a szarból. – és végülis ez valahol igaz is csak épp nem abban a formában, mint sejtik. Ők úgy vélik, hogy ez a mentőakcióm része, hogy az öcsémnek ne kelljen többet drogot terítenie az utcákon. Pedig, ha tudnák, hogy a helyzet sokkal komolyabb…
- A haverom igyekszik bevinni a megfelelő körökbe, hogy elkezdhessek munkálkodni. – ezzel újra kipörgettem és vissza magamhoz, épp mikor a dal véget ért. Ekkor Dylan és a csapat megjelent mellettünk.
- Nahát, ez bámulatos volt öregharcos. – veregetett vállba elismerően. – Mi még nem találkoztunk. Dylan Hanning – nyújtott kezet, mire elfogadtam és megszorítottam egy kicsit.
- Benjamin Sullivan.
- Mr. és Mrs. Daviessel ne is foglalkozz…. – cukkolta szándékosan Huntert, arra utalva, hogy Kim hordja kettejük között a nadrágot. – elég uncsik. - Csak mosolyogtam a dolgon, de nem szóltam semmit.
- Na és mond csak, honnan ismered Minnit? Még sosem mesélt rólad.
- Ó, hát tudod az úgy volt, hogy betört a lakásomba, az ágyhoz bilincselt és megzsarolt a családom életével, hogy segítsek neki egy üzleti ügyben. – adtam elő fapofával, mire Kim nagy szemekkel pislogott, Dylanből pedig kirobbant a nevetés. Én is nevettem, úgy téve, mintha csak vicceltem volna.
- Igazából egy közös ismerős révén ismerkedtünk meg nem olyan régen.
- Kár, pedig az előző sztori jobban tetszett. – vigyorgott Dylan, majd elnézést kért és félre hívta Huntert üzleti ügyek miatt.
- Miről maradtam le? – fordult Kim Mineához. Na most ugrik a majom a vízbe… Vajon ez a nő a lány tettestársa vagy sem? Alig várom, hogy megtudjam.


 Outfit: Katt

Ahogyan arra számítottam is, a lányt meglehetősen feszélyezte a jelenlétem, amikor pedig a barátai beszélgetni kezdtek velem, még idegesebbé vált. Egyből meg is próbálta belém fojtani a szót azáltal, hogy előrukkolt egy kamuval, hogy még csak véletlenül se töltsek több időt az ismerősei körében. De nem, ezt nem úszod meg ilyen könnyen kicsi lány, bőven van mit törlesztenem neked, nem érem be ennyivel.
- Ne csináld kislány, a végén még azt fogják hinni, hogy van köztünk valami, a barátnőm pedig képes lesz és kitekeri majd a nyakamat. – nevettem a megjegyzésére és egy egészen kicsit még össze is borzoltam.
- Szóval ti nem kavartok? Mármint…. érted. – pillantott felém Dylan, aki időközben visszatért a Hunterrel való megbeszéléséről, kezében két whiskyvel, amiből az egyiket a kezembe nyomta.
- Nem – ráztam meg a fejem mosolyogva – Ms. Weiss megpróbálta ugyan párszor elcsavarni a fejem, de én az a régimódi, hűséges típus vagyok… - ittam az italból.
- Ms. Weiss… te kis céda. – nevetett Dylan, majd Kimre pillantott – Nem félsz, hogy még a végén rányomul a Bájguncira is?
- Nem, nem félek, Minea nem tenne ilyet, ha pedig mégis, bízom Hunterben.
- Mert ő maga a megtestesült hűség.
- Nem vagy vicces Dylan. – intette le a lány – Nem mintha te a monogámia mintapéldánya lennél.
- De én nem is állítok magamról ilyen hülyeséget szépségem.
- És ti honnan ismeritek az ünnepeltet? – néztem rájuk kíváncsian, de fél szemmel Mineát lestem, vajon mikor üti meg a guta.
- Benne volt a pakkjában… - bökött Dylan Kimre.
- A miénk már egy ezer éves barátság… nem is tudom pontosan mikor kezdődött… - Kim igyekezett kitérni a válasz elől, mert eszébe se jutott beszámolni a közös munkáról és a történelmükről sem.
- Vagy úgy… - gyanakodva figyeltem a lányt és Jadet, közben az agyamban szinte szikráztak a fogaskerekek. A nyakamat tenném rá, hogy megvan a bűntárs…


 Outfit: Katt