do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: A megrendelő szava szent... KAMU! - George & Katie  21.04.13 0:43 | |
| Feltűnésmentes helyen állítottam le a kiszolgált tragacsot. Puccos környék, ezért nehéz volt elvegyülni a sok rohadt pénzes köcsög között, de nem lehetetlen. Számomra semmi sem az ha egyszer munka van, eddig még soha nem volt rám panasz. Frank szerette a pontosságot és a feltűnésmentességet, még ha tisztában is voltam azzal, hogy ha csak egy pillanatra is bármelyik zsaru szagot fog, az biztos hogy kettőt se pislogok és már visznek is a lukba, hogy ott verjék ki belőlem a címeket. Na de azt b.szhatják.. - köptem félre a kocsi mellett ahogy kiszálltam az ősrégi chevyből, és szemmel végigfuttattam a környéket. Csak biztosra mentem. Ezért is vállaltam csakis sötétben szállítást a környéken, a tetves fakabátok egy pillanat alatt kiszúrnak ha csak nem úgy fingok ahogy azt füttyszóra kérik.
Minden csendes.. sehol egy lélek se. Kellemes egy helyzet, de legalábbis nem csökkenti a figyelmet ahogy odalépek az ajtóhoz és kikeresem a bediktált nevet. Megnyomom a gombot.. sípol, de semmi válasz. Egyelőre. A szemem még egyszer végigfut a térségen, fölöttem egy lámpa, pont a pofámba világít, amit k.rvára nem szeretek. Mégis újra nekimegyek, megint a gomb, megint várok. Semmi.. Az isten b.ssza meg! - mérgelődök megszívva a fogamat, már azon kattogva hogy mi lesz a fizetség ha visszamegyek együtt az anyaggal, lé sehol, a por ottmaradt a nyakamon, és Frank kutyái.. rohadtul nem szeretik az ilyet. Egy darabig még kattogok, hogy hogyan és mi legyen, amikor látom a nem is annyira magas kerítést a háttérben, és ugyan miért is ne!? Egy próbát megér.. - sóhajtok egy panaszosat, k.rvára nincs most ehhez kedvem, ebből már rééég kiöregedtem, de az előre ismert "kedves" szavak.. na meg a kés emléke a vesémben hamar kijózanítanak. Be kéne már fejezzem ezt a munkát b.ssza meg... - nyűglődöm miközben elhagyom a lépcsőket, és két újabb pislogás után körbe, próbálkozom is hogy felrúgjam magam a kerítésre. Aha, nem sok sikerrel.
- Az isten b.ssza meg.. - szürcsölöm a fogaim alatt miközben fejemben már egy jó üveg sör képe, és az esti tv-zés terjeng én meg itt b.szom a rezet! Jellemző.. - sóhajtok még egyet, mikor halk búgás, én meg elhúzódom a közeli bokor árnyékának sűrűjében. Egy nő. Egy nem is olyan kicsit dögös nő! - fut rajta végig a szemem, de ahogy érzi hogy valaki figyeli és felém fordul, egy pillanat alatt húzódok vissza a bokorhoz közeli árnyékba.
- Csak el ne engedd! Csak el ne engedd cicukám.. - drukkolok a fogaim között, ahogy látom a kezében az ajtó.. gondolkodik.. de - A p.csába tűnj már el! - beszélek a rühes bokornak mire felvillan egy fényszóró fénye, duplán, mire ez meg nagy örülve rohan egyenesen a fénybe. - A kis k.rva.. - vigyorgok már hevesen, de ekkor kapok csak észbe. Az ajtó! - A k.rva élet.. - állok neki rohanni mint valami eszement és az utolsó pillanatban kapom el!
- Mázli... mázlid van te f.szfej... - vigyorgok teli szájjal mint a tejbetök, és ugyanazzal az erővel kirántva már vágtázom is be, hogy felcipeljem a seggemet a harmadik emeletre. Ott viszont.. már nem tökölök. Tenyerelek is rá a csengőre, hogy ha a kis k.rva.. - mert k.rva volt ha jól emlékszem - bealudt volna, rendben felébredhessen. Nem vagyok jótékonysági intézmény... |
|
Kezdőlap 
