Teg & Rain - vol 2.

Tárgy: Teg & Rain - vol 2. 09.02.13 19:18

Megvontam a vállaim egy rövid tanakodást követően. Erős volt a késztetés, hogy biccentsek az életmentésre, de Vinnie már az én seggem is kihúzta párszor a szarból és ha ő nem lenne, az biztos, hogy valami barna dobozban feküdnék a bátyám mellett a földben. Úgyhogy nem igazán hatódtam meg a doki nemes tettétől. Különben is az a dolga, nehogy már ezért tapsolni kelljen. Jó, lehet, hogyha Leo életben marad, legközelebb nem fogom a fehér köpenyes vérét szívni. Egy kicsit legalább.

- A hatodikon biztosan finomabb a kávé. Meg minden - választottam gondolkodás nélkül. Részben azért, mert reményeim szerint a lentebb lévő kávézó olcsóbb, és a csészék sem valami drága cuccból készültek, meg egyébként is, a tizennyolcadik emelet már majdnem a huszonötödik, és nem akartam beállni személyzet közé, hogy ledolgozhassam a drágább italozgatás árát. Még a hideg is kirázott a gondolatra, a liftig, aztán ott, majd még a hatodikon is egész végig kussoltam, csak hogy azon elmélkedjek, hogy éppen mit csinálhat a doki Leo-val.

- Minden csapzott nőt meghív, csak hogy a kávétól elalélva mégis csak odafent kössenek ki? - kérdeztem pimaszul, de ahogy elgondoltam; nem, ez csak én voltam, hozva a szokásos formám. Érdekelt, na nem amiatt, mert én is egyike akartam lenni nála a V.I.P. vendégeknek, csak hogy közben is beszélhessek kiválasztva a bárban egy számomra szimpatikus asztalt, ami szokásomhoz híven egy félreeső volt, kicsit belátva a teret. Nem voltam paranoiás az utóbbi időben, de nem véletlenül pakoltak tanúvédelmi programba. Jó, bevallom, én voltam a bal.fasz még csitri koromban. De hé, mindig is nagy pofám volt.

- Remélem nem zavarja, hogy ezt a szintet választottam. Egyébként hogy szólítsam? Főnöknek? - kicsit leeresztve a feszkót már képes voltam egy kisebb mosolyra is. Akárhogy hívom, ha azt szeretné, de jó voltam én is névadásban. - Hadd találjam ki. Valami puccos teát, vagy fahéjas, esetleg.. mérgező gombás kávét adna nekem. De ezekhez még korán van - újabb vigyor, kíváncsi voltam arra, mikor készítem ki. Amit én akartam, azt nem mondtam el, meglátjuk, ő milyennek lát engem.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 13.02.13 21:54

A nő, akinek a nevét még nem tudtam, de már jól elbeszélgettünk, igaz a tegezést még nem fogadtuk el, vagyis még én nem tegeztem le őt. Közben döntött, a 6. emeletre megyünk. Mutatom az irányt a lifthez és egy pillanat alatt felmérem hátulról is, majd csatlakozom mellé.
- Megtudhatnám a nevét, ha már kávézunk?
Tettem fel a kérdést még mindig megtartva a magázódó hangnemet?
Látszott rajta, hogy igen csak aggódik a társáért, de tudtam jó kezekben van, ilyen ellátást még egy jól menő kórházban sem kapna. Azt is éreztem, hogy mért választotta a 6.-at, de hát szakmai ártalom. Egyből tudom, hogy mire gondolnak az emberek. Ki választ egy félre eső helyet, amit nem is bánok, hiszen így én biztonságban vagyok. Nem tudom, hogy ő hogy van vele, de nekem igen csak vigyáznom kell manapság. Nem elég, hogy a rendőrség keres, ha csak az lenne, akkor itt Hawaii lenne, nem. Néhány nehéz fiú is a fejemre pályázik, így nem árt az óvatosság,
- Nem, nem kell mindenkit meghívnom. Általában elég, hogy én vagyok a tulaj.
Próbálom viccesre venni a dolgot, majd elnevetem magam. Ha nem értékeli a poént, akkor komolyra veszem a figurát.
- Nem, tényleg nem szoktam minden jött mentet meghívni kávézni. Most is egy kivételes alkalom. Épp egy női társat keresek bizonyos ügyleteimhez. Egyenlőre nem avatnám be és nem is itt. Ha érdekli a dolog, azt a 25. emeleten vagyok hajlandó elárulni. Amúgy a nevem Teguchi Piero, bizonyos körökben Kaméleonnak vagy Bűvésznek hívnak, de hívjon nyugodtan Teguchinak.
Egyenlőre ennyit mondok, ez is több lett, mint kellett volna, de majd meglátjuk. Közben elkezdett valami teáról meg gombáról hadoválni, amit nem nagyon értettem, hogy mire érti.
- Nem adnék én olyat. Amúgy sem vagyok az a gyilkos fajta, vagyis csak egy helyen, de azt csak maga döntheti el, hogy akarja-e tudni.
Tudtam, hogy a dolog, amit most az utolsó mondatommal elindítottam két vagy három lehetséges reakciót fog kiváltani a nőből. 1: Gondolkodás nélkül belemegy. 2: Egy kicsit kéreti magát, mert bizonytalan, hogy akarja a dolgot. 3: Kicsapja a hisztit, hogy barátja/férje van vagy leszbikus. Nem tudom, hogy mit fog csinálni, így csak várok. Közben rá kellett jönnöm, hogy a teás dolog arra ment ki, hogy én elmondjam, hogy mi az, amit látok benne, de abból ugyan nem eszik, főleg, ha én főzök, mert abból még én se ennék.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 15.02.13 19:21

Hallottam a kérdést. Tisztában voltam vele, hogy még mindig csak a szakadt, vizes nő voltam a fickó számára, de még nem bíztam benne. Csak megráztam a fejemet a nevemet illetően. Ha majd úgy döntök, elmondom neki. Azért annyit megérdemelt. A válaszára viszont elhúztam nem tetszően a szám. Nem vele kapcsolatban, csak a nők választásával voltak gondjaim, pontosabban az anyagiasságukkal, de hát szoc. probléma. Mégis megdobtam a fickót egy mosollyal, mert részben igaza volt.

- Nem szokásom becézni az embereket. Legalábbis addig nem, ameddig nem buzerálhatom őket. Az már sokkal élvezetesebb, Teguchi - kacsintottam rá, persze az ajánlatot is meghallva, de igazából még nem is foglalkozva vele. Részben nem értettem, hogy én hogy jövök az üzleteihez, főleg azok után, hogy csak annyit tud rólam, hogy van egy tőröm, és rohadtul nem vagyok kedves-nyávogós-hajdobálós cicababa, akiktől egyébként is okádhatnékom támad. Vinnie összeteheti a mancsait, hogy még egy vendégét sem köptem le a pult mögül. Haladok!

- Furcsa nőket vihet fel egy körre, ha ez nekik bejön - felnevettem, megnyalva az ajkaimat pedig felkönyököltem az asztalra, kissé közelebb is hajoltam Teguchihoz. - Rossz ajtón kopogtat. Nem izgat fel azzal, ha megtudom, milyen rosszfiú is tud lenni. Eléggé szar környékről jövök - kacsintottam rá, elnézve a fickóról, hogy a pincért keressem meg a tekintetemmel, és amikor arrafelé nézett, amerre mi ültünk, jeleztem neki, ha már elméletileg inni jöttünk le.

- Raina a nevem. Legyen ennyi elég. Utálom, ha cuncimókusoznak. - mutatkoztam be a magam stílusában, nem tökölve azzal, hogy az illem, meg efféle baromságok mit követeltek meg. Tettem rá mindig is. - Miből feltételezi, hogy érdekelne a munka? - érdeklődtem tőle, na nem azért, mert fontolgatni kezdtem volna, de azért jobb, ha tisztában van az ember mindennel. - Olyannak tűnök, mint aki bárkire is hallgat és lehet irányítani? Ugyan, Teguchi... - már mosolyogtam, egészen feldobottan, és ahogy a pincér megjelent, felnéztem a barna szemeibe. - Egy.. vagyis két vodka. A biztonság kedvéért - ránéztem a szemben helyet foglaló fickóra, akinek az ajánlata azért felkeltette az érdeklődésem, vártam, hogy ő mit kérne a pincértől. Legalábbis bizonyos szempontból.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 15.02.13 23:29

Szinte láttam a gondolatait, de ezt nem kell tudnia. A viccemre eléggé elhúzta a száját, de biztos voltam benne, hogy nem nekem szól, hanem azoknak a nőknek, akik emiatt eljöttek velem. Válaszára elmosolyodtam. Az ajánlatom egyenlőre nem érdekelte, de már megmozdítottam benne valamit, amit a következő válasza megerősített.
- Valami szórakozás nekem is jár, ha más nem, akkor az, hogy kihasználom bizonyos nők érzéseit. Emögött van más is, azok a nők általában valamivel kevesebbel távoztak.
Már közel járok hozzá, túlságosan próbálja tartani a távolságot és tereli a szót.
- Akár hiszi, akár nem, az én sorsom se egy luxus villában kezdődött. Mindent, amit itt lát a nulláról sőt még alóla szedtem össze szinte fillérenként.
Vicces volt, hogy Raina, mint tudtam meg a nevét, egyre többet kacsintgat. Nem nagyon értettem, hogy ezzel mit akar, de majd kiderül az is előbb- utóbb. Aztán minden átmenet nélkül visszatért a munkához, amit felajánlottam.
- Mért érdekelné? Pénz, kaland vagy csak azért, mert szereti az embereket átverni. Ha azt mondom, hogy pont azért van magára szükségem, mert nem olyan, mint az átlag.
Közben már a szemével a pincért kereste és jelzett is neki, kért két vodkát, majd engem nézett.
- Szokásos martinit kérem.
Egy huncut mosolyt eresztek meg Raina felé, majd valahonnan elővarázsoltam egy kendőt, majd néhány mozdulat után a kezemre terítettem. Egy csukló forgatás után levettem a kendőt.
- Ez az ön pénztárcája?
Mutatom fel a kezembe lévő tárgyat.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 16.02.13 1:18

- Nem mindannyian vagyunk ennyire szerencsések - zártam le ennyivel a ki honnan jött témát. Különben sem akartam, hogy megint idegbeteg módon csitriként pityeregjek a múlton. Szar, meg minden, de legalább túltettem magam a nyolc évvel ezelőtti dolgokon. Részben, ja, mert még mindig valakinek kijárt egy alapos állon vágás, amit.. és inkább erre gondoltam, mint a rosszabb dolgokra. Ahogy beszélt, elgondolkodva néztem egy ideig az asztalt mérlegelve a lehetőségeket melleim alatt összefonva a kezeimet is. Mint egy szakadt, útszéli szajha úgy nézhettem ki csapzott hajjal és vizes göncben, de nem nagyon adtam erre. Pénz... elmosolyodtam hirtelen arra gondolva, hogyha több lenne... de az egyik szóra ismételten a pacákra néztem, mégsem válaszoltam egyelőre, inkább az alkohollal voltam elfoglalva, elmosolyodva azon, hogy mindent iszunk, csak kávét nem. A kis mutatványt szemmel követtem egy itt-a-piros-hol-a-piros jelleggel, a pénztárcát meglátva pedig felvontam a szemöldököm, és ekkor mozdultam meg először, mióta lepakoltam a seggem a székre. Kinyúlva a tárcáért elvettem a fickó kezéből azt, lazán szétnyitottam azt kivéve a pénzt belőle, majd keresgélni kezdtem benne.

- Az enyém. A pénz, most már - pillantottam a szemeibe, letéve az asztalra egy lakcímkártyát, amelyen Houston szerepelt. Elcsúsztatva a kezemet pedig a személyigazolványról egy fickó nézett a plafonra. Kérdőn emeltem fel a tekintetem Teguchira, majd vissza a még mindig vizes felsőm takarta melleimre. - Azt hiszem, valamiből nekem extra jutott - hogy értse is, lazán rácsusszantak a kezeim a melltartóba bújtatott halmokra, megnyalva az ajkamat felsóhajtottam.

- Nem muszáj efféle trükkökhöz folyamodni; bárkit letaperolhatsz, meglophatsz csak hogy lenyűgözz. Ha érdekelt volna mindez - mutattam körbe aztán az épületre, a bárra értve. - ...akkor már rég a huszonötödiken térdelnék előtted és a te extrád lenne az én számban. De leszarom. Milyen munkáról lenne szó? Ahogy mondtad, még a falnak is füle van, de te vagy a fejes, a biztonságiak majd úgy tesznek, mintha nem hallották volna a beszélgetésünket. És akkor meggondolom, hogy kapnak-e ingyen pornót - tértem rá az üzletre nem vacakolva a továbbiakban, mert ha voltak is a kávézóban, rohadtul nem ránk figyeltek.

- Mire kellenék neked. És legfőképpen miért? - tettem vissza a pacák elé a már üres tárcát, elsüllyesztve a melltartómban a már enyémnek számító papírpénzt. - Semmit nem tudsz rólam. Honnan gondolod, hogy nem akarnálak eltenni láb alól?

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 16.02.13 12:10

- Ennek itt, a szerencséhez van a legkevesebb köze, ez színtiszta profizmus. Nem akarok sokat beszélni, úgyhogy elmondom címszavakban az életem. Japán, nyomornegyed, börtön, öreg bűvész, megtanít, azóta én lettem a Kaméleon.
Remélem összerakható a történet, mert figyeltem, hogy a lényeget emeljem ki. El lehetett volna mondani ódákat zengve az élettörténetemről, de minek. Éreztem, hogy le is zárta a ki honnan jött és hova tart témát, így ezen tovább is léptem. Végig mértem a lányt, csurom víz, tiszta vér, kezei összefonása viszont erőt sugároztak és egy olyan lányt, aki tudja mit akar. Hiába nézett ki rosszabbul, mint egy ázott veréb, mégis volt benne valami szépség, még emögött a rendezetlenség ellenére is. A pénztárcát, ami a pár asztallal arrébb lévő férfitól loptam el úgy, hogy fel se álltam, a nő elvette és a pénzt eltette, majd visszaadta a tartalma nélkül. ~Pont ez kell nekem.~ Odahívtam az egyik pincért, hogy adja oda a tulajnak a tárgyat, de ne árulja el, hogy én küldöm. Ezután Raina kidomborította a melleit. Nem mondom valóban ritka az ekkora méret, de tudtam, hogy még ma az enyém lesz. Huncut mosolyt eresztettem felé, jelezve, hogy úgyis az lesz, amit én akarok. - Elhiszi, hogy anélkül is el tudok lopni bármit, hogy letaperolnám az embereket?
A mondat, amivel az átlagra utalt mosolyt csalt az arcomra. Majd minden teketóriázás nélkül áttért a lényegre, a munkára.
- Nem nagyon kell úgy tenniük, mindenbe be vannak avatva, sőt, mondhatom szinte az összes emberem rossz fiú volt vagy még mindig az. Itt nincs olyan ember, aki ha azt mondaná neki, hogy verjen meg valakit, szó nélkül teljesíti.
Egy pillanatra elgondolkodtam, mintha nem is tudnám, hogy mit akarok, de igazából a nő szavaira figyeltem. Tetszett, amit mondott.
- A munkát továbbra se árulnám el. Nem a személyzet miatt, hanem azok miatt, akik a fejemre pályáznak. Jó páran vannak, úgyhogy tartom magam az eddigiekhez. Viszont a mértet elárulhatom. - Egy pillanatnyi csend. - Mert magabiztos és tudja mit akar. Nekem egy ilyen emberre van szükségem.A láb alól eltételt nem tudom, de azt tudom, hogy újat nem tud mutatni, tehát ha akarná se lesz rá lehetősége.
Magamba mosolygok, hiszen, ha akarja a munkát, akkor ahhoz fel kell jönnie a szobámba és onnan a folytatás már csak egy lépés.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 16.02.13 19:04

Ja, ha már szóba jött, akkor meghallgattam, miket dumált, de nagyon nem foglalkoztam vele. Legalábbis akkor nem. Pár cseszett naplót írhatnék arról a szarról, amibe saját magamat rántottam bele, de nem volt kedvem érzelgősködésre, egyébként is utáltam, ha nőként viselkedtem - érzelmi szinten. De azért volt bennem annyi érzés, hogy nem kommentáltam az életét. Neki az esett és kész. Csak egy nem-hiszem mosoly jelent meg arcomon a lopást illetően, meg is rázva a fejem nemlegesen, mert mindegyik cirkuszi mutatványosnak vaj volt a füle mögött.

- Jó kiskutyák. Remélem szeretik azeléjük dobott csontot - nem tetszett az, hogy egyetlen csettintésre ugráltak neki az emberei. Ez agyatlanság volt a részükről. Igen, igaz, hogy én meg zabszem voltam az emberek seggében a folytonos pofázásommal és önállóságommal, de ez van, ezt kell szeretni. Vagy éppen nem, de akkor meg mehetnek a picsába. Nem különösebben volt olyan, ami megrázott volna. Oké, talán egy embert nem akarnék soha elveszteni az életemből, de annak számos oka volt, ami csak rám tartozott.

Oké, mondjuk azt, hogy felkeltette ez a top secret-féle szar, de csak amiatt, mert szerettem mindig mindent tudni. Olyat is néha, amihez aztán közöm sem lett volna, de az ne izgasson senkit. Elgondolkodva fordítottam el a fickóról a pillantásomat végignézve a kávézóban jelenlévőkőn. A pénz nélkül maradt öltönyös fószer... egy öreg, májfoltos kezű apáca, egy rózsaszín egyszarvúnak öltözött buznyák.. Felfordult a gyomrom egyből, és az alkoholt, amit éppen akkor pakoltak le elém, az egyiket egy húzásra leöntöttem a torkomon, a másik poharat csak a tenyereim közé fogtam.

- Te győztél. Érdekel az ajánlatod, de ha nemet mondok, egyszerűen lelépek. Nem akadályozol meg, nem akarsz visszatartani, és legfőképpen nem sír majd a szád, hogy naaaa, de akarod. Ha nemet mondok, elfogadod. És egy telefont megeresztünk, tudni akarom, hogy van Leo és Hófehérke tette-e a dolgát - gurítottam le a második adag vodkát is már egy ideje tegezve a pacákot, úgy nagyjából negyven dollárt dobva az asztalra az előbbi zsákmányból, végül felálltam az asztaltól lenézve a még vélhetően széken dekkoló Teguchira.

- Ha mindezt nem tartod be, akkor meglátjuk, mire lesz lehetőségem - nem, nem fostam senkitől, és eléggé magabiztos is voltam, tudtam, hol és legfőképpen hogyan kell fájdalmat okozni. Ujjaim egy pillanatra a hajamba simultak, csak hogy a fekete tincseket az arcomból hátrasöpörjem, de nem foglalkoztatott ez túlságosan. Ha mégsem tetszene az ajánlat rám eső része a tulajnak, akkor egyszerűen visszamászok a kibérelt szobába és végre ledobhatnám magam az ágyra várva arra, hogy Leo megint csak nyivákolna, mije fáj kurvára. Nem volt semmi kedvem lányos vernyákolást hallgatni, de haver volt. Amiből nem volt sok.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2. 22.02.13 9:22

Rainán látszott, hogy udvariasságból hallgat végig, de azért többször is az érdeklődés szikráját véltem felfedezni a szemében, de gondolom az a munkának szólt inkább, mint a múltamnak.
- Még össze is vesznek rajta. - Nevettem el magam, csak tudnám mért.
Ha jól ismerem, márpedig a rövid beszélgetésünk alatt igencsak kiismertem, meg volt dolgom nőkkel már, az, hogy titkolózom a feladatról igencsak felhúzta őt, hiszen a nők azok, akik mindig mindent szeretnek tudni és előbb utóbb elérik, hogy úgy mond el nekik a dolgot, hogy utólag mondhassák, hogy ők tudnak róla. A két ital közül az elsőt egyből lehúzta, ami igen csak tetszett, majd elkezdte a mondandóját, amire már rég várt, csak egy kis alkohol bátorításra várt. Bejött a csali, most már csak ki kell fogni a halacskát és akkor nyert ügyem van.
- Az üzlet az üzlet. Senki sincs semmire elkötelezve, ha menni akarsz, akkor menj, senki nem fog visszatartani, hiszen jelenleg én vagyok a munkaadó és te eldöntheted, hogy vállalod-e a munkát vagy sem. Amúgy sem vagyok az a típus, aki könyörögne.
Lehúzta a maradék piát is, majd felállt. Én is meghúztam a kihozott italomat, majd a tekintetére követtem a példát és felálltam. A szinten lévő egyik rejtett lifthez indultam, majd elővéve a kulcsot és a kártyámat, először jeleztem a fémdarabbal, hogy én vagyok, majd hívtam a liftet. Megérkezés után kinyitottam az ajtót, majd a hölgynek jeleztem, hogy beszállhat, utána meg én is. Még az őröknek mondtam, hogy kapcsolják ki a kamerákat a szobámba, majd egy kacsintással jeleztem, hogy bizonyos részeken ne, mert vissza szeretném nézni a dolgot.

Tárgy: Re: Teg & Rain - vol 2.

» Teg & Rain & Leo - 3rd round
» RocknRolla - Leo & Rain
» Dave & Jenna - Did you hear the rain?

Teg & Rain - vol 2.

Teg & Rain - vol 2.

Similar topics

Similar topics