Név: Travis Aiden Finkle
Becenév: Travie, Travis, T, Trav, Chipie;
Kor: 21
Születése hely, idő: 1990 - augusztus - 21. / USA - Las Vegas
Tartózkodási hely: Vegas és környéke
Csoport: művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális (bár még nem békélt meg a ténnyel)

Jellem: Alapjáraton kedves, aranyos és romantikus srác, akinél a titkaid biztonságban vannak. Türelmes, nem igazán tudnád felbosszantani, higgadtsága sokszor már-már idegesítő. Mindig pörög, mindig jó kedvű, sokak szerint igazi főnyeremény, de mint mindenkinek, neki is vannak hibái. Utóbbiba tartozik például, hogy könnyen válik féltékennyé és olyankor rosszabb, mint egy durcás kisgyerek. Szereti fitogtatni tánctudását, erejét viszont kevésbé, ugyanis fennáll a veszélye, hogy ő marad alul a 'csatákban'. Vicces kedvű, játékos srác, aki körülbelül egy öt éves szintjén ragadt le. Olykor elfelejti, hogy nem különb más embereknél és ilyenkor megvillantja sznobságát, valamint egóját, de miután rászólnak, nincs probléma ezzel sem.

Külső: Szálkás izomzatú, erős csontozatú srác, aki viszont alul maradna a küzdelmekben. Nem valami magas, százhetvenöt centijével nem sorolható az 'égimeszelők' közé. Arca kis vonásokat rejt, szőke tincseit általában bezselézi vagy kivasalja, mikor hogy tartja kedve. Csokoládébarna szemeibe a nők azonnal beleszeretnek, huncut mosolyát pedig soha, senki nem felejti. Ruházata sportos, laza, nem szereti a kényelmetlen és elegáns cuccokat. Tetoválás található jobb bicepszén: 'hope is the killer' fekete felirat.

Előtörténet:
1990. augusztusában születtem Las Vegas hatalmas, milliárdos negyedében. Arrafelé nem voltak szabályok, nem voltak gátak, amik megakadályoztak céljaink elérésében. Egyedül a pénz beszélt. Sem becsület, sem kedvesség nem számított. Noha minden családtagom zsarnokoskodó, sznob alak volt, én magam, mint láthatják, nem váltam azzá. Megőriztem igaz mivoltomat és nem fogtak rajtam apámék nevelési módszerei. Ez valószínálűleg felelősségtudó és intelligens bátyámnak köszönhettem, de tudom, hogy nem csak ez van a dologban. Sokkal összetettebb annál.
A gyerekkorom nagy része eseménytelenül telt el. Óvodába járattak, mindent megvettek, amit csak kértem, habár a szüleimmel nem sok időt töltöttem. Azt hitték, hogy ha a csillagokat is lehozzák nekem az égről, akkor nem tűnik fel hiányuk. De bizony feltűnt, viszont sosem hisztiztem miatta. Elég jól kijöttem a bébiszittereimmel és a bejárónőkkel. Tudniillik, mindegyikük külön szerepet töltött be életemben. Laura például, a tizenhét éves középiskolai tanuló hétvégente látogatott meg. Engedte, hogy este tíz után tévézzek és folyton karaokeztunk. Aztán ott volt Paula, az ötven éves bejáró- és egyben takarítónőnk, akivel naphosszat sütögettünk a konyhában. Próbáltam anyáékat meglepni egy-egy általam készített süteménnyel, de mindig azt állították, hogy nincs most idejük ilyesmire. Beletörődtem. Különben is ott voltak nekem a többiek. Igen, akadt néhány barát, akikkel összehaverkodtam az általánosban.
Nem voltam zűrös, sem balhés kamasz. Igaz, hogy mint minden kissrác, törtem borsot a tanárok orra alá, de nem állt szándékomban ezzel megkeseríteni senki életét. Olyan akartam lenni, mint mások. Kicsit normálisabb életre szomjaztam az akkorinál.
Tizenöt éves voltam, mikor hosszas unszolás hatására anyámék beirattak hip-hopozni. Lassanként az életemmé vált a tánc és a lehető legtöbb rokonomat elhívtam a fellépésekre. Apropó, van egy bátyám, David, aki nem igazán örült ennek. Ő nem látott jövőt a művészetekben. Sem a táncban, sem a festészetben, sem az éneklésben vagy bármi ehhez hasonló dologban, amihez csupán adottság kellett. Szerinte, amiért pénzt kapunk, azért meg kell dolgozni, nem csak táncikálni vagy dalolni. Nem értettem vele egyet és emiatt meg is romlott a kapcsolatunk.
Naná, hogy az egyetemen is folytattam tanulmányaimat. A szüleimet nem zavarta, bármit is csináltam, én pedig ezt örömmel vettem tudomásul. Megváltozott az élet felfogásom az idők folyamán. Bár ki sem látunk a pénzből és bár még mindig anyámék tartanak el, ennek ellenére nem érzem kevesebbnek vagy többnek magamat másoknál. Fiatal vagyok, az a dolgom, hogy élvezzem azt, ami adott körülöttem. Dolgozok is, ha úgy vesszük, mert naphosszat gürizek a kémia és biosz könyveim fölött, plusz önkénteskedek is néha. NÉHA! Szívesen töltöm szabadidőmet a próbateremben, a lányokat olykor-olykor megkörnyékezem, de úgy vagyok vele, hogy ráérek még ezzel később foglalkozni. Egyenlőre bulizni akarok és táncolni. A többi meg nem számít.

Travis Aiden Finkle!
Szép előtörténet, nem találok benne semmi kivetni valót.
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon.