Néhány pillanatig csak figyeltem őt és eltűnődtem a hallottakon.
- Hogy mit éreznék, ha csak a külsőm miatt akarnál megdugni? Nem tudom… egyelőre még az is elég új nekem, hogy egyáltalán meg akarsz dugni Grey… - hiszen annak idején soha egyetlen egyszer sem merült fel köztünk ilyesmi, pedig nagyon közel álltunk egymáshoz. Csak azóta olyan más minden, mióta a sors újra összehozott minket egy meglehetősen nyomorult csavarral.
- De azt hiszem bántana, mert rólad van szó. – ismertem be halkan. – Ha más pasiról lenne szó, csak úgy általánosságban, nem nagyon hatna meg, talán még élnék is a lehetőséggel, aztán viszlát. Hiszen Főnixként úgysincs esélyem egy komoly kapcsolatra. – halvány, keserű mosoly suhant át az arcomon.
- De megbékéltem vele, valamit valamiért. Ellenben azt nehezen tudom elhinni, hogy egy olyan srácot mint te, csak a teste miatt akarnak a nők. Végtére is, amikor épp nem az ősbunkót játszod, akkor kedves vagy, figyelmes, intelligens, jó humorú, filmek és zene terén szuper az ízlésed… vagyis anno biztosan az volt… és veled a legnagyobb poén istenesen betépni. Hülye az, aki ezt kihagyja. – a hírtelen jött őszinteségi roham végén egyszer csak ráeszméltem miket is mondtam és hírtelen teljesen elvörösödtem. Basszameg… miért kellett így kiadni magam neki? Gyakorlatilag ennél világosabban nem buktathattam volna le magam, hogy én nem csak a külsője miatt akarom csak…
- És persze rohadt vonzó az a néhány nulla is a bankszámládon… - igyekeztem gyorsan eltréfálni a dolgot, mielőtt még teljesen elsüllyedek szégyenemben.

- Jézusom, én és az a nagy szám, kellett nekem megszólalnom… - csaptam a homlokomra a fegyver dolog után. Ez most komoly? Mármint én és a fegyverek? Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is szükségem lesz ilyesmi tudásra, még mindig nem is tudom elképzelni…
- És azután? Jönnek a gyorstalpaló bombahatástalanító különórák? Esetleg nézzek meg pár részt a MacGyverből, hogy tudjam, hogyan kell gépkapocsból és papírzsebkendőből halálos fegyvert gyártani? Vagy ugorjunk szintet és egyből a John Wick filmeket töltsem le? Valahol azt hiszem van egy ceruzám, ha megmutatnád azzal hogyan kell gyilkolni… - igen tudom, elbagatellizálom, de csak mert nem akarok még jobban félni, mint amennyire már amúgy is teszem.
- A zuhanyt még talán vállalnám is, de nincs az a jó isten, hogy lerángass engem valami tesztoszterontól túlfűtött pöcegödörbe, hogy a halom izomagy között kínozz meg. – makacsoltam meg magam.

- Ne viccelj, annak a gyönyörű szempárnak nem tudok ellenállni…. – mosolyogtam továbbra is.
- Mármint a kutyádénak… csak, hogy tiszta legyen. – és az övének sem, ha már itt tartunk, de ezt neki igazán nem kell tudnia. Már így is épp eléggé bolondot csináltam magamból.
- Azt a szöveget már tegnap lenyomtad Grey, nem kérek ismétlést… - nem néztem rá, mert nem akartam, hogy lássa az arcomon, mennyire fájtak a tegnapi szavai.
- Elég egyértelműen lezártál mindent… - de akkor ez mégis mi volt az előbb?


 Outfit: Mils

- Megbeszélni? Nocsak, most már érdekel a véleményem? – nem mondom, ezzel alaposan meglepett, hiszen, amikor tegnap kijelentette, hogy meg kell húznunk egy határt, nélkülem hozta meg a döntést. Vajon mi változott? Ráadásul amint a mellékelt ábra is mutatja, nem tudjuk tartani a dolgot. Vagy csak nem akarjuk? Vagy… mit akarunk mi egyáltalán? Teljesen összezavar, kezdem feladni teljesen a józan eszemet miatta, pedig a mi helyzetünkben úgy hiszem, hogy igazán szükség lenne rá.
- Hohohoho! Ne kend rám Grey! Visszavonulót fújtam, de nem magam miatt, hanem a tegnapi szöveged miatt! – fordultam felé végre valahára, megint egy picit dacosabb tekintettel.
- Nem, nem akarom ezt csinálni három évig, mert az igazat megvallva már most kezd agyrázkódásom lenni az ingadozásaid miatt. Hol ellöksz, hol visszarántasz, tiszta csikicsuki – túrtam a hajamba idegesen. Frusztrál ez az egész helyzet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, hiszen de, nagyon is érdekel és nem pusztán fizikai vágyról van szó, ez már réges-rég kiderült számomra. Az azonban nem, hogy ő mégis hogyan áll ehhez az egészhez és mit akar tőlem egyáltalán. Lehet, hogy azért akarja meghúzni a határt, mert csak dugni akarna, semmi más? Mert akkor talán jobb is. De, ha többről lenne szó… akkor se nagyon lenne jövőnk nem? Hiszen én bűnöző vagyok, Ő pedig Amerika kapitány. Vagy mégis képesek lennénk együtt megoldani? Basszus miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie? Miért nem élhetjük csak meg úgy a pillanatokat, mint minden normális ember?
- Beszélni akarsz Grey? Rendben, beszélj… Mit akarsz tőlem, hm? Mit művelünk mi pontosan? – igaza van, a dolog végére kell járnunk, de ha most jutunk valamire, akkor onnan nincs visszaút számunkra, alakuljon akárhogy is, tartanunk kell magunkat a megbeszéltekhez vagy a helyzetünk tovább fog bonyolódni. Fürkészni kezdtem az arcát, próbálva megfejteni, hogy mi is járhat most a fejében és ami talán még ennél is fontosabb, mi játszódhat épp le bennem…


 Outfit: Mils

Minden egyes elhangzott szó savként marta a szívemet, de igyekeztem ezt elrejteni előle és megőrizni a pókerarcomat. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa, milyen mélyen sikerült megsebeznie, hogy mennyire gyűlölöm magam az ostobaságomért, amiért azt hittem, lehet köztünk valami más is a munkakapcsolaton kívül. Ez az ember valaha a legjobb barátom volt, ám kezd világossá válni számomra, hogy az a korszak örökre lezárult, az eltelt néhány év pedig egy igazi rohadékot csinált belőle… Csak szórakozott velem, mert így tartotta kedve, most pedig nem átall még a képembe is dörgölni a dolgot. De megállj Grey, ezt a játékot ketten játszák, te pedig alaposan kihúztad nálam a gyufát…
- Csak ennyit akartam tudni. – vontam meg a vállam magamra erőltetve a nyugalmamat.
- Talán majd egyszer sort kerítünk rá Grey, értesítelek, ha szabadul fel hely, egyelőre azonban elég dugócimbim van. – kacsintottam rá, majd nyújtóztam egyet, mintha csak elgémberedtem volna az imént történtek közben. Kisétáltam a konyhából megkerülve őt és épp a laptop felé indultam, mikor egyszer csak jelzés érkezett. A terroristák újabb levelet küldtek. Visszahuppantam a helyemre, vettem egy mély lélegzetet és megnyitottam a kódolt sorokat, amiket aztán pár billentyű lenyomásával számára is olvashatóvá tettem.

„Nem gondolod, hogy a hatalmasok már így is eleget ártottak a kisembereknek? A kormány, az FBI, CIA, a sok gazdag sznob, akik csak sanyargatják a náluk gyengébbeket… Büntetést érdemelnének, mi pedig elhozzuk számukra. A kérdés már csak az, mellénk állsz Főnix?”

Ahogy elolvastam a sorokat, hamiskás mosolyra húzódtak az ajkaim.
- Esküszöm eddig egész szimpatikusak… még a végén kedvem támad valóban csatlakozni hozzájuk. – ekkor újabb üzenet érkezett.

„Bizonyítékot akartál róla, hogy nem vagyunk kispályások…. parancsolj!” – egy fájlt is küldtek, amit megnyitva tátva maradt a szám. Néhány hónappal ezelőtt egy csoportnak sikerült megfújnia egy nagyobb katonai szállítmányt, benne a legújabb távirányítású bombájuk prototípusával. Az esetet akkor egyik terrorszervezet sem vállalta magára, most azonban világossá vált, hogy ők voltak azok. A képen többtucat példányt látni, amit az eredeti alapján gyártottak, a háttérben a szintén megfújt fegyverekkel.
- Mit szólsz Grey, ez már elég jó lesz a főnöködnek a mai napra? – közben visszaváltottam a szöveget az eredeti kódolásra és bepötyögtem a válaszom, amit aztán el is küldtem.



 Outfit: Mils

Egyszerűen képtelen vagyok most racionálisan gondolkozni, pedig, ha valamikor, akkor ebben a helyzetben igazán szükségem lenne rá. El kell hitessem egy terrorszervezettel, hogy sikerült elkápráztatniuk, ezért sutba vetem az eddigi elveimet és segítem az ügyüket, miközben a nyakamban liheg az FBI, akik bármikor rács mögé küldhetnek a bűneimért, ha nem teljesítek számukra elég jól, de az összes problémát űbereli, hogy itt ül mellettem az én egykori legjobb barátom, aki mára csak egy érzéketlen fasz lett, aki képes volt szórakozni velem és aki előtt most képesnek kellene lennem arra, hogy fenntartsam az érzelemmentes, sebezhetetlen álarcomat. Túl sok ez így most nekem egyszerre. Mégis hová tettem az eszem, amikor belevágtam ebbe az egészbe? Már ott elcsesztem mindent, mikor úgy tettem, mintha csak akkor ismertem volna meg, onnantól pedig nem volt megállás. De vajon miért? Miért tettem? Csak mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy haveromként lepacsizok vele és kezdek el anekdotázni a régi szép időkről a főnöke előtt? Talán… de azt hiszem az is közrejátszott, hogy nem akartam, hogy levegyék az ügyről. Ennyi év után ismét kereszteztük egymás útját, én pedig naív módon azt hittem, van ennek valamilyen spirituális oka… Nőj fel végre Camila, az élet nem tündérmese, a faszból pedig nem válik egy csapásra szőke herceg… Magad maradtál, küzdj is így!

- Máris nyugodtabban hajtom majd álomra a fejecskémet, tudva, hogy az FBI-tól kaptam a mai munkámra egy pirospontot. – forgattam meg a szemeimet pötyögés közben.
- Most az lesz, hogy belemegyek a játékukba, eljátszom, hogy hasra vágódtam a gyönyörűségtől ennyi cuki bomba láttán és megvárom, hogy egészen pontosan mit is várnak tőlem, mielőtt nagy kegyesen a Főnix nevét adja az akciójukhoz. – nem néztem rá, helyette a képernyőn követtem a kódolt szöveget, amit nem sokkal később továbbítottam újdonsült megbízóimnak.
- Ha valami izgi, talán még végig is csinálom velük, csak, hogy a kaszli előtt még egy kis borsot törjek az orrod alá Grey. – adtam elő a tűnődőt.



 Outfit: Mils