Név: Alice Green
Becenév: Alice
Kor: 23
Születése hely, idő: 1988. Július 6 / Észak-Amerika – Arkansas  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Orvos
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: A jelleme nagyon változó leginkább hangulatfüggő szokott lenni, de ez is csak akkor jön nála elő, mikor elszenvedi a női ügyeit. Ebben az egy hétben, akkor nagyon harapós és mindenre ugrik, minden egyes kis sértést magára veszi és undokul viselkedik. Vannak olyan napjai, mikor nem csak ekkor jön ki rajta ez, hanem máskor is, hogyha épp bal lábbal kelt. Mindig is öntörvényű volt, nem szerette, hogyha valaki megakarja tervezni az életét és parancsolgattak neki. Inkább ő szeret parancsokat osztogatni és még jobban elégedett lenni, hogyha azok teljesülnek is.
Alapjába véve mosolygós, bár a börtönben elkezdett munkái során ez soha sem látszik rajta, hogy ilyenre is képes. Ilyenkor mindig rajta van az orvosi szigor az arcán. Hűvösséget áraszt a jelleme, ha olyan valaki közeledik felé, aki elítélt. Ekkor nem képes megnyílni és inkább a három lépés távolságot veszi fel. Kemény nőről van szó, aki megmondja az igazat, még ha fáj is és nem rest ellenszegülni a szabályoknak sem, ha az a nézeteit keresztezi. Az elítéltekkel szigorúan távolságtartó, nem is szeretne többet tőlük. Szemein lehet látni azt a szánalmat és lenézést, amit irántuk táplál. Nem szereti őket, még maga sem tudja, hogy hogyan került ide. Kiáll önmagáért, és ha kell akkor szembeszegül mindennel és mindenkivel.
Csak a barátaival kedves és elnéző, ha egy idegennel találkozik, mindig undok és megpróbálja éreztetni vele, hogy semmi keresni valója a közelében. Ekkor nagyon sértő megjegyzéseket tud mondani, amiket komolyan gondol, mert nem akar senkihez sem közel kerülni.
Miután ideköltözött Las Vegasba, nagyon megváltozott a jelleme, mert egyáltalán nem látni már mosolyogni. Nagyon ritka pillanat az, ha az ajkai mosolyra húzódnak. Magányosan szokott járkálni, egy barátja sincs itt, mindenkivel munka kapcsolatot ápol és ezt így is gondolja. Nem akarja, hogy idekösse bármi is, mert szabadulni akar innen. Neki olyan ez a hely és a munka, mintha száműzték volna. Ezt ki is mutatja, hogy utál itt lenni. Itt egyáltalán nincsenek barátai és nem érzi szükségessé máshogy látni.

Külső: Göndör haja a lapockájáig ér. Színe elég változatos, volt már vörös, szőke, világos barna, sötét barna és fekete. Most jelen pillanatban a sötét barna és a fekete árnyalat közt van, de inkább az előbbire hasonlít. Haját általában szabadon hagyja, hogy a vállaira omoljon, de sokszor van, hogy lófarokba köti. Ezenkívül még játszani szokott a kinézetével, hol göndör, hol egyenes, ez attól függ, hogy mennyi ideje van reggelente elkészülnie, bár az előbbit jobban szereti viselni. Szeme világosbarnán tündöklik. Tökéletesen illik a mostani barna hajához. Arcán egyetlen piercing sincs és nem is tervezi, hogy legyen.
A ruháját illetően nagyon is szeret csinosan öltözködni, ízlésesen válogatja össze a színeket. A munkahelyén, ami egy börtön, ott leginkább farmert és blúzt húz, rá az orvosi köpeny és a nyakába a fonendoszkóp. Ha a munkahelyén kívül tartózkodik, ott már egy kicsit kényelmesebb, lezserebb ruhadarabokat is magára húz. Nyáron leginkább szoknyát húz, szigorúan a comb közepéig érőt, hogy ezzel is megmutassa a lábait, de túl sokat mégsem mutat. Télen a szokásos meleg ruha, van, hogy három pulcsit is felvesz, ha mínusz fokok vannak. A ruhák színei nála teljesen mindegy, még a rózsaszínt is felveszi, de azt ritkábban, mint egy piros színűt. Ha valaki benézne a ruhás szekrényébe látná, hogy mennyire színes egyéniség.
A cipőjére nem fordít nagy gondot, egyszerű edzőcipő. Ki tudja, hogy mikor van ideje futni egy támadás elől, amit ugye magas sarkúban elég nehéz megtenni. Az utóbbit csak akkor húzza fel magára, ha olyan rendezvényre, esetleg randizni megy. De mindenképpen a zárt és kényelmes cipők vannak a lábain. Nyáron található rajta még papucs, de ezt sem akkor veszi fel, mikor dolgozni megy. A sok rab között nem szeretne ilyen öltözékben megjelenni.
Az ékszereket nagyon szereti, lehet is látni, mert a fülében is van egy-egy pár. Mindig cserélgeti, épp amihez kedve van, olyat vesz fel reggel. Egy ezüst gyűrű van még a jobb gyűrűs ujján, amit nem szívesen vesz le, csak ha a helyzet megköveteli. A gyűrűn apró vésetek vannak, amiket senki sem tud elolvasni, nem is betűket formál, leginkább alakzatokat, de erre még nem jöttek rá. Ez egy családi ereklye, ami a számára fontos. Karkötőkben is gazdag az ékszeres doboza, leginkább nála az ezüst dominál, így csak olyanokat lehet megtalálni nála. A munkahelyére nagyon ritkán vesz fel karkötőt. Ezek az ékszerek lógósak, ami azt jelenti, hogy valamilyen dísz van rajta és nem pont a karkötőben, hanem rajta.
Sminkelni szolidan szokott, leginkább szemfestéket és spirált szokott használni. Szemceruzával körbe festi a szemeit, hogy jobban kiemelje azokat. A börtöni munkái alatt ezt a kettőt szokta felkenni magára, ha máshol tölti a napot, akkor szemhéj port is használ. Mindig olyat, hogy a ruhájához menjen. Rúzst egyáltalán nem használ, nem is szereti. Ahhoz nagyon különleges alkalomnak kell, hogy legyen, hogy valaha is felkenjen az ajkaira rúzst. Ha nagyon kiszárad a szája szőlőzsírt ken rá, de többet nem. A körömlakkot nem igazán szereti, ha festi is a körmeit, leginkább körömerősítővel teszi. Néha napján, mikor ahhoz van kedve fehérrel is lekeni, de nagy ügyet nem fordít erre. A műkörmöt soha sem szerette, így azt nem is csináltat és rajta sem lehet látni. Ennek ellenére nagyon is törődik és ápolja a körmeit. Szépen vannak vágva, épphogy van körme, mert úgy gondolja, hogy egy börtönben nem kellenek karmok. A lábujj körmeit szokta halvány rózsaszínre vagy fehérre kenni.
A szemöldökeit rendszeresen ápolja és kihúzza, hogyha már a szép ív kezd eltűnni. Szemöldökei érdekes mód világos barnák, így jól kiemeli a szemeit is.

Előtörténet: Mikor meglátta a napvilágot még senki sem tudta róla, hogy kemény ambíciói vannak. Kisbabaként mindenki kedvence volt, haj nélkül született, hatalmas szemekkel és szinte soha sem lehetett sírni látni vagy hallani. Nagyon csendes volt a kórházi szobája, leginkább aludt és evett. Miután a szülei hazavitték a kiságyában minden új dolgot felfedezett. Nagyon szerette a plüss maciját, csak úgy volt hajlandó elaludni, ha ott volt mellette. A csecsemő éveire nem nagyon emlékszik, pedig a szülei meséltek neki arról, hogy mikor bébicsőszt fogadtak mellé, az elrabolta. Erre egyáltalán nem emlékszik, ami a szüleit csak megnyugtatja, mert így nincsenek gyerekkori traumái. A rendőrség heteken át keresték őket, mikor egy járókelő felismerte az asszonyt, aki elvitte Alicet és szólt a rendőröknek. Ők hamar ott teremtek a háznál és letartóztatva visszaadták a gyereket a szülőknek. Sírtak örömükben és ezek után senkiben sem bíztak, mindig a nagyszülőkre bízták őt, de leginkább otthon maradtak vele. Úgy oldották meg a beosztást, hogy váltották egymást, így a szülők nagyon hamar elhidegültek egymástól.
Alice hamarosan megtanult járni, beszélni és még szobatiszta is lett. Ekkor már a szülők úgy döntöttek, hogy jobb ha külön folytatják az életüket, ezért elváltak. Az apa elköltözött az anya pedig ott maradt a gyerekkel. Jobbnak látta, hogy segítséget kérjen, ezért a volt férjével együtt megegyeztek, hogy eladják a lakást és osztozkodnak. Alice és az anyja a nagyszülőkhöz költöztek, ahol szinte ők nevelték fel a lányt. A nagymama mindig mesélt arról, hogy milyennek képzeli el az unokáját. Orvost szeretett volna belőle és talán annyira rögzült Alice fejében ez a gondolat, hogy végül tényleg az akart lenni és törekedett arra, hogy mindig a legjobb legyen. Ám ez nem mindig sikerült, de ezt majd később.
Óvódás éveiben nagyon erőszakos volt, és mindig azt akarta, amit ő kitalált. Orvososdit szeretett játszani a társaival, akik már nagyon unták pár hónap után, ezért mást kezdtek el, kihagyva Alicet. A sarokban a plüss állatoknak az orvosa volt, így mindig velük játszott. A nagyszülők ezt nem akarták tétlenül nézni, mert egyedül otthon is tud lenni, így elvitték őt pszichológushoz, hátha tud rajta segíteni. A sok beszélgetés után minden kiderült, bár egy 5 éves gyereknél sok volt a kitalált történet, amivel kiszínezte az életét. Felnézett a dokira és szinte itta a szavait. Elámult attól, hogy mennyi mindent tud, így úgy tekintett rá, mintha az apja lenne és kezdte azt csinálni, amit mondott neki. Egy év után már vígan a társaival játszadozott az udvaron és alig várta, hogy délután elmehessen a pótapukájához. Tovább már nem engedték, mert drága volt és már nem is volt rá szükség. Ekkor hisztizett, mire az anyja megkérte a pszichológust, hogy menjen át hozzájuk vacsorára és magyarázza el Alicenek, hogy már nincs rá szüksége. Ekkor olyan megható beszédet mondott a férfi, hogy az anyába mintha villámszerű ütés érte volna, beleszeretett. Már ő is itta minden egyes szavát. Később csak úgy összejárkáltak és végül összejöttek. Alicenek ez nagyon is tetszett, mert az igazi apukája – mióta elment -, nem is látogatta meg. Már el is felejtette, hogy hogyan néz ki. Mary össze is házasodott a pszichológussal, pár hónap után. Még nagyon a kapcsolat elején voltak, de így csak még jobban összekovácsolódtak. Alicenek sem kellett már az állandó felügyelet, mert önállósítva magát mindig egyedül játszott vagy épp mesét nézett. Kettesben tudtak lenni a felnőttek, így mikor a kislány már általános iskolába ment, megszületett az öccse. 7 év volt köztük, amit nem is bánt, mert mindig csillogó szemekkel nézett a kis srácra. Suli után játszott vele, de azt nem szerette, mikor sír. Néha éjszakánként is felébredt, hogy nem bír miatta aludni, ezért mindig bebújt az anyja mellé. Teltek múltak az évek a fiú is nagyobb lett és Alicenek is egyre több gondja volt az iskolában. Hiába akart megfelelni, valahogy soha sem bírta felfogni a matekot és a fizikát. Ezért magántanárhoz járatták, mire egyre jobban fejlődni kezdett. Az általános iskolát nem nagyon szerette, ezért a tanulásra sem figyelt oda.
Mikor elkezdte a gimnáziumot, akkor lett az öccse elsős. Neki lényegesebben jobban ment a tanulás, gördülékenyebb volt, ám mindig volt benne valami, ami miatt félt. 14 évesen már érezte, hogy nincs minden rendben az öccsével és nagyon is féltette. A testvéri kötelék meg volt köztük, bár annyira nem volt mély, hogy minden titkot megosszanak egymással. Végül csak magára fordította az idejét és neki állt tanulni, mire a jegyein látszódtak a fejlődés sikerei. Egész szépen végezte el az első évet, négyesei voltak és két ötöse. Ez neki nem volt elég, így még jobban belehúzott, így minden év végén egyre több ötöse volt és kevesebb négyese. Az érettségije jól sikerült, pont elegendő pontja volt ahhoz, hogy elkezdje az orvosi egyetemet. A nyelveket különösen szerette, így a latin mellett németül is tudott. Még egy nyelvet szeretett volna tanulni, de túl sok volt számára a tanulnivaló, így ezt a tervét egy új nyelv iránt későbbre halasztotta. Az egyetemen már nem volt ötöse, viszont négyesei igen és pár tantárgyból hármas is becsúszott. Hiába próbálkozott, egyszerűen a professzoroknak nem volt szimpatikus vagy maga sem tudja, hogy mi lehetett a baj. Az egyetem végén, a gyakorlata egész jól sikerült az egyik helyi kórházban. Jó értékelést kapott és visszavárták friss diplomával. Nem is késlekedett, miután megszerezte a végzettségét. A kórházban ügyesen helytállt és minden beteget ellátott a megfelelő tudása szerint. Ekkor a pasik terén újabb változás következett be. Utoljára talán a gimnáziumban volt egy komolyabb kapcsolata utána már nem volt erre ideje. A kórházban egy fiatal rezidenssel ismerkedett meg, akivel nagyon is jó kapcsolatot ápolt. Nem kellett sok, hogy összejöjjenek, de a sors közbe szólt. A legjobb rezidenst akarták elküldeni, hogy börtönben folytassa a munkáit. Alicenek érthetően nem tetszett ez a lehetőség, de nem tudott mit tenni, muszáj volt mennie. Bármit csinált, egyszerűen már megvolt a repülőjegye és helye az új munkahelyén. Nem tudja, hogy miért kellett ilyen sürgősen elutaznia, de Markkal kénytelen volt szakítani, hogy a távolság miatt ne legyen probléma. Nehéz volt elszakadni tőle, de új élet vár rá Las Vegasban, amit nagyon is utál, hogy ez miatt ott kellett hagynia a szerelmét.
A börtönben hamar végig vezették, bár így az elején nem tudta megjegyezni, hogy mi hol van. Még nagyon új neki ez a terep és nincs is ideje sétálgatnia, mert folyamatosan hoznak elítélteket a számára. Kisebb horzsolás, leégés, ficam, orrtörés és még hasonló sérülésekkel. A legkomolyabb sérültje egy lábtöréses volt, akit kórházba kellett szállítani, mert neki nem voltak meg a megfelelő eszközei ehhez. Gyűlöli a mostani munkáját és ezt nem is rejti véka alá. Sokat gondol a szerelmére és az otthonára, a kórházra, a barátaira, és a munkahelyére. Nagyon szeretné, hogyha már visszautazhatna és nem kéne itt lennie.

Alice Green!
Ezt nevezem szép kidolgozott történetnek.
Elfogadva!
Üdvözlöm első ápolónkat