Név: Frederica Winters
Becenév: Freddie
Kor: 20
Születése hely, idő: 1993. február 2. / Chicago, USA
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: művész
Anyagi háttér: középosztály
Szexualitás: heteroszexuális

Jellem:
Bennem ne keresd a szende, naiv kislányt, mert ő már rég kihalt. Az évek során megtanultam, hogy kedvességgel és cukisággal nem érhet el sokmindent az ember. Ha egyszer kikerül valaki a nagybetűs életbe, a szende kislány üzemmód nem fog beválni. Én pont ezért lettem olyan, amilyen. Gyakran elég makacs és akaratos vagyok, mindent megteszek, hogy elérjem, amit szeretnék. Persze ez nem jelenti rögtön azt, hogy egy velejéig romlott nőszemély vagyok. Igen, bármit - ismétlem: bármit - hajlandó vagyok megtenni azért, hogy elérjem a célom, de nem kezelek minden embert eszközként. Ha úgy hozza a helyzet, kedves és megértő vagyok másokkal, nem vagyok egy antiszociális, hűvös és kegyetlen nő, egyszerűen csak tudom, mit akarok és azt meg is szerzem. Viszonylag hamar felkapom a vizet, s olyankor hajlandó vagyok meggondolatlan dolgokat tenni, de ha egyszer a bosszút tűzöm ki célul, végre is hajtom. Bevallom, nem egyszer bántam meg a tetteimet, de vannak olyan emberek, akik nem tanulnak az esetekből és sosem változnak. Utálom ezt a tulajdonságomat, ugyanakkor félretenni sem szeretném, mert van amikor sikerélmény jár vele.
Ugyanakkor, mint mindenki másnak, egy érzékeny oldalam is van. Szerető és gondoskodó családban nőttem fel, így amikor őket éri valami sérelem, nagyon a lelkemre veszem, s mindent megteszek a védelmezésük érdekében.

Külső:
Elég mélyen bele kell nyúlni a ruhásszekrényembe ahhoz, hogy valami cuki, rózsaszín darabod találjon az ember. Utálok úgy öltözni, mint a korombeli cicababák, élből elutasítom a csinos, vidám színekben pompázó virágmintás ruhákat. Nem, nem vagyok emo (Isten ments), egyszerűen csak van egy egyedi ízlésem, amiről nem vagyok hajlandó lemondani. Többnyire sötét színeket viselek, bár előfordulhat köztük egy-egy élénkebb darab is, ha elég stílusosnak találom. Hajam hosszú, egyenes és fekete, habár néha felfedezhető benne egy színes csík, csak hogy ne legyen annyira egyhangú. Erős, ugyanakkor ízléses sminket használok, hogy még véletlenül se tévesszenek össze egy utcalánnyal. Szemeim világoskékek, olykor szürkés hatásúak, s én ezt szeretem magamon a legjobban, mivel szokatlan és pont ez a jó benne.

Előtörténet:
Dél lehetett már, én meg még mindig hulla fáradt voltam, pedig frissen jöttem a zuhanyzóból. Magam köré tekertem egy törölközőt és szinte robotszerűen indultam meg a szobám felé hogy felöltözzek. Már az ajtóhoz értem, amikor éreztem, hogy valami eltalálta a vállamat. Kicsit megilletődtem tőle, de még mindig nem volt elég ahhoz, hogy felébredjek. Lenéztem magam mellé a földre és egy plüssmacit láttam meg, majd körbenéztem a szobában, és Tina ült az egyik fotelban ölbe tett kézzel és látszólag idegesen.
- Freddie, ha lennél olyan szíves és helyet foglalnál. - szólalt meg fontoskodó hangon és a vele szemben levő fotelra mutatott. Én lassan, még mindig félkómásan odatotyogtam és helyet foglaltam.
- Mit szeretnél? - kérdeztem unott hangon, s ásítottam is egyet. No nem gúnyból, hanem mert tényeg álmos voltam még. Tina azonban látszólag mellre szívta, mert sértődötten kihúzta magát ültében. Hogy én mennyire utálom, amikor ilyen beszélgetésekre hív. Néha úgy viselkedik, mintha a tulajdon anyám lenne, pedig egy évvel sem idősebb nálam. Viszont az igaz, hogy a legtöbb helyzetet sokkal inkább kezeli felnőttként, mint én, de pont ezért megy elég gyakran az agyamra. Nem is tudom, mit képzeltem, amikor gimi után úgy döntöttem, hogy összeköltözök vele. Jó ötletnek tűnt, mert legjobb barátnők voltunk, s ez még most is így van, de állandóan öljük egymást. Külső szemlélő számára inkább tűnünk két marakodó testvérnek, mint legjobb barátoknak.
Kezdtem szépen lassan elbóbiskolni, amikor is Tina az ölembe tett egy szórólatpot és kettőt csettintett az orrom előtt, amire azonnal visszatértem a valóéletbe. Kezembe vettem a szórólapot, s pár másodpercnyi ébredezés után fel is ismertem. Tinára emeltem a tekintetemet és kérőn felvontam a szemöldököm.
- Te sztirptíztáncosként dolgozol? Mégis mi ütött beléd?! - förmedt rám dühösen, s visszament a helyére. Első reakcióként megforgattam a szemem, mert egyértelmű volt, hogy a drága Tina megint mindent félreértelmez és ebből én jövök ki rosszul.
- Nem sztriptíztáncos vagyok, hanem ketrec táncos. Úgy öltözök, mint Barbarella és vetkőzésről szó sincs. Szóval, elég nagy a kettő közötti különbség. - válaszoltam és kis szünet után folytattam - Egyébként is: elég jól fizetnek, és veled ellentétben nekem legalább van állásom. - fejeztem be, majd hátradőltem és féloldalasan elmosolyodtam. Tinának szemmel láthatóan még jobban felment az agyvize, mert egyre sértődöttebb arckifejezést vágott. Biztos voltam benne, hogy megpróbál valami epés megjegyzést kinyögni, de nem nagyon érdekelt. A szócsatáinkból általában én szoktam győztesként kikerülni.
- Már megbocsáss, de én főiskolára járok és...
- És mióta belezúgtál Finnbe, egyre inkább úgy öltözöl, mint egy pornószár. Tényleg nagyon jó úton haladsz. - vágtam bele Tina szavába. Sértődöttségében felállt és idegesen járkálni kezdett. Vigyorogva bámultam, mert mindig is élveztem nézni, ahogy miattam dühöng. Érdekes egy barátságunk van, de ha egyikünk rossz helyzetbe kerül, a másik mindig kiáll mellette és megvédi.
- Ennek Finnhez semmi köze! Arra akartam kilyukadni, hogy nem ilyen helyekre kéne a tehetséged pazaroljad, hanem inkább keress egy művészi főiskolát, ahol profi táncos továbbképzést kaphatsz és később bárhol elhelyezkedhetsz a szakmában. - Tina lenyugodott egy kicsit és megint leült. Én hallgattam egy darabig és komolyan fontolóra vettem, amit mondott. Éreztem, hogy most neki van igaza. Talán tényleg nem kellene nyálukat csorgató kanos pasasok előtt táncolnom, viszont a főiskola sem a legvonzóbb ajánlat. Mikor végre leérettségiztem, megfogadtam, hogy én iskola közelébe többet nem megyek. Tizenkét évnyi oktatás bőven elég volt, csupa ötössel hagytam el a gimit, szóval semmi szükségem még négy évre. És talán az is hozzátehet a véleményemhez, hogy túlságosan makacs és egoista vagyok ahhoz, hogy elismerjem: Tinának van igaza.
- Akkor is nekem van igazam. Sok pénzt keresek és nincsenek olyan nagy kötöttségeim, mint neked. Pont. És ha most nem haragszol, felöltöznék végre, mert kezdek fázni egy szál törölközőben. - mondtam és felálltam, majd elindultam a szobám felé. Útközben azonban elbotlottam a plüssmaciban, amit Tina hozzámvágott, de visszaszereztem az egyensúlyom és tovább mentem.
- Freddie, várj. Van még valami amit mondani szeretnék. - szólalt meg Tina hirtelen. És ezúttal tényleg komoly hangja volt, mintha valami nagy dologról lenne szó.
- Hála a jó égnek, hogy visszahívtál. Kínos lett volna egy botlással elsétálni. - mondtam, s megfordultam és ezúttal a mackót óvatosan kikerülve mentem vissza és ültem le Tinával szemben. Szegényen látszott, hogy már a sírás határán van, ezért átnyultam a kis üvegasztal felett és megfogtam a kezét. Ő könnyes szemmel nézett rám, s csak kis idő múlva szólalt meg.
- Emlékszel, amikor múlt hónapban idelátogattak a szüleid a szülinapod alkalmából? - bólintottam - Amikor anyukáddal elmentél kicsit sétálni, mert rég láttad és szerettél volna kettesben maradni kicsit vele... Apukád természetesen itt maradt, és mivel mindketten unatkoztunk, elkezdtünk sörözni és... - tartott egy kis szünetet a nagy hadarásban, mert elcsuklott a hangja. Sejtettem, mi lesz majd a folytatás és nem akartam hallani. - Lefeküdtem vele, és most... - itt abbahagyta és a hasára mutatott. Először nem akartam elhinni, amit mondott, próbáltam jobban belegondolni, hátha rosszul hallottam valamit. De nem, mindent pontosan úgy mondott, ahogy hallottam. Annyira elöntött a düh és a csalódottság, hogy a kezét már nem biztatóan fogtam, hanem szabályosan szorítottam, mintha össze akarnám zúzni. Úgy is éreztem. Legszívesebben abban a pillanatban helyben hagytam volna őt, amiért ilyen egy hátbaszúrós rib@nc lett belőle. Ellöktem a kezét még mielőtt dühömben neki estem volna, majd felálltam és idegesen járkálni kezdetem. Nem tudtam elhinni, hogy a legjobb barátnőm képes ilyet tenni.
- Oké, rámásztál az apámra és ügyesen felcsináltattad magad vele. - nyugodt hangon beszéltem, de belül csak úgy forrtam a dühtől - Alig várom, hogy megint találkozzak a drága Finneddel. Még nem mertél közelíteni felé, úgyhogy beszélhetek neki a te érdekedben. - odasétáltam Tinához és az arcába hajoltam - Kipróbálhatom helyetted, hogy mennyire... kényelmes. - jelentettem ki, majd egy angyali mosolyt varázsoltam az arcomra és elsétáltam.

Frederica Winters!
Akár csak egy szappanopera, őszintén nem számítottam ennyi váratlan történésre, de izgalmasnak és kreatívnak találtam történetedet! Mivel minden megfelelt a kritériumoknak, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Freddie nyomás a játéktér!