Beggin' - Josie & Chase

Tárgy: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 13:25

Átkozott vasárnapok. Mindig is gyűlöltem ezeket a családi villásreggeliket, mert általában másnaposságtól sajgó fejjel esem be és minden erőmre szükségem van, hogy leplezzem a szenvedésemet. Ezek a csodálatos villásreggelik csak egy újabb okot adnak apámnak, hogy kifejezze nem tetszését az életmódommal szemben. Leszarja, hogy a hét öt napjából még a belemet is kidolgozom, de a hétvégét szeretném végig lazítani. Többségben sikerül is átesnem a ló túloldalára, ettől akad ki a legjobban az öreg és őszintén néha csak azért iszom magam mocskos részegre, hogy okot adjak, hogy provokáljam… Hogy vegye már észre, hogy az életemben nem mindent tud irányítás alatt tartani, mert ha úgy élnék, ahogyan elvárnák tőlem, akkor már legalább tíz éve házas ember lennék és vagy fél tucat unokája lenne.
Tradíció, hogy mindig ugyan annál az asztalnál ülünk, ahogyan az is, hogy én vagyok az utolsó, aki megjelenik. Viszont most a változatosság kedvéért nem késtem el. Sikerült felkelnem már az első ébresztőre, bőséges szitkozódások közepette. Gyors lezuhanyoztam, hogy valamennyire emberinek nézzek ki, majd magamra öltöttem az elit sznobok által hordott ruhákat, mert itt életben van a „dress kód” és persze hozzá a jól bevált napszemüvegemet, mert persze, hogy a teraszra kell ülnünk, mintha ezzel is gyötörni akarnának, ez a szenvedés a másnaposságomért.
- A szokásost? – Lily suttogva mellém lépett, miközben ügyesen egyensúlyozott egy italokkal telepakolt tálcát.
- Túl jól ismersz. – Villantottam rá a szokásos becserkésző mosolyomat. Szerencse, hogy napszemüveg van rajtam így pofátlanul bámulni tudtam azokat a kebelcsodákat. Olyan feszes volt a fehér ing rajta, hogy a gombok akármelyik pillanatban feladhatták volna a harcot… De jó is lenne.
- Köszönöm. – Hagytam, hogy menjen a dolgára, ahogyan én is haladtam a szokásos asztal felé, már attól jobban érzem magam, hogy perceken belül Lily felbukkan egy jó nagy pohár Bloody Maryvel.
- Ma chére famille! - Üdvözöltem az egybegyűlteket miután ledobtam magam a fonott kerti székbe. Apám szokásához híven bele volt bújva az újságjába, gondolom érdekesebb az üzleti rovat, mint a kicsapongó fia jelenléte.
- Hercegnő! – Josie a jobbomon ült, megfogtam apró kezét, hogy leheletnyi finom kézcsókkal üdvözöljem. Közben erősen próbáltam ignorálni nővérem panaszkodását. Bryan egy igazi hős, hogy még ennyi év után is képes elviselni, csodálom is sógorom kitartását.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 15:05

Az elmúlt néhány évben, mióta visszaköltöztünk Londonból a nagyi halála miatt, édesanyám kitalálta, hogy szeretné, ha a család minden vasárnap összegyűlne villás reggelizni, hogy némi minőségi időt töltsön együtt, át tudja beszélni, hogy kivel mi történt a hét folyamán és ami talán a legfontosabb… szemmel tudja tartani nagyapát, akit semmilyen körülmények között nem akart egyedül hagyni. Habár az öregnek azt sikerült „kiharcolnia”, hogy anyu ne a régi szülői házba költöztessen be minket, ezáltal megmaradt a privát kis tere, de anya abból mégsem engedett, hogy a közelben legyünk, így gyakorlatilag két utcányira a nagyapa házától vásároltunk sajátot. Azóta együtt töltünk minden vasárnapot, ünnepet, stb. ráadásul mivel anyu is beszállt a családi vállalkozásba, már ezekre a puccos fogadásokra, rendezvényekre is folyvást elrángatnak, mondván, úgyis nemsokára velük dolgozom majd én is, jobb, ha már most átlátom az egész működését. Na persze. Pedig én már eddig is világosan láttam mi folyik benne. Nagyapa irányít, Chase bácsi keményen dolgozik és bizonyítani akar nagyapának, hogy egy nap majd gond nélkül át tudja venni tőle a vezetést, anya pedig akadékoskodik és újabban be akarja bizonyítani nagyapának, hogy inkább ő rá kellene majd bíznia a céget, mert a nagybátyám felelőtlen. Chase és anya egymást ölik az irodában és azon kívül is, apa és én pedig csendes megfigyelőként a ring két oldaláról figyeljük a történéseket. Szép kép, nem igaz? Tökéletes koronája ennek a szokásos vasárnapi családi tortúra.

Teljesen elmerültem a gondolataimban és csak akkor eszméltem fel, amikor a nagybátyám helyet foglalt mellettem és egy kézcsókkal üdvözölt. Egyből felderült az arcom, annak ellenére is, hogy anya azonnal panaszkodni kezdett az üdvözlés módjára.
- Mon oncle, tu es magnifique comme toujours! – kacsintottam rá. Időközben megjelent mellettünk egy pincér a korábban kikért italokkal. Nagyapa és apa elé kávét rakott, anya zöldteát kért, én pedig egy kis narancslevet.
- Szóval… - kezdett bele anya, majd rosszallóan a papa felé fordult. – Megtennéd apa, hogy most már abbahagyod az olvasást?
- Persze… - sóhajtott az öreg és összehajtotta a lapot, amit aztán az asztal szélére helyezett.
- Köszönöm. Szóval… kinek milyen hete volt? Történt valakivel valami izgalmas? – pillantott körbe várakozásteljesen.
- Én elkészültem három új fejezettel… - szólalt meg apa kötelességtudóan, kezdve a sort.
- Nyélbeütöttem az üzletet a kínai befektetőkkel. Holnap pedig lesz egy találkozóm McGraweékkel az új szállodaprojekt kapcsán. Te is ott leszel, igaz Chase? – fordult nagyapa a fia felé.
- Ez pompás apa.
- Gratulálok nagyapa. – kortyoltam a narancslevembe, mikor egyszer csak anya felém fordult.
- Na és veled mi történt Josephine? Nem szeretnél mesélni valamit?
- Nálam… nem volt semmi különös. Írtunk két témazárót a héten, az utolsókat a vizsgák előtt és…
- Értem, szóval semmi különös. Nekem viszont egészen érdekes élményben volt részem nemrég. Ez találtam a tizenhat éves lányom táskájában… - ezzel anya egy csomag óvszert tett le elém az asztalra. Ahogy megpillantottam kis híján a narancslevembe fulladtam, el is kezdtem köhögni, amit csak nagyon nehezen tudtam abbahagyni.
- Te… te turkáltál a táskámban? Hogy merted???
- Megmagyaráznád ezt kisasszony? Most!
- Én… - ijedten pillantottam apára, aki döbbenten pislogott rám, majd nagyapára, aki szóhoz sem jutott, végül Chase bácsira. Basszameg. Nem mondhatom meg anyának, hogy ez honnan is van, mert akkor megint őt kezdené el szapulni, ráadásul félek, hogy a végén más is kiderülne arról a délutánról, ami sosem történhet meg.
- Felvilágosító órán kaptuk… az iskolában.
- Az iskolában.
- Igen… az iskolai nővértől. Időszerűnek tartották…
- Valóban?
- Igen.
- Szóval ennek semmi köze ahhoz a fiatalemberhez, aki napjában ötvenszer keres téged telefonon? Mi is a neve…?
- T… Trystan…. Trystan Collins. És nincs… semmi.

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 15:41

Anyagias embernek tartom magam, mert mióta az eszemet tudom mindig is volt pénzem, sose kellett megtudnom, hogy milyen a nincstelenség. Ennek ellenére is volt, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy mindent a hátam mögött hagyok. Tényleg szükségem van arra, hogy apám árnyékában éljek és arra várjak, hogy feldobja a talpát? Mert nagyon úgy néz ki, hogy csak így van lehetőségem továbbjutni már ami a családi bizniszt illeti. Mégis mindig Josie jut eszembe mikor ilyen elvetemült ötleteim támadnak. Nem hagyhatok mindent hátra, nem fordíthatok hátat a saját családomnak. Egyszerűen csak nem tehetem meg, hogy fogom magam és új életet kezdek valahol, talán egy másik kontinensen. Valójában megtehetném, de akkor… Magára hagynám és sose tennék ilyet vele. Josie a bűntársam és merem azt hinni, hogy én pedig neki a legfőbb bizalmasa.
Cinkos vigyorral fogadtam Josie szavait. Egyedül csak miatta vagyok hajlandó részt venni ebben az erőltetett cirkuszban.
- Ki nem hagynám. – Dünnyögtem a poharamba, amit fél perce Lily nyomott a kezembe. Életmentő ez a vodkás paradicsomos vacak a macskajajomra.
Ma is a szokásos dögunalomra számítottam némi veszekedéssel megspékelve, de… Hálát adtam a napszemüvegnek, mert így senki sem volt tanúja kigúvadó szemeimnek.
- Jézusom Mel! Miért kell neked mindenből ekkora ügyet csinálni? Miért kell ezt az egész család előtt? Miért nem lehetett ezt négyszemközt megbeszélni a lányoddal? – Egyedül csak én látom, hogy Josie mennyire zavarban van ettől a témától? Ez az én hibám, mert én adtam neki azt a csomag óvszert, de az, hogy Mel kutakodik a saját lánya cuccai között… Ledöbbentett.
- Tényleg ennyire szereted a közönséget? – Förmedtem rá. Hát persze, hiszen a tökéletes Melanie Hammond szereti, ha a figyelem középpontjában lehet.
- Hogyan lettél ennyire frigid picsa? – Toltam fel a fejemre a napszemüveget, hogy a testvérem szemébe tudjak nézni.
- Drága megboldogult édesanyám minden nyáron elmesélte, hogy ’91 nyarán a díjnyertes rózsái tönkre lettek téve az egész kerti lugassal együtt. Ha jól számolom ekkor tizenhat éves voltál, vagy tévedek? Véletlenül nem emlékszel, hogy mi történt ’91 nyarán? – Nekem erről az esetről nincsenek emlékem hiszen még túl fiatal voltam, de anyám még rengeteg nyáron keresztül emlegette ezt a bizonyos esetet. Mel egyik hódólója hatalmasat zuhant, miközben megpróbált éjjel felmászni az ablakához. Gondolom nem abból a célból, hogy megvitassanak egy közös iskolai projektet.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 16:33

Valamiféle mennybéli csodáért imádkoztam, ami képes elterelni a témát, de egy idő után, ahogy a helyzet kezdett egyre kényelmetlenebbé válni számomra már egy zombi apokalipszissel vagy egy hatalmas meteorral is beértem volna, csak, hogy végre vége legyen. Ráadásul mikor Chase bácsi elkezdte anyámat számon kérni a rendezett jelenet miatt, egyszerre éreztem mérhetetlen hálát és rettegést. Imádom a bácsikámat és pontosan tudom, hogy ezzel is csak engem akart védeni, viszont mikor anya szemébe néztem, láttam benne azt a gyilkos fényt, ami bizony semmi jót sem ígér számunkra. Mindig is ki volt élezve köztük a helyzet, anya nem győzi emlegetni mennyire felelőtlen életmódot folytat az öccse és hogy mennyire nem örül neki, amiért mi ennyire össze vagyunk nőve, félek tőle, hogy egyszer csak eltilt minket egymástól vagy tényleg a világ végére száműz engem a biztonság kedvéért.
- Tényleg drágám, mi történt 91 nyarán? – pislogott apa kíváncsian anyára, én pedig eltakartam az arcom egy pillanatra, jelezve neki, hogy ezt most pont nem kellene szerintem tovább feszegetnie.
- Semmi közöd ahhoz, hogy hogyan nevelem a lányomat Chase, azt pedig kifejezetten megtiltom, hogy még egyszer aláásd a szülői tekintélyemet előtte, megértetted? Akkor és ott kérem őt számon, ahol és amikor csak akarom, ha pedig a kisasszonynak nincs vaj a füle mögött, akkor ez a beszélgetés nem is kell, hogy kellemetlen legyen számára! Nem így van Josephine?
- Én…
- Nyugodj meg Melanie. – szólalt meg végül nagyapa is – Josephine elmondta, hogy honnan való az a… dolog… - bökött a késsel a csomag felé – szóval a rejtély megoldódott. Egyébként eltenné végre valaki az asztal közepéről? Mégiscsak nyilvános helyen vagyunk az Isten szerelmére!
- Igen nagyapa. – gyorsan eltettem a csomagot a táskámba, miközben fél szemmel anyára sandítottam.
- Egyébként pedig… - folytatta nagyapa – Mr. Collins édesapja kiváló üzletfelem. Biztos vagyok abban, hogy a fia úriember és ha közeledik is az unokám felé, illedelmesen teszi, a megfelelő keretek között. Jól mondom Josie?
- Ig…. igen nagyapa.
- Pompás. Ebben az esetben hát mesélj ifjú hölgy… hol tartotok?
- Nem beszélhetnénk inkább a szállodai projektről? Nagyon kíváncsivá tettél…
- Ügyes kísérlet, de még várnod kell… én most erre vagyok kíváncsi. Szóval?
- Mesélj csak Josie, hiszen nincs titkolni valód, igaz?
- Nekünk még csak… egy randink volt. Vagyis… kettő. A második nem is igazán randi csak…
- Megcsókolt?
- Anyu…
- Megcsókolt?
- És, ha igen?
- Mást is csinált?
- Tudod mit? Igen anyu… lefeküdtem vele, sőt már terhes is vagyok, közben pedig rájöttem, hogy a nőket szeretem, így most jó? Ezt akartad hallani? Két törvénytelen kölyköt várok, akik feltehetőleg drogfüggőként jönnek a világra, mert titokban még lövöm is magam.
- Te… tessék? – hápogott anya döbbenten, mire apa gyorsan akcióba lépett.
- Csak viccelt drágám! Rossz vicc volt Josie! – fordult utána felém.
- Én csak… kétszer találkoztunk összesen a sulin kívül és nem csináltam semmi rosszat. Beszélgettünk, megnéztünk egy filmet, sétáltunk és igen megcsókolt, de ennél messzebb nem ment. Miért kell mindent azonnal ennyire felfújni?

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 21:52

Meg sem lep, hogy Mel nem akarja beavatni a lányát a múltjába, de nálam kiveri a biztosítékot, hogy mennyire álszent. Melanie már tizenhat évesen pontosan tudta, hogy mire is kell használni egy doboz óvszert és túlzás, hogy ennyire kiakad egy csomag bontatlan óvszer látványától.
- Kezeltetned kellene magad! – Zártam rövidre drága nővéremmel való beszélgetést. Vissza is tettem a napszemüvegemet, túl sok a fény és az inger. Nem volt túl nehéz kihoznom a sodrából, de számítottam arra, hogy apa is közbe avatkozik. Azt pedig már megszoktam, hogy ha oldalt kell választania, akkor nem mellém állna. Ebben nincs semmi meglepő, mindig is Mel volt a kedvenc.
A beszélgetés többi részében próbáltam nem becsatlakozni, inkább a kihozott reggelimet kezdtem el vájkálni egészen addig, míg majdnem bele fulladtam a vodkás paradicsomlevembe, miután meghallottam Josie frappáns válaszát.
- Na ehhez mit szólsz Mel? – Várom, hogy most következzen az a rész, hogy Josie csak azért „feleselt” így vele, mert az én befolyásom alatt áll és persze ez is annak köszönhető, hogy rossz hatással vagyok rá. Ha kell egy bűnbak, akkor engem mindig megtalál. Mikor fog rájönni arra, hogy ezzel az ellenséges viselkedésével csak eltávolodik a lányától? Ezzel csak azt éri el, hogy Josie bezárkózik előtte és nem lesz vele annyira őszinte és nyílt, mint velem.
- Azért ugye még nem kezditek el tervezni az esküvőt? – Fordultam Josiehoz. Érdekes, hogy Ford mennyire elkezdett érdeklődni az unokája randipartnere iránt, de ehhez csak annak van köze, hogy Collins a családneve. Ha egy konkurensünk fiáról lenne szó, vagy csak egy átlag ficsúrról, akkor… Nem érdekelné az egész. Honnan tudom? Apám csak azokkal a nőkkel akar összeboronálni, amik szerinte „számítanak” és hosszútávon jó befektetések.
- Jaj nekem! – Szívemhez kaptam kezeimet, már csak a drámai hatás kedvéért.
- Ha nem vigyázok a végén még megelőző! – Néhány éve azért van még odáig, hogy törvényesen megházasodjon, de mire eljön annak az ideje… A jövőmet még akkor sem látom úgy, hogy akkora már házas ember leszek gyerekekkel.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 22:31

- Ezért a viselkedésért még otthon számolunk Josie! – sziszegte anya, féloldalt Chasere sandítva, én pedig pontosan értettem ennek a mondatnak a valódi üzenetét: „otthon már nem lesz ott a nagybátyád, hogy megvédjen!”
- Alig várom. – sóhajtottam elkeseredetten, közben pedig el is kezdtem gyűjteni lélekben az erőt, hogy mire eljutunk a másfél-két órás prédikációig már fel legyek készülve. Bárcsak én is bedobhatnék előtte néhány pohár piát, biztos sokat lendítene a helyzetemen.
- Olyan jó, hogy rád számíthatok Chase bácsi… - hangomban nem kevés irónia csengett, ahogy felé fordultam. Most komolyan még ő is képes belekapaszkodni ebbe a témába? Nem elég nekem anya és nagyapa? Na, de megállj csak bácsikám…én nem felejtek.
- A szomorú az drága fiam, hogy bár te ezzel most csak viccelődsz, jelen állás szerint mégis nagy esélyt látok arra, hogy Josie előbb házasodjon meg, mint te. – szólalt meg nagyapa ismét, miközben hozzáfogott a rántottájához.
- Mondanom sem szükséges gondolom, mennyire elkeserít az, amennyire felelőtlenül éled az életed. Iszol, nőket hajkurászol, dorbézolsz, mintha másról sem szólna az élet, tőlem mégis nagyobb feladatokat szeretnél kapni. És csodálkozol, hogy képtelen vagyok téged komolyan venni? Mégis hogyan adhatnám számos ember megélhetését… az életüket olyan ember kezébe, aki még a sajátjával sem boldogul? – szegezte neki a kérdést. Én próbáltam egy kicsit kihasználni, hogy végre nem én vagyok terítéken és végre más kapja az ívet, ám ahogy elhallgattam nagyapa panaszáradatát, képtelen voltam csendben maradni. Fájt, amiket neki mondott.
- Miért baj az, ha valaki a munka mellett szeretné egy kicsit jól érezni magát? Úgy értem… a bácsikám egyszer sem ment be az irodába részegen, nem mondott még le egyetlen tárgyalást sem, sőt, új ügyfeleket is hozott a vállalathoz, nem? Akkor… nem lehet, hogy a szabadidejében egy kicsit kiengedhesse a gőzt?
- De a nagybátyád már nem kamasz, ideje lenne megállapodnia! Ehelyett tele az internet a hódításaival, róla pletykál a társaság és…
- Hát miért nem állítod le őket? Miért nem állsz ki mellette? Egy jó apának nem ez lenne a dolga?
- Josie! Kérj bocsánatot…
- Nem, nem kérek. Jobb lenne, ha most elvenne valami nőt kötelességből, aztán pár éven belül, miután füvel-fával csalták egymást elválnának nagy botrányok közepette?
- Josie!
- Miért nem tudtok legalább egy kicsit lazábbak lenni? Mindenkire rászálltok, aki akár csak egy kicsit is kevésbé karótnyelt, mint ti…
- Ebből most már elég legyen! – csapott az asztalra nagyapa, mire megszeppenten elhallgattam.
- Bocsánat – felpattantam az asztaltól, majd beszaladtam az épületbe, a női mosdóba, hogy egy kicsit össze tudjam szedni magam.
- Látod Bryan? Ide vezet, hogy te és az öcsém mindent elnéztek neki! Pimasz, feleselő, ráadásul most még fiúzik is. Azt hiszem újra el kell gondolkodjunk azon, hogy Svájcba küldjük…

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 17.12.22 23:57

Annyira, de annyira unom. Már megint a jól bevált forgatókönyvnek lehetünk szem és fültanúi. Melanie a szokásához híven eljátssza a hárpia szerepét, Bryan pedig a papucs férj szerepében tetszeleg továbbra is. Bryan olyan akár egy tuja, csak úgy el van a saját kis világában, nem igazán van véleménye a körülötte lévő világról, de ha mégis arra vetemedne, hogy kinyilvánítsa a véleményét, akkor a házisárkány lehurrogja. Nem is csodálom, hogy inkább csak kussol, de az már csodálatra méltó, hogy mennyi mindent képes eltűrni. Ford pedig… Minden gyerek álma egy ilyen ítélkező szarházi. Josie és én vagyunk azok, akik igazán kívülállók ebben a családban. Nem is értem, hogy minek kell hétről hétre megrendezni ezt a nyamvadt összejövetelt, ami csak arra jó, hogy a nagyokosok elmondják, hogy mennyire csalódást okozok nekik és most nem csak én voltam terítéken, hanem Josie is és ez volt, ami leginkább zavart.
Apám hozta a szokásos formáját és abban semmi meglepő sem volt, hogy miket vágott a fejemhez, mert ezeket szokás szerint mindig megkapom. Akár egy rossz vakelit lemez, amit felteszel és csak egyetlen egy számot tud lejátszani. Ez Ford és a begyepesedett világszemlélete. Attól egészen meghatódtam, hogy Josie ennyire kiállt értem, hogy nekem már meg sem kellett szólalnom. Mérhetetlenül büszke voltam rá, de egyben rettentően féltettem a következményektől is. Pont leszartam, hogy a nővéremnek még egy okot adok, hogy kiakadjon rám, de nem tudtam csak úgy tétlenül ott ülni. Felpattantam, hogy Josie után menjek, de olyan gyors volt, hogy már csak a hátát láttam, hogy beszaladt a mosdóba. Legszívesebben utána mentem volna még oda is, de nem akartam botrányt, ezért a hátamat a falnak döntve várakoztam. Rettentően hosszúra nyúló percek után vége kinyílt az ajtó és kilépett.
- Iszonyúan büszke vagyok rád! – Megragadtam és karjaim közé vontam egy szívből jövő ölelésre.
- Tudom, hogy én mondtam nekem, hogy lázadj fel, de ilyen formában talán hiba volt. – Még mindig nem engedtem a szorításból.
- Csináltass tetkót, vagy piercinget olyan helyre, amit anyád nem lát, vagy próbáld ki a füves cigit… Bármit, de értem kár volt felszólalnod. Nagyra értékelem, hogy kiálltál értem, de szerintük veszett fejsze nyele vagyok és minek is akarnánk őket meggyőzni ennek az ellenkezőjéről? Svájc kurva messze van és nem akarom, hogy oda költözz, ezért bocsánatot kell kérned anyádtól. Nem kell, hogy szívből jövő legyen, csak hihető legyen. – A tanácsaim miatt került ilyen helyzetbe, de remélem, hogy a mostanival nem lövök bakot.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 0:22

Ahogy a mosdó ajtaja becsapódott mögöttem egyszeriben utat törtek maguknak a könnyeim, én pedig leroskadtam a fal tövébe, tenyerembe temetve az arcomat. Nem értem, egyszerűen képtelen vagyok felfogni mégis hogyan születhettem ebbe a családba. Kívülálló vagyok, egy kibaszott kakukktojás, ami már messziről látszik, hogy nem oda való, ahol van… A természet otromba tréfát űzött velem, aminek úgy hiszem egy életen át fogom inni a levét. Esküszöm, ha Chase bácsi nem lenne talán már réges – rég kereket oldottam volna vagy nem is tudom… becsavarodom. Ő az egyetlen, akivel hasonlítunk, akivel mindig meg tudjuk találni a közös hangot és bármikor tudunk számítani a másikra. Vajon miért? Mert ő is kívülálló, akárcsak én? Mi lennénk a Hammond-Harmon család fekete bárányai? És vajon mi vár még ránk ezek után? Hiszen pontosan ismerem nagyapa filozófiáját arról, hogy mi történik azzal, ami nem hajlik… anya pedig ennek szellemében nőtt fel. Ezt akarná nekem is? Hajlok vagy török? Annyira nem ezt akartam mára. Pokolba kívántam az egész reggelit, de mégis eljöttem, mert tudtam, hogy legalább a nagybátyámmal megint tudok egy kicsit találkozni, sőt akár még mesélni is neki a múltkor történtekről Trystan és köztem. De nem, persze, hogy a családnak megint el kellett rontania mindent. És persze a vége úgyis az lesz, hogy az egész felelősséget a mi nyakunkba varrják majd.

Néhány perccel később, miután megmostam az arcomat, a vörösséget pedig a szemem alatt egy kis korrektorral minimalizáltam, megigazítottam a ruhámat a tükörben, majd kiléptem a folyosóra, ahol máris elkapott és magához húzott valaki, mielőtt még felocsúdhattam volna. Az illatáról egyből felismertem és a mellkasába fúrtam az arcom.
- Ne kérd ezt Chase bácsi… kérlek ne kérd ezt. – motyogtam és éreztem, ahogy megint könnyek gyűlnek a szememben azok után, amiket az imént mondott.
- Nem tudom elhallgatni, ahogy nagyapa szapul téged, sem azt, hogy anya kigyót-békát vág a fejedhez. – pislogtam fel rá.
- És az a szöveg arról, hogy rólad pletykál a társaság… kit érdekel? Basszák meg! – még mindig nem bontakoztam ki az öleléséből, sőt, szorosabban bújtam hozzá.
- Azért kell meggyőznünk őket… legalábbis nagyapát… mert tudom mennyire akarod a komolyabb feladatokat és később a vezetést… és ha nem változik meg, amit rólad gondol… akkor a végén anya mellett dönt. Nem akarom, hogy kárba vesszen, amiért ennyit dolgoztál, csak mert ennyire csőlátásúak. – határozottan néztem fel rá.
- Ha ezért Svájcba küldenek, akkor küldjenek, de nem teszek úgy, mintha igazuk lenne és nem kérek bocsánatot.

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 1:12

Még egy pocsék villásreggeli… Ki hitte volna, hogy a mai nap nem a mókáról és kacagásról fog szólni? Bryan kivételével ma mindenki túlzásokba esett, már az is csoda, hogy nem estünk szó szerint egymás torkának. Most mégis Josie lett ennek az egész szóváltásnak a legnagyobb áldozata.
- Nem akarom, hogy miattam is küzdened kelljen. – Pusziltam meg feje búbját.
- Túl sokat kell harcolnod magadért is. – Vele együtt vállvetve harcolok, de ha Mel úgy dönt, hogy a lányának jobb lesz inkább Svájcba menni… Akármennyire is szeretném, de nekem nem lenne bele szólásom. Nem tudom megvétózni a szülei döntését.
- Ez a világ, amiben élünk jóval bonyolultabb annál, mint ahogyan most látod. – Nem a megmegfelelőbb hely és időzítés arra, hogy mindezt megosszam vele, de akkor is tudnia kell.
- Azokról, akikről pletykálnak nem kell annyira tartani, mint azoktól, akikről semmit sem tudunk. – Mert az én életem a médiának köszönhetően mindenkinek betekintést enged, de talán én is tehetek arról, hogy a kis „ügyeimet” nem kezelem megfelelően.
- Mindössze annyi a bűnöm, hogy nem hódolok be és túlságosan ki vagyok téve a nyilvánosságnak. – Lényegében nem azt az életet élem, amit nekem szántak, de ennek ellenére nagyon is jól értek a munkámhoz. Sose azzal volt a baj, hogy nem látom el rendesen a munkaköri szerepemet, hanem inkább azzal, hogy a magánéletemet rossz szemmel nézhetik a befektetők. Nem éppen családbarát életmódot képviselek.
- Akarom a vezetést, de nem mindegy, hogy milyen áron. – Egyedül csak vele tudok erről beszélni, mert tudom, hogy megért.
- Talán lassan tényleg eljön annak az ideje, hogy megalapítsam a saját vállalatomat és a magam főnöke legyek. – Sőt, konkurense apámnak.
- Hercegnő biztos vagyok abban, hogy Svájc nem neked való. Szóval a kedvemért nem tudnál úgy tenni, mint aki nagyon bánja az iménti kirohanását? – Menteni kellene a menthetőt, mielőtt ennél jóval nagyobb katasztrófával kellene szembenéznünk.
- Ideje visszamenni, habár egyetlen egy porcikám se kívánkozik vissza. – Fogtam meg a kezét, de addig nem indultam el, míg rá nem bólint.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 1:51

- Pedig, ha van a világon olyan ember, akiért cseppet sem bánom, ha küzdenem kell, az pont te vagy. Te is mindig kiállsz értem és ott vagy, amikor szükségem van rád, akkor ne csodálkozz, ha ez fordítva is igaz. – mert bár pontosan tudom, hogy emiatt sokkal többször összefeszülök anyámmal, mint kellene, akkor sem teszek másképp. Chase egyszemélyben mindenem, jobban kötődöm hozzá, mint bárki máshoz a családban, ez pedig azt is jelenti, hogy bármekkora hülyeséget bevállalok érte, ha kell.
- És még csodálkoztok, hogy én nem akarok az üzleti világban dolgozni. Fel nem foghatom, hogy az ember magánéletének mi köze van ahhoz, hogy hogyan végzi a munkáját vagy, hogy mennyire komoly feladatokat láthat el. Mármint… ha az terjedne rólad, hogy sikkasztasz vagy épp akkora alkoholista vagy, hogy napközben sincs egyetlen józan pillanatod sem… akkor megérteném az aggodalmakat és nagyapa panaszait. De az, hogy… kivel bújsz ágyba…. vagy hogy hány gyereked van… Nonszensz. – persze valószínűleg én vagyok túl naiv ehhez az egészhez, nem is szeretnék hát úgy tenni, mintha megérteném az üzleti dolgokat vagy ilyesmi, ezt meghagyom neki, nagyapának és anyának. Én megmaradok a fényképek és a festés-rajzolás mellett…. ott valahogy minden annyival másabb. Egyszerűbb mégis varázslatosabb, szövevényesebb, kifejezőbb.
- Talán tényleg meg kellene tenned… akkor végre nem kellene minden szemétségüket lenyelned. Viszont… félek, hogy nagyapa megharagudna és kitagadna. – és akkor kezdhetne mindent teljesen egyedül, elölről a nulláról. Attól nem tartok, hogy ne sikerülne neki, hiszen, ha valaki, hát ő mindenre képes, de mégis… az oda vezető út fel is emésztheti őt…

- Pontosan tudod, hogy a kedvedért bármit megteszek, még ha ezt most nem is szívesen… - sóhajtottam, erőt gyűjtve a rám váró feladathoz. Összeszedtem magam és bólintottam a szavaira.
- Túléljük… utána pedig, ha ráérsz még ma… akkor sok mesélni valóm lesz. – mosolyogtam rá már csak azért is, hogy ahogyan ő engem az előbb, egy picit én is megnyugtassam őt. El is indultunk kézenfogva, ám mielőtt még hallótávolságba értünk volna, még gyorsan a füléhez hajoltam.
- Ó és Chase bácsi… már van tetkóm. – ezzel egy puszit nyomtam az arcára, sejtelmesen rámosolyogtam és csak ezután indultam tovább.

Mikor visszaértünk a családhoz nagyapa ismét az újságjával foglalatoskodott, míg apa a palacsintáját majszolgatta, anya pedig a teáját kortyolta. Megálltam anya mellett bűnbánó arckifejezéssel.
- Anya… nagyapa… - kezdtem bele, mire a papa lassan leeresztette a lapot.
- Josephine?
- Nagyon sajnálom, hogy az előbb olyan tiszteletlen voltam és pimasz dolgokat vágtam a fejetekhez. Nem volt helyes és szégyellem miatta magam.
- Valóban? – nézett rám a férfi, mire bólintottam és még lejjebb hajtottam a fejem.
- Örülök, hogy megjött az eszed. – felelte anya.
- Elfogadom a bocsánatkérést. – mondta a férfi, mire halványan elmosolyodtam. Adtam egy puszit anya arcára is, majd helyet foglaltam újra mellette. Egy picikét enyhülni látszottak a vonásai. Chase bácsira sandítottam, a tekintetemben pedig ott volt némi pajkos csillogás. Na ki érdemel Oscart?
- El is felejtettem… jövőhéten lesz egy jótékonysági kiállítás a suliban…. pénzt gyűjtenek a könyvtár bővítésére. Biztos unalmas lesz, de… kiteszik néhány diák festményét… fotóit. Tőlem is kértek néhányat. – miközben meséltem folytattam a palacsintám elfogyasztását.
- Ha esetleg nem lenne más dolgotok és érdekel titeket az ilyesmi…
- Én sajnos nagyon elfoglalt vagyok a jövőhéten, de természetesen majd küldök egy csekket. – mondta az öreg.
- Kiállítják a munkáidat? Akkor mindenképpen ott a helyem. – mosolygott apa. – Melyik nap is lesz?
- Pénteken.
- Ójjaj… pont pénteken? Akkor van a leadása az új fejezeteknek…
- Semmi baj apa. Az nagyon fontos. Anya esetleg te?
- Aznap jönnek a brüsszeli ügyfelek, sajnálom Josie. Legközelebb mindenképpen ott leszek. – csak bólintottam. Nem hittem, hogy különösebben bárkit is izgatna a dolog, de arra jó volt, hogy eltereljem a figyelmet az eddigi helyzetről. Eddig sem jöttek el, ha ilyen történt, csak Chase bácsi…

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 2:54

A pénz nem minden, de jó, ha van. Nem akarok hálátlannak tűnni, mert tudom értékelni, hogy sosem szenvedtem hiányt semmiben sem és nem napról napra kellett élnünk. Sőt, még azt is, hogy a szüleim rendes emberek – legalábbis anyám nagyon jó asszony volt – és egyik sem volt függő és miattuk az otthonomat biztonságosnak éreztem. Már majdnem tökéletes család lennénk, ha nem lennének ezek a hatalmas elvárások és ez a rettentően idegesítő irányítási kényszer apám részéről. Ha egyszerűen csak hagynák, hogy Josie és jómagam is a saját utunkat járnánk… Nem is lenne min vitázni és nem lenne ennyire feszült a családban a légkör.
- Úgy tűnik, hogy nagyon azt akarod, hogy elérzékenyüljek ilyen nyilvános helyen. – Ez a kis monológja volt a mai napom fénypontja és szükségem is volt erre.
- Én megmondtam. – Nagyot sóhajtottam. – Bonyolult, de csak mert azzá teszik. – Nem akarom, hogy a nehéz munkával megszerzett sikereimet beárnyékolják a magánéletemről terjesztett pletykák, de azért mégsem vagyok annyira óvatos, mint amennyire kellene.
- Kitagadna? Ki is átkozna az egész üzleti világból. – Sőt, feltételezem, hogy mindent elkövetne, hogy senki se akarjon befektető lenni a cégemnél. Rengeteg fontos embert ismer és könnyűszerrel keresztbe tehetne nekem. Ebben a városban nem is tudnék érvényesülni, de lehet, hogy olyan kiterjedt kapcsolatai vannak, hogy a világban sehol se tudnék megállni a saját lábamon, ha konkurens vállalkozást indítanék ellene.
- Csak mi ketten a világ ellen! – Kacsintottam rá.
- Bármikor szabaddá teszem magam a kedvedért. – Ha tudná, hogy múltkor az ágyamban egy pucér nő várt a kielégülésre, de éppen akkor hívott és számomra fontosabb volt a vele való beszélgetés, mint a partnerem igényei… Szóval igen, érte bármikor szabaddá teszem magam.
Megdöbbenve néztem rá. Hogy mi? Mikor? És hogyan? Na és én erről mégis miért nem tudtam? Tényleg van neki? Kivárom a megfelelő pillanatot, hogy jól kifaggassam, mert az ítélő bizottság már vár ránk. Vissza ültem a helyemre és onnan néztem végig Josie remek alakítását. Van tehetsége, mert nagyon meggyőzőre sikeredett ez a kis műsora és tökéletesen tudta elterelni a témát is.
- Én ott leszek. – Suttogtam miközben térdemet finoman térdéhez érintettem az asztal alatt, hogy magamra vonjam a figyelmét. Nem hiszem, hogy bármikor is meg kellett volna kérdeznie, hogy megjelenek-e bármilyen iskolai rendezvényén. Eddig egyet sem hagytam ki.
- A francia tanárnőd még mindig olyan csinos? – Még mindig suttogtam, de aztán legyintettem egyet, még csak az hiányzik, hogy Mel most is bele kotnyeleskedjen… Úgyis ott leszek, majd meggyőződön róla saját szemmel, de persze Josie támogatása fontosabb, mint becserkészni a francia tanárnőjét.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 11:38

Amikor megéreztem az asztal alatt a térde érintését felé fordultam, a szavai pedig egyből mosolyt csaltak az arcomra. Chase bácsi eddig tényleg egyetlen iskolai rendezvényt sem hagyott ki, amihez bárminemű közöm is volt, az általános iskolai adventi műsortól kezdve, amiben rám osztották az angyal szerepét, a tudományos vásáron át, ahol még segített is nekem vulkánt készíteni, a vívó-rajz-szavaló versenyekig, sőt egyszer még az apa-lánya napra is beugrott ötödikben, mert az enyémnek akkor is épp valami leadása volt és nem akarta, hogy kimaradjak a buliból. És hogy mi a legszebb az egészben? Hogy egészen általános iskola hetedik osztályáig Londonban laktunk, néhány éve költöztünk csak vissza a családdal, vagyis Chase minden egyes alkalommal órákat repült oda-vissza, csak, hogy ott tudjon lenni. És nem ez volt az egyetlen őrült húzása az évek során. Én voltam az egyetlen elsős kislány, akinek már saját mobiltelefonja volt, amit a nagybátyjától kapott, mert minden nap beszélni akart velem, tudni rólam. És ahogy kijöttek az okosabbnál-okosabb verziók, mindig küldött újat, hogy tudjunk chatelni, videó hívásozni, stb. Anya gyűlölte a dolgot, de inkább belement, mert Chase azzal fenyegette, hogy ha nem teszi, akkor Londonba költözik, közvetlenül mellénk. Fogalmam sincs, hogy tényleg képes lett volna megtenni, de arra elég volt, hogy anya bólintson, még, ha szigorú szabályok mellett is. Szóval hiába a távolság, akkor is rettenetesen szoros volt már a kapcsolatunk, ám mióta Vegasban élünk, még erősebb. Már-már beteges módon, de engem ez sem zavar.
- Et son mari aussi* – kacsintottam rá, majd kortyoltam egy kis narancslevet.

- Reggeli után jöhet egy kis tenisz? – fordult anya apához és nagyapához, hiszen, ha már a vasárnap, akkor villás reggeli és klubtevékenységek kinek-kinek a hangulata szerint. Ilyenkor általában nagyapa vagy csatlakozik hozzájuk vagy elmegy és golfozik egy kicsit, míg a szüleim a pályán vannak, Chase és én pedig vagy elvonulunk beszélgetni valamerre vagy mi magunk is beszállunk a meccsbe.
- Én benne vagyok. – felelte apa.
- Én viszont inkább golfoznék ma. Ebédkor úgyis találkozunk, addigra végzek az összes lyukkal.
- Rendben apa. Josie? Chase? Ti csatlakoztok? – ámbár erre igazán nem is várt választ, csak sóhajtott.
- Hülye kérdés volt, felteszem titeket is csak ebédkor látunk legközelebb. – ezen nem tudtam kibírni, halkan kuncogtam, mert telibe találta. Nem hinném, hogy Chase bácsi macskajaja éppen teniszre vágyna, én pedig az eddigiek után kicsit megpattannék a család szeme elől, még, ha csak egy kis időre is.
- Én már végeztem is. – tettem le a villát nem sokkal később és egyből a bácsikámra sandítottam – Mehetünk?

* - "És a férje is"
Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 13:25

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyerekpárti vagyok, mert a frász tőr rám attól, hogy nekem valaha is legyen, vagy éppenséggel mások gyerekeitől, de Josie… Ő más, különleges. Hagytam, hogy az ujjai köré csavarjon, de nem is volt nehéz, mert születésétől kezdve Ő lett nekem a legfontosabb személy az egész világon. Ezért is teszek meg érte mindent, habár sose hittem volna, hogy ennyi unalmas iskolai előadáson fogok részt venni úgy, hogy valójában nincs is gyerekem, de nem számít, hogy mennyire untam magam halálra, egyszerűen csak ott akartam lenni neki, mikor a legnagyobb szüksége volt arra, hogy valaki támogassa.
- Triste. – Felsóhajtottam. Ha van férje, akkor nálam tabunak számít. Hihetetlen ugye? Mindig megnézem a nők kezét és ha ott virít a gyűrű, akkor tovább állok. Sok mindent el lehet mondani rólam, rengeteg sértő jelzőt rám lehet aggatni, de házas asszonyokkal nem kezdek.
Nekem már az is kínzás, hogy itt kell lennem, de hogy még a teniszpályára is lépjek velük… Előbb szúrnám a kézfejembe a villát, mint hogy rávegyenek arra, hogy ma kézbe vegyem a teniszütőt. Szerencsére Mel is hamar belátta, hogy erre semmi esély sincs, de ebben nincs semmi meglepő, hiszen már évek óta kihúzzuk magunkat a közös programokból, hogy kettesben maradhassunk az unokahúgommal.
- Oui. – Kiittam a poharam tartalmát mielőtt felkeltem az asztaltól.
- Zártosztályra kerülnék, ha még egy pillanattal tovább kellene őket elviselnem. – Léptem Josie mellé, de közben figyeltem arra, hogy a többiek már hallótávolságon kívül legyenek.
- Kíváncsivá tettél, szóval? – Meg sem vártam, hogy oda érjünk ahová tartunk. Hová is megyünk? Mindegy is, de minél távolabb a családomnak csúfolt energiavámpíroktól. Még mindig macskajajtól szenvedek, de már kezd javulni a helyzet, köszönve Lily csodálatos Bloody Mary kotyvalékának.
- Ha az emlékezetem nem csal, akkor pár perccel ezelőtt olyan kijelentést tettél, amitől teljesen padlót fogtam. – Futtattam végig rajta a tekintetemet, de persze egyetlen egy tetoválást sem láttam, de ha tényleg van neki, akkor tuti valami olyan helyen, ahol az anyja csak akkor szerezhetne tudomást róla, ha Josie elé állna és megmutatná neki.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 14:03

Ez a két-három óra, ami a reggeli és az ebéd között eltelik állandó fénypontját képzi a vasárnapjaimnak, hiszen ilyenkor van időnk eltűnni egy kicsit Chase bácsival és alaposan átbeszélni az elmúlt pár nap történéseit. Igaz ugyan, hogy így is minden nap beszélünk, sőt van, hogy többször is találkozunk hét közben, de az nem ugyan az, hiszen olyankor rövidebb etapokat tartunk, nem megyünk bele annyira a részletekbe. A vasárnap az más, nem kell rohanjunk sehova, együtt tudunk lenni, ráadásul a családi procedúra után kifejezetten gyógyító jelleggel is bír.
- Pedig sokkal inkább őket kellene oda küldeni. – feleltem gonoszkás mosollyal, miközben belekaroltam és elindultam. Igazából nem volt konkrét célom, hogy merre menjünk, csak minél távolabb a dinasztia figyelő tekintetétől. Mehetnénk a klub könyvtárába, ahová például esős időben szoktunk elbújni, de félő, hogy ott most az öregebb tagok beszélgetnek. Ott lenne a szauna is, de kb egy éve egy bigott hárpia miatt külön választották a férfi és a női részleget, így az is kiesik. Eszembe jutott hát a klub végében az a fás rész, ahová már annyiszor kiültünk az évek során. Ott van egy hinta is, ráadásul a fűzfáknak hála tökéletesen kukkolás mentes teret biztosít a nyugalomra vágyóknak. Arra felé vettem hát az irányt.

- Une personne impatiente – sejtettem, hogy a korábban ledobott kis bombám még beszélgetés tárgyát képezi majd a nap folyamán, de azon muszáj voltam kuncogni, hogy Ő máris ezzel óhajt kezdeni, nem pedig a Trystan témára csap le az első adandó alkalommal. Persze gyanítom arra is sor kerül majd.
- Olyan jól hangzott a múltkori beszéded, hogy végül megadta a végső lökést és pár nappal később meg is csináltattam… - kezdtem bele, szép lassan pedig meg is érkeztünk a „búvóhelyre”.
- Korábban is élt már a fejemben ez a minta, a suliban pedig van egy művész barátom, aki a tetováláshoz is ért, szóval… - elengedtem a karját, majd hátat fordítottam neki.
- Megtennéd…? – utaltam ezzel a cipzárra a ruhám hátán. Ahhoz, hogy meg tudjam neki mutatni, szükségem van egy kis segítségre. Még a hajamat is félre húztam az útból. Amikor a cipzár már nem volt akadály kibújtam annyira felülről a ruhából, hogy láthassa, ahogy a pántnélküli fekete csipke melltartóm jobb oldalán, a bordáimnál elfed valamit, mégsem teljesen, egy minta ugyanis átsejlik az anyag alatt. Úgy helyezkedtem, hogy be tudjon nézni a csipke alá. A minta öt apró madarat ábrázolt, ami a családunkat szimbolizálja és amik első látásra egy irányba haladnak, ám, ha jobban megnézi őket az ember, akkor látja, hogy a hátsó két madár iránya eltér a többiekétől, kicsit távolabb is vannak a többitől. Ezek lennénk mi…
- Mit gondolsz?

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 14:57

Megjegyzését hallva már biztos voltam abban, hogy beigazolódott mindaz, amivel Mel vádolt. Tényleg rossz hatással vagyok rá. Sose volt szándékomban az, hogy a családja ellen hangoljam, sőt az imént még én voltam az, aki arra kérte, hogy mutasson bűnbánatot… Mégis Josie már felnőtt annyira, hogy meglegyen a saját kialakult véleménye a családjáról és már jobban kezd belelátni ebbe a bonyolult felnőttvilágba. Egy olyan mocskos világba, ahol még a testvérek is rivalizálnak egymással. Azzal, hogy egyke legalább a testvéri viszály kimarad az életéből, de mivel egyke ezért sokkal több figyelmet kap így.
- Nem is cáfolom. – Sose voltam túl türelmes, de ezt Josie is pontosan tudja. Túl jól ismer, ahogyan én is Őt, ezért merem feltételezni, hogy szándékosan várat. Idegőrlő.
- Valahogy sejtettem, hogy nekem is van ehhez némi közöm. – Én voltam az, aki bátorította. Most fiatal, most kell őrültségeket elkövetnie, de ezt teheti a legnagyobb titokban úgy, hogy az anyja semmit sem sejtsen az egészből. Nem arra buzdítom, hogy próbálja ki a drogokat – maximum a füves cigit – és vegyen részt orgiákban, de ha meg szeretné tenni, mert kíváncsi, vagy jó tapasztalat szerzésnek gondolná… akkor abban is támogatnám, persze előtte felvilágosítanám néhány dologról és gondoskodnék arról, hogy… Ne váljon tini mamivá.
- Persze. – Elővigyázatosságból körbe kémleltem a terepet. Nem hiányzik az, hogy az a pletyka terjedjen el rólam, hogy annyira nem bírok a saját vágyaimmal, hogy még a saját unokahúgomat is megrontom és mindezt egy nyilvános helyen. Mikor meggyőződtem arról, hogy tiszta a terep akkor a cipzár után nyúltam, hogy elkezdjem lefelé húzni.
- Gyönyörű. – Gyengéden megérintettem és végig simítottam az ábrán. Az első madártól kezdve az utolsóig. Ez nem csak egy egyszerű tetoválás, már a madarak számából tudtam, de aztán észrevettem a hátsó két madarat.
- A hátsó két madár kimondottan a kedvencem. – Felhúztam a cipzárt, mielőtt még ide tévedne valaki és… Mit is látna? Pontosan azt, hogy az unokahúgom ruhája alá leskelődőm.
- Tudom, hogy múltkor arra buzdítottalak, hogy lázadj egy kicsit és próbálj ki új dolgokat… - Összekulcsoltam ujjainkat, hogy megtegyük kéz a kézben azt a pár métert a fűzfáig. Elengedtem és lehuppantam a hatalmas fa tövébe, legalább itt árnyék van.
- Mi van azzal, hogy próbálgasd a csókot az egyik barátnőddel? – Hecceltem.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 18.12.22 15:29

Egy kicsit tartottam attól, hogy mi lesz majd a véleménye a mintáról, de az igazat megvallva ezt még akkor is megcsináltattam volna, ha tudom, hogy neki egyáltalán nem fog tetszeni. Szerettem volna, hogy ha tetoválásom lesz az ne divatból készüljön, hanem jelentsen valamit, ez pedig tökéletesen visszaadja mindazt, amit érzek. Egyrészt nagyon szeretem a családomat, csak mi öten maradtunk már egymásnak és ezt fontosnak is tartom, másrészt viszont Chase és én a többiekhez képest mások vagyunk, kívülállók, akik ketten állnak csak ilyen szorosan közel egymáshoz. Alina munkája hibátlanul adta vissza a képet, amit a szavaimmal igyekeztem átadni neki.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolyodtam el megkönnyebbülten, a hozzáfűzött megjegyzése pedig csak még jobb kedvre derített.
- Valahogy nekem is… - miután visszahúzta a cipzárat kézenfogva folytattuk tovább az utat a fűzig, ami alá aztán ő ledobta magát, én pedig vele szemközt helyezkedtem el egy faágra erősített kis hintán.
- Chase bácsi… - forgattam meg a szemeimet a heccelése hallatán, aztán azonban egy egészen kicsit el is vörösödtem, amikor fejben már összeállt mit is szeretnék neki elmesélni. Ha már csók…

- Nos, ha nem is egy barátnőmmel… de gyakoroltam. – kezdtem bele halkan, pedig tudom, hogy közel és távol nincs senki más rajtunk kívül, nem fog minket senki kihallgatni.
- A randi estéjén… ahj… várj… nem innen kezdem. Szóval másnap, hogy nálad jártam Trystan és én elmentünk randizni. Először sétáltunk egy kicsit, mindenféléről beszélgettünk a sulis dolgoktól kezdve a zenékig, amiket hallgatunk egészen addig, hogy a családja az egyetemválasztással zaklatja. Ő most végzős szóval nem sok ideje van már ilyesmire, de ő még nagyon bizonytalan. Igazán nem is vágyik egyetemre menni, inkább utazni szeretne egy évet, élményeket gyűjteni. Erről sokat beszéltünk, mert közös pontunk, de ez most nem is fontos. Utána megnéztünk egy filmet a moziban, ami az igazat megvallva rémes volt, utáltuk mind a ketten, így azzal szórakoztunk, hogy kommentáltuk, megváltoztattuk a dialógusokat vagy épp popcornnal dobáltuk az előttünk ülőket. De volt egy pont, amikor a film közben magához ölelt… - zavarba jöttem az emléktől egy kicsit, ezért inkább a füvet kezdtem tanulmányozni.
- Az jól esett. Onnan kézenfogva sétáltunk hazafelé, de ha hiszed, ha nem, azt a húsz perces utat két óra alatt tettük meg, mert mindig kerültünk valamerre, hogy tovább tartson… és aztán… a kapunk előtt megcsókolt. Kétszer is. – felpillantottam rá.
- Hibátlan volt. Én igyekeztem mindent betartani, amit mondtál, szóval nem volt sem rágó, sem szájfény, sőt farmernadrágba mentem és…. szóval összességében jó volt. Másabb volt, mint… mint… veled… furább... sokkal… de azért jó.

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 18:06

Úgy gondolom, hogy az életben a cselekedeteink és a hibáink határoznak meg minket. Ahhoz, hogy a személyiségünk fejlődjen és rájöjjünk arra, hogy kik vagyunk, ahhoz bizony még fiatalon el kell követnünk néhány „őrültséget” mert csak ebből szerezhetünk tapasztalatot. Persze talán nem a legjobb tanács egy tinédzser lánynak, - akiben tombolnak a hormonok – azt tanácsolni, hogy vegyen részt egy orgiában… De miért ne? Ha arra vágyik, ha tapasztalatokat akarna szerezni… Bármit megtehetne és ebben az a szép, hogy egy bizonyos korig rá lehet fogni arra, hogy fiatal és őrült volt. Josie hallgatott is rám, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar tetoválást villant nekem. Meglepett, de mégis büszke voltam rá, mert tudom, hogy ezzel mit vállalt. Bátor döntés volt.
- Mióta van meg? Mármint, hogyan tudtad eddig titokban tartani még előttem is? – Ha most nem akarta volna megmutatni nekem, akkor én magamtól bizony rá nem jövök, mert olyan helyre varrata magára, amit eléggé el lehet rejteni a ruha alatt.
- Na és arra gondoltál, hogy elég hamar kiderülhet, mondjuk egy nyaralás alkalmával… - Mert a ruha alatt fedve van, de ha bikinit vesz fel, akkor mindenkinek eléggé nyilvánvaló fog lenni, hogy bizony az ott egy tetoválás rajta.
Ha nem vele beszélgetnék, akkor megkérném arra, hogy kíméljen meg az unalmas részletektől, de mivel róla van szó, ezért mindenre kíváncsi vagyok… Egyszerűen csak hagyni szeretném neki, hogy a maga tempójában avasson be a részletekbe. Semmit sem erőltettem, nem akartam sürgetni, tényleg figyelmesen hallgattam és raktároztam el az információkat magamban.
- Furább? – Tudom, hogy nem pont ez lett volna a lényeg, de mégis ezt ragadtam ki. Nem értem. Velem furábbnak kellett volna lennie, tekintve azt, hogy milyen kapcsolat van közöttünk.
- Ha valaki azt mondaná, hogy „de azért jó” volt a csókom és nem azt, hogy élete legfantasztikusabb élménye volt, akkor abból tudnám, hogy nagyon nem volt jó. – Pontosan nem tudom, hogy Josie abban a pillanatban mit érzett, de én most csalódott vagyok, hiszen nagyon várta már az első igazi csókját.
- Akarsz második randit? – Sóhajtva nyúltam a zakóm zsebébe, hogy gyorsan kikapcsoljam a telefonomat. Azt se néztem meg, hogy ki keresett, de már idegesített, hogy rezeg. Ebben a pár órában nem érek rá senkinek se. Ez a pár óra csak rólunk szól.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 18:51

Talán furcsán hangzik, de hiszem, hogy létezik a világon az a fajta bizalom, amikor kérdés nélkül, megfontolás nélkül tesz meg valamit az ember, amit a másik mondott, pusztán azért, mert ő mondta. Sokan erre azt mondják, hogy ez csak ostobaság vagy, hogy annyira nincs saját akarata a cselekvőnek, hogy szimplán emiatt rendeli alá magát a másiknak és hiszi azt, hogy saját döntést hozott, miközben szót fogadott… Bizonyára rólam is azt gondolnák, hogy mindössze ennyiről van szó, ezért engedelmeskedem a nagybátyám minden egyes szavának, kérésének és nem hinnék el, ha elmondanám, hogy erről szó sincs. Még anya is sokszor cukkol azzal, hogy ha Chase azt mondaná, hogy vessem le magam egy hídról, már azelőtt megtenném, hogy a mondat végére ér, míg vele mindig mindenen vitatkozom. Chase rossz hatásának tulajdonítja, holott az igazság az, tetszik vagy sem a környezetemnek, hogy vele pontosan azt a bizalmat, azt a kötődést alakítottuk ki, amiben nincs szükségünk magyarázatra. Hiszem, hogy szeret engem annyira, hogy ha tanácsot ad, kér tőlem valamit vagy egyenesen utasít, akkor az az én érdekemben történik, azt tartja szem előtt, hogy nekem jó legyen vagy egy helyzetben legalábbis kevésbé rossz, így nem látom okát, hogy megkérdőjelezzem vagy szembe szálljak vele. Ezért nem borultam ki akkor sem, amikor megcsókolt vagy amikor „lázadásra” buzdított, sőt most sem, amikor gyakorlatilag arra utasított, hogy hazudjak a családomnak. Bíztam benne és ez örökké így is lesz, legyen szó bármiről.
- Három napja. – próbáltam meg pontosan visszaemlékezni. – Sajnos korábban nem volt alkalmas idő arra, hogy előhozakodjak vele. Nem akartam csak úgy telefonban elmesélni, már csak azért sem, mert otthon a falnak is füle van, meg hát videóhívásban nem is tudtam volna így megmutatni, mint most. Személyesen akartam. – talán nem nagy dolog, de nekem mégis sokat jelent, főleg mivel a végső lökést neki köszönhetem, ezért meg akartam adni a módját.
- Nyaralás a mi családunkban? – nevettem el magam – Mire legközelebb rá fog érni mindenki arra, hogy néhány napra közösen elutazzunk, ráadásul olyan helyre, ahol bikinis az időjárás, addigra nagykorú leszek és már nem oszt-nem szoroz, hogy meglátják. – kicsit elhalványult a mosolyom.
- Anya folyton bent van az irodában vagy otthonról dolgozik, apa amint elkészült egy könyvvel, azonnal nekiáll a következőnek, nagyapa időpocsékolásnak tartja az ilyesmit, ami elvonja a figyelmet az üzletről, Te pedig… - sóhajtottam – Te sem érsz rá mostanában annyit, hogy bárhová kiruccanjunk. Szóval a lebukás veszélye egyelőre nem fenyeget. – vontam meg a vállam. – Ha mégis, akkor legalább lesz mivel menőznöm Svájcban.

Miután beszámoltam Chase bácsinak a Trystannel közös randimról, kíváncsi voltam a véleményére, arra azonban, amit mondott, nem számítottam.
- Pedig tényleg jó volt csak… - kerestem a megfelelő szavakat – valahogy más…. valahogy…. másmilyenre számítottam. Élveztem, mégsem tudtam úgy elengedni magam, mint a múltkor… - vele másabb volt és persze ezzel nyilván nincs is semmi baj, hiszen tök más a viszonyunk, mégis… különös, hogy Ő vele jobb volt…
- Azt hiszem…. Hiszen jól éreztük magunkat és azóta napi többször is felhív és azt mondta hiányzom neki…. és ez aranyos. A barátnőm Vanessa folyton ír chaten, hogy mi újság, mikor találkozunk legközelebb, de néha az az érzésem, hogy jobban be van zsongva, mint én…

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 20:03

- Sokkal menőbb vagy a tizenhat éves énemnél. – Jegyeztem meg terjedelmes mosollyal arcomon. Rengeteg őrült dolgot elkövettem fiatalon, de ilyet még én se tettem. Tényleg büszke vagyok rá és bátor döntésnek tartom, főleg azért, mert a házisárkány ettől tuti tüzet okádna. Josie érdekében remélem, hogy jó sokáig el tudja titkolni, legalábbis addig, míg nagykorú nem lesz. Mégis kétlem, hogy megszűnne az irányításmánia Mel részéről abban a pillanatban mikor a lánya nagykorúvá válna. Mindig is azon fog mesterkedni, hogy befolyásolja, de amint nagykorú lesz már nem kell engedelmeskednie is.
- Úgy érzed, hogy nem töltünk elég időt együtt mi ketten? – Tény, hogy sokat dolgozok, de mindig figyelek arra, hogy ne érezze magát elhanyagolva. Persze nem úgy gondolok a vele való időre, mint valami kötelező dologra, amit heti néhány órában letudhatok. Ha pedig rajtam múlna, akkor a többiekkel nem is találkoznék a szabadidőmben, maximum a kötelező ünnepi látogatások alkalmával. A nővéremet és apámat egyébként is láthatom a munkában, Bryan meg csak egy kellékférj, az életben az volt a legnagyobb érdeme, hogy Josiet összehozta.
- Érdekes. – Homlokot ráncoltam. – Talán a bizalmi dolgoknak van ehhez is köze. – Bennem bízik és előfordulhat, hogy pont ezért tudta magát velem jobban elengedni.
- Na ki a csókkirály? – Szemtelen vigyoromat le sem lehetett volna törölni a képemről. Most úgy éreztem, hogy inkább arra van szüksége, hogy hecceljem. Még a végén túlgondolja ezt az egészet, mert mindenki tudja, hogy a túlgondolás női betegség. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát attól, hogy a nagybácsijával „más” élmény volt a csók, mint a kiszemeltjével.
- Szóval hiányzol neki és Ő neked? – Mert nekem nem volt ez túl meggyőző válasz azzal kapcsolatban, hogy lesz-e második lehetősége a srácnak lekörözni a csókomat.
- Van olyan is, hogy valakit kedvelsz és viszonozza, de valahogy mégsem tudsz úgy tekinteni rá. Nem mindig működik a kémia két ember között, akármennyire is szeretnék. – Osztottam meg vele ezt a hatalmas életbölcsességemet.
- Elmaradtak a pillangók? – Próbáltam finoman érdeklődni, hogy a csók után mit érzett.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 20:40

- Ne kábíts Chase bácsi…. – hitetlenkedtem – Ne felejtsd el, hogy számos forrásból értesültem a te tizenhat éves korodról és azokról a bizonyos baklövésekről. – mert bár akkor én még csak… mennyi is voltam? Azt hiszem három éves, éppen ezért az emlékeim nem is túl tiszták, anya így is elég érzékletesen tudta lefesteni kisöccse akkori dolgait. Nagyapáról nem is beszélve. A nagymama volt az egyetlen a családban, aki inkább arra tért ki nekem, milyen eszes is volt fiatalon az én imádott nagybátyám, mennyi versenyen megfordult, mi mindenhez volt tehetsége. Én pedig büszkén hallgattam, egyaránt a nagyságát és az őrült húzásait is.
- Hát… sajnos mostanában sokkal kevesebbet, mint korábban. Persze nem panaszkodom… tudom, hogy rengeteg a dolgod, sok fontos tender van mostanában és nagypapa is agyonhajt, szóval örülök minden szabad pillanatnak, hívásnak, stb… - és ez igaz is, ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy mindezeken kívül ő már egy felnőtt férfi, akinek megvan a saját élete, amivel foglalkoznia kell és biztosan nem csak velem lógna, hanem számára sokkal élvezetesebb dolgokat csinálna. Előbb vagy utóbb, de eljön a pillanat, amire anya folyton felhívja a figyelmemet, mégpedig, hogy megjelenik a nagybetűs nő Chase bácsi életében, aki eltereli majd a figyelmét és aki idővel sokkal fontosabb lesz majd neki, mint én… akivel családja lesz és közös élete, nekem pedig be kell majd érjem az ünnepekkel, a sokkal ritkább találkozókkal… Tudom, hogy ez a természet rendje, akkor is fáj, amikor belegondolok. Semmi sem tart örökké, még a kettősünk sem.
- Megszokom...

- Valószínű… - bólintottam a szavaira, már-már megkönnyebbülten, hogy ezek szerint mégsem vagyok annyira elszúrva, egyszerűen csak Trystannel még nem állunk annyira közel, hogy azonnal fel tudjak engedni. Biztos eljön ennek is az ideje. A kérdését hallva kitört belőlem a nevetés, majd egyszer csak felpattantam és jókedvűen körbe forogtam a hinta körül.
- Csókkirálynak hívják a háta mögött,
Az új fiút ki a telepre költözött.
Ha bekapcsolja magnóját,
A rock'n'roll száll az utcán át,
Odavonzza a lányok táborát. – idéztem egy örök klasszikust, a végén pedig még egy elismerő kis tapsot is kapott a teljesítménye.
- Elég ennyi vagy ünnepeljelek még egy kicsit? – incselkedtem játékosan, miközben visszahuppantam a helyemre.
- Ő is hiányzik… mármint sokszor eszembe jut és örülök, amikor felhív, de nem érzem azt a „megszakad a szívem, míg nem hallok felőle” érzést, amiről Vanessa beszél az ő imádott Tylere kapcsán. – igaz, az ő kapcsolatuk számomra már túúúl nyálas és intenzív.
- Azt hiszem igen… - ismertem be végül halkan, lehajtott fejjel. – De még felbukkanhatnak, nem? Lehet, hogy legközelebb, amikor már oldottabb leszek…

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 21:44

- Esküszöm mindent is eltúloztak, akármit hallottál. – Csibészes mosollyal néztem csodás kék szempárjába. Annyira gyönyörű, hogy teljesen bele lehet feledkezni a látványba.
- Ugye tudod, hogy bármikor felhívhatsz, ha hiányzom? Egyedül csak neked vagyok bármikor elérhető. – Nem mondom, hogy ettől az egésztől nem kezdett el bennem lappangani valami csúnya bűntudat érzés. Tudom, hogy nem csináltam semmi rosszat, de ennek ellenére mégis. Élem a saját életem, rengeteget dolgozom, maganéletem alig van. Szabadidőm többségében mégis vele vagyok, de kezdem kapizsgálni, hogy neki ennél többre lenne igénye.
- Tudom, hogy téged nem vonz annyira a családi biznisz, de… - Sandítottam rá, egy egészen kicsikét mérlegeltem, hogy ledobjam-e neki ezt a bombát. Végül döntöttem.
- Dolgozhatnál nyáron az irodában. – Magyaráztam.
- Így legalább több időt tudnánk együtt tölteni és igyekeznék minél kreatív és izgalmas feladatokat találni neked. – Azért nem mondom, hogy nem kellene kávét főznie, mert nem biztos, hogy az a legjobb, ha kivételezek vele, de azért Ő mégis egy Hammond ivadék.
- Na és arról se feledkezzünk meg, hogy mindenki oda meg vissza lenne az örömtől, hogy elkezdtél érdeklődni a családi vállalkozás iránt. – Már csak azt kellene kiügyeskednem, hogy hogyan fogom kisajátítani, mert biztos vagyok abban, hogy Ford és Mel is szívesen vennék a szárnyaik alá.
- A kevesebb néha több. – Alig tudtam megszólalni, mert azt hittem, hogy sosem hagyom abba a nevetést, amit a csodálatos produkciója váltott ki belőlem. Nagyszerű volt.
- Talán nem Ő az igazi. – Az érzelmek már csak ilyenek. Nem lehet se irányítani, se befolyásolni. Ha nincs meg az a bizonyos plusz, akkor hiába.
- Lehet. – Vontam vállat.
- De az is lehet, hogy legközelebb se. – Tűnődtem hangosan.
- Megér még egy próbát. Adhatsz neki egy újabb esélyt, de mi van akkor, ha nem passzoltok? – Attól még kedvelheti, de nem úgy. Én mindig is azt vallottam, hogy ami nem megy, azt nem is kell erőltetni.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 22:23

- Valóban így lenne? – kihívóan néztem rá, pontosan úgy, amiből láthatta, hogy bizony ebből egyetlen szavát sem hiszem el. – Szóval a nagyapa túlzott, amikor azt mondta totálkárosra törted a legkedvesebb Ferrariját néhány nappal azután, hogy jogsit szereztél? Vagy anya, hogy a nagyi szülinapján fektetted meg a legjobb barátnőjét a szülői hálószobában? – a végén elkuncogtam magam, mert fájdalom, nem csak, hogy vizuális típus vagyok, de ezeket mind ki is tudom belőle nézni valahogy. Hiszen a nagybátyám nem egy szent, pontosan tudom róla, ettől függetlenül mindig imádni fogom.
- Félő, hogy akkor folyton a telefonon lógnánk… - sóhajtottam. És azért az is igaz, hogy így is elég sokszor beszélünk, mégsem lehet összehasonlítani azzal az időszakkal, mint amikor még például egy fél nyári szünetet együtt tudtunk tölteni, mert még nem dolgozott ennyit, vagy amikor a szüleim elutaztak a házassági évfordulójukon és két hétre átköltözhettem Chase bácsihoz, miután kisírtam, hogy ne a papához száműzzenek. Persze tudom, telnek az évek, nő a felelősség, más életszakaszok jönnek, neki pedig nem lehetek örökké a „kedvenc” unokahúga, eljön a pillanat, amikor majd kedvenc barátnője lesz, aztán nagy szerelme, aztán felesége és talán kedvenc gyereke is… Akkor pedig csak emlékeim maradnak majd a jó időkről. Élvezzem hát azt, ami van, amíg még lehet.
- Tudom, hogy egyszer ez is megváltozik majd és már nem csak nekem leszel… aztán majd nem leszel mindig… De semmi baj, természetes dolog. – próbáltam meg elég felnőttként felfogni a dolgot, még ha nem is esik jól.

- Egyáltalán nem vonz. – feleltem, de azután inkább csendben végig hallgattam Chase bácsi javaslatát. Először megdöbbentem a dolgon és majdnem kibukott belőlem, hogy tuti anya vagy nagyapa javasolta ezt, mert már ezer éve pedzegetik, hogy ideje lenne megismernem az örökségemet, ám ahogy alaposabban is belegondoltam és megláttam a lehetőséget, hogy így tényleg több időt tudnánk együtt tölteni, megjött a kedvem.
- Mondtam már, hogy te vagy a legbölcsebb nagybácsim? – mosolyodtam el lelkesen.
- Megvettem az ötletet! – persze nincsenek illúzióim, gyakornok leszek csak a cégnél és ez pontosan így van jól, nem akarom, hogy kivételezzenek velem. Mégis szuper, hogy mellette dolgozhatnék. Ha már muszáj a családi céghez menjek, legalább nála szeretnék tanulni.

- Akkor az aranyszobrot azt hiszem gyorsan visszamondom… - cukkolódtam a megjegyzését hallva – Túl sok lenne a jóból, te pedig már így is el vagy szállva. – viccelődtem még egy kicsit.
- Nem tudom, igazából még sosem agyaltam azon, hogy milyen lehet az igazi. Trystan érdekel, eddig még senki sem érdekelt rajta kívül és tényleg jól éreztem magam vele. Azt hiszem adok még egy esélyt a dolognak, hátha csak nehezebben indul… - vontam meg a vállam.
- Hát itt vagy te rohadék! – észre sem vettem mikor lettünk hírtelen hárman, csak akkor eszméltem fel, amikor egy dúvad szó szerint nekirontott a nagybátyámnak, akit ütni kezdett, ahol csak ért.
- Rámásztál a feleségemre te pondró?? Ezért most megdöglesz! – zihálta miközben ütött.
- Kár tagadnod, Jennifer mindent bevallott! Azt hiszed, hogy azért, mert gazdag vagy, neked már mindent lehet?
- Chase bácsi! – sikoltottam halálra rémülve. A kezdeti dermedtség nagyon nehezen akart elmúlni, de amikor képes voltam megmozdulni felpattantam a helyemről, hogy megpróbáljam azt a gazembert lerángatni róla.
- Eredj innen kislány!
- Hagyja őt békén! Chase bácsi sosem tenne ilyet! – próbáltam ismét lehúzni róla, ekkor azonban a férfi akkora erővel lökött rajtam, hogy hátra estem, a fejemet pedig alaposan beütöttem egy kőbe, amitől el is ájultam.

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 22:53

Mire is jó a család? Hát persze, hogy arra, hogy minden ballépésemet dokumentálják és még évekkel később is felemlegessék. Ezért szerezhetett Josie is tudomást a múltam néhány szórakoztató részletéről. Mégis az a legszebb az egészben, hogy semmit se bánok.
- Előfordulhat, hogy ebben a két dologban semmi túlzás sem volt. – Arcomra varázsoltam a legszelídebb mosolyomat, mintha ezzel kompenzálni tudtam volna a megtörtént dolgokat.
- Ez úgy hangzik, mintha te már eldöntötted volna, hogy ez fog történni. – Értetlenül meredtem rá. Tényleg már most arra készül, hogy idővel eltávolodunk egymástól? Talán így fog lenni, de csak azért, mert neki élnie kell a gondtalan fiatalok életét és néhány év múlva meg kell hoznia egy döntést és bárhogy is dönt én mindig támogatni fogom. Még akkor is, ha nagyon távoli egyetemet választana.
- Az egyetlen nagybácsid vagyok. – Javítottam ki mosolyogva.
- Biztosan ezt akarod? - Josie még annyira, de annyira fiatal. Normális körülmények között nem is hozakodtam volna elő ezzel a dologgal, de túl önző voltam. Élnie kellene az életét nyáron. Szórakozni a barátaival, tapasztalatot szerezni, hibákat elkövetni… Én mégis azt akarom, hogy az aktakukacom legyen. Persze nem mindig kapna tőlem szokásos gyakornoki melókat, néha tehetnék vele kivételt. Bevonhatnám jobban a munkámba, így legalább jobban bele látna abba, hogy mivel foglalkozik a családja. Legalábbis azt a részt, amivel én vagyok megbízva. Lényegében az örökségébe nyerhetne betekintést.
- Nem mondhatnám, hogy nagy szakértője vagyok az érzelmeknek. Talán nem a legjobb embertől kérsz tanácsot pasi ügyekben. - Trónbitorlónak érzem magam. Ezt a beszélgetést az anyjával kellene megtennie. Neki kellene elmesélnie az első csókot, az első csalódását, az első élményeit, amit szerzett… Mégis beéri, hogy velem ossza meg élete legfontosabb részleteit. Összeszorul érte a szívem. Egy lánynak biztosan hatalmas szüksége lehet az anyjára, főleg ebben a korban. Neki pedig velem kell beérnie.
- Mi a…? – Esélyem se volt befejezni. Az első ütés váratlanul ért. A másodikra már számítottam. A harmadikat pedig kivédtem és viszonoztam. Záporozni kezdtek az ökölcsapások.
- Ki a faszom az a Jennifer? – Köptem egy jó adag vért.
- Josie! – Ordítottam. Szerettem volna, ha minél távolabb kerül ettől az őrjöngő vadállattól. Mégis pontosan azt tette, amitől legjobban tartottam. Minden olyan hirtelen történt. Túl gyorsan, hogy közbe tudjak avatkozni, de esküszöm, hogy az esését lassított felvételben néztem végig.
- Most meghalsz! – Ütöttem egyet, felrepedt a szemöldöke. Ütöttem még egyet, már majdnem kivédte, de aztán mégis betaláltam. Harmadjára már kiköpte az egyik fogát. Öklöm csurom vér volt és fogalmam sem volt arról, hogy az idegen férfi vére volt, vagy már a sajátom. Kifulladásig ütöttem volna, de Josie sokkal fontosabb volt. A pasas próbált fogást keresni rajtam, de ellöktem magamtól és az unokahúgomhoz rohantam.
- Josie! – Vettem karjaim közé. Óvatosan megráztam, de semmi válasz.
- Josie! Kérlek térj magadhoz. – Nyaki ütőerénél kerestem a pulzusát. Szerencsére éreztem az apró kis dobbanásokat. Pánik lett úrrá rajtam. Most támadtak rám, be is kaptam néhány ütést és fogalmam sincs, hogy miféle Jenniferről beszélt az ürge, de ezt mind leszarom. Nekem csak Josie számít, de minden porcikám remegni kezdett, miközben erősen szorítottam magamhoz eszméletlen testét.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 20.12.22 23:30

- Nem eldöntöttem csak… anya szerint ez a természet rendje, ezért jobb, ha elkezdem szoktatni magam a gondolathoz. – ismertem be halkan – Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy most még azért vagyunk ennyire „egymásra gyógyulva”, mert neked még nincs senki komoly az életedben. De ha majd megtalálod, akkor „normálissá” válik a kapcsolatunk. – a normális jelzőnél még az idézőjelet is alaposan elmutogattam. Hinni szeretném, hogy ez nem így lesz, hogy mindig mi leszünk a hátsó két madár, mégis, ha reális akarok lenni, akkor sajnos el kell fogadjam anyám érveit és szembenézni azzal, hogy nem lehetek mindig én az első…
- Mindig elfelejted apa testvérét, Andrewt. – kuncogok. Igaz Andrew bácsival tényleg rettenetesen felszínes az ismeretségem, valóban csak évente kétszer vagy háromszor találkozunk, amikor is akkurátusan folyton egy babát kapok tőle ajándékba vagy plüssállatkát, hiába nőtem már ki ezekből hosszú évekkel ezelőtt. Én mosolygok, ő örül és ezzel minden rendben is van. Szeretem persze, de közel sem tudok rá úgy nézni, mint Chase bácsira. Ha így vesszük, akkor igaza van, nekem tényleg ő az egyetlen…
- Biztosan szeretnék-e több időt tölteni veled nyáron? Nem is tudom, hagy gondolkozzam ezen egy kicsit… - ehhez még a tűnődő arckifejezésemet is magamra öltöttem, összeráncolva a szemöldökömet, mellé téve egy gondterhelt sóhajt, ám csakhamar felkacagtam.
- Hát persze, hogy biztos! – jelentettem ki boldogan. Igaz, hogy nem vágyom az irodai légkörre és anya meg nagyapa figyelő tekintetére, de majd csak kicselezzük őket valahogy, nem igaz? A lényeg, hogy vele dolgozhatnék… Szeretném neki bebizonyítani, hogy komolyan tudnám venni a feladatokat és jól megcsinálni őket.

Mielőtt minden elsötétedett volna előttem éles fájdalom hasított a fejembe ott, ahol beütöttem. Még homályosan láttam, ahogy az az állat bántja Chase bácsit, de már képtelen voltam bármit is tenni vagy magamnál maradni, elvesztettem az eszméletem. A férfi, miután Chase helyben hagyta egy darabig a földön rostokolt, próbálta összeszedni magát, közben tovább dühöngött.
- Jennifer Morgen… a feleségem. A dögös barna, akit pár napja szedtél fel a bárban te nyomorult. – köpött egyet, közben feltápászkodott és újra megindult, szemlátomást dühítette, hogy a férfi még csak nem is emlékszik erre a hódításra. Elmosódott hangok jutottak csak el a tudatomig, mikor pedig kinyíltak a szemeim, csak az erős fényt láttam, de az alakokat nem tudtam kivenni.
- Egy kislány mögé bújsz… - hallottam a háttérből, valami pedig meglendült. Fel sem fogtam, amit tettem, sem azt, hogyan voltam rá képes, de utolsó erőimmel fordítottam magunkon és miközben elterültünk, Chasere estem, fedve őt, amennyire csak tudtam.
- Ne… bántsd… - a beszédem elakadt, ahogy visszaájultam, a férfi pedig a lendülettől és a döbbenettől hátra esett.
- Én… én nem akartam…. a kislányt nem akartam…. őt nem… esküszöm… ugye nincs baja?...

Outfit: Ruha

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase 21.12.22 9:09

- A mi kapcsolatunk sosem lesz „normális”. – Annál a bizonyos szónál utánoztam az iménti idézőjelét. Talán arra, ami köztünk van nem is a kapcsolat a legjobb jelző, hanem inkább a szövetség. Mindig is csak mi ketten voltunk és ezen szerintem senki sem tudna változtatni. Főleg, hogy nem mostanában tervezem azt, hogy bárkivel bármi komolyba vágok bele.
- Miért is ne lehetne két fontos személy az életemben egyszerre? – Adtam hangot a gondolataimnak, mert meg szerettem volna vele osztani mindazt, ami most bennem lejátszódik Mel véleményével kapcsolatban. Ha évek múltán lenne is valaki, akkor se hinném, hogy kevésbé lenne számomra fontos Josie. De ezen felesleges rágódni, ez még csak a jövő problémája. Elég akkor elővenni ezt a témát, ha időszerű lesz.
- Nem felejtem el, egyszerűen csak nem számít. – Andrew még konkurenciának is kevésnek bizonyulna ellenem. Addig nem is fontos, hogy két nagybácsi is van az életében, míg én vagyok a kedvence. Andrew csak jelentéktelen mellékszereplő a mi történetünkben.
- Fogalmad sincs arról, hogy pontosan mire is vállalkoztál. – Böktem ki ezt a kis információt miközben igyekeztem komoly arcot vágni. Ha rossz napom van, akkor azt bizony a gyakornokok szívják meg, de ezzel nem sokára Josie is szembesülni fog.
Zúgott a fülem. Hirtelen elcsendesedett a külvilág. Abban a nyomasztó csendben csak a fülem zúgása és a szívem vad dobogása hallatszott. Esküszöm még a saját szívverésemet is hallottam. Ilyet még sosem tapasztaltam. Egyszerre éreztem mindent és semmit. A véremben lüktető adrenalin lehet a hibás. A testem sérüléseit még csak fel sem fogtam, de a bennem lévő érzelmek egyszerűen csak úgy utat törtek maguknak, mintha versenyeztek volna egymással. Harag, lelkifurdalás, félelem, megbánás, rettegés. Ez mind, sőt még ennél is több különös egyveleg kezdett egyre jobban felszínre törni bennem.
- Sosem kefélek meg házas nőket! – Ordítottam, miközben majd’ szétvetett a düh. Ha most nem Josie lenne a legfontosabb, akkor… Még magamtól is tartanék, hogy mit művelnék vele.
- Takarodj innen és kérdezd meg azt a ribancot, hogy miért nem viselte a kibaszott gyűrűjét. – Egyetlen egy alkalommal sem mulasztom el lecsekkolni a nők gyűrűsujját, arról pedig már nem én tehetek, hogy hűtlen picsák és leveszik magukról a gyűrűt. Rengeteg hibát elkövettem már eddigi életemben, de sosem dugnék meg úgy egy nőt, hogy tudom, hogy házas, valamiért tiszteletben tartom a házasság szent kötelékét. Nem vagyok családromboló.
Fel sem tudtam fogni, hogy mi történik… Ez a nyomorult tényleg megütötte? Ó, édes drága Josiem. Miért teszi kockára értem a testi épségét? Mert én is pontosan ugyan ezt tettem volna érte. Mégis, ha lett volna elég időm akkor könyörögtem volna neki, hogy maradjon ki ebből az egészből.
- Mit tettél? – Egyszerűen nem tudtam felfogni… Ez csak valami rossz álom lehet.
- Takarodj! – Nem tudtam eldönteni, hogy mitől félek jobban. Attól, hogy Josienak komoly baja is eshetett, vagy inkább attól jobban, hogy tényleg puszta kézzel fogom megölni ezt a szerencsétlent.
- Hercegnő… - Suttogtam újból és újból, miközben homlokára puszikat nyomva véreztem össze felrepedt ajkaimmal hófehér bőrét.

katt

Tárgy: Re: Beggin' - Josie & Chase

» Josie & Chase
» Because of you - Chase & Josie
» When It's All Over - Chase & Josie
» Secrets - Chase & Josie
» Two against the world - Chase & Josie

Beggin' - Josie & Chase

Beggin' - Josie & Chase

Similar topics

Similar topics