do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Sara L. Rodriguez  05.01.13 0:30 | |
| 
Becenév: nem igen szokták
Kor: 32
Születése hely, idő: 1980.11.06. - Tijuana / Mexikó
Tartózkodási hely: Las Vegas (?)
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Munkásosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem:
Összeszedett, a necces helyzetekben is racionálisan gondolkodik, nem tudják kihozni a béketűréséből, az elhatározását sosem változtatja meg, mondjanak bármit neki. Nem törődik az őt ért kritikákkal, lepörögnek róla a sértő szavak. Mégis nagy a szája, ha valamit igaznak tart, azért tűzön-vízen keresztülmegy, nem érdekli az, kivel szemben védi meg éppen a szavait. Végletekig hűséges típus és családközpontú, talán ez származásának is köszönhető. Temperamentumos személyiség bizonyos kereteken belül, mert vannak határok, amiket sosem lépne át, mindig van energiája az őrültebbnél őrültebb dolgokra is akár, viszont ugyanúgy képes otthon eltölteni az estéjét egy gyertyafényes vacsorát elfogyasztva. Családjáért bármit megtenne és feláldozna, imádja a szüleit és a fogadott bátyját is, ők azok, akikre mindig, mindenhol számíthatott. Nagyon tud szeretni, de képtelen gyűlölni. Elidegenedésre hajlamos, ha egy kapcsolata nem úgy alakul, hogy azt a jövőre nézve pozitívnak ítélje meg.
Külső:
• tetoválás
• 166 cm
• 60 kg
• barna szemek
• sötétbarna haj
• hatalmas mosoly
• néha unott arc
• dögcédulája sokszor lóg a nyakában
Nem igazán azt nézi, mi a divatos, inkább jól szereti magát érezni, ezért akár egy farmerben is képes egész nap ellenni egy melegítőfelsővel, de van, hogy ad magára... olyankor azért kitesz magáért, és dögös ruhákat vesz fel magas sarkúval.
Előtörténet:
A továbbképzés kiszívta minden erejét. Már nagyjából fél órája állt a záporozó vízfolyam alatt semmin és mindenen gondolkodva. Legszívesebben az ágyat nyomta volna egész nap ahelyett, hogy katonai bakancsban és ruhában a sivatag kellős közepén lőgyakorlatozzon. De volt, hogy be tudta fogni a száját. Például amikor a felettese a mindent látó sas szemeivel a "dinnyéket" vizslatta, vagy éppen leugatta a fejüket bariton, érces hangjával. Néha képen törölte volna az ezredest, ahogy beszélt hozzájuk, de tulajdonképpen a főnöke volt, így jobb volt meghúznia magát és kushadni. Talán akkor nem fogják kipécézni maguknak. Az a legrosszabb, amikor valakit mindig elővesznek. Jenkins volt olyan balfék, hogy elkövette azt a hibát, hogy nem mondta ki az "Igen, Uram!" kifejezést. Azóta is ha bármit is elrontottak a társai, mindig Jenkinsen vezette le a feszültséget első körben Forrest Ezredes. Mély sóhajjal öblítette ki a hajából a sampont, elzárva a csapot pedig törölközni kezdett. Holnap is hasonló Szahara-beli napnak néznek elébe, pedig ez még csak a rohadt Államok volt, de persze sivatag ezen a vidéken is akadt. A fene vigye el!
Miközben a hajával foglalta le a törölközőt akaratlanul is eszébe jutott az esküje, amit aztán halkan el is kezdett morogni. Olyan volt számukra az az eskü, mint a manna, egy imádság:
Ez az én fegyverem. Sok van belőle, de ez itt az enyém. A fegyverem a legjobb barátom. A fegyvererm az életem. A fegyverem nélkülem hasztalan. A fegyverem nélkül én vagyok hasztalan. Fegyveremmel pontosan kell tüzelnem. Megbízhatóbban kell lőnöm, mint az ellenségemnek, aki meg akar engem ölni. Elöbb kell őt lelönöm, mint ahogy ő lő le engem. Fogadom…
A fegyverem és én tudjuk, hogy ami számít ebben a háborúban, az nem a lövések, amit leadunk, a robbantásaink zaja, vagy a füst, amit csinálunk. Mi tudjuk, hogy a találataink számítanak. Mi találni fogunk…
A fegyverem emberi, éppúgy, mint én, mert ő az én életem. Így megismerem őt, úgy, mint a testvéremet. Megismerem a gyengeségeit, erősségeit, részeit, kiegészítőit, irányzékát, fegyvercsövét. Mindig tisztán tarom és harcra készen, éppúgy, ahogy magamat is tisztán és harcra készen tartom. Egymás részeivé válunk. Fogadjuk..
Isten előtt fogadom ezzel az esküvel. A fegyverem és én megvédjük a hazámat. Mi vagyunk a mesterek az ellenségünk számára. Mi leszünk a megmentői az életemnek. Így lesz mindaddig, míg Amerika győzni fog, és nem lesznek ellenségei, csak béke lesz!
Kettős állampolgárrá vált, ahogy áthelyezték a mexikói tengerészeti egységtől Az Államokba. Jó kapcsolat, bennfentesség, miegymás.Részben talán muszáj is volt Javier közbenjárása, aki mint az Amerikai Légierő vadászpilótája minden követ megmozgatott azért, hogy Sara ne csak a mexikóiak oldalán legyen bevethető. Hawkins Századosnak is kapóra jött a jelenléte. Tijuana.. Az indok az volt és az ottani maffia. A bandaháborúk, a tömeges mészárlások és a nő spanyol anyanyelvi tudása. Mindig is jó tanuló volt és már egészen kicsi korában megtanult angolul. A meséknek, képregényeknek és a zenének köszönhetően mindig is idegesítette, hogy eleinte semmit nem értett, így ha tehette, akkor a kis összekuporgatott pénzéből mindig tankönyveket vett. Persze az anyja minderről nem tudott, mert neki mindig is az volt az álma, hogy chica már attól boldog lesz, ha egy tisztes férfi Mejico-ból feleségül veszi. Saranak más tervei voltak. Clint Eastwood filmjei nagy hatással voltak rá, már egészen kicsiként eldöntötte, hogy belőle is western hős lesz. Ha az nem is sikerült, de legalább a puskája és a dögcédula összejött neki.
Elmosolyodott, tenyerével a vastag párát törölte le a tükörről, amikor egy ismerős meztelen hátat pillantott meg a távolban. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek, törölközőbe csomagolva, némán osont végig a zuhanyzók közti folyosón egészen addig, ameddig meg nem pillantotta Javiert. Szemeivel végigkövette a férfi tökéletes izomzatát. A rövidre nyírt haj, a széles vállak, keskeny csípő.. izmos fenék és lábszár. A kedvence volt. Az egész férfi. Már a vádlijait vizsgálta volna meg, amikor elvesztette szem elől, ugyanis a zuhanyzó férfi megfordulva a szemeibe nézett, mire Sara lélegzete egy pillanatra felgyorsult, ahogy felfelé is végigvezette a már szemben álló Javier-en a szemeit, beharapva az ajkát pedig rámosolygott.
- Már éppen ideje volt - csak ennyit mondott, kioldotta a csomót a mellei felett a törölközőn, ledobta a haját is összefogó anyagot a padlóra, hogy két hét után ismét a férfi okozzon neki örömet.
- Mégis mi a faszt képzeltek! Ez nem bordélyház, hogy a kurvát meg kelljen rakni! Maguknak elment az eszük?! - üvöltötte artikulálatlanul Forrest Sara arcába a vád szavait. Nem kellett volna megkívánnia Javiert, de képtelen volt ellenállni. Egyenesen az ezredes szemeibe nézett, arcán nem tükröződött a megbánás. Inkább elszánt volt. Ahogy mindig is, ha éppen valamit akart. Feladni? Majd ha meghal. Addig úgysem fog behódolni. Jó, talán követhette volna a parancsot és az önmegtartóztatásnak is ott kellett volna lappangania valahol, de a fenébe is! Szerette a férfit ott a zuhanyzóban!
- Nem, uram! - felelte higgadtan, egy sóhajtásnyi szünetet követelve magának, csak hogy az ezredes minden dühét ráhúzhassa Sara-ra.
- Kussoljon, Rodriguez, nem kérdés volt - szigorúvá vált a tekintete, olyan arckifejezéssel, mintha éppen Hasfelmetsző Jack mosolygott volna rájuk. A nő megroppantotta a nyakát, és hogy engedjen a férfinak mereven a padlót kezdte nézni, mert nem bízott abban, hogy amaz nem fog agyvérzést is kapni, ha még inkább belebonyolódnak a hanghordozásos kérdéskörbe. Egy kicsit talán szeretett kötözködni, de ha kussolnia kellett, hát befogta a száját. Legalábbis addig, ameddig legközelebb nem volt valamiről véleménye.
- Csomót kellene kötnie a farkára, Javier, ha ínséges időket élünk, menjen sakkozni, vagy bánom is én, de még egyszer nem lesz erre példa, megértette százados?! - már nem foglalkozott Forrest Saraval, helyette a pilótának címezte szavait sokkal nyugodtabban, nem annyira kíméletlenül. És még a nőknek vannak jogai! Fortyogott magában Sara egy oldalpillantást engedve megpillantva azt a férfit, akibe bele volt zúgva. Egy ideje. Aztán jött a lányos kerülgessük a forró kását egymás mellett táncolgatás közte és Javier közt, ami szinte az őrületbe kergette a nőt, de nem akarta elcseszni. Várt, egészen addig, ameddig a férfi aktuális barátnője meg nem csalta őt, amiért hónapokig másik földrészre szólította a haza, ott pedig sikerült egymást igen jól megvigasztalniuk. A kialakuló helyzet ellenére is tökfej módra mosolyogni kezdett, amit naná, hogy az ezredes is észrevett.
- Viccesnek találja, Rodriguez? Ha már a tengerészgyalogosaim libidóját sem tudom féken tartani, akkor mondja már meg, hogy a kurva életben vezetnék egy egész sereget?! - üvöltött megint rá, mire lehervadt arcáról a mosoly valamiféle komolysággal pillantott vissza rá.
- Nem, uram! - gondolkodott el Sara azon, hogy megakadt-e a lemez, és hogy...
- Mit nem? - kérdezett vissza az ezredes, ami egyébként megfordult a nő fejében is. Mégis mire válaszolt nemmel? Ideje nem ezt a két - mindig elsüthető - szót felváltania valami olyasmivel, ami nem azt tükrözi, hogy bekaphatja a nagy ember, ő sem fogadott nőtlenséget!
- Nagyon sajnálom, ami történt, uram! Még egyszer nem fog előfordulni - nézett egyenesen az acélkék szemekbe, mire a hatvanas évei felé járó férfi bólintott is.
- Nem, mivel Javier marad itt. Rodriguez, maga viszont menesztve lesz. Nem érdekelnek a kifogásai sem pedig a tiltakozása. Lenne? - szinte a nő képébe mászott Forrest az utolsó kérdéssel, Sara pedig lefagyott. Hogy mi van? Ezt nem tehetik, nem! Neki az az élete! A puskája, a tengerészet, a.... bassza meg!
- Nem, uram - összeszorította ajkait is, gyilkosan pillantva le az ezredes elért eredményeit tükröző színes lapocskákra.
Négy hónap. Rettenetesen hosszú idő, és azóta minden egyes nap olyan, mintha tompa, életlen késsel nyúzta volna magát. Viszlát tengerészek, helló munkanélküliség! Jó, ne számolja senki munkának a fegyverbolti eladó dolgot, mert a háta közepére nem kívánta azokat a fogyatékos fajankókat, akik betévedtek és azt hitték, értenek a fegyverekhez. Hát még akkor, amikor azt hitték, hogy majd jól bevágódhatnak nála, csak mert nő két mellel és két lyukkal. Nevetséges! Néha befogták a szájukat, amikor végre eljutott hozzájuk, hogy ténylegesen is ért a fegyverekhez aztán meg jöttek G.I. Jane-nel, Lara Crofttal, de nem foglalkozott velük. Nagy szájuk volt, de semmi értelmes nem jött ki onnan.
Unottan, sóhajtva lapozgatott egy felnőttmagazint, amiben semmi különlegeset nem látott. Az asztal lapján két koppanás, és a nő tudta, hogy már megint egy gyökérrel lesz dolga, de ahogy felpillantott az egyik Nyuszi két melléről és formás fenekéről, amiket azonnal elfelejtett, ahogy Javier mosolygott vissza rá.
- Szóval annyira hiányoztam, hogy a nőkhöz menekültél? - felnevetett, Sara pedig egy pillanat alatt rontott át a pulton, de csak hogy a könyökét lökje bele a férfi hasába gyengéden, szélesen vigyorogva.
- Fogd be! Milyen volt Irakban? - kérdezte a nő, a férfi pedig lefogva az egyébként izmos és felettébb ficánkoló testet magához ölelte Sarat betámadva az ajkait.
- Hosszú és unalmas nélküled. Volt pár rajtaütésünk, de nem volt olyan vicces, mint amikor te dumáltál - vigyorgott rá Sarara, aki megtaposta a férfi lábát felnevetve. Naná, hogy nem szórakozott olyan jól a férfi. Ha csak tehették, és nem volt dolguk anno a tengerészetnél minden idejüket együtt töltötték. Tudtak egymásról mindent: a férfi Sara életének minden apró kis részletét tudta. Egészen addig, hogy Vincent nem vérrokona a nőnek, aki enélkül is rettenetesen imádta a bátyját. És rohadtul nem volt neki az elég, hogy havi egy levelet váltottak egymással. Ha nem is mondta ki hangosan, de Javier tudta, hogy Sara mindent megtenne a bátyjáért, és jobban szereti mindenkinél. Nos, majdnem. - És tudod mennyire utálom a csendet- vigyorgott rá a férfi a nőre, puszit adva a hajába, kicsit el is tolta magától. - Ha nem gond, akkor nem is akarok nélküle meglenni - Sara szemeibe pillantva előszedett egy apró bársonyborítású dobozt is, aminek a tetejét felpattintotta.
- Hozzám jössz? Egy hónapom van, és rohadtul nincs kedvem szervezgetni ezt az egész hajcihőt - reménykedve nézett Javier a nőre, mire Sara csak egy valamire tudott gondolni. Vegas. Vegas, baby, Vegas.
- Csak ha rajtam lehet az igen kimondása alatt a dögcédula - nevetett fel a nő, igyekezve, hogy el ne érzékenyüljön. Az édesanyja biztos, hogy idegösszeomlást kapott volna az ilyen romantikátlan lánykéréstől, de Sara pont ezt szerette Javierben. Tehát Vegas. És Vincent. Neki biztosan ott kell lennie a kis kápolnás esküvőn! Még csak öltönyt sem kellene felvennie, jó lenne autószerelős-mocskos-olajos ruhában is a jelenléte. |
|
Kezdőlap 
