Név: Ariana Jannis Wagener
Becenév: Ari, Ana
Kor: 19
Születése hely, idő: 1994-május- 30 / USA – Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Az esetek többségében komolytalan vagyok. A szórakozás éltet, nem vagyok semmi jó elrontója. Éppen ezért ha aggály merül fel bennem, ha kételkedni kezdek, ha valami rosszul esik, ezt inkább nem kötöm mások orrára. A véleményemet viszont előszeretettel közlöm a nagyvilággal, őszintén és nyíltan felvállalom, akkor is ha rossz. Valóságos pukkancs vagyok. Makacs. Könnyen idegesíthető.
Gyorsan tanulok, viszont az érdeklődésemet nehéz fentartani, vagy megszerezni. Percek alatt ráunok dolgokra, és ezt szóvá is teszem. Arcomon látszanak az érzelmek, minden gondolat, ami átszalad rajtam mégis igyekszem ezt leplezni. Nem könnyen megy. Nagyon mélyen, néha elég elhagyatottnak érzem magam. Döntésképtelennek, bizonytalannak. Félek az ismeretlenektől, az emberek többségétől, ez mégsem látszik rajtam. Miért? Mert önálló vagyok. És aki önálló az erős tud maradni.

Külső:
Vöröses barna, világos, nagyon hosszú, egyenes hajzuhatag. 160 centi, viszonylag alacsony, de könnyen kompenzálhatom, ilyen-olyan magas sarkúakkal. Szeretek öltözködni, ruhatáram nagyon változatos, kényelmes, fiús holmik, nőies viseletek, bármi amit el tudsz képzelni rajtam, olyan is gyakran amit nem. A szemeim barnák, melegen, tompán csillognak. Bőröm hamvas és majdnem hibátlan, nem ékesítik tetoválások, bár nem is titkolt vágyam, pár képecske. A majdnem jelző a szeplőim vétke. Süt a nap, kicsit melegebb van kijönnek és könyörtelenül beborítják az arcom.

Előtörténet:
- Vesztettél.
Komisz vigyor, kócos haj, halvány szeplők, pisze orr.
- Tudom.
Fáradt sóhaj, elfojtott mosoly, kockás ing és kék szemek.
A Fiú és a Lány, a nappali padlóján ücsörgött, körülöttük szétszórt francia pakli kártyái.
Sosem voltam jó játékos. A saját szabályaimat egyetlen játék utasításai sem írták még felül, ezért van az, hogy általában minden játszma a vereségemmel ér véget. Általában. De nem mindig. Néha pokoli nagy mázlim van. És akkor nyerek, all in, minden az enyém.
- Vetkőzz.
Haraptam ajkamba. Magam mögött megtámasztott tenyereimre dőltem. Tekintetem kortyolta a látványát.
Szépen lassan legombolta az inget, a közönség elé tárva kisportolt alakját, deltás izmait. Vigyoromat visszafogva néztem végig az előadást. Kicsit suta volt, de minden várakozásomat felülmúlta.
Egy szál ádám kosztümben ácsorgott előttem. Nem zavartatta magát, nyugodt testtartással állta a pillantásomat. A szégyentelenje.
- Most te jössz.
- Mi? Dehogyis. Te vesztettél. Így beszéltük meg. –tiltakoztam fejrázva.
- Te meg csaltál.
- Bizonyítsd! – háborodtam fel.
Öblösen nevetve lépett hozzám, hogy lehajolva, csókot lopjon tőlem. – Aljas vagy…- sziszegtem, az igencsak jóra sikeredett csók után. Levegőért kapva hagytam, hogy levetkőztessen. Percekkel később már egymással szemben ácsorogtunk, teljesen meztelenül. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne húzzam össze magam kicsire, hogy ne takarjam el magam szégyenlősen.
És most? – pillantott rám izgatottan. Nehezen szedte a levegőt, tudtam mire gondol. Én viszont annyira nem voltam biztos a dolgomban. De elvigyorodtam. Nem, bogaram, két hónap az csak nyolc hét, talán én vagyok prűd, talán a bentlakásos lányiskola tett azzá, de két hónap nem a világ.
- Rendeljünk pizzát!

Mosolyogva biccentettem az úrnak és elsiettem a rendelésért. Tekintetünk újra találkozott, derült, félmosoly ült a képeden. Erősen kellett koncentrálnom, hogy ne viszonozzam a gesztust, de egy apró árnyéka kicsusszant. Siettem tovább.
Nem tudtam nem rád figyelni. Valami mindig történt. Jaj pincérnő kiborult az ital, elfogyott a bor, langyos a sör, ez, az, amaz…gyakorlatilag kénytelen voltalak körbeugrálni. A tulaj fia vagy. És te élvezed ezt. Kihasználod. Aljas.
Vigyorogva távozok minden egyes alkalommal, ha magadhoz intesz. Sóhajtva teszem ezt, mikor utoljára hagylak ott. Véget ért a munkaidőm, mehetek haza. Egy részem várt rá, hiszen péntek van hál istennek és holnap nem kell bejönnöm, másrészt meg…na, a srác tényleg helyes volt. Minek tagadjam? Úgysem lát a gondolataim közé… úgysem látjuk egymást nem? Akkor szabadon ábrándozhatok róla…
Telefonom ellenőrizve az időt szaladok ki az épületből. Egy kocsi fékez előttem, Te hajolsz ki az ablakon, és vigyorogsz pimaszul az arcomba. Nagyjából innen sejtettem, hogy nem tudlak majd lerázni és talán nem is akarlak annyira, mint amennyire ezt kimutatom.

Ariana Wagener!
Szép kis előtörténetet hoztál össze. Mindent rendben találtam benne, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Ana innentől már csak annyi dolgod van, hogy elfoglald a játékteret is!