Név: Tanysha Anya Blavatsky
Becenév: Tany, Anya
Kor: 26
Születése hely, idő: 1987- November- 14 / Oroszország- Szentpétervár
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem:
Vegyünk mindent szépen sorjában, mert ha esetleg valami kimarad akkor kész a káosz és megeshet, hogy félreismersz pedig hidd el nekem, hogy azt nagyon nem szeretnéd, akár még az életedbe is kerülhet. Persze, ez lehetetlennek tűnhet egy olyan személy esetében, aki temérdek titkot rejteget, de ez csak ránézésre tűnik nehéznek, semmi sem lehetetlen csak engem kiismerni. Sosem tudhatod mit miért teszek, egyszerűen csak megtörténik és mire megértenéd már túl vagyok ötven hülyeségen aminek szintén nem látod értelmét. Ez valakit idegesít, de én erre azt mondom, hogy titokzatos vagyok, nem lehetetlen. Mondjuk úgy elég nehéz megismerni, hogy nem beszélek túl sokat, főleg a magánéletemről nem. Tudom, hogy a férfiak nagy része az életüket is odaadnák azért ha megszereznék a fekete naplómat ahová a legtitkosabb vágyaimat véstem, de erről csak egy férfi tud a világon mostanság. Nem vagyok az a kifejtetten monogám típus, de most megfelelőnek találom a partneremet, azért ha találok fogamra valót azzal is ágyba bújok. Mivel hát van egy úgymond betegségem amiről nem igazán szeretek beszélni, de mielőtt letépem rólad a gatyát szólok, hogy ne érjen váratlanul. Ennek ellenére viszonylag tudok magamon uralkodni és megvárom amíg az emberek a beleegyezésüket adják egy-egy ruhaszaggatás előtt. Ebből kifolyólag már ki lehet találni, hogy szeretem a változást és az újdonságot. Havonta átrendezem a lakásomat, azt sem bírom elviselni, ha a cipőm egy hétig ugyan azon a helyen áll. Örökké történik velem valami, legutóbb az egyik barátnőmmel gabalyodtam össze. Nem azt mondom, hogy csak a lányokat szeretem, mert főleg a férfiak érdekelnek, de akkor éppen úgy hozta a kedvem, hogy több lett köztünk mint egyszerű barátság ami arról szól, hogy elmegyünk együtt cipőt venni és utána egy kávé mellett üres fecsegésbe kezdünk. Utána nem volt több nővel dolgom, csak férfiakkal voltam elfoglalva.az a baj, hogy túlságosan is. Sok pasim volt, voltak kalandjaim, vannak is. Szeretek olyan pasikkal ágyba bújni akiket nem ismerek. Szeretek szeretkezni és szeretem ha kényeztetnek.
Azt hiszem ez miden amit rólam tudni kell.

Külső:
Sokan mondják, hogy ellenállhatatlan a kisugárzásom mondhatni vonzó példánya vagyok a női nemből, és én hajlok afelé, hogy elhiggyem. Most megjátszhatnám a szerényt, de nem látom semmi értelmét, mások szemével pontosabb képet tudok formálni magamról. Ha saját magamról mondanék véleményt akkor azt mondanám, hogy bombázó vagyok és szegény Merilyn Monroe nagyon fázhat az árnyékomban. Viszont ilyet nem mondok, úgy hogy nem kell nagyképűnek titulálni, maradjunk annyiban, hogy kaptam egy külsőt amiből ki tudom hozni a legjobbat és egy teremben általában minden szem rám szegeződik és én élvezem a munkám gyümölcsét.
Olyan darabokat öltök magamra amik kihangsúlyozzák az előnyös adottságaimat tehát a mellemet a fenekemet és a vékony, de formás csípőmet.
Szeretem látni a vetélytársaim összeszűkölő szemeit és az eltorzult arcukat. Bizony ezt az irigység teszi velük, de már hozzászoktam ezekhez a tekintetekhez valószínűleg én is így néznék ha egy hozzám hasonlóan tökéletes nő sétálna végig az utcán.
Hosszú sötétbarna hajamat általában kibontva hordom, de a kedvem szerint változtatom vagy éppen az alkalom szüli a frizuráimat. Tengerkék szememet legszívesebben kikaparnák, mert irigylik, hogy nem nekik adatott ilyen és nem szívi ez nem kontaktlencse, hanem egyenesen a szüleimtől örököltem. Nincs szükségem semmilyen mű tartozékra, hogy jobban nézzek ki. Talán hihetetlen a természetességem, de a gyártónál kéretik reklamálni ne/m pedig nálam.
Azonban ne tévesszen meg a csillogás én sem vagyok tökéletes, már hallom is a rengeteg nő elégedett sóhaját, de még mielőtt mindenki letörli a homlokáról az izzadtságcseppeket elárulom, hogy mindössze arról van szó, hogy elkövettem egy ifjonti botlást mégpedig azt, hogy tetoválást csináltattam méghozzá egy igen különleges helyre. Kíváncsi vagy rá? Hát ahhoz előbb le kell varázsolnod a bugyimat. Klassz mi?


Előtörténet:
Nem tudom, hol vagyok, nem tudom hány óra, és fogalmam sincs, hogy kik vannak körülöttem. Senkit sem ismerek. Vagy mégis? Fogalmam sincs. Ismét egy idegen ágyában ébredtem fel. Azt sem tudom, hogy férfi vagy nő az illető, a a takaró teljesen eltakarta a testét. Ilyen helyzetben nincs is rosszabb mint a másnap, ilyenkor mindent megbán az ember és küzd a bűntudatával ráadásul szembesül az előző éjszaka cselekedeteivel. Hát ez van, már hozzászoktam az idők folyamán, hogy mindig ez van és megtanultam vele együtt élni.
Halkan felkelek az ágyból és összeszedem a holmimat majd felöltöztem, a magassarkúmmal a kezemben osontam ki az egy éjszakás kalandom hálószobájából és a konyhán keresztül surrantam ki a házból, hogy hazamehessek és összeszedjem magam. A pszichológusomhoz kell mennem akit elvileg azért fizetek, hogy visszatartson az ilyen kellemetlen szituációktól, kevés sikerrel. Általában nem maradok sokáig egy lélekbúvárnál sem mert azokkal is lefekszem, de most van egy viszonylag állandó doki akinél már voltam két alkalommal, de nem tudom, hogy meddig bírom még, hogy ne másszak rá. Általában a festészetbe menekülök, ha nem akarom, hogy a vágyaim felkorbácsolják az érzelmeimet fogjam magam és belevessem magamat az éjszakába. Arra már rájöttem, hogy ha le akarom küzdeni a nimfomániámat akkor nem a legjobb helyre költöztem ugyan is Las Vegas éjszaka a legelevenebb, mindenki akkor éled igazán és a bulinak sosincs vége. Legalább is úgy érzed abban az eufólikus extázisban aztán eljön a reggel és egy idegen ágyában ébredsz, megint. Ez egy ördögi kör aminek sosincs vége és talán most már nem is akarom, hogy vége legyen. Élvezem ezt a fajta életet mert a buliban szép vagyok minden szem rám szegeződik és tudom, hogy engem akar és meg is kapnak ha én is úgy akarom és általában akarom.
Imádom mikor a mohó kezek a felsőm alá nyúlnak a táncparkett közepén és vadul a számra tapad, egy pasi vagy akár több is. Nincs megállás és nincs kézifék csak szabad száguldás a lejtőn lefelé és tudod, hogy a végén nincs ki elkapjon. Ez az élet némi veszélyt is rejt magában, volt már rá példa, hogy megpróbáltak megerőszakolni, de mindig is tudtam, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Ez sem akadályozott volna meg abban, hogy tegyem azt amit jónak látok, hiszen ez még a hónap tíz legrosszabb randijában sem volt benne.
Azonban a szüleim megelégelték ezt és az apám elraboltatott az embereivel. Az egyik pillanatban még sétálok az utcán a másikban már megkötözve fekszem egy BMW csomagtartójában. Kitettek egy klinikán ahol hóapókig kezeltek legalább is a szüleim úgy tudják, igazából ott is folytattam tovább azt amit odakint. Nem tudom mit reméltek attól ha sok nimfomániást összezárnak egy helyre. Hogy ne szaporítsam a szót a vége az lett, hogy kaptam valamilyen tablettát amivel kordában tudom tartani a libidómat. Nos ezzel a gyógyszerrel csak az a baj, hogy akkor szedem amikor akarom mert senki sem ellenőrzi, hogy egyáltalán bevettem-e. Viszont találtam egy kényelmes egyensúlyt a használata és az igényem között. Valahol a két állapot között találkoztam az újdonsült szeretőmmel Jhon-al. Szerencse, hogy egymásba botlottunk már kezdett nagyon unalmassá válni a parti. Életemben először éreztem azt, hogy vonzódom is hozzá nem csak a hormonok beszélnek belőlem. Azóta is jól megvagyunk, néha felkeres amikor éppen olyan hangulatban van akkor feljön hozzám és elszórakoztatom semmi kötöttség csak szex, egyenlőre. Habár nem hinném hogy lenne köztünk több is köztünk puszta vágynál, nekem viszont annyi bőven elég, elképzelni sem tudnám, hogy összekössem valakivel az életemet pláne nem egy rendőrrel, én mint zsarufeleség? Még viccnek is rossz...

Tanysha Anya Blavatsky!
Minden jel szerint egy újabb rossz kislánnyal gyarapodott az oldal. Történetedben mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Tany irány a játéktér!