Név:Kirsten Latasha Wayne
Becenév: Kris, Crissy, Latasha
Kor: 28
Születése hely, idő: 1988-április- 17 / U.S.A - Massachusetts/ Salem
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: körözött
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem:Sokszor kérdezték milyen is vagyok igazából, de ilyenkor mindig csak mosolygok és nem felelek semmit. Kevés ember ismer úgy igazán, még a férjem sem tud rólam mindent, de jelenleg ő az egyetlen ember aki jobban ismer mint saját magát, a személyiségemet illeti.
Egy igazán örült csaj vagyok, kevés dologtól riadok vissza, a múltam erre a legjobb bizonyíték. Általában mosolygós és jó kedvű vagyok és képes vagyok könnyen alkalmazkodni, természetesen addig amíg nekem tetszik. Nem vagyok az a tipikus remegő őzike, a kiképzésen megtanultam, hogyan védjem meg magamat akár nagydarab férfi ellen is.
Semmi sem lepi meg már, túl sok mindent láttam már ahhoz, hogy bármin is meglepődjem habár a férjem romantikus dolgai még néha meglepődöm. Nyugodt és kiegyensúlyozott a természetem, ez teszi lehetővé, hogy megfigyeljem a a környezetemet és azt kielemezve a lehető leggyorsabban tudok dönteni. A legtöbb nőtársamhoz hasonlóan nem ragadnak el az érzések, legyen az öröm vagy gond, bosszúság vagy az élmények özöne, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen érzéketlen lennék minden féle külső hatásra. A túlfeszített komikus helyzeteket nyugodtan, esetleg ironikus mosollyal reagálok. Kiegyensúlyozott gondolkodásommal és éles elméjével könnyűszerrel rámutatok az illető gyengéire.Ha engedek ennek a kevéssé kellemes vonásomnak, akkor másokat kínzó, kellemetlen nőszemélyé válhatok. Pompásan szórakozom azon amikor mások a saját hülyeségük áldozatául esnek és ezen bosszankodnak. Régen becsületes voltam, de mára jobban érdekelnek a könnyen és fáradság nélkül elérhető dolgok.
Külső: Nem vagyok egy égimeszelő, de elégedett vagyok a vele, egy átlagos nő testmagasságával rendelkezem, igaz mindenki esetében más mondható átlagosnak. 170 centi magas vagyok. Testalkatomról röviden és tömören csak annyit mondanék, hogy nőies. Nem akarom fényezni magam, de a férfiak mindig megfordulnak utánam. A férfiak mindig kihasználva az alkalmat, hogy végigmérjék kerekded, nőies idomaimat. Hajam általában búza szőke bár nem tagadom, szeretem váltogatni a színét, így néha előfordul, hogy egy sötétebb, vagy világosabb árnyalatú hajszínnel jelenek meg. Az öltözködésem inkább a nőiesebb vonalat képviseli, mert imádom kiemelni a nőies alakomat. Bevallom őszintén piszok vagyok, de szeretem ingerelni a férfiakat. Persze, azért ilyenkor sem esek túlzásokba. Egy kis magassarkú, egy-egy csinosabb koktélruha, ha valami olyan összejövetelre vagyunk meghívva, visszafogott, szolid smink és különböző kiegészítők. Ami a jellememet illeti... eddig bárkivel találkoztam, mindenkiben jó benyomást keltettem, ebből kifolyólag sejtem -illetve, remélem-, hogy nem vagyok egy vasorrú bába. Imádom a külsőmet és ez látszik is, szeretem kényeztetni mindenféle olajokkal és testápolókkal, ezáltal lesz a megjelenésem szédítő.
Előtörténet: Az életem egy Salem nevű városban kezdődött ahol a boszorkányság rányomta a bélyegét, igen, ez az a híres hely ahol az egész őrület elkezdődött 1692-ben.
Az első telepesek élete nagyon nehéz volt, folyton harcoltak az életben maradásért, és ezért harapózhatott el ez a boszorkányőrület. Eleinte nem vették túl komolyan és alig pár embert gyanúsítottak meg és még kevesebbet végeztek ki. Aztán Samuel Parris a falu új lelkésze érkezése után elszabadult a pokol és a város vérben úszott.
Állítólag az egyik ősöm is gyanúba keveredett akkortájt, megpróbálták felakasztani, de a kötél rejtélyes módon elszakadt a kötél. Az emberek megrémültek és többé nem mertek hozzáérni, viszont ennek az volt a következménye, hogy számkivetettként kellett élnie. Ekkor már terhes volt gyermekével, az apja egy nős férfi volt, többek között ezért is szerették volna a falubeli asszonyok holtan látni. A férfi azt ígérte hogy elhagyja a feleségét, de nem így lett és az ősöm egyedül nevelte fel a lányát.
A családom története ettől kezdve vált igazán érdekessé habár ez csak egy érdekes történet a múltamból, így kezdődött el a családfám, eddig tudtam visszakövetni, hogy a telepesek előtt mi volt a családommal azt nem tudom. Ezeket is csak onnan tudom, mert még általános iskolában kellett csinálnom egy családfát. Szerencsémre a könyvtárban mindent megtaláltam, még az apám autóbalesetéről szóló újságcikkeket is, de ne ugorjunk ennyire az elejére, csak szép sorjában, kezdjük az elejéről, ott hogy megszülettem.
Egy szép tavaszi napon születtem a St. Memorial kórházban Salem berkein belül, ez áll az anyakönyvi kivonatomban is. Mint minden normális kislánynak nekem is volt családom egy anyukával és egy apukával. Nyolc éves koromig normális családi életet éltünk, tiszta amerikai álom, meg volt minden, fehér kerítéses családi ház, kedves szomszédok hűséges háziállatok. Igazi családi modell, ennek egyszer aztán vége szakadt amikor apám egy havas téli estén autózott hazafelé. Ebben még semmi különös nincsen azonban egy másik autó apám sávjába csúszott, apám megpróbált kitérni előle és emiatt kisodródott az útról egyenesen a folyóba. Apám szörnyet halt abban a pillanatban, de a másik autó sofőrje megmenekült, az életét adta azért, hogy más élhessen.
A temetésére sokan eljöttek hiszen mindenki szerette, akkor még nem tudhattuk, hogy hat hónapra rá anyám is utána megy. Ezután a nénikhez kerültem, akik a nagymamám testvérei. A nénik érdekes világba kalauzoltak el, mások bolondnak néznék őket a viselkedésük miatt, de én szerettem velük lenni. Régen a cirkuszban dolgoztak és sok érdekes dolgot hoztak magukkal ezért is imádtam a padláson turkálni, a gyönyörű jelmezek csak egy töredéke volt annak a világnak amiből jöttek. Mostanában egy kis patikát vezetnek és maguk termelik a gyógynövényeket a készítményeikbe, néha én is besegítettem nekik. Ekkor a 15-ik életévemben jártam és annak ellenére, hogy elvesztettem a szüleimet boldog voltam. A nénik mindent megtettek, hogy elszórakoztassanak, csokoládétorta volt reggelire, nem volt kötelező a fogmosás és a korai lefekvés. A tinédzserek gondtalan életét éltem addig a bizonyos napig amikor ugyan is minden megváltozott, mondhatjuk úgy is, hogy korán kellett felnőnöm. Egy este néhány durranást hallottam, szokatlan volt arrafelé mert a város szélén laktunk és arrafelé nem járnak idegenek csak akik ott laknak. Kimentem megnézni, hogy ki lehet az és akkor találtam rá Jhonatanra, súlyos lövési sérülésekkel feküdt a földön. Be akartam vinni a kórházba, de nem engedte, magára sem akartam hagyni hát bevittem a házba és amennyire tudtam elláttam a sérüléseit. Hálája jeléül fegyvert fogott rám és közölte, hogy most pedig vele megyek ha tetszik ha nem. Féltem ha nem teszem bántja a néniket is ezért vele mentem. Egy kocsi állt a házunk előtt és benne két nagy darab gorilla akik bekötötték a szememet összekötöztek és a kocsi csomagtartójába tettek. Ettől kezdve nem tudom mi történt velem csak tompa zajokat hallottam és amikor újra levették a kötést a szememről már egy szobában voltam anyaszült meztelenül. A takarót magamra csavartam és kinéztem az ablakon, hogy megtudjam hol vagyok, és egy dolgot tudtam megállapítani, hogy már nem Salem-ben vagyok. Ekkor lépett be Jhonatan a szobába és akkor már tudtam, hogy többé nem látom viszont a néniket sőt senkit akit eddig ismertem. Jhonatan elvette a szüzességemet és úgy éltünk együtt mintha házaspár lennénk. Vigyázott rám és én pedig főztem, mostan, takarítottam rá. Mind minden ez sem volt állandó állomása az életemnek. Fogalmam sem volt arról, hogy Jhonatan mivel is foglalkozik mindaddig amíg véletlenül meg nem láttam, hogy éppen fejbe lőtt egy szerencsétlen férfit. Azonnal elrohantam a rendőrségre akik mindent elmondtak róla közben meglátták a lehetőséget és kérték, hogy segítsem lebuktatni Jhonatant, nehéz szívvel de belementem abban a reményben, hogy 4 év után végre újra hazatérhetek. Bűntudatom van amiért elárulom őt mivel az idő folyamán valahogyan beleszerettem, de a viszonyunk nem igazán volt normálisnak mondható. Végül sikerült Jhonatant bíróság elé állítani, de börtönbe juttatni már annál kevésbé így nekem sem volt maradásom, de a rendőrök felajánlották, hogy csatlakozzam az egységükhöz mivel látták, hogy van tehetségem plusz így olyan közegben lehetnék ahol tudnak figyelni rám és ez jobb mintha védelmet kapnék. Így hát új személyazonosságot kaptam és elküldtek kiképzésre, mire észbe kaptam már kettő ügynök lettem és egy másik bűnöző partiján mosolyogtam és közben azon ügyködtem, hogy kiderítsem az összes mocskos kis titkát. Azonban a bűnözés világa engem is magába szippantott, tetszett a fény a csillogás és a rengeteg pénz ezért a megszerzett titkokat eladtam Oroszországnak. Mire rájöttek, hogy mi történt én már nevet változtattam és eltűntem a pénzel. Egy pár évig külföldön éltem, úgy intéztem, hogy a kormány azt higgye meghaltam és immár újjászületve visszatérhettem a hazámba. Az életvitelemnek megfelelő várost választottam Las Vegast, volt pénzem, de semmi befolyásom, szerencsémre William Corvin felkarolt és bemutatott a férjemnek. Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de még is levett a lábamról és hozzámentem feleségül, ő nem tud a korábbi életemről, úgy tudja műkereskedő vagyok és ezért utazgattam sokat régen.
Jelenleg boldog vagyok és biztonságban érzem magamat, de sokan szeretnék ha a kezeik között lennék, igaz úgy tudják halott vagyok, de ki tudja ez az álca meddig tart ki.
Kezdőlap 
Tárgy: Kirsten Latasha Wayne 
04.04.13 20:57
