Two against the world - Chase & Josie

Tárgy: Two against the world - Chase & Josie 28.01.23 13:50

- A hangposta megtelt… - szólt a gépi hang a mobilomból, mire sóhajtva a képernyőre meredtem. Három nap… harminckét nem fogadott hívás, húsz olvasatlan üzenet, temérdek hangüzenet, mind Chase Hammondtól, a férfitól, aki darabokra törte a szívemet. A nagybátyámtól, a másik felemtől, a mindenemtől, aki egy nap arra vetemedett, hogy hazugsággal mocskolja be mindazt, ami köztünk van és ezzel alapjaiban ingassa meg az egész világomat. Három napja képtelen vagyok beszélni vele, mióta kidobattam Őt a kórházi szobámból és magamra maradtam. Már három napja. Pokolian szenvedtem minden egyes pillanatban, a lelkem utána sírt, hiszen mindig olyan nehéz, amikor nem lehetünk együtt, most viszont… mintha elvesztettem volna magamból valamit és ez megtört. Aznap este végül Lou jött el értem, aki igaz baráthoz hűen nem kérdezett semmit, mikor megkértem, hogy ne firtassa a dolgokat, ráadásul hagyta, hogy az éjszakát nála töltsem, hogy a szüleim ne lássanak meg abban az állapotban. Le kellett nyugodnom és kitalálni valami szöveget anyuéknak, ami hihető és ami miatt nem borulnak ki azonnal, ha meglátnak. Végül ebben is Lou segített, aki hazakísért és azt mondta, hogy együtt ért minket baleset, amikor belénk jött egy részeg, de szerencsére nem történt komolyabb baj. Anyám hálálkodott neki, amiért vigyázott rám, bár előtte alaposan leszúrta, hogy nem értesítette őt, ahogyan engem is, hogy nem telefonáltam a kórházból, hogy baj van. Aztán következett apu. Ő inkább csak átölelt, szorosan magához húzott és percekig nem eresztett a karjaiból. Láttam, hogy mennyire kiborult a gondolattól, hogy el is veszíthetett volna, ha a kocsi nagyobbat lök rajtunk vagy… Nem! Nem akartam belegondolni. Csak bújtam hozzá és hagytam, hogy a pillanatok tova szálljanak. Két napig csüngtek rajtam és minden lépésemet szemmel tartották, majd a mai nap kénytelenek voltak magamra hagyni itthon egy üzleti találkozó miatt, ahová anyu elkísérte aput. Valami új könyvszerződés vagy mi… Nem figyeltem igazán. Csak feküdtem az ágyban összegörnyedve, mert ráadásul a második napomat éltem abból a bizonyos nehéz hétből és eléggé görcsölt a hasam. Meghagytam a bejárónőnknek Rosanak, hogy senkinek sem vagyok itthon és semmire nincs szükségem, csak pihenésre, utána bezárkóztam. Nyakig bújtam a paplanom alá, ami alatt egy óriási szürke sütiszörnyes pólót viseltem, amit még Chase bácsitól kaptam pár éve karácsonyra és egy kis fekete sortot. A hajamat kiengedve hagytam, így legalább takarta a homlokom hegét. Nem bírtam aludni, ezért a mobilomon böngésztem, mikor újabb smst kaptam. Persze megint Tőle. Azt írta, hogy kivette a mai napot, mert látni szeretne és megbeszélni a dolgokat. Sóhajtottam, végül rávettem magam a válaszra.
- „Sajnos egész héten fontos tárgyalásaim lesznek, amikre nagyon fel kell készüljek, így nem érek rá.” – másoltam be az üzenete első felét, amit akkor küldött nekem… azt már nem tettem hozzá, hogy majd hétvégén pótolunk. Elküldtem, majd elindítottam valami hülyeséget a Netflixen, csak, hogy ne legyen csend, de igazán nem figyeltem. Valamivel később kopogás zaja rántott ki a Korona című sorozatból, mire megállítottam.
- Rosa mondtam már százszor, hogy semmire nincs szükségem, vegyen csak ki egy szabadnapot és menjen haza, megleszek. – szóltam ki.
- Ha pedig újabb virágok jöttek csak tüntesse el őket. – tettem hozzá, mit sem tudva arról, hogy időközben az előteret, a nappalit, a konyhát és a folyosókat mind ellepte a fehér rózsa, nagyjából ezer szál, Dylan Hanningtől. Az első csokor után közöltem, hogy nem akarok tudni róla…

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 28.01.23 16:30

Elbasztam, kibaszottul elbasztam. Mégis hogyan fogom ezt helyre hozni? Ott és akkor láttam rajta, hogy már nem hitt abban, hogy „ketten a világ ellen” vagyunk és ezért nem is tudom hibáztatni. Mégis az, amit a szemében láttam akkor mikor kidobatott a biztonságiakkal… Soha többet nem akarom olyan csalódottnak látni. Főleg nem miattam. Kikészültem. Nem fogadta a hívásaimat. Az üzeneteimre se reagált. Egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak három nap telt el azóta. Nem tudtam aludni, se a munkámra koncentrálni. Ezért kivettem egy szabadnapot, hogy végre ismét szemtől szemben lehessek vele és talán sikerül majd mindent helyrehoznom. Talán nem ma fog bekövetkezni a nagy áttörés, de azért próbálkozni lehet, nem? Az még kapóra is jöhet, hogy tudok arról, hogy ma a szülei elfoglaltak és egyedül hagyták a házban, leszámítva a személyzetet.
Idióta mód örültem annak, hogy végre üzenetet kaptam tőle, de ekkor már úton voltam hozzá, de mikor megláttam, hogy mit írt… Gyorsan lehervadt arcomról a mosolyom. Ezek szerint még mindig haragszik rám és nem is vártam, hogy csoda történjen és könnyen meg tudjon nekem bocsájtani. Mégis hinni szeretnék abban, hogy minden olyan lehet, mint volt, hogy ez csak egy kis bökkenő, mert mi ketten mindent meg tudunk oldani. Ha nem hinnék ebben, akkor nem is hordanám magammal mindenhová azóta a körkötőt, hogy ha alkalmam adódna rá vissza tudjam neki adni.
Használtam a kulcsomat, de belépve egy kibaszott botanikuskert fogadott. Mi a franc történt itt? Szó szerint mindenhol kibaszott fehér rózsa volt. Mennyi szál lehet? Kinek küldhették? Na és ki küldte? Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés, de most nem voltam hajlandó ezzel foglalkozni, csak haladtam Josie szobája felé. Vettem egy nagy levegőt mielőtt bekopogtam volna. Nem rám számított, de nekem szükségem volt arra, hogy újra lássam, ezért benyitottam és be is zártam magam mögött az ajtót mikor már a szobájában voltam.
- Beszélnünk kell Hercegnő! – Dőltem háttal az ajtónak, tartani szerettem volna a tisztes távolságot. Azt a kibaszott távolságot, ami teljesen kikészít.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 28.01.23 17:15

Már éppen indítottam volna tovább a sorozatot, amikor meghallottam, hogy az ajtó kinyílik és valaki belép rajta, majd be is zárja maga után. Sóhajtottam egyet, magamban elkönyvelve, hogy Rosa lojalitása az évek során kissé megkopott irányomba, ha nem tesz eleget a kérésemnek, ám mielőtt még megszólalhattam volna, hogy leteremtsem, meghallottam a hangját… Hatalmasat dobbant a szívem, mintha csak ki akarna szakadni a mellkasomból, hogy odarohanjon Hozzá és üdvözölje, de közben le is merevedtem. Nem… nem lehet itt…. nem vagyok felkészülve és… nem akarom hallani, hogy megint hazudik nekem. Nem akarom látni… nem bírnám ki… Francba! Kibaszott Chace Hammond. Pár napja még imádtam benne, hogy annyira makacs, hogy tojik a szabályokra és megszerzi magának, amit csak akar, de most… Hiába próbáltam lerázni, nem hagyja magát. Visszanyalt a fagyi. Még mindig neki háttal feküdtem, mikor vettem egy mély lélegzetet lehunyt szemmel, hogy egy kissé össze tudjam szedni magam és ne fogjon el ismét a sírás, ami már annyi napja kínzott. Lassan kifújtam, ahogyan Ő mutatta nekem… hát persze, mégis ki más… majd végül felemelkedtem az ágyról, hogy szembe forduljak Vele. Ott állt Chase Kibaszott Hammond az ajtómnak dőlve, ezzel is jelezve, hogy nem fog elmenni, míg nem beszéltünk, én pedig egyszerre éreztem boldogságot, hogy végre láthatom és dühöt azért, amit tett velem. Na nem… ennyivel nem úszhatja meg. Összetört, hazudott és bemocskolt mindent, ami fontos volt számomra. Lassan közeledtem felé, kifejezéstelen arccal, majd amikor már majdnem elértem Őt, hirtelen elhaladtam mellette, hogy bekapcsoljam és felhangosítsam a lejátszómat. A szobát betöltötte az Imagine Dragonstól a Bad liar című szám, én pedig jelentőségteljesen pillantottam Rá, miközben visszasétáltam a szoba másik végébe, hogy ott a falnak dőlve összefonjam magam előtt a karjaimat. Aztán egyszer csak belém nyilallt a fájdalom, amitől összerándultam. Kurva életbe, még ez is.
- Nem akarok veled beszélni, azt hittem ez világos. Menj el innen és hagyj békén. Biztos van néhány kurva valahol, aki most is csak Rád vár.

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 28.01.23 19:59

Ez fájt, de megérdemeltem. Mégis jelen körülmények között még annak is örülni tudtam, hogy nem hívja ki rám a rendőrséget, hogy eltakarodjak. Innen most nem dobhat ki, nem játszhassa el velem azt, amit a kórházban. Kurvára elcseszett vagyok, mert abban a pillanatban ahogy megláttam egyből oda rohantam volna hozzá, hogy újból érezzem az ajkai ízét. Kurvára le akartam smárolni és ez volt a legnagyobb problémám jelenleg. Ezért volt az, hogy távol kellett tartanom magamtól és a farkamtól. Mert az, amire vágyom az kurvára… Milyen is? Elfajzott? Tiltott? Jézusom! Josie még csak nem is tudja, hogy örökbe lett fogadni és nekem azóta a naptól kőkeményen áll a farkam elég csak rá gondolnom. Ez megrémiszt. Mert mindig is szerettem, de mióta megtudtam, hogy akár több is lehet köztünk, mint nagybácsi és unokahúg viszony… Azóta egészen más megvilágításban látom a dolgokat. Mégis kussolnom kell, mert ha bevallanám neki, hogy mennyire össze vagyok zavarodva, akkor fel is kellene fednem a titkot előtte, ami akár tönkre is teheti. Kikészít, hogy az örökbefogadása miatt arra kényszerülök, hogy hazudjak neki, pedig ez még csak a kezdet volt. Elindult az a kibaszott lavina és szép lassan maga alá temet mindenkit, aki az útjában áll.
- Szar ügy, mert én attól nagyon is beszélni szeretnék veled. – Hiába kapcsolt zenét és adott rá hangot és tartotta tőlem a távolságot, attól még… Kibaszottul végig fog hallgatni. Ezért ellöktem magam az ajtótól és megindultam felé.
- Kibaszottul elbasztam. – Hoztam tudtára a nyilvánvalót. Mégis a szívem hasadt ketté ebben a három napban, hogy nem lehetettem a közelében. Tudom, hogy ez egyáltalán nem normális, hogy ennyire nehezen viselem azokat a napokat, mikor nem láthatom, de mégis… Ez van és kész. Ezen nincs is mit túlgondolni. Josie már annyira a létezésem része, hogy már egy nap elég ahhoz, hogy szenvedjek a hiányától. Ekkora kibaszott hatással van rám.
- Hiányoztál. – Jött is az újabb beismerő vallomásom.
- Helyre tudnánk hozni valahogyan? – Egyre közelebb merészkedtem hozzá, egészen addig, míg nem előtte voltam. Könyörgő tekintettel néztem le rá.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 29.01.23 1:58

Hiába minden szó… hiába a közelsége és a tekintete…. mégis azt éreztem, hogy a sebeim túl mélyek, túl fájdalmasak, az árulása nem dolgozható fel könnyedén, bármennyire is szeretném csak úgy elfelejteni, csak úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Hallottam, amiket mondott, pedig küzdöttem ellenük, a szívem sajgott, de nem, nem akartam könnyedén megadni magam. Nem tudok bízni benne… Már nem. Chase eljátszotta a feltétel nélküli bizalmamat, ezt pedig nem tudom csak úgy visszaépíteni. Közben a hangszóróban újabb zene szólalt meg, én pedig rákezdtem, csak, hogy elnyomjam a vallomását és ezt az egész katyvaszt, amit elindított bennem.
- Túl vagyok rajtad, bazmeg
Többé nem kaphatsz meg
Mert én túl vagyok már rajtad
Szóval f**k that, f**k that – idéztem a dalt, közben egészen végig a szemébe néztem, mintha ez csak úgy hitelesíteni tudná a szavaimat. Közben tudtam, hogy nem. Hogy minden szavam hazugság, hiszen nem, nem vagytok túl rajta, sem magunkon, az egész ketten a világ ellen dolgon, elvégre születésemtől fogva erről szólunk, ezek vagyunk mi. Chase és Josie, akik elválaszthatatlanok, akik örökkön örökké bizalmasok maradnak, egymás támaszai, bástyái a világgal szemben. Minden, ami csak létezik… De ő elvette ezt tőlem. Ezek után mégis mit kezdhetnék?
- Helyre hozni? Mégis hogyan, ha egy szavadat sem hiszem már el? – néztem rá, közben a kezeim ökölbe szorultak, a szívverésem pedig felgyorsult. Basszameg… A tekintetem az ajkaira siklott, a gondolataim pedig egyetlen pillanatra elkalandoztak oda, ahová nem lett volna szabad. A csók órákra és…. Nem! Ezt nem szabad! Ezekre sosem szabad gondolnom, különben tényleg a pokolra jutok.
- Menj innen Chase és szólj a haverodnak is, hogy soha többet ne küldjön nekem virágokat, ne keressen telefonon és ne küldjön üzeneteket sem… - elegem van az egészből. Nem bírok el több csalódást, több szívfájdalmat, több hazugságot Tőle. Úgy érzem elvesztettem és nem hiszem, hogy valaha is sikerülne meg nem történtté tenni… De mi van, ha Ő mégis képes rá? Ha csodát tud tenni? Ha visszakaphatnám? Bárcsak…

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 29.01.23 12:52

Esküszöm, hogy még soha életemben nem voltam ennyire tanácstalan. Sose voltam ilyen helyzetben, amiben fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, vagy mondanom, hogy újra helyre álljon a béke kettőnk között. Josie a legfontosabb személy az életemben. Mindig is Ő volt az és mindig is Ő lesz. Ez számomra mindig is nyilvánvaló volt, de ennek ellenére sikerült iszonyúan elrontanom mindent. Hibásnak érzem magam mindenért, amin át kellett miattam mennie. Habár nem én vittem el azokra a helyekre, de végül is Dylan csak miattam hurcolta magával, hogy Josie saját szemmel lássa, hogy milyen ember vagyok valójában. Látta, amit látnia kellett és mégse mondott még semmit se. Ennyire undorodna tőlem? Túl sok a megválaszolatlan kérdés, de most nem akarom mindet rázúdítani. Egyszerre csak egy lépés… Először el kell érnem nála, hogy meg tudjon velem maradni egy szobában. Még akkor is, ha a zene választása mindent elárul arról, hogy mennyire lát most szívesen.
- Fogalmam sincs. – Túrtam idegesen a hajamba, de még mindig nem léptem el előle.
- De azt tudom, hogy bármire hajlandó lennék, hogy minden olyan legyen, mint régen. – Sose hittem, hogy könnyű menet lesz elérni nála, hogy bocsásson meg nekem azért, amiért egész héten hazudtam neki és tudjuk, hogy miért… Viszont azt sose tudhatja meg, hogy miért menekültem oda. Abból semmi jó nem származna, ha őszintén kitalálnék neki. Sőt, bevallom rettegek attól, hogy mit gondolna rólam. Néha jobb az édes tudatlanság. A mi esetünkben főleg. Nekem pedig bőven lesz időm helyre tenni magamban a dolgokat.
- Nem bírnám ki nélküled. – Végig a szemébe néztem. Látnia kellett a tekintetemben, hogy őszinte voltam hozzá.
- Haveromnak? – Kérdeztem vissza, de már akkor ostobának éreztem magam, hogy nem volt már abban a pillanatban nyilvánvaló, hogy beléptem a házba, hogy kitől származhatnak a rózsák. Hát persze, hogy a Kibaszott Dylan Hanning! A túlzások és a giccs nagymestere!
- Zaklat téged? – Szorult ökölbe mindkét kezem. Valójában sajnálom, hogy most nincs itt, mert úgy tűnik a múltkori verés nem volt elég neki. Szívesen beverném még párszor a képét.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 29.01.23 13:34

Hogy minden olyan legyen, mint régen… Ez az én leghőbb vágyam is, hiszen Róla van szó, a nagybátyámról, az emberről, aki a világon a legfontosabb számomra és akivel olyan különleges kötelék köt össze bennünket, amit soha senki és semmi nem szakíthat el. Ketten vagyunk a világ ellen, egymás mindenjeként. Hittem ebben és még mindig nagyon szeretnék hinni, most mégis meginogtam és nem Dylan Hanning miatt vagy azok miatt a dolgok miatt, amiket pár napja megtudtam róla, hanem saját maga miatt. Hazudott nekem, ezen pedig nagyon nehéz túllépnem, mert nem értem az okát. Soha semmilyen körülmények között nem tettünk ilyesmit korábban, ezért pokolian éget a kíváncsiság, hogy most vajon miért látta ennek szükségét. Mi vehette rá arra, hogy végül erre vetemedjen és ahelyett, hogy bevallotta volna nekem, hogy most szüksége van egy kis… gőzkiengedésre… azt mondja, hogy végig tárgyalni fog? Talán szégyellte magát? De hisz pontosan tudom Róla, hogy nem egy szent, sőt, bőven van vaj a füle mögött, ebből ő sem csinált titkot és nagyapáék is számtalanszor hozzá vágták már a fülem hallatára. Akkor meg? Nem bízott bennem? Abban, hogy elbírnék a dologgal? Hogy semmilyen kihatással se lenne a kapcsolatunkra, ha őszinte lenne?
- Mondj egy jó okot… Mondj nekem egy okot, hogy miért csináltad. Hogy miért kellett hazudnod nekem. – szólaltam meg végül, miközben a távirányítóval kikapcsoltam a zenét és egy pillanatra sem vettem le Róla a tekintetem.
- Meg akarom érteni, hogy az egyetlen ember, akinek a szavában sosem kételkedtem miért érezte mégis úgy, hogy nem lehet hozzám őszinte. És azt is, hogy mi az ördögért mentél arra a …. – nem fejeztem be, csak megráztam a fejem, hogy el tudjam hessegetni belőle az előtörő képeket.
- Minden ujjadra ezer nőt találsz… bármikor. Miért mentél mégis oda? – talán, ha megértem, hogy pontosan mi is történt, könnyebben túljutok rajta.
- Zaklat? – nevettem fel – Nem jobban, mint te. Ő is három napja írogat, hívogat, plusz virágot is küld. Veletek van tele a telefonom… Arról már nem is beszélve, hogy még azzal is együtt kell éljek, hogy Ő volt az utolsó pasi, aki megcsókolt... - vágtam egy grimaszt a végén.

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 08.02.23 11:49

Egyetlen jó okot kér arra, hogy mégis miért hazudtam neki, de nekem annyi felsorolandó indokom lenne, de sajnos egyiket sem vallhatom be neki. Egyik hazugságból kényszerülök a másikba, de próbálom magammal elhitetni, hogy mindezt csak miatta teszem. Nem áll készen arra, hogy beismerjem neki az igazságot, sőt még kurvára én sem állok készen rá, hogy magamnak beismerjem a tagadhatatlant. Mert ha tényleg őszinte szeretnék lenni hozzá, akkor meg kellene vele osztanom azt a bizonyos titkot, amivel a világát törném össze. Nem tehetem meg ezt vele. Nem számolhatok be neki arról az új fejleményről, hogy megtudtam, hogy örökbe lett fogadva és azóta minden értelmet nyert számomra. Legalábbis már nem érzem magam annyira elfajzottnak, hogy nem mindig úgy tekintettem rá, mintha csak az unokahúgom lenne. Főleg a csókunk után éreztem, hogy egészen máshogy is tudnék hozzá közeledni, úgy, ahogyan sohasem lenne szabad.
- Idióta voltam, mert azt hittem, hogy így egyszerűbb lesz és nem bukom le… - Kezdtem bele egy újabb hazugságba, de közben felmerült bennem egy nagyon jó kérdés.
- Mégis honnan tudtad, hogy hol kell keresned? – Mert neki sose meséltem arról a helyről. Nem láttam értelmét és valójában már nagyon régen nem is jártam ott, de a körülmények miatt mégis úgy éreztem, hogy oda kell mennem, hátha… Hitegettem magam azzal, hogy ha elterelik a figyelmemet, akkor nem rá fogok gondolni minden átkozott percben, de még akkor is Josie járt a fejemben, mikor más nő a farkamat szopta. Ezzel el is nyerhetném az év legjobb nagybácsija díjat.
- Mostanában túl nagy volt a stressz, anyád és a nagyapád minden kibaszott ötletemet megvétózzák, csak azért, hogy keresztbe tegyenek nekem. Nem akartalak téged is belevonni ebbe, hiszen már így is azt gondolják, hogy rossz hatással vagyok rád és valljuk be nem én vagyok a követendő példakép. Jobbnak láttam, ha ezt elhallgatom, mert nem akartalak ellenük hangolni. Odabent még az eddigieknél is rosszabb a helyzet. – Most nem hazudtam, mert ez tényleg így van, de valójában nem ez volt a fő motivációm arra, hogy elvonuljak és az örömlányoknál keressek vigaszt.
- Miért mentem oda? – Keserűen felnevettem. – Mert azok a nők pontosan tudják, hogy csak szexre kellenek, hogy nem fogom őket másnap felhívni. Így sokkal egyszerűbb… Senki se reménykedik abban, hogy miatta megváltozom és boldogan élünk, míg meg nem halunk. – Soha egyetlen egy nőt se hitegettem, de mégis voltak olyanok, akik azt hitték, hogy ők annyira különlegesek, hogy miattuk jó útra térek.
- Micsoda?! – Értetlenül pislogtam rá. Csak reméltem, hogy félre hallottam, de attól, hogy nem akartam azt hallani, hogy Dylan képes volt megcsókolni, attól még nagyon is megtette. Az a féreg! Meg fogom ölni ezért!
- Ezen tudok segíteni! – Maradjunk annyiban, hogy a Dylan ellen érzett ellenszenvem vezérelt, de ennél jóval többről volt szó, mikor közel hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Feledtetni akartam vele a másik férfi ajkai ízét, még akkor is, ha ezzel hibát követtem el.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 08.02.23 21:25

Kibaszott Chase Hammond… A férfi, aki egyszemélyben testesít meg mindent, amit szeretek, akire felnézek, aki olyannyira a részemmé vált, hogy el sem tudnám nélküle képzelni a létezést és aki miatt egészen biztosan pokolra jutok. Az egyetlen, akinek képes vagyok… nem ez így nem pontos… akinek nem csak, hogy képes vagyok elnézni minden hülyeséget, minden stiklit… de akit a világ minden kincséért sem változtatnék meg, mert épp így tökéletes a maga tökéletlen valójában. Hiába intenek Tőle óva annyian, hiába a rengeteg rémes történet és Dylan Hanning múltkori ”tortúrája”… valami különös és elcseszett oknál fogva a kötelékünkön semmi sem képes változtatni, sosem gyengül meg. Még most sem, mikor épp Ő maga igyekezett ennek keresztbe tenni a hazugságával. Szinte már esdeklőn pillantottam Rá, „könyörgöm adj megfelelő magyarázatot, ne kelljen elveszítenem Téged” nézéssel, a kezeimet pedig ökölbe szorítottam, hogy ezzel fojtsam el a remegésüket. Megadtam az esélyt, amit kért, hogy megmagyarázhassa és csak reménykedhetek abban, hogy sikerrel jár és nem szakadunk el egymástól.
- Hogy nem buksz le? – értetlenül ráztam meg a fejem, ám a kérdését hallva nem bírtam ki, felkuncogtam.
- Tudod, ha olyan helyre mész, ahol nem akarod, hogy megtaláljanak, annak a címét nem a munkahelyi naptáradba kellene beleírnod… - billentettem oldalra a fejemet és abba inkább bele sem gondoltam, hogy ez a kis bakija mekkorát szólt volna, ha nem én megyek utána, hanem valaki a cégtől. Talán most kellene gyorsan törölnie a bejegyzést… de én ugyan meg nem szólalok, most nem ennek van itt az ideje, hanem annak, hogy megtudjam mi történt pár nappal ezelőtt.
- Anya…? - ahogy kiejtette a száján máris összeugrott a gyomrom. Már megint ő csinált valamit és nagyapa. Sejtenem kellett volna, hogy ilyesmi áll a háttérben, de mostanában semmilyen komolyabb hír nem jutott el hozzám a cégtől, így nem gyanakodtam. Csak hallgattam, figyeltem minden egyes szavára, a magyarázatra, amiért úgy érezte ki kell engednie a gőzt, amiért nem szólt nekem és elbújt és hogy mit keresett azon a helyen… Tökéletes volt, épp azok a szavak, amik feloldozták Őt minden alól, ami történt… Akkor miért érzem mégis furcsán magam? Hát nem pont erre vágytam? Dehogynem, mégis milyen áron? Hisz újra csalódtam anyában és nagyapában… de legalább Ő benne nem…
- Annyira sajnálom… - csuklott el a hangom. Szégyellem, hogy anya, a tulajdon nővére mindig kibabrál Vele, pláne azok után, hogy egyszer már tartottam érte a hátam és megfenyegettem. Talán tényleg lépnem kellene és beszélni nagyapával, Miatta.
- De így legalább már mindent értek… - azért hazudott, hogy engem védjen, még most is csak rám gondolt. Még mindig csak „ketten a világ ellen”…
- Jól hallottad… - feleltem a kérdésére újabb fintorral, ám mielőtt még felfoghattam volna a szavait vagy, hogy mire is készül… megcsókolt. Uramisten! Mintha csak villám csapott volna belém, a fejem tetejétől a lábujjaimig végig futott rajtam a bizsergés, én pedig kellemesen bele is remegtem. Észbe sem kaptam, máris viszonoztam a csókját, a testem pedig önkéntelenül simult közelebb az Övéhez, miközben átfontam a nyakát a karjaimmal. Érezni akartam, többet és többet kapni belőle, megfeledkezni minden másról a világon. Tökéletes volt minden pillanat, az egész csók, ami bár rövidnek tűnt számomra, a valóságban mégis hosszúra nyúlt. Nem is akartam, hogy véget érjen, ám egyszer csak kopogás zaja rebbentett szét minket, én pedig kipirultan, csillogó szemekkel pislogtam magam elé.
- Ms. Harmon… - kopogott ismét Rosa, majd mivel a hatás miatt még mindig csak pislogtam, végül benyitott, kezében egy csokor fehér rózsával.
- Mr. Hammond? – pislogott meglepetten, mert nem ő engedte be. Utána rám nézett félénken, hiszen meghagytam, hogy senkire se vagyok kíváncsi.
- Sajnálom Ms. Harmon, nem tudtam… mondtam volna neki, hogy…
- Se… semmi baj Rosa. – ekkor ismét Chasere pillantottam – Ő bármikor jöhet…
- Igenis. Ezt Önnek küldték… és a másik ezeregyszáz szálat is odakint… már nem tudom hová tenni őket.
- Ezer… ezeregyszáz… szálat? – esett le az állam.
- Igen kisasszony… Mr. Hanning…
- Kicsoda? – oké, tényleg hatás alatt vagyok még mindig. Istenem az a csók...
- Mr. Dylan Hanning kisasszony…
- Ó… igen... ő... Kérem tüntesse el őket Rosa.
- Ho… hová?
- Kórházaknak, parkoknak, idős otthonoknak, osszák szét, de ha lehet azelőtt, hogy anyámék megjönnek. – a nő csak bólintott, majd elnézést kért, kiment és becsukta az ajtót. Ekkor görcsölt ismét be a hasam és rogytam az ágyamra összeszorított szemekkel.
- Menekülj… - motyogtam és ezzel el is mondtam mindent. Annak idején mikor anyának volt meg, elég volt ennyit mondanom Neki, Chase azonnal iszkolt is tőlünk valami fontos dologra hivatkozva. Mint mondta anno, nem tud a nőkkel mihez kezdeni „ilyen állapotban”. Hát most először mióta "nagylány" lettem, engem fogott ki így…

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 15.02.23 11:57

Utálom, hogy ezt kell tennem, de közben próbálom bebeszélni magamnak, hogy mindaz, amit eddig tettem az csak is kizárólag Josie érdekében történt. Részben lehet, hogy még el is hiszem ezt, de azért be kell látnom, hogy nekem bőven van eltitkolni valóm előle. Ha pedig erre fény derül, akkor biztosra veszem, hogy Őt nem fogja érdekelni, hogy mi volt az okom arról, hogy titkolózzak előtte, neki csak az fog számítani, hogy hazudtam neki. Megint megtettem. Ezért mindent el kell követnem, hogy sose szerezzen róla tudomást. Ehhez viszont az kell, hogy a hazugságomat egy másik hazugsággal támasszam alá. Részben igazság, az is számít valamit, nem? Félek, hogy a mi esetünkben cseppet sem. Bízik bennem, én pedig arra készülök, hogy gyáván hazugságok mögé bújjak csak azért, hogy újból része legyen az életemnek.
- Eddig még soha senki se jött utánam. – Halványan rámosolyogtam. El kell ismernem, hogy ez azért lehetett, mert eddig senki sem volt annyira kitartó, mint Josie. Na meg eddig felelőtlen voltam, hogy a munkahelyi naptáramban feltűntettem a privát programjaimat is. Ezen sürgősen változtatnom kell. Akármennyire is meglepő, de szerencsésnek érzem magam, hogy Josie volt az, aki lebuktatott, habár nem mérvadó mások véleménye, engem már amúgy is elkönyvelt mindenki magában kurvapecérnek. Igaz ebben is van némi ráció, de azért sokan a fáradságot se veszik, hogy igazán megismerjenek, csak simán elhiszik a híremet.
- Tudom, hogy neked bármit elmondhatok, de úgy éreztem, hogy a te érdekedben jobb, ha néhány dolgot elhallgatok. Szar döntés volt és elismerem, hogy a lehető legrosszabban reagáltam le ezt az egészet, de… - Nagyot sóhajtottam. – Túl feszült voltam mostanában és tényleg nem szeretnélek a családod ellen hangolni, csak mert nekem személyes problémáim vannak velük s munkám miatt. – Mi sose leszünk olyan boldog család, mint a filmekben, de talán akkor sokkal jobb lenne a viszonyunk egymással, ha nem dolgoznánk együtt, vagyis inkább ők ellenem.
Hatalmas hibát követtem el azzal, hogy megcsókoltam. Minden eddigi erőfeszítéseim így hiábavaló volt. Azért próbáltam távol lenni tőle, hogy kiverjem a fejemből, hogy milyen érzés támad bennem, ha megcsókolom, ezért menekültem az elmúlt napokba az örömtanyára, de… Hogyan is tudná velem bárki feledtetni azt, amit most érzek? Nem találom rá a megfelelő szavakat. Tudom, hogy nem lenne szabad ezt tennem, de nem akartam, hogy Dylan mocskos szája legyen az utolsó, ami Josiet csókolta. Rosa kopogása mentett meg önmagamtól, mert fogalmam sincs, hogy képes lettem-e volna egyetlen egy csóknál megállni. Valószínűleg, ha nem zavarnak meg minket még mindig az ajkait ízlelgetném, akármennyire tudtában vagyok annak, hogy számunkra ez nagyon is tabu.
- Ha nem ismerném jobban, akkor azt mondanám, hogy bűntudata van, de mivel ismerem ezért tudom, hogy csak feltűnési viszketegségben szenved. – Morogtam az orrom alatt mikor meghallottam, hogy már mennyi szál rózsával próbálja kiengesztelni Josiet.
- Óóó… - Tátottam el a szám, de aztán gyorsan észbe kaptam. Színészi képességeimet latba vetve szemébe néztem, arcomra komolyságot erőltettem és keresztet vetettem.
- Most jut eszembe, hogy nekem ma még nagyon sok elintéznivalóm van… - Tettem néhány szapora lépést az ajtó irányába, de gyorsan megfordultam és átszeltem a köztünk lévő távolságot, hogy helyet foglaljak mellette az ágyon.
- Nem megyek sehova. – Keze után nyúltam, hogy összefonjam ujjainkat.
- Hogyan tudnék segíteni? – Többszörösen is cserbenhagytam már és nem bírnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha most megfutamodnék csak azért, mert a szemem előtt cseperedett fel és lassan felnőtt nő lesz belőle. Na és arról se feledkezzünk meg, hogy azért vagyok itt, hogy mindent helyrehozzak és még ha akarnék se léphetnék le. Szóval maradok és együtt szenvedünk, habár őszintén bevallom, hogy fogalmam sincs, hogy a nők ilyenkor mit csinálnak, mert sose maradtam, hogy megtudjam.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 15.02.23 12:45

- Mert eddig még soha senkit sem érdekelt, hogy valami, amiért annyit dolgoztál és kűzdöttél ne vesszen el csak úgy. – hiszen a titkárnőjének, a gyakornokainak, a munkatársaknak olyan mindegy, hogy Chase sikert arat-e vagy elbukik, a fizetésüket akkor is megkapják, munkahelyük így is úgy is van, az meg, hogy melyik Hammond dirigál nekik a háromból, majdhogynem lényegtelen. Csak Neki és anyámnak nem, ők folytatják a vérre menő harcot nagyapa elismeréséért és a későbbi vezető pozícióért. Pedig apa és én már annyiszor próbáltunk közbeavatkozni, rábeszélni anyát, hogy működjön inkább együtt, dolgozzanak össze, mint a jó testvérek, osszák meg a vezetést, hiszen mindkettőjüknek más a szakterülete, de nem jutottunk vele semmire. Apa egy időre visszavonulót is fújt, nehogy ez még a mi családunkra is kihatással legyen, én pedig… egyedül maradtam. De nem adom fel, pláne úgy nem, hogy anya egyre aljasabb dolgokkal áll elő a múltkori fotós eset után, hiába fenyegettem meg.
- Nem vagyok vak Chase bácsi, látom, hogy anya milyen lett mostanában és nem, nem hangolsz sem ellene sem nagyapa ellen. Róla is megvan a véleményem már elég rég óta. Szeretem mindkettejüket, de attól még nem tudom és nem is akarom helyeselni, amit csinálnak. Az csak ront a helyzetükön, hogy Veled teszik mindezt, de Nélküled is belekeverednék előbb vagy utóbb, legkésőbb mikor engem is behálóznak a cégbe. – forgattam meg a szemeimet. Igy legalább felkészülten érkezhetek és megpróbálhatok tenni valamit az ellen, amilyen helyzet kialakult.

A csók után még mindig kissé kábán, a fájdalomtól összegörnyedve huppantam az ágyra, azon pedig meg sem lepődtem, hogy a vallomásommal sikerült Őt lesokkolnom. Számítottam rá, hogy megpattan, nem is haragudtam volna érte, hiszen tudom mennyire esetlen az ilyen helyzetekben és mennyire kerüli őket, azon viszont ledöbbentem, hogy visszafordult és mellém ült, mondván, hogy marad. Most rajtam volt a sor, hogy színpadiasan keresztet vessek a szabad kezemmel, sőt némi rémületet is az arcomra csempésszek.
- Mi vagy te és hogy szálltad meg a nagybátyámat? – pislogtam, de aztán csak egy kicsit megszorítottam a kezét hálából, hogy mellettem marad.
- Már vettem be fájdalomcsillapítót, remélem lassan segít. – aztán tűnődő arcot öltöttem.
- Tudod, ha anya lennél vagy valamelyik barátnőm, akkor most előkapnám az arcmaszkokat, a körömlakkokat és matricákat és pizsibulit rendeznék, miközben karaokézunk, fagyizunk és olyan klasszikusokat nézünk, mint a Szerelmünk lapjai, A szerelem hullámhosszán vagy a Grease… vagy bármi mást, amin lehet csöpögni és sírni… - magyaráztam nagy átéléssel, elővéve újra a színészi vénám – vagy wodoo szertartás közepette elátkozhatnánk minden szemét exünket… - eddig bírtam, elnevettem magam.
- Nyugi, megkönyörülök Rajtad, habár csábít a gondolat, hogy az összes Alkonyat részt végig nézessem Veled, hiszen már az elsőt is aaannnyira szeretted… - újabb nevetésben törtem ki, ahogy felrémlett előttem az arca a mozi után… hónapokig hallgattam…
- De mit szólnál szimplán Netflixhez és fagyihoz, ágyban punnyadás közben?

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 14.03.23 18:55

Tagadhatnám, de minek is tenném? Igaza van. Rám nézve ez akár még szomorú is lehetne, de inkább próbálom a dolgok pozitív oldalát nézni, hiszen nekem az is elég, ha van egyvalaki az életemben, akire számíthatok. Hiszen nekem ott van Josie. Remélhetőleg továbbra is az éltem része fog lenni, de mint tudjuk hajlamos vagyok elcseszni a dolgokat, ezen nincs is mit szépíteni. Most is elcsesztem, de még mennyire, de mégis próbálom még mindig menteni a menthetőt. Most is azt teszem.
- Néha megfeledkezem arról, hogy már nem vagy gyerek. – Felnőtt, de mégis mikor történt ez? Josie már képes átlátni a családunk működését és azt is, hogy miféle erők munkálkodnak ellenem a háttérben, sőt talán még jobban, mint én. Mégis imádnám, ha vele dolgozhatnék és persze utálnám is magam azért, amiért megfosztanám attól, hogy az álmát élje és kreatív munkakörben helyezkedne el. Valamiért úgy hiszem, hogy egyedül én tudnám rávenni arra, hogy folytassa a családi hagyományt és dolgozzon velünk. Aztán lehet, hogy nagyot koppannék, mert még én sem tudnék rá ekkora hatással lenni, de vajon számít, hogy én mit akarok? Akkor nem, ha neki nem az a legjobb.
Hangosan felnevettem Josie nekem szánt kérdését hallva. Sokkal egyszerűbb életem lenne, ha néha tényleg rá tudnám fogni, hogy megszállt valami, főleg akkor, mikor életem legrosszabb döntéseit hozom meg. Mégis az a hitvallásom, hogy inkább megbánom, hogy megtettem, mintsem azt, hogy nem volt hozzá elég merszem.
- Ennél jobb kínzást ki sem találhatnál számomra. – Arcom ijedségről árulkodhatott, de most ennek semmi köze se volt ahhoz, hogy milyen remek színészi képességeikkel rendelkezem. Félő, hogy minden felsorolt dolgot meg is akar valósítani, meg is érdemelném, de bízom abban, hogy kegyes lesz hozzám.
- Határozottan a netflix és fagyi mellett tenném le a voksomat. – Valamiért az a sejtésem, hogy nem tűrném túl férfiasan, ha még egy részt meg kellene néznem abból az emberiség ellen elkövetett bűnténynek szánt szutyokból. Nincs kedvem csillogó vámpírokat és bundás ellenségeiket nézni miközben klisésen ugyan azért a lányért csöpög a nyáluk.
- Megyek is és megnézem mi a választék. Addig te keress valami nézhetőt, de esedezve kérlek, hogy ne Ryan Gosling legyen a főszereplő. – Feltápászkodtam az ágyról.
- Fagyin kívül kérsz még valamit? – Vigyorogtam rá, mert közben felidéződött bennem az iménti wodoo szertartásos dolog, vajon a nők ilyenkor tényleg elátkozzák az exeket? Azt hiszem, hogy ez is egy olyan dolog, amit jobb ha nem tudok.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 14.03.23 23:33

- Néha nem csak erről feledkezel meg… - a szavak még azelőtt csúsztak ki a számon, mielőtt még végig gondolhattam volna őket, de már nincs mit tenni, ráadásul, ha igazán őszinte akarok lenni, akkor be kell, hogy lássam, nem bánom, hogy így történt. Talán a seb az oka, ami még mindig ott sajog a szívemben és a lelkemben, hiába sikerült gyakorlatilag kidumálnia magát a pácból, talán a keserűség, hogy nem olyan hosszú időn belül már a második eset, hogy nem volt őszinte… passz, mégis előcsalogatta őket belőlem. Úgy tűnik időről-időre elfelejti kik és mik vagyunk mi egymás számára, hogy mennyi mindenen mentünk már át együtt, a titkainkat, az élményeinket, mindent, amitől „ketten vagyunk a világ ellen”, máskülönben nem érezné úgy, hogy bármit is rejtegetnie kell előlem. Értem, hogy jót akart, hogy a szándéka nemes volt, de tettünk egymásnak egy fogadalmat, hogy sosem hazudunk vagy titkolózunk egymás előtt, legyen szó bármiről is, hanem együtt nézünk szembe a dologgal és meg is oldjuk… Hinni szeretném, hogy képesek vagyunk rá, hogy visszatérhetünk ehhez a döccenők után és soha senki és semmi nem állhat közénk, még mi magunk sem, mert ha mégis, abba belehalok. Nem tudok elképzelni egy olyan életet, aminek Ő nem a része és nincs mellettem, egyszerűen nem következhet be.
- Azt mondod? Pedig szerintem tudnám fokozni... – kihívóan pislogtam Rá, közben az agyam önkéntelenül is elkezdett azon pörögni, hogy vajon mi lehetne még az Alkonyatnál is nagyobb megpróbáltatás számára. Ha már egyszer annyira vezekelni akar… Hm-hmm…
- Mi kivetni valód van Ryanben??? A világ egyik legjobb pasija és még tehetséges is! – félig duzzogva, félig álmodozva tettem fel a kérdést, de aztán megadóan megvontam a vállam, tudomásul véve, hogy ma bizony nem lesz itt semmi Gosling…
- Hát akkor marad a Szürke ötven árnyalata, arról legalább tudom, hogy tetszene… - gonoszkodtam kicsit, ám ezzel gyakorlatilag öngólt rúgtam, nem csak, mert a témája kissé zavarba hoz hála a tapasztalatlanságomnak, de eszembe juttatta azt is, hogy nemrég hol és milyen körülmények között találtam Rá, illetve miket tudtam meg Dylantől. Baszki! Christian Grey hozzá képest szende ministráns fiú...
- Ne mondj semmit… korai volt ezzel viccelni… - gyorsan magam elé húztam a laptopom, hogy böngészni kezdhessek a filmtárban.
- Csak fagyit… rengeteg karamell sziruppal. – ekkor ismét megszólalt a telefonom, ki tudja hanyadjára már a nap folyamán, a képernyőn Dylan Hanning nevével.
- Esetleg talán még egy bérgyilkost is… - nyöszörögtem, miközben bontottam a hívást. Ismét. El kell, hogy ismerjem, kitartó egy alak, bár az okát nem egészen értem. Nem volt elég az a múlt éjszaka? Mit akarhat?
- Mit szólsz a Boldogító talánhoz? Patrick Dempsey. Vagy nézzek valamit Keanu Reevstől inkább? – pillantottam fel Rá, épp mikor az ágyamon lévő telefonon egy üzenet jelent meg.
„Kérlek vedd fel Hercegnő vagy kénytelen leszek oda menni Hozzád!”

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 16.03.23 12:19

Kíváncsivá tett, szerettem volna, ha bővebben kifejti, hogy mire is akart ezzel célozni, de inkább nem kérdezősködtem, mert túlságosan törékeny még a köztünk lévő béke. Néha csak jobb elengedni a dolgokat, anélkül, hogy igazán a mélyére akarnánk ásni. Elhatároztam magamban, hogy minden témát óvatosan fogok megközelíteni, hiszen fenének se hiányzik egy újabb napokon át tartó mosolyszünet, elvégre most is majdnem beledöglöttem a hiányába. Josie annyira az életem részévé vált, hogy a jövőmet elképzelhetetlennek tartom nélküle. Tudom ez a ragaszkodás kissé betegesnek tűnhet, de talán ráfoghatjuk arra, hogy közel sem az, amíg kölcsönös.
- Szerintem meg az okos kis fejedben lévő kreativitásodat nem pont ellenem kellene felhasználnod. – Mosolyogtam rá a már védjegyemmé vált módon, ami elég hatásos lehet arra, hogy megenyhüljön és letegyen arról, hogy fokozza a kínzásommal kapcsolatos terveit.
- Irritál és szinte az összes filmjében hősszerelmest alakít, undorító. – El is fintorogtam magam a hatás kedvéért. Igaz vannak még a listámon ilyen irritáló színészek, akik miatt képtelen vagyok megnézni egy remek, katartikusok által is elismert filmet csak mert nem szimpatizálok az egyik szereplővel.
- Áúú! Ez aztán övönaluli volt. – Azt hiszem valami ilyesmi mikor a tanítvány túltesz a mesterén. Határozottan megérdemeltem, de azzal csak meghazudtolnám magam, ha nem akarnék visszavágni.
- Grey… - Próbáltam kimondani a nevét nevetés nélkül, de kudarcot vallottam.
- Valami frappáns visszavágót akartam, de vele poénkodni még viccnek is rossz lenne. – Egy újabb színész, aki irritál és érhetetlen módon magasztalják a nők.
- Rengeteg karamell. – Mosolyogva ismételtem el a követeléseit, mert még mindig csodálatraméltó, hogy mennyire egyezik az ízlésünk. Már azon voltam, hogy megindulok, de megtorpantam mikor Dylan nevét láttam meg a telefon kijelzőjén. Annyira dühbe jöttem, hogy láttam, hogy mozog Josie szája, de már képtelen voltam felfogni, hogy mit mondott.
- Mit akar tőled? – Próbáltam féken tartani a dühömet, mert nem rá haragszom, hanem erre a levakarhatatlan féregre, de egyszerűen tudnom kell, hogy miért ilyen kitartó. Esetleg volt valami, amivel Josie bátorította? Csókolóztak, vagyis Dylan megcsókolta, de ez még nem jelent semmit, legalábbis remélem Josienak semmiség volt.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 16.03.23 13:25

A mosolya és az oda-vissza vágóink pokolian hiányoztak ebben a pár napban és úgy összességében minden, ami Ő. Ez volt a leghosszabb idő, amit egymás nélkül töltöttünk, amíg nem találkoztunk vagy legalább beszéltünk telefonon. Nagyon megviselt, azt pedig kétlem, hogy még egyszer kibírnám, éppen ezért kapaszkodom a reménybe, hogy soha többet nem kerül rá sor. Hinni akarom, mert hinnem kell, hogy semmi sem választhat szét bennünket, hogy a kapcsolatunk mindent kibír és a nehézségektől csak erősebbek leszünk. Mert másképp egyszerűen nem lehet, nem igaz? Hiába piszkált annyit a család vagy épp Trystan, hogy amit művelünk az már beteges, hogy már olyan, mintha bele lennék esve Chasebe és fordítva, tudom, hogy tévednek és ami köztünk van az… természetes, normális, helyes. Különleges kötelék, amit mások nem értenek, de ettől még így jó és soha semmiért nem cserélném. Az pedig, hogy néha a gondolataim rossz útra tévednek… a csókra és a fürdőben látottakra vagy épp arra a szobára, ahol megtaláltam… ahogy megtaláltam… mindez az én problémám és valahogy felülkerekedem majd rajta. És az álmokon is, amik miatt egyelőre fenyeget a kárhozat… De Őt akkor sem veszíthetem el…
- Azok után pláne nem kellene vele viccelődnöd, hogy az első könyvet épp Tőled kaptam, hogy olvassam el… - gyanakodhattam volna már csak a borító miatt is, hát még mikor Chase kuncogott, ahogy azt mondta ez amolyan ismeretbővítő könyv, sokat lehet belőle tanulni. Emlékszem az elején csak a fejemet fogtam a csaj belső monológjaitól, aztán mikor bejött a képbe a szerződésesdi meg a játszó szoba… baszki…. égett a fejem a zavartól. El is dugtam a könyvet, nehogy anya megtalálja, éjszakánként pedig mikor olvastam… hátöhm… maradjunk annyiban, hogy meghatározó élmény volt. Ez az elvetemült alak pedig csak nevetett rajtam, mikor beszámoltam neki a tapasztalataimról és egy csomót piszkált utána, hogy nem akarom-e folytatni… Ki hitte volna, hogy valamivel később a valóságban is látok olyasmit, amiről korábban csak olvastam… Már majdnem feloldódtam teljesen és elvesztem a jó hangulatban, ám aztán Dylan Hanning úgy döntött folytatja a zaklatásomat.
- Ez az egymilliós kérdés bácsikám… - vettem a kezembe ismét a telefont, közben végig görgettem néhány korábbi üzeneten.
- Bocsánatot kért többször is azokért, amiket mondott nekem, a helyekért ahová elvitt… - még nem beszéltünk az aznap este történtekről, arról, hogy mi történt miután Dylan kocsijába ültem és az igazat megvallva félek is tőle egy kicsit. Nem ítélem el azokért, amiket láttam és hallottam, de azt hiszem még nem dolgoztam fel teljesen, amiket megtudtam Róla és elvileg ez nem is minden…
- Azt mondja sajnálja, hogy lesokkolt és amiket csinált… és aggódik, mert a baleset óta nem hallott felőlem. Szégyelli, hogy azért, mert rühell Téged nekem is ártott és helyre akarja hozni. Legalábbis ezeket írta vagy hagyta a hangpostámon. Nem mindent hallgattam le vagy néztem meg… kicsit sok volt az egész egyszerre. Azt is mondta, hogy bőven lenne még mesélni valója, de… - megráztam a fejem – nem akarom… - kerültem a tekintetét. Nem tudhatja miket mondott Róla Dylan vagy a nők akikkel találkoztunk, sem azt nekem miket kellett csinálnom... És egyszer beszélnünk kell róla, tudom, hogy nem ússzuk meg, de, mi lesz vajon utána?

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 25.03.23 11:39

Túl sok minden történt mostanában, de Josie még csak a felét se tudja, de neki már ennyi is elég volt ahhoz, hogy beteljen nála az a bizonyos pohár. Szűntelenül agyalok, mert próbálok rájönni arra, hogy hogyan tudnám megoldani ezt a rengeteg mindent, amivel hirtelen szembe találtam magam. Már magában az is eléggé felforgatta az életemet, hogy a gonosz nővérem atombombát zúdított rám, de ha még ez nem lett volna éppen elég… Újabb és újabb problémámat sodort elém az élet. Oké, be kell látnom, hogy néhány problémáért én vagyok a felelős, de vannak olyanok is, amikről nem tehetek, vagy nem egészen. Ez is túl bonyolult, minden csak attól függ, hogy honnan próbálom megközelíteni az adott problémát. Tessék! Már saját magamnak is hazudok! Végre egyszer az életben vállalnom kellene a felelősséget tetteimért. Egyedül csak azért nem tudom magamat okolni, hogy Josie nem vér szerinti családtagom, mert ahhoz nekem semmi közöm, viszont ahhoz, hogy nem mondom el neki és milyen érzéseim vannak… Na arról már tehetek. Meg arról is, hogy úgy döntöttem, hogy inkább elmenekülök és azon a helyen meglátott és ha már itt tartunk, akkor abban is hibás vagyok, hogy megdugtam azt a lányt, akit sose kellett volna. Basszameg! Jobban belegondolva rengeteg mindent basztam el, de talán még most se késő mindent helyrehozni.
- Remélem egyetlen szavát se hiszed el. – Idegesen túrtam hajamba, már a túlzásba vitt karamell gondolata se tudott lázba hozni mindezek után…
- Az a Dylan Hanning akit én ismerek az nem sajnál semmit. Szeret másokkal szórakozni és semmit se csinál véletlenül. – Túl jól ismerem, hiszen egykor legjobb barátok voltunk.
- Iszonyúan ért ahhoz, hogy manipuláljon másokat. – Ekkor hirtelen jött a megvilágosodásom és rá kellett jönnöm, hogy mi volt az, amit Josie nem mondott el és nem véletlenül. Azért nem mondhatta, mert valójában nem is tudott róla.
- Mindent, amit aznap veled tett csak azért csinálta, hogy én szenvedjek. – Ismét hajamba túrta, nem érdekelve, hogy mennyit vesződtem vele reggel a tükör előtt.
- Gondolom arról elfelejtett beszámolni, hogy végig a vonalban voltam, hogy minden átkozott szót halljak, sőt képes volt videóhívásban ripacskodni. Akarta, hogy lássam hová visz téged, de mindig túl későn értem oda. – Szégyenkezve lesütöttem a szemem, mert ha gyorsabb lettem volna, akkor nem történik meg vele a beleset, ahogy akkor sem, ha nem okozok neki ekkora csalódást, hogy inkább Dylan társaságát válassza menekülés gyanánt.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 25.03.23 12:44

Az a nap alapjaiban rengette meg az egész világomat, ami azóta sem állt helyre bennem. Az a nap ráébresztett arra, hogy minden, amiben korábban hittem pusztán illúzió, én pedig rettenetesen naiv voltam, amióta csak az eszemet tudom. Nem az botránkoztatott meg, amit megtudtam Róla, hiszen legyünk őszinték, kiskorom óta tisztában vagyok vele, hogy a nagybátyám vérbeli kurvapecér, valaki, akire igazán illik a mondás, „két végén égeti a gyertyát”. Nem, a családom jó ideje gondoskodott róla, hogy tisztában legyek Chase minden bukásával, hibájával, a pletykákkal, amik Róla terjengenek, az este hallottak legfeljebb csak tovább árnyálták a képet, alaposabban kirajzolták azt, amiről korábban csak feltételezéseim voltak. Mégsem ítélem el ezekért, mert én ismerem azt az oldalát is, amit senki más, látom azt az embert, akivé válhatna, ha a körülmények engednék számára. Nem, a bajom nem ezzel van, hanem azzal, hogy hazudott nekem, titkolózott előttem és emiatt kerültünk ebbe a helyzetbe, amiben most vagyunk. Persze igen, az előbb megmagyarázta, hogy miért tette és megbocsátottam Neki, a tényen azonban, hogy képes volt ezekre, mit sem változtat. A bizalmam megingott Benne, ahogy a hitem is abban, hogy én más vagyok számára, mint a többi ember, különleges, ahogy Ő az nekem. Ha valaki egyszer hazudott az megteszi máskor is, nem igaz? Hogyan tudnék ezen túllépni és újra elhinni, hogy hozzám mindig teljesen őszinte és feltétel nélkül bízhatok Benne? Mert valahogy sikerülnie kell, különben mégis hogyan lehetnénk ketten a világ ellen?
- Kissé bajban vagyok azzal, hogy kinek mit higgyek el a történtek után… - korábban mindig mindenkiről rögtön a jót feltételeztem, egyből a jót kerestem, de egy ekkora pofára esés után már félek és teljesen össze vagyok zavarodva. Dylan őszintének tűnt aznap este, nem csinált titkot abból, hogy gyűlöli a nagybátyámat, ahogy abból sem, hogy a célja az, hogy megváltoztassa a fejemben élő képet Róla. Talán valóban manipulátor, tényleg okkal tett mindent, de voltaképp igazat mondott nem?
- Tudtam, hogy miért visz azokra a helyekre. Azt hitte, ha megmutatja a mocskot, amiről szerinte nem tudtam, majd megundorodom Tőled. – csóváltam meg a fejem bizonytalanul.
- Tény, hogy sikerült megdöbbentenie és igen, akadtak sokkoló dolgok, de a családunk alaposan felkészített már az évek alatt, szóval maximum az lett volna atombomba, ha közli, hogy még embert is öltél. – bár mivel Róla van szó, talán még ezen is túl tudnék lépni.
- Saját magad többet rontottál a helyzeten, mint ő. – ismerem be halkan. Megdöbbentett, hogy ezt képes voltam kimondani, de az még inkább, amivel Chase nem sokkal később előrukkolt.
- Hogy mi???? Te…. Te végig…. és mindent…..? – azt hiszem padlót fogtam. Hogy nem vettem észre? Dylan tényleg képes volt erre? Uramisten! Akkor láthatta a táncot, amit Dylan zsarolt ki belőlem és hallhatta, amiket mondtam Róla… Basszameg!
- Nem… nem tudtam… - zavartan a hajamba túrtam és elfordítottam az arcom, hogy ne lássam a reakcióját és össze tudjam szedni magam. A tekintetem a csuklómra siklott, ahol a hegemen állapodott meg, ami már örökre emlékeztetni fog a történtekre.
- Úgy tűnik tényleg szar emberismerő vagyok… - először Trystan, aztán Ő és most Dylan… Ekkor újra megszólalt a telefonom, a kijelzőn pedig Dylan neve villant fel és egy üzenet:
Indulok…

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 25.03.23 20:32

- Touché. – Ez aztán egy jól bevitt találat volt. Egészen annyira, hogy nem is látom értelmét annak, hogy vitatkozzak vele, mindössze csak elismerem a vereségemet. Nem is hibáztatom azért, ha már nem tudja, hogy kinek mit higgyen, sőt ha már nem bízik bennem és az én szavahihetőségemben is kételkedik. Hiszen okot adtam rá, de minden erőmmel azon vagyok, hogy szép lassan újból visszaszerezzem a bizalmát.
- Nem öltem embert. – Halvány mosolyommal arcomon adtam tudtára. Habár rólam nagyon sok mindent el lehet mondani, rengeteg mindent tettem, olyan dolgokat is, amikre nem feltétlen vagyok büszke, de egy biztos, hogy nem vagyok gyilkos. Kurvapecér, önző, szarházi és még sorolhatnám a jelzőket, amik rám illenek, de ezzel Josie mindig is tisztában volt.
- Remekül értek ahhoz, hogy elbasszam a dolgokat. – Nem is akartam leplezni előle, hogy végig suhant a megbánás az arcomon. Közben újra és újra idegesen hajamba túrtam. Egészen biztos voltam benne, hogy a frizurám inkább már egy elcseszett madárfészekre hasonlít.
- Zsaroltam, fenyegettem, könyörögtem neki, hogy téged hagyjon ki a játszmáiból, de teljesen elvakította a bosszú. Valami beteges módon a fejében volt annak értelme, hogy a múltban elkövetett hibámat ellene veled bosszúja meg rajtam. - Bőven van, amit nem szeretnék, hogy napvilágra kerüljön, de Dylan közreműködésének hála rengeteg múltban elkövetett tettemről hallhatott. Ennek ellenére is még mindig képes szóba állni velem.
- Mindent hallottam és Dylan megmutatta azt is, amit szerinte érdemes volt látnom. – Nem akarom őt még ennél is jobban zavarba hozni. Elég, ha mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy akkor este miféle mondatok hagyták el Josie csókos ajkait és persze az a tánc… A mai napig kísért minden egyes magányosan eltöltött éjszakámon.
- Még csak ez hiányzott. – Keserűen felnevettem. Szinte még be se gyógyultak rendesen a múltkori összecsapásunkkor szerzett ütések nyomai, de máris készen állok arra, hogy újból átrendezzem annak a pojácának a képét.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 25.03.23 21:41

- A fájdalom és a csalódás olykor a legszörnyűbb dolgokra képes rávenni az embert… - elég csak a szűk környezetemen végig néznem ahhoz, hogy lássam, mennyire képesek az emberek kifordulni önmagukból, ha sérelem éri őket. Ott van például anya, akit sért, hogy nagyapa nem benne gondolkodik, mint elsőszámú utód a cég élén, ezért aljas módszerekhez folyamodott, hogy megfúrja Chase bácsi projektjét és azóta is rendszeresen gáncsoskodik ellene a papánál és olykor nálam is. Vagy Trystan, aki undorító dolgokat mondott a családomról, legfőképpen Chaseről, amikor kénytelen voltam faképnél hagyni őt Miatta, aztán pedig átcsapott zaklatóba és a frászt hozta rám.
- Nem értek egyet a módszerével és haragszom is rá a történtek miatt, de valahol mégis megértem. – pillantottam fel Rá.
- Te elvettél tőle egy számára fontos személyt, akibe akkor szerelmes volt, Neked viszont igazán semmit sem jelentett, így ő úgy döntött szintén elvesz Tőled egy fontos személyt, hogy átérezd a kínját. Van értelme, nem csak az ő fejében. – ettől függetlenül bánt, hogy belekeveredtem ebbe az egészbe, ahogyan az is, hogy Dylannek azért volt esélye rá, hogy próbára tegyen minket, mert Ő lehetőséget teremtett rá a hazugságaival. Az egész helyzet el van cseszve, de a múlttal már nem lehet mit tenni, maximum valahogy tovább lépni.
- Mindent… - uramisten. Az arcomból hírtelen szökött ki minden vér, a mellkasomra pedig mintha csak valaki ráült volna, alig kaptam levegőt. Kétségbeesetten pörgettem vissza mindent, amit mondtam, próbálva megállapítani, mégis mennyire lehet rossz a helyzet, az eredmény pedig… Basszus! Persze megpróbálhatom kidumálni, hogy pusztán szerepből beszéltem, hiszen Dylan erre kért, de… a tánc és a többi… Kínomban nyöszörögtem egyet.
- Nem… nem nem nem… - pislogtam a telefonomra, közben újra elfogott a pánik. Ha Dylan most csakugyan idejön, akkor itt bizony kő kövön nem marad, pedig már így is nagyon szar a helyzet. Nem engedhetem őket össze… tennem kell valamit! Felvettem végül a telefont az ágyról, hogy aztán egy mély lélegzetet véve lenyomjam a hívás gombot, pillanatokkal később pedig meghalljam az ismerős, kellemesen mély hangot.
- Josie! Hálistennek! Már úton vagyok hozzád. Én…
- Kérlek ne gyere ide! – ügyet sem vetettem az udvariaskodásra vagy bármi másra, egyből a lényegre tértem.
- Látni szeretném, hogy nincs bajod és megmagyarázni a múltkor történteket.
- Nincs mit magyarázni Dylan. Chase elmondta mit csináltál egész este…
- Hát persze, hogy el… gondolom Te pedig ittad minden egyes szavát és örültél, hogy megbocsáthatsz neki, amiért hazudott és megbántott Téged.
- Ez nem a te dolgod! Nem akarom, hogy ide gyere és beszélni sem akarok többet veled!
- Nézd, tényleg nagyon sajnálom a történteket, szemét voltam, de azt nem sajnálom, hogy fel akartam nyitni a szemed. Az igazat mondtam neked róla Josie és tartom, amit mondtam, jobb lenne, ha messzire elkerülnéd.
- Nehéz lenne, mert most is itt van.
- Hát ezért nem akarod, hogy oda menjek? Tudja, hogy beszélünk? Félsz tőle?
- Nem félek és nincs titkolni valóm Dylan, ki vagy hangosítva. Azért nem akarom, hogy ide gyere, mert nincs miről beszélnünk. Értem miért csináltad, amit csináltál, de én ki akarok maradni a csörtétekből és azt sem akarom, hogy bántsd Őt. Elbaszta igen, de az már a múlt, tovább kell lépj rajta.
- Ha nem most akkor máskor, de mindenképp találkozni akarok veled Josie. Négyszemközt. Rajtad áll, hogy most megyek oda vagy máskor szakítasz rám időt, de tudd, hogy nem adom fel. – idegesen pillantottam fel Chasere, félve a reakciójától. Nem akarok bajt, nem akarom, hogy újra verekedjenek…
- Most biztosan nem…
- Akkor holnap délután.
- Én nem…
- Kettőre ott leszek Hercegnő. – meg sem várta a válaszom, bontotta a vonalat. Basszameg…

Outfit: Szürke sütiszörnyes póló, fekete sort

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie 07.04.23 12:31

Nem tudom. Egyszerűen csak nem tudom, mert mostanában minden annyira bonyolult, hogy lassan kiérdemelhetném a legtöbb túlgondolásért járó díjat. Ami nekem jó az nem feltétlenül jó neki is és ez fordítva is igaz. Mégis azt akarom, hogy főleg neki legyen jó és valamiért mégse esik nehezemre félretenni az önzőségemet, ha Róla van szó. Josie a világot jelenti számomra, ezért csak is a lehető legjobbat akarom neki. Ez van akkor, ha van az életünkben egy olyan személy, akiért a saját önzőségünket is képesek vagyunk háttérbe szorítani.
- Enyhítő körülmény lenne, ha azt mondanám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy az a nő számára nem csak egy újabb játékszert jelentett? – Josie pontosan tudja, hogy milyen ember vagyok valójában. Elfogad olyannak amilyen vagyok, de mégis szeretném neki megmagyarázni a történteket. Egyszerűen csak azt akarom, hogy ne gondoljon ennyire lelketlennek, hogy a legjobb barátom szerelmével is képes vagyok kefélni miközben tisztában vagyok az érzéseivel. Francokat! Ha tudtam volna, akkor nem engedtem volna annak a csajnak, hogy rám másszon, sőt sose raktam volna bele a farkamat se. Mégis hibáztathat Dylan ezért engem, de ehhez is két ember kellett. Azt a nőt senki se kényszerítette semmire, sőt szinte már aranytálcán kínálta fel magát nekem.
- Hercegnő? – Biztos voltam benne, hogy szemöldököm csaknem felszaladt a hajvonalamig miután meghallottam, hogy Dylan mocskos pofájával azt a becenevet használja rá, amit csak is kizárólag én szoktam. Pontosan tudtam, hogy ez mennyire szándékos cselekedet a részéről, ez is csak provokáció.
- Nem szeretném, hogy találkozz vele, viszont nem is tilthatom meg. – Hangosan felsóhajtottam, így próbáltam kiadni magamból a felszültséget, de ez túl kevés volt ahhoz. Konkrétan agyvérzés közeli állapotban érzem magam már csak attól is, ha arra gondolok, hogy ez a mitugrász nem fog leállni és csak azért, hogy nekem keresztbe tegyen állandóan a közelében akarna legyeskedni.
- Annyit ígérj meg nekem, hogy óvatos leszel. Dylan pontosan tudja, hogy mit kell mondani másoknak, elképesztően meggyőző személyisége van annak a rohadéknak. – Még mindig a kapcsolatunk helyrehozásán dolgozok, hogy minden olyan legyen, mint régen. Egyáltalán nem hiányzik, hogy Dylan teletömje a fejét és ellenem hangolja, mert a múlt sérelmeit képtelen elengedni. Már csak abban bízom, hogy nem tudja befolyásolni Josiet, mert a kapcsolatunk igaz megingott mostanában, de mégis mi voltunk mindig ketten a világ ellen.

Tárgy: Re: Two against the world - Chase & Josie

» Josie & Chase
» Because of you - Chase & Josie
» When It's All Over - Chase & Josie
» Beggin' - Josie & Chase
» Secrets - Chase & Josie

Two against the world - Chase & Josie

Two against the world - Chase & Josie

Similar topics

Similar topics