Név: Iris Barros
Becenév: Iris
Kor: 23
Születése hely, idő: Portland, Oregon, USA - 1989.07.22.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Biszexuális
Jellem: Teljes mértékig egy mosolygós lány, vidám, közvetlen, ám néha elkapja őt is az ördög, ha arról van szó, de az ritka mint a fehér holló. Megértő, és együttérző is, de nem mindenkivel, csak aki ezt érdemli. Nem szeret mindenkivel csacsogni, mert úgy érzi az túlzás. Van, akivel bármit megoszt, még az álmait is. Van olyan is, akinek semmit nem mondd el, ha az harapófogóval vagy egyéb kínzóeszközzel is vallatja őt.
Külső: Szemei nagyon világosak, már-már világítónak, sőt még a legsötétebb éjszakán is láthatóak. Haja eredetileg szőke, de szereti átfesteni vörösre is, majd ezeket változtatja néhanapján, mikor megunja az egyiket. Hol hullámosan, hol egyenesen, hol hátratűzve hordja hosszú haját. Átlagmagas, vékony alkattal. Szereti a sminkeket, mindenféle kiegészítőkkel.
Előtörténet: Minden egy unalmas kis város kórházában kezdődött, amikor is őrjítő sírásba fordult minden. Hát, bizony, mindenkit az őrületbe tudtam kergetni. Legalább volt valami, ami érdekessé tette Portlandet.
...
Már kisgyerekként is mintagyerek voltam. Sőt, nagyon is. Ez miatt nem barátkoztak velem. Most mondjam azt, hogy ez olyan nagy hűhóval járó dolog?! Nem, nem volt az. Nem én voltam az egyetlen, és nem is leszek az.
Fogalmam sincs, miért, de azt tudom, hogy szüleim jól neveltek engem. Kár, hogy egyke vagyok, pedig annyiszor könyörögtem egy tesóért. Na, mindegy is, süket fülekre talált ez is, mint ahogy sok minden...
...
De egy valami mégis történt. Elköltöztünk. Méghozzá Vegasba. Oda, ahol minden csillogó-villogó, és pazar fényben árad. Nagyvárosi nyüzsgő életa kaszinók és a bűn városában.
Itt kezdeni egy új életet. Maga a pokol volt. Senkit nem ismertem, s újra lejátszódott a régi lemez. Ki ez az Iris?! Miért ilyen jó kislány, jó tanuló, remek mindenben. Nos, elkezdődött ismét a háborúzás. Senki az égvilágon nem beszélgetett velem.
...
De. Aztán fordult a kocka. Összeismerkedtem egy fiatalabb lánnyal. Aki nem épp a jóság híve. Épp ezért tudtunk elbeszélgetni bármiről. Teljesen az ellentétem. Ő Chelsea Deschanel, akivel azóta is barátnők vagyunk, holott nem igazán voltunk egyforma személyiségűek. Mint ahogy mondani szokás, az ellentétek vonzzák egymást. Bajban is kiálltunk egymásért, ahogy jelenleg is. Sok remek időt éltünk át mi ketten, de azért voltak rosszak. És kicsit én is rossz kislánnyá váltam, de azért még mindig maradok a jó kislány, és ezt Chelsea megérti.
Teltek-múltak a gyermekévek. Remekül végigteljesítettem az iskolákat. Mindig az orvosi érdekelt, de miután oda került volna a sor, hogy felvételizzek, teljesen más irányba vitt az élet. Rájöttem, hogy nem is vonz annyira az orvosi, inkább a rajzolás, az, ahogy egy üres papírlapon szépen kikörvonalazódik, majd teljesen kialakul egy kép, egy rajz. Ez töltött el csodálattal és odaadással. Tudtam, hogy ez kell nekem.
...
Mivel kell valami pénz is, így egy kaszinóban kezdtem el dolgozni. Eléggé nehezen szoktam bele, de végül is, én lettem a játékosok kedvence. Mindenki az én asztalomhoz szeretett volna odajutni. Sok bókot is kaptam tőlük, ám de egyet nem szeretek, ha valaki valamilyen módon rosszat és hátam mögött kieszel valamit, mondjuk valakit lefizet, csak hogy az én közelembe férkőzzön. Ezt nem igazán szeretem.
...
... Hogy ki milyennek lát engem? - az legyen mindenki sajátos ügyes-bajos dolga. Nem érdekel. Én ilyen vagyok, engem így kell elfogadni, semmiféle változtatást nem tartok fenn.
...
Egy kis amolyan idézetféleség: ''Aki szeret, az mindenképp szeret.''