Milyen ironikus, gondolta magában Alf. Mikor ez a gát épült, az rendesen megdobta Las Vegas látogatottságát. A melósok betértek a városba, ettek, ittak, eljátszották vagy elnőzték a pénzüket és fellendült a gazdaság. Most pedig pont egy kaszinótolvajt kell elkapni itt a gáton. Épít és rombol egyben. Mint általában minden más.
Az az egy szerencse volt ebben, hogy nem kellett messzire utazni. Most nem. Alfred Faraday-t azzal szokták megbízni, hogy kerítsen elő jómadarakat, akik nem bírnak a vérükkel. Hiába kapják meg a feltételes szabadlábra helyezést, a szokás uralma alá kerülnek és megint bealkotnak. Kocsit lopnak, csalnak, zsarolnak vagy épp egy kaszinóba törnek be, mint ez a James Witton nevű ipse is. Rutinos fickó, hiszen ott a helyszínen nem kapták el. Szerzett magának álruhát és őrként ment el a legbelső teremig. Ott már csak meg kellett fenyegetni a valódi őrt és lelépni a lóvéval. Azt hitte, könnyen fog menni. A kamerák viszont felvették és a zsaruk lepasszolták az ügyet Alfnek. Kellett egy darabig keresni, de végül nyomra bukkant. A fickót itt látták a Hoover-gátnál. Az aktái alapján nem volt nehéz összerakni a kirakós képeit: nyilván a fiát kereste meg, aki itt idegenvezető. Ismernie kell az összes itteni szállást és valamelyikben elrejtette a papát, amíg az új papírokat szerez. Aztán irány Mexikó, ahogy ez lenni szokott.
Alf buszra szállt és eljött a gáthoz. Nem hozott magával sok holmit, csak egy bilincs volt extraként a szokásos dolgokon kívül. Leszállt és betért az első bárba. Egy whisky-t rendelt. Ez elengedhetetlen kellék volt a nyomozáshoz és az összpontosításhoz. Még ennyi idő után is kellett, hogy ne gondoljon a volt feleségére meg a gyerekre. Attól tartott, hogy visszavetnék a teljesítményét az emlékezés pillanatai, ezért inkább ivott vagy dohányzott és persze dolgozott. A csapost megkérdezte, milyen szállások vannak errefelé.
- Nekem olyan szállás kéne, ahol nem zajonganak sokan.
A csapos kitöltötte az italt és miközben Alf fizetett, ajánlott egyet:
- Akkor menjen a Johnson's Way Motelbe! De csak ha van pénze.
Alfred értette, hogy az egy drága, de nem túl színvonalas hely. Különben a pénzesek azért odalátogatnának. Tökéletes rejtekhely volt egy bujdosó bűnöző számára.
- Kitűnő. Merre találom?
A csapos már kávét főzött le egy másik vendégnek, miközben válaszolt. Az illat megcsapta Alfred orrát is. Nem szokott élni ezzel a módszerrel, ő inkább az alkoholhoz nyúl és a cigihet.
- Kétszáz méter jobbra. Ott lesz egy tábla, ahonnan már látja is az elágazás végén a pirosan villogó feliratot.
Alf felhajtotta a whisky-t és biccentett a csaposnak, aki már elkezdte a söröskorsókat mosni és törölgetni. A fejvadász távozott és odakint ár rágyújtott egy cigarettára is.
Hoover-gát, turisták, gondolta magában. Nem kéne nagy balhét csapni. Csendben fejbekólintani az ürgét vagy benyugtatózni, aztán kocsiba dobni és leszállítani a hatóságoknak. Persze nem mehet minden simán, de az a cél, hogy így legyen. Elindult arra, amerre a csapos mondta. A fegyvere már most kéznél volt. Mindig szerette kéznél tartani. Witton nem gyaníthatta, hogy pontosan kit küldenek érte, de talán számított látogatókra. Vagy talán nem és ezért választotta a fia munkahelyét. Alfnek valami bűzlött itt. Túl egyszerűnek tűnt a dolog...