do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Zoe Beatrix Demine  08.04.13 21:49 | |
| Név: Zoe Beatrix DemineBecenév: Zo, Zoe, Demine nyomozóKor: 27Születése hely, idő: New Haven - Connecticut (USA), 1985.10.25.Tartózkodási hely: Las VegasCsoport: Rendőr (nyomozó)Anyagi háttér: KözéposztálySzexualitás: HeteroszexuálisJellem: Saját magamról írjak? Hm. Nem lesz nehéz, de nem igazán szeretem bemutatni magam, inkább ismerjenek meg. Utálom a sajnálatot, és a hízelgést is ezáltal. Nem viszi sokra az, aki ezekkel próbálkozik. Nem vagyok egy ijedős fajta, bármit megteszek azért, hogy elkapjak jó pár bűnözőt. Akit elkapok, az ne számítson együttérzésre vagy megértésre, ha nem vagy bűnöző, akkor kapsz az előbb említett dolgokból. De csak ha észreveszem, hogy kicsit is hazudsz, nem szabadulsz tőlem. Egy rohadtul jó nyomozó vagyok.Külső: Szép zöld szemekkel rendelkezem, mellé hozzátenném még a 170 centis magasságomat, és remek alakomat is. És, igen, szőke hajam van, de ez csak egy hajszín, nem kell mindenféle viccet faragni belőle. Ruhatáramban minden megtalálható, ami egy nő gardróbjában csak megtalálható. Nem viszem túlzásba a vásárlást, az nem vallana rám. Enyhébb sminket szeretem.. Ja, meg annyiban különbözöm nőtársaimtól, hogy kedvenc kiegészítőim közé nem igazán tartoznak az olyan dolgok, mint az ékszerek, nincs temérdek cipőm, és táskám... Kedvenc kiegészítőim: fegyvereim, golyóállómellényem, bilincsem, és az eszem.Előtörténet: Jó néhány éve, hogy megláttam a napvilágot.. Igen, én is kórházban születtem, ahogy az emberek többsége. Hát, akkor kicsit tárjuk fel a családi szálakat röviden, de tömören, de nem fogok teljes beszámolót tartani a génekről, és mindenféle családfás dolgokról...
Édesapám az, akire mindig is büszke voltam, egy csodálatra méltó hivatást választott. Rendőr lett. Ahogyan az ő apja is az volt, és még jó páran a családból férfi ágon. Apámmal már egészen pici korom óta beszélgettem a munkájáról, és egyre jobban tetszett, amit dolgozik. Egyszerűen a rabja lettem ennek a hivatásnak. Nem tudom, hogy mi mást tudnék elképzelni magamnak..
Édesanyám szociális munkásként dolgozik, ő is nagyon jó ember. Őt is csodálom, amiért ennyire nagy kitartással, odaadással végzi azt a munkát. Semmi kifogásom ellene, sőt örülök, hogy ő is segít embereken, csak ő valamivel más módon..
Nincs testvérem, sajnos. Egyedüli gyermek vagyok, pedig néha jó lett volna valakit kicsit szekálni, játszani vele, meg mindent, amire jó egy testvér.
Nos.. most essen szó az életem fontosabb szakaszairól.
Már gyermekként megismertem a rendőri munka ártalmát, szépségét, meg mindenét. Tíz éves koromra több önvédelmi technikát tanultam el apámtól. És kissé különcnek számítottam az iskolában, és emiatt sokszor értek szóbeli támadások, de azt is elhagyták, miután szépen képen töröltem egy-két gyereket. Hát, igen, voltam pár alkalommal az igazgatónál, de végül is hamar elteltek ezek az általános iskolában töltött éveim.
Jött ez a hosszú, négy éves gimnáziumban való időszak, amit szintén nem szerettem nagyon. Viszont itt hamar barátságot kötöttem, egy pár hónappal fiatalabb lánnyal, akivel nem bántak jól, de mégis én valahogy megkedveltem őt. Félénk, zárkózott lány volt, de aztán tök jóba lettünk az évek során.
Tizenhetedik születésnapom előtt megkértem apámat, hogy tanítson meg lőni, de azt mondta, na még az kellene kislányom. Helyette inkább megfizette az autóiskolát, és meg is szereztem, ezt is apámnak köszönhetem, hisz ő is tanított vezetni szabadidejében.
Nos, hát, ezek után, egy kérdés merült fel szüleim és köztem... bár inkább ő közöttük, mert én tökéletesen elterveztem, hogy mit szeretnék csinálni, mi az, amit választok hivatásomnak. Természetesen csak is egy dolog volt a listán, ami az élen szerepelt. Rendőrség kötelékébe állni. Jelentkeztem az akadémiára, amit legjobbak közt végeztem el. Sok oktató, aki ismeri apámat, mindannyian azt mondták rólam, miután elvégeztem, s apám is ott állt mellettem, hogy: ''Ez a lány tiszta apja''. Ez megtisztelő volt tőlük. Nem vagyok egy érzelgős személyiség, de ez a mondat után apám nyakába borultam, és könnyek csorogtak végig le az arcomon. Ennél szebb bókot, vagy ilyesmit nem kaptam sosem.
Erősségeim közé tartozik lövészet, és mindent beleadok, amikor dolgozom. Nem hagyok ki semmit, mindent megfigyelek, feljegyzem, és összerakom a mozaikdarabkákat. Van, hogy téved az ember, bevallom, én is tévedtem már, de azt hiszem arról nem beszélnék, nem fontos része ennek..
New Haven-ben dolgoztam öt éven át, járőrként kezdtem, aztán helyszínelő lettem, de nem sokáig, mert aztán jelentkeztem nyomozói vizsgára, amit remekül teljesítettem, és pár hónapig New Haven-i rendőrségnél maradtam, de a főnököm felajánlott egy nyomozói állást Vegasban, amit gondolkozás nélkül elfogadtam, és remélem, itt is sok bűnözőt, főleg gyilkosokat vághatok be abba a hűvös és kicsi helyiségbe.
Vegas, vigyázz!
[url][/url][img][/img] 
A hozzászólást Zoe Beatrix Demine összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 09.04.13 20:38-kor. |
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Zoe Beatrix Demine 08.04.13 22:35 | |
| Zoe Beatrix Demine! Vegasnak pont egy ilyen belevaló nyomozóra van szüksége! Sok sikert kívánok a munkádban. Mivel mindent rendben találtam a történetedben, ezért; Elfogadva!Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Zoe Vegas tele van bűnösökkel, akik csak rád várnak, irány a játéktér kislány!  |
|
Kezdőlap 
